Sürgöny, 1861. október (1. évfolyam, 225-251. szám)
1861-10-09 / 232. szám
ország természetes listára. Ez a politikai geográfiával nemben eretnekség, melynek megcáfolása nem lehet nekit. He e 11-dik elitedben egy nem gondolkodó azt mondhati a folyókról - midőn míg nem voltak gőzgépek — hogy „oly utak, melyek mennek“, aiabadjon nekünk ma azt gondolni, hogy minden utak közül ép ezek axok, melyek a parti illemokit mind botixiban, mind diliében leginkább összekötik. Eddigelé pedig még tóba nem lehetett ütni, hogy egy kényelmet • népet at jó batirnl axolgilt volna. A vadnépek kivételével, kik előtt a folyam mindig akadilyul atolgil, egy bajózható folyam mindkét partjin többnyire egy fajbeli , ugyanazon nyelvű a politikai kormányzati nép lakik. Legtöbb esetben partjain — ha nem a tengerparton — emelkedik a röviroa éa távol attól, hogy az onxig batárit képeiné, annak minden réaxeit önn leköti egy fiatal. London, Pária, Rice, Lixeabon nagy folyók mellett fekveznek, Pétervir egyenesen a Newa partjin építtetett a Berlin naponként aajilja, hogy nem az Alater a Elba folyók Oeelfolytain is fektadik. A Don, a Volga, az Enfrat, a Gangét ép oly kévédé képeinek batirokat, mint a Vitatnia, Rajna vagy a Dana , és a midőn arról volt saó a páriai congreeanaon, hogy ax oroex határt ez utóbbi folyam torkolatáig rectifikálják, Anglia a Franciaorezág diplomatái még csak közlekedési utat nem engedtek a box Oroszországnak. Ők jól tudták, hogy mindkét partnak nem tokba a maga körül leginkább kiterjedzkedő nemzet birokiba kell jutnia. A kiterjeezkedés egyik parttól a másikig oly természetes, hogy civilizált orazágokban nincs rá példa, hogy egy nagy vixint mindkét parton két különböző a ellenséges népnek tért adott volna. A Rajna nem képes kivételt, ha ha a politika s egy azábadon birtoklás némely pontokon államok elválaható vonalául tévé ia, nem képet választó falat a népek közt, melyek egy torabeliek, mindkét parton e folyam mentében majd mindenütt egy nyelvet beszélnek. A Rajna nem határkint folyik Elausz a a badeni nagy berexegség közt, némileg geográfiai enelegenaég az a határképzésben. Ki akarná azt állítani, hogy valamely nagy folyam jó stratégiai határ ? Hajdan talán gondolhaták ezt, de ma ki állíthatná azt? Egy jó vixint, bármily meredek partokkal, nem akadály többé, a minél nagyobb az, annál könnyebbé a félelmesebbé teszi a megtámadást. Legfeljebb a hadműveletek alapján, vagy visszavonuláskor védelmi vonalai szolgálhat, de stratégiai határ nem lehet, hacsak egy egész virrendaxer alapjául nem létezik, mely mindkét partra támaszkodnék. Így van az a Mincio és Póval, mely az Etsch által megerősítve és négy vár által védve van, ezek közöl kettő csaknem bevehetetlen. Mit ér Koblencz Ehrenbreitstein nélkül, és mirevaló ez a vár, midőn a Rajnán Neuwied mellett lehet átmenni? Midőn Francziaországban ezen folyamat stratégiai határul kívánták, akkor nemcsak a bal, de a jobb partot is kívánni kellett, hogy messzebb behatolva az országba, a természet által megerősített vagy emberi kéz által erőssé tett hegylánczolatot keressen. A hegyvidék a tengerrel valóban természetes határai egy nagy országnak. Csúcsáról oszthatók szét a vizek, a termesztmények, az éghajlat és népfajok. A Montblanc tömegessége és a kis Sz.Bernát lánczolata csodálatosképen tökélyesítik a