Sürgöny, 1862. augusztus (2. évfolyam, 176-200. szám)
1862-08-01 / 176. szám
A birodalmi tanács követházának tegnapelőtti ülésében, a só-egyedárusság tárgyában kiküldött bizottmány jelentésének, az utolsó ülésből hátramaradt részén kívül, a sóár fölemelésére vonatkozó kormány-előterjesztés is tárgyalás alá került. A bizottmány javaslata, mely átalában véve a különböző sónemek termelése és a sóbányák kezelése körüli reformra céloz, némely kevésbé lényeges, s a tartományok külön érdekeit illető módosítással határozattá emeltetett, ámbár a pénzügyminiszer részéről ellenzésre talált. A kormány előterjesztés egyhangúlag elvettetett, egyetlen követ se emelkedett fel székéről. A pénzügyminiszer úr erre el lévén készülve, ennek folytán a rész pénzügyi helyzetet említve fel, az egyenes adóknak annyival inkább szükségessé vált fölemelésére hivatkozott. A ház d. u. 2 órakor bizalmas üléssé alakult át. Itt a ház elnapolása s az ezzel kapcsolatban álló kérdések képezték az egy óráig tartott tanácskozmány tárgyát. Határozatba ment, hogy a ház, mihelyt az 1862- diki budget hátralevő részeit tárgyalta, — és igy körülbelől a jövő hétfőn, — felfüggesztendő üléseit, ezeket csak September 15 dikén folytatandja ismét, és az 1863- diki budget iránti bizottmányi tanácskozmányokat azonnal megkezdeti. Egy további határozat folytán, az 1862-diki pénzügyi törvény, amely részben már ki van nyomva s igen terjedelmes, az uj ülésszak számára tartatott fenn. Ezen határozatnál nevezetesen azon körülmény tekintetett irányadónak, hogy az urak háza az 1862-ki budget tárgyalásával még igen hátra van, és hogy az elhatározott elnapolással össze nem egyeztethető annak bevárása, míg az urak háza a budget tárgyalását befejezendő A ház tagjainak nem jelentéktelen száma ezen indokolást nem tarta helyesnek, és a pénzügyi törvénynek vegyes bizottmányban leendő s kilátásba helyezett tárgyalására nézve czélszerűbb lett volna a pénzügyi törvény tervét készen tartani, semmint csak hat hét után összeállítani. Az első eljárás a ház által, a budgetet illetőleg, az ügy tárgyalás körül hozott határozatnak is jobban megfelelt volna a felsőház irányában, mint ez utóbbi. Hegyes tudósítások. — Szilágy-Somlyó, jul. közepén. Eljött ideje már, február ótai közéletünket en detail bemutatni; de hogy az igazságosan biráltathassék meg, szükség, egy más oly időszakot állítani szemben, melyhez azt viszonyítani lehessen , és faut de mieux — nem vehetünk mást, mint a 1861-iki évet. A tavali közigazgatási szak 10, az idei még alig öt hónapos. Köztiszteletű főispáni helytartónk által a prímákon tartatni szokott tiszti ülések a számadás, irányulás és utasítás napjai. Ezek előrebocsátása után lássuk a részleteket. Közigazgatás. Az iskola-kötelezett gyermekek száma közén számítással községenkint 50—72 községben 36000 méltósága nevelésügyi buzgalmának megfelelőleg, a hetenkénti kimutatásra kötelezett papok mindig kevesebb hanyaglási esetet mutatnak fel. Tavairól a levéltárban egyetlen ily kimutatásnak sem lévén nyoma, a különbség meg nem állapitható. A lefolyt két hónapos közmunkaszak közben, az összes 33,602 gyalog, 8936 igás erő alig egy harmadának felhasználásával a nagyváradi és kolozsvári két fővonalon 630 el út köveztetett, 9 helységnek illetékekbe számított saját határukon csinált utakon kívül. A hidakhoz kellő anyagok megszerezvék, s az aratási jelen munkaszünet után azonnal feldolgoztatnak. A tavali egész évi munka saison-nak 625 el it kövezet az eredménye. A miveltségi pontoktól távol eső parányi megyénk közintézetekben szegény ugyan, de ő méltósága czélirányos és lelkesítő intézkedései