Sürgöny, 1861. december (1. évfolyam, 276-299. szám)

1861-12-01 / 276. szám

Polgármesteri helyettesnek és ta­nácsosnak : Kovács Ferencz eddigi tanácsos. Városi­ főbírájának : Csepy Zsigmond eddigi főbíró. Város kapitányának : Czike Nándor ed­digi tanácsos. , A Tanácsosoknak : Guoth Lajos eddigi­ taná­csos, Németh Dániel eddigi városi kapitány, Nemes­­szeghy Károly eddigi tanácsos. . Főjegyzőnek: Roth Mór, rendelkezés alatti megyei biztos. .................. Aljegyzőnek: Lebeczky János, eddigi városi telekkönyv-vezető. Főügyésznek: Szalay Mihály ügyvéd. Alü­gy­észnek: Szoldics Márton, eddigi tisz­teletbeli alügyész. Vidéki levelek. ___ — Szepesmegye , Jak­u­b­­­án, nov. 24 én.T. szerkesztőségi Lapjának, ha jól emlékezem, f é. oct. 17 ki számában Szepesmegyének a feloszlatott ország­gyűlés után még szerencsésen lefolyt első bizottmányi Ülése Ch. aláírással szóba hozatott. Minthogy nevem Ch-val kezdődik s azon erélyes felszólamlás és kére­lem is, melyre a czikkiró hivatkozik, „hogy a szolga­­birák az illető járásaikban állandóul lakjanak, neve­zetesen Magurában, Szepesmegye legkiterjedtebb já­rásában“,— én általam a bizottmányi ülésben előadatott: mindenki, a kivel csak megyénkben találkozom, rám mint e jelentés írójára tájjal mutat, a­mit is másnak nem tekinthetek mint arra czélzó egyenes felszólítás­nak, hogy nyilván valljam be, én vagyok e vagy sem a jelentéstevő ? Hogy tehát mind soknak nyugodni nem tudó kíváncsiságát kielégítsem, mind pedig a nyíltságot szerető igazságnak lerójam tartozásomat, nyíltan kijelentem, hogy a kérdéses jelentéshez ugyan semmiképen be nem folytam, sőt nem is ismerkedhet­tem volna meg tartalmával, ha esetlegesen T. M. úrral, ki szinte azt rám akará fogni, nem találkozom; mindaz­­által­a benne érintett tényeket s nézeteket, kivéve a „tótfalusi közbirtokosok sinecuráját“ és a megyének kétségbevont azon határozatát, melynélfogva a megyei tisztviselő köteles legyen hivataláról lemondani, ha or­szággyűlési képviselőnek megválasztatik, valódiaknak magam is kijelentem és őszintén pártolom. A tótfalusi közbirtokosok közül csak hármat személyesen, de jö­vedelmi viszonyaik vagy élelmezési módjuk után egyet sem ismerek ; következőleg nem mondhatom, hogy „si­­necurában“ éldegélni szeretnek. — A megye határoza­ta pedig az 1848-as törvények kifolyása, mert három évre választatik a tisztviselő s három évre a képviselő is; ha tehát a szolgabiró egyszersmind képviselő is, miképen fog állandóul lakhatni járásában ? mint azt a jelentéstevő Ch. kívánja és kívánom én is, ha nem is másoknál fogva, csak azért, hogy a sokszori helyette­sítés által a járásban okozható rendetlenségek elhá­­ríttassanak. De hogy a jelentésben felhozott erélyes felszó­lamlás­i kérelemhez visszatérjek, helyenkívülinek nem tartom röviden előadni azon okokat is, melyek által erkölcsileg kényszeríttettem ezen egyedül a nemzeti­ségi igazságos s törvényes érdekeink biztosítására irányzott felszólamlásra, és ezen okokat megtudhatja a tisztelt olvasó következő előadásomból. Midőn a múlt évben a sokáig nélkülözött alkot­mányosság hajnali csillagként, mely szebb létbe vilá­­gitni látszott, messze távolról