Sürgöny, 1862. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1862-02-01 / 26. szám

kintettel a képzettségi minőségre, felvétetett, mely ily­­formán kinevezett tisztikar a hivatalos eskünek 1861-ik évi december 30-kán történt letétele után működését azonnal megkezdé. Ennek létrehozatala a megyei főkormányzó­k méltóságának alig vette néhány napját igénybe, úgy annyira, mikép ezen gyorsaság bizonyos egyéneknél sajátságos hatást ébresztett, melyet közelebbről és részletesebben feltüntetni ugyan nem akarunk, annyit mindazonáltal megjegyezvén, miszerint azon, bizonyos részről a tisztikar összeállíthatása ellen gördütni szán­dékolt erőfeszítések nagyrészt eredménytelenek ma­radtak, — és e jelenség félreismerhetlen bizonyságul szolgál az iránt, mikép a főkormányzó ő méltósága — kinek a nehezebb időkben tettekkel is tanúsított haza­szeretete általános elismerésben részesül, — a megyé­nek józan és kedves hazánk jól felfogott érdekét szi­vén hordozó lakosai részéről bizalommal elvállalt ne­héz tisztében határozott támogatási hajlammal talál­kozott , és mely tőle el sem forduland, mert jelen állá­sában is többszöri jelét mutatja annak, miszerint egye­dül ősi alkotmányunknak biztos alapokra leendő visz­­szavezetése, mint Ő Felsége és a nemzet egymással kapcsolatos java, azon szent estét, mely tetteit vezérli, és melyre szilárdul közreműködni a kormányzatra lé­pett tisztikar hazafiul kötelességéül tekinti. X. Vidéki levelek, h­igból, január 27-én. (Ex abrupto). A me­gyei bizottmány­, vagy a jövő országgyűlés megala­kulásáig egy kis türelmet kérünk szerkesztő úr, mert bizony itt kevés anyagunk van egy jó czikknek vagy tudósításnak a leírására. A megyei hivatalnoki kar már complet,­­ fő­jegyzőt nehezen bírtunk kapni, a kir. biztos úr nem tehetvén róla , hogy ezen, némileg legdiszebb megyei hivatalra nem igen vállalkoztak competens egyének. A főjegyző is azon hivatalnokok egyike, kikre el nem mondhatni, hogy „fac me talem, talis erő." Végre sok tusakodás után, Nehrebeczky György, volt kir. biztosi titkár, tudományosan kiképezett, szép te­hetségű fiatal egyéniség neveztetett ki főjegyzőnek. — Még egy törvényszéki ülnökség is betöltetlen, talán — R . . . . Lőrincz, gyakorló ügyvéd nyerendi el e hi­vatalt. — Szívből kívánnék neki. A városi tisztikar is megalakult úgy, a mint volt; városi kapitányunk az maradt, a ki volt, s igy megint olyan rend lesz a városban, a­minő volt. Városi bírónak Lyachovics András van kinevezve. A casino M­a­k­k­a­y Dániel elnöksége alatt leg­előbb rendeztetett. Makkay úr rövid beszéddel nyitá meg a tisztválasztási gyűlést, és midőn újra megválasz­tatott volna elnökül, még rövidebb dictióval fejezé azt be. A volt kasinoi derék felügyelő is újra megvá­lasztatott. A hírneves ungi Páli bál, mely oly hirben áll mint a keresztúri vásár, vagy a mária pécsi búcsú — az idén elmaradt. De még lent a vendéglőben, daczára annak, hogy vásár volt, Józsi két osztrák forintnál töb­bet nem muzsikálhatott össze magának. — Ilyen valami Drugeth s Rákó­czy elhunyta óta még nem történt Ung­­váron , mert ha 1824 előtt nem volt is arra való alkal­mas hely, a hírneves Páli bál azért mindig vagy a fe­hér hajónál , vagy a fekete sasnál tartatott meg. Ez signum pro re, hogy meg vagyunk elégedve, é­s elmu­latunk tánczvigalom nélkül is. A Razumite jaziczit is elénekeltük szépen kará­­csonkor, de a kibéküléssel még nem vagyunk tisztában. Ennyi az egész, mit Ungból jelenleg írhatunk, ha­nem van kilátásunk egy jó tragikus czikkre.