Sürgöny, 1861. október (1. évfolyam, 225-251. szám)

1861-10-25 / 246. szám

ha m­ás fontos közérdekű vállalatokat a térről le­­sioritava. .. Sok nelleai trataige va­n nemietnek, mit a kizárólag polit­kai tartalmú irodalom­kent képes kie­légiteni. Sőt a politikai képzettség is csak úgy alapos, ha tudományos műveltségben gyökerediik. Mind az, mi a tudományos műveltséget elemonditjs, annyira fontos a nen.xetre nézve, hogy az ezek iránti részvétlenség csak fonák egyoldalúsigr.sk lehet eredménye, a két­ségtelenül vétek a haza ellen. A legsúlyosabb körülmények között sem kétel­kedtem bennnk s­ebb jövendőjén. De hogy remény­eink egykor valósuljanak, nem elég akarni. Tanulnunk kell, a művelnünk a tudományok min­den szakát, művelnünk a népnek min­den osztályát, mert korunkban csak azon nemzetnek van biztos politikai jövendője, mely komolyan törekszik az általános műveltség színvonalára emel­kedni , azon előre haladni. Nagy hiány, ha oly folyóiratok, mint a „Buda­pesti szemle­", a ,Figyelő“ borfiúknál, a az „Anyák hetilapja“ a honleányoknál elegendő részvétre nem találnak. Azt kellene hinnünk, hogy nálunk csak a politika zaját és kid­fényét szeretik, de a fáradsággal járó komoly tanulmányok nem épen kedvesek. Szent érzelem a honszeretet, s magasztos azon lelkesedés, melylyel a honfi kész vérét ontani a hazá­ért. De nemcsak vérrel, s nem mindenkor vérrel szol­gálhatunk a hazának. A ki hazáját nemcsak a lelkesedésnek fellobbanó hevében, hanem mindig igazán szereti, törekedni fog minden úton, minden alkalommal használni a hazá­nak. Nem ijed vissza a nehézségektől, nem attól, hogy csak parányi azon áldozat, melyet ő hozni képes; nem attól, hogy törekvéseinek s­ikere nem rögtöni, sőt ta­lán ki sem számítható. Tesz, a­mit tehet, s hogy utóbb még többet tehessen, igyekszik saját képességét is, másokét is magasabbra emelni. Ezt pedig leginkább tanulás és tanítás által lehet elérni. Minden perez te­hát, melyet tanulásra, minden fillér, mit a tudományok­nak, s azok közlönyeinek pártolására fordítunk, egy­­szersmind a haza oltárára tett áldozat. Nem árt barátom, sőt valóban szükséges, hogy a sajtó útján felszólaljatok időnként e tárgyban, s fi­gyelmeztessétek a közönséget, miszerint a politika mellett más is megfér, más is szükséges. — Ismételt felszólalás­­oknak lesz végre sükere, mert annyi belá­tás, annyi jóakarat van a magyarban, hogy a jószán­­dékú igaz szó előtt sem estit, sem keblét el nem zárja. Isten veled! igaz barátod: :­ Deák Ferencz. A „Ph­oenix társulni. Minap a „Magyarország" hasábjain egy valaki a „Phoenix“ új biztosító társulatot több czikkben megtá­madta, s ellene valóságos rágalmakat szórt, így azt állítá, hogy e társulatnak nincs több részvényese mint maga a drezdai társulat, s az alapszabályilag befize­tendő tőke be sem fizettetett. És mi nem válaszoltunk­ semmit, mert magának a tár­­sulat igazgatóságának kötelessége az i­gnemű­ vádakra felelni, miután, ha ezek igazak volnának, úgy ez valódi, gúny­irat lenne nemcsak magára a társulatra, hanem a legfelsőbb kormányra is, mely kötelességből tartozik az ily közintézekre felfigyelni, hogy a nagy közönség bizalma­it ne játszassák. A „Phoenix“ társulat igazgatósága nem is késett e vádakra felelni, mert ezekre hivatalosan nyilatko­zott. Hanem e vádakon