folytán, egy nagyobbszerü megyei központi kóroda eszméje élénk lendületet kapott, s alapja a 2, illetőleg 1. o. é. forintra szabott fegyverengedély-dijak, s a lelkes megyei birtokosok és polgárok hozzájárulásával örvendetes gyarapodásnak néz elébe. A közigazgatásban annyira főértékű községren- dezés érdekében, mennyiben ez a megyei kormányzat vonalába esik, értelmes és szolgálatképes egyének szerezhetésére nézve, e méltósága a 72 községnek 25 jegyzőséget szervez,melyekre a pályázat már kihirdetve van ; s igy az egyesek csekély 60 kv. fizetése mellett, a jelen élelmi viszonyoknak megfelelő fizetés alkalmas egyéneket enged reményleni. A nép jelen viszonyaink közben tagadhatlan terhes adóját, a szabályzat reményében, köteles hűséggel igyekszik fizetni, ellenállásra példa nincs, s a katonai végrehajtás kivételes eset. A két csendbiztos és tizenkét legény által szolgált személybiztonság elleni merényletre egyetlen példa sincs, s a koronként fölmerülő kisebb mérvű rendőri kihágások között súlyos beszámításnak alig jeleltetnek. Ezek között a minapában Sz.Somlyón nem anynyira rendezett, mint rendetlenezett majálison felmerült komolyabb kinézésű ugyan, de inkább a magára villanyozó tökésnek, s mindig az értelem rovására buzgó kövérűségnek tulajdonítható néhány, történetesen szesz-lázba esett által okozott zaj ő méltósága eszélyes és kíméletesen erélyes rendre utasítása után nyom nélkül elenyészett, mint a tisztitó szél elhajtja a port. Törvénykezés. A provisoriumtól és a tavasi közigazgatástól 856. polgári függő pert vett át e törvényszék. Ezek között 300-nál több úrbérit, és 100-nál több büntetőt. Folyamatba tétetett 264 az úrbérieken és az idén kezdetieken kívül, melyeknek száma 125. Végleg tárgyaltatott 41 bűneset az összesen egy elnök és négy ülnökből álló polgári s egyszersmind bűnügyi törvényszék által, bárha csak a napokban sikerült a tiszti főügyészi térnek megszerezni az arra termett embert. Ezen tevékenységgel szemben a múlt év e téréni munkájának eredményét azért nem mutatom ki, — nehogy daczára két annyi idejének — a kirívó aránytalanság jelzéséért a múlt irányában ellenszenvvel, a jelen mellett elfogultsággal vádoltassam. A partiumi megyék visszacsatolására kinevezett királyi biztosság Sz.-Somlyón két heti székezés után Zarándba távozott; a méltóságos biztosságnak köszönhetjük, hogy a partiumi úrbéri perek birói illetékessége iránti kételyeinket, melyért már a kir. eumiához előbb fölirtunk, eloszlatta, az ideiglenes törv.szabályok 40 ik §-sza rendelete szerint azokat az alispáni székekhez utalván. Az erdélyi rendezetlen úrbéri viszonyok folytán, az úrbéri ügyek megáradása mellett tisztelt alispánainknak valóban egésséget és türelmet kell kívánnunk. A statusquot illető elővizsgálatok naponként anynyira szaporodnak, hogy ha két falubeli találkozik, a jó nap helyett avval kell kezdeniök, mi nálatok a statusquo ? Hogy a helyhatósági vonalra 1848 ban emelkedett 5000 népü kis Somlyó városa tisztviselői szükségeit fedezhesse, ő méltósága az illetéket, a pénz alap érdekében, értekezletre szólitá fel; legajánlatosbnak s legrövidebb idő alatt értékesíthetőnek a pálinka árulás haszonbérezése mutatkozik; remény van, hogy a közszellemü földesurak e czikk iránti jogaik oda ajándékozásával segélni skálára fogják kötelezni a várost, melynek helyhatósága alaphiányban kérdés alá kell hogy jöjjön. Ezen hosszú, de közéletünk érdekében szükséges részletezés után szabadjon a tekintetes szerkesztő úr engedelmével néhány szót mondanom e megye higgadt osztálya nézetei szerint a hazát illető nagy nyílt kérdésről, mint annak fölfogása vidékünkön észlelhető. A nép nemcsak békés hajlamú, hanem óhajait a nyugalom iránt élénken hallatja. A kormányzati megállapodás szükségeit érzi. A terhes adó iránti panaszának szavakat kölcsönöz ugyan, de józan ösztöne észleli, hogy ez közjogi viszonyaink határozatlan voltából ered, s anélkül, hogy öntudata lenne, mikép szavai a végzés intéseit viszhangozzák, gyakran hallani szájából: „béküljenek meg már az urak.