Sürgöny, 1862. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1862-01-03 / 2. szám
Második évi folyam.2. szám. —1862. Szerkesztő hivatal: Barátok tere 7. sz. a. földszint. Kiadó hivatal: Barátok tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó hivatalban, barátok tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben , minden posta-hivatalnál.SURCONT Budapesten házhoz hordva. ft kr ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 4 50 Félévre 8 50 Egy hóra 2 — Vidékre, naponkint postán ft kr . ft kr Egészévre 19 — Évnegyedre 5 — Félévre 10 — Egy hóra 2 — Péntek, január 3. Előfizetési árak austriai értékben. Előfizetési fölhívás „SÜRGÖNY“ czimü politikai napi lapra. A „Sürgöny“ ezennel második évfolyamába lép Olvasóink ismerik annak higgadt, a szétágazó érdekek s igények kiegyeztetésére irányzott szellemét. az eddigi következetességünkben találandják annak biztosságát, hogy a lap szelleme ezután sem fog változni. A lap belbecsére nézve, mint eddig is észrevehető volt, igyekeztünk a kivételes viszonyaink közt megfogyott politikai anyagot közérdekű tárczaczikkekkel pótolni, mikben a hazai s külföldi irodalom, művészet s tudomány ismertetésére főgondot fordítunk. Azonfölül gazdasági érdekeinkre is állandó figyelemmel leszünk, mint lapunk „Gazdasági ellenőr“ rovata mutatja. Egyébiránt hivatalos összeköttetésünk ezután is képessé teend igen sok nagyfontosságú közleménynyel megelőzni valamennyi lapot, mely egyúttal a hivatalos rendeletek, hirdetések közlönye is. Teljes bizalommal fordulunk tehát a közelgő évfordulattal az olvasóközönséghez, azon kéréssel, hogy az előfizetni akarók szándékukat az illető előfizetési összeg díjmentes beküldésével mielőbb, még e hó vége előtt bejelenteni szíveskedjenek, hogy a lap rendes szétküldéséről kellőleg gondoskodhassunk, s mind az előfizetőre, mind a kiadóhivatalra nézve kellemetlen reclamatiókat megelőzhessük. Előfizetési feltételek (naponkint postai szétküldéssel.) A főlap, magán- és hivatalos értesítőért egész évre 19 ft, félévre 10 ft, évnegyedre 5 ft. Pest, december 10. 1861. A „SÜRGÖNY“ kiadó hivatala. HIVATALOS RÉSZ. Ö cs. kir. Apostoli Felsége m. évi dec. 19-től kelt legfelsőbb határozatával Mauks Norbertét s Aremann Ferenczet, a tiszáninneni eperjesi kir. kerületi tábla ülnökeit kir. tanácsosi czimmel ditelengedés mellett legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. Ő cs. kir. Apostoli Felsége m. évi dec. 20-tól kelt legfelsőbb határozatával Polák Ignácz alesperest s kéthelyi lelkészt, a szolai Kér. Sz. Jánosról nevezett czimzetes prépostságra legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. NEMHIVATALOS KÉSZ. La p sze ml e. Az „Ost d. Post“ újévi első számában többi közt ezt mondja : „Először történt, hogy a büszke magyar nemzet felszólittatott, mikép a többi országokkal a közös birodalmi képviselet terén egyesüljön. A felszólítás nagyobb ellenzéssel találkozott mint feltehetők. De egyszersmind először is történt, hogy ezen eszme kimondatott. Váratlanul jött az és rosszul választott időben. A felszólítás oly pillanatban létetett, midőn a kormány gyengébbnek látszott, mint amilyen valóban volt; oly pillanatban, midőn a birodalom egyik legszebb tartományát kénytelen volt elveszteni és nagyobb zavar, újabb külteri megtámadás volt kilátásban. A pillanat szerencsétlenül volt választva arra, hogy egy fellelkesült néptől concessiókat, régi szabadalmakról lemondásokat lehetett volna várni, annál szerencsétlenebbül volt választva tehát, mivel a kormány előtte és utána oly ügyetlenül viselte magát, mikép tekintélyének megtörése gyermekjátéknak tetszett. Az események, melyek Magyarországban az októberi diplomát követték, keserű nemes is volt a 10 évi uralom rakonczátlanságára. Midőn néhány évvel korábban a császárt lebeszélték, hogy