Sürgöny, 1861. november (1. évfolyam, 252-275. szám)

1861-11-01 / 252. szám

Közelebb térve megyénk állásához, a megnehe­zült viszonyok közt azzal együtt a tiszti­belek helyzetét is naponként kétesebbnek és bonyolultabbnak elismer­né, de nem vallá tarthatatlannak"­z­oga. Igaz ugyan, jegyzé meg, hogy midőn egy év előtt Békés megye a legelsők közt szervezte magát, őszintén hitt azon nyi­latkozatban , mely ősi megyerendszerünk visszaállítá­sát és országgyűlést ígért a nemzetnek. S e hitében minden törekvéssel oda igyekezett, hogy a 12 év alatt megvesztegetett közéletet ijjá és nemzetivé alakítsa, a kormányzást és igazságszolgáltatást a magyar tör­vények szerint magyar lábra állítja,­­ hogy ezt elér­je, igyekezett eljárásaiban és határozataiban a legna­gyob óvatosságot soha nem téveszteni szem elől, és sokszor nem állítá előtérbe jogos igényeit csak azért, hogy egy minden nehézséget kiegyenlíthető ország­­gyűlés lehetőségét kitelthetőképen eszközölje. Igaz az is, hogy mindazon reményeinktől immár eltűttettü­nk. De azért a megyei tér még nem zárult be előttünk, s bűz hité igazolásául annak,hogy hasonló válságos időkben a megyék már nem egyszer mentették meg alkotmányun­kat, a történelemre hivatkozott e méltósága. Azért ket­tős kötelességnek mondá­­mig lehet, helyünkről nem tágítani, a kormányzás gyeplőjét kezünkből ki nem ereszteni, sőt a már tehetetlenné tett feloszlatott fae­gyéknek védelmére kelni, s a megsemmisítésü­nkre c­élzó törekvéseket minden erőnkkel ellensúlyozni. — Beismerő ő méltósága, hogy mind­ehhez sok önmegta­gadás és a sikerhez sok ildomosság kivántatik. De épen ilyenkor kell helyt állani — jegyzé meg — mert béke idején katonáskodni nem vitézség. Egyébiránt megnyugvással emlékezik vissza, hogy e megye tiszti­kara már a múlt gyűlésen kimondá, hogy állását el­hagyni önként nem fogja; maga részéről szintén ismétli, miszerint esküjéhez híven, mindaddig, míg a megye javát bár­mi részben előmozdítani lehetőnek látja, helyt fog állani, kérvén a tisztikart, hogy eddigi buz­gó közreműködésével,­­ a bizottmányt, hogy lankadat­lan támogatásával segélyére legyenek. A tisztikar és bizottmány lelkesült felkiáltások­kal felelvén e fölhívásra, az országgyűlési követek közöt­t r­e­f­o­r­t Ágoston emelkedett föl, remek beszéd­ben ecsetelvén a feloszlatott országgyűlés s azzal szemben a bécsi kormány eljárását. (Ezen beszédet már közlöttük.) Erre a m­a­s­z­t­a Zsigmond első alispán indítvá­nyozta, hogy az országgyűlés iránt bizalmunkat és hálánkat jelentsük ki jegyzőkönyvileg, abban határo­zottan kifejezvén, hogy az országgyűlés minden tettét, és így óvását is, magunkévá tesszük. Ezen indítvány folytán a jegyzőkönyvbe igtatott határozat így szól: „Az 1961. évi országgyűlés Magyarország törté­netében a leglényesebb, férfiai a nemzet szivében a legdrágább helyet fogják mindenkor elfoglalni. A leg­nehezebb időben, a legválságosabb körülmények közt a fegyveres hatalommal szemben csupán igazságának érzetével vértezve, kezében fegyver helyett a törvény­könyvvel, de szívében a jogérzet és tiszta öntudat meg nem rendíthető bátorságával, megvédte bánunk alkot­mányát, megőrizte nemzetünk szabadságát, jogaink­ból, törvényeinkből nem áldozott fel, nem alkudott, nem veszített el egy betűt sem. — Annyi nemes szív, annyi erős lélek, annyi tiszta jellem, oly megtörhetlen egyetértés politikai életünkben még nem fordult elő. Azért Békés megye közönsége csak a legtisztább ke­gyelet és legbensőbb hála érzetével fog ezen ország­gyűlésre mindenka emlékezni, s midőn annak hazafias erényekben tündöklő bölcs és bátor tagjai iránt, mert a törvényesség teréről egy vonalnyira le nem léptek, mert e nemzet becsületét a világ előtt fölemelték, mert hazánk ősi alkotmányát és független önállását, politi­kai mint területi épségét, erkölcsi hatalmuk egész sú­lyával védelmezték, s a legfeltétlenebb bizalmat és köszönetet nyilvánít, ugyanekkor ezen országgyűlés összes működését, feliratait és végzéseit, óvását és ha­tározatait, mint a melyek híven az ország félreérthetlen közérzületéből, s fennálló szentesített törvényeinkből meritvék, jóváhagyván és helyeselvén, mindenekben teljesen a magukénak vallják. „Jól tudja ugyan e megye közönsége, hogy a bűn teljesített nemes kötelesség legszebb és egyedüli jutal­ma az öntudatban áll, azért távol is van attól, hogy e nyilatkozatot kielégítésül akarja adni a nemzet képvi­selőinek. Egyedül saját magát óhajtja e megye közön­sége megnyugtatni, midőn ezennel siet leróni irántuk tartozó háláját, s méltánylásának csak az utókor elött akarja bizonyítványát hagyni, midőn jelen határozatát jegyzőkönyvbe letenni s a megyéből az országgyűlésen részt vett mindkét táblai tagoknak kiadatni rendeli.“ E határozat folytán Terényi Lajos ország­gyűlési képviselő indítványokat tett, melyek egyhangú felkiáltással elfogadtatván , határozattá emeltettek. (Beszéde fönt olvasható). Asztalos István nem akart ismétlésébe bocsát­kozni azoknak, miket az előtte szóló képviselők oly jelesen kifejtettek, csak köszönetét nyilvánította ma­ga részéről is az országgyűlés magatartása iránt nyil­vánult elismerésre. Azután a helyzet kétes és aggasz­tó voltára mutatván, a nemzet komoly és legális ma­gatartásából merített vigasztalást, s csatlakozását je­lenté ki a fennebbi indítványhoz. Szathmári Károly a lefolyt országgyűlés nagyszerűségét és korszakot alkotó szerepét különö­sen azok irányában bizonyítá és magasztaló, a­kik sajnálva emlegetik fel róla, hogy törvényeket nem hoz­hatott. Ezek — mondá­a többek közt — Epamm­on­­dást juttatják eszébe, kinek haldoklásakor egy mellet­te álló sajnálkozván, hogy nem hagy maga után a je­les férfiú gyermekeket, — válaszoló : hagyok én k­é­t halhatatlan gyermeket hazámnak, kik nevemet az utó­kor előtt fentartandják, a lenktrai és mantineai győ­zelmeket. Nem hagyott maga után ez országgyűlés törvényczikkeket? kérde szóló, — ott az örök emlékű k­é­t felirat; benne van abban múltúnk minden emléke, jelenünk minden fájdalma, jövőnk egész titka, benne van boldogságunk, szabadságunk minden törvényezik­­ke, — csak azokat tartsuk meg, csak azok mellől soha el ne álljunk, akkor ügyünknek elveszni nem lehet. Végül indítványozá a fentebb közlött határozat kifejezését, hogy t. i. az országgyűlés iránt nyilvánított elismerés és hála, minden országgyűlési követnek és felsőházi tagnak, kik e megyéből voltak fent, jegyzőkönyvi ki­vonatban egyenként kiadassák. Ezen beszédek együtt nyomtatásban meg fognak jelenni, ményt terjesztett éld. fi szerint a kijelölt időre hivatal­ban maradnak. A tanácsnál: főpolgármester Rottenbil-­­­e­r, kinek a beérkező beadványokat egybegyűjtenie s mennyiben a sürgősség igényelné, elintéznie kell. Melléje rendeltetik Gerlóczy tanácstollnak. — Alpol­gármester Ságody a halasztást nem szenvedhető pénztári ügyek elintézése végett. — A házipénz­tárnál: a pénztárnok s ellenőr. — A letéthiva­talnál: a pénztárnok, ellenőr s nyugtázó. —Az árvaügyi hivatalnál: a pénztárnok s ellenőr. — A dijhivatalnál: mindkét pénztári hiva­­talnok. — A gazdasági bizottmánynál: a gazda, algazda s könyvvivő.