Sürgöny, 1862. november (2. évfolyam, 252-276. szám)
1862-11-21 / 268. szám
Második évi folyam-268. szám 1862. Hierkente-hivatal: Uri-utoza Libasinszky-ház. Kiadó- hivatal: Barátok-tera 7. as. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban, barátok-tera 7. szám, földszint. Vidéken borraentes levelekben minden posta-hivatalnál. Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. I Vidékre, naponkint postán ft kr ft kr ft kr f * Égéssévre 16 — Évnegyedre 4 — Égésedvre 16 — évnegyedre 1 — Félévre 8 — Félévre 8 — ■■_________ mm SÜRGÖNY NEMHIVATALOS RÉSZ. Bécs, nov. 19. L. Ismét hangzik felénk a fejedelem szava és a mit hallunk, a kegyelem és szeretet magasztos szózata. Ő Felsége ezen szózatával válaszol a nemzetnek, melynek jó, nemes és hűséges indulatát ismeri; válaszol a katholika egyház azon férfiainak, kik az engesztelés és békítés művét minden időben és minden körülmények közt szent küldetésüknek ismerték s e szerint jártak el most is, midőn a szeretet, öröm és hódolat nyilatkozataival üdvözlék a felséges császár és királynét, kit, — angyali jóságát számos erényeit jutalmazandó,— mentett meg Isten a súlyos veszélyből; válaszol végtére azon hazafiaknak, kik önfeláldozással nyújtottak segédkezet, a hazát az anarchia örvényéből kiragadni. Ők azon osztályrészükre, mely nekik a nap szerencsés tényéből jut, büszkék lehetnek s mondhatják, hogy a provisorium nem csak roppant szolgálatokat tett az egész nemzetnek, de a sebeket is, melyeket ittott kényszerűségből ejtett egyeseken, gyógyítani sietett. Áldott legyen a nap, mely újabb és ismét fényesb bizonyságát hozó legkegyelmesb királyunk azon lelkületének, melyre mindenek előtt építjük a haza jövőjének reményeit! Áldott legyen s imádkozunk, hogy engesztelő szelleme üditőleg hasson azon kedélyekre, melyeket a bizalmatlanság s visszavonás még mindig fogva tart. Imádkozunk pedig ezért a haza érdekében, mert meg vagyunk győződve, hogy a bizalmas közeledésnek nem maradhat el fényes sikere, hogy a fennforgó kérdések kiegyenlítését őszintébben és forróbban nem óhajtja senki, mint legkegyelmesebb urunk s királyunk, hogy hazafias kormány férfiaink várva várják az időpontot, melyben bizalomgerjesztő adatok nyomán esedezhetnek ő Felségénél azon eszközök mellőzéséért, miknek használatára csak a legsajnos a körülmények közt s csak a legfájdalmasb kényszerűségből határozák el magukat, tettek el, büntetésük hátralevő részét legkegyelmesebben elengedni méltóztatott. Ezen legf. kegyelmi határozat azon bűntényekre is kiterjed, melyek nyomtatványok által követtettek el , azonban nem foglalva bele az ez elitéléssel egybekötött egyéb következményeket. Szintúgy az ily bűntények miatt a katonai törvényszékek előtt folyamatban levő vizsgálatok is azonnal megszüntetendők. Végre a legfelsőbb kegyelmi tény jótékonyságát élvezik azon politikai menekültek is, kik anélkül, hogy büntetésmentes visszajövetelre előlegesen engedélyt nyertek volna , i. é. nov. 19 éig hazatértek , amennyiben őket más, büntetésre méltó cselekedetek nem terhelik. Ezen legfelsőbb kegyelmi határozatok végrehajtásával a hadügyminiszer úr közrehatása mellett főkanczellár úr bízatott meg. Bécs, nov. 19. L. Az „Ost D. Post“ mennydörgő haragjával tisztel meg bennünket. Haragját örömmel fogadjuk. Mindenkor pro virili parte iparkodtunk azt becsületesen kiérdemleni. De hogy valakit sértettünk volna, azt határozottan tagadjuk, ha csak azt nem veszi az „Ost D. Post“ sértésnek, hogy állítani mertük, miszerint Magyar- és Erdélyország még nincs auf Gnade und Ungnade Giskra és Kuranda uralmék dlubbjának átszolgáltatva. Ezt pedig váltig fogjuk állítani. Ha sérteni akarnánk, más nótát tudnánk Kuranda úr tiszteletére fújni. De a személyeskedést úgy tekintjük, mint a bécsi sajtó bizonyos részének privilégiumát, mely a magyar journalistikában, hála Istennek! még nem leni meghonosítva. Szorítkozunk tehát a vita lényegére. Kuranda ur azt veti szemünkre, hogy mi a bir. tanácsról mint Giskra ur clubbjáról szólottunk. Megkövetjük alássan. Nem mi követtük el a bűnt, hanem Kuranda ur, főidén Giskra ur clubjáról mint a bir. tanácsról szólott. Az „Ost D. Post“ tisztelt szerkesztője ama czikkében, mely ellen kikeltünk, nem saját véleményét adta elő; nem azt fejtegette, hogy az M 5 egyéni felfogása szerint mit kellene a bir. tanácsnak a nagyvárad-kolozsvári pálya kamatbiztosítéka irányában tennie. Nem! Kuranda úr ünnepélyesen kinyilatkoztatta, hogy a bir. tanács részéről ne reméljünk semmit, hogy a bir. tanács így, meg amúgy fog eljárni. Kuranda úr félreismerhetlenül a bir. tanács nevében hozott határozatokat méltóztatott velünk tudatni. A birodalmi tanácsnak még nem volt alkalma ez ügygyel foglalkozni. Ki hozhatta tehát ezen testület nevében a kérdéses határozatokat? Senki egyéb mint Giskra ur clubbja. Ha Kuranda ur e clubbot a bírod, tanács gyanánt tekinti, akkor ő bizonyosan tudja, hogy miért, de ha már megemlékezik arról, hogy a „Sürgöny“ hivatalos lap, akkor csak nem kívánhatja tőlünk, hogy mi Giskra ur dlubbját hivatalosan is reichsrathnak ismerjük el. Tárgyilagos ellenvetéseink közül Kuranda ur egyiket sem döntötte meg, de meg sem támadta. Ellenben azt írja : „Faselei“ és „unverständig" mondani, hogy szükség esetében a korona is megadhatja a kértkamat-biztosítékot, különösen, ha ennek végérvényességét az illető alkotmányos testület beleegyezésétől teszi függővé. — Nem tagadjuk, hogy Kuranda úz ért a badar beszédekhez és oktalanságokhoz, mert ezt már több ízben fényesen bebizonyította és csakugyan bebizonyítja most is. Azt mondja: „ melyik kormány állhatna jót arról, hogy a bírod, tanács vagy magyar országgyűlés évről évre meg fogja szavazni azon összegeket, melyek a kérdéses pálya kamat -biztosítékára megkívántatnának.“ . . .Vájjon úgy áll-e a dolog, hogy a bírod, tanács tetszésétől függ, ma akármelyik fenálló társaságtól megtagadni a kamatbiztosítékot, melyet bir? Vagy ha ma a kir.tanács valamely társaságnak ily biztosítékot megszavazna, ezt csak egy évre tenné e, fentartva azt, hogy a legközelebbi budgettörvény a kamatbiztosítékot megtagadhassa? Ilyen feltételt aztán csakugyan nem fogadhatna el társaság, még a sokat ócsárolt „Cultur-Verein“ sem. Ami pedig azt illeti, hogy a kormány e kamatbiztosítékot megadni „merhetné“-e, erről múlt czikkünkben bővebben szólottunk. A mi alapos véleményünk az, hogy merni csakugyan merhetné, bátran és a legjobb lelkiismerettel. A napi újdonságokra térve át, az 1868. budget-bizottmány mai ülése megemlítést érdemel. A hadi-költségvetést tárgyalván, a hadügyminiszter úr kijelenté, miszerint a békés európai viszonyokat tekintve , beleegyezhetik abba, hogy ezen budget összegéből öt milliomot törüljenek ki. Giskraur nyolcz milliónyi elengedést követel, kijelentvén, hogy ha a bizuitmánzone rá nem áll, a házban 16 milliónyi csökkentést fog indítványozni. Schindler azon közvetítő ajánlatot teszi, hogy 