Sürgöny, 1862. október (2. évfolyam, 225-251. szám)

1862-10-01 / 225. szám

Második évi folyam. Szerda, October 1 225. szám — 1862. Szerkesztő-hivatal: BariStok-tern 7. sí. a. földszint. kiadó-hivatal: Barátok terű 7. sí. a. földei int. Előfizethetni Budapesten a kiadó- hivatalban, barátok-teru 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekbeu minden posta-hivatalnál. mm ________ mm SÜRGÖNY Előfizetési árai austriai értékben. Vidékre, naponkint poatáa Budapesten házhrs hordva. ft kr ft kr Egésiévre 16 — Évnegyedre 4 — Félévre 8 — ft kr . ft »o Egéssévre 16 — Évnegyedre 4 — évre 8 — Előfizetési fölhívás. „SÜRGŐIN V“ october-decemberi 3 liavl folyamára. Előfizetési dij 4 foriDt. A „Sürgöny“ kiadó hivatala. HIVATALOS 1UCSZ. Ö császári és apostoli királyi Felsége f. hó 14 ről Stark János pesti czipész vezetéknevének „E rős“- re változtatását legkegyelmesebben megengedni mél- tóztatott. A magas cs. k. pénzügyministerium folyó évi September hó 15-én 45714/1885 szám alatt kelt rende­leté nyomán, a szilágy-Somlyói cs. k. sóhivatal íolyó év October hó végével feloszlattatik. A nagyméltóságu magyar kir. helytartótanács folyó évi május 26-áról 4762 szóm alatt kelt intézmé­nye által a megszüntetett pozsonyi jogtudományi ál- lamvizBgálati bizottmány újbóli alakításával megbizat- ván, ezen alólirt elnöklete alatt egybeállitott bizott­mány folyó évi October bó l-ső napján kezdendi meg működését. Miről az államvizsgálatnak magukat alávetni óhajtó, jogakademiát végzett tanulók azon megjegyzés­sel értesittetnek, hogy a vizsgálatra boesáttatás iránt kellőleg felszerelt kérvényeik alólirottnál benyúj­tandók. Kelt Pozsonban, sept. 29. 1862. Rehorovszky Miklós, jogtudor, cs. kir. udvari tanácsos és pénzügyi főügyész, mint a pozsonyi jogakademiai államvizs­gálati bizottmány elnöke. határozá a legiszonyúbb fegyvereket hozni mozgásba, miket az emberiség minden körülmények közt borza- dálylyal taszít el magától. Angliában pedig nagyban tartják a Garibaldi- meetingeket; csak hogy ezek már sokkal veszélytele­nebbek. L. Palmerston szokása elfogadni a meetingek küldöttségeit, ezeknek szép beszédben felelni, s aztán azt tenni, a mit ő akar. Az angol meetingek általában sokkal többször CBak fájdalmi nyilatkozatok valamely bukott ügy iránt, mint valódi tényezők valamely élet­revaló ügynek előmozdítására. ■VEMHIVATAMfS UNSZ. Tájékozás. Bismark - Schönhansen megtevő nyilatkozatát a követi házban, mi által a helyzet Poroszországban lényegesen megváltozott. Kinyilatkoztatá, hogy a kormány vissza fogja vonni az 1863 ki költségvetést, a nélkül, hogy a költségvetés elevei előterjesztésé­nek elvéről lemondana. Ezen nyilatkozatot azzal ind­okoló, hogy a kiegyezés az eddigi tárgyalások után törvényjavaslat előterjesztése nélkül többé nem lehetsé­ges. A kormány e Bzerint nem akarja a kiegyezés aka­dályait még fokozni, minélfogva a közelebbi ülés­szakban az 1863-ki költségvetést egy az újjászer­vezés életföltételeit fentartó törvényjavaslattal együtt fogja előterjeszteni. Ez tehát nyilván engedmény a ministeiium részéről, mely által két czélt érhet el: egyik, hogy időt nyer, a nélkül, hogy alkotmány- sértést követne el; másik az, hogy reménye lehet a ve­le szemközt álló ellenzék compact tömegét két félre