Sürgöny, 1862. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1862-01-14 / 10. szám

hihetőleg határozottabb alakba öntötte, mint mondva valának, s midőn netalán bekövetkezhető harczokról szólt, levelező csak bekövetkezendő harczokról hal­lott. Ilyesmi megesik a legjobb fülkt emberen is. Ő Felsége, mint ujdonsági rovatunkban olvashat­ 1!, Vero­nában is szólt ugyan előttünk álló nehéz harczokról, de világosan kifejezé, hogy : mikor fognak azok be­következni, senki sem tudja. Ezen m­agas nyilatkozat mind az optimista, mind a pessimista felfogást egy­aránt korlátok közé utasítja, de azon tény, hogy az Uralkodó maga készíti elő csapatjait netaláni harczok­­ra, mégis fönmarad, s ez csak nyerhet jelentősségben azon körülmény által, hogy a külügyminiszer a Feje­delem közvetlen közelébe siet vagy hivatik. Rómából is ellenkező szellemű tudósítások érkez­nek. A lapok most közüik a sz. atya válaszát, melyet a franczia őrség tisztjeinek üjévnapi tisztelgése alkal­mával azokhoz Goyon tlek üdvözlő beszéde folytán in­tézett. Ezen beszéd és e válasz úgy hangzik, mintha a franczia és római udvarok közt a legjobb viszony lé­teznék. Ezzel azonban nagyon ellenkezik az, hogy a sz. atya egy Napóleon császár által kinevezett új püs­pököt nem erősített meg; ellenkezik továbbá a római udvarnak Ferencz király ügyébeni határozott ellensze­gülése. A K.Z. rendesen jól értesült brüsseli levelezője szerint a római austriai követ is megerősíté vala az Antonelli és Lavalette közt előfordult heves jeleneteket. Ez utóbbi kijelentette volna, hogy ha így mennek a dolgok, Francziaország kénytelen lesz Ferencz királyt Rómából a curia akarata ellenére is eltávolítani. Míg ezek Rómában történnek, Ricasoli állása is­mét megerősödni látszik. Minghettinek egy magán­gyülekezetben sikerült barátai előtt felfoghatóvá tenni, hogy a ministérium helyzetének bizonytalansága a fia­tal birodalom megszilárdulását koc­káztatja, s ezóta jobban állnak Ricasoli kilátásai, kinek ha sikerül végre is Ratazzival egyesülni, úgy a tuileriákkal is ki lesz engesztelve. ANGOLORSZÁG. A „M. Post” igy nyilatkozik: „A végperczben — nem önkénytes jóakaratból, hanem az angol kormány nyomásának következ­tében, az amerikai kormány engedett s beleegye­zett a „Trent“-en elfogatott 4 személy visszaadá­sába. Azokat visszaadandja Lyons lordnak, mi­dőn ennek tetszeni fog. — Úgy hisszük, magától ér­tetik, hogy kivánataink jogosságának ezen sokáig ha­bozott elismerését az általunk követelt mentegetések fogják kisérni. Ezen egész ügy részletei ma délután fognak Londonba megérkezni, s ha jól vagyunk érte­sülve, a washingtoni cabinet ezen ügy iránt egy hosz­­szas emlékiratot intéz kormányunkhoz. Mindaddig, míg az amerikai kormány nyilatkozatának modorát nem ismerjük, minden commentártól tartózkodandunk, meg lévén róla győződve, hogy annak nyilatkozatai semmi olyat sem foglalnak magukban, mit jogtalannak vagy sértőnek lehetne tekinteni. Ugyanekkor aggodal­mat gerjeszt bennünk egy a „Trent“-ügyhöz nagyon hasonló újabb bonyodalom. Úgy látszik, hogy a „Sant­iago de Cuba“ szövetségi gőzös parancsnoka Texas partjain megállítá az „Eugenia Smith“ schoonert, mely angol lobogó alatt