Sürgöny, 1862. augusztus (2. évfolyam, 176-200. szám)

1862-08-01 / 176. szám

A birodalmi tanács követházának tegnapelőtti ülésében, a só-egyedárus­­ság tárgyában kiküldött bizottmány jelentésének, az utolsó ülésből hátramaradt részén kívül, a sóár föleme­lésére vonatkozó kormány-előterjesztés is tárgyalás alá került. A bizottmány javaslata, mely átalában véve a különböző sónemek termelése és a sóbányák kezelése körüli reformra c­éloz, némely kevésbé lényeges, s a tartományok külön érdekeit illető módosítással hatá­­r­ozattá emeltetett, ámbár a pénzügyminiszer részéről ellenzésre talált. A kormány előterjesztés egyhangúlag elvettetett, egyetlen követ se emelkedett fel székéről. A pénzügyminiszer úr erre el lévén készülve, ennek folytán a rész pénzügyi helyzetet említve fel, az egye­nes adóknak annyival inkább szükségessé vált föleme­lésére hivatkozott. A ház d. u. 2 órakor bizalmas üléssé alakult át. Itt a ház elnapolása s az ezzel kapcsolatban álló kér­dések képezték az egy óráig tartott tanácskozmány tárgyát. Határozatba ment, hogy a ház, mihelyt az 1862- diki budget hátralevő részeit tárgyalta, — és igy körülbelől a jövő hétfőn, — felfüggesztendő üléseit, eze­ket csak September 15 dikén folytatandja ismét, és az 1863- diki budget iránti bizottmányi tanácskozmányo­­kat azonnal megkezdeti. Egy további határozat foly­tán, az 1862-diki pénzügyi törvény, a­mely részben már ki van nyomva s igen terjedelmes, az uj ülésszak számára tartatott fenn. Ezen határozatnál nevezetesen azon körülmény tekintetett irányadónak, hogy az urak­ háza az 1862-ki budget tárgyalásával még igen hátra van, és hogy az elhatározott elnapolással össze nem egyeztethető annak bevárása, míg az urak háza a budget tárgyalását befe­jezendő A ház tagjainak nem jelentéktelen száma ezen indokolást nem tarta helyesnek, és a pénzügyi tör­vénynek vegyes bizottmányban leendő s kilátásba he­lyezett tárgyalására nézve czélszerű­bb lett volna a pénzügyi törvény tervét készen tartani, semmint csak hat hét után összeállítani. Az első eljárás a ház által, a budgetet illetőleg, az ügy tárgyalás körül hozott ha­tározatnak is jobban megfelelt volna a felső­ház irá­nyában, mint ez utóbbi. Hegyes tudósítások. — Szilágy-Somlyó, jul. közepén. Eljött ideje már, február ótai közéletünket en detail bemutatni; de hogy az igazságosan biráltathassék meg, szükség, egy más oly időszakot állítani szemben, melyhez azt viszonyítani lehessen , és faut de mieux — nem vehe­­tünk mást, mint a 1861-iki évet. A tavali közigazgatási szak 10, az idei még alig öt hónapos. Köztiszteletű főispáni helytartónk által a prímá­kon tartatni szokott tiszti ülések a számadás, irányulás és utasítás napjai. Ezek előrebocsátása után lássuk a részleteket. Közigazgatás. Az iskola-kötelezett gyermekek száma közén számítással községenkint 50—72 községben 3600­­0 méltósága nevelésügyi buzgalmának megfelelőleg, a hetenkénti kimutatásra kötelezett papok mindig keve­sebb hanyaglási esetet mutatnak fel. Tavairól a levél­tárban egyetlen ily kimutatásnak sem lévén nyoma, a különbség meg nem állapitható. A lefolyt két hónapos közmunkaszak közben, az összes 33,602 gyalog, 8936 igás erő alig egy harma­dának felhasználásával a