Sürgöny, 1862. április (2. évfolyam, 75-99. szám)
1862-04-02 / 76. szám
Második évi folyam. Szerkesztő-hivatal: Bartók-tere 7. sz. a. földszint. Kiadó hivatal: Barátok-tere 7 . sz. a földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken kármentes levelekben , minden postahivatalnál. _ mm ________ mm * SÜRGÖNY Budapesten házhoz hordva. ft kr , ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 4 — Félévre 8 — Vidékre, naponkint postán ft kr , ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 4 — Félévre 8 — Szerda, április 2. Előfizetési árak austriai értékben. Előfizetési fölhívás „SÜRGÖNY“ 2-dik 14 évi ápril-juniusi folyamára. Előfizetési ár: Vidékre postán küldve : évnegyedre 4 ft. Helyben házhoz hordva „ 4 „ A „Sürgöny“ kiadó hivatala. HIVATALOS RÉSZ: A cs. k. Apostoli Felsége f. évi márt. 14-röl kelt legfelsőbb határozatával, a budai, pozsonyi s kassai pénzügyi országos igazgatósági osztályok főnökeivé, s egyszersmind valóságos udvari tanácsosokká a jelenlegi hivatali vezetőket, még pedig Marcher Józsefet Buda, Sebosulan Ferdinándot Pozson s breinsteini Curter Józsefet Kassa számára legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott cs. k. Apostoli Felsége 1. évi márt. 21-től kelt legfelsőbb határozatával, Hajdú Lajost, a királyi tábla tanácsosát, Biharmegye főispáni helyettesévé legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ö cs. kir. Apostoli Felsége Vasitsek János, uradalmi tiszt vezetéknevének „Vasvári“ra változtatását legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. NGMHIVATALOS RÉSZ. Bécs, márt. 31. L. Velenczéből értesülünk, hogy a kanczellár úr csütörtökön oda érkezvén, pénteken 0 Felségénél audientián volt, melynek végén 0 Felsége által ebédre hivatott meg. Most csak azt kell bevárni, hogy ezen tényekből mit fognak kimagyarázni azon lapok és levelezések, melyeknél, úgy látszik, megrögzött eszme, hogy egyenes után csak azon ministerek juthatnak a császárhoz, kik a birod. tanácsnak kilencz karszékeiben szoktak megjelenni s ennélfogva a magyar kanczellár csak tekervényes után vagy legalább is Münchenen, Insbruckon és Velencén keresztülterülhet fölséges királyának színe elé. Még kiváncsiabbak vagyunk azonban arra, hogy ugyanezen bölcsek mit fognak abból kibetűzni, hogy Ő Felsége és a kanczellár úr ugyanaznap — csütörtökön — fognak Bécsbe visszaérkezni. Ha a „Kölnische Zig“ és az „Indépendance“ akként folytatják bécsi levelezéseiket, mint az utóbbi napokban kezdettek, bizonyosan érdekesnél érdekesebb históriákat fogunk olvashatni. A birodalmi tanács alsóházának ma ülése volt a bevezető ügyek elintézése után a jobboldaliak szerencsésen el is hagyták azt ismét, és pedig anélkül, hogy az elnök úr újra megkísértette volna, őket, miként ezt az utóbbi ülésben téve, a házi rendszabályok 12 dik czikkével székeikre visszavarázsolni. A czikk ugyanis, melynek az elnök ur oly bűvös erőt tulajdonított, azt mondja, hogy a követek kötelesek a ház munkálataiban részt venni s ebből Hern tudor ur következtére, hogy a jobboldaliaknak nem szabad a termet elhagyniok. Az intés a csetieken és lengyeleken legkevesebbet sem fogott, sőt a mai ülésben azon hír sem valósult, mely szerint a jobboldaliak válaszolni szándékoznának. Azonban meglehet, hogy a dolog még valamikép szőnyegre kerül, mert a „Fremdenblatt“, mely újabb idő óta félhivatalos színt öltött, azzal fenyegeti a cseheket és lengyeleket, hogy mandátumuk megszűntnek fog nyilváníttatni és pedig nemcsak a birodalmi tanácsra, hanem még az országgyűlésekre nézve is. E badar beszéd természetesen nem nyugtalanít senkit, mert ha a kormány vagy a birodalmi tanács a jobboldaliakat a követek házából ki akarná rekeszteni, pótoltatni is kellene őket vagy az országgyűlések vagy közvetlen választások útján, ehhez pedig mindenekelőtt idő kell és ez a pénzügyek tárgyalását legalább is néhány héttel késleltetné, mit a financz miniszt úr alig is hagyhatna jóvá. Az utóbbi napokban arról volt szó, hogy a német autonomisták (felső-austriaiak és stájerhoniak) sem akarnak a budget-tárgyalásba beleereszkedni. A birod.tanács alsóházának mai ülésében e hit megcáfoltatott. A napirenden ugyanis a bányavám megszüntetését illető törvény állt. E törvényjavaslatnak czimében mondatik, hogy az egész birodalomra nézve érvényes. Rechbauer úr, az autonomisták egyik feje, ezen tétel ellen kikelt, mondva, hogy az ő pártja kész ugyan ezen gyülekezetben is gyakorolni a teljes birod. tanácsnak jait, de csak azon tartományokra nézve, melyek a házban képviselvék s nem azokra nézve is, melyek benne képviselve nincsenek. Az államminiszer úr erre kijelenti, hogy a törvénynek közzététele csak azon tartományokban fog a birod. tanács beleegyezésének megemlítésével történni, melyek a házban képviselve vannak; a többi tartományokban a törvény a rendelvény útján fog kibocsáttatni. Ezen nyilatkozatra a gyülekezet lelkiismerete megnyugodott és a többség a kérdéses tételt vetkugyan jóváhagyó A nevezetes mozzanata e jelenetnek, mint mondom, az, hogy az autonomisták újra kinyilatkoztaták készségüket, a birodalmi pénzügyekkel foglalkozni. Másrészt ellenben úgy látszik, hogy a ruthen parasztok kezdenek makranczoskodni. A mai gyűlésben a jámborok következetesen szavaztak vezérük, Litwinovitz püspök ellen, mivel ez ki nem bírta verni fejükből, hogy a bányavám m°gszüntetése alatt valami adófelebbezés lappang. Hírlik, hogy a pórkövetek az adófelebbezést illető törvények tárgyalásában a jobboldaliak példáját akarják követni. Azt mondják, hogy ők bizony napjában tíz forintért sem hagyják fejüket beverni. A pórköveteknél csakugyan komoly veszélylyel jár küldőiknek elégedetlensége. Tavai beszélték a gácshoni lapok, hogy a parasztok egyik országgyűlési követükre ötven botot vágattak, mert mind azt számukra ki nem eszközölte a császárnál, mit neki meghagytak volt. Az ilyen szigorú kezelése az adott instructionak, politikailag műveltebb embernek is vajmi roszul esnék! I NTARCZA Értesítés a kisdedóvás ügyében. Az országos magyar kisdedóvás ügye körül legújabb időben jelentkező örvendetes lendület folytán hozzám — mint a kisdedóvó-intézeteket Magyarországban terjesztő egyesület óvónevelőket képző intézetének igazgatójához — főbb oldalról a következő kérdésekre összevonható tudakozások érkeztek : 1. A kisdedóvásnak valódi czélja miben áll? 2. Mik eszközei? 3. Mibe kerül egy óvodának felszerelése és fentartása. 4. Van e az igazgatásom alatti képezdében kész egyén s ha nincs, mi lenne tanácsom ? Nem késtem ugyan e kérdésekre az illetőknek magánúton tüstént felelni, de a meglepő sikertől, mit feleletem minden része átalában is, főleg azonban Horner István orvostudor ur apostoli buzgósága folytán a gyöngyösi jeles emberbarátok körében okozott, indíttatva, kedves kötelességemnek tartom feleletemet nyilvános uton is közleni, hogy az óvoda-alapító, vagy felújító egyéb tisztelt testületek is tájékozhassák magukat. A kisdedóvás ügye — mint minden az ég alatt — folytonos változásnak, tökélyesbblésnek van alávetve , amint hogy a nyugati tartományokban tett is nagy előhaladást. Nálunk azonban a közelebb lefolyt 13 év nem volt kedvező ezen ügyre sem, visszaesett