Sürgöny, 1862. szeptember (2. évfolyam, 201-224. szám)
1862-09-20 / 216. szám
Második évi folyam-210 szám — 1862. Szombat, september 20. Hserkenti hivatal: Barátoik tere 7. sí. a. földszint Előfizethetni Budapesten a feladóhivatalban, barátok tere 7 szám, földszint. Kittda hivatal : Vidéken bérnaenteg levelekben, Barátok tere 7. sí. a. földszint. minden posta-hivatalnálSÜRGÖNY Klöfi/.tési árai. austriai érlekk a. Budapesten házhr, Hordva. Vidékre, naponkint postás ft kr ft kr ft kr fi 5 Egégzávre 16 — Évnegyedre 4 — SgtSszévre 16— Év negyedre 4— Félévre 8 — 1 Félévre fi — october-decemberi 3 Havi folyamára. Előfizetési díj 4 forint. A „Sürgöny“ kiadó hivatala. Előfizetési fölhívás.SÜRGÖNY“ HIVATALOS RÉSZ. A horvát-tótországi ndv. kancelária kinevezte, első osztályú ülnökökké. A zágrábi megye törvényszéknél: Sinkovics Lajos 2-ik osztályú megye törvényszéki előadói Eszéken; lovag Tierry Ferencz 2 od osztályú megye törvényszéki ülnököt Fiumében ; Rostics György 2 od osztályú megye törvényszéki ülnököt Eszéken, mint államügyészt; Tuskán Márk ideiglenes államügyészt Varasdon ; Barac Jenő rendelkezés alatti járás főnököt; Janda József úrbéri törvényszéki Ülnököt Varasdon, s Blazics Dénes rendelkezés alatti járási főnököt. A fiumei törvényszéknél Stipancsics Bertalant, a fennállótt eszéki megye-törvényszék rendelkezés alatti államügyészét. A varasdi megye-törvényszéknél Svagel Károly ottani 2-ed osztályú megye-törvényszéki ülnököt, s czimzetes-báni táblai ülnököt. A körösi megye törvényszéknél Fodroci Sándor kőrösmegyei főjegyzőt, s hajdani megye törvényszéki tanácsost. A pozsegai megye-törvényszéknél Eininger Ferencz úrbéri törvényszéki ülnököt Eszéken. A vukovári megyetörvényszéknél Kautics György 2-ed osztályú megye törvényszéki tanácsost , úrbéri törvényszéki előadót Eszéken. Az eszéki megyetörvényszéknél Velicskovich István cs. k. szabadkai járásbirót, s jelenleg újvidéki városkapitányt. Másod osztályú ülnökökké. A fiumei megyei törvényszéknél: Gradi Miklóst, a dalmatiai orsz. főtörvényszék tanácstitkárát mint államügyészt; Kavics Flórián tanácstitkárt a báni táblánál s Kovács is Gusztáv törvényszéki segédet a zágrábi megyetörvényszéknél. A varasdi megyetörvényszéknél: Cekus Károly, Kavics Sándor 68 Miholca Mór rendelkezés alatti járásfőnököket, ez utóbbit mint államügyészt; Baksay Sándor rendelkezés alatti járáshivatali segédet; Mladenovics Péter Mihály előbbi cs. kir. szerb-bánáti járáshivatali segédet; a vukovári megyetörvényszéknél szolgálattételre kijelöléssel; Mikics Vincze törvényszéki segédet a fiumei megyetörvényszéknél. A körösi megyetörvényszéknél; Femenics György ideiglenes úrbéri törvényszéki elnököt Varasdon ; Gmaz István rendelkezés alatti járáshivatali segédet, mint államügyészt s Rusnov Antalt, a zágrábi megyetörvényszék törvényszéki segédét. A pozsegai megyetörvényszéknél: Leunig Vincze rendelkezés alatti ideiglenes megyetörvényszéki tanácsost Eszéken; Teodorovics Sándor rendelkezés alatti járásfőnököt, mint államügyészt, Pecsics Sándor előbbi járási segédet s jelenlegi főszolgabírót. A vukovári megyetörvényszéknél: Marsó Alajos, szerémmegyei ügyészt s hajdani cs. kir. kerületi törvényszéki tanácsost Újvidéken; Györgyevits Görgy hajdani cs. kir. járáshivatali segédet és Stojakovits György rendelkezés alatti újvidéki kerületi törvényszéki segédet, mint államügyészt. Az eszéki megyetörvényszéknél: Baics Pál rendelkezés alatti államügyészi helyettest Temesvárt; Zecsevics György, rendelkezés alatti járáshivatali segédet; Krajcsovics Ferencz rendelkezés alatti járáshivatali segédet; Horvatics Tamás rendelkezés alatti szerb-bánsági járáshivatali segédet, a vukovári megyetörvényszéknél szolgálattételre kijelöléssel; Marinkovits Milán, rendelkezés alatti kér. törvényszéki segédet