“ Igazat mondva, ez a nép értelme. Az értelmiség nézetei az 1861 ki délibáb szétfoszlásával mindig tisztulnak, a kiábrándultak száma naponkint szaporodik, a „Várhatunk“ politika letereltetett és a kiengesztelődésnek a Lajthán innen és túlra nézve végzetes szüksége közérzületté kezd válni. Melyik tegye az első lépést? Melyek legyenek a kiindulási pontok ? Szerény nézetünk szerint az elsőre nézve : „Magyarország integritásának, Erdély-, Horvát- és Tótországot beszámítva, biztosítása.“ „A jogfolytonosság elvébe egyezés.“ „Magyarország alkotmányának a birodalom cohaesiójával öszhangzásban visszaállítása mellett, kibontakozva a tévkörből, melyben a szigorún jogi nézpont miatt forgunk.“ „Tegyünk úgy mint a halálos bajvivásra szembeállott azon ellenfelek, kik viadalra készen, ellenséges merev állásukban meggondolják, jobb az élet és a barátság, s szembe indulva kezet fognak.“ „Kiindulási pont a 48 ki törvényeknek ante coronationalis revisiója a mi részünkről ,“ és az austriai centralisták részéről a bécsi hivatalos lap által is kimondott revisió-képessége a február 26-ki pátensnek.“ De melyik fél formulázza azon módokat, azon közegeket, melyek szerint és általa közösnek tartott négy államügy tárgyalandó részen ? Nézetünk szerint, ha egyfelől hazánk alkotmányos önállása, másfelől a birodalom érdekei öszhangoztatásával eszközlendő béke szilárd elhatározását visszük magunkkal az országgyűlésre, végkép hátat fordítva a kívülről jöhető kacsintásoknak: a parlamenti ügyrendet fogadjuk el és a kormány által előterjesztendő formulázást parlamenti discussió tárgyává teszszük. De ki lehet oly vakmerő, a 48 és 61 -ks elveket megtagadni ? — mondják az elv emberei. De mi erre csak azt mondjuk, a politika nem elvek, hanem a körülmények tudománya. Ez értelmezés szerint, minthogy a körülmények percenkint módosulnak, egyetlen egy elve lehet, az , „hogy a körülményekhez kell alkalmazkodni, elzúzatás következménye alatt.“ E szerint a tavaly még egyetlen biztos alapnak látszott merev jog elve fenntartható e ma? Hazánk integritása érdekében igen , de váljon a tavaly óta óriássá izmosodott és közelgő vihar ellenében részünkről is halaszthatlan szövetkezési szükség életkérdéstt érdeke, midőn „áldoznunk kell, hogy áldozzanak értünk,“ összeegyeztethető e históriai jogunk minden írott betűjével ? A Corpus Juris kétségkívül ereklye reánk nézve, de bármily szent is, egy könyvért nem lehet, nem szabad egy nemzetnek va banqueot játszani; ennek csak egy példája van a történelemben, de az nem ember, — az Isten könyve. A helyes politikát követve, vagyis a körülményekkel, becsületünkkel egyeztethetőleg alkudva a Corpus Juris, a mellett, hogy számos életrevaló maggal bir még, mint az európai nagy állam család körébeni önálló jogunk (a diplomája, megbecsülhetlen kincsünk marad; de óvakodjunk, nehogy azon ábránd mellett, hogy az a századok századára szóló talizmán, frigyládává váljon reánk nézve, mely körül Izrael népe örökre elvérzett, s melyet talán koporsónkra készülnek tenni a másik jelvény, a kereszt mellé. S. i. fölrándult földjeinket fogadták. A Kohlmarkton egynek magyar kalapját lekapta a szél és hömpölyögve vitte messzire. Alig vették ezt észre az utczán járókelők, már is legalább 20 pár láb kerekedett föl az alsóbb osztályból, és egy német munkás udvariasan nyújta azt át lekötelezett földinknek. Vájjon — kérdi a czikkbe, találkoznék e nálunk oly proletár, a ki egy németnek a szél által lekapott cylindere után futna. — Egy jól megtermett magyar egy kis termetű bécsi polgártól tüzet kér. A polgár felágaskodik, hogy amannak ne kelljen nagyon lehajolni és fújja fújja, hogy a magyar szivara meggyulhasson, de hasztalan. „Hiszen nem ég“ — mondja a bécsi, — ugyan kérem dobja el, tessék itt van az enyémből, ezek tán jobban szeretnek. Földink az idegen szívességétől meg volt lepetve. — Egy pesti egy omnibusra akar felülni, de már sehol nincsen hely, csak az úgynevezett „imperiale“-n, fönn a kocsis bakja fölött. Egy bécsi odanyujtja kezét a magyarnak s biztatja, hogy majd fölsegíti, csak jöjjön fel. „De félek, hogy alkalmatlankodom," — mondá a lovagias magyar. „Soha se gondoljon vele“ — válaszol az oda fenn, ha egy kissé szorulunk és egymást tartjuk, mindegyikünknek lesz helye. Jöjjön csak, hadd induljon ez a bárkai“ — A magyar csak úgy nézett, mintha a kocsi tetejéről valami centralistikus programm hangzott volna le hozzá. Később azonban, midőn a szives szomszéd elmondá neki, hogy ő háziúr és gumpendorfi kereskedő — a magyar belenyugodott, hogy az előbbi szavakban semmiféle titkos politikai czélzás nem volt, s jóízűen eltársalogtak együtt. — Az estéli nagy mulatság a „Neue Weltnél“ volt, hol egész Bécs megjelent a magyarok kedvéért. S az egypár száz magyar, kik bizonyosan elvesztek volna a bécsi pár ezerre menő közönség közt, a lovagias előzékenység által mégis mindenütt kiemeltettek. Az egyik ferét engedte át, a másik széket szerzett a magyar vendég számára, a harmadik elősegítette, hogy a konyhán hamarabb juthassanak megrendelt rántott csirkéikhez. Hát még midőn a „csárdás“ következett, a bécsiek legzajosabban kívánták ennek ismétlését, holott egy táblán nyilván ki volt írva, hogy egy zenedarab sem fog ismételtetni. A tűzjáték legelső frontja mindjárt egy „üdvözlet volt a pestieknek.“ Búcsúzáskor szíves kézszorítások közt váltak el : „Viszontlátásra Pesten!“ * A frankfurti lövész ünnepen igen feltűnt egy új találmány, melylyel ott ismételve kísérleteket tettek. Áll pedig ez egy sárgásbarna színű lőporból, melyet egy porosz tüzér talált fel Spandauban. Többször lőttek vele és a lövések hatásában igen nagy arányosság volt tapasztalható. A másik előnye, hogy a cső a lövések után is oly tisztán maradt, mint lövés előtt. Egyéb előnyei, hogy olcsóbb, hogy elég lényeges maradványok nélkül, hogy hatása egyforma és nagyobb mint a régi lőporé, súlya erejéhez mérve csekélyebb : egy font az újból erősebb mint kettő a régiből; a támadó füst csekélyebb és a lövés után azonnal eloszlik ; végre a lőfegyver fülése csekélyebb. A porosz kormány nagyobb mennyiség készítésével bízta meg a feltalálót és a hadseregnél vele tett kísérletek nagy jövőt jósolnak és átalános elfogadást biztosítottak az új találmánynak. 1. A pesti főreáltanodában m. hó 29-dikén ment véghez az évzárlati vizsgálat és fényes tanúságot tön az ezen intézetben alkalmazott tanrendszer kitűnőségéről, azon nemcsak a főváros, hanem a haza elismerésére is méltán érdemes erélyről, lelkiismeretes buzgalomról és szakavatottságról, melyet az ifjú honpolgárok ismereteinek gyarapítása körül az igazgató s vele karöltve a derék tanári kar kifejtett, — végre ama dicséretes szorgalomról, melylyel a tanulók nehéz pályájukon haladának. Sajnáljuk, hogy térhiány miatt hosszasabban nem írhatunk ezen olyannyira fontos s nagy horderejű intézetről s hogy terjedelmesebben