Sürgöny, 1863. február (3. évfolyam, 26-48. szám)
1863-02-26 / 46. szám
Harmadik évi folyam. 46. 1863. Csütörtök, februárius 26 Sierke?* ^hivatal. Uri-utcza LibMrn**kj-htV. kiadó hivatal. H britok terű 7. az. a. fóliazint. Előfizethetni Budapesten a kiadó* * hivatalban, b* rátok térű 7. amim. földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden postahivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten bimbói bordra. Vidékre, naponkint postan Félévre 8 , 60 kr. Pilirre 10 forint Negyedeire 4 , 80 , Négyedirre 5 , Klaisz Thotniu mardua-juniuai 4 h i'*i folyamára 6 forint 70 krajczárral. A „Sürgöny“ kiadó hivatala. „SÜRGÖNY“ HIVATALOS RÉSZ. 6 cs. k. Apostoli Felsége f. évi jan. 6-tól kelt legfelsőbb határozatával legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy a horvát szlavón kir. hétszemélyes tábla elnöke s előadója, Subotics János tndor a neki adatott orosz csász. 2-ed osztályú Sz. Anna rendet elfogadhassa s viselhesse. A m. cs. kir. pénzügyministerium Tortunski Sándor cs. kir. pénzügyi fogalmazót, Klautil Antal, Czibulszki Károly és Eszter Samu al adófelügyelőket végleges harmadosztályú adófelügyelőkké a kassai cs. kir. pénzügyigazgatósági területen kinevezni méltóztatott. KAI HIVATALOS RÉSZ. I mag,ír földhitel-intézet ügyrendje. (Folyt, és vége.) IX. FEJEZET. Általános határozatok. 74. §. Az intézet mindazon helyiségei és szekrényeinek, melyek akár intézeti tulajdont képező, akár nála letéteményképen kezelt készpénzek, kötvények, kibocsátott vagy kibocsátásra előkészített értékpapírkészletek befogadására és őrzésére vannak szánva, betörés és tűzveszély ellen teljesen biztosított módon kell berendezve és felkészülve lenniük. Ha az igazgatóság az e végre szükséges elővigyázati intézkedéseket elmulasztaná, az ebből származható károkért felelősséggel tartozik. Azon intézeti igazgatók és hivatalnokok, kikre ezen szabályok föntebbi rendelkezései értelmében az ily helyiségek és szekrények kulcsainak őrzése bízva van, azokat senki másra nem bízhatják, és azon esetekben, midőn szabályszerű távolléti engedély, vagy betegség következtében ebbeli kötelességeiket nem teljesíthetnék, az őket pótló intézeti igazgató, vagy hivatalnokra nézve az ő ajánlatuk folytán elnökileg történik intézkedés, ezen körülmény azonban az őket terhelő felelősséget meg nem szünteti. zb. g. Az intézeti számvitel a könyvvivő feladása; ő vezeti a főkönyvet, mely az intézeti vagyonállást és műtiteleinek teljes képét tünteti elő- A számadási vizsgákat a könyvvivő teljesíti. Az általa vezetett számvitel vizsgálata az elnök által e végből kijelölt igazgatók egyike által eszközöltetik. A pénztári vizsgák legalább minden évnegyedben egyszer az alapszabályok 25. § nak c) alatti pontja értelmében történnek, azonban az intézeti elnök, valamikor szükségesnek látja, ezeket egy bizottmány által bármikor megvizsgáltathatja, és mindannyiszor az eredményt a felügyelő bizottmány elnökével közlendi. A számvitel és pénztári vizsgálatok körüli részletes eljárásokat a fentebb említett (21. és 53 §§.) ide tartozó „kezelési utasítások“ szabályozzák. 76. §. Mindaddig, míg az alapszabályok 107 skg-ában a tartalékalap készpénzbeli készletének másfél milliót haladó összegre emelkedésére nézve feltételezett eset be nem állott, a 103, 104, 169 § okban elsorolt jövedelmi forrásokból pótoltatnak az intézet kezelési költségei azon esetre, ha az alapszabályok 76. § aértelmében az intézeti tagok által évenként fizetendő ’/% százalék azok fedezésére elégséges nem volna. 77. g. Az intézet kezelési költségeinek állandólag megszabott részét, úgy mint az intézet vezető orgánumainak díjait, a hivatalnokok és szolgák fizetését és szállásbért, az igazgatósági ülés határozatai értelmében közvetlenül a pénztár fizeti ki, az esetleg és előre meg nem határozható költségek a nyilvántartó által fedeztetnek, kinek e czélra időről időre a kellő összeg utalványoztatik, és aki arról félévenkint számolni tartozik. 