Sürgöny, 1862. október (2. évfolyam, 225-251. szám)
1862-10-25 / 246. szám
Második évi folyam. 246 szám 1* *— 1862. Hierkelini-hivatal: Uri-utoza Libasinszky-ház. kiadó hivatal: Bárótok tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban, bárótok tere 7. szám. földszint. Vidéken bérmentes levelekben , minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. Vidékre, naponkint postáz ft kr ft ke ft kr f , Egászévre 16 — Évnegyedre 4 — Igéssévre 16— Évnegyedre 4 — Pálávre 6 — Pálávre 6 — HIVATALOS RÉSZ. Ö és kir. Apostoli Felsége f. évi mindszenthe 7 én kelt legfelsőbb elhatározásával, a Zaránd , Közép-Szolnok és Krasznavármegyékben, egy Kővárvidékén rendelkezés alá jutott közigazgatási és vegyes járási hivatali tisztviselők és szolgák kedvezményes időszakát még hat hónappal, azaz jövő 1863 ik évi böjtmás hó végéig legkegyelmesebben meghosszabbitani méltóztatott. Az e tekintetben szükséges pénztári intézkedések megtétettek. Stark József pécsi gombkötőmester vezetéknevének „Ercsi“ re leendő átváltoztatása legfelsőbb helyen kegyelmesen megengedtetett. Faszl József szegedi gombkötőmester vezetéknevének „Hordósi“-ra leendő átváltoztatása legkegyelmesebben megengedtetett. A kassai cs. k. országos pénzügyi igazgatóság osztálya Krauss Béla ideiglenes pénzügyi fogalmazót egy megüresedett harmadik osztálya ideiglenes pénzügyi fogalmazói állomásra áttétel útján kinevezte. A Békésmeryében újólag kiütött keleti marhavész alkalmából Szarvas városában f. hó 19-ére eső országos vásár megtartása betiltatott. A Gácsországban uralgó keleti marhavész alkalmából a sárosmegyei Szvidnik és Zboró helységekben f. hó 27 én és illetőleg 28 án tartandó országos vásár betiltatott. NEMHIVATALOS RÉSZ. Tájékozás. Ma ismét új olasz remények napja van. A dolgok mégsem állnak oly roszul, mond az olasz sajtó, mint Thouvenel leléptekor állni látszottak. E remények a császárnak Thouvenelhez intézett levele nyomán keltek ki ismét. Az olasz sajtó úgy okoskodik, hogy ha a franczia politika Olaszországban nem változott, ennélfogva mihelyt a Drouyn de Lanys által teendő új javaslat Rómában el nem fogadtatik, a franczia katonaságnak el kell vonulnia s a római népre bízni, hogy a maga kormányáról rendelkezzék. Az „Ind. beige“ egy pár levelezője is osztja e nézetet, s egy épen annyira megy, hogy az örök város odahagyatásának idejét is jövő tavaszra határozza meg. A franczia kabinet magatartásából azonban ekkorig bizton csak annyi tűnik ki, hogy nem akar Olaszország iránt határozottan ellenségesnek feltűnni. Mutatja ezt az is, hogy a brüsseli követi állomásra nem Montessay, mint az olasz ügy ellenei várták, hanem Malaret neveztetett ki; valamint továbbá az is, hogy Bourqueney rendkívüli küldetéséről Rómába, hol a Latour d’Auvergne által kifejtendő javaslatoknak útját kellendett előkészítnie, szintén lemondtak. Másrészt azonban az egész helyzet ellentmond azon felfogásnak, mintha a franczia politika válság elé akarná Rómában a dolgokat hajtani. Czélja a kibékítés, mint kijelenté, s ez érdekben most mind Tarinban mind Rómában új erőfeszítésekre készül, mit a „France“ mai távsürgönye is mutat. Mit tenne a franczia kormány azután, ha most ismét vagy épen egyszerre mindkét helyről non possumussal felelnének, ezt előre akarni mondani, nagyon kockáztatott dolog volna. Egyelőre azonban úgy látszik, hogy Ratazzi komolyan akar e kibékítési politikához segédkezet nyújtani. Nov. 15-kén a parlament elé fog lépni, s kifejtendi ez előtt azon erőfeszítéseket, miket a római kérdés megoldása ügyében tett, s azon akadályokat, mikre talált; egyszersmind pedig fölhívacolja a parlamentet, hogy az