Zomborban ; 80 v . Ede törvényszéki segédet Eszéken, mint államügyészt, s Milankovis Dávidot, Verőcze megye aljegyzőjét. Tanácstitkárokká. A zágrábi megyetörvényszéknél : Körey Pál rendelkezés alatti járáshivali segédet és Krucsecs György törvényszéki segédet Zágrábban, mindkettőt mint államügyészi helyettest. A fiumei megyetörvényszéknél :Marjaszovits Bertalan rendelkezés alatti járásfőnököt. A varasdi megyetörvényszéknél: Zlatarovics György rendelkezés alatti járáshivatali segédet, mint államügyészi helyettest, s Ajt . Károly törvényszéki segédet az eszéki megyetörvényszéknél, ez utóbbit a vukovári megyetörvényszéknél szolgálattételre kijelöléssel. A körösi megyetörvényszéknél : Thaller Miklós pozsegamegyei szolgabirót s hajdani figyelőt, mint államügyészi helyettest. A pozsegai megyetörvényszéknél: Strazimir János rendelkezés alatti járáshivatali segédet, s Baics Mátyás rendelkezés alatti ideiglenes járáshivatali segédet. A vukovári megyetörvényszéknél : Karajkics György hajdani szerb-bánsági járáshivatali tollnokot és Dimitrievics Istvánt, Szerém megye tiszteletbeli szolgabiráját, ez utóbbit mint államügyészi helyettest. Az eszéki megyetörvényszéknél: Mikesics Mihály rendelkezés alatti járáshivatali segédet, valamint Kovacsevics Lajos s Banczek Alajos törvényszéki segédeket Eszéken, e két utóbbit mint államügyészi helyettest. A segédhivatalok igazgatóivá. A vukovári megyetörvényszéknél : Popov Tivadart, a segédhivatalok rendelkezés alatti segédét a fennállott temesvári cs. kir. országos főtörvényszéknél; a pozsegai megyetörvényszéknél Cziráky Károly rendelkezés alatti megyei titkárt, s az eszéki megyetörvényszéknél Zsivanovics Jánost, a horváttótországi kir. udv. kanczellária tisztjét. A horvát tótoszági kir. udv. kanczellária Sértics Józsefnek, a segédhivatalok igazgatójának az eszéki megyetörvényszéknél, saját kérelmére a körösi megyetörvényszékhez hasonló minőségben áthelyeztetést megengedte. A horvát-tótországi kir. udv. kanczellária a zágrábi kir. hétszemélyes táblánál rendszeresített tanácstitkár-segédi állásra Pavlekovics Ottót, Zágrábmegye 2-dik aljegyzőjét nevezte ki. A horvát-tótországi kir. ndv. kanczellária Paracs Ferencz rendelkezés alatti járásfőnököt, Ferics Ferencz államügyészi helyettest a zágrábi megyetörvényszéknél és Poit Mihály tudott, a horvát-tótországi udv. kanczellária fogalmazó segédét tanácstitkárokká a báni táblánál, még pedig Ferics Ferenczet mint fő-államügyészi helyettest nevezte ki. A horvát tótországi kir. udv. kanczellária a báni táblánál megürült tanácstitkári segédi állásra Celigoj Ferencz tudott s törvényszéki segédet a fiumei megyetörvényszéknél nevezte ki. A horvát tótországi kir. udv. kanczellária Temics Mátyást, a zágrábi kir. helytartótanács járulnokát, az ugyanottani báni táblánál a segédhivatalok segédévé nevezte ki. AÉMHIVATALOK KÉSZ. Tájékozás. Igen rövid életű volt azon remény, mely a porosz hadügyminiszernek tett s ígért nyilatkozataihoz a kiegyezés iránt csatlakozott; ma már kin volta ki van derítve az újabb ministeri nyilatkozat által, melyből kitűnik, hogy a ministerium teljességgel nem szándékozik a fődologban, tudniillik a katonai kérdés törvényes szabályozásában engedményt tenni. A ministerium a Stavenhagen indítvány elfogadása által az 1862-re már tett kiadások tekintetében egy nemét a kártalanítási bilinek akará elérni a nélkül, hogy azn fViltatolokot iflj mikhez &Z lDQltVftliyUau fugUU engedmény kötve volt, szintén elfogadná. Ennek folytán a minister nyilatkozása teljességgel nem elégíté ki a bizottmányt, mely annak meghallgatása végett kiküldve volt, s ez elhatározó,hogy a kamrának tanácskozásai folytatását fogja javasolni, mi annyit tesz, hogy miután már a budgetnek első , kicsi tétele roppant többséggel elvettetett, a többi nagyobb