Sürgöny, 1862. július (2. évfolyam, 149-175. szám)
1862-07-02 / 150. szám
Második évi folyam. Szerkesztő hivatal: Barátok tere 7. sz. a. földszint. Kiadóhivatal: Barátok tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban, barátok tere 7 szsm, földszint Vidékén kármentes levelekben , minden postahivatalnál. A mm ________ mm SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. ft kr ft kr Egész évre 16 — Évnegyedre 4 — Félévre 8 — Vidékre, naponkint postán ft kr . ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 4 — Félévre 8 — REMI HIVATALOS IlfcSZ. T á j é k o z á s. A birodalmi tanács felső és alsóháza ismét egyenetlenségbe jutottak, s ezen egyenetlenség következménye, hogy az oly sok oldalról hőn várt sajtótörvény nem fog egyhamar létrejönni. Tudvalevő dolog, hogy a sajtó általában még folyvást a Bach-féle sajtórendtartásnak s az általános büntető törvénynek uralma alatt áll. Az alsóház már egy év előtt fejezi ki sürgősségét egy új sajtótörvénynek,s mintegy 8 hónapja, hogy egy ilyen, a ministérium által előterjesztett törvényjavaslat alapján, az alsóházban vitatás alá került és meg is szavaztatott. Itt kezdődött azonban az új sajtótörvény létrejövésének göröngyös útja, miután a felsőház abban jelentékeny változtatásokat tett, miket az alsóház csak hosszas viták után fogadott el. Mindamellett csak haladt ez ügy s végre mégis czélponthoz jutott volna, ámde a kormány függelékül a sajtótörvényhez bizonyos büntetőjogi határozmányokat terjesztett elő, miknek elfogadásától a sajtótörvény szentesítés alá terjesztése lön felfüggesztve. Már ezen kormányi nyilatkozat nem sok kilátást nyújtott a sajtótörvénytervezetnek, miután az alsóház ezen büntetőjogi határozmányokat elfogadni csakugyan vonakodott; főleg azokat, melyek az alkotmány által felállított közegeknek s magának az alkotmánynak sajtótámadások ellen oltalmat biztosítanak,s az államhatóságnak a követek, hivatalnokok, papok, tanuk stb. megtámadásai ellen üldözési jogot kölcsönzenek. Ámde ennek daczára el lehetett volna a sajtótörvényjavaslatot a szentesítés alá terjesztésig vinni, ha a felsőház is azt nem határozza, hogy a sajtótörvényt csak elvárhatlan kapcsolatban ama büntetőjogi függelékkel fogja megszavazni. Ez most teljes fennakadást szült, miután az alsóház június 30 diki ülésében elhatározó, hogy a sajtótörvényjavaslat a felsőháznak változaténul visszaküldessék. Az e tárgy fölötti vitában különösen kitűnt dr. Herbert mint bizottmányi előadó, ki a felsőháznak ezen föltételszabását ügyrendellenesnek nyilvánítá, s hasonlatul felhozá, hogy mit mondanának arra, ha az alsóház a budget tételeinek megszavazását a sajtótörvény elfogadásától függesztené föl. Mühlfeld igyekezett közvetítés által a sajtótörvényt megmenteni, és mind ez, mind a büntetőjogi függelék iránti kiegyezés végett vegyes bizottmány kineveztetését indítványozá; de bár Lasser miniszer kijelenté, hogy ez indítvány elfogadása nélkül nem jó sajtótörvény létre, a ház ezt mégis elveté s a sajtótörvény változatlan visszaküldését elhatározá. Ekként a sajtótörvény létrejövése legalább is meglehetős távolságba van kitolva, mert az alig hihető, hogy a felsőház kimondott s a kormányéval egyező határozatától elálljon. Bővebben ismertethettük ezen viszályos belügy állását, miután a külügyek ma úgy is csak kevés anyagot nyújtanak. A belgrádi és konstantinápolyi értekezletekre vonatkozólag még nincsenek biztos tudósítások. A „Patrie“ állítá, hogy Szerbia atörök várak eltörlését