nagy­váradi és kolozsvári két fővonalon 630 el út köveztetett, 9 helységnek ille­­tékekbe számított saját határukon csinált utakon kí­vül. A hidakhoz kellő anyagok megszerezvék, s az aratási jelen munkaszünet után azonnal feldolgoztatnak. A tavali egész évi munka saison-nak 625 el it kövezet az eredménye. A miveltségi pontoktól távol eső parányi me­gyénk közintézetekben szegény ugyan, de ő méltósága czélirányos és lelkesítő intézkedései folytán, egy na­­gyobbszerü megyei központi kóroda eszméje élénk len­­­­dületet kapott, s alapja a 2, illetőleg 1. o. é. forintra­­ szabott fegyver­engedély-dijak, s a lelkes megyei bir­­­­tokosok és polgárok hozzájárulásával örvendetes gya­­­­rapodásnak néz elébe. A közigazgatásban annyira főértékű községren-­ dezés érdekében, mennyiben ez a megyei kormányzat vonalába esik, értelmes­ és szolgálatképes egyének szerezhetésére nézve, e méltósága a 72 községnek 25 jegyzőséget szervez,melyekre a pályázat már kihirdetve van ; s igy az egyesek csekély 60 kv. fizetése mellett, a jelen élelmi viszonyoknak megfelelő fizetés alkal­mas egyéneket enged reményleni. A nép jelen viszonyaink közben tagadhatlan ter­hes adóját, a szabályzat reményében, köteles hűség­gel igyekszik fizetni, ellenállásra példa nincs, s a ka­tonai végrehajtás kivételes eset. A két csendbiztos és tizenkét legény által szol­gált személybiztonság elleni merényletre egyetlen példa sincs, s a koronként fölmerülő kisebb mérvű rendőri kihágások között súlyos­ beszámításnak alig jeleltetnek. Ezek között a minapában Sz.­Somlyón nem any­­nyira rendezett, mint rendetlenezett majálison felme­rült komolyabb kinézésű ugyan, de inkább a magára villanyozó tökésnek, s mindig az értelem rovására buz­gó kö­vérűségnek tulajdonítható néhány, történetesen szesz-lázba esett által okozott zaj ő méltósága eszé­­lyes és kíméletesen erélyes rendre utasítása után nyom nélkül elenyészett, mint a tisztitó szél elhajtja a port. Törvénykezés. A provisoriumtól és a tavasi közigazgatástól 856. polgári függő pert vett át e törvényszék. Ezek között 300-nál több úrbérit, és 100-nál több büntetőt. Folyamatba tétetett 264 az úrbérieken és az idén kez­detieken kívül, melyeknek száma 125. Végleg tár­gyaltatott 41 bűneset az összesen egy elnök és négy ülnökből álló polgári s egyszersmind bűnügyi törvény­szék által, bárha csak a napokban sikerült a tiszti fő­ügyészi térnek megszerezni az arra termett embert. Ezen tevékenységgel szemben a múlt év e téré­ni munkájának eredményét azért nem mutatom ki, — nehogy daczára két annyi idejének — a kirívó arány­talanság jelzéséért a múlt irányában ellenszenvvel,­­ a jelen mellett elfogultsággal vádoltassam. A partiumi megyék visszacsatolására kinevezett királyi­ biztosság Sz.-Somlyón két heti székezés után Zarándba távozott; a méltóságos biztosságnak köszön­hetjük, hogy a partiumi úrbéri perek birói illetékessé­ge iránti kételyeinket, melyért már a kir. eumiához előbb fölirtunk, eloszlatta, az ideiglenes törv.