Sürgöny, 1863. február (3. évfolyam, 26-48. szám)

1863-02-26 / 46. szám

Harmadik évi folyam. 46.­­ 1863. Csütörtök, februárius 26 Sierke?* ^­hivatal. Uri-utcza LibMrn**kj-htV. kiadó hivatal. H britok terű 7. az. a. fóliazint. Előfizethetni Budapesten a kiadó* * hivatalban, b* rátok­ térű 7. amim. földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden postahivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten bimbói bordra. Vidékre, naponkint postan Félévre 8 , 60 kr. Pilirre 10 forint Negyedeire 4 , 80 , Négy­edirre 5 , Klaisz Thotni­u m­ard­ua-juniuai 4 h­ i'*i folyamára 6 forint 70 krajczárral. A „Sürgöny“ kiadó hivatala. „SÜRGÖNY“ HIVATALOS RÉSZ. 6 cs. k. Apostoli Felsége f. évi jan. 6-tól kelt legfelsőbb határozatával legkegyelmesebben megen­gedni méltóztatott, hogy a horvát szlavón kir. hétsze­mélyes tábla elnöke s előadója, S­u­b­o­t­i­c­s János tn­dor a neki adatott orosz csász. 2-ed osztályú Sz. Anna rendet elfogadhassa s viselhesse. A m. cs. kir. pénzü­gyministerium Tor­tuns­ki Sándor cs. kir. pénzügyi fogalmazót, Kl­autil Antal, C­z­i­b­u­l­s­z­k­i Károly és E­s­z­t­e­r Samu al adófel­ügyelőket végleges harmadosztályú adófelügyelőkké a kassai cs. kir. pénzü­gyigazgatósági területen kine­vezni méltóztatott.­ ­ KAI HIV­AT­A­LOS RÉSZ. I mag­,ír földhitel-intézet ügyrendje. (Folyt, és vége.) IX. FEJEZET. Általános határozatok. 74. §. Az intézet mindazon helyiségei és szekré­nyeinek, melyek akár intézeti tulajdont képező, akár nála letéteményképen kezelt kész­pénzek, kötvények, kibocsátott vagy kibocsátásra előkészített értékpapír­­készletek befogadására és őrzésére vannak szánva, betörés és tűzveszély ellen teljesen biztosított módon kell berendezve és felkészülve lenniü­k. Ha az igazga­tóság az e végre szükséges elővigyázati intézkedése­ket elmulasztaná, az ebből származható károkért fele­lősséggel tartozik. Azon intézeti igazgatók és hivatal­nokok, kikre ezen szabályok föntebbi rendelkezései ér­telmében az ily helyiségek és szekrények kulcsainak őrzése bízva van, azokat senki másra nem bízhatják, és azon esetekben, midőn szabályszerű távolléti enge­dély, vagy betegség következtében ebbeli kötelessé­geiket nem teljesíthetnék, az őket pótló intézeti igaz­gató, vagy hivatalnokra nézve az ő ajánlatuk folytán elnökileg történik intézkedés, ezen körülmény azon­ban az őket terhelő felelősséget meg nem szünteti. zb. g. Az intézeti számvitel a könyvvivő feladá­sa; ő vezeti a főkönyvet, mely az intézeti vagyonállást és műtiteleinek teljes képét tünteti elő- A számadási vizsgákat a könyvvivő teljesíti. Az általa vezetett szám­vitel vizsgálata az elnök által e végből kijelölt igazga­tók egyike által eszközöltetik. A pénztári vizsgák leg­alább minden évnegyedben egyszer az alapszabályok 25. § nak c) alatti pontja értelmében történnek, azon­ban az intézeti elnök, valamikor szükségesnek látja, ezeket egy bizottmány által bármikor megvizsgáltat­hatja, és mindannyiszor az eredményt a felügyelő bi­zottmány elnökével közlendi. A számvitel és pénztári vizsgálatok körüli részletes eljárásokat a fentebb em­lített (21. és 53 §§.) ide tartozó „kezelési utasí­tások“ szabályozzák. 76. §. Mindaddig, míg az alapszabályok 107 sk­g-ában a tartalékalap készpénzbeli készletének másfél milliót haladó összegre emelkedésére nézve feltétele­zett eset be nem állott, a 103, 104, 169 § okban elsorolt jövedelmi forrásokból pótoltatnak az intézet kezelési költségei azon esetre, ha az alapszabályok 76. § a­­ér­telmében az intézeti tagok által évenként fizetendő ’/% százalék azok fedezésére elégséges nem volna. 77. g. Az intézet kezelési költségeinek állandó­­lag megszabott részét, úgy mint az intézet veze­tő or­gánumainak díjait, a hivatalnokok és szolgák fizetését és szállásbért, az igazgatósági ülés határozatai értel­mében közvetlenül a pénztár fizeti ki, az esetleg és előre meg nem határozható költségek a nyilvántartó által fedeztetnek, kinek e czélra időről időre a kellő összeg utalványoztatik, és a­ki arról félévenkint szá­molni tartozik. 78. Az intézet vezető orgánumainak díjaztatása iránt a felügyelő-bizottmány az elnökséggel folytatott értekezés után fogja javaslatát az alapítók közgyűlése elé jóváhagyás végett terjeszteni. Az intézeti hivatal­nokok és szolgák fizetése iránt az igazgatóság az el­nökséggel egyetértésben határozni, az alapítók köz­gyűléséből választott rendező-bizottmány pedig a ke­zelési költségek mennyiségének előleges fölvetése s az intézet fölszerelése iránt gondoskodni fog. Azon czélból, hogy az intézeti működés megin­dulása előtt, és annak kezdetével, midőn az alapsza­bályok 78-ik, 103-ik, 104 ik és 159 ik­g-ai folytán vár­ható intézeti jövedelmek a szükséges mennyiségben még be nem folyhattak, az intézet első fölszerelésére és kezelési költségeinek rendes fedezésére megkíván­tab pénzforrásokról gondoskodva legyen, a rendező­­bizottmány az országos pénztárból ,a császári királyi Apostoli Felsége által kirendelt első részletből a szük­séges összeget el fogja különözni, mely „előlegezési alap“ gyanánt lesz kezelendő. Ezen alapból, melynek időközileg jövedelmeztetéséről az igazgatóság gondos­kodni fog, lesznek a felszerelési és költségszámlák ter­hére a szükséges előlegezések kiadandók. Az igazga­tóság feladata arról gondoskodni, hogy ezen előlegek az alapszabályok idézett g-ai folytán befolyó jövedel­mekhez képest, a felszerelési költségeknek több évre szétoszlott leszállításával összekötve, kamataikkal együtt ezen előlegezési alapnak megtéríttessenek, és­­ az maga, a­mint annak létezése többé nem szükségel­tetik, a tartalékalapba teljesen kiegészítve áttétessék. 79. §. A könyvivó, nyilvántartó és pénztárnok biztosítékokat (cautio) letenni tartoznak, melyek ösz­­szege egyenkint ezen hivatalnokok egy-egy évi fizeté­sénél kisebb nem lehet 80. §. Az igazgatóság képezi az intézet ügykezelő orgánumát. Az és annak egyes tagjai nemcsak az alap­szabályok, ügyviteli rendszabályok és kezelési utasí­tásokhoz magukat tartani, hanem oda is hatni kötele­sek, hogy a vidéki bizottmányok és alárendeltjeik ma­gukat azokhoz szorosan tartsák. Ennélfogva legfőbb gondjuk az leendő pontosság és lelkiismeretesség által az intézet hitelét, javát és az intézet által kibocsátott értékpapírok birtokosainak érdekeit nem kevésbé, mint az intézeti tagokét szem előtt tartani. Az intézet vezető orgánumai és hivatalnokai hivatalos eljárásuk meg­kezdése előtt az igazgatóság és felügyelő bizottmány vegyes ülésében a királyi biztos jelenlétében hitet teen­­denek, melynek szövege a rendező-bizottmány javas­lata nyomán a felügyelő bizottmány által fog megálla­­píttatni. 81. §. Az igazgatóság jogosítva van, oly intézeti hivatalnokokat, kik kötelességeiket sértik, vagy azok teljesítésében hanyagok, szóval vagy írásban megin­teni, hivataltól és fizetéstől felfüggeszteni, sőt el is mozdítani. Kártérítések, melyekkel intézeti hivatalnok vagy szolga tartozik, ha máskép nem pótoltattak, azok fizetéseiből hajtatnak be. A külön hivatalosztályok élén álló hivatalnokok az alájuk rendelt segédszemély­zetre nézve a felügyeleti jogot gyakorolják és súlyo­sabb kötelesség­sértéseket és mulasztásokat az elnök­ségnek azonnal bejelenteni tartoznak, ki a vizsgálatot elrendeli és sürgős esetekben jogosítva van, a hivatal­tól és fizetéstőli felfüggesztést is elhatározni. A vizsgá­lat egy kiküldendő bizottmány által hajtatik végre, és egy, a vizsgálatba be nem folyt igazgató által az igaz­gatósági ülésben előadatik és ott elintéztetik. 82. §. Az igazgatóság által minden félév befejez­­tével készített mérleg, mely az intézeti általános ügy­leti és vagyonállást előtüünteti, a felügyelő-bizottmány elnökéhez az intézeti elnök által mindannyiszor át­­teendő s a királyi biztossal is hivatalból mindannyi­szor közlendő. Ha ezen mérleg hitelesítése és ügyviteli és számadó könyvek vizsgálata folyamában ezen bi­zottmány arról győződnék meg, hogy az intézet olyan kárt szenvedett, melyért az igazgatóság vagy annak egyes tagjai felelősséggel tartoznak, joga van megha­tározni, hogy a kártérítéssel ki és mily arányban tar­tozik. Az ilyen határozattól a felebbvitel az intézeti közgyűléshez nyitva áll, de ez a kárnak megtérítését nem késleltetheti. 83. §: Az intézeti levéltárba már behelyezett ügy­darabok használata és az ilyekbe való betekintés csu­pán az elnökök, felügyelő-bizottmányi tagok, igazga­tók és intézeti titkárnak van fenntartva, az ügymenet folyamában szükséges intézeti ügyiratok csupán elnöki vagy igazgatói rendelés folytán adathatnak ki a levél­tárból , de idegeneknek intézeti ügyiratok használata vagy olvasása csupán elnöki utasítás folytán engedtet­hetik meg. Az intézeti folyó ügymenetre vonatkozó ügydarabokat, az azok feldolgozásával megbízott hi­vatalnokok sem az intézeti hivatali helyiségekből el nem vihetik, sem idegenekkel nem közölhetik. 84. §: Mihelyt az alapszabályok ?6. § ban elő­relátott eset beállott, és az igazgatóság az ily intézke­dést kivihetőn­ek látandja, az intézeti rendes közgyű­lés elé tervet fog terjeszteni egy oly tőke alapítására nézve, melyből az intézetnél állandólag alkalmazott és ennél folytatott szolgálatuk folyamában képtele­nekké lett hivatalnokok, és ezek munkatehetlen özve­gyei vagy árvái segélyeztethessenek. 85. §: Az alapszabályok 13 és 34. § ai meghatá­rozván azt, hogy az intézeti és alapítói közgyűlések kikből állanak, a megjelenés végetti meghívások ezek­hez intézendők, s e közgyűlésekben­ részvétel ezekre szorítkozik". 4 A közgyűlések tárgyalásainak közzététele és nyilvánosság elé jutásáról fogordoskodni az elnökség feladata. 86. §. Az intézet a maga következő c­égét (Finna)a „Magyar Földhitel­ Intézet“ a pesti királyi váltó-tör­vényszéknél, valamint a közgyűlés határozata folytán a c­ég nevében az aláírásokat teljesítendő intézeti or­gánumokat, a törvények értelmében bejegyeztetni tartozik. 87. §. Azon esetben, ha ezen ügyrendszer folya­mában említett, és annak alapján készült „kezelési utasításokéban a gyakorlat és tapasztalás következ­tében módosítások vagy hozzáadások szükségeseknek mutatkoznának, az intézeti igazgatóság és felügyelő­­bizottmány vegyes ülésében fog eziránt intézkedés tör­ténni, és a legközelebbi közgyűlésnek tudomás végett bejelentetni, 88. §. A fentebbi 21. 29. 31, 45. és 47. §§ okban említett kezelési utasitások tervezete helybenhagyás végett a m. kir. helytartó-tanácsnak bemutatandó. T A R C­Z A. A magyar tull. Akadémia. Az akadémiának febr. 23-dikán tartott bölcseleti, törvénytudományi s történet-osztályi ülésében Trefort Á. J. t. Carcy 1862-ben megjelent három kötetes nem­zetgazdasági munkáját ismertette, következőleg: „Azon nagyszerű anyagi kifejlődés, melyet Eu­rópa nyugati országaiban látunk,­­ mely anyagiassága mellett folyvást növeli az ember szellemi hatalmát az anyagi természet fölött s az emberi értelem fényes mű­ködését tükrözteti, ébreszti hazánkban is az érdekeket azon tudományok iránt, melyek az emberi viszonyok gazdasági s társadalmi törekvéseivel foglalatoskod­nak. Ezen indok által jogosítva érzem magamat, a t. Akadémiát s főleg azon osztályt, mely ma ülését tart­ja, s melynek tevékenysége köréhez nem csak a tör­vénykönyvek, hanem az élet nemzetgazdasági s tár­sadalmi viszonyai is tartoznak, figyelmessé tenni egy munkára, mely néhány év előtt Amerikában jelent meg s franczia nyelvre lefordítva, Párisban az illetékes kö­rökben nagy sensatiót gerjesztett. A munka czíme franczia fordításban: Principes de la science sociale par Carey. Mind­a mellett nem hiszem, hogy e mun­kának bárhol nagy közönsége legyen, mert három vas­tag kötetből áll, legkevésbé pedig nálunk, hol a vas­tag köteteket nem szeretik, de épen azért szóba hozom e munkát e helyen, mert azok egyike, melyek nagy mértékben érdemlik az irodalmi emberek figyelmét, kiknek egyik feladatuk a tudomány arany­rúdjait is pénzzé kinyomatva forgalomba hozni. „Nem fogom a munka rendszeres kivonatát ad­ni, mert az akadémiai előadások megállapított mérté­kébe nem férne, s fölötte száraz volna; csak néhány vezéreszméit és a szerző főszempontjait fogom kiemel­ni, a­nélkül, hogy saját véleményemet elmondanám. A munka a szokott terminológia szerint nem az, mit czi­me ígér, mert nem társadalmi tudomány, de nemzet­­gazdasági, azon tudomány, melynek helye az állam­tudomány s a társadalmi tudomány között van kijelölve, mert az államra s a társadalomra egyiránt vonatko­zik. Szerző szerint a nemzetgazdaság ugyan­azon törvényeken alapszik, mint a ter­mészettudományok, melyekkel a legszorosabb összeköttetésben áll, különösen a vegytannal s a phy­­siologiával. Ha elemezzük azon tudományt — azól Carey — melynek tárgya az ember maga, viszonyaiban embertársaival s a földdel, melyből táplálékát nyeri, azt találjuk, hogy a chemia tette le e tudomány alap­jait, midőn megszüntette a teremtés és megsemmisülés eszméit, s bebizonyította, hogy a tápszerek fogyasztása szükséges lépés reproductiojukra; hogy minden föld­­mivelési munkánál az ember csak egy gépet dolgoz­tat, mely őt táplálja, mig ő kezelésével van elfoglalva, s minél több időt s értelmiséget fordítunk a föld ter­mő­ereje kifejlődésére, annál nagyobbá válik fogyasz­tási képességünk, s a­mennyivel sebesebben követi a tápszerek előállítását fogyasztásuk, annyival teteme­sebbnek kell lenni azon nélkülözhetlen elemek repro­­ductiójának is, melyek az új tápszerek előállításához szükségesek. De miután a nemzetgazdaság legfonto­sabb ága, a földmivelés, vagy inkább a mezőgazda­ság a szó legtágasabb értelmében, ha a elrenda törvé­nyein alapszik, ezen igazságból szükségkép oly kö­vetkezmények folynak, melyek a nemzetgazdaság di­vatozó szabályait egészen felforgatják, s a természet­tudomány törvényei lesznek a nemzetgazdaság tör­vényeivé. „A földmivelés tudományának első alaptörvénye, miszerint valamint a növénynek s állatnak, úgy az em­bernek is a tápszereket, melyeket a földtől nyert, an­nak vissza kell adnia , mert a föld, hatalmas anyánk — mondja szerző — nem ad semmit, de hajlandó kölcsönözni mindent, s a­mennyivel nagyobb követe­lésünk, annál nagyobb lesz a kölcsönzött mennyiség; csak emlékezzék meg az ember, hogy egy roppant banktól kölcsönöz, bát a pontosság ép oly szigorúan megkívántatik, mint az amerikai, angol vagy franczia bankoknál. Hogy e feltételeknek meg lehessen felelni, szükséges az emberek közt az associatio, de az asso­­ciatiohoz szükséges a különféleség, valamint az anya­gi v­agy a társadalmi világban is. Oly egyénnek, ki sa­ját földjén búzát termeszt, nincs szüksége, hogy magát társával associálja, ki szintén búzát termeszt; a czu­­kornádmivelő nem fog cseréket eszközölni szomszéd­jával, egy másik czukornádmivelővel, valamint a gyap­­jútermelő sem fog adás-vevési szándékból fölkeresni egy más gazdát, kinek eladó gyapja van; de valamen­nyien hasznosnak fogják találni terményeiket kicse­rélni az ácscsal, a kőmivessel, a bányászszal, a fűrész­­malom birtokosával vagy posztógyám­okkal; kiknek szükségük van terményekre, mikért munkájokat s ké­szítményeiket cserébe bocsáthatják. Ott tehát, hol a munkakü­lönféleség létezik,­ a termelő s a fogyasztó egymás mellett foglalnak helyet, s a munka productu­­mai közt sebes mozgalom keletkezik s állandóan nö­vekedik a képesség, visszafizetni a földnek a kölcsö­nöket, melyekben részesített bennünket,­­ megalapíta­ni nála a hitelt további kölcsönökre. Ott ellenben, hol csak mezei gazdák s termesztők léteznek, hol ipar nincs, ott nincs mozgalom a társadalomban, ott a ter­mesztő s fogyasztó oly nagy távolság által vannak el­választva egymástól, hogy a képesség, a földtől felvett kölcsönöket visszafizetni, egészen megszűnik, mint azt tisztán agricol országokban látni. Virginiában s a két Carolinában folytonosan igénybe vették a föld termő erejét helybeli fogyasztók hiánya s a távol fekvő vásár következtében. A földmivelő kezdetben 40—50 bushel búzát nyert egy acre után, de néhány év múlva a ter­més mennyisége évről évre alább szállt. Ily gazdasági eljárás következménye azon nevezetes jelenség, hogy Amerikában oly államokban is, hol a népesség a terü­let nagyságához mérve igen csekély, az emberek foly­vást tovább kénytelenek vándorolni, kimerített, ter­méketlenekké vált földeket hagyva maguk után. „Ha e tények állanak, úgy el kell ismernünk, hogy a nemzetgazdaság egyik alaptörvénye , miszerint a termelőnek egy helyen kell lenni a fogyasztóval, vagy legalább közel egymáshoz,vagyis, hogy minden országnak iparos osztályra van szüksége, mely a gaz­dasági czikkeket hona fogyasztja. Minden bonban, hol e feltétel megvan, ott látjuk a tápszerek mennyiségé­nek s ezeket igénybe vevő egyének számának folyto­nos növekedését. Angolországban a Flintagenetek idejében, mikor az összes népesség 2 millió lelket meg nem haladott, egy acre fold nem adott többet 6 bus­hel búzánál, s gyakran dühöngött az éhség. Ez ország­ban most 18 millió ember lakik, s jobban el van látva mennyiség s minőség tekintetében a szükséges tápsze­rekkel. „E törvényből következnek it a vele öszhangzó törvények a kereskedésről, melyek szerint a belforga­­lom s belkereskedés hasonlíthatlanul fontosabb a kül­­kereskedésnél. A­hol belforgalom nincs, s a termelő s fogyasztó száz mértföldek által van egymástól elvá­lasztva, ott szükségkép mindazon bajok támadnak, me­lyek az anyag helyváltoztatásából egy ország nemzet­­gazdasági viszonyaira háramlanak; tapasztaljuk ezt minden agricol­ országban, különösen az amerikai szö­vetséges államokban s Oroszországban. „Oroszországban szerző szerint a kedvező időjá­rás s bő termés nem biztosít a mezei gazdának jöve­delmező évet. Az árak a véletlentől s a távolfekvő or­szágok állapotaitól függnek, s annyira sülyedhetnek, hogy a körülmények semminemű kombinációja nem válhatik előnyössé az orosz gazdára nézve. Ily orszá­gokban a termés értékét nagyrészt a szállítás költsé­gei emésztik fel. Ez az első s legsúlyosabb adó, melyet a föld , a munka leróvni tartozik; a/, egyetlen egy adó, melynek maga az államadó is kénytelen az első­séget átengedni. Ez adó geometriai arányban növek­szik, midőn a vásár távolsága arithmetikai arányban növekszik , nem rég közlött kimutatásokból kiderül­vén, hogy a gabna, ha tonnánként a piac­on 24 dollá­ron kél, nem bír a közönséges utakon 160 angol mért­föld távolságra semmi értékkel, mert a szállítási költ­ségek túlhaladják a gabna vásári árát. „Ha a nemzetgazdaság, a prodnetio tekintetében Carey által fölállított törvényeken alapszik, úgy azok­kal analóg törvények szerint kell véghez menni a pro­­ductio fölosztásának is, a tőke, a munka, a földtulaj­donosok s az állam közt, mely bármi viszonyokban a prodnetio egy részét adó fejében igénybe veszi. A felosztás törvényeit a történetre alapítva, a szerző ek­ként resumálja: a társadalom első korszakában, mikor a népesség csekély és szétszórt, kis tőke birtoka is fölruházza birtokosát nagy hatalommal s képessé teszi a munkást, akaratától egészen függővé tenni, mint a rabszolgát. A vagyon s a népesség növekedésével a munka jövedelmesebbé válik, s a tehetség gyűjteni s tőkésíteni, növekedik. Minden lépéssel ez irányban­­csökken a már létező tőkékben rejlő hatalom, rendel­kezni a munkás szolgálataival, ellenben növekszik a munkás tehetsége, rendelkezni a tőke segítségével.­­ Később a productioból a munkásra eső rész s jövede­lem növekszik, a tőkepénzes része pedig alább száll. A productio az erők nagyobbszerű kifejlődésével, s a miveltség növekedésével növekszik, végre mindkettő­nek járuléka, de a munkásé sebesebben s nagyobb arányban mint a tőkepénzesé. „Ily nemzetgazdasági törvények szerint működő társadalomnak sajátszerű hajlama van a concentratió­­hoz, ellenszenve a centralisatio iránt. A termelő s fo­gyasztó közel lévén egymáshoz, szükségkép támadnak vidéki városok, hol a vidék érdekei concentrálva lesz­nek. Ily concentratio a szerző szerint a fogalom sebes­ségét, az ember productiv erélyét s képességét növeli, a föld termő erejének fejlesztésére