mutatkozott, mi is, sze­pesi oroszok, kik a XIII. század óta a többi magyar­orosz rokonainkkal csak folyvást az életnek borongó telét, de viruló langy tavaszát soha nem élvezőnk, öröm­­ittasan összesereglettünk­ az alkotmányosság azon erődébe, a megyei házba, melyben huzamos a lét-tipró időszak folyama alatt személyünknek nem, csak szo­morú szivünk rejtekében bolyongó képzetünknek sza­bad vala mulatni; összesereglettünk, teli szép remény­nyel, hogy ott az alkotmányosság védpajzsa alatt nagylelkű­leg kikiáltott testvériség s egyenjogúság nyílt karjaiba, mint gyermek az őt édesben ápoló any­a ölé­be, bizodalmasan dőlve, még eddig nem ismert kények­be valahára szenderüljü­nk ; de mire körülnéztük ma­gunkat, a kajánkodó sors ismét megfürösztött, és mi csakugyan ismét fogcsikorgásig fázni és dermedni kezdtünk, mert mi haszna a szegény embernek, ha fé­nyes palotába testvériesen be is vezettetik, de ha ben­ne koplalnia kell ! ------Csak ott állandó a törvény és valóság, a testvériség s egyenjogúság, hol a szegényt illető mindennapi kenyérnek morzsái a hatalmasbak mértéket nem ismerő önzésének irigykedő fogai által fel nem emésztetnek, de ő is létének örvendve boldog­nak vallja magát . Mi nem élünk Arcadiában, hol egy juh és egy szív elég lenne a boldogságra, pedig a fel­oszlatott alkotmányos, s mint állíttatik, az egyen­jogúság­i testvériség alapján szervezett megyei bizottmányunkban aránylag még annyi sem jutott részünkre, minek bebizonyításául elégséges felhoz­ni hogy a 24,010-et túlhaladó szepesi oroszok szá­mából csak 6, azaz hatan tiszteltettek meg bizottmányi tagsággal, holott alig 200 lélekkel népesített Kissocz helységének öt tagja szélhatási joggal bírt bizottmá­nyunkban !*) De még keserűbb igazságot is mondha­tok, habár jól tudom azt, hogy a­kiket kimondása ér, bizony nem fizetendnek édes pénzzel, de még édes or­­czával sem. A megyei hivatalokat ismét, kizárva a nép fiait s a 18 város polgárfiait, kikben tíz megyére is bővelkedünk, azon urak elfoglalták, kik még mindig most lenéző büszkeséggel hiú ősi czimerükön ájtatosan csüggnek, mely azonban a mostani, az önszülte érde­meket borostyánozó korszakban csak hires képként kapott színekkel tündöklik, melyet legfeljebb az anti­­quarius becsül . Ezen meg nem érdemlett megvetéssel párosult elmellőzés jelenleg még nem igen boszontja a szepesi oroszokat és a nem nemes nép a polgár fiait, mert semmi hivatalnak a nemesek kegyelméből birto­kában nem lévén, semmiről sem kellett lemondania; de ha jövőre is úgy találna maradni, bizony-bizony meg nem köszönjük, és az ily igazságtalan eljárás mellett csakugyan a Szepességen is, a­mint a Db. czikk­író mondja, „a separatistikus tanokat hirdető eszmék s röpiratok termékeny földre akadhatnak“! Chan­áth János, s. k. jakubjáni gör. kath. lelkész. Külföldt. —­. (Legújabbak szemléje.) A délamerikai biztosoknak egy angol hajón történt elfogatása felőli hir­váriában is igen nagy hatást tett; úgy hogy min­t­ ily helytelenségek másutt is történtek; de nem számításból vagy épen részakaratból, hanem leginkább azért, mert a megye e 48-ki alapú bizottmányi szervezete magá­ban felette hiányos, azonkívül az abbani