Sürgöny, 1862. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1862-01-29 / 23. szám
rosz munkát tettetek miért nem tanulátok’a theologiát tótul? hiszen a nép nem tud latinul ? A latin nyelv csupa erkölcstelenség ! Ti pedig szerencsétlen tanítók, tótok vagytok ugyan, de magyar intézetben tanultatok, magyarul pedig csak erkölcstelenséget lehet terjeszteni. S ne menjen ezentúl senki a külföld hirhedett s tudományos intézeteinek látogatására, mert mi haszna volna belőle; itthon nem volna képes azt terjeszteni, s más nyelven merített tudományok minket csak elerkölcstelenitenének. Ezt s ehhez hasonló következtetéseket a fennebbi állításból a végtelenségig lehetne vezetni, s bizony olyan állítás olvasására difficile est satyram non serbere. Ismeretes dolog, hogy a felvidéken nincs pap, nincs tanító, ki a reá bízott hivek nyelvét ne értené, mert hiszen kivétel nélkül azon föld gyermekei, s ha mégis találkoznék közöttük, ki e hibában szenvedne. Moyzes püspök ur ö mlsga az oka, hisz egyházi megyéjében s alsóbb iskoláiban függetlenül rendelkezik?! És ki avatkozik a papi növeldébe ? Miért nem történik hát a nevelés a hivek szükségeinek megfelelőleg ? Van-e ebbe beszólása valakinek püspök uramiságán kívül ? A szegény tót nép tudatlanságának és erkölcstelenségének, — mely utóbbi, a mint a statistikai adatok tanúsítják, hála Istennek, még nem oly kétségbeejtő, — nem az az oka, hogy a lelkipásztorok és tanítók magyar intézetekben neveltettek s taníttattak, és tán magyarul, — ami kétségbehozható, miután a magyar nyelveni tanítás csak a múlt két évtizednek első felére esik, a másik felében pedig, mint az akkori Bach-rendszer uralma parancsolta — a magyar tanítás az iskolákból széltében kiküszöböltetett, — hanem az, hogy a felvidék hiányában van a jó nevelési s tanintézeteknek s népiskoláknak ; ezenkívül még más okok is vannak, melyeket azonban a jelen körülmények elhallgatni parancsolnak — mert „rara temporum ac dierum illa felicitas etc“ de a melyeket ő mlága épen úgy ismer mint mindenki, ki e hazában lakik. Hogy a tót, valamint a többi, e hazában lakó népfajok nyelvének tanítására az iskolában figyelem fordíttassék, az állameszély parancsolja; e tekintetben, miként eddig, úgy jövőre is — midőn már az országgyűlés nyilatkozott — elnyomatási szándékot csak a részakarat találhat; s meg vagyunk győződve arról, hogy az országgyűlés, a mint neki e tér s alkalom nyujtatik, a tót nép törvényesen kifejezett óhajtásait s szükségeit ki fogja elégíteni; de miként ezt erősen hisszük, úgy világosan áll előttünk az, hogy a tót nép, ha kívánalmairól , szükségeiről és vágyairól törvényesen nyilatkozni fog, egészen más pontokat fog feltenni, mint azok, miket a turócz-sz.-mártoni gyűlés felterjesztett. Csak ne ingereljük egymás ellen a népfajokat, csak ne akarjuk saját érdekeinket a nép érdekeinek fölébe emelni, s önmagunkat a nép mártírjaiul feltolni, s bizonyosan nem leend okunk a haza alkotmányos szabadságának, melyre elegendő ok úgy sem lehet soha, — megrontására munkálkodni. Mi elismerjük, hogy a tót népnek — de Magyarország összes népeinek is sok és számtalan szükségei vannak ; de nem ismerhetjük el azt, hogy azért czélszerű s üdvös volna, ezen közös érdekeinket elkülöníteni, s egymást a támasztól megfosztani; egy közös hazánk van s ebben külön hazai érdeknek lenni nem szabad, mert nyolczszáz esztendős kapocs fűzte egybe azokat, s amit oly hosszú idő megszentesített, azt könyörtelenül s kegyeletlenül illetni polgári bűn. Ezen észrevételeink a tót kérvényezők eljárására, nem megbizódbá eredtek, mert hiszen avülésezni