tételekre sem vár jobb eredmény. Az Olaszországra vonatkozó tudósítások ez országot úgy írják le, mint amely azon ponton áll, hogy egészen a katonai párt kezébe essék. Lamar mora tlek, azt mondják, lelkiismeretes ember, kitűnő hadszervező, de aggodalmas és nehézkes, s a korral már kisé kényelmes is lett, míg Cialdini azon olasz tisztek közé tartozik, kik a spanyol iskolából származnak, kikben spanyol reminiscentiák élnek. Ezen tábornokok Garibaldi egész lényét botrányosnak tekintik, de befolyása miatt nem bírnak aludni. Különösen Cialdini még személyes ellensége is Garibaldinak. Ezen tényállás mellett nem csoda, ha az olaszok a Ratazzi-ministérium ingatagságánál fogva nem csak tapintatlanságot, hanem veszélyt látnak azon körülményben, hogy egy tábornoki coalitio vétót tesz egy már-már köztudomásra jött kormányi elhatározás ellen s a koronának önelhatározását kegyelmi ügyekben a katonai becsületre hivatkozással korlátozza. A „La France“ még jobban ijeszti az olaszokat, állítván , miszerint államcsínyt várhatnak. E lap azt hiszi , hogy a Ratazzi kabinet ily körülmények közt nem maradhat a kormányon, s hogy annak egy államcsíny-kabinet által kell fölváltatnia, melynek a hadseregben van támasza. Az olasz kormány, úgymond e lap, ugyanazon helyzetben van, mint Francziaország a dec. 2-ki csíny előtt volt, mely a társalomnak lényeges szolgálatot tett; a katonai párt felfogja, hogy ha meg akarják gátolni, miszerint Olaszország az anarchiában ne verzszen el, a franczia kormány példáját kell követnie. A „K. Z.“ egy párisi levelezője megjegyzi azonban, miszerint meglehet, hogy Cialdinit Párából s máshonnan ily szerepre biztatni fogják, de vájjon használna-e ez a savoyai dynastiának, az más kérdés. Míg az egyik franczia udvari párt lapja ekként ijeszti az olaszokat, addig a „Constitutionnel“ még most is azzal biztatja őket, hogy a megoldás a római kérdésben épen nincs messze, csak egy telet várjanak még. Ha Francziaország, úgymond e lap, egyrészt kötelességének tartja, a pápaság függetlenségét biztosítani, úgy másrészt kötelezve van, a népek szabadságát tiszteletben tartani; a jelen állapot ennélfogva lényegileg múlékony természetű s a franczia megszállás czélja mindig az volt, hogy a pápa a maga népével ismét kiengeszteltessék, miközben mindkettőt védelmezi az idegen beavatkozás ellen. Így biztat a „Constit.“, de az „Ind. beige“ megjegyzi, miszerint ezen lap már annyiszor volt befavouírozva, hogy biztatásaira most is építeni nem volna egyéb önámításnál. Pest, sept. 19. (FK.) Alig kezdődtek meg a bécsi birodalmi tmács ülései, máris nagy mértékben megújulva látjuk azon krónikus bajokat, melyekben’/2 évi működése közben szenvedett. E krónikus bajok közt első helyen áll az „illetékességi“ kérdés, vagyis meghatározása a birodalmi tanács hatáskörének, hogy mely tárgyak tartoznak a szűkebb, s melyek ismét az összes birodalmi tanács köréhez. Ha megolvassuk az oct. 20. s febr. 26-i okmányok szövegét, melyekben a szűkebb s összes birodalmi tanács hatásköre csak általános elvekben fejeztetik ki, melyek igen különböző magyarázatokra nyújtanak alkalmat: az „illetékességi“ kérdés megújulását is igen természetesnek fogjuk találni; de hogy e kérdés oly tárgyra nézve merüljön fel, mely épen napirenden volt, ez csakugyan meglepett bennünket. Ezúttal azon német kereskedelmi törvénykönyv idézte elő az „illetékességi“ kérdést, melyet a németországi uralkodók közös egyetértéssel még 1860 ban elfogadtak, s melynek behozatalát illető orságaikba megígérték. Hogy a kereskedelmi törvénykönyv csak a magán polgári törvénykönyvnek kiegészítő része, ezt minden jogász tudja; s mint ilyen az e feletti határozat kétségen kivül egyfelől a bécsi szűkebb birodalmi tanács, másfelől a magyar koronás országok törvényhozó testületeinek hatásköréhez