Sürgöny, 1862. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1862-02-26 / 47. szám

meg nem történt, és ez az 1836-ik ótai magyar törvény­­hozás hibája, a­mely hibát a legközelebb múlt ország­gyűlés helyrehozni akart és minden esetre helyre hozandja, mihelyt alkalom jó, hogy a magyar állami ügyek alkotmányos uton intéztessenek. Tárgyunktól egy kissé eltávoztunk, szükség azért arra visszatérnünk. Szemünk előtt tartván mind­­azt, mi eddig a magyarországi szerbekkel történt, önkényt merül fel előttünk azon kérdés : vájjon Magyar­ország, vájjon a szerbek másfél század­nál tovább tartott küzdelmeik után el­érték-e azt, mit óhajtottak? Annak, mikép sem a szerbek, sem pedig Magyar­­ország el nem érték óhajtásaikat, bebizonyításába nem akarunk mélyebben bocsátkozni. A szerbek mai nap is fentartani és biztosítani akarják Magyarországban nemzeti individualitásukat. Magyarország Sz. István koronájához tartozó öszves tartományai még ma sem rendezték. Azon irány, melyet egyik és másik rész is követett nyilvános cselekedetei­ben — mindannyiokra veszedelmes s azért félre kell azt vetni, ha azt, mi után törekszenek, elérni óhajtják. Hogy a szerbek és Magyarország közötti egyet­értéshez juthassunk, előbb azon kell lenni, hogy a két fél közötti kölcsönös ellentétes törekvések kibékíttesse­­nek. „Magyarországtól követeltetik, hogy szűnjék meg a szerb nemzeti individualitást ignorálni, és azon legyen, hogy állami organismusával a szerbek állapotját öszhangzásba úgy hozza, hogy avval a szerbek meg­elégedjenek ; a szerbektől pedig kívántatik, hogy Ma­gyarország részéről irányukban mutatandó jó szándé­kokra bizalommal támaszkodjanak, és hogy ugyan­evvel a bizodalommal az amúgy is bonyolult szerb kérdés megoldását megkönnyítsék.“ A most mondottakban rejlik a magyarországi szerb kérdés iránti gondolatainknak veleje, úgy véljük, a szerbek meg nem szünendnek követelni, hogy törvény által ismertessék el az, hogy ők, mint nemzet Magyarország kiegészítő része, és hogy mindig arra fognak törekedni, hogy ez ország­ban politikai nemzetiségűk ismertessék el. Mig ez mind meg nem történem!; mig Magyarország elvben el nem ösmerendi, hogy az országban a szerbeknek szerb jogaik vannak ; mig azoknak egyházi és iskolai ügyeiken kívüli nemzeti ügyeikben valami authonomia ne­m adatik, és legvégre, míg Magyarországban oly állapot nem jó lét­re, hogy a fenálló hatóságokban a szerbek a maguk ha­tóságát tekintendik, addig — mi legalább úgy véljük — a szerbek ki nem elégíttethetnek. Magyarországnak tehát azt, hogy a szerbeknek némi historicus jogaik vannak, elvben el kellene ismernie, és ha ez megtörté­nend, erősen meg vagyunk győződve, hogy e jogok speciál­is elintézésében mind a két fél könnyen egyetér­­tene. És mihelyt ez megtörtént, a magyarországi szerb kérdés meg lesz oldva, mind a magyar, mind pedig a szerb nemzet javára. Hogy e megoldásig juthassunk, nagyon bizonyos, hogy mind a két részrőli munkában öszhangzásnak kell lenni. „Erősen meg vagyunk győződve, hogy vala­mennyi szerbre legnagyobb fontosságú dolog, hogy Magyarország teljes alkotmányát megnyerje, és e te­kintetből a szerbek minden erejökkel kötelesek Magyar­­országot támogatni, hogy az alkotmányáig juthasson. Hanem szintazonkép tartjuk, hogy Magyarország tör­vényes állapotja csak akkor lesz megerősítve és bizto­----] —-f-.Tnlr q fig.prhpri k­urrut