Sürgöny, 1862. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1862-01-01 / 1. szám

//hetőségéhez tartoztak, jelenleg kivételes helyzetünk­kél fogva elnökileg volnának elintézendők, — ámde ezen eljárás a czélnak, melyet a közügyek érdekében jelen kivételes helyzetünkben is elérni óhajtunk, tel­jesen meg nem felel; minélfogva ezen tanácskoz­­mány úgy van meggyőződve, hogy az említett nemű tárgyak elintézési módjára nézve legilletékesebb eljá­rás az lenne, hogyha azok nem egyedül az alispán mint elnök által, hanem collegialis utón intéztetnének el olyformán, hogy a megyei tisztviselőkből alkot­tassák egy úgynevezett m­e­g­y­e­i tiszti ülés, me­lyen az ilyen tárgyak felolvastatván, kellő megvita­tás után, szótöbbség által határoztatnának el. Ezen nézet elfogadására a tanácskozmányt kö­vetkező okok vezérelték: a) A collegialis eljárás tért és alkalmat nyújtana a szőnyegen forgó tárgynak több oldalróli felvilágosítá­sára, és ez a fontos érdekű közügyekre nézve nem­csak megnyugtatóbb, hanem kétségtelenül előnyösebb lenne, mint az egyoldalú elnöki eljárás. b) Mert ezen testületi eljárás alkotmányos for­máinkat legjobban megközelítené. c) Mert végre ezen csupán megyei tisztviselők­ből alakított ülés kivételes helyzetünk határait túl nem lépi, miután javaslott alakjában a kis gyűlések jellemével sem bír. Ezen megyei tiszti ülésnek elnöke a mélt­ főispáni helytartó, és akadályozta­tása esetében az első alispán, vagy ha ez is akadá­lyozva volna, a másod alispán ; többi tagjai: két tisz­teletbeli, a közügyek elintézésében jártas és tapasz­talt táblabiró, két jegyző, egy tiszti ügyész, szolga­­biró esküdt társával és szükség esetében, —­ midőn bizonyos tárgyak szakértők által volnának bővebben felvilágositandók, — a tiszti orvos, számvevő és mérnök. Ezek lennének tehát rendes tagjai a tiszti ülés­nek, kik egyenkint döntő­ szavazattal bírnának, s a tárgyalás alatti ügyek mindenkor a többség határo­zata értelmében intéztetnének el. — Különben ezen ülésre valamennyi megyei tisztviselőnek szabad beme­nete volna, kik ugyanazon tanácskozási és szavazati joggal bírnának, mint a rendes központi tagok, sőt még a segédhivatali személyzetnek is megengedtet­nék, hogy mint hallgatók megjelenhessenek, hogy ők is a közügyek vezetésével megismerkedhessenek. Ezen ülések minden héten , rendszerint csü­törtöki napon és szükség esetén, a következő napokon volnának tartandók, és annak jegyzőkönyvei épen úgy, mint korábban a megyei gyűlések jegyzőkönyvei, évnegyedenként a helytartótanácsnak lennének felter­­jesztendők. A tiszti ülés jogköréhez tartoznának különösen a következő tárgyak : 1- 6r. A nm. magyar kir. udvari kanczellária rendelvényei, a nm. magyar kir. helytartótanács in­tézményei, az egyházi méltóságok, törvényhatóságok, közintézetek, iskolai valamint közalapítványi igazga­tóságok, az osztrák örökös tartományok, valamint a külföld hatóságainak megkeresvényei, vagy értesíté­sei stb., kivéve a halasztást nem szenvedő kormány­­­széki intézményeket, melyek ugyan elnökileg lesznek elintézendők, hanem utólagosan bejelentendők. 2-­or. Az összes katonai ügyek, kivévén a tárgya­lást nem igénylő kézbesítéseket katonai egyének szá­mára, melyek elnökileg lesznek elintézendők. 3. Az egészség­ügy. 4. A köz­épitkezés, u. m. hid, út, töltések, véd­­szárnyak készíttetése, a közlekedési ügyek és köz­munkák.­­6.Tr­eitz'cimi ügyek. 6. Közbátorság. 8. Hus­árszabályozás és húsvágási engedmények, valamint a hid- és vámtarifák. 