Sürgöny, 1862. július (2. évfolyam, 149-175. szám)

1862-07-02 / 150. szám

Második évi folyam. Sz­erkesztő hivatal: Bar­átok­ tere 7. sz. a. földszint. Kiadó­hivatal: Barátok tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­­hivatalban, barátok­ tere 7 szsm­, földszint Vidékén kármentes levelekben , minden posta­hivatalnál. A mm ________ mm SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. ft kr ft kr Egész évre 16 — Évnegyedre 4 — Félévre 8 — Vidékre, naponkint postán ft kr . ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 4 — Félévre 8 — REMI HIVATALOS IlfcSZ. T á j é k o z á s. A birodalmi tanács felső és alsóháza ismét egye­netlenségbe jutottak, s ezen egyenetlenség következmé­nye, hogy az oly sok oldalról hőn várt sajtótörvény nem fog egyhamar létrejönni. Tudvalevő dolog, hogy a sajtó általában még folyvást a Bach-féle sajtórendtar­tásnak s az általános büntető törvénynek uralma alatt áll. Az alsóház már egy év előtt fejezi ki sürgősségét egy új sajtótörvénynek,s mintegy 8 hónapja, hogy egy ilyen, a ministérium által előterjesztett törvényjavaslat alap­ján, az alsóházban vitatás alá került és meg is szavaz­tatott. Itt kezdődött azonban az új sajtótörvény létre­­jövésének göröngyös útja, miután a felsőház abban je­lentékeny változtatásokat tett, miket az alsóh­áz csak hosszas viták után fogadott el. Mindamellett csak haladt ez ügy s végre mégis czélponthoz ju­tott volna, ámde a kormány függelékül a sajtó­­törvényhez bizonyos büntetőjogi határozmányokat terjesztett elő, miknek elfogadásától a sajtótörvény szentesítés alá terjesztése lön felfüggesztve. Már ezen kormányi nyilatkozat nem sok kilátást nyújtott a saj­tótörvénytervezetnek, miután az alsóház ezen büntető­jogi határozmányokat elfogadni csakugyan vonakodott; főleg azokat, melyek az alkotmány által felállított köze­geknek s magának az alkotmánynak sajtótámadások ellen oltalmat biztosítanak,s az államhatóságnak a köve­tek, hivatalnokok, papok, tanuk stb. megtámadásai ellen üldözési jogot kölcsönzenek. Ámde ennek daczára el lehetett volna a sajtótörvényjavaslatot a szentesítés alá terjesztésig vinni, ha a felsőház is azt nem hatá­rozza, hogy a sajtótörvényt csak elvárhatlan kapcso­latban ama büntetőjogi függelékkel fogja megsza­vazni. Ez most teljes fennakadást szült, miután az alsóház június 30 diki ülésében elhatározó, hogy a sajtótörvényjavaslat a felsőháznak változaté­nul visszaküldessék. Az e tárgy fölötti vitában különö­sen kitűnt dr. Herbert mint bizottmányi előadó, ki a felsőháznak ezen föltételszabását ügyrendellenesnek nyilvánítá, s hasonlatul felhozá, hogy mit mondanának arra, ha az alsóház a budget tételeinek megszavazását a sajtótörvény elfogadásától függesztené föl. Mühl­­feld igyekezett közvetítés által a sajtótörvényt meg­menteni, é­s mind ez, mind a büntetőjogi függelék iránti kiegyezés végett vegyes bizottmány kinevezteté­­sét indítvány­ozá; de bár Lasser miniszer kijelenté, hogy ez indítvány elfogadása nélkül nem jó sajtótör­vény létre, a ház ezt mégis elveté s a sajtótörvény változatlan visszaküldését elhatározá. Ekként a sajtó­­törvény létrejövése legalább is meglehetős távolságba van kitolva, mert az alig hihető, hogy a felsőház ki­mondott s a kormányéval egyező határozatától elálljon. Bővebben ismertethettük ezen viszályos belügy állását, miután a külügyek ma úgy is csak kevés anya­got nyújtanak. A belgrádi és konstantinápolyi érte­kezletekre vonatkozólag még nincsenek biztos tudósí­tások. A „Patrie“ állítá, hogy Szerbia a­­török várak