­­ Azt mondják ugyanis a vén emberek, hogy ilyen nagy hóra i­­ég nem emlékeznek Ungban, mint most esett; ha az olvadás most egyszerre talál bekövetkezni, ak­kor itt a városban nagy stráges lesz, s annyival in­kább, miután eléggé vakmerően,most télben hozzáfogtak a r­égi híd fölbontásához, a­mely annyira mennyire megtörte a jeget, miáltal azon, holmi szorgalmas Diae­­teu-macherek által, ezelőtt több évvel rögtönözött hit­­vé­ny hid némileg biztosítva volt. A január 26-án itt tartatott úgynevezett diák mise nem a legjobban sikerült az orgona-muzsika mellett ; a vox humana mindenkor a leglélekeme­lőbb a templomban; kár az élő hangokat holmi élet­művetlen eszközök által háttérbe szorítani. Az éneklő­ket illeti a főszerep, a mű­hangok csak kisegítő eszkö­zöknek tekintessenek. 1. 1. Külföld. V. (Legújabbak szemléje.) Mexikóban királyi trónt szándékoznak felállítani. Az eszme, mint általá­nosan hiszik, Francziaországtól származik, mely euró­pai politikájával öszhangzásban, ennek betöltéséről is gondoskodik. A tuileriák ura, mint már mondva volt, erre nézve Ferdinánd Miksa Főhgre fordítá szemeit; né­melyek szerint, mert a Főhg iránt ennek párisi látoga­tása óta különös személyes vonzalommal viseltetik; má­sok szerint azonban és valószinű­leg helyesen, ezen je­löltség mögött egy igen fontos, mondhatni, égető ügy rejlik, melynek megoldása azzal közvetlen összefüg­gésben állna. A francziák császárja t. i. ezen másod­­szülöttségi trón alkotása és betöltése által a velenczei kérdésnek békés megoldását akarja lehetségessé tenni; vagyis : azon távoli trón némi kárpótlásul adat­nék, az olaszoknak átadandó Velenczéért. A bécsi lapok közöl a legbuzgóbbak, tüstént e hit első fölmerülté­­vel, indignatióval utasíták vissza ezen egész esz­mét; először, mert az a tuileriák urától jövő trón­ajándék ; másodszor, mert az ajándék mögött he­lyesen sejték a valódi politikai indokot. A „Patrie“ mindamellett is ma nyíltan föllép ezen combinatióval, s azon reményét fejezi ki, hogy Austriának Mexicó ál­tal, Velenczéért cserében, elégséges kárpótlást fognak nyújthatni. Ez ügy­e szerint már félhivatalos színeze­tet vesz föl; legalább azzal ruhá­zzák föl egyrészről, azonban a másik részen, a hivatalos színezetű téren, még mindig néma csend uralkodik, s így föl kell tenni, hogy az „Indep.“ azon állítása, miszerint az egész ügy Bécs és Páris közt már elintézett dolog, alaptalan, leg­alább az ü­gynek második, a kárpótlásra vonatkozó részét illetőleg. A „Wanderer“ mai száma erősíti is, miszerint illetékes körökben távolabb állnak ma mint valaha at­tól, hogy ily csere­alku lehetségében higyenek. Egy más bécsi lap pedig azt hiszi, miszerint ezen egész trón­­felajánlási ügy a tuileriák részéről is csak diplomatiai manoeuvre. A párisi kabinet ismét egyszer baráti érzel­meket akar tanúsítani a bécsi udvar iránt, s ha egye­bet el nem ér is, az országcsere és trónváltozás gondo­latát a felszínen tartja. A „Patrie“ mai lepel-szellőztetése mindenesetre annyit eszközölt, hogy a franczia trónbeszédnek Olasz­országra vonatkozó tétele megnyeré a kellő világot. A császár két ügynek kiegyenlítéséről szólt, s most már világos, miszerint Rómát és Velenczét érte, mely utób­binak egy kiegyenlítési módját szintén agyában hor­­dá. Természetesen nem a tuileriák lakója lesz oka, ha a kiegyenlítés sem egyik sem másik ügyben bé­kés után nem sikerült. A római udvar, tudjuk, mily határozottan felelt a franczia fölszólításra. A turini kabinet feje, úgy látszik, ezt igen jó alkalom­nak tekinti arra, hogy saját elutasított javaslatait is­mét eml­ékezetbe hozza. Az „Op.