­­ - A mérnöki hiv­a­talnál: a főmérnök. — Az elszállásolási hivatalnál: az egész személyzet, —a népszám­lálási osztály kivételével, melynek meg kell szűn­nie. — Az adó­pénztárnál, az adó-behajtási hivatal egész személyzete, s a számadási hátra­lékok földolgozásának osztálya. — Az összes vá­rosi orvosi kar orvosi személyzete, valamint az összes egyházi-, s iskolai személyzet ha­tályban marad. — Az összes irodai személyzet. — A városkapitányi hivatal egész kiterje­désében. — Épen úgy a kórház, dologház, szegények­­háza, Josephinum smérlegezési hivatal. Végre a könyv­vitelnél: a főkönyv­vivő, két liquidator, egy lajstro­mozó, s a számadási hátralékok osztályának egész személyzete. A városi törvényszéknél :­Horváth Károly főbíró, — 4 tanácsos, Bogisits főjegyző és Zsigmondy aljegyző urak a halasztást nem szenvedő tárgyak bevégzésére. — A pertár egész személyzete, úgyszintén a fenyitó bizottmányé is. Végül a tiszti főü­gyész Than­hoff­er Pál.­­ Az igtatói és irattári sze­mélyzet a várostanács mindkét osztályánál fölfüggeszti működését, mindazáltal másnemű, még elintézetlen tárgyak feldolgozásánál alkalmazandó. Városi ügyek. C. Pest, oct. 31. A várostanács tegnapi határo­zata folytán kiküldött bizottmány, mely azon közigaz­gatási ágakat meghatározza, melyek a várostanács bekövetkezett visszalépte után ideiglenesen 15 napra még tevékenységben maradandók, következő véle­ Vidéki levelek. — Kecskemét, oct. 30. A mai napon tartott rendkívüli városi képviseleti közgyűlésben a városi bizottmány­t a tisztviselőség leköszönt. Ezt a a méltó­ságú magyar kir. helytartóságnak egy küldöttség adandja tudtul holnap, azon kijelentéssel, hogy a tiszt­viselők csak 15 napig fognak még hivatalaikban működni. Az egyik (régi) városházát 20 exequáló katona tartja megszállva a városi adóért, oct. 26-ika óta. Ugyanazon napon 270 gyalog katona szállásoltatott el hármával az adót még be nem fizetőkhöz. Városunk tizenegy tizedre lévén fölosztva, a katonai adóbehajtás az l-ső tizedben kezdetett meg s most a 2-dikban is már folytattatik. Más tizedbelitől nem fogadtatik el a befizetés, ha — de nem várva a 3 exequáló katonát — fizetni akar, csak a 2 dik tizedben lakótól. A belvárosi iskoláknál ez évben ismét megtör­tént az, hogy a padok kijavíttatói rendeltetvén két osztályban, csak most készíttetnek, a­midőn az ifjú­ságnak tanulás végett a tanszobában lenne a helye. Úgy látszik, hogy az iskola szellemi belszervezetére nézve az illető vagy az illetők nincsenek tisztában. Egyik főelemi tanodai rendes tanárt ok nélkül, talán a személyeskedés akarja más osztályba erőszakolni, nem tekintve azt, hogy az áttétel csak azon hatóság tudtával s rendeletére történik, mely őt a normálta­nodához kinevezte. Hanem reméljük, hogy ezen in­tézkedést a váczi méltóságos püspöki hatóság s a ma­gyar királyi helytartó tanács foganatositni meg nem engedendik. r. K­öff , H. —­. (Legújabbak szemléje.) Párisban ismét egy röpirat jelent meg, mely a szövetséget Porosz- és Németországgal újra különösen ajánlja, s egyszers­mind igen keserűen támadja meg az angol politikát Különös nyomatékot helyez e röpirat a compiègnei ta­lálkozás baráti jellemére, s főleg a búcsú­jelenetet oly szívélyesnek írja le, a­milyen csak lehet. Alig említe­­nek ezen új könyvárusi tüneményt, ha