eddigi politikájában megmaradjon, anélkül, hogy a türelmetlenségig ragadtatná magát, vagy pedig elcsüggedne. Így szólva , látszólag a parlament elhatározására bízná a jövő politika megállapítását; egy briai tudósító azonban biztosít, miszerint semmi kedve sincs a visszalépésre s valószínűnek tartja, hogy a kamrát, ha nem fogadja el az ajánlott politikát, fel fogja oszlatni. Az, hogy Durando megtartja tárczáját, bizonyságául látszik szolgálni, hogy a miniszérium a követekhez intézett közjegyzékben sejtetett erélyesebb politikája komolyan el van határozva. A dán német viszály ügyében, melyről már jó ideje nem volt szó, nevezetes mozzanat adta magát elő. Anglia külügyministere, kiről Cavour azt mondá, hogy a legszabadelvűbb minister Európában, végre azon meggyőződésre jött, hogy Dánia az 1851 - 52 ben Németország irányában vállalt kötelezettségeket nem teljesítette, s ennélfogva a jelen szerződésellenes és törvénytelen állapot megszüntetése végett ajánlja az őszalkotmány eltörlését, a tökéletes nyelvi önállóságot egyház, iskola és hivatalban Schleswig számára ; átruházását a pénz s budgetügyeknek a kopenhágai birodalmi tanácstól a Schleswig - holsteini rendekre. Lord Russel ezen ajánlatokat nem csak Kopenhágában téteté, hanem egyszersmind a többi hatalmakkal is közlé. A kopenhágai kabinet sietett ugyan kijelenteni, hogy ez ajánlatokat el nem fogadja, hozzátevén, hogy azokat soha egy dán kabinet sem fogadhatja el; azonban, ha a hatalmak azokat elfogadnák, talán mégis akadna dán kabinet, mely lehetségesnek tartaná az elfogadást, ha csak még ez maga is meg nem gondolná magát. Lapszemle. A „Pesti Napló“ tegnapi száma egy köztiszteletben álló hazafi által, ki a nemrég lefolyt idők alkotmányos küzdelmeiben a zászlóvivők közé tartozott és a ki a legközelebb múlt országgyűlésnek is egyik legkitűnőbb tagja volt, — ugyanezen lap szerkesztőjéhez intézett levelet közöl. A névtelen szerző, — levele elején — az úgynevezett programra- csinálás ellen nyilatkozik. Valamint nem lehet mától holnapig alkotmányt csinálni — mondja tovább — épen oly kevéssé rendeztethetnek a zilált alkotmányviszonyok programmok által. Szerző elismeri annak valóságát, mikép a feszült viszony, melyben a nyilvános hatalom irányában állni kényszerülünk, minden szellemi és anyagi vonatkozásokra nézve ártalmas. Ezután így folytatja: „És mind igaz ! Igaz az is, miként a mindkét részről bekövetkezett csalódások higgadtabbra hangolták a kedélyeket, s ma már nyugodtabban elmélkedünk azon módok és feltételekről, melyek által megzavart közéletünket rendezni, és az alkotmányos factorokat törvényes alapokon azon öszhangzásba hozni lehessen, mely nélkül országok, népek, nemzetek csak tenghetnek, de soha fel nem üdülhetnek, annál kevésbé virágozhatnak , —egyesek, családok és községek pedig inkább csak térbeit és átkát, mint előnyeit és áldását érzik a társadalmi életnek. Ez ismét igaz — de daczára ezen igazságoknak, erősen ragaszkodom abbeli nézetemhez, miként e bajok orvoslását egyesek programmjan még sem eszközölhetik, hanem az igaz gyógyszert csak azok nyújthatják, kiket hazánk törvényei szerint a megoldás tiszte és kötelessége kizárólag illet, ezek pedig : Az uralkodó és a nemzet, mely országgyűlésileg nyilatkozik . Midőn az 1849-iki szerencsétlen események után az akkori kormány, — nem figyelve a múltnak szent hagyományaira, százados szerződésekre és alaptörvényekre — kizárólag hatalmára támaszkodott, és a birodalomnak újbóli alakítását kénye szerint merte megkísérteni, akkor a legyőzött magyar nemzetnek teljesen igaza volt törvényes jogaira hivatkozni, és ezeket a magyar király legitim