Sürgöny, 1862. szeptember (2. évfolyam, 201-224. szám)

1862-09-20 / 216. szám

Második évi folyam-210 szám — 1862. Szombat, september 20. Hserken­ti hivatal: Bará­to­ik­ tere 7. sí. a. földszint Előfizethetni Budapesten a feladó­hivatalban, barátok­ tere 7 szám, földszint. Kittda hivatal : Vidéken bérnaenteg levelekben, Barátok tere 7. sí. a. fö­ldszint. minden posta-hivatalnálSÜRGÖNY Klöfi/.t­é­si árai. austriai érlekk a. Budapesten házhr,­ Hordva.­­ Vidékre, naponkint postás ft kr ft kr ft kr fi 5 Egégzávre 16 — Évnegyedre 4 — SgtSszévre 16­— É­v negyedre 4— Félévre 8 — 1 Félévre fi — october-decemberi 3 Havi folyamára. Előfizetési díj 4 forint. A „Sürgöny“ kiadó hivatala. Előfizetési fölhívás.­­SÜRGÖNY“ HIVATALOS RÉSZ. A h­or­vát-tóto­r­s­z­á­gi ndv. k­anc­e­­­lária kinevezte, első osztályú ülnö­kökké. A zágrábi megye törvényszéknél: S­i­n­k­o­­v­i­c­s Lajos 2-ik osztályú megye törvényszéki előadói Eszéken; lovag Tierry Ferencz 2 od osztályú me­gye törvényszéki ülnököt Fiumében ; Rostics György 2­ od osztályú megye­ tö­rvényszéki ülnököt Eszéken, mint állam­ügyészt; Tuskán Márk ideiglenes állam­ügyészt Varasdon ; B­a­r­a­c Jenő rendelkezés alatti járás főnököt; J­a­n­d­a József úrbéri törvényszéki Ül­nököt Varasdon, s Blazics Dénes rendelkezés alatti járási főnököt. A f­i­u­m­e­i törvényszéknél Stipancsics Bertalant, a fennállótt eszéki megye-törvényszék ren­delkezés alatti állam­ügyészét. A varasdi megye-törvényszéknél Svagel Károly ottani 2-ed osztályú megye-törvényszéki ülnö­köt, s czimzetes-báni táblai ülnököt. A körösi megye törvényszéknél Fodroci Sándor kőrösmegyei főjegyzőt, s hajdani megye tör­vényszéki tanácsost. A pozsegai megye-törvényszéknél Einin­­g­e­r Ferencz úrbéri törvényszéki ülnököt Eszéken. A vukovári megye­törvényszéknél K­autics György 2-ed osztályú megye törvényszéki tanácsost , úrbéri törvényszéki előadót Eszéken. Az eszéki megyetörvényszéknél Velicsko­­vich István cs. k. szabadkai járásbirót, s jelenleg új­vidéki városkapitányt. Másod osztályú ülnökökké. A fiumei megyei törvényszéknél: Gradi Miklóst, a dalmatiai orsz. főtörvényszék tanácstitkárát mint államügyészt; Kavics Flórián tanácstitkárt a báni táblánál s Ko­vács is Gusztáv törvényszéki segédet a zágrábi me­gyetörvényszéknél. A varasdi megyetörvényszéknél: C­e­k­u­s Ká­roly, Kavics Sándor 68 Mih­olca Mór rendelke­­zés alatti járásfőnököket, ez utóbbit mint államügyészt; Baksay Sándor rendelkezés alatti járáshivatali se­gédet; Ml­a­d­e­n­o­v­ic­s Péter Mihály előbbi cs. kir. szerb-bánáti járáshivatali segédet; a vukovári megye­­törvényszéknél szolgálattételre kijelöléssel; M­i­k­i­c­s Vincze törvényszéki segédet a fiumei megyetörvény­széknél. A körösi megyetörvényszéknél; Femenics György ideiglenes úrbéri törvényszéki e­lnököt Varas­don ; G­m­a­z István rendelkezés alatti járáshivatali segédet, mint államügyészt s Rusnov Antalt, a zág­rábi megyetörvényszék törvényszéki segédét. A pozsegai megyetörvényszéknél: Leunig Vincze rendelkezés alatti ideiglenes megyetörvény­széki tanácsost Eszéken; Teodorovics Sándor rendelkezés alatti járásfőnököt, mint államügyészt, P­e­­­c­s­i­c­s Sándor előbbi járási segédet s jelenlegi fő­szolgabírót. A vukovári megyetörvényszéknél: Mar­só Alajos, szerémmegyei ügyészt s hajdani cs. kir. kerü­leti törvényszéki tanácsost Újvidéken; Györgye­­v­i­t­s G­örgy hajdani cs. kir. járáshivatali segédet és Stojakovits György rendelkezés alatti újvidéki ke­rületi törvényszéki segédet, mint államügyészt. Az eszéki megyetörvényszéknél: Baics Pál rendelkezés alatti államügyészi helyettest Temesvárt; Zecsevics György, rendelkezés alatti járáshivatali segédet; Krajcsovics Ferencz rendelkezés alatti járáshivatali segédet; Horvatics Tamás rendelke­zés alatti szerb-bánsági járáshivatali segédet, a vuko­vári megyetörvényszéknél szolgálattételre kijelöléssel; Marinkovits Milán, rendelkezés alatti kér. tör­vényszéki segédet Zomborban ; 8­0 v . Ede törvény­­széki segédet Eszéken, mint államügyészt, s Milan­­k­o­v­i­s Dávidot, Verőcze megye aljegyzőjét. Tanácstitkárokká. A zágrábi megyetörvényszéknél : K­ö­r­­­e­y Pál rendelkezés alatti járáshivali segédet és Kr­­­u­­csecs György törvényszéki segédet Zágrábban, mindkettőt mint államügyészi helyettest. A fiumei megyetörvényszéknél :Marjaszo­­v­i­t­s Bertalan rendelkezés alatti járásfőnököt. A varasdi megyetörvényszéknél: Zl­a­t­a­r­o­­v­i­c­s György rendelkezés alatti járáshivatali segédet, mint államügyészi helyettest, s Ajt . Károly törvény­­széki segédet az eszéki megyetörvényszéknél, ez utób­bit a vukovári megyetörvényszéknél szolgálattételre kijelöléssel. A körösi megyetörvényszéknél : Thaller Miklós pozsegamegyei szolgabirót s hajdani figyelőt, mint államügyészi helyettest. A pozsegai megyetörvényszéknél: Strazi­­m­ir János rendelkezés alatti járáshivatali segédet, s Baics Mátyás rendelkezés alatti ideiglenes járáshi­vatali segédet. A vukovári megyetörvényszéknél : Karaj­­k­i­c­s György hajdani szerb-bánsági járáshivatali toll­­nokot és Dimitrievics Istvánt, Szerém megye tisz­teletbeli szolgabiráját, ez utóbbit mint államügyészi helyettest. Az eszéki megyetörvényszéknél: M­i­k­e­s­i­c­s Mihály rendelkezés alatti járáshivatali segédet, vala­mint Kovacsevics Lajos s Banczek Alajos tör­vényszéki segédeket Eszéken, e két utóbbit mint állam­ügyészi helyettest. A segéd­hivatalok igazgatóivá. A vukovári megyetörvényszéknél : P­o­p­o­v Tivadart, a segédhivatalok rendelkezés alatti segédét a fennál­lott temesvári cs. kir. országos főtörvényszéknél; a pozsegai megyetörvényszéknél C­z­i­r­á­k­y Károly rendelkezés alatti megyei titkárt, s az eszéki me­gyetörvényszéknél Zsivanovics Jánost, a horvát­­tótországi kir. udv. kanczellária tisztjét. A horvát tót­oszági kir. udv. kanczellária S­ér­ti­c­s Józsefnek, a segédhivatalok igazgatójának az eszéki megyetörvényszéknél, saját kérelmére a körösi megyetörvényszékhez hasonló minőségben áthelyezte­tést megengedte. A horvát-tótországi kir. udv. kanczellária a zág­rábi kir. hétszemélyes táblánál rendszeresített tanács­­titkár-segédi állásra Pavlekovics Ottót, Zágráb­­megye 2-dik aljegyzőjét nevezte ki. A horvát-tótországi kir. ndv. kanczellária P­a­­r­a­c­s Ferencz rendelkezés alatti járásfőnököt, F­e­r­i­c­s Ferencz államügyészi helyettest a zágrábi megyetör­vényszéknél és P­o­­­i­t Mihály tudott, a horvát-tótor­szági udv. kanczellária fogalmazó­ segédét tanács­tit­károkká a báni táblánál, még pedig F­e­r­i­c­s