épen ma egyéb tudósítások is nem vezetnék vissza figyelmünket a compiègnei összejövetelre. Grammont hg. t. i. már megérkezett Bécsbe, s párisi úgy mint bécsi közlések egyiránt állítják, hogy utasításai magukban foglalják egyszersmind a Velen­­cze átengedése iránti ajánlattevést is. A franczia csá­szár kettős okból határozta volna el magát ezen lé­pésre : első az, mert egyelőre el akarja vonni a köz­figyelmet a római kérdéstől; továbbá másodszor, újabb biztosítékot akar Európának adni a béke föntartása iránt. Ezen lépés jelentőségét azonban ezen két oknál sokkal jobban magyarázza meg, ha t. i. való volna, azon tudó­sítás, mely Párisból ma, egy bécsi lap szerint­­hivata­los forrásból érkezett, smely szerint a császárnak Com­­piègneben s került volna Vilmos királyt ama nézetre té­ríteni, miszerint Austria jelen nehéz helyzetéből csak úgy bontakozhatnék ki, ha Velenczét illő területi kár­pótlásért, melyet majd csak megtalálnának valahol, az olaszoknak átengedné. Helyesen jegyzi meg az „Ind.­beige“, hogy ezen hír csak nagy óvatossággal foga­dandó, bárha a „Vtl.” levelezője, mint említők, bizo­nyosként árulja azt, s még azt is állítja, hogy a porosz király kötelezte magát egyszersmind, Olaszországot azonnal elismerni, ha a bécsi kabinet az odanyújtott békejobbot visszautasítná. Mondók, helyes e hírek irányában a teljes óvatosság, de ha mégis valók vol­nának, mindenesetre különös illustratiójára szolgálná­nak azon új napóleoni béke­biztosítéknak, melyről fé­­lebb szó volt. Nem lehetne, hogy ugyanazon béke-ál­­crát ne látnák benne, melyet az utolsó olaszországi hadjárat előtt a franczia kormány utolsó perc­ig oly gondosan fentartott, mialatt a háborúra a tért oly mes­­terileg előkészítette. Hogy Poroszország a jelen európai helyzetet föl­használni törekszik, ez természetes. Egy bécsi lap ber­lini levelezője figyelmezteti Austriát, hogy ne higyen azon egyezkedési készségnek, mely most Berlinben ne­tán mutatkoznék. Igaz, úgymond, hogy Berlinben úgy tesznek, mintha Francziaország minden előhaladó lé­pését a porosz érdekek megsértésének tekintenék; va­lójában azonban czélja az, Austriát az engedményekre minél hajlandóbbá tenni. Levelező azt hiszi, hogy még ha létrejönne is a boroszlói találkozás, ez a compiég­­ne-it nem ellensúlyozná, annál kevésbé billentené fel annak mérlegét. A római ügyre nézve ma ismét bizonyosabbá vált, hogy a franczia őrség nem fog a sz. városból el­vonulni. Ezen nagyobb bizonyosságot szolgáltatja a „Patrie“ egy czikke, mely gyönyörűen csavart téte­lekben bizonyítgatja, mennyire cselekszik Francziaor­­szág csak igy helyesen, a­mint cselekszik. Ezen czikk­­nek előleges hite manifestum jelentősségével akará azt felruházni; ezzel azonban Lauziéres szerény nevével nem birdet, bárba álllták, hogy tulajdonkép Lagner­­rom­ére írta. A függetlenné vált lap ezen első styl­­próbája azonban fontossággal mindenesetre mégis bír, legalább mint független dicsőítése azon császári elha­tározásnak, melyet a „Patrie“ úgy fejez ki , hogy a római kérdés megoldásának óráját Isten határozza meg, vagy­is: mi egyre megy, a pápa haláláig a status­­quo sérthette». FRANCZIAORSZÁG. A „Pays“ szerint a mexi­­c­ó­i expeditio iránti szerződésre vonatkozó alkudozá­sok Londonban fognak folytattatni. E szerint ezen fővárosban fognak az aláírások kicseréltetni. Ezenkí­vül a­­ hatalmasság abban egyezett meg, hogy a szer­ződés a washingtoni kormánynak is tudomására juttatván, ez utóbbi