Sürgöny, 1862. november (2. évfolyam, 252-276. szám)

1862-11-21 / 268. szám

Második évi folyam-268. szám 1862. Hierken­te-hivatal: Uri-utoza Libasinszky-ház. Kiadó- hivatal: Barátok-tera 7. as. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­­hivatalban, barátok-tera 7. szám, földszint. Vidéken borraentes levelekben minden posta-hivatalnál. Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. I Vidékre, naponkint postán ft kr ft kr ft kr f * Égéssévre 16 — Évnegyedre 4 — Égésed­vre 16 — évnegyedre 1 — Félévre 8 — Félévre 8 —­­ ■■_________ mm SÜRGÖNY NEMHIVATALOS RÉSZ. Bécs, nov. 19. L. Ismét hangzik felénk a fejedelem szava és a mit hallunk, a kegyelem és szeretet magasz­tos szózata. Ő Felsége ezen szózatával válaszol a nem­zetnek, melynek jó, nemes és hűséges indulatát ismeri; válaszol a katholika egyház azon férfiainak, kik az engesztelés és békítés művét minden idő­ben és minden körülmények közt szent küldeté­süknek ismerték s e szerint jártak el most is, midőn a szeretet, öröm és hódolat nyilatkozatai­val üdvözlék a felséges császár­ és királynét, kit, — angyali jóságát s­­zámos erényeit jutalma­zandó,— mentett meg Isten a súlyos veszélyből; válaszol végtére azon hazafiaknak, kik ön­­feláldozással nyújtottak segédkezet, a hazát az anarchia örvényéből kiragadni. Ők azon osztály­részükre, mely nekik a nap szerencsés tényéből jut, büszkék lehetnek s mondhatják, hogy a pro­­visorium nem csak roppant szolgálatokat tett az egész nemzetnek, de a sebeket is, melyeket itt­­ott kényszerűségből ejtett egyeseken, gyógyí­tani sietett. Áldott legyen a nap, mely újabb és ismét fényesb bizonyságát hozó legkegyelmesb kirá­lyunk azon lelkületének, melyre mindenek előtt építjük a haza jövőjének reményeit! Áldott legyen s imádkozunk, hogy engesz­telő szelleme üditőleg hasson azon kedélyekre, melyeket a bizalmatlanság s visszavonás még mindig fogva tart. Imádkozunk pedig ezért a haza érdekében, mert meg vagyunk győződve, hogy a bizalmas közeledésnek nem maradhat el fényes sikere, hogy a­ fennforgó kérdések kiegyenlítését őszin­tébben és forróbban nem óhajtja senki, mint legkegyelmesebb urunk s királyunk, hogy haza­fias kormány férfiaink várva várják az időpontot, melyben bizalom­gerjesztő adatok nyomán ese­dezhetnek ő Felségénél azon eszközök mellőzé­séért, miknek használatára csak a legsajnos a körülmények közt s csak a legfájdalmasb kény­­­szerűségből határozák el magukat, tettek el, büntetésük hátralevő részét legkegyelmeseb­ben elengedni méltóztatott. Ezen legf. kegyelmi határozat azon bűntényekre is kiterjed, melyek nyomtatványok által követtettek el , azonban ne­m foglalva bele az ez elitéléssel egybe­kötött egyéb következményeket. Szintúgy az ily bűntények miatt a katonai tör­vényszékek előtt folyamatban levő vizsgálatok is azonnal megszüntetendők. Végre a legfelsőbb kegyelmi tény jótékonyságát élvezik azon politikai menekültek is, kik a­nélkül, hogy bü­ntetésmentes visszajövetelre előlegesen enge­délyt nyertek volna , i. é. nov. 19 éig hazatértek , a­mennyiben őket más, büntetésre méltó cselekedetek nem terhelik. Ezen legfelsőbb kegyelmi határozatok végrehajtá­sával a hadügyminiszer úr közrehatása mellett főkan­czellár úr bízatott meg. Bécs, nov. 19. L. Az „Ost D. Post“ mennydörgő haragjá­val tisztel meg bennünket. Haragját örömmel fogadjuk. Mindenkor pro virili parte iparkod­tunk azt becsületesen kiérdemleni. De hogy va­lakit sértettünk volna, azt határozottan tagad­juk, ha csak azt nem veszi az „Ost D. Post“ sértésnek, hogy állítani mertük, miszerint Ma­gyar- és Erdélyország még nincs auf Gnade und Ungnade Giskra és Kuranda uralmék dlubb­­jának átszolgáltatva. Ezt pedig váltig fogjuk ál­lítani. Ha sérteni akarnánk, más nótát tudnánk Kuranda úr tiszteletére fújni. De a személyes­kedést úgy tekintjük, mint a bécsi sajtó bizo­nyos részének privilégiumát, mely a magyar journalistikában, hála Istennek! még nem leni meghonosítva. Szorítkozunk tehát a vita lényegére. Kuranda ur azt veti szemünkre, hogy mi a bir. tanácsról mint Giskra ur clubbjáról szólot­­tunk. Megkövetjük alássan. Nem mi követtük el a bűnt, hanem Kuranda ur, főidén Giskra ur clubjáról mint a bir. tanácsról szólott. Az „Ost D. Post“ tisztelt szerkesztője ama czikkében, mely ellen kikeltünk, nem saját véleményét adta elő; nem azt fejtegette, hogy az M 5 egyéni fel­fogása szerint mit kellene a bir. tanácsnak a nagyvárad-kolozsvári pálya kamat­biztosítéka irányában tennie. Nem! Kuranda úr ünnepélye­sen kinyilatkoztatta, hogy a bir. tanács részéről ne reméljünk semmit, hogy a bir. tanács így, meg amúgy fog eljárni. Kuranda úr félreismer­­hetlenül a bir. tanács nevében hozott határoza­tokat méltóztatott velünk tudatni. A birodalmi tanácsnak még nem volt alkalma ez ügygyel fog­lalkozni. Ki hozhatta tehát ezen testület nevében a kérdéses határozatokat? Senki egyéb mint Giskra ur clubbja. Ha Kuranda ur e clubbot a­­ bírod, tanács gyanánt tekinti, akkor ő bizonyo­san tudja, hogy miért, de ha már megemlékezik arról, hogy a „Sürgöny“ hivatalos lap, akkor csak nem kívánhatja tőlünk, hogy mi Giskra ur dlubbját hivatalosan is reichsrathnak ismer­jük el. Tárgyilagos ellenvetéseink közül Kuranda ur egyiket sem döntötte meg, de meg sem tá­madta. Ellenben azt írja : „Faselei“ és „unver­ständig" mondani, hogy szükség esetében a korona is megadhatja a kértkamat-biztosítékot, különösen, ha ennek végérvényességét az illető alkotmányos testület beleegyezésétől teszi füg­gővé. — Nem tagadjuk, hogy Kuranda úz ért a badar beszédekhez és oktalanságokhoz, mert ezt már több ízben fényesen bebizonyította és csak­ugyan bebizonyítja most is. Azt mondja: „ melyik kormány állhatna jót arról, hogy a bírod, tanács vagy magyar országgyűlés évről évre meg fogja szavazni azon összegeket, melyek a kérdéses pá­lya kamat -­biztosítékára megkívántatnának.“ . . .Vájjon úgy áll-e a dolog, hogy a bírod, tanács tetszésétől függ, ma akármelyik fen­álló társaság­tól megtagadni a kamat­biztosítékot, melyet bir? Vagy ha ma a kir.tanács valamely társaságnak ily biztosítékot megszavazna, ezt csak egy évre ten­né e, fentartva azt, hogy a legközelebbi budget­­törvény a kamatbiztosítékot megtagadhassa? Ilyen feltételt aztán csakugyan nem fogadhatna el társaság, még a sokat ócsárolt „Cul­tur-Ve­rein“ sem. A­mi pedig azt illeti, hogy a kormány e kamat­biztosítékot megadni „merhetné“-e, erről múlt czikkünkben bővebben szólottunk. A mi alapos véleményünk az, hogy merni csak­ugyan merhetné, bátran és a legjobb lelkiisme­rettel. A napi újdonságokra térve át, az 1868. budget-bizottmány mai ülése megemlítést érde­mel. A hadi-költségvetést tárgyalván, a hadügy­miniszter úr kijelenté, miszerint a békés európai viszonyokat tekintve , beleegyezhetik abba, hogy ezen budget összegéből öt milliomot tö­rüljenek ki. Giskra­ur nyolcz milliónyi elengedést követel, kijelentvén, hogy ha a biz­uitmán­z­one rá nem áll, a házban 16 milliónyi csökkentést fog indítványozni. Schindler azon közvetítő ajánlatot teszi, hogy 6 milliót törüljenek az ösz­­szegből és a kormányra bízzák a megtakarítás miképeni eszközlését. A bizottmány többsége ezen indítványt elfogadja, miután Giskra indít­ványa csak hat tag által pártoltatott (21 közül). A hadügyminiszter úr kijelente, hogy a bizott­mány legközelebbi ülésében fog e határozat irányában nyilatkozni. Legfelsőbb kegyelmi tény:­ ­ CB. k. Apostoli Felsége f. é. nov. 19-ki legfelsőbb kézirata által mindazon egyéneknek, kik a m. é. november 5-kén Magyarországban felállított haditörvényszékek által, az ez alkalommal kibocsá­tott hirdetményben előadott bűntények miatt ítél­ TÁRCZA. Mária Krisztina austriai Főherczegné. i­. (József császár utolsó órái. Herder ítélete. Lipót császár. E fejedelem nevezetes politikai hitvallomása.) Mióta József császár az 1788 diki hadjáratból be­tegen tért vissza, halála már csak az idő kérdése volt. 1789. tavaszán önmaga sem remélte többé felgyógyu­lását, és halálát, a­mint írta, „óhaj és félelem nélkül“ várta. Élete utolsó örömteljes perc­eit a császári sere­gek győzelme képezi az Ál Dunánál. Különben a biro­dalom minden szögletében csak szükséget és ellentál­­lást látott. Meg kellett élnie, hogy a németalföldi forra­dalom Poroszország és Hollandia által nyíltan gyámo­­líttatott, hogy néhány magyar úr titkos egyetértésben volt Poroszországgal, hogy saját ministériumában a foederalistikus párt emeli föl fejét, és minden más hang figyelem nélkül enyészett el.—1790. jan. 28-dikán írta alá a magyarországi főispánokhoz intézett rende­letet, melyben a régi alkotmányt és közigazgatást visz­­szaállitja. Nyilvános életének ez volt utolsó fontos cse­­lekvénye, mely által hatásának legelső czélja, a biro­dalom egyesítése semmisíttetett meg. Betegsége karácsony óta gyorsan haladt előre. A tél oly enyhe volt, hogy a fák zöldülni s az ibolyák virágozni kezdtek, de a császár beteg melle ebben sem talált többé enyhülést. Az orvosok nem távoztak tőle, testvérei közül senki se volt halálos ágyánál. Legérzé­kenyebb részvétet mutatott iránta Erzsébet főher­­czegné, Ferencz főherczeg, (később császár) neje, a­ki mély gyermeki hajlamot tanúsított irányában, s csak érte látszott élni és vele elenyészni. Az utolsó napokban megtilták neki a császár látogatását, mig ő maga erő­szakkal hatolt be hozzá; az elúszott fejedelmet meg­pillantván, annyira megrendült, hogy ájultan vitetett el tőle; másnap, azaz február 17-kén idő előtt szült, s a következő reggel megszűnt élni. „És én még élek, Uram, legyen meg akaratod“ mondá József kimond­­hatlan fájdalommal. Halála előtt, élete utolsó napjai­ban néhány levelet irt még nővéréhez Mária Krisztiná­hoz, melyek közöl az utolsót közöljük: „Bécs, 1790. február 19. Teljességgel lehetetlen, hogy sajátkezűleg írjak, alig jegyezhetem alá nevemet, de szomorú szükség parancsolja közölni veled, kedves nővérem, s férjeddel azon nagy szerencsétlenséget, a mely épen most ért, t. i. Erzsébet főhercegnő, Ferencs főherczeg nejének halálát. Meglehetősen nehéz, de szerencsés szülés után 7—8 órával, ideg szélhű­dés érte és rögtön megszűnt élni. Te mindenesetre érten­­ded azon részvétet, melyre ezen esemény a családban érdemes. Adieu, ölellek, és búcsút veszek tőled, mert érzem, hogy végperczem közeledik. . József.“ Három nappal később, reggeli fél négy órakor meghalt. Herder következőleg írt II. József életéről: „A nélkül, hogy a császárt ismertem, vagy csak egy jótéteményét is élveztem volna, csaknem sírtam, midőn élete utolsó körülményeiről olvastam. 9 év előtt, midőn a trónra lépett, mint a segély Istene imádtatott, s a legnagyobb, legdicsőbb dolgokat, csaknem a lehe­tetlenséget várták tőle; most mint az idő engesztelő ál­dozatát kisérik sírba. Akart-e többet valaha egy császár, egy halandó; igyekezett, törekedett-e jobban, működött-e fárad­­atlanabbul mint ő? És mily végzet­­ halála előtt, legszebb éveiben, nemcsak feladta szán­­déka elérését, hanem élete egész munkáját vissza kel­lett vonnia, ünnepélyesen kitörülnie és igy m­eghalnia! Én egyetlen példát sem ismerek a történelemben, hogy egy fejedelmet ily szigorú sors ért volna.“ Bécsben csak az utolsó napokban tudták meg, hogy a császár menthetetlen ; a hírlapok csak rövid idővel azelőtt jelenték betegségét. Midőn halálának hire elterjedt, ezt suttogták „megmérgeztetett." Az ál­tala alapított kutaknál, betegágyaknál, az általa ülte­tett fák alatt ismétlők e szót, és a távol vidékeken, Galicziában, Cseh- és Magyarországban ezt mondák a parasztok : „nem halt meg, bezárták, ismét vissza­jövendő de sokan voltak, a­kik résztvevő mosollyal néztek a császár után a sírboltba. Vele — miként ne­vezték — a „rendszer“ is eltemettetni látszott; a régi állam, a régi rend, a régi jogok izrei ízre föléledhet­tek ismét. De a gyász átalánosabb volt, semmint hit­ték, mert a nép osztozott benne, a melyért József csá­szár élt és szenvedett. A trón most József testvérére, Lipót toskánai nagyherczegre szállt. E fejedelem nézeteinek jellem­zésére, melyeket uralkodása előtt rövid idővel nyilvá­nított, szolgál József halálát egy hóval megelőzőleg nővéréhez, Mária Krisztinához irt és 1790. január 25- dikén Florenczben kelt következő levele, melyben po­litikai hitvallomását közli : „Történetesen megtudtam, hogy Németalföldön különféle híreket terjesztenek, hogy engem gyanú­sítsanak. Hamisak azok mind, és azért irám e sorokat, hogy ismerd a tényeket és nekem igazságot szolgál­tass. Azt mondják, hogy a jausenistákat és a pistoiai zsinatot gyámolítom, és az utrechti egyház egyik re­sidensét Florenczben tartom. Ez nem igaz. De azt se tudják, mi egy lausenista, és hogy miről van e kérdés­ben szó. A nyilvános oktatás, a papnöveldék, az isko­lák a püspökök mezeiben vannak, a­nélkül, hogy a kormány a dologba avatkoznék. Azt mondják, hogy törvényt adtam volna ki a temetésről és ereklyékről. Az első azt parancsolja, miszerint a holt­testet ne te­gyék ki nyíltan a templomban, hogy az eltemetés előtt néhány óráig hagyják még a sír fölött, és a közel fekvő temetőkbe temettessék el. Az ereklyékre vonat­kozólag nem adtam ki se törvényt, se rendeletet; ez egészen a püspökökhez tartozik. Prato városában még a szűz Mária övét is meghagyták, a mely pedig bizo­nyosan nincs igazolva. E miatt lázadás ütött ott ki, és csak a püspökök kívánsága folytán parancsol­tatzt meg, hogy az ereklye­szekrény kulcsa, a mely eddig a tanács kezeiben volt, a püspököknek adas­sák át. Florenczben szent Lőrincz templomában egy külön kápolnát építtettem, hogy benne tegyem ki köztisztelésre valamennyi ereklyét, a­melyek eddig pa­lotám egyik szobájában voltak elhelyezve. A­mi a poli­tikai inquisitiót illeti, melylyel vádoltatom, valamennyi belföldit és külföldit felhívom, a­kik csak egyszer vol­tak is Florenczben, nyilatkozzanak: várjon élveztek-e valahol nagyobb szabadságot, mint Toskánában? Ilyesmi egészen jellemem ellen volna. Hitvallásom: az apostoli római katholikus vallásban élni s meghalni, azt semmi esetre sem üldözni, hanem gyámolitni, elő­mozdítani; nem azokat kitüntetni, a­kiknek nincs hitök, vagy ezt állítják; a püspököket minden jogaikban megtartani, melyek őket megilletik, főleg az egyházi fegyelem fölötti felügyeletben. Én azt hiszem, hogy még az örökös fejedelem is csak a nép tisztviselője, s ennek kell minden erejét és fáradtságát szentelnie, hogy minden országnak kell bírnia a nép és fejedelem közt alaptörvénynyel vagy szerződéssel, mely az utóbbi autoritását és hatalmát korlátozza és hogy a fejedelem mihelyt ezen szerződést nem teljesiti, állásáról mond le. — Azt hiszem , hogy a végrehajtó hatalom a fejedelemnél van , a törvényhozó hatalom pe­dig a népnél és képviselőinél, és hogy ezek min­den fejedelem változásnál új föltételeket szabhat­nak, hatalmát újból korlátozhatják. Hiszem, hogy a fe­jedelemnek se közvetve se közvetlenül nem kell a polgári vagy büntető törvényhatós­ágba elegyed­nie ; hiszem, hogy a pénzügyről évenként számot kell adnia a népnek, hogy nincs joga új adókat vagy bár­minő terheket életbe léptetni, hogy erre csak a nép van feljogosítva, ha a fejedelem előterjeszti az állam szük­ségletét, és ha ezt a nép képviselői által megvizsgáltató és jóváhagyá továbbá, hogy az adók csak egy évre, mint subsidium hagyathatnak helyben, és csak akkor, ha a fejedelem részletes számadást ten e tárgyban. Azt hiszem, hogy a fejedelemnek ezen jóváhagyást minden rendszerváltozásnál meg kell nyernie, minden új törvénynél, nyugdíjazásoknál és jutalmazásoknál, hogy a fejedelem parancsai csak a rendek beleegye­zése által nyernek törvényerőt, hogy a katonaság csak az ország védelmére alkalmaztathatik és a nép ellen soha, hogy senkit sem szabad elfogni, csak rendes bí­rája parancsa folytán; senkit elítélni, csak a rendes nyilvános törvényszék formái szerint, és soha önké­nyes parancs folytán, jönne az bár magától a fejede­lemtől is. Végül azt hiszem, hogy a fejedelem csak a törvény által uralkodjék, és hogy ez a nép által con­­stituáltatik, még pedig természeti jog következtében, melytől soha, se erőszakkal se békével nem fosztatha­­tik meg. A népek e szerint egyesültek, hogy fejedel­mük legyen, azaz, hogy rangelsőséget adjanak neki, ez pedig szerencséjüket, jólétöket alapítsa meg, nem úgy, miként ő akarja, hanem a mint a nép óhajtja s érzi, mert a társadalom és kormány egyetlen czélja az egyének szabadsága. Íme, ezek körülbelül elveim; még több részleteket csatolhatnék hozzájok, de ez hossza­dalmas volna.“ (Folyt. köv.) Péntek, november 21. Lapszemle. A „P. H".-ben „Várhat-e Magyarország“ ? czim alatt következőket olvassuk: ,Magyarország várhat, Magyarországnak jövője van', — mondják „va banque-ot“ játszó hazárd politi­kusaink, s mondja utánuk a szépen csengő nagy sza­vakban mérlegelés nélkül gyönyörködő tömeg, ,Meddig várhat ?‘... Miu­tán egy merészen csa­pongó, képzeletükben teremtett dens ex machina, mint fegyveres Minerva Jupiter fejéből, határozatlan alakú chaos-szerű­ ábrándjukból előlép, s minden létezőt, — csak azért gyűlölő hevében, mert nem ő teremtette — lerombol, s a világ rendét felforgatva, romjaiból sze­szélye szerint újat alkot ? , Meddig várhat ?*... Miu tán egy köztársasági eszmékért rajongó világforradalom minden történelmi múltat, kegyeletet, nemzeti szellemet, életet megsem­misít ; minden trónt, a hozzá nőtt nemzeti dicsőség s nagysággal feldönt; a nemzetek életszü­kségéből kifej­lett rendet, rangot lerombolja; a szivükhez forrt hon­­szeretetet irgalmatlanul kitépi; a nemesen büszke ön­becsülést elöli, s minden egyes honfit hontalan vi­lágpolgárrá lenni kényszerit ? ,Meddig várhat?"... Miu tán egy magyar Crom­well, Napoleon, Garibaldi, vagy kicsoda születik, s ne­vével az átalános nemzeti lelkesedést felrázva, vagy a véletlen kedvező szerencsét ügyesen felhasználva, a perez feletti mindenható hatalmat kezére keritve, ké­nye kedve szerint uj rendet szab, új alkotmányt diktál, a térképen új államhatárt rajzol? Hasonló képzelet játékokban egyéni gyönyörkö­dést találni lehet, szabad, — tessék ; de általuk egy nemzet reményeivel, vágyaival kaczérkodni, a higgadt, józan gondolkodású részt a küzdtérről leszorítva e­l­­hallgattatni akarni, — egy nemzet életével me­rész játékot űzni, — több mint könnyelmű bűn. Bevárjuk talán, míg alkotmányos életünkben isko­lázott, hosszú gyakorlaton át dús tapasztalatot szerzett, s a körülmények parancsolta szükségeket megmérni tudó, kipróbált, edzett jellemű államférfiaink egyenként kidőlnek, a nélkül, hogy helyükre uj ifjú erők, tehet­ségek, jellemek képezhetnék magukat? Míg a sic volo, sic jubeo­val kormányozni kény­­szeritett hatalom parancs szavát evangéliumként venni tanult, alkotmányos életet nem ismerő uj nemzedék felnő, melynek még a népe javát szivén viselő fejedel­mi legnemesb akarat sem adhatná vissza ős atyái al­kotmányát, ha csak oly gépezetet nem akarna adni kezébe, melylyel mig a betanult gépész nagyszerű eredményeket idéz elő, csodákat mivel: a hozzá nem értő, ügyetlenül kezelő pór összezúzza magát ? Bevárjuk talán , míg a jobb sorsra érdemes, anyagilag szegény értelmiség, mely a jól beosztott al­kotmányos szervezetben önérzetet emelő, s megélhe­tését biztosító alkalmazást nyerve, nemzete javára használhatná tehetségeit, a minden árvai önfenntartás természeti parancsától kényszerítve, megtört önérzet­tel, meghasonlott lélekkel, elfásult s az önmegtagadás netovábbját elért szívvel, kiélhetését biztosító fizetés után nyúl, lemond honfiúi nemes büszkeségéről, eszkö­zül adja magát, s a honra nézve elvész? Másrészt a va­gyonos értelmiség ifjú sarjadéka, a hon jövőjének re­ményei, nemes vágyainak működési kört nem lelve, erejét, tehetségeit tétlen zsibbadásban tespedtetni kényszerülve, a drága kincset, a roppant nemzeti tőkét nem hasznosíthatva, szerencse, ha még nyugtalan ösz­tönének legalább szórakozást szerző könnyelmű elvek­re nem pazarolja ? Alapi újdonságok. * A „Wiener Zig" a cs. k. kereskedelmi és népgaz­­dászati ministeriumnak 1862. nov. - tól kelt rendeletét közli, — érvényes az egész birodalomra, a lombard-velen­­czei királyságot kivéve, mely az állami lóversenydijak­­­érti pályázatok eddigi szabályait módosítja. A pesti és ko­lozsvári gyepre 1863 tól bezárólag 65-ig érvényes szabá­lyok következők : I.A pesti gyepre nézve: Első osztá­ly a c­sászárdij ezer darab cs. k. austriai arany, kül- és belhoni 3 éves mének és kan­­czák számára, tét 300 ft a. é., fele bánat, vagy csak 75 ft, ha a ló egy hóval a futás előtt visszahuzatik. Távolság 2­72 ang. mrtföld. Teher 95 font, kanczákra 3 fonttal kevesebb. Anglia, Francziaország és Amerikában született lo­vakra 5 fonttal, minden más külföldi lovakra 2 fonttal több. Lovakra, melyek egy versenyben 5000 ftig terjedő dijt nyertek, 5, két vagy több ily dijjal nyert lóra 8 fonttal több. A bécsi első oszt. császárdij nyerőjére 4 fonttal több. A másod­osztályú 600 db arany császárdij nyerő­jére 3, mind a két dij nyerőjére 6 fonttal több. Nem csoportozatos nyerések után a legnagyobb te­her 8 font.

Next