Sürgöny, 1862. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1862-05-23 / 119. szám
Második évi folyam. 119. szám — 1862. Péntek május 23. szerkesztő-hivatal: Bantok-tere 7. sz. a. földszint. kiadó hivatal: Barátok-tere 7. sz. a földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban, barátok-tere 7 szám, földszint. Vidékén bármentes levelekben , minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. ft kr ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 4 — Félévre 8 — Vidékre, naponkint postán ft kr , ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 4 — Félévre 8 — Előnyetlenül „SÜRGÖNY“ június September 14 havi folyamára 5 forint 50 krajczárral. A „SÜRGÖNY“ kiadóhivatala: HÍVÍ VMIS KISZ. ő cs., kir. Apostoli Felsége kesseleökeiMajthényi Ágoston cs. k. kamarást Barsmegye főispánjává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ö cs. kir. Apostoli Felsége folyó hó 7-ről Putz József selmeczbányai evang. tanodai tanár vezetéknevének „Kürtősi“-re átváltoztatását legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. Schrammel Lajos szombathelyi lakos vezetéknevének „Forrai“ra kért átváltoztatása legkegyelmesebben megengedtetett. A mgas csk. pénzügyministerium Herczeg Antal cs. kir. első osztályú pénzügyi kerületi biztost és a szolnoki cs. kir. kerületi pénzügy igazgatóság főnökét, egy ideiglenes cs. kir. pénzügyi titkári állomásra, és Stechno Ferencz pénzügyi fogalmazót, egy ideiglenes III. osztályú pénzügyi kerületi biztosi állomásra nevezte ki. A budai cs. k országos pénzügyigazgatósági osztály Berzeviczy Kálmán eperjesi cs. k. kerületi pénzügyigazgatósági dijnokot Ill-renda ideiglenes irodai járulnokká kinevezte. A nagyvárad-budai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály Svoboda József fogalmazógyakornokot III. osztályú ideiglenes pénzügyi fogalmazóvá kinevezte. A régibb államadósságnak az 1818. márt. 21-ről s 1859. dec. 23-ról kelt legfelsőbb parancsok következtében, f. évi május 1-én eszközlött 356 s 357-dik kisorsolása alkalmával a 471. s 2. számú sorozatok huzattak ki. A 2. sz. sorozat eredetileg 5% kamatlábú bankkötelezvényeket foglal magában ; még pedig a 991— 1951 számig bezárólag, 988,457 frtnyi tőkekészlettel s a besorozott alsó-austriai rendi házi kötelezvényeket, 4% eredeti kamatlábbal; még pedig az 1085—1121 számig bezárólag, 158.258 frt tőkekészlettel. A 471. sz sorozat a 164,856 számú cseh-rendikincstári kötelezvényt foglalja magában, 400 eredeti kamatlábbal, — a tőkekészletnek Vd2 részével, — és az 1767. ápr. 30-diki zárlatbeli (Recesse) alsó-austriai rendi-kincstári kötelezvényeket, 4% eredeti kamatlábbal, még pedig a 23,684 számút a tőke összeg egyötödével, s a 28,419—32,673 számig bezárólag az egész tőke-öszlettel, összesen 1,251,210 ft 43 kr. tőke-öszlettel. Ezen kötelezvények az 1818. mart. 21-ki legf. nyiltparancs határozatai szerint az eredeti kamatlábra emeltetnek s a mennyiben ez az 5% conv. pénzt eléri, a pénzügyministeriumnak 1858. oct. 26-ról 5286. sz. a. kelt (B. T. L. 190. sz.) hirdetményével közzétett átváltoztatási mérv szerint austriai értékre szóló 5%/o államkötelezvényekkel cseréltetnek fel. Ama kötelezvényekért, melyek a kisorsolás következtében az eredeti, de 5%-ot el nem érő kamatozásra jutnak el, a fél kivonatára, az említett hirdetményben foglalt határozatok szerint, austriai értékre szóló 5% kötelezvények szolgáltatnak ki. Bécs, 1862. május 1. Az államadósság