a mágnások által neki Pesten átnyújtott petitiót ne fogadja el, akkor lett volna ideje a diplomát kibocsátani, mely közös népképviseletet hoz be a birodalom minden részeire nézve, a magyaroknak pedig teljes autonómiáját és municipális kormányzatát belső ügyeiket illetőleg meghagyja. Akkor, a császári uralom teljében a korona részéről adott engedélyek jótékony meleg esőként nedvesítették volna meg a szárazföldet és vágyakodva fogadtattak volna. Az olasz háború után a diploma oly kibocsátvány lett, mely Magyarországtól kíván engedélyeket és a nemzet megtagadta azokat, midőn pár évvel korábban a Bach-ministérium vaksága által petitiója visszavettetett. De nézzük a kép visszáját is. Magyarország ép oly mértékben túlbecsülte erejét, mint az absolutismus. Ahogyan ez azon ábrándban élt, hogy elég valamit akarnia, mikép ezen akarat ki is vitessék, úgy Magyarország is azon véleményben volt, mikép vétója elegendő lesz absolut igényeinek érvényt szerezni. Az országgyűlés daczossága a korábbi absolutismus ellenjátéka volt. Mindkettőnek egyenlő nyakassága, egyenlő engedékenytelensége mutatá, hogy kívánalmaikat nem érvényesíthetik. A visszahatás úgy egyikre mint a másikra bekövetkezett. Ha tehát az absolutismus szükségesnek tartá az engedélyek megadását, miért ne lehetne ugyanezt várni Magyarországtól? Hiszen a történelem munkája abból áll, hogy az ellentéteket megsemmisítse és egymásba olvassza ? Mindenesetre, ki azon gondolatból indul ki, hogy Austriának szét kell omlania, az következetesen cselekszik, ha magát önállólag fentartani igyekszik. Ei azonban egy birodalom történetét nem néhány évi zavar és átmeneti korszak szempontjából tekinti — az jól teend, ha az egésznek rendezésében segédkezet nyújt, hogy saját individuális jogát segedelme által biztosítja. A februári pátens lehetetlen, hogy az alkotmány utolsó szavául lenne tekinthető. Van abban kiindulási pont és a Magyarországgali kiegyenlítés lehetséges. E reményt tápláljuk az új évben úgy, mint azt az ó évben tápláltuk vala.“ Az „Ost und West“ a februári alkotmányról ezt írja : „A februári alkotmány czélja volt : az októberi diploma foederatív elveit az 1849 márczius 4-én oktroyált birodalmi alkotmány vonalaiba illeszteni. Hogy ez nem sikerült oly tény, melyet maga az államminister se tagadhat, habár más okból akar is nyilatkozni mint mi. Az államegység, melyet mi is épen oly szükségesnek tartunk, mint a centralista párt, csak hogy mi azt államlényegünk természetes és történelmi alapjain kívánjuk felépíteni, — eddig még jámbor óhajtás ; a magyar korona országaibani állapotok pedig kevés reményt nyújtanak rá, hogy az a februári alkotmány alapján,annak jelen alakjában, valósítható volna. Ezen meggyőződésből indulván ki, a februári alkotmány revisioja mellett szóltunk mint jó austriaiak, kiknek a kiegyenlítés és a népjólétnek előmozdítása szivén fekszik ; mi nem harczolunk tovább, mivel azon meggyőződésre jutunk, hogy a monarchia közvéleményének háromnegyed része gyengébb, minthogy a ministerium ellenében győzhessen. Mig ezen viszonyok nem változnak, minden elvharcz haszontalan és mivel végre foederativ elveink győzedelmét hisszük, tanácsosnak tartjuk, erőinket haszontalanul el nem vesztegetni. A második fontos tény a birodalmi tanács egybehívása, mire annyi alkotmányos remény építtetett és melyekből oly kevés valósíttatott. Hét havi sikertelen vitatkozás mellett az alkotmányos élet nem örömteljes képét láttuk és a birodalmi tanács törvényhozási tevéketlensége mindenütt azon nézetet keltő, hogy a monarchia újjászervezése az eddigi után ezen nemzedék alatt el nem érhető.