eltörlését kívánja, s hogy e kivonatát Orosz-, Porosz- és Francziaország pártolja; ennek azonban ellentmond a „Tem. Zigu rendesen jól értesült tudósítója,állítva, hogy ezen kívánalomnak, habár azt egy szerb párt táplálja, Mihály fejedelem semmi hivatalos kifejezést nem köl­csönzött ; neki valószínűleg nem a várak eltörlése, ha­nem azok birtokba vétele fekszik szívén, s már tegnap jelentettük, hogy ez óhaja nem látszik a valósulás min­den kilátása nélkül lenni. Mi a portát illeti, ez Achmet Vesik effendi biztos nyilatkozatából ítélve, hajlandó most a Garasanin által előterjesztett kivonatokat tel­jesíteni , de most meg Szerbia kevesli azokat. A franczia törvényhozógyűlés Ülésszaka bezáratott. Morny gróf megdicséré a követek buzgalmát és szorgal­mát ; bocsánatot kért, ha egy-egy kissé makacskodó ta­got rendre utasított s végre megköszöné, hogy a ház többsége bizalma által nevelé s felszólitá, hogy ezt jö­vőben is tegye, és­­ ezzel vége volt mindennek. Billault beszéde Páriában még folyvást valódi esemény, még­pedig, ha a félhivatalos lapok dagályos phrasisaiból ítélünk, oly nagy esemény, melyhez Fran­cziaország politikai és parlamenti történetében nincs hasonló. A független lapok természetesen szeretnék ki­mondani, hogy ők ezen felfogásban nem osztoznak, de ezek csak egyenként s nagy szerényen mernek meg­jegyzéseikkel kilépni. így ma a „Temps“ rámutat a ragyogó beszéd okoskodásainak gyöngéi s ellen­mondásaira , s megjegyzi, hogy kezdettől fogva kettős politikát vett észre a kormány eljárásában; egyik mindazon nemzeteké , melyek önmagukat tisztelik s a történt sérelmekért nyújtandó elég­tétel követelésében áll; a másik a propaganda po­litikája, mely követeli, hogy Francziaország minden nemzet boldogságát eszközölje. A „Temps“ ez utóbbit gyászosnak s a nemzetközi joggal ellenesnek mondja. Egyébiránt a „Moniteur" ma jobb híreket hoz Mexikóból, de­ nem hivatalos eredetűeket. Szerinte Southamptonba érkezett tudósítás szerint Marquez május 18-kán 2000 emberrel eszközlé egyesülését Lorencez tábornokkal, s az 1500 főből álló mexikói elő­­hadat, mely az egyesülést gátolni akaró, tökéletesen szétrobbantotta. A Mon­ reméli, hogy a hivatalos tudó­sítások ezt meg fogják erősíteni. Olaszországnak Orosz- és Poroszország általi el­ismertetésére vonatkozólag Párisban ismét nem ked­vező hit­ek keringtek. Ezek szerint ama két hatalom, Napóleon császár beleegyeztével, jegyzéket intézett a tuileriák kabinetéhez, felelvén azon lépésekre, miket Francziaország ez érdekben náluk tett. Ezen jegyzék előadná azon ingatag állapotot, melyben a félsziget lé­tezik, továbbá a pápai világi hatalom fentartásának szükségét, a­mely két ok elégséges az elismerés tényének mint különben sem sürgetésnek elhalasztá­sára. Az „Ind. beige“ nem hiszi e jegyzék létezését, de elismeri mégis , hogy annak hite támaszul szolgál azon c­áfolatoknak, mikkel ezen orosz elismerési ügy jól értesült körökben mindig találkozott, ezen intézkedéssel látszólag nagyobb súlyt tulaj­donítani ezek, mintsem az országgyűlési képvi­selők választásának. Emezt pedig korlátolni, szüíkebb basisra visszavinni, magasabb censushoz kötni, vagy a választhatási passiv jogot qualificálni nehéz föl­adat leend; mily nehéz ily -- habár okszerű — visszalépés, tanúsítja valamennyi alkotmányos ország története; — s a „re­actio“-kiáltások nálunk sem fognának kimaradni. Már­pedig az iránt — csak néhány elmé­leti democratát kivéve — politikusaink legna­gyobb része egyetérteni, hogy a megye kor­mányzatát, a megye képviseletét