cs. kir. igazgatóságától. NEMHIVATALOS KÉSZ. T ájé k o zás. Az adófölemelés kérdése áll előtéren. A kir. tanács bizottmánya javasolta jövedelmi adó-fölemelés ellen kezdenek a független lapok is nyilatkozni. Legalaposabb, mit a „Wanderer“ következő soraiban mond: „A bizottmány tagjai épen azt feledik el, mikép az indítványozott jövedelmiadó-fölemelésnek az adókötelezettek minden osztályaira és nemcsak az iparpapírok tulajdonosaira s a gazdagokra kell kiterjeszkednie. Ha az államhitelezők egyedül terheltetnének, a rendszabály alkalomszerűségéről vitázni lehetne. Ha a jövedelmi adó minden osztályának fölemelése mondatnék ki, azáltal a jövedelmi adókötelezettek első osztálya legérzékenyebben terheltetnék. Ezek az iparosok és kereskedők , kik keresetadó alá is vették , nekik jövedelmökből — nem szelvény-lemetszés , hanem nehéz munka által megérdemlett jövedelmökből 10°/« kell fizetniök. A kis iparosra, kinek keresete évenkint 7—800 ftra megy, ez igen nyomasztó teher leend, miután a 10% jövedelemadó különböző községi és országos pótlékok által néhány százalékkal még szaporíttatni fog. Az adónak a fogyasztókra leendő áttételénél szintén nehézség fog mutatkozni, mert ez, az alacsony adótétel mellett, már most is nehezen eszközölhető, és a kis iparosra nézve, kinek különben is minden erejét meg kell feszítenie, hogy a nagy ipar tőkéi ellenében felvergődhessék, tökéletesen megoldhatlan problémává lön. E szerint az indítványozott adófölemelés a kis iparosra mért csapás lenne, amely nem intéztethetett volna ügyesebben, ha a gyártulajdonosok s nagy földbirtokosok cliquejében határoztatott volna is el.“ A külügyek ma újat alig, s szintoly kevés érdekest nyújtanak. A poroszok most nem vonultak be Kurhessenbe, ez bizonyos, miután a távirda ez eseményről bizonyosan nem hallgatna. A „Vaterland“ egy berlini közlése szerint Poroszország nem csak a választási kibocsátvány visszavételét, hanem az 1831-diki alkotmánynak azonnali helyreállítását is követelte s nem - teljesítés esetében bevonulással fenyegetett. Ezen bevonulás azonban, bár a kurhesseni fejedelem nem csak nem engedett, de sőt a porosz küldöttel igen megvetőleg bánt, mégsem következett be : a porosz kormány nyilván belátta, hogy ama követelmények teljesítését csak mint szövetségi meghatalmazott erőszakolhatja, ezen felhatalmazás pedig még hiányzott. A porosz küldöttnek megsértése azonban oly közbejött esetet képezett, mely a bevonulást szövetségi felhatalmazás nélkül is jogossá látszik tenni. Az elégtétel megtagadása miatti háborúk, vagy kényszerítési rendszabályok az államok történetében gyakori eset. Ha a berlini tudósítások helyesek, úgy Poroszország a jelen esetben az elégtételadástól saját méltóságának csorbítása nélkül el sem is állhatott. Először a fejedelem a küldöttet el sem akará fogadni, mert nem volt a porosz követ által bejelentve; midőn pedig végre elfogadá, ekkor a királynak kézbesített levelét az asztalra veté s olvasni sem akará, mig általában a követtel igen brüszk módon bánt. Ezért a porosz kormány 48 óra alatti elégtételt kívánt, mely a hesseni ministérium elbocsátásában álljon. A hesseni fejedelem ezt is megtagadá, de bár a 48 óra elmúlt, a távirda még mindig hallgat a poroszok bevonulásáról. A bécsi „Presse“ szerint ez azért maradt el, mert azon perezben, amidőn Kasselben a porosz ultimátum elutasítása következett be, a fejedelem Berlinbe, Wilsen tábornok fogadtatása és a porosz részről állított