ez, ahelyett, hogy előre ment volna; az óvodák eredeti rendeltetésükből többnyire kitértek, elemi iskola jellemét öltvén magukra, egyebek közt azon okból, hogy népünk, a nevelés tulajdonképeni mibenlétének megismerésére elég időt nem fordíthatván, a puszta megóvásnál kézzelfoghatóbb sikert csak a tanításban, illetőleg tudásban lát; másrészről az óvók a silány fizetés miatt nem ritkán külön díjért tanítani, vagy egyéb nyegleségre, mondhatni, szemfényvesztésre mintegy kényteleníttettek is ; hozzájárult a felállított óvodák ideiglenessége, kisérletezése, az óvók állásának ingatagsága, mi miatt már utóbb jóravaló egyén nagy ritkán s csak szükségből adta magát e pályára s ekkor is kellő kiképeztetésével annyival kevesebbet gondolt, mert kitartásra pénze hiányzott s az első idegen szerencse mosolyával ez ügynek hátat fordított. Ily körülmény közt az egyfelől szép terjedésnek indult óvodák sorából másfelől soknak le kellett tűnnie; innen van, hogy 1828. óta, midőn az első Budán nyittatott, csak 90-re bírt emelkedni az óvodák száma oly országban, hol 3000-nél többre van szükség. Szóval, az idő még eddig épen úgy nem volt alkalmas a valódi kisdedóvárhoz nálunk, valamint maga a nevelők apja, Pestalozzi is, az elemi tanításhoz fogott s a kisdedek nevelését ismét csak az anyák lelkére kötötte, noha pedig ő hirdette azon elvet leghangosabban, hogy „az érzékek megnyíltával a rendszeres köznevelést azonnal kezdeni kell". Igen, mert egyrészről hazájának az ő korabeli népe amaz elvnek elfogadására még a szükség által sarkalva épen nem volt, másrészről Pestalozzi minden idegen gyámolitás vagy alapítvány nélkül is kizárólag a szegény gyermekek nevelésére vállalkozott, pedig vagyoni erejét felülmúlta ; ez okból kénytelenült nagyobbacska gyermekeket felfogadni, kiknek fejlő erejével s munkásságával vélte példánygazdasági vállalatában a nevelésdijt némileg leszolgáltathatni. így történt, hogy eredeti czéljától eltért intézetének népessége csak is 8—12 éves gyermekekből állt s világhírű rend- és módszerét ezek tanítására alkalmazta. Azonban megérte azt, hogy a Schweiczben még akkor lábra nem kaphatott kisdeióvást az angol, skót, frank és német gyárak munkásai, mint csupán a szülök munkaképesítése végett szükséges intézményt, önként meggyökerezteték, mások pedig az ő nevelési nézeteinek elfogadása által azt kiegésziték; sőt találkozott utóbb magyar urhölgy, a lángbuzgalmú gyermektelen közanya, Brunszvik Teréz grófné, ki annak személyével, magas nevelési eszméjével, czéljával, oktatási rend és módszerével 1808-ban Yverdunban töltött 6 hét alatt megbarátkozván, miután meleg szivének egész hevével felkiálta, mondván : „Ezen eszmét létesitnem kell minden áron !“ — itt szerzett fogalmat később gyűjtött skóthoni tapasztalataival párosítván, 1828-ban az egész birodalomban az első kisdedóvó-intézetet Budán létesítette. Az eszmét felkarolták az emberbarátok, köztök Szentkirályi Móricz, ki pest megyei főjegyző korában egy óvodát személyesen is vezetett, továbbá Benyovszky Péter, Glosius Dániel, Kacskovics Lajos és Simon Florent urak közremunkálásának sikerült a kisdedóvó intézetek terjesztésére 1836-ban oly országos testületet alakítni, mely hazánk egyházi és világi nagyjaiból s több emberbarátból álló alapító tagjainak élén Vik Ferdinánd koronás magyar király ő felségét tiszteli, s melynek első elnöke (az egyesület I példány- és képzőintézetének Tolnán házat ajándékozó 84000 pengőttot alapitó) Festetics Leó gróf volt, mai elnöke pedig Ürményi József Oga ; alelnöke Simon Florenz ur ; első titkára Kacskovics L. utóbbi