Feren­­czet mint fő-államü­gyészi helyettest nevezte ki. A horvát tótországi kir. udv. kanczellária a báni táblánál megürült tanács­titkári segédi állásra Celi­­goj Ferencz tudott s törvényszéki segédet a fiumei megyetörvényszéknél nevezte ki. A horvát tótországi kir. udv. kanczellária T­e­mics Mátyást, a zágrábi kir. helytartótanács járulno­kát, az ugyanottani báni táblánál a segédhivatalok se­gédévé nevezte ki. AÉMHIVATALOK KÉSZ. Tájékoz­á­s. Igen rövid­ életű volt azon remény, mely a porosz hadügyminiszernek tett s ígért nyilatkozataihoz a ki­egyezés iránt csatlakozott; ma már kin volta ki van derítve az újabb ministeri nyilatkozat által, melyből kitűnik, hogy a ministerium teljességgel nem szán­dékozik a fődologban, tudniillik a katonai kérdés tör­vényes szabályozásában engedményt tenni. A ministe­rium­ a Stavenhagen indítvány elfogadása által az 1862-re már tett kiadások tekintetében egy nemét a kártalanítási bilinek akará elérni a nélkül, hogy az­­n fViltatolokot iflj mikhez &Z lDQltVftliyUau fugUU enged­mény kötve volt, szintén elfogadná. Ennek folytán a mi­nister nyilatkozása teljességgel nem elégíté ki a bizott­mányt, mely annak meghallgatása végett kiküldve volt, s ez elhatározó,hogy a kamrának tanácskozásai folytatá­sát fogja javasolni, mi annyit tesz, hogy miután már a budgetnek első , kicsi tétele roppant többséggel el­vettetett, a többi nagyobb tételekre sem vár jobb eredmény. Az Olaszországra vonatkozó tudósítások ez or­szágot úgy írják le, mint a­mely azon ponton áll, hogy egészen a katonai párt kezébe essék. Lamar mora tlek, azt mondják, lelkiismeretes ember, kitűnő hadszervező, de aggodalmas és nehézkes, s a korral már kisé kényel­mes is lett, míg Cialdini azon olasz tisztek közé tarto­zik, kik a spanyol iskolából származnak, kikben spanyol reminiscentiák élnek. Ezen tábornokok Garibaldi egész lényét botrányosnak tekintik, de befolyása miatt nem bírnak aludni. Különösen Cialdini még személyes ellen­sége is Garibaldinak. Ezen tényállás mellett nem csoda, ha az olaszok a Ratazzi-ministérium ingatagságánál fog­va nem csak tapintatlanságot, hanem veszélyt látnak azon körülményben, hogy egy tábornoki coalitio vétót tesz egy már-már köztudomásra jött kormányi elhatáro­zás ellen s a koronának önelhatározását kegyelmi ügyek­ben a katonai becsületre hivatkozással korlátozza. A „La France“ még jobban ijeszti az olaszokat, állítván , miszerint államcsínyt várhatnak. E lap azt hiszi , hogy a Ratazzi kabinet ily körülmények közt nem maradhat a kormányon, s hogy annak egy államcsíny-kabinet által kell föl­váltatnia, melynek a hadseregben van támasza. Az olasz kormány, úgy­mond e lap, ugyanazon helyzetben van, mint Franczia­­ország a dec. 2-ki csíny előtt volt, mely a társalomnak lényeges szolgálatot tett; a katonai párt felfogja, hogy ha meg akarják gátolni, miszerint Olaszország az anar­chiában ne verzszen el, a franczia kormány példáját kell követnie. A „K. Z.