Sürgöny, 1862. szeptember (2. évfolyam, 201-224. szám)
1862-09-16 / 212. szám
212 szám — 1862. Második évi folyam. Kedd, September 16. Skribenti-hivatal: Bánitok-tere 7. s*. a. földszint. Kiadó-hivatal: Barátok tere 7. s*. a. Mldszint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban, baritok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben , minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési ára* Budapesten házhoz Hordva. ft kr ft k? Egészévre 16 — Évnegyedre 4 — Félévre 8 — austrial értékűen. Vidékre, naponkint postán ft kr ft o Egészévre 16— negyedre 4 — Félévre 8 - VÁMHIVATALON RÉNZ. Tájékozás. A figyelmet ma különösen az amerikai Egyesült Államok helyzete vonja magára. A legújabb tudósítások szerint az éjszakiak egyik legelőkelőbb tábornokuk alatt aug. 31-én jelentékeny vereséget szenvedtek, melynek folytán az összes szövetségi csapatok visszavonulni voltak kénytelenek s maga Washington is fenyegetve van- Úgy látszik, az unió sorsa válság elé ért. Az éjszaknak mindenesetre minden erejét meg kellene feszítnie, hogy azt megmentse , s még ezen erőmegfeszítés mellett is igen kétséges, lesz-e képes a dolgok menetének kedvezőbb fordulatot adni. A képesség oly nagy hiánya tűnt ki a szövetség tábornokaiban, s a déliek vezéreiben oly szellemi túlnyomóság, hogy abban méltán kételkedhetni. Az éjszakiak vezéreinek gyöngesége magyarázza csak meg azt is, miként történhetett, hogy az unionisták a bull-runni győzelem után egyik csatát a másik után elvesztették. A porosz kamrai viták szintén nagy érdekkel bírnak. A ministerial!# „Stern Zig“ egy czikket hozott, melyben néhány előkelő követ mérsékelt szellemű beszédéből azt következteti, hogy a kamra többsége végre is engedni fog az ily jeles szónokok által is osztott okok súlyának. A czikk elég fontosnak találtatott arra nézve, hogy az távirati után közöltessék: jelentősnek tartatott, hogy a ministérium a viták egyes mozzanataiból reményt merít ismét a kiegyezésre. Most e czikk egész terjedelmében előttünk fekszik , de mi azt így nem annyira a kormány kiegyeztetési reményének jeléül, mint inkább végintésül tekintjük, mely a kamra többségéhez intéztetett, hogy ha már oly tekintély is mint Paton a kormányi előterjesztvény mellett szól, a többségnek is czélszerű lesz, consilium mutare in melius, a czélszerű annál inkább, mert különben a következményekért reá hárul a felelősség. Egyébként a viták eddigi folyama nem nyújt még arra kilátást, hogy a többség ezen nézet-metamorphosisra magát el fogja szánni. A „Morning Post“ a mazzinista párt Orsiniféle merénylet tervével ijeszt, kit könnyű elgondolni. A nevezett lap hozzáteszi, hogy Francziaország és Anglia őrködnek, miszerint ily merénylet ne foganatosíttathassék. Van-e ezen insinuatiónak bármely alapja, természetesen nem tudhatni, de annyit,bizonyosnak tarthatunk, hogy ha ez ijesztés akar lenni, melylyel Anglia részéről a római kérdés megoldását, vagyis a francziáknak Rómából elvonulását siettetni hiszik, úgy ezen fogás eltévesztendő hatását. III. Napóleon nem tágított Garibaldi erőszakolása elől, s nem fog a mazzinista összeesküvések elöl sem hátrálni. Hasznát azonban ez angol fogásnak igen jól veheti a császár most, midőn az új választások megrendelése már el van határozva. Már ily merénylet hire is elégséges arra, hogy a franczia cleris ismét közeledjék a cs. kormányhoz s