nem ismertethetjük meg a pesti fő reál tanodát, a mely átalakulása ezen első évében is megfelelt már a kor igényeinek, — azon várakozásnak, melyet iránta az ország fővárosa mint alapitó s a szülők tápláltak, és a melytől jövőben is joggal várunk sokat. — Tegnap a tanévet bezáró ünnepély tartatott meg, melyen — valamint a vizsgálatokon is — Alkér tanácsnok ur képviselő az alapitó várost, kijelentvén ennek nevében a megelégedést mind a tanári kar, mind a tanulóifjúság irányában. Tanácsnok ur beszéde után Ney Ferencz igazgató hoszas szép beszéde, ezután a dijak kiosztása, végül pedig a szavalmányok következtek, következő renddel: 1. A magyarokhoz. Berzsenyiből. — Békessy László V. oszt. 2. Coriolán. Tárkányitól. —Horváth Illés IV. oszt. 3. A hazáról. Petőfi Sándortól. — Sántay Sánd, V. oszt. 4. Családi kör. Aranytól. — Kugler Mihály. V. oszt. 5. Sírboltban. Tompától. — Asboth János VI. oszt. 6. Az árvízi hajós. Vörösmartytól. — Waldner Jak. IV. oszt. 7. A magyarok istene. Petőfitöl. — Ladányi Józs. VI. oszt. 8. Honszeretet. Vörösmartytól. — Kovács János. V. oszt. 9. Apotheosis. Bajzától. — László Gyula. V. oszt. 10. Zrínyi Miklós. Garaytól. — Márkus Zsig. V. oszt. Ezután Fleischinger Károly VI. oszt. tanuló mondott búcsúszót. Az ünnepélyt ének , a bizonyítványoknak az illető osztályfőnökök által történt kiosztása, és a számosan egybegyűlt közönség szívélyes „éljen“-ei fejezők be. *A váczi kir. süketnéma intézetben a második félévi nyilvános vizsgálat folyó évi augustus hó 9 kén délelőtti 10 órától 12 ig fog az intézeti növendékekkel megtartatni, melyre szíves meghívását tisztelettel közzé tenni kedves kötelességének tartja az intézet igazgatósága. * Megjelent: A telekkönyvi törvények magyarázata gyakorlati példákkal, felvilágosító jegyzetekkel és mintázatokkal bírák és telekkönyvvezetők, ügyvédek, ügyvédjelöltek és felek számára, írta Réviyi Rezső hites ügyvéd, volt telekkönyvi kiadó és fővezető, tulajdonos és kiadó Nagy Miklós. — Épen most hagyta el a sajtót egy kis füzetke „Tájékozás az aradszebeni vasút ügyében.“ E füzetke írója az aradszebeni vonal mellett emel szót. * A szemeringi mezőn m. hó 29 én éjjel a 4-ik számú lőporkészítő helységbe röpült. A laboratóriumban 80 mázsa kész lőpor volt. A tár előtt egy őr állott. Mikép gyulladt meg a lőpor, senki se tudja. A föld, hol a gyár állott, ma egészen kopár, az épületnek semmi nyoma többé. Az őr is áldozata lett a robbanásnak, legalább eddig hiányzik. Hatása rettenés volt. A mennydörgésszerű robajra a gázvilág az egész helységben kialudt. A házajtók felpattantak és a lőporkészítő fabódé közelében a templomnak egy ablaka sem maradt ép; néhol még az alvókat is kivetette az ágyból. A bódé a bennlevő tárgyakkal együtt darabokra szakittatott s egy tölcsérszerü lyuk jelöli a helyet, a hol állt. A feltúrt föld a közeli házak fedeléig szóratott. * Azon cornucopia, melyből a magyar lapirodalomra újabb meg újabb vállalatokban az áldás hull, még nincs kimerítve. Most értesülünk, hogy több oldalú képzettségéről ismert fiatal költőnk, Balogh Zoltán is készül egy új lapot megindítani, mely szépirodalmi s művészeti tartalommal birand. Főmunkatársul költő-testvérét, Szabados Jánost jelölte ki magának. A lap neve „Csalogány“ akart lenni, hanem úgy halljuk: „Új nemzedék“ azon czím, melyben utóbb megállapodás történt. * Nagy Károlyból egy 13 éves dajka elvetemedettségéről egy eddig csaknem hallatlan példát beszélnek. A fiatal leány, akire az egy éves ártatlan gyermek bízva volt — ezt előbb beáztatott mérges légypapírral, a ha ez nem sikerül vala, gyufáról leszedett phosphorral akarta megmérgezni. Szerencsére