kívánja, s hogy e kivonatát Orosz-, Porosz- és Francziaország pártolja; ennek azonban ellentmond a „Tem. Zigu rendesen jól értesült tudósítója,állítva, hogy ezen kívánalomnak, habár azt egy szerb párt táplálja, Mihály fejedelem semmi hivatalos kifejezést nem kölcsönzött ; neki valószínűleg nem a várak eltörlése, hanem azok birtokba vétele fekszik szívén, s már tegnap jelentettük, hogy ez óhaja nem látszik a valósulás minden kilátása nélkül lenni. Mi a portát illeti, ez Achmet Vesik effendi biztos nyilatkozatából ítélve, hajlandó most a Garasanin által előterjesztett kivonatokat teljesíteni , de most meg Szerbia kevesli azokat. A franczia törvényhozógyűlés Ülésszaka bezáratott. Morny gróf megdicséré a követek buzgalmát és szorgalmát ; bocsánatot kért, ha egy-egy kissé makacskodó tagot rendre utasított s végre megköszöné, hogy a ház többsége bizalma által nevelé s felszólitá, hogy ezt jövőben is tegye, és ezzel vége volt mindennek. Billault beszéde Páriában még folyvást valódi esemény, mégpedig, ha a félhivatalos lapok dagályos phrasisaiból ítélünk, oly nagy esemény, melyhez Francziaország politikai és parlamenti történetében nincs hasonló. A független lapok természetesen szeretnék kimondani, hogy ők ezen felfogásban nem osztoznak, de ezek csak egyenként s nagy szerényen mernek megjegyzéseikkel kilépni. így ma a „Temps“ rámutat a ragyogó beszéd okoskodásainak gyöngéi s ellenmondásaira , s megjegyzi, hogy kezdettől fogva kettős politikát vett észre a kormány eljárásában; egyik mindazon nemzeteké , melyek önmagukat tisztelik s a történt sérelmekért nyújtandó elégtétel követelésében áll; a másik a propaganda politikája, mely követeli, hogy Francziaország minden nemzet boldogságát eszközölje. A „Temps“ ez utóbbit gyászosnak s a nemzetközi joggal ellenesnek mondja. Egyébiránt a „Moniteur" ma jobb híreket hoz Mexikóból, de nem hivatalos eredetűeket. Szerinte Southamptonba érkezett tudósítás szerint Marquez május 18-kán 2000 emberrel eszközlé egyesülését Lorencez tábornokkal, s az 1500 főből álló mexikói előhadat, mely az egyesülést gátolni akaró, tökéletesen szétrobbantotta. A Mon reméli, hogy a hivatalos tudósítások ezt meg fogják erősíteni. Olaszországnak Orosz- és Poroszország általi elismertetésére vonatkozólag Párisban ismét nem kedvező hitek keringtek. Ezek szerint ama két hatalom, Napóleon császár beleegyeztével, jegyzéket intézett a tuileriák kabinetéhez, felelvén azon lépésekre, miket Francziaország ez érdekben náluk tett. Ezen jegyzék előadná azon ingatag állapotot, melyben a félsziget létezik, továbbá a pápai világi hatalom fentartásának szükségét, amely két ok elégséges az elismerés tényének mint különben sem sürgetésnek elhalasztására. Az „Ind. beige“ nem hiszi e jegyzék létezését, de elismeri mégis , hogy annak hite támaszul szolgál azon cáfolatoknak, mikkel ezen orosz elismerési ügy jól értesült körökben mindig találkozott, ezen intézkedéssel látszólag nagyobb súlyt tulajdonítani ezek, mintsem az országgyűlési képviselők választásának. Emezt pedig korlátolni, szüíkebb basisra visszavinni, magasabb censushoz kötni, vagy a választhatási passiv jogot qualificálni nehéz föladat leend; mily nehéz ily -- habár okszerű — visszalépés, tanúsítja valamennyi alkotmányos ország története; — s a „reactio“-kiáltások nálunk sem fognának kimaradni. Márpedig az iránt — csak néhány elméleti democratát kivéve — politikusaink legnagyobb része egyetérteni, hogy a megye kormányzatát, a megye képviseletét