Sürgöny, 1861. szeptember (1. évfolyam, 200-224. szám)

1861-09-27 / 222. szám

djál, * lehelleniti az őszinte kibékülést­­ egyetértést, mely egyedül menthetné meg a végző napátoktól e szerencsétlen hazát. Ex azon xxomora aretkép, melyet Erdély gondol­­kodó réxxe lát e­peretekben, midőn a gabona behordá­­sának rendesen dloxó napjaiban két ■ négy annyira látja emelkedve a gabonaárt, mint volt exxtendeje ilyenkor; ex a h­omon moxtanat Mininkben, kik tud­­juk, hogy a kitségbeejtő helyzetben nem járnat az ál­lam csökkent hitele, mert a nép nem ismeri az agiókat, uttak a nyomort, e ha temetné­k, mivel nem állott alább tavaly olcsó gabonaáruak korában az ágró, mint mot­­tan ; »et akkor, midőn a 12-dik caapán exer ágazatai kozt a katonai exceptió sem hajtotta a piacira a ga­bonát, még sokkal kevesebb kénytelenség volt a nép­nek olexaitani­ait, « mégis mekkora különbség? Éz ki segíthet e fenyegető ínségen ? Koronáson király, országgyű­lés, törvényes minis­­zérium! Ezek a K. K. kívánalmai! Horvát országgyűlés, Zágráb, September 24. Vasárnap és hétfőn az országgyű­lés titkos üléseket tartott, hogy az Ő Felsé­géhez küldendő felirat elve felett megegyezzék. Ezen egyesség létre is jött, miután a felirat ma minden rész­letes vita nélkül egyetemlegesen elfogadtatott. A tatá­ban az országgyűlés által eddig hozott határozatoknak értelmében van fogalmazva, a Magyarországgal­ szo­rosabb szövetség szükségét constatkrozván, egyszerűen ▼issxantasitva azon fölszólítást, hogy a birodalmi ta­nácsba kereteket küldjön. Mindenekelőtt benne a bécsi kormány iránya ellen van szó, mely a centralisatió által nem csak Magyar- és Horvátországot, hanem az egész monarchiát fenyegeti. A felirat mellékletéül az eddigi országgyűlési határozatok is felküldethek­. Azon körülmény felett, ki nyújtandja át a felira­ I­tot ő Felségének, hoszasabb vita támadt. Egy küldött­ség bánó exjához ment, ki tegnap este tért vissza sza­­badságútjából, és ma Briglevics elnök indítványá­ra az országgyűlés által in corpore megtiszteltetett. Miután ő exja oda nyilatk­ozott, miszerint ő 14 nap­ előtt nem nyújthatná át a feliratot személyesen ő felségé­nek, miután fontos és hivatalának katonai részét illető ügyek elrendezése vár reá, — elhatároztatott, hogy a feliratot egy küldöttség — K. Kuzl­an, Petrovics és Kraljevics kanonokok — nyújtandja át Ő Fel­ségének. Gróf Andrássy Gyula beszéde Zemplénmegye köz­gyűlésén. „Tisztelt bizottmány! Az országgyűlés működése nehány szóba foglalható: „Megadván a fejedelemnek, a mi a fejedelemé — követeltük a nemzetnek, a mi a nemzeté. „Az uralkodói jogok tisztelete mellett, a tör­vények szentségének elismerését kívánták. „Ragaszkodtunk a 48-diki törvényekhez — nem­csak azért, mert szentesített törvényeink valának, hanem azért is, mert ezek nélkül sem Magyarország jogait biztosítva, sem Austria és Magyarország között állandó viszonyt képzelni nem lehet. „Követeltük a 48 diki törvények életbelépteté­sét, — nem azért, mint elleneink állítják, hogy Aus­­triától elválhassunk, — hanem azért, hogy a biroda­lommal megmaradhassunk, — követeltük azért, hogy az alkotmányossá vált osztrák tartományokká­, kölcsö­nös biztosítékot nyújtó törvényeink alapján *— a régi kapcsot fentarthassuk. „Tovább