kívül voltak még mások fel­hozva, melyeket válasz nélkül hagyni annyival inkább engedtetik a háztulajdonosnak, hogy a kaput a megha­tározott zár­óra előtt is bezárathassa; kapany­itási díj azonban csak a zár­óra elérkeztével követeltethetik. *A nemzeti színház operája örvendetesen kezd magyarosodni. Vendégeit már nem kénytelen kül­földről toboroani, mert a vidéki színházaktól is kaphat jó­­ravaló tagokat. Ezen kedvező körülmény­t közelebb f. hó 22-kén a Troubadour előadása alkalmával tapasztaltuk. A két vidéki vendég ,a­ki ez estre a kolozsvári színháztól föllépett, T­a­n­n­­e­r István úr és E­g­e­d­y Mária k. a. elég sikerrel törte meg a pályát. Hangjuk friss és kellemes, ha­bár az elsőét a tremolo kissé modorossá teszi, az utóbbié pedig még nem kapta meg a szükséges ráspolyt. Idővel és szorgalommal azonban mindkettőből jó operaénekes válaszik. — Ezúttal épen helyén lesz itt megemlítenünk, hogy a párisi sene conservatorium egy növendéke, mint énektanitóné Pestre tette át lakását, s az énekművészei­ben­ felsőbb kiképzésre ajánlkozik. * Mint az „Alföld“ írja, az ó­ v­i­l­á­g­o­s­i község elhatározta, hogy mostantól fogva semminemű iratot el nem fogad többé, mely nem román nyelven van szer­kesztve, ő maga is csupán román nyelven levelez minden községgel és törvényhatósággal, sőt a kormánytól is ki­zárólag román rendeleteket fogad csak el. * Egy szegedi egyén, ki szülőfölde jó hírnevére kényes, tiltakozott nálunk, hogy a Budán múltkor adott népszínművet „Szegedi halász“-nak kereszteltük. Ezen őszinte becsérzetből eredni látszó óvást ezennel figye­lembe vesszük és megjegyezzük, hogy az nem szegedi, hanem „Alföldi halász“ és csak a­z a jó erős szap­­pan szegedi, mellyel azt a kritikusok megmossák. * Az európai hírű berlini szemorvos Gr­eife Ba­den-Badenben oly súlyosan megbetegedett, hogy fölláb­­badásán kételkednek. * Erdély testvér hazánkban is nagy mértékben dühöng a marhavész. Az eddigi hivatalos kimutatások nyomán augustus elejétől, midőn a vész kiütött, október elejéig következő adatokat közölhetünk : Szebenszék 13 helységében elhullott 1314, Medgyesszék 1 helységében 3, Segesvizszék 2 helységében 40, Szászvárosszék 1 hely­ségében 7, Szerdahely­szék 3 helységében 10., Újegyhiz­­szék 1 helységében 1., Fogarasvidéke 2 helységében 150, Brassóvidék 4 helységében 107, Háromszék 7 helységé­ben 213, Bereckben 225., Csikszék 2 helységében 6, ősz­­szesen 2075. Minden helység marhái létszámát nem le­hetvén pontosan kipuhatolni, de az ismertekből ítélve, a 37 helységben létező 20,000-re menő marha­létszámból megbetegedett 3236 marha, elhullott 2095 — és igy a megbetegedettek ’/, hullott el, ’/, meggyógyult. Most már a járvány szü­nében van; — addig is, mig ennek szüntét jelenthetnék — remélhetni, hogy a tél beálltával a mar­havész pusztításaitól megszabadulunk. Világító élet. Midőn közelebb a belga ki­rály a német­alföldi királylyal találkozott, Lüttichben nagyszerű kivilágítás lévén, egy transparenten a követke­ző jó élet volt látható: Egy hollandi és egy belga sajt testvéri illatfoknál fogva e két ország jó egyetértését képviselik. A két sajt között pedig Napoleon Lajos szag­­lál sas orrával. Az aláírás: „C’ á ne sent pas bon ici,u (Itt büdös van !) . * A­z o­r­s­z­ág­o­s m­a­g­y­ar k­e­r­t­é­s­z­e­ti