“ constatirozza a Rómá­­vali transactio lehetetlenségét, s hozzáteszi, miszerint a fennforgó ellentét csak oly javaslatok által egyenlíthető ki, melyek Olaszországban fogamztak s értek meg. Rica­­soli javaslata szerint, mint tudjuk, az egyházi államok egész területét, kivéve Rómát, olasz csapatok szállnák meg, Rómában pedig egyelőre vegyes olasz-franczia őrség maradna. Ricasoli állítólag ezen javaslatának elfogadtatását Párisban újólag ajánlá, hozzátévén, mi­szerint Róma ügyében mindenesetre eldöntő lépésnek kell történni, mert különben a Velencze elleni támadást nem tarthatja vissza, s a franczia kormány akkor azon alternatívába jutna, hogy vagy az olaszok cserben­­hagyásával dugába engedné dőlni az egész olasz ügyet, vagy tettleg be lenne kénytelen avatkozni. Ri­casoli ezen jajszavának mindenesetre különös illustra­­tiojául szolgál azon újólag fölmerült hír, hogy Gari­baldi Albániában kiszállást tervez, mely ha nem igaz is, de azért diplomatiai hatását mégis megteheti. ANGOLORSZÁG. Körülbelül ugyanazon modor­ban, mint a „Times“, az „Economist“, a két a­m­e­r­i­k­a­i harczféllel szemben, a semlegesség szigorú megtartá­sát s a zárlat tiszteletét kívánja, még azon esetre is, ha Angolország azt illustriusnak tekintené. Szerinte először is Angolország megkímélheti magát a zárlat megszegésének fáradságától, mivel hat hónap alatt az Egyesült­ Államok kormánya belátandja, hogy eljárása hasztalan, s akkor a zárlat magától meg fog szűnni. Továbbá, ha a zárlat nem tartatnék tiszteletben, ezál­tal az éjszaki államok számára ürügy szolgáltattatnék azon állításra, hogy a dél csak az idegen beavatkozás­nak köszönheti diadalát. Azonban a viszálynak ily módon előidézett megoldása csak mulólagos­ lenne; má­sik következmény lenne az Angolország s Amerika közti növekedő elkeseredés, mely az amerikai sajtó egy része által már most is buzgón szittatik. Végül a zárlat tekintetbe nem vétele valószínűleg oly háborút fogna előidézni, melyben az angol nép nem állana egy­­értelműleg a kormány részén , mivel egy ily háborúnak az lenne következménye, hogy Angolország a rabszol­gaság gyűlöletes ügyét látszanék erkölcsi támogatás­ban részesítni. Az angol lapok általában kedvezőleg nyilatkoz­nak Napóleon császár trónbeszédéről. — A „M. Post“ azt állítja, hogy a császár beszéde egészen bé­kés szellemű, s hogy Francziaország azt megelégedés­sel fogadandja. Amerikát illetőleg a trónbeszéd kije­lenti, hogy Francziaországnak csupán óhajtások kife­jezésére kell szorítkoznia mindaddig, míg a semlegesek jogai tiszteletben fognak tartatni, — hogy így ezen vi­szályok rövid időn megszűnjenek. De meddig fog ez tartani ? Ezen kérdést nehéz megoldani, — mivel is­meretesek a franczia kormány véleményei, Char­leston eltorlaszolása s a zárlat hatálytalan természete iránt. Mindenesetre a trónbeszéd növelendi a császár népszerűségét Angolországban, — melynél ez bizal­mat gerjesztend, — mivel a trónbeszédnek mindegyik szava valódi őszinteség bélyegét hordja magán. A „Daily News“ úgy találja, hogy