jogaival szoros kapcsolatban elsorolva, kijelölni azon alapokat, melyeken egyedül és kizárólag lehetséges Magyarországnak megbomlott alkotmányos szervezetét és az összes birodalom irányában megszakgatott viszonyait törvényesen újból rendezni, sőt a körülmények igényeihez képest, amenynyiben szükséges, még módosítni is. Ma már, midőn ama kísérlet teljesen hajótörést szenvedett, és az uralkodó azon meggyőződését nyilvánította, hogy az alkotmányosságot nemcsak Magyarországon — hol az ezeréves — ismeri el, de szükségesnek tartja azt többi örökös tartományaira is az ottani viszonyokhoz képest alkalmazni, s ezen szándékát egyedül attól föltételezi, hogy Magyarországnak és a magyar koronához tartozó társ-országoknak viszonyai a birodalom többi országainak ezen változott állapotával olyan öszhangzásba hozassanak, mely a pragmatica sanctio értelme szerinti egyességet jövőre is biztosítja. Ily helyzetben az uralkodónak ilyképen nyilvánult szándéka irányában egy lépéssel tovább kellett mennünk, és egyenesen azon tényezők és személyek felé kell fordulnunk, kiket a fent irt nagy feladásnak megoldása megillet, és a kik e megoldásra szükséges törvényszerű hatalomnál bírnak is. 1860-ikban lelkes hazafiak megkísértették ezt; kísérletük legtisztább szándéka , de mégis tévesztett volt. Nem csoda ! — azon nagy, úgyszólván teljes veszteségek után, amelyeket hazánk szenvedett, azon hitben éltek az oktoberi diploma kieszköszlői, hogy ha csak nemzetiségünket megmenthetik, és belügyeink autonóm vezetését visszanyerhetik, egyelőre ki lesz elégítve a — legdrágább kincseinek birtokába visszahelyezett — nemzet; én legalább azt hiszem, hogy ezen reményben léptek a rehabilitált megyék és a 48 ki alapokon választott országyűlés elé. Csalódtak — legjobb szándékuknak teljes mél-* tánylása mellett mondom ezt — csalódtak ! — Hibájok, mely hazafias fáradozásaiknak sikerét a priori már compromittálta, az volt, hogy mindent csak úgy adományoztak (actrogáltak) — s e szerint jog és kötelesség helyébe kegyelem és ígéreteket nyújtottak, mit a nemzet képviselői, kiknek a nemzet jogait érvényesitni s e végett a kormány kötelességeit is constatkrozni volt feladásuk — igy el nem fogadhattak. Hibájuk hasonló eredményű azokéhoz, kik alkotmányok készítésére vállalkoznak, vagy a feldúlt közéletet programmokkal reményük rendes vágásba viszszavezethetni. Márpedig, valamint alkotmányt készíteni és programmokkal a helyzet nehézségeit legyőzni lehetetlen : úgy adományozás (octrogiozás) által egy, már alkotmányos életet élt nemzetet kialégitni nem lehetett, nem is fog lehetni soha. Magyarországnak ezeréves, vele együtt fejlődött TÁRCZA. * Ki angol önkénytesek*) Tíl Angliának csodálatos betegsége van, mely nem veszélyes ugyan, azonban valahányszor a paroxismus rő, Anglia vért veszt, azaz elszegényül, s e következményt a szomszédok is megérzik. A betegség különböző jelenségek által hirdeti közelesét. A beteg nyugtalankodik, haragos lesz, elégültlen magával és másokkal, végre lázba esik. Agyában született rémképeket létezőknek tekinti, s az öt környező barátait halálos ellenségnek tartja, ki élete ellen tör. A barátokat másképen látja, mint azok valóban ott állanak ; azt hiszi róluk, hogy számuk légió, hogy irtóztató fegyverekkel, vas pánczéllal és öldöklő szuronynyal vannak ellátva, hogy a veszély a lehető legnagyobb; egy szóval azt hiszi, hogy őt elevenen megeszik. S bárha a beteg még jó erőben van, addig nem szűnik nyugtalansága, míg mindenféle kigondolható fegyvert és pánczélt nem rakott magára. E betegség neve : rémület a franczia invasiótól; székhelye a képzelő tehetség, mert más alapos