Sürgöny, 1863. február (3. évfolyam, 26-48. szám)
1863-02-14 / 36. szám
— mivel az a világ-béke megháboritására van irányozva, — nem engedvén meg az olasz egység művének befejezhetését, — * végre, mivel az a vallási érdekeket veszélyezteti, s az egyházban szakadásra, s a világiakban forradalomra vezethet. Előttem ezen érvek eldöntők, — s mióta azokat a kamra előtt kifejteni szerencsém volt, — azok legkevésbbé sem gyöngítettek meg azon aj phasis álul, melybe a kormány politikája lépett Még ezen helyen is mondattak oly szavak, melyek csak kiegésziték véleményeinket, — a kormány kihirdeté a rómaiak azon jogát, hogy szabadon választhassák meg kormányokat, — hozzátevé ugyan, hogy lehetőleg fönn akarja tartani a világi hatalom függetlenségét ; de azon föltétel alatt, hogy ezen souverainitás a nép által el fog fogadtatni, — végre kimondá, hogy beavatkozásunk nem tarthat örökké, s hogy annak a szükséges kibékülésre vezető alkudozások által kell kísértetnie. Ily nyilatkozatokat nem lehet büntetlenül tenni; — nem lehet egy népnek ezt mondani. Mi fönntartják szolgaságtokat, mivel ezt magasb érdekek kívánják ; — a vélzttl, hogy minden nemes szív ellentállásra hivatnék föl. Szóval a kormány arra kötelező magát, hogy nem fog örökre ragaszkodni a rómaiak jogának megsértéséhez. Ezen politika mellett nemcsak a ministeri szavak tekintélye szól, — hanem azok még egy nagyobb tekintély által is megerősittettek, a császárnak 1862. máj. 20-ról kelt levelét éltem. — Ezen okiratban a császár nagy logicai erővel elismeré, hogy a Rómábani hosszas s rendszeres makacsság az ő kormányát türhetlen helyzetbe jutatja — fontos dolog, hogy egy ily félreértés ne tartson tovább ! — itt Francziaország méltósága, Olaszország s Európa békéje, — sőt maga a vallás érdekei forognak kérdésben. A császár ezen levélben azt mondja, hogy az ő politikája mindig ugyanaz volt, t. i. szentesitni a vallás s szabadság szövetségét, — hogy azonban törekvései mindennemű ellentállásokon hajótörést szenvedtek, — s hogy sürgetőleg szükséges a római kérdés végleges megoldása , mivel az azt érdekli, mi az embernek leginkább szivén fekszik, — t. i. a vallási hitet s a politikai hitet. Én teljesen csatlakozom ezen nemes s bölcs szavakhoz; — de váljon a máj. 20-ki nyilatkozat jelenleg nem időnkivüli e ? Minek tulajdonítsuk ezen nyilvános politikai változást? Vájjon a sz. széktől komoly engedményeket remélnek-e nyerhetni? Vájjon hiszik-e a sz. széknek Olaszországgal! kibékülését? A máj. 20 -i Bürgöny kiemeli, hogy mennyire érdekében állana a sz. széknek ezen kibékülés. — szerinte, ha a sz.szék az összes buzgó hivek közt támaszokra talál, — mindaz ellene van, mi Európában szabadelvű, — s az a revolio legbuzgóbb párthivének tartatik. Ezen helyzet még inkább árt a vallás fejének, mint a fejedelemnek; a kath. országokban még a hitükhöz leginkább ragaszkodók is megháborodva érzik lelkiismeretüket. — A megoldás nélkülözhetlen, — mely megoldást a császár ekkép jelöli ki: — A pápának fel kell fognia annak szükségét, hogy mindazt elfogadja, mint Olaszországgal összecsatolhatná; — s Olaszország nem vonakodnék elfogadni a pápa függetlenségére nézve szükséges biztosítékokat Ezen kettős czél el fogna érezni egy oly combinatió által, mely a pápát honi urnak hagyván meg, ledöntené ama sorompókat, melyek most államait Olaszország többi részétől elválasztják. Az ő hatalmának alattvalói által szabadon kell elfogadtatnia. De vájjon ez utóbbi