­szabá­lyok 40 ik §-sza rendelete szerint azokat az alispáni székekhez utalván. Az erdélyi rendezetlen úrbéri viszonyok folytán, az úrbéri ügyek megáradása mellett tisztelt alispá­­nainknak valóban egésséget és türelmet kell kí­vánnunk. A statusquot illető elővizsgálatok naponként any­­nyira szaporodnak, hogy ha két falubeli találkozik, a jó nap helyett avval kell kezdeniök, mi nálatok a sta­­tusquo ? Hogy a helyhatósági vonalra 1848 ban emelke­dett 5000 népü kis Somlyó városa tisztviselői szüksé­geit fedezhesse, ő méltósága az illetéket, a pénz alap érdekében, értekezletre szólitá fel; legajánlatosbnak s legrövidebb idő alatt értékesíthetőnek a pálinka áru­lás haszonbérezése mutatkozik; remény van, hogy a közszellemü földesurak e czikk iránti jogaik oda­ aján­­dékozásával segélni s­kálára fogják kötelezni a vá­rost, melynek helyhatósága alap­hiányban kérdés alá kell hogy jöjjön. Ezen hosszú, de közéletünk érdekében szükséges részletezés után szabadjon a tekintetes szerkesztő úr engedelmével néhány szót mondanom e megye higgadt osztálya nézetei szerint a hazát illető nagy nyílt kér­désről, mint annak fölfogása vidékünkön észlelhető. A nép nemcsak békés hajlamú, hanem óhajait a nyugalom iránt élénken hallatja. A kormányzati meg­állapodás szükségeit érzi. A terhes adó iránti panaszá­nak szavakat kölcsönöz ugyan, de józan ösztöne ész­leli, hogy ez közjogi viszonyaink határozatlan voltából ered, s a­nélkül, hogy öntudata lenne, mikép szavai a végzés intéseit viszhangozzák, gyakran hallani szájá­ból: „béküljenek meg már az urak.“ Igazat mondva, ez a nép értelme. Az értelmiség nézetei az 1861 ki délibáb szét­­foszlásával mindig tisztulnak, a kiábrándultak száma naponkint szaporodik, a „Várhatunk“ politika leterel­­tetett és a kiengesztelődésnek a Lajthán innen és túlra nézve végzetes szüksége közérzületté kezd válni. Melyik tegye az első lépést? Melyek legyenek a kiindulási pontok ? Szerény nézetünk szerint az elsőre nézve : „Magyarország integritásának, Erdély-, Horvát- és Tótországot beszámítva, biztosítása.“ „A jogfolytonosság elvébe egyezés.“ „Magyarország alkotmányának a birodalom co­­haesiójával öszhangzásban visszaállítása mellett, ki­bontakozva a tévkörből, melyben a szigorún jogi néz­­pont miatt forgunk.“ „Tegyünk úgy mint a halálos bajvivásra szembe­állott azon ellenfelek, kik viadalra készen, ellenséges merev állásukban meggondolják, jobb az élet és a ba­rátság, s szembe indulva kezet fognak.“ „Kiindulási pont a 48 ki törvényeknek ante co­ronationalis revisiója a mi részünkről ,“ és az austriai centralisták részéről a bécsi hiva­talos lap által is kimondott revisió-képessége a február 26-ki pátensnek.“ De melyik fél formulázza azon módokat, azon közegeket, melyek szerint és által­a közösnek tartott négy államügy tárgyalandó részen ? Nézetünk szerint, ha egyfelől hazánk alkotmá­nyos önállása, másfelől a birodalom érdekei öszhan­­goztatásával eszközlendő béke szilárd elhatározását visszük magunkkal az országgyűlésre, végkép hátat fordítva a kívülről jöhető kacsintásoknak: a parl­a­menti ügyrendet fogadjuk el és a kormány által elő­terjesztendő formulázást parlamenti discussió tárgyává teszszük. De ki lehet oly vakmerő, a 48 és 61 -ks elveket megtagadni ? — mondják az elv emberei. De mi erre csak azt mondjuk, a politika nem elvek, hanem a körülmények tudománya. Ez értelmezés szerint, minthogy a körülmények perc­enkint módo­sulnak, egyetlen egy elve lehet, az , „hogy a körül­ményekhez kell alkalmazkodni, elzúzatás következmé­nye alatt.