Duphiné alpesein határainkat. Egyik oldalon Francziaország, másikon Olaszország; ex világos, kiszabott és mathemetikai dolog. Hogy a Rajnából határt csináljunk, egészen a forrásáig kell-e felmennünk ? Ez északerb volna. Schalhannenből kell e a Schwarxwaldra felkapaszkodnunk és keleti oldalát várakkal megraknunk ? Ez szükséges volna. És onnan Bonnal szemben keresztül kell-e mennünk a Taunus hegyein és ágazatain a héthegyig és újra elhagyva a vixvonalt, mely a lapályba visszatér és elárad? És mégis ez volna az elkerülhetetlen alternatíva : vagy a két part, vagy semmi; az egész meder, hogy a völgy védelmezhető legyen, a bal, vagy jobb part hegygerinczei, itt közép nincs. A folyam közepének birtoka csak gyenge védvonalt adna, melyet minden első megtámadáskor el kellene hagynunk és kénytelenek volnánk, való stratégiai vonal mellé visszavonulni. Meggondolták-e azok , kik a rajnai határt a legnagyobb eréllyel kívánják, mind a következményeket? Hajlandók-e szándékaikat oly messze terjeszteni ? Nem volnának-e ők az elsők, kik ily nevezetes földnyereségtől visszarettennének ? Azon pontot kivéve, hol a német part féltés nélkül tekint a francaié partra, innen, vagy túl a központnak egyéb hatása nem volna, mint, hogy itt a nemzeti büszkeségnek lenne hizelegve, hogy ott mély sebejtessék. Egy más eszmelánc volt előttünk még nevezetesebb e stratégiai észleleteknél és kényszerít közelebbről megtekinteni azon erkölcsi hatást, mely Francaiaországra a Rajnáig való kiterjedéséből származnék. Hazánk csodálatos összetartását különböző okoknak köszönheti, melyek közt az elemek szerencsés viszonya, ami népességének képződésére befolyt,első helyet foglal. A rómaiak politikai és központosító nemzete itt a gallusok foederativ és harczias szellemével egyesült a nélkül, hogy azt absorbeálja , a germán törzsek feudális függetlensége és repraesentativ szabadságának hagyományaival. Ezen providentialis keverékből merítik a latinmbeliek tudományos művelődésüket, a gallusok az ő hatékony és társadalmi szellemüket s a frankok és germánok dolgos és szilárd gondolkozásmódjukat. Talán egy pillanatra Németország felé hajlottunk, Nizza és Savoya csatlakozása az egyensúlyt ismét helyreállító; vigyázzunk, hogy azt újra föl ne bontank.. Homogén népe kiváló tulajdonságot veszedelem nélkül meg nem változtathatja, midőn keblébe nagy adag idegen elemet vesz fel. A népeknél az áll, mi az érczeknél; nem elég a társrokonságot tekintetbe venni, az aránylat is megmérendő. Az összeolvasztás új előnyöket szerezhet neki, de ha a mérték eltévesztetik, csak töredékeny érczet nyerünk, mely képtelen az aczélozásra. Az elszászi épen oly jó franczia mint a normámn és gascognei; Francziaországgali szorosabb kapcsolatát vérével pecsétlé meg; ő Lotharingia határainál nyelv- és törzsrokonokra talált és könnyen összeolvadt vele. De meg kell gondolnunk, hogy e millió franczianémethez, kik képtelenek autonómiájukat követelni, és kik csak arra szükségesek, hogy a „franczia könynyűségnek“ szilárdabb alapot nyújtsanak, még három vagy négy millió germánul maradt német számítandó, melyek képesek lennének jelentékeny csoportot képezni, hogy egy napon megszámlálják magukat, ha velük nem tartunk , és mindig nemzeti hagyományaik, szokásaik és nyelvükről beszélnek ;— ezeket tekintve fő fogható, mily zavar