Sürgöny, 1862. november (2. évfolyam, 252-276. szám)

1862-11-25 / 271. szám

Második évi folyam. ________5-----­erbeut A-hivatal: Uri-utcza Libaeinszky-ház. Kiadóhivatal: Barátok-tere 7. ki. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó-­hivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben , minden posta-hivatalnál. 271. szám — 1862. mm ___ ae SÜRGÖNY K dd. november 25. Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. ft kr ft kr Eeésnévre 18 — Évnegyedre 4 — Félévre 8 — Vidékre, naponkint postán ft kr ft Egész évre 16 — évnegyedre 4 — Félévre 8 — HIVATALOS RÉSZ. ő cs. kir. Apostoli Felsége f. évi nov. 14-ről kelt legfelsőbb határozatával mihályházi Tóth Bódog udvari fogalmazót , az országbíró elnöki fogalmazóját magyar kir. udvari titkári czimmel s ranggal, dijelen­­gedés mellett, legkegyelmesebben fölruházni méltóz­­tatott. 6 cs. kir. Apostoli Felsége f. Ló 1-röl Heegen­­b­arth Manó szegedi gfszhajózási ügynökségi hivatal­nok vezetéknevének aHad­as­si"-ra kért átváltozta­tását legkegyelmesebben megengedte. A cs. kir. Apostoli Felsége f. évi október 27-én Fischer Ferencz pacséri illetőségű szegedi tanuló vezetéknevének aHalász- ra kért átváltoztatását legkegyelmesebben megengedte. Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. évi október 26-ról V­­ 1­­­c­z Imre pesti szabómester vezetéknevének „Csák“ra kért átváltoztatását legkegyelmesebben megengedte. Ő cs. kir. Apostoli Felsége évi f. október 22-ről Schwarz Béla nyitramegyei tiszteletbeli esküdt ve­zetéknevének „Feket­e“-re kért átváltoztatását legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. A Gáes- és Morvaországban dühöngő keleti mar­havész következtében az oppelni porosz kormány az austriai államok határai felől a beutbeni, plessi, ryb­­niki, ratibori, b­abschtitzi és neussi kerületekben követ­kező szorosabb biztosító intézkedéseket rendelt el a marhaszállításra nézve. 1. Szarvasmarhák, juhok, sertések, kecskék, ku­tyák és baromfiak, íris marha- avagy egyéb bőrök, szarvak, olvasztatlan fagygyu, továbbá marhahús, trá­gya és mindennemű használt istálló­szerek behozatala ezentúl az oppelni közigazgatási területbe meg nem engedtetik. 2. Ép úgy visszautasítandó a nyers gyapjú, száraz bőrök és állatszőrök (a serték kivételével), ha gyanít­ható, hogy azok vészlépte helyről hozatnak.­­ Végre marha- és borkereskedők, mészárosok, tí­márok és gyepmesterek csak előleges gondos tisztítá su£ után bocsáttathatnak be. Bosnyákországban Listov vidékén a szarvasmar­hák között a ragályos léptei­­, a lovak között pedig a hagym­áz, végre a juhok között a métely ütvén ki, ezen nyavalyák beharczolásának meggátlására a kellő óv­intézkedések megtétellel. A régibb állam­adósságnak f. ér 1 nov. 6-ru tör­tént 367 s 368-ik kisorsolása alkalmával, a 364 s 374 sz. sorozatok hiv­attak ki. A 364. sz. sorozat morvaországi rendi kincstári kötelezvényeket foglal magában; még pedig: az 1793. jan. 31-ki ülésszakról a 2013—2912 sz. bezárólag 5 peres eredeti kamatlábú, — az 1793 dec. 6-ki ülésszak-­­ ról, 4—8191 sz. bezárólag, 4 peres eredeti kamatlábú kötelezvényeket, 1,103463 ft 1362 krnyi összes tőke­­ész­eltel. A 374. sz. sorozat morvaországi rendi kincstári kötelezvényeket foglal magában, még pedig: az 1793. dec. 6 iki ülésszakról, a 28 125 sz. eredetileg 4'/0-1*8 kötelezvényt; a tőke összeg egy tizedé­vel, s az 1794. dec. 10 iki Ülésszakról, a 28,161—29,774 sz. eredeti TÁRCZA. A forráskutatás. Scheferik távirdai mérnök érdekes czikket közöl az austriai mérnök-egylet lapjában a forrás és földalatti vizfoly­ások kutatása módjairól, melyből a következőket adjuk : „A „Brünner Zeitung“ múlt év őszén azon hitt hozá, — írja Scheferik — hogy Richard abbé Elber­­feldbeus rövid tartózkodása alatt felvilágosításokat adott a földalatti forrásokról, ezek mélységét és tartal­muk mennyiségét előre meghatározván. Az út és mód, melylyel az abbé ezen fölfedezést képes tenni, — neve­zett lap véleménye szerint — az egyéni tulajdonságban rejlik, a­mely Reichenbach báró od delejes leveleiben találja megfejtését; e szerint oly érzülékeny emberek léteznének, a­kik a föld telepének bizonyos pontján, ha ez alatt forrás van, sajátságos érzésnek vannak k­i­téve. Miután az abbé az általa gyakorlott művészet iránt nem adott felvilágosítást és eljárási módjára nézve, — kivéve a „Wiener Zeitung“ 1862. február 1-jén megjelent mellékletében kimondott sejtelmen kí­vül — nem bírunk útbaigazítással, megkisértendőm átalános vázlatokban fejtegetni azon módokat, melye­ket különböző országokban a forráskeresésnél alkal­maznak és végezetül azon eredményre jövendel visz­­sza, melyet Richard abbé Brünn közelében elért. I. A források talányát, vagy az úgynevezett for­rás-elméletet, a régi időktől az újabbig s legujabbig Aristoteles, Vitruv, L­erez, Seneca, Mariotte, Halley, de Luc, Derham, Cartesis s mások tárgyalták, és azt hitték, hogy a források okául részint a tenger- és alap­­víz nedvszívó­s hajcsövű­ beivását, részint a meteor­víz átszivárgását kell tartaniok. Az első nézetet nem iga­zolta a kísérlet és így csak a második veendő még te­kintetbe. A forrás fölfedezés mesterségét Francziaor­­szágban Richard abbé előtt a még életben levő Para­­melle abbé nemcsak gyakorolta, hanem terjedelmes munkát is irt róla, melyből Förster „Bauzeitung“ ja 1856 és 1857-ben kivonatot közölt. Hogy ezen forrás­keresési mód képét adhassam, föl ke­l tennem azt, mi­szerint a földvonal tölepe, melyen a forrás kerestetik, csupa sűrű rétegekből áll, melynek felső területén min­den meteor-víz: eső, hó, jég, köd, a nedves jég, szóval minden víz, a­mely fölülről jő, a nehézség törvényét követve, a lejtők hosszában, a föld­zugokba s hegynyi­­lásokba és innen a völgyekbe fut, a hol a völgy leg­mélyebb pontján minden vizfonal egyesül és folyót ké­pez, a mely a völgy-ut irányában halad.­­ Ezen vízfolyást minden esőzés és kiolvadás alkalmával lehet­ne látni; sőt máskor is, midőn nincs viz, szintén lehetne képzeletet szerezni azon vizfonalakról, melyek a bekö­vetkező esőzések alatt a lejtőn képződnek s a völgy­ben egyesülnek. Ezen képzeletből kiindulva nem lesz nehéz Paramelle nézeteire s tapasztalati tételeire visz­­sza enni. A lakott földrészek tölepe rétegekkel van fedve, melyek a meteor víz nagy részét magukba fo­gadják és átszivárogtatják ; ám ezen átbocsátó rétegek, közt mindig vannak olyanok is, melyeken a víz nem mehet keresztül. A víz lassan kint ezen rétegekig tarja magát, és mi ismét föltevésünk pontjánál vagyunk s a földalatti vízfolyásokat átalában a vidék tölep­tek