szakítani. Bizonyos, hogy ezen ministeri nyilatkozat ál­tal a kormány és kamrák közti viszálynak éle le van törve; de azért a viszály maga még koránt sincs elhá­rítva. A kormány elfogadá a kívánt törvényességi tért; de részletekben azért nem látszik hajlandónak az en­gedésre, minélfogva még erős harezok várhatók. A weimari gyülekezet e harezokra fölbiztató szót küld feléje, elismerését fejezvén ki a porosz kamrá nak magatartásáért, melyet ekkorig a hadi költségvetés ügyében tanúsított. A weimari'gyülekezet kijelenti, hogy a porosz kamra e magatartása a legnagyobb fontossá­gú Németország alkotmányos kifejlésére nézve ; mely nyilatkozatból Bismark azon tanulságot merítheti, hogy netaláni külügyi, illetőleg kis-németországi tervei a német szabadelvűek részéről épen nem fognának őszinte pártoltatásra találni, ha azok csupán a bel al­kotmányos élet megszorításának árán kínálkoznának. Német lapok a porosz kabinetnek a vámkérdés­ben is fordulatát jelzik. Állítják legalább, miszerint gróf Bernstorff újabban jónak látta alkudozásokra haj­landónak mutatkozni s a vám-értekezletbe is beleegyez­ni, csakhogy ez értekezletbe Austria ne hivattaBsék meg, mi addig, mig ez vámegyosülési tervét keresztül nem vitte, természetes is; az ellentétek azonban már ezen lépés által is nagyon vesztenének élükből. A „Moniteur“ okmányaira vonatkozólag hallat­szik ma, miszerint Persigny és Thouvenel már két hó­nap óta mindig rajta voltak, hogy a császárnak bele­egyezését azok közzétételéhez kinyerjék. Ezen hírnek nyilván az a czélja, az Olaszországnak kedvező kabi­neti párt győzelmekint tüntetni föl ama közzétételt, mi által azon okmányok jó hatása Olaszországban pil­lanatra fokoztatik, a nélkül, hogy bármi további követ keztetés Olaszországnak kedvezőbb politikára nézve jogosultságot nyerne. Napoleon hg rögtön sietett is táv­iratilag megüzenni a jó hatást, melyet az okmányok a királyra tettek; s Victor Émanuel maga íb köszönetét mondott a császárnak; az olasz közvéleménynél azon­ban e jó hatásnak semmi jelei nem láthatók. A mazzinisták azalatt ismét a legdühösebb mo­dorban kezdék meg alattomos izgatásukat Napoleon, Victor Emanuel és Ratazzi ellen. Egy elfogott ügynök papírjaiból kitűnik, hogy a konok néptribun ismét el­Lapszemle. A „Donau Zeitung" legközelebb egy czikketköz- lött, melyet utólag s most is csak azért közlünk, mert az zajt ütött, a bécsi lapok egy részében erős bírálat alá vétetett, s igy a napi eseményekhez tartozik. Nevezett lap azt mondja, hogy a Lajtbán inneni pártokra kétségbeejlőleg hatott Garibaldi esete, mi­után azok óhajtásaik teljesülését a küleseményektől várták. Most ama pártokat — mint a „D. Z.“ írja, biz- tatgatják, miszerint a februári alkotmány hívei is en­gedni szándékoznak, — rebesgetik, hogy Kovács röp- irata Bécsben nagy hatást gyakorolt és megingatta az ellenkező nézetüeket; élesztik a reményt, mikép a kér­désben levő erdélyi és magyarországi Ügyek magyar felfogás szerint fognak eldöntetni, mire az országbíró Bécsböl történt visszaérkezése is táplálékot nyújt. Az említett röpiratot, mely szerinte mindeddig nem támad- tatott meg hivatalosan, irányadó tekintélyekre viszik vissza, és ebből azt következtetik, hogy az államkor­mány nem képes jelenleg az erdélyi és magyar ügyre