8. A mértékhitelesítési ügy, melyben a megyei udvari kapitány, ki ekkorig ezen tárgyat kezelte, jö­vőre ezen ülésnek lesz alárendelve. 9. A megyei pecsét alatt hiteles alakban kiadan­dó mindennemű levéltári ügydarabok. 10. Adó­igazítási ügyek, különösen a községi adózások. 11. Végrendeletek, a nemesi czimeres oklevelek, valamint egyéb oklevelek kihirdetése, nemkülönben a levéltárbani megőrzés végett beadandó végrendeletek eltétele. 12. Minden tiszti jelentések, a­mennyiben köz­­igazgatásiak, vagy elnökiek. 13. Megyei tisztviselők és községi hivatalnokok elleni panaszok megvizsgálása és tárgyalása. 14. Karhatalom kirendelése, kivévén a váltó- ügyekbeni végrehajtásoknál kívánt karhatalmat, melynek kirendelése az alispánt illeti. 15. A megyeházi összes administrationalis ügyek u. m. a rabokat, szolgákat, épületet stb. tár­­gyazó dolgok. — Kaposvár, dec. 21. 1861. Somogy megye is a jövő csiráját magában rejtő szervezésen gyorsan s leg­­jobb sikerrel biztatólag ment keresztül; ugyanis: mél­­tóságos Mérey Károly főispán ur f. hó 14-én Kapos­várra megérkezvén, daczára a lelépett tisztikar min­den gondolható ellenerőlködésének, egy hét leforgása alatt — az első alispáni hivatalon kívül, — melynek betöltése csak némi érdekek kiegyenlítése miatt lát­szik felfüggesztve lenni, s csaknem minden hivatalokat akként tölté be, hogy a megye minden méltányos la­kosa ő méltósága tapintatteljes bölcsesége iránt meg­győződve, az állam és megyénk válhatlan érdekeit ki­egyenlítve, s a körülmények szerint lehetőleg előmoz­dítva látja, ma ment végbe a megjelenhetett új tiszt­viselők ünnepélyes felesketése, melynek megtörténte után főispán az ő­­izsga ritka s magához hódító modo­rával, de egyszersmind teljes szigorral tartott szónok­latában a tisztikarnak elmondá , hogy mit vár tőle a kormány, mit az ettől nem eltérő, sőt ezzel tökéletesen azonos — megyénk java; utasításul adván : a hivata­loskodás alatt és azon kívüli viselettel, az igazságnak mellék-tekintet nélküli kiszolgáltatásával a megye minden tagjainak elismerését kivívni, bizalmát, szere­teit megnyerni, melyre a tisztikar nevében a főjegyző tolmácsolá ő méltóságánál ősi szokásnál fogva a tiszti­kar üdvöskét, felhozván, hogy Somogyot ő méltósá­gához a multra kedves idők emléke, a jelenre a lehető megnyugvás, s a jövőre­­ biztos hit, remény és bizalom kapcsolják, — erre jogosít ő méltóságának remek tol­lal írott s a megyéhez bocsátott nyílt levele, s mindenkit elbűvölő személyes egyénisége. Ezek után a már egy hótól fogva elhagyott tár­gyak sürgőssége tekintetéből január 7-re tiszti szék tartását határozván e méltósága, a tisztikart elbocsátá, mely időre tartom fel én is az egész tisztikar névjegy­ekének közlését. ANGOLORSZÁG. A „Courrier du Havre11­.oak egy hamburgi levelezője közli ama sürgöny tartal­mát, melyet Russell lord a „Trent“ügyben intézett Lyons lordhoz. — Ezen sürgöny tartalmáról Ward, a Hamburg városánál levő angol ügyviselő, értesíté a hamburgi börzén összegyűlt angol kereskedőket. „A sürgöny“, — úgymond a levelező, — „igen mérsékleti modorban van szerkesztve. Az épen oly módon adja elő a déli biztosok elfogatását, mint Williams pa­rancsnok adá elő az admiralitáshoz intézett jelentésé­ben. Egyetlen szót sem szól a korona ügyvédeinek vé­leményéről, melyről a lapok oly sokat beszéltek, — hanem a biztosok elfogatását egyszerűen s határozot­tan a népjog s az angol lobogó megsértésének nevezi. Végül kijelenti, mikép az angol cabinet. — Ameriká­­val a szívélyes egyetértése s viszonyainak barátságos jelleme tekintetéből, — egy perczig sem kételkedik az iránt, hogy a „San Jacinto“ parancsnoka saját kor­mányának fölhatalmazása nélkül járt el, — s hogy ez utóbbi nem tétovázandik, a hasonló körülmények közt egyedül lehetséges eljárást követni, — t. i. a foglyo­kat haladéktalanul kiadni s illő elégtételt adni, a britt lobogón elkövetett sértésért.“ Az angol lapok szerint, a Canadában ural­kodó hangulat semmi kívánnivalót sem hagy hátra. A kormányzóhoz küldött Utasítások jókor megérkeztek, — s az már 14-én egybehivá a néphadat, a gyar­mat esetleges védelmére. A Q­u­e b e c-ben azt hitték, hogy a gyarmati parliament jan. 14-én rend­kívüli ülésszakban fog össszegyűlni, a helyzet által szükségelt határozatok hozatala végett. A „Press“ szerint a királynő személyesen akarja megnyitni a jövő évi műzárlatot. Ugyanezen lap sze­rint Napoleon császár újév napján kijelentendi, hogy a pápa jelen állását fönntartania. Az „Evening News“ egy a lord-kanczellár s O’Donoghue, corkis­s kerryi békebíró közt váltott levelezést tesz közzé, mely Izlandban nagy sensatiót gerjeszt. A lord-kanczellár ugyanis egy, ahhoz intézett hivatalos iratban kárhoztatá az izlandi tömeges meetingen tartott beszédeket s az ott követett egész eljárást, s kijelenté, hogy az ellenkezik ama hűséggel s ama kötelességekkel, mikkel minden alatt­való tartozik a királyság irányában. O’Donoghue válaszában kijelenti, mikép az izlandi nép túlnyomó többsége érzi, hogy több hálával tartozik az amerikai népnek, mint az angol kormánynak, s mikép ezért egy Amerika s Angolország közti háborúban épen nem örömest adná oda pénzét s embereit, az amerikai ke­reskedés megsemmisítése, amerikai városok bom­bázása s az amerikai lobogó lealázása végett. Nyíltan kijelenti, hogy ő maga is osztozik ezen érzelmekben, s szeretné tudni, ha vájjon egy hivatalnoknak le kell-e mondania a gondolat- s szólás-szabadságról ; minden kérdésről angol nézettel kell-e birnia s az izlandi szív érzelmeit elfojtania. Ezen levél következtében O’ D­o­­noghue a békebiróságtól elmozdittato­tt. FRANCZIAORSZÁG. A „Pays“ szerint, a ten­gerészeti ministeriumban naponkint tartatott admi­ral­i­t­á­s­i tanácsi üléseknek egyedül az a czél- fok, hogy az előléptetési táblázat megálla­­pittassék, — a mint ez dec. 31 én minden évben szo­kott történni. — A minister gátoltatása miatt, jelen­leg Trehouart al admirál elnököl a tanács ülé­seiben. Legközelebb itt egy ily czimű félhivatalos röp­­irat fog megjelenni: „Az amerikai unió­s Európa", melynek szerzője S­i­d­n­e­y­ R­e­n­o­u­f (az „Indep­ beige“ előbbi Y-jegyű­ levelezője) a krimi háború alatt, mint Walewski gróf, akkori külügyminister elismert publicistája, bizonyos szerepet játszott. Ő most is oly helyzetben van, hogy az udvar, valamint egynémely minister s pénzügyér irányadó eszméit nyilvánosságra hozhatja. Említett röpiratában hű marad a franczia­­angol szövetség mézes heteireli emlékeihez. Szerinte annak megőrzése a párisi, kabinetnek kötelességévé teszi, hogy az Egyesült­ Államok viszályaiban, saját politikáját lehetőleg öszhangzásba hozza az angol po­litikával. Véleménye szerint a déli államok gyors el­ismerését az összes európai kormányoknak sürgetőleg ajánlani kell, mivel az Egyesült­ Államok különválása európai érdekben áll. A hatalomban s elbizottságban rendkívül növekedő Egyesült-Államok az európai súly­­egyént fenyegetik, s komoly veszélylyé lesznek Euró­pára nézve. Különválásuk minden veszélyt megszün­tet. Erejöknek s hatalmuknak két oly csoportozattai fölosztása, melyek egymás fölött őrködnek s egymás irányában ellenséges indulattal viseltetnek, azokat ártalmatlanná teszi. Ezen czélra kell Francziaország­­nak törekednie — legközelebbről Angolországgal, s általában az összes európai kormányokkal s közvéle­ménynyel egyetértőleg. A röpirat tétovázás nélkül megtagadja a v­e­r­s a i 11 e­s-i politikának minden em­lékét. A szerző se Lafayette, se „Tamás bátya" által nem hagy magára befolyást gyakoroltatni. Álláspontja még eddig sehol sem fejeztetett ki ily nyíltan. A közoktatásügyi miniszer , R­o­l­­­a­n­d ur, egy megszorító rendeletet adott ki a vallásos térítési buzgalom korlátozására , mely nemcsak a félhivatalos, hanem általán a szabadelvű lapok tetszésében részesül. A minister a prefectekhez egy körlevelet intéz, melyben megbízza őket, figyel­meztessék a vallásos egyesületeket. Több eset fordult elő közelebbről a törvényszékek előtt, melyek­ben más felekezetű, kivált zsidó gyermekek, szüleik tudta nélkül kitéríttettek. A miniszter nagy erélylyel szól a szülői és polgári hatósági jogok mellett, „melyek senki jogát el nem ismerik, legyen az világi vagy egy­házi személy, hogy felhatalmazva érezze magát, elra­bolni a gyermekeket a szülők felügyelete alól. A pol­gári törvény szigorral bünteti a kiskorúak elrablását, bármik legyenek is a vallásos propaganda ürügyei és mentségei.“ Ennélfogva meghagyja a minister a pre­­fecteknek, adják tudtára a vallásos intézeteknek, hogy ezután be ne vegyenek egy gyermeket is intézetükbe szüleik vagy gyámjaik formaszerinti beleegyezése nélkül. OLASZORSZÁG. Római levelek szerint Lava­­lette II. Ferencznek ajánlatot tett az iránt, hogy Francziaországba menjen lakni, mire azt vála­­szolá, hogy nem hiszi, mikép ez lenne a franczia kor­mány szándéka. — Z­i­n­e 11­­, kinek Velenczében tar­tott olasz-ellenes szónoklatai nagy zajt ütöttek, ama város patriarchájává fogna kineveztetni. — A p­o­r­t­u­g­á­l­l kormány, mint mondják, követét d’A­r­­t­é­t, vallási nehézségek következtében visszahívná. — Róma s Oroszország közti viszályokról is be­szélnek. — C­h­i­g­i elutazása határozatlan időre elha­­lasztatott. • Egy T­o­r­i­a­d­ó 1­1. hó 27-ről kelt sergöny sze­rint, a „Diritto“ jelenti, hogy Pettineng­o tábor­nok lemondott a siciliai helytartóságról. — Az „Opinione“ szerint Scialoja párisi utazásának czélja a francz­ia-olasz kereskedelmi szer­ződésre vonatkozó alkudozások folytatásában ál­lana. Turinból, a jelen ministeri válság tárgyában különös esetről tudósítanak. Miután bizonyos lett, hogy San Martino a miniszterséget el nem vál­lalja, Benedetti úr, a franczia követ fölszólítá Ra­­tazzit Olaszország érdekeinek nevében, foglaljon el határozottabb állást a ministériummal szemben, mi véget vetne a mostani bizonytalanságnak. Egyszers­mind kijelenté Benedetti úr, hogy a franczia kabinet nemcsak hogy nem venné rossz néven, hanem nagyon örülne rajta, ha a hatalom R­i­c­a­s­o­l­i kezéből R­a­­t­a­z­z­i­é­b­a menne által, s jó hatással lenne mind II. Ferencz Rómából való eltávolítására, mind pedig a nápolyi rablások megszüntetésének eszközlésére. R­a­­t­a­z­z­i úr nagy tartózkodással fogadá az előterjesz­téseket. Azt válaszolta, hogy teljesen semleges akar maradni, se erősíteni, se gyengítni nem akarja a mi­nisztériumot. Csak akkor venné magára a hatalom fe­lelősségét, midőn a viszonyok hatalma fogná kormány­ra emelni. NÉMETORSZÁG. Most már megjelent ama kir. rendelet, mely a porosz országgyűlés mindkét házát jan. 1- re hívja egybe. — A berlini utó­válasz­tások szintén a haladó-párt részére ütöttek ki ked­­vezőleg; — azonban mégis a két megválasztott egyén, Runge­r Krieger a mérsékleti haladó-párt­hoz — ez új kategória — számíttatik. Újólag kétség­bevonják azon közlést, mintha a legutóbbi napokban a hadseregi létszám megvitattatott, s tetemes leszállítá­sok határoztattak volna el, sőt inkább kétségtelen, hogy a kormány el van tökélve, saját követeléseit a múlt évben megajánlott létszám szerint szabályozni.­­ A „Kreuz Zug“ szerint a ministerium keblében az ellentétek a legutóbbi tanácskozások után is folyvást fönnállanak, s a sajátképi eldöntés csak a kamrák megnyitásáig halasztatott el. PORTUGALLIA: Egy L i s s a b o n b ó 1, f. hó 22- ről kelt sürgöny szerint a király a cortes-gyU- 1­é­s rendkívüli ülésében letette az esküt. Ez alkalommal érzetteljes modorban nyilatkozott testvérének halálá­ról. A város ki van világítva, — s a lakosok közt nagy lelkesülés uralkodik. — Egy újabb sürgöny megfejti az ott 25-én történt zavarok okát. E szerint azokra a ki­rály egéssége iránti aggodalom adott alkalmat. A nép, a bejai herczeg súlyos megbetegülésének hírére azon kivánatát fejezé ki, hogy a király tüstént hagyja el a székvárost, — miután az oly számos gyász-ese­mények színhelye volt. Összecsoportozások s ezek kö­vetkeztében némi zavarok történtek, — melyek azon­ban tüstént elnyomattak. — Egyébiránt a király népe kérelmére,­­ a v­­­a­s­­ mezei kastélyába tévé át la­kását. SPANYOLORSZÁG. Egy Madridból f. hó 27-ről kelt sürgöny szerint a congressus 150 szavazat­tal, 25 ellen fölhatalmazást adott a budget életbe­léptetésére. Nem hiszik, hogy Gasset tábornok V­e­­r­a­ C­r­u­z felé tartana. — Mint Lissabonból jelen­tik, D­o­m J­o­a­o infáns betegsége alkalmából, a ki az­óta már meghalt) a nép a gyógyszertárakba berontott s ott mindent, a mit csak talált, összerombolt; makacsul azt hívén, hogy megmérgezés történt; — az ingerültség folyvást tartott. A „Times“ közzéteszi azon körjegyzéket, melyet a spanyol külügyminiszer, Calderon Collantes, intézett Spanyolország külföldi képviselőihez, a nápolyi levéltá­rak átadása tárgyában, —­mi miatt a diplomatiai viszony megszakíttatott az olasz és spanyol kormány között. A spanyol miniszter feldicséri a maga mérsékletét ez ügy­ben és a maga szempontjából igyekszik bebizonyítni, hogy neki volt igaza,­­ a­mit nagyon hosszasan ad elő. Csak azt nem érinti, hogy maga tett volt ígéretet az olasz követnek, Tecco úrnak, melyet a spanyol mi­nisztérium azon feltétel alatt­ hagyott helyben, hogy Tecco úr vonja vissza utolsó sürgönyeit. Ricasoli pedig a maga sürgönyében (melyet annak idejében közlünk), épen ez ügyre fektetett legnagyobb súlyt, s valóban, tulajdonképp a formakérdés idézi elő a diplomatiai szakadást. Épen ezen pontra nem válaszol a spanyol miniszter. OROSZORSZÁG. Varsóban a cultus-bizott­­mány újólag komoly felszólítást intézett a kath. pap­sághoz, a templomok megnyitása iránt. — Az izraelita orthodox község már engedett a kormány fölhívásának, s a befogatott M­e g s e 1 főrabbi helyébe egy eddigi al-rabbit választott meg, ki előbbi alkal­makkal saját hitsorsosainak az előfordult demonstra­­tiókbani részvétele ellen nyilatkozott. Másrészről a zsidó reformált­ község még eddig nem eszközlött újabb választást, a szintén befogatott Jastrow s Kram­st­u­c­k tudorok helyébe. DUNAFEJEDELEMSÉGEK. A „ Ter­anul Roman“ következőket írja az unióról: „Az unió megadato­tt az uralkodó