keletkezhetik a külfölddeli első összeütközés alkalmával. — Előre látható, mily zavar keletkezhetik, ha oly fővárosok mint Köln és Mainz, a municipális függetlenség szellemétől áthatva, Strassburgot is magukkal ragadva,megkísértenék a „Rheinbundot“ megújítani? Üres aggodalmak, fogják mondani. Azonban mégsem oly üresek, hogy meg ne érdemelnék a tekintetbe vételt, váljon a Rajna tartományok annexiója Francziaországhoz a szeretet jele volna-e. Ne tegyük ki magunkat azon veszedelemnek, hogy a látszólagos előnyökért erőnk csodálatos egyensúlyát megbontsuk. Azonban nem szabad azt állítanunk, hogy keleti határainknak örökre olyanoknak kell maradniok, milyenekül az 1810-ki diplomaták azt késziték. A nélkül, hogy nemzeti büszkeségünket belekeverjük, mely azon ponton, melyen Európában állnak, veszedelemnek van kitéve, hogy a történelemben haszontalan hiúsággá fajuljon, meg van nekünk meg is engedve, mikép oly Vonal ellen óvást tegyünk, mely lotharingiai völgyeinket és champagnei lapályait,hát ellenségeink előtt systhematice megnyitó, mely határaink vonalát is áttöré, hogy tőlünk az általunk megerősített városokat mint Landauf és az általunk építetteket mint Sarlonist, elragadja. A Pfalz és rajnai Poroszország esen részéről határaink igazolását az igazság parancsolja, az okosság ajánlja. Ennek azon megbecsülhetlen haszna volna, hogy védelmünk szükségességének megfelelne. A nélkül, hogy Németország nemzeti büszkeségét felingerlenék, a Rajnával begyökerezett szenvedélyünket megnyugtatná és egyszersmind a germán népek legújabbi aggodalmait megszüntetné. Ezen vonal végleges volna, mert kölcsönös beleegyezésen alapulna és azon állam,mely a Rajnán innen oly sok kedély előtt drága, de mint lidércz nyomja Németországot és Belgiumot, örökre elenyésznek. Antwerpen felől megnyugtatva, Anglia is csekélyebb bizalmatlansággal nézné a középtengereni befolyásunk terjedését és az ezen hatalommal erősebbé vált szövetségünk megengedné nekünk, hogy Európában az igazság és viszonzás művét tovább folytassuk, melyre egy nagy uralkodó utat nyitott sziámukra. Távol tőlünk, hogy más népek ijedelme legyünk, a béke és békebiróság eszköze leendőnk, mi II Henrik politikai lángesze előtt lebegett, mi nem igénylünk szebb hódítást. Németországnak tehát nincs igaza, ha Franciaországtól csak veszedelmet vár, félelme tegye le a fegyvert és a mi hosszúságúnk elmúlik ! Németországot nem nyugatról fenyegeti veszély, mivel azt elháríthatja, ha akarja, mert a keleti határon áll Nem Francziaország,ól kell félnie, hanem Oroszországtól.“ (Vége következik.) rendes tagok megjelenni tartósnak. Dec. 18. 19 és 20. délután 4 ór. nagygyűlési ülések; 21. dec. 10 ór. igazgatósági gyűlés; dec. 21. estve 6 ór. elegyes ülés, (lioknokválasztás); 22 én d. c. 11.ór. küsület, melynek ellsssa a maga idejében kössé Inat téve. Kelt elnöki rendelésből Pesten, oet 5. 1861. Toldy Ferenc, a. k. titoknok. * Szerdahelyi, ki most „lámpafénynél“ a kolossviri közönség tetszését „jegyzi“ el magának, ott is folytatja kedvelt improvisatióit. Az ismert bordáihoz következő szöveget rögtönözte, — melyet helykimélés ■iatt, de a vers különben is megtűri — prózában írunk le : E pohárt a románokért, kiknek szívből kívánom, hogy zsabadság kössön össze és ne idegen járom, és ha országgyüléztek less, ez legyen ott a jelszó: testvérhazána Magyarhonnal mindhalálig unió ! — A tapsvihart képzeljük, de azt nem képzeltük volna, hogy jeles színészünk vendégjátékán csak kis közönség volt jelen. * Planer pénzügyminister úr f. é. October 4-től a kedvezményes sóvásárlásnak a szappan-, agyagának is Üveggyártmányokra tett kiterjesztése iránt egy a birodalom minden koronaországaira érvényes bocsátványt adott ki. *A mecklenburgsobwerini nagy boros eget f. hó 2-kán oly baleset érte, mely könnyen életébe kerülhetett volna. Szarvasvadászat tartatván, a vadászok átlépték, vagy eltévesztették a kijelölt lövonalt, s több ejtett lövés közöl egy a nagyherczeget érte; szerencsére azonban a golyó a czomb házrészeiben akadt meg, sa így nem okozott veszélyes sebet. * Weiss, a „Journal de Débats“ szerkesztője — Bécsről útivázlatokat közöl, s ezekben beszéli, hogy Illésben tökéletesen helyén van Beitrán mondata: Az arany csupán chimaera, mert ott csak — papírpénz található. mindamellett — folytatja — vannak emberek, kik csupa megszokásból a papirt eléje teszik az aranynak. Itt elmondja esetét a Trenmann-szinház pénztárunkéval, ki as ő „napóleoniját, melyet a váltott jegyért oda adott, e szavakkal lökte el magától: „I oh will papier!“ Egy bécsi lap nem a pénztárnok ezen aranytól borzalmán csodálkozik, hanem azon, hogy a franczia szó a három német szó leírásában csak egy hibát ejtett * * * i)W. Zig.“ jelenti, hogy az államminiszer, Schmerling urnak mostaniig tartatni szokott keddi estélyei , excra szabadsági útja következtében félbeszakítást szenvednek. Azok folytatásáról külön értesítés várható. A Markó féle képtár teljes megszerzéséhez alapos reményt nyújt az adományok folyvásti gyarapodása. Közelebb e czélhez ismét többen járattak : bg. Pálffy Antal 50, gr. Nákó Kálmán 50, b. Splényi Henrik 50, Driskóczy Gyula 20, Bezerédy Miklós püspök és Szepesi Péchy Janka öt öt forinttal. E tárgynál lévén, ismételjük inditványunkat, hogy Markénak hátrahagyott remek festvényeiből egy mellékkiállítást kellene rendezni az állandó műtét lat lakosztályában, úgy hisszük, az ekkér befolyó jövedelem az újabb lendületre buzdított áldozatokkal mihamarább oda segítené az ügyet, hogy a Markó képtárt teljesen a miénknek mondhatnék. Más röpke híreknél e megpendített indítványocska jobban megérdemelné az átvételt és a pártoló szavazatot. * Eger vár o a m. bc. 22 -én tartott ülésében felolvastatott azon kérvény, melyet a képviselőség a lycenni felállítása iránt érseki exclához és a főkáptalanhoz intézni elhatározott A kézbesítéssel egy küldöttség bízatott meg, mely már e tárgyban tisztelgett is az örökös főispán az ő excjánál. A kérvény melegen sürgeti a lycenni felállítását s édes reményt fejez ki, hogy ő exja éa a főkáptalan tapasztalt áldozatkészsége azt lehetővé teendi, ámbár másrészt az aggály sincs elhallgatva, hogy míg másutt mindenütt előkészületek mutatkoznak a főiskolák november 1-jére kitűzött megnyitására, a lyceumról szó sincs, s e szerint attól lehet tartani, hogy ha a tanrendszer megállapítása kihirdetésétől tesz feltételezve az előkészület kezdeményzése, az ügy elkésik, s a lyceum csak jövő évre lesz megnyitható, pedig a kérvényesek a rögtöni felállításban több biztosítékot látnak, mint a tanrendszerek miségében — a erre nézve a kérvény ezeket mondja: „Megtörténhetik ugyan, hogy a