eszmében nem rejlik-e nemeslelki tanámitás? Vájjon azon érdemes társaim, kik legális meggyőződés kifejezésével nyilvániták érzelmeiket, — elfogadnának-e egy ilynemű egyezkedést? — Bátran mondhatom, hogy ők azt visszautasitnák, — s valóban a pápa, — miután alattvalói által elfogadtatott,— megszűnnék pápa lenni, s csupán közönséges fejedelem maradna. Ekkor vége lenne ama szinte rejtélyes hatalomnak s nagy dicskörnek. Én részemről kijelentem, hogy ha ezen álom létesülése lehető volna, —, azt nem utasitnám vissza. Meg vagyok róla győződve, hogy a világi hatalom amaz ország gyöngesége, s szerencsétlenségének fő oka. — Nem ismerem félre, hogy a világi souverainitás nagy intézmény; annak megvolt saját fénykora. De hiában keresem az annak fönntartásáral eszközöket, két elv közt kellene egyezkedést eszközölni, — de ezen két elv nem egyeztethető össze. Ha a pápa a rómaiak közti kibékülést legálisan meg lehetne kisérteni, — egy ily megoldás valóban nagyon megkönnyítné a lelkiismereteket. De vájjon lehetséges e ezen kibékülés ? Nem láttuk e már annak valódi értékét?** Hallották már önök a császár eszméjét. A pápa erre határozott visszautasítással válaszol. Mit — úgymond — alkudozást kívánnak tőlem , de hiszen ti engem megraboltatok. Azt állítjátok, hogy megőrzitek világi hatalmamat, — de hiszen azt szétdaraboltátok ! Én mindenekelőtt birtokaim épségének visszaállítását kívánom. Itt szónok idézi a külügyministernek Lavalettéhez 1862. máj. 31-ről intézett sürgönyét. — Láthatják önök — folytatja — hogy a minister — noha kissé szelídítve, híven adja vissza a császár eszméjét. Az valódi ultimátum, mit a franczia követnek elő kell terjesztenie. Tudjuk, hogy mi lett a követ s Antonelli közti értekezlet eredménye. Senkit sem lephetett meg az értekezletnek ezen kimenetele. Látják önök, hogy minő az akadály természete. Ez egy ércz-fal, egy aggnak lelkiismerete. Ő visszautasítja ama mocskot, mely őt — mint hiszi — akkor érné, ha esküjével ellenkezőt tenne. Ekkép uraim, — az alkudozás meghiúsult; — a császár eszméje a pápa által viszautasíttatott. Mi következik ebből ? Természetes a válasz: Rómából ki kell vonulnunk. Valóban úgy látszott,hogy j ezen következtetést kell vonnunk diplomatiánk vereségéből,amidőn 1862. júniusban egy előre nem látott esemény megváltoztatá a helyzetet. Itt a siciliai jelenetekre s Garibaldi expeditiójára ezéltek. Ezen tényekkel szemben minden alkudozásnak meg kelle szűnnie, és Francziaországnak kardja markolatán kell e kezét tartania.Nem tudjuk,mik voltak ama nemes tábornok szándékai, midőn ily kalandba bocsátkozott. Nem hihetem, hogy ő Francziaország zászlója ellen akart volna nyomulni. Több hang: „Hiszen ő maga mondta !“ Favre Gy.: „Tökéletesen helyeslem a külügyminiszter eljárását. De mi következett ebből? A tüsténti fékezés szüksége. Victor Emanuel nem tűrheté el azt, mi ő ellene valódi lázadás volt. Most a lázadás elnyomatása után mit kelle tenni? Fölfoghatjuk, hogy az olasz külügyminiszer azt vélte, mikép az akadály megszűntével Francziaországnak foganatba kell vennie azt, mit néhány hó előtt kijelentett. A sz. atya határozottan ellenszegült. Nem volt más teendő, mint az adott szót megtartani , íme minden megváltozik, anélkül, hogy ennek megfejtése lehetséges lenne; — a minister lelép, Drouyn de Lhuys által vállatik föl, kinek különböző jelentőssége lehetett. — Emlékszem rá, hogy minő részt vett ő az 1849-ki eseményekben. Azt gondoltam, hogy ő