Sürgöny, 1862. február (2. évfolyam, 26-49. szám)
1862-02-23 / 45. szám
Második évi folyam. 'Szerkesztő-hivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. Kiadó hivatal: Barátok tere 7. sz. a földszint. 45. szám — 1862. Vasárnap, február 23 Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban, barátok tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmenti s levelekben , minden postahivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. ft kr , ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 4 50 Félévre 8 50 Egy hóra 2 — Vidékre, naponkint postán Egészévre 19 — Évnegyedre 5 — Félévre 10 — Egy hóra 2 — ft kr , ft kr NEMHIVATALOS RÉSZ. Bécs, febr. 21. L. A bíród, tanács alsóháza meghálálta a feszültséget, mellyel mai ülésének tekintettünk elébe. A vita, mint tudva van, az esküdtszékek behozatalát a sajtópörökre nézve illette. A bizottmány ajánlata, mint olvasóink a távirati sürgönyből értesültek, vagy mint alkalmasint még előbb is tudták, megbukott. Itt tehát csak azon érdekes históriát kell elbeszélnem, hogy a bukás miképp mily körülmények közt történt. Legelőbb is Lasser minister úr szólott. Emlékeztető a házat, hogy Pratobevera igazságügyi minister úr már nyolc hónappal ezelőtt kijelente , miszerint a kormány elvben nem ellenzi az esküdtszékeket, hanem csak az országgyűlések véleményét kívánja e tárgyban hallani. A kormány véleménye e tekintetben nem változott, de az esküdtszékek kivételes alkalmazását nem helyeselheti, minélfogva kéri is a házat, hogy a bizotmány ajánlatával hagyjon fel. A minister után szól Zyblikiewicz tudor úr (lengyel) és beszéde oly benyomást tesz, hogy hasonlóra e házban nem emlékezünk. A beszédet csak vázlatilan közölhetem, de ajánlom a tisztelt szerkesztőségnek, hogy egész terjedelmében ismertesse meg olvasóinkkal, habár csak azért, mert nem kis érdekkel bir azon centralista lapokkal szemközt, kik annyira szeretik a magyar törvénykezést gyalázni. A lengyel hazafi a többi közt igy szól: „Tschabuschnik követ az azon statistikai adatot emelé ki beszédében, hogy Bécsben 1852 óta, tehát kilencz esztendő alatt, a sajtódolgokbani büntetések mindössze nem mentek többre mint 170 börtönnapra és 480 forintra. Gácshonban, uraim, a sajtóra kimondott büntetéseket nem napok, hanem esztendők szerint számítjuk és a pénzbírságok ezrek re rúgnak. Pedig nálunk nincs annyi lap mint itt Bécsben; taval három független lapuk volt, az idén csak kettő van és ezekre azon kemény büntetések nem kilencz, hanem csak egy év alatt mondatak ki, az alkotmányos kormányzatnak első évében. Ezen különbségnek oka nem — miként azt sokan hinni fogják — a lengyel sajtónak jellemében, hanem törvénykezésünk állapotában keresendő. Tényeket említek uraim. Bizonyos kerütetben egy őrjárat alkalmával egy koldus fogatik el. A koldus siket-néma és ezt a kerületi elöljáró (Bezirks-Vorsteher) gyanúsnak taálja. Minthogy a koldus egyátalán szólani nem akar, az elöljáró úr a keresetet azzal kezdi, hogy megbotoztatja é s a koldus siketnéma marad. De hogy a koldust szólásra bírja, mit tesz az elöljáró? Vasat tüzesít és a tüzes vassal fenyegeti a koldust. Ez nem szól. Ekkor az elöljáró a tüzes vassal mellbeföfi a koldust s miután a kínzott most sem szól, másodszor harmadszor is ismétli az elöljáró barbár vallatását. A dolog titok nem maradt. Az elöljáró perbe fogatott, azonban a fölebbezés utján ártatlannak nyilváníttatott és büntetése csak abban állott, hogy az egyik kerületből a másikba tétetett át.“ A baloldalon zaj támad s folytonosan növekedik. Kiáltások: Mikor történt az? Hol történt? Hogy hívják azt az embert? Zyblikiewicz: „Felelek minden kérdésükre uraim. A dolog történt Krzostek kerületben 1856. vagy 1857-dik évben és a hivatalnoknak neve Alexa.“ Zyblikiewicz még több hasonnemű adatokat hozott fel, de ezek oly kényesek, hogy jobbnak tartom, a gyorsirói tudósítást bevárni. Az egész beszédnek benyomását egy kis véghatás is növelte. Lasser minister úr ugyanis szokása szerint védelmezvén a hivatalnokokat, Zyblikiewicz egyes adatainak ellentmondott és különösen egyre nézve kívánt a lengyel hazafitól bizonyítványokat, mire ez székét elhagyva, a minister úrnak azonnal átnyújtja a követelt bizonyítványokat. Gróf Clam jelentkezett volt, hogy a bizottmány ajánlata ellen szóljon, de a szót átengedi az utána következőnek. Ez Schindler úr, ki Julius von der Traun álnév alatt holmi ártatlan dolgokat összefirkálván, írónak tekinti magát. Olvasóink ezen nagy embert azon szaváról ismerik, hogy „a magyarokat az arkangyalnak tüzes kardjával kell bekergetnie a szabadság paradicsomába.“ Schindler úr azóta ügyvédi állomást nyert. Ma nemcsak a bizottmány, de a sajtó ellen is szól. „Azt híresztelik, úgymond a többi közt, hogy a szabad sajtó a legolcsóbb ellenőrködés. Hogy a sajtó milyen olcsó szokott lenni, azt mutatják a Revalenta arabikáról stb. szóló hirdetmények.“ A ház ezen őt lealázó életen elpirul. — „Ohó!“ hallatszik, de azért Schindler uram még is csak okos ember, — tudja Pál mit kaszál. Utána szól Rieger (a cseh), szellemdusan, életteljesen mint mindig s csak azon előnynyel, hogy nagyobb mérséklettel s botrány nélkül. A ház nevetve s bravókkal kiséri remek beszédét. A bizottmány mellett szavaz. Utána következik Kuranda, ki Schindler urat a következő apostroffal tiszteli meg: „A diletansok roszabbak azoknál, kik semmit sem értenek. Schindler úr diletais a sajtóterén.“ Festi aztán a sajtó állapotát October 20-dikáig. Tschabuschnik úr, úgymond, úgy vélekedik, hogy az utóbbi évtizedben a sajtónak állapota nagyon jó lehetett, mert csak tizennyolca pere volt. Hiszen 1848. előtt a sajtópöröket nem is ismertük, akkor tehát alkalmasint eldorádója volt itt a szabad sajtónak. (Nevetés és bravó.) Brint jogtanár úr, a baloldalnak eddig egyik hőse, elvileg szinte az esküdtszékek mellett nyilatkozik, de akként vélekedik, hogy miután a kormány azokat a sajtó számára behozni nem akarja, tehát várnunk kell. A bizottmány ellen szavaz. Brinznek ezen logikai nyilatkozata nagy boszankodást okoz az egész házban. Gróf Cram az alkalmat megragadja egy pár szóra. Ő sem azon érveket nem helyesli, melyek a bizottmány ajánlata ellen, sem azokat, melyek mellette hozatnak föl. Az ő állása a kormányhoz ismeretes — úgy szól — mindamellett kénytetve látja magát, a kormánynyal szavazni, mert ő nem liberális, hanem nyiltan conservativnek vallja magát. Ellenben megfoghatlannak találja, hogy oly férfiak mint Brinz tanár úr, meggyőződésük ellen szavaznak a kormány mellett és mégis függetleneknek mondják magukat. A ház zajos tetszésbe tör ki s Brinz úr ezen tetszésből megérthette, hogy a gyülekezet többsége miként vélekedik róla. Legvégül az államminister úr szólott. Rieger úr (a cseh) beszéde végén a bizottmányi javaslat ellenest azzal vádolta, hogy liberálisok elvben, de reaktionärek gyakorlatban. Az ilyen lanyha-szivü (mattherzig) liberálisok az absolutismusnak egyengetik útját. Az államminister úr beszédében különösen Rieger úr ezen vádját utasítja vissza, mondván, hogy e szemrehányást nyugodtan tűri; ha lanyhaszivüség , alkotmány és a budgetnek a birod. tanács elé hozatalát kieszközölni, akkor ő csakugyan lanyhaszivü liberális. Szavazatra kerülvén"a dolog, a bizottmány javaslata (az esküdtszékek behozatala) 68 szavazattal 90 ellen megbukik. Az esküdtszékek mellett szavaztak Gikra, Mühlfeld és még egynéhány grosz-oesterreicher, a német autonomisták egy része, a lengyelek és a cseh pártnak polgári töredéke. A journalista páholy járatosai azon megnyugvással hagyák el az ülést, hogy ezentúl nagyon jó dolguk lesz. TÁRCZA. A mexicói franczia expeditió. (A „Journ. des Debats“ után). (Folytatás.) Mint mondók, két város közt van választás, a raktárak, a gylllpontok elhelyezését illetőleg. — Ezek Xalapa sorszaba városai, melyek közöl az egyik jobbra, a másik balra esik, — mindegyik külön uton, a vera-cruz-mexicói régi sal uton. A régi ut az, melyet a vera-cruzi kereskedői kar a század elején oly jó karba helyezett, mely azonban a függetlenségi háború alatt elromlott. Az Xalapán megy át, miután Puente del Reyen, vagy Puente nationalon, mely falu fölött némely erődítmények uralkodnak, s Plan del Rión haladott át, hol egy hegyen fekvő erődöcske tűnik fel, s az anahuaci fennsíkot Perote helység közelében éri el, amely fölött egy elég jelentékeny erőd uralkodik. A másik ut Cordován s Orizabán át megy. A gyorskocsik jelenleg ezen utat eléje teszik a másiknak. Az rövidebb s jó karban van. Orizaba a függetlenség előtt csupán mezőváros volt. Jelenleg az népességére nézve túlhaladja Xalapát. Ott sokkal kevesebb számmal találhatni, mint Xalapában, oly laktalan zárdákat, melyeket laktanyákká lehetne átalakítni. Mexicóban csak a hajdankorban építtettek zárdák; oly új városban, mint Orizaba, semmi ilyes sem tűnik elő. Xalapának a tenger fölötti magassága 1320 métrenyi, körülbelől egyenlő a Vogézek hegytetőivel. Vera Cruz fénykorában, ama kikötés gazdag kereskedői Xalapában oly mezei házakkal bírtak, hova azért jöttek, hogy a sárgaláz ellen menhelyet találjanak, s hogy a partvidék hősége által megingatott egésségüket helyreállítsák. Orizaba magassága attól nem sokat különbözik . Xalapa érdemlett hírneve daczára valószínű, hogy az expeditió az orizabai utat követendi, mivel az gyorsabban vezet Puebla városába, melyet szükségkép el kell foglalni, mielőtt Mexico felé nyomulnának, és mivel termékenyebb s vízzel s fával jobban ellátott vidékeken át vezet oda. A Vera Cruz s Xalapa vagy Orizaba közt eső tér ama vidékhez tartozik, mely meleg földnek (Tierra Caliente) neveztetik, hol a tropicus termények, a czukornád, néha a kávéfa, a vanilla , a cacaófa találhatók; mely utóbbinak elkészített gyümölcse, 1.1. a csokoládé, Mexicóban tetemes fogyasztási czikk. Az azték császár, a babonás s szerencsétlen Montezuma, csokoládéval kinálta meg Cortez Ferdinándot, s maga a csokoládé név is azték eredetű (chocolatl). A melegföld lakossága főleg pizánggal s kukoriczával táplálkozik. A pizáng(banan)foly leves gyümölcs, melynek több igen különböző fajai léteznek, s melyet nem kell ama hasonnevű termény után ítélni meg, melyet Algir küld Párisba s mely nagyon középszerű. Nincs