mentünk. Őseink példájával ellenkező­leg, készeknek nyilatkoztunk, kétségtelen jogi álláspontunktól eltérve, méltányos arányban átvállalni azon terheket, melyeket az elmúlt büreau­­kratikus kormány drága rendszere, nálunk nélkül — mindig, — és sokszor ellenünk — teremtett és fel­használt. „Szóval: a fejedelem, a nemzet és a birodalmi­­ népek állását együtt és egymás által akartuk biztosítani. „Magunkra nézve mindezekért csak régi sza­­­­badságaink elismerését követeltük. „Ajánlatunk és törekvéseink visszautasíttattak.­­ Az országgyűlé­i törvén­yeink ellenére fel lön oszlatva ' Mondják, eredménytelenül, — de ez nem az én néze­ten', és a mint a kitüntetés, melyben részesülni szeren­csénk volt — bizonyítja — is önök véleménye sem. „Igaz, nem hozhattunk törvényeket, melyek tör­vénykönyveink némely hiányait fedezhették, hazánk számtalan bajait orvosolhatták volna, — de azért nem eredménytelenül oszlott el az országgyűlés, mert meg­óvta a mézet becsületét, és megnyerte a köstzes műveit Európáét. „Kern eredménytelenül oszlott el az országgyűlés, mert büszke önérzettel mondhatjuk azt, mivel kevés nemzet dicsekedhetett még a mi helyzetünkben, hogy elleneink minden törekvése daczára­­ nincs és nem lesz pért óhazában. „Igaz, az országgyűlés első szakiban voltak pár­tok, mint szokták lenni alkotmányos életben, de midőn megszűnt a hit, hogy Magyarország alkotmánya vissza fog állíttatni , megszűnnek a pártok is. „E pártok végzetszerű hivatást teljesítenek, mert rövid létezésük története meggyőzhette ellenfeleinket is arról, hogy Magyarországban minden véle­mény egygyé lesz, midőn a haza, vagy az alkotmány veszélyben forog. „Ez —kevés szavakban — azon országgyűlés el­járásának története, mely az erőszak fenyegetésével oszlatott el. „Ez ellenében ő Felsége bécsi tanácsosai a népre akarnak hivatkozni, de egy oly népre, mely késs legyen apáinak vérével szerzett és királyi esküvel szenti­sitett jogait áruba bocsátani, némely bécsi taná­rok beteg phazitasiájának szüleményeiért! „Istennek hála! ezen nép még nem létezik, ezt még teremteni kell, és a magyar korona területe nem terem ilyen faj­t. „A magyar alkotmánynak két bástyája van. A ne­messég, mely a múlt kor harczaiban védte a nemzet jogait, és a nép , melynek a 48-diki törvények tették kötelességévé azt, mi hajdan — nemesítette — a haza jogainak védelmét. „Hogy az ősi bástyák be nem vehetők , arról szá­zados tapasztalás győzte meg elleneinket. Azt re­ményük tehát, hogy az újak gyengébbek leendnek, de csalatkozni fognak. „A nemesi kiváltság nem szűnt meg e hazában, hanem csak kiterjesztetett. Most mindnyájan neme­­­­sek vagyunk, mert mindnyájan tartozunk védeni a­­ hazát .És ezért, ha a megyék, az országgyűlés példáját követve, megmaradnak a téren, melyet törvényeink kijelöltek számukra, nyugodtan nézhetünk a jövő elébe. „E­lejeink minden anyagi hatalom daczára még semmire sem tudtak kényszeríteni, — mi már kény­­szerítettük egyre — arra, hogy becsüljenek, — és kényszeríteni fogjuk arra is, hogy átlássák, miszerint Magyarországot legyőzni — lehetetlen, kielégíteni: az osztrák birodalom életkérdése. „Midőn csak egyének harczolnak a jog mel­lett, midőn csak egyes osztályok védik azt — az erő diadalmaskodhatik a jog felett. „De midőn egy összes nemzet minden osztálya és minden egyes fit egyaránt kész annak védelmére , akkor a győzelem csak idő­ kérdés, de kétség tárgya nem lehet. Ekkor, de csak ekkor lesz valósággá azon mondás : nép­szava—­az Isten g­ava.