M­a­t­a­n­z­a­s­b­ó­l Havanna, felé tartott, s két oly utast letartóztatott, kiket a déli álla­mok ügynökeinek hitt. Ezen urak, Zacchiri­s Ro­gers, a Lafayette erődbe zárattak be, úgy hiszszük, azon okból, mivel a kormány azt vélte, hogy igen nagy képtelenség lenne azokat a Warrens­­erődben helyez­i el, hol legújabban Masons Sliddelt tartattak. Bizton reméljük , hogy ezen újabb foglyok legközelebb szabadon fognak bocsáttatni, — ránk nézve kevesebb kellemetlenséggel, s Amerikára nézve kevesebb megaláztatással.“ A „Times“ azt hiszi, hogy Lincoln engedékeny­ségére igen sokat tett a franczia kormány által wa­shingtoni követéhez intézett sürgöny. „Mi“ — úgy­mond — „ezen ügyben nem számítottunk Francziaor­­szágnak, mint katonai szövetségesnek, segélyére. Mi — mint ezt hat hét óta bebizonyítók,­­ képesek va­gyunk bármely külhatalmasság segélye nélkül is meg­védni jogainkat s becsületünket. A szövetségi kormány tudta, hogy ha megtagadná az elégtételt, ennek reá nézve rettentő következménye lenne. Ha Francziaor­szág nem utasítja vissza az amerikai párt közeledését s ha Thouvenel jegyzéke nem küldetik el, a foglyok visz­­szaadása igen hihetőleg megtörtént volna ugyan, de nem oly gyorsan; — s nekünk még több lépéseket kellett volna tennünk, jogainknak tiszteletben tartatá­sa végett; —mi fölélesztette volna ingerlékenységét, s megalázta volna büszkeségét egy oly népnek, melyet nem szeretnénk ellenségül tekinteni, a francziák csá­szárja jó érzületénél s helyes itélőtehetségénél fogva előmozdítá ezen viszály kiegyenlítését. Ő meggyőzte az amerikaiakat először a felől, hogy semmi kilátásuk sem lehet arra, mikép bármelyik európai nemzet ro­­konszenveit részükre megnyerhessék, — s továbbá a felöl, hogy egy öröklött k­valitás nem fog győzedelmes­kedni az erkölcsiség s közvélemény ítélete fölött. — Ekkor az éjszaki államok nemcsak hogy kike­rülték ama veszteségeket s lealáztatást, miket egy Angolországgali háború által kellett volna szenved­niük ; — hanem oly leczkét is kaptak, mely hasz­nukra válandik az ellenségeikké lett honfitársaikkal­ harczok alatt. Ha a baleset fájdalmai meghütik exaltált képzelmüket, — mely a háborúban csupán diadalok sorát látja, — a leczke nem leend rájuk nézve el­veszve.“ A „Daily News“ igen nagy megelégedését fejezi ki az Amerikából érkezett békés tudósítások fölött, é­s Angolországnak szerencsét kíván ahhoz, hogy ki­kerülje a délleli szövetség szükségét. A „M. Herald" azt mondja, hogy Lincoln inkább akarta honát meg­menteni, mint saját népszerűségét növelni; ő vonako­dott az Egyesült­ Államokat oly háborúba sodorni, mely azok hatalmát, kereskedését s hitelét lerontotta volna. Egyébiránt Amerika nagy népszerűséget nyert volna Angolországban, ha tüstént elégtételt ad. A többi la­pok szintén nagy megelégedést tanúsítnak a békés tu­dósítások fölött. FRANCZIAORSZÁG. Az „Orleanais“ cz. lap, — ügyvezetője, Pellisson, s Godon, a bevádolt czikk szerzője személyében, elsőizben megintetett, — mivel a kérdéses czikk sértő kifejezésekkel tárgyalt egy császári rendeletet s csorbitni igyekezett az állam feje irányábani tartozó tiszteletet. Az olasz királysággali kereskedelmi szerződésre vonatkozó