“ E szerint a tavaly még egyetlen biztos alapnak látszott merev jog elve fenntartható e ma? Hazánk in­tegritása érdekében igen , de váljon a tavaly óta óriás­sá izmosodott és közelgő vihar ellenében részünkről is halaszthatlan szövetkezési szükség életkérdéstt érde­ke, midőn „áldoznunk kell, hogy áldozzanak értünk,“ összeegyeztethető e históriai jogunk minden írott be­tűjével ? A Corpus­ Juris kétségkívül ereklye reánk nézve, de bármily szent is, egy könyvért nem lehet, nem sza­bad egy nemzetnek va banque­ot játszani; ennek csak egy példája van a történelemben, de az nem ember, — az Isten könyve. A helyes politikát követve, vagyis a körülmé­nyekkel, becsületünkkel egyeztethetőleg alkudva a Cor­pus Juris, a mellett, hogy számos életrevaló maggal bir még, mint az európai nagy állam család körébeni önálló jogunk (a diplomája, megbecsülhetlen kincsünk marad; de óvakodjunk, nehogy azon ábránd mellett, hogy az a századok századára szóló talizmán, frigy­ládává váljon reánk nézve, mely körül Izrael népe örökre elvérzett, s melyet talán koporsónkra készülnek tenni a másik jelvény, a kereszt mellé. S. i. fölrándult földjeinket fogadták. A Kohlmarkton egynek magyar kalapját lekapta a szél és hömpölyögve vitte messzire. Alig vették ezt észre az utczán járókelők, már is legalább 20 pár láb kerekedett föl az alsóbb osz­tályból, és egy német munkás udvariasan nyújta azt át le­kötelezett földinknek. Vájjon — kérdi a czikkb­e, találkoz­nék e nálunk oly proletár, a ki egy németnek a szél által lekapott cylindere után futna. — Egy jól megtermett ma­gyar egy kis termetű bécsi polgártól tüzet kér. A polgár felágaskodik, hogy amannak ne kelljen nagyon lehajolni és fújja fújja, hogy a magyar szivara meggyulhasson, de hasz­talan. „Hiszen nem ég“ — mondja a bécsi, — ugyan ké­rem dobja el, tessék itt van az enyémből, ezek tán jobban szeretnek. Földink az idegen szívességétől meg volt lepet­­ve. — Egy pesti egy omnibusra akar felülni, de már se­hol nincsen hely, csak az úgynevezett „imperiale“-n, fönn a kocsis bakja fölött. Egy bécsi odanyujtja kezét a ma­gyarnak s biztatja, hogy majd fölsegíti, csak jöjjön fel. „De félek, hogy alkalmatlankodom," — mondá a lovagias magyar. „Soha se gondoljon vele“ — válaszol az oda fenn, ha egy kissé szorulunk és egymást tartjuk, mind­egyikünknek lesz helye. Jöjjön csak, hadd induljon ez a bárkai“ — A magyar csak úgy nézett, mintha a kocsi tetejéről valami centralistikus programm hangzott volna le hozzá. Később azonban, midőn a szives szomszéd el­mondá neki, hogy ő háziúr és gumpendorfi kereskedő — a magyar belenyugodott, hogy az előbbi szavakban sem­miféle titkos politikai czélzás nem volt, s jóízűen eltársa­logtak együtt. — Az estéli nagy mulatság a „Neue Welt­­nél“ volt, hol egész Bécs megjelent a magyarok ked­véért. S az egypár száz magyar, kik bizonyosan elvesztek volna a bécsi pár ezerre menő közönség közt, a lovagias előzékenység által mégis mindenütt kiemeltettek. Az egyik ferét engedte át, a másik széket szerzett a magyar ven­dég számára, a harmadik elősegítette, hogy a konyhán hamarabb juthassanak megrendelt rántott csirkéikhez. Hát még midőn a „csárdás“ következett, a bécsiek legza­josabban kívánták ennek ismétlését, holott egy táblán­­ nyilván ki volt írva, hogy egy zenedarab sem fog ismétel­­­­tetni. A tűzjáték legelső frontja mindjárt egy „üdvözlet volt a pestieknek.“ Búcsúzáskor szíves kézszorítások közt váltak el : „Viszontlátásra Pesten!“ * A frankfurti lövész ünnepen igen feltűnt egy új találmány, melylyel ott ismételve kísérleteket tettek. Áll pedig ez egy sárgásbarna színű lőporból, melyet egy po­rosz tüzér talált fel Spandauban. Többször lőttek vele és a lövések hatásában igen nagy arányosság volt tapasztal­ható. A másik előnye, hogy a cső a lövések után is oly tisztán maradt, mint lövés előtt. Egyéb előnyei, hogy olcsóbb, hogy elég lényeges maradványok nélkül, hogy hatása egyforma és nagyobb mint a régi lőporé, súlya erejéhez mérve csekélyebb : egy font az újból erősebb mint kettő a régiből; a támadó füst csekélyebb és a lövés után azonnal eloszlik ; végre a lőfegyver fülése cseké­lyebb. A porosz kormány nagyobb mennyiség készítésé­vel bízta meg a feltalálót és a hadseregnél vele tett kísér­letek nagy jövőt jósolnak és átalános elfogadást biztosí­tottak az új találmánynak. 1. A pesti főreáltanodában m. hó 29-dikén ment véghez az évzárlati vizsgálat és fényes tanúságot tön az ezen intézetben alkalmazott tanrendszer kitűnőségéről, azon nemcsak a főváros, hanem a haza elismerésére is méltán érdemes erélyről, lelkiismeretes buzgalomról és szakavatottságról, melyet az ifjú honpolgárok ismeretei­nek gyarapítása körül az igazgató s vele karöltve a derék tanári kar kifejtett, — végre ama dicséretes szorgalomról, melylyel a tanulók nehéz pályájukon haladának. Sajnáljuk, hogy térhiány miatt hosszasabban nem írhatunk ezen olyannyira fontos s nagy horderejű intézetről s hogy terjedelmesebben nem ismertethetjük meg a pesti fő reál tanodát, a mely átalakulása ezen első évében is megfelelt már a kor igényeinek, — azon várakozásnak, me­lyet iránta az ország fővárosa mint alapitó s a szülők tápláltak, és a melytől jövőben is joggal várunk sokat. — Tegnap a tanévet bezáró ünnepély tartatott meg, melyen — valamint a vizsgálatokon is — Al­k­é­r tanácsnok ur képviselő az alapitó várost, kijelentvén ennek nevében a megelégedést mind a tanári kar, mind a tanulóifjúság irá­nyában. Tanácsnok ur beszéde után Ney Fer­encz igazgató hoszas szép beszéde, ezután a dijak kiosztása, végül pe­dig a szavalmányok következtek, következő renddel: 1. A magyarokhoz. Berzsenyiből. — Békessy László V. oszt. 2. Coriolán. Tárkányitól. —Horváth Illés IV. oszt. 3. A hazáról. Petőfi Sándortól. — Sán­­tay Sánd, V. oszt. 4. Családi kör. Aranytól. — Kugler Mihály. V. oszt. 5. Sírboltban. Tompától. — Asboth János VI. oszt. 6. Az árvízi hajós. V­ö­r­ö­s­m­a­r­t­y­tól. — Waldner Jak. IV. oszt. 7. A magyarok istene. Pe­­t­ő­fi­töl. — Ladányi Józs. VI. oszt. 8. Honszeretet. V­ö­­rösmartytól. — Kovács János. V. oszt. 9. Apotheo­sis. Bajzától. — László Gyula. V. oszt. 10. Zrínyi Mik­lós. Garaytól. — Márkus Zsig. V. oszt. Ezután Fleischinger Károly VI. oszt. tanuló mon­dott búcsúszót. Az ünnepélyt ének , a bizonyítványoknak az illető osztályfőnökök által történt kiosztása, és a szá­mosan egybegyű­lt közönség szívélyes „éljen“-ei fejezők be. *A váczi kir. süketnéma intézetben a második félévi nyilvános vizsgálat folyó évi augustus hó 9 kén délelőtti 10 órától 12 ig fog az intézeti növendé­kekkel megtartatni, melyre szíves meghívását tisztelettel közzé tenni kedves kötelességének tartja az intézet igazgatósága. * Megjelent: A telekkönyvi törvények magyarázata gyakorlati példákkal, felvi­lágosító jegyzetekkel és mintázatokkal bírák és telekkönyvvezetők, ü­gyvéd­ek, ügy­védjelöltek és felek számára, írta R­é­vi­y­i Rezső hites ügyvéd, volt telekkönyvi kiadó és fővezető, tulajdonos és kiadó Nagy Miklós. — Épen most hagyta el a sajtót egy kis füzetke „Tájékozás az aradszebeni vasút ügyében.“ E füzetke írója az arad­szebeni vonal mellett emel szót. * A szemeringi mezőn m. hó 29 én éjjel a 4-ik számú lőpor­készítő hely­ségbe röpült. A laboratóriumban 80 mázsa kész lőpor volt. A tár előtt egy őr állott. Mi­kép gyulladt meg a lőpor, senki se tudja. A föld, hol a gyár állott, ma egészen kopár, az épületnek semmi nyoma többé. Az őr is áldozata lett a robbanásnak, legalább eddig hiányzik. Hatása rettenés volt. A mennydörgésszerű robajra a gázvilág az egész helységben kialudt. A házaj­tók felpattantak és a lőporkészítő fabódé közelében a templomnak egy ablaka sem maradt ép; néhol még az alvókat is kivetette az ágyból. A bódé a bennlevő tár­gyakkal együtt darabokra szakittatott s egy tölcsérszerü lyuk jelöli a helyet, a hol állt. A feltúrt föld a közeli há­zak fedeléig szóratott. * Azon cornucopia, melyből a magyar lapirodalom­ra újabb meg újabb vállalatokban az áldás hull, még nincs kimerítve. Most értesülünk, hogy több oldalú kép­zettségéről ismert fiatal költőnk, Balogh Zoltán is ké­szül egy új lapot megindítani, mely szépirodalmi s művé­szeti tartalommal birand. Főmunkatársul költő-testvérét, Szabados Jánost jelölte ki magának. A lap neve „Csa­logány“ akart lenni, hanem úgy halljuk: „Új nemzedék“ azon czím, melyben utóbb megállapodás történt. * N­a­g­y Károlyból egy 13 éves dajka elvete­­medettségéről egy eddig csaknem hallatlan példát beszél­nek. A fiatal leány, a­kire az egy éves ártatlan gyermek bízva volt — ezt előbb beáztatott mérges légypapírral, a ha ez nem sikerül vala, gyufáról leszedett phosphorral akarta megmérgezni. Szerencsére még idejekorán fölfedez­tetett, s a gyermek meg van mentve. * Gyilkossági kísérlet a színpadon. A híres olasz színész, Salvini Tommazo nem rég majdnem mérgezés ál­dozata lett. A­midőn t. i. a „Szt. Tropezi úrnő“ franczia drámában a számára készített orvosságot be akart venni, az első cseppnél oly iszonyú undort érzett, hogy letette a csészét és nem ivott többet. A vizsgálat eredménye az volt, hogy az italba mérges anyag vegyíttetett. Úgy vélik, hogy ez utálatos mérgezési kísérlet művészi versenyzésből eredt. * A Mohácsnál közelebb tűzkárt szenvedett „P­o­n­­tus“ teherszállító és vontató hajó 250,000 frt értékű volt, s ámbár a hajó vas­váza s egyéb része még használható, a kárt mégis közel kétszáz ezer fára lehet tenni. Külföld. ANGOLORSZÁG. Az alsóház jul. 25 -i ülésében G­r­i­ff­i­t­h a külügyi állam altitkárt­ kérdi, ha vár­jon néhány hét előtt a jelen olasz kormány nem ígér­te-e meg a franczia kormánynak, hogy