sértés iránt magyarázatokat küldött, miknek értelme az, hogy a fejedelem Poroszországot és királya személyét nem szándékozott megsérteni s tényleg ez nem is történt. Ezen fejedelmi magyarázatok Berlinben állítólag nem kedvezőtlen hatást tettek, mi természetes, minthogy azok meglehetősen megkövetéshez hasonlók, s azok által a fejedelem részéről az elégtétel meg is volna adva. Ámde alig föltehető, hogy Poroszország a történt sértés folytán a kabinet elbocsátását kívánta volna elégtételül , ha biztos tudomása nincs, hogy mennyi része van ebben is a kabinetnek, s ezért az is alig hihető , hogy Poroszország épen e föltétel teljesítése nélkül magát kielégítettnek nyilvánítsa. Ezért azt hiszszük, hogy az említett fejedelmi magyarázatokkal ezen elégtételi ügy még nincs elintézve. Mindamellett a poroszok még nem vonultak be. Mi gázolá vagy halasztá azt el, még nem tudjuk ; valószínűleg azonban már legközelebb meg fogjuk tudni, vagy a tényleges bevonulásról veendőnk hírt. Az olasz ügyben semmi új, e helyett a keleti kérdés ügyében vesszük azon tudósítást, miszerint Bécsben a külügyministériumban az angol és török követek értekezleteket tartanak gróf Rechberggel, melyek tárgyát a török szláv tartományoknak mindig fenyegetőbbé váló viszonyai képezék; czélja pedig főleg a franczia olasz politika paralyzálása, meg pedig azon megállapított elv érvényesítése által, hogy a beavatkozás a keleti ügyekben csak az összes nagyhatalmak által történhetik meg. Mit várjunk az olasz-franczia beavatkozástól. V. Legelső állításom az, — igy folytatja tovább szerző — , hogy a franczia befolyásnak Magyarországban nincs jövője; hogy hiányzanak mindazon alapok, melyek honunkban annak szilárdságot, tartós fennállhatást biztosíthatnának , hogy a franczia uralomnak és terjeszkedésnek Magyarország felé nincs útja és így lehetősége sem. Igazolja ezt már maga .Finn körülmény, miszerint Francziaország hazánktól igen nagy távolságban fekszik. E távolság nem sokkal csekélyebb annál, mely Spanyolország és Austria között forog fenn. És midőn a sors azt idézte elő, hogy e két állam koronája ugyanegy főre esett, elkerülhetlen szükséggélön , hogy az megosztassék és külön uralkodó lépjen a trónra mind Austriában mind Spanyolországban. Itt tehát csak az lenne lehető, hogy Magyarország számára egy franczia herczeg küldetnék uralkodóul. Nagyobb agyrémet ugyan nem találhatnának , meg kell azonban mégis arról emlékezni, minthogy kétségtelen, mikép e terv hazánkban csakugyan létezik, némelyek közeljövőben egy franczia herczeget a napóleoni családból látván Magyarország trónján. Ez azonban szintén csak Francziaország túlnyomó befolyása mellett lenne lehető. Egyrészt itt egy franczia fejedelem uralkodása csak úgy lehetne biztosított s továbbá is fentartható, ha az a frank állam által is tápoltatnék, mi annak befolyása nélkül nem lehető. Míg másrészt Francziaországnak e változásnál csak az is lehetne érdeke és czélja, hogy magának befolyást eszközöljön és tartson fenn a Duna partjain. Az természetelleni, politikailag érthetetlen lenne, hogy Francziaország csak azért viselné egy világháború terheit, csak azért áldozná fel fiainak százezreit, hogy uralkodó házának egyik tagját trónnal, mintegy életfentartási forrással lássa el. Francziaországnak kell, hogy tovább terjedő, messzelátóbb czéljai is legyenek; kell, hogy állam érdekeinek előmozdítására is gondoljon. Csak ez lehet, mi felfoghatóvá teheti azon nehéz, majdnem