életére, s azon túl is, ha a nemzet akarja. Ehez sokat járult a franczia követség s a mi uralkodónk erélyes tiltakozása. A két kaimakami, tartományi gyű­lési, külön határ s külön költségvetési s több más esz­mék, melyek a feltett fermán 20. pontjában foglalvák, csakugyan előadva s pártolva voltak a porta s barát­ságos hatalmak által. Azonban ügynökünknek ő magas­sága I. Sándor János nevében tett tiltakozása meg­buktatta Törökországnak mind­azon eszméit, miket belső közigazgatásunkban létesíteni igyekezett. A til­takozás állítólag következő lett volna : „A körülmé­nyek által kényszerítve, eddig nemzetem által rászal­­lott utakon kelle járnom; a nemzet, mely uralkodó­­jává választott, nem hatalmazott fel arra, hogy könnyelműséggel bánjak sorsával; de hogy a hatal­maknak semmi panaszuk se lehessen, azt az utat kö­vettem mostanáig. Most azonban kénytelen vagyok alávetni magam a nemzet akaratának, és az összes hatalmak által elismert autonomicus szent jogainak. Nem fogom tehát tűrni, hogy az ország bár­mely jo­ga is megsértessék, s erélyesen visszautasítok minden fermánt, mely ezen jogokat megsértené.“ Negri úr, mint mondják — közölte ezen tiltako­zást a franczia­ követtel, ki táviratozván kormányá­nak, felhatalmazást kapott kinyilatkoztatni a portá­nak, miszerint vagy határozza el magát módosítani a fermánt, s respectálni a fejedelemségek autonómiá­ját, vagy pedig ő kormányának parancsából nem fog többé részt venni a conferentiának semminemű tárgya­lásában e kérdésre nézve, fentartván magának a jogot, beleszólhatni akkor, midőn a fegyveres interventióról volna szó, s erre nézve rögtön választ kívánt. A ma­ külföld. gas porta megértette mint mindig meg szokta érteni végtére, hogy mit jelentsenek a franczia kormány eme fontos szavai, s nemcsak, hogy sietett még azon ülés­ben visszavonni a fermánt, s módosítani ő magasságá­nak kívánsága szerint, sőt ugyancsak a franczia kö­vet tanácsára eltökélte magát, jövőben nem küldeni többé biztosokat a fermánokkal a fejedelemségekbe.“ (Egyébiránt ezen czikk még az unió kihirdetése előtt íratott). AMERIKA. N e­w-Y o r k b ó 1, f. hó 14-ről kelt tudósítások szerint, az amerikai lapok irmodorából kitűnik, hogy minden aggodalom nélkül néztek a dol­gok kifejlődése elé. A „New-York-Herald“ ugyan még mindig angol kétkedésről beszél, s azt hiszi, hogy a britt kormány végtére is a béke­pártra fog hallgatni. — Másrészről a „New-York­ Times“ azzal vigasztalja magát, hogy az angol lapok irmodorában már fordulat állott be , — a­mennyiben azok most mindnyájan be­vallják, hogy az amerikai kapitány jogosan járt el. Nehéz lenne ugyan megmondani, hogy hol találta a nevezett lap ezen vallomást, — azonban észrevételeit következő szavakkal zárja be : „A lázadó biztosokat ugyan semmiféle körülmények közt sem lehetne kiad­ni. Ha azonban az eljárás szabályellenessége iránt panasz emeltetnék, — akkor örömest elégtételt ad­nánk. Ezt méltóságunk csorbítása nélkül megtehet­nénk. Ha Angolország békülékeny szellemben közele­dik felénk, — semmi alkalom sem lehetene viszály­ra.“ — A „New-York World“ szintén meg van róla győződve, mikép­p az angol kormány sokkal eszélye­­sebb, semhogy a tömeg kíméletlensége által háborúra hagyná magát szoríttatni.