“ közgyűlésre, vagy a­mint mondani szokták :­öz­­gyűlésre volt összehiva a megyei főispán által. Egy más meghívó is köröztetett, mely a g. e. b. gymensiumi irodából került ki, s a románokat számos megjelenésre s egy­ütt tartásra szól­ta fel, oláh nyelven. Ez az oka, hogy igen is sokan jelentek meg, és igy sokan valának a hivatalosak, de kevesen a válasz­tot­ak, mely körülmény a gyűlést eredménytelenné tette. Nem lehetett a tanácskozásban rendet tartani, a román szóvivők szüntelen beszélni akartak, 10 szer is hozzá­szólottak ugyanazon tárgyhoz, s ha az elnök ki is mondá a végzést, még aztán is felelevenítették a tárgyat, s miután az é­n fegyverével, a szónoklat ha­talmával legyőzettek, tiltakozásokat, óvásokat kíván­tak jegyzőkönyvbe vétetni. És mit kívántak ? Hogy a maltapril 18 kán kiegészíti 1­­48-iki bizott­mány rögtön köszönjön le, s más te is választassák, mert is állandó képviselő-választmány törvénytelen, s csak azon időre állíttatott fel. A bizottmányok teendőit a közgyűlés végezte, mely évnegyedenként hivassák össze, ő most a tiszti­kart is megválassza, az ideiglenes tisztikar lemondása után. De ez indítvány megbukott, s a bizottmány újo­­dsd megválasztása kiköttetett, azonban mielőtt erre került volna a do­lg, jónak látszott, a jelen gyűlés tag­jait verifikálni, mert sokan valának a szavazásra nem jogosítottak jelen, kik illetlen közbeszólási­­ és nem tetszési nyilatkozatok által zavarák a tanácskozás rendjét és a gyűlés méltóságát. Ki is neveztetett az igazoló kisállmány, s miután látták a román szóvivői­, hogy ekként kevésre olvad le biv­ik száma, azon in­dítvánnyal álltak elő, hogy minden községi képviselő szózata 100 szavazatba számíttassék, s miután ezt se vívhaták ki, a község-képviselők meghitelező iratait elszedeték egy irodába, másokat bezártak egy ud­varra, s miután ekként a gyűlésbeni részvéttől egy je­lentékeny része a románu­knak terrorizálva elzára­tott, főispán ő méltósága losonczi báró 81v.fi Dá­niel látva a rendszeres izgatást, mely a dolog ho­zása, halasztása, újabbnál újabb kérvényesen, óvako­­dás, tiltakozásban nyilatkozott, a románok részéről há­rom napi küzdés után a gyűlést feloszlatá, s a volt bi­zottmányt és tisz­tikart továbbra is meghagyá. Hogy a gyűlés ekként f­og végződni, előre lehetett látni; azért azt nem is kellett volna összehívni a jelen válságos helyzetben , midőn a kedélyek fel vannak iz­gatva, s épen oly városba, hol a szán­­osujvári g­r. hitv. püspökség székel, s mintegy központját képezi a po­litikai izgalmaknak ; de megsértetett , meg kellett tar­tani — mondák. A gyulafejérvári országgyűlés hire, az azzal ösz­­szekötött combinatiók az oláhságba nagy bátorságot­­öntött; a széles alapra fektetett választási törvény ki­nyitá szemét a választ­ási joggal eddig nem élőknek, s már élvezői akarák a jogot, vagy élveztetni. Ev minta­képe a bekövetkező követválasztó gyűléseknek Er­délyben, a­melyek aligha katonai fedezet nélkül meg­tarthatók lesznek. E gyűlésen sok szép szónoklatot lehetett