oka e rémületnek nem lehet, miután a félelem gyengeségből származik, Anglia pedig mind hadserege, mind mamnája által igen erős. Némelyek azt állítják, hogy az angol bátor, de nem elég katonás ; ez talán régebben igaz lehetett, azonban a krímiai hadjárat ellenkezőt bizonyít. Kezdetben majd minden utazó a fentemlített balfogalmat osztja, s csak később látja be tévedését. Az utczákon sétáló igen kevés katona fehér kis pálczával kezében, a Wireballban őrködő foot-guards és horse-guards az idegenre nem tesznek igen martiénig benyomást, kivált ha visszaemlékezünk a franczia katonára, ki szereti a világhódítót játszani, csákóját félrecsapja, bajuszát kipödri; de tulfelől csakhamar megbarátkozunk az angol katona nyárspolgári külsőjével, ha elgondoljuk, hogy a franczia katona oldalán kard csüng, s ha egy polgárral összezördül, a kard rögtön elhagyja hüvelyét, mi a polgárra nézve annál kellemetlenebb, mivel ő csak két öklével rendelkezik. Ha egyszer kibékültünk az angol katona külsejével, az összes hadseregrőli nézetünk csakhamar megváltozik, főként ha elgondoljuk, hogy e hadsereg Inkermannál mily dicsőséggel harczolt s mily nehéz körülmények közt foglalta vissza Indiát, főként ha meglátogatjuk a woolwichi arsenálokat és kaszárnyákat, hol naponkint tízezer munkás dolgozik, s hol mindennemű hadikészület a tökély legmagasabb pontját érte el. Föltűnő körülmény, mennyire népszerűtlen az angol hadsereg magában Angliában , mit abból lehet kimagyarázni, ha megfontolják, minő elemekből áll e hadsereg, s minő a közérzület az angol népben. Az angol nem harczias szellemű, hideg, nyugodt, előrelátó, vitéz, de csak akkor verekszik, midőn máskép tenni nem lehet, akkor pedig jól verekszik. Az angol nem szereti a sallangot, lármát, parádét és harczias jeleneteket, melyek reánk nézve annyi varázszsal bírnak. *) Cobden és Malot műveinek adatai után. Angliában nem lévén törvényes sorozás, az újonczok többnyire a társadalom legaljasabb egyéneiből állíttatnak elő, kiknek sem mesterségük, sem állásuk, sem jövendőjük, sem kedvük a munkára. Szép dolog ugyan, midőn egy ifjúnak rém kell hét évre, akarata ellen, elhagyni az apai házat, de ennek is megvan rosz oldala. Az angol rendszerrel a katona nem kötelességből katona, hanem mesterségből; nem áldozza életét a hazának, hanem azt eladja. Azért az angol katona jutalma rendszerint pénz. Pénzt kapott Wellington, (több milliót), pénzt kaptak közelebbről Indiának visszafoglalói, (minden katona egy fontot s még valamit). A toborzás London egy városrészében folyik legnagyobb mértékben: Westminster környékében, Charles Streetben. Meglátogattam egyszer egy ilyen barlangot, hol szalagos őrmester verbuvál ő felsége szolgáltára. A leendő hősöknek nem igen bizalomgerjesztő arczuk van, s az idegen önkénytelenül tárczájához kap. Pedig egyszer besorozva, igen jeles katonák válnak belőlük. Az angol azonban nem bízik eléggé a hadseregben s innét az említett betegség alaptalan oka. Ezenfölül az angol státusférfiak még szándékosan növelik a franczia invasiótóli félelmet, így például lord Palmer- Bron 1845 ben figyelmeztette a parlamentet, hogy a gőzerő átváltoztatta a partraszállitási évközöket s most könnyű gőzhidat vetni a tengerszorosra. Pell ez állítást megczáfolta mondván, hogy gőzhidat kétfelől lehetene készíteni.Robert Pell meghalt.Lord Palmerston 1860-ban igy szólt: „Emlékezem sir Robert Pell ama nyilatkozatára, hogy a gőzerő egy hidat vetett a leaderzárosra, s hogy Anglia megszűnt sziget lenni.