ia hizt.O­sitandják. Legyen szabad még valamit észrevennünk. Magyarországban eddig a szerb törekvések tisz­tasága iránt gyakran támadtak gyanúk, és azok vagy mint Magyarországtóli elszakadási vágy vétettek, vagy az képzeltetett, hogy a szerbek mások biztatására je­lentik ki kívánságaikat. Természetesen, míg Magyar­­országban ily vélemény uralkodik, a szerbekkel­ őszin­te egyetértéshez nem juthatni. Igaz, a szerbek az eddigi küzdelmekben mindig a hatalom mellett állottak, és igen sok bizonylat van, hogy kívánságaik teljesítését a hatalomtól reménytet­ték. De ne felejtsük el, hogy a szerbek ezt kénytelen­­ségből és mindig csak akkor tették, mikor Magyaror­szág által kívánságaiktól határozottan elt­­tettek.­­ A hatalom nagyon értette a szerbek erejét a maga hasz­nára, de mind a szerbek, mind a magyarok kárára fel­használni, mivel a szerbeknek kilátás nyuttatott, hogy kívánságaik teljesíttetnek, Magyarország pedig e kíván­ságoknak mindig elleneszegült. Ismerje el Magyar­­ország elvben, hogy a szerbeknek mint ilyeneknek vannak jogaik, és ha ez elv életbe léptetik, meg fog győződhetni, hogy attól a perc­től a szerbek minden ál­lami kérdésekben igaz fiúk gyanánt mellette állandóak és vele párhuzamban fognak haladni. úgy véljük, hogy a szerb separatistikus törekvé­seket tekintőleg nem kell sokat beszélnünk , csak fi­gyelmeztetnünk mindenkit, hogy a szerbek mindig, mi­kor alkalmuk volt, nyíltan kijelentették, hogy jogaikat birni és élvezni a magyar korona alatt óhajt­ják és magában a vészteljes 1848-iki májusi gyűlésben sem felejtkeztek meg a kötelékről, mely őket a magyar koronához köti. „A magyarországi szerbek mint magyar polgárok speciális jogokat óhajtanak bírni“ és a ma­gyarországi státusférfiaktól függ, azt, mit a szerbek óhajtanak, öszhangzásba hozni az ország alkotmányá­val! „A szerbek az ország legfelsőbb administratiójá­­ban és a törvényhozásban Magyarországtól elszakadni nem óhajtanak; hol egy törvényhozás és egy adminis­­tratió van, ott az elszakadásról szó sem lehet. Valamint tehát a szerbek igazságtalanul és politikátlanul csele­kednének, ha az administratio és törvényhozásban Ma­gyarországtól elválni kívánnának , szintúgy igazságta­lan és politikátlan, ha a szerb nemzeti élet nyilvánulá­­sa mint az anya­ földtőli elválási szándék és az ország politikai és territoriális integritásának megsértése vé­tetnék.“ itt is kivívott, ez arra inditá, hogy minél több erejét fordítsa e szerencsétlenekre. Miután gróf Schimmel­mann ajánlatát, Wandsbeckben nagyobb intézetet föl­­állítani, tiszteletreméltó okokból el nem fogadta, enge­dett a szász király Frigyes Ágost felhívásának és meg­­alapitá 1778-ban Lipcsében az első süketnéma-képző­­intézetet Németországban. (Vége következik. Napi újdonságok. * B­u­d­á­n az előkelőbb körökből műkedvelő­ társu­lat alakult, mely a böjt elején a budai várszínházban a paksi és kalocsai vízkárosultak javára előadást rendezene, mely alkalommal „Die Gefangenen der Cereona“és „Eine Erzählung ohne Namen“ czímű vígjátékok fognak előadat­ni. Hogy e szini estély iránt a közönség nagy érdekeltsé­get tanúsít, mutatja azon körülmény is, hogy az első rangú páholyjegyek már mind elkeltek. Különösen a finom mi­­veltségéről és elegantiásáról ismeretes P-né asszony játé­ka, ki az első darabban a szám­ot személyesítendő kedves élvezetet igér. * Múlt számunkban