a trónbeszéd­ből béke­igéretek tűnnek ki. Szerinte valóban sokkal szám­sabb politikai nehézségek vannak napirenden, semhogy Európában állandó nyugalom helyzetét le­hetne remélni;­­ azért elég, ha egyik évről a másikra békében élhetünk. A „Daily Telegraph“ azt mondja, hogy mindaz, mi a császárt eddig elő foglalkoztató, akár Németor­szágra, akár Olaszországra vonatkozólag — félre van téve, s hogy Napóleon jelenleg egyedül Francziaor­­szággal foglalkozik. A „Times“ kijelenti, hogy a császár az üléssza­kot férfias, mérséklett s Európára nézve megnyugtató beszéddel nyitá meg, mely utóbbi mindig nem minden aggodalomtól ment feszültséggel várta ő felsége beszé­dét. — „Francziaország magatartása“ — úgymond — „a mint azt Napoleon föltünteti, olyan, a minőt csak óhajthatjnk, az irányunkban barátságos s békés szel­lemű. — A császár mindazon pontok iránt megnyug­tatja a világot, melyek hajdan nyugtalanságot okoz­hattak; megnyugtatja Poroszországot, sőt még Austriát is, kijelentvén, mikép csupán ar­ra akar szorítkozni, hogy Olaszországnak tanácsokat adjon. — Amerikát illetőleg, a trónbeszéd annak irányában némi fenyege­tést foglal magában. Valóban a császár nem tétovázik kijelenteni, hogy az éjszak­a dél közti polgár­háború komolyan veszélyezteti Francziaország kereskedelmi érdekeit, s majdnem sajnálatot nyilvánít a fölött, mikép csupán azon egyszerű óhajtás kifejezésére kell szorít­koznia, hogy az amerikai viszályok rövid időn meg­szűnjenek.­­ A császár ezt is mondhatta volna: „Míg Francziaország semlegességi jogai tiszteletben fognak tartatni“ ; e helyett azonban ezen általánosabb kifeje­zést használta: „Míg a semlegesek jogai tiszteletben fognak tartatni.“ Egyébiránt ezen jelentékeny kifeje­zés az egyetlen, mely ellentétben áll a trónbeszédnek lényegesen békés modorával.“ FRANCZIAORSZÁG. Az algini „Akhbar“ első izben megintetett, — mivel egy f. hó 21-ről kelt czikk­­ben megsértő az Algírban fönnálló törvények, s egy kiadott ítélet irányábani tiszteletet. Az államtanács elé egy oly törvényjavaslat ter­jesztetett, mely a kath. világban nagy sensatiót ger­jesztene. Ezen javaslat az alsóbb papság fize­tésének javítására vonatkozik. Mint tudjuk, Lavalettenek Thouvenel­­hez jan. 18-ról intézett s már közlött jegyzéke Anto­ne 11­­ bibornoknak egy Lavalettehez intézett le­velére hivatkozik. Ezen levél igy hangzik : „Kedves marquis úr ! Azon ígéret teljesítéséül, me­lyet tegnap önnek ama látogatás alkalmával tettem, mely­­lyel ön engem a Vaticánban megtisztelt, — kötelessé­gemnek tartom kijelenteni, hogy semmit sem kell hoz­záadnom, vagy visszavonnom ama válaszból, melyet az exclád által, a legudvariasabb modorban hozzám intézett közlésre kelle adnom. — Örömmel ragadom meg ezen al­kalmat stb. Antonelli.“ OLASZORSZÁG. A hivatalos turini lap je­lenti, hogy az általános népszámlálást tökélete­sen létesítettnek lehet tekinteni. Az egynémely meg­lepő eredményt derített föl, így p. o. Turin lakos­sága, melyet 180,000 lélekre számítottak, több mint 210.000-re megy. A k­ö­v­e t­k a m r­a f. hó 25-ei ülésében elfogadó ama törvényjavaslatot, mely különböző dijakat s ille­tékeket állapít meg, a kormány által adatott bizonyos megajánlásokért. A nemesi czimekről, czimerekről stb., melyeket illetőleg Bastogi saját tervében forma­­szerű fokozatot állított föl, abban említés sem létezik, mivel a bizottmány az illető