Sürgöny, 1861. december (1. évfolyam, 276-299. szám)
1861-12-01 / 276. szám
Polgármesteri helyettesnek és tanácsosnak : Kovács Ferencz eddigi tanácsos. Városi főbírájának : Csepy Zsigmond eddigi főbíró. Város kapitányának : Czike Nándor eddigi tanácsos. , A Tanácsosoknak : Guoth Lajos eddigi tanácsos, Németh Dániel eddigi városi kapitány, Nemesszeghy Károly eddigi tanácsos. . Főjegyzőnek: Roth Mór, rendelkezés alatti megyei biztos. .................. Aljegyzőnek: Lebeczky János, eddigi városi telekkönyv-vezető. Főügyésznek: Szalay Mihály ügyvéd. Alügyésznek: Szoldics Márton, eddigi tiszteletbeli alügyész. Vidéki levelek. ___ — Szepesmegye , Jakubán, nov. 24 én.T. szerkesztőségi Lapjának, ha jól emlékezem, f é. oct. 17 ki számában Szepesmegyének a feloszlatott országgyűlés után még szerencsésen lefolyt első bizottmányi Ülése Ch. aláírással szóba hozatott. Minthogy nevem Ch-val kezdődik s azon erélyes felszólamlás és kérelem is, melyre a czikkiró hivatkozik, „hogy a szolgabirák az illető járásaikban állandóul lakjanak, nevezetesen Magurában, Szepesmegye legkiterjedtebb járásában“,— én általam a bizottmányi ülésben előadatott: mindenki, a kivel csak megyénkben találkozom, rám mint e jelentés írójára tájjal mutat, amit is másnak nem tekinthetek mint arra czélzó egyenes felszólításnak, hogy nyilván valljam be, én vagyok e vagy sem a jelentéstevő ? Hogy tehát mind soknak nyugodni nem tudó kíváncsiságát kielégítsem, mind pedig a nyíltságot szerető igazságnak lerójam tartozásomat, nyíltan kijelentem, hogy a kérdéses jelentéshez ugyan semmiképen be nem folytam, sőt nem is ismerkedhettem volna meg tartalmával, ha esetlegesen T. M. úrral, ki szinte azt rám akará fogni, nem találkozom; mindazáltala benne érintett tényeket s nézeteket, kivéve a „tótfalusi közbirtokosok sinecuráját“ és a megyének kétségbevont azon határozatát, melynélfogva a megyei tisztviselő köteles legyen hivataláról lemondani, ha országgyűlési képviselőnek megválasztatik, valódiaknak magam is kijelentem és őszintén pártolom. A tótfalusi közbirtokosok közül csak hármat személyesen, de jövedelmi viszonyaik vagy élelmezési módjuk után egyet sem ismerek ; következőleg nem mondhatom, hogy „sinecurában“ éldegélni szeretnek. — A megye határozata pedig az 1848-as törvények kifolyása, mert három évre választatik a tisztviselő s három évre a képviselő is; ha tehát a szolgabiró egyszersmind képviselő is, miképen fog állandóul lakhatni járásában ? mint azt a jelentéstevő Ch. kívánja és kívánom én is, ha nem is másoknál fogva, csak azért, hogy a sokszori helyettesítés által a járásban okozható rendetlenségek elháríttassanak. De hogy a jelentésben felhozott erélyes felszólamlási kérelemhez visszatérjek, helyenkívülinek nem tartom röviden előadni azon okokat is, melyek által erkölcsileg kényszeríttettem ezen egyedül a nemzetiségi igazságos s törvényes érdekeink biztosítására irányzott felszólamlásra, és ezen okokat megtudhatja a tisztelt olvasó következő előadásomból. Midőn a múlt évben a sokáig nélkülözött alkotmányosság hajnali csillagként, mely szebb létbe világitni látszott, messze távolról mutatkozott, mi is, szepesi oroszok, kik a XIII. század óta a többi magyarorosz rokonainkkal csak folyvást az életnek borongó telét, de viruló langy tavaszát soha nem élvezőnk, örömittasan összesereglettünk az alkotmányosság azon erődébe, a megyei házba, melyben huzamos a lét-tipró időszak folyama alatt személyünknek nem, csak szomorú szivünk rejtekében bolyongó képzetünknek szabad vala mulatni; összesereglettünk, teli szép