tiltva lévén, ilyesmi napjainkban miként a tót kérvényezők, úgy számunkra nézve is lehetetlen , ámde a tót kérvényezők vezetője, Moyzes püspök ur őssága közelében, úgyszólva szomszédságában a tót néppel folytonos érintkezésben élvén, igyekeztünk meggyőződést szerezni arról : vájjon a tót kérvényezők által feltett pontok a tót nép valamelyik osztályának valóságos kifolyása, vagy vágyainak s szükségeinek hü tolmácsa-e ? Azt tapasztaltuk, hogy azok a Bach-rendszer hivatalnokain kivüil feltétlen híveket épen nem birnak. A tótnépnek kenyér-kereseti források, jól rendezett alsó- és felső iskolák — nem Szláviaké 11 e n e k ; hie Rhodus, hie salta, hic labor, hoc opus ! Ifj. Mácsai Lukács: Labos z e ra ie. A karloviczi patriarcha választása erős mozgalmat kezd az illető vallásfelekezet keblében előidézni. A nemzetiségi eszme képezi ezen mozgalom rugóját. A szerbek ekkorig az óhitű egyház keblében suprematiát gyakoroltak, mely különösen a congressus szerkezete által volt biztosítva, s ők most is csak keveset akarnak e fensőségből román testvéreiknek feláldozni; míg ellenben ez utóbbiak most nyíltan lépnek föl saját kívánalmuk mellett, mely nem kevesebb, mint külön román egyház alakítása. Ámde lássuk a vitát saját adataikban : „Az új vidék,cukrusközség f. é. január 5-kén tartott üléséből Ő Felségéhez egy felirat intézését határozta el, melynek lényeges tartalmát a következő lényeges pontok képezik : Miután egyházi, iskolai és alapítványi ügyeik mielőbbi szabályzást igényelnek, egy átalános nemzeti congressus egybehivatását kérik, annyival inkább, mivel az előbbi patriarcha halála által egy uj egyházfőnek választása szükségessé lett. A nemzeti gyűlés előbb vitassa meg a körébe tartozó nemzeti ügyeket és azután fogjon az uj patriárcha választásához. Hivatkoznak az 1790 ki év ususára. Továbbá a nemzeti congressus összealkotására és hatáskörére nézve némely körülményre kérik föl Ő Felsége legmagasb figyelmét, miután a nemzet jogaihoz méltó siker azoktól várható. A román vallástestvérek érdekében változtatás czéloztatván a congressus összeszerkesztésében, ez aggodalommal tölti el őket. Változtatás a nemzet e törvényes közegében az autonómiára veszélyes leendőne. Azért legalázatosb óhajtásuk, hogy az a szerb declaratórium 63. §-a értelmében hivassák egybe. Az egyházi és iskolai ügyekbeni autonómia és ezen autonómia közege : a nemzeti congressus, a szerbeknek kiérdemlett vívmányaiban és szabadalmaiban gyökereznek, mely szabadalmakat ők nem akarják ugyan egy harmadik kárával gyakorolni, de az abbani változtatás a congressus közrehatása nélkül mély fájdalmat okozna nekik. Az egyedüli ily változtatás az lehetne, hogy 50 világi tag választatnék 25 helyett, mint ez 1790-ben is történt, de ez is csak az eddigi positív választási rend szerint történve volna igazolható. Ami a congressus hatáskörét illeti, veszélyeztetve volna autonómiájuk, ha azon hatáskör a felnevezett egyházi, vallási és alapítványi ügyekben a püspöki synodus által meghatározandó mértékre szoríttatnék.“ A románok azonban a képviseletnek tágításával nem akarnak megelégedni. Lapokban is olvashatók, hogy Mocsonyi, volt kir. tanácsos urnái, közelebb több román értekezletet tartott; talán ennek eredménye Mocsonyi urnak egy Austria románjaihoz intézett alkalmi szózata, melyet az „O. u. W.