felvilágosításokat adand, s hogy megszüntetendi a kedélyek bizonytalanságát. Itt szónok felolvas Drouyn de Lhnysnek egy 1862. oct. 18-ról kelt sürgönyét, mely azon nyilatkozattal végződik, hogy a minister a máj. 20-ki levélre utal, mint a mely a császár eszményeit foglalja magában. De constatkroznom kell — folytatja — hogy ama levél két jeles államférfi által két egészen ellenkező értelemben magyaráztatik. Az egyik ezt mondá: tenni kell; a másik: várni kell. Egy inga egyik sarktól a másik felé ingadozott. A miniszer megállíta az ingát, s hogy két mozdulatlanságot legyőzhessen, egy harmadikat állított elő. Kérdem, egy nagy nemzethez illő politika-e ez? De azt válaszolják: „A mozdulatlanság nem végleges; mi alkudozunk, s folyvást megtalálhatni reméljük ama kibékítési eszközt, mit az előbbi minister nem találhatott meg. Mi nem esünk kétségbe.“ Lássuk, minő szellemben alkudozunk. Itt szólok az új ministernek több sürgönyeit idézvén, igy folytatja: Ez — uraim — elég világos. Az elvek iránt nem történt változás , azok alkalmazása iránt idősnek. A sast hátravonják a tiara előtt. A sz.széket fogják bevárni. S mit kívánnak tőle ? A császár levelében minden szabatos, s mi ahhoz föltétlenül csatlakozunk. De most már nem a pápának Olaszországgal! kibékítéséről van szó. Hátraléptek. Nem akarják a rómaiakat megkérdezni, s mint mondják, hogy ha ez iránt kísérlet létetnék, az a diplomatia által nem fogadtatnék el. A rómaiaknak meg kell hajolniok az isteni jog előtt, s elfogadni a megszállásunk által oltalmazott pápa hatalmát, jobb időket s az ígért reformokat várva. Nem tétovázom kijelenteni, hogy ekkor megkezdett alkudozásnak meddőnek kell lennie. Azt mondák, hogy Tudóban kevesebbet beszélnek Rómáról. Miként oldhatja meg a kérdést ezen hallgatás ? Vájjon az érdek nem szintoly élénk-e most is mint hat hónap előtt volt? Midőn Victor Emanuel a függetlenségi mozgalom élére állott, mi volt jelszava, zászlója ? Az olasz egység ezen eszme nevében győzött. S ti azt akarjátok, hogy ő azzal fölhagyjon, az általatok emelt akadályok elött? Ez lehetetlen. Őt minden előbbhaladásra kötelezi. Nemde bizonyos, hogy Olaszország egységes, erős hatalmat akar, hogy Róma Olaszország szükségképt fővárosa ? Szüksége igazolni Victor Emanuelnek ezen főváros leírása iránti vágyát, mi megengedendi neki, hogy királyságát egészen m megalakíthassa, s ott a jólétet helyreállíthassa ? Azt akarni vele fölfogatni, hogy Rómáról le kell mondani, ez lehetetlenségre törekvés. Tehát Turin hangulata nem változott, s ez az oldal teljesen mozdulatlan. A másik oldal ugyanazon helyzetben van, s a pápától semmi sem fognak kinyerhetni. Ennek oka az isteni jog s a népjog két elve közti antagonismusban áll. Ezért bizonyos, hogy semmi egyezkedés sem lehetséges. Nem mehetvén egyenesen a czél felé, azt remélik önök, hogy a diplomatia tekervényes útján érhetendnek el oda ? Nem, — önök ezt nem remélhetik, mivel a sz.szék az új külügyminiszerrel szemben, szintúgy visszautasítand minden ajánlatot mint előbb. Ő nem mondhat le tartományairól; esküje által van kötve. Inkább éltét áldozná föl ! Ez tehát legyőzhetlen akadály. Jól tudom, hogy ministerünknek egy sürgönye constatirozza, mikép Antonelli bibornokkali viszonyaink javultak. A bibornok a császár, császárné, sőt még a cs. herczeg egéssége felől is tudakozódott. S azt mondják, hogy ezek engedmények ! Uraim, ezek csak udvariasságok. (Zaj.) Antonelli bíbornok vár, s jelentéktelen reformokat ígér a papíron, de azok sohasem fognak komolyan létesíttetni, mivel ő nem akarja fejedelmét kormányától megfosztani. Egyébiránt uraim — most már láthatják önök ama roppant eredményeket, miket a diplomatia kivívott ; láthatják ama reformokat, miket római követünk sürgönyében lényeges módosításoknak nevez. — Miben állnak ezen nagyszerű reformok? Hogy az útlevélrendszer módosíttatott, s hogy a bűnbánólag hazatérő emigránsok számára némi amnestia adatott. Kérdem a kormánytól : mit reméltek, mik azon reformok, mikről beszélnek ? Mennyiben vonatkoznak azok azon ígéretekre, hogy a nép meg fog kérdeztetni ? Válaszoljanak nekünk himeretlenül. Ha egy kormány, 1849. óta tartó megszállás és 20—25 milliónyi évi kiadás után semmi más eredményt sem tudott kivívni, az útlevél formaság módosításán kívül, annak politikája eléggé el van ítélve. Az nem a kibékítés politikája, mint mondani szeretik , hanem vagy a tehetetlenség, vagy a szándékos kétértelműség politikája s én mindkettőt visszautasítom“. OROSZORSZÁG. A „Dresdn. Journ.“ nak Varsóból f. hó 5-ről írják: „Ma azon tudósítás érkezett ide, hogy Menzininnél a lengyelithrán határ közelében Bialystok irányában a fölkelőkkel ismét összeütközés történt, mely alkalommal ez utóbbiak hirszerint 50 holtat hagytak a harcrtéren. Ellenben orosz részről a veszteség említésre sem méltó, legalább orosz tisztek ezt nyilvánosan így beszélik. Ellenben lengyel részről azt állítják, hogy a fölkelés tetemes haladást tesz, s hogy azt nem oly könnyű leend legyőzni, mint hivatalos körökben hitték. Szemtanuk állítása szerint a fölkelők közt a legnagyobb tevékenység uralkodik, nem csak töltények gyártatnak, fegyverek kovácsoltatnak, formaruhák varratnak stb. hanem a hadgyakorlatok is nagyban folynak s a fölkelő csapatok katonai szervezésén erősen dolgoznak. Sőt már lengyel lovasság is létezik, mely jól van fölfegyverezve s jó lovakkal ellátva. Köztudomásúlag számos nemesek oda adták saját lovaikat, s szintén számos lovakat nyertek zsákmányul, egyedül a janowi királyi ménesből 250 darab jó lovat vittek el. —■ Hir szerint a fölkelőknél már több, Garibaldi alatt szolgált lengyel tisztek jelentek meg. Eddigelé a fölkelők vak engedelmességgel viseltetnek vezéreik irányában, a jelen évszakbani rettentő fáradalmakat hihetetlen kitartással tűrik el, anélkül, hogy kemény sorsuk miatt zúgolódnának. Mind Lodzban, mind a kisebb városokban a fölkelők némi ostentatióval zárták bevonulásukat. Elől a vadászpuskákkal, erre a revolverek s kardokkal fölfegyverzett egyes csapatok s végre kaszások stb. mentek, mindnyájan katonailag rendezve, vezéreikkel élükön. Rendesen a piaczra s innen a templomba vonultak, hol a papok a fegyvereket fölszentelék s Tedenin énekeltetett. 4-én a sz.-pétervári vonattal 3 hadifogoly hozatott ide, kik azonban a szépnemhez tartoztak, sőt a mi több, apáczák voltak. Ezen irgalmas szüzek tegnapelőtt a sz.-pétervári vonattal a Lithvén határ felé indultak. Oda érkezve, az őrtiszt 3 igen nehéz ládát vett észre s kérdi, kié azok ? az apáczák azt álliták, hogy azok az ő úti ládáik, kinyittatá a ládákat s íme a 3 láda kaszákkal volt telve. Hirszerint egy Sz. Pétervárról érkezett szergény értelmében, Wielopolski marquis még most is folyvást fejedelmének legkorlátlanabb bizalmát bírja.* A „Scbl. Zig“-nak Myslowitzból f. bő - röl írják: A legutóbbi napok eseményeiből azt lehet következtetni, hogy a lengyel fölkelők nagy haladást tesznek, mi az itteni vidéken az orosz határőrség visszavonulása által számukra még könnyebbé tétetett. Azok az ottani határt bekerítő háromszöget Sosnovicétől Granicáig megszállották s főhadiszállásukról, Dombrovából igazgatják mozdulataikat. Hirszerint ott tetemes fegyverkészletek is gyűjtetnek; azt is beszélik, hogy a dombrovai hámor munkásai a fölkelőkhöz pártoltak át. Miután tegnap az átlépett orosz katonáknak Kattovicz felé továbbszállítása bevégeztetett, délben az orosz hivatalnokok s csendőrök ide érkeztek, hogy részint családjaikat elhelyezzék, részint hogy maguk az itteni kormánynál keressenek oltalmat. Mindkettő eléretett s az orosz csendőrök a tegnapelőtt Madrzejowból átlépett orosz helyőrség után küldettek, belebbeztetés végett, valamint tegnap a nevezett helyőrség tisztjei is. Tegnap esti 9 órakor riadó doboltatott s ugyanekkor azon hir szárnyalt, hogy a fölkelők a határon át fognak lépni, s Myslovitzot megtámadni, a pénztárak kézrekeritése végett. Ezen aggodalmakban irányadó helyen is osztoztak, s azok még inkább növekedtek, midőn a szomszéd Lengyelországban tetemes tűz tűnt föl. Ma reggeli 7 óráig helyőrségünk hidegben s nedvességben egész éjen át teljesítő kötelességét, az említett aggodalmak azonban nem valósultak. A szomszéd Mudrzejow minden pereben várja a felkelők megérkezését, kik a még ott levő pénzt akarják elvinni a pénztárból. Mivel a helyőrség ama helyet elhagyó, ott nem igen fog harczra kerülni a dolog. — Schoppinitz s Kattovitzban, hol porosz helyőrségek állomásoznak, tegnap este szintén riadót doboltak, s minden előintézkedés megtétetett, hogy a fölkelők netaláni ellenséges agitatiói ellen hatályosan föl lehessen lépni. Eddigelé ma a nyugalom nem háboríttatott meg.“ Ilszi posta. Mint Lembergből f. hó 12-ről jelentik, a Langiewitz alatti fölkelők tetemes veszteségeire vonatkozó közlések, mint most kiderült, nagyítva voltak. M o r e o v, a kaszások vezére, ki a Langiewitz féle hadtest egyik osztályát áruló módon az oroszok öldöklő tüze közé vive, mint magán tudósítások jelentik, a fölkelők által halálra ítéltetett s fölakasztatott. Jelenleg Langiewitz fő ereje számszerint 5000 ember, a st. kozyz-i hegyek közt van. Hirszerint a fölkelők Wengrowot újra elfoglalták. A „Nordd. Zig“ f. hó 12-ei számában megcáfolja azon állítást, mintha a kormány lépéseket tett, vagy szándékoznék tenni, kölcsön fölvétele iránt. Nyugati Poroszországban egy forradalmi bizottmány nyílt parancsával ellátott emissarius befogatott. Sziléziában szintén több emissarius jön letartóztatva. Ugyanezen lap egy vezérczikkében így nyilatkozik : „Ha Pária vagy Londonból lépések tétettek volna, vagy létetnének oly czélból, hogy egy Lengyelországban netalán szükséges beavatkozás elleneztessék, mi nem lennénk oly helyzetben, hogy a barátságos szomszédi javaslatokra nagy nyomatékol helyezzünk. A lengyel kérdés magában véve Porosz-s Oroszországnak Austriával együtt haladására ad alkalmat. A viszony még bennsebbé lenne, ha valamely külpolitika azt meg akarná gátolni. A „Kreuz. Ztg“ írja: BaratinskinakBerlinbeni jelenléte semmi összeköttetésben sem áll a lengyel felkelésre vonatkozó alkudozásokkal. Az Oroszországgal egyezmény hihetőleg az orosz csapatoknak porosz vasutakoni szállítását foglalja magában. A „Kass. Ztg.“ közli, hogy Poroszországgal a diplomatiai viszony helyreállott s a hesseni képviselő már ki is van jelölve. A „France“ irja: — A császár s császárnénak a Metternich herczegnél f. hó 11-én adatott tánczvigalombani jelenléte az austriai nagykövet s neje, valamint azok felséges uralkodója irányábani különös rokonszenv bizonyítványául fog tekintetni. A „France“ Vera Cruz-ból, jan. 16-ról jelenti: Forey készületeket tett, hogy Orizabát 25-én vagy 30-án elhagyja. A franczia előőrsök Pueblától néhány kilométrenyire állanak. A „Palme” megcáfolja azon hírt, mintha Cowley s Drouyn közt élénk beszélgetés történt volna, Russell Odó ajánlata iránt, s mintha egy franczia jegyzék léteznék, és ragaszkodik La tour d’ Auvergne jelentésének hitelességéhez. A „Temps“ jelenti: F. hó 12-én egy demonstrate alkalmából, mit az iskolai ifjúság egy része Lengyelország tiszteletére akart rendezni, néhány befogatás eszközöltetett. 1500 tanuló a Czartoryski palota elé akart vonulni. Úgy látszik, ezt kiállók : „Éljen Lengyelország!“ A rend nem háboríttatott meg. Madridból f. hó 12-ről írják, hogy a kamra föloszlatása küszöbön áll. Mint 11 - e bo - ból, f. hó 12-ről jelentik : a kir. biztos nyilatkozatai után kétséges, ha várjon a válaszfölirat el fog-e fogadtatni. Az elnök fönntartja a gyűlés illetékességét. Az összes szónokok a fölirat mellett vitatkoznak. A biztos állításai több oldalról erélyesen visszautasíttatnak. Az első tárgyalás bezáratott. New-Yorkból, jan. 31-ről írják, hogy a „Richmond Dispatch“ az éjszaki conservativeket s demokratákat minden illusióvali fölhagyásra szólítja föl. Szerinte a dél sebesen léphet vissza az unióba, még ha az éjszak az alkotmány szélesítését , minden biztosítékot megengedne is annak, az inkább választaná az angol vagy franczia uralmat. Táviratok. Bécs, febr. 13. A hivatalos lap egy tilalmat közöl, az Oroszországba való fegyverbevitel ellen. London, febr. 12. A „Morning Post“ meghazudtolván Hessen Lajos herczegnek a görög trónra való candidatióját illető híreket, azt állítja, hogy minden ismét függőben van. Párig, febr. 12. A császári pár jelen volt a Metternich herczeg által adott bálon. A törvényhozó testület a feliratot egészben is megszavazta. — Forey tábornok e bé 9-kén még Orizabában volt Tarin, febr. 11. (Éjjel.) A két kamrai alelnök választása megtörtént. Ricelli és Miglietti miniszteri jelöltek 120 szavazattal 218 közül megválasztottak. Kassai, febr. 11. (Éjjel). Abbéé, volt igazságügy miniszter az uralkodóház és a külügyek miniszterévé s a nemrég elbocsátott Dehn-Rothfelsen pénzfigyérré nevettetett ki. Lemberg, febr. 12. A Langiewicz parancsnoksága alatti fölkelök veszteségeiről szóló hírek alaptalanok. Wengrow a fölkelök által újra elfoglaltatott. St.-Pétervár, febr. ? A „Journal de St-Petersbourg szombati száma szerint, Dubienka batárfalvat, Lublin s Wolhynia közt, 2000 felkelő szállotta meg. Konstantinápoly, febr. 7. Eyni pasa belgrádi s Resid pasa toksai kormányzóvá neveztetett ki. A bankra engedélyt kapott egyének elutaztak. A vámegylettel való kereskedelmi szerződés ratifikáltatott. Egy angol társulat elhatározta, a trapezunti vonalon három gőzössel közlekedni. A hadi tanács volt elnöke Zarif Mustafa pasa, ki Aleppoból s Karsból ismeretes, meghalt Eskiserben, Kutabia mellett, több keresztény részint megöletett, részint megsebesíttetett. Athene, febr. 7. A kamrai bizottság jelenti, hogy 240,701 választó közöl 230,016 szavazott Alfred herczegre. Elliot a visszautasító választ hivatalosan tudatta. Jóniának várt egyesítése fölötti örömben itt tüntetések történtek. A tartományokból megnyugtatóbb