tanrendszer egész nemzeti alapokra fektetésének még most nem fogunk örvendhetni, de ez nem szolgálhat okot a lyceum felállításának halasztására, szerény értelmünk szerint, mert oly helyzetbe jutottunk, miszerint ha önmagunkra bizetnék a tanrendszer kimunkálása, mi magunk nem volnánk azt képesek teljesen és tisztán nemzeti alapokra állítani. Ugyanis az országbírói értekezlet, mely honunkban ideiglenes törvényt fogadtatott el, azt tartalmazza, miként a 12 év alatti absolut kormánya időszak alatt keletkezett, s peressé vált ügyek jövőben is az önkény által behozott birodalmi törvénykönyv szabályai szerint lesznek elintézendők , miből szükségképen folyik azon következés , miszerint a magyar törvények tanítása mellett ezen absolut törvények ismertetésére is ki kell terjeszkedni a tanrendszernek. Egyébként e tekintetben is, valamint minden egyebekben a köztapasztalás szerint a birtokban állásban, a tanrendszer önkézben tartásában áll a főkellék , a legnagyobb előny , mert birtokból könnyebb a nem jónak is jóra intézését, fordítását eszközleni — vagy addig is, míg az eszközölhető, a nem jó iránynak, a nemzetiségellenes alapoknak kártékonyságát enyhíteni, s azt minél kevébbi veszélyessé tenni. S igy a mi alapon a pesti, győri, pécsi, s többi hazai főbb tanintézetek fel fognak állani, bízvást felállhat az egri is; mert ha neri lenne is kielégítő a tanrendszer, a figyermekek taníttatását megszüntetni nem lehet, s még a nem kielégítő tanintézet is hasznosabb, közéhajtottabb, mint a teljesen semminő sem, minthogy ez esetben ugyanazon nem helyeselt tanok tanulásától nem lennének mentve Eger és vidékének tanuló ifjai, hanem nagy költekezésekkel, áldozatokkal távol helyekre lennének kénytelenülve vándorolni ugyanazon tanokat hallgatni.“ * A ferenczvárosi kisdedóvoda saját épületében f. hó 3-ban nyittatott meg, az alkalomhoz illő templomi ájtatossággal s egy csinos kis házi ünnepéllyel. Az új intézet igen egésséges helyen fekszik és kitűnőn jól van fölszerelve s mintegy 120 ovodsi kisdedet vett föl szárnyai alá . A tanintézetek sorában a kereskedelm akadémia volt az első, mely új tanévét megnyitotta A megnyitás f. hó 7 kén az intézet bizottmányt s a kereek. testület több tagjának jelenlétében ment végbe , az új elnök Weisz B. F. az alkalomhoz mért igen tartalmas beszédet tartott. A szüret eredményéről, ahol a jég nem pusztított, vagy a melegebb földben a fagyok nem ártottak a korai hajtásnak, a legkedvezőbb híreket veszük, helyben és a közelvidéken különösen minőségre nézve mondható a termés sikerültnek. Egerben mind a mennyiség, mind a minőség tekintetében oly kitűnő a termés, hogy kárpótolni fogja a két előbbi rész évet. * Szt. Benedekről Kalocsa mellett, f. hó - ról községi rendes orvos Gyirtsek István artól a következő érdekes véleményt kaptuk : „T. ezerk.nt! Minthogy ritka, talán hallatlan eset adta elő magát orvosi gyakorlatomban, gondolom, nem lesz felesleges azt nyilvánosságra hozni. M. hó 29-én estefelé, laki tanító s kántor Hosszú Sándor úr egy kétéves leánykája a réz főkupakok dobozát kezébe vévén, ez időközben néhány látogató lévén a háznál, a kis leányka játéka a szülök figyelmét nem vonta magára, s kimenve az utczára, a skatulát felnyitotta , és több kupacsot (kapszlikat) lenyelhesett; kevés idő múlva hányás, és nagy lankadtság állt