“ után következőkben ismertethetünk. „Mocsonyi elmondja, hogy szerb testvéreik az általuk 30 év óta ez ügyben tett kérelmezésekből ismerhetik akaratukat és kívánságaikat , melyeket részben az 1847/8 magyar országgyűlés ideiglenesen a XX. sz. 8. §-ban is méltányolt, de eredmény nélkül. A császári ministerium se tagadhatta — mond tovább — mikép igényünk, egyházunk és iskolánkat illetőleg, nevezetesen azon petitiónk, melyben administratív szempontból a szerb hierarchiától elválni és egy román fősynodust akarunk egybehívni, igazságos és alapos, és azzal vigasztalt, hogy kielégítő megoldást remélhetünk. Végre Ő Felsége az erősbitett birodalmi tanács három román tagjának benyújtott petitiójára 1860. sept. 27. kelt azon legfelsőbb resolutiot adta, mikép ő nemzeti egyházunk helyreállítását, tehát Karlovicztóli elválásunkat nem ellenzi; épen úgy megrendelte Ő Felsége, ugyanakkor Rajacsics patriarchához küldött legmagasb kéziratában, hogy a megtartandó synodus egy az egyházi törvények által okadatolt javaslatot terjesszen fel a románok szükséges és érdekeinek kielégítését illetőleg; ugyanezen legfelsőbb kézirat harmadik pontjában világosan az mondatik, hogy az aradi, temesvári és verőczei püspöki megyék románjainak a nemzeti congressuson illő képviselet engedtessék. Sőt a nem rég meghalt szerb patriarcha is elismerte 1848 májusban kiadott proclamatiojában, hogy a románoknak joguk van saját egyházzal birniük és megígérte, hogy ezen jogaink elnyerésében gyámolitand, de fájdalomígéretét nem teljesítette. Mi, két millió orthodox román — mond Mocsonyi — mondhatjuk, másfél század óta tényleg nem birunk metropolitával. — Azután elemezni kezdvén történetileg a románok jogigényeit, azt mondja, mikép ugyan jobb volna, ha a császári kegyelem ezen elválasztást rögtön decretálná és a románoknak congressus tartását megengedné, melyben ügyeiket rendeznék és metropolitájukat megválasztanák. De végre, mond ő, ha egy vagy más után igazságot nem nyernénk, és valaki a püspökök befolyása által a karloviczi metropolita vagy patriarcha megválasztására meghivatnék, úgy hiszi, bűn volna ily meghívásnak engedni. Ha azonban a románok a karloviczi választásban semmi részt nem vesznek, véleményem szerint — mond Mocsonyi — el fogjuk érni a következőket: 1. Hogy a megválasztott szerb főpásztornak nem lesz ürügye a románok feletti suprematiát magának tulajdonítani. 2. Hogy a világ előtt tettel fogjuk bebizonyítani, mikép mi mindnyájan, egyik úgy mint a másik, jogunk és lelki érdekeink öntudata által áthatottan, el vagyunk határozva, azokat semmi körülmények közt lábbal nem tiporni. 3. Ezáltal a világ és fejedelmünk előtt világos lesz, hogy két millió román, jó keresztény és ha jobbágy egyházi kormányzat és képviselet nélkül van, mely körülmények, úgy hiszem, elég fontosak arra, hogy régi törvényes kívánalmaink és igényeink czéljához vezessenek, azaz nemzeti egyházunknak a szerb egyháztóli teljes administratív elválasztására“. Napóleon császár trónbeszéde, Pá í*í S.janis Au 97 44 +141 né ülseinek mai napon történt megnyitása alkalmává a császár így szólt : „Senator uraim, képviselő uraim ! Az épen most múlt év, daczára némely megzavarásnak, a békét megerősödni látta. Minden szándékosan terjesztett hitek (rumeurs) képzelt követelések (pretentions) iránt, maguktól elenyésztek a tények egyszerű valósága előtt. Idegen hatalmakhozi vonatkozásaim tökéletesen kielégítenek és több uralkodók látogatása még elősegíti barátságos kötelékeink megerősítését. Mivel Poroszország királya Francziaországba jött, maga megítélhette kívánságunkat, hogy mindinkább akarunk egy kormánynyal és néppel egyesülni, mely nyugodt és biztos lépéssel megy a haladás elé. Én az olaszországi királyságot elismertem, azon szilárd szándékkal, hogy jóakaró és önzésee a tanácsom által két ügyet, melynek antagonismusa a kedélyeket és lelkiismereteket mindenütt megzavarta, kiegyenlítsek. A polgárháború, mely Amerikát pusztítja, kereskedelmi érdekeinket mélyen veszélyezteti. Azonban, amennyiben a neutrálisok jogai tiszteletben tartatnak, annak kívánságára kell szorítkoznunk, hogy e viszály mihamarább véget érjen. Cochinchinai telepítvényünk katonáink és tengerészeink vitézsége által megerősíttetett. A spanyolok, kik vállalatunkhoz csatlakoztak, miként reményiem, azon vidékeken feltalálandják bátor közreműködésök jutalmát. Az anamiták uralmunk ellen gyengén védelmezik magukat és mi senkivel sem állanánk harcban, ha Mexicóban egy kevésbé lelkiismeretes kormány eljárásai arra nem köteleznének, hogy Spanyol és Angolországgal egyesüljünk, honfiaink védelmére és az emberiség és népjog elleni megtámadások visszatorlására. Ezen viszályból semmi se eredhet, mi képes volna a jövőbeni bizalom meggyengítésére. A külügyi kérdésekkel a foglalkozástól menten (libre de préoccupations extérieures) figyelmemet főkép pénzügyeink állapotára fordítottam. Egy őszinte előterjesztés (expose) annak állapotát önökkel megismertette. Én e tárgyat csak néhány szavakkal érintendem. A közvélemény azon számtól, mely szerint a függő adósság 963 millióra rúgott, megrettent; de ezen adósság, miután jelenlegi határai között maradand, nem kelthet aggodalmakat, mert e számot már 1848 előtt elérte, oly időben tehát, midőn Francziaország jövedelmei távol voltak a mostani jövedelmektől. Különben ez összegnél figyelembe kell venni : először azon 652 milliót, melylyel az állam a császárságot megelőzött időszakban volt terhelve; továbbá azon 78 milliót, mely a rente tulajdonosainak a beváltás idejében kifizettetett, végre a többi 233 millió hiánylatot, melyet az utóbbi két távoli expeditio idézett elő, s melyet különben kölcsön útján kellett volna fedezni. Látni fogjuk, hogy a császárság felállítása óta, igaz, hála a lassan kint eszközlött consolidálásnak, a hiánylatok nem a fedezendő szükségekkeli arányban és a 10 év óta elért előnyökkel növekedtek ; de valóban uraim igaztalanság volna feledni , hogy a kiadások az épen nem dicsőség nélkül vívott két háborúra szükséges kölcsönnel szaporodtak ; a 622 millió, melyet az államkincstár a nagy köz-éehasznú munkálatokra fordított, független a 3 milliárdtól, melyeket a társulatok a 6558 kilométer hosszú vasutak építésére szántak; a telegráf-hálózat helyreállíttatott; csaknem valamennyi állam szolga sorsa javíttatott ; a katonák jólétére való buzgalom megkettőztetett; a hadvárak a létszámmal oly arányba tétettek, hogy Francziaország méltóságának béke idején megfeleljenek ; a tengeri had és tüzérségi anyagszerek átalakíttattak ; egyházi épületeink és közemlékeink helyreállittattak. Ezen kiadások a császárság egész területén, minden hasznos munkálat számára termékeny ösztönt adtak. Nemde a városokat átalakulni, az országot a földmivelés haladása által gazdagabbá tenni, s a külkereskedést 2700-ról 5,800 millióra emelkedni láttuk ? Végre egyedül a közjólét emelkedése által az állam bevételek több száz millióval növekedtek. Ezen előszámlálás Francziaország pénzügyi segélyforrásainak egész kiterjedését kimutatjaelőttünk, — és mégis — bárminő lett legyen a hiánylatok eredete, s bármily jogosak lettek legyen a kiadások, veszélyesség volt, azokat többé nem szaporitni. E czélból a senatusnak egy oly gyökeres eszközt javasoltam, mely a törvényhozó testület számára nagyobb ellenőrségi jogot ad s azt politikámnak mindinkább társfelévé teszi (associe). Ezen rendszabály azonban — amint erről könnyen meggyőződhetni,épen nem szolgált kisegítő eszközül arra nézve, hogy felelősségem könnyíttessék. Ez oly önkénytes s komoly reform volt, melynek takarékosságra kell bennünket kényszeríteie. Midőn lemondtam azon jogról, miszerint az ülésszakok közti időközökben rendkívüli s pótlék-hiteleket nyithassak meg, s mégis lényeges dolog volt, fönntartani az előre nem látott szükségekrőli gondoskodás jogát. A hitel-áthelyezések (virements) rendszere erre nézve eszközöket szolgáltat, s azon előnynyel bír, miszerint ezen jog a valóban sürgetős s elutasíthatlan szükségekre szoríttatik. Ezen új rendszer szigorú alkalmazása segélyt nyújtana nekünk arra nézve, hogy pénzügy kezelésünket megingathatlan alapokra helyezzük. Önök hazafiasságára s fölvilágosultságára számítok, hogy fáradozásaimat buzgó közreműködés által támogatandják. A költségvetés tüstént az ülésszak megnyitása után, önök elé fog terjesztetni. Nem minden sajnálat nélkül határozom el magamat arra, hogy több adók kivetését javasoljam önöknek , azonban bevételeink emelkedése mellett, amint erről meg vagyok győződve, ezen terhelés csak ideiglenes teend. Először is a 4/2 peres rente átalakítására vonatkozó törvényjavaslattal kellene önöknek foglalkozniok, mely, míg az államkincstár érdekeit méltányosan öszhangzásba hozza az állam hitelezőinek érdekeivel, az államadósság unificatiójának előkészítésére van irányozva. Legális módon kifejtem önök előtt uraim, a dolgok állását. Tudják önök, hogy én minden alkalommal, mely valamely hasznos reformra kínálkozott, elszántan s kezdeményezőleg léptem föl. Mindamellett is nem kevésbé sértetlenül fönntartandom azon alkotmánynak legfontosabb alapjait, (bases fondamentaies), mely az ország számára már tiz évi rendet s fölvirágzást szerzett. Jól tudom, hogy mindazoknak, kik a hatalom birtokában vannak, közös sorsuk, legtisztább szándékaikat félreismertetve s legdicséretesebb tetteiket a pártszellem által elferdittetve látni. De ezen zaj tehetetlen, ha a nemzet bizalmát bírjuk, s ha semmitsem mulasztunk el annak kiérdemlése végett. Ezen érzet, mely minden viszonyok közt nyilvánul, legbecsesebb jutalmam, s legnagyobb erőmet képezi, így ha előre nem látott események állanak elő, mint az élelmi eszközök megdrágulása s a munka kevesbülése, a nép szenved ugyan azonban igazságérzeténél fogva nem tesz engem felelőssé szenvedéseiért, mivel tudja, hogy minden gondolatom, minden fáradozásom, minden tettem szüntelen sorsának javítására s Francziaország jólétének növelésére van irányozva. Ne csináljunk magunknak illuziókat az iránt, amit még teljesítnünk kell; azonban ugyanekkor kívánjunk szerencsét magunknak ahhoz, hogy tíz évet a kielégített népek nyugalma s a nagy állam testületek egyessége közepett töltönk el. Erélyesen ragaszkodjunk föladatunkhoz, s bízzunk a gondviselésben, mely oltalmának mindig látható jeleit adá számunkra !elyeknek a déli parton eső része igen meredek. Az első átkeléstől nem messze még egyszer átvonul a patakon s azután mindjárt egy széles völgybe lép, a honnan a tetőt áthágva a Körös völgy területébe száll. Még a hegytető elérése előtt vonul el az országút Gyerő-Vásárhely mellett, a mely helység mögött északra látható a Nádas terének felső része; ettől délre, mintegy katlanban fekszik Pányik helysége, így a Kapus-patak területéről a Körös területére vezető átmenet és megfordítva, tulajdonképen nincs semmi hegység által szorosan kimutatva, hanem a két völgy választékát egy széles dombterület alkotja, amely a vasúttak átmeneteit nagyon megnehezíti. E nehézségek már korábban sokoldalú tapasztalatok által el voltak ismerve, s én bebizonyítva találtam a szükségességet, a Körösvölgyből a Szamosvölgybe leendő átmeneteire nem a kapusi, hanem a nádasi tetőt választani; nemcsak az elsőnek igen nagy magassága végett (20 öl) az elsőhez képest, hanem a térnek fönnemlített dombalakú minőségéért. A Nádasvölgy, tulajdonkép a közte s a Körösvölgy közt emelkedő, épen leírt váltető a Körösvölgyből Körösfő helységénél bejárható, azonban az átmenet, mint ezt a maga helyén látni fogjuk, csakis alaguton eszközölhető. Ezen átmenet Nádas helységén felül, a melyen a hasonnevű viz átfolyt volna eszközlendő. Ezután mindjárt következik a völgynyilás, a mely a Nádas vizét fölveszi; a völgynyiláson túl lefelé egy domb alakú hegyoldal kezdődik. Megvizsgáltam a Nádas völgyét felső részében, a Kőrösvíz magaslatainál s alább Kolozsvárnál is, s a tér minőségét, ha nem is tökéletes kedvezőnek, de nem is épen kedvezőtlennek találtam. A magaslattól kezdve a völgyet a mozdonyforgalomra nézve mindig elfogadható lejtőzéssel érhetni el. Meglátandjuk egyátalában, hogy a Körösvölgy legkedvezőtlenebb helyein, valamint az átmetszendő mellékvölgyeken a lejtőzésre és emelkedésre, valamint a kanyarodásokra nézve oly viszonyok léteznek, amelyek a vaspálya építésére nem mondhatók kedvezőtleneknek. A magaslatnak a tenger színe feletti magassága 302.00 öl. A völgytalp magassága Kolozsvárnál 130.00 öl s a távolság a kettő közt 21.331 öl. E völgyek vidéke s a Kolozsvár körüli tava,sok fában, különösen fenyőfanemekben gazdagok. Épületfa is bőségben van. Kereskedelmi czikket, főkép Magyarország felé, zsindelyek s deszkák képeznek, a melyek különösen Gyalunál s Bánffi-Hunyadnál készülnek s nagy mennyiségben szállíttatnak el. Abocsis aranyosi mellékvölgyek. Aboósitető a Szamos- és Marosvölgy közt. Kolozsváron alul, ettől nem messze, a Szamos jobb partján kevés távolságra egymástól két patak ömlik a Szamosba, amelyek közül az alább eső a Kolozstól nyugatra fekvő hegyoldalakat mossa. E két patak az éjszaki kisded zúgalakú völgyekben ered, amelyek a Szamos völgyét s a Marosvölgy tájaitól elválasztó hegyláncz nyúlványait számosan borítják. A hegygerincz legmélyebb holypadása Boós helységénél van. E hegygerincz túloldalán kezdődik az Aranyos-mellékvölgy területe. A bérczek oldalai Boósnál s Kolozsvárnál különbféle alakuakká szakadvak ; a Kolozstól egész a várbérczig nyúló oldal különösen egy szakadatlan sorát mutatja a domboknak s hegynyilásoknak. A Bocsnáli hegyholypadás legalkalmasabb az átmeneteire; a Szamos-völgy lapályából lassanként ([fölemelkedhetni, a hegyláncz minden kinyulásait egy vasút fejlesztésére fölhasználhatni, s az érintett két völgyön át két vonallal tehetni kísérletet a bécsi felső terület elérésére. Itt egy alagút fúrását a hegykúp alakja már kijelölte, s miután ennek alakzata két egymástól nem távol eső átmeneti pontot enged, terjedelmes tanulmányozás tárgya fog lenni, kiszemelni, mely irány lesz az alagútnak adandó, hogy kedvező helyen lehessen a túloldalom völgyekbe jutni. Az erdélyi vas u. Ministertanácsos, lovag Gheka jelentése a kereskedelmi ministerhez az erdélyi vasút ügyében. (Folytatás.) Mellékvölgyek s magaslatok. Miután vasutak építésénél a mellékvölgyek használatának czélja nem egyéb, mint átmászása a völgyeket egymástól elválasztó magaslatoknak : a dolog technikai lényegében fekszik, hogy tárgyalásuk nem az őket képező főfolyamok rendén, hanem mindig azon két hegyhát (magaslat) leírásánál történjék, amelyek annak oldalait környezik. A mellékvölgyeket csak azért kell megvizsgálni, hogy a magaslatok áthágását ki lehessen puhatolni. A Kapus-patak s a Nádas mellékvölgyei a Körös és Szamos közti magaslat. A Körös vizének a Szamosházi átmenetelénél két magaslat vonja magára a figyelmet. B.