Sürgöny, 1862. november (2. évfolyam, 252-276. szám)

1862-11-19 / 266. szám

Második évi folyam. 266 szám — 1862. Szerda, november 19 Szerkentő-hivatal: Uri-utoza Libasinszky-ház. Kiadó-hivatal:­­'barátok-tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó- hivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidákan bérmentes levelekben , minden posta-hivatalnál. __■■ __mm SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. ft kr ft k* Egéssévre 16 — Évnegyedre 4 — Félévre 8 — ft kr f. ta Erre az évre 16 — É­v­negyedre 4 — HIVATALOS RÉSZ. Ö cs. k. Apostoli Felsége 1. évi oct. 31-ről kelt legfelsőbb határozatával, Szandház Károly pesti szobrászt a minta-tan tanárává, a magyar kir. budai József-műegyetemnél legkegyelmesebben kine­vezni méltóztatott. A kereskedelmi ministérium rendelete, érvényes minden koronaországra, a fél nykrnyi pótlék megszüntetésére vonatkozólag, a megbélyegzett levél-borítékok eladásánál. Hogy a bélyeggel ellátott levél-boritékok szá­mára, melyek ketlönnemű­ sikkasztások ellen tökéletes biztonságot nyújtanak, nagyobb kelendőség szereztes­sék, a fél nyárnyi ősziét behajtása minden borítéktól, melynek eddig elő a vevők által, a készítési költségek hason-értékéül kelle befizettetnie, s a posta-hivatalok által a kincstár számára leszámittatnia, 1862. dec. 1-től fogva megszüntetik. E szerint a borítékok vevőinek ama naptól fogva, csupán amaz érték-őszieteket kellene befizetniük, me­lyekre a bélyegek­­szólnak, s a posta­hivataloknak is csak ezen őszieteket kellene a kincstár számára beszá­­mitniok. NEMHIVATALOS RÉSZ. A földhitelintézet *) holnapi gyűlése rendkívüli mozgalmat, s közér­deket költ a fővárosban. Mintegy köztudatban látszik lenni, mily nagy horderejű azon első lé­pés, melylyel az új hazai intézet életjelét adja, magát szervezi, s működését rendszerezi. A földhitelbank a sikernek ugyanannyi, sőt több esélyeivel bír, mint bármely más anyagi vállalat. De épen úgy, mint bármely vállalat, meg is bukhatik. Az eredmény első rendben azon alapítók­tól függ, kik az intézetre keletkeztekor eldöntő befolyást gyakorolnak; másodszor azoknak el­járásától, kiket bizalmuk az üzleti kezelésre fog kijelölni; függ végre harmadrendben a kö­zönségtől. Az ügy holnapi, első stádiumában, még csak azokkal állunk szemben, kiktől első rend­ben föltételeztük az eredményt. Ugyanis a holnapi gyűlésnek feladata az alapszabályok 34. §-a által van kitűzve s kor­látolva. E szakasz így szól : „A biztosítási tőke alapít­ói minden különb­ség nélkül az első befizetés után egy hónappal összejövetelt tartanak, és ideiglenesen az intézet elnökségét, igazgatóságát s a felügyelő bizott­mányt kinevezik, s az egész ügyvitelt a szabá­s) Önként értetődik, hogy e lap hivatalos állása semmi vonatkozással sincs az e czikkekben kifejtendő teljesen egyéni nézetekre. K. A. lyok értelmében rendezik, általában míg a 13. §-ban érintett tagokból közgyűlés alakulhat, ideiglenesen a közgyűlés teendőit viszik.