“ egy párisi levelezője megjegyzi azonban, miszerint meglehet, hogy Cialdinit Párából s máshonnan ily szerepre biztatni fogják, de vájjon hasz­nálna-e ez a savoyai dynastiának, az más kérdés. Míg az egyik franczia udvari párt lapja ekként ije­szti az olaszokat, addig a „Constitutionnel“ még most is azzal biztatja őket, hogy a megoldás a római kérdésben épen nincs messze, csak egy telet várjanak még. Ha Francziaország, úgymond e lap, egyrészt kötelességének tartja, a pápaság függetlenségét biz­tosítani, úgy másrészt kötelezve van, a népek sza­badságát tiszteletben tartani; a jelen állapot ennélfogva lényegileg múlékony természetű s a franczia megszál­lás czélja mindig az volt, hogy a pápa a maga népé­vel ismét kiengeszteltessék, miközben mindkettőt vé­delmezi az idegen beavatkozás ellen. Így biztat a „Constit.“, de az „Ind. beige“ megjegyzi, miszerint ezen lap már annyiszor volt befavouírozva, hogy biz­tatásaira most is építeni nem volna egyéb önámításnál. Pest, sept. 19. (FK.) Alig kezdődtek meg a bécsi birodal­mi tm­ács ülései, már­is nagy mértékben meg­újulva látjuk azon krónikus bajokat, melyekben­­’/2 évi működése közben szenvedett. E krónikus bajok közt első helyen áll az „illetékességi“ kérdés, vagy­is meghatáro­zása a birodalmi tanács hatáskörének, hogy mely tárgyak tartoznak a szű­kebb, s melyek ismét az összes birodalmi tanács köréhez. Ha megolvassuk az oct. 20. s febr. 26-i ok­mányok szövegét, melyekben a szűkebb s összes birodalmi tanács hatásköre csak általános elvek­ben fejeztetik ki, melyek igen különböző magya­rázatokra nyújtanak alkalmat: az „illetékes­­ség­i“ kérdés megújulását is igen természetesnek fogjuk találni; de hogy e kérdés oly tárgyra nézve merüljön fel, mely épen napirenden volt, ez csakugyan meglepett bennünket. Ezúttal azon német kereskedelmi tör­vénykönyv idézte elő az „illetékességi“ kérdést, melyet a németországi uralkodók közös egyetértéssel még 1860 ban elfogadtak, s mely­nek behozatalát illető ors­ágaikba megígérték. Hogy a kereskedelmi törvénykönyv csak a magán polgári törvénykönyvnek kiegészítő ré­sze, ezt minden jogász tudja; s mint ilyen az e feletti határozat kétségen kivül­ egyfelől a bécsi szűkebb birodalmi tanács, másfelől a ma­gyar koronás országok törvényhozó testületei­nek hatásköréhez tartozik, így magyarázta ezt maga Ő Felsége, ki a febr. 26-ki alkotmányt adta, mert a kérdéses ke­reskedelmi törvénykönyv - javaslatot törvényes tárgyalás végett még 1861. dec. 15-kén a ma­gyar főkanczellárnak küldte meg. Hasonlóul ér­telmezte a ministerium is, miután e törvényjavas­latot nem a kereskedelmi, hanem az igazságügyi minister terjeszté elő a bécsi szűíkebb birodalmi tanácsnak. És a reichsrath választmányának többsége is ily véleményben ajánlotta e német kereskedelmi törvénykönyv elfogadását a nem magyar or­szágok és tartományok részére. És ennyi összhangzó magyarázatok után mégis igen számosan találkoztak a birodalmi ta­nácsos urak közt, kik a szüíkebb birodalmi ta­nács illetékes megtíi­zessegve nozak, s egy keres­kedelmi törvénykön­yv hözhatását az összes birodalmi tanács hatóságához igyekezének so­rozni ! Reánk nézve nevezetes tünemény, de nem azért, hogy sokat törődnénk vele, hogy némely urak kegyelemből minő jogokat akarnak ne­künk engedni, vagy közös birodalmi érdek ürügye alatt melyeket szeretnének tőlünk el­venni, hanem azon okból, mert ez esemény a pártok állását egészen felfedezte , s a reichsrath titkaiba mélyen be­hagyott bennünket pillantani. Mindenkinek felötle lehetett, hogy