tartozik, így magyarázta ezt maga Ő Felsége, ki a febr. 26-ki alkotmányt adta, mert a kérdéses kereskedelmi törvénykönyv - javaslatot törvényes tárgyalás végett még 1861. dec. 15-kén a magyar főkanczellárnak küldte meg. Hasonlóul értelmezte a ministerium is, miután e törvényjavaslatot nem a kereskedelmi, hanem az igazságügyi minister terjeszté elő a bécsi szűíkebb birodalmi tanácsnak. És a reichsrath választmányának többsége is ily véleményben ajánlotta e német kereskedelmi törvénykönyv elfogadását a nem magyar országok és tartományok részére. És ennyi összhangzó magyarázatok után mégis igen számosan találkoztak a birodalmi tanácsos urak közt, kik a szüíkebb birodalmi tanács illetékes megtíizessegve nozak, s egy kereskedelmi törvénykönyv hözhatását az összes birodalmi tanács hatóságához igyekezének sorozni ! Reánk nézve nevezetes tünemény, de nem azért, hogy sokat törődnénk vele, hogy némely urak kegyelemből minő jogokat akarnak nekünk engedni, vagy közös birodalmi érdek ürügye alatt melyeket szeretnének tőlünk elvenni, hanem azon okból, mert ez esemény a pártok állását egészen felfedezte , s a reichsrath titkaiba mélyen behagyott bennünket pillantani. Mindenkinek felötle lehetett, hogy a szőkebb birodalmi tanács illetékességét először is Prazak cseh képviselő támadta meg, s másnap a cseh és lengyel képviselőkből álló egész jobboldal követelte azt, hogy a választmány által előterjesztett kereskedelmi törvénykönyv felett csak az összes birodalmi tanács határozhat. Tehát ugyanazon jobboldal, mely az egyes országok autonómiáját védi, s épen azért nem óhajtja, hogy a szűkebb birodalmi tanácsból valamikor teljes reichsrath váljék, az összes birodalmi tanács mellett kardoskodik s ennek hatáskörét akarja illetéken túl terjeszteni! Már e szokatlan előszeretet a teljes reichsrath irányában figyelmeztethette volna a centralista urakat, kik a birodalom összes országaiból egy német egységes államot szeretnének alakítani, hogy a jobboldal manővere csak háló akar lenni számukra, melybe magukat bonyolítsák, s azon alkotmányt, melyhez oly melegen ragaszkodnak, törvénytelen határozataikkal maguk rombolják le. A jobboldaliak saját fegyvereikkel, az erőszakos unificálással akarták a baloldaliakat megverni, s az ügyesen kivetett háló épen a legbuzgóbb unificáns urakat, minek Mühlfeld, Skene, stb. fogta meg. Mühlfeld ur, a legtúlzóbb centralista, a „Verwirkt“ elmélet egyik hőse, már pártolni kezdte a jobb oldalt, s a kereskedelmi igazságszolgáltatást maga is az összes birodalmi tanács hatásköréhez számította, s azon akadályon, miszerint a magyar koronás országok itt nincsenek képviselve, úgy kívánt segíteni, hogy ezek számára használja fel a ministérium a februári alkotmány 13. §-át, s önhatalommal rendelje meg a kereskedelmi törvénykönyv érvényességét az egész birodalomra; szóval az alkotmány keresztülvitelének alapjául épen azon 13-dik §-t állította fel, mely oly rendszeresen alkalmazva, mint Mühlfeld úr ajánlotta, magát az alkotmányt döntené meg. De elvtársa, a morva Rüger (nem a cseh Rieger) még tovább ment, mert ő úgy találta, hogy a birodalmi tanács már kezdettől fogva mindig teljes reichsrath volt, mely hallatlan felfedezés magukat a ministereket is meglepvén, a baloldal csele teljesen sikerül, ha Lasser igazságügyi minister figyelmeztetése nyomán a centralista urak magukat észre nem veszik, és Skene indítványát, mely szerint a kereskedelmi törvénykönyv feletti határozat az összes birodalmi tanács hatásköréhez lett volna sorozandó — maguk le nem szavazzák. A jobboldaliak stratégiai fogása tehát nem sikerült. Hiába változtak ezúttal át centralistákká, a német kereskedelmi törvénykönyv csakugyan tárgyaltatni fog a szűkebb felidarabban, hanem hogy tárgyalása legalább néhány napig késleltessék, szavazás után