és mai pedig Stuller Ferencz ur; a terjesztés ügyével s az intézet igazgatásával Wargha István bízatott meg, kinek helyét 1844 ben Ney Ferencz, jelenlegi főreáltanodai igazgató ur foglalta el; e két tudós buzgóságának a kedvező időből sok jeleivel birunk, de a beállt nemzeti zsibbadtság szomorú korszakában a legnagyobb érdemnek szükségesképen az intézet fönntarthatására kellő szorítkoznia. Első feladatunk most az országos kisdedóvási intézményt hibás kinövéseitől megtisztitni, eredeti tisztaságára visszavezetni s innen kiindulva azt tovább fejteni. Mindenekelőtt hasonlithatlanul magasb és tágabb fogalmú névvel nevezendő ezen intézmény, mint a kisdedóvás és óvoda, mely elnevezések sokat azon tévedésbe hoztak eddig, hogy a kisdedet a testi-lelki veszélytől egy képzetlen, olcsó éhes nő is megóvhatja, minthogy az óvodának szó szerint csakis veszély elől elvonó véd-vagy menhelyül kell tekintetnie, vagy csak azért kell férfitanítóval elláttatnia, hogy aztán másik szélsőségként az elemi tanítás körébe átcsapongjon, sőt áttérjen . — innen, a fönnebb érintett okokon kívül, a neki vált tudományos készültségű s az igy szentségétől ihletett egyének ritkasága, innen az intézmény elfajulása, sülyedése, lenézettsége! Itt az ideje, hogy ezen ügy is valahára fordulópontra jusson. A szűk fogalom s csekély feltevést engedő kisdedóvás helyébe kell állítanunk az alapnevelészetet, az általános köznevelészetnek alapfokát s az óvót valóságos alapnevelővé kell képeznünk, hogy az óváson felül és mellett a házi nevelés javítására is jó módjával sikeresen hathasson, sőt azt pótolhassa, Helyettesíthesse, mint eredetileg is ez az intézmény elméletében megállapítva s csak szószerint, mint czél kimondva nem volt. Ezek előrebocsátása után a feltett kérdésekre következő feleletet van szerencsém adhatni : I. Az óvodának általában czélja: a család élet terheinek enyhítése mellett, a három fokra osztható köznevelés mind a négy ágában (t. i. testi, szellemi, erkölcsi és szépérzelmi ágában, mely két utóbbi a két előbbinek hatásából ered) a közép és felső foknak alapjául szolgálni, jellemképzést alapitni; részletes pedig a két éves korában felvett kisdedet hat éves koráig a kártételtől eltartóztatni, testi lelki veszélytől megóvni, önuralomra képesíteni s e végett folyvást foglalkoztatni, rendre, tisztaságra, Hiedelemre szoktatni, az Isten, szülők és embertársak szeretetének megérdemlésére, tehát az igazságosságra törekvőkké tenni, helyes gondolkozásra s tiszta, szabatos kifejezésre kapatni, hasznos ismeretek s a valódi jónak érzékeltetőleg rendszeres közlése által a külvilágba avatni, honszerelemre gyulasztani és sikeres tanodázásra előkészíteni. II. Az óvoda czéljának eszközei: a) az épület, b) a szerelvény, c) a rend és módszer, d) a nevelő és személyzete, e) a közbenjáró szülői bizottmány. a) Az épület. Szükséges, hogy a ház, melybe az intézet telepittetik, kocik által kevesbbé járt utczában választassák, tágas udvarral birjon, mely különféle gyümölcsfákkal és bokrokkal beültetendő, a fi"a begyepesitendő, Vr, virággal s hasznos növénynyel néhány példányban beültetendő, 3/6-ba pedig testedző készületekkel ellátandó sima hely legyen. Külön kert jobb, ha nincs, mert a nevelőt igen elvonhatná. A szüntelen tisztán tartandó udvarból kő, kövecs és egyéb veszélyt okozható tárgy gondosan eltakarítandó. Az intézet belhelyiségeibe vezet egy előszoba vagy zárt folyosó, végében egy ajtóval ellátva, mely apró s kétfelé különített sírszékeket zárjon. Ezen előszobából nyiljék a 16—20 □ ölnyi játék terem, emekből végre a 20—24 □ ölnyi társalgó terem. A nevelő- és segélyszemélyzet lakása okvetlen az intézeti épületben legyen, még pedig, ha lehet, egy dajkaidénak alkalmas nagy teremmel ellátva. Ha ily ház, melyben a község első intézete megnyittatik, a város közép táján lehet, annál jobb, hogy az intelligentiának az intézet felhasználásában alkalma legyen, jó példával másokat maga után vonni. Idegeneknek az ily házban lakni czélellenes. b) A szerelvény. A szerelvény áll 1-ször a testedzéshez tartozó ugrató, körfuttató, kör-, sár- és röpkinta, feklétra, frigydorong és korzóból, csörgőkéregből, homokmérős alakító faedényekből stb. az udvarban ; 2-szor a felruhák felaggatására és az uzsonnák eltevésére szolgáló fiókos fogasokból, jó ivóvízzel és vastag üvegből való kis poharakkal együtt, a külszobában vagy zárt folyóson ; 3 szor farmelléki lóczákból vagy is padokból és okszerű játékszerekből, palatáblákból a játékszobában ; 4 szer a három korosztályba sorozható kisdedek magasságához alkalmazott s három színnel különített deszka-székecskékből, az élet minden ügyeit ábrázoló szemléleti oktatás képeiből, térképek 76. szám — 1862. Lapszemle. A „Vaterland“ az országos bankok fölállításáról így ír : „A nemzeti bank szabadalma megújításának tárgyalása már az egész nép érdekét kezdi fölébreszteni. És semmi sem is természetesebb, mivel a nép jó- és bal-léte e kérdésnél tán inkább érdekeltetik, mint minden más politikai és szervezési kérdésnél. Az osztrák nemzeti banknak közel 13 évig tartó nemfizethetési állapota könnyen fölvilágosíthatja, hogy az ez elviselhetlen állapot szabadalmas meghoszszabbítása iránti vágy igen méltányos. Ellenben a méltányos férfiak által már régen szerzett meggyőződés mindig élénkebben nyomul a tömegekbe, hogy ideje volna, a tartományi- vagy országbankok fölállításának kérdését megpendíteni, hogy igy — ha a vágyra várt 1866. dec. 31-re elkövetkezend — minden alap megnyeressék arra nézve, hogy az osztrák állambank asó-austriai országbankká alakíttassák át, mely mellett a prágai, brüni, lembergi, budapesti, szebeni, temesvári, trieszti, velenczei, gráczi, linczi és insbrucki bankok is mint egyenjogúsított testvérek fönnállhassanak. Ha azon kérdés állittatik előnkbe, vájjon általában lehetséges országbankokat fölállítani, anélkül, hogy a pénzviszonyok megzavartassanak, minden körülmény szigorú megfontolása után határozottan igennel kell felelnünk. Mellőzvén, hogy Németország, Anglia és Skótország e lehetőséghez már gyakorlati példát mutatnak, a kérdést egyszerűen csak elméletileg és teljesen alanyilag tárgyaljuk. Mint tudva van, a bankok főüzlet ágazataik után következőkre oszolnak : a) Escomptbankok-, b) Forgatmányos bankok-, c) Letétbankok-, d) Lombardbankok , e) Jelzálogbankok-, és f) Jegybankokra. Nem szükség azt bizonyítanunk, hogy minden Országbank a törvénye a korlátok köz.Ott UIKOl USCOlUpLj forgatmányos-, letét-, lombard-, jelzálogbank fönállhat, miután már a nagyobb takarékpénztári intézetek ily üzletekről gondoskodnak. Az egyetlen nehézség azon kérdés megoldásában áll, hogy az országbankok szintén mint jegybankok is működhetnek e ? Tétováznak nevezetesen azoknak a jegykiadásrai esetleges fölhatalmazása iránt, mivel azt gondolják, hogy a pénzvásár számtalan különféle pénzjegyekkel lenne elhalmozva és mivel alig tartják lehetségesnek, a tizenkét országbank által kibocsátandó és illetőleg megalapítandó jegyek fölött őrködni. Mi azonban azt hiszszük, hogy mindenesetre lehet módot találni, mely e pontot illetőleg szintén teljes biztosítékot nyújt. Nevezetesen egy birodalmi törvény által legelsőbben a forgalomba teendő bankjegyek teljes összege és pedig három évi turnussal lenne meghatározandó és a birodalmi tanács által egyetértőleg az államtanácscsal és pénzügyministériummal kieszközöltetnék, hogy ez összegből mennyi lenne az egyes országbankokra osztandó. E felosztásnál természetesen legközelebb az illető közigazgatási terület adókötelezettsége, hol az országbank fölállíttatnék , azután a nagyobb vagy csekélyebb kereskedelmi forgalom lenne szem előtt tartandó, Így például vegyük, ha a forgalomba teendő bankjegyek egész összege 400 millióra határoztatnék és ebből a bécsi bankra 100 millió (a székváros és Alsó-Austria kereskedelmi forgalmára), a prágai bankra 35 millió (Csehország részére), a brlinni bankra 20 millió (Meránia és Slézia részére), a lembergi bankra 30 millió (kelet- és nyugat Galliczia és Bukovina részére), a budapesti bankra 40 millió (Magyarország részére), a szebeni bankra 20 millió (Erdély részére), a temesvárira 30 millió (a Bánát és katonai határőrvidék részére), a triesztire 40 millió (a partvidék, Krajna és Dalmatia részére), a velenczeire 25 millió (Velencze részére), a gráczira 25 millió (Steier és Karinthia részére), a linczire 15 millió (Felső Austria és Salzburg részére), az innsbruckira 20 millió (Tirol és Voralberg részére) összesen a fentebbi 400 millióra osztatnék. Az országbankok, melyek elvileg minden kölcsönüzletet megtartanának az állammal és tevékenységüket főleg az encompt-, előlegezési-, jelzálog- és letéteményüzletre korlátoznák, közvetlen az ország képviseletének ellenőrsége alá lennének helyezendők és az ércz-fedezésnek aránya úgy lenne a bankjegyforgalomhoz, mint 1:3 határozva. Ami a kibocsátandó bankjegyeket illeti, ezek kizárólag minden országbank részére az államnyomdában készülnének és pedig egy és ugyanazon jelleggel minden koronaországnak, úgy hogy csak a rányomandó ország czimere és a bankigazgató eredeti aláírása képezné a külső különbséget. A jegyek három osztályban lennének kibocsátandók, 10, 100 és 1000 forintosok és ezeknek kiadása fölött az államnyomda részéről az egyes országbankoknak, egy Bécsben fölállítandó (a pénzügyministeriuma egy tagja, egy állam- és egy birodalmi tanácsból álló) bizottmány a legszigorúbban őrködnék. Minden országbank üzlet kimutatását az érezpénz és a bankjegyforgalom kimutatásával együtt havonként közzé tenné.“ A „M. O.“ a magyar általános biztosító társaság működéséről így ír : „Az első magyar általános biztosító társaság négy évi üzletének egybehasonlítása, illetőleg a múlt évi üzletnek kimutatása, a hazai intézet barátait örömmel tölti el. Nincs hazánknak egyetlen egy kereskedelmi vállalata, mely iránt a közönség a részvét teljesb mérté-kével tornált volna, mint a hazai biztosító intézet iránt, és nincs a continensnek egyetlen egy biztosító intézete, mely rövid 4 évkör alatt nagyobb üzletterjedést, nagyobb emelkedést mutathatott volna fel.“ (A „M. O.“ közli itt a biztosító társaság négy évi üzletének eredményét, melyet mi már minap adtunk s arról következőleg folytatja.) A m. évben az összes díjbevétel már 3,721,785 ft 65 kr volt, s mig a megtérített kárösszeg 2,404,622 ft 87 krt tett, a függő koczkázatok fedezésére díjtartalékul 2,188,761 ft 27 kr. tartatott vissza s a tartaléktőke 197,234 ft 93 krra emelkedett. Ily eredmény, illetőleg ily tartalék mellett aztán igazolva van a közönség bizodalma, melylyel a hazai társulathoz fordul. És csakis e részvét képesíthette a társaságot,hogy a múlt rendkívül vészterhes évben, midőn a félévi szárazság alatt városok, népes községek, nagy gyártele