hallani; b. Wesselényi F., gr. Mikes, b. Zeyk, Torma J., Hosszú József igyekeztek kapacitálni a román szóvivőket, ka­nonok Serban és Bilcz, Lipotár ügyvéd gyakornokot, Bohocz­cs Mihályt ; de falra borsot hánytak, mert nem az ügy iránti buzgóság, hanem reactionális intenzió ve­zette az oláhokat; szinte több volt a román beszéd mint a magyar szó, — a bizottmány fele románokból áll, a jegyzőkönyv egyszerre két nyelven vezettetik, s még se voltak megelégedve, pedig a román értelmiség úgy áll a magyarhoz Doboka megy­ében, mint 1. a 20-hoz. Hát mit kívántak a tulajdonkép ? miként írhat­nám a meg, mikor ők se tudják, majd tán kifej­t az idő. D o b­o k i. — Mosonmegye bizottmányi közgyűlését f. hó 16 és 17-én tar­t meg, gr. Zic­­y Henrik főispán ur el­nöklete alatt, ki a közóhajtásnak engedve, lemondá­s­­át visszavette, honfiúi kötelességének tartván,ily válsá­gos időben megyéjének az utolsó peresig hű szolgált­a­tot tenni. A szőnyegre került fontosabb ügyek közt első helyen az árva-ügy említendő meg. Négy közgyűlésen keresztül vitattatott már ezen fontos tárgy, végre is a megye azon tervétől, miszerint ezen összeg tömegesen a kebeléből választandó hivatalnokok által kezeltessék, elállóit, és elhatározta azt helységenkint kezelni, mi­után a megkívántaté egyének az ügy intézésére vagy nem elegendő számmal, vagy nem elegendő képesség­­gel jelenti estek, így a megye először is a szükséges főgpndnok választásához fogott. — A mint az elnöklő , főispán ur I­mrédy Lipót volt képviselő úr nevét H­ m­ondé, a jelenlévők alapul nem akaró éljenzése elégg­é tolmácsoló a közmegegyezést, melylyel az ajánlott fő­­gondnoknak megválasztatott és megerőzittetett, mire a közakarattal találkozó Imrédy Lipót ur a szokásos es­­­­küt le is tette. Minthogy az igy helységenkint kezelendő árva­­­­ügyek elintézésénél a helybeli jegyzők működése is­­ igénybe vétetik, hogy a jegyzői hivatal az iskolames­terétől elválasztásaik, annyival is szükségesebb, mert előbbi megyei határozat által az elválasztás elrendel­t élé­t, de az árva­ ügyeknél szü­kségelt beavatkozása a jegyzőknek e két hivatalnak egymástéli okvetlen elküt­­­­lönítését parancsolja is. Kineveztetett szinte egy kül­döttség, mely az árvapénznek keze­lé­s módját helyze­­t­enkint dolgozza ki, és szemelje ki a pénzkezelésre al­kalmas egyéneket, hogy ezen fontos ügy mielőbb be­­­­végeztetvén, az árva vagyon gyarapodásnak induljon. A telekkönyvik­tatók is ideiglenesen megválasz­tanak és megerősittetvén, az esküt letették. Inditványoztatokt, ht gy ö Felségéhez megyénk írjon föl, m szerint a feloszlatott és fölfüggesztetett vi­­s­zont ,'s m­egyei bizottmányokat régi működési körükbe visszahelyezni méltóztassék; örömmel fogadtatott ezen indítvány. Megpendíttetett a Károly kórház Ügye is. — Li­bit­ek Károly volt főherczegi jószágkormányzó ezelőtt 30 évvel egy kórház alapítási eszmével foglalkozott, uts­­■­lyet a tett embere tény­gé érlelt. Ugyanis a példa ál­­­­tal hu­­d­­tatván, a jobbicikü polgárok adakozás alján­­ oly szép összeget gyűjtö­ttek, hogy 1846 ban már egy­­ épület alap letét­­ére képesittek­­­, mely a bekövetke­zett zavarok miatt jobb idők­e­t­­asztatott. A császá­ri kormány alatt e tőke kezelését az akkori megyei­ek­­nek Kroner Lajos