gyakorlatlanság, a szokatlanság még inkább fokozá hiányait, szembetűntlőbb, a fájóbbakká téve azokat. S­z­e­r­ű­­ den más tárgyat háttérbe szorított, kivált midőn meg­jött a tudósítás, hogy e tény a londoni consois-okat rögtön lezökkentette. A kényes érzékű párisi börze szinte páni ijedtséggel fogadá e birt, s a rente-ok le­­ejtése által vételé­rezte remegését S ha tekintjük a legujab táviratokat, mikből kitűnik, hogy az angol ka­binet koronajogászainak véleménye által is komoly elégtétel kívánására van kényzerre, úgy a börzék ama hangulata, saját érdekeik szempontjából valóban iga­zolva van. Az amerikai polgárháború már­is erős káro­kat okozott Európának, mennél jobban tetézhetné még azokat ama két nagy nemzet közötti azakítás!Mindamel­­lett most sem oszthatjuk azon véleményt, hogy a britt kabinet az említett eseményt kedvező alkalmul tekintendi arra, hogy az amerikai elszakadt testvérrel most, vál­ságos helyzetében háborút kezdjen. Igaz, hogy An­gliának tengeri ereje most öszpontosított, és semmi más ponton nem elfoglalt; igaz, hogy az unió és confoede­­ratió közti harcz kedvezne az angol támadásnak ; de végre is Angliára nézve sokkal nagyobb tekin­tetek forognak fönn arra nézve, hogy magát nagyon el ne foglalja, mintsem hogy a háború elmaradhatlanságát Linnek. Anglia egyszerűen be­­csületkérdést lát maga előtt, s ezért komoly elégté­telt kíván. Ha azonban az unió kormányának büszke­sége azt megtagadná, akkor igen komoly válság fog bekövetkezni, minthogy Anglia lobogójának megsér­tését nem teheti zsebre. Párisi hivatalos körökben azonban eltiták, hogy az amerikai hajóskapitány nem­csak minden szokás ellenére, hanem minden utasítás nélkül is cselekedett, s ha ez való volna, úgy a kibé­külés lehetősége természetesen nagyon könnyítve lenne. Míg Anglia ekként egy tengeri háború küszöbén áll, addig Párisból ismét egy európai congresses esz­méjét vetik ki. Senki sem hisz ugyan ezen terv ko­molyságában, mindamellett is újra meg újra, legújabban Brüsselből, állítják, hogy a franczia kormánynak csakugyan szándéka congressus iránti javaslattal elő­állni. Ezen szándékot látják többek közt Grammon­t herczeg azon meglepőn nyájas magaviselete mögött is, melyet Bécsben első pereitől fogva máig tanúsí­tott. Egy brüsseli tudósítás szerint, mely magát nagyon jól értesültnek mondja, Francziaország Aus­triát egy különös ajánlattal igyekszik vagy már is i­gyekezett maga részére megnyerni. A mexikói had­járat t. i. alkalmat ad a résztvevő hatalmaknak ezen ország ügyeinek jövő szabályozásába befolyni s mint­hogy a mexikóiak beleullvák az eddigi sok zavargásba, monarchiához látszanak hajlani, ezért Madridban úgy mint Párisban jövő mexikói királyról kezdenek gon­doskodni, s a brüsseli tudósító arról hisz jól értesülve lenni, hogy míg a spanyol kormány Dom Sebastian infanst, addig Francziaország Miksa austriai főhercze­­get hozza javaslatba. Ez egy módja lenne Austriát Francziaország baráti érzelméről meggyőzni,­b ekként előkészítvén a tért, azt az Olaszországgal­ kibékülésre rábírni. Ezen congressusi eszmével kapcsolatban a le­fegyverzés kérdése még az, mely Párisban a közfigyel­met foglalkoztatja. A