reménynyel, hogy ott az alkotmányosság védpajzsa alatt nagylelkűleg kikiáltott testvériség s egyenjogúság nyílt karjaiba, mint gyermek az őt édesben ápoló anya ölébe, bizodalmasan dőlve, még eddig nem ismert kényekbe valahára szenderüljünk ; de mire körülnéztük magunkat, a kajánkodó sors ismét megfürösztött, és mi csakugyan ismét fogcsikorgásig fázni és dermedni kezdtünk, mert mi haszna a szegény embernek, ha fényes palotába testvériesen be is vezettetik, de ha benne koplalnia kell ! ------Csak ott állandó a törvény és valóság, a testvériség s egyenjogúság, hol a szegényt illető mindennapi kenyérnek morzsái a hatalmasbak mértéket nem ismerő önzésének irigykedő fogai által fel nem emésztetnek, de ő is létének örvendve boldognak vallja magát . Mi nem élünk Arcadiában, hol egy juh és egy szív elég lenne a boldogságra, pedig a feloszlatott alkotmányos, s mint állíttatik, az egyenjogúsági testvériség alapján szervezett megyei bizottmányunkban aránylag még annyi sem jutott részünkre, minek bebizonyításául elégséges felhozni hogy a 24,010-et túlhaladó szepesi oroszok számából csak 6, azaz hatan tiszteltettek meg bizottmányi tagsággal, holott alig 200 lélekkel népesített Kissocz helységének öt tagja szélhatási joggal bírt bizottmányunkban !*) De még keserűbb igazságot is mondhatok, habár jól tudom azt, hogy akiket kimondása ér, bizony nem fizetendnek édes pénzzel, de még édes orczával sem. A megyei hivatalokat ismét, kizárva a nép fiait s a 18 város polgárfiait, kikben tíz megyére is bővelkedünk, azon urak elfoglalták, kik még mindig most lenéző büszkeséggel hiú ősi czimerükön ájtatosan csüggnek, mely azonban a mostani, az önszülte érdemeket borostyánozó korszakban csak hires képként kapott színekkel tündöklik, melyet legfeljebb az antiquarius becsül . Ezen meg nem érdemlett megvetéssel párosult elmellőzés jelenleg még nem igen boszontja a szepesi oroszokat és a nem nemes nép a polgár fiait, mert semmi hivatalnak a nemesek kegyelméből birtokában nem lévén, semmiről sem kellett lemondania; de ha jövőre is úgy találna maradni, bizony-bizony meg nem köszönjük, és az ily igazságtalan eljárás mellett csakugyan a Szepességen is, amint a Db. czikkíró mondja, „a separatistikus tanokat hirdető eszmék s röpiratok termékeny földre akadhatnak“! Chanáth János, s. k. jakubjáni gör. kath. lelkész. Külföldt. —. (Legújabbak szemléje.) A délamerikai biztosoknak egy angol hajón történt elfogatása felőli hirváriában is igen nagy hatást tett; úgy hogy mint ily helytelenségek másutt is történtek; de nem számításból vagy épen részakaratból, hanem leginkább azért, mert a megye e 48-ki alapú bizottmányi szervezete magában felette hiányos, azonkívül az abbani gyakorlatlanság, a szokatlanság még inkább fokozá hiányait, szembetűntlőbb, a fájóbbakká téve azokat. Szerű den más tárgyat háttérbe szorított, kivált midőn megjött a tudósítás, hogy e tény a londoni consois-okat rögtön lezökkentette. A kényes érzékű párisi börze szinte páni ijedtséggel fogadá e birt, s a rente-ok leejtése által vételérezte remegését S ha tekintjük a legujab táviratokat, mikből kitűnik, hogy az angol kabinet koronajogászainak véleménye által is komoly elégtétel kívánására van kényzerre, úgy a börzék ama hangulata, saját érdekeik szempontjából valóban igazolva van. Az amerikai polgárháború máris erős károkat okozott Európának, mennél jobban tetézhetné még azokat ama két nagy nemzet közötti azakítás!Mindamellett most sem oszthatjuk azon véleményt, hogy a britt kabinet az említett eseményt kedvező alkalmul tekintendi arra, hogy az amerikai elszakadt testvérrel most, válságos helyzetében háborút kezdjen. Igaz, hogy Angliának tengeri ereje most öszpontosított, és semmi más ponton nem elfoglalt; igaz, hogy az unió és confoederatió közti harcz kedvezne az angol támadásnak ; de végre is Angliára nézve sokkal nagyobb tekintetek forognak fönn arra nézve, hogy magát nagyon el ne foglalja, mintsem hogy a háború elmaradhatlanságát Linnek. Anglia egyszerűen becsületkérdést lát maga előtt, s ezért komoly elégtételt kíván. Ha azonban az unió kormányának büszkesége azt megtagadná, akkor igen komoly válság fog bekövetkezni, minthogy Anglia lobogójának megsértését nem teheti zsebre. Párisi hivatalos körökben azonban eltiták, hogy az amerikai hajóskapitány nemcsak minden szokás ellenére, hanem minden utasítás nélkül is cselekedett, s ha ez való volna, úgy a kibékülés lehetősége természetesen nagyon könnyítve lenne. Míg Anglia ekként egy tengeri háború küszöbén áll, addig Párisból ismét egy európai congresses eszméjét vetik ki. Senki sem hisz ugyan ezen terv komolyságában, mindamellett is újra meg újra, legújabban Brüsselből, állítják, hogy a franczia kormánynak csakugyan szándéka congressus iránti javaslattal előállni. Ezen szándékot látják többek közt Grammont herczeg azon meglepőn nyájas magaviselete mögött is, melyet Bécsben első pereitől fogva máig tanúsított. Egy brüsseli tudósítás szerint, mely magát nagyon jól értesültnek mondja, Francziaország Austriát egy különös ajánlattal igyekszik vagy már is igyekezett maga részére megnyerni. A mexikói hadjárat t. i. alkalmat ad a résztvevő hatalmaknak ezen ország ügyeinek jövő szabályozásába befolyni s minthogy a mexikóiak beleullvák az eddigi sok zavargásba, monarchiához látszanak hajlani, ezért Madridban úgy mint Párisban jövő mexikói királyról kezdenek gondoskodni, s a brüsseli tudósító arról hisz jól értesülve lenni, hogy míg a spanyol kormány Dom Sebastian infanst, addig Francziaország Miksa austriai főherczeget hozza javaslatba. Ez egy módja lenne Austriát Francziaország baráti érzelméről meggyőzni,b ekként előkészítvén a tért, azt az Olaszországgal kibékülésre rábírni. Ezen congressusi eszmével kapcsolatban a lefegyverzés kérdése még az, mely Párisban a közfigyelmet foglalkoztatja. A ministertanácsban az közelebb igen heves vitára adott alkalmat, annyira, hogy Persigny, Thouvenol és Walewski kiléptéről is volt szó. Maga a császár a nagymérvű sereg leszállítás ellen van, minek levelező azon körülményben látja bizonyítványát, hogy egy úgynevezett független, de azért csak oly buzgó és ba lap czikket volt hozandó a „Patrie“nak lefegyverzést ellenző czikke ellen; azonban e viszonzat Compiègnéből jött távirat folytán elmaradt. Ezen császári akarat kifolyásának tulajdonítják azt is, hogy a hadügyminister egy kéziratban megparancsoló , miszerint az öntödéki arzenálokban megkezdett munkálatok jövőben is úgy folytattassanak, mint ekkorig. Mindamellett is azt tartják, hogy a franczia sereg mégis legalább azon 67 ezer emberrel fog kevesbeztetni, kik a megállapított budgetben látható számon fölül állíttattak ki. A porosz kabinetnek az ős választások ismeretes eredménye ad nagy gondot, de ad a porosz szabadelvűeknek is. A választási eredményt t. i. úgy magyarázzák, hogy a porosz nemzet a tervezett hadiköltségvetést már előre elvetette. A „Börsenh.