alkudozások megkezdettek. Francziaország részéről az alkudozók : Thouvenel külügy- s Rou­­her kereskedelmi ministerek; Olaszország részéről pedig : Nigra párisi olasz követ és S c i a 1 o j a, ki épen ezen czélból küldetett Turinból Párisba, hadsereget Önért Felség, és legmagasb Uralkodó Házáért lelkesítik. Mentsen minden előítélettől, nemzetiség, szüle­tés és vallás-különbség nélkül, mindannyian, az utolsó katonáig, egy nagy, szabad, hatalmas és félelmes Ausztriát akarunk Felséged dicsteljes dynastiájával, készen minden ellenség ellen, bárki legyen az. Felségednek ha ka­tonái vagyunk, bajtól, veszélytől nem rettenve, utolsó csepp vérünket is készek vagyunk kiontani, hogy Felségednek egy nagy Ausztriát— hogy hazánkat megtartsuk. A mindenható tartsa meg önt, Felséges nejét és fiát; tegye önt boldoggá, ez valamennyiünk legforróbb óhajtása ! Fogadja Felséged itt hadseregem előtt a legünnepélyesb esküt, melyet katonáim nevében cs. k. Felségednek, legmagasb Hadi Urunknak is­mételve fogadok: Nemzetiség, születés, vallás-különbség nélkül mi Felségedért élni akarunk, élni, hogy győzzünk, s ha elesünk, becsülettel meghalni, és mi győzni fogunk ; Isten minket úgy segéljen. Amen.“ (Parancs: A hadsegé­dek a csapatokhoz lovagolnak és a néphymnuszt játszat­ják) „Cs. k. Felség! A második hadsereg élve, halva, gyözedelemben igy kiált: Éljen Austria C­sászárja !“ Mire szűnni nem akaró éljenek hangzottak minden nyelven, több mint 20,000 torokból, minden kard és löveg a légbe emeltetett. * Veronából 11-ről egy nagyszerű demonstratióról ír­nak, melylyel 10-kén estve Császár Ő Felsége Mantuából Velenczébe utaztában a veronai vaspályánál Üdvözöltetett. Verona­­és vidéke minden szolgálatmentes csapatai, mint­egy 20,000-en, saját jószántukból a vaspályához mentek, itt két oldalt helyet foglalva, a házfedelekre, sorompókra, pályaépületekre, pályakocsikra és fákra kúsztak, és a csá­szári vonat megérkezésekor roppant riadalba törtek ki. Ezután ujjongva járták be a várost a Nava hídjáig. * Katonai váltságdíj. A C3. kir. állammi­­nisterium a cs. kir. hadügyministeriummal a jelenleg folya­matban levő hadseregkiegészítésre behivottakra nézve a váltságdíj letételének az 1860. junius 25-kei ren­deletben megállapít­ott határidejét azon napig találta meg­­hosszabbitandónak, midőn a behívottak sorsolási kerüle­tükben a korosztály szerinti sorsolás elé bocsáttatnak. Ezen határidő-meghosszabbítás a politikai hatóságok ré­széről épen most azon hozzáadással juttatik köztudomás­ra, hogy a meghosszabbított határidő csupán csak a mos­tani hadsereg kiegészítésére érvényes, és hogy minden, e hadsereg kiegészítésére behívott, a­ki ezen meghosszabbí­tott határidőt is használatlanul hagyja elmúlni, csak ma­gának tulajdonítsa, ha váltságdíjának elfogadása iránt benyújtott folyamodása megmásíthatlanul visszautasittatik. Ennélfogva minden ilyen netalán még beérkező elkésett folyamodások a sok eredménytelen irkálás elkerülése vé­gett azonnal tagadólag utasittatnak el. * Emlékezni fognak r. olvasóink, hogy a „Sürgöny" közelebb kénytelen volt az „U. D. Post- nak Duna Vecsén történt, 7 megyei tisztviselő agyonveretéséről hozott hamis közleményét megc­áfolni; a