oly termény, mely ennél nagyobb pazarsággal nyújtaná az embernektápszert. Egy hedolitrenek tizedrészét tevő tér, melynek mivelésére évenkint néhány napi munka fordittatik, elég leend egy tiz személyből álló család táplálására. Azonban a pizáng termésére forró éghajlat kívántatik. A kukoricza több munkát szükséges mint a pizáng, de sokkal kevésbbé forró éghajlatot kíván , s épen ezért jobban el lévén terjedve, nagyobb szerepet játszik a tartomány tápszerekkel ellátásában. Az bámulatosan tenyészik a Tierra Calientében, s még oly éghajlatok alatt is szép termést ad, mint a francziaországi. Az Mexicóban oly fennsíkokon található, melyek a tenger fölött 2800 métrenyire emelkednek föl. Ez a pyrénei hegyláncz magassága, a főbb hegytetők kivételével. A kukoricza roppant bő termést ad Amerikában, egyébiránt azt hiszik, hogy az amerikai eredetű, s hogy onnan hozatott Európába. A kedvező években s a meleg vidéki jó földekben Mexicóban 1 kukoricza-mag után 500 at s a rosz földekben 150-et lehet nyerni. Még ott is, ahol a föld meddőbb, Humboldt szerint 70—80 magot lehet számitni. A mexikói a kukoriczát, szintúgy a pizángot, igen különbözőkép elkészítve eszi. Ő abból kenyeret készit, mely arepának neveztetik, s az olasz polentával rokon pépet, mely atolének neveztetik. Az atolének 16 faja íratott le. A marhák s különösen a lovak s öszvérek szintúgy élnek a kukoriczával, mint az emberek. A gabnát illetőleg az csupán a fennsíkon található nagyobb mennyiségben, s azon utas, kimalapán átmenve, hág föl a Cordillerákra, azt nem igen veszi észre Perote előtt, noha az sokkal kisebb magasságban is terem. Egész Mexicóban, de még különösebben a melegföldön, melyen a kiszállás után át kellene haladni s megszállani, s az erre következő mérséklett vidéken, egyedül a gazdag néposztály esik oly buza-lisztből készült kenyeret, minő a miénk. Kenyere igen kitűnő, de drága; s ha nem látszanék tanácsosnak, katonáinknak kukoriczát vagy pirángot adni, azoknak előre el kellene látva lenniök külföldről hozott liszttel; addig is, mig a fennsíkot elfoglalhatjuk, ahol igen jó lisztet találandunk, a Mexicóval szomszédos pueblai s tolucai síkokon termett szép búzából készítve. A sereg tápszereinek kiegészítése végett, ökörcsordát is fogunk találni a haciendákban, — ezen egy oly nagy laképülettel ellátott terjedelmes birtokokban, mely — midőn régi — némi erődöt képez. A narancs igen közönséges. Azon földön, melyen a narancsfa tenyészik, terjedelmes , s a narancsfák nagyon elszaporodtak. Az rendkívüli bőségben található — igen különféle fajú jószű gyümölcsök közepette — az úgynevezett mérséklett vidéken, melynek legtökéletesebb jellegét Xalapa tünteti föl, s melyhez tartozik Orizaba is. A katonaság egésségére nézve ez becses segélyforrás leend, melyet a sereg Mexicóban is igen bőven fog találni, noha a narancsra nem gyümölcsözhetik maga ama főváros környékében. Valamely sereg jólétének, sőt még hadműködéseinek sikerére nézve is lényeges feltétel, hogy az biztosított szállítási eszközökkel bírjon. E tekintetben az expeditiónak minden szükséglete födözve lesz. Mexicóban nem igen használják a kocsit, még oly utakon sem, melyek arra nagyon alkalmasaknak látszanak, azonban ott nagy mennyiségű öszvérek vannak ; az áruk nagy része öszvérháton szállíttatik, még Vera Cruz s Mexicó közt is. A katona számára legszükségesebb czikkek egyike, a fa