említettük, hogy a „magyar gazd­­asszonyok“ elhatározták, hogy az általuk rendezett hang­verseny jövedelmének egy részéből a vízkárosultak szá­mára kenyeret süttetnek. Most már azt is megemlíthetjük, miszerint a derék hölgyek 160 kenyéren kívül nagy meny­­nyiségű szalonna, liszt, sajt és főzelékkészlettel és 150 ft. készpénzzel járultak a szerencsétlenek fölsegéléséhez. A pénz és élelmiszerek kiosztásával az egylet egyik leglel­kesebb és köztiszteletben álló tagját, Konkoly Fe­­r­enczné úrhölgyet bízta meg, ki febr. 26-kan az „Argo“ nevű gőzhajón Paksra, — nemes küldetését betöltendő, — elutazott. Ily hölgyekre a haza méltán büszke lehet! * Az uj szőny-bécsi vasutvonalon a rongálások hely­­reállittatván, a közlekedés újra megindult. * Érdekes tánczvigalom. Hg. Schwarczenberg Bécs­­ben mart. 1-jén az árvízkárosultak javára fényes bált ad. A 800 belépti jegyet 15 magas­ rangú hölgyből álló választ­mány kezeli. E bálban részt vehet minden művelt ember, a ki e jótékony czélra 100 frtot akar és képes áldozni. A bál kiállítását s az estebédet a herczeg saját pénztárából fedezi. * Gróf Zichy István özvegye, szül. gróf Stahremberg Franciska, Veszprém megyében fekvő ösküi kőbányáját, melyben fehér homokkő fejtetik, s csernyei márványbá­nyáját, a mennyiben az akadémiai palota építéséhez hasz­nálni akarná az építtető bizottmány, minden teher nélkül átengedi, szivéből örvendvén — mint az akad. elnökéhez irt levelében mondja — hogy egy ily intézet ápolása által az özvegynek filléreit a haza szent oltárára tehetni al­kalma lehet. * K­o­v­á­c­s Pál, kedves novellistánk Győrött márcz. 10-kén a dalkörrel estélyt rendez, a győrmegyei és csa­lóközi árvízkárosultak fölsegélésére. * Kanizsán megjelent: Kanizsa város törté­netei annak jelen viszonyai, irta Horváth Gyula. Kiadja a szerző. Ára 50 kr. Ezen érdekes történeti adatokkal és ok­­mányokkal bővelkedő füzet érdekes lesz mindazokra nézve, a­kik városaink részletes történetével megismerkedni óhaj­tanak. Kívánatos volna, hogy minden nevezetes­ városunk­nak találkoznék egy egy készült és gondos ethnographia, mikép­­gy idővel az e terén kiállított füzetek egy egész nagy munkává nőhetnék ki magukat. S az aztán a pártfogó közönség segélyével az illető városok czimer-képeivel s egyéb megőrzésre méltó ábrákkal is illustráltathatnék. * Egyik lapunk azt írja Desirée Artet kisasz­­szonyról, hogy Berlinben menve, ott fog először német nyelven szerepelni. Mi úgy tudjuk, hogy ezt már Drezdá­ban s az itteni német színpadon is tette, de azért a néme­tek nem ujjongtak érte, csak az tetszett, hogy szépen énekel. A „P. L.“-ot valamelyik magyar lap gúnyolta azon diczé­re, de valóban mély szakértéssel írt kritikáért, melyre Artot éneke által lelkesült, •É­s ime néhány nap múlva a nem. múzeum hangversenye után, melyben egypár zsi­nórt akasztott ruhájára, tán ugyancsak e gúnyolódó tollból, azt olvassuk, hogy ő Európa első művészi tehetsége. Ez talán a csinos magyaros öltözék daczára is egy kissé sok lesz.­­—Jelentés: Miután „Magyarország tisztikara 1862-ben“ czimü schematismusunk a beérkezett hatósági adatok nyomán összeállítva már sajtó alatt van s t. mart. 5-én t. ez. előfizetőinknek szétküldetik — figyelmeztet­jük t. ez. ivtartóinkat a még künnlevő előfizetési ivek fentebbi ideig beküldésére. Ez időn túl a mű­ ára — könyv­árusnak adatván át — 70 kr. leend. — A pesti jótékony­ nőegylet mély kö­szönetét fejezi ki A­r­t­o­t Desirée kisasszony, továbbá b. Jósika Kálmán, Stocker, Szubovits, Kaul és Z­i­m­a­y uraknak és az egyetemi dalárdának azon tettle­ges támogatásért, melyet mind az egylet szegényeinek, mind az árvízkárosultaknak nyújtottak, midőn f. hó 23-án a Lloyd-teremben rendezett hangversenyben közreműködé­süket oly kész előzékenységgel felajánlották. Egyúttal köszönetét nyilvánítja az egylet Beregszász­­ úrnak, ki a használt zongorát a czél iránti tekintetből ingyen en­gedte át. — Nyilatkozat: „Bohócz“ czimü lapomat a jelen viszonyok közt tovább nem folytathatván, t. ez. előfizető­imnek múlt év deczember havi 50 kv e­l­ő fi­z­e t­é s­­­i 1l e­­tőségét készpénzben visszatéríteni, vagy „D­a­­­rázsfészek“ czimü három kötetes munkám­mal, — melynek bolti ára 2 ft., — kártalanítani kötelességemnek ismerem, felkérve az illetőket a további rendelkezésre. Virág Lajos: * A P. Lloyd tegnapi száma egy bal nehéz föltalálásá­ról tesz említést s azt valami gyilkolási esettel összefüg­gésben levőnek véli. Biztos tudósítás alapján közölhetjük azonban, hogy e női kéz, vagyis inkább egy női kézhez tartozó négy ujj a jobb-és nem balkézről való, és hogy a városi Rókuskórházban, hova vizsgálat végett e két kül­detett, egy még jelenleg is ott ápolt, de már javuló szol­gáló csonkított kezének maga a kardvágás által sértett leány által elismertetett. Mi módon veszett el e kéz a kórházi bonczteremből, még eddig földerítve nincs. * Tegnapelőtt azon üvegcsarnok, melyet a sétány­estélyek alkalmával a Széchenyi ligetben a mulatni sze­rető ifjúság többször rögtönzött tánczhelylyé, lángok mar­taléka lett, s most is épen tánczvigalom tartatott benne, melyet Stöckl ismert tánczmester ur rendezett. A tűz tá­madásának oka iránt még nincsenek egészen tisztában, némelyek gyújtást is rebesgettek. * Miskolczról írják, hogy gróf E­r­d­ő­d­y, a ki mint Aspermont utód az ónodi uradalmat a Rákóczy ágon bírja, a hazai lapok felszólamlásai nyomán elhatározta, II. Rá­kóczy Ferencz hamvait önköltségén a haza földjére szál­lítani. A gr. e hamvakat az éppen most épülés alatt levő ónodi templomba akarná letétetni, a­hol számukra fejedel­mi porokhoz méltó sírboltot építtetne. Ónod, mint Rákóczy­­birtok, s a nagy-jelentőségű 1707-diki gyűlés székhelye, bizonyára sok illetékességgel bir Rákóczy tetemeinek be­fogadására. Gr. Erdődy ebbeli tervét Bartakovics Béla egri érsek ő exojával is közlé, a ki azt nagy mértékben helyeselte. * A „Korunk“ irja f. hó 21-ről: Tudva van, hogy a kir. főkormányszék, a tavali szűk termés tekintetéből a szeszgyártást az erdélyi nagyfejedelemség területére már septemberben kibocsátott rendelete által betiltá. A tilalom 15 napig tartott. A kir. kormányszék most kényszerítve találta magát, esedezni ő Felségénél, hogy „a bizonyosan bekövetkező erdélyi ínség" némi részbeni megelőzhetésére a szegénységnek szükséges gabna bevásárolhatására há­romszázezer forintot utalványoztatni méltóztassék. Jelentések a dunai árvízről. Friedrich György kiküldött kir. biztos­s­aga beadta jelentését a Duna árja által elöntött vidékeken tartott körútjáról, mely szerint f. hó 19-kén Bécs ne­vű gőzösre, melyet a dunagőzhajózási társulat az ahoz tartozó személyzettel mindaddig, mig a felebaráti rész­vétből eredeti küldetés tart,­o­sságának rendelkezésére bocsátá, felrakatván az