vo­natkozólag a birodalom érdekében szükséges javaslat­tal föllépni, miután vagy magasabb hatalom, vagy talán magasabb hatás által meg van bénítva. Ezen combina- tiókat a poroszországi Bismark-Schönhausen-ministeri- nmhoz kötött várakozások is gyámolitják, és némelyek oly merészek, mikép a dualistikus rendszer keresztül­vitelének ára fejében alattomban bizonyos párt támoga­tását ajánlják fel az absolut kormányforma visszaállítá­sára. Az „actio“ pártja minden alkalmat megragad, hogy az országnak tett nagylelkű engedmények ne valósittathassanak s a nép bizalma megingat- tassék. „E párt — mond a „D. Z.“ — semmitől sem tart inkább, mint a kormány határozott eljárásától, alkot­mányos intézeteink kivitelére nézve. Ez okból kellemes dolog előtte, ha a kormáEyügyek élén túl a Lajthán oly férfiak állanak, a kik ellenkező irányt követnek, s ha nem tehetnek egyebet, a nézeteikkel ellenkező fel­sőbb rendeleteket, ha egészen meg nem hiúsítják is, legalább végrehajtását lehetőleg akadályozzák, gyön­gítik. Az ily negativ segélynek is megvan érdeme a cselekvés pártja előtt s az ultraeationalisták és forra­dalmiak elismerésével találkozik. A felforgatás ilyetén önkénytelen előmozdítóit azon tisztességben részesítik, hogy a közös ügy elöbarczosaiul tekintik őket, egyegy nyájas mosolylyal, hazafiui kézszoritással is jutalmaz­zák. Nem bánják, hogy, a meddig csak lehet, helyeiken maradjanak, nehogy — a mint tudtukra adják — ro- szabb patrióták következzenek utánok, a kik erélyesen közbevághatnának. “ „Szükség — folytatja tovább — tisztában len­nünk mindenfelől a helyzettel. Mindenkinek el kell ismernie, hogy a kormány az érintett viszonyokkal szemben eddig nagy kíméletet tanúsított s a különböző pártoknak elég időt engedett, hogy eszőkre térjenek. Most már remélhető, hogy az államkormány hivatva érzendi magát, az alkotmány keresztülviteléhez a bi­rodalom keleti részében is erélyesen hozzálátni. A kor mány orgánumok félszeg és ingadozó eljárásának vé gének kell lenni, hogy minden kétely elenyésszék az iránt, mintha az alkotmány megszilárdításán komolyan nem törekednének, s hogy a népek átlássák, hogy az államkormánynak nem csak bátorsága, hanem elég erélye is van, Össz-Austria alkotmányos njjáalakitásá- nak nagy munkáját föltett czéljához híven végrehaj­tani.“ A „Pester Lloyd“ bécsi levelezője e czikk gene- sisére vonatkozólag körülbelől ezeket írja: „A jnristák legközelebbi gyűlésében a német kérdés kerülvén tanácskozás alá, még a centralista párt kitünöbb tagjai is kényszerítve látták magúkat bevallani, mikép az összes német nép kifejlődése szük­ségessé teszi a februári alkotmány revisióját. Erről az egész világ meg van győződve, csak a túlzó centralis­ták nem. Mühlfeld , Giskra, Skene bizalmas beszélge­tés közben interpellálták az államministert, vájjon — miután a német kérdésben oly hatásosan lépett előtérbe, osztja-e a februári alkotmány revisiójának szükségét ? mire Schmerling ur ezt nyilatkoztatta volna ki, hogy erre még álmában se gondolt. Ennek következtében mentek azon urak Frank­furtba, és Giskra, a ki csak néhány hónap előtt azt mondá, hogy német-Austriának Németországban semmi keresni valója nincs , szintén az ottani elöparlamentba sietett. Ezalatt a i evisio hire minden alakban terjedt a lapokban. Az ultracentralisták nyugtalankodni kezd­tek, valami „írást“ kértek az államministertöl, és igy szttletetta „D.Z.“ szombati czikke, amely a «Süd­deutsche Zeitung" ellenében azt állítja, hogy a bécsi és rémet ministerium igen jól megférhetnek egymás mellett. Az ultracentralista körökben kissé nyomva ér­zék magukat a czikk gyöngesége által, és több buz­dítást kívántak, a kérdés taglalásával ez azonban va­lószínűleg nem adathatott meg; mig a buzdítással nem akartak fösvénykedni, és megjelent a „D. Z.“ vasár­napi czikke. Az érdeklett urak bizonyára ki vannak elégítve, és az 1863-diki budget megszavazását semmi se nebezitendi." A kir. Helytartó Ur ó nmlga kőrútjából. Bereghmegye. Gróf P á 1 ff y Mór magyar kir- helytartó ő nagyméltósága f. é. September 15-én Ung- várról jövet esteli 8 órakor érkezett tgnétzre, hol ngy mint a megye határán Tabódy Pálfőispáni helytartó ő méltósága vezérlete alatt díszes és nagyszámú megyei, Munkács-városi s uradalmi küldöttség Által fogadtatott. Ö nagyméltósága az ntat elállott nagyszáma néptömeg s elöljáróság lelkes éljen-kiáltásai közt a kocsiból ki­szállván, a magas vendéget kisérő ungmegyei kir. biz­tos s az nngi kisérő küldöttség jelenlétében pár szóval a főispáni helytartó által üdvözöltetett, mire ősi szokás szerint Desseőffy Emánnel prépost és munkácsi lelkész mint megyei főpap tclmácsolá következő rövid, de velős szónoklattal a megye hazafias, loyalis érzelmeit: „Bereghmegye határszélén üdvözöljük nagymél­tóságodat ; őszinte szívből mondjuk: Isten hozta, Isten hozta nagyméltóságodat; — a kedvező isteni gondvise­lés őrködjék felette, vértezze őrangyalával, engedjen malasztot ngy a legfelsőbb királyi kegyes bizalom, mint édes hazánk várakozásának megfelelhetni. Mi a feje­delem iránti hűség, nagyméltóságod iránti tisztelet tol­mácsai vágyónk; előre, előre kegyelmes nr, a hűség és hazaszeretet lobogójával, melyről polgári ős hitval­lásnak : „pro Rege et Patria“ 1 ragyogjon elő s mi kö- vetendjük önt; a gondviselés boldogul s megelégedet­ten tartsa meg nagyméltóságodat. Éljeni“ Mire ő excellentiája kegyteljesen válaszolt. Estveli 9 órakor a városi polgárság éljenzései közt a kivilágítva volt Munkácsra gróf Schönborn kas­télyába érkezvén, a tisztelgő küldöttségek fogadtatása ment végbe; melyek közt a g. kath. papság is bemu­tatván hódolatát, élén Desko János mnnkácsi g. kath. lelkész és főesperes egyszersmind az orosz népség jo­gainak országgyülésileg s különösen úgymond, Ö Fel­sége kegyelme által leendő érvényesítése iránt fejezé ki reményét. Melyre a királyi helytartó azt jegyzémeg: „hogy, mit Ő Felsége megígért, teljesíteni fogja és igy az oroszság igényeinek is, a mennyiben az ország integri­tásával s törvényeivel összeegyeztethetők lesznek, elég fog tétetni; addig is inti, úgymond, a papságot, hogy hivatásához képest a külön vallási és nemzetiségi felekezetüek közti testvéries egyetértés felett híven őr­ködjenek.