“ TÁRCZA: Nikolici, a politikus virsus. .. (Lauka Gusztávtól). Miként már említek, mesterünk munkásságát és szorgalmát siker koronázta s több évi kitartás után annyit szerezhetett, hogy nemcsak eléggé kényelmes s üzletének alkalmas házat vehetett a Molnár-utczában, hanem azt czéljainak megfelelőleg ki is javíttatható, udvarán földszinti legényszobákat tartalmazó különépületet emeltethetett, az udvar hátsó részét pedig kertté rendeztetheté. — Ha e kert beszélni tudna és akarna, jellemző adatokkal szolgálhatna a mester életéből, s oly mulatságos jelenetekkel ismertetne meg, melyek tanúbizonyságot tennének Nikodem életrevalóságáról. Hogy többet ne említsünk, e kertben tartottak nevezetesebb ünnepeken az ivóversenyek, melyekben emberünk szaktársait és barátait bámulandó és valóban philosophiai nyugalommal itta az asztal alá. Itt rendezte Frau Lizi, az eltántoríthatlan házastárs azon ozsonnákat, melyeket egyik-másik komaasszony vagy barátnő megnyerendő jutalmul beszélt el azon gyermekeinek, kik magukat valamiben megkülönböztették, vagy jól viselték. Az épületnek utczára szolgáló része emelettel bírt, s ezen emelet szobáit használta a család lakosztályul. A földszinti szobák műhely valának, kizárólagosan a különnemű húsokkali elbánás, virsli-készítés, füstölés, abázolások stb. számára. Április egy locspocsos éjszakáján az említettem emelet középszobájában, melyet az utczáról felvilágító lámpa csak kétesen világított meg, egész pongyolában egy jól formált nő állott, lehetőleg közel a mellékszoba ajtajához, s balfülét időszakonkint oly erősen nyomás oly biztosan s vigyázva helyezé arra, mintha abból, mit a mellékszobában beszélgettek, egyetlen szócskát sem akart volna elveszteni. A mellékszobában, mely a legszélső s így a szegletszobát képező, borosüvegekkel és pohárral terhelt asztal mellett két férfiú ült szemben egymással. ,Mindenek előtt a polgárokat kell megnyernünk ! Munkás és becsületes emberek nélkül mit sem fogunk kivihetni — ki így szólt — a köz- és váltó-ügyvéd volt. „Engedjen meg azért, amit kérdez, de én jóformán még most sem tudom, mit akarnánk hát kivinni ?!“ .A reformokat! az úgynevezett Selbstständigkeitet. Barátom nem jártas, de nem is lehet jártas az államtanban. Hiába, mindent meg nem tanulhatunk. Ön p. o. legjobb virsliket készit talán egész Európában, én értek az ügyvédség mesterségéhez , egy harmadik az államtanhoz. — Ez utolsó azonban oly furcsa tudomány, mely még azokat is felhasználhatja s alkalmazhatja czéljai kivitelére, kik magát a tudományt nem értik. Barátom olyan segédeket nem használhatna , kik a virsli-készítés mesterségét nem értenék, a politicának azonban épen azok a legszükségesebb szövetségesei, kik ahoz legkevésbbé értenek." Nikodem jóízűen kacsagott, s csak annyit volt bátor megjegyezni : Furcsa tudomány! Minden tudomány furcsa azoknak, akik nem értik. Nekünk azonban, kik ha nem egészen is, de részben értünk a politika mesterségéhez, fő kötelességünk oly szerepeket juttatni azoknak, kik azt nem értik, melyeket sikeresen kivihetnek. Én már Nikodem mester részére is gondolkoztam szerepről. Nikodem figyelmesen hallgatott. Ön mint polgár közszeretetben és tiszteletben áll. Ügyes és módos ember .Ügytársai, a virslisek és mészárosok között tekintélye van. Amit komolyan állít, elhiszik, ami mellett szót emel, azt pártolják és ahhoz ragaszkodnak. Ön szövetségeseket fog szerezni számunkra, igyekezendik megnyerni a polgári osztályt törekvéseinknek. Annyit megmondhatok azoknak, kikkel összejövök, hogy önök becsületes emberek és jót akarnak. Azt se feledje utánatenni, hogy a Selbstständigkeit alapján. Mi jogokat és kiváltságokat akarunk minden osztálynak, olyan jogokat és kiváltságokat, melyek egyéni jólétet biztosítanak. Igen igen nagy hibát követne el azonban barátom, ha csak azoknak beszélne , kikkel összejő. Fel kell keresni az embereket szállásaikon, közhelyeken, hol mulatni szoktak, vagy ott, ahol búsulnak, nem árt, sőt szükséges néha egy kis vendégséget is rendezni, meghini a legmakacsabbakat és legnyájasabbakat. A bor és pecsenye mellett nemcsak a torok és gyomor, hanem a szív is megnyílnak, a phantasia erősebb, s az alkalmas időben elejtett szót tettek követik. „De mégis azokból a kinyerendő jókból is jó volna talán valamit meg is nevezni?!