azon kijelentéssel, hogy a szűkebb birodalmi tanácsot illetékesnek nem tartják, az ülésből eltávoztak, s ez által a tanácskozásra szükséges tagok száma ki nem telvén, a tárgyalás folytathatását lehetlenné tették. A birodalmi tanács ülésének ezen lefolyásából mi magyarok érdekes corollariumokat tudnánk lehozni, melyek jelenleg nem sokat segíthetnek ugyan rajtunk, de jövendőre mégis jó leend tudomásul följegyeznünk. Mécs, sept. 18. L. Ha valaki a bíród, tanács alsóházában politikai csizmadiaságot kezd, mindig biztos lehet abban, hogy Skene úr támogatni fogja. Skene becsületes iparos s mint ilyen ügyes ember is lehet, de két évvel ezelőtt bizonyosan bolondságnak tartotta volna, ha valaki azt mondotta volna neki, hogy belőle még törvényhozó is lesz. Ma, mint jó fajta német ember, át van hatva azon meggyőződéstől, hogy : „Wem Gott ein Amt gibt, dem gibt er auch den Verstand dazu é s igy isten nevében törvényhozóskodik, ízlése, mint mondám, a politikai csizmadiaság. Ahol valami sületlenség felmerül, Skene úr porba bull előtte és imádja. Mühlfeld úr azt mondá annak idejében, hogy az osztrák-németeknek sajátképen semmi közük Németországhoz s Skene ur eltelik gyűlölettel Németország irányában. Giskra ur istentelen dolognak találja, hogy Plener ur nem isten, nem tud rögtön az 5zéves bajokon segíteni, nem tud kövekből kenyereket, deficitből fölösleges kincseket teremteni. És Skene ur azonnal roppant haragra lobban ki Plener ur ellen s tart beszédeket, miket még parlament nem hallott. Prazak ur állítja, hogy a kereskedelmi törvénykönyv az összes birodalmi tanács elé tartozik és Skene ur ma támogató indítványokkal áll elő. Szerinte a kérdéses törvénykönyvnek a szűkebb birod. tanács általi tárgyalása annyit tenne, mint széttépni azon kevés kötelékek egyikét, melyek a birodalmat összetartják. Indítványozza, hogy a ház a vita alatt levő törvénynek vagy e czímet adja : „érvényes az egész birodalomra nézve,“ vagy ha ez a gyülekezetnek nem tetszik, térjen át a napirendre azon indokolással, hogy a kereskedelmi törvénykönyvet majd csak akkor veendi tárgyalásba, ha az eddig kebelében még nem képviselt országok küldöttei megjelenendnek. Indokolásában Skene úr mindenfélét összevissza beszél a dualizmusról, szemrehányást tesz a kormánynak, hogy, ha bátorsága volna, rég valóvá tehette volna az alkotmányt s végre a Németországra való tekintetről, melyet Kaiser, a bizottmányi előadó ajánlott vala, úgy szól, mint idegen érdekekről, melyeknek az osztrák érdeket éleibe kell tenni. Regzner tudor úr (lengyel) mond valamit, de érteni nem lehet. Csak azon kijelentése hat hozzánk a karzatra, hogy ő s pártja nem fognak sem a vitában, sem a szavazásban részt venni, ha a ház a szóban forgó törvénynek tárgyalásába ereszkedik. Kéri tehát az elnököt, hogy őt s pártját jelen- nem- levőknek tekintse. Az elnök erre azt feleli hogy ő e kérésnek helyt nem adhat; neki kötelessége minden jelenlevő tagot számba venni. Brind kikel Skene ellen, támogatja a bizottmány felfogását, mely szerint a kereskedelmi törvénykönyv, miután túlnyomólag magánjogi határozványokat tartalmaz, a szűíkebb birodalmi tanács elé tartozik. Mellékesen számot kér Skenetől, mivel az Némethon érdekeiről mint idegen érdekekről szólott. Skene később mentegeti is magát. Rechbauer úr a bizottmány mellett nyilatkozik, egyúttal óvást téve az ellen, hogy a ház oly országok számára hozzon törvényeket, melyek kebelében képviselve nincsenek. Ennek utána Ryger (a centralista) szokása szerint nevetségessé teszi magát. Ő az egész világban egy törvényt, egy vallást akar (undorság a házban) s így nem csoda, hogy a közigazgatási rendelkezés útján óhajtja a kereskedelmi törvénykönyvet hazánkba behozatni. Prazak újabban is szót kér, hogy bőséges példákkal bebizonyítsa, miszerint, ha a ke-