tudósítások érkeznek. A,,Sürgöny44 magántáviratai. Zara, febr. 13. Ma a noveh montenegrói vajda és Vacik, a fejedelem titkára a katonai út ügyében Konstantinápolyba küldettek. Krakó, febr. 13. A mai „Czas“ szerint Vonehock a fölkelők által foglaltatott. Varsó, febr. 13. Az oroszok a plocki kormánykerületből több kisebb fölkelő csapatot kiűztek; Sandomir-nál és Zavichost-nál előnyre jutottak és egy fölkelő-főnököt elfogtak, írja, miismét el- I IVyiktér. Franczia pezsgőtől, Chanoine fzéres uraktól, kaphatni eredeti minőségben 6, 12, 18, 30, 60-üveges kosa-árakban ÚJLAKI J. A.-nál József-tér 1-ső sz. 2-dik emelet. Színházi előadás februárius 14. Nemzeti színház. Lalla - Roukh. Regényes opera 2 felv. Budai népszínház. Eljegyzés lámpafénynél. Operette 1 felv. A nevelő. Vígjáték 2 felv. Pesti német színház. Czar und Zimmermann. Komische Oper in 3 Anfzng. Távirati tudósítás a bécsi börzéről február 13-ró1.5% Metalliqnes 75.90; nemzeti kölcsön 81.95; bankrészvények 815—; hitelintézeti részvények 224.—; ezontagio 114.75; londoni váltók 115.80; arany díja 5.55. ___________________ Felelős szerkesztő: VÉRTES ERNŐ. Gazdaság és kereskedelem Veszprém, febr. 8. Búza 3 ft 50 kr. Rozs 2 ft 5—10 kr. Árpa 2 ft. Kukoricza 2 ft 50 kr. Zab 1 ft 20 kr. Szigetvár, febr. 7. Búza 3 ft 20 kr. Rozs 2 ft 20—30 kr. Árpa 1 ft 86 kr. Zab 1 ft 28 kr. Kukoricza 2 ft 50 kr. Kaposvár, febr. 6. Folyvást tavaszi napok, egyre szántanak, s több helyen vetnek is Ha az idő igy maradna, gazdáinknak nincs okuk búsulni a teleltetést tekintve, mert a szarvasmarhák széleiben kint járnak , s a juhok is több gazdaságban, kivéve a nemes fajt. A széna-eladók kezdenek is töprenkedni, s kik a múlt ősz végén fennt hordták fejöket, s a takarmányt hármas árra tartották, most maguk kínálják házról házra. Az egy havi jó idő mindenesetre nagy nyeremény volt, s ha a „farkas nem eszi is meg a telet,“ minél kijebb megyünk az időben, a történetesen bekövetkezhető részidő nem tarthat sokáig. (ttaink megjavultak, ennek tulajdonítható, hogy a gabnaforgalom is élénkült némileg; a piac a mai hetivásáron oly népes volt, milyet jó ideje nem láttunk ; a gabnaárak így álltak : Legszebb búza 3 ft 20 kr. Középszerű 3 ft. Rozs 2 ft. Árpa 1 ft 60 kr. Kukoricza 2 ft. Hajdina 2 frt 5 kr. Zab 1 ft 20—25 kr. Egy akó bor 3—5 ft. Egy mázsasó 12 ft 30 kr. Egy vágni való borjú 10—12 ft. Puska párja 5—6 ft. Csirke párja 50 kr. Egy iteze szlivovicza 28—32 kr. Egy akó 14 ft. Egy font sertvésbus 24 kr. Egy font vékony szalonna 40 kr. Vastag 48 kr. Zsír itezéje 60 kr. Egy zsák burgonya 1 ft 20—40 kr. Egy öl fa 7—8 ft. Győr, febr. 7-kén. A tegnapi hetivásár ismét meglehetős élénkségre mutat, s úgy látszott, mintha a kereskedőknek lett volna kedvük a vásárláshoz, de a termesztők az árakat erővel feljebb akarván csigázni, a gabnának nagy része kezükön maradt. — Leginkább keresték a búzát és kukoriczát, a többi gabnanemek azonban igen csekély keletnek örvendettek. — Beszállittatott: búza 2790 mérő, rozs 1061 mérő, árpa 1300 mérő, zab 814 mérő, köles 43 mérő, kukoricza 1001 mérő, burgonya 419 zsákkal.— Az árak következők: Egy ausz. m. tiszta b. 4 ft 10—30 kr, közönséges 3 ft 60 - 80 kr, kétszeres 2 ft 80 kr — 3 ft — kr, rozs 2 ft 40—70 kr, árpa 1 ft 60—80 kr, zab 1 ft 50—65 kr, kukoricza uj 2 frt 20—35 kr, köles 1 ft 80—2 ft 10 kr, széna egy mázsa 1 ft — 1 ft 15 kr, bor egy akó uj 5 ft — 6 ft 50 kr, bab 2 ft 70—90 kr, burgonya zsákja 80 kr — 1 ft 10 kr.