“ A városi polgárság végre fényes fáklyás-zené­vel tisztelte meg a királyi helytartót, ki más- és harmadnap a gróf Schönborn-nradalom erdeiben a Szolyva vidékén rendezett nagy vadászatban vett részt, melyről Munkácsra ismét visszajövet a várat s a vá­ros több helyeit megtekintvén, f. hó 18-án délután Be­regszásznak folytatá útját, mindenütt a közbenesett falvakon az öszvesere - lett nép, pap és elöljáróság, s a járás szélén az illető szolgabirák s az oda'sereglett népség által fogadtatván, hová is esteli 51/i órakor fő­ispáni helytartó, több birtokos nrak s megyei tisztvise­lők kíséretében megérkezvén, az utcza szélén a városi tanács által, a megyeháza küszöbén pedig a megyei első alispán Uszkay György vezérlete alatt az összes megyei tisztikar s papság várták, hol a jelenvoltak üdvözletét és érzelmeit Tabódy József megyei főjegyző fejezé ki. A.kiráiyi helytartó ekkép válaszolt: „Örömmel látom t. ez. nraságtokat körülöttem egybegyülve, mivel a tisztikar eddigi működése felett csak elismerésemet nyilváníthatom, s mivel mindaz, mit e megyére nézve hallottam s eddig látni is alkalmam vala, biztosit arról, hogy Beregh párosítva a felséges trón iránti hü ragaszkodást a birodalom iránti méltá­nyossággal, hazaszeretö törekvéseit okoB tapintattal s a rósz gondolkozásnak elleni férfias bátorsággal foga­natosítani fogja. — Szives indulattal fogadom és osz­tom önök nyilvánított azon kívánságait, bár mentöl előbb sikerülne országunk politikai folyamát egy biz­tos partoktól környezett mederbe vezetni, melynek gyakorlatilag kivihető tervezetén naponta fáradozunk. — De bármennyire hő legyen benső óhajtásunk, ezen hazafini közös czélt hová hamarább elérhetni, kétséget nem szenved, hogy e részben is minden túlzó elhamar- kodást óvatosan mellőzni kell. „Addig is tehát, mig ezen ügynek lényeges meg­oldását közvetlen érintő lépések tétethetnének, ne csüg­gedjünk sohasem, a szükségelt tér előkészítése körül megkezdett közremunkálkodásnnkat erélyesen foly­tatni, s ne hagyjuk magunkat itt ott szárnyaló alapta­lan hírek által báborgattatni, — bizznnk inkább saját erőnkben, mely ügyünk szent és igazságos voltánál, s a nemzet Ősi jelleménél fogva, nem csak a nemzet tá­mogatására, hanem urnnk istenünk segedelmére is biz­ton számíthat, részünkről pedig csak szilárd és kitartó akaratot igényel.“ Bematattatván pedig a főispáni helytartó által az összes tisztikar, a jelenvolt külön vallás-felekezetű papság és hatósági küldöttségek s nehány előkelők, az elsőkhöz következőkép szólott: „Bereghmegye széles hazánkban egyike azon kevés megyéknek, melyet eddig még nem ösmertem. — Ennélfogva kettős örömmel jövék meglátogatni kies vidékeit és kedélyes lakosait, elismerhetni az érde­meket s segíthetni a netaláni bajokon. Az utóbbiakhoz számítom, s mondhatom, legnagyobb megütközésemre kellett hallanom azt, hogy itt némi változási birek szállongnak, melyek némelyeket nyugtalanítani látsza­nak, elleneinket pedig njolag felbátoríthatnák. Bár meg vagyok győződve, hogy ily cselszövények már elég el- kopottak, hogysem valóban s tartósan árthatnának, mégis kötelességemnek tartom önöket s az egész or­szág tisztviselőit biztosítani arról, hogy mindezen birek alaptalanok, és hogy valamint Ő cs. kir. apostoli Fel­sége, Magyarország örökös fejedelmének legmagasabb elhatározása nélkül sem törvényhozási, sem közigaz­gatási vagy egyéb kormányzati változások nem követ­kezhetnek be, úgy viszont legkegyelmesebb Urunk Ki­rályunk eddigelé is bőven tapasztalt atyai gondosko­dásától bizton lehet várni, hogy azon hü alattvalói, kik nehéz körülmények