be; a hányás a szőllő és dinnyeevésből következett; gyomorterhelésnek véleményeztetett; de midőn többszöri hasmenés is állt be, érettem küldtek, miközben az atya a gyermek lepedőjét rézvén, két kapszlit talált; ugyanez időközben én ie a házhoz érvén, mindjárt bevonó gyógymódhoz nyúltunk; gyógyszerek alkalmazása közben nagyon gyakori hányás és hasmenés állt be, a kiürített anyagot ezután mindenkor megvizsgáltuk, miből tizennégy rézhítveskéket szedtünk össze; reggelfelé az izverén emelkedni kezdett, a hasmenés és hányás kereskedett. September 30-án a kis beteg salep főzetet, nayitott vassal, és szt. János-kenyér szörppel kapott, és October 1 jén már minden veszedelmentúl volt s most tökéletesen egészséges. Minthogy s rézhüvelkékbe villany (Phosphor) van, mi erejére nézve nem gyengébb méreg az arzenicumnál, jövendőre nézve nem lesz fölösleges, a szülőket figyelmeztetni, hogy efféle tárgyakhoz a kisdedek ne férhessenek.“ * Az isaszegi csata hőseinek emlékezete sept. 28-ka óta egy szép sírkővel van megjelölve. Az illető emléke fölállítása a mondott napon magasztos, de csendes Ünnepéllyel ment végbe. * A városban hire járt, hogy a város erdejében ! — a mi boulognei ligetünkben - párbaj történt volna. Kik voltak résztvevői, nem puhatoltak. * Nem hittük volna, hogy Ó Buda oly messze essék tőlünk. Csak tegnap értesültünk, hogy az óbudai hajógyárban f. hó 2-kán délután tűz volt, mely a gyár egyik osztályának csaknem egész gépi s egyéb fölszerelését, sőt az odatartozó készleteket is megrongálta és elpusz- titotta. Az okozott kárt százezer forintnál többre teszik. A tűz annál gyorsabban terjedt s annál nehezebbé tette felnyomatását, mivel nagymennyiségű kender-tekercsek voltak ott felhalmozva, s az ennek fonásához való vékony dongája orsók fája úgy égett mint a gyertya. * Míg mait számunkban jószágtartó gazdáinkat azzal vigasztalhatók meg, hogy a város határában eddig a nagyon terjedni kezdő marha aszálynak semmi nyoma sincs, ma már a „P. L.“ azon szomorú hírt hozza, hogy a Ferenczkülvárosban néhány ily kereset fordult elő. Egyébiránt a tára teszi, hogy a hatóság minden szükséges intézkedést megtett, hogy a baj terjedésének elejét vegye ; mint tudva van, a Ferencz külváros, mely a tejánusok telepje, marhatartás dolgában a legjelentékenyebb városrész. * Az utóbbi napokban egy fiatal nő Páriában súlyos lebetegedés után egy gyermeket szült, melynek — mint egy újkori Jánosnak — két arcza van. Ha megél vala, valószínűleg Laguerroniére úr lett volna keresztapja s a keresztvizet Napoleon nevével intik reá—jegyzé meg egy politikus bába. — A gyermek azonban csak néhány óráig élt. A két arcz, noha egészen ellenkező oldalon, nem volt formátlan, s tökéletesen hasonlított, ugyannyira, hogy végperezeiben még a fájdalom is mindkét arezon egykép fejezte ki magát. Jajgatása egy szájból látszott eredni, miből azt következtetik, hogy a fej szokatlan nagysága és nehézsége daczára egy agyvelővel birt. A gyermek többi testrészein semmi torzulat sem volt látható. Az anya engedelmével a párisi orvosi akadémiának adták át. Egy jezsuita a pápa világi hatalmáról. Nem rég jelentek, hogy Pásságlia jezsuita atyától, ki a pápai kormány meghittjei közé tartozik s gr. Cavonrral is jó lábon állt, egy „Pro cansa italici“ czimü röpirat jelent meg, s ezen fontos jelenségre