vállalta magára, kinek buzdító elő­szeretete mellett az alaptőke 32 ezer frtra emelkedett, mely az akkor divatozó kényszer adakozás mellett elég is lett volna arra, hogy az 50 ezerbe került épü­let, mely most a Mosonba vezető út mellett diszelg, az alapítók szándéka szerint 40 ágygyal fölszereltes­sék ; de az idők kényszerítő folyama az erőszakot rendszert megakasztó, és a kórháznak szánt épület tető alatt várja a kedvező korszakot, melyben a me­gye lakosai azt a szenvedő emberiség enyhítésére ki­tűzött czéljának megfelelőleg elkészíthessek. E czélra a megye késznek nyilatkozott egy 10 ezer frtoyi összegnek 10 évre minden kamsz nélkül kölcsönzésére betáblázás mellett, hogy ezen épület­ret dőltet­­sének minél előbb megfelelhessen. Fölolvastattak továbbá a királyi curia és a kirá­á­lytartótanécznak többféle tartalmú levelei; ezek közt egyik a ott rendeletét közli, melynélfogva a hon­­védsegélyzö­­­gy­leteknek minden közlekedés és gyűlés­­tartás, miután ezek — mint a levélben indokolva van — veszélyes érzelmeket gerjesztenek a nép szivébe­n és tüntetések előidézésére szánvák, egyszerűen betilta­­tik. — Ezen rendelet félretétetett. A másik levél a népnek házi­ adó végetti z­akla­­tását hányja a megyék szemére; úgy is tudjuk, hogy csak a cs. adó végett szabad a népet zaklatni. Kü­lön­­ben Mosonmegye házi adót nem vetett ki, tehát azt be sem hajthatja. A kir. curia kérdi : várjon megyénkben rendezve van-e, és működését megkezdette-e a törvényszék ? Feleltük: megyénkben nem rendezett, báncul­áígya nem lévén eléggé köztudomásra hozva és a tagok­­ közül csak kevesen jelentek meg, november 7-kére ha­­lasztatott A közgyűlést ezúttal egy mélyen érzett vesz­teség érte, a­mennyiben tisztelt elnöke K. P­r­ó­n­ay Gá­bor abbeli elhatározásáról értesült, hogy ő utóbbi kine­­veztetése következtében, mint a magyarországi ágost­ val­­lású protestánsok főgondnoka, bokros foglalatosságai miatt eddig viselt elnöki hivataláról lemondani kénytelen. A közgyűlés ismerve ön méltóságának az egylethez ,évek, bősz­em során át tanúsított hazafias és emberbaráti ragaszko­dását, marasztalását meg sem is­ kisérte, miután meg van győződve, hogy a megválásra csak a legalaposabb okok kényszeríthették; szeretett elnökének emlékét azonban hálásan megörökítendő, elhatározta, hogy érdemeinek egy aranylapot szentel az egylet jegyzőkönyvében, s arczké­­pét az ülés­teremben fogja fölfüggeszteni. “Ligeti festésinek kiállításunkban látható szép tájképét, melyen Palermo környéke oly természetűtlen s pompás világítással van ecsetelve, Kubinyi Ferencz lo­­sonezi képviselő indítványára több hazafi 420 fton meg­vette a nemz. múzeum képtára számára. “Toldy és Maramaldi herkulesek múlt vasár­nap közkívánat­a csakugyan egymásba kapaszkodtak, hogy megmutassák, ki a legény a­­ circusban. De hiába. Egy óra hosszáig dulakodtak ide s­tova, és a harcz mégis eldöntetlen maradt , mire a közönség, mely oly türelmet­lenül várta már, kié lesz a koncz, békétlenkedni kezdett,­­ a végre oly heves kitörésekre és szitkokra fakadt, hogy csak a városi íhrség közbejöttének lehet k.:Bzönni, mieze-­­­rint a dolog tettlegességekra nem került. * A városi színpadon Mergarté úr folytatja egyebütt ] is] nagy tetszéssel fogadott mutatványait a trapézen. Ju­talomjátékán tegnapelőtt nem igen nagyszámú közönség volt jelen, pedig Mergarté úr nem sokkal ártatlanabb dolgokat követ el egy lábnyi hosszú hi­­t­tán, mint a vak­merő Blondina Temze fölé vont kötelén; egyik 100, a má­sik 30 lábnyi magas légutazást választ, a nyakcsigát azonban még nem assecurálták az orvosok, hogy 100, vagy harminca láb elég-e arra, hogy valaki kitörje. Mer­garté ur művészetének szebbik része az, hogy "fejszédítő " mutatványait rendkívül sok kecseset tudja exiguálni s különben is mint igen csinos ember (a világért sem te­­j­nyerés talpas Hercules) számíthat a nőközönség részvé­­tére. A második szakaszban bemutatott dressirozott ku­tyák kitűnőleg ügyesek, gyönyörűen szöknek keresztül tüzes karikákon és székeken, melyek három négy­ölnyi távolságra vannak egy máztól, de minden művészetük da­­czára sem illenek színpadra, hol másnap Schiller halha­tatlan alakjait vagy Bellini remek daljátékát vezetik föl, — kivált az a krinolin-komédiai — épenséggel — ku­­­­tya-komédia. *A „Ferdinánd Miksa“ és „Pest* gőzösök általunk tegnap említett összeütközéséről még a következő részle­teket halljuk. A „Ferdinád Miksa“ utasszállító hajó fölfelé s a „Pest“ tehervonó, mely több hajót vontatott, lefelé ment, midőn egy rövidebb kanyarulónál találkoztak. Az áldozatul esett két hajótiszten kívül, kik éjjeli szolgála­taik után fölváltatván, szomszédos fülkéikben aludtak, senki meg nem sérült. A gépész neve, melyet tegnap még nem tudhattunk : Thürjing Ferenci. A szerencsétlen, miu­tán a hajónak épen az a része kapta az első lökést és zú­­zódást, a hol az első kapitány és ő aludt, azonnal a viz alá merült s ott lelte halálát. A kapitány holtteste Pes­ten beszenteltetvés, eltakarítás,végetttstülőföldére Tokajba gyászoló özvegyéhez vitetett. A szerencsétlenség okainak kinyomozása végett szigorú vizsgálat van folyamatban. * A pestvárosi biztosok és örvezetők, hogy a rend fentartásában annál sikeresebben eljárhassanak, megkü­lönböztető egyenruhát kapnak. A biztosok kék attilát fe­kete zsinórzattal és aranyos gombokkal; az őrvezetők szintén kék attilát, de vörös sárga zsinórzattal és sárga réz gombokkal, ehhez szürke magyar nadrágot és csizmát, fövegül sapkát. A biztosok és őrvezetők a városnak ércz­­be vésett czimerét viselik gallérokon.­­ Tegnap reggel 8 óra után a hatvani utczában nagy néptömeg csoportosult össze azon hírre, hogy a pénzügy­őrök Pintér csapnék bérlőhöz az újvilág utcza szomszéd­ságában dohányt mentek lefoglalni. A fegyveres pénzügy­őrök az említett keresztház kapuit csakugyan elállva tar­tották. A tényállás az, hogy a nevezett házban egy H. nevű egyén bevádoltatott, miszerint finánc­­olat­lan dohánnyal üzérkedik. A zenebona azzal vette kezde­tét, hogy egy nő, ki e feladás gyanújában állt, utcza hosz­­szant megütlegeltetett. 