mérlegbe vesse nem jelentéktelen súlyát az uj választásoknál. Különben a franczia császár, mint az „Ind. belge“nek jelentik, míg Biarritzban lesz, még hallani sem akar a római kérdésről. Ezt a császár Turinba meg is üzente volna, addig tehát minden sürgetésnek vége van. Hogy lépjen azonban Ratazzi addig is a kamrák elé, holott a római kérdés megoldatására nézve semmi határidőt sem nyújthat ? Ez lehetetlen lévén, elhatározó Batazzi, hogy a parlamentet, melynek ezen hóban kellett volna egybeülnie, csak november hóban hivandja össze; előbb azonban Párisba megy, hogy a császárt személyesen rábírja a római kérdés megoldására; ha pedig semmit kivinni nem bizond, beadandja lemondását. Mit fog ekkor Victor Emanuel tenni? vagy Ricasolit állítandja ismét vissza, ki ekkor valószínűleg nyiltan fogja magát Anglia karjai közé vetni, vagy pedig végleg beiktatandja azon politikát, melynek hatalmas szószólója most Lagnerromére. Egyébiránt tömérdek consectura csatlakozik ismét egy utazáshoz, melyet Stellardi, Victor Emanuel alamizsnása Rómába tett, Mária Piair. herczegnőnek levelét vivén ő szentségéhez, melyet mint keresztleánya bekövetkezendő házassága szempontjából hozzá intézett. Ez egyszerű oka az utazásnak; mindamellett igen sokan nem elégesznek meg ezzel, hanem állítják, hogy Stellardi új javaslatokat visz Rómába, melyek czélja a pápa s Victor Emanuel közt közeledést hozni létre. Azonban ez állításoknak nem szabad nagy fontosságot tulajdonítani. Személyileg nincs s nem lehet ellenségeskedés a sz. atya s a király közt; mi őket elválasztja, az, hogy két kiegyeztethetlen elvet képviselnek, s ezért nem hisszük, hogy a turini kormány újólag a non possumas felelet kudarczának tegye ki magát. gályteljes félelem fogta el, s a palotákból úgy mint a kunyhókból buzgó imák szálltak a királyok királyához, hogy tartsa meg a kecsteljes ifjú nőt szerető férjének, a gyöngéd anyát kicsiny gyermekeinek, a jótevő nemzet a birodalom népeinek ! És az ima meghallgattatott. S midőn népeinek szerető anyja, imádott királynénk, Császárné Ő Felsége hosszas távollét után ismét viruló egészséggel tért vissza Felséged székvárosába, egy örömkiáltás hangzott át a széles birodalmon, a népek őszinte örömnyilvánitása, mely a székely havasok fenyvesei alatt nem kevésbé őszinte, nem kevésbé hangos, mint a Lajtha partjain. Engedje meg Felséged, hogy ős Udvarhely anyaszék király-tisztelő , királynő-imádó közönsége ez örömérzetének, mint annak tolmácsolói, szavakat adhassunk s legalázatosabb alattvalói hódolattal s gyermeki ragaszkodással nyilváníthassuk azon őszinte örömet, melyet déli királynénk, Császárné ő Felsége viruló egészségbeni visszatérése okozott. Engedje a királyok királya, hogy Felséges királynénk helyreállt egészsége megtörhetlen erőben maradjon, hogy szeretett gyermekei, a népek reményei fölött őrködhessék ! országok gondja által terhelt férjének enyhületes gyönyörére lehessen! őt imádó alattvalóit szelíd nemzeként boldogíthassa i s azon milliók által epedve várt fényes napnak, melynek hajnala most dererg, délpontra jutását segíthesse, megérhesse. Kegyeskedjék Felséged és Udvarhely anyaszék közönségének hódolatteljes üdvözletét és szerencse-kívánását imádott királynénk, Császárné ő Felségének legmagasabb tudomására juttatni. Legalázatosabb alattvalói Udvarhely anyaszék tisztsége. Udvarhelyszék közönségének fölirata. Cs. kir. Apostoli Felség 1 Legkegyelmesebb Urunk 1 Midőn Császárné Ő Felsége, legkegyelmesebb Királynénk egészsége hanyatlásnak indult, s e miatt a legdélibb nőnek szeretett férjét, a legjobb anyának gyermekeit el kellett hagynia, hogy távol országok enyhe legében keressen enyhülést: akkor Felséged kiterjedt birodalmának népeit, s azok között az ős Harita aljánal fekvő Udvarhely anyaszék lakóit is a. A magyarországi reáltanodák. V. A pécsi alreáltanoda évkönyvét megnyitja egy mennyiségtani értekezés a rövidített kúp alaplapjaival egyenkezűleg haladó sibokkal való osztásáról.Igen szép a pécsi reáltanodától, hogy míg más helyeken az évkönyvek kiadását is megszüntették, az még értekezést is ad programmjában. Már hogy a tanodák értekezéseket adjanak, csak helyeselni lehet, ha arra van elég költség ; csak az nem volt helyeselhető, hogy az értekezések írására a középtanodák köteleztetek. Ezen kötelezettség megszüntetése ismét más túlságba ragadta a középtanodákat, t. i. az évkönyvek teljes megszüntetésére. Pedig mily becses emlék az a tanulók számára, mily hatalmas eszköz a tanoda belső viszonyai földerítésére és a közönség érdekeltségének fentartására! Hiszen a fél vagy egész, vagy akár több évre gerjedő évkönyv kinyomatása sem kerül oly igen nagy költségbe ; mindenesetre igen rosz helyen van itt a fakar gazdálkodás. Aztán ha a tanulók érdemsorozata az évkönyv végén kitétetnék, a syfilék is szívesen járulnának a nyomatási költségek födözéséhez. Ily nyilvános érdemsorozat a tanulók szorgalmát is emelné. A pécsi reáltanoda évkönyve minden tekintetben dicséretet érdemel. A pécsi alreáltanodába járt tanulók száma a lefolyt tanévben volt 116, köztük 109 magyar, 44 pécsi. Tehát teljesen magyarnak tekinthető; amennyiben pedig a többség vidéki fiukból állott, ez Pécs városának hasznára volt, mert a város gazdagszik az által, ha a vidékiek látogatják. Ezen alreáltanoda nem sorozza magát az önállók közé, hanem kapcsolatban van a főelemi tanodával. Az Org.-Entwurf csak a két osztályú reáltanodákat nevezi nem-önállóknak, ezt állítja az 1851. dec. 10 iki helytartósági rendelet 4. §-a is „olyanok képzési szükségleteinek kielégítése végett, kik magukat korán kézművekre adják , annálfogva háromévi műtanodát járni módjukban nincs, a teljes három évfolyamú alsóműtanodákon kívül két évfolyamú alsó műtanodák is fognak létezni. Ily iskolák a népiskolák bővítéseként tekintendők s a népiskolákkal eddig volt kapcsolatukban tovább is megmaradnak.“ Az önálló és nem önálló alreáltanodák között eddig az volt a különbség, hogy az önállók közvetlenül a helytartóság, a nem önállók ellenben az egyházmegyei hatóság alatt állottak, továbbá az önálló reáltanodák tanárainak egyetemi pályát és Bécsben tudományos tanári vizsgát kelle végezniök, a nem önálló reáltanodák tanárai azonban algymnasium vagy reáltanoda bevégzése után is bevézettek a tanárképző cursusba és ennek bevégzése után kaptak tanképesitő bizonyítványt. Miután azonban a nem-önálló alreáltanodák tanárai különben sem vágyódnak főreáltanodai tanszékre, saját tanodájuknál pedig a kétévi gyakorlati pályán szerzett ismereteik eléggé megfelelők , nézetem szerint fölösleges az alreáltanodákat még ezentúl is önállók és nem önállókra osztani, annál inkább, mert most már a gymnasiumok sem állanak közvetlenül a helytartótanács, hanem a kir. főigazgató alatt. Ha nincs önálló és nem önálló algymnasium, miért legyen kétféle háromosztályú alreáltanoda ? Elég lesz, ha az alreáltanodák három és kétosztályúakra osztva maradnak. Ezen két osztályúak volnának tulajdonképen a polgári tanodák. Elmondván a négy reáltanodas tankönyvről különös észrevételeinket, most vegyük össze mindnyáját és lássuk általában, mikép lehetne a reáltanodákat minél könnyebben és minél előbb rendezni. A katonai élelmezés ügyében következő hiteles fölhívás közöltetett velünk . Hogy a hadsereg élelmezése lehető legnagyobb gazdálkodással s egyszerűséggel eszközöltethessék, a hadügyministérium akként rendelkezett, hogy jövőre a különféle termesztmények, mint: búza, rozs, zab s a körülményekhez képest a széna, szalma s a fa is, sat. közvetlenül magánál a termesztőnél — minden közvetítő alkusz (Zwieschenbändler) mellőzésével — vásároltassanak. E végből minden nagyobb cs. kir. élelmi raktárnál egy állandó bevásárlási bizottmány lészen felállítandó, mely az illető termesztőkkel közvetlen érintkezésbe lépvén, a bevásárlásokat minden hosszadalmasság elkerülésével — a kereskedők rövid , gyors modora szerint eszközlendi. Ezáltal a termesztők s különösen a kisebb földbirtokosok termesztményei kétségkívül foivánatos gyors keretet nyerendnek, mi mellett részükre még illő árak, kényelmesebb szállítás s biztosított készpénzbeli fizetés is kínálkozik. Miután a hadsereg őszi szükségletének fedezésére a termesztmény-vásárlások és most veendik kezdetüket, ennélfogva erre az összes termesztők saját érdekükben figyelmeztetnek, eszköz nyuttatván nekik ezáltal, termesztményeiket közbenjárók, fondorkodások, alkuszdíj s más kiadások nélkül, előnyösen, azonnali készpénz-fizetés mellett eladhatni, miáltal mind a termesztők, mind a katonai kincstár érdekei a legegyszerűbben biztosíttatnak. Hegyes tudósítások. — Eger, sept. 10. 1862. Megyénk főispáni helytartója Földváry János ur ő inga a tárnai és tiszai járásban tett tiszti körútját September 1 -e napján megkezdvén — Egerből, honnan reggel egy megyetörvényszéki ülnök s az illető járásbeli szolgabiró és esküdt kiséretében egész csenddel megindulván , Kerecsendre érkezett, hol a községi elöljárók által tiszteletteljesen üdvözöltetvén, az összesereglett nép jelenlétében megtekintvén a jegyző- és adókönyveket, az elöljárókat az igazság részrehajlatlan kiszolgáltatására, s a jó rendbentartására felhívta , s néhány jelentkezett panaszost kihallgatott; innen a nevezett tisztviselők, s a járási csendbiztos és néhány lovas legény kiséretében Káál községbe jutott; itt azonkép a hevesi alszolgabiró és a községi elöljárók által üdvözöltetvén, miután a községi ügyek kezeléséről tudomást ven, az elöljárókat hatáskörük pontos betöltésére serkentette; innen az alatkai pusztán keresztül, hol Heves városa elöljárói s néhány birtokosai által ünnepélyesen fogadtatott, Hevesre déli 12 órakor — egykori heves megyei főnök Kanyó Gábor úrhoz — megérkezett, itt a délutáni órákban előbb a szolgabirói, azután a városi ügykezelést tekintvén meg, a helybeli és oda jött szomszéd községi elöljáróknak a rendet és az igazság kiszolgáltatását köté szivükre s több panaszokat elintézett ; annak utána a lelkész úrral az iskola épületet s paplakot is meglátogatá s mintán az oskolát, szégyenére a város közönségének, a legrutabb karban találta, arra nézve rögtön intézkedett. September 2-án reggel 