egészen a fennsíkig nagy bőségben található Ezek először is a tropicus fák, továbbá a mexikói cserfa, melynek jelenléte megnyugtatja az utazót, ki a sárga lázra gondol, mivel tudja, hogy akkor, midőn azt, a fennsíkra fölhágtában megpillantja, már túl van ama kor hatáskörén. Fönnebb fenyő erdők vannak. Magán a fennsíkon a fa ritkábbá lesz Puebláig, azonban mégis az teljesen elég leend egy oly sereg szükségei számára, mely nem igen számos, s mely ott csak áthalad. Xalapán vagy Orizabán túl — azon arányban, a mint fölfelé megyünk — az egész tenyészet annál gyorsabban módosul, minél meredekebb a vidék. A partvidék s a fennsík fölött uralkodó hegyek oldalai közt mindenféle termények tenyésznek, vagy tenyésztethetnek, az egyenlítő alatt fekvő legtermékenyebb tartományok terményeitől fogva Norvégia terményeiig. Orizabában vagy Xalapában még a mérséklett vidéken, ezen földi paradicsom-formában voltunk; csakhamar föltűnik ama vidék, mely hidegnek (Tierra- Fra) neveztetik; noha az emelkedettség bizonyos határai közt, s ha ott viz is van, mint Pueblában s környékén, vagy mint Mexicó környékének egy részében, Tacubaya felé, az éghajlat bájos s a vidék kellemes. Ezen hosszas fölfelé menetel közben, midőn a nagy mexikói fennsíkhoz közeledünk, az út szélén levő kevés miveit mezőkön többféle európai termények találhatók , noha még egészen a forró földöv nevével jelölt szélességi fokok közt vagyunk. Ha egyszer oda érkeztünk, a thermometer után ítélve azt hihetnők, hogy európai éghajlathoz tértünk vissza. Szerencsétlenségre Puebláig nem találunk városokra; ekkér Orizabától kezdve több mint 120 kilométrenyi téren, csak középszerű segélyforrásokkal bíró tartományon kell keresztülmennünk. De mégis az orizabai utón át a vidék termékenyebb, kevésbé van meddő terekkel átmetszve, s kevésbé laktalan, mint a másik. Továbbá itt kevesebbet kell fölfelé mennünk, hogy a fennsíkot elérhessük, mint a xalapai utón át. Azonban a föld mindkét felől, csakhogy egyenlőtlen fokokban egyforma jellemet tüntet föl, t. i. oly téremelkedések által különválasztott síkokat, melyek — úgy látszik — hajdan emlékezetet haladó idő óta kiszáradt tavak fenekéül szolgáltak. Ott a föld gyakran oly sóval van telve, mely gátolja a mivelést, s mely a föld belső részéből határozatlan időnkint száll föl. Az ezen sóban uralkodó elem a szik-carbonat. A perotei lejtőtől kezdve Puebla környékéig terjedő tartomány, melyen Xalapából jőve át kell mennünk, különösen gazdag ezen sóban, s érdemlett nevet nyert: a rosz tartomány (el Mai Pais) nevet. (Vége köv.) Erdélyi vasút. III. *) A tőkepénzesek, mint mondók, készeknek nyilatkoznak az arad-gs.ebeni vasutat fölépíteni. Vájjon vissza kellene-e ajánlatukat utasítani, csupán azért, mert ajánlatuk nem felel meg Erdély általános érdéknek? Vissza szabadna-e azt utasítni, midőn ajánlatuk, ha nem felel is meg Erdély közügyének egészen, de e helyett a testvérország egy teljes figyelmet érdemlő vidékét ajándékozza meg a vasút termékenyítő hatásával? Maga Ghega lovag így szól a Maros-völgyéről, melynek legnagyobb részén fogna az arad-szebeni vasút áthúzódni : „A Marosvölgye az ő sok mellékvölgyeivel hasonlíthatlanul nagyobb területet vesz maga számára igénybe. ” Tegnapi czikkünkben sajtóvétságből hibásan volt az illető kát vonal költségvetésének különbsége 16 mi 11óra téve 36 millió helyett, mint bármely más erdélyi völgy; e terület majdnemez egész országon keresztül húzódik.