csapatokat kül­­dene Mexikóba, a francziákkal egyetértőleg működés végett; viszonzásul a franczia csapatoknak Viterbo­­s Velletribeli eltávozásáért, s ha váljon igaz e, hogy ezen tervről csupán ama népszerűtlenség következté­ben mondtak le, melynek az tárgyává lett, mihelyt an­nak híre Olaszországban elterjedt. L­a y­a­r­d azt válaszolja, mikép a külügyekre vonatkozólag érdemes barátjának birtokában levő ér­­tesülési kútfők oly tetemesek , hogy a kormány nem képes­­ vele egyenlő lépésben haladni. (Nevetés.) „Mi — úgymond — e tárgyban nem kaptunk értesíté­seket, én semmit sem tudok arról, hogy vájjon egy oly combinatio Olaszországban valaha köztudomásra ju­tott-e, valamint azt sem mondhatom meg, hogy vájjon az népszerű volt-e vagy nem.“ Adderley a ház figyelmét a can­a­da­i ügyek helyzetére híván föl, megjegyzi, hogy a háznak nem kellene szétoszolnia, mielőtt a kormánytól e tárgy­ban valamely szabatos nyilatkozatot nem nyert volna. Ő tudni kívánná, ha várjon a miniszerek ama gyarma­tot veszélyeztetve hiszik-e vagy nem. Ha a kormány azt hiszi, hogy nincs veszély, miért tart 12,000 főnyi angol csapatokat Canadában ? , másrészről, ha azt hi­szi, hogy veszély létezik, miért nem igyekszik magát megóvni ezen veszélytől? Canada —betű szerint — semmit sem tett saját védelmére, s ha a kormány a két ország közti jelén viszonyokat javítni akarja, a kanadai parliamentet össze kellene hívni, s azt a szükséges védeszközök megszavazására szólítni föl, s tagadó vá­lasz esetében, az angol haderőt visszavonni. Hacsak valamely hatályos védelmi intézkedés nem létezik,­­ Canada kikerülhetlenül el van veszve a britt koronára nézve. Mills osztozik Adderley véleményében, s am a tényt jelöli ki, hogy­ Canada védelme egy évre, az anya­országnak már 1,250,000 ft. sz.jébe került. Roebuck azt állítja, mikép Canadával azt hi­tették el, hogy Angolország bármily nagy kiadásra is kész lenne, ezen gyarmattak­ viszonyainak fönntartása végett. Ezért Canadával azt kell megértetni, hogy An­golország egy fillért sem adna ezen gyarmat megőr­zése végett. Angolország az unióból semmi hasznot sem húz, s Canada az angol árukra magas vámo­kat szab. Sir G. Lewis nem tartja valószínűnek, hogy az Angolország a az Egyesült­ Államok közt létező bé­kés viszonyok legközelebb félbeszakadjanak. Midőn elegendő idő fogott adatni a canadai törvényhozásnak, hogy saját politikája fölött gondolkodhassék, s azon esetre, ha az nem lenne hajlandó eddigi eljárását meg­változtatni, idején leend magára Canadára hagyni a saját védelmérőli gondoskodást. Jelenleg 12,000 ember van Canadában, s nem fog oda több katonaság kül­detni. Disraeli kijelenti, mikép­p jobb reménynyel van, mint némely tagok, az Angolország s Canada közti jövőbeli viszonyok iránt. Szerinte nem lehet azt tenni föl, hogy ama gyarmat nem fogna intézkedéseket tenni tudni saját védelmére. Angolország egy részben felelős a dolgok jelen állása iránt, mivel januárban erősbítéseket küldvén oda, ez által a kanadaiakkal azt hiteté el, hogy elfogadta a védelem egyedárusságát, a nem számít a gyarmatra. Palmerston lord azt hiszi, hogy a gyarma­tokat Angolország kiegészítő részének kell tekinteni, s azoknak segélyt nyújtani mindaddig, míg azok Angol­országgal egyesülve akarnak maradni. Ő nem ismer­heti el azt, mintha az erősbítések küldése a cana­daiakkal azt hitette volna el, hogy Angolország egy­maga akarja őket megvédeni. A kormány se nagyon sokat, se nagyon keveset nem tett. A kormány nem szándékozik Canadából visszahívni az ott levő csapa­tokat, se azok számát szaporítni. A vitának nem lett további eredménye. FRANCZIAORSZÁG: A „Patrie“ szerint a „Mo­­niteur"nek ama jegyzéke, mely azt jelenti, hogy leg­közelebb tetemes erösbítések fognak Francziaország által Mexikóba küldetni, jún. 8 án jutott köztudomásra Washingtonban, hol az igen élénk benyomást idézett elő. Tüstént egy sürgöny küldetett Juarez elnökhöz Mexikóba, oly czélból, hogy ez utóbbi a franczia kor­mány határozatáról értesíttessék. Ugyane lap szerint azt állítják, hogy a „Napo­leon “ sorgőzös, mely legközelebb Cherbourgban felszerelés alá vézetett, az amerikai partra fog kül­detni. A „Progres de Lyon“ cz. lap ügyvezetője C­h­a­­noine­s Beyssac, a bevádlott czikk szerzőjének személyében másodízben megintetett, egy oly párisi le­vél miatt, melyben e lap levelezője, egy ministeri ta­nácsülés alkalmából teljesen hamis eseményeket ad elő s ez által világos részindulatot tanúsít. OLASZORSZÁG. Mint Tur­inból, júl. 2- ről Írják, a marsalai polgármester (Siciliában) közzé­teve Garibaldinak, f. hó 19-én ama városbani tar­tózkodásáról­ jelentését. Az ex-dictator egy Marsalában tartott beszédben újólag hevesen megtámadá a fran­­cziák császárját. Azt állítják, hogy a ministerium távi­rati utón értesítő a polgármestert elmozdittatásáról. — A palermói főnök beadta lemondását, a­mely el is fogadtatott. Mint mondják, B­r­i­g­n­o­n­e nevezte­tett ki helyébe. A turini követ­kamra jul. 26 án folytatá­a P­e­­t­r­u­c­e 11­­ interpellációi által előidézett vitákat, a ca­binet külpolitikája iránt. Mar­dini azon óhajtását f­jezi ki, hogy a parliamentben százat hallassák, a ró­mai népnek lánczai széttörésével fölbátorítása végett, a franczia zászló tiszteletben tartása mellett. Kérdi, hogy ha Rómában fölkelés ütne ki, a kormány minő magatartást foglalna el? Gondoltak-e valaha ezen es­hetőségre ? Szónok azt hiszi, hogy a franczia-orosz szövetség veszélyes lenne az olasz érdekekre, s Euró­pa békéjére nézve. A franczia angol szövetség szüksé­ges. Mordini hozzáteszi, hogy Olaszországnak magát erősítnie, s oly állapotba kell helyezni, hogy háborút folytathasson. — Több más szónokok is emeltek szót a cabinet külpolitikájának részint mellette, ré­szint ellene. A vita folytában B­o­g­g­i­o követ a ministeriu­­mot interpellálja, Garibaldinak Marsalában tartott, s az ama városi polgármester által közzétett beszéde iránt. R­a t­a­z­z­i azt válaszolja, hogy a kor­mány még nem kapott hivatalos jelentést. Ha a polgár­­mester hivatalos kötelességét elmulasztá, el fog moz­­díttatni. A turini „Opinione“ a franczia kormány által tett előintézkedésekre vonatkozólag, Garibaldi tervei ellenében, megjegyzi: „Nem tudjuk, ha vájjon kormányunk lehetséges­nek tartja-e, hogy Garibaldi Róma ellen oly expe­­ditiót akarjon kezdeni, mely Francziaországgal hábo­rúra vezetne. Azonban úgy halljuk, hogy az a hatósá­gokhoz kiadó a megkivántató parancsokat s tetemes

Next