ministertanácsban az közelebb igen heves vitára adott alkalmat, annyira, hogy Per­signy, Thouvenol és Walewski kiléptéről is volt szó. Maga a császár a nagymérvű sereg leszállítás ellen van, minek levelező azon körülményben látja bizonyít­ványát, hogy egy úgynevezett független, de azért csak oly buzgó és ba lap czikket volt hozandó a „Patrie“­­nak lefegyverzést ellenző czikke ellen; azonban e viszonzat Compiègnéből jött távirat folytán el­maradt. Ezen császári akarat kifolyásának tulaj­donítják azt is, hogy a hadügyminister egy kéz­iratban megparancsoló , miszerint az öntödék­i arzenálokban megkezdett munkálatok jövőben is úgy folytattassanak, mint ekkorig. Mindamellett is azt tartják, hogy a franczia sereg mégis legalább azon 67 ezer emberrel fog kevesbeztetni, kik a megállapított budgetben látható számon fölül állíttattak ki. A porosz kabinetnek az ős­ választások ismere­tes eredménye ad nagy gondot, de ad a porosz sza­badelvűeknek is. A választási eredményt t. i. úgy ma­gyarázzák, hogy a porosz nemzet a tervezett hadikölt­­ségvetést már előre elvetette. A „Börsenh.“ szerint im­már minden arra mutat, hogy ennek folytán a po­rosz alkotmányosság tűzpróbája felé közeleg. Ha a kabinet feloszlatja az országgyűlést, lesz e a porosz népben elég szívósság, meg nem hajolni ? A múlt nem jogosít föl ennek föltevésére. Am a lap emlékeztet, hogy 1849-ben a democrata párt úgy eltűnt volt, mintha nem is léteznék. Attól is tar­tanak, hogy ha a ministerium lelép, úgy helyét a hűbér­­párti férfiak fogják elfoglalni, s ekkor oly antagonis­­mus fejlődik ki a kormány és nép közt, melyből Po­roszországra semmi jó sem fog leáramlani. ANGOLORSZÁG. A „Pays“ szerint az amerikai háború következtében, Angolországban a gyapot kérdése mindinkább nyugtalanítóvá lesz. Ama nehéz­ségek s zavarok tekintetéből, melyek az egyesült ki­rályságok iparára nézve ezen egyállásból erednek, a nyerészkedők India felé veték tekintetöket, s noha az indiai gyapot minőségre nézve alább áll az ameri­kainál, legújabban Londonban egy, 500,000 ft­ szrnyi tőkével biró fontos társulat alakult, az indiai gyapot termesztése s fölhasználása végett. Szintén alakult egy társulat, a gyapotnak Indiából Angolországba szál­lítása végett is, s viszonylagos érdekek fusiójánál fogva, a két társulat együtt s közös c­élra működvén, azok kétségkívül kitűnő szolgálatot fognak tenni az angol gyáriparnak. A fölégetett „Harvey Birch“ hajó kapitánya, Nelson a southamptoni mayortól engedélyt kért arra, hogy az ott állomásozó „Nashville“ hajón moto­­zást eszközölhessen, a tőle elvett iratok s hajózási eszközök megtalálása végett. A londoni lord-mayor biztosíto­tt arról, hogy ő mag­adná neki a szükséges teljhatalmat arra nézve, ha a hajó a londoni kikötőben állomásoznék. Azonban a southamptoni mayor máskép fogta föl az ügyet s kijelenté, hogy nem adhatja meg az óhajtott fölhatalmazást, mivel a kalóz kapitány ba­jó­ iratai rendben vannak s itt nem lehet szó lopott jóor­szágról. A többi hatósági személyek ugyanezen nézet­ben voltak, s a kapitányt a kormányhoz utasiták. Hír szerint a korona törvénytudói szintén oda nyilatkoz­tak, hogy a „Nashville"­ mint