“ Egy más helyen pedig a Marosvölgyéről mint az ország legnagyobb s egyszersmind legfontosabb völgyéről szól, mely területi viszonyai, hegyeinek alakulatai, földterményei, forgalma és iparbeli jelentőségére nézve a legnagyobb figyelmet érdemli; ami pedig mint vasúti vonalat illeti, maga Ghega lovag mondja, hogy az technikai tekintetek, hajlási és görbületi viszonyok szempontjából mindenesetre a legtermészetesb vasúti irány. Lehet-e tehát azon csodálkozni, hogy a tőkepénzesek a nemzetközi forgalom szempontjából építendő vasút számára Erdély ezen főfontosságu völgyét választék? Szabad-e őket ezért szemrehányással illetni, vagy épen ajánlatukat visszautasítani, midőn ők az által az ország egy részére áldást hoznak, azon vonalnak pedig, mely Erdély általános érdekének szolgáland, nem ártanak ? Ez utóbbi állítás igazságát könnyű belátni már a minap mondottakból is. Igen helytelen felfogás volna t. i. azt hinni, hogy az arad-szebeni vasút fölépítése által a kolozsvár brassóinak útja jövője örökre el lenne vágva. E két pálya korántsem ellentétes természetű, s azok ezért nem zárják ki egymást. Ez csak akkor lenne az eset, ha e két pálya azonos érdekűvé tétetvén, egymással versenyezne, így péld. ha mind akettő a nemzetközi forgalom közvetítője akarna lenni. Elválasztva azonban a bel- és nemzetközi közlekedés ügyét, a két pálya sem irányára, sem érdekére nézve nem bír a párhuzamos pályák természetével. Annyira különböző két érdeknek szolgálnak azok, annyira eltérő czéloknak felelnek meg, hogy egymással tulajdonkép soha sem vetélkedenének; nincs ennélfogva semmi ok, amiért az egyik pályát a másiktól félteni lehetne vagy épen kellene. Versenyük jelenleg csupán azon kérdés eldöntésére szorítkozik: vajjon melyike a két pályának építtessék ki előbb, s ezen kérdésre, úgy hiszszük, legjobban megfelel azon válasz, hogy a tervben levő vonalak közöt az építtessék ki legelőbb, melyre a megkivántató pénzmennyiség készen van, mi jelenleg az aradszebeni vasútnál az eset. Hogy miért ajánlkoznak a tőkék ez utóbbi vonalra, ennek okait már múlt számunkban fejtegettük. Azok tulajdonosai mindenekelőtt azt zárták szem előtt, hogy a létesitendő nagy pontusi vonalnak középső lánczszemét minél rövidebb és czélszerűbb után s minél olcsóbban hozzák létre, s úgy itélének, hogy e tekinteteknek a feketetengeri világkereskedés szempontjából is csak ezen választott vonal felel meg. Lássuk, miként akarják a két pálya tervezői illető vonaluknak kapcsolódását a világkereskedelmi forgalommal eszközölni. A kolozsvár-brassói vonal a bucsesti szoroson át menvén ki Oláhországba, egyenes vonalban sietne Brailába, a Duna azon pontjára. Napi újdonságok. * A magyarországi árvízkárosultak javára tegnap délben a nemz. múzeum dísztermében rendezett hangverseny kitűnő eredménynyel ment végbe. Daczára annak, hogy ma ismét egy jótékony czél veszi igénybe a közönség emberbaráti részvétét, igen nagyszámú hallgatóság foglalta el az említett nagy terem tágas helyeit. A műsorozat kitűnőleg érdekesen volt szerkesztve, s az előadók egytől egyig nagy tetszésben részesültek. Bognár Vilma k. a. és Ellinger úr énekelőadásai, M. Felekiné szavallata, Lauka Gusztáv humoristikus fölolvasása, Wohl Janka k. a. és Sípos úr zongorajátéka, s kit legelől kell vala említenünk, Desirée Artot k. a. elragadó énekmüvénete ajóték