7 órakor útját tisztelőinek kiséretében tovább folytatván, 8 órakor Pélyre megérkezett, hol is az illető tisza járási alszolgabiró s esküdt társa s az elöljáróktól váratván, a helybeli lelkész által üdvözöltetett, s miután az iskolákat megtekintette, s a közügyek mikénti kezelése iránt utasításokat adott s felvilágosításokat vett, a sülyi pusztán keresztül Bessenyszögre érkezett, hol az illető alszolgabirák, esküdtek, úgy a helybeli lelkész s elöljárók, Dem ktrlöflben más községet teft elíiljárók által fogadtatván, és a helybeli lelkész által üdvözöltetvén, a közügyek mikénti kezelésének áttekintése, és az ott rész lábon álló veszedelmes fahíd helyrehozatala iránti intézkedése után Szolnok felé vette útját, mely közben a Tenke és Alcsi puszták határainál, a Szolnokból elébe jött járási főszolgabíró, a városi tanács, a lelkész, a Szolnokon székelő cs.k. kat. tisztikar küldöttei, úgy számos polgárok által fogadtatván, több mint 25 kocsi s ugyanannyi lovas kiséretében délután 1 órakor Szolnok városába bevonult, hol még az nap a cs. kir. pénzügyi igazgatóság, úgy az alsó tiszajárási községek elöljáróinak s lelkészeinek tisztelgése, s több panaszosok kihallgatása után, a középületeket megtekinteni, különösen arra nézve, hol lehetne Szolnokon ismét a törvényszéket felállítani, körültekinteni a az állammérnökkel értekezni, estvefelé pedig az itten székelő szolgabirói ügymenetét átvizsgálni méltóztatott. Másnap September 3-án 1/27 órakor a szentmise után, a városház teremében összegyűjtött előkelő lakosokkal a megürült birói állomás betöltése tekintetében tanácskozást tartván, s arra a jelen voltak átalános felkiáltásával ajánlott K. M—t, úgy egy betöltetlenül Volt tanácsosi állomásra K. J—t nevezvén ki, a hivatali esküt velük, úgy a már előbb kinevezett városi orvossal K. F—czel letétetvén, őket legott hivatalaikba beigtatta; nem különben ideiglenes városi kapitányt, H. A—t ezen hivatalában megerősítette. Még némely panaszok meghallgatása, útbaigazítása után, délután 4 óra tájon útját nagyszerű kísérettel Mezö-Tur felé folytatta. Mezö-Tur város lakosai , magát számos kocsikon s még számosabb lovasokkal, az illető járási tisztviselők, a város elöljárói s lelkészeik élén a pévi és túri határon várták, és igy a két város kísérete egyesülvén, a bevonulás egy kitűnő diadal menethez hasonló volt. 7 órakor érkezvén meg, a városháza kivilágítva s nemzeti zászlókkal ékesítve, maga a városháztéren összesereglett ezéhek és beláthatlan néptömeg üdvözlő éljenei által fogadtatott; ő maga rövid beszédet tartott, mondván: „Örülök, hogy tisztem szerint ezen város közönségét hivatalosan meglátogathatván, annak ügyeibe a helyszínén betekinthetek; örülök, hogy én vagyok az első megyei főispáni helytartó, aki a Tiszajárásban ily hivatalos körutat tesz, de leginkább örülök annak, hogy önök az ősi szokást követvén, hivatalos állásom irányában kegyeletet, személyem irányában pedig bizalmat tanúsítanak.“ Erre ő maga késő estéig szállásán, színezett számos lámpák világa mellett, kitűnő zenével s lelkes dalokkal üdvözöltetett; következő napon, September 4-én reggeli 7 órakor a helvét hitvallásnak isteni tiszteletén , 8 órakor a r. kath. egyházbani szent misén jelen volt; onnan a kath. iskolát s a kórházat tekintette meg, azután a városházánál előbb tanácsgyűlést tartott, mely alkalommal egy városi orvosi állomást mint szükségeset felállított, a halotti kémleletet pedig a borbélytól elvéve, és a sebészre ruházta, a tanács tagjaihoz végre néhány őszinte s jóakaró szót intézni el nem mulaszthatta, figyelmeztetvén azokat a hivatalnok kötelességeire és jogaira, valóban, mint atya szólt gyermekeihez; a községi ügymenetet, a könyveket s levéltárt megvizsgálván, számtalan panaszosokat hallgatott ki, s folyamodványaikat elfogadta, — még az nap délután 4 órakor útját a Szolnokból kiindult s Mezőtúron felszaporodott kísérettel tovább folytatván — a törökszentmiklósi határra életbe jött illető járási tisztviselők, községi elöljárók, s minden felekezetű lelkészek s birtokos lakosokkal együtt, — miután itt a kath. lelkész, a tudományokat és főkép a régiségeket kedvelő jeles hazánkfia Ipolyi Arnold által üdvözöltetett volna, — esti 6 órakor Török-Szent Miklóson, — és pedig a város közepén felállított s színezett magyar koronával és feliratokkal díszített diadal-iv alatt a kath. lelkész annál megérkezett, hol a minden részröli őszinte örömteljes üdvözlések és a lelkész úr által adott 24 terítékű estek után, melynél lelkész úr előbb ő Apostoli királyi Felsége, azután a főispáni helytartó mzaaga egészségéért lelkes szavakat emelt, s melyen a főispáni helytartó úr is poharat emelve azt kívánta, „hogy Török-Szent Miklós városa közönségét az isteni gondviselés azon korona alatt, melyet ma felemelt, késő időkig szerencsésen és boldogan éltesse!“ — másnap September 5-kén reggeli 7 órakor szent misét hallgatván, nemcsak a városházát meglátogatta, a panaszokat meghallgatta, s a hol kellett, azok iránt utasításokat adott, hanem az iskolákat s a kórházakat is megtekintette. Innen körútját Fegyverneken, Tiszabeőn keresztül folytatván Roffra, egykori főszolgabiró Borbély Sámuelhez érkezett, a hol is a községi elöljárókkal s némely földbirtokos urakkal különösen a közmunkák iránt értekezett s a Tisza-töltést gróf Waldeck kocsiján a gróf és többek által kisértetve megtekinté, — s még az nap Abád Szalókra, hol számos birtokosok élén a kath. lelkész ur által üdvözöltetett, bevonult, — innen másnap, September 6-án Derzsen át Szőllösre, onnan Tisza-Füredre érkezett, hol mindenütt, de kivált Derzsen Tisza Kálmán egykori nevelője, s jelenleg tiszaderzsi ref. lelkész által kitűnő beszéddel és szónoklattal üdvözöltetvén, a közügyek mikénti viteléről pedig meggyőződést szerzett; az illető elöljárókat mindenütt, kivált Füreden, hová 9 község elöljárói seregének, hivatalaik betöltésének szorgalomra, az igazság részrehajlatlan kiszolgáltatására, a jó rend erélyes fentartására buzdította ; innen délután 4 órakor Poroszlóra érkezvén, a város harmadát lángba borultan a legsiralmasabb állapotban találta, hol is azonnal e szerencsétlen tűzvész oltása iránt erélyesen rendelkezett, — ennek foganatosítása végett összes kíséretét hátrahagyván, Mező Tárkányon, Füzes-Abonyon s Makláron keresztül Egerbe éjjeli 10 óra után visszaérkezett. Hogy ő mga a bizalmat és köztiszteletet, melylyel irányában a megye eddig is csaknem általában viseltetett, jelen tapintatteljesen tett körútjában még inkább kiérdemelte, tagadni nem lehet; s habár találkoznak is néhányan, kik még most is a város emberes, az is világos, miként a megye ezen néhányak kitételével főispáni helytartó urat eljárásaiban istápolni kész, s kormányának csak örülni tud. H. 1. — Nyitramegye