Sürgöny, 1862. szeptember (2. évfolyam, 201-224. szám)

1862-09-16 / 212. szám

212 szám — 1862. Második évi folyam. Kedd, September 16. Skriben­ti-hivatal: Báni­tok-tere 7. s*. a. földszint. Kiadó-hivatal: Barátok tere 7. s*. a. Mldszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­hivatalban, baritok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben , minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési ára* Budapesten házhoz Hordva. ft kr ft k? Egészévre 16 — Évnegyedre 4 — Félévre 8 — austrial értékűen. V­idékre, naponkint postán ft kr ft o Egészévre 16—­­ negyedre 4 — Félévre 8 - VÁMHIVATALON RÉNZ. Tájékozás. A figyelmet ma különösen az amerikai Egyesült­ Államok helyzete vonja magára. A legújabb tudósítá­sok szerint az éjszakiak egyik legelőkelőbb tábornokuk alatt aug. 31-én jelentékeny vereséget szenvedtek, melynek folytán az összes szövetségi csapatok visszavo­nulni voltak kénytelenek s maga Washington is fenye­getve van- Úgy látszik, az unió sorsa válság elé ért. Az éjszaknak mindenesetre minden erejét meg kellene feszítnie, hogy azt megmentse , s még ezen erőmeg­feszítés mellett is igen kétséges, lesz-e képes a dol­gok menetének kedvezőbb fordulatot adni. A képesség oly nagy hiánya tűnt ki a szövetség tábornokaiban, s a déliek vezéreiben oly szellemi túlnyomóság, hogy abban méltán kételkedhetni. Az éjszakiak vezéreinek gyöngesége magyarázza csak meg azt is, miként tör­ténhetett, hogy az unionisták a bull-runni győzelem után egyik csatát a másik után elvesztették. A porosz kamrai viták szintén nagy érdekkel bír­nak. A ministerial!# „Stern Zig“ egy czikket hozott, melyben néhány előkelő követ mérsékelt szellemű be­szédéből azt következteti, hogy a kamra többsége végre is engedni fog az ily jeles szónokok által is osztott okok súlyának. A czikk elég fontosnak találtatott arra néz­ve, hogy az távirati után közöltessék: jelentősnek tar­tatott, hogy a ministérium a viták egyes mozzana­taiból reményt merít ismét a kiegyezésre. Most e czikk egész terjedelmében előttünk fekszik , de mi azt így nem annyira a kormány kiegyeztetési reményének jeléül, mint inkább végintésül tekintjük, mely a kamra többségéhez intéztetett, hogy ha már oly tekintély is mint Paton a kormányi előterjesztvény mellett szól, a többségnek is czélszerű­ lesz, consilium mutare in me­lius, a czélszerű­ annál inkább, mert különben a követ­kezményekért reá hárul a felelősség. Egyébként a vi­ták eddigi folyama nem nyújt még arra kilátást, hogy a többség ezen nézet-metamorphosisra magát el fogja szánni. A „Morning Post“ a mazzinista párt Orsini­­féle merénylet tervével ijeszt, kit­­ könnyű elgondolni. A nevezett lap hozzáteszi, hogy Francziaország és An­glia őrködnek, miszerint ily merénylet ne foganatosíttat­­hassék. Van-e ezen insinuatiónak bármely alapja, ter­mészetesen nem tudhatni, de annyit,bizonyosnak tart­hatunk, hogy ha ez ijesztés akar lenni, melylyel Anglia részéről a római kérdés megoldását, vagyis a franczi­­áknak Rómából elvonulását siettetni hiszik, úgy ezen fogás eltévesztendő hatását. III. Napóleon nem tágított Garibaldi erőszakolása elől, s nem fog a mazzinista összeesküvések elöl sem hátrálni. Hasznát azonban ez angol fogásnak igen jól veheti a császár most, mi­dőn az új választások megrendelése már el van hatá­rozva. Már ily merénylet hire is elégséges arra, hogy a franczia cleris ismét közeledjék a cs. kormányhoz s