a sző­kebb birodalmi tanács illetékességét először is Prazak cseh képviselő támadta meg, s más­nap a cseh és lengyel képviselőkből álló egész jobb­oldal követelte azt, hogy a választmány által előterjesztett kereskedelmi törvénykönyv felett csak az összes birodalmi tanács határoz­hat. Tehát ugyanazon jobb­oldal, mely az egyes országok autonómiáját védi, s épen azért nem óhajtja, hogy a szűkebb birodalmi tanácsból valamikor teljes reichsrath váljék, az összes bi­rodalmi tanács mellett kardoskodik s ennek hatáskörét akarja illetéken túl terjeszteni! Már e szokatlan előszeretet a teljes reichs­rath irányában figyelmeztethette volna a centra­lista urakat, kik a birodalom összes országaiból egy német egységes államot szeretnének alakí­tani, hogy a jobb­oldal manővere csak háló akar lenni számukra, melybe magukat bonyolítsák, s azon alkotmányt, melyhez oly melegen ragasz­kodnak, törvénytelen határozataikkal maguk rombolják le. A jobboldaliak saját fegyvereikkel, az erőszakos unificálással akarták a baloldalia­kat megverni, s az ügyesen kivetett háló épen a legbuzgóbb unificáns urakat, minek Mühlfeld, Skene, stb. fogta meg. Mühlfeld ur, a leg­túlzóbb centralista, a „Verwirkt“ elmélet egyik hőse, már pártolni kezdte a jobb oldalt, s a kereskedelmi igazság­szolgáltatást maga is az összes birodalmi tanács hatásköréhez számította, s azon akadályon, mi­szerint a magyar koronás országok itt nincsenek képviselve, úgy kívánt segíteni, hogy ezek szá­mára használja fel a ministérium a februári al­kotmány 13. §-át, s önhatalommal rendelje meg a kereskedelmi törvénykönyv érvényességét az egész birodalomra; szóval az alkotmány keresz­tülvitelének alapjául épen azon 13-dik §-t állí­totta fel, mely oly rendszeresen alkalmazva, mint Mühlfeld úr ajánlotta, magát az alkotmányt dön­tené meg. De elvtársa, a morva R­ü­g­e­r (nem a cseh Rieger) még tovább ment, mert ő úgy találta, hogy a birodalmi tanács már kezdettől fogva mindig teljes reichsrath volt, mely hallatlan fel­fedezés magukat a ministereket is meglepvén, a baloldal csele teljesen sikerül, ha Lasser igaz­ságügyi minister figyelmeztetése nyomán a cen­tralista urak magukat észre nem veszik, és Skene indítványát, mely szerint a kereskedel­mi törv­énykönyv feletti határozat az összes bi­rodalmi tanács hatásköréhez lett volna sorozandó — maguk le nem szavazzák. A jobboldaliak stratégiai fogása tehát nem sikerült. Hiába változtak ezúttal át centra­listákká, a német kereskedelmi törvénykönyv csakugyan tárgyaltatni fog a szű­kebb felida­­rab­ban, hanem hogy tárgyalása legalább né­hány napig késleltessék, szavazás után azon ki­jelentéssel, hogy a szűkebb birodalmi tanácsot illetékesnek nem tartják, az ülésből eltávoztak, s ez által a tanácskozásra szükséges tagok szá­ma ki nem telvén, a tárgyalás folytath­atását le­­hetlenné tették. A birodalmi tanács ülésének ezen lefolyá­sából mi magyarok érdekes corollariumokat tudnánk lehozni, melyek jelenleg nem sokat se­gíthetnek ugyan rajtunk, de jövendőre mégis jó leend tudomásul följegyeznünk. Mécs, sept. 18. L. Ha valaki a bíród, tanács alsó­házában politikai csizmadiaságot kezd, mindig biztos le­het abban, hogy Skene úr támogatni fogja. Skene becsületes iparos s mint ilyen ügyes