czikket kitörte­ Az „Opinione“ f. hó 29-ei számában Napoleon császár trónbeszédét tárgyalván, azt kérdi, hogy minő kisegítő­ eszköz békíthetné ki Olaszországban a dualizmust. Szerinte Thouvenelnek Láva­iért ehhez intézett jegyzéke semmi javaslatot sem fog­lal magában, s Rómát sem hívja föl egy olyannak elő­terjesztésére. A pápai kormány jelen viszonyai kizár­ják egy Francziaország által tanácsolt egyezkedés lehe­tőségét. Francziaország részvétteljes s önzetlen tanácso­kat adhat ugyan; azonban bizonyosan tartózkodni fog Olaszországnak s a pápának javaslatokat tenni, ne­hogy azok visszautasittatása veszélyének tegye ki ma­gát. — Miután a pápai kormány az elvesztett tartomá­nyokat vissza akarja foglalni, — Olaszország pedig a még most annak b­rtokában levőket is meg akarja sze­rezni, s azokat meg is kell szereznie, s az egyez­kedés lehetetlen. Olaszország nem annyira oly megoldást keres, mely a római udvar által elfogadta­tó, mint olyat, mely Francziaországra nézve kelle­mes. „Legyünk róla meggyőződve“ — ezek a czikk vég­szavai, — „hogy a császár által a két ellentét kibékí­­tése iránt kifejezett óhajtás csupán oly javaslatok által létesittethetik, melyek Olaszországban gondoltatnak ki s érleltetnek meg.“ Rómából jan. 27-ről kelt tudósítások szerint, a szent atya kijelente, hogy mindaddig nem fog nun­ci­u­s­t küldeni Sz. Pétervárra, míg az orosz kor­mány szabadságba nem helyzendette Bialobrzeski kanonokot, s a varsói fellegvárban fogva tartott­a a Szibériába deportált papokat. A pápa — mint mond­ják — biztosítékokat kívánna Oroszország részéről. — A vars­ói új érseknek első tetteit a Vaticánban türelmetlenül várják. — Alaptalannak nyilvánittatik azon közlés, mintha Mattei, Patrizi­s Reisach bibornokok a pápához járultak volna oly czélból, hogy a lengyel mozgalmat demagogicus mozgalom gya­nánt tüntessék föl. NÉMETORSZÁG. Hírszerint a porosz követek­­háza több nagyfontosságú kérdésekben fog kezdemény­­zőleg föllépni. Többek közt Forckenbeck egy, az ügyrend átvizsgálására vonatkozó indítványt fog elő­terjeszteni. Továbbá egy oly bizottmány alakult meg, mely egy uzsora­törvény előleges tárgyalásával van megbízva. Ezenkívül az ipar­társulatok számára törvé­nyes állás fog biztosíttatni, é­s végre az ipar­szabad­ság behozatalára vonatkozólag is indítvány fog előter­­jesztetni. Mint Berlinből jelentik, a G­r­a­b­o­w-féle töredék (a. ndnisterialisok) a hessen-kasseli kér­dés iránt indítványt szándékozik előterjeszteni. — Más­részről azt állítják, hogy a porosz kormány ezen ügy­ben közlést akar intézni a többi német kormányokhoz. — Ellenben a „Weser Zig“ egyik levelezője azt erő­síti, hogy a Hesse­n-K­a­s­s­e­l r­e vonatkozó tárgya­lások Bécs s Berlin közt újra fölvetettek. — „Diploma­tiai körökben“, — így írnak a brémai lapnak, —elég­gé tudva van, hogy Kassel irányadó köreiben Austria segélyére számíthatni hisznek. Ezért a porosz kabinet nem mulasztható el, saját szövetségeseit ama veszélyre figyelmeztetni, mely akkor keletkeznék, ha azok vala­mely mozgalom következtében, Kasselbeni bea­vatkozásra látnák magukat kényszerítve, é­s ezen lépés okául saját katonai érdekeit emelé ki, me­lyek nem engedik meg, hogy egy, két állam­ részét ösz­­szekötő tartományt idegen csapatok által megszállatni hagyjon. — Ez a nyilatkozat különösen Bécsben ada­tott át, — s ezzel egyszersmind a közös egyezkedés iránti óhajtás fejeztetett ki.