élelmi és más szerek, 10% óra­kor megindult. A hajóra rakott szállitmány állt : I. a m. kormány által készpénzen bevásároltatott : 10,500 kenyér, 1298 font szalonna, 15 akó s 34 pint pálinka, 41 akó 24 pint bor, 20 mázsa só és 10 font paprika. II. Pest város nemeslelkü lakosainak adakozásából begyült : 1198 kenyér, 47, mérő 5 véka, 22 zsák, 104 csomó s két csomó különféle hüvelyes növény, 1 akó 9 stere és 8 üveg pálinka, 53 darab és 1200 font liszt, 7 darab sonka, 90 köteg különféle ruhanemű, 129 font sajt, 10 darab tábori ágy, 194 zsák burgonya, 128 pár lábbeli, 37 darab s 37 font füstölt hús, 2 zsák ten­geri, 432 font hús, 15 akó 9 pint bor, 135 font só, 1 fazék zsir, 10 akó sör, 1 font rizs. III. A pesti lövész­társulat által áldoztatott 2853 kenyér, 500 font sza­lonna, 20 darab sonka, 300 font só és 14 font paprika. IV. T. Jankovics Gyula rácz-almási földbirtokos pedig adott 30 akó bort. A hajó a kir. biztos által maga mellé vett kísé­rettel együtt megindulván, s elhagyva Csepel szigetnek déli csúcsát, azon tapasztalás létetett, hogy habár a Duna árja meghaladva a balpartot, valamint Ercsin túl a jobb partot is, azon aggály, melyet Pest városnak küldöttjeiben a Duna folyásának Szalk Sz.-Márton felé látszólagos irányváltoztatása felkeltett, nem valósult. Szalk Sz.-Márton irányában a hajó megállapod­ván, az ottani gőzhajózási ügynök jelenté, hogy ott és a vidéken se baj, se szükség nincs. Másodszor Dunavecsénél állt meg a hajó, hol a megyei esküdt hivatalosan jelenté, hogy se Dunavecse, se ennek közvetlen szomszédságában fekvő falvak, kivéve Soltot, hol körülbelül 36 ház dőlt le, s hír sze­rint 2 ló és 1 tehén veszett el, a Duna árjától nem szen­vedtek, s Dunavecse s a szomszéd községek nem csak hogy magok részére segélyt nem vettek igénybe, de sőt magok gyűjtenek segélyt, azt lehető mennyiségben készen is tartották, melyekből saját kivonatukra a kir. biztos 307 kenyeret, jelesen Dunavecséről 115, Tasról 21, Apostagról 28, Dabról 18, Dömsödről 125, — az alsó vidékbeli szűkölködők közt kiosztandót át-Vollj fel a 1VCO&C/U iái lUbii yjo/ /jouu gwbvuuii^ sót stb. mint ezúttal kevésbé szükségest a dunavecsei elöljárók gondviselése alatt hagyott azon utasítással, hogy annak rendeltetése helyére szállítását a legköze­lebb megindítandó hajóval eszközöljék. Mivel pedig az adakozásban Apostag is részt vett, a kir. biztos azt a malmokig megközelité, hol két molnár jelenté, hogy az apostagi határnak őszi vetései felette szenvedtek, de veszély s ínség náluk nem létezik. Végre 5’­ órakor délután a hajó Duna-Földvár­­nál vetett horgonyt, hol a hivatalos jelentésekből kide­rült, hogy a tolnai oldalon fenyegetett, vagy szükséget szenvedő pont nem létezik, s hogy Paks m. város alsó részében fekvő néhány ház összeroskadt ugyan, de mind a házak tulajdonosai, mind pedig azon balparti lakosok, kik Sz.­Benedek, Lako­s Úszódról átmenekül­tek, heten el vannak látva. De lesújtó volt azon hir, hogy Paksig menni nem lehet, sőt kisebb járművekkel is lehetetlen a közlekedés, mivel a kiöntés befagyván, nem elég erős megbírni a terhet, s nem elég gyenge engedni a csolnakoknak. Az áttörés minden kísérlet daczára sem sikerült, mivel a hajó félórai haladás után Harta irányában iszonyú jégtorlasz előtt állott, mely egész szélességében elzárta a Dunát. Erre a kfr. biztos három csolnakot küldött el szükséges