indít, a tőkék loca­­lisatioját, okszerű földmivelést, nemzeti iskolák fölállí­tását idézi elő, teremt kisebb társaságokat, hol min­denki megtalálja a kiforrásokat productiv s élvezeti tehetségei növelésére. Németország ily irányban fejlő­dött, s eredményei mutatkoznak a vagyonosság és sza­badság növekedésében. „A centralisatio az ellenkezőt állítja elő: tünkre juttatja a kisebb központokat, egy helyre hozza össze a tőkéket, elhanyagolja a vidéki iskolákat s intézeteket, mindent föláldoz egy város gyarapodására, hogy min­denki csak ott találhasson oktatást s élvezetet, minek szükséges következése az absentismus. , E tételeket szerző a múlt és jelen történetből merített adatokkal bizonyítja be. „Érdekesek s tanulságosak a munka azon sza­kai, melyekben szerző Malthus­z Riccardo tanait a né­pességről s földjövedékről elemezi s czáfolja. A munka becsét nagy mértékben növelik a történelmi és statis­­tikai adatok, melyekkel szerző állításait támogatja. Árt ellenben a munka hatásának, hogy szerző némely dolgokat az első elemekig fölviszi s azokat nagyon szélesen adja elő. Mindenesetre Carey műve sok újat tartalmaz, megérdemli, hogy komoly emberek tanul­mányozzák, s főleg azok, kik a kormányban s törvény­hozásban akarnak részt venni. „Az egész munkából azon tant is levonhatni, hogy az anyagi érdekek ápolása, míg egészséges ará­nyokban marad, a szellemi érdekektől elkülönözve nincs, hogy az csak ott válik veszedelmessé, hol cul­­tussá fajul el, mint jelenleg Francziaországban, hol valódi szolgasághoz vezet, vagy ott, hol az anyagi tö­rekvések csupa aspiratiokból állanak a gazdag népek kényelmei s élvezetei után, munka s fáradság nélkül, m ily hajlamuk is a nemzeti jellem megtöréséhez és szolgasághoz vezethetnek.“ Trefort előadása alkalmat szolgáltatott egy tag­nak fölszólalnia azon hibás s egyszersmind fölösleges szó ellen, melyet újabb időben oly nagyon fölkaptak: : „gazdász,“ „gazdászat“ (gazda, gazdaság, gazdálko­dás helyett). Mások fölemlítették a szintoly hibás „ré­gész“, „régészet“, „bölcsész“, „bölcsészet“ stb. szókat. Ezután az osztályülés összes Illéssé alakult, melynek tárgyai közül a következőket emeljük ki: Péterfy Károly „népszerű philosophiája“ bírálat alá bocsáttatott. A m. kir. term. tudományi társulat, a kolozsvári r. kath. gymnasium s a kassai főreáltanoda kérelmét, az akadémiai kiadványok megküldése iránt, az ülés tel­jesíteni határozta. Elhatározta egyszersmind, hogy az akadémiai kiadványok a maros­vásárhelyi könyvtárnak is megküldessenek. Egy franczia tudós, ki az akadémiák évkönyvét szerkeszti, a magyar akadémiát is fölszólítja, az illető adatok, nevezetesen a tagok és munkáik névsora megküldésére. Teljesittetik. Végül az akadémia tőkéjére s épületére újabban befolyt adakozások jelentettek be. Ezeket közelebb egyenkint közöljük. (Ország.) Negyei tndogitások. — Krassómegye, 1863. febr. 17-én. Régen volt, még zöldélt a mező, a madárkák még csevegtek, mi­dőn utóljára irtunk; azóta sok megváltozott; az anya­­természet alszik, csevegő gyermekei vagy elköltöztek, vagy elnémultak, a hideg fagy dermesztő kérge pusz­tává tett mindent, csak az emberi kebel, melyhez az­óta gyakran oly meleg bizalommal szóltak, tárult fel, emelkedett és irányult őszinte bizalmas odaadással azon legmagasabb hely felé, a­honnan a szív megnyer.

Next