Sürgöny, 1862. július (2. évfolyam, 149-175. szám)

1862-07-01 / 149. szám

nyos végrehajtást is nyer. Miután alkotmányunk maga is belátja változhatóságát, közvetítésül egészen alkot­mányos utat nyújt, és hogy erre lépjünk, azt óhajtjuk mi. A gyakorlati kiindulási pont az alkotmány revi­­siója.“ Pest, jún. 28. A vár. Rókus-közkórházban ma délelőtt egy fé­nyes , tekintélyes vendégé­vszory gyűlt egybe. Ugyanis Kovács Sebestyén Endre tudor és közhírben álló műtő ur, ki mint ez intézet első­ orvosa a második se­bészi osztályt vezényli, működése ideje alatt végrehaj­tott jelentékeny s nevezetes műtételeit a tudomány ér­dekében megörökíteni óhajtván, azok képleteit fárad­ságosan s jelentékeny költséggel kidolgoztató s össze gyűjté, s igy kórtani museumot alapítván, ezt a vár. közkórháznak becses ajándékul fölajánlá. — E mú­zeum ünnepélyes s nyilvános átadására tehát a tudo­mány számos tekintélyes s képviselői gyülekezőnek a Rókus közkórház igazgató hivatalában.­­ Megjelent ugyanis e szertartásra a nemzeti múzeum tudós igaz­gatója Kubinyi Ágoston ő méltósága, az egyetem Sto­kinger, Lenhossek és Arányi tanár urak által jön kép­viselve, az országos főorvost dr. Hartl helytartótanácsi fogalmazó helyettesité, — a vár. tanács küldöttjei Fesz­ Ágoston tanácsnok s kórházbizottsági elnök s egy más tanácsi hivatalnok valának ; — azonkívül a vár. ker. főorvosok — a kórházi elsőd-, nemkülön­ben az intézet al- s segédorvosai és városunk gyakorló orvosainak jelentékeny száma gyűlt össze ez ünnepély­ben résztveendő. Minekutána a kórház igazgatója s városi tiszti főorvos Tormay Károly tudor ur a gyülekezetét né­hány szívélyes szavakkal üdvözlé, röviden előadá az összejövetel czélját Kovács tudor urnak az intézet körül szerzett érdemeit kiemelő, s áttérve legújabban hozott nagylelkű áldozatára és az intézet s tudomány érde­keit előmozdító nemes tettére, — az intézet nevében a tisztelt adakozó urnák forró háláját kifejező, — a je­lenlevőknek pedig köszönetet nyilvánító, hogy a kór­ház s tudomány iránti vonzalmukat tanúsítván, ez al­kalommal kórházunkat személyeikkel szerencséltetni szívesek valának. Erre Kovács úr következően válaszolt: „Tisztelt gyülekezet! Tartozásom s hálám csak parányi részét akarom ma leróni azon intézet iránt, melynek falai között orvosi pályám kezdete óta, kevés évek kivételével, egész a jelen napig tapasztalat s is­meretek után vágyó lelkem oly sok tudományos ér­vekre talált.“ Beszéde folytában a tudor ur kórtani gyűjteményének keletkeztét s történelmét adá elő, s végre a gyülekezetét annak megtekintésére meghívó. Az igazgató által vezérelve a vendégek Kovács tudor úr osztályába indulónak, melynek egy helyiségé­ben az átadandó gyűjtemény ideiglenesen őriztetik. Áll pedig e gyűjtemény 220 különféle nevezetes s ve­szélyes műtételekből származó képletekből, melyek részint csont s borlél-készitmények, részint gyász önt­vények, részint pedig festmények, rajzok s fényképek­ben ábrázolják a végrehajtott műtéteket, s örökítik a műtő jeles tehetségeit. Meggyőződvén a jelenlevők e gyűjtemény tudo­mányos becséről s kórtani jelentőségéről, Kovács tudor urnák elismerésüket s