“ szerint immár minden arra mutat, hogy ennek folytán a porosz alkotmányosság tűzpróbája felé közeleg. Ha a kabinet feloszlatja az országgyűlést, lesz e a porosz népben elég szívósság, meg nem hajolni ? A múlt nem jogosít föl ennek föltevésére. Am a lap emlékeztet, hogy 1849-ben a democrata párt úgy eltűnt volt, mintha nem is léteznék. Attól is tartanak, hogy ha a ministerium lelép, úgy helyét a hűbérpárti férfiak fogják elfoglalni, s ekkor oly antagonismus fejlődik ki a kormány és nép közt, melyből Poroszországra semmi jó sem fog leáramlani. ANGOLORSZÁG. A „Pays“ szerint az amerikai háború következtében, Angolországban a gyapot kérdése mindinkább nyugtalanítóvá lesz. Ama nehézségek s zavarok tekintetéből, melyek az egyesült királyságok iparára nézve ezen egyállásból erednek, a nyerészkedők India felé veték tekintetöket, s noha az indiai gyapot minőségre nézve alább áll az amerikainál, legújabban Londonban egy, 500,000 ft szrnyi tőkével biró fontos társulat alakult, az indiai gyapot termesztése s fölhasználása végett. Szintén alakult egy társulat, a gyapotnak Indiából Angolországba szállítása végett is, s viszonylagos érdekek fusiójánál fogva, a két társulat együtt s közös célra működvén, azok kétségkívül kitűnő szolgálatot fognak tenni az angol gyáriparnak. A fölégetett „Harvey Birch“ hajó kapitánya, Nelson a southamptoni mayortól engedélyt kért arra, hogy az ott állomásozó „Nashville“ hajón motozást eszközölhessen, a tőle elvett iratok s hajózási eszközök megtalálása végett. A londoni lord-mayor biztosított arról, hogy ő magadná neki a szükséges teljhatalmat arra nézve, ha a hajó a londoni kikötőben állomásoznék. Azonban a southamptoni mayor máskép fogta föl az ügyet s kijelenté, hogy nem adhatja meg az óhajtott fölhatalmazást, mivel a kalóz kapitány bajó iratai rendben vannak s itt nem lehet szó lopott jóországról. A többi hatósági személyek ugyanezen nézetben voltak, s a kapitányt a kormányhoz utasiták. Hír szerint a korona törvénytudói szintén oda nyilatkoztak, hogy a „Nashville" mint szabályszerűlleg engedélyezett kalózhajó ellen egyelőre semmi lépést sem lehet tenni. FRANCZIAORSZÁG. A „Patrie“ a a e natu a legközelebbi ülésszakáról így nyilatkozik: „Ha a szárnyaló híreknek hitelt adhatni, a senatua rendkívüli ülésalaka igen érdekes fog lenni. Azt állítják, hogy ama aenatna consoltam, melynek a pénzügyi reformokat kell fölszentelnie, igen alapot a élénk vitára adand alkalmat. Au diffret marquis, mint mondják, nagyfontosságú észrevételeket szándékozik előterjeszteni, a Foud által javaslott rendszer iránt. Ezenkívül azt is állítják, hogy egy a császárkosi hűségéről ismeretes senator, Casabianca gróf egy oly módosítványt fogna előterjeszteni, mely a senatus, s a kormánynak már régi aggodalmait fejezné ki. Ugyanis az alkotmány jelen gépesete mellett, az államtanács határoz a törvényhozó testület bizottmányai által javaslott módosítványok iránt. Már ha ezen módosítványok visszautasíthatnak, ebből az következik, hogy a közigazgatási hatalom mint bíró ítél a törvényhozó hatalomról. Már Casablanca gróf az alkotmánynak oly módosítását fogná indítványozni, melynek az lenne czélja, hogy a senatus ruháztassék fel a tanácskozási joggal, az államtanács által visazautasított randosítványok fölött. Ekkép a törvényekhez s a budgetnesi módosítványok előterjeestése iránti jog teljesen a senatus s a követ kamra által képviselt törvényhozó hatalmat illetné, a a hatalmak elkülönzése világosan meg lenne állapítva.