mé­­retével állíthatjuk össze. A földalatti völgy-itt a határos lejtőit hajtási szögleteiből fog származni, és a) a vegy­­oldalak hasonló dom­borúságánál a völgy közepéhez, b) nem hasonló domborúságnál a meredek részhez kö­zelebb, c) meredek lejtőknél ezek mellett fog fekünni. II. Ha hosszasabb szárazságnál valamely vidék növényzetére, különösen a földeket segélyző mesgyékre figyelünk, oly füveket fogunk találni, melyek száraz időben lem is láthatók, és ha egy ideig a mesgyék hosszában megyünk, gyakran oly ponto­kra jutunk, melyeken a nedvességet szerető füvek a szárazban sö­rökkel válta­koznak. Míg például a szárazságot kedvelő teve­káka (andropagon ischaenum) túlnyomó mennyi­ségben terem, némely pontokon a vízbarát mezei per­je (bordeum pratense) is nő. Ily helyeket a földm­ive­­lek gyakran fölkeresnek, hogy butácskákat ássanak, melyek főleg aratás idején az ivóvizet szolgáltatják. A­hol azonban agyagréteg gátolja a forrásvíznek a termő rétegig leendő felkatolását, ott e mód nem elégséges. III. Olaszországban, midőn két vagy több pont közt kell határozni az iránt, melyiken volna a kutatás legsikeresebb, oly eszközt használnak, a­mely ezen adat szerint a dolog természetének megfelel. Ezen esz­köz a víz mohó fölvételén alapszik, melyet némely ta­vak és nedvszívó testek mutatnak. Ugyanis fazekak, hasonló súlyú nedvszívó testekkel megrakott lukacsos fazekak ásatnak le egyenlő mélységbe az illető ponto­kon, és tartalmak, miután kivetettek, megméretik. Ott, hol a súly leginkább növekedet­t, aránylag nagyobb vízgazdagságot lehet következtetni, a­mi a kútásatásra eldöntő. IV. Ha ezen módok elsejét tisztán a terület föld­tani alakulására, másodikát a növénytanra, harmadi­kát a nedvszivásra (hygroskopie) alapítottnak nevez­hetjük, a következő mód olyan, mely az előbbetek­től főleg abban különbözik, hogy alkalmazása a nap határozott órájára, sőt úgyszólván bizonyos kiválasz­tott napok egyetlen perezére szorittatik, s melyet a do­log természeténél fogva lebtaninak (meteorologisch) hívhatunk. Persiában és Arábiában, a­hol egyedül a víz határoz a föld lakhatósága és mivelési képessége fö­lött, és egy forrás feltalálása mintegy 5000 arany ér­téket képvisel, oly eljárás használtaik, melyet dr. Pofiak az ottani állapotról s viszonyokról a cs kir. földrajzi társulat ülésében tartott előadásában érint. Tudva van, hogy a légmérséklet mintegy 10 perc­c­el napfölkelte előtt változik és a légmérő kisebb vagy nagyobb mértékben alászáll, mi az évszaktól és egyéb melékes körülményektől függ; de napfölkelte előtt mindig­­ hirtelen hideg lesz, a­mi szabály gyanánt tekinthető. A földréteg hajcsöves (capillar) hajtása az éj folytán a földalatti forrás vizét a legfelsőbb rétegek­ben gyűjti össze, és a forrás fölötti pont gazdagabb leend nedvességben, mint a szomszédterület. Ha szél­­csöndes tiszta éj után következett reggel választunk és napfelkelte előtt 8—10 perc­c­el azon pontokra figye­lünk, melyeken forrást remélünk fölfedezni, minden forrás fölött, legyen ez bármily mélyen a föld gyom­rában, gyönge ködlepelt veend­ők észre, a­mi onnan ér­t, hogy a nedvesebb földből származott s a ny­u­­godt jéggel érintkező víz, a légmérséklet hirtelen vál­tozásával köddé válik a mely csak napkeltéig tart, és a légm­érséklet emelkedésével ismét elenyészik. E pontokon ássák aztán a kutakat. Ezen eljárás Persiá­­ban , Arábiában sikerrel alkalmaztatik. Az akna mély­sége 50 méternyire is terjed, melyből a forrás csövek által vezettetik fel. A földalatti vízkeresés módjai, legyenek ezek el­méletileg bármily biztos elvekre alapítva, gyakorlati­lag is használandók s a helyszínen végrehajtandó ta­nulmányok által tökéletesitendők, és csak a figyelő szerencsés combinátiója s éleslátása emelhetik az­ elő tanulmányokat gyakorlati érvényre. Richard abbé Brünnbeni rövid tartózkodása alatt m. é. Sctoberben több pontot jelölt meg, melyeken nevezetes víz­­mennyiségű kutakat helyezett kilátásba, és a­melyek mindegyikét öszhangzásba lehet hozni a Paramelle ál­tal felállított elvekkel. A kijelölt helyek a völgy-út oly pontjain vannak, melyekről föltehető, hogy az érintett nézetnél fogva földalatti forrásokat tartalmaznak. Karthausban a czukorgyár melett már kész a kút, és ámbár ez oldalt fekszik azon völgy-úttól, mely a szom­széd Völgyből követhető, és ámbár ezen oldalt fekvés­ért, az egyik hegyhát meredekebb lejtője, egybehason­­líttatván a másikkal, tekintetbe vétethetik, mégis úgy látszik, mikép a bygroskopot nem annyira ezen körülmény irányozta, mint a körülkerített birtok ha­tára, melyhez a kút tartozik. A siker itt fényes volt, és miután e kút a völgy forrását középponton találta, a többi megjelölt pontok ásatásával föl lehetett hagyni. A forrás 4 bécsi ölnyire fekszik és naponkint 12,000 akó vizet ad. Azon haszon után ítélve, melyet a forrás-föl­fedezés a föld tulajdonosának , valamint a hygrea scopnak is nyújt, nem tartozik az a hálátlan mester­ségek közé, és miután azt mindenki sajátjának tekinti, a­ki hivatást érez magában, azon óhajtással fejezem be közleményemet, vajha e mesterség nálunk is után­zókra találna, és vajha az elvek, melyeket az imént vázoltam, gyakorlatilag is érvény­esíttetnének.“ 5%-os kötelezvényeket, 1,031,003 ft 23­/4 krnyi összes tőke öszle­ttel. Ezen kötelezvények az 1818. márt. 21-röl kelt legfelsőbb nyiltparanCs határozatai szerint, az eredeti kamatlábra emeltetnek, s a mennyiben az 5% et conv. pénzben elér, a pénzügyministeriumnak 1858. oct. 26-ról, 5286. sz. a. (kir. tervl. 290. sz.) kelt hirdetmé­nyével közzétett átváltoztatási mérv szerint, 50­0-et austriai értékre szóló állam-kötelezvényekre váltat­nak föl. Ama kötelezvényekért, melyek a kisorsolás kö­vetkeztében az eredeti, de 5%-et el nem érő kamato­zásra jutnak el, a cél kívánatéra, az említett hirdet­ményben foglalt határozatok értelmében, anstr.értékre szóló 5 peres kötelezvények szolgáltatnak ki. Bécs, nov. 3 an 1862. Az állam­adósság cs.­k igazgatóságától. X EMII IV­AT­A­LOS RÉSZ. Lapszemle A „Wanderer“-nek nagyon felötlő az, hogy Ő Felségének azon magas kegyelmét, melynél­­fogva Magyarországban a haditörvényszékek előtt lefolyt, vagy még függőben levő tényekre általános amnestia hirdettetett, a centralista la­pok vagy épen nem említik, vagy cs­ak röviden mint napi hírt közlik. Holott a W. véleménye szerint ez valóban politikailag kiszámított eszé­­lyes tett volt, s annyival meglepőbb, mert vá­ratlanul jött. Sőt ő úgy van értesítve, hogy ily kegyelmi tényt igen befolyásos körökben m­a nem tarták időszerűnek, s mivel ez mégis meg­történt, a „W.T. szerint Magyarországban bizo­nyítékul szolgál arra, hogy a monarcha oly ta­nácsadásokra is hallgat, melyek n m­a sebot­­tenthori palotából jönnek. És ez észrevétel után a „W." így fejezi be elmélkedését: Igaz, hogy ha Ő Felsége e nagy kegyelmi tényt Forgách és Pálf ily grófok tanácsára hajtotta végre, ez által ez urak fényes eredményt vívtak ki, hanem tiszttársaikra nézve, ha ezek közvetlenül nem is vettek ebben részt, innen hátratételt nem lehet következtetni. Az ő befolyásuk bizonyosan nem kise­bb mint az említett magyar államférfiaké, s hogy ha ők eddig hasonló eredményt nem mutathatnak elő, ennek más oka rém lehet, mint hogy eddig­­ ilyenre nem töreks­dtek. A ..Presser szintén az amnestiáról beszél, s különösen örvendetesnek tar­tja azért, mert ily közel időben senki sem várta. Szerinte e kegyel­mi tényből több lapok azt következtetik, hogy ez csak első kezdete a magyaroknak teendő en- s gedményeknek. De a „Presse“, mint tőle termé­szetes, nem osztja e véleményt, mert szerinte mind­eddig h­iány­zik egy oly biztos jel, mely Magyaror­szágban a hangulatot annyira megváltozva mu­tatná, hogy egy új kiegy­ezkedési kísérletnek eredményt lehetne ígérni? Nem tudjuk,minő­je­­­ket kiván a „Presse“ , de tovább sokat beszél arról, hogy ő a magyaroknak nem irigyli e fe­jedelmi kegyelmet; sőt azt a régi véleményt se melegíti fel, hogy a magyarok a lajtántúliak előtt mindig kedvezésben részesültek ; de annyit ki mer mondani, hogy ha Magyarországnak, mely a birodalmi alkotmány elé legnagyobb akadályt gördít, ily kegyelem adathatott, ez csak előjele lehet annak, miszerint az alkotmányf és országokban is hasonló kegyelmi tény fog be­következni,­­ miután a nép e hiedelme által csak az igazságba vetett rendíthetetlen bizalmá­nak adja jelét. A „Pesti Ilirn­ek“ bécsi levelezője az égett­­bor megadóztatását, s a dohányt­er­mesz­t­é­s­t illetőleg következő értesítést ad. Az elsőre vo­natkozólag több alföldi birtokos folyamodást nyújtott be az ez egybeni birodalmi törvény Magyar-,Horvát- s­­etországban leendő foganatosítási szabályzata ellen. E folyamodvány eredménye az, hogy a pénzügyminis­­zer azt legjobb akarata mellett rém teljesíthetőnek nyilvánító; részint, mert a kir. tanács által hozott tör­vényt önkényüleg megváltoztatni nem áll hatásköré­ben ; részint azért, mert a folyamodás az égettbor-adó­­nak 15 százlék­ elengedését czélozván, annak megadása a birodalom egyes országa vagy termelője részére kedvezményeket léptetne életbe ; már­pedig az érintett törvény az egész birodalomra alkalmaztatott, s Ma­gyarországra nézve külön mindjárt újra nem módosít­­tathatik. Mi azonban e birodalmi törvény foganatosítá­si szabályzatát illeti, e részben folyamodók kérelmének, a folyó évi sept. 2- án kelt pénzügyministeri közren­delvényben kibocsátott „értelmezések“ által lehető kedvezések már is nyújtottak. Értelmezések, melyek a foganatosítási szabályzatot sokoldalúlag felvilágosít­ják és többrendbeli könnyítésekkel módosítják, szük­ségkép az országban átalánosan közhírré tétetnek, ezért felsorolásukat e lapban mellőzzük. Hanem inkább tartjuk azt felemlítendőnek és ki­emelendőnek, hogy ezen ügy alkalmat szolgáltatott — ha jól halottak, a m­agyar kir. ndv. cancelláriának azon hazafias gondoskodásra, miszerint a magyar kir. hely­tartótanácsot felhívja, hogy az égettbor- adóztatási rendszernek befolyását a magyaror­zági földmivelés s kü­­özösen a szesz­termelés különféle viszonyaira egya­ránt éber figyelemmel kisérje, s a mennyiben idő foly­­tán tapasztaltam ki, hogy az érvényben levő törvény­nek merev alkalmazása a hazai ipar és kereskedelem ilmető ágának virágzását csakugyan gátló,s a birodalom más részeiben mutatkozó eredményhez képest háttérbe szorító állapotot készítne elő, az ennek eltávolítására czélszerűnek látszó orvoslatok s illetőleg módosítások iránt javaslatot terjesszen fel. Hazánkban igen sokan, egész községek és legte­­kintélyes­ gazdászaink foglalkoznak dohányter­vvvrel.t£rt6Pl Eaton nagy dohánytermálatú szözön­ség érdekében, úgy hisszük, kellemes dolgot vé­lünk cselekedni az által, midin hiteles értesülés nyo­mán azt írják meg, hogy a cs. k. pénzügyminisztérium f. é. novem­ber 15 -én kelt s az illető országos pénzü­gyi hatóságokhoz intézett hirdet­ménye szerint,Magyar-, Horvát- s Tótországokra és Erdélyre nézve a folyó 18­­2-dik évi termésű dohánylevelek bevál­tási árait legnagyobb részben tetemesen fele­melni jónak találta. Az idézett pénzü­gyminiszeri hirdetmény tartalma szerint, azon körülmény, hogy az idei doh­ány­termesz­tés kevésbbé ütött ki kedvezőleg s az ezáltal előidézett azon szü­ségesség, hogy a termesztők, kik a folyó évre előre meghatározott beváltási árak által az ezen gaz­dászati ágra fordított erőknek és kiadásoknak elegendő megjutalmazását nem találhattak, a dohánytermesz­tés folytatására és tökéletbítésére lehetőleg buzdíttassanak­­ végre az, hogy a dohány ára a világpiac­on is átalá­­nosan felszállott — azon méltányos eljárásra ind­ták a cs. k. pénzügyminstériumot, miszerint azon beváltási árak, melyek a folyó évi martius 31-én 1331 szám alatt kelt intézvényével már 1862. 1863. és 1864-re előre kijelöltettek, az idei termésre nézve hatályon kí­vül tétessenek, s ezen árak legnagyobb részben f­ele­­meltessenek,ezen intézvény többi határozmányai érvény­ben hagyatván. Ennek folytán az illető árszabály szerint, — mely valószínűleg legközelebb köztudomás­ra fog juttatni — közönséges dohány levelek mázsája, és pedig a debreczeni, szam­aháti, szulloki, károlyi, szegedi, tiszai-muskotály fajta s kerti közönséges leve­lekből 2 ft 50 krtól — az os­tályokhoz képest — 13 ft. 50 krig; pécsi levelekből 2 ft. 50 krtól — 11 ft. 50 krig; mindennemű szivartakaró levelek mázsá­ja 16 ttól — 23 ftig; kerti levelek mázsája, és pedig csetneki kerti levelekből 2 ft. 50 krtól—21 forintis­, faddi, véki, ó­gyallai, debrei, lettingi s erdélyi levelek­ből 2 ft 50 krtól — 16 ftig; keszegfalvi­­, jánosházi bán­sági, fibisi, nagydorogi stb. levelekből 2 ft. 50 krtól — 16 ftig váltatnak be. Végül a debreczeni állomásbeli legfinomabb pipázó dohány mázsája 14 frért vétetik meg,­­ ugyanezen ár adatik a pipáz­ó való finom do­hányért, vagy szivargöngyül alkalmas kiválogatott muskotály-levelekért is. Ha a dohány­csomag nem do­­hány­val, hanem szalmával vagy fonallal van össze­kötve, akkor mázsájáért az osztályokhoz képest 50 krral kevesebb adatik. A cs. k. pénzügyminiszériumnak ezen, jóllehet a körülmények által nagyon is igazolt, de épen azért hazai gazdászatunk és az államgazdászat érdekében egyaránt jótékony intézkedése valóban elismerést érdemel. Kósza hírek. Hazánk fővárosával aligha vetélkedik egy főváros is a magasabb politika és alantias magán pletyka ter­mékenységében, s valamint az utóbbiaknak­ colporteur­­jei gyakran tisztesen kinéző öreges urak, kik politikai szerepet játszani sóvárognak, úgy viszont keringenek, s hívőkre találnak oly politikai hirek is, miben látható annak bélyege, hogy valamelyik kávénénikétől ered­hettek csak. Nem csoda tehát, ha bécsi lapok pesti leveleiben is annyi czifra „ezer egy éj“-soraja tudósítást olvasunk, hanem a­mi csodálatos, az, hogy akad magyar lap, mely azt kivet átadja bonafide újság-epedő vidéki kö­zönségének vasárnapi eledelül, így például a bécsi „Morgenpost“ és utána sz“ „Ország“ ezeket irja: „Bécsben az amnestia egy­ csomó hirt kelesztett, mellyek hitelességeért a revezett lap nem vállal ugyan felelősséget, de Bécs hangulatának jellemzéséül — m­elylyel a magyar kérdés iránt viseltetik — érdemes­nek tartja elősorolni. E hirek következők : a katonai kivételes állapot Magyarországban egészen meg fog szüntettetni; az alkotmányos törvényszékek ismét tel­jes hatáskörükbe lépnek ; a közigazgatás is alkotmá­nyos alapra helyeztetik s a megyei bizottmányok ujra alkottatnak s végre a magyar országgyűlés közelebb egybe fog hivatni.“ Más táborból hoz híreket a „Botschafter“ , haj­meresztő hírek. A „B.“ szerint „a Deák párt összeköt­tetésben a mérsékelt párt férfiaival, melyhez a földbi­­i­telin­tézet legtöbb kitűnő tagjai tartoznak, a kaszinóban előtanácskozmányt tartván, elhatároztatott: a földhi A S­,.-László-Társulat iránt országszerte nyilvánuló lelkesedés és pártolásnak újabb tanúságai a temetei küldemények, melyek legkö­zelebb a társulati érsek elnök­e excsábor bibornok leg­­primáb­b eminentiáija által az esztergán­i érseki megye ré­zéről, nem különben a váczi és rozsnyói püspöki me­gyékből bekü­ldettek. És p­dig az esztergomi érseki megyéből küldetett 350 Irt 57 kr, a váczi püspöki me­gyéből 526 frt 35 kr és a rozsnyói püspöki megyéből 216 Irt 19 kr. Ezen kegyes küldemények átvétele foly­tán L­o­n­o­v­i­c­s József érsek é­s társulati elnök ő excl­­ja bibornok hg prímás c­emipcatiájához, nemkü­önben a nilgos váczi és rozsnyói püspök urakhoz a következő leveleket intézte: I. Nagykéri S­c­i­t­o­v­s­z­k­y Kér. János bibor­­nok-herczeg prímás s esztergomi érsek ő emiuculiá­­jához: „Főmagasságu és Főtisztelendő Bibornok, Her­­czeg-Priuiás és Érsek u., kegyelmes uram ! Mé­tózta­, tott Eminentiád múlt hó 31-én 4328. sz. a. hozzám in­tézett kegyes levele kíséretében Smét 350 o. é. írt­a 57 krnyi összeget, mint a Sz László-Társulat részéről gyűjtemény­t áttenni. Ezen összeg hozzájárultával az Eminentiád bé­cs kormány­a alatt álló érseki megy­éből társulatunkhoz ez év folyama alatt beérkeze­­ gyűjte­mények 2031 frt 85 tirra rugnak , mely magában ifi, je­lentékeny összeg becsét főleg az emeli, hogy annak legtetemtőb része nem egyesek által nyújtott nagyobb adakozáso­kból, hanem csekély illetményeiket idősza­­konként rendesen befizető, többnyire a vidéken lakó társulati tagoknak ,Isten dicsőségére szánt filléreikből keletkezett, kik ez által dicséretes tanúságát adták a bennük működő éber hitéletnek, és követésre méltó

Next