még idejekorán fölfedeztetett, s a gyermek meg van mentve. * Gyilkossági kísérlet a színpadon. A híres olasz színész, Salvini Tommazo nem rég majdnem mérgezés áldozata lett. Amidőn t. i. a „Szt. Tropezi úrnő“ franczia drámában a számára készített orvosságot be akart venni, az első cseppnél oly iszonyú undort érzett, hogy letette a csészét és nem ivott többet. A vizsgálat eredménye az volt, hogy az italba mérges anyag vegyíttetett. Úgy vélik, hogy ez utálatos mérgezési kísérlet művészi versenyzésből eredt. * A Mohácsnál közelebb tűzkárt szenvedett „Pontus“ teherszállító és vontató hajó 250,000 frt értékű volt, s ámbár a hajó vasváza s egyéb része még használható, a kárt mégis közel kétszáz ezer fára lehet tenni. Külföld. ANGOLORSZÁG. Az alsóház jul. 25 -i ülésében Griffith a külügyi állam altitkárt kérdi, ha várjon néhány hét előtt a jelen olasz kormány nem ígérte-e meg a franczia kormánynak, hogy csapatokat küldene Mexikóba, a francziákkal egyetértőleg működés végett; viszonzásul a franczia csapatoknak Viterbos Velletribeli eltávozásáért, s ha váljon igaz e, hogy ezen tervről csupán ama népszerűtlenség következtében mondtak le, melynek az tárgyává lett, mihelyt annak híre Olaszországban elterjedt. La yard azt válaszolja, mikép a külügyekre vonatkozólag érdemes barátjának birtokában levő értesülési kútfők oly tetemesek , hogy a kormány nem képes vele egyenlő lépésben haladni. (Nevetés.) „Mi — úgymond — e tárgyban nem kaptunk értesítéseket, én semmit sem tudok arról, hogy vájjon egy oly combinatio Olaszországban valaha köztudomásra jutott-e, valamint azt sem mondhatom meg, hogy vájjon az népszerű volt-e vagy nem.“ Adderley a ház figyelmét a canadai ügyek helyzetére híván föl, megjegyzi, hogy a háznak nem kellene szétoszolnia, mielőtt a kormánytól e tárgyban valamely szabatos nyilatkozatot nem nyert volna. Ő tudni kívánná, ha várjon a miniszerek ama gyarmatot veszélyeztetve hiszik-e vagy nem. Ha a kormány azt hiszi, hogy nincs veszély, miért tart 12,000 főnyi angol csapatokat Canadában ? , másrészről, ha azt hiszi, hogy veszély létezik, miért nem igyekszik magát megóvni ezen veszélytől? Canada —betű szerint — semmit sem tett saját védelmére, s ha a kormány a két ország közti jelén viszonyokat javítni akarja, a kanadai parliamentet össze kellene hívni, s azt a szükséges védeszközök megszavazására szólítni föl, s tagadó válasz esetében, az angol haderőt visszavonni. Hacsak valamely hatályos védelmi intézkedés nem létezik, Canada kikerülhetlenül el van veszve a britt koronára nézve. Mills osztozik Adderley véleményében, s am a tényt jelöli ki, hogy Canada védelme egy évre, az anyaországnak már 1,250,000 ft. sz.jébe került. Roebuck azt állítja, mikép Canadával azt hitették el, hogy Angolország bármily nagy kiadásra is kész lenne, ezen gyarmattak viszonyainak fönntartása végett. Ezért Canadával azt kell megértetni, hogy Angolország egy fillért sem adna ezen gyarmat megőrzése végett. Angolország az unióból semmi hasznot sem húz, s Canada az angol árukra magas vámokat szab. Sir G. Lewis nem tartja valószínűnek, hogy az Angolország a az Egyesült Államok közt létező békés viszonyok legközelebb félbeszakadjanak. Midőn elegendő idő fogott adatni a canadai törvényhozásnak, hogy saját politikája fölött gondolkodhassék, s azon esetre, ha az nem lenne hajlandó eddigi eljárását megváltoztatni, idején leend magára Canadára hagyni a saját védelmérőli gondoskodást. Jelenleg 12,000 ember van Canadában, s nem fog oda több katonaság küldetni. Disraeli kijelenti, miképp jobb reménynyel van, mint némely tagok, az Angolország s Canada közti