fedezettel ellátva, de mind a há­rom csolnak ugyanegy időben térvén vissz­a, azon hirt hozák, hogy Madocsán csak két ház roskadt össze, a pesti oldalról pedig Harta magát eltorlaszolván, a viz­­roham ellen biztosítva van, s igy ott, valamint Patajon szükség nem létezik, és hogy csak Ordas azon hely, hol 127 ház, tehát felénél több víz alatt áll, és e házak egy része már romokba dőlt. Továbbá ez oldalról Kalocsa felé közeledni lehe­tetlenség lévén, a gőzhajó Dunaföldvárra visszaindult, s ott az egész szállítmányt 160—170 szekérre rakatva, Paksig tengelyen szállították el. A kir. biztos úr második jelentése már kedvezőb­beknek tünteti föl a körülményeket, miután a Földvár és Paks közti jég nemsokára megindulván, a két város közti közlekedés megnyílt. Ez által lehetővé tett, több szorongatott szomszéd községeket, mint Ordas, Duna- Pataj, Szt. Benedek, Lak, Úszód, élelmi­szerekkel el­látni. Az e tekintetben jól felpakolt hajóval a jelentést t vő t. k. biztos ur reggeli 7 órakor útnak indult. A­mint Ordas helység felé közeledtek, az ott kitűzött fe­kete zászló és a két helyen is megszakított töltés sem­mi kétséget sem hagyott fenn, hogy a pusztulás szín­helyére érkeztek. A parton nagy néptömeg várakozott, melyből a biró és jegyző kiválván, nehéz szivvel elő­terjesztette, hogy emberi munka nem volt képes a viz­­árt feltartóztatni, mely 127 házat elborítván, 45-öt már pusztulásra kényszerített. Mintegy 30 család maradt e szerint a zordon téli időben védő fedél nélkül, s mint­hogy az elborított házak majd kivétel nélkül vályog­ból épülnek, a még fennálló rész is már repedezni és sülyedni kezdvén, előreláthatólag hasonló sorsra jut. Emberélet egy sem esett áldozatul, azonban a lábas jószágból több darab. A különben sem vagyonos nép­enségre jutott lakostársait kitartó istápolással ellátni képes nem lévén, őket 5—6 napra biztosítandók, a hajó készleteiből 500 kenyér, 20 darab szalonna, 10 font só, 5 akó bor és 3 üveg pálinka szolgáltatott ki a jelentők­nek,hogy a szükséget szenvedők közt igazságos arányban kiosszák. Hasonló eljárás követtetett Duna-Patajon. E helységnek egy negyedét borította el a víz, s 50 ház részint elpusztult, részint pusztulásnak indul. A 96 csa­ládot, mely ilykép segély nélkül maradt, 276 főre szá­mítják. Emberélet itt sem esett áldozatul s házi állatok­ban sincs veszteség. Itt 800 darab kenyér, 40 darab szalonna, 25 font só, 7 akó bor osztatott ki, s az ezu­tán begyülendő kenyör-a­dományok elosztásánál e köz­ség nyomor­ fiaira kiváló figyelem leend. Ezután a hajó Paks felé folytatta útját, hol 11 óra körül horgonyt ve­tett. A Földvárról előtte való nap eltakarodott jég kö­zel Paks alatt megállapodott. A kiszállás és közleke­dési állapot feletti tájékozás végett a hajón levő Win­terhalter Károly cs. kir. kapitány és Millánó József hajókapitány ajánlatot tettek, hogy ők Puszta-Zádor irányában a Dunán átkelni szándékoznának. Mi álta­luk eszközlésbe is vétetett s addig a kirakodás függő­ben tartatott. Időközben a kir. biztos ur Péchy József főszolgabíróval és a helyhatósággal érintkezésbe tette magát. Tölü­k értesült, hogy a készletnek a dunaföldvá­­riak számára átadott része oda szerencsésen megérke­zett s az előbbi szállitmány is a pestmegyei oldalról odaszorult egyefogyottak és más közes községek ínsé­gének enyhítésére a legczélszerübben felhasználtatott. Ezután