szabályszerűlleg engedé­lyezett kalóz­hajó ellen egyelőre semmi lépést sem le­het tenni. FRANCZIAORSZÁG. A „Patrie“ a a e na­tu a legközelebbi ülésszakáról így nyilatkozik: „Ha a szárnyaló híreknek hitelt adhatni, a senatua rendkívüli ülésalaka igen érdekes fog lenni. Azt állítják, hogy ama aenatna consoltam, melynek a pénzügyi refor­mokat kell fölszentelnie, igen alapot a élénk vitára adand alkalmat. Au diffret marquis, mint mondják, nagy­­fontosságú észrevételeket szándékozik előterjeszteni, a F­o­u­­­d által javaslott rendszer iránt. Ezenkívül azt is állítják, hogy egy a császárkosi hűségéről ismeretes se­nator, C­a­s­a­b­i­a­n­c­a gróf egy oly módosítványt fogna előterjeszteni, mely a senatus, s a kormánynak már régi aggodalmait fejezné ki. Ugyanis az alkotmány jelen gé­pesete mellett, az államtanács határoz a tör­vény­hozó tes­tület bizottmányai által javaslott módosítványok iránt. Már ha ezen módosítványok visszautasíthatnak, ebből az kö­­vetkezik, hogy a közigazgatási hatalom mint bíró ítél a törvényhozó hatalomról. Már Casablanca gróf az alkot­mánynak oly módosítását fogná indítványozni, melynek az lenne czélja, hogy a senatus ruháztassék fel a tanács­kozási joggal, az állam­tanács által visazautasított rando­sítványok fölött. Ekkép a törvényekhez s a budgetnesi módosítványok előterjeestése iránti jog teljesen a senatus s a követ kamra által képviselt törvényhozó hatalmat illetné, a a hatalmak elkülönzése világosan meg lenne állapítva.“ A „Pays“ szerint a Dapp völgy ügye újra sző­nyegre került. A szövetség tanács azt állítja, hogy a franczia katonák valóban bementek Cressonnié­­resbe. Thouvenel a­helyett, hogy diplomatiai jegyzék által válaszolt volna a szövetség-tanácsnak, — mint mondják — csupán egy Kernhez intézett egyszerű levélben tagadó ama tényt. A szövetség-ta­nács diplomatiai szokások szerinti választ sürget, s egy újabb jegyzéket intézett a franczia kormányhoz, a Fauche­u­x tábornok által fölhozott tények megczá­­folása végett. Az ügy jelenleg ezen stádiumban van, azonban a „Pays“ azt hiszi, hogy az legközelebb oly módon fog megoldatni, mely Schweiz nemzeti hiúsá­got, mint Francziaország érdekeit kielégíten­i. Ugyanezen lap berlini levelezői szerint, a f­r­an­c­z­i­a p­o­r­o­s­z kereskedelmi szerző­désre vonatkozó alkudozások kedvező kimenetelére többé semmi kilátás sem lenne. Azt állítják, hogy C­lery, a porosz kormánynál levő franczia biztos legkö­zelebb odahagyandja Berlint, azon meggyőződésre jut­ván, hogy a vám­egyleti államok többsége által föl­mentett nehézségek egyelőre legyőzh­etlenek. Ezen közlést azonban e lap teljes fönntartás mellett adja. Ugyancsak a „Pay8u-nek ” e­d deb­ól azt írják, hogy a j­a­p­á­n­­ kormány a tél folytában egy 300 sze­mélyből álló követséget küldeni­ Franc­­iaországba, mely az európai főbb fejedelmeknek nagyszerű aján­dékokat fog átnyújtani. Ezen követség, mely május­­elé váratik Francziaországba, Angol, Porosz s Orosz­országot s Hollandot is meglátogatandja. A „Patrie“ a lefegyverkezés lehetet­lenségére vonatkozólag következő fontos megjegy­zéseket közöl: „Európa helyzete jelenleg a fegyveres békéhez ha­sonlítható. Angolország erősíti partjait, szervezi önkény­­tes csapatait, katonaságának védelmi erejét növeli, erő­síti hajóhadát és pánczélozott fregattokat épít. Azt hisz­­­jnk, Angolországnak nincs oka hiábavaló aggodalmakra és haszonta­n kiadásokra, de nem lehet e tényeket nem constatk­olnunk Mellőztük a többi európai hatalmakat, és Németországra térünk át, mert hz, anélkül, hogy ben­nünket fenyegetne, geographiai helyzeténél fogva érde­kel minket. Ausztriában e pillanatban mintegy 480,000 ember van fegyverben, Poroszországban 330,000, Bajor- és Szászország, Hannover, és a többi másodrendű orszá­gokban közel 175,010, vagy ia öSztesen mintegy 985.000 ember. Németországnak ezenfelül északi és nyugati ha­tárain jeles erősségei vannak, s déli határait a tiroli vo­nal védi, mely katonai szempontból a hires víznégyszög igen alkalmas oldalfalát képezi. Tudjuk, hogy a fenteb­bi erők nem mind tartoznak a német szövetséghez, ahogy név szerint az osztrák hadsereg jelentékeny része a bel­­mozgalmak figyelemben tartásával vad elfoglalva. Francziaország nem rendelkezhetik hasonló természetes védeszközökkel, s ezenfelül Olaszország érdekeire is ügyelnie kell, melynek katonai szervezete még nem elég­gé tökélyes arra, hogy alkalmilag önmagát megvédhesse. Algierban is csapatokat kell tartania, ezenfelül Rómában és Chinában is jelentékeny haderőt. Erősségeiben is szük­séges az őrség, nemkülönben Páris és Lyonban é­s mind­ezen szükségletekre Francziaországnak alig van több katonája 400.000-nél. E tényekkel szemközt tehát a le­fegyverzésre nem is gondolhat. Meg vagyunk győződve, hogy e tekintetben a közvélemény részünkön van. Ne gondolja senki, hogy a fenebbi szám elég a hadviselés­re , alig arra, hogy a fegyveres békét kitarthassuk. Azt hisz­­szük, a hadsereg leszállítására csak egyetlen mód van, t. i. a többi hatalmakkal való egyezkedés. Reméljük, hogy Francziaország lejalitása és mérséklete folytán ez eredmény nemsokára el is éretik , de a pillanat még nincs jelen, s ez az oka, hogy a lefegyverzés nem történhetik meg előbb Párisban, mielőbb Pétervár, London, Bécs és Berlinben is meg nem történik az.“ OLASZORSZÁG. Egy Tor­inból, f. hó 20-ról kelt sürgöny szerint, Porto-Madda­­­oni herczeg, nápolyi követ egy oly kérvényt tevén le a ház aszta­lára, mely Piemont elleni igen heves kifejezésekkel parliamenti vizsgálatot kiván eszközöltetni Nápoly helyzete iránt, — s az „Opinione“ a herczeget ezen kérvény visszavonására, vagy lemondásának beadá­sára szólítván föl, — a ház osztálya elhatározá, hogy a kérvény nyilvános ülésben föl fog olvastatni. Ezen esemény nagy zajt okozott. — A hivatalos lap oly jegyzékeket közöl, melyek az angol követ s az olasz kormány közt, az olasz hajók számára, a júniai szige­tekben s viszont, ideiglenesen megajánlott kedvező bánásmód iránt váltottak. — Nápolyban a hivata­los lap jelenti, hogy a rablók Biciglianóban ösz­­pontosulván, Dell­a-C­h­i­e­s­e tábornok azok ellen csapatokat küldött. Rómából jelentik, hogy f. hó 23. s 24-ke közti éjjel egy franczia osztály Alatri közelében ülő rab­­lót elfogott, k­b 27 puskát s 2 hegyi ágyút vett el. Hozzáteszik, hogy a francziák ez utóbbiakat a pápai hatóságoknak