“ A „Pays“ szerint a Dapp völgy ügye újra szőnyegre került. A szövetség tanács azt állítja, hogy a franczia katonák valóban bementek Cressonniéresbe. Thouvenel ahelyett, hogy diplomatiai jegyzék által válaszolt volna a szövetség-tanácsnak, — mint mondják — csupán egy Kernhez intézett egyszerű levélben tagadó ama tényt. A szövetség-tanács diplomatiai szokások szerinti választ sürget, s egy újabb jegyzéket intézett a franczia kormányhoz, a Faucheux tábornok által fölhozott tények megczáfolása végett. Az ügy jelenleg ezen stádiumban van, azonban a „Pays“ azt hiszi, hogy az legközelebb oly módon fog megoldatni, mely Schweiz nemzeti hiúságot, mint Francziaország érdekeit kielégíteni. Ugyanezen lap berlini levelezői szerint, a franczia porosz kereskedelmi szerződésre vonatkozó alkudozások kedvező kimenetelére többé semmi kilátás sem lenne. Azt állítják, hogy Clery, a porosz kormánynál levő franczia biztos legközelebb odahagyandja Berlint, azon meggyőződésre jutván, hogy a vámegyleti államok többsége által fölmentett nehézségek egyelőre legyőzhetlenek. Ezen közlést azonban e lap teljes fönntartás mellett adja. Ugyancsak a „Pay8u-nek ” ed deból azt írják, hogy a japán kormány a tél folytában egy 300 személyből álló követséget küldeni Franciaországba, mely az európai főbb fejedelmeknek nagyszerű ajándékokat fog átnyújtani. Ezen követség, mely májuselé váratik Francziaországba, Angol, Porosz s Oroszországot s Hollandot is meglátogatandja. A „Patrie“ a lefegyverkezés lehetetlenségére vonatkozólag következő fontos megjegyzéseket közöl: „Európa helyzete jelenleg a fegyveres békéhez hasonlítható. Angolország erősíti partjait, szervezi önkénytes csapatait, katonaságának védelmi erejét növeli, erősíti hajóhadát és pánczélozott fregattokat épít. Azt hiszjnk, Angolországnak nincs oka hiábavaló aggodalmakra és haszontan kiadásokra, de nem lehet e tényeket nem constatkolnunk Mellőztük a többi európai hatalmakat, és Németországra térünk át, mert hz, anélkül, hogy bennünket fenyegetne, geographiai helyzeténél fogva érdekel minket. Ausztriában e pillanatban mintegy 480,000 ember van fegyverben, Poroszországban 330,000, Bajor- és Szászország, Hannover, és a többi másodrendű országokban közel 175,010, vagy ia öSztesen mintegy 985.000 ember. Németországnak ezenfelül északi és nyugati határain jeles erősségei vannak, s déli határait a tiroli vonal védi, mely katonai szempontból a hires víznégyszög igen alkalmas oldalfalát képezi. Tudjuk, hogy a fentebbi erők nem mind tartoznak a német szövetséghez, ahogy név szerint az osztrák hadsereg jelentékeny része a belmozgalmak figyelemben tartásával vad elfoglalva. Francziaország nem rendelkezhetik hasonló természetes védeszközökkel, s ezenfelül Olaszország érdekeire is ügyelnie kell, melynek katonai szervezete még nem eléggé tökélyes arra, hogy alkalmilag önmagát megvédhesse. Algierban is csapatokat kell tartania, ezenfelül Rómában és Chinában is jelentékeny haderőt. Erősségeiben is szükséges az őrség, nemkülönben Páris és Lyonban és mindezen szükségletekre Francziaországnak alig van több katonája 400.000-nél. E tényekkel szemközt tehát a lefegyverzésre nem is gondolhat. Meg vagyunk győződve, hogy e tekintetben a közvélemény részünkön van. Ne gondolja senki, hogy a fenebbi szám elég a hadviselésre , alig arra, hogy a fegyveres békét kitarthassuk. Azt hiszszük, a hadsereg leszállítására csak egyetlen mód van, t. i. a többi hatalmakkal való egyezkedés. Reméljük, hogy Francziaország lejalitása és mérséklete folytán ez eredmény nemsokára el is éretik , de a pillanat még nincs jelen, s ez az oka, hogy a lefegyverzés nem történhetik meg előbb Párisban, mielőbb Pétervár, London, Bécs és Berlinben is meg nem történik az.