“ „Nagyon helyes észrevétel. Úgy van ! Hej mestermester ! úgy látom, hogy mester maga a politikában. Gondom lesz reá és mindent el fogok követni, hogy a legújabb választáskor a tanácsba beválaszszák.“ „Van a tanácsosoknak fizetésük!“ „Nem feledkezünk meg a költségvetésről sem. Igen! ha megkérdik, mondana valamit azon hasznokból és kiváltságokból, melyeket a reformok adandnak ?! A mészárosokat biztosítja, hogy olcsóbb lesz a marha, a hús drágább; a virsliseket, hogy olcsóbb lesz a hús, a virsli drágább; a czipészeket, hogy olcsóbb lesz a bőr, a czipő drágább. Magára bízom én mester! ilyen okos ember csak okosat fog mondani. Gondja lesz arra is, hogy ahol emberek kellenek, kéznél legyenek, no de a részletről későbben. Most távoznom kell, minden óra drága, s nekem a perczeket sem szabad használatlanul elrepülni engednem. — Nemde jön a mi emberünk, s a mi emberünk marad. „Én nekem hinnem kell, hogy jót akarnak, különben miért lármáznának oly nagyon és oly sokat tanult, okos emberek, talán csak nem fognak bolondot csinálni. — Majd eljárok ide és oda. Holnap este Péter és Pálhoz, holnapután a kecskeméti házhoz, azután Niclushoz, — mi is összejöhetünk olykor-olykor, bor és pecsenye csak akad még házamnál, s ha az Isten némává nem tesz, jó tanácsban sem lesz hiány.“ A köz- és váltó-ügyvéd kalapja után nyúlt, azon perczben bújt a mellékszobában hallgatódzó nőszemély a paplan alá. Midőn Nicodem vendégét kikisérte, abban a hiszemben lehetett, hogy neje aluszik. Míg ő a lépcső elején világított, azalatt Frau Lizi kikelt a paplan alól, felöltönyt vetett magára, s ott várta férjét, dühtől reszkető kebellel. A nyugalmas virsiis gondolkodva lépett a terembe. Mint lesben álló tigris rohant férje elé, s mielőtt az magát védő helyzetbe tehette volna, hatalmasan arczul csapta. Hát mi vagy te, virsiis vagy fiskális ! ? Olyan dolgokkal kell neked foglalkozni, melyekhez nem értesz ? nincs neked becsületes mesterséged, melyet folytatnod kell ? nincsenek nőd, gyermekeid, kikről gondoskodnod kelletik ? hát én küzködtem a legényekkel és inasokkal, kik mióta te megbolondultál, szinte megbolondultak ? én viraszszak a mesterség folytatásánál, míg te korcsmáról korcsmára jársz izgatni és korhelykedni ? azért fogok én libát hizlalni, hogy azt a hozzád hasonló munka- és dologkerülők egyék meg? itt házamnál akartok inni és részegeskedni — hol eddigélő gyermekeim csak jó példákat láthattak ? Vigyázz Nicodem! Ha így folytatod, maholnap ott végzed, ahol elkezdetted, — de azt előre megmondom — hogy egyedül, mert én részesed soha nem leendek, inkább ma elválok, hogysem végig nézzem rakonczátlanságaidat, és megérjem azok következményeit. Még nem késő ! Meglehet, pár nap múlva késő lesz ! ? Nicodem fejében sokkal több új eszme és új bor volt, hogysem most hamarjában határozottan nyilatkozhatott volna — a por ugyan még égett arczán, de a régi szeretet sem aludt ki kebeléből — szó nélkül nyitott tehát a mellékszobába, egy pohár bort még megivott, azután a nélkül, hogy levetkezett volna, a divánra dűlt, gyertyáját kiolták és elaludt. (Folyt. köv.) Napi újdonságok. A nevelés és oktatás ügyének egy milliónál többet szentelt kalocsai érsek, Kunszt József legközelebb ismét 44.000 ftot ten le saját vagyonából a kalocsai káptalannál , kilencz szegényebben dotált plébániának állandó fölsegélésére. Isten áldja és sokáig éltesse a legmagasb czéloknak élő főpásztort. * Dessewffy Isidor tudatja velünk, hogy neve a sárosmegyei új tisztikar névsorába hibásan csúszott be, miután a neki tulajdonított törvényszéki igtatói hivatalra Kascsik Sándor úr van kinevezve. * Az első apóst, királyunk szent jobbja számára készítendő s általunk már leírt díszes ereklyetartón Lippert építészen kívül még a következő művészek dolgoznak : Seitz szobrász, Karger mintázó , Erös ötvös, Chadt zománczozó és Grüne mintázó és vésnök. * Deutsch Wilb úr hangversenyét múlt vasárnap nem látogatta oly számos közönség, mint az előadott darabok helyes választása és kitűnőleg gondos exequálása megérdemlő volt. A műsor többnyire classicus darabokból állt, Mendelssohn és Schumann hangverseny-műveiből, melyeket Deutsch úr igen szabatosan és megtisztult ízlést tanúsítva adott elő; hasonlókép igen szép elismerést aratott Huber k. a. is tiszta csengésű, kellemes hangjával s Ellinger egy nagy magándallal, melyet az ünnepi hangulathoz illőleg Rossini Stabat Mater-jéből választott. *A farsang az idén március 5-kéig tart, ha így elég hosszú, hogy búskomorságunkból, mely egyelőre túlsúllyal nehezedik a társaséletre, kibontakozzunk. * Nagyon kezdik rebesgetni és igen sok valószínűség van benne, mert életrevaló, hogy a budai vaspályától egy kis szárnyvonalat építenek a Dunáig, hogy így a gabonahajókból a szállítmányokat közvetlenül síneken lehessen a főpályára könnyű szerivel vitetni, mi által A dohányegyedáru Austriában. A pénzügyi előterjesztések mellékletei közt van az emlékirat az austriai dohányegyedáruról és annak továbbrai fönntartása okairól.Ez emlékirat szerint az egyedáru Austriában 1670. óta áll fönn, de csak 1783-ban, midőn Alsó- és Felső-Austriára, Cseh- Morvaországra, Szilézia, Sziriára, Karinthia, Krajna, a partvidékekre és Galicziára kiterjeszteték, vette át a pénzügyigazgatás saját kezelési szakmájába. 1822- ben azután következtek még Dalmátia, 1828-ban Tirol, 1842-ben a lombard-velenczei királyság, és 1851-ben végre a magyar korona alatti országok. Az eladott dohány mennyisége 1783-ban csak 11,000 mázsát tett , melyért mint bruttó bevétel nem egészen 5 millió forint jött be. Mind a két tétel 1850-ig 344,000 mázsára és 25,5 millió forintnál többre emelkedett. 1860-ban a dohányeladás 642,000 mázsára rúgott, több mint 52,5 milliónyi pénzbeváltással. Ehhez járulnak a dohánymivelés és a külföldreli dohánybehozatal engedélydíjai, valamint több más mellékjövedelmek , melyek 1860-ban több mint 55,33 millió forint bruttó jövedelmet adtak, és a 20,5 millió forintot haladó kiadások után is még mindig több mint 34,5 millió ft. tiszta bevétel maradt. A tiszta bevétel 1851, vagyis az egyedáru első éve óta, midőn az az egész birodalomra kiterjesztetett, harmadfél annyira emelkedett, miután akkor alig tett többet 14 milliónál. Az 1856-ban eladott dohányokból 54,000 mázsa, a burnótokra 519,000 mázsa, pipába való dohányra és a maradék 823,63 millió darab belföldi és 14,1 millió darab külföldi szivarokra esik. Az országok csoportozata szerint, 1860-ban a tiszta jövedelemhez a német-szláv tartományok 23..3 milliót, az olaszok közel 4 milliót és a magyar korona alatti országok nem egészen 72 millióval járultak. 1859 ben a tiszta jövedelem csak 22,1 milliót tett, minek fő oka az, hogy ez évben a bevételeket Magyarországban a kiadások közel 1,2 millióval felülhaladták. A dohánymivelés jelenleg 75,000 holdra terjed ki, miből 68,000 Magyarországra, 6300 Galicziára, 500 Tirolra és 200 a velenczei tartományra esik. Minden hold termelését egyre másra 9,5 mázsa dohányra s mintegy 76 frt pénzbeli beváltásra lehet tenni; a mivelési költségek a bruttó bevételnek felét teszik, úgy hogy a tiszta jövedelem holdja után kevéssel több mint 38 frtra tehető. Legnagyobb jövedelmet Erdély ad, hol holdjára 11, 5 mázsa esik és a tiszta bevétel 52 frt; legcsekélyebb a vajdaságban, hol 7 mázsa és 28 frt tiszta haszon esik holdja után. Minden ellenvetés a dohánymonopolium ellen Magyarországból indult ki, melynek pedig az emlékirat szerint legkevesebb oka volna a miatt panaszoskodni. A dohánytermesztés ott a monopólium behozatala óta kiterjedésben tetemesen nőtt; a beváltási árak folyvást emelkedtek; a termesztőknek több millióra menő kamat nélküli előlegek engedélyeztettek, s a termesztési engedély szaporítása végetti szakadatlan sürgetés legszólóbb bizonysága annak, hogy a dohánytermesztés a monopólium alatt ott nyereséges földjövedelmet képezett. Ha Magyarország 1851-től 1859- ig dohánylevelekért 53,5 milliót vett be az igazgatástól, míg a monopólium jövedelme ott kevéssel ment többre 31 milliónál, úgy közel 12,5 milliónál húzott a monopóliumból többet, mint ahhoz adott. Más tekintetben is egyenes hátrányok hárulnának Magyarországra a dohánymonopólium megszüntetéséből. Mindenekelőtt elvesztené a dohánytermesztés monopóliumát, mert az utóbbinak szabaddá tétele esetében a monopólium régi területét nem lehetne természetesen már a dohánytermesztéstől megfosztani, s mert ott, hol szorgalom, értelmiség és tőke sokkal otthonosbak mint Magyarországban, a dohánytermesztés legrövidebb idő alatt oly álláspontra jutna, mely a magyar termesztőknek minden versenyt lehetlenné tenne s a termesztést csupán a belfogyasztásra korlátozná. Hogy mennyire lehetetlen lenne az egyedárusság jövedelmét közvetlen adó által szerezni elő, ezt az emlékirat következőkép igyekszik kifejteni: Ha az 1860- ai egyedárusági jövedelmet egyenlő 3 részben osztják föl a földmivelés, gyáripar s kereskedés közt, ezen tényezők mindegyikére több mint ll,s millió esik, mely összeg ekkor közvetlen adó alakjában lenne behajtandó. Már ha a földmivelésre eső hányad előszerzéséről van szó, csupán a belföldi fogyasztásra megkívántató legfölebb 65.000 holdnyi tér jöhet számításba, mivel a kivitelnél a termesztéstől behajtott adót vissza kell térítni, nehogy a kivitel egészen lehetetlenné tétessék. Ezért a 11,5 millióból mindegyik holdnak 177 ft adót kellene viselnie. Mivel már Magyarországban holdjáról 10 mázsa levél is alig termesztetik, a mázsájára 17 ft 70 ujki adó esnék, tehát két annyinál is több, mint amennyit eddig a termesztő, elismert jutalmazó árak mellett, egy mázsa levélért kapott. Ezért az egyedárusság megszüntetése végett tett különböző kísérleteknek kimerítő méltánylása után, az emlékirat azon nézetnél állapodik meg, mely az egyedárusságnak a magyar koronaországokba behozatala iránti 1850. nov. 29-ki kihirdető-nyiltparancsban oda fejeztetett ki, „miszerint a legtetemesebb nehézségekkel járna, az egyedárusság helyébe valamely oly más közvetlen vagy közvetett adót állítni, mely a fogyasztónak szintoly kevéssé érezhető terhelése mellett, s valamely, a közvetett megadóztatásra alkalmasabb tárgytól, szintoly tetemes jövedelmet hozhatna be, s miszerint a fennálló viszonyok nyilván nem alkalmasak arra, hogy e tekintetben bizonytalan s veszélyes kísérletek létessenek.“ A termesztés, gyártás s árulásnak közvetett megadóztatását semmi esetre sem lehet még csak a 30—35 millió főnyi jelenlegi, s ezenfelül folytonos szaporodásban levő tiszta jövedelem magasságára emelni, anélkül, hogy az e végre javaslati rendszabályok már előre is magukon ne hordanák a kivihetlenség bélyegét. A Szent István-Társulat idei közgyűlése. (Pesten, dec. 30-án.) Minél későbbre halasztatott, s minél zordonabb hideg napra esett a föltisztelt társulat idei közgyűlése , annál nagyobb örömünkre szolgál annak tudatása, hogy ezen, a magyar katholikus hitéletet és magasztosb irányú társulási szellemet előbbrevive s a haza szivében képviselő egyletnek ezen gyűlése is megfelelő diszszel ment végbe. Reggeli 10 órakor Lonovics érsek nagyméltósága a belvárosi plébánia-templomban szent misét mondott, melyen a társulati tagok szép számmal voltak