“ SPANYOLORSZÁG. Egy Madridból január 28-tól kell sürgöny szerint, a követ­kamrában O’Don­nell tábornok teljesen helyeslé Serrano tábornok eljárását, ki Vera Cru­z-nak a­­ hatalmasság nevé­­beni megszállatását kihirdető. PORTUGAL. Louléban az adók behajtása alkalmával komoly zavarok ütöttek ki, — úgyhogy Lissabonból katonaságot kelle oda küldeni. OROSZORSZÁG. Az orosz „akadémiai lap“ köz­li, hogy az egyetemek számárai szabályzat szerkesz­tése végett, B­r­a­d t­k e senator elnöklete alatt kineve­zett bizottmány munkálatát bevégző, s tervét f. hó 18-án az oktatásügyi minister elé terjesztő. Ezen ter­ven kívül még a gymnasium­ok­s elemi­ is­kolák számárai szabályzat is a minister bírálata alá vannak terjesztve. A t­u­­­a­i nemesség a földbirtok kiterjedéséhez képest egy csekély adót vetett ki magára, a­mely az ama kormány­kerületbeli segélyre szorult tanulók segélyzésére van szánva. Először a nemesek, s má­sod­sorban a nem-nemesek gyermekei vétetnek tekin­tetbe. Táviratok: London, jan. 30. Mexicó­b­ól, dec. 27-től jelentik .A congressus ülésszaka 15-én bezáratott, miután a kormányra korlátlan telj­hatalmat ruházott át. — 52.000 főnyi nemzetőrség hivatott be. — Dob­­rado új ministeriumot alakított. — Az összes lakosokra súlyos hadiadók vettettek. Páris, jan. 29. este. A „Patrie" egy, Ferdi­­n­á­n­d­ M­i­k­s­a főherczegnek a m­e­x­i­c­ó­i trónrai je­löltségére vonatkozó czikkben kijelenti, mikép reméli, hogy a mexicói kérdés szabályzásánál, Austria szá­mára, Velenczéért cserében, elegendő területi kármentesítések fognak megajánltathatni. Róma, jan. 29. A polgári törvényszék elnöke orozva meggyilkoltatott. Madrid, jan. 29. Az állami erdők elada­­tása által 300 millió ft. szereztetik elő. Hannover a, jan. 30. délután. A követ­kamra 4 órai vita után visszautasítá a nemesi kamrának azon határozatát, miszerint az egyoldalulag kiadatott k­a­­tonai büntető-perrendtartás az alkotmány megsértését foglalja magában. Sz. Pétervár, jan 30. Ma a „Journ. de St. Pétersb." jelenti .A moszkvai nemesi kamra elha­­tározá a választási elvnek a közigazgatásra s törvénykezésrei alkalmazását. Hirszerint a tartományi adók kezelése az államhivatalnokoktól el fog vétetni, s választott hivatalnokokra bízatni. Sz. Pétervár, jan. 29. Az ok­tatásügyi mi­niszer 4 kedvelt tanárt fölhatalmazott arra, hogy Sz. Pétervárott polgárijog-, büntetőjog-, összehasonlító tör­vénytudomány- s nyilvános közigazgatási jogról fölol­vasásokat tarthassanak. Tegnap nyita meg Schuwaloff főkormányzó a nemességi gyűlést, s kijelenté, hogy a csá­szárral­ szoros szövetség nélkül a nemesség jóléte kép­zelhető­. A császár óhajtása az, hogy a nemesség tartsa meg saját kiváltságos társadalmi állását; az csak úgy szilárdíthatja meg saját befolyását s oldhatja meg a megoldatlan fontos kérdéseket, ha a trónnak szilárd támasza marad.­­ A kormányzó megígérte, hogy jogosult közhasznú óhajtásokat támogatand. Ragusa, jan. 30. Tegnap a török csapatok Poglizzából ellenállás nélkül Glavskáig nyo­multak. — Ezen falu lakosai austriai területre vonul­tak; a fegyveresek csak a határig vonultak vissza, s a törökök visszavonultával eltávoztak. —A fölkelők szét­oszlott­k, s jelenleg még csak mintegy 100-an vannak együtt Konstantinápoly, jan. 29. A török kor­mány, mely Garibaldinak az adriai ten­ge­r­e­n­­ kiszállásától fél, Ome­r­ pasát oda utasítá, hogy ez esetben a dalmátiai kormány­zóval egyetértőleg járjon el. Konstantinápoly, jan. 26. A függő­ adósság vizsgálata végetti bizottmány kinevezte­tett . A w­al­e­s­i herczeget naponkint várják ide. A „Banshee“ gőzös Máltába indult, a herczeg rendel­kezésére. A „Sürgöny­ magántáviratai. Brüssel, jan. 31. Az „Indép.