óriási mű elvállalását, melyet császárja most kezdett meg. És ami eléggé bebizonyult Olaszországban is a Nizza-Savoya elfoglalása, illetőleg megszerzése által. Tehát magának annak, hogy egy tagja a császári háznak trónt nyerjen, kell bizonyos alappal bírnia, azzal t i. hogy az által a franczia állam, vagy fejedelmének érdekei elősegéltessenek. Márpedig nem igen kivihető akár az, hogy itt egy franczia ház alapuljon, akár az, hogy itt a franczia befolyás szilárduljon meg — már a távolság nehézségei miatt is. Éspedig nem, mindenekfelett haderői, vagyis katonai szempontokból sem. Miután Európában az államrendszernek, a kormánypolitikának legfőbb alapját még mindig a rendes katonai erő, az állandó katonaság tömege képezi; miután minden befolyásnak , mind a politikainak, mind a nemzetgazdászatinak mérlegét a katonai súly alakítja , természetes, mikép annak kellene alapul szolgálni egy franczia uralkodásnál és a franczia állam befolyásánál is. A dolog természetében fekszik, hogy a francziák ezen erőt és iszápot nem találhatnák fel a magyar nemzeti haderőben. Mert elymástól egészen idegenek , kik sohasem voltak egymással összeköttetésben s kordkán viszonyban, kik között tehát a rokon-kapcsolatnak alapjai nem léteznek, melyek bizalomra vezethetnének. E bizalom hiánya lehetetlenné teszi, hogy a francziák itteni fenállásukat s biztosítékukat mint idegenek a magyar véderőben kereshetnék, minek következése, hogy csak a rokon erőkhöz folyamodhatnak, tehát csak a franczia véderőre támaszkodhatnak. Ez lenne okvetlenül főalapja az egész francziamagyar közjogi viszonynak. Nem mondom, hogy annak alkalmazhatása, érvényesítése lehetetlen lenne. Mert még Anglia is megkisérte haderejének használatát befolyásának biztosítására az északamerikai gyarmatokban, s midőn azok mindenben hódolni vonakodtak, elnyomásukra és birtokuk megtartására. De mindenki TARCZA. Mű tá rlat. A pesti műegylet, vagy miseép jelenlegi mtilajstromán áll : „a magyarországi műegylet“ megnyitá ezen évi első tárlatát, mely e hó 16-tól jövő junius hó 15-ig bezárólag lesz látható. Szinte félve lép be az ember ezen a művészetnek szentelt szobákba, mert csarnoknak minden költői talentumunk daczára se mondhatjuk, ha eszünkbe jutnak az elmúlt napok, midőn még a művészetet pártoló közönség, mely élvezni is akarta a művészetet, csapatonkint járt ide, s most : „Puszta, kietlen az őszi határ, vad meg nem üvölti — kivévén egy pár kritikust — nem szádja madár!“ s azok az őrök is oly életuntán lézengnek azokban a szobákban, mintha Ritter úr, az egyleti titkár mindeniknek felmondott volna. De hiába a mai világban ha valami kimegy divatból , elfelejtik azt, a műegylet pedig kiment a divatból. Hajdan a delnő így szólt az uracshoz : „Látta ön már a műitárlatban Van Haanen, Ruyten jeles tengeri tájképeit, vagy Zimmermann professor nagy panorámái látképét, vagy Delaroche, Rabe, Ender, Ammerling stb. stb. képeit?“ Ha pedig az uracs nemmel felelt, vége volt, s kiment a divatból ő is, unalmas társalgóvá lévén, ki még a műtárlatot se látta, s azokról a külföldi festészekről se tudott beszélni, s az idevalókat lerántani. Igen, de az akkor divat volt. A magasabb köröket követte a gazdag bankár, hogy ő is moeczenásnak látszassék; a gazdag bankárt a kereskedő és igy a műegylet termei megteltek s élénkebb művészi élet fejlődött ki. Azon időből ismertem gazdag kereskedőt és iparost, kinek válogatott képekből összeállított kis képtára