szolgáltatandják át. Passaglia atya Turinban Berti helyébe az erkölcsi bölcsészet tanárává neveztetett ki. SPANYOLORSZÁG. Egy Madridból, f. hó 26-ról kelt sürgöny szerint, Tecco báró ama nap estéjén útlevelét kikapván, Barexelonán át Marseil­le­b­e indult el. C­er­a­­­g­­­n i báró, a követség titkára, viendi az olasz követség ügyeit A legközelebb felfüg­gesztett cortes-gyűlés dec. 22-én fog újra össze­ülni. Spanyolország s­zem­ közt legközelebb kibé­külés fog létesülni. Packeor, hajdan Mexicóban volt spa­nyol követ, kinek Juárez kormánya útlevelét kiadató, legközelebb a spanyol senatusban ki­fejtő ama politikát, melynek a mexikói cabinet irányábani követésével volt megbízva. Ezen politi­ka a spanyol elemnek Amerika ezen részébeni, hatá­rozottan állított túlsúlyán alapult, mely túlsúlynak azonban Mexicó függetlenségét épségben kell­ hagy­nia. Azon szempontból, melyből kiindulva adá utasítá­sait a madridi cabinet Packeownak, kitűnik, hogy az ama tartománybani rendetlenségek oka mindenek előtt a latin s angol-szász fajok antagonismusából ered. Packeor, ki azt hive, hogy állomására megérkezve, M­i­r­a­m­o­n­t találandja a kormányon, kellemetlenül lepetett meg Juarez diadala által. És utóbbi, sze­rinte a spanyol-ellenes elemet képviseli. Azért nevezi azt ekkép, mivel az a függetlenségi háborút spanyolok orozva meggyilkolásával és saját eredetének megtaga­dásával kezdi meg. A Juarez ellenében a spanyol pár­tot M­i­r­a­m­o­n képviseli, ugyanaz, ki az 1857-ki alkot­mány ellen fölkelt. Európában — hozzáteszi Pacheov— őt reactionariusnak s clericalisnak nevezik, holott ellen­kezőleg ő türelmes s szabadelvű, „s még a vallás sza­badságáéig eltűri“,­míg ellenben a foederalista párt bar­bár szellemben jár el, s nem az Egyesült Államokhozi aonexióra, mint hiszik, hanem egyedül anarchia elő­idézésére törekszik, s egy köztársaság helyett buszát akarna fölállítni. A spanyol párt fehérekből, s a spa­nyol-ellenes párt métiszekből áll. Az ind faj a legalá­­zat­osb s legkönyebben kormányozható stb. PORTUGAL. Mint mondják, az udvar legköze­lebb Cintoába induland s két hetet ott töltend. Az uj király dec. 2-ra hivá össze a cor­t­es-gy­­­­­és­t, hogy az előtt letegye az esküt. OROSZORSZÁG: S­z. P­é­t­e­r­v­á­r­r­ó­l f. hó 23- ról kelt tudósítások szerint Suehosanet tábornok, f. hó 21 ról kelt napiparancsnál fogva a hadügymi­­nisterségtöl fölmentetett, s helyébe M­i­l­j­utin tábor­nok neveztetett ki. Suehosanet elbocsátása a császár­nak egy oly kézirata által történt, mely a legelisme­­rőbb s legkegyesebb szavakban van szerkesztve, s melynek aláírásához sajátkezüleg hozzá van csatolva: „Önnek hálás Sándora.* — Az irat a császárnak bril­­lantos arczképe által volt kísérve, mely a Sz.-András­­rend szalagján, a gomblyukban viselendő. — Luckosa­­net az orosz-franczia bábom korában lépett szolgálat­ba, 1812, s f814-ben kitünteti magát, — az 1831-ki bábomban a tüzérség, — s az 1856-ki krimi bábom kezdetén a déli sereg parancsnoka volt, mígnem a bé­ke megkötése után hadügyministerré neveztetett ki. Kazánból az ottani lap jelenti, mikép a rend­­őr­fönök a történt zavarok következtében a tanuló­kat arról értesité, hogy az egyetemi hatóság a felolva­sásokat határozatlan időre fölfüggesztő, s hogy maga az egyetem is további rendeletig bezáratik, s az ez ellen cselekvők a törvény szerint, szigorú büntetéssel fenyegettetnek. SZERBIA: A „Wiener Cor.