c­áfolatban előadott való tény is azonban némi módosításokat szenved, mert egy hozzánk intézett levélből alkalmunk van újabban értesülni. Pest me­gyében a követválasztás m. é. mártius 26-kán lévén, ek­ként a Duna-Vecsén a választás alkalmával fenti na­pon kitört verekedés közben történt agyonü­tések nem április hóban, hanem a fentebbi napon történtek, s még lényegesebben devalválódik az O. D. P. gonosz hite az­által, hogy nem is hét, hanem csak két, ez sem válasz­­t­ó, hanem városi szolga üttetett agyon. Továbbá az is tény, hogy a verekedés után m.­ég ápril­i­kán tüstént egy számos megyei küldöttség jelent meg a helyszínen a vizs­gálat megkezdésére, s 14 napig tartó szakadatlan mun­kásságát mintegy 200 egyén kihallgatása s meghitelesí­­tésével fejezé be akképen, hogy a bűnösök már m. é. april­isban perbe fogatni elhatároztattak, sőt a későbben föl­merült panaszok megvizsgálása s a póttanu-kihallgatások is egy utólag a helyszínére kiküldött bizottmány által, melynek tisztelt tudósítónk is tagja volt, m. é. júniusban eszközöltettek. * A tegnapelőtti első álarczos redout a városi színház­ban igen látogatott volt. Álarczosok is találkoztak, kik azonban, mint életlapjaink, szintén mintha paragraphust viseltek volna szájukon. Úgy látszik, a mostani néma far­sang daczára ezeket a mulatságokat többször is jó sikerrel lehetene ismételni. * A kamarai hangversenyek hatodikával e valódi zenei műélvezet cyclusa dicséretesen jön befe­jezve, s azok létesítéséért méltó elismerés illeti Huber József és Károly, Kirchlener és Spiller ura­kat, kik múlt vasárnap is három classicus zenehős láng­elméjét mutaták be, egy-egy vonó­négyes művekben. Előbb Mendelsohn és Schumann, s utoljára mint az estély koro­nája, Mozart következett az ő remek G­-moll ötösével. T­h­e i­n d­­­ur mint a zongorarész jeles előadója ismét fé­nyesen játszott egy jeles Ehrbar-féle zongorán Schumann négyeseiben, melynek scherzóját közkívánatra ismételnie kellett. * A londoni iparkiállításra küldényzők magyar orsz. bizottmánya épen most küldte be a műdarabok részletes jegyzékeit; ezek közt van egy „eszményi tájkép“ Markó­tól, a nemz. múzeum tulajdona; Deák Ferencz arcz­­képe Györgyitől, továbbá még festvények L­o­­­z K., Than M. és Székelytől. Gerster, Frey és Henszlmann építész urak a magyar akadémia palo­tájának tervrajzait jelentették be. Mark­ótól Bécsből is küldenek festvényeket, s Grasser, Markó márvány szobrát fogja kiállítani, nemkülönben gr. Széchenyi István érczöntvény arczképét is. * A londoni világ-iparkiállításon, dicséretesen ismert kereskedőnk, Pórfi úr is megjelenend eredeti alakú ma­gyar kalapjaival. * Batthyányi Appraxia Julia grófnő már veszélyen kivü­l van, s betegágyából nemsokára ismét íróasztalához léphet. * Halálozások: Pécsről Antal Lujza saját, úgy gyermekei: Mari és János, nem különben maga Antal szül. Haragó Verona nevében szomorú szívvel jelenti férje: Antal János volt országgy. képviselő, ügyvéd s Baranya megye bizottmányi tagjának f. é. jan. 7-kén reggeli 7. 7 órakor élte 40. évében bélköszvény következtében történt kimultát. — F. hó 9-kén halálozott el Kis-Görbön Zalában Bezerédy Ignácz udvari tanácsos, élte 79-ik évében. A boldogult hosszas évsoron át Györmegye első alispánja s országgyűlési követ volt. * A „P. L.“ bécsi levelezője úgy értesült, hogy a „B. Miska“ és „F. Leves“ életlapoktól a kormány 5000 forint biztosítékot követel. A „M. L.“ szerint a „B. Miska“ kiadója Emích úr már letette a kivánt összeget. * A „K.“ tudósít: Kolozsvár városának f. hó 7-én tartott képviselői gyűlésében az adóbehajtás, utonczozás és törvénykezés ügyében leküldött felsőbb rendeletek tár­gyaltatván, a képviselői testület egyértelműleg elhatározta e három tárgyban feliratot intézni a fejedelemhez, a­mely­ben Ő Felsége a fennírt tárgyakra nézve tett intézkedések megváltoztatására s egyéb bajok orvoslására legalázato­sabban megkeressék. Az irt felterjesztés sikere­ vagy si­kertelenségéig képviselői testületünk és tiszti karunk ma­rad a régi lábon. * A freibergi bányászati egyletnek jan. 2-kán tartott gyűlésében a jeles tudományú Cotta tizenkét rajzolatot mutatott be a magyar és erdélyi kegy­­helységekről, melyeket Jossa ezredes mint tollrajzokat készített és kiadásukon fáradozik. Ezek a következő helyeket tárgyazzák : 1) Selmecz déli részéről,­ 2) Selmecz nyugati részé­ről. 3) Körmöcz, 4) Beszterczebánya, 5) Beszterczebánya a hutától, 6) Szomolnok, 7) Nagybánya északi oldaláról, 8) Nagybánya nyugati oldaláról, 9) Tsetatja-Mare Vöröspa­taknál, 10) Tsetatja-Mika Vöröspataknál, 11) Detunata- Gola Abrudbányánál, 12) Detunata-Flocota Abrudbányá­­nál, 13) Nagyág keleti oldalról és 14) Bulan Domokosnál. * Bécsben több mint 3400 katona­ kötelezett egyén közt összesen csak 57 egyén fizette le az 1200 ft váltság­­dijt. Bécs város ujonczainak száma az itt honos lakosság összege szerint 745 legényre létetik. * A „W. Zig“ némi megjegyzéseket és fölvilágosítá­­sokat közöl a két udvari színház segélyezése tárgyában. Szerinte ezen segélyezés a Burgszínházra nézve 84,000, s az udvari operaházra nézve 210,000 ft. S ebben mostanig nem történt változás. Ezen segélyezések az „udvari fizető hivatal“ sorozata alatt találhatók föl. Nem áll, hogy e színházak deficitben lennének. A tény az, hogy mind a két színház az 1861-re kivetett segélyezéssel tökéletesen fedezte kiadásait. Az udvari színházak nyugdíjrészletei szintén a fentebbi segélypénzből fizettetnek, mi tetemesen változtat azon nézeten, mintha ez intézetek pazaron dotál­­tatnának. Jelentés: A londoni világ­kiállításra küldendő magyar művé­szeti tárgyak bírálatára választott jury m c. dec. 29-én tartotta első ülését, melyben Al­e­x­y Károlyt elnökül, Henszlmann Imrét tollnokul választotta. Második, jan. 11-én tartott ülésében a bejelentett művek előleges kiál­lítását Pesten határozta el, mely czélra szerencsés volt P a c h 1 ur termeit az úri utczában megnyerni. P a c h 1 ur ezen igen előnyös fekvésű helyiségét, tekintve a czél közhasznosságát, szíves volt a jurynek ingyen átengedni 14 napra. Figyelmeztetnek ezúttal azon művészek, kik képeiket, vagy rajzaikat bejelentették , hogy azokat múlhatatlanul február 8-án és 9-ikén Pachl­er termeibe úri utcza 450/6 szám 1-s­ emelet a szükséges állvá­nyokkal (staffelei) együtt beküldjék, mert a kiállítás febr. 10-én veendi kezdetét. Henszmann Imre tollnok. Felelős szerkesztő: VÉRTES ERNŐ, OLASZORSZÁG. Mint Rómából f. hó - ról írják , a pápa egy apostoli le­r­e­v­é­t tett közzé, mely­ben kijelenti, hogy ő folyvást minden gondját a gö­rög s latin egyházak egyesítésére szenteli. A propaganda keblében egy külön állandó bizottmány állíttatott föl, mely kizárólag a keleti egyházak ügyei­vel foglalkodandik. — A keleti könyvek vizsgálatával foglalkodott bizottmány megszüntetett. — F e r i n s­k i személyében uj varsói érsek neveztetett ki. — A bourbonianus bizottmány egy Marini nevű nyomdásznál egy Nápolyból jan. 8-tól kelt kiált­ványt nyomatott ki, melynek élén ezen szavak álla­nak : „A hazafias bizottmány a nemzetőrséget a piemon­­tiak kiűzésére szólítja föl.“ — A kiáltvány végszavai igy hangzanak : „Bajtársak ! Piemonttal semmi közünk sincs, annak távoznia kell, s számot kell adnia arról, a­mit lopott. Mi maradtunk nápolyiak, hogy ma­gunk intézzük el ügyeinket. A nemzetnek nem kell az idegenekkel egyesülnie ; annak jogában áll, saját jö­vőbeli sorsáról gondoskodni.“ — A kiáltvány 5-én Ró­mából Nápolyba szállíttatott el. Hirszerint a pápa egy legközelebbi consistoriumban közlendi a portugáli király halálát, s a lengyel kérdést is tárgyalandja. Turinban f. hó 8-án este a követ-kamrai többség számos tagjai értekezletet tartottak. Azon kérdés tétetett föl, ha váljon az előbbi ülésben Rica­soli által adatott fölvilágosítások után, a többségnek ezentúl is támogatnia kellend-e a ministériumot. — M i n g h e 11 i hosszasan beszélt a ministérium mellett, s a gyűlés egyértelműleg elhatározó, hogy a többség folyvást bizalmával ajándékozandja meg a ministeriu­mot. Több, nem a többséghez tartozó követek is részt kivántak venni ezen értekezletben, mint: P­e­p­o­­­i, S­i­r t­o­r­i tábornok s több mások. Ama beszéd, melyet a pápa újév napján a franczia sereg tisztjeihez intézett — igy hangzik: „Igaz, — tábornok - -a napok s évek gyorsan múl­nak, hogy így átláttassák velünk, mikép állandó hazánk nem itt lenn , hanem az égben van. Minden gyorsan elmúlik, azonban szívemre nézve szerencsés a jelen körülmény, mely megengedi önöket biztosíthatnom az iránt, hogy ha az idő elenyészik is, de önök felséges császárja s önök irányá­­bani jóindulatunk nem enyészik el. — Biztosítom önöket az iránt, hogy Isten előtt leborulva naponkint buzgó imá­kat mondok az oltárok előtt; őszinte óhajtásaim teljesülé­sét kérem, — a császár s a császári család valódi boldog­ságáért, Francziaországért, s különösen annak ama nagy részéért, mely jelen helyzetünkben, személyünk s a sz.­szék védelme iránt oly nagy részvéttel viseltetik. — Ezen különös áldás önökre s mindazon vitéz tisztekre is kiter­jed , kik kitűnő jó szellemet tanusitnak s kitűnő fegyel­met tartanak katonáiknál; — ama jó katonáknál, kik en­gem folyvást oly nagy szeretettel vesznek körül, s kikről elmondhatom Sz. Pál apostollal: „Vos estis gloria et corona mea.“­­— Remélem, sőt meg vagyok róla győződve, hogy ezen sereg ama jogtalanság s vallástalanság műve, sőt mondhatom, ama politika-ellenes mű végrehajtásának meggátlása végett van itt, melyet létesitni igyekszenek. Igen — ezért van az itt. Bámulatos lévén fegyelme által, bámulatos leend bátorsága s vitézsége által is. — Azon­ban én nem vagyok arra hivatva, hogy ezen dolgokról döntő ítéletet hozzak , itt én egészen a gondviselés karjaiba vetem magamat.“ SPANYOLORSZÁG. Egy Madridból f. hó 10-ről kelt sürgöny szerint, a közmunkaügyi minister a congressusban kijelenté, hogy a kormány a budget­­nek s a többi előterjesztett törvényeknek kimerítő megvitatását óhajtja.­­ A követ­kamrában C a 11 a­n­­tes előterjeszté a Marokkóvali kereskedelmi szerződés helyeslésére vonatkozó törvényjavaslatot. Azt állítják, hogy a „Sumter“ hajó már eltávozott. AMERIKA: Ne­w-Y­or­kból, dec. 28-ról kelt tudósítások szerint, az elfogott biztosoknak 29-én kelle szabadon bocsáttatniok. — A „New-York-Herald“ így nyilatkozik: — „A vihar elvonult, azonban az a sér­téseknek oly adóját hagyandja hátra, melyet egykor visszafizetendünk Angolországnak.“ A, New-York-World' azt véli, hogy a nép a foglyok visszaadatását a hely­zet szükségéül fogadandja el, de azon reményben, hogy később boszul állhatand. Azonban a biztosok szabadon bocsáttatásáróli tudósítás inkább köny­­nyebbülés , mint indignatió érzetét gerjeszté. — Ezen szabadon bocsáttatás nagyobb örömmel fog fogadtatni a partvidéken, mint az ország belsejé­ben s a nyugati államokban. Kétségtelen, hogy az unió földmivelő részében az elnök ezen engedménye által előidézett benyomás mély s tartós leend. A hegyek ke­leti lejtője s az atlanti-tenger közt fekvő vidéken az elnöknek azon nyilatkozata,­­ miszerint nem lehet egyszerre két háborút folytatni,­­ politikájának ele­gendő igazolásául fog fogadtatni. Az Annapolisból Burnside tábornok parancsnoksága alatt, kiindu­landó 12,000 főnyi expeditiónak az lesz czélja, hogy elvágjon egy oly vasutat, mely az ellenségnek legfon­tosabb közlekedési vonala, s hogy ekkép annak had­erejét megossza. — Az emancipatió kérdése, mint katonai rendszabály, általánosan vitattatik. Seward nem jelenhetvén meg „Uj-Angolország“ lakomáján, — mely N­e­w-Y­o­r­k­b­a­n, dec. 23-án tar­tatott, következő levelet irt: „Uram ! Mentsen ki ön engem Új-Angolország fiai előtt; én nem jelenhetek meg lakomájukon. Kötelességeim egyetlen napi szünetet sem engednek nekem. — Ha Ó-An­­golország lakomájáról lenne szó, Új-Angolországé helyett — igyekeznék azon megjelenni. Ezen alkalmat arra hasz­nálván föl, hogy kimutassam tengerentúli testvéreink­nek, mikép reánk nézve semmi anyagi vagy erkölcsi előny sem létezhetik, mely ugyanakkor Angolországnak is ne használna, s mikép minden oly bal­eset, mely az Egyesült­ Államokat sújtaná — előbb-utóbb ). Britanniára nézve is szenvedéseket idézne elő.u­tatá útját Borgoforte felé, hol a várművek meg­szemléltettek. Délben visszatért Mantuába ; a Palazzo- Ducaléban elfogadá a főpapságot, a polgári s katonai hatóságokat, a Palazzo mellett a katonaság fölött szemlét tartani, s d. u. 47. órakor Velenczébe visszautazni méltóztatott. Ver­on­a, jan. 12. F. hó 10 én este Császár Ő Felségének Mantuából Velenczébe átutazása alkalmával a veronai pályaudvarban, a Porta Nuova mellett nagyszerű demonstrate történt. A Verona s környékebeli összes szolgálattól mentes csa­patok, mintegy 20,000 ember, saját ösztönükből a pá­lyaudvarba mentek; a vasút mindkét oldalán, a pálya­­épületek fedelein s rostélyzatain, a vagyonokban, a fákon stb. foglaltak helyet, s a császári vonat megér­keztekor roppant örömkiáltásokban törtek ki, s erre örömkiáltások közt vonultak át a városon a Ponte delle Navéig. Prága, jan. 11. A kereskedelmi kamrai válasz­tásoknál, a kereskedelmi osztályban a német jelöltek a szavazatoknak mintegy 3, s a cseh jelöltek 1 negye­dét nyerték meg. A vidékről még csak 6 kerület kül­dött be választási levélkéket, míg 40 kerületből azok még künn vannak. London, jan. 11. Ma a „Times“ sürgetőleg arra szólítja föl a közönséget, hogy Mason­s Smiddel megérkeztekor semmi demonstratiót se tegyen. Sze­rinte ezen két úr Angolországra nézve személyesen nem bír jelentősséggel. Pár­i­s, jan. 12. Ma a „Moniteur“ egy rendele­tet közöl, mely által Magnan tábornagy 3 évre a s­z­a­b­a­d­k­őművesek nagymesterévé neveztetik ki. Ezentúl ezen méltóság nem szabad választás, hanem a császár részérőli kineveztetés útján fog betöltetni. Turin, jan. 12. N­á­p­o­l­y­b­ó­l jelentik, hogy egy Rómából érkezett parancs Chiavonét meg­­fosztá a parancsnokságtól; ez utóbbi vonakodott enge­delmeskedni s a hírnököt agyonlöveté. Kopenhága, jan. 12. Hirszerint Poroszország félbeszakasztandja a Dánországgal viszonyokat, ha a Dánország és Schleswig számárai úgynevezett biro­dalmi gyűlés újólag hatályba lépne. B­r­u­s­s­e­l, jan. 11 Az „Indépend.“ jelenti . A bolíviai franczia consul azt kívánta, hogy a déli hajóállomás parancsnoka egy hajót küldjön hozzá, hon­fitársainak oltalmazása végett. S­z­t. P­é­t­e­r­v­á­r, jan. 11. A „Journ. de St. Pe­­tersbourg“ Seward-nak szerencsét kíván politikájá­nak nyíltsága s értelmességéhez ; -­ azt kívánja, hogy a „Trent“ esemény alkudozások kiinduláspontjává té­tessék, a semleges lobogóra vonatkozó közös elvek nemzetközi elismerésére vonatkozólag. Angolor­szágot arra inti, hogy a világnak ünnepélyes biztosíté­kokat adjon ; — egy oly egyesség aláírása által, mely a béke fönntartását elősegíti, s a polgárisodásban ha­ladást jelöl ki, — a mennyiben a semlegesek joga irá­­nyábani tiszteletet biztosítja. Varsó, jan. 11. Hivatalos tudósítások szerint Bialobrzeski a káptalannak törvénytelen össze­gyűjtése­, s a templomok önhatalmú bezáratása miatt hadi törvényszékileg halálra ítéltetett. A császár te­kintetbe vévén Bialobrzeskinek az 1831-iki lázadás al­­kalmávali feddhetetlen magaviseletét s jelenlegi ke­gyelemérti kérvényét, ezen büntetést 1 évi várfogságra változtatá­st s őt egyházi méltóságaiban meghagyá. Színházi előadás január 14-én. Nemzeti színház. Trón­b­a d o i­ r. Opera 4 felvonásban. Pesti német színház. Die Zauberflöte. Oper in 21 Akten. Budai népszínház. Becsületszó. Vígjáték 1 felvonásban. Szerelem és örökség. Vígjáték 1 felvonásban. Távirati tudósítás a bécsi börzéről, január 13-ról 5% Metaliques 82.45 Nemzeti kölcsön 67.60 bank. részvények 772. hitelintézeti részvények 180.20 ezttst­­agio 138.75; londoni váltók 140.10; arany díja 6.64. —■ ■■ 1 —a— — — —— i ■ — T á v i r a t o k. Verona, jan. 10. 0 cs. k. Apostoli Felsége ma reggel Veronából Mantuába érkezett s tüstént foly­ ..........b——a sssHagaBBaasBeaBsaa

Next