föl fog hivatni arra, hogy hozzá­­juk csatlakozzék, a közös sérelmek megorvoslásának Mexicótóli megnyerése végett. Következőleg valószínű­, hogy az expeditio, melynek kezdeményezése a 3 szá­razföldi hatalmasságot illeti, a washingtoni kormány közreműködésével fog történni. OLASZORSZÁG. Az „Espero“ szerint a par­liamenti ülésszak csak november végén fog megnyittatni. Ezen lap ezen elnapolást azzal indokol­ja, hogy a kormány némely jobban tanulmányozott törvényjavaslatokat óhajt a parliament elé terjeszteni, s időt akar engedni némely diplomatiai kérdések kifejtésére. Ama kir. rendeletek, melyek a nápolyi hely­­tartóságot s a toskánai kormányt megszünte­tik s azokat főnökségek által helyettesítik , legköze­lebb végre fognak hajtatni. Az ezt eszközlendő bizto­sok Turinból nov. 7-én fognak rendeltetési helyükre elindulni. Nápolyba Monale lovag, s Toskánába Pivoti senator fogna menni ily küldetésben. R­i­c­a­s­o­­­i báró legközelebb diplomatiai lako­mát adott, melyben a franczia követ, Benedettis az egész franczia követség, valamint a Turmban jelenleg képviselt többi hatalmasságoknak összes követei is jelen voltak. A milánói „Pungolo“ azt állítja, m­ikép Gari­baldit folyvást élénken sürgetik arra, hogy egy oly országban tervezett forradalmi mozgalom élére álljon, melynek kormánya még nem ismeré el az olasz király­ságot; azonban Garibaldi állhatatosan ragaszkodik azon elhatározásához, miszerint egészen Olaszország számára akarja magát fönntartani. A milánói „Regno d’Dalia“ szerint La Mar­mora tábornok legközelebb Milánóból elindult, hogy a déli tartományokban elfoglalja azon magas állomást, melyre őt a király bizalma híva föl. Őt Bariolo táborkari alezredes, s Masini, guidei­ százados kísér­ték el. P­as­sagi­­­a atya legközelebb Tu­rinba érke­zett. Mint Rómából, oct. 19-ről írják, — a pápa, — a helyett hogy — mint előbb el volt határozva, — Ost­iába tett volna kirándulást, — 17-én a franczia tiszti kart fogadá el. Az audientiára közelebbről az úton érkezett 29. s 69-ik ezredek tisztjeinek azon óhajtása adott alkalmat, hogy a pápának bemutattas­­­anak. Goyon, Dumont s Ridvel tábornokok vezették a menetet, mely a R n­s­po­­­i palotából dél felé indult meg a Vatican felé. A pápának egyes új törzstisztek­keli beszélgetése folytában ünnepélyes biz­tosítások adattak, a megszálló­ hadtestnek a pápa jo­gai védelmére, készsége iránt. — Legközelebb a fran­czia élelmezési felügyelő egy egész évre úyita meg a szállítókkal­ szerződéseket, a katonaság élelmezése iránt. — P i o m b i n­o herczeg Párisban egy évre bé­relt ki magának palotát, s mintegy 20, Rómában ha­gyott szolgáját elbocsátá. Ez is arra mutat, hogy a ró­mai emigránsok reménye nagyon csökkent, a fran­­cziák legközelebbi kivonulása iránt. kir. rendeleteket közli, melyek által Rogier a le­mondott de Vriére báró helyébe külügyi, — V­an derpeere b­rom Rogier helyébe belü egy­,é­s Fréve Orban pénzügy­ministerekké neveztetnek ki. A többi tárczák jelen birtokosaiknál maradnak; t. i. az igazságügyi tárcza Tesch, a közmunkaügyi Vander Stickelen, l a hadügyi C­z­a­z a­­ tábor­noknál. Hirszerint legközelebb egy oly kbr. renddel fog megjelenni, melynélfogva Lannoy helyébe új rendkívüli követ fog a turini udvarhoz kineveztetek OROSZORSZÁG. Mint a „Schl. Zig- nak Var­sóból f. bó 2- ról írják: a kormány ott jelenleg vas szigorral jár el, a legfinomabb séta-botocska, a kalap melletti egy kissé szalag, az utczáin állvamaradás egy történetesen ott elhaladó ismerősseli beszélgetés vé­gett stb. elegendő arra nézve, hogy valamely kelle­metlenséget szerezzen. És közepén az ágyból visznek el gyanús s föladott egyéneket, még pedig a legelőke­lőbb , legbecsületesebb polgárokat, s a legérdemesebb papokat. — 24-én az érsek unokaöcscsei, két földbir­tokos s több papok fogattak be, kik együtt a temetési bizottmányt képezték. — 26-án éjjel Wysynski ka­nonok és S­te­c­k­i atya Varsóból, M­a­g­n­o­w­s­k­i pré­post Skierniewicéből, és Schlenker kereskedő vi­tettek el a fellegvárba, miután előbb náluk házmoto­­zás eszközöltetett. Schlenkernél annak boltjában a szekrények s pénztárak lepecsételtettek s ott őrség ha­gyatott. A polgár­ küldöttségnek, melynek tagjai voltak több mai befogatott egyének, Gortsakoff büszkesé­gének megsértése daczára, annak idejében kénytelen volt a kormány köszönetét fejezni ki, s most, miután ugyanazon egyének az ostrom­állapot előtti legutóbbi hetekben, az exaltált fölforgató párt fondorlatait a leg­nagyobb erőfeszítéssel paralizálták, a választások el­leni izgatásokat legyőzték , s a már gúnynyá vált de­monstratív isteni tiszteleteknek véget vetettek, azok befogatnak. Ezen eljárás oka remélhetőleg rövid időn köztudomásra fog juttatni. Egyébiránt most ismételve állítják, hogy Sachosanetet néhány nap múlva a helytartóságban egy újabb katona követendi, t. i. Luders tábornok, ki a krimi bábom alatt a cbinai sereg parancsnoka volt , s hogy Gerstenzweig helyébe, mint varsói hadikormányzó, T o m a s c h o ff lépend, Benkendorff utóda a sz. pétervári titkos rend­őrség vezetésében. Sz. Pétervárról azon érdekes tudósítás ér­kezett Londonba, hogy a tü­zér akadémia a h­ad­­ügy­ministerhez egy kérvényt intézett, melyben az il­lető tisztek azt kérik, hogy fizetésükből 5 pret vonas­­sék le, a szegény tanulók segélyzése végett. Ez jel­lemző tény a hangulatra nézve. NÉMETORSZÁG. Mint a„Pos. Ztg“ Posenből oct. 28-ról írja: a „Dz. Pozn.“ egy fölhívást tett közzé egy oly nagyszerű lengyel demonstratióra, mely szerint ott 27-én délután a Sz. Márton templom mellett, a „Miekiewitz téren“, a­mint most ezen templom temető­jét lengyel részről elnevezni szeretik, — egy kereszt­­alakú emlékszobor lenne fölállítandó, ezen fölirattal: „Töviskoszoru stb. a lengyel királyságban s Lit­vá­­niában meggyilkolt testvéreink számára.“ — E­dzéi­ből külön meghívások is osztattak szét Posenben s a vidéken, s a mint a dolgok most állanak, bizonyosnak lehetett tartani, hogy igen számosan fognak megje­lenni. Hirszerint nagy ünnepélyes menetben szándé­koztak ama keresztet — a Czenstcchauból elhozott lengyel zászló előlvivése mellett, a philippimisok tem­plomából a fölállításra kijelölt helyre vinni, — s ez teljes lengyel-nemzeti demonstratió lett volna. Ezen ünnepély rendezői ugyan — noha elég későn — kikér­ték a rendőri engedélyt saját tervükhöz. Azonban ter­mészetesen tagadó választ kaptak, s ezenkívül a föd­nök s a rendőr­ elnök hirdetménye által, a fönnálló tör­vényekéi tekintettel, a demonstratió, bármily módon történjék is az, betiltatott. Mindemellett is szombaton délután a Sz. Márton templom mellett fölásatott a föld azon helyen, hol a keresztnek kellett volna fölállittat­­nia, s a lyuk csak különös intézkedés folytán hánya­tott be ismét. — 26 - 27-én félreismerhetlenül némi ingerültség uralkodott a városban. Ezért 27-én dél­utánra minden előintézkedés meg volt téve, minden összeütközés kikerülése, vagy erélyes elnyomása vé­gett. Szerencsére azonban erre nem került a dolog. A Sobrodka-piac­on ugyan többszáz főnyi csoportozatok alakultak, nagyrészint a lengyel nép legalsóbb osztá­lyaiból ; — azonban minden nyugottan ment végbe. Csak midőn a jelenvolt rendőr-hivatalnokok néhány ittas kiabálót be akartak fogni, szegült ellent egy cso­port, ütni kezdé a hivatalnokokat s azokat kövekkel hajigálá. Azok erre fegyvereiket használták, s néhány, különben már előbb is büntetve volt személy befoga­tott. Erre a tömeg szétoszlott, s a katonaság előhívása szükségtelennek bizonyult be. BELGIUM, A hivatalos lap azon oct. 26-án Táviratok. D­res­da, oct. 30. Ma a „Dresda. Jour.“-nak egy varsói levele azt állítja , hogy L­a­m­b­e r­t tá­bornok nem egésségi tekintetből utazott külföldre, ha­nem táviratilag hivatott Sz.-Pétervárra a lengyel király­­ságbani ügyállásról jelentés­tétel végett. L­a­m­b­e r­t tábornok a vasúton Königsbergen át tévé meg az uta­zást s visszavárnak. Varsóban két lutheránus pap is befogatott. R­a­g­u­s­a, oct. 30. A 26-ki harczban török részen 40 holt maradt a téren, köztük Muchtar­bay, s 35 sebesült. A felkelők részén az elestek száma nem tu­­datik. A fölkelők 8 m­ni­á­b­a­n vannak s a török háza­kat fölgyujtják. A környékbeli lakosok vagyonukat Trebinyébe, vagy austriai területre szállítják. Berlin, oct. 29. Itteni pénzügyi körökben azon bír szárnyal, hogy a R o t­h s c­h i­­­d-ház a porosz bankkal egy oly pénzügyi műtétei iránt alkudozik, mely által a franczia bank számára ezüstben 15 millió tallér fogna adótni. Eredmény még nem eszközöltetett. A „Sürgöny“ magánlavirala. Bécs, oct. 31. A prímás ma déli egy óra­kor, félóráig tartó kihallgatáson volt. Minthogy az udv. kanczellár, Ő Felsége beleegyezése foly­tán, a kihallgatáson nem volt jelen, teh­át a fo­gadtatás az „audiendum verbum regium­“-nak régibb időben szokásban volt szigorú jellemét elvesztette, és igy csak egyszerű volt. — A prí­más holnap innen elutazand. — A horvát kérdés eldöntését szombatra várják. Gazdászati és kereskedelmi hírek. Pest, oct. 30. Időjárás: borús, a hőfok délkö­rül 8-9. A gabnaüzletben nagy a lassúság. A búza és rozs ára inkább csak névszerintinek tekintendő, ellenben az árpa, zab és kukoricás szilárdan tartja magát. A hetivá­sár népes volt, kivált sok káposztát hoztak be szekere­ken, de az ára még nincs megállapodva, minőségéhez képest 4 — 6 fton adták szárát; a párkányi vásár múltá­val okvetetlenül bizonyosabb lesz az ára ennek a fontos téli eleségfélének. A lipótnapi vásárhoz már legnagyobb részt fel van­nak állítva a bódék. Pest, cet. 29. A mai hetivásáron következők vol­tak a folyó gabonaárak: Tisztabúza legjobb 5 ft 60 kr. közép 5 ft 46 kr. csekélyebb 5 ft 40 kr. Rozs legjobb 4 ft 60 kr. közép 3 ft 92 kr. csekélyebb 3 ft 64 kr. Árpa legjobb 2 ft 80 kr. közép — ft — kr. csekélyebb 2 ft 52 kr. Zab legjobb 1 ft 96 kr. közép 1 ft 82 kr. cseké­lyebb 1 ft 68 kr. Kukoricza legjobb 3 ft 36 kr. közép — ft — kr. csekélyebb 2 ft 80 kr. Színházi előadás november 1. Nemzeti színház A szigetvári vértanuk. Szomorújáték 5 felvonásban. Pesti német színház. Iler Müller und sein Kind. Drama in 5 Aufzügen. Budai népszínház. Mátyás d­i­á­k. Népszínmű 3 felvonásban. Távirati imlexitás a bécsi börzéről. October 31-ről 5"/« Metatiqnes 79.45 Nemzeti kölcsön 65.75 bank­részvények 178.50 hitelintézeti részvének 744; ezüst­­­agro 137.25; londoni váltók 137.50; arany díja 6.54. Felelős szerkesztő :­ VÉRTES FENŐ.

Next