oly ingatag, s kiszámíthatlan elemekre ruházni, mint az az 1848: XVI. t. sz. önkényes félremagyarázásával 1861-ben történt, tartósan nem lehet, a legfontosabb politikai, társadalmi s nemzetiségi érdekek veszélyeztetése nélkül. A megyék jövő rendezését illetőleg csak a között van a választás: vagy bureaukrstiai kormányzat, vagy a megyei igazgatásnak s befolyásnak a birtokra fektetése. Az előbbi közelebbi possibilitás, mint sokan tán gondolják, de nem volna ínyünkre; tehát a megyei bizottmányok s főtisztségek, meghatározott terjedelmű földbirtok tulajdonosaiból, — kik közé, hogy a miveltség s tudománynak a kellő befolyás s tisztelet megadassák, az okleveles honoratiorok, s lelkészek számítandók —lennének választandók. Ez nem aristocratiai hajlam nyilatkozata, nem antidemocratikus eszme , mert a jogegyenlőség elve keresztülvitetett a birtokban; ma nincs különbség nemes és nem-nemes közt; a nép legalsóbb rétegéből nagy birtokossá emelkedhetni ; ez a democratiai elv. Nem pedig az, hogy a birtokos osztály a birtoktalan által majorizáltassék; ez társadalomellenes elv, tehát jogtalan, igazságtalan. Minthogy épen democratiát emlegetünk, szabad legyen mellékesen megvallanom, mit különösen a német democratiai iskola szemünkre vet, hogy bizony nálunk a democratikus szellem meglehetősen gyenge, s a demokratiai tanok még azoknak szájában is, kik hangosan esküsznek rájuk, nagyon uljasan hangzanak, mintha csak affectálnák és ez igaz, s oka mélyebben rejlik. Nem csak nemzeti jellemünk aristokratikus, hanem az országállapotok is aristokratikus szervezetet eredményeznek, mert Magyarország túlnyomón földbirtokos és földmivelő ország; ilyen pedig mindig és mindenütt aristokratiai intézményekkel birt; mint a túlnyomón iparos, kereskedő országok polgári jellemmel bírtak, s demokratiai államintézményekre utaltattak. Nem pusztán elméleti törekvés, tehát nem Előfizetési felhívás „SÜRGÖNY“ 1862-diki második félévi folyamára. Előfizetési Ár : Julius—decemberi félévre 8 forint. Julius septemberi negyedévre 4 forint. A. „Sürgöny“ kiadó hivatala. HIVATALOS KÉSZ. ő cs. k. Apostoli Felsége I. évi jun. 14-től kelt legfelsőbb határozatával Sztoczek József tanárt, s egyszersmind a budai József-műtegyetem eddigi ideiglenes igazgatóját ezen intézet igazgatójává, a rendszer szerinti járadékokkal, legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A nagyvárad-budai cs. k. orsz. pénzügyigazgatósági osztály Pokorny Pál, Pelikán Károly, Radulovics Gerő és Fluck Gusztáv adószámtiszteket, továbbá Eberhardt Mátyás gyűjtőpénztári tisztet és Hartmann József adóhivatali ellenőrt III. osztályú aladófelügyelőkké kinevezte A nagyvárad-budai cs. k. orsz. pénzügyigazgatósági osztály Vajnarovics Elek és Kutsera János adószámsegédeket, azután Frivisz György rendelkezés alatti megyei törvényszéki tisztet és Somossy József számsegédet III. osztályú adószámtisztekké kinevezte. A budai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály Schnitzer János adóhivatali harmadosztályú járulnokot irodai harmadosztályú járulnokká és Pietz Antal irodai harmadosztályú járulnokot adóhivatali harmadosztályú járulnokká kinevezte. F. évi július 1-től a székesfehérvári pályaudvarban postakiadóság lép életbe, mely is mindennemű postai küldemények fölvételével s azoknak a pályaudvarban és ennek legközelebbi környékén kiadásával, ha ez a czimen fel lesz jegyezve, fog foglalatoskodni és a Székesfehérvár bécsi, székesfehérvár-budai s budapragerhofi vasútvonalakkal, valamint az ottani városi postahivatallal naponta hat itbeni menet által közlekedési kapcsolatban állam. Pest, junius 20. 