Sürgöny, 1862. december (2. évfolyam, 277-299. szám)

1862-12-03 / 278. szám

tását tü­nteti ki a tanácskozmány és határozat között felmerült vélemény­különbség elágazásának a törvé­nyes igazság és méltányosság elveihez következetes visszavezetésében ; az akként keletkezett határozato­kat pedig érdek nélküli részrehajlatlansággal emelte érvényre. E gyűlés folyama példás tanúságul szolgálhat azoknak, kik a zsúfolásig tömött tanácskozási terem olykor részint avatatlan egyéniséget magasztaló vagy kárhoztató , gyakran a szólás­szabadságot gúny tár­gyává alacsonyító felkiáltásai és félbeszakító lármája nélkül az alkotmányos rendszerből kifolyó helyható­sági jogok gyakorolhatását felfogni nem képesek. li fi I f 5 I ti. ANGOLORSZÁG. A „Globe“ consiatk­ozza, hogy a franczia lapok azon közlése — mintha a Pyraeusban egy nagy angol hajóraj fogna összegyűjtetni, teljesen alaptalan, valamint azon közlés is, mintha Alfréd herczeg Gorfut meglátogatni szándékoznék. Szerinte ily látogatás sohasem volt tervben; a herczeg épen most Algírba utazott. Mint a „Patrie“-nak Londonból írják, ott az Alfréd herczeg jelöltségét pártoló legelőkelőbb görögök egy nagy lakomát szerveztek, melyre Pal­merston sanssel lordok, összes kabineti társaik, a lord mayor s az alsóház legkitűnőbb tagjai is meg vol­tak híva. Ez utóbbiak nagyrészint elfogadták a meg­hívást, valamint a lord mayor is. A miniaterek válaszát még várták. FRANCZIAORSZÁG: A „Constitutionnel“ egy a görög kérdésre vonatkozó második czikkében bevallja, hogy Francziaország semmi kifogást sem te­het, ha Angolország a napóleoni kormány által fölavatott „új közjog“ot Görögországra alkalmazza , valamint azt is kijelenti, hogy Görögországnak szabad fejedelem-vá­lasztási jogát elismeri. Ebből már azt lehetne hinni, hogy a félhivatalos párisi lap ezen előjetekből a meg­felelő következtetése­ket fogja kivonni, azonban épen ellenkező történik. Ugyanis e lap azon föltevésből in­dulván ki, hogy Al­f­r­éd herczeg a görög trónon a keleti kérdést egész rettentőségében fölidézendi, kije­lenti, hogy Francziaország ez esetben csupán saját be­ssületét , érdekeit veendi tekintetbe s a szerződések jogát fönntartandja, noha ezen szerződések, melyek nem az ő művei,­­ benne semmi rokonszenvet sem ger­jesztenek. Az „Opinion nat.“ azt állítja, mikép az orosz kormány a franczia kormánytól felvilágosítást kíván az iránt, hogy az minő eljárást szándékozik elfoglalni Angolországgal szemben, a görög kérdésben. Oroszor­szág szükség esetében egyedül is erélyesen tiltakozni fog Al­fréd herczeg jelöltsége ellen. Másrészről hírszerint Gr­os báró, a londoni franczia követ, a franczia kor­mányhoz jelentéseket küldött azon mód iránt, melyen Anatolország Görögországban működni nr­vekszik, mely jelentések a Tuileriákban nagy benyomást tettek. Míg a „France“ azt állítja, mikép Franc­iaor­­szág nem tűrheti el, hogy a földközi tengerből angol tá alakíttassék, ezzel ellentétben a „M. Post“ párisi leve­lezője szerint. Napóleon császár Compiègneben az angol jelöltség iránt oda nyilatkozott volna, „miszerint a görögök nem tehetnének jobbat, mint egy angol her­czeget választani, ki őket alkotmányosan kormány­­zandja s az ország javát előmozdítaná­ja.“ A „Moniteur“ londoni levelezője, az angol sajtó­s közvélemény magatartásáról, a görög trónjelöltségre vonatkozólag, így ír : „A loondoni lapok szinte mind­nyájan naponkint hoznak czikket, azon egy görögor­­szági párt által nyilvánított óhajtás iránt, miszerint Alfréd herczeg választassék fejedelemmé. Egyetlen­­ lap sem helyesli határozottan ezen tervet; a legtekin­­­télyesebbek azt lehetetlennek tekintik, s a vidéki sajtó­­ egyértelműleg csatlakozik ezen eszméhez. A közvéle­­­mény, különösen a londoni Cityben, szintén nem tanú- .­sít kedvezőbb indulatot, a Görögországból eredt izga-­­ tások irányában.“ OLASZORSZÁG. A „Monarchia nazionale“ tere- i­dékeket közöl M­a­z z i­n­i­n­a­k egy oly újabb körle-í­veléből, melynek czélja egy politikai felekezetet s egy­­ törvényellenes mozgalmat szervezni. Továbbá kijelenti,­­ mikép föl van hatalmazva azon nyilatkozatra, hogy a görög kormány egyetlen idegent sem bízott meg a Gö­rögország számárai toborzással. A turini követ­kamra nov. 28-ai ülésében Cas­­tromediano egy oly táviratot olvas föl, mely azt jelenti, hogy egy kis nápolyi város egy 100 főnyi rab­ló­csapat által megtámadtatott, s hogy ez utóbbi nagy kegyetlenségeket követett el . Ratazzi kijelenti, hogy a helyi hatóságok a rablók bűntársai voltak, s ezért elmozdíttattak. A minister­elnök javaslatára a kamra egy bizottmányt nevez ki, La Usimorának a rablásokra vonatkozó jelentése tudomásul vétele végett. Petrucelli della Gattina azt állítja, hogy a kormány aspromontei győzelme nagy szerencsétlen­ségtől mente meg Olaszországot. Szónok azt hiszi, hogy 25,000 franczia szállott volna ki Nápoly partjain, ha Garibaldi győz. Helyesli Durando jegyzékének eré­lyes hangját. „Meg kell mutatnunk“ — hozzáteszi — „Európának, hogy Francziaország megsérti jogainkat, Róma megszállása által.“ Szónok azt kívánja, hogy ezen megszállást illetőleg határidő tűzessék ki. Ő azt indítványozandja, hogy az 1863 -ai parliamenti ülés­szak Nápolyban nyittassák meg. Végre kijelenti, hogy ő a ministerium mellett fog szavazni. Toscanelli a kabinet ellen nyilatkozik. A „Monarchia nazionale“ azt hiszi, hogy a jelen viták eredménye a kamra föloszlatása leend, mint egy oly helyzet következménye, melyből egyetlen ministé­rium sem menekülhetne ki, az ország megkérdezése nélkül. A turini kamra nov. 27-diki ülésében a minister­­elnök, miután sok szónok volt följegyezve, nem beszél­hetett. Legelőször N­i­c­o­t­e­r­a szólt, visszatekintvén Ratazzival­ összejövetelére, és fenntartván a Ratazzi ál­tal tett biztosításokra vonatkozó állításait. Crispi tagadta, a­mit Ratazzi mondott, mintha t. i. Garibaldi környezetében oly egyének lettek volna, a­kik őt egy constituáló gyűlés összehívására akarták bírni. Ily gyűlésnek mindenesetre össze kell jönni, de csak ak­kor, ha egész Olaszország szabad lesz. M a­s­s­a­r­i azt lobbanta Ratazzi szemére, hogy nem mondott igazat, midőn a brigantik garázdálkodásának csökkenését állí­­tá, azok most még nagyobb mértékben dühöngnek mint valaha. (A tegnapi ülésben Ricciardi azt jelenti, hogy Scannavino követ, a­ki Campobascoban van, a kamarai ülésekben résztveendő, hajóra akart szállni, 150 em­berből álló fedezet alatt utazott, a­mely azonban 300 briganti előtt kénytelen volt visszavonulni.) M­o­r­d­i­n­i ismételve védelmezte magát és Nápolyban fogva levő kollegáit, s a többi közt azon tényre utalt, miszerint a nép még mindig azt hiszi, hogy a király egyetért Ga­ribaldival. Utóbbi ismételve biztosíto­tt, hogy nem tá­­madand polgárháború és a kormány ő előtte vonuland Rómába. Fabrizi, Calvino és Cadolino is iga­zolni i­gyekeztek magukat. M­i­n­e­r­v­i­n­i beszéde zárta be az ülést, ő is hevesen támadta meg a kormányt, de már üres padok előtt szónokolt. NÉMETORSZÁG. A porosz király legközelebb a „hazafias egylet“ kü­ldöttsége előtt így nyilatkozott: „Az, mit önök beszédükben s az épen most fölol­vasott föliratban kiemeltek, mindazt átöleli, mire tö­rekvésem folyvást irányozva volt. Örülök rajta, mikép önök összeállottak oly czélból, hogy nagyon is gyak­ran elferdített szándékaim a nép előtt földeríttessenek. Ellenben fájdalommal kell kimondanom, hogy épen a székvárosban a kedélyeknek oly megzavarodása ér­vényesíti magát, mely nem engedi meg a dolgok tiszta fölfogását. Önök helyesen nevezték a sereg szervezését az én legsajátabb művemnek, a­mint én azt már is­mételve kimondom. Én némely módosításokat léptet­tem életbe, a­mennyire ez megtörténhetett, az elvrőli lemondás nélkül, melytől nem fogok elállani. Ezért azon nagy áldozatot hozom, miszerint annak befejezé­sét továbbra halasszam s megszorításokat léptettessek életbe, hogy így lehetővé tétessék, mikép semmi újabb teher se szabassék a népre, hanem inkább a fönnálló terhek könnyítessenek. Önök azt vélik, hogy ama vál­ság, melyben élünk, remélhetőleg rövid teend. Én önök fáradozásainak a legjobb sikert óhajtom, azonban ezen reményben nem osztozhatom. Mindazáltal biztosítom önöket az iránt, hogy bármiként forduljanak is a dol­gok ,a idő engem szilárdnak találand, s hogy én nyu­godtsággal , higgadtsággal lépen­ek föl a pártok mű­ködése ellen.“ Önöktől is megvárom, hogy a közönség véleményének javítására fognak működni, mivel a sajtó nem ezen szellemben működik, sőt inkább sok­szorosan visszaél ama szabadsággal, mely annak oly bő mérvben adatott meg és sohasem csorbíttatott; az oly kárt tesz, mely a jóérzelműek által ugyanazon té­ren nehezen megorvosolható. Mindazon szavak, me­lyek itt mondatnak, nyilvánosság elé jutnak, s én ezzel meg vagyok elégedve, de azok szándékosan elferdittet­­nek. Én sokat el tudok tűrni, mivel fölül állok a párto­kon, de egy esetet meg kell említnem, mely engem a legmélyebben megszomorított s meghatott- A berlini sajtó annyira megfeledkezett magáról, hogy a ma min­denki szájában s szemében levő egyházi énekből vett szavakat: „Isten ül a kormányon“ (Gott sitzt im Regi­mente) egy lelkész beszédének megemlítésében úgy magyarázta félre, mintha az én személyemet istenség­gé akarnák tenni. Nem lehetett volna képzelni, hogy Poroszországban ily elferdítés lehetséges legyen, mi­vel az cs­k arra lehet számítva, hogy a néppel elhites­sék, mikép a király ily magyarázatra gondol! Ezért nehéz lesz önöknek kitűzött dicséretes czéljukat elérni, a szerencsét s mindenek előtt bátorságot kívánok eh­hez önöknek!