árva-törvényszéke részéről az tacalvi ápr. 38-án kelt 3900-ik szám alatt kiadott, az árva-vagyon kezelését tárgyazó rendszabályoknak és az 1862-ik évi június 15 én kelt 5094 tiszti ílési számmal jegyzett utasításnak fonalán Határoztatott: 1. Az 1862 ik évi június 15-én kelt 5094-ik szám a pót-utasitás 1. alatti pontjában fölállított azon elv, mely szerint az árva-pénztárt illető tőkéktől nem 5%, hanem átalában 60 veendő, szükségessé teszi, hogy azon határnap, mely e részben kiindult pontul szolgáljon, az egyenlő eljárás tekintetéből meghatároztassék. Az árva-törvényszék, tekintve e szabály kihirdetésének idejét, — ezennel kimondja, mikép a tartaléktőke gyanánt kezelendő 6 ik kamat a folyó évi júliustől fizetendő s azoknak, kik e szabályt nem tekintve a 6-ik kamatot fizetni vonakodnának, a tőke is azonnal felmondandó legyen. 2. A járási főgyámok által beszedendő kamatok az engedélyezett és netalán tettleg is fizetett és fizetendő tartási összegek levonása után addig is, mig a naponkint várt magyar helytartósági helybenhagyás megérkeznék, vagy mig annak reményében a pénztári kezelő személyzet ő méltósága a főispáni helyettes által kineveztetnék, a jelenleg ő méltóságának távollétében, a megye kormányzatával megbízott első alispán, tekintetes Deseő Tádé úr előterjesztése folytán, Szaniszló József megyei főszámvevő megbizatik , hogy az adósoktól beszedett és beszedendő kamatokat általvegye, rendesen nyugtázza és a nyerendő utasítások szerint a szükséges kiadásokat is eszközölje, végre a mindennapi bevételek és kiadásokról a szabályilag előírt naplót vezesse. Ebből következik , mikép a járási gyámok az általuk beküldendő kamatokat, úgy nemkülönben a netalán beveendő tőkéket is a nevezett főszámvevő úr czime alatt küldjék be, ki a vett vagy veendő összegeket azonnal nyugtázni és a nyugtákat az árva-gyámoknak megküldeni utasittatik. 3. Tekintve az árvák mostoha sorsát s azon körülményeket, melyek e részben a tavali törvényszünetelés miatt azok létére oly annyira nehezülnek, hogy e részben gyors és czélra vezető segédkéznyújtás mellőzhetlenné vált, és mert az árvás törvényszék teendői napról napra olyannyira szaporodnak, miként immár állítható, hogy azon esetre, ha minden, az árvák nevelésére és tartására szükséglendő összegek részletes utalványozása az árvás törvényszék részéről teendő, a már valóban nagy szükséget szenvedő és gyors segedelmet méltán igénylő árvák pénzükhöz ismét csak hónapok múltával juthatván, még nagyobb ínségre taszíttatnának; — az árvás főgyámokat ezennel felhatalmazni határozta, hogy ők a halasztást nem szenvedő, az árvák tartására és nevelésére fordítandó öszszegeket évi 80, azaz nyolcvan a. é. frt erejéig önhatáskörükben, további utalványozások bevágása nélkül, de mindenesetre számadás terhe alatt, sői általuk beszedetni rendelt kamatokból, kiadásokat tehessenek. 4. Az árvás szabályok 46-ik §.-sában előírt nyugták helyét a bevezetésben említett 5094-ik számú utasításnak g. pontja alatt előírt árvás könyvecskék mintájára ezennel elkészíttetni rendelt adósok könyvecskéi pótolandják, miért is a főjegyző oda utasitta* tik, miszerint e könyvek nyomatásáról gondoskodjék* 5. Az ugyancsak a 46 ik §.-ban említett ellennyugták a járási főgyámok számadásainak indokolásául szolgálandók lévén, — mindenkor maga az adós által, vagy ha az írni nem tud, más írni tudó egyén