tár­­s­u­l­a­t és a vidéki gazdasági egyesületek kertészeti szak­osztályai küldöttjeiből alakult bizottmány 1861. cet. 12 ik napján tartott ülése, melynek jegyzőkönyvéből némelyi­ket közérdekűnek tartunk kiemelni, hogy a haza figyel­mét újólag is e hasznos társulatra vonjuk. Jelen voltak az országos társulat részéről: gr. Z­i­c­h­y Jenő, Balogh László, Érti Károly, G­a­l­góczy Károly és Luká­cs­y Sándor ; Barsból gr. M­i­g­a­z­z­y János ; Debrecen­ből Nán­ás­sy Lajos; Esztergomból IValter János; Nagy-Bányáról Kovásznai Kovách Lőrincz , Pécs Ká­rászról Z­s­o­l­n­a­y János és mások többen. Gróf Zichy Jenő, miután hazafias üdvözlettel fo­gadta volna a közös tanácskozásra me­gjelent férfiakat, előterjesztette, miként az országos kertészeti társulatnak a közelgő novemberi közgyűléssel telvén le első 3 éves korszaka, a társulat további felülétének egyik biztos alapjául véli azt, hogy az országos társulat és a vidéki egyesületek kertészeti szakosztályai közt bizonyos szelle­mi kapocs jöjjön létre, hogy az eként közös megállapodás­sal berendez­ett munka megosztásával egyik egyesület a másiknak segédkezet kölcsönözve és egymás kivívott eredményeivel gazdagodva, a kitűzött cselt biztosabban megközelíthetnék, — erre nézve tehát közös tanácsko­zást kérvén, és egyut­al előterjeszté azt, miként alapsza­bályai értelmében a közgyűlés teendőit az igazgató vá­lasztmánynak kelken előkész­íteni, de miután az igazgató választmány működését önként megszünteté, — kéri a jelenlevő bizottmányba alakult érdemes társulati tagokat, hogy a közgyűlés teendői kitűzésénél közösen tanácskozni annál inkább szíveskedjenek, minthogy ép a vidéki egye­sületek kertészeti szakosztályával létrejöhető szellemi viszony a közgyűlés teendőire nézve nagyobb befolyást gyakorolna ; ezek előterjesztése után felhívja a megala­­kultnak nyilatkozott bizottmányt, hogy jelen tanácskozá­sára elnökét és tollvivőjét megválasztani szíveskedjék. Ezen rendkívüli bizottmányt egybehívó , az enyészetnek induló társulatot erélyes fellépésével szi­lárdul támaszolt Zichy Jenő grófnak az ü­gy iránt tanúsított hazafias lelkesedéséért köszönet szavaztatván, jelen ta­nácskozás folyamára az elnökségre,­­ Lukácsy Sándor pedig a tollvitelre felkérettek. Érts Károly kimerítő jelentést tesz a társulat múlt novemberi közgyűlés utáni állapotáról, alaposan tárgyal­vin azon okokat és különböző befolyásokat , melyek a társulat pangását hozták létre, a minek következtében a társulat éltét megmentendők, kénytelenek voltak néhány buzgóbbak s társulat ügyvezetését saját felelősségükre átvenni. Mindenek előtt helyeselvén a rendkívüli bizottmány­­yá alakult társulati tagok erélyes fellépését, melylyel lehetséges volt egyedül a társulat éltét fentartani, azon, az el nem bántható pangáson felül erőszakosan is felhal­mozott akadályok között; az országos magyar kertészeti társulat novemberi közgyűlésén újabb 3 évre történendő folytatólagos alakulása, az újított és lényegileg alig kü­lönböző alapszabályok félretétele és az eredeti alap­szabályok föltétlen visszaállítása mellett ajánltatik, oly formán: I. Hogy különös figyelem fordittassék a vidékre II. Hogy az ügyek az igazgató választmány vezény­lete mellett felelős igazgató által kezeltessenek. III. Hogy a csarnok eredeti