“ A mostani közgyűlés teendője tehát végre valahára megalapítani a földhitel-intézetet, hogy működé­sét, melyre az ország jóvá­ban vár, megkezdhesse. Nem kételkedünk, hogy az intézet nagy­érdemű alapítóinak, saját érdekükben sike­rülni fog, elnökül s igazgatókul oly férfiakat vá­lasztani, kiket e tárgynak tüzetes tanulmányozása mellett mindenek felett gyakorlati szakismeret ily gyakorlati állomásokra természetszerűn kan­­didál. És nem kételkedünk, hogy az intézet többi hivatalainak betöltésében az elnökséget s igazgatóságot ismét csak ezen főszempont fogja vezérelni. Mert itt országos érdekű anyagi vállalattal, nem pedig valami jótékony, ápoló­s nyugdíj­intézettel van­ dolgunk; kiket itt alkalmaz­nak, azért kell alkalmazni, mert értenek a dolog­hoz; nem pedig, mert ágról­ szakadt árvák, bé­nák, öregek s keresetre különben képtelenek. A­mi az ügyvitel rendezését illeti, a ma­gyar intézetnek az a szerencséje, hogy nem kény­telen a kezdeményezés experimentatión átver­gődni, hanem megtett tapasztalatok után s kész példányok közül választhatja azt, mi birtok- s jogi viszonyainknak megközelítőleg leginkább megfelel. A magyar földhitelbank osztja másnemű hitelintézetek sorsát abban is, hogy mindenek­előtt magának van hitelre szüksége, a maga hitelét kell megalapítania, hogy sikert vívjon ki. Mielőtt azonban ama módokra s eszközökre térnénk át, melyek által ez elérhető, nem lehet meg nem állapodnunk egy körülmény szem­ügyre vétele végett, mely egyrészt hízelgő a még létre sem jött intézetre nézve, de másrészt nagy veszélyt is rejt méhében. Értjük azon köz­tudomású dolgot, hogy némely társ­országok részint óhajtásaik, részint nehezteléseik nyilvá­nításával tudatták, hogy ők is akarnák az új intézet jótékonyságát élvezni. Ez egy kényes tárgy, melyet szőnyegre sem hoztunk volna, ha az hallgatással elintézhető volna. Mint tudva van, Horvátországból több hang hallatá magát, oly értelemben, mintha a magyar földhitelbankkal csak magunkról gon­doskodtunk volna önzőleg, nem törődve a társ­országgal, míg mások, slavoniai, földbirtokosok részvéte miatt azt veték szemünkre, hogy poli­tikai c­élzatokat ápolunk titokban. Mindezekre illetékesen megfeleltek a „Pesti Napló “-ban. De könnyen megfoghatólag nem elégeljük mi sem, magyarokul, hogy megfelel­tünk a horvátoknak, hanem eleven az óhaj kö­rünkben, hogy a társ-országok, melyeknek érde­kei a mieink is, részünkről szívélyes méltánylatot tapasztaljanak. Más oldalról Erdély is, melynek­­nagyobb birtokosai a Királyhágón innen is birtokosok, s melynek viszonyai oly soknemü érintkezésben állnak a mieinkkel, s melynek hitel­szüksége tán még égetőbb,­ mint Magyarországban, sokak kegyeletes részvétének örvend. Nem is fogja senki tagadni, mikép érde­keink közösségénél fogva is kívánatos, hogy a társ­országok akár a pesti, mint központi intézet fiókjaiban, akár önálló intézetekben bírják gaz­­dászati fejlődésük ezen tényezőjét. De teljes lehetsen ebbeli közös óhajtásaink valósítására e pillanatban, s a mostani közgyű­lésnek valamit tenni. Mert, ha már általán kétséges, hogy ily roppant terjedelmű földterület hitel­igényeinek megfelelő nagyszerű intézet a czélnak megfelelő­ig igazgatható-e? ügyei átnézhetők-e? s ilyen­nek példáját sehol sem is találjuk, (lévén magá­ban Poroszországban tiznél több jel­zálogbank): bizonyosnak látszik előttünk az, hogy még csak megindulandó intézetünk tett­ körének ily tágí­tása annak nehézkességét s csakhamar teljes megakadását eredményezné, miről azonnal meg­győződünk, ha megemlékezünk arról , hogy Horvátország, de még nagyobb mértékben Er­dély birtok­viszonyai, jogszabványai, törvényke­zése, közigazgatása a mienktől tetemesen elütő alapokra fektetvék, habár ideiglenesen is. Tehát már ezen egyetlen szempontból is e kérdéseket nem tekinthetni a pillanat feladatá­nak, hanem a jövő kérdései közé kell sorolnunk, miket érlelni, fejteni kell. De ezen merőben gya­korlati szemponton fölül, mennyi politikai kö­rülmény tapad e kérdéshez, miknek tisztázása legjobb óhajtásunk ellenére is, vajmi soká hú­zódhatok. r­o we,a­tarm­akeknek e pillanatban fölveté­se veszélyeztetné a létesítsén küszöbbe ért intézet létr­ej­öttét is. A magyar földhitel-intézet megnyerte a Fölség engedélyezését, igenis­zte azon alapszabályok alapján, mik hosszadalmas tárgyalások után végre szentesittettek. Ezen alap­szabályok terén a társulat rögtön életbe léphet. E térről lelépve a társulat nem létezik. Ha tehát a mostani gyűlés a társ­országok­nak az intézetbe egyszerű bevonatását tűzné czélul, uj alapszabályokat kellene kidolgoznia, s mint egy alakjában s czéljaiban uj társulat uj engedélyért kellene folyamodnia; az uj tárgyalás — tekintve a fenforgó bonyodalmas kérdéseket, érdekeket— a végtelenbe nyúlhat; — és— bár­meddig tart, azalatt sem a többinek, de Ma­gyarországnak sem volna hitelintézete. De már csak annak egyedüli hite is, hogy a magyar hitelbank szervező gyűlése a szerve­zés helyett ily messze kiható s a czéltól messze elvivő vitákba bocsátkozott, nem fogná-e a gyakorlati pénzvilág szemében megingatni az intézet hitelét, melyre épen kezdetben legkénye­sebbnek kell lennie?? Nem hisszük, hogy mások iránti méltány­­lat magunk iránti méltatlanságra kötelezne. Nem teszszük fel tehát senkiről, hogy a magyar föld­hitelbank létrejöttét épen létrehozása pillanatá­ban akarná koc­kára tenni. Hozzászólván köteles nyíltsággal a tisztelt alapítók legközelebbi teendőihez, szabad legyen folytatólagosan azokhoz intézni némi szerény észrevételeket, kiktől a hitelbank sorsát másod­rendben föltételeztük. Ha semmit sem mondan­­dunk is, mire figyelmük amúgy is ki nem * ter­jeszkednék, legalább a közönségnek az inté­zethez kötött várakozásait fogjuk talán helyes mértékre vonni, s eszméit tisztázni, mi ismét csak az intézet javára leend. Kecskeméthy Aurel* Béla, nov. 17. L. A helybeli centralista lapok elejétől fog­va kancsal szemmel olvasták a hírt, miszerint a nagyvárad-kolozsvári vaspálya számára bizto­sítva vannak a tőkék. Az „Ost D. Post“ kitűnő őszinteséggel értesített bennünket a hangulatról, mely e vállalat irányában centralista köreinkben uralkodik. Most azzal kezdik a dolgot, hogy a berlini „Cultura-egyletet“ gyanúsítják. Az ügy fontosságánál fogva iparkodtam alapos tudomást szerezni a dolog mibenlétéről s annyit határo­zottan mondhatok, hogy mindeddig minden a legjobb rendben látszik lenni s azon férfiak eljárásában, kik az erdélyi vaspálya-bizottmány­nyal történt alkaíro­zvo AlrUni­n Uulföltdi Bulti is­tokát képviselők, semmi sem volt található, mi csak legtávolabbról is okot adott volna bármilynemű gyanakodásra. — Különösen kiemelendő , nagy normann úr , ki a „Cultura- egyletet“ képviselő, Schleinitz úr, a volt porosz minister közbenjárása és hízelgő ajánlása által jött érintkezésbe gróf Toldalagi­­val. Dr. Höchster, ismeretes párisi ügyvéd és mind a két úr eddig a dologban már is neveze­tes költségeket tettek, melyek mind eljárásuk és czéljuk soliditása mellett tanúskodnak. I­­ TÁRGIA. Mária Krisztina austriai Főh­erczegnő. is. (Udvartartás Pozsonban. A mágnások. A magyar ország­gyűlés. Albert kineveztetése helytartóvá. Mária Therézia tanácsai leányához.) (Folytatás.) Albert herczeg és neje a pozsoni várban fényes udvart tartottak. A ki ma látogatja meg az ős királyi lak romjait, nem sejti, mily pompa volt itt egy század előtt feltalál­ható, mily üde öröm lakott a termekben, és hogy Po­­zson a politikai élet és a magyar aristokratia közép­pontja volt. A régi vár hatalmas építmény volt, kevés ablakkal, magas tornyokkal és sötét börtönökkel. Mária Therézia divatos, márványnyal s aranynyal halmozott palotává alakította azt át. Széles lépcsők és világos folyosók vezettek bele, és annyi szoba volt benne föl­szerelve, hogy ötszáz személy is elférhetett a lakosztá­lyokban. Voltak nagy és kis elfogadó teremek tükörfa­lakkal és arany léczezettel ; a lakszobák pompás sző­nyegekkel, a könyvtár szép koczkapadlóval vala di­­szitve; a képcsarnokban a herczeg ezredében szolgáló valamennyi tiszt arczképe függött, a régi vár tü­ndér­­szerű­ kastélylyá varázsoltatott át. Az építés sok évig tartott és 1,300,000 fába került. Mária Therézia ápril 1­sején oly udvart szerve­zett veje számára, minőt ma csak az uralkodóknál ta­lálunk. A herczeg és neje nagy mérvben használták fel évi jövedelmüket, a­mely egy millióra rúghatott; sok alamizsna osztatott ki, nagy építkezések vitettek véghez,könyvek és képek vásároltattak. Krisztina s férje e tekintetben saját nézeteket követelt, valamint a kor ízlését s irányát. Pozsonban az idő szerint fényes ünne­pélyek rendeztettek, s a város sohasa élt jobb napo­kat ; a magyar kormány, a politika, a társaság és di­vat középpontja volt Magyarországban. A magyar helytartótanács s a legfőbb törvényszék hivatalai itt valának s főnökeik itt laktak. A magyar mágnások az utolsó polgárháború után nagyobb mértékben közeled­tek a trónhoz s az austriai nemességhez ; családi ösz­­szeköttetések létesíttettek ; ezen urak inkább tetszettek maguknak a franczia művelődési, mint azon vad és szelid életben, melyet a pusztákon vittenek. Francziá­­ul, latinul beszéltek, gyermekeiknek német nevet ad­tak, kastélyaikat német, olasz építészek által építteték és az udvarnál vagy a seregben szolgáltak. A pozsoni udvarnál az osztrák és magyar elemek legszebb egyet­értésben mozogtak egymás mellett. A Német- és Ma­gyar-Austria közti politikai ellentét akkor nagyobb volt mint a nemzetiségi. Német-Austria absolutismussal kormányoztatott , Magyarország alkotmányosan, régi feudánis értelemben ; mig ott a kormányt s népet ha­sonló művelődési elemek szállták meg, Magyarország külön alkotmányos s kormányzási formái közt maradt. Mária Therézia szerette Magyarországot, az or­szág s nép tetszettek neki. Sohase feledé el azon szol­gálatokat, melyeket a nemzet 1741-ben ten neki , de politikai dolgokban nem engedte érzelmeit átözönleni, sőt inkább azon volt, hogy az időnek s szükségnek egyaránt megfelelő reformokat léptessen életbe. Ide czéloztak a kormány javaslatai, melyeket az 1751. és 1764-diki országgyűlés elé terjesztett, s melyek az adó fölemelésére, a katonai rendszer terjesztésére és a föl­­desúr­i jobbágyok közti jogrend megállapítására vo­natkoztak, a mely javaslatok azonban nagy ellenzékre találtak. A rendek elérték a legfontosabb pontokat és megkisérték, hogy egy magasb adómennyiség által minden reform alól kivonják magukat. Mária Therézia ekkor igen­ csalatkozott. „Ezen országgyűlés — h­a egyik levélben—*) jól ismerteté velem az embereket és ha csak ezen hasznot nyújtá is, az már elég volna.“ Nem tartott több országgyűlést, ámbár ezt a rendek mind a három évben kérték, és mint a nagy és nemzeti magyar királyok, a­nélkül, hogy az alkotmány formáit érintené, használta fel souverain jogait, s létesíti a leg­fontosabb reformokat. 1765 után nem nevezett ki töb­bé nádort, hanem Albert herczeget helytartóvá (locum­­tenens) tette. Ezek különböző hivatalok voltak. A ná­dor a nemzetnek is ten esküt, a helytartó csak a ki­rálynak ; a nádor a rendek által előterjesztett három egyén közül választatott,**) mig a helytartót a király nevezé ki. A nádor oly közegnek tekintetett, mely által a nemzet kívánalmai a trón elé juttattattak; a helyt­artó első kötelessége a királyi parancsolatok végrehajtása volt; a nádor országgyűlés alatt a főrendi táblán elnö­költ, a helytartó a helytartótanács üléseiben. I. Lipót óta nem volt az országban helytartó. Senki sem mon­dott ellene; a magyar nemesség teljesen elismeré Al­bertet és Krisztinát új állásában és személyes tisztele­tet tanúsított irántuk. A helytartó állása igen kellemes volt. Nagy tisz­teletet s befolyást gyakorolt; oly ildomos volt, hogy *) Gróf Chotek Jánoshoz 1765. január 18. Mária Therézia udvari életéből. 250. **) Szerző ezen állítása tévedésen alapszik. A király, — és nem a rendek — terjesztet elő nem három, ha­nem négy egyént,­­két katholikust s két protestánst,a kik közül a nádort az országgyűlés választá. A fordító­ úrnőjét s királyát minden dologban megkérdezé és parancsának föltétlenül engedelmeskedett. Néhány napra az ifjú párnak Pozsonba történt bevonulása után következő levelet irta Mária Therézia Alberthez:*­ „Kedves fiam! Ne oly sok bókot. Ez a „madame“ szó leveled elején bosszant. Máskor ezt ird : „drága anyám, s csak úgy folytasd mint én,csupán kedves „Al­bert“ nevedet írván alá minden czeremónia nélkül. Csak elégült légy leányommal, ez minden, a­mit óhaj­tok ; ő megvan elégedve és igyekezni fog gyöngédsé­gedet folytonosan fenntartani.“ Krisztina barátnőt is talált egyszersmind anyjá­ban, a ki minden életviszonyok közt gazdag tapaszta­lásával, határozott tapintatával és lelke jóindulatával állt oldala mellett; utasításokat adott leányának, mi­ként viselje magát mint helytartóné, mint az ország első asszonya, és midőn Krisztina egy ifjú asszony fé­lénkségében és gyöngédségében az iránt kért tanácsot, miképen bánjék férjével, hogyan tartsa meg szerelmét: anyja életszabályokat közöl vele, oly finom érzelem­mel, annyi hűséggel, őszinteséggel, az emberi kedély annyi tudományával, miszerint e levél több bizonyíté­kot nyújt a királynő lelkületéről, mint minden nyilvá­nos okmány. „Kedves leányom ! Azt kívánod, hogy jövő hely­zetedet illetőleg tanácsot adjak — írja egyik levelé­ben. Sok könyv van, melyek e tárgyról szólnak — én nem akarom tartalmukat ismételni. Tudod, hogy mi nők férjeink alárendeltjei vagyunk, hogy engedelmes­séggel tartozunk nekik, hogy egyedüli törekvésünk­nek kell lenni, férjünket szolgálnunk, rá nézve haszno­saknak lennünk, őt atyánkká, barátunkká tennünk. Ha szerencsétlen példák az ellenkezőt mutatják is, kö­telességed alól még sem menthetlek fel. Te szerelem­ből mentél férjhez, ismered férjedet, s van okod re­mélni, hogy oly szerencsés lesz, a­minő a földön csak lehetsz." „Igyekezzél az isteni áld­ást keresztény élet által megérdemelni. Szolgálj másoknak példa gyanánt jóté­teményeid, áhitatosságod, rendezett viseleted, szerény tartózkodásod által, a­mit mindig szemeid előtt kell tartanod. Tőled függ példaként szolgálni, és hiszem is, hogy ezt teended, mert erre egészen alkalmas vagy.“ „Bírsz bájjal és megadással, de óvakodjál ezen erényeket és szép tulajdonokat túlzani. Arra különösen figyelmeztettek, hogy férjed iránti gyöngéd szerelmed ben ne essél oly túlzásba, a mely terhére lehetne; semmi sem oly finom dolog mint e szirt, a legerénye­sebb s leggyöngédebb nők is, a kik szerelemből men­*) 1766. ápril 18. Mária Therézia udvari életé­ből. 347. nek férjhez, hajótörést szenvednek rajta. A legártat­lanabb szerelmi édesgésben is takarékos légy, arra kell törekedned, hogy azt óhajtsák s keressék. Száza­dunkban mindenekelőtt nem akarnak feszt, (géné) a rosz példák által annyira ment a dolog, hogy megütkö­zés nélkül jelenhetünk meg így. Minél nagyobb szabad­ságot engedsz férjednek, legkevesebb feszt és gyön­géd figyelmet kívánván tőle, annál szeretetreméltóbb lesz; ő majd keresni fog téged és egészen átadandja magát.“ „Főgondod legyen, hogy mindig ugyanazon hangulatot, szívélyességet s előzékenységet találja ná­lad ; igyekezzél őt mulattatni, foglalkoztatni, hogy Béből se érezze magát jobban. Hogy bizalmát megnyerd, igyekezned kell azt viseleted által kiérdemelni. Gyanú sohase férjen szivedhez; minél több szabadságot en­gedsz férjednek, minél inkább nyilvánítandod érzelmei­det, bizodalmadat, annál szorosabban fog hozzád ra­gaszkodni. A házasság minden szerencséje a bizoda­­lomban és állandó szívélyességben rejlik. A rajongó szerelem nemsokára elmúlik, hanem egymást becsülni kell, s egymás iránt hasznosnak lenni. Az egyik házas­társnak a másik valódi barátjának kell lennie, hogy az élet szerencsétlenségei elviseltethessenek és jóléte megalapíttathassék. Ez a lényeges pont, bármely ál­lásban legyen az ember. Én téged barátnőid körében féltékenyen láttalak, óvakodjál ettől férjed irányában, ez csak elidegenítné őt tőled. Még csak ne is tréfálj e tárgyról; a tréfáról gyakran szemrehányásokra kerül a sor, mihez a boszúság járul, s így az élet ingere­s be­­csülése megszűnik és az elidegenedés lép elő. Minél nagyobb bizalmat mutatsz férjed iránt, a­nélkül, hogy őt legkevésbbé is feszélyezd, annál inkább fog hoz­zád ragaszkodni." „Minden házasság szerencsés volna, ha így vi­selnék magukat az emberek; de minden a nőtől függ, tartsa meg a kellő középet s nyerje ki a férj becsütlé­­sét és bizalmát; ne éljen ezzel vissza, ne fényljék vele, ne akarjon parancsolni. Helyzeted e tekintetben épen oly gyöngéd mint az enyém volt. Sohase éreztesd vele fölényedet. (superiorité.) „Tartózkodjál a kaczérságtól és hiúságtól. Egy fér­jezett nőnél minden fontos, semmi se könnyű. Min­dig szerényen öltözködjél. Az asszonynak nincs az megengedve, mi a leánynál megjárja. A többiek mind­járt fölül akarnának múlni." „A háztartásban s az időbeni rend a nyugalmas, szerencsés élet lelke. Tudom, hogy most nem tartják azt örömnek, a­hol csak legkisebb rész fordul is elő- Oly rendről szólok, a­mely férjed akaratával össze­egyeztethető. Semmi se gátoljon benneteket, hogy ez iránt egyetértsetek. Mindent áldozz fel, ha arról van szó, hogy neki tessél, és akaratát teljesítsd. Ekkor az-

Next