78. Az intézet vezető orgánumainak díjaztatása iránt a felügyelő-bizottmány az elnökséggel folytatott értekezés után fogja javaslatát az alapítók közgyűlése elé jóváhagyás végett terjeszteni. Az intézeti hivatalnokok és szolgák fizetése iránt az igazgatóság az elnökséggel egyetértésben határozni, az alapítók közgyűléséből választott rendező-bizottmány pedig a kezelési költségek mennyiségének előleges fölvetése s az intézet fölszerelése iránt gondoskodni fog. Azon czélból, hogy az intézeti működés megindulása előtt, és annak kezdetével, midőn az alapszabályok 78-ik, 103-ik, 104 ik és 159 ikg-ai folytán várható intézeti jövedelmek a szükséges mennyiségben még be nem folyhattak, az intézet első fölszerelésére és kezelési költségeinek rendes fedezésére megkívántab pénzforrásokról gondoskodva legyen, a rendezőbizottmány az országos pénztárból ,a császári királyi Apostoli Felsége által kirendelt első részletből a szükséges összeget el fogja különözni, mely „előlegezési alap“ gyanánt lesz kezelendő. Ezen alapból, melynek időközileg jövedelmeztetéséről az igazgatóság gondoskodni fog, lesznek a felszerelési és költségszámlák terhére a szükséges előlegezések kiadandók. Az igazgatóság feladata arról gondoskodni, hogy ezen előlegek az alapszabályok idézett g-ai folytán befolyó jövedelmekhez képest, a felszerelési költségeknek több évre szétoszlott leszállításával összekötve, kamataikkal együtt ezen előlegezési alapnak megtéríttessenek, és az maga, amint annak létezése többé nem szükségeltetik, a tartalékalapba teljesen kiegészítve áttétessék. 79. §. A könyvivó, nyilvántartó és pénztárnok biztosítékokat (cautio) letenni tartoznak, melyek öszszege egyenkint ezen hivatalnokok egy-egy évi fizetésénél kisebb nem lehet 80. §. Az igazgatóság képezi az intézet ügykezelő orgánumát. Az és annak egyes tagjai nemcsak az alapszabályok, ügyviteli rendszabályok és kezelési utasításokhoz magukat tartani, hanem oda is hatni kötelesek, hogy a vidéki bizottmányok és alárendeltjeik magukat azokhoz szorosan tartsák. Ennélfogva legfőbb gondjuk az leendő pontosság és lelkiismeretesség által az intézet hitelét, javát és az intézet által kibocsátott értékpapírok birtokosainak érdekeit nem kevésbé, mint az intézeti tagokét szem előtt tartani. Az intézet vezető orgánumai és hivatalnokai hivatalos eljárásuk megkezdése előtt az igazgatóság és felügyelő bizottmány vegyes ülésében a királyi biztos jelenlétében hitet teendenek, melynek szövege a rendező-bizottmány javaslata nyomán a felügyelő bizottmány által fog megállapíttatni. 81. §. Az igazgatóság jogosítva van, oly intézeti hivatalnokokat, kik kötelességeiket sértik, vagy azok teljesítésében hanyagok, szóval vagy írásban meginteni, hivataltól és fizetéstől felfüggeszteni, sőt el is mozdítani. Kártérítések, melyekkel intézeti hivatalnok vagy szolga tartozik, ha máskép nem pótoltattak, azok fizetéseiből hajtatnak be. A külön hivatalosztályok élén álló hivatalnokok az alájuk rendelt segédszemélyzetre nézve a felügyeleti jogot gyakorolják és súlyosabb kötelességsértéseket és mulasztásokat az elnökségnek azonnal bejelenteni tartoznak, ki a vizsgálatot elrendeli és sürgős esetekben jogosítva van, a hivataltól és fizetéstőli felfüggesztést is elhatározni. A vizsgálat egy kiküldendő bizottmány által hajtatik végre, és egy, a vizsgálatba be nem folyt igazgató által az igazgatósági ülésben előadatik és ott elintéztetik. 82. §. Az igazgatóság által minden félév befejeztével készített mérleg, mely az intézeti általános ügyleti és vagyonállást előtüünteti, a felügyelő-bizottmány elnökéhez az intézeti elnök által mindannyiszor átteendő s a királyi biztossal is hivatalból mindannyiszor közlendő. Ha ezen mérleg hitelesítése és ügyviteli és számadó könyvek vizsgálata folyamában ezen bizottmány arról győződnék meg, hogy az intézet olyan kárt szenvedett, melyért az igazgatóság vagy annak egyes tagjai felelősséggel tartoznak, joga van meghatározni, hogy a kártérítéssel ki és mily arányban tartozik. Az ilyen határozattól a felebbvitel az intézeti közgyűléshez nyitva áll, de ez a kárnak megtérítését nem késleltetheti. 83. §: Az intézeti levéltárba már behelyezett ügydarabok használata és az ilyekbe való betekintés csupán az elnökök, felügyelő-bizottmányi tagok, igazgatók és intézeti titkárnak van fenntartva, az ügymenet folyamában szükséges intézeti ügyiratok csupán elnöki vagy igazgatói rendelés folