Sürgöny, 1862. december (2. évfolyam, 277-299. szám)

1862-12-02 / 277. szám

latkozik: „Londonból érkezett levelek arról értesítnek bennünket, hogy a city­ben a közvélemény Alfréd herczeg jelöltsége ellen nyilatkozik. Ezenkívül azt ál­lítják, hogy ezen, valamint az amerikai kérdés iránt is, a ministérium véleménye nagyon meg van oszolva, s hogy az ellen — ezen két kérdés iránt, oly ellenzék szerveztetik, mely a parlament keblében fog nyilvá­nulni. Lépések tétettek a királynőnél annak kieszközlése végett, hogy az ülésszak megnyitása, mely jan. 13 ra tűzetett ki, két héttel előbbre tétessék. A walesi herczeg, kíséretével együtt, nov. 27-én este Párisba érkezett. Az athénei angol követségnek egy ügynöke, nov. 28-án Párison át Londonba átázott sürgönyökkel. OLASZORSZÁG. Ratazzi védbeszéde, melyet a turini követ­kamra nov. 26-ki ülésében tartott, lénye­gesen igy hangzik : „A parlament elnapoltatása óta történt fontos események a kabinetet oly komoly rendszabályokra s fájdalmas határozatokra kényszeríték, melyek ezen házon belül s kívül élénken megrovattak. Én ez iránt lehető kedély-nyugalommal fogok fölvilágosításokat kimutatni, remélvén, hogy ezen rendszabályok szüksé­gesek voltak dynastiánk s azon intézmények biztonsá­gára, a­melyek sérthetlenségének maga a parliamentnek is nagyon szívén kell feküdnie. Mellőzendem a szemé­lyem elleni megtámadásokat, noha én is sokat tartok a népszerűségre, s röviden kifejteni igyekezendem Olaszország helyzetét az 1859-ki háború után." Erre Ratazzi előadja, hogy a nagyszerű események követ­keztében, 22 millió lélek jön a savoyai ház királypál­­czája alá rendelve, s ő természetesnek tartja, hogy az olasz nép a félsziget teljes függetlenségére vágyik. A­mi a pápa vil­ági hatalma alá vetett tartományokat il­leti, nem azoknak fegyvererővel­ elfoglalásáról, hanem a legkomolyabb erkölcsi kérdések egyikének megoldá­sáról, s a középkornak a modern polgárisodássali har­czáról van szó. Nem épen ily komoly természetű, de mégis igen komoly a velenczei tartományok kérdése, mivel a legnagyobb katonai hatalmasságok egyike áll velünk szemben, s már akár diplomatiai utón, akár fegyver által oldassék meg ezen kérdés, mindenki könnyen átlátandja annak nehézségeit. Ehhez azonban még belnehézségek is járulnak. A központi s déli tar­tományok annexiója a nemzeti érzet impulzusa folytán történt, azonban azok huzamos időn át különböző tör­vények s szokásoknak lévén alávetve, nem könnyen nyugodhattak meg a mindenki által óhajtott, de egy­szerre ki nem eszközölhető unificatióban, melynek el­lene működtek a megbukott dynastiák által előállított érdekek, s mindenesetre maradtak még azoknak né­mely barátjai, kik azok visszatérését óhajták, s ezen barátok élénken gyámolittattak egy párt által, a­mely mindig új nehézségeket törekedett előidézni. Ezen belső ellenségekhez csatlakoznak mások is, a­kik óhajtják ugyan Olaszország egységét, de más zászló alatt, mint melyet a savoyai ház tart fenn. Ezen ellenséges pártok mellett vannak nemes­­szirti és bátor férfiak, a­kik Olaszország alakításához hozzájárultak, megmámorosodva a déli tartományok­ban végrehajtott vitézség csodái által, épen oly köny­­nyen vélik szétugrasztani külső elleneink phalanxait, bármily szörnyűek legyenek is. Ezen pártmozgalmak minden politikai változás természetes következményei és az államférfi féken tarthatja ugyan a forradalmi mozgalmat, de a pártok alakulását nem akadályozhat­ja; mily utakat kellett tehát az új ministériumnak ily körülmények közt követnie? Óhajainak és a komoly nehézségeknek ellenében, melyekkel találkozott, azon elemeket kellett használnia, a­melyek őt segíthették ; azt hitte azért, hogy a különböző pártok kiengesztelé­sének útjára kell lépnie. A kabinet programmjában is mondá ezt, kinyilatkoztatván, miszerint soha se fogja megengedni, hogy valaki hadkészületekkel és vállala­tokkal nyúljon a kezdeményezéshez, melyek csak a nagyhatalmak határozványától függnek. Ha pro­­grammja egy részével nem volt szerencsés, ennek nem ő az oka. Nem említvén azon sok tényt — folytatja Ratazzi — melyek a kiengesztelésre való törekvést mutatják, csak a déli seregnek az olasz szali fusióját említendem fel,miután az elválasztás a viszály egyik oka, a kormány elleni ellenzék egyik forrása volt, és a nem­zeti érzülettel ellenkezett; de épen az engesztelődés ezen bizonyítéka használtatott fel mások által arra, hogy a kedélyeket elkeserítsék s a kormány ellen ingereljék. Jogosítva tárták magukat a kormány és parlament te­kintélyét becsmérelni, bizákul feltolni magukat az or­szág sorsa fölött, hogy a háború és béke iránt határoz­hassanak, és ekkor a kormány kötelessége volt, bár­mily fájdalmasan esett is neki, ellenszegülni azon fér­finak, a­ki oly nagy szolgálatokat tön az államnak, mert bármily nagy és híres legyen is azon férfi, nem szabad magát a törvények tekintélye fölé állítnia. Mi legyőztük őt Sarnicóban, mert az országot egy elha­markodott háborúba akarta bonyolítni Olaszországgal; legyőztük őt Siciliában, mert az országot ártalmas há­borúra akarta hajtani Francziaország ellen. Midőn Garibaldit legyőztük, nagy szolgálatot véltünk tenni az országnak, mert eltávolítók a veszélyeket, melyek ál­tal fenyegettetett, és megmutattuk Európának, mikép intézményeink elég erősek, hogy a pártok és töredé­kek fondorkodásainak ellentálljanak.“ Ratazzi ezután hosszasabban elemezi előintézke­­déseit, melyeket az aspromontei katastropha alatt és után tön, és a kabinet ellen intézett vádakat mind visszautasítja. Ez sohase nélkülözte az erélyt, melynek hiányát szemére hányják, mert legyőzte Garibaldit, az ostromállapotot kimondó és a camorra dudváját kiirta; külföldön megnyerte a királyságnak Orosz- és Poroszország részéről történt elismerését, a­mi oly tény, melynek nagy jelentőségét senki se fogja ta­gadni. ő — úgymond Ratazzi — sohasem egyezkedett Garibaldival, a­mit szintén szemére vetnek, és így minden mást is visszautasít, a­mit azért hoztak elő, hogy a kabinetet­ vád alá helyezzék. „Ezzel — így végző Ratazzi hosszas és a követek által többször félbeszakított beszédét — úgy hiszem, igazoltam a mostani ministérium bel­­politikáját; hol­nap a kül­­politikáról szólandok. Egyelőre szabadjon a kamarának kinyilatkoztatnom, hogy a kabinet dicse­kedhetik azon eredménnyel, miszerint a dualizmusnak, mely a rendes és Garibaldi-sereg közt uralkodott, véget vetett, a törvényeknek és intézményeknek tisz­teletet szerzett, Porosz é­s Oroszország elismerését meg­nyerte, és ezért szabadjon a parlamentnek ajánlanom, hogy azon súlyos körülmények közt, melyekben va­gyunk, jól fontolja meg azon határozatot, melyet hozni akar. (Oh ! eh ! kiáltásokkal szakíttatik félbe.) Bírál­­gassa bár cselekedeteinket, de a kapukat ne nyissa fel a bel- és külellenség előtt, ne ejtse intézményeinket veszélybe,és a haza megmentését ne helyezze kérdésbe." A turini kamra nov. 27-ei ülésében N­i­c­o­t­e­r­a egy oly értekezletről beszélt, melyet­­ Ratazzival, ez utóbbinak kormányrajutása előtt tartott, s azt állítja, hogy Ratazzi a baloldalnak ígéreteket tett, annak tá­mogatását keresvén. — Ratazzi tagadja Nic­o­­t­e­r­a állításait. Több más követek is szót emelnek, a Ratazzi beszéde által előidézett személyes kérdések iránt. — M­o­r­d­i­n­i tagadja, hogy az ő s társainak befogatása tetten­ kapatás miatt történt volna.Azt állítja, hogy ő, Fabrizi­­s Calvinóval kibékítési czél­­ból, s a polgár­háború meggátlása végett indult Sici­­liába. Turinba akartak visszatérni, midőn Nápolyban befogattak. Mordini reméli, hogy a kamra elégtételt adand az irányukban tett törvénytelen intézkedésért. Fabrizi­o Calvino is adnak némely fölvilágosi­tásokat. NÉMETORSZÁG. Bismarck-nak a kasseli ügyben Dohn-Rothfelsen-hez intézett jegyzéke a „Stern Zig“ szerint igy hangzik: „Berlin, nov. 24. 1862. — Mivel a választófeje­delem — ő kir. fensége részéről — a hivatali elődöm által sept. 26-ról méltóságodhoz intézett irat következ­tében sem létettek még eddig lépések a Poroszország­­gali szabályszerű diplomatiai viszonyok helyreállítása végett, közvetlen írásbeli közlés útját választom, hogy a következőket a fejedelmi kormány tudomására jut­tassam. A kir. szövetség-gyülési következ m. hó 15-én intézett kibocsátványban a kir. kormány azon óhajtá­sát s reményét fejezé ki, hogy az akkor egybehívott hessen-kasseli rendi gyülés összeülése, a f. évi jun. 21-i v.-fejedelmi rendeletben tett összes ígéretek teljesítése s maga az országgyűlés mérsékletes magatartása mel­lett, az alkotmányi viszály elintézésére fog vezetni. A kir. kormány ez iránt saját német szövetséges-társait értesité, s erre közvetlenül az austriai cs. kabinet által egy a mienkkel egészen öszhangzó nyilatkozat intézte­­tett Kasselbe, a többi német kormányok pedig legtel­jesebb egyetértésüket jelenték ki nekünk. Hogy jóindulatú tanácsunk nem talált hasonló fogadtatásra Hessenben az eldöntő helyen, ez fájda­lom ! a tényekből kiderül. A most elnapolt rendi­ gyűlés szemlátomást tetemes készséget tanúsított a sokévi viszály bevégzésére s a tartós béke helyreállítására; azonban a v.­fejedelmi kormány ezt nem viszonzá elő­zékenységgel. A létező nehézségek késlekedés s ha­lasztás által még növeltetnek, s attól lehet félni, hogy elláthatlan időre meg fog hosszabbíttatni ama viszály, melynek kiegyenlítését a f. évi. jun. 21-ki­r.­fejedel­­mi rendeletben adott szó folytán határozottan lehetett várni.A kir. kormány azonban már csak saját érdeké­ben sem engedheti meg, hogy saját tartományai közt Németország közepette a folyvást megújuló ingerült­ség s nyugtalanság tűzhelye maradjon fönn. Ezért a jelen irat által tisztelettel ismétlem azon sürgető föl­­szólítást, hogy végtére egy biztosított s minden oldal­ról elismert jogállapotnak Hessenbeni helyreállítása végett, — a­mint azt a f. évi máj. 2-ki szövetségi ha­tározat kívánja, a kellő lépések megtétessenek, s az országgyűléssel, ez értelemben, valódi békülékenység szellemében folytattassanak alkudozások. Ha ezen föl­­szólítás — reményünk ellenére — sikeretlennek bi­zonyulna be, — a kir. kormány legelőször ugyan a német szövetség közbenjárása által keresne orvoslást. A mennyiben azonban ily után nem lenne elérhető oly teljes s oly gyors orvoslás, minőt a királyi kormány­nak kell kívánnia, király ő felségének a f. évi tavasz óta is változatlanul maradt szándéka, az e tárgyban Hessen s Németország érdekétől nem különböző saját érdekét, saját eszközök által mérni meg, s ehhez mind­addig ragaszkodni, mig a v.­fejedelem ő kir. fensége atyai oldalróli rokonainak részvéte mellett, állandó biz­tositékok nem fognak megszereztetni, a mostaniakhoz hasonló rész állapotok ismétlődése ellen. Fogadja ön s a többi, Bismarck." A „Kreuz Zig“ szerint a miniszeri felelősségre vonatkozó törvény, mely az urak háza által már elfo­gadtatott, — mint mondják, módosíttatni fog, hogy újólag a legközelebbi ülésszak elé terjesztessék. Egy a számvevőszékre vonatkozó törvényjavaslat is tanul­­mányoztatik. A követeknek adandó kártérítés kérdése külön törvény által fog szabályoztatok Mint a franczia lapoknak Frankfurtból nov. 28-tól távírják, a württembergi kormány igen erélyes választ adott B­­­b­m­a­r­k legutóbbi sürgönyére. — Hügel minister abban kijelenti, hogy Württemberg tökélete­sen egyetért Bajorországgal, bárminő eszközök hasz­náltatnának is föl, ezen egyetértés megszüntetésére. GÖRÖGORSZÁG: Athénéből nov. 26-ról kelt tu­dósítások szerint, Syra­­s Hydrában újólag nagy de­­monstrátiók történtek Alfréd herczeg mellett. A nyu­galom folyvást tart. — Rufosnak sikerült Grivas seregét elbocsátni. Acarnania­s Aetolia csat­lakoznak Alfréd herczeg jelöltségéhez. A herczeg­­nek legközelebb Corfuba érkezéséről­ hír Görögország­ban lelkesülést gerjeszt. A görög kormány, Angolor­szág sürgető fölhívására, több intézkedéseit vissza­vonta. 2 austriai sor­hajó érkezett a Pyraeusba. OROSZORSZÁG. Mint a franczia lapoknak Sz. Pétervárról nov. 26-ról távírják, nem igaz, hogy Orosz­ország Londonba tiltakozást intézett volna, egy angol herczegnek a görög trónrai jelöltsége ellen. A kor­mány semmi ilynemű intézkedést sem teend, az athé­nei nemzeti gyűlés szavazata előtt. A császár jövő hó­ban Moszkvába menend, Sz. Sergius, Oroszország véd­­szentje szentélyének meglátogatása végett. TÖRÖKORSZÁG: Konstantinápolyból nov. 20-ról kelt levelek szerint, a szultán folyvást tetemes pénz­ajándékokat osztogat. A tartományokbeli csapatok 25 hónap óta nem kaptak fizetést. A szultán még nem gyógyult föl. AMERIKA: New-Yorkból nov. 15-ről kelt tudósí­tások szerint, nem valósult azon hír, mintha Burnside megveretett, s Harpers Ferry a separatisták által újra elfoglaltatott volna. — M’G 1 e 11 a n n a k éji zene ada­tott, ki ez alkalommal így nyilatkozott: „A polgárok­nak azt kellene kivárniok, hogy a háború folytattassék, az unió, az alkotmány, a nemzetiség s a polgárok jo­gainak fönntartása végett." — McClellan táborka­rából két tiszt befogatván, Washingtonba küldetett. Ezen rendszabály­okát nem tudják. A potomaci sereg előnyomai, az unionisták Fayettevillet megszállva tart­ják, Jackson Cumberland felé tart. A separatisták Gordonsvillenél vannak öszpontosulva, Floyd­s Bragg tábornokok alatt. Intézkedések tétettek a new-yorki kikötő védelmére. Hírszerint Franczia- és Spanyolország elégtételt kívánnak azon bánásmódért, melyben Butler kormányzó Új-Orleansban több francziákat és spanyolokat részesített. Azt hiszik, hogy a szövetségi kormány elégtételt adand. Az unionisták Texas egész partjának birtokában vannak. A „Tri­büne“ szerint a separatisták Chestert s Thorntont meg­szállva­­tartják. Burnside előőrsei ezen két pont közelében lennének. Esti p­o s t­a. Francziaországban nagy izgalmat idézett elő azon hír, hogy az angol consulok azon helyeken, hol Görög­országnak consulai nincsenek, megbízvák a külföldön lakó görögök szavazati c­éduláit elfogadni. Az angol görög bizottmány elrendelte, hogy az ő elvbarátai csak oly követeket válasszanak, kik kötelezik ma­gukat Alfréd hg javára szavazni. A Londonban székelő angol forradalmi európai bizottmány most hasonlókép részt vesz a görög haromban. Az ügynökök, kiket oda küldött, utasítással bírnak, semmit se tenni Alfréd hg jelöltsége ellen, de egyszersmind oda hatni, hogy a csatlakozási eszmék a török tartományokban fölkapja­nak. A londoni „Globe" azon hítt, hogy Alfréd hg ké­szülőben volna Korfut meglátogatni, valótlannak ál­lítja. Az „Indep­­beige“ szerint Párisban még kétség­ben vannak Oroszország magatartása iránt, Alfréd herczeg trónjelöltsége tárgyában. A „France“ újólag azt állítja, hogy az orosz kormány komoly ellenvetése­ket tesz a kérdéses jelöltség ellen, s hogy ezen szel­lemben legközelebb közlés fog Sz. Pétervárról Lon­donba intéztetni. Sőt némely körökben még továbbá azt állítják, hogy ama jegyzék, melyre a „France“ c­élzást tesz, forma szerint kétségbevonandja Alfréd herczegnek jelöltül fölléphetési jogát, s hozzáteszik, hogy ha Francziaország vonakodnék ezen lépéshez csatlakozni, Oroszország nem tétovázandik elszigetel­ten tiltakozni. Az „Ind. beige“ tudni hiszi, hogy Brun­­now­ báró valóban sürgönyöket kapott Sz.-Pétervárról, ezen ügyre vonatkozólag, miket az az angol külügymi­­niszériummal közlend. Azonban ezen sürgönyök nem lennének oly határozott hangon írva, mint Párisban hiszik. Oroszország nem tiltakoznék ezen jelöltség el­len , az még hivatalosan nem lévén fölállítva. Leg­­fölebb az 1832-ks szerződés által kimondott kizárásra támaszkodnék, általánosan kiemelvén, hogy minő kel­lemetlenségekkel járna egy angol herczegnek görög királylyá választatása. Berlinből jelentik, miszerint a külföld itt széke­lő diplomatiai képviselői collectív rendszabályt ter­veztek a „Sternzeitung“ említett és a diplomatiai testü­let egyik tagjára vonatkozó közlése ellen. Az ügy me­netéről jelentik, hogy az itt hitelesített diplomaták leg­­idősb tagjainak egyike Bismark Schönhausen minisz­terelnök előtt óvást ten ily eljárás ellen. Kopenhágában azon hír, mely ma a magasb kor­­mányi körökben kering, a ministérium pártemberei közt valódi ijedelmet okozott. Itt azon biztos meggyő­ződésben ringatództak, hogy a Russel-féle közvetítési terv a dán elutasítás által véglegesen mellőzöttnek tekintendő. Ma azonban úgy hallatszik, hogy Hall ur­nak egy új Russel-féle sürgöny kézbesitteték, melyben az angol államtitkár a dán oct. 15-ei sürgönyre igen határozott és erélyes választ ad, előbbi álláspontjához ragaszkodik és egyszersmind nagyon világosan tanú­sítja, hogy ő érett megfontolás után tett propositióit nem akarja elejteni. E hír, mint biztosan állítják, tökéletesen való. Az illető sürgöny hétfőn érkezett ide. Tehát mindenesetre föl lehet tenni, hogy Russel lord teljes öszhangban van Palmerston lorddal és többi társaival, és hogy a nemes gróf sürgönyében 24-ről fölvett álláspontot a parlament előtt képviselni és Dá­nia igaztalanságát nyíltan kimutatni szándékozik. Itteni kormány­körökben félnek, hogy Gortschakoff herczeg előterjesztéseit szintén megn­yitandja, mely eset­ben egy cabineti krízis könnyen bekövetkezhetnék. Táviratok, P­ár­i­s, nov. 29. A mai „Constitutionnel“ consta­­tk­ozza, hogy ha Alfred­ig Görögország trónjára jut, An­glia Törökországot többé nem támogatja. A görög kér­dés akkor újra iszonyatosabban előtérbe lépne. Fran­­cziaország ez esetben hagyományos érdekeiből egyet sem fog feláldozni, s becsülete által nem leendőén többé lekötve, küldetése nagyságának megfelelő szerepet vál­lalna el. P­á­r­i­s, nov. 29. (Este.) A mai „Presse" jelen­ti : Holnap Compiégneben ministertanács fog tartatni. A londoni követ sürgönyei, Görögországot illetőleg, s Oroszország javaslatai szolgáltatnak okot ezen minis­­zertanácsra. Oroszország a párisi kabinetnek azt ja­vasolja, hogy közösen intézzenek jegyzéket Angliához ; ha Francziaország bele nem egyeznék, maga Oroszor­szág egy manifestumot fogna kibocsátani. A mai „France“ azt hiszi, hogy Anglia Görögor­szágra vonatkozó eszméit módosította, s hozzáteszi, hogy Francziaország nem tűrhetné azt, hogy Anglia a földközi tengert angol tengerré tegye. Turin, nov. 29. (E­s t­e): A mai kamraülésben a kit­rigyér ellenmond azon vádnak, mintha a Fran­­cziaországgal való szövetséget külpolitikájának kizá­rólagos alapjául tette volna. Több kérdésben — jegyzi meg Durandó — öszhangzásban állunk Angliával. E hatalom ránk hagyná, hogy akaratunkat nyilvánítsuk, de nem akar egyenes részt venni oly kérdésben, mely­nek vallási alapja van. Habár a római kérdés nem ha­ladt előre, de hátra sincs vetve. Hasztalan lenne, a Ró­mával való egyezkedéstől sikert remélni, szükségessé lön, minden erővel hatni Francziaországra, hogy ez a római megszállást megszüntesse. Mi a szent­székkel ki akarunk engesztelődni, de ezen kiengesztelődés egyet­len akadálya a franczia megszállás. Dronin de Lhuys jegyzéke javaslataink kedvező fogadtatását engedi re­mélni ; mielőtt az alkudozásokat folytatnék, a miniszté­rium bevárja a parlament határzatát, Turin, nov. 29. este. A kamra mai ülésében D­u­r­a­n­d­o külügyminiszer kijelenti, mikép­p keleten nem alázá le magát a franczia politika uszályvivőjévé, hanem diplomatiai működésében az 1855-ki évi szer­ződés elveit i igyekezett érvényre juttatni; ő azt állítja, hogy Angolország Róma szabadságát akarja; a kath. hatalmasságok, melyek ezen kérdésben legközelebbről bírnak döntő szavazattal, az 1815-ki szerződésben maguk is részt vettek a pápa világi hatalmának gyen­­gitésében. Szónok egyenként lerajzolja a Cavour, Ri­­casoli s Ratazzi által követett politikai rendszereket s kijelenti, hogy a jelen ministerium Rómát Franczia­ország segélye s Olaszország jó szervezése által akarja megnyerni. — A franczia kormány eszközle ki Olaszország elismerését Orosz é­s Poroszországnál. A Róma iránti alkudozások Aspromontéig folyvást tar­tottak; egy tökéletes kibékítési terv dolgoztatott ki. A Garibaldi-féle fölkelés elnyomása után, az olasz ministérium a franczia kormánytól javaslatot kívánt, a római kérdés megoldása végett, s olyannak alapjául Róma közös megszállását indítványozá. Erre azt vála­szolták, hogy Francziaország maga adandja elő Ró­mában ezen javaslatokat. A válasz­jegyzék, Drouyn de Lhuys jegyzékére, már elő volt készítve, azonban a ministerium bizonytalan helyzete miatt, a parliament­­tel szemben, még nem küldetett el. Ha a jelen ministé­rium megnyerné a parliament támogatását, az alkudo­zásokat folytatandja, miknek alapjainak azonban egy­előre titokban kellene maradniok, s ő azt állítja, hogy oly­at találtatott a megoldásra, mely türelem mellett czélhoz vezetend. Hirazerint a ministerium beadta lemondását,­­ Torrearsa bízatott meg új kabinet alakításával. Szt.-Pétervár, nov. 29. A mai „Journal de St. Pétersbourg“ írja : .Megerősítjük, hogy Oroszor­­egy perczig sem gondolt arra, hogy a londoni jegyző­könyv elvétől eltérjen, mely kizárja a védhatalmassá­­gok dynastiáinak tagjait a görög trónról. Oroszország ezt már október 19-én, jóval előbb mint Anglia, ki­jelenté: Corfu, nov. 29. (Trieszten át.) A görög gőzös tegnapról hoz tudósításokat. Egész Görögország­ban nagy demonstrátiók történtek Alfred herczeg ér­dekében. Lamia vára 100 ágyulövéssel üdvözölte a nyilatkozványt. Atheneben a nép a herczeg arczképét az utczákon hordozta; éljenzések az angol követ laka előtt, ki köszönetet mond; azután a franczia és orosz követségek előtt ily kiáltások: Éljen Sándor és Napó­leon, a mi védnökeink. Missolunghiban a kormányha­tóság hivatalosan elismeré királyul Alfred herczeget. Syrában hasonló demonstratiók történtek. Corfu, nov. 29. (Párison át.) Athénében újab­ban demonstratiók történtek : „Éljen Alfréd király!“ kiáltások mellett. A­mint a tömeg az angol követségi palota előtt elvonult, az angol követ köszönetet mon­dott a rokonszenv-nyilvánításért, hozzátévén, hogy ha­tározott választ nem adhat, s a nép óhajtásairól Lon­donban jelentést teendő mérsékletet ajánlt. Lamiában Alfréd herczeg királynak kikiáltatott. U­j - Y­o r­k, nov. 19. Burnside tábornok a had­műveleti bázist Aquiacrekbe tette át s Frederiksburgon át Richmond felé fog haladni. Uj-Jersey Mac Clellant mint demokrata jelöltet terjeszti elő a szenátusba. Az éjszakkarolinai szövetségi kormányzó állítólag megta­gadta az unió kormányzójával való értekezletet, őt a richmondi hatósághoz utasítván. U­j-Y­o­r­k, november 19. Burnsidenek egy pa­rancsa a Potomac-hadsereget három hadtestre osztja Summer, Franklin és Hooker trnkok parancsnoksága alatt. A foederalisták Warrentownt kiürítették s Frede­­riksburg ellen indulnak. Hire jár, hogy Davis egy mil­lió gyapotcsomag eladásába ránlotta. A szövetségi kor­mány terveket készít, Európába gyapotot szállítani; európai tőkepénzesek a confoederáltaktól Richmond­­ban állítólag 4 millió értékű kincstárjegyeket vásá­roltak. Athéné, nov. 22. A kormány választási pro­­grammja tökéletes választási szabadságot biztosit. — Oly hivatalnokok, kik a választásba avatkoznak, elbo­csátással fenyegettetnek. Az ideiglenes kormány ellen forradalmi ellenzék kezd alakulni. Folyvást számos le­tételek s az országbeli kiutasítások történnek. A Se­nat­u­s még nem tétetett le, azonban a senatorok nem kapnak többé fizetést. A „Sürgöny“ magántáviratai, Bécs, dec. 1. A „Wiener Ztg.“ esti lapja írja, miszerint a galicziai, bukovinai és dalma­­tiai országgyűlések megnyitása jan. 12-re,­­ a többi egybehívott országgyűlések megnyitása pedig jan. 8-kára halasztatott el. Turin, dec. 1. A kamara mai ülésében kinyilatkoztatá a minister­elnök a ministérium lelépését. Biztosan állítják, miszerint Torre­arsa elutasitá a cabinet újra­alakítása iránti megbízatást. Villamarina a királyhoz hi­­vattatott. Gazdaság és kereskedelem, Kolozsvár, november 20. Tiszta búza 3 ft 50 kr, elegybuza 2 ft 70 kr, rozs 2 ft — kr, zab 1 ft — kr, árpa — ft — kr, törökbuza 1 ft 60 kr, pityóka — ft 80 kr, marhahúsnak fontja 11 kr. Debreczen, nov. 18-án. Ma tartott hetivásárun­kon az életnemüek és élelmi­szerek közép árai követke­zők voltak: 1 mérő tiszta búza 3 ft 60 kr, kétszeres 3 ft 20 kr, rozs 1 ft 15 kr, árpa 1 ft 75 kr, zab 1 ft 45 kr, uj tengeri 2 ft 50 kr, köles 2 ft 70 kr, kása 4 ft 60 kr;­­ 1 font marhahús 16 kr. 1 mázsa ó szalonna 30—33 ft, 1 mázsa uj szalonna 20—26 ft. A hájnak ára 30—33 ft. Nagyvárad, nov. 18. Ma tartott hetivásárunkon a piaczi árak következők voltak: Tisztabuza 1-ső rendű 4 ft. 6­0 kr., 2-ik rendű 3 ft. 80 kr., 3-ik rendű 3 ft. kr. Kétszeres búza 1-ső rendű 2 ft. 90 kr., 2-ik rendű 2 ft. 80 kr., 3-dik rendű 2 ft. 60 kr. Rozs 1-ső rendű 2 ft. 50 kr., 2-dik rendű 2 ft. 40 kr., 3-dik rendű 2 ft. 30 kr. Árpa 1-ső rendű 2 ft. — kr., 2-dik rendű 2 ft. — kr. 3-dik rendű — ft. — kr. Zab 1-ső rendű 1 ft. 65 kr., 2-dik rendű 1 ft. 60 kr. 3-ik rendű 1 ft. 50 kr. Tengeri 1-Bő rendű 1 ft 90 kr., 2-dik rendű 2 ft. 60 kr., 3-ik rendű — ft. — kr. pozsonyi mérőnként. Borsó 5 ft. 60 kr. Lencse 6 ft. — kr. Bab 5 ft. — kr. Köleskása 6 ft. — kr. Burgonya 1 ft. 80 kr. Lángliszt 10 ft. — kr. Zsemlyeliszt 9 ft. — kr. Fehér kenyérliszt 7 ft. — kr. Barna kenyérliszt 6 ft. — kr. Széna fuvarral 3 ft. 20 kr. Szalma 1 ft. Szalonna — ft. — kr. mázsánkint. 12 font zsupszalma 15 kr., 3 font alom-szalma 3 kr. Bikkfa 11 ft. — kr. Tölgyfa 10 ft. 50 kr. Cserfa 12 ft. — kr. élenként. Marhahús 15 kr. Öntött gyertya 42 kr. Lámpaolaj 42 kr. fontonként, 6 bor 17 kr. Uj­bor 12 kr. Pálinka 20 kr. Egy cseber szilvapálinka 9 ft. 50 kr. Színházi előadás december 2. Nemzeti színház. Linda. Opera 3 szakaszban. Budai népszínház. Londoni arszlánok. Pesti német színház. Wilhelm Tell. Heroisch romantische Oper in 4 Aufzügen. Távirati tudósítás a bécsi börzéről december 1-től. 5*/6 Metaliques 71.65; nemzeti kölcsön 82.75; bankrészvé­nyek 797.—; hitelintézeti részvények 222.—; ezüst agro 121.25; londoni váltók 121.60; arany dbja 5.84. Felelős »serkentő: VÉRTES ERNŐ.

Next