közt szolgálataikat hazafini kész­séggel és önzéstelen odaadással felajánlani siettek, minden időben legfelsőbb kegyes méltánylásra talá- landnak. — Sorsuk éB tekintélyük biztosítva van s leend jövőben is, ha hivatásuknak s kötelességeiknek megfelelnek. „A ki ehhez képességgel vagy akarattal nem bir, az a következményeket senki másnak mint önnön ma­gának tulajdonítsa. — A ki tehát tisztán érzi magát, annak nincsen oka elcsüggednie, s a ki csüggedt, hagy­ja inkább el azon állását* melyet csak rosszul fogna megvédeni. — Azonban az eddig tapasztaltak után tökéletesen meg vagyok győződve, hogy nraságtok kö­zött nem fog találkozni egy sem, ki ily eltökéletlen el vekkel bírna, sőt minden alkalmat fel fognak használni, másokat is ily álhirek visszatolására felbátorítani.“ Beregszász városa hasonlókép fáklyás menetben adá bizonyságát bü érzületének. 19-én reggel sz. mise hallgatása ntán a megyei és városi hivatalos helyiségeket szerencséltette ö ex­cellentiája magas látogatásával,saz ügykezelés minden ágai, különösen a törvénykezési, telekkönyvi és árva-ügyekről magának kellő tndomáBt szerezvén, — főleg a pontos igazságszolgáltatás iránti teljes meg­elégedését fejezé ki, különösen is kiemelvén az igazság- kiszolgáltatás élén álló 2 od alispán, törvényszéki elnö­köt azért, mert az igazság-szolgáltatás minden ágában pontos és szabatos felvilágosítást képes adni. Kihallgatván pedig a hozzá folyamodott pana­szos feleket, nagy szakavatottság, részrehajlatlanság és szigora igazságszeretettel hol felvilágositá, hol rendre ntasitá őket; különösen az úrbéri és tagositási kérdések miatt nyugtalankodó parasztságnak főispáni helytartó s másod, alispán jelenlétében nyíltan ki- mondá, miszerint ő Felsége parancsa és akarata lévén, hogy a birtokviszonyok mielőbb rendbe jöjjenek, ne késleltessék ügyüket haszontalan perekkel, és hiába való költségeket okozó Budára és Bécsbe való feljár- kálásokkal, hanem a helyett igyekezzenek inkább bé­kés utón illető volt földesnraikkal kiegyezkedni, mert ez nton többet kaphatnak, mintha magokat a törvény szigorára bízzák, s már a törvényes ítélő székeken ü- gyük keresztül ment; — ne békétlenkedjenek, árnitók- ra ne hallgassanak, mert ha hallgatnak és nyngtalan- kodnak, elvégre is a bünhődést ki nem kerülhetik és a törvényszék fog felettök intézkedni. A hivatalok megszemlélése után kegyesen íogadá több tekintélyes megyei előkelő urak tisztelgését, kik közt valának id. Lónyay György, a megye köztiszte- letü s nagy tekintélyben álló ősz férfia; Lónyay János, Bay Ferenci, Gottesmann Adolf cs. királyi kapitány, kik a 40 személyre ő excellentiája által adott diszebé- den is. hivatalosak valának, melyen az öreg Lónyay György emelt először a haza javáért fáradozó kir. helytartóért poharat, melyet a tisztikar nevében a me gyei főjegyző eme lelkes felköszöntése követett: «Valamint a természet-világban a csillagok ségi tüneményekből ítél a természetbúvár, úgymond, a jö­vőre : úgy az államéletben földiek közt élvén, földi s velünk élőben kell, hogy keressük jövőnk reményé­nek horgonyát s támaszát. Ily remény-csillagként tű­nik fel előttem a gróf Pálffy család, mely czimerében is a szerencse kerekét viseli jelképül, és szerencsés is vala mindig; mert hazafias érzelme mellett bűi k­ké lévén királya iránti hűségben is a hívek leg0 hivebbjei közt állani, az uralkodók teljes bizal­mával és igy a haza java előmozdításában is hat­hatóssággal birt. E fényes családnak méltó ivadé­kát van szerencsénk gróf Pálffy Mór magyar kir. helytartó ő nagyméltóságában körünkben tisztelhetni, érte emelem poharamat kiuek polgári és hadi érde­meit azt hiszem, legméltóbban épen avval vagyok ki­emelendő,ha azt mondom,hogy e Pálffy az,ki teljes buz­galommal csak Magyarország s koronája jogainak a birodalom érdekeivel egyesítendő s a törvényesség örök zöldjével ko8zoruzott boldogságát czéllozza, — segítse tehát az ég őt áldása s a hazafiak támogatásával a magasztos czélhoz: hogy a király, haza éB birodalom közös javára sokáig éljen 1“ A kir. helytartó viszont a megye érdemteljes fő­ispáni helytartója és Öszves vendégei, de különösen id* Lónyay György, Lónyay János, Bay Ferenczért, min- a megye oly férfiaiért emelt poharat, kik igaz haza­szeretettől áthatva és önállóak lévén, nem a visszavo- nnitság, hanem a közeledés ób Felséges urunk kirát lyunk iránti tántorithatlan bü ragaszkodás kimutatásá­ban keresik a honboldogitást. Ebéd után végre délután 4. óra tájban kir. hely­tartó nr ntját Ugocsa felé folytatandó, a főispáni hely­tartó és számos megyei s városiak, mintegy 14 kocsi kíséretében ismét útnak indult ő excellentiája; a város s az ntban ért falvak népe lelkes éljenzései közt a ha­tárig érvén, a főispáni helytartó rövid bucsn-beszédet mondva, e megyét s tisztikarát tapasztalt szigorral pá­rosait kegyes indnlatiba s pártfogásába ajánlván, és a Felséges Uralkodónak hazánk boldogitását s a közjó elő­mozdítását ezélzó minden lépéseire az ég áldásit, őt pedig sokáig éltetni kivánváD, ő excellentiája a főis­páni helytartó s egész tisztikarával! tökéletes s teljes megelégedését nyilvánitni méltóztatott. Tabódy József, bereghmegyei főjegyző. A magyar írók segélyegylete. Az igazgató választmány határozatából folyvást közzé tétetnek a pénztárnoki évnegyedes jelentések. Az alább következő jelentés a folyó év második évne­gyedéről szól. Itt is megjegyzendő, hogy az oly ado­mány, mely e jelentésben elő nem fordnl, nem érkezett be az egyesülethez s azért azok, kik netalán ilynemti hiányt tapasztalnának, szíveskedjenek bejelenteni az egyesületnek, hogy mielőbb ntána járni s helyre pó­tolni lehessen. Jelentése a magyar írók segély­egylet e pén z támókának az egylet pénz­tári állásáról a f. 1862. év második ne­gyedében. Tekintetes választmány! Van szerencsém benyúj­tani a magyar irók segély egylete pénztár-forgalmának kimutatását e folyó 1862. év második negyedéről. Ezen számadási kivonat kimntatja , hogy ezen másod-negyedévi bevétel az első negyed-évről átesett 11,797 ft 42 kr. pénztármaradvány­nyal................................................... 20,531 ft 94 krt tesz; kiadatott pedig az egylet czél- jainak megfelelőleg a számadás rész­letes kimutatása szerint .... 1,060 ft 46 kr melyet levonva a bevételekből, tesz az egylet összes pénztárállapota ezen második negyedév végével . . . Megvan pedig valósággal ezen összeg a számadás részletes kimu­tatása szerint: a) értékes kamatozó papírok­ban . . . . 6,391 ft, 19,471 ft 48 krt

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents