Sürgöny, 1862. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1862-01-03 / 2. szám

Második évi folyam.2. szám. —1862. Szerkesztő hivatal: Barátok­ tere 7. sz. a. földszint. Kiadó hivatal: Barátok tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­ hivatalban, barátok­ tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben , minden posta-hivatalnál.SURCONT Budapesten házhoz hordva. ft kr ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 4 50 Félévre 8 50 Egy hóra 2 — Vidékre, naponkint postán ft kr . ft kr Egészévre 19 — Évnegyedre 5 — Félévre 10 — Egy hóra 2 — Péntek, január 3. Előfizetési árak austriai értékben. Előfizetési fölhívás „SÜRGÖNY“ czimü politikai napi lapra. A „Sürgöny“ ezennel második évfolyamába lép Olvasóink ismerik annak higgadt, a szétágazó érde­kek s igények kiegyeztetésére irányzott szellemét. a­z eddigi következetességünkben találandják annak biztosságát, hogy a lap szelleme ezután sem fog vál­tozni. A lap belbecsére nézve, mint eddig is észreve­hető volt, igyekeztünk a kivételes viszonyaink közt megfogyott politikai anyagot közérdekű tárczaczikkek­­kel pótolni, mikben a hazai s külföldi irodalom, mű­vészet s tudomány ismertetésére főgondot fordítunk. Azonfölül gazdasági érdekeinkre is állandó figyelem­mel leszünk, mint lapunk „Gazdasági ellenőr“ rovata mutatja. Egyébiránt hivatalos összeköttetésünk ezután is képessé teend igen sok nagyfontosságú közleménynyel megelőzni valamennyi lapot, mely egyúttal a hivatalos rendeletek, hirdetések közlönye is. Teljes bizalommal fordulunk tehát a közelgő évfordulattal az olvasó­közönséghez, azon kéréssel, hogy az előfizetni akarók szándékukat az illető elő­fizetési összeg díjmentes beküldésével mielőbb, még e hó vége előtt bejelenteni szíveskedjenek, hogy a lap rendes szétküldéséről kellőleg gondoskodhassunk, s mind az előfizetőre, mind a kiadóhivatalra nézve kel­lemetlen reclamatiókat megelőzhessük. Előfizetési feltételek (naponkint postai szétkül­déssel.) A főlap, magán- és hivatalos értesítőért egész évre 19 ft, félévre 10 ft, évnegyedre 5 ft. Pest, december 10. 1861. A „SÜRGÖNY“ kiadó­ hivatala. HIVATALOS RÉSZ. Ö cs. kir. Apostoli Felsége m. évi dec. 19-től kelt legfelsőbb határozatával Mauks Norbertét s Ar­e­­m­a­n­n Ferenczet, a tiszáninneni eperjesi kir. kerületi tábla ülnökeit kir. tanácsosi czimmel ditelengedés mel­lett legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. Ő cs. kir. Apostoli Felsége m. évi dec. 20-tól kelt legfelsőbb határozatával Polák Ignácz alespe­­rest s kéthelyi lelkészt, a szolai Kér. Sz. Jánosról ne­vezett czimzetes prépostságra legkegyelmesebben ki­nevezni méltóztatott. NEMHIVATALOS KÉSZ. L­a p s­z­e m­l e. Az „Ost d. Post“ újévi első számában többi közt ezt mondja : „Először történt, hogy a büszke magyar nemzet felszólittatott, mikép a többi országok­kal a közös birodalmi képviselet terén egyesüljön. A felszólítás nagyobb ellenzéssel találkozott mint felte­hetők. De egyszersmind először is történt, hogy ezen eszme kimondatott. Váratlanul jött az és rosszul vá­lasztott időben. A felszólítás oly pillanatban létetett, midőn a kormány gyengébbnek látszott, mint a­milyen valóban volt; oly pillanatban, midőn a birodalom egyik legszebb tartományát kénytelen volt elveszteni és na­gyobb zavar, újabb külteri megtámadás volt kilátás­ban. A pillanat szerencsétlenül volt választva arra, hogy egy fellelkesült néptől concessiókat, régi szaba­dalmakról­ lemondásokat lehetett volna várni, annál szerencsétlenebbül volt választva tehát, mivel a kor­mány előtte és utána oly ügyetlenül viselte magát, mikép tekintélyének megtörése gyermekjátéknak tet­szett. Az események, melyek Magyarországban az októberi diplomát követték, keserű nemes is volt a 10 évi uralom rakonczátlanságára. Midőn néhány évvel korábban a császárt lebeszélték, hogy a mágnások által neki Pesten átnyújtott petitiót ne fogadja el, ak­kor lett volna ideje a diplomát kibocsátani, mely kö­zös népképviseletet hoz be a birodalom minden ré­szeire nézve, a magyaroknak pedig teljes autonómiá­ját és municipális kormányzatát belső ügyeiket illető­leg meghagyja. Akkor, a császári uralom teljében a korona részéről adott engedélyek jótékony meleg eső­ként nedvesítették volna meg a száraz­földet és vá­­gyakodva fogadtattak volna. Az olasz háború után a diploma oly kibocsátvány lett, mely Magyarországtól kíván engedélyeket és a nemzet megtagadta azokat, midőn pár évvel korábban a Bach-ministérium vak­sága által petitiója visszavettetett. De nézzük a kép visszáját is. Magyarország ép oly mértékben túlbecsülte erejét, mint az absolutismus. A­hogyan ez azon ábrándban élt, hogy elég valamit akarnia, mikép ezen akarat ki is vitessék, úgy Ma­gyarország is azon véleményben volt, mikép vétója elegendő lesz absolut igényeinek érvényt szerezni. Az országgyűlés daczossága a korábbi absolutismus ellen­játéka volt. Mindkettőnek egyenlő nyakassága, egyenlő engedékenytelensége mutatá, hogy kívánal­maikat nem érvényesíthetik. A visszahatás úgy egyikre mint a másikra bekövetkezett. Ha tehát az absolutismus szükségesnek tartá az engedélyek megadását, miért ne lehetne ugyanezt várni Magyarországtól? Hiszen a történelem munkája abból áll, hogy az ellentéteket megsemmisítse és egy­másba olvassza ? Mindenesetre, ki azon gondolatból in­dul ki, hogy Austriának szét kell omlania, az következe­tesen cselekszik, ha magát önállólag fentartani igyek­szik. Ei azonban egy birodalom történetét nem néhány évi zavar és átmeneti korszak szempontjából tekinti — az jól teend, ha az egésznek rendezésében segédkezet nyújt, hogy saját individuális jogát segedelme által biztosítja. A februári pátens lehetetlen, hogy az alkot­mány utolsó szavául lenne tekinthető. Van abban kiin­dulási pont és a Magyarországgali kiegyenlítés lehetsé­ges. E reményt tápláljuk az új­ évben úgy, mint azt az ó évben tápláltuk vala.“ Az „Ost und West“ a februári alkotmányról ezt írja : „A februári alkotmány czélja volt : az októberi diploma foederatív elveit az 1849 márczius 4-én oktro­­yált birodalmi alkotmány vonalaiba illeszteni. Hogy ez nem sikerült oly tény, melyet maga az államminis­­ter se tagadhat, habár más okból akar is nyilatkozni mint mi. Az államegység, melyet mi is épen oly szük­ségesnek tartunk, mint a centralista párt, csak hogy mi azt államlényegünk természetes és történelmi alap­jain kívánjuk felépíteni, — eddig még jámbor óhajtás ; a magyar korona országaibani állapotok pedig kevés reményt nyújtanak rá, hogy az a februári alkotmány alapján,­annak jelen alakjában, valósítható volna. Ezen meggyőződésből indulván ki, a februári alkotmány re­­visioja mellett szóltunk mint jó austriaiak, kiknek a ki­egyenlítés és a népjólétnek előmozdítása szivén fek­szik ; mi nem harczolunk tovább, mivel azon meg­győződésre jutunk, hogy a monarchia közvéleményé­nek háromnegyed része gyengébb, minthogy a minis­terium ellenében győzhessen. Mig ezen viszonyok nem változnak, minden elvharcz haszontalan és mivel végre­­ foederativ­ elveink győzedelmét hisszük, tanácsos­nak tartjuk, erőinket haszontalanul el nem veszte­getni. A második fontos tény a birodalmi tanács egy­­behívása, mire annyi alkotmányos remény építtetett és melyekből oly kevés valósíttatott. Hét havi sikerte­len vitatkozás mellett az alkotmányos élet nem öröm­teljes képét láttuk és a birodalmi tanács törvényhozási tevéketlensége mindenütt azon nézetet keltő, hogy a monarchia újjászervezése az eddigi után ezen nemze­dék alatt el nem érhető.“ TÁRCZA: Nikolici, a politikus virsu­s. .. (Lauka Gusztávtól). Miként már említek, mesterünk munkásságát és szorgalmát siker koronázta s több évi kitartás után annyit szerezhetett, hogy nemcsak eléggé kényelmes s üzletének alkalmas házat vehetett a Molnár-utczá­­ban, hanem azt czéljainak megfelelőleg ki is javíttat­ható, udvarán földszinti legényszobákat tartalmazó különépületet emeltethetett, az udvar hátsó részét pe­dig kertté rendeztetheté. — Ha e kert beszélni tudna és akarna, jellemző adatokkal szolgálhatna a mester éle­téből, s oly mulatságos jelenetekkel ismertetne meg, melyek tanúbizonyságot tennének Nikodem életreva­lóságáról. Hogy többet ne említsünk, e kertben tartot­tak nevezetesebb ünnepeken az ivó­versenyek, me­lyekben emberünk szaktársait és barátait bámulandó és valóban philosophiai nyugalommal itta az asztal alá. Itt rendezte Frau Lizi, az eltántoríthatlan házas­társ azon ozsonnákat, melyeket egyik-másik koma­asszony vagy barátnő megnyerendő jutalmul beszélt el azon gyermekeinek, kik magukat valamiben meg­különböztették, vagy jól viselték. Az épületnek utczára szolgáló része emelettel bírt, s ezen emelet szobáit használta a család lakosz­tályul. A földszinti szobák műhely valának, kizáróla­gosan a különnemű húsokkali elbánás, virsli-készítés, füstölés, abázolások stb. számára. Április egy locspocs­os éjszakáján az említettem emelet középszobájában, melyet az utczáról felvilá­­gító lámpa csak kétesen világított meg, egész pongyo­lában egy jól formált nő állott, lehetőleg közel a mel­lékszoba ajtajához, s balfülét időszakonkint oly erősen nyomá­s oly biztosan s vigyázva helyezé arra, mintha abból, mit a mellékszobában beszélgettek, egyetlen szócskát sem akart volna elveszteni. A mellékszobában, mely a legszélső s így a szeg­letszobát képező, borosü­vegekkel és pohárral ter­helt asztal mellett két férfiú ült szemben egymással. ,Mindenek előtt a polgárokat kell megnyernünk ! Munkás és becsületes emberek nélkül mit sem fogunk kivihetni — ki így szólt — a köz- és váltó-ügyvéd volt. „Engedjen meg azért, a­mit kérdez, de én jófor­mán még most sem tudom, mit akarnánk hát kivinni ?!“ .A reformokat! az úgynevezett Selbstständig­­keitet. Barátom nem jártas, de nem is lehet jártas az államtanban. Hiába, mindent meg nem tanulhatunk. Ön p. o. legjobb virsliket készit talán egész Európá­ban, én értek az ügyvédség mesterségéhez , egy har­madik az államtanhoz. — Ez utolsó azonban oly fur­csa tudomány, mely még azokat is felhasználhatja s alkalmazhatja czéljai kivitelére, kik magát a tudo­mányt nem értik. Barátom olyan segédeket nem hasz­nálhatna , kik a virsli-készítés mesterségét nem érte­nék, a politicának azonban épen azok a legszüksége­sebb szövetségesei, kik ahoz legkevésbbé értenek." Nikodem jóízűen kacsagott, s csak annyit volt bátor megjegyezni : Furcsa tudomány! Minden tudomány furcsa azoknak, a­kik nem ér­tik. Nekünk azonban, kik ha nem egészen is, de rész­ben értünk a politika mesterségéhez, fő kötelességünk oly szerepeket juttatni azoknak, kik azt nem értik, melyeket sikeresen kivihetnek. Én már Nikodem mester részére is gondolkoztam szerepről. Nikodem figyelmesen hallgatott. Ön mint polgár közszeretetben és tiszteletben áll. Ügyes és módos ember .Ügytársai, a virslisek és mészárosok között tekintélye van. A­mit komolyan állít, elhiszik, a­mi mellett szót emel, azt pártolják és ahhoz ragaszkodnak. Ön szövetségeseket fog szerez­ni számunkra, igyekezendik megnyerni a polgári osz­tályt törekvéseinknek. Annyit megmondhatok azoknak, kikkel összejö­vök, hogy önök becsületes emberek és jót akarnak. Azt se feledje utánatenni, hogy a Selbstständig­keit alapján. Mi jogokat és kiváltságokat akarunk minden osztálynak, olyan jogokat és kiváltságokat, melyek egyéni jólétet biztosítanak. Igen igen nagy hi­bát követne el azonban barátom, ha csak azoknak be­szélne , kikkel összejő. Fel kell keresni az embereket szállásaikon, közhelyeken, hol mulatni szoktak, vagy ott, a­hol búsulnak, nem árt, sőt szükséges néha egy kis vendégséget is rendezni, meghini a legmaka­­csabbakat és legnyájasabbakat. A bor és pecsenye mellett nemcsak a torok és gyomor, hanem a szív is megnyílnak, a phantasia erősebb, s az alkalmas idő­ben elejtett szót tettek követik. „De mégis azokból a kinyerendő jókból is jó volna talán valamit meg is nevezni?!“ „Nagyon helyes észrevétel. Úgy van ! Hej mes­ter­­­mester ! úgy látom, hogy mester maga a politiká­ban. Gondom lesz reá és mindent el fogok követni, hogy a legújabb választáskor a tanácsba beválasz­­szák.“ „Van a tanácsosoknak fizetésük!“ „Nem feledkezünk meg a költségvetésről sem. Igen! ha megkérdik, mondana valamit azon hasznok­ból és kiváltságokból, melyeket a reformok adand­­nak ?! A mészárosokat biztosítja, hogy olcsóbb lesz a marha, a hús drágább; a virsliseket, hogy olcsóbb lesz a hús, a virsli drágább; a czipészeket, hogy ol­csóbb lesz a bőr, a czipő drágább. Magára bízom én mester! ilyen okos ember csak okosat fog mondani. Gondja lesz arra is, hogy a­hol emberek kellenek, kéznél legyenek, no de a részletről későbben. Most távoznom kell, minden óra drága, s nekem a perczeket sem szabad használatlanul elrepülni engednem. — Nemde jön a mi emberünk, s a mi emberünk marad. „Én nekem hinnem kell, hogy jót akarnak, kü­lönben miért lármáznának oly nagyon és oly sokat­ tanult, okos emberek, talán csak nem fognak bolondot csinálni. — Majd eljárok ide és oda. Holnap este Pé­ter és Pálhoz, holnapután a kecskeméti házhoz, azután Niclushoz, — mi is összejöhetünk olykor-olykor, bor és pecsenye csak akad még házamnál, s ha az Isten némává nem tesz, jó tanácsban sem lesz hiány.