“ írja : „A Szerbiá­­bani austriai főconsul Borowiczka alezredesnek állomásáróli visszahivatására vonatkozólag, mi külföldi lapokban különböző gyanitgatások tárgyává lett, — azon fölvilágosítást kaptak, miszerint a császári kor­mány, miután Szerbia részéről az ismeretes sértésért a kellő elégtétel megma­radtatott, egyszerűen nem ta­lálta illőnek, ott magát továbbra is főconSul által kép­viseltetni. Minden egyéb keresett megfejtési okos alaptalanoknak nyilváníttatnak.“ AMERIKA. Fremontnak katonáitóli bucsuvé­­tele így hangzik: „A nyugati osztály főhadiszállásán, Springfieldben, nov. 2-án. Katonái a mississippi-i seregnek ! A ma ka­pott parancs értelmében búcsút veszek tőletek. Noha se­regünk gyorsan növekedett, egymáshoz is hozzánöttünk, s én fölismerem ama vitéz s nemes szellemet, melylyel ti az ország védelmét előmozdítjátok, s melynélfogva szá­motokra fényes pályát várok. Folytassátok pályátokat úgy, a mint kezdtétek, s utódomat is ugyanazon szívélyes s lelkesült segélyben részesítsétek, mely által engem fölbátoritottatok. Törekedjetek az előttetek levő fényes példa után, s engedjétek, hogy oly büszke maradhassak, minő most vagyok, ama nemes seregre, melynek össze­gyűjtése képezé eddigi fáradozásaim tárgyát. Katonák ! Sajnálattal hagylak el benneteket, őszinte köszönetemet fejezem ki nektek ama becsülésért s bizalomért, melyet változ­atlanul tanúsítottatok irányomban. Mélyen fájla­lom, hogy nem lehetek szerencsés, ama győzelemre ve­tetni benneteket, melyet legközelebb ki fogtok vívni; azonban igénybe veendem azon jogot, miszerint veletek együtt részt vehessek minden diadal örömében, a bizton remélem, hogy személyemet illetőleg, mindig élni fogok bajtársaim emlékében. Fr­em­o­n­t János, vezérőrnagy:“ N­e­w­ Y­o­r­k­b­ó­l f. hó 10-ről kelt tudósítások szerint a szövetségi 2 szövetségi gőzös az é­­­s­z­a­k­­carolinai partokon megfeneklett; hajó­népük elfogatott. A separatisták visszavonják csapatjaikat az a 18 ó-P­o t­o­m­a­c-tól, hogy azokat a partok fenye­getett pontjaira küldjék.­­ A déli lapok a „Theodora“ gőzösnek Savanna­h-ba érkezését jelentik. Azt is be­szélik, hogy a „Sumter“ kalóz­hajó a Barbado­s-szi­­getek közelében elfogatott. Az „Eric“ néger­ szállító hajó kapitánya tengeri rablás miatt elítéltetett. Azt ál­lítják, hogy a szövetségi sereg Miss­ott­ri-ban nem nyomuland elő S­p­r­i­n­g­f­i­e­l­d-en túl, , Sürgöny “ magántáviratai. London, nov. 30. A „Morning Post“ és a „Times“ m­ai számai úgy vélekednek, hogy a „Ja­cinton“ hajó kapitánya tényének defavoyálására kevés lehetőség van, mivel úgy látszik, hogy a kapitány nem saját felelősségére cselekedett, ha­nem a washingtoni kabinet utasításait követte. A „Morning Post“ jelenti, miszerint Angol­ország, — daczára annak, ha Mexicó minden kö­vetelésbe beleegyezik is, — nem fogadana el semmi elégtételt. — Franczia , Angol- és Spanyol­­ország hajórajai birtokukba veendik a mexikói kikötőket.

Next