jövőbeli viszonyok iránt. Szerinte nem lehet azt tenni föl, hogy ama gyarmat nem fogna intézkedéseket tenni tudni saját védelmére. Angolország egy részben felelős a dolgok jelen állása iránt, mivel januárban erősbítéseket küldvén oda, ez által a kanadaiakkal azt hiteté el, hogy elfogadta a védelem egyedárusságát, a nem számít a gyarmatra. Palmerston lord azt hiszi, hogy a gyarmatokat Angolország kiegészítő részének kell tekinteni, s azoknak segélyt nyújtani mindaddig, míg azok Angolországgal egyesülve akarnak maradni. Ő nem ismerheti el azt, mintha az erősbítések küldése a canadaiakkal azt hitette volna el, hogy Angolország egymaga akarja őket megvédeni. A kormány se nagyon sokat, se nagyon keveset nem tett. A kormány nem szándékozik Canadából visszahívni az ott levő csapatokat, se azok számát szaporítni. A vitának nem lett további eredménye. FRANCZIAORSZÁG: A „Patrie“ szerint a „Moniteur"nek ama jegyzéke, mely azt jelenti, hogy legközelebb tetemes erösbítések fognak Francziaország által Mexikóba küldetni, jún. 8 án jutott köztudomásra Washingtonban, hol az igen élénk benyomást idézett elő. Tüstént egy sürgöny küldetett Juarez elnökhöz Mexikóba, oly czélból, hogy ez utóbbi a franczia kormány határozatáról értesíttessék. Ugyane lap szerint azt állítják, hogy a „Napoleon “ sorgőzös, mely legközelebb Cherbourgban felszerelés alá vézetett, az amerikai partra fog küldetni. A „Progres de Lyon“ cz. lap ügyvezetője Chanoines Beyssac, a bevádlott czikk szerzőjének személyében másodízben megintetett, egy oly párisi levél miatt, melyben e lap levelezője, egy ministeri tanácsülés alkalmából teljesen hamis eseményeket ad elő s ez által világos részindulatot tanúsít. OLASZORSZÁG. Mint Turinból, júl. 2- ről Írják, a marsalai polgármester (Siciliában) közzéteve Garibaldinak, f. hó 19-én ama városbani tartózkodásáról jelentését. Az ex-dictator egy Marsalában tartott beszédben újólag hevesen megtámadá a francziák császárját. Azt állítják, hogy a ministerium távirati utón értesítő a polgármestert elmozdittatásáról. — A palermói főnök beadta lemondását, amely el is fogadtatott. Mint mondják, Brignone neveztetett ki helyébe. A turini követkamra jul. 26 án folytatáa Petruce 11 interpellációi által előidézett vitákat, a cabinet külpolitikája iránt. Mardini azon óhajtását fjezi ki, hogy a parliamentben százat hallassák, a római népnek lánczai széttörésével fölbátorítása végett, a franczia zászló tiszteletben tartása mellett. Kérdi, hogy ha Rómában fölkelés ütne ki, a kormány minő magatartást foglalna el? Gondoltak-e valaha ezen eshetőségre ? Szónok azt hiszi, hogy a franczia-orosz szövetség veszélyes lenne az olasz érdekekre, s Európa békéjére nézve. A franczia angol szövetség szükséges. Mordini hozzáteszi, hogy Olaszországnak magát erősítnie, s oly állapotba kell helyezni, hogy háborút folytathasson. — Több más szónokok is emeltek szót a cabinet külpolitikájának részint mellette, részint ellene. A vita folytában Boggio követ a ministeriumot interpellálja, Garibaldinak Marsalában tartott, s az ama városi polgármester által közzétett beszéde iránt. Ra tazzi azt válaszolja, hogy a kormány még nem kapott hivatalos jelentést. Ha a polgármester hivatalos kötelességét elmulasztá, el fog mozdíttatni. A turini „Opinione“ a franczia kormány által tett előintézkedésekre vonatkozólag, Garibaldi tervei ellenében, megjegyzi: „Nem tudjuk, ha vájjon kormányunk lehetségesnek tartja-e, hogy Garibaldi Róma ellen oly expeditiót akarjon kezdeni, mely Francziaországgal háborúra vezetne. Azonban úgy halljuk, hogy az a hatóságokhoz kiadó a megkivántató parancsokat s tetemes