mérlegbe vesse nem jelentéktelen súlyát az uj válasz­tásoknál. Különben a franczia császár, mint az „Ind. belge“nek jelentik, míg Biarritzban lesz, még hallani sem akar a római kérdésről. Ezt a császár Turinba meg is üzente volna, addig tehát minden sürgetésnek vége van. Hogy lépjen azonban Ratazzi addig is a kam­rák elé, holott a római kérdés megoldatására nézve semmi határidőt sem nyújthat ? Ez lehetetlen lévén, elhatározó Batazzi, hogy a parlamentet, melynek ezen hóban kellett volna egybeülnie, csak november hóban hivandja össze; előbb azonban Párisba megy, hogy a császárt személyesen rábírja a római kérdés megoldására; ha pedig semmit kivinni nem bizond, beadandja lemondását. Mit fog ekkor Victor Emanuel tenni? vagy Ricasolit állítandja ismét vissza, ki ek­kor valószínűleg nyiltan fogja magát Anglia karjai közé vetni, vagy pedig végleg beiktatandja azon politi­kát, melynek hatalmas szószólója most Lagnerrom­ére. Egyébiránt tömérdek consectura csatlakozik is­mét egy utazáshoz, melyet Stellardi, Victor Emanuel ala­­mizsnása Rómába tett, Mária Pia­­­ir. herczegnőnek levelét vivén ő szentségéhez, melyet mint keresztleánya bekövetkezendő házassága szempontjából hozzá intézett. Ez egyszerű oka az utazásnak; mindamellett igen sok­an nem elégesznek meg ezzel, hanem állítják, hogy Stellardi új javaslatokat visz Rómába, melyek czélja a pápa s Victor Emanuel közt közeledést hozni létre. Azonban ez állításoknak nem szabad nagy fontos­ságot tulajdonítani. Személyileg nincs s nem lehet ellenségeskedés a sz. atya s a király közt; mi őket elválasztja, az, hogy két kiegyeztethetlen elvet kép­viselnek, s ezért nem hisszük, hogy a turini kormány újólag a non possumas felelet kudarczának tegye ki magát. gályteljes félelem fogta el, s a palotákból úgy mint a kunyhókból buzgó imák szálltak a királyok királyához, hogy tartsa meg a kecsteljes ifjú nőt szerető férjének, a gyöngéd anyát kicsiny gyermekeinek, a jótevő nem­zet a birodalom népeinek ! És az ima meghallgattatott. S midőn népeinek szerető anyja, imádott király­nénk, Császárné Ő Felsége hosszas távollét után ismét viruló egészséggel tért vissza Felséged székvárosába, egy örömkiáltás hangzott át a széles birodalmon, a né­pek őszinte örömnyilvánitása, mely a székely havasok fenyvesei alatt nem kevésbé őszinte,­­ nem kevésbé hangos, mint a Lajtha partjain. Engedje meg Felséged, hogy ős Udvarhely anya­szék király-tisztelő , királynő-imádó közönsége ez örömérzetének, mint annak tolmácsolói, szavakat ad­hassunk s legalázatosabb alattvalói hódolattal s gyer­meki ragaszkodással nyilváníthassuk azon őszinte örö­met, melyet déli királynénk, Császárné ő Felsége vi­ruló egészségbeni visszatérése okozott. Engedje a királyok királya, hogy Felséges ki­rálynénk helyreállt egészsége megtörhetlen erőben maradjon, hogy szeretett gyermekei, a népek remé­nyei fölött őrködhessék ! országok gondja által terhelt férjének enyhületes gyönyörére lehessen! őt imádó alattvalóit szelíd nemzeként boldogíthassa i s azon mil­liók által epedve várt fényes napnak, melynek hajnala most dererg, délpontra jutását segíthesse, megérhesse. Kegyeskedjék Felséged és Udvarhely anyaszék közönségének hódolatteljes üdvözletét és szerencse-kí­vánását imádott királynénk, Császárné ő Felségének legmagasabb tudomására juttatni. Legalázatosabb alattvalói Udvarhely anyaszék tisztsége. Udvarhelyszék közönségének fölirata. Cs. kir. Apostoli Felség 1 Legkegyelmesebb Urunk 1 Midőn Császárné Ő Felsége, legkegyelmesebb Királynénk egészsége hanyatlásnak indult, s e miatt a legdélibb nőnek szeretett férjét, a legjobb anyának gyermekeit el kellett hagynia, hogy távol országok enyhe legében keressen enyhülést: akkor Felséged ki­terjedt birodalmának népeit, s azok között az ős Har­­ita aljánal­ fekvő Udvarhely anyaszék lakóit is a.