“ • Ilyen móddal igyekszik a nemes lord az angolok betegségét fenntartani, mibe segédkezet nyújtanak neki a többi nemes arak is. Egyik azt mondja : néhány járó alatt 30 sorhajót megrakhatni Cherbourgban lovaskatonákkal és ágyukkal; másik azt súgja, hogy a francziák irtóztató módon készülnek s titokban roppant nagyságú hajókat építtetnek, így az izgatottság soha ki nem alszik az angol népben s ennek köszönhetni az angol önkénytesek felállítását is. Ezt bizonyítják lord Elcho szavai, ki így szólt :• „Az angolok svégyeién, hogy oly katam ország mint Anglia a félelem betegségében szenved, ez okból teremtették az önkénytes csapatokat.“ A mozgalom nagyszerű volt. Egy nép lemondott szokásairól, ízléséről, hogy veszélyben vélt szabadságát megőrizze. Az angolok, kik semmi katonai dolog iránt nem voltak rokonszenvvel, egyszerre mindnyájan katonákká lettek , czélra meetingek alakultak. Az erős és fiatal emberek személyeket és idejöket áldozták, míg a gyönge testalkatúak és gazdagok pénzzel álltak elő. Nem közvetlen nyomás, de egy távoli veszély lehetősége néhány hó alatt kétszázezerből álló hadsereget bírt organizálni. Azonban ezen organisatio igen hiányos volt, amennyiben a munkások abból kizárattak. Azaz oly magasra tették szándékosan az egyes önkénytes kiállítási költségeit, hogy a munkás osztály ez által az organisatióból kimaradt. Más országban a munkás osztály ezért neheztelt volna, Angliában nem igy történt. A munkások összebeszéltek s külön századokat alakítottak, melyek csupán munkásokból állanak. — Ezt látván a többi osztályok, megdöbbentek s aláírást szervezvén a munkások javára, azokat magukhoz vonni igyekeztek, de a munkások nagyrésze külön maradt. . . Most.mtár két ésre, hogy az önkénytesek szervezve vannak s meg kell vallani, hogy bár sok imittamott a ssepíl a kalapon, az aranyozás stb. egészben e csapatokhatalmas s katonailag jól gyakorlott haderőt képeznek, melyetteljességgel nem lehet a más országok nemzetőrségéhez hasonlítani. Nem lehet pedig azért, mert az angolok ez intézményben is kimutatták a velük zületett kitartást s a testi gyakorlatokbani jártasságot. A kötelesség náluk játékká váljt s épen azon kedvvel megy az angol czélt lőni, mint megy a ercket-ground-ba, kedvencz játékát űzni. A katonásdiban is elkezdődtek a fogadások, kihívások atb. s nem sokára az önkénytesek a rendes katonákon listnlteznek. Rémülhető, hogy ekkor Anglia is kigyógyuland betegségéül , annyira bizánci önkényteseiben, miszerint nem, bolondithatja el többé státusférfias izgatása s megtagadja a roppant budgeteket, melyeket tőle a franczia Invasiótók rémülettel csikarnak ki. Midőn eljövend az idő, akkor az önkénytesek nem csak Angliának, hanem egész Európának nagy szolgálatot tettek, mert az angol katonai költségek leszánlását francziaország s utána egész Európa követendő V . Szertt László Társulat. Pe street. 18. A '^Szent-László Társulat elnöke Lonovic^ József* érs^jtő exja az egri érseki megyéből küldött adómáttyösszeget vevén, Bartakovics Béla egri érseki excjához a következő sorokat intézte:: * í :t ‘ ''jjNagymédtesága és főtisztelendö érsek nr! Vettem excládnak* múlt hó 4-én 1159. sz. a. kelt fennbecsü levelét, melynek kíséretében a Szent László- Társulat részére érseki megyéjében újonnan begyült 1038. o. é. st és 84 kr. átküldése mellett tudtomra adni méltóztatott, hogy a társulati tagok száma ismét 1965- tel szaporodott. Társulatunknak ezen szép haladása a nilgod bölcs kormányával diszlő érseki megyében örvendetes tamuágans szolgál azon követésre méltó ernyedetlen buzgalomnak, melyet az exclád főpásztori dicső példája s intő szózata után serényen induló megyebeli derék lelkész urak társulatunk szent ügyében oly sikeresen kifejtenek. Fogadja ezért excliád és a vele közreműködő lelkész urak s egyéb társulati tagok is mind magam, mind társulatunknak szavakban eléggé nem nyilvánítható, legőszintébb háláját. Ha a kivitelben idestova nehézségek is mutatkoznak, ezek irányában az egermegyei derék papságnak engedést nem ismerő buzgalma azon biztosítékot nyújtja, hogy a felmerülő akadályok tevékenységének nem lehangolására, hanem felfokozására fognak ösztönül szolgálni. Többire nagybecsű hajlamaiba kitűnő tisztelettel ajánlottan vagyok stb. Pesten oct. 13-án 1862.