ember is lehet, de két évvel ezelőtt bizonyosan bolond­ságnak tartotta volna, ha valaki azt mondotta volna neki, hogy belőle még törvényhozó is lesz. Ma, mint jó fajta német ember, át van hatva azon meggyőződéstől, hogy : „Wem Gott ein Amt gibt, dem gibt er auch den Verstand dazu é s igy isten nevében tör­vényhozóskodik, ízlése, mint mondám, a politikai csizmadiaság. A­hol valami sületlenség felmerül, Skene úr porba bull előtte és imádja. Mühlfeld úr azt mondá annak idejében, hogy az osztrák-németeknek sajátké­pen semmi közük Németországhoz s Skene ur eltelik gyűlölettel Németország irányában. Gis­­kra ur istentelen dolognak találja, hogy Plener ur nem isten, nem tud rögtön az 5z­éves bajokon segíteni, nem tud kövekből kenyereket, deficit­ből fölösleges kincseket teremteni. És Skene ur azonnal roppant haragra lobban ki Plener ur el­len s tart beszédeket, miket még parlament nem hallott. Prazak ur állítja, hogy a kereskedelmi törvénykönyv az összes birodalmi tanács elé tartozik és Skene ur ma támogató indítványok­kal áll elő. Szerinte a kérdéses törvénykönyv­nek a szűkebb birod. tanács általi tárgyalása annyit tenne, mint széttépni azon kevés kötelé­kek egyikét, melyek a birodalmat összetartják. Indítványozza, hogy a ház a vita alatt levő tör­vénynek vagy e czímet adja : „érvényes az egész birodalomra nézve,“ vagy ha ez a gyüle­kezetnek nem tetszik, térjen át a napirendre azon indokolással, hogy a kereskedelmi törvény­­könyvet majd csak akkor veendi tárgyalásba, ha az eddig kebelében még nem képviselt országok küldöttei megjelenendnek. Indokolásában Skene úr mindenfélét összevissza beszél a dualizmus­­ról, szemrehányást tesz a kormánynak, hogy, ha bátorsága volna, rég valóvá tehette volna az al­kotmányt s végre a Németországra való tekin­tetről, melyet Kaiser, a bizottmányi előadó aján­lott vala, úgy szól, mint idegen érdekekről, melyeknek az osztrák érdeket éleibe kell tenni. R­e­g­z­n­e­r tudor úr (lengyel) mond vala­mit, de érteni nem lehet. Csak azon kijelentése hat hozzánk a karzatra, hogy ő s pártja nem fog­nak sem a vitában, sem a szavazásban részt venni, ha a ház a szóban forgó törvénynek tárgyalásába ereszkedik. Kéri tehát az elnököt, hogy őt s pártját jelen- nem- levőknek tekintse. Az elnök erre azt feleli hogy ő e kérésnek helyt nem adhat; neki kötelessége minden jelen­levő tagot számba venni. B­r­i­n­d kikel Skene ellen, támogatja a bi­zottmány felfogását, mely szerint a kereskedelmi törvénykönyv, miután túlnyomólag magánjogi határozványokat tartalmaz, a szűíkebb birodalmi tanács elé tartozik. Mellékesen számot kér Ske­­netől, mivel az Némethon érdekeiről mint ide­gen érdekekről szólott. Skene később mentegeti is magát. Rechbauer úr a bizottmány mellett nyi­latkozik, egyúttal óvást téve az ellen, hogy a ház oly országok számára hozzon törvényeket, me­lyek kebelében képviselve nincsenek. Ennek utána Ryger (a centralista) szo­kása szerint nevetségessé teszi magát. Ő az egész világban egy törvényt, egy vallást akar (undorság a házban) s így nem csoda, hogy a közigazgatási rendelkezés útján óhajtja a ke­reskedelmi törvénykönyvet hazánkba behozatni. Prazak újabban is szót kér, hogy bősé­ges példákkal bebizonyítsa, miszerint, ha a ke-

Next