“ A „Stern Zig“ kijelenti, hogy a württembergi külügyminiszernek a kereskedelmi szerződés ügyére vonatkozó sürgönyére hihetőleg nem fog válasz adatni. Berlinben a községi választásokban a szabadelvű párt nagy többséget nyert. Rád­zi­vili herczeg egy conservativ városrészben megválasztatott. Mint Frankfurtból nov. 2- tól távírják, a würt­tembergi követ csatlakozott a darmstadti nagyherczeg­­ség indítványához, a játék­bankokra vonatkozólag. A küldöttek gyűlésére vonatkozó jelentés a legközelebbi ülésben fog előterjesztetni. A porosz félhivatalos „Alig. Pr. Ztg.“ következő érdekes jegyzéket közöl: „A „Nat Ztg“ néhány nap előtt a szövetségi re­form kérdéséről szólván, azt nyilatkoztató ki, miszerint mindig valódi értékkel bír az, hogy „minden porosz­z kormány kénytelen a reform-kérdésben a haladás em­­­bere gyanánt lépni fel“. Mi kétségbe vonjuk, hogy a­­ megjegyzést tényleg mindenütt helyesnek ismerendik f­el. így például nehéz volna bebizonyítni, hogy a po­­­rosz kormány 1852 től 1858-ig a szövetségi refor­­­ szükségletét érezte, vagy a hasonló törekvések nyilvá­­­nulását szükségesnek ismerte volna el. Az akkori po­­­litika inkább elvi ellentétet képezett a szövetségi re­­­form-törekvések irányában, és mi annak meggondoló AMERIKA. Vera-Cruzból nevé­­­ről kelt tudósí­tások szerint, Forey tábornok. Vera-Cruzból Jala­­pába indult, hol az expeditionális hadtest parancsnok­ságát kelle átvennie. Hír szerint legközelebb 5000 fran­czia szállandja meg Tampicót. A sárga­ láz megszűnt. 16 hadihajó érkezett meg a múlt hét alatt, 15,000 em­bert, lovakat, anyag-­s hadiszereket szállítván. Mexi­­cóban a porosz követ, az ott lakó külföldiek nevében, tiltakozott az azokra vetett rendkívüli adó ellen. La Fuente minis­er erre visszautasítólag válaszolt. Co­rn­on fort, hajdani elnök megérkezése békés jelnek tekintetett. Azt hitték, hogy D­o­n­­­a­d­o újra ministerré leend. Egy vihar okt. 26-án a parthoz vetett 15, kü­lönböző nemzetbeli keresk­edő­ hajót, köztük a „Chap­tal“ franczia corvette et. Ez utóbbinak legénysége könnyen eljutott a partra. Remélik, hogy a megfenek­lett „Chaptair“ nagy megrongáltatás nélkül újra len­gővé tehetendik. A mexicóiak Puebla-­s Mexicóban nagy védelmi előintézkedéseket tesznek. Két guerilla­­főnök Juarez mellett nyilatkozott. Az egésségi hely­zet javult. Azt hiszik, hogy Almonte nem oltalmaz­­tatván többé a francziák által, rövid időn elhagyandja Mexicót. New­ Yorkból nov. 1- től kelt tudósítások szerint, az éjszak carolinai separatista kormányzó nem fogadta el az értekezlet iránti ajánlatot, mit a szövetségi kor­mányzó tett neki, ez utóbbit a richmondi hatóságok­hoz utasítá, kijelentvén, hogy Éjszak-Carolina lakosai eltökéltek, utolsó csepp vérük kiontásáig harczolni.— New­ Jerseyben a demokrata párt M'C­le­llánt tűzi ki jelöltül a senatusba. — A M'Clellan táborkora­­beli két tiszt engedély nélküli eltávozás miatt fogatott be. Burnsidenak egy napi parancsa a potomaci se­reget 3 hadtestre osztja föl, Summer, Franklin s Hooker tábornokok alatt. A tartalék Sigel pa­rancsnoksága alatt marad. Az unionisták odahagyák Warrentont,­­ Fredericksburg felé nyomulnak elő. Az Új Orleansból kiindult szövetségi expeditió bement Thilordeauxba, miután a separatistákat Lalandeville­­nél megverte. Egy franczia hajóraj érkezett New Or­­leansba. Számos francziák testületileg tisztelkedtek Rey­naud admirálnál. Butler szövetségi kormány­zó szintén hivatalos látogatást tett az admirál hajóján. Hírszerint J­e­f­f­e­r­s­o­n-D­avis ajánlatot tett, 1 millió csomag gyapotnak, fontjától 7­7* c.ért eladása iránt. A vásárlók a szövetségi kormámynyal egyezkednének, áruiknak a tengereni elkobzása kikerülése végett.­­ Egy más hír szerint a szövetségi kormány tervet ké­szítne, Európa számára gyapot szolgáltatása iránt. Jackson Winchester közelében áll. A déli la­pok azt állítják, hogy Lee serege Richmondtól né­hány mérföldnyire veendi téli szállásait. Ezen lapok Richmondot úgy tüntetik föl, mint a­mely sajnos hely­zetben van, a közbiztonság szempontjából; éjjel senki sem mer kimenni. A separatisták Moorfieldtől vissza­vezettek Virginiában. Félhivatalosan jelentik, hogy egyetlen külföldi kormány sem nyilvánítá hivatalosan Washingtonban a déli államok elismerése iránti szán­dékát. Nagy mérvben végrehajtott csalások­att döntöt­tek föl a new-yorki vám­hivatalnál. Mára hívunk fel mindenkit, várjon a porosz politika nem egy rendszeres és ellenséges ellenzékből — a­mely a kormányt tevékenységének teljes kifejlődésében gá­tolja, — meríti-e az indokot, hogy a német reformkér­dést háttérbe léptesse. Nekünk úgy látszik, hogy az ügyek ily menetének lehetősége nem esik kétség alá, ennélfogva a valódi hazafisággal nem tartjuk össze­­egyeztethetőnek egyrészről elismerni, hogy a szövet­ségreform - törekvések a porosz kormány részéről mindig valódi értékkel bírnak, míg másrészről ugyan­azon időben rendszeres ellenzék által oly kormány­rendszerhez vonzani, mely által ily reformtörekvések csak bému­tatnak.“ GÖRÖGORSZÁG. Athénéből nov. 22-ről kelt tu­dósítások szerint, a nemzeti gyűlési választások decem­ber első napjaiban fognak megkezdetni; a kormány nem tűz ki jelölteket, azonban választási combinatio­­kat tanácsol. — A főnököknek a tartományokban­ be­avatkozása zavarokat idézett elő Sparta, Livadia­­s Megarában A Görögországban letelepült heteroh­thon görögök testületei bizottmányokat neveztek ki, nem­zeti gyűlési követjeik megválasztása végett. Alfréd herczeg jelöltsége a kormány több tagjainak csatlako­zását megnyerte; mindazáltal a vélemény-különség folyvást tart. Az új angol hajók Syra­­s Patrasba meg­érkeztek ; a főállomás a Pyraeusban van. — L e a­z o­­k­o­s görög főtiszt, ki a parancsnoksága alatti két sor­­zászlóaljjal, Grivas légiójához csatlakozott, meghódult a kormánynak. — Athénében számos példányai ter­jesztetnek Ottó király nyomatott tiltakozásának. A görög követségek a legközelebb igen terjedel­mes utasításokkal, egy nov. 22-ről kelt rendeletet kap­tak meg, mely kiegészíti az ugyanazon hé - ről kelt rendeletet, s mely a nemzeti gyűlési választásoknál megtartandó formaságokat szabályozza, a külföldön lakó görög polgárokra vonatkozólag. Mindegyik con­­sulság egy választó­kerületet képez, mindazáltal az alconsulságoknál is össze lehetene gyűjteni a szavaza­tokat. A szavazat összeszámítása fölött egy 3 tagú bi­zottmány fog őrködni a consul vagy al consul elnöklete alatt. A fő­consulok, consulok, ügynökök s consuli hi­vatalnokok nem fognak megválasztathatni. A jegyző­könyvek a külügyministériumhoz fognak küldetni, a hellen követségek útján. A választások napja — úgy­­látszik — még nincs kitűzve. Az Athénéből jött tudó­sítások semmi sem szólnak a nov. 22-ei nagy manifes­­tatióról, mely épen a postahajó elindulásakor történt. Ruf­fos, az ideiglenes kormány tagja, Athénébe ér­kezett, miután Grivas seregét föloszlatá. A venitzai s missolunghi-i helyőrségek a rendes sereg soraiba léptek be s az önkénytesek elbocsáttattak. A „politikai club“ , a „Rhigas club“ folyvást üléseket tartottak, a nélkül, hogy azok miatt a köznyugalom komolyan meg­­háborittatott volna. Egy „Gréce“ cz. franczia lap ala­kult Athénében s még egy másik franczia lap alakítá­sáról volt szó, mit a pápa Napoleon császártól nyert s még nyerni re­mél, ő szentsége nem idegenkednék Párisba menni, hogy a Francziaország által választott fejedelem meg­koronázását eszközölje. Azonban ezen közlést maga az „Opinion nat.“ megc­áfolja, valamint azon alkudozá­sok létezését is tagadja, mikkel azt összeköttetésbe akarták hozni. A német szövetségi reform kérdését illetőleg a po­rosz „Stern Zig “-ban ezen nyilatkozatot olvassuk: „Nyílt kérdésként vetjük fel annak meggondolását, váljon a porosz polit­ka egy rendszeres és ellenséges indulatú ellenzékből, mely a kormányt tevékenységé­nek teljes kifejtésében akadályozza, nem merítheti-e azon indokot, hogy a német reformkérdést háttérbe te­gye. Nekünk a dolgok ily menetének lehetősége kétsé­­genkívülinek látszik s ennélfogva az igaz hazafisággal nem egyeztethetjük össze egyrészt annak elismerését, hogy a szövetség-reformi törekvések nyilatkozványa a porosz kormány részéről mindig valódi értékkel bír, és egyszersmind egy rendszeres ellenzék által egy oly kormányrendszer fölállítását sürgeti, mely által ily re­formtörekvések megbéníttatnak“. Ezen nyilatkozatnak alig lehet más czélja, mint a porosz ellenzéket a német reformtörekvések visszavételével fenyegetni. Esti p­o­s­t­a. A Ratazzi minisztérium nem várta be a parla­ment döntő ítéletét, hanem még előbb leköszönt. Ez volt ugyan, mint a tudósítások jelentik, a parlament feloszlatására határozva, azonban a király ebbe nem akart beleegyezni. Kik lesznek az utódok? még nem­­ tudhatni, csak az bizonyos, hogy uj situatio veszi kez­detét, melynek mikénti kifejtése a leendő választások­tól függ. A másik fontos hír, hogy azon terv, mely szerint­­ Alfred leendett Görögország királya, abbahagyatott. Anglia lemond jelöltjéről, ha Oroszország is ezt teszi Leuchtenberg jelöltségével, így szól a távirda. Ezen­­ hír azonban valószínűleg még csak annak előérzete,­­ miszerint a kiegyenlítés ezen módon fog megtörténni,­ nem pedig annak, hogy már megtörtént; ez utóbbi­­ valószínűleg, mond az „O. D. P.“ csak Compiégneben­­ menend véghez, hová e hét folytán Cowley lord hiva­talos. Palmerston lord kezességet kivonand az iránt, hogy Leuchtenberg herczeg nem lépend ismét fel je­lölt gyanánt, ha az angol versenytárs félretéte­tett az útból. — Ennek biztosítására új jegy­zőkönyv lesz a három védhatalom által aláírandó, de erről még semmi sincs jelentve. A kérdés tehát még függőben van. Tulajdonképen két dologról van szó; nemcsak hogy Alfred herczeg, ha megválasztatik, le­mondjon, hanem hogy részére a válasz­ási izgatás is megszüntettessék, s hogy átalában meg se választas­sék. Nyújtand-e az angol kormány erre nézve is en­gedményt, előre tudatván a görögökkel,hogy a her­czeg a választást nem fogadandja el, még igen kétsé­ges. Az izgatás Görögországban folyamatban van, és a végrehajtott választás egygyel mindenesetre több biz­tosítékot szolgáltatna Angliának az iránt, hogy a má­sik két védhatalom elfogadja feltételeit. Az egész ügy abban látszik állani, miszerint a lemondás biztosítva van ugyan, de a választási mozgalmak akadályozása még sincs megígérve. Ez angol agitációra vonatkozólag az orosz kor­mány arról értesíté állítólag a francziát, hogy a brit kormány már évek előtt előkészíté Alfred hy trón­jelöltségét, így Akarnaniában három év előtt jártak angol ügynökök,kik e tartomány lakosságát felszóllták, egyesüljön a jóniai szigetekkel s igy képezzen független országot, melynek királyul Victoria egyik fiát adnák. Most pedig nemcsak a jóniai szigetek közvetlen csat­lakozását, hanem még Epirusnak is lehető bekebelezé­sét is ígérik a görögöknek. Ezen állításokban megle­het, sok a túlzás, azonban megjegyzendő, hogy az „Opin. Nat.“ is hasonló leleplezéseket hoz Palmerston alattomos működéséről; az orosz ügynökökről hallgat ezúttal a krónika. Mint már régebben is említik, állítólag a fran­czia kormány nevében, Rómában alkudozások kezdet­tek meg oly czélból, hogy a szó­szék a pápai államok közigazgatásában némely oly reformok eszközlésére birassék rá, melyek már 1849-ben kijelöltettek, Napó­leon császárnak Ney Edgárhoz intézett híres levelé­ben. Az „Opinion nat.“-nak egy római levelezője az e tárgyban szárnyalt hírekkel foglalkozik, hozzátévén az eddig már tudva volt tény­ekhez, hogy A­n­t­o­n­e 11­­ bibornok,­­ miután az első ajánlatokat némi nyer­seséggel uta­ita vissza, később szelídebbé lön, sőt még azt is kijelenté, mikép ama szolgálat viszonzásául, t­á­v­i­r­a t­o fe. London, dec. 1. A „Times" Athénéből egy sür­gönyt közöl, mely szerint az angol követ Atheneben egy néptüntetés alkalmával kijelenté, hogy az eldön­tés egy magasb kézben fekszik; ő a lamiai és vo­nitzai gyülekezeteket nyugalomra s várakozásra intette. A „Times“ továbbá jelenti, hogy Solana egy­hangúlag Paraguay (Dél - Amerikában) elnökévé vá­lasztatott. Pár­is, dec. 1. Biztosan állítják, hogy a görög trónbetöltési candidátió kérdést kiegyenlíttetett. An­glia Alfred herczegnek, Oroszország Leuchtenbergnek kijelöltetéséről lemond. Turin, nov. 30. (Délutáni 5 óra, 35 perc­.) A mai kamraülésben Ferrari képviselő a baloldalról állít­ja, hogy az államalaptörvény oly sokszoros megsérté­se után nehéz a szabadságot visszaállítani; mindenek­előtt minden alkudozást Francziaországgal meg kell szakítani, s Olaszország végleges szervezéséhez hozzá­látni. Brignone tábornok előadja siciliai mérsékelt eljárásának okait s az ottani lakosság politikai lelke­­sültségét. Depretis minister, egykori barátja Garibal­dinak, ellenmond a baloldal által ellene szótt vá­daknak. Indítvány létetett a viták befejezése iránt. A la­pok megerősítik azon hírt, hogy a ministerium el fog bocsáttatni. Turin, dec. 1-én. Buoncompagni visszavonta interpellátióját. Cassinis új ministerium alakításával bízatott meg. Turin, dec. 1. A kamra mai ülésében Ratazzi a jelen ministerium lelépését jelentvén, védelmezé an­nak eddigi magatartását. Kijelenti, hogy ő utódait tá­­mogatandja a kibékítés s a többség létesítése végetti fáradozásukban. Azt állítják, hogy a király Cassinis hajdani pénzügy­ministert hivatá magához. Bartiges algróf ma átnyujtá meghitelesitő iratait. Este. A nápoly-római vasút megnyittatott. A Kamra mai ülésében Ratazzi szót emelt. Visszauta­­sitá a Francziaország irányábani szolgaiság vádját, s ezt mondá : „Mi azt hisszük, hogy a franczia szövet­ség mindkét nemzetnek közös érdekeit alapitá meg. Keleten mi a nemzetiségek elvét védelmeztük, s Ró­mára vonatkozólag, fáradozásaink a franczia megszál­lás megszüntetésére s ama sorompók ledöntésére irá­­nyozvak, melyek a pápai terület s az olasz királyság közt állanak fenn. Mi azt reméltük, hogy a pártokat kibékíthetendjük. Azt hisszük, hogy a kormányzásra nézve egy erős parliamenti többségre van szükség. Miután nekünk nem sikerült ezen többséget újra elő­állítani, beadtuk lemondásunkat.“ Turin, dec. 1. (Délben.) A mai „Opinione“ je­lenti : A magas politika tekintetei a ministeriumot le­mondásra határozták. A kamrák feloszlatása a jelen pillanatban veszélyes válságot idézett volna elő. Midőn a ministerium ezen válságot kerüli, az országot nagy jótéteményben részesíti, mert nem várván be előbb a kamra vonumát, a pártok egyetértéséhez az utat egyengeti. Az „Opinione“ úgy vélekedik, hogy alkudozás útján ministerium nem jöhet létre. Berlin, deczember 1. A mai „National Zeitung“ estilapja írja: Biztos hír szerint Russel legújabb közvetítő javaslataira a scheowig-holsteini ügyben a dán kabinet által szintén tagadó válasz adatott. Hamburg, dec. 1. Ma a „Hamb. Nachr.“ kö­vetkező táviratot közöl Páriából: A R a t a z z i minis­terium, előre látván az ellenséges parliamenti szavaza­tot, el volt tökélve a házat föloszlatni. Eleinte a király beleegyezett, azonban végre megtagadá beleegyezését.­­ Ennek következtében a ministerium beadá lemondását. Á­z hitték, hogy a király holnap F­a­r­i­n­i­t vagy San­ M­a­r­t­i­n­ó­t bizondja meg új kabinet alakításával, melyben csak P­e­t­i­t­i fogna megmaradni. Legközelebb 500 milliónyi új kölcsön fog fölvétetni. A lengyel határról. Hiteles tudósítás sze­rint a bizottmányok igazgatói „minister“ czímet kap­nak. Wielopolski ministerelnök. A vámbizottmány függetlenné lesz a szt.-pétervári pénzügyministérium­­tól. Lengyel- és Oroszország közt vámegylet állitta­­tik föl. S­z­t P­é­t­e­r­v­á­r, dec. 1. A fémpénz értékének uj fokozatos leszállítása rendeltetett el olykép, hogy 1863-i jul. 1 éve az agro már csak 3% legyen. Színházi előadás december 3. Nemzeti színház. A csacska nők. Vígjáték 3 felv. Budai népszínház. Villám Bandi. Népszínmű 3 felv. Pesti német színház. Eine Homöopatische Kur. Neues Lustspiel-in 1 Aufzug. Távirati tudósítás a bécsi börzéről december 2-től. 5% Metaliques 71.80; nemzeti kölcsön 82.95; bankrészvé­nyek 803.—; hitelintézeti részvények 223.—; ezüst agio 121.—; londoni váltók 121.50; arany dbja 6.84. Felelős a serkemtő: VÉRTES ERNŐ.

Next