“ — A „Journal of Commer­ce“ is mindent rózsaszínben lát: — mivel bármit fe­csegjen is a tömeg, — a londoni „Times“ az iránti gondolatról lemondott, hogy abban viszály­esetet lás­son, s az amerikaiak jogosultságát elismerte. (?) Táviratok. New-York, dec. 18. A kormány elhatározá, hogy Mason s Sliddelt sohasem fognak kiadatni. — Kentuckyban a fölkelők diadal­maskodnak, az Angolországgali háborural kilátás miatt; az unionisták pedig félnek a háborútól s nem emelnek többé szót a mellett. Turin, dec. 29. Azon hír, mintha Lanza a belügyi tárczát elvállalta volna,­­ alaptalannak nyil­­váníttatik. New-York, dec. 16. A börzén az izgatottság rendkívüli fokra hágott, s minden leírást túlszárnyal. A salétrom s kávé ára nagyon fölszökött ; a London­­nal váltófolyam 110-re emelkedett; az amerikai ál­lampapírok 4—8 perc­et estek lejebb. N­e­w­ Y­or­k, dec. 18. — Az Angolországból ér­kezett hírek, melyek ide 15-kén érkeztek, nagy in­gerültséget okoztak. Azóta azonban nyugodtabbak a kedélyek. A kabinet Anglia követeléseit mérséklettel tárgyalja. Általánosan hiszik, mikép a biztosok semmi szín alatt ki nem adatnak, azonban általános a vára­kozás is, hogy a béke fen fog tartatni. Az „Afrika“ stea­mer, mely Lyons sürgönyeit volt Angliába viendő, két napig kénytelen volt vesztegleni. A bankok elhatá­rozták, hogy készfizetésüket nem fogják semmikép felfüggeszteni. A „Sürgöny“ magántáviratai. Brüssel, dec. 31. Az „Indep. beige“ mai szám * írja : Francziaország, — kivévén azon esetet, ha netalán az események gyors fejlődése folytán valami akadály adná magát elő, — a háború meggátlása tekintetéből új előterjesztmé­­nyeket fog a washingtoni kabinethez intézni. Scutari, dec. 30. A montenegróiak az ál­taluk ekkorig megszállva tartott Selzát és Kar­­niczát odahagyták. N­y i 111 é­v. Ingyen elosztása 10000 (tiz­ezer), 24 oldalú, 1862-ik évi sorshú­zások felöli példányoknak. — Tartalom: Valamennyi kisorsolások, melyek az év folyamában történnek, 20 összeállítás, 4 sorsjegyként, részletfizetésre, 6—15 frtnyi havi részlet mellett. — A sorsjegyek 10 havi részletfizetésrei eladásának rendszere. — Az állampa­pírok — részvények — s sorsjegyekrei előlegezésnek neme­s minősége. Herzberg S. Nagyhid s Bécsi­ utcza sarkán. Az elosztás történik mindenkinek, az új­évi na­pon reggeli 9-től, esti 8 óráig. Az „Ost Deutsche­ Post“ 235 ik számában követ­kező közleményt hozta: „Korunk régibb idők óta a szeszélyek kora, ez különféle kellem­e­lenségeket hoz reánk, meyek miatt aggodalmak s szomorúságok jö­­­nek létre, innen nem csuda, ha mindig jobban-jobban kell „az ember hajának hullani“ s megkopaszodik; az ilyen kopaszfejünknek Mally M. ismeretes Meditrina hajnövesztő erősítő pomádéját s hasonnevű vizét (alte Wieden, Hauptstrasse 339 sz.) kell használni, mint a mely egyedüli kipró ált hathatós szer a haj újranö­­vésének eszközlésére, a haj őszülésének s kihullásának megakadályozására, a hajat ismét az előbbi mérték­ben növeszteni s ember előbbi ékességének vissza­nyerésére. Mivel egy üvegcse vagy adag be­­le csak 1 ft. 80 k. áru, ez a legolcsóbb találmány, mely gya­korlati czéllal bir, s e szerint mindenkinek ajánlható. (Kapható Pesten Török József úr gyógyszertár­ban, Király utcza, 8. sz., valód­­s hamisítatlan minő­ségben.) Színházi előadás január 1-jén. Dobó Katicafi vagy az egri szép napok. Népszínmű 4 felvonásban. Pesti német színház. Orpheus in der Unterwelt. Oper in 2 Akten. Budai népszínház. István első magyar király. Tragoedia 3 felvonásban. Távirati tudósítás a bécsi börzéről, december 31-ről 5% Metaliqnes 81.60 Nemzeti kölcsön 66.30 bank, részvények 747; hitelintézeti részvények 177.20 eztst­­agio 140.25; londoni váltók 141.50; arany díja 6.68. Felelős szerkesztő: VÉRTES ERNŐ: Nemzeti színház.

Next