­ A magyarországi reáltanodák. V. A p­é­c­s­i alreáltanoda évkönyvét megnyitja egy mennyiségtani értekezés a rövidített kúp alaplapjaival egyenkezűleg haladó sibokkal való osztásáról.Igen szép a pécsi reáltanodától, hogy míg más helyeken az évköny­vek kiadását is megszüntették, az még értekezést is ad programmjában. Már hogy a tanodák értekezéseket adjanak, csak helyeselni lehet, ha arra van elég költ­ség ; csak az nem volt helyeselhető, hogy az értekezé­sek írására a középtanodák köteleztetek. Ezen köte­lezettség megszüntetése ismét más túlságba ragadta a középtanodákat, t. i. az évkönyvek teljes megszünte­tésére. Pedig mily becses emlék az a tanulók számára, mily hatalmas eszköz a tanoda belső viszonyai földerí­tésére és a közönség érdekeltségének fentartására! Hiszen a fél vagy egész, vagy akár több évre gerjedő évkönyv kinyomatása sem kerül oly igen nagy költ­ségbe ; mindenesetre igen rosz helyen van itt a fakar gazdálkodás. Aztán ha a tanulók érdemsorozata az év­könyv végén kitétetnék, a sy­filék is szívesen járulná­­nak a nyomatási költségek födözéséhez. Ily nyilvános érdemsorozat a tanulók szorgalmát is emelné. A pécsi reáltanoda évkönyve minden tekintetben dicséretet ér­demel. A pécsi alreáltanodába járt tanulók száma a le­folyt tanévben volt 116, köztük 109 magyar, 44 pécsi. Tehát teljesen magyarnak tekinthető; a­mennyiben pedig a többség vidéki fiukból állott, ez Pécs városá­nak hasznára volt, mert a város gazdagszik az által, ha a vidékiek látogatják. Ezen alreáltanoda nem sorozza magát az önállók közé, hanem kapcsolatban van a főelemi tanodával. Az Org.-Entwurf csak a két osztályú reáltanodákat ne­vezi nem-önállóknak, ezt állítja az 1851. dec. 10 iki helytartósági rendelet 4. §-a is „olyanok képzési szük­ségleteinek kielégítése végett, kik magukat korán kéz­­művekre adják , annálfogva háromévi műtanodát jár­ni módjukban nincs, a teljes három évfolyamú alsó­­műtanodákon kívül két évfolyamú alsó műtanodák is fognak létezni. Ily iskolák a népiskolák bővítéseként tekintendők s a népiskolákkal eddig volt kapcsolatuk­ban tovább is megmaradnak.“ Az önálló és nem­ önálló alreáltanodák között ed­dig az volt a különbség, hogy az önállók közvetlenül a helytartóság, a nem önállók ellenben az egyházmegyei hatóság alatt állottak, továbbá az önálló reáltanodák tanárainak egyetemi pályát és Bécsben tudományos tanári vizsgát kelle végezniök,­­ a nem­ önálló reál­tanodák tanárai azonban algymnasium vagy reáltano­­­da bevégzése után is bevézettek a tanárképző cursusba és ennek bevégzése után kaptak tanképesitő bizonyít­ványt. Miután azonban a nem-önálló alreáltanodák ta­nárai különben sem vágyódnak főreáltanodai tanszék­re, saját tanodájuknál pedig a kétévi gyakorlati pá­lyán szerzett ismereteik eléggé megfelelők , nézetem szerint fölösleges az alreáltanodákat még ezentúl is ön­állók és nem­ önállókra osztani, annál inkább, mert most már a gymnasiumok sem állanak közvetlenül a helytartótanács, hanem a kir. főigazgató alatt. Ha nincs önálló és nem önálló algymnasium, miért legyen kétféle háromosztályú alreáltanoda ? Elég lesz, ha az alreáltanodák három és kétosztályúakra osztva marad­nak. Ezen két osztályúak volnának tulajdonképen a polgári tanodák. Elmondván a négy reáltanodas tankönyvről külö­nös észrevételeinket, most vegyük össze mindnyáját és lássuk általában, mikép lehetne a reáltanodákat minél könnyebben és minél előbb rendezni. A katonai élelmezés ügyében következő hiteles fölhívás közöltetett velünk . Hogy a hadsereg élelmezése lehető legnagyobb gazdálkodással s egyszerűséggel eszközöltethessék, a hadü­gyministérium akként rendelkezett, hogy jövőre a különféle termesztmények, mint: búza, rozs, zab s a körülményekhez képest a széna, szalma s a fa is, sat. közvetlenül magánál a termesztőnél — minden közve­títő alkusz (Zwieschenbändler) mellőzésével — vásá­roltassanak. E végből minden nagyobb cs. kir. élelmi raktár­nál egy állandó bevásárlási bizottmány lészen felállí­tandó, mely az illető termesztőkkel közvetlen érintke­zésbe lépvén, a bevásárlásokat minden hosszadalmas­ság elkerülésével — a kereskedők rövid , gyors mo­dora szerint eszközlendi. Ezáltal a termesztők s különösen a kisebb föld­birtokosok termesztményei kétségkívül­ foivánatos gyors keretet nyerendnek, mi mellett részükre még illő árak, kényelmesebb szállítás s biztosított készpénzbeli fizetés is kínálkozik. Miután a hadsereg őszi szükségletének fedezésére a termesztmény-vásárlások és most veendik kezdetü­ket, ennélfogva erre az összes termesztők saját érde­kükben figyelmeztetnek, eszköz nyuttatván nekik ez­által, termesztményeiket közbenjárók, fondorkodások, alkuszdíj s más kiadások nélkül, előnyösen, azonnali készpénz-fizetés mellett eladhatni, mi­által mind a ter­mesztők, mind a katonai kincstár érdekei a legegysze­rűbben biztosíttatnak. Hegyes tudósítások. — Eger, sept. 10. 1862. Megyénk főispáni hely­tartója Földváry János ur ő inga a tárnai és tiszai já­rásban tett tiszti körútját September 1 -e napján meg­kezdvén — Egerből, honnan reggel egy megyetörvény­széki ülnök s az illető járásbeli szolgabiró és esküdt kiséretében egész csenddel megindulván , Kerecsendre érkezett, hol a községi elöljárók által tiszteletteljesen üdvözöltetvén, az összesereglett nép jelenlétében meg­tekintvén a jegyző- és adókönyveket, az elöljárókat az igazság részrehajlatlan kiszolgáltatására, s a jó rend­bentartására felhívta , s néhány jelentkezett pana­szost kihallgatott; innen a nevezett tisztviselők, s a járási csendbiztos és néhány lovas legény ki­séretében Káál községbe jutott; itt azonkép a hevesi alszolgabiró és a községi elöljárók által üdvözöltetvén, miután a községi ügyek kezeléséről tudomást ven, az elöljárókat hatáskörük pontos betöltésére serkentette; innen az alatkai pusztán keresztül, hol Heves városa elöljárói s néhány birtokosai által ünnepélyesen fogad­tatott, Hevesre déli 12 órakor — egykori heves megyei főnök Kanyó Gábor úrhoz — megérkezett, itt a dél­utáni órákban előbb a szolgabirói, azután a városi ügy­kezelést tekintvén meg, a helybeli és oda jött szom­széd községi elöljáróknak a rendet és az igazság ki­szolgáltatását köté szivükre s több panaszokat elinté­zett ; annak utána a lelkész úrral az iskola épületet s paplakot is meglátogatá s mintán az oskolát, szégye­nére a város közönségének, a legrutabb karban talál­ta, arra nézve rögtön intézkedett. September 2-án reggel 7 órakor útját