1862. Cs. kir. postaigazgatóság. TÁRGZA. A trégerfajismertetése. Gróf Wass Samunak „Kilencz év egy száműzött életéből" czimű művéből. (Folytatás.*) Ilyen viszonyok közt igen természetesen erkölcsösségről köztük szó sem lehet, s következésképen civilisatióról sem, mert ez a kettő karöltve jár. A patriarchalitás egyszerű erkölcsei adák az első lendületet a civilisatióra, s hol az erkölcstelenség féktelenségbe megy át, nyomban követi azt a hanyatlás. A négereket még a felszabadulás malasztja sem volt képes a családi erkölcsök magasztos körébe bevezetni, s bármennyire igyekezett is az angol gyarmatokban létező több vallás vetélkedése, s egymás elleni irigykedése e tekintetben mentel dúsabb eredményt eszközölni, törekvésök kárba ment, sőt azon nem várt botrányt idézé elő, hogy a vallás törekvései haszontalan komédiává aljasultak. A rabszolgaság ideje alatt a rabszolgatulajdonosok soha el nem mulaszták rabszolgáikat erkölcsös útra téríteni, s a családi rendes életre szoktatni, de mind hiába. Az Afrikából áthozott eredeti szokásokat kiirtani nem lehetett. Felette sajátságos volt a rabszolgákban azon szokás, miszerint ugyanegy tanyához tartozó néger és néger nő között soha, nem hogy rendszeres, de amolyan néger modorú házassági viszony sem keletkezik, hanem az ilyen viszonyok, mindannak daczára,hogy a nappal mindig kényszerített munkában tartó őket, az egymástól lehető legtávolabb fekvő tanyák lakói közt keletkeztek. Ha a történet úgy hozá, hogy vásár, örökösödés, vagy valami más körülménynél fogva az ilyen viszonyban élő néger pár egy tanyára került, a viszonynak rögtön vége szakadt. Hajlandók valának ezt annak tulajdonítani sokan, hogy a rabszolga néger készakarva kerülni akarja a családi viszonyt, s ez igen valószínű lett volna, ha európai nép s nem néger lenne. Hanem a néger csak folytatá azon viszonyokat s szokásokat, melyeket eredeti honából magával átvitt Amerikába. Ugyanis a családi élet viszonyai a felszabadulás után sem változtak legkevésbbé is. Jelenleg ugyan több néger részesül papi áldás által egybekötött házasságban, mert ennek eszközlésére mindent elkövetnek a különböző vallások *) Lásd „Sürgöny,“ 146. sz. papjai, hogy házassági lajstromuk terjedelmét növeljék; ha ezekből kíván okulni az idegen, a házasságoknak évenkénti szaporodását látja a nyugat-indiai angol gyarmatokban, s ezek közt Barbadosban, mely bizonyosan számosabb jelenleg mint a rabszolgaság korában. De ezen házasságok aztán csakis a lajstromokban léteznek, a valóságban pedig folytatják az eredeti független viszonyt épen úgy és oly mértékben, mint régenten. — Ilyen viszonyok közt természetesen az erkölcsösségnek nagyon alacsony fokon kell állani a néger társadalmakban, melyekről hogy valaki meggyőződjék, tökéletesen elég Bridgetownnak ttezámi egy sétát tenni esti alkonyat után, s bizonyosan oly dolgoknak fog szemlélője lenni, melyről a civilisatiónak legféktelenebb kicsapongásai is alig adnak fogalmat, s tán még az afrikai bálvány istenségek is fogcsikorgatás nélkül bajosan tűrhetnek. Az idegenben pedig különös eszméket keltenek a néger faj vallásos fogalmairól, kik minden éjjel nagy pontossággal egybegyülnek imahelyeikre, s ott késő éjjelig flilszakitó dissonantiában zsoltárokat énekelnek, hogy az utcza cseng bele, mig fiatal népe, igen, alig tizenkét éves leánykák, azon idő alatt váltogatva a