“ OLASZORSZÁG. Egy Torinból, f. hó 20-ról kelt sürgöny szerint, Porto-Maddaoni herczeg, nápolyi követ egy oly kérvényt tevén le a ház asztalára, mely Piemont elleni igen heves kifejezésekkel parliamenti vizsgálatot kiván eszközöltetni Nápoly helyzete iránt, — s az „Opinione“ a herczeget ezen kérvény visszavonására, vagy lemondásának beadására szólítván föl, — a ház osztálya elhatározá, hogy a kérvény nyilvános ülésben föl fog olvastatni. Ezen esemény nagy zajt okozott. — A hivatalos lap oly jegyzékeket közöl, melyek az angol követ s az olasz kormány közt, az olasz hajók számára, a júniai szigetekben s viszont, ideiglenesen megajánlott kedvező bánásmód iránt váltottak. — Nápolyban a hivatalos lap jelenti, hogy a rablók Biciglianóban öszpontosulván, Della-Chiese tábornok azok ellen csapatokat küldött. Rómából jelentik, hogy f. hó 23. s 24-ke közti éjjel egy franczia osztály Alatri közelében ülő rablót elfogott, kb 27 puskát s 2 hegyi ágyút vett el. Hozzáteszik, hogy a francziák ez utóbbiakat a pápai hatóságoknak szolgáltatandják át. Passaglia atya Turinban Berti helyébe az erkölcsi bölcsészet tanárává neveztetett ki. SPANYOLORSZÁG. Egy Madridból, f. hó 26-ról kelt sürgöny szerint, Tecco báró ama nap estéjén útlevelét kikapván, Barexelonán át Marseillebe indult el. Ceragn i báró, a követség titkára, viendi az olasz követség ügyeit A legközelebb felfüggesztett cortes-gyűlés dec. 22-én fog újra összeülni. Spanyolország szem közt legközelebb kibékülés fog létesülni. Packeor, hajdan Mexicóban volt spanyol követ, kinek Juárez kormánya útlevelét kiadató, legközelebb a spanyol senatusban kifejtő ama politikát, melynek a mexikói cabinet irányábani követésével volt megbízva. Ezen politika a spanyol elemnek Amerika ezen részébeni, határozottan állított túlsúlyán alapult, mely túlsúlynak azonban Mexicó függetlenségét épségben kell hagynia. Azon szempontból, melyből kiindulva adá utasításait a madridi cabinet Packeownak, kitűnik, hogy az ama tartománybani rendetlenségek oka mindenek előtt a latin s angol-szász fajok antagonismusából ered. Packeor, ki azt hive, hogy állomására megérkezve, Miramont találandja a kormányon, kellemetlenül lepetett meg Juarez diadala által. És utóbbi, szerinte a spanyol-ellenes elemet képviseli. Azért nevezi azt ekkép, mivel az a függetlenségi háborút spanyolok orozva meggyilkolásával és saját eredetének megtagadásával kezdi meg. A Juarez ellenében a spanyol pártot Miramon képviseli, ugyanaz, ki az 1857-ki alkotmány ellen fölkelt. Európában — hozzáteszi Pacheov— őt reactionariusnak s clericalisnak nevezik, holott ellenkezőleg ő türelmes s szabadelvű, „s még a vallás szabadságáéig eltűri“,míg ellenben a foederalista párt barbár szellemben jár el, s nem az Egyesült Államokhozi aonexióra, mint hiszik, hanem egyedül anarchia előidézésére törekszik, s egy köztársaság helyett buszát akarna fölállítni. A spanyol párt fehérekből, s a spanyol-ellenes párt métiszekből áll. Az ind faj a legalázatosb s legkönyebben kormányozható stb. PORTUGAL. Mint mondják, az udvar legközelebb Cintoába induland s két hetet ott töltend. Az uj király dec. 2-ra hivá össze a cortes-gyést, hogy az előtt letegye az esküt. OROSZORSZÁG: Sz. Pétervárról f. hó 23- ról kelt tudósítások szerint Suehosanet tábornok, f. hó 21 ról kelt napiparancsnál fogva a hadügyministerségtöl fölmentetett, s helyébe Miljutin tábornok neveztetett ki. Suehosanet elbocsátása a császárnak egy oly kézirata által történt, mely a legelismerőbb s legkegyesebb szavakban van szerkesztve, s melynek aláírásához sajátkezüleg hozzá van csatolva: „Önnek hálás Sándora.