tisztelői­nek kiséretében tovább folytatván, 8 órakor Pélyre megérkezett, hol is az illető tisza járási alszolgabiró s esküdt társa s az elöljáróktól váratván, a helybeli lel­kész által üdvözöltetett, s miután az iskolákat megte­kintette, s a közü­gyek mikénti kezelése iránt utasítá­sokat adott s felvilágosításokat vett, a sülyi pusztán keresztül Bessenyszögre érkezett, hol az illető alszol­­gabirák, esküdtek, úgy a helybeli lelkész s elöljárók, Dem ktrlöflben más községet te­ft elíiljá­rók által fogadtatván, és a helybeli lelkész által ü­dvö­­zöltetvén, a közü­gyek mikénti kezelésének áttekintése, és az ott rész lábon álló veszedelmes fahíd helyrehoza­tala iránti intézkedése után Szolnok felé vette útját, mely közben a Tenke és Alcsi puszták határainál, a Szol­nokból elébe jött járási főszolgabíró, a városi tanács, a lelkész, a Szolnokon székelő cs.k. kat. tisztikar küldöttei, úgy számos polgárok által fogadtatván, több mint 25 kocsi s ugyanannyi lovas kiséretében délután 1 óra­kor Szolnok város­ába bevonult, hol még az nap a cs. kir. pénzügyi igazgatóság, úgy az alsó tiszajárási köz­ségek elöljáróinak s lelkészeinek tisztelgése, s több panaszosok kihallgatása után, a középületeket megte­kinteni, különösen arra nézve, hol lehetne Szolnokon ismét a törvényszéket felállítani, körültekinteni a az állammérnökkel értekezni, estve­felé pedig az itten szé­kelő szolgabirói ügymenetét átvizsgálni méltóztatott. Másnap September 3-án 1/27 órakor a szent­mise után, a városház teremében összegyűjtött előkelő lakosokkal a megürült birói állomás betöltése tekinte­tében tanácskozást tartván, s arra a jelen voltak átalános felkiáltásával ajánlott K. M—t, úgy egy betöltetlenül Volt tanácsosi állomásra K. J—t nevezvén ki, a hiva­tali esküt velük, úgy a már előbb kinevezett városi or­vossal K. F—czel letétetvén, őket legott hivatalaikba beigtatta; nem különben ideiglenes városi kapitányt, H. A—t ezen hivatalában megerősítette. Még némely panaszok meghallgatása, útbaigazítása után, délután 4 óra tájon útját nagyszerű kísérettel Mezö-Tur felé folytatta. Mezö-Tur város lakosai , magát számos ko­csikon s még számosabb lovasokkal, az illető járási tisztviselők, a város elöljárói s lelkészeik élén a pévi és túri határon várták, és igy a két város kísérete egyesülvén, a bevonulás egy kitűnő diadal menethez hasonló volt. 7 órakor érkezvén meg, a városháza ki­világítva s nemzeti zászlókkal ékesítve,­­ maga a vá­rosháztéren összesereglett ezéhek és beláthatlan nép­tömeg üdvözlő éljenei által fogadtatott; ő maga rövid beszédet tartott, mondván: „Örülök, hogy tisztem sze­rint ezen város közönségét hivatalosan meglátogathat­ván, annak ügyeibe a helyszínén betekinthetek; örülök, hogy én vagyok az első megyei főispáni helytartó, a­ki a Tiszajárásban ily hivatalos körutat tesz, de leg­inkább örülök annak, hogy önök az ősi szokást követ­vén, hivatalos állásom irányában kegyeletet, szemé­lyem irányában pedig bizalmat tanúsítanak.