volt. Most, a mi volt is, eladatik és pedig potom árért. Mi ennek oka ? Némelyek azt mondják : az általános elszegényedés. Ebben van valami igaz. Azonban nézzük meg a sétatereket, a városligetet, a zugligetet, egy szóval Pest mulató helyeit: az általános elszegényedésnek nyomát se találjuk. Mindenütt díszes fogatok, a legnagyobb fényűzés az öltözékben, Páris és London drága kelméi, melyekből egy darab többe kerül mint egy pár műtávlati jó kép. Vagy talán ez mind erőlködés volna a valóságnak eltakarására, egy nagyszerű ebda álcrázására ? Nem lesz az, hanem megfelejtkeztünk magunkról. Elfelejtettük a történelem azon megdönthetetlen tanát, hogy egy nemzetet nem csak a sikerült fegyveres győzelem emelhet önállóságra, hanem a békés tudomány és művészet, mert ennek hódító ereje hadseregekkel ér fel, míg a nyegleség és hiú fényűzés nemzeteket taszít az enyészet ösvényébe. Múlt tárczaczikkemben, melynek czíme „Visszapillantás a mütárlatra, és néhány szó a pesti műegyletről“— különben a mütárlat iránti részvétlenségnek igazi okát elemeztem már (lásd e lapok május 9-ki 107-ik számát), azért a dolgot tovább nem is fejtegetem , hanem szólok a közönséghez, miképpen a fend leadott ok miatt ne vonja meg ezentúlra pártfogását az egylettől, és ha úgy tetszik, hozza divatba a műtárlat látogatását. Ennek következtében minden szép hölgyet felkérek — és mit nem tehetnek a nők! — hogy oly udvarlót el se fogadjanak, ki a műtárlatot nem látogatja. *) A jelen kiállítás ismét tanulsága annak, mikép a magyar festészet dicséretesen kiállhatja a versenyt a külföldivel. Az egész kiállítás áll 38 darabból, s leszámítván abból tizenegyet, mind hazai festőinktől valók. A műlajstrom szerint járva be a tárlatot, mi, úgy látszik, előbb nyomatott ki, még mielőtt a képek rendezése megtörtént, mert nem épen sorban következnek, az 1. szám alatt Margitay Gábor Élesden, a szeged-csongrádi takarékpénztári épület fő- és oldal-homlokzatának rajzait adta be. Az alapterv, az épület felosztása, a fő- és oldalhomlokzat csinnal, ízléssel és szorgalommal van kivive, csak hogy talán kissé költséges leend felépítése. Komn, Berlinben 2, 3, 4, 5. sz. alatt kömetszeteket adott be, melyekről a mi kömetszeink valóban tanulhatnának, oly gyönyörűek. Schöninger Leo, Münchenben 6. sz. a. a salzburgi műegylet műlapját és Preisel C. Münchenben, 7. sz. a. a félbeszakasztott kártyajáték, mind kőmetszetek, — adták be. Olaj festvényeket adtak: Müller Adolf, Szolnokon, 8. sz. a „magyar *) Jámbor óhajtás. A szedő életképet“ küldött be, mely bátran otthon maradhatott volna, mert bizony nem idevaló. Ki a műtárlatba képet küld, tanuljon előbb festeni. Telepi Károly Pesten 9. sz. alatt, Nagyoroszi, Nógrádmegyebrcsi, a drégelyi erdő széléről tekintve, gróf Berchtold Rikhárd ur tulajdona és 16. sz. a. Részlet Hohen-Göl völgyéből, Csanak úr tulajdona; e jeles fiatal művészünk gyengébb darabjai közé sorozhatók és a nézpont szerintünk Nagyoroszit illetőleg nem jól van választva. Székely Bertalan, Münchenben 10. sz. alatti arczképe eléggé kigömbölyödik és élethű, erőteljes színezetű, úgy 26. sz. alatti Dobozija 1526-ban, hibátlan rajza és helyes távnézete által tűnik fel. A hűn szerető nő arczán remekül van visszaadva az iszonyat, mely azon gondolatból ered, hogy az utánok száguldó törökök keze közé kerülhet; de a hű férj kezében megvillan a tőr, s arczán látszik, mikép drágán fogja eladni a két életet, mely most a véghatáron áll. Frankel Ingemár Pesten 11. sz. alatt igen dicséretes szorgalmú és correct rajza, úgy színezete által kitűnő két arczképet adott. Brodszky Sándor Pesten 12. sz. alatti Erdőrészlete igen szép, úgy 20. sz. alatti halastava a Kárpátokban, mely Heckenast Gusztáv ur tulajdona, nagyszerű, mint a vidék, hol azt természet után festette. A megszaggatott felhők közül lepillantó nap (Sonnenblick) oly természetben van adva, mikép csak szerencsét kívánhatunk Heckenast urnak ily valóban művészi becsesei biró képhez. Hangy Antal Győrött 13. sz. alatti szoba-ebecskéje és 15. sz. alatti hadastyána és kenyérkeresete gyakorlatlan kézre mutat. Ligeti Antal Pesten, 14. sz. alatti Capri szigete oly gyönyörű kedves kép, mikép árát tekintve vétkeznék a műegylet, ha azt meg nem szerezné. Ha e képre néz, szintén vágyik az ember azon szelíd, illatos levegőbe, azon kék hegyekre és kedves völgyekbe. Orlai Petries Samu Pesten 17. sz. alatti Zách Feliczián 1330 ik évben czimü történelmi képe, mely az egyesület műlapja, mind rajz, mind a jellemek felfogásában kitűnő. Jól van adva a méltó haragra lobbant vén Zách, ki megesküdött, hogy apai keserűségének okozóit kiirtja. Helyesen van felfogva a családját védelmező király. Than Mór Pesten 18, 24 és 34. szám alatti arczképei művészi tökélyü és mély tanulmánynyal festvék, díszei lehetvén minden képcsarnoknak. Fritsch Menyhért Bécsben, 19. sz. alatti tájrészlet, Király-tónál, Berchtesgaden mellett, modoros kép. L a r i s s Hermina Bécsben, 21. szám alatti ligeti tájképe csinos kép és tanulmánynyal van festve. Zimmer Münchenben, 22. szám alatti három magyar czigány, Lenau költeménye után ; igazán csak német ember költeménye után festett magyar czigány, bocskorban, tiroli jáger-kalapban és zöld mentében. An m U11 er Miksa Münchenben, 23. sz. alatti westmünsteri apátság belső látképe Londonban — mely magán tulajdon — gyöngye a műtárlatnak. Van ott vonal perspectiva, világosság és árnyfelosztás , — valóban remek kép. Dux Zsigmond Pesten, 25. sz. a. tanulmányfője, szorgalomra és tehetségre mutat. Grosz Béla Pesten, 27. és 28. sz. a. tanulmányfőjeiről azonban ezt nem állíthatjuk. Habenschaden Münchenben, 29.sz. a.havasi kunyhója nem éri meg a 100 tallért. Lotz Károly Pesten, 30. és 33. sz. alatti életképei újból tanúságot tesznek e fiatal művészünk jeles tehetségéről. Heilmayer Münchenben, 31. sz. a. éjjeli tájképe nagyon táczaszerb festmény. Pecz Henrik Pesten, 32. szám alatti malom, Pilis-Maróton czimű tájképe tanulmányra mutat. Palinay György Pesten, 35. sz. a. női tanulmányfője nagyon kezdő művészre mutat. Györgyi Alajos Pesten, 36. sz. alatti arczképe oly szép momentumban van fölfogva, mely nagyon illik a szép hölgyeknek, csak az orr alatti piros árnyék volna kissé szelídítendő. Bayer Ágoston Karlsruheban, 37. sz. alatti kolostor belseje, — ez is magántulajdon — furcsa modorú festmény, ott az árnyék nagyon meleg piros szín, a napsugár pedig kréta fehér hidegség; azonban tán a kolostorokban úgy kell lennie? Kutter Pál Münchenben, 38. sz. alatti „Das Mädchen aus der Fremde“ czimü, Schiller költeménye után festett képén a virágok meglehetősek. Voilà tout! —x.-y. Napi újdonságok. * Császár Ő Felsége Wimmer József bécsi polgártól egy Pettendorffer által, ennek megbízása folytán készített a ő Felségének a Tábor-vonalon a árvíztéren tett s látogatását ábrázoló festvényt legkegyelmesebben elfo I gadni méltóztatott, s azt Bécs városának valamely nyíl-