“ A köz- és váltó-ügyvéd kalapja után nyúlt, azon perczben bújt a mellékszobában hallgatódzó nősze­mély a paplan alá. Midőn Nicodem vendégét ki­­kisérte, abban a hiszemben lehetett, hogy neje alu­­szik. Míg ő a lépcső elején világított, azalatt Frau Lizi kikelt a paplan alól, felöltönyt vetett magára, s ott várta férjét, dühtől reszkető kebellel. A nyugalmas virsiis gondolkodva lépett a terembe. Mint lesben álló tigris rohant férje elé, s mielőtt az magát védő helyzetbe tehette volna, hatalmasan arczul csapta. Hát mi vagy te, virsiis vagy fiskális ! ? Olyan dol­gokkal kell neked foglalkozni, melyekhez nem értesz ? nincs neked becsületes mesterséged, melyet folytatnod kell ? nincsenek nőd, gyermekeid, kikről gondoskod­nod kelletik ? hát én küzködtem a legényekkel és ina­sokkal, kik mióta te megbolondultál, szinte megbolon­dultak ? én viraszszak a mesterség folytatásánál, míg te korcsmáról korcsmára jársz izgatni és korhely­­kedni ? azért fogok én libát hizlalni, hogy azt a hoz­zád hasonló munka- és dolog­kerülők egyék meg? itt házamnál akartok inni és részegeskedni — hol eddig­­élő gyermekeim csak jó példákat láthattak ? Vigyázz Nicodem! Ha így folytatod, maholnap ott végzed, a­hol elkezdetted, — de azt előre megmondom — hogy egyedül, mert én részesed soha nem leendek, inkább ma elválok, hogysem végig nézzem rakonczátlansá­­gaidat, és megérjem azok következményeit. Még nem késő ! Meglehet, pár nap múlva késő lesz ! ? Nicodem fejében sokkal több új eszme és új bor volt, hogysem most hamarjában határozottan nyilat­kozhatott volna — a por ugyan még égett arczán, de a régi szeretet sem aludt ki kebeléből — szó nélkül nyitott tehát a mellék­szobába, egy pohár bort még megivott, azután a nélkül, hogy levetkezett volna, a divánra dűlt, gyertyáját kioltá­k és elaludt. (Folyt. köv.) Napi újdonságok.­ ­ A nevelés és oktatás ügyének egy milliónál többet szentelt kalocsai érsek, Kunszt József legközelebb ismét 44.000 ftot ten le saját vagyonából a kalocsai káptalan­nál , kilencz szegényebben dotált plébániának állandó fölsegélésére. Isten áldja és sokáig éltesse a legmagasb czéloknak élő főpásztort. * Dessewffy Isidor tudatja velünk, hogy neve a sárosmegyei új tisztikar névsorába hibásan csúszott be, miután a neki tulajdonított törvényszéki igtatói hivatalra K­a­s­c­s­i­k Sándor úr van kinevezve. * Az első apóst, királyunk szent jobbja számára ké­szítendő s általunk már leírt díszes ereklyetartón Lippert építészen kívül még a következő művészek dolgoznak : Seitz szobrász, Karger mintázó , E­r­ö­s ötvös, C­h­a­d­t zománczozó és Grüne mintázó és vésnök. * Deutsch Wilb­ úr hangversenyét múlt vasárnap nem látogatta oly számos közönség, mint az előadott da­rabok helyes választása és kitűnőleg gondos exequálása megérdemlő volt. A műsor többnyire classicus darabokból állt, Mendelssohn és Schumann hangverseny-műveiből, melyeket Deutsch úr igen szabatosan és megtisztult ízlést tanúsítva adott elő; hasonlókép igen szép elismerést ara­tott Huber k. a. is tiszta csengésű, kellemes hangjával s Ellinger egy nagy magándallal, melyet az ünnepi hangu­lathoz illőleg Rossini Stabat Mater-jéből választott. *A farsang az idén március 5-kéig tart, h­a így elég hosszú, hogy búskomorságunkból, mely egyelőre túlsúllyal nehezedik a társaséletre, kibontakozzunk. * Nagyon kezdik rebesgetni és igen sok valószínű­­ség van benne, mert életrevaló, hogy a budai vaspályá­tól egy kis s­z­á­r­n­y­v­o­n­a­l­a­t építenek a Dunáig, hogy így a gabona­hajókból a szállítmányokat közvetlenül síne­ken lehessen a főpályára könnyű szerivel vitetni, mi által A dohányegyedáru Austriában. A pénzügyi előterjesztések mellékletei közt van az emlékirat az austriai dohányegyedáruról és an­nak továbbrai fönntartása okairól.­­Ez emlékirat sze­rint az egyedáru Austriában 1670. óta áll fönn, de csak 1783-ban, midőn Alsó- és Felső-Austriára, Cseh- Morvaországra, Szilézia, Sziriára, Karinthia, Krajna, a partvidékekre és Galicziára kiterjeszteték, vette át a pénzügyigazgatás saját kezelési szakmájába. 1822- ben azután következtek még Dalmátia, 1828-ban Tirol, 1842-ben a lombard-velenczei királyság, és 1851-ben végre a magyar korona alatti országok. Az eladott dohány mennyisége 1783-ban csak 11,000 mázsát tett , melyért mint bruttó bevétel nem egészen 5 millió forint jött be. Mind a két tétel 1850-ig 344,000 mázsára és 25,5 millió forintnál többre emel­kedett. 1860-ban a dohányeladás 642,000 mázsára rú­gott, több mint 52,5 milliónyi pénzbeváltással. Ehhez járulnak a dohánymivelés és a külföldreli dohánybe­hozatal engedélydíjai, valamint több más mellék­­jövedelmek , melyek 1860-ban több mint 55,33 millió forint bruttó jövedelmet adtak, és a 20,5 millió forintot haladó kiadások után is még mindig több mint 34,5 millió ft. tiszta bevétel maradt. A tiszta bevétel 1851, vagyis az egyedáru első éve óta, midőn az az egész birodalomra kiterjesztetett, harmadfél annyira emelkedett, miután akkor alig tett többet 14 milliónál. Az 1856-ban eladott dohányokból 54,000 mázsa, a burnótokra 519,000 mázsa, pipába való do­hányra és a maradék 823,63 millió darab belföldi és 14,1 millió darab külföldi szivarokra esik. Az országok csoportozata szerint, 1860-ban a tiszta jövedelemhez a német-szláv tartományok 23..3 milliót, az olaszok közel 4 milliót és a magyar korona alatti országok nem egészen 7­2 millióval járultak. 1859 ben a tiszta jövedelem csak 22,1 milliót tett, minek fő oka az, hogy ez évben a bevételeket Magyarországban a kiadások közel 1,2 millióval felülhaladták. A do­hánymivelés jelenleg 75,000 holdra terjed ki, mi­ből 68,000 Magyarországra, 6300 Galicziára, 500 Tirol­ra és 200 a velenczei tartományra esik. Minden hold termelését egyre másra 9,5 mázsa dohányra s mintegy 76 frt pénzbeli beváltásra lehet tenni; a mivelési költ­ségek a bruttó bevételnek felét teszik, úgy hogy a tiszta jövedelem holdja után kevéssel több mint 38 frtra tehető. Legnagyobb jövedelmet Erdély ad, hol hold­jára 11, 5 mázsa esik és a tiszta bevétel 52 frt; legcse­kélyebb a vajdaságban, hol 7 mázsa és 28 frt tiszta ha­szon esik holdja után. Minden ellenvetés a dohánymonopolium ellen Magyarországból indult ki, melynek pedig az emlékirat szerint legkevesebb oka volna a miatt pa­­naszoskodni. A dohánytermesztés ott a monopólium behozatala óta kiterjedésben tetemesen nőtt; a bevál­tási árak folyvást emelkedtek; a termesztőknek több millióra menő kamat nélküli előlegek engedélyeztet­tek, s a termesztési engedély szaporítása végetti sza­kadatlan sürgetés legszólóbb bizonysága annak, hogy a dohánytermesztés a monopólium alatt ott nyereséges földjövedelmet képezett. Ha Magyarország 1851-től 1859- ig dohánylevelekért 53,5 milliót vett be az igaz­gatástól, míg a monopólium jövedelme ott kevéssel ment többre 31 milliónál, úgy közel 12,5 milliónál hú­zott a monopóliumból többet, mint ahhoz adott. Más tekintetben is egyenes hátrányok hárulnának Magyar­­országra a dohánymonopólium megszüntetéséből. Min­denekelőtt elvesztené a dohánytermesztés monopóliu­mát, mert az utóbbinak szabaddá tétele esetében a monopólium régi területét nem lehetne természetesen már a dohánytermesztéstől megfosztani, s mert ott, hol szorgalom, értelmiség és tőke sokkal otthonosbak mint Magyarországban, a dohány­termesztés legrövi­debb idő alatt oly álláspontra jutna, mely a magyar termesztőknek minden versenyt lehetlenné tenne s a termesztést csupán a belfogyasztásra korlátozná. Hogy mennyire lehetetlen lenne az egyedárusság jövedelmét közvetlen adó által szerezni elő, ezt az em­lékirat következőkép igyekszik kifejteni: Ha az 1860- ai egyedárusági jövedelmet egyenlő 3 részben osztják föl a földmivelés, gyáripar s kereskedés közt, ezen tényezők mindegyikére több mint ll,s millió esik, mely összeg ekkor közvetlen adó alakjában lenne behajtandó. Már ha a földmivelésre eső hányad elő­­szerzéséről van szó, csupán a belföldi fogyasztásra megkívántató legfölebb 65.000 holdnyi tér jöhet szá­mításba, mivel a kivitelnél a termesztéstől behajtott adót vissza kell térítni, nehogy a kivitel egészen lehe­tetlenné tétessék. Ezért a 11,5 millióból mindegyik holdnak 177 ft adót kellene viselnie. Mivel már Ma­gyarországban holdjáról 10 mázsa levél is alig ter­­mesztetik, a mázsájára 17 ft 70 ujki adó esnék, te­hát két annyinál is több, mint a­mennyit eddig a ter­mesztő, elismert jutalmazó árak mellett, egy mázsa le­vélért kapott. Ezért az egyedárusság megszüntetése végett tett különböző kísérleteknek kimerítő méltány­lása után, az emlékirat azon nézetnél állapodik meg, mely az egyedárusságnak a magyar koronaországokba behozatala iránti 1850. nov. 29-ki kihirdető-nyiltpa­­rancsban oda fejeztetett ki,­­ „miszerint a legteteme­sebb nehézségekkel járna, az egyedárusság helyébe valamely oly más közvetlen vagy közvetett adót ál­­lítni, mely a fogyasztónak szintoly kevéssé érezhető terhelése mellett, s valamely, a közvetett megadózta­tásra alkalmasabb tárgytól, szintoly tetemes jövedel­met hozhatna be, s miszerint a fennálló viszonyok nyilván nem alkalmasak arra, hogy e tekintetben bi­zonytalan s veszélyes kísérletek létessenek.“ A ter­mesztés, gyártás s árulásnak közvetett megadóztatá­sát semmi esetre sem lehet még csak a 30—35 millió főnyi jelenlegi, s ezenfelül folytonos szaporodásban levő tiszta jövedelem magasságára emelni, a­nélkül, hogy az e végre javaslati rendszabályok már előre is magukon ne hordanák a kivihetlenség bélyegét. A Szent­ István-Társulat idei közgyűlése. (Pesten, dec. 30-án.) Minél későbbre halasztatott, s minél zordonabb hideg napra esett a föltisztelt társulat idei közgyűlése , annál nagyobb örömünkre szolgál annak tudatása, hogy ezen, a magyar katholikus hitéletet és magasztosb irányú társulási szellemet előbbrevive s a haza szivében képviselő egyletnek ezen gyűlése is megfelelő diszszel ment végbe. Reggeli 10 órakor Lonovics érsek­­ nagyméltó­­sága a belvárosi plébánia-templomban szent misét mondott, melyen a társulati tagok szép számmal voltak

Next