ma bővebben visszatérünk. A röpirat íz által különbözik lényegesen más röpiratoktól, melyek ugyan a tárgyról szóltak, hogy nem ereszkedik annak fejtegetésébe, mily föltételek alatt lenne a katholika egybennk kibékülése az olasz királlyal létesítető, hanem hogy egyszerűen kijelenti: ezen kibékülés szükséges s meg kell történnie Eszmemenete következő: A katholika egyháznak legfőbb feladata hogy, egységet tegyen, azaz : az öszes népek közül egy köteléket fonjon. Erre kell a pápa, püspökök és áldó zárt törekvéseinek irányozva lenniök A katholikus derűs Olaszországban nem követi ezen szabályt; elfordul népétől, melyet legkedvesebb óhajaiban megsért. Veszély fenyeget, ha a derűs nem sokára más utat nem követ, hogy Olaszország is elfordul majd tőle s igy sebisma keletkezik. Hogy e veszélyt kikerülje, szükséges, hogy a pápa a maga fővárosát átengedje Olaszországnak s apostoli hivatásának egyházi hatalmával meg kell elégednie. Főleg két ok birá a pápát és cerist arra, hogy a dolgok új rendjével Olaszországban szembeszálljon ; először azon igazságtalanság, melylyel a törvényes fejedelmek jogai megsértettek, s továbbá azon istentehetség, melylyel a szent szék a neki tett adományoktól megraboltatott. Ámde azon állítólagos igazságtalanság nem létezik, fejti ki Passaglia, minthogy a népeknek úgy az összes ítéletképen férfiak véleménye, mint a legrégibb elvek szerint joguk van önmaguk fölött határozni. A püspököknek és pápának taán joguk lenne, u. m. az olasz királyságot üldözni , megtámadni, ha keletkezésének igazságtalansága be volna bizonyítva. „De minthogy ez bizonytalan és kétséges, a többség előtt valószínűnek, sőt bizonyosnak látszik, miszerint az olasz királyság minden jogczímmel létezik, s azt nem csak a tény, hanem a jog is védelmezi — vájjon itt nem látszanak-e a püspökök inkább a szenvedélyt mint az észt követni, ha Olaszország elleni ellenségeskedésükben megmaradnak.“ Passaglia fölhívja a püspököt, hogy az egyenetlenséget, mely az ördög műve, befejezzék, miután se ők se a pápa ,asz ország existentiájának jogszerűségében nem találhatnak okot a további harczra. Miután Olaszországban az események mentét és a többi államok általi elemerést megemlíté, nyilvánítja, „hogy Olaszország államegysége és következéskép az olasz királyság tényleg magától fennáll“ és kérdi a püspököket, vájjon nem találkoznék-e az egyházban magában valami rendszabály „zem újén feltalált, hanem az öröktöl hagyományozott és a dolog természetével szorosan összefüggő, melynek következtében igazságtalanság lenne a tényleg constituált királyságokat el nem ismerni“. Ezen kérdésre felel Passaglia, midőn a történetből egész sor példát idéz, melyek bizonyítják, hogy az egyház mindig követte e szabályt. Azonban előtte a papság cselekvésmódja természetesnek tetszik, míg a pápa maga meg nem adja az olaszok által annyira óhajtott békét, míg az annyiszor ismételt Non possumns mellett marad. Három ok gátolja a pápát, hogy ellenségeskedését Olaszország ellen elfeledje : azon nyilatkozatok, miket tett, hogy nem illik hozzá, a történtet helyeselni, sem az olasz királyságot elismerni; az eskük, mikkel magát kötelezte, soha sem tűnt, hogy az apostoli szék öröksége , az adományok csorbítassanak; végre a félelem, hogy az állami függetlenség elvesztése által a pápa egyházi függetlensége