“ Párisból f. hó 30 ról jelenti, miszerint közvetlenül egy igen hosszan tartott minisztertanácsi ülés után Thouvenel Rómába futárt indított. Lavalette h­ey­­zete elviselhetetlen. London, jan. 31. A walesi hg febr. 7-én fog elutazni; a fában Bécs­t is érinteni fogja, a­hol két vagy hároom napot idézend s innen elin­dulva Triesztben az’„Osborne“ hajóra fog’szállani. Gazdasági ellenőr, Pest, jan. 81. f* A pesti piacz egész hét folytán nagyon mértékle­tes volt az adás-vevés dolgában, s az árak sem szenved­tek máig valami följegyzésre méltó változást. A lefolyt utolsó három hét alatt mintegy 150,000 mérő búza hoza­tott Pestre vasúton, de a forgalomra nem volt érezhető befolyása. Ha történik imitt amott pár krral olcsóbb ela­dás a jegyzett áron alul, az rendesen a hibás vagy silány gabonánál előforduló eset, de a hiánytalan szép, tiszta búza tulajdonosai még folyvást ragaszkodnak Ludas Ma­tyi elvéhez. Átkelet a bécsi börzén 1862 január 30-án. Austriai értékben. Színházi kőadás február 1. Nemzeti színház. 1 z­s­i­d­ó n­­ő. Opera 5 felvonásban. Pesti német színház. Der Postillion von Lonjumeau. Oper in 3 Aufzug Budai népszínház. Károly úr bogara. Vígjáték 1 felvonásban. Három egyszerre. Vígjáték 1 felvonásban. Vasmegyei társas táncz. Távirati tudósítás a bécsi börzéről, január 31-ről : 5% Metaliques 83 35 ; nemzeti kölcsön 69— ; bank­részvények 789.; hitelintézeti részvények 192.—; eztrat­­agio 137.75; londoni váltók 138.40; arany díja 6.52. Felelős szerkesztő: VÉRTES ERNŐ. Circus Carré. A Beleznay-kertben levő lovarkörben szombat, február 1-én I. fényes előadás a magasabb mírlovaglás, testgyakorlat és lóidomitás­­ból. Helyek ára : Páholy 6 személyre 12 ft. Páholy 4 személyre 8 ft. Páholyülés 2 ft. Tribünülés 1 ft 20 kr. Zárt­szék 1 ft. ll-ik hely 60 kr III-ik hely 80 kr. Pénztár­nyitás 4, kezdete 5 órakor. Jegyeket előre válthatui d. « 10 órától kezdve a pénztárnál. 5* „ austriai értekben . 6457Alsó-.aUstriai esc bank 632— 5°/o nemzeti kölcsön 8320Éjszaki vasut-részv. .2 5 5% metr liiques . . . 6930 Államvasút . . . 276__ 5% magyar földteher.. 7025Nyugoti vasút . . .160— 5°/o erdélyi „ 67—Pardubiczi vasút . .12750 1889-iki állampapír . 1375­ Tiszai „ 117— 1854-iki ,, 9271Déli 266... 1860-iki ,, 884 4­29 W Comoi sorsjegyek . . 1650 Lloyd.................. Hitelintézeti ,, 12550Pesti lánczhid . . .400 4°­.Duragözh sorsieev. 9975Amsterdam 1­0 boll ft 11775 Triesti sorsi.................127—Augsburg 10­0 d. ért. ft.11710 Budai „ 40 ft. 3615 Frankfurt 100 d. ért. ft.1790 Hg. Eszterházy „ „ 99—Hamburg...................10370 Hg. Salm „ „ 3710London 10 font ster­ling138_ Hg. Pálffy » „ 3950Páris 100 frank . . 5475 Hg. Clary „ „ 3625Cs koronás arany . . 195 Orr. St.-Genois „ „ 38—Cs. arany................... 648 Wii dischgrätz 20 ft. 2125Napoltonsd’or . . . ■Souv. i ainsd'or . . . 114 Gr. Waldstein „ „ 2375 1915 Gr. Keglevick 10 ft 1625Angel souvereigne . . 1392 Nemzeti bank részvény Hitelintézeti 200 ft. 789.­Orosz császári . . . 1125 19280Ezüst....................... 13750

Next