legundorítóbb féktelenségek kalandjaival barangolják be csoportonként az utczákat, s közbe közbe betérnek az utjukba eső imahelyekre zsoltárt énekelni. Erkölcsi tekintetben tehát most sem áll elébb a néger mint a rabszolgaság ideje alatt, sőt rosszabbul annyiban, hogy a vallást botránynak teszi ki, mely egyébiránt úgy látszik, a négernél ugyanazon ingatag fogalmakon alapszik, mint sátoros czigányainknál, mi körülbelül ugyanazonos a semmivel. De a néger rendkívüli kedvelője lévén a zenének s éneknek, menni fog templomaiba mindaddig, mig ottan orgona szót vagy éneket találni remél. Egy dolog van főként, mi a felszabadult négereknél a mély erkölcsi romlottságot tanúsítja, s ez a felszabadulás óta évenként rémió mértékben növekedő divatozása az abortusnak és gyermekölésnek, mi a rabszolgaság megszűnte előtt példátlan volt. Míg a rabszolgaság fennállott, igen természetesen a rabszolgák szaporodása épen annyira érdekében volt a tulajdonosnak, mint bármely más hasznos házi állatnak tenyésztése; mindent elkövetett tehát, hogy szaporodásuk előmozdittassék. A mely néger nő az anyaság legelső jeleit tapasztaló, azonnal mentes volt minden munkatételtől, s mentesen maradt még a szülés után is három hónapig. Gyermeke tartásáról s felneveléséről nem kellett gondoskodnia, mert ez a tulajdonos gondja volt. A mely néger nőnek pedig hét élő gyermeke volt, törvénynél fogva felszabadultnak tekinteték. Nem volt tehát ok, miért törekedjék terhétől menekülni, sőt épen ellenkezőleg,anyagi érdek lirá annak gondos ápolására. — Mindezen viszonyok a rabszolgaság eltörlésével teljes változást szenvedtek. A felszabadult négereknek saját magukról kell gondoskodnak, s azon nagy számnak, mely semmi fekvő vagyonnal nem bír, drága vagy olcsó legyen az élelmi kellék, mindenesetre meg kell azt szereznie. Barbadosban a munkabér egy teljes erejű munkatehető egyénnek naponkint egy schilling angol pénzben, vagyis 50 kv mostani pénzünk szerint, ez valóban nem sok egy családfőnek, családja fentartására, még olyan helyen sem sok, ahol az élelmiszerek — mint főként a liszt és kenyér — honi termesztmények lévén, aránylag jutányosan kaphatók, hát még ott, hol ezek nem lévén honi termesztmények, távol helyekről a tengereken át vitetnek oda ? Ily helyzetben valóban nem csoda, ha a néger nők az anyaság közeledtét rettegéssel fogadják, s annak eltávolítására mindent elkövetni készek. Három igen fontos ok van tehát, mely a Nyugat- Indiákon felszabadult négerek erkölcstelenségét fokonkint növeszti, u. m. természeti restségük, dologtalanságuk, — az élelem megszerzésének gondjai, — és a végtelen fényűzési vágy a városokban, mely utóbbi kivált a vegyitett vérűeknél mód nélkül nagy mértékben mutatkozik. A vegyitett vérűteknek nagy száma Amerikában legcsalhatatlanabb bizonyságot tesz a néger fajnak házi a családi erkölcsök iránti fogékonytalanságáról, mert ezek igen természetesen a természetben magukat nem reprodukálhatván, csakis a két faj egybevegyüléséből származhatnak. Márpedig valóságos tény az, hogy házassági szövetség fejér és színes fajbeli közt felette ritka esetben történik a nyűgat indiai gyarmatokban. Göreol férfi soha és semmi körülmények között nem nősül fekete nővel, s ha netalán vagy egy ritka eset felemlíthető lenne is, az többnyire vallásos kötelesség érzetéből s olyan korban történt, amidőn a fejér férfinak több gondja volt lelke üdvére a más világon, mint földi viszonyaira a jelenben; hogy pedig a crednő színes férjet választott