is veszendőbe megy. Passaglia mindez okokat megczáfolja. Az elne semmis, mert nem dogma forog főn. Senki sem állíthatja, hogy ily egyszerű nyilatkozatnak változattalnak kell maradnia, mely földi, emberi, világi. Ily nyilatkozatnak visszavétele nem csak nem rész, sőt valami jó, minthogy a legnagyobb bonyodalmak s a polgári vitamint egyházi társalom legmélyebb kára nélkül sem a korábbi állapot helyre nem állittathatik, sem az események menete föl nem tartóztathatik. A második okot, mely az egyházi államnak IX. Pius által esküvel erősített épségéből van származtatva, Passaglia szintén visszautasítja, minthogy az V. Pius által behozott s a VII. Orbán által megerősített esküforma a pápai birtokoknak csak oly átengedésére vonatkoznak, melyek saját hasnak és vérünk kívánságára vagy saját hasznunkra törlésnek. De továbbá az eskü kötelezettsége megszűnik, ha valaki azt, mit ígért, nem teljesítheti. Eszerint ezen eskük szintén nem gátolhatják meg Olaszország elismertetését. A harmadik érv, t. i. azon félelem ellenében, miszerint a világi hatalom elvesztése a pápa egyházi hatalmát veszélyezteti, Passaglia azt hozza föl, hogy a pápák hatalma 7 századon át virágzott földi birtok nélkül, mivel az egyátalában égi, s nem földi eredetű s a valódi szabadság nem abban áll, hogy azok a világi hatalomért harczoltak, hanem abban, hogy a Krisztus uánzásában tünteték ki magokat. „A királypálcáinak a kulcsoktól, s a királyi koronának a tiarátók külön választását óhajtják azok, kik még ma is a pápai területet a pápának alávetve tartják ; óhajtják, az olaszok, kik nem tűrhetik tovább, hogy birodalmuk Rómában fővárosától megfosztva legyen ; ezt kívánják Európa mivelt népei, kívánják ama veszélyek, melyek se az egyház és se a polgári társadalomtól el nem fordittathatnak ; kívánja a „legfőbb pap hivatala, melyet a nyáj javára kell viselnie — kívánja az emberi s isteni jog.“ így végzi Passaglia Olaszország melletti nehézkes, de talán épen annál nyomatékosabb védbeszédét. Szász nemzeti gyűlés. A sept.4 - iki ülésben előadó Guist felolvassa Brassó város képviselőtanácsának a szász nemzeti gyűléshez intézett tiltakozványát az ideiglenes állandó főtörvényszék felállítása iránt hozott statutum ellé, mely tiltakozványban a statutum visszavétele sürgetetik, s egyszersmind tudtul adatik, hogy ezen tiltakozvány a királyi főlormányszékhez is felküldetett. Ezen tiltakozványban kéreimül hozatik fel különösen azon mellőzés mely szerint a nemzeti százgyűlés határozatát a községek és tanácsokkal nem közölte ősi alkotmányos szokás szerint. Előadó indítványára visszairás intéztetik Brassó városa képviselttanácsához, melyben a nemzet gyüsajnálatát fejezi ki a felett, hogy Brasó városa és székének képviselősége nem tudja felfogni, mily nagy szükség van a szászok egyetértésére a jelen viszonyok közt, hogy a törvényes nemzeti képviselet oly legális ténye ellen agitatio foly. Ezen visszasorsolás után tudtára adatik Brassó városa és széke képviselőségének, hogy az említett Blautum nem közöltethetik, miután legm.szentesítés végett már felterjesztetett. Ezután másik előadó Lasset olvassa fel Segesvár város képviselőtanácsának tiltakozványát a segesvári követek magtartása és az utasítás átlépése ellen, mely bizalmatlansági szavazatot a városi kommunitás többsége hagyott helyben.