rendeltetése szerint a nyerészkedő vállalatokat mellőzve,csak mint közvetítő áll­jon fenn a termesztő és fogyasztó közönség részére. IV. Hogy a társulat kertjére és az ott felállított kert­munkásokat képző intézetre különös gond forditíts c­sék, hogy legyen a társulati kert bölcsője azon országos gyümölcsészeti múzeumnak, melyből a nemes gyümölcs minden ismert fajai csemetékben vagy legalább oltó ágak­ban biztosan megszerezhetők legyenek, és a társulat int­ézetéből ügyes, munkás és józan erkölcsű magyar ifjak lépjenek ki hazai kertészeti iparunk művelésére, és ez okból, miután az intézeti növendékek a kerti munkálato­kat teljesítik, a beküldők által fizetendő éves CO­ntnyi tartási díjon felül, a megállapítandó 12 növendék után egyéb költséggel ne terheltessenek az illetők, a drága­sági pótlékot a társulat fedezvén pénztárából. V. Hogy a kötelezett dijakat befizetett társulati ta­gok nem­ anyagi hasznokban is részesittessenek, sat. Az országos m. kertészeti társulat és a vidéki gaz­dasági egyesületek közt azok kertészeti szakosztályai ál­tal felállítandó szellemi kapocs és munkabeosztásra néz­­ve a közmegegyezés következőkben öszpontosult. Előrebocsátván azt, hogy a­mint egyrészről az or­szágos társulat élénk munkásságától feltételeztethetik a vidéki egyesületek kertészeti szakosztályainak óhajtott előmenetele , úgy másrészről alig lehet elég óvatossággal eljárni arra nézve, hogy az egyesületek közt szükségessé vált szel­emi kapocs létrehozatalával a centrálisaim ve­szélyes kinövéseinek ünne új u­tasaik , annálfogva fentart­ván minden külön egyesületnek autonomikus szerkezetét, a létrehozandó szellemi kapocsra né­zve az eljáró bizott­mány következő ajánlatot óhajt terjeszteni a vidéki gaz­dasági egyesületek kertészeti szakosztályaihoz és illető­leg a ha­zai kertészeti társulatokhoz : a) A körülmények szerint az egyesület székhelyén vagy minden népesebb városban csarnokok nyittassanak, közvetítőül a termesztő és fogyasztó közönség kényelmére, és addig is, míg a fejlődő forgalom e­­zélra saját helyisé­get igényelne, ilyenek már fenálló ca­rnok vagy körök he­lyiségeiben rendeztessenek. b) A vidéki és pesti központi csarnokok egymással olyatén viszonyba álljanak, a­milyen szükséges arra néz­ve, hogy egyik vidéknek gazdagsága a szükséget szenvedő vidékekkel a csarnok közbenjárása útján megismertessék, és a megrendelések a termesztő és fogyasztó kényelmére foganatosíttassanak. c) Hogy az egyesületek eme szellemi viszonyba lép­ve, czéljaik kivitelénél egymásnak segédkezet nyújtsanak : csemeték, magvak, vidékenkint feltalált vagy ott megsze­rezhető gyümölcsfajok, alanyok sat. megszerzésénél, il­letőleg kicserélésénél. d) Hogy a kertészet, különösen a gyümölcs-tenyész­tési ipar fejlesztésénél egyesült szellemben járjanak el, különösen a tartatni szokott kiállítások rendét kölcsönös egyetértéssel határozzák el, és a kiállítások valamelyikén valamennyi egyesület kertészeti szakosztályának küldöttje megjelenvén, hazai kertészeti iparunk általános érdekei fölött kölcsönösen tanácskozzanak és bizonyos elvekben megállapodjanak. A munkabeosztásra nézve: a) Hogy az országos kertészeti társulat a nemez gyűlt­öles minden ismert faját fentartsa központi kertjé­ben, melyekről oltó ágak hiteles példányokban kiadhatók