“ ,Pest, prct. 18. A Szent-László-Társulat központi választmányának folyó hó 14-én tartott havi gyűlésén a társulat által megajánlott segélypénzeket megköszön. 14. . . A nő levelek közt miként múlt számunkban közöltük, a Bejrut melletti gaziri papnövelde növendékeinek eredetileg arab s franczia nyelven irt bálairta magyar fordításban olvastatott. Sietünk ezen mind tartalmára, mind keleties költészeti irályára nézve érdekes iratot hü fordításban ezennel közölni: „Gaziri papnöveldében Nagy-Boldogasszony napján, 1862. Az igen nagy, igen szent, igen erényes főpapnak, főtisztelendő Lonovics József ő nagyságának, a massai érseknek, a Szt.-László-Társulat elnökének, stb. Kit Isten tartson! Alázattal csókolván főtisztelendő nagyság ruhájának szélét s ahhoz, a ki fenn a dicsőségben székel, imáinkkal folyamodván, hogy hosszabbítsa napjait, és tisztelettel kikérvén imáinak segélyét, a melyeket Isten mindig hallgasson meg, megmondják főtisztelendő nagyságnak, mi az oka, hogy mi ezen levelet írunk. Először: hogy hálát mondjunk azon jóságnak, mely édesebb mint a méz, azon tudománynak, mely fényesebb mint a világosság, azon erénynek, mely a szentekéhez hasonlít, a határtalan bőkezűségnek, az igen tisztelt püspöknek, a Sz.László-Társulat elnökének; mert ő, aki oly nagy, az ő tekintetére méltató a Libanon hegyének és Syria lapályainak szegény gyermekeit s küldött bőkezű alamizsnát a gaziri papnöveldének. Üdv neked, Szent-László-Társulat ! támogasson téged a te szent védnököd, gyámositson s fejtsen ki téged, hogy terjeszthesd ki vitorláidat, miszerint a szeretet hajója messze vidékekre vihesse a te jótéteményeidet. A gaziri collegium kisded gyermekei felemelik kezeiket, kiterjesztik karjaikat a csillag hímzett ég felé, kérik az élők, és holtak Istenét, hogy téged örökre áldjon. Másodszor: Főtisztelendő nagyvádnak alázatos szolgái tisztelettel jelentik, hogy, ha valaha, most legszükségesebb bölcs s jámbor papokat, keresztény tanítókat ezen ország számára nevelni. Íme az Isten szava hangzik, erős mint a villám, mely olykor a mi Libanonunk cédrusainak csúcsait összezúzza; és ime Syria szakadár görögei meg akarnak térni. Ime főtisztelendő Gregorios, Homsnak szakadár érseke Bejrntban letette a katholika hitvallást. íme ő küldetett főtisztelendő Babous katholikus görög patriarcha által. ime ő befutja Mari Hivum hegyeit, s ime egész szakadár helységek járulnak eléje. íme Fenech Jézus társasági atya, ki őt kiséri, azt írja, hogy itten az emberek seregestül térnek át; fél év alatt a katholikus egyház sorai tizenötezer szakadár göröggel fognak szaporodni. S mi alázatos gyermekei főtisztelendő nagyságnak, mi mély tisztelettel mondjuk, hogy, mielőtt két év lefolyt, sok papjaink legyilkoltattak azon borzasztó szerencsétlenségben, a mely hegyeinket megrendité, s azért szükséges, hogy új papok képeztessenek a régi katholikus lelkészségek, valamint az újonnan megtértek számára is. S imen tisztelendő nagyság, kit az Isten mindenkorra áldjon, s ime Sz.László-Társulat választmánya, melyet Isten tartson, küldött tisztelendő Damas atyánknak egy bő, nagylelkű , dús alamizsnát, misze- Szombat, October 25.