6 milliót törüljenek az öszszegből és a kormányra bízzák a megtakarítás miképeni eszközlését. A bizottmány többsége ezen indítványt elfogadja, miután Giskra indítványa csak hat tag által pártoltatott (21 közül). A hadügyminiszter úr kijelente, hogy a bizottmány legközelebbi ülésében fog e határozat irányában nyilatkozni. Legfelsőbb kegyelmi tény: CB. k. Apostoli Felsége f. é. nov. 19-ki legfelsőbb kézirata által mindazon egyéneknek, kik a m. é. november 5-kén Magyarországban felállított haditörvényszékek által, az ez alkalommal kibocsátott hirdetményben előadott bűntények miatt ítél TÁRCZA. Mária Krisztina austriai Főherczegné. i. (József császár utolsó órái. Herder ítélete. Lipót császár. E fejedelem nevezetes politikai hitvallomása.) Mióta József császár az 1788 diki hadjáratból betegen tért vissza, halála már csak az idő kérdése volt. 1789. tavaszán önmaga sem remélte többé felgyógyulását, és halálát, amint írta, „óhaj és félelem nélkül“ várta. Élete utolsó örömteljes perceit a császári seregek győzelme képezi az Ál Dunánál. Különben a birodalom minden szögletében csak szükséget és ellentállást látott. Meg kellett élnie, hogy a németalföldi forradalom Poroszország és Hollandia által nyíltan gyámolíttatott, hogy néhány magyar úr titkos egyetértésben volt Poroszországgal, hogy saját ministériumában a foederalistikus párt emeli föl fejét, és minden más hang figyelem nélkül enyészett el.—1790. jan. 28-dikán írta alá a magyarországi főispánokhoz intézett rendeletet, melyben a régi alkotmányt és közigazgatást viszszaállitja. Nyilvános életének ez volt utolsó fontos cselekvénye, mely által hatásának legelső czélja, a birodalom egyesítése semmisíttetett meg. Betegsége karácsony óta gyorsan haladt előre. A tél oly enyhe volt, hogy a fák zöldülni s az ibolyák virágozni kezdtek, de a császár beteg melle ebben sem talált többé enyhülést. Az orvosok nem távoztak tőle, testvérei közül senki se volt halálos ágyánál. Legérzékenyebb részvétet mutatott iránta Erzsébet főherczegné, Ferencz főherczeg, (később császár) neje, aki mély gyermeki hajlamot tanúsított irányában, s csak érte látszott élni és vele elenyészni. Az utolsó napokban megtilták neki a császár látogatását, mig ő maga erőszakkal hatolt be hozzá; az elúszott fejedelmet megpillantván, annyira megrendült, hogy ájultan vitetett el tőle; másnap, azaz február 17-kén idő előtt szült, s a következő reggel megszűnt élni. „És én még élek, Uram, legyen meg akaratod“ mondá József kimondhatlan fájdalommal. Halála előtt, élete utolsó napjaiban néhány levelet irt még nővéréhez Mária Krisztinához, melyek közöl az utolsót közöljük: „Bécs, 1790. február 19. Teljességgel lehetetlen, hogy sajátkezűleg írjak, alig jegyezhetem alá nevemet, de szomorú szükség parancsolja közölni veled, kedves nővérem, s férjeddel azon nagy szerencsétlenséget, a mely épen most ért, t. i. Erzsébet főhercegnő, Ferencs főherczeg nejének halálát. Meglehetősen nehéz, de szerencsés szülés után 7—8 órával, ideg szélhűdés érte és rögtön megszűnt élni. Te mindenesetre értended azon részvétet, melyre ezen esemény a családban érdemes. Adieu, ölellek, és búcsút veszek tőled, mert érzem, hogy végperczem közeledik. . József.“ Három nappal később, reggeli fél négy órakor meghalt. Herder következőleg írt II. József életéről: „A nélkül, hogy a császárt ismertem, vagy csak egy jótéteményét is élveztem volna, csaknem sírtam, midőn élete utolsó körülményeiről olvastam. 9 év előtt, midőn a trónra lépett, mint a segély Istene imádtatott, s a legnagyobb, legdicsőbb dolgokat, csaknem a lehetetlenséget várták tőle; most mint az idő engesztelő áldozatát kisérik sírba. Akart-e többet valaha egy császár, egy halandó; igyekezett, törekedett-e jobban, működött-e fáradatlanabbul mint ő? És mily végzet halála előtt, legszebb éveiben, nemcsak feladta szándéka elérését, hanem élete egész munkáját vissza kellett vonnia, ünnepélyesen kitörülnie és igy meghalnia! Én egyetlen példát sem ismerek a történelemben, hogy egy fejedelmet ily szigorú sors ért volna.“ Bécsben csak az utolsó napokban tudták meg, hogy a császár menthetetlen ; a hírlapok csak rövid idővel azelőtt jelenték betegségét. Midőn halálának hire elterjedt, ezt suttogták „megmérgeztetett." Az általa alapított kutaknál, betegágyaknál, az általa ültetett fák alatt ismétlők e szót, és a távol vidékeken, Galicziában, Cseh- és Magyarországban ezt mondák a parasztok : „nem halt meg, bezárták, ismét visszajövendő de sokan voltak, akik résztvevő mosollyal néztek a császár után a sírboltba. Vele — miként nevezték — a „rendszer“ is eltemettetni látszott; a régi állam, a régi rend, a régi jogok izrei ízre föléledhettek ismét. De a gyász átalánosabb volt, semmint hitték, mert a nép osztozott benne, a melyért József császár élt és szenvedett. A trón most József testvérére, Lipót toskánai nagyherczegre szállt. E fejedelem nézeteinek jellemzésére, melyeket uralkodása előtt rövid idővel nyilvánított, szolgál József halálát egy hóval megelőzőleg nővéréhez, Mária Krisztinához irt és 1790. január 25- dikén Florenczben kelt következő levele, melyben politikai hitvallomását közli : „Történetesen megtudtam, hogy Németalföldön különféle híreket terjesztenek, hogy engem gyanúsítsanak. Hamisak azok mind, és azért irám e sorokat, hogy ismerd a tényeket és nekem igazságot szolgáltass. Azt mondják, hogy a jausenistákat és a pistoiai zsinatot gyámolítom, és az utrechti egyház egyik residensét Florenczben tartom. Ez nem igaz. De azt se tudják, mi egy lausenista, és hogy miről van e kérdésben szó. A nyilvános oktatás, a papnöveldék, az iskolák a püspökök mezeiben vannak, anélkül, hogy a kormány a dologba avatkoznék. Azt mondják, hogy törvényt adtam volna ki a temetésről és ereklyékről. Az első azt parancsolja, miszerint a holttestet ne tegyék ki nyíltan a templomban, hogy az eltemetés előtt néhány óráig hagyják még a sír fölött, és a közel fekvő temetőkbe temettessék el. Az ereklyékre vonatkozólag nem adtam ki se törvényt, se rendeletet; ez egészen a püspökökhez tartozik. Prato városában még a szűz Mária övét is meghagyták, a mely pedig bizonyosan nincs igazolva. E miatt lázadás ütött ott ki, és csak a püspökök kívánsága folytán parancsoltatzt meg, hogy az ereklyeszekrény kulcsa, a mely eddig a tanács kezeiben volt, a püspököknek adassák át. Florenczben szent Lőrincz templomában egy külön kápolnát építtettem, hogy benne tegyem ki köztisztelésre valamennyi ereklyét, amelyek eddig palotám egyik szobájában voltak elhelyezve. Ami a politikai inquisitiót illeti, melylyel vádoltatom, valamennyi belföldit és külföldit felhívom, akik csak egyszer voltak is Florenczben, nyilatkozzanak: várjon élveztek-e valahol nagyobb szabadságot, mint Toskánában? Ilyesmi egészen jellemem ellen volna. Hitvallásom: az apostoli római katholikus vallásban élni s meghalni, azt semmi esetre sem üldözni, hanem gyámolitni, előmozdítani; nem azokat kitüntetni, akiknek nincs hitök, vagy ezt állítják; a püspököket minden jogaikban megtartani, melyek őket megilletik, főleg az egyházi fegyelem fölötti felügyeletben. Én azt hiszem, hogy még az örökös fejedelem is csak a nép tisztviselője, s ennek kell minden erejét és fáradtságát szentelnie, hogy minden országnak kell bírnia a nép és fejedelem közt alaptörvénynyel vagy szerződéssel, mely az utóbbi autoritását és hatalmát korlátozza és hogy a fejedelem mihelyt ezen szerződést nem teljesiti, állásáról mond le. — Azt hiszem , hogy a végrehajtó hatalom a fejedelemnél van , a törvényhozó hatalom pedig a népnél és képviselőinél, és hogy ezek minden fejedelem változásnál új föltételeket szabhatnak, hatalmát újból korlátozhatják. Hiszem, hogy a fejedelemnek se közvetve se közvetlenül nem kell a polgári vagy büntető törvényhatóságba elegyednie ; hiszem, hogy a pénzügyről évenként számot kell adnia a népnek, hogy nincs joga új adókat vagy bárminő terheket életbe léptetni, hogy erre csak a nép van feljogosítva, ha a fejedelem előterjeszti az állam szükségletét, és ha ezt a nép képviselői által megvizsgáltató és jóváhagyá továbbá, hogy az adók csak egy évre, mint subsidium hagyathatnak helyben, és csak akkor, ha a fejedelem részletes számadást ten e tárgyban. Azt hiszem, hogy a fejedelemnek ezen jóváhagyást minden rendszerváltozásnál meg kell nyernie, minden új törvénynél, nyugdíjazásoknál és jutalmazásoknál, hogy a fejedelem parancsai csak a rendek beleegyezése által nyernek törvényerőt, hogy a katonaság csak az ország védelmére alkalmaztathatik és a nép ellen soha, hogy senkit sem szabad elfogni, csak rendes bírája parancsa folytán; senkit elítélni, csak a rendes nyilvános törvényszék formái szerint, és soha önkényes parancs folytán, jönne az bár magától a fejedelemtől is. Végül azt hiszem, hogy a fejedelem csak a törvény által uralkodjék, és hogy ez a nép által constituáltatik, még pedig természeti jog következtében, melytől soha, se erőszakkal se békével nem fosztathatik meg. A népek e szerint egyesültek, hogy fejedelmük legyen, azaz, hogy rangelsőséget adjanak neki, ez pedig szerencséjüket, jólétöket alapítsa meg, nem úgy, miként ő akarja, hanem a mint a nép óhajtja s érzi, mert a társadalom és kormány egyetlen czélja az egyének szabadsága. Íme, ezek körülbelül elveim; még több részleteket csatolhatnék hozzájok, de ez hosszadalmas volna.“ (Folyt. köv.) Péntek, november 21. Lapszemle. A „P. H".-ben „Várhat-e Magyarország“ ? czim alatt következőket olvassuk: ,Magyarország várhat, Magyarországnak jövője van', — mondják „va banque-ot“ játszó hazárd politikusaink, s mondja utánuk a szépen csengő nagy szavakban mérlegelés nélkül gyönyörködő tömeg, ,Meddig várhat ?‘... Miután egy merészen csapongó, képzeletükben teremtett dens ex machina, mint fegyveres Minerva Jupiter fejéből, határozatlan alakú chaos-szerű ábrándjukból előlép, s minden létezőt, — csak azért gyűlölő hevében, mert nem ő teremtette — lerombol, s a világ rendét felforgatva, romjaiból szeszélye szerint újat alkot ? , Meddig várhat ?*... Miu tán egy köztársasági eszmékért rajongó világforradalom minden történelmi múltat, kegyeletet, nemzeti szellemet, életet megsemmisít ; minden trónt, a hozzá nőtt nemzeti dicsőség s nagysággal feldönt; a nemzetek életszükségéből kifejlett rendet, rangot lerombolja; a szivükhez forrt honszeretetet irgalmatlanul kitépi; a nemesen büszke önbecsülést elöli, s minden egyes honfit hontalan világpolgárrá lenni kényszerit ? ,Meddig várhat?"... Miu tán egy magyar Cromwell, Napoleon, Garibaldi, vagy kicsoda születik, s nevével az átalános nemzeti lelkesedést felrázva, vagy a véletlen kedvező szerencsét ügyesen felhasználva, a perez feletti mindenható hatalmat kezére keritve, kénye kedve szerint uj rendet szab, új alkotmányt diktál, a térképen új államhatárt rajzol? Hasonló képzelet játékokban egyéni gyönyörködést találni lehet, szabad, — tessék ; de általuk egy nemzet reményeivel, vágyaival kaczérkodni, a higgadt, józan gondolkodású részt a küzdtérről leszorítva elhallgattatni akarni, — egy nemzet életével merész játékot űzni, — több mint könnyelmű bűn. Bevárjuk talán, míg alkotmányos életünkben iskolázott, hosszú gyakorlaton át dús tapasztalatot szerzett, s a körülmények parancsolta szükségeket megmérni tudó, kipróbált, edzett jellemű államférfiaink egyenként kidőlnek, a nélkül, hogy helyükre uj ifjú erők, tehetségek, jellemek képezhetnék magukat? Míg a sic volo, sic jubeoval kormányozni kényszeritett hatalom parancs szavát evangéliumként venni tanult, alkotmányos életet nem ismerő uj nemzedék felnő, melynek még a népe javát szivén viselő fejedelmi legnemesb akarat sem adhatná vissza ős atyái alkotmányát, ha csak oly gépezetet nem akarna adni kezébe, melylyel mig a betanult gépész nagyszerű eredményeket idéz elő, csodákat mivel: a hozzá nem értő, ügyetlenül kezelő pór összezúzza magát ? Bevárjuk talán , míg a jobb sorsra érdemes, anyagilag szegény értelmiség, mely a jól beosztott alkotmányos szervezetben önérzetet emelő, s megélhetését biztosító alkalmazást nyerve, nemzete javára használhatná tehetségeit, a minden árvai önfenntartás természeti parancsától kényszerítve, megtört önérzettel, meghasonlott lélekkel, elfásult s az önmegtagadás netovábbját elért szívvel, kiélhetését biztosító fizetés után nyúl, lemond honfiúi nemes büszkeségéről, eszközül adja magát, s a honra nézve elvész? Másrészt a vagyonos értelmiség ifjú sarjadéka, a hon jövőjének reményei, nemes vágyainak működési kört nem lelve, erejét, tehetségeit tétlen zsibbadásban tespedtetni kényszerülve, a drága kincset, a roppant nemzeti tőkét nem hasznosíthatva, szerencse, ha még nyugtalan ösztönének legalább szórakozást szerző könnyelmű elvekre nem pazarolja ? Alapi újdonságok. * A „Wiener Zig" a cs. k. kereskedelmi és népgazdászati ministeriumnak 1862. nov. - tól kelt rendeletét közli, — érvényes az egész birodalomra, a lombard-velenczei királyságot kivéve, mely az állami lóversenydijakérti pályázatok eddigi szabályait módosítja. A pesti és kolozsvári gyepre 1863 tól bezárólag 65-ig érvényes szabályok következők : I.A pesti gyepre nézve: Első osztály a császárdij ezer darab cs. k. austriai arany, kül- és belhoni 3 éves mének és kanczák számára, tét 300 ft a. é., fele bánat, vagy csak 75 ft, ha a ló egy hóval a futás előtt visszahuzatik. Távolság 272 ang. mrtföld. Teher 95 font, kanczákra 3 fonttal kevesebb. Anglia, Francziaország és Amerikában született lovakra 5 fonttal, minden más külföldi lovakra 2 fonttal több. Lovakra, melyek egy versenyben 5000 ftig terjedő dijt nyertek, 5, két vagy több ily dijjal nyert lóra 8 fonttal több. A bécsi első oszt. császárdij nyerőjére 4 fonttal több. A másodosztályú 600 db arany császárdij nyerőjére 3, mind a két dij nyerőjére 6 fonttal több. Nem csoportozatos nyerések után a legnagyobb teher 8 font.