legyenek, — ekként a központi kert a gyümölcsészet or­szágos múzeumává válván, csak oly fajok szaporitlassz­­nak nagyobb számban , melyek — mint különös újdonsá­gok, vagy eredeti hazai fajok — biztos és valódiságuk­ban megszerzése nem mindenkinek áll hatalmiban ; — ezen az egyesületek közt fenállott viszony követelvén azt, hogy az országos társulatnál alapítványt tett vidéki egyesületek hasonló czikkek megszerzésére nézve még az alapító tagok felött is elsőséggel bírjanak. b) Hogy a vidéki gazdasági és kertészeti egyesüle­tek kertjeikben saját választotta alkalmas, de nagyobb számú gyümölcs­gyűjteményt tartsanak fenn, és azon vidé­­ki viszonyoknak leginkább megfelelő fajokat szaporítván, tegyék minél nagyobb számban forgalomba , és különös gondot fordítsanak a községi gyümölcsfaiskolák beren­dezésére. c) A községi gyümölcsfaiskolákban a gyümölcs egyedül azon község különösen piaczi viszonyainak meg­felelő minél kisebb számu gyüj­eménye szaporittassék és terjesztessék. Mely ekként pontozott javaslat valamennyi vidéki egyesület kertészeti szakosztályinak oly kéréssel hatá­roztatok megküldetni, hogy azoknak elfogadására nézve a nov. - én tartandó közgyűlésig nyilatkozni szívesked­jenek, hogy a közgyűlés a társulat további teendőire néz­ve azok alapján intézkedhss­en. Az igazgató jelenti, miként ezek­ra a minden tár­sulati tagnak megküldött „társulati értesítőben“ foglalt pénztárnoki felhívásnak, — a tagsági díjak befizetése nem mutatkozik, — s miután a napi kiadások a kertben úgy mint a csarnokban és irodában nem fedezhetők, ő részben intézkedést kér. Miután feltenni kell azt, hogy legtöbben a tár­sulati tagok közös számot sem tartva történt befizetésük­re, a kötelezett évekről hátralévő tartozásuk előttük tudva nem volna; oda utasíttatik a társulat igazgatója, hogy a jelen bizottmányi ülés jegyzőkönyvét magában foglaló, és minden társulati tagnak megküldendő „társu­lati értesítőben“ az összes társulati tagok névjegyzékét igtassa be, feljegyezvén mindenik mellé a történt befize­tést, hogy ekként a társulati tagok a történt befizetések­ről nyilván nyugtatva lévén, átláthassák a hátramaradók tartozásuk összegét, és azokat a név. közgyűlésig befizet­hessék, vagy hibás tartozási felrovások ellen felszólal­hassanak ; ez által alkalom adat van egyúttal arra is, hogy a netán kimálltaknak, vagy hazánkat végkép elha­gyottaknak nevei a tagok torából kihúzva, tartozásuk iránt a pénztár rendelkezhessék ; a novemberi közgyűlé­sig tartozásukat be nem fizető tagok elleni intézkedés a közgyűlésnek hagyatván fenn , a mely újabb költségek fedezését elnöklő Zichy Jenő gróf előlegezni kegyes­kedett. Jegyzetté: Lukácsy Sándor. (Kerti gazd.) nem lehet, mert az ily kenyér irigységből emelt nyil­vános vádak nem c­sk a czélbavett társulatot, hanem általában az egész biztosítási ügyet mélyen sújtják, ho­lott köznépünk fájdalom, még most is csak nehezen tud megbarátkozni a biztosítási üg­­gyel. Ilyen vádak voltak többek közt, hogy a Phoe­nix csak türkirban biztosit, mely pedig minden tár­­sulatnál csak kárral és cem­basionnal jár; de a tüz­­kári biztosításokból is, mivel igen olcsók, oly kevés pénzt vesz be, hogy evvel a történhető károkat fedezni nem képre. A „Phoenix” társulat igazgatósága egész lova­giassággal mindenkinek megengedvén az üzlet köny­vei­be való tekintést, ez engedélyt én is felhasználván, bízvást állíthatom, hogy e vádak meztelen rágalmak, mint a következő számokból kivilágland. A társulat mintegy éven felüli fennállása óta, az­az 1860 st­pt. 1.1861. sep. utoljáig biztosításokért 631,278 forintot és 78 krajcrárt vett be , mely sum­mából tűzbiztosítási dijakra 473,047 frt 4 kr., s szál­lítási dijakra 158,231 frt 74 kr. esett. Ez eredmény ez első évben minden esetre na­gyon kielégítő, ha meggondoljuk, hogy ai ország nagy részében a kerületi ügynökségek r­ég nem voltak, s részben maiglap sincsenek felállítva, hanem ezek fel­­állításával fokonként a bevétel is szépen gyarapodik, így például az 1861-ik év első negyedévében 73,356 ft 55 kr, a második évnegyedben már 101,238 ft 18 kr s a legutólsó negyedben, azaz 1861. júl.—sep­­tember végéig­­ 97,440 ft 81 kr biztosítási díj s igy több mint kétannyi vezetett be mint az első évne­gyedben. Hogy pedig a dijöszveg nem­ lenne elegendő a történt károk pótlására, ezt ismét számokkal c­áfol­­hatják meg, mert a kérdéses évszak alatt 503 káresete volt a társaságnak, s e­ károkat 227,398 ft 80 krral tel­jesen kifizette, olyformán, hogy e summából a tűzkár­­biztosítási ágra 169,301 frt 75 kr., a szállítási ágra pedig 58,091 frt 5 kr. kárpótlás esett. Ezenkívül épen úgy mint más biztosító társula­tok, nagyobb óvatosságból a vision-biztosításukat is nagy mérvben használja a Phoenix , inkább más társulatoknak enged át díjakat, s maga kevesebbel megelégszik, csak,hogy a biztosító felek tökéletesen legyenek biztosítva. Sőt e társulatnak azon nevezetes előnye van, hogy a legjelesebb európai társulatokkal áll viszonbiztositási viszonyban. Így a fenemlitett év­szak alatt 136,460 frt 18 kr. viszonbiztositási dijt fize­tett, melyből a tűzkárbiztositási ágra 95,210 frt 47 kr, a szállítási ágra pedig 41,249 ft 11 kr jutett. Ennélfogva viszonbiztositásokra és károk meg­térítésére 363,858 ft 98 kr. fordittatván, nemcsak a fen levő „risk­ók“ra megmaradt 295,961 ft 80 kr, hanem e summából az alapszabályilag félreteendő tartalék­tőke is bőven kikerül. .Megyei tudósitások. — Máriam­orin­egye első alispánja, Szaplon­­czay József, e bő 16-dikára rendkívüli bizottmány­i gyűlést hivon össze, az főispán­ elnöklet­e azt meg is tartatott. Főtárgya a telekkönyvi munkálathoz szük­séges személyzet megválasztása volt. Ez alkalommal tárgyaltatott a helytartótanács tiszti fizetéseket meg­szabó rendelete, mely tiszti fizetéseküt a megye által alakulásakor megállapított fizetéseket helybenhagyja s a fuvar helyett a főbb tiszteknek 200, az alsóbbaknak 100 ftot rendel. A helytartótanácsnak a honvédegyle­­tet föloszlató rendelete félretétetett, a mennyiben a me­gye a beadott alapszabályok szerint azt nem csak ve­szélyesnek nem tartja, sőt jótékonynak tekinti. A házi adó beszedését eltiltó rendeletre, hogy a megyei nép­ség a kettős zaklatástól meneküljön, annak beszedését egyelőre fölfüggeszteti ugyan, de azon óvást igtatja jegyzőkönyvébe, hogy a házi adó kisé­tétéhez a me­gyének joga van, és ha a körülmények kivánandják, beszedetésére jogát fönntartja. Smolka Ferencinek egyhangúlag köszönet szavaztatott. Pest megyének az országgyűlési óvás tárgyában küldött ismeretes körle­velére jegyzőlöny­vileg kiny­ilatkoztatja a megye: „hogy miután már a mait gyűlésben az országgyűlés minden határozatát elfogadta, helyeselte, azt a lesza­bálására érdemesnek nyilatkoztatta, és a megyeképvi­­selőknek, főispárnak lelkes közreműködésükért kö­­szönetet szavazott: ez óvást nemcsak e megye, de az egész hon politikai hitvallásának tekinti, a törvényha­tóságoknak az óvás elfogadása miatt tett fölcsilstását törvénytelennek s az absolut rendszer folytatásának tartja, s kinyilatkoztatja, hogy e megye megalakulá­sakor k­elesett elve szerint, a hazai kormányzatra nézve csak az 1848 ki törvényeket tart­ja érvényeseknek és a megyei tisztviselők, míg erőszakkal nem gátoltat­nak, ez alapon való működésüket folytassák, bazsfm­i kötelességnek tartja.“ Mánn József főispán lelkes neje Sztojka Klára bárónő, mint a nőegylet elnöke kérelmére, e megyében alakult nőegylet szabályait megerősítés végett a hely­tartótanácshoz felküldötték. E nőegylet által fölál­lított nőnövelde e megye lelkes nőinek számát gyara­pítani fogja. A testvéri egyetértés a különböző nemzetiségek között kitűnő, mindamellett, hogy a népet a katonai adó­beszedés folytonosan zaklatja. — Békésmegye közgyűlése. Ma kezdődött al­kotmányos megyei bizottmányi gyűlésünk. A megye szokatlan számmal egybegyült közönsége a körülmé­nyek komoly méltóságához képest, következőkben tette meg végrendeletét : 1. Békésmegye közönsége értesülvén, miszerint több testvérhatóság a kormány által erőszakosan és alkotmányellenesen feloszlattatott és önkormányzatok megsemmisíttetett, ezen, a történetben példátlan, min­den jogalapot nélkülöző eljárás irányában jegyzőköny­vileg óvást emel.­­ A már eddig más törvényhatóságok irányá­ban törvényes ok nélkül foganatba vett feloszlatási eljá­rás ellenében ezen megye közönsége egy perczig sem lévén biztosítva , kötelességének tartja, azon esetre, ha irányában hasonló eljárás követtet­ik, úgy az eljá­rás, mint annak minden következményeire nézve előle­­gesen tiltakozni, kijelentvén egyszersmind , hogy a jelen bizottmány feloszlatásával , az 18­18 ik XVI. t. sz. félretételével alakt­andó bizottmányban résztvevő­ket, valamint a hazai törvények ellenére hivatalosko­­dó egyéneket minden tanácskozásaik és intézkedéseik eredményéért és minden alkotmányellenes eljárásáért, egyenként és összesen úgy személyeikkel mid vagyo­nukkal felelőssé teszi. 3. Az alkotmányosság eltiprása és a bizottmány feloszlatásával az alkotmányos tisztikarnak (mint a­mely a megy­ei bizottmány kiegészítő részét képezi) mű­ködési köre megszűnt;­ő méltósága, a főispán úr azon­ban felkéretik, hogy a magánjog körében zavar elke­rülése és közbátorság tekintetéből (jóllehet erre nézve is a felelősség a feloszlató kormányt illetné,) minda­mellett úgy intézkedni méltóztassék, miszerint a felosz­latás esetére a levéltár és a telekkönyvi hivatalnokai, csendbiztosok és várnagy­ai­nadáig, útig fel nem vál­tatnak, helyeiken maradjanak.­­ A közkormányzati költségek fedezésére nézve, miután az adónak ide vonatkozó része katonai erőha­talommal elvétetik, s miután a megye lakosságit két­szeres adóval terhelni nem lehet, egy bizottmány ne­veztessék ki, mely szem előtt tartva a megye adókive­tési és behajtási jogát, a tekintetben : miként lehessen az adózók túlterhelése nélkül a közkormányzati költ­ségeket fedezni — kimerítő javaslatát még ezen köz­gyűlés elébe terjeszsse be. E bizottmány ki is nevez­tetett. Eztán a csabai azolgabiró helyébe (kinek érde­­mei jegyzőkönyvileg örökittetni határoztattak) közfel­kiáltással Bajcsy Sándor, még két fizetéses törvény­széki birákká szinte közfelkiáltás útján Bonyhai Benő és Szőke István választottak. Aljegyzőkké pe­dig Kis József és Félix Ágoston. A telekkönyvhöz a központba öt egyén, u. m. : Lázár Sándor irodafőrök, Vásárbán Demeter és Sibrik Adolf telekkönyvvezető, Oláh Sándor igtttó, Dömsödi Ferenci tollnok. Vi­déki nyilvántartókul Csabán : Fikker Lipót, Béké­sen : Szombathelyi Gyula, Szarvason: Salaci Fe­­rencz, Orosházán: Jenik Mór, Szeghalmon: Bede József. Pertárnokul Gyulay Imre továbbra is megha­gyatott. (M. 0 ) Városi ügyek. — Sopron városa felirata október 16-kán tar­tott bizottsági üléséből : Felséges császár, legkegyelmesebb királynők ! Sopron város közönsége az azelőtt közel egy év­vel, a szám­ori esztendők hosszú során át követett ab­solut kormányrendszer c­élszerűtlensége s tarthatat­lanságának elismerése után, október 20 -án kibocsá­tott legfelsőbb diplom­a folytán, hazánknak ismét tör­vényszerű birtokába részben visszabocsátott önkor­mányzati tért elfoglalván, magát Felséged királyi aka­rata szerint a hazai s jelesül az 1848-diki törvények alapján hatóságilag újjászervezte. — képviselő testü­lete és tisztikara szentesített alkotmányos törvényesek értelmében megválasztatott és az ezek iránti tántorít­­hatlan hűségre ünnepélyesen meghiteztetett. E szerint legelső és legszentebb kötelességünk a törvény iránti engedelmesség­bön , ámde ezen köteles­ségünk teljesítésében sz­absolút rendszernek még máig fönnmaradt kormányközegei — az erőhatalommal ke­zükben — nem szűntek meg egyre a legsérelmesben gátolni. Az alkotmányos önkormányzat törvényszerű ki­fejlesztését gátló ezen nyomást eddig, bár fájdalmasan, hallgatag tűrtük, remélvén , hogy az országgyűlésnek sikerülene a hazai törvényeknek teljes mérvben ér­vényt szerezni. Azonban e várakozásunkban a hongyű­­lés kora föloszlatása által keserű csalódást szenved­vén, és egyúttal az absolut kormány közegeinek tör­vényellenes tulcsapongásai — apostoli Felséged által legkegyelmesebben kijelentett alkotmányos elvek nyil­vános gúnyjára — folyton sokasodván, most már ki­rályunk iránti hűségünk és helyhatósági kötelességünk megszegése nélkül, a fináncz és katonai hatóságok sé­relmes eljárásának néma tanúi többé nem lehetünk. Köz és magán-jogviszonyainkban a legérzéke­nyebb csorbák ejtelnek ; közigazgatási és törvényke­zési életműködésünk elzsibbasztatik, és alkotmányos önkormányzatunk kellő folytatása majdnem lehetet­lenné lesz, némi bizonyítékul néhány példát bátorko­dunk legmélyebb alázattal Felséged előtt megemlítet: 1­ör. Városunk közönségére a helyben létező cs. k. pénzügyi hatóságok nemcsak hazai törvényeink és a lefolyt években saját maguk által adott engedmények­nek teljes mellőzésével, hanem egyszersmind figyelmen kívül is hagyván, hogy jelenleg az összes közigazga­tási és törvénykezési költségeket saját báli pénztá­runkból fedezzük, önkényűleg oly adó összeget róttak mely az­on korbelit is meghaladja, midőn helyben cs’ kir. törvényszék, járásbíróság, rend- és csendőri ható­­m

Next