tiszteletüket élénken nyilváni­ták, és még az intézet több korosztályait is megtekint­vén, az igazgató urnák hasonlóan, a mindenütt ural­kodó szép rend s tisztaság fölött dicsérő elismerésüket kifejezék. Feszi tanácsnok ur pedig a vár­­tanács s polgár­ság nevében átvevé s megköszönő a becses gyűjte­ményt, melyet az adományzó elsődorvos ur még jövő­ben is gazdagitni s gyarapítói ígért. Vidéki levelek. — Eperjes, jun. 27. A helybeli casinó-egylet f. hó 22 én közgyűlését tartván, legelői is a lelépett elnök helyébe uj elnöknek választása került szőnyegre, minek folytán a városi közjó előmozdításában ernye­­detlen buzgalmu polgármesterünk elnöknek megvá­lasztatott. A polgármester hivatala által különbeni el­­foglaltatását mentségül fölhozván, eleinte szabadkozott; de később a közkívánatnak engedve, miután a bizodal­mát megköszönte, elfogadta ezen megtiszteltetést. Ezután az egyletnek, minthogy a jelenlegi helyiségei­nek bérideje legközelebb lejárand, hova leendő elhe­­lyeztetése szóba hozatván — elhatároztatott, hogy az egylet elhelyeztetésére szükségelt helyiségek az úgy­nevezett város nagy táncz terem épületében béreltes­senek ki, és a­mennyiben azok helyrehozatalára a városnak pénze nem lenne, az arra szükségelt összeg előlegezése nagylelkűleg megszavaztatott. Társalgási életünket illetőleg a tavasz meglehetős víg kedv közt folyt le, a mennyiben Szeméthe városi fürdő­helyen hat ízben nagyobb mulatság volt rendezve, miknek meg­tartásához az időjárás is kedvezett, a helybeli zene­­egylet pedig a városi nagy táncz teremben a szokásos negyedévi mulatságot szintén számos városi lakos részvéte mellett megtartotta; de a nyár beállta is vig kedv közt találta az eperjesi lakosságot, ugyanis a sz. lászló hegyi városi fürdő táncz terem épülete, az erre vállalkozott társaság által felállittatván, annak felavatására aláírás utján egy barátságos ebéd junius 21-én rendeztetek, — ebéd után meg a fiatalság járta a csárdást. Végül, miután városunk területén jó és egésséges víznek élvezete a legnagyobb nélkülözé­sek közé tartozik, hallomás után megemlítésre méltó­nak találom, miként városunk elöljárósága a híres víz­­forrás-kutató Richard Abbéhoz meghívást intézni szán­dékozik. Nem r. 1. — I­ngből, jun. 25. (Útbaigazítás) E lapok ha­sábjain egy Ungvárról junius 12-ről kelt czikkben a többi közt ez van írva: „Ungvár város tanácsa a volt megyei bizottmányt zsarnoknak vádolván a miatt, hogy a városi véka-adót eltörölte,­ nem különben, hogy a megyei királyi biztos ur ő­nsga a városnak abbeli ké­relmét, hogy a véka adó visszaállíttassák— megtagad­ta s oda utasította a városi tanácsot, hogy a városi ta­nács ezentúl nem egyenesen, hanem csak közvetve a szolgabiró utján correspondeáljon a megyével“. — Merő ráfogás! — Az egészben csak annyi igaz, hogy a vá­rosi tanács kérelme helyeslésre nem találván, a volt megyei bizottmány határozata ezúttal helybenhagya­­tott. A megyéveli levelezésre nézve sem létetett figyel­meztetés. A kérdéses folyamodványban egy betűvel nem vádoltatik vagy sértetik a volt megyei bizottmány; a városi tanács pusztán a városi véka vám ügyre szó­ritkozva, eb­éli volt jogáért