10 óra tájban pedig az említett ház kapuján egy fuvaros hajtott ki jókora menyiségű el­kobzott dohánnyal, melyet pénzügyőrök és katonák esz­­kortíroztak. Erre a néptömeg annyira kezdett szaporod­ni , oly zúgolódó jelek hallattak, hogy nagyobb zavartól lehetett tartani. S ez be is következett a Huszárház táján, hol a katonák fegyverüket is alkalmazásba vették. Ké­sőbb a Károly kaszárnyából egy század gyalogság jött a szorongatott pénzügyőrök segélyére, mire a nép bántatla­­nul hagyta a szekeret és szétoszlott. A helyszínen Thaisz Elek városkapitány is megjelent. * A budai népszínház tegnapi előadásához igen ka­pós jelszót választott magának : Ma ingyen, holnap pénz­ért. S e jelszavát híven teljesítette is. Tegnap volt t. i. azon ingyen előadások elseje, melyeket Molnár igazgató úr minden két hétben ismételni akar, hogy a szegényebb néposztályt is részesitse a magyar szini­élvekben s e czélra igen helyes tapintattal Kisfaludynak hazafias drámá­ját „Kemény Simont“ választotta s hogy a látványosság se hiányozzék, a Bányarém czimü népszínműből Mátyás az igazságost ábrázoló allegóriával fejezte be. Már reggel az előadás napján minden jegy el volt kapkodva, s az a helyek is jól keltek­, melyeket az igazgató a napi költsé­gek fedezésére tartott fenn. Ki is ne sietett volna gyö­nyörködni egy oly közönség látásáb­an, mely anyagi körül­ményei miatt csak igen ritkán látogathatván a színházat, az itt nyert élvezetnek kétszeresen fogékony meleg keblet nyit. A népszínház ez által hivatásának egy igen szép­pontját teljesíti. A közönség azon része, mely eddig az ignoti nulla Cupido elvénél fogva talán közöndös maradt a színl­s léleknemesítő mulatsága iránt, lassanként oda képeztetik, hogy mivelődésének ezen hathatós iskoláját megkedvelve, egyéb kevésbé hasznos időtöltés helyett majdan a színházat választja rendes mulató helyének. És ak­­itur ad astra — így nevelődik majd belőle a nemzeti színház számára is látogató közönség. Mint halljuk,­Molnár minden két hétben szándékozik ily ingyen előadásokat rendezni. * A budai magyar népszínházat se­­gélyző bizottmány részéről következő fölhí­vás közlésére szólittattunk föl: „Midőn az alulirt bizott­mány a testvérháza minden lakosainak, de főkép azon lelkes honfiak és leányoknak, kik a budai magyar nép­színház segélyezésére gyűjtő iveket voltak szívesek el­vállalni, azon örvendetes hirt tudomásokra juttatná, hogy Thalia és új temploma I. évi September 14-én közlelke­sedés közt megnyílt , igy a főváros, mely az egész ország szemefénye és büszkesége, egy új nemzeti intézettel sza­porodott, egyúttal el nem mulaszthatja fenntebb érintett honfiak és hós leányokhoz azon bizalomteljes kérést is intézni, hogy ne terheltessenek a még kezeik közt lévő gyűjtőíveket bármily eredménynyel is minél előbb, a már többször érintett három helyre, ugyanis Áldásy Antal Budavárosi főkapitány és bizottmányi elnök főkapitányi hivatalába, Lippert József ügyvéd a bizottmányi tit­kár Pest, Lipótváros nádor utcza 3 sz. alatti irodájába, vagy Fésűs György bizottmányi tag Pest, Lipótváros főnt 3*/iS- az. a. lakására beküld mi, hogy úgy a szépen megkezdett munka végleg be is fejeztessék, mert csak úgy leend a kettős őzés, egy uj nemzeti intézet alapítása és tala Buda fővárosának csinosbitása elérve, ha a még nyers külső a már teljesen késs belsővel szép őszhang­zásba hozathatik“. * Új könyvek. Ráth Mór könyvkereskedésében a következő legújabb magyar irodalmi termékek jelentek meg : Adalékok a magyar nemzet történe­téhez a XVI ik Században. S­z­a­l­a­y László által. II. kiadás. Ára 1 ft. 20 kr. A jelen gyűjteménybe soro­zott dolgozatok a „Budapesti Szemlé“ben, a „Pesti Napló“­­ban és „Hazánk­" füzeteiben már megjelentek ugyan, (erre vonatkozik a második kiadás), de most részben bő­vítve és javítva bocsáttatnak közre. II. Rákóczy Ferencz és nevezetesebb kortársainak némely kiadatlan eredeti leveleik. Ára­­­ft. E gyűjtemény eszközlője P. Sz. K. a könyv végére azt a megjegyzést csatolta, hogy ezen levelek eredeti iránmo-­­­dorán csak is annyi változtatást tett, a­mennyi szükséges volt, hogy a diplomatikában kevésbé jártas közönség is megérthesse. Az angol parlament és eljárása, írta­ May Brakk­e Tamás, az angol alsóház segédjegyzője. A­­ IV. kiadás­n­ál átdolgozta Barsi, József. Ára 3 ft. Az eredeti 30 ftba kerül. Nagyon érdekes és haszonvehető könyv azoknak, a­kik a parlamentáris életben gyakorla­tot óhajtanak maguknak szerezni. Habár, míg e könyv nyomatait, legközelebbi alkalom­szerüsége elmúlt­­a,—hisz­­szük, a­övében — vissza fog az még ismét térni. Magyarországi s erdélyi bujdosó fe­jedelem késmárki Tököl­y Imre secret­á­­riumának Komáromi Jánosnak törökör a­z ági diariumja, közli Nagy Iván. Ara­­­ft. Ugyancsak Nagy Iván szorgalmas­ történetbuvá­runk folytatja a „Magyarországi családok“ czimü füzete­ket, melyekből a tizedik kötet I. és II füzete most je­lent meg s a Mednyánszky- Molnár családokat ismerteti. Ára 1 ft 70 kr. Az iskolai év kezdetével a tanárok és tanulóknak igen jó szolgálatot vélünk tenni, midőn Wen­inger „Kereskedelmi számtan elemei“ czimü jeles művének megjelent­­ füzetére, a Visontay János „A magyar állam földiratá“ ra figyelmeztetjük, — első a vasárnapi is­­kolák és kereskedelmi alosztályok teendőihez van mérve, — az utóbbi mindenütt czélszerű kézi könyvül szolgálhat. Végre egy röpiratról kell még emlékeznünk, melyet szintén Ráth adott ki. — ez „A nemzetiségi kérdés a jelen és jövő szempontjából“ irta Ca . . . . Meglássuk, hogy fejtegeti ? — akkor talán bővebben szó­lunk róla. * Erdélyi l pok szerint October 1 jén egy román irodalmi egylet lép életbe , melynek alapszabályait még az előbb fennállt cs. k. helytartóság engedményezte. * Marhavész Arad környékén. A gyu­lai és zarándi vásárokon vett, Erdélyből hajtott marha által hozatott be a marhavész Szionda, Sz.-Tamás és Forrai-Russák nevű pusztákra, és ott nagy halást okoz­ván, terjedt el szomszédos tanyáinkra az aradi határban, hol eddig élő 35 darabot pusztított el. A szigorú határeljárás okozó, hogy eddig nagyobb mérvben nem terjedt ki, s most a közönség gondosságá­tól függ, hogy a véss az elzárt határ között maradjon, minthogy ily nagy kiterjedésű határon a hasonló rész csak a nép összeműködése által hárítható el. Az Arad városában és gulyájában levő minden szarvasmarha, a bizottmány rendeleténél fogva össze­látott, az egészségi állapot megvizsgálatott, s kielégítő­nek találtatott. Örvendetes, és jó jelnek tekinthetni, hogy a nagyon meglátogatott, s közvetlenül mellettünk eső sziondai pusztán 3 nap óta új betegségi eset nem, de sok gyógyu­lás mutatkozik. A működő bizottmány sajnálattal tapasztalt egyes, roszul értesített közönségeknél gyakran megfeddendő kihágási eseteket. Szomorúan értesültünk, hogy a szom­széd Békés megyében is kiütött a marhavész. (A—D) Megyei tudósítások. — Doboka megye, Szamosujvár (Erdély­ben) sept. 20. Doboka megye közönsége e hó 18-án

Next