Sürgöny, 1862. november (2. évfolyam, 252-276. szám)
1862-11-19 / 266. szám
Második évi folyam. 266 szám — 1862. Szerda, november 19 Szerkentő-hivatal: Uri-utoza Libasinszky-ház. Kiadó-hivatal:'barátok-tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó- hivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidákan bérmentes levelekben , minden posta-hivatalnál. __■■ __mm SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. ft kr ft k* Egéssévre 16 — Évnegyedre 4 — Félévre 8 — ft kr f. ta Erre az évre 16 — Évnegyedre 4 — HIVATALOS RÉSZ. Ö cs. k. Apostoli Felsége 1. évi oct. 31-ről kelt legfelsőbb határozatával, Szandház Károly pesti szobrászt a minta-tan tanárává, a magyar kir. budai József-műegyetemnél legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A kereskedelmi ministérium rendelete, érvényes minden koronaországra, a fél nykrnyi pótlék megszüntetésére vonatkozólag, a megbélyegzett levél-borítékok eladásánál. Hogy a bélyeggel ellátott levél-boritékok számára, melyek ketlönnemű sikkasztások ellen tökéletes biztonságot nyújtanak, nagyobb kelendőség szereztessék, a fél nyárnyi ősziét behajtása minden borítéktól, melynek eddig elő a vevők által, a készítési költségek hason-értékéül kelle befizettetnie, s a posta-hivatalok által a kincstár számára leszámittatnia, 1862. dec. 1-től fogva megszüntetik. E szerint a borítékok vevőinek ama naptól fogva, csupán amaz érték-őszieteket kellene befizetniük, melyekre a bélyegekszólnak, s a postahivataloknak is csak ezen őszieteket kellene a kincstár számára beszámitniok. NEMHIVATALOS RÉSZ. A földhitelintézet *) holnapi gyűlése rendkívüli mozgalmat, s közérdeket költ a fővárosban. Mintegy köztudatban látszik lenni, mily nagy horderejű azon első lépés, melylyel az új hazai intézet életjelét adja, magát szervezi, s működését rendszerezi. A földhitelbank a sikernek ugyanannyi, sőt több esélyeivel bír, mint bármely más anyagi vállalat. De épen úgy, mint bármely vállalat, meg is bukhatik. Az eredmény első rendben azon alapítóktól függ, kik az intézetre keletkeztekor eldöntő befolyást gyakorolnak; másodszor azoknak eljárásától, kiket bizalmuk az üzleti kezelésre fog kijelölni; függ végre harmadrendben a közönségtől. Az ügy holnapi, első stádiumában, még csak azokkal állunk szemben, kiktől első rendben föltételeztük az eredményt. Ugyanis a holnapi gyűlésnek feladata az alapszabályok 34. §-a által van kitűzve s korlátolva. E szakasz így szól : „A biztosítási tőke alapítói minden különbség nélkül az első befizetés után egy hónappal összejövetelt tartanak, és ideiglenesen az intézet elnökségét, igazgatóságát s a felügyelő bizottmányt kinevezik, s az egész ügyvitelt a szabás) Önként értetődik, hogy e lap hivatalos állása semmi vonatkozással sincs az e czikkekben kifejtendő teljesen egyéni nézetekre. K. A. lyok értelmében rendezik, általában míg a 13. §-ban érintett tagokból közgyűlés alakulhat, ideiglenesen a közgyűlés teendőit viszik.