-Hunyadtól keletre emelkedik a Risek-Dumbrava hegység, a mely a Körös felé mendenezét képez s itt annak vizeit fölveszi. A hegyhát ellenkező oldalán dél felöl a Kapuspatak területére léphetni, a mely a Szamosnak egy mellékvize, resp. mellékvölgye, s Kapusnál a Szamosba foly, mint ez föntebb meg volt említve; északra a Nádasnak, hasonlólag a Szamos egy mellékvölgyének van eredete, s az is említve volt, hogy ez Kolozsvárnál ömlik a Szamosba. Ha már a Körös és Kapus közti magaslat kedvező átmeneti pontot nyújt a vasútnak, akkor a Kapus völgye erre nézve mindenesetre alkalmasabb a Nádas völgyénél. Ez azonban csakis a Kis- és N.-Kapus közti térről áll és innen a hasonnevű pataknak a Szamosba ömléséig, s e téren, a jobb partot használva, a viz nem igen erős lejtőzését követi, hanem a K.-Kapus melletti s azon felüli téren a völgy zúgalaku és csavargós. Fölfelé haladtában az országút, mely N.-Kapuson felülig a viz mellett nyúlik el, eltér a víztől, átmegy a tetőn, N.-Kapuson túl mintegy ', mértföldnyire átkel egy kis patakon, fölhalad e patak balpartján, még pedig hegyoldalak közt, a me(Folytat, köv.) Katonai határőrvidék. Miután a horvát-szlavón katonai őrvidék földmivelési viszonyait statistikai adatok nyomán Horvát- és Szlavonországokéival összehasonlítottuk, hátra van még, hogy mind a két országbani adóügyet vegyük szemügyre és hasonlítsuk össze. A horvát-szlavon katonai őrvidék 1860-ban következő adókat fizetett : 1. Földadóban: szántóföld, rét, szőlő ft. és gyümölcsösért ..... 807,988/9 Az egyházérti földadóban 208,01/8 87,890/6 Kereskedelmi, ipar, malom és védadóban Ház-, jövedelmi-, fogyasztási-, mérési-, rongyszedési és közmunka-megváltási adóban . 20,132/3 adók összege 936,813/6 2. Rendkívüli adópótlék 107,199/7 Összesen . 3. Különböző dij és bértartás, accis és vásárjövedék, út- és hídvámokban stb..................................... 207,594/2 Összes tartozásban . 4. Ide tartoznak azon adók, melyeket a horvát-szlavon őrvidék Horvát-Szlavonországgal közösen fizet , melyek vám-, só-, dohány-, bélyeg és lotteria-jövedékekből állanak és alább előjőnek. Ezek összesen tesznek .... 3,864,420 Az adóból a rendkívüli pótlékokkal együtt a horvát-szlavon őrvidék összes népességére fejenkint esik 1 ft. 5 kr. a dij és a bérjövedékből 3 kr., összesen tehát 1 ft. 8 kr. a. é., végre a Horvát- és Szlavonországokkal fentebb említett közös adóból, ha az egyformán osztatik ki a két területen, fejenkint 2 ft. 48 kr., egészben tehát 3 ft. 56 kr. a. é. A közönséges földadóból egy holdra esik 28/1 kr. és a külön adó alá vetett szántó- és iparföldre 67 kr. ide számítván a rendkívüli pótadót, az elsőre 36 krt. az utóbbira 83 krt. a. é. Horvát- és Szlavonországra ugyanazon évre esett: 1. Egyenes adó és pedig földadó 1,196,965 ft. Rendkívüli pótadó ............................... 199,494 „ Épületadó, a rendkívüli pótadóval . . 237,444 „ Személyes keresetadó.......................... 276,105 „ Jövedelmi adó, a rendkívüli pótlékkal 167,924 „ Az egyenes adó tehát a rendkivüli pótlékkal összesen............................... 2,077,932 ft. 2. Ezen egyenes adóból esett az országos pótlékra 12 kv és földtehermentesítési pótlékra 415/18, kr minden adóforint után, mely 2 millióra rúg — 62,159 ft, miután ebből az államhivatalnokok által befizetett jövedelmi adó 15,773 ftban evonandó, az adó volt.......................... 1,103,255 Tehát összesen . . . ~ 10 3,181,187 ft 1,0440,13,/3 1,251,6074