a Kalocsára való átjuthatás miképeni eszköz­lése képezte a legközelebbi czélt. De a túloldallal a közlekedés már több nap óta megszakadván, senki sem találkozott, ki ez iránt képes lett volna biztos utat ki­jelölni. A k. biztos úr azonban mindenesetre el volt tö­kélve az átszállítást, habár kisebb járműveken is, vég­rehajtani. — Paks mezőváros, noha határában 300 ház került viz alá és 150 veszendőben van, s az ezen házak­ * X ----l»l 4« Ír auúrwa CKK 1 AAH r\ f "f»Alltí/ WOgKJ fp. lebaráti készséggel adott menhelyet a laki, szt. bene­­deki és uszódi menekülteknek, kiknek száma szintén 1000 re tehető. Szt. Benedek községben 300 házból csak 40 maradt szárazon és Babylon pusztulása vár rájok. A ló és szarvasmarhában a veszteség, a sertése­ket nem is számítva, 50-re megy. A laki és uszódi sze­rencsétlenek számára az előbb kiosztott 2000 kenyé­ren felül, még 19 % zsák burgonyát, 432 font nyers húst s 12 akó és 26 pint bort és akó pálinkát, 2 mázsa sót és 20 csomó ruhát rendelt a­k. biztos úr kezükhöz juttatni. A komáromi Csallóközben e hó folytán volt vízáradás iránt következő körülményesebb tudósí­tás adatott be . A Pozson megyéből leszakadott viz Csallóköz­nek e megyebeli részét a szó szoros értelmében egé­szen elöntötte úgy, hogy a szerencsétlenségtől egy köz­ség sem volt ment, s hála a gondviselésnek, hogy a baj, mely Csallóközt érte, az apadásnak indult s már job­bára lefolyt vizek által nagyobb nem lett, mert ha csak egy vagy 1­1, lábnyira árad, az erőnek végső megfeszítésével felhányt töltéseken még több helysé­gekbe tör, s ezeket tökéletesen kiönti. Csallóköznek 21 helységét egytől utolsóig meg­látogatta az árviz, de még a Csallóközön kívül fekvő Imely, Mártos, Naszvad községeket is; a határokban a vetések sok kárt szenvedtek: Csicsó, Néma, Aranyos, Megy­er­es, Ekel, N. Tány, Szimő, Kamocsa, Martos, I . Csicsón 57, Némán 80, Aranyoson 61, Megyeresen­­ 85 ház nagyobb részt összerogyott, részint pedig úgy megrepedezett, hogy lakhatlanná vált; az eddig vég­hezvitt nyomozások és jelentések szerint 356 ház vált Csalóközben lakhatlanná, 500 családon felül volt kény­telen máshol menedéket keresni; körülbelül 200 föld­­mivelőnek a TM jelen időben oly szükséges takarmány­készlete megromlott, vagy a viz által hordatott szét. Az erdőkben vágott fát, közel 500 ölet a viz to­vább vitte, egy vagy 30,000 kéve nádat is. Gabona Füs­­sön vagy 200 mérő veszett a vízbe, 1­3 ember lett ál­dozatja az árvíznek, és ,egy gyermek a széna-kazalra menekült anya ölében fagyott meg, míg számára se­gítség jöhetett. Az okozott kár nagyságát megbecsülni nem lehet, mert míg a vagyonosabb ember különben is tehetsé­géhez képest több kevesebb kárt könnyebben eltűr, addig a jelen évszakban az a nélkül is szűken ellátott szegényebb sorsú ember mindenét elvesztette, mert háza összedőlt, életén kívül más menteni valója már nem is lévén, csak roskadó lakát nézte kényes sze­mekkel. A­mi a vizáradásnak természetét illeti, az oly rendkívüli, hogy a mint a Pozson megyéből lero­hanó viz 1. hó 5-ről 6-ra a Csalóközt borítani kezdette, már 8-án a helységeken kívül nem volt száraz hely. 8- án érkezett Némára egy csapat utász, 9-én Csicsóra menendő, de már 9-én reggel az egész vidék jéggé vált, úgy hogy az utász-csapat a legnagyobb erőmegfeszí­­téssel birt­­nsig érni és az ott fagyott hadi­pontonokat elhagyván, 11-én jég hátán tette meg az útnak nagy részét haza felé; egy másik utász csapat Aranyoson szorult; úgy, mint ezen csapatok nemes kötelességük teljesítésében működtek, hasonló czélból 12 molnár legény csolnakokon, kik még az árviz előtt küldettek Tanyra és Bogyára; de a beállott fagy miatt lehetet­lenné vált minden segítségi kísérlet, és sok helyen, ki­vált a pusztai szállásokon a padlásokra menekült sze­gények sorsukra bízattak, mi máskép a legjobb aka­rattal sem történhetett. A szerencsétlenek közt a legszűkölködőbbeket sie­tett ő méltósága, a megyei főispáni helytartó úr a cs. kir. élelmezési hivatalból megtérítés mellett igénybe vett kenyér­készlettel ellátni, de iparkodtak Komárom me­gye több, főképen Ó-Szőny községe kenyeret, lisztet, és eleséget szállítani a megyeházához, a szükölködők közt leendő felosztás végett. Kitüntette magát a tatai és gesztesi uradalom tisztviselősége, mely a maga kebelében gyűjtött 121 ft. 30 krt küldött át ő méltóságának, a megyei kor­mányzónak, hogy a legszegényebbek közt feloszlassák, mely nemes tettéért minden egyesnek a szűkölködő emberiség nevében a legforróbb köszönetét nyilván kimondani kötelességének tartotta. Az ő cs. kir. Apos­toli Felsége által legkegyelmesebben adományozott 2000 ftnak úgy, mint más pénzbeli adakozásoknak arányos s czélszerű felosztása végett egy külön bizott­mány küldetik ki. Pestvárosi adakozások jegyzéke a vizkárosultak javára. (Folyt.) A 155. sz. ivén: Leh István 3 ft. Sperl Katalin 1 ft. Friedmann Samu 30 kr. Koch And. 50 kr. Weisz J. 50 kr. Scherzenloch Borb. 30 kr. Parth Vincze 50 kr. Grosmano­­vits György 40 kr. Wala Józs. 10 kr. Müller Bálint 50 kr. Vohor Anna 20 kr. Robert János 20 kr. Schubert József 1 ft. Figyelmessy Ferencz 50 kr. Schreiner Károly 1 ft. Schreiner Erzsébet 1 ft. Bernhart Róza 1 ft. Zolner Teré­zia 50 kr. Lencz Terézia 20 kr. Kuntka Antal 10 kr. Linhardt Ferencz 50 kr. Lipp József 50 kr. Leitner Já­nos 50 kr. Gerstenbrein Erzsébet 1 ft. Seliga Ignácz 20 fr. Wittmann Márton 1 ft. - A 646. sz. Fábry-féle ivén : Fábry örökösök 10 ft. K. J. 2 ft. Löwinger S. E. 1 ft. Lehraus András 3 ft. — Az 524. sz. Szentiványi-féle ivén : Nem. C. Beniczkyné 20 ft. Cerner Ernest 10 ft. Himber­­ger Dávid 1 ft. Az Azienda féle képviselőség 20 ft. — A 360. sz. Áldozó-féle ivén : Áldozó Mária és Braun Victor 10 ft. Silbermann Samu 1 ft. Hamburger Ph. 1 ft. Csató Ká­roly 50 kr. — A 186. sz. gr. Almásy-féle ivén : Gróf Al­­másy Dénes 30 ft. Gróf Almásy Kálmán (ifjú) 1 ft. Mo­­ricl Eugenia 2 ft. A gróf cselédsége 4 ft 50 kr. — A 27. sz. ivén : A pesti kövező ezéh : a kövező és cserepező ezéh pénzládából 30 ft. Simkovics Mihály 5 ft. Simnegi Fü­­löp 5 ft. Klein Frigyes 2 ft. Hirsch József 4 ft. Krump­­holz Mihály 5 ft. Gaál József 1 ft. Müller János 4 ft. Spi­­chal Enoch 4 ft.­­ Jmbach özvegye 4 ft. Nisnetz A. 2 ft. Krumholcz Ignácz 4 ft. Horák János 1 ft. Ignáty Ferencz 1 ft. — Az 592. sz. Panajot-féle ivén : Özvegy Panajot Katalin 50 kr. Dani Sándor hivatalnok 2 ft. Escher Imre 50 kr. — Az 516. sz. Sordán Alajos-féle ivén : Schwarz Éva 2 ft. Beck Adolf 1 ft. Muraközi Cecilia 1 ft. Meister H. 1 ft. Blaskovits A. 1 ft. Kolm Lotti 20 kr. Szépházy 50 kr. Weldáry Katalin 1 ft. Róth Zsófia 50 kr. Jordán Alajos 5 ft. Heyne Ferencz és neje 1 ft. — A 279. sz. Szunk-féle irén : Kolla József 5 ft. Saal József 1 ft. Lantz

Next