* — Az irat a császárnak brillantos arczképe által volt kísérve, mely a Sz.-Andrásrend szalagján, a gomblyukban viselendő. — Luckosanet az orosz-franczia bábom korában lépett szolgálatba, 1812, s f814-ben kitünteti magát, — az 1831-ki bábomban a tüzérség, — s az 1856-ki krimi bábom kezdetén a déli sereg parancsnoka volt, mígnem a béke megkötése után hadügyministerré neveztetett ki. Kazánból az ottani lap jelenti, mikép a rendőrfönök a történt zavarok következtében a tanulókat arról értesité, hogy az egyetemi hatóság a felolvasásokat határozatlan időre fölfüggesztő, s hogy maga az egyetem is további rendeletig bezáratik, s az ez ellen cselekvők a törvény szerint, szigorú büntetéssel fenyegettetnek. SZERBIA: A „Wiener Cor.“ írja : „A Szerbiábani austriai főconsul Borowiczka alezredesnek állomásáróli visszahivatására vonatkozólag, mi külföldi lapokban különböző gyanitgatások tárgyává lett, — azon fölvilágosítást kaptak, miszerint a császári kormány, miután Szerbia részéről az ismeretes sértésért a kellő elégtétel megmaradtatott, egyszerűen nem találta illőnek, ott magát továbbra is főconSul által képviseltetni. Minden egyéb keresett megfejtési okos alaptalanoknak nyilváníttatnak.“ AMERIKA. Fremontnak katonáitóli bucsuvétele így hangzik: „A nyugati osztály főhadiszállásán, Springfieldben, nov. 2-án. Katonái a mississippi-i seregnek ! A ma kapott parancs értelmében búcsút veszek tőletek. Noha seregünk gyorsan növekedett, egymáshoz is hozzánöttünk, s én fölismerem ama vitéz s nemes szellemet, melylyel ti az ország védelmét előmozdítjátok, s melynélfogva számotokra fényes pályát várok. Folytassátok pályátokat úgy, a mint kezdtétek, s utódomat is ugyanazon szívélyes s lelkesült segélyben részesítsétek, mely által engem fölbátoritottatok. Törekedjetek az előttetek levő fényes példa után, s engedjétek, hogy oly büszke maradhassak, minő most vagyok, ama nemes seregre, melynek összegyűjtése képezé eddigi fáradozásaim tárgyát. Katonák ! Sajnálattal hagylak el benneteket, őszinte köszönetemet fejezem ki nektek ama becsülésért s bizalomért, melyet változatlanul tanúsítottatok irányomban. Mélyen fájlalom, hogy nem lehetek szerencsés, ama győzelemre vetetni benneteket, melyet legközelebb ki fogtok vívni; azonban igénybe veendem azon jogot, miszerint veletek együtt részt vehessek minden diadal örömében, a bizton remélem, hogy személyemet illetőleg, mindig élni fogok bajtársaim emlékében. Fremont János, vezérőrnagy:“ New Yorkból f. hó 10-ről kelt tudósítások szerint a szövetségi 2 szövetségi gőzös az északcarolinai partokon megfeneklett; hajónépük elfogatott. A separatisták visszavonják csapatjaikat az a 18 ó-Po tomac-tól, hogy azokat a partok fenyegetett pontjaira küldjék. A déli lapok a „Theodora“ gőzösnek Savannah-ba érkezését jelentik. Azt is beszélik, hogy a „Sumter“ kalózhajó a Barbados-szigetek közelében elfogatott. Az „Eric“ néger szállító hajó kapitánya tengeri rablás miatt elítéltetett. Azt állítják, hogy a szövetségi sereg Missottri-ban nem nyomuland elő Springfield-en túl, , Sürgöny “ magántáviratai. London, nov. 30. A „Morning Post“ és a „Times“ mai számai úgy vélekednek, hogy a „Jacinton“ hajó kapitánya tényének defavoyálására kevés lehetőség van, mivel úgy látszik, hogy a kapitány nem saját felelősségére cselekedett, hanem a washingtoni kabinet utasításait követte. A „Morning Post“ jelenti, miszerint Angolország, — daczára annak, ha Mexicó minden követelésbe beleegyezik is, — nem fogadana el semmi elégtételt. — Franczia , Angol- és Spanyolország hajórajai birtokukba veendik a mexikói kikötőket.