folyamodott. Ezzel tartoz­ván az igazságnak és a méltányosságnak. A levelező annyiban hibázott, a mennyiben csupán beszéd után i­ndulva közlötte az érintetteket. r. ez. Külföld. ANGOLORSZÁG. A franczia mU-kiállitók N­a­­poleon herczeg tiszteletére lakomát adtak, melyen a kir. biztosok is jelen voltak. Granville lord a császárért emelt poharat, — Angolország háláját feje­ző ki, a III. Napóleon által a műtárlati tervnek nyúj­tott közreműködésért, s dicsérettel halmozó el Fran­­cziaország szabad kereskedési politikáját, annak elő­nyeit elszámlálván. FRANCZIAORSZÁG. Mint már táviratilag tud­juk,­­ a törvényhozó testület f. hó 26 -i ülé­sében Favre Gyula hosszasan megtámadó a kor­mány politikáját a mexikói ügyben. Beszédének leglényege­sebb helyei következők: „Tudják önök, hogy az expeditió 1861. novem­ben indult el, s decemberben érkezett meg rendeltetési helyére. Ekkor jutott Vera Cruz legelőször a megérke­zett spanyolok kezébe. Hivatalosan constatkrozva van, hogy az egyesült seregeknek se lovai, se szekerei, se semmi anyagszerei nem voltak ; kétségkívül azt remél­ték, hogy ezen működési eszközöket a helyszínen föl­találandják, azonban csak igen nehezen, lassan s nagy költséggel lehetett azokat megszerezni. — Ezen ügy­ben — hol a hibák halmozva vannak, — a választott perez nem volt szerencsés. Már közelgetett ama retten­tő hónap, melyben a sárga láznak a mexikói nemzet szö­vetségesévé kelle szegődnie, ha a háború megkezdet­nék. E szerint sietni kellett, — s ez lehető is volt. Én nem keresem, hogy kire hárul ezen tényekért a fele­lősség, azokat csupán constatirozom. Azonban, mivel a katonai működést politikai működésnek kelle megelőz­nie, — egy kiáltvány adatott ki. Abban a sereg pa­rancsnoka a mexicói nemzethez igy szólt: — „Fran­­cziaország kapui nyitvák előttetek, —* hagyjátok el azokat, kiknek jármai alatt nyögtök ; — mi ezen járom megtörésére vagyunk itt.“ — Ezen kiáltvány nem talált viszhangra. A mexicói külügy­minister kijelente, hogy ő csupán diplomatiai reklamatiókra fog válaszolni. H­oz­­zátéve, hogy a szövetséges sereg a parton a sárga láz ál­tal fenyegetve lehet,s hogy Mexicó kapuit r­egnyitand­ja a seregnek ezen két feltétel alatt: 1) ha a reclamatiók sértetlenül hagyják a kormány létezését; s ha 2) a szerződés alá nem íratása esetében, a csapatok vissza­vonulnának, s a tengerpartoni állásaikat foglalnák el újra. Ez 1862 februárban történt. A meghatalmazottak egy jegyzéket szerkesztettek, melyben reclamatióikat előadók, s Prim tábornok a szorulaton átmenetellel bí­zatott meg, hogy a mexicói ministerrel értekezzék. Csakhamar egyetértésre jutottak, s ez nem is lehetett másként. Mexicó megegyezett az alkudozásban, s adós­sága iránt az Egyesült­ Államok biztosítékát ajánló föl. Ekkér enyészett el azon örökös illusio ellenvetése, melyben — Billault szerint — a mexikói államférfiak az európai kormányokat ringaták. Ezen körülmények közt írták alá a meghatalma­zottak a soledadi egyezményt. Ezen szerződés az alku­dozások megnyitását, s ugyanekkor a szövetsége­s se­regekre nézve, a sárgaláztól ment magaslatokon tábo­rozás szükségét köti ki. A szerződés azt tartalmazó, hogy azon helyzet­ben kell várakozni apr. 15 ig, a­mikor a hatalmak be­leegyezése vagy tagadó válasza Európából meg fogott érkezni. Ezen első kérdés iránt a 3 hatalmasság közti egyetértés fölbomlott, a madridi s londoni kabinetek helyeslék a soledadi egyezményt, míg a párisi kabi­net azt kárhoztató. Ez nagy fontosságú esemény. Egy kormánynak ügynökeit szabatos utasításokkal kell ellátnia, s nem kell azokat defavoyálásnak tenni ki. Az egyezmény nem erősíttetvén meg, a formasze­rinti ígéreteket végre kell­ hajtani. Szerencsétlenségre a franczia hadtest főnöke azt hive, hogy nem tarthatja meg adott szavát. Azt ígérte, hogy a szerződés meg nem erősittetése esetében, a szorulaton visszavonandja csa­patait,­­ azt nem téve. Annyi bizonyos, hogy katonáink egy oly szerző­dés értelmében maradtak ott, mely nem erősittetett meg; hogy ezen meg nem erősítés miatt történt a sza­kadás a­­ hatalmasság közt, s hogy Francziaország egyedül maradt működésében. Uraim! Ha Francziaország egyedül marad, bizo­nyosnak tartom, hogy a jelen események nem merül­tek volna föl. De Francziaország — miután Angol- és Spanyolországot kiküszöbölte — oly pártok s emigrán­sok előtt nyitá meg sorait, kik fegyverere­t a nemzeti akarat által űzettek el. Ezen második episód egy második föltűnő sza­kadást fog indokolni. Tudják önök, hogy midőn azon hir terjedt el, mikép a bukott kormány párthívei — névszerint Miramon tábornok — az expeditionális had­test soraiban fognak megérkezni, az angol képviselő ki­jelenté, hogy azt elfogatandja s elitéltetendi, mint a ki az angol követség pénzét ellopá. Miramon megrémül­vén, Havanna felé fordult. Mit tettünk mi ? Hajónkra verőnk föl Almonte tábornokot s Miranda atyát, a megbukott kormány­párteieit. Almonte nem tehető lábát a mexikói partra, a­nélkül, hogy a törvény szigo­rának ne tegye ki magát, s ő a franczia haderő köze­pette jelent meg, egy külföldi herczeg jelöltségének támogatása végett. Az angol és spanyol képviselők azt állíták, hogy jelenléte által a londoni egyezmény lé­nyegesen megsértetett, s nyilván igazuk volt, mivel amaz egyezmény kijelenté, hogy a hatalmasságok semmi nyomást sem fognak gyakorolni a mexikói kor­mányra. D­e ezen tényt még a nép­jog­i morál megsértése te­kintetéből is meg kell vizsgálni. A háború — uraim — mindig kegyetlen véglet, az meg van engedve az erő­szak visszaverése, valamely sértés megboszulása, s egy szövetséges segítése végett; de ha az egy oly kormány ráerőszakolása végett kezdetik meg, melyet a nemzet nem akar, s valamely kiűzött polgár becsvágyának diadalra juttatása végett — az bűntény. A történelem több ilynemű tényt jegyzett föl, de mindazok, kik saját hánuk ellen fordítók fegyverei­ket, föltűnő kárhoztatás által bélyegeztettek meg. Én nem tudom, minő jövő van fönntartva Fran­cziaország számára. (Zajos félbeszakasztás). Bizonyos­nak tartom, hogy az eljutand szabadságának teljes ki­­vivásár­a. Ha az egy oly hatalom járma alá jutásra le­hetne hivatva, mely a kitűnő polgárokat megsem­misítené s mindenütt rémülést terjesztene el, — mi ezen jármát indignatióval tűrnénk s azt széttörni igye­­keznénk. De ha egy szabaditó külföldi csapatok kísé­retében jelennék meg, s­őt támadnám meg mint ellen­séget (félbeszakasztás) s szent kötelességet vélnék telje­­sitne, ha véremet annak meggátlása végett ontanám ki, nehogy ezen elhizott segítőtárs a hon földét ta­poshassa. Azonban létezett még egy más oka is a hatal­­masságok közötti viszálynak. Mindegyik hatalmasság fönntarta magának azon jogot, hogy külön követelé­seket formulázhasson. Francziaország, meg kell vallani, csak jelentéktelen mérvben látszik érdekelve lenni. Léteztek előbbi szerződések által constatirozott s 759.000 dollárra menő hitelezések ; ezekhez kelle még adni honfitársaink esetleges reclamatióit, melyek 4 millióra mehettek föl. És mégis az értekezletekben Francziaország ne­vében előbb 12 s később 75 millió fokról beszéltek. Ez utóbbi roppant összeg egy t­e­h­­­e­r kölcsön neve alatt ismeretes kölcsönre vonatkozott, melyet a fölállítandó uj kormány által elismertethetni reméltek. E tekintet­ben Francziaország megfoghatja tévedésben volt. — Ezen kölcsönre vonatkozólag elég Russell lordnak kö­vetkező nyilatkozatát idéznem : Midőn Miramon min­den segélyforrás nélkül volt, Jec­er 3,750,000 ftot köl­csönözött neki, s ezért 75 millió ft. értékű, fokozatos korszakokban kifizetendő kötelezvényeket kapott. Juarez fölszólittatván ezen összeg kifizetésére, ezt tenni vonakodott, s minden részrehajlatlan egyén által támogattatok kész volt kifizetni a 750,000 dol­lárt, — de nem a 15 milliót. Ezen fl­eher féle ügy, mely nem egyébb botrá­nyos uzsoránál, a franczia kormány előtt úgy tüntette­­tett föl, mint háború-indításra érdemes jogszerű kö­telezés. Már ezen ügyet tisztába kell hozni,­­ a kor­mánynak ki kell jelentenie, hogy csupán a valóban köl­csönzött összegek lefizetését követelendi, de ezen gya­lázatos nyerészkedésektől Francziaországnak utálat­tal kell elfordulnia. Véleményem szerint az ország ér­dekével s becsületével összeférő egyetlen eljárásmód abban áll, hogy Mexicóval alkudozzunk s hogy csapat­­ainkat vonjuk vissza.“ (Zaj.) Végül szónok azon reményét fejezi ki, hogy jö­vőre Francziaország nem fog ily compromittáló válla­latokba bonyolíttatni, a nemzet követeinek megkérde­zése nélkül. Billault, Favre Gyulának válaszolván, előadó a Mexicóban uralkodott anarchiának legutóbbi 25 évét; s szerinte ama korszak alatt a lopás s rablás napi­renden volt , s az idegenek az orgyilkosok martalé­kául szolgáltak. Ezen anarchia bírta arra Franczia-, Angol-, és Spanyolországot, hogy egy közös expeditiót szervezzenek. A­mi a kormányforma módosítását illeti,­­ami Ulster kijelente, hogy Angol, és Spanyolország nem ellenezték volna Ferdinánd Miksa főherczeg jelöltsé­gét, azon feltétel alatt, hogy ez utóbbi a mexikóiak ál­tal szabadon választassák meg. Elismeri, hogy Spa­nyolország jobban szerette volna a Bour­bon-család va­lamelyik tagjának jelöltségét. Erre kiemeli ama különbséget, mely az angolok s a spanyolok visszavonulása közt létezik, — az előb­biek eleitől fogva ellenezvén az ország belsejébeni ex­peditiót. Kárhoztatja a megújított alkudozásokat,­­ a­mennyiben azok nem vezethettek eredményre. Kijelenti, hogy a császár kénytelen volt a sole­dadi egyezményt defavoyálni, mivel az Francziaor­szág becsületét sértő meg; az O’Donnell tábornagy ál­tal Barrot­nak adott felvilágosítások , benne azon re­ményt gerjesztők, hogy Spanyolország épen igy véle­kedik. Általában Francziaországnak Mexicóbani poli­tikája abban áll , hogy bármely,­­ a mexikóiak tet­szése szerinti kormányforma, köztársaság vagy monar­chia, fölállítását segítse elő. Egyébiránt szónok con­­statkrozza, hogy a 3 hatalmasság közti pillan­atnyi egyenetlenség daczára, azok egymással barátságos viszonyban maradtak, a­mint ezt Palmerston lord je­les beszéde legújabban is bebizonyító. Erre a minister méltánylással nyilatkozik Juden admirál jelleméről, ki csupán azt hirdeté ki, mit Fran­cziaország akart; t. i. se nem monarchiát, se nem köz­társaságot, hanem egy kormányt. Kiemeli azon tényt, mikép nem igaz, hogy Francziaország Almonte tábor­nokot a polgár­háború előidézése végett küldötte volna Mexicóba, amennyiben ez ut­óbbinak csak a nemzeti akarat megtagadása végetti szavazás megkezdése után kelle megérkeznie. A franczia zászlónak őt oltalmaznia kelle, mivel az alkudozások félbeszakadása előtt, az semmi ellenségeskedési tényt sem követett el. Favre Gyula interpellatiójára válaszolva szónok kijelenti, hogy midőn Francziaország zászlója Mexicó­­ban fog lobogni, a nép, szintúgy mint ez Olaszország­ban történt, szándékainak kifejezésére fog fölhivatni. Ha az azt nyilvánítandja, hogy Juarez kormányát akarja, Francziaország nem ellenzendi ezen választást. Egy más pontra térvén át, a minister indignatió­val nyilatkozik ama rágalmak ellen, melyek — sze­rinte — külföldi lapok levelezői által ter­jesztettek el, s melyek túlzott pénzbeli követelésekről beszéltek. Ez alkalomból kijelenti, hogy egy bizottmány fogja a kö­vetelők jogait igazolni. A minister erélyesen visszautasítja Favre Gyulá­nak alkudozás iránti tanácsát. Szerinte Francziaország becsülete forog kérdésben, annak sértéseket kell meg­­boszulnia. Végül kijelenti, hogy a császár, az angolok és spanyolok eltávoztával, következő utasításokat kül­dött Lorencez tábornoknak: „Érdekem, eredetem s elveim ellen van, bárminő kormányt szabni Mexicóra. A mexicói nemzet ára vá­lassza ama kormányformát, mely neki tetszeni fog; mi attól csupán őszinteséget kívánunk a választások­ban. Mi ezen szép ország boldogságát óhajtjuk, egy ügyes s szabályszerű kormány alatt. Ez utóbbi szavak zajos tetszéssel fogadtattak, s a kivánt hitel megszavaztatott. OLASZORSZÁG. Turin bél, f. hó 2- ról kelt sürgönyök szerint, a belü­gy­ministernek egy körlevele az Olasz-­s Ang­­ország közti útlevelek megszün­tetését jelenti. — A fiatal kir. borcz egek a déli tartományokba érkeztek, s ott nagy lelkesüléssel fogadtattak. A k­ö­v­e­t­k­a­m­r­a­i. hó 26 ki ülésében C­r­i­s­p­i azt állítja, hogy ma egy velenczei emigráns paran­csot kapott, készen tartani magát Sassariba indu­lásra. — Szardinia szigetében. — Szónok fölvilágosí­tásokat kíván ezen fellebbezés iránt. — Ratazzi azt állítja, hogy a törvény a kormányt följogosítja, tartóz­kodási helyet jelölni ki azon emigránsoknak, kik az ál­lamtól segélypénzt kapnak. Élénk vita után, Altie­ri megjegyzi, hogy egy, az emigratióra vonatkozó tör­vényjavaslat van az osztályok vizsgálata alá terjeszt­ve, s következőleg napirendre térést indítványoz, a­mit a kamra nagy többséggel el is fogad. SPANYOLORSZÁG. Egy Madridból f. hó 26 ról kelt sürgöny szerint, a senatusban az állam­mi­­niszer kijelente, hogy az Angolország s Mexicó közti egyezmény megerősítése elhalasztatván, — jó lenne az angol parliamentben e tárgyban tanúsított tartózko­dást utánozni, — mivel az alkudozások még függőben vannak. — A spanyol kormány, a londoni egyezmény fölfüggesztése daczára hajlandó, Francziaország szá­mára megnyitni antillai kikötőjét, hogy onnan a franczia­ expeditionalis hadtest élelmi­szerekkel láttat­hassák el. — A franczia követ, Barrot Páriába indult. Táviratok. Paris, jun. 27. (Este.) A „Patric“ írja: Állít­ják, hogy több nagyhatalmasság követei a szerb ügyek elintézése végett Julius havában Konstantiná­polyban értekezletet fognak tartani. Páris, jun. 29. A Mirés perbeni Ítélet meg­­semmisittetett. Ma a „Moniteur“ Mexicóból febr. 28 ról kelt tudósításokat hoz. — Marqu­ez jun. 16-án 2610 emberrel, Lorencez­hez csatlakozott. Az 1500 főnyi mexikói előhad, mely ezen mozdulatot meg akarta gátolni, a francziák által szinte egészen megsemmisít­­tetett. A „Miniteur“ reméli, hogy a várt hivatalos je­lentések megerősítendik ezen tudósítást. Berlin, jan. 29. A lengyel határról a mai napról jelentik, hogy Konstantin nagy herczeg jövő kedden utazandik Varsóba. Lüders tábor­nok lő sebe miatt Sz. Pétervárra tér vissza. Te­plitz, jun. 27. (Este) A hesseni fejedelem ma 5 órakor délután Hanau gr. név alatt ide érkezett. Túri­n, jún. 28. A költségvetési bizottmány kije­lenti, hogy az általa javasolt módosítások czélja tisztán administratív. A kamrától azt kívánta, hogy a politi­kai kérdést ne vitassa. A kamara az e­scukezére hatá­rozta magát. Általánosan hiszik, hogy a m­inistérium­­nak na­gy többsége leend. Sz.­Pé­t­e­r­v­ár, jun. 23. Egy császári ren­delet egy uj egyetem fölállítását rendeli el Odessában Uj- Oroszország számára; egy második rendelet pedig engedélyt ad vasútépítésre Szt. Pétervártól Crausen­­baumba a kikötőig. M­ész­tár, jun. 26. Dervis pasa pár nap előtt Bilikét elhagyta s Grohovitzán át hadoszlopban ha­ladván Brihunácsot és Recsánt bevette s főhadiszállá­sát Dirbába tette át. Raguza, jun. 27. 30. 000 török megtámadta a montenegróiak elsánczolt táborát Zurbovnizánál Bielo­­pavlichban. A csata hat óra hosszat tartott s a törökök futásával végződött Spaz felé. Veszteségük roppant nagy, állítólag 5000 halottat vesztettek. Uj York, jun. 18 A konfederáltak 14-én meg­támadták Ric­hmond előtt az unionistákat, a távirdai sodronyokat és a vasutat szétrombolták s azután sze­rencsésen visszavonultak. Ilire jár, hogy Granadában a Missisippi mellett 65,000 konföderált van összpon­tosítva. Beauregard seregének egy része Columbushoz közel áll. Batonrouge szomszédságában ismereti­­ eredményű, s James Maminál el nem döntött csata volt. — Hírlik, hogy Fremont serege a Shenondon völgyben élelem hiányban szenved s helyzete veszé­lyes. Jackson tábornok erődítvényeket kapott. A con­­gressusban elfogadtatott azon bili, mely a rabszolga­ságot az unió minden területén eltiltja. A „Sürgöny“ magántáviratai. Szt.-Péterv­ár, jun. 30. Lin­ler S­tick hadsereg-parancsnoki és helytartói állásától fel­­mentetett. Egészsége helyreállt­dja végeit, meg­sebesülése következtében, szabadságra bocsátót­tott. — Konstantin nagyherc­­eg az első hadtest, par­­cs­okává neveztetett ki. Trebigne, jún. 30. Csütörtökön jelent­­­­keny összecsapás történt Dervis pasa és a montenegróiak közt, Rita­ Diardine­nál, mely ütközet a montenegróiak megveretésével végző­dött. A halottak közt van Banjani helység-elöl­járója is. Gazdasági ()licitár, Pest, junius 30. Búza, bánáti út 84—87 fontos 4 ft 65 -5 ft 25 kr. Búza tiszavidéki 83 — 87 fontos 4 ft 60—5 ft 15 kr. Búza fehérvári 83—84 fontos 4 ft 70 — 4 ft 80 kr. Búza bácskai 83—84 fontos 4 ft 6­0— 4 ft 70 kr. Kétszeres 76—78 fontos 3 ft 20— 3 ft 25 kr. Rozs 76—73 fontos 3 ft 10—3 ft 20 kr. Árpa, sörfőzésre 68 — 70 fontos 2 ft 40—2 ft 50 kr. Árpa etetésre 65—67 fon­tos 2 ft 20—2 ft 40 kr. Zab 47 -50 f­ntos 1 ft 70—1 ft 75 kr. Kukoricza 79 —83 fontos 3 ft 60—3 ft 75 kr. Köles 2 ft 80—3 ft 10 kr. Paszuly 4—4 ft 60 kr. Bácskából írják, hogy a tisztabuza gazdagabb aratással kecsegtet, semmint egyelőre várták; a zab veté­sek is javultak, a kukoricza kitű­nőleg áll. Arad, jun. 28. Első osztályú tiszta­búza 86 fontos 4 ft, második 0szt. 83 font. 4 ft 30 kr harmadik oszt. 80 font. 4 ft 20 kr. Kétszeres első oszt. 79 font. 4 ft, máso­dik oszt. 73 font. 3 ft 40 kr, harmadik oszt. 77 font. 3 ft 30 kr. Rozs első oszt. 77 font. 3 ft 20 kr, második 0szt. 76 font. 3 ft 10 kr, harmadik oszt. 75 font. 3 ft. Árpa első oszt 66 font 2 ft 30 kr, második oszt. 65 font. 2 ft 20 kr, harmadik oszt. 64 font. 2 ft 10 kr. Zab első oszt. 46 font. 2 ft 10 kr, második oszt. 44 font. 2 ft. Kukori*­ricza 84 font. 3 ft 40 kr. Lángliszt 9 ft 50 kr. Zsemle­­liszt 9 ft. Kenyérliszt 8 ft. Széna 3 ft 20 kr mázsánként. Borsó 20 kr, lencse 15 kr, bab 14 kr, köleg 14 kr, búza­dara 20 kr, dara 12 kr, ujbor 20 kr, ó bor 30 kr, sör 5 kr Rezenként. Tűzifa 1­1 ft. Gyertya 45 kr, szappan 35 kr marhahús 21 kr, repereolaj 40 kr, lenolaj 40 kr fon­tonként. Vereshagyma 9 kr. A kereskedelem a csü­ggedésig pangó. Sem lefogla­lások nem történnek, sem azonnali vásárlás. Esetlegesen ma mégis 3000 mérő búza jött, a­mi a mólnál okát indí­­totta csak vételre. Ezeken kivüli a búzát senki sem kereste. Néhány száz köböl ,árpán kívül, a­mely 2 fi­ton kínáltatott, semmi gabona nem fordult meg a piaczon. A szesz némi lendületet nyervén, foka 59 kron adatott. Baja, jun. 24 Búza 4.20—4.30. Kétszeres 3 .50— 3.60. Rozs 2.81—2.90. Árpa 230-2.40. Zab 1.40-1.50. Kukoricza 3.20—3.30. Széna 2.00. Szalma 1.Q1. Színházi előadás julius 1. Nemzeti színház. Sarolt­a. Opera 3 felvonásban. Fogság é­s szerelem. Vígjáték. Pesti német színház. Lucre­z­i­a N­­o r­g­­­a. Opera in 3 Atti del maestro G. Donizetti. Távirati tudósítás a bécsi börzéről ja­nus 30 ról 5"/n Metaliques 70.25 ; nemzeti kölcsön 82­5; bank­­részvények 821.; hitelintézeti részvények 21. 50; ezüst agio 124.50; londoni váltók 126 80; arany Ub­ra 6.5 . Felelős szerkesztői VÉRTES EIt.Vü.

Next