“ A mostani közgyűlés teendője tehát végre valahára megalapítani a földhitel-intézetet, hogy működését, melyre az ország jóvában vár, megkezdhesse. Nem kételkedünk, hogy az intézet nagyérdemű alapítóinak, saját érdekükben sikerülni fog, elnökül s igazgatókul oly férfiakat választani, kiket e tárgynak tüzetes tanulmányozása mellett mindenek felett gyakorlati szakismeret ily gyakorlati állomásokra természetszerűn kandidál. És nem kételkedünk, hogy az intézet többi hivatalainak betöltésében az elnökséget s igazgatóságot ismét csak ezen főszempont fogja vezérelni. Mert itt országos érdekű anyagi vállalattal, nem pedig valami jótékony, ápolós nyugdíjintézettel van dolgunk; kiket itt alkalmaznak, azért kell alkalmazni, mert értenek a dologhoz; nem pedig, mert ágról szakadt árvák, bénák, öregek s keresetre különben képtelenek. Ami az ügyvitel rendezését illeti, a magyar intézetnek az a szerencséje, hogy nem kénytelen a kezdeményezés experimentatión átvergődni, hanem megtett tapasztalatok után s kész példányok közül választhatja azt, mi birtok- s jogi viszonyainknak megközelítőleg leginkább megfelel. A magyar földhitelbank osztja másnemű hitelintézetek sorsát abban is, hogy mindenekelőtt magának van hitelre szüksége, a maga hitelét kell megalapítania, hogy sikert vívjon ki. Mielőtt azonban ama módokra s eszközökre térnénk át, melyek által ez elérhető, nem lehet meg nem állapodnunk egy körülmény szemügyre vétele végett, mely egyrészt hízelgő a még létre sem jött intézetre nézve, de másrészt nagy veszélyt is rejt méhében. Értjük azon köztudomású dolgot, hogy némely társországok részint óhajtásaik, részint nehezteléseik nyilvánításával tudatták, hogy ők is akarnák az új intézet jótékonyságát élvezni. Ez egy kényes tárgy, melyet szőnyegre sem hoztunk volna, ha az hallgatással elintézhető volna. Mint tudva van, Horvátországból több hang hallatá magát, oly értelemben, mintha a magyar földhitelbankkal csak magunkról gondoskodtunk volna önzőleg, nem törődve a társországgal, míg mások, slavoniai, földbirtokosok részvéte miatt azt veték szemünkre, hogy politikai célzatokat ápolunk titokban. Mindezekre illetékesen megfeleltek a „Pesti Napló “-ban. De könnyen megfoghatólag nem elégeljük mi sem, magyarokul, hogy megfeleltünk a horvátoknak, hanem eleven az óhaj körünkben, hogy a társ-országok, melyeknek érdekei a mieink is, részünkről szívélyes méltánylatot tapasztaljanak. Más oldalról Erdély is, melyneknagyobb birtokosai a Királyhágón innen is birtokosok, s melynek viszonyai oly soknemü érintkezésben állnak a mieinkkel, s melynek hitelszüksége tán még égetőbb, mint Magyarországban, sokak kegyeletes részvétének örvend. Nem is fogja senki tagadni, mikép érdekeink közösségénél fogva is kívánatos, hogy a társországok akár a pesti, mint központi intézet fiókjaiban, akár önálló intézetekben bírják gazdászati fejlődésük ezen tényezőjét. De teljes lehetsen ebbeli közös óhajtásaink valósítására e pillanatban, s a mostani közgyűlésnek valamit tenni. Mert, ha már általán kétséges, hogy ily roppant terjedelmű földterület hiteligényeinek megfelelő nagyszerű intézet a czélnak megfelelőig igazgatható-e? ügyei átnézhetők-e? s ilyennek példáját sehol sem is találjuk, (lévén magában Poroszországban tiznél több jelzálogbank): bizonyosnak látszik előttünk az, hogy még csak megindulandó intézetünk tett körének ily tágítása annak nehézkességét s csakhamar teljes megakadását eredményezné, miről azonnal meggyőződünk, ha megemlékezünk arról , hogy Horvátország, de még nagyobb mértékben Erdély birtokviszonyai, jogszabványai, törvénykezése, közigazgatása a mienktől tetemesen elütő alapokra fektetvék, habár ideiglenesen is. Tehát már ezen egyetlen szempontból is e kérdéseket nem tekinthetni a pillanat feladatának, hanem a jövő kérdései közé kell sorolnunk, miket érlelni, fejteni kell. De ezen merőben gyakorlati szemponton fölül, mennyi politikai körülmény tapad e kérdéshez, miknek tisztázása legjobb óhajtásunk ellenére is, vajmi soká húzódhatok. ro we,atarmakeknek e pillanatban fölvetése veszélyeztetné a létesítsén küszöbbe ért intézet létrejöttét is. A magyar földhitel-intézet megnyerte a Fölség engedélyezését, igeniszte azon alapszabályok alapján, mik hosszadalmas tárgyalások után végre szentesittettek. Ezen alapszabályok terén a társulat rögtön életbe léphet. E térről lelépve a társulat nem létezik. Ha tehát a mostani gyűlés a társországoknak az intézetbe egyszerű bevonatását tűzné czélul, uj alapszabályokat kellene kidolgoznia, s mint egy alakjában s czéljaiban uj társulat uj engedélyért kellene folyamodnia; az uj tárgyalás — tekintve a fenforgó bonyodalmas kérdéseket, érdekeket— a végtelenbe nyúlhat; — és— bármeddig tart, azalatt sem a többinek, de Magyarországnak sem volna hitelintézete. De már csak annak egyedüli hite is, hogy a magyar hitelbank szervező gyűlése a szervezés helyett ily messze kiható s a czéltól messze elvivő vitákba bocsátkozott, nem fogná-e a gyakorlati pénzvilág szemében megingatni az intézet hitelét, melyre épen kezdetben legkényesebbnek kell lennie?? Nem hisszük, hogy mások iránti méltánylat magunk iránti méltatlanságra kötelezne. Nem teszszük fel tehát senkiről, hogy a magyar földhitelbank létrejöttét épen létrehozása pillanatában akarná kockára tenni. Hozzászólván köteles nyíltsággal a tisztelt alapítók legközelebbi teendőihez, szabad legyen folytatólagosan azokhoz intézni némi szerény észrevételeket, kiktől a hitelbank sorsát másodrendben föltételeztük. Ha semmit sem mondandunk is, mire figyelmük amúgy is ki nem * terjeszkednék, legalább a közönségnek az intézethez kötött várakozásait fogjuk talán helyes mértékre vonni, s eszméit tisztázni, mi ismét csak az intézet javára leend. Kecskeméthy Aurel* Béla, nov. 17. L. A helybeli centralista lapok elejétől fogva kancsal szemmel olvasták a hírt, miszerint a nagyvárad-kolozsvári vaspálya számára biztosítva vannak a tőkék. Az „Ost D. Post“ kitűnő őszinteséggel értesített bennünket a hangulatról, mely e vállalat irányában centralista köreinkben uralkodik. Most azzal kezdik a dolgot, hogy a berlini „Cultura-egyletet“ gyanúsítják. Az ügy fontosságánál fogva iparkodtam alapos tudomást szerezni a dolog mibenlétéről s annyit határozottan mondhatok, hogy mindeddig minden a legjobb rendben látszik lenni s azon férfiak eljárásában, kik az erdélyi vaspálya-bizottmánynyal történt alkaírozvo AlrUnin Uulföltdi Bulti istokát képviselők, semmi sem volt található, mi csak legtávolabbról is okot adott volna bármilynemű gyanakodásra. — Különösen kiemelendő , nagy normann úr , ki a „Cultura- egyletet“ képviselő, Schleinitz úr, a volt porosz minister közbenjárása és hízelgő ajánlása által jött érintkezésbe gróf Toldalagival. Dr. Höchster, ismeretes párisi ügyvéd és mind a két úr eddig a dologban már is nevezetes költségeket tettek, melyek mind eljárásuk és czéljuk soliditása mellett tanúskodnak. I TÁRGIA. Mária Krisztina austriai Főherczegnő. is. (Udvartartás Pozsonban. A mágnások. A magyar országgyűlés. Albert kineveztetése helytartóvá. Mária Therézia tanácsai leányához.) (Folytatás.) Albert herczeg és neje a pozsoni várban fényes udvart tartottak. A ki ma látogatja meg az ős királyi lak romjait, nem sejti, mily pompa volt itt egy század előtt feltalálható, mily üde öröm lakott a termekben, és hogy Pozson a politikai élet és a magyar aristokratia középpontja volt. A régi vár hatalmas építmény volt, kevés ablakkal, magas tornyokkal és sötét börtönökkel. Mária Therézia divatos, márványnyal s aranynyal halmozott palotává alakította azt át. Széles lépcsők és világos folyosók vezettek bele, és annyi szoba volt benne fölszerelve, hogy ötszáz személy is elférhetett a lakosztályokban. Voltak nagy és kis elfogadó teremek tükörfalakkal és arany léczezettel ; a lakszobák pompás szőnyegekkel, a könyvtár szép koczkapadlóval vala diszitve; a képcsarnokban a herczeg ezredében szolgáló valamennyi tiszt arczképe függött, a régi vár tündérszerű kastélylyá varázsoltatott át. Az építés sok évig tartott és 1,300,000 fába került. Mária Therézia ápril 1sején oly udvart szervezett veje számára, minőt ma csak az uralkodóknál találunk. A herczeg és neje nagy mérvben használták fel évi jövedelmüket, amely egy millióra rúghatott; sok alamizsna osztatott ki, nagy építkezések vitettek véghez,könyvek és képek vásároltattak. Krisztina s férje e tekintetben saját nézeteket követelt, valamint a kor ízlését s irányát. Pozsonban az idő szerint fényes ünnepélyek rendeztettek, s a város sohasa élt jobb napokat ; a magyar kormány, a politika, a társaság és divat középpontja volt Magyarországban. A magyar helytartótanács s a legfőbb törvényszék hivatalai itt valának s főnökeik itt laktak. A magyar mágnások az utolsó polgárháború után nagyobb mértékben közeledtek a trónhoz s az austriai nemességhez ; családi öszszeköttetések létesíttettek ; ezen urak inkább tetszettek maguknak a franczia művelődési, mint azon vad és szelid életben, melyet a pusztákon vittenek. Francziául, latinul beszéltek, gyermekeiknek német nevet adtak, kastélyaikat német, olasz építészek által építteték és az udvarnál vagy a seregben szolgáltak. A pozsoni udvarnál az osztrák és magyar elemek legszebb egyetértésben mozogtak egymás mellett. A Német- és Magyar-Austria közti politikai ellentét akkor nagyobb volt mint a nemzetiségi. Német-Austria absolutismussal kormányoztatott , Magyarország alkotmányosan, régi feudánis értelemben ; mig ott a kormányt s népet hasonló művelődési elemek szállták meg, Magyarország külön alkotmányos s kormányzási formái közt maradt. Mária Therézia szerette Magyarországot, az ország s nép tetszettek neki. Sohase feledé el azon szolgálatokat, melyeket a nemzet 1741-ben ten neki , de politikai dolgokban nem engedte érzelmeit átözönleni, sőt inkább azon volt, hogy az időnek s szükségnek egyaránt megfelelő reformokat léptessen életbe. Ide czéloztak a kormány javaslatai, melyeket az 1751. és 1764-diki országgyűlés elé terjesztett, s melyek az adó fölemelésére, a katonai rendszer terjesztésére és a földesúri jobbágyok közti jogrend megállapítására vonatkoztak, a mely javaslatok azonban nagy ellenzékre találtak. A rendek elérték a legfontosabb pontokat és megkisérték, hogy egy magasb adómennyiség által minden reform alól kivonják magukat. Mária Therézia ekkor igen csalatkozott. „Ezen országgyűlés — ha egyik levélben—*) jól ismerteté velem az embereket és ha csak ezen hasznot nyújtá is, az már elég volna.“ Nem tartott több országgyűlést, ámbár ezt a rendek mind a három évben kérték, és mint a nagy és nemzeti magyar királyok, anélkül, hogy az alkotmány formáit érintené, használta fel souverain jogait, s létesíti a legfontosabb reformokat. 1765 után nem nevezett ki többé nádort, hanem Albert herczeget helytartóvá (locumtenens) tette. Ezek különböző hivatalok voltak. A nádor a nemzetnek is ten esküt, a helytartó csak a királynak ; a nádor a rendek által előterjesztett három egyén közül választatott,**) mig a helytartót a király nevezé ki. A nádor oly közegnek tekintetett, mely által a nemzet kívánalmai a trón elé juttattattak; a helytartó első kötelessége a királyi parancsolatok végrehajtása volt; a nádor országgyűlés alatt a főrendi táblán elnökölt, a helytartó a helytartótanács üléseiben. I. Lipót óta nem volt az országban helytartó. Senki sem mondott ellene; a magyar nemesség teljesen elismeré Albertet és Krisztinát új állásában és személyes tiszteletet tanúsított irántuk. A helytartó állása igen kellemes volt. Nagy tiszteletet s befolyást gyakorolt; oly ildomos volt, hogy *) Gróf Chotek Jánoshoz 1765. január 18. Mária Therézia udvari életéből. 250. **) Szerző ezen állítása tévedésen alapszik. A király, — és nem a rendek — terjesztet elő nem három, hanem négy egyént,két katholikust s két protestánst,a kik közül a nádort az országgyűlés választá. A fordító úrnőjét s királyát minden dologban megkérdezé és parancsának föltétlenül engedelmeskedett. Néhány napra az ifjú párnak Pozsonba történt bevonulása után következő levelet irta Mária Therézia Alberthez:* „Kedves fiam! Ne oly sok bókot. Ez a „madame“ szó leveled elején bosszant. Máskor ezt ird : „drága anyám, s csak úgy folytasd mint én,csupán kedves „Albert“ nevedet írván alá minden czeremónia nélkül. Csak elégült légy leányommal, ez minden, amit óhajtok ; ő megvan elégedve és igyekezni fog gyöngédségedet folytonosan fenntartani.“ Krisztina barátnőt is talált egyszersmind anyjában, a ki minden életviszonyok közt gazdag tapasztalásával, határozott tapintatával és lelke jóindulatával állt oldala mellett; utasításokat adott leányának, miként viselje magát mint helytartóné, mint az ország első asszonya, és midőn Krisztina egy ifjú asszony félénkségében és gyöngédségében az iránt kért tanácsot, miképen bánjék férjével, hogyan tartsa meg szerelmét: anyja életszabályokat közöl vele, oly finom érzelemmel, annyi hűséggel, őszinteséggel, az emberi kedély annyi tudományával, miszerint e levél több bizonyítékot nyújt a királynő lelkületéről, mint minden nyilvános okmány. „Kedves leányom ! Azt kívánod, hogy jövő helyzetedet illetőleg tanácsot adjak — írja egyik levelében. Sok könyv van, melyek e tárgyról szólnak — én nem akarom tartalmukat ismételni. Tudod, hogy mi nők férjeink alárendeltjei vagyunk, hogy engedelmességgel tartozunk nekik, hogy egyedüli törekvésünknek kell lenni, férjünket szolgálnunk, rá nézve hasznosaknak lennünk, őt atyánkká, barátunkká tennünk. Ha szerencsétlen példák az ellenkezőt mutatják is, kötelességed alól még sem menthetlek fel. Te szerelemből mentél férjhez, ismered férjedet, s van okod remélni, hogy oly szerencsés lesz, aminő a földön csak lehetsz." „Igyekezzél az isteni áldást keresztény élet által megérdemelni. Szolgálj másoknak példa gyanánt jótéteményeid, áhitatosságod, rendezett viseleted, szerény tartózkodásod által, amit mindig szemeid előtt kell tartanod. Tőled függ példaként szolgálni, és hiszem is, hogy ezt teended, mert erre egészen alkalmas vagy.“ „Bírsz bájjal és megadással, de óvakodjál ezen erényeket és szép tulajdonokat túlzani. Arra különösen figyelmeztettek, hogy férjed iránti gyöngéd szerelmed ben ne essél oly túlzásba, a mely terhére lehetne; semmi sem oly finom dolog mint e szirt, a legerényesebb s leggyöngédebb nők is, a kik szerelemből men*) 1766. ápril 18. Mária Therézia udvari életéből. 347. nek férjhez, hajótörést szenvednek rajta. A legártatlanabb szerelmi édesgésben is takarékos légy, arra kell törekedned, hogy azt óhajtsák s keressék. Századunkban mindenekelőtt nem akarnak feszt, (géné) a rosz példák által annyira ment a dolog, hogy megütközés nélkül jelenhetünk meg így. Minél nagyobb szabadságot engedsz férjednek, legkevesebb feszt és gyöngéd figyelmet kívánván tőle, annál szeretetreméltóbb lesz; ő majd keresni fog téged és egészen átadandja magát.“ „Főgondod legyen, hogy mindig ugyanazon hangulatot, szívélyességet s előzékenységet találja nálad ; igyekezzél őt mulattatni, foglalkoztatni, hogy Béből se érezze magát jobban. Hogy bizalmát megnyerd, igyekezned kell azt viseleted által kiérdemelni. Gyanú sohase férjen szivedhez; minél több szabadságot engedsz férjednek, minél inkább nyilvánítandod érzelmeidet, bizodalmadat, annál szorosabban fog hozzád ragaszkodni. A házasság minden szerencséje a bizodalomban és állandó szívélyességben rejlik. A rajongó szerelem nemsokára elmúlik, hanem egymást becsülni kell, s egymás iránt hasznosnak lenni. Az egyik házastársnak a másik valódi barátjának kell lennie, hogy az élet szerencsétlenségei elviseltethessenek és jóléte megalapíttathassék. Ez a lényeges pont, bármely állásban legyen az ember. Én téged barátnőid körében féltékenyen láttalak, óvakodjál ettől férjed irányában, ez csak elidegenítné őt tőled. Még csak ne is tréfálj e tárgyról; a tréfáról gyakran szemrehányásokra kerül a sor, mihez a boszúság járul, s így az élet ingeres becsülése megszűnik és az elidegenedés lép elő. Minél nagyobb bizalmat mutatsz férjed iránt, anélkül, hogy őt legkevésbbé is feszélyezd, annál inkább fog hozzád ragaszkodni." „Minden házasság szerencsés volna, ha így viselnék magukat az emberek; de minden a nőtől függ, tartsa meg a kellő középet s nyerje ki a férj becsütlését és bizalmát; ne éljen ezzel vissza, ne fényljék vele, ne akarjon parancsolni. Helyzeted e tekintetben épen oly gyöngéd mint az enyém volt. Sohase éreztesd vele fölényedet. (superiorité.) „Tartózkodjál a kaczérságtól és hiúságtól. Egy férjezett nőnél minden fontos, semmi se könnyű. Mindig szerényen öltözködjél. Az asszonynak nincs az megengedve, mi a leánynál megjárja. A többiek mindjárt fölül akarnának múlni." „A háztartásban s az időbeni rend a nyugalmas, szerencsés élet lelke. Tudom, hogy most nem tartják azt örömnek, ahol csak legkisebb rész fordul is elő- Oly rendről szólok, amely férjed akaratával összeegyeztethető. Semmi se gátoljon benneteket, hogy ez iránt egyetértsetek. Mindent áldozz fel, ha arról van szó, hogy neki tessél, és akaratát teljesítsd. Ekkor az-