volna, arra nincsen példa a gyarmatok történelmében. Fajbeli vegyes házasságok történnek egyedül európai bevándorlott férfiak és színes nők között. Az európai bevándorlott kézmivesek némely ritka esetben színes nővel is egybeházasulnak, de ez is nem néger, hanem legfeljebb mulatt, vagyis félvér, s ettől fél a fejérhez közeledő sorozatból valóval. — Színes férfi és fejér nő közti házasságok csakis Európában keletkeznek átjött színes férfi és európai nő közt. Ezek a nyűgat indiai s átalában az amerikai társadalmi viszonyokkal nem lévén ismeretesek egyfelől, de másfelől a néger fajt is csak az átjött betykélkedő, s mindenesetre már vegyes vérű egyénről ismerni képzelik, kinek bárha színe barnás, s hajzata gyapjas, hozzámegy az európai szegény sorsú nő épen úgy, mint ha egy sánta, vak, vagy más félszegségtől látogatott emberhez ment volna, mert nincsenek másnemű előítéletei a színes faj ellen, s ha színes férjével Európában marad, meglehet, nem is lesz oka választását megbánni. De ha férjét átkíséri Amerikába, keserűen bánja meg hirtelenkedését. Ki lesz ott rekesztve minden társaságból egyfelől, másfelől pedig alkalma lesz a néger faj erkölcstelenségétől a legmélyebb utálattal illetődni. Épen ezen okból a nőtlen állapotban Amerikába átvándorlott európai nő és néger férfi közti házasság még ritkább az átvándorlott fejér férfi és színes nő köztinél s ha vagy egy nagyon ritkán történik is, mindig a legszegényebb elhagyatott sorsú bevándorlott nő szánja magát az ilyen szövetségre. Minden sérelem nélkül el lehet tehát mondani, hogy a vegyített vérű amerikaiak átalánosan törvénytelen származásúak, mert a kivételek annyira ritkák, hogy szóba sem jöhetnek. Igaz, hogy Nyugat-Indiákon a nagy többséget a néger, vagyis jobban mondva, a színes faj képezi, mégpedig nagy aránybeli különbséggel. így például Barbadosnak 130,000 lakója közt alig van 20,000 fejér, de, bárha a számkülönbség ennyire feltűnő, mégis sajátságos dolog az, hogy soha egy fejér nő emlőin még színes gyermeket senki sem látott, sőt ilyesmit még birképen sem hallott, és amennyi szines gyermek ottan létezik, kivétel nélkül mindenike szines anyától származott. Ez aztán csakugyan arra mutat, hogy a fehér faj mégis erkölcsi tekintetben felsőbbséggel bir sill néger faj felett, s bárha a mindennapi tapasztalás azt bizonyítja, hogy a fejér nők se mind Lucretiák, de mindenesetre nem oly féktelenek, mint a néger nők, s Nyugat-Indiákon aligha egyetlen egy eset is felemlíthető, hogy a legféktelenebb fejér nőnek szines sarjadéka született volna. Ellenben sok olyan szines nőnek, kinek neve az illető egyházak házassági lajstromába van iktatva, s megkeresztelt gyermeke a törvényesek sorába írva, a gyermek bőrének színe nyilván meghazudtolja az egyházi lajstromokat. Képzelhető aztán, hogy e kézzelfogható botrány nem igen jó szolgálatokat tehet a vallás tekintélyének emelésére. (Folyt. köv.) 150. szám — 1862. Tisztázzuk az eszméket. VII. Az aggodalmak, mik a megyék jövendő reconstituálása iránt fölmerülnek, nem az 1848-ki XVI. t. sz.-ből erednek; mert hisz az csak ideiglen rendezé a megyét s a végleges szervezést a jövőre bizta; hanem inkább az V. czikkből, mely az országgyűlési képviselők választásáról állandólag intézkedik. Minthogy ez igen széles, az általános szavazattal határos hasisra fekteti az országképviselők választását, a rokonságnál, elvi összefüggésnél fogva bajos a megyei bizottmányi tagok választását szűkebb alapra szorítani. s Szerda július 2.