“ Erre ő maga késő est­éig szállásán, színezett számos lámpák világa mellett, kitűnő zenével s lelkes dalokkal üdvö­zöltetett; következő napon, September 4-én reggeli 7 órakor a helvét hitvallá­snak isteni tiszteletén , 8 órakor a r. kath. egyházbani szent misén jelen volt; onnan a kath. iskolát s a kór­házat tekintette meg, azután a városházánál előbb tanács­gyűlést tartott, mely alkalommal egy városi orvosi állomást mint szükségeset felállított, a halotti kémleletet pedig a borbélytól elvéve, és a sebészre ruházta, a tanács tagjaihoz végre néhány őszinte s jóakaró szót intézni el nem mulaszthatta, figyelmez­tetvén azokat a hivatalnok kötelességeire és jo­gaira,­­ valóban, mint atya szólt gyermekeihez; a községi ügymenetet, a köny­veket s levéltárt megvizsgálván, számtalan panaszosokat hallgatott ki, s folyamodványaikat elfogadta, — még az nap délután 4 órakor útját a Szolnokból kiindult s Mezőtúron fel­szaporodott kísérettel tovább folytatván — a török­szentmiklósi határra életbe jött illető járási tisztvise­lők, községi elöljárók, s minden felekezetű lelkészek s birtokos lakosokkal együtt, — miután itt a kath. lel­kész, a tudományokat és főkép a régiségeket kedvelő jeles hazánkfia Ipolyi Arnold által üdvözöltetett volna, — esti 6 órakor Török-Szent Miklóson, — és pedig a város közepén felállított s színezett magyar koronával és feliratokkal díszített diadal-iv alatt a kath. lelkész annál megérkezett, hol a minden részröli őszinte öröm­teljes üdvözlések és a lelkész úr által adott 24 teríté­kű estek­ után, melynél lelkész úr előbb ő Apostoli ki­rályi Felsége, azután a főispáni helytartó mz­a­aga egészségéért lelkes szavakat emelt, s melyen a fő­ispáni helytartó úr is poharat emelve azt kívánta, „hogy Török-Szent Miklós városa közönségét az isteni gondviselés azon korona alatt, melyet ma felemelt, késő időkig szerencsésen és boldogan éltesse!“ — másnap September 5-kén reggeli 7 órakor szent misét hallgat­ván, nemcsak a városházát meglátogatta, a panaszo­kat meghallgatta, s a hol kellett, azok iránt utasításokat adott, hanem az iskolákat s a kórházakat is megtekin­tette.­­ Innen körútját Fegyverneken, Tiszabeőn ke­resztül folytatván Roffra, egykori főszolgabiró Borbély Sámuelhez érkezett, a hol is a községi elöljárókkal s némely földbirtokos urakkal különösen a közmunkák iránt értekezett s a Tisza-töltést gróf Waldeck ko­csiján a gróf és többek által kisértetve megtekinté, — s még az nap Abád Szalókra, hol számos birtokosok élén a kath. lelkész ur által üdvözöltetett, bevonult, — innen másnap, September 6-án Derzsen át Szőllösre, onnan Tisza-Fü­redre érkezett, hol mindenütt, de kivált Der­zsen Tisza Kálmán egykori nevelője, s jelenleg tisza­­derzsi ref. lelkész által kitűnő beszéddel és szónok­lattal üdvözöltetvén, a közü­gyek mikénti viteléről pedig meggyőződést szerzett; az illető elöljárókat mindenütt, kivált Füreden, hová 9 község elöljárói sereg­ének, hivatalaik betöltésének­ szorgalomra, az igazság rész­­rehajlatlan kiszolgáltatására, a jó rend erélyes fentar­tására buzdította ; innen délután 4 órakor Poroszlóra érkezvén, a város harmadát lángba borultan a leg­siralmasabb állapotban találta, hol is azonnal e sze­rencsétlen tűzvész oltása iránt erélyesen rendelkezett, — ennek foganatosítása végett összes kíséretét hátra­hagyván, Mező Tárkányon, Füzes-Abonyon s Makláron keresztül Egerbe éjjeli 10 óra után visszaérkezett. Hogy ő mga a bizalmat és köztiszteletet, mely­­lyel irányában a megye eddig is csaknem általában viseltetett, jelen tapintatteljesen tett körútjában még inkább kiérdemelte, tagadni nem lehet; s habár talál­koznak is néhányan, kik még most is a város emberes, az is világos, miként a megye ezen néhányak kitéte­lével főispáni helytartó urat eljárásaiban istápolni kész, s kormányának csak örülni tud. H. 1. — Nyitramegye árva-törvényszéke részéről az taca­lvi ápr. 38-án kelt 3900-ik szám alatt kiadott, az árva-vagyon kezelését tárgyazó rendszabályoknak és az 1862-ik évi június 15 én kelt 5094 tiszti í­lési szám­mal jegyzett utasításnak fonalán Határoztatott: 1. Az 1862 ik évi június 15-én kelt 5094-ik szá­m a pót-utasitás 1. alatti pontjában fölállított azon elv, mely szerint az árva-pénztárt illető tőkéktől nem 5%, hanem átalában 6­­0 veendő, szükségessé teszi, hogy azon határnap, mely e részben kiindult pontul szolgál­jon, az egyenlő eljárás tekintetéből meghatároztassék. Az árva-törvényszék, tekintve e szabály kihirde­tésének idejét, — ezennel kimondja, mikép a tartalék­­tőke gyanánt kezelendő 6 ik kamat a folyó évi július­­­től fizetendő s azoknak, kik e szabályt nem tekintve a 6-ik kamatot fizetni vonakodnának, a tőke is azonnal felmondandó legyen. 2. A járási főgyámok által beszedendő kamatok az engedélyezett és netalán tettleg is fizetett és fizeten­dő tartási összegek levonása után addig is, mig a na­ponkint várt magyar helytartósági helybenhagyás megérkeznék, vagy mig annak reményében a pénztári kezelő személyzet ő méltósága a főispáni helyettes ál­tal kineveztetnék, a jelenleg ő méltóságának távollété­ben, a megye kormányzatával megbízott első alispán, tekintetes Deseő Tádé úr előterjesztése folytán, Sza­­niszló József megyei főszámvevő megbizatik , hogy az adósoktól beszedett és beszedendő kamatokat általve­­gye, rendesen nyugtázza és a nyerendő utasítások sze­rint a szükséges kiadásokat is eszközölje, végre a min­dennapi bevételek és kiadásokról a szabályilag előírt naplót vezesse. Ebből következik , mikép a járási gyámok az ál­­taluk beküldendő kamatokat, úgy nemkülönben a ne­talán beveendő tőkéket is a nevezett főszámvevő úr czime alatt küldjék be, ki a vett vagy veendő összege­ket azonnal nyugtázni és a nyugtákat az árva-gyá­moknak megküldeni utasittatik. 3. Tekintve az árvák mostoha sorsát s azon kö­rülményeket, melyek e részben a tavali törvényszü­ne­­telés miatt azok létére oly annyira nehezülnek, hogy e részben gyors és czélra vezető segédkéz­nyújtás mel­­lőzhetlenné vált, és mert az árvás törvényszék teendői napról napra oly­annyira szaporodnak, miként immár állítható, hogy azon esetre, ha minden, az árvák neve­lésére és tartására szükséglendő összegek részletes utalványozása az árvás törvényszék részéről teendő, a már valóban nagy szükséget szenvedő és gyors sege­delmet méltán igénylő árvák pénzükhöz ismét csak hónapok múltával juthatván, még nagyobb ínségre taszíttatnának; — az árvás főgyámokat ezennel fel­hatalmazni határozta, hogy ők a halasztást nem szen­vedő, az árvák tartására és nevelésére fordítandó ösz­­szegeket évi 80, azaz nyolc­van a. é. frt erejéig ön­hatáskörükben, további utalvány­ozások bevágása nél­kül, de mindenesetre számadás terhe alatt, sői általuk beszedetni rendelt kamatokból, kiadásokat tehessenek. 4. Az árvás szabályok 46-ik §.-sában előírt nyug­ták helyét a bevezetésben említett 5094-ik számú utasításnak g. pontja alatt előírt árvás könyvecskék mintájára ezennel elkészíttetni rendelt adósok köny­vecskéi pótolandják, miért is a főjegyző oda utasitta* tik, miszerint e könyvek nyomatásáról gondoskodjék* 5. Az ugyancsak a 46 ik §.-ban említett ellen­­nyugták a járási főgyámok számadásainak indokolá­sául szolgálandók lévén, — mindenkor maga az adós által, vagy ha az írni nem tud, más írni tudó egyén

Next