oly ingatag, s kiszámíthatlan elemekre ruházni, mint az az 1848: XVI. t. sz. önkényes félremagyarázásával 1861-ben történt, tartósan nem lehet, a legfon­tosabb politikai, társadalmi s nemzetiségi érde­kek veszélyeztetése nélkül. A megyék jövő rendezését illetőleg csak a között van a választás: vagy bureaukrstiai kor­mányzat, vagy a megyei igazgatásnak s befo­lyásnak a birtokra fektetése. Az előbbi közelebbi possibilitás, mint so­kan tán gondolják, de nem volna ínyünkre; te­hát a megyei bizottmányok s főtisztségek, meg­határozott terjedelmű földbirtok tulajdonosaiból, — kik közé, hogy a miveltség s tudománynak a kellő befolyás s tisztelet megadassák, az okleve­les honoratiorok, s lelkészek számítandók —­­lennének választandók. Ez nem aristocratiai hajlam nyilatkozata, nem anti­democratikus eszme , mert a jogegyen­lőség elve keresztülvitetett a birtokban; ma nincs különbség nemes és nem-nemes közt; a nép legalsóbb rétegéből nagy birtokossá emel­kedhetni ; ez a democratiai elv. Nem pedig az, hogy a birtokos osztály a birtoktalan által ma­­jorizáltassék; ez társadalom­ellenes elv, tehát jogtalan, igazságtalan. Minthogy épen democratiát emlegetünk, szabad legyen mellékesen megvallanom, mit kü­lönösen a német democratiai iskola szemünkre vet, hogy bizony nálunk a democratikus szel­lem meglehetősen gyenge, s a demokratiai tanok még azoknak szájában is, kik hangosan esküsz­nek rájuk, nagyon uljasan hangzanak, mintha csak affectálnák és ez igaz, s oka mélyebben rejlik. Nem csak nemzeti jellemünk aristokratikus, hanem az ország­állapotok is aristokratikus szervezetet eredményeznek, mert Magyarország túlnyomón földbirtokos és földmi­velő ország;­­ ilyen pedig mindig és mindenütt aristokratiai intézményekkel birt; mint a túlnyomón iparos, kereskedő országok polgári jellemmel bírtak, s demokratiai államintézményekre utaltattak. Nem pusztán elméleti törekvés, tehát nem Előfizetési felhívás „SÜRGÖNY“ 1862-diki második félévi folyamára. Előfizetési Ár : Julius—decemberi félévre 8 forint. Julius septemberi negyedévre 4 forint. A. „Sürgöny“ kiadó hivatala. HIVATALOS KÉSZ. ő cs. k. Apostoli Felsége I. évi jun. 14-től kelt legfelsőbb határozatával S­z­t­o­c­z­e­k József tanárt, s egyszersmind a budai József-műtegyetem eddigi ideigle­nes igazgatóját ezen intézet igazgatójává, a rendszer szerinti járadékokkal, legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A nagyvárad-budai cs. k. orsz. pénzügyigazgató­sági osztály Pokorny Pál, Pelikán Károly, Radulovics Gerő és Fluck Gusztáv adó­számtiszteket, továbbá E­berhardt Mátyás gyűjtőpénztári tisztet és Hartmann József adóhivatali ellenőrt III. osztályú al­adófelügye­­lőkké kinevezte­ A nagyvárad-budai cs. k. orsz. pénzügyigazgató­­sági osztály Vajnarovics Elek és Kutsera János adó­számsegédeket, azután Frivisz György rendelkezés alatti megyei törvényszéki tisztet és Somossy József számsegédet III. osztályú adószámtisztekké kinevezte. A budai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály Schnitzer János adóhivatali harmadosztályú járulnokot irodai harmadosztályú járulnokká és Pietz Antal irodai harmadosztályú járulnokot adóhivatali harmadosztályú járulnokká kinevezte. F. évi július 1-től a székesfehérvári pályaudvar­ban postakiadóság lép életbe, mely is mindennemű postai küldemények fölvételével s azoknak a pályaud­varban és ennek legközelebbi környékén kiadásával, ha ez a czimen fel lesz jegyezve, fog foglalatoskodni és a Székesfehérvár bécsi, székesfehérvár-budai s buda­­pragerhofi vasútvonalakkal, valamint az ottani városi postahivatallal naponta hat itbeni menet által közle­kedési kapcsolatban állam­. Pest, junius 20. 1862. Cs. kir. postaigazgatóság. TÁRGZA. A trégerfaj­­ismertetése. Gróf W­ass Samunak „Kilencz év egy száműzött éle­téből" czimű művéből. (Folytatás.*) Ilyen viszonyok közt igen természetesen erköl­csösségről köztük szó sem lehet, s következésképen civilisatióról sem, mert ez a kettő karöltve jár. A pa­­triarchalitás egyszerű erkölcsei adák az első lendüle­tet a civilisatióra, s hol az erkölcstelenség féktelenség­be megy át, nyomban követi azt a hanyatlás. A négereket még a felszabadulás malasztja sem volt képes a családi erkölcsök magasztos körébe beve­zetni, s bármennyire igyekezett is az angol gyarma­tokban létező több vallás vetélkedése, s egymás elleni irigykedése e tekintetben mentel dúsabb eredményt eszközölni, törekvésök kárba ment, sőt azon nem várt botrányt idézé elő, hogy a vallás törekvései haszonta­lan komédiává aljasultak.­­ A rabszolgaság ideje alatt a rabszolgatulajdonosok soha el nem mulaszták rabszolgáikat erkölcsös útra téríteni, s a családi ren­des életre szoktatni, de mind hiába. Az Afrikából átho­zott eredeti szokásokat kiirtani nem lehetett. Felette sajátságos volt a rabszolgákban azon szokás, misze­rint ugyanegy tanyához tartozó néger és néger nő kö­zött soha, nem hogy rendszeres, de amolyan néger modorú házassági viszony sem keletkezik, hanem az ilyen viszonyok, mindannak daczára,­­hogy a nappal mindig kényszerített munkában tartó őket, az egy­mástól lehető legtávolabb fekvő tanyák lakói közt ke­letkeztek. Ha a történet úgy hozá, hogy vásár, örökö­södés, vagy valami más körülménynél fogva az ilyen viszonyban élő néger pár egy tanyára került, a vi­szonynak rögtön vége szakadt. Hajlandók valának ezt annak tulajdonítani so­kan, hogy a rabszolga néger készakarva kerülni akar­ja a családi viszonyt, s ez igen valószínű lett volna, ha európai nép s nem néger lenne. Hanem a néger csak folytatá azon viszonyokat s szokásokat, melyeket ere­deti honából magával átvitt Amerikába. Ugyanis a családi élet viszonyai a felszabadulás után sem változ­tak legkevésbbé is. Jelenleg ugyan több néger részesül papi áldás által egybekötött házasságban, mert ennek eszközlésére mindent elkövetnek a különböző vallások *) Lásd „Sürgöny,“ 146. sz. papjai, hogy házassági lajstromuk terjedelmét növel­jék; ha ezekből kíván okulni az idegen, a házasságok­nak évenkénti szaporodását látja a nyugat-indiai an­gol gyarmatokban, s ezek közt Barbadosban, mely bi­zonyosan számosabb jelenleg mint a rabszolgaság ko­rában. De ezen házasságok aztán csakis a lajstromok­ban léteznek, a valóságban pedig folytatják az eredeti független viszonyt épen úgy és oly mértékben, mint régenten. — Ilyen viszonyok közt természetesen az er­kölcsösségnek nagyon alacsony fokon kell állani a né­ger társadalmakban, melyekről hogy valaki meggyőződ­jék, tökéletesen elég Bridgetownnak ttezámi egy sétát tenni esti alkonyat után, s bizonyosan oly dolgoknak fog szemlélője lenni, melyről a civilisatiónak legfékte­lenebb kicsapongásai is alig adnak fogalmat, s tán még az afrikai bálvány istenségek is fogcsikorgatás nélkül bajosan tűrhetnek. Az idegenben pedig különös eszmé­ket keltenek a néger faj vallásos fogalmairól, kik min­den éjjel nagy pontossággal egybegyülnek ima­helye­ikre, s ott késő éjjelig flilszakitó dissonantiában zsol­tárokat énekelnek, hogy az utcza cseng bele, mig fia­tal népe, igen, alig tizenkét éves leánykák, azon idő alatt váltogatva a legundorítóbb féktelenségek kaland­jaival barangolják be csoportonként az utczákat, s közbe közbe betérnek az utjukba eső imahelyekre zsol­tárt énekelni. Erkölcsi tekintetben tehát most sem áll elébb a néger mint a rabszolgaság ideje alatt, sőt rosszabbul annyiban, hogy a vallást botránynak teszi ki, mely egyébiránt úgy látszik, a négernél ugyanazon ingatag fogalmakon alapszik, mint sátoros czigányainknál, mi körülbelül ugyanazonos a semmivel. De a néger rend­kívüli kedvelője lévén a zenének s éneknek, menni fog templomaiba mindaddig, mig ottan orgona szót vagy éneket találni remél. Egy dolog van főként, mi a felszabadult négereknél a mély erkölcsi romlottságot tanúsítja, s ez a felszabadulás óta évenként rémió­ mértékben növekedő divatozása az abortusnak és gyer­­mekölésnek, mi a rabszolgaság megszűnte előtt példát­lan volt. Míg a rabszolgaság fennállott, igen természetesen a rabszolgák szaporodása épen annyira érdekében volt a tulajdonosnak, mint bármely más hasznos házi állat­nak tenyésztése; mindent elkövetett tehát, hogy szapo­rodásuk előmozdittassék. A mely néger nő az­ anyaság legelső jeleit tapasztaló, azonnal mentes volt minden munkatételtől, s mentesen maradt még a szülés után is három hónapig. Gyermeke tartásáról s felneveléséről nem kellett gondoskodnia, mert ez a tulajdonos gondja volt. A mely néger nőnek pedig hét élő gyermeke volt, törvénynél fogva felszabadultnak tekinteték. Nem volt tehát ok, miért törekedjék terhétől menekülni, sőt épen ellenkezőleg,anyagi érdek lirá annak gondos ápo­lására. — Mindezen viszonyok a rabszolgaság eltör­lésével teljes változást szenvedtek. A felszabadult né­gereknek saját magukról kell gondoskodnak, s azon nagy számnak, mely semmi fekvő vagyonnal nem bír, drága vagy olcsó legyen az élelmi kellék, mindenesetre meg kell azt szereznie. Barbadosban a munkabér egy teljes erejű munka­tehető egyénnek naponkint egy schilling angol pénz­ben, vagyis 50 kv mostani pénzünk szerint, ez valóban nem sok egy családfőnek, családja fentartására, még olyan helyen sem sok, a­hol az élelmiszerek — mint főként a liszt és kenyér —­ honi termesztmények lévén, aránylag jutányosan kaphatók, hát még ott, hol ezek nem lévén honi termesztmények, távol helyekről a ten­gereken át vitetnek oda ? Ily helyzetben valóban nem csoda, ha a néger nők az anyaság közeledtét rettegés­sel fogadják, s annak eltávolítására mindent elkövetni készek. Három igen fontos ok van tehát, mely a Nyugat- Indiákon felszabadult négerek erkölcstelenségét fokon­­kint növeszti, u. m. természeti restségük, dologtalansá­guk, — az élelem megszerzésének gondjai, — és a végtelen fényűzési vágy a városokban, mely utóbbi ki­vált a vegyitett vérűeknél mód nélkül nagy mértékben mutatkozik. A vegyitett vérűteknek nagy száma Amerikában legcsalhatatlanabb bizonyságot tesz a néger fajnak házi a családi erkölcsök iránti fogékonytalanságáról, mert ezek igen természetesen a természetben magukat nem reprodukálhatván, csakis a két faj egybevegyülésé­­ből származhatnak. Már­pedig valóságos tény az, hogy házassági szövetség fejér és színes faj­beli közt felette ritka esetben történik a nyűgat indiai gyarmatokban. G­öreol férfi soha és semmi körülmények között nem nő­sül fekete nővel, s ha netalán vagy egy ritka eset fel­említhető lenne is, az többnyire vallásos kötelesség ér­zetéből s olyan korban történt, a­midőn a fejér férfinak több gondja volt lelke üdvére a más világon, mint földi viszonyaira a jelenben; hogy pedig a cred­nő színes férjet választott volna, arra nincsen példa a gyarma­tok történelmében. Fajbeli vegyes házasságok történ­nek egyedül európai bevándorlott férfiak és színes nők között. Az európai bevándorlott kézmivesek némely ritka esetben színes nővel is egybeházasulnak, de ez is nem néger, hanem legfeljebb mulatt, vagyis félvér, s ettől fél a fejérhez közeledő sorozatból valóval. — Sz­­­í­nes férfi és fejér nő közti házasságok csakis Európá­ban keletkeznek átjött színes férfi és európai nő közt. Ezek a nyűgat indiai s átalában az amerikai társadal­mi viszonyokkal nem lévén ismeretesek egyfelől,­­ de másfelől a néger fajt is csak az átjött betykélkedő, s mindenesetre már vegyes vérű egyénről ismerni kép­zelik, kinek bárha színe barnás, s hajzata gyapjas, hozzámegy az európai szegény sorsú nő épen úgy, mint ha egy sánta, vak, vagy más félszegségtől látogatott emberhez ment volna, mert nincsenek másnemű előíté­letei a színes faj ellen, s ha színes férjével Európában marad, meglehet, nem is lesz oka választását megbán­ni. De ha férjét átkíséri Amerikába, keserűen bánja meg­ hirtelenkedését. Ki lesz ott rekesztve minden tár­saságból egyfelől, másfelől pedig alkalma lesz a néger faj erkölcstelenségétől a legmélyebb utálattal illetődni. Épen ezen okból a nőtlen állapotban Amerikába átván­­dorlott európai nő és néger férfi közti házasság még ritkább az átvándorlott fejér férfi és színes nő köztinél s ha vagy egy nagyon ritkán történik is, mindig a leg­szegényebb elhagyatott sorsú bevándorlott nő szánja magát az ilyen szövetségre. Minden sérelem nélkül el lehet tehát mondani, hogy a vegyített vérű amerikaiak átalánosan törvénytelen származásúak, mert a kivéte­lek annyira ritkák, hogy szóba sem jöhetnek. Igaz, hogy Nyugat-Indiákon a nagy többséget a néger, vagyis jobban mondva, a színes faj képezi, még­pedig nagy aránybeli különbséggel. így például Bar­badosnak 130,000 lakója közt alig van 20,000 fejér, de, bárha a számkülönbség ennyire feltűnő, mégis sa­játságos dolog az, hogy soha egy fejér nő emlőin még színes gyermeket senki sem látott, sőt ilyesmit még birképen sem hallott, és a­mennyi szines gyermek ot­tan létezik, kivétel nélkül mindenike szines anyától származott. Ez aztán csakugyan arra mutat, hogy a fe­hér faj mégis erkölcsi tekintetben felsőbbséggel bir sill néger faj felett, s bárha a mindennapi tapasztalás azt­ bizonyítja, hogy a fejér nők se mind Lucretiák, de min­denesetre nem oly féktelenek, mint a néger nők, s Nyu­­gat-Indiákon aligha egyetlen egy eset is felemlíthető, hogy a legféktelenebb fejér nőnek szines sarjadéka született volna. Ellenben sok olyan szines nőnek, kinek neve az illető egyházak házassági lajstromába van ik­tatva, s megkeresztelt gyermeke a törvényesek sorába írva, a gyermek bőrének színe nyilván meghazudtolja az egyházi lajstromokat. Képzelhető aztán, hogy e kéz­zelfogható botrány nem igen jó szolgálatokat tehet a vallás tekintélyének emelésére. (Folyt. köv.) 150. szám — 1862. Tisztázzuk az eszméket. VII. Az aggodalmak, mik a megyék jövendő re­­constituálása iránt fölmerülnek, nem az 1848-ki XVI. t. sz.-ből erednek; mert hisz az csak ideiglen rendezé a megyét s a végleges szervezést a jö­vőre bizta; hanem inkább az V. czikkből, mely az országgyűlési képviselők választásáról állan­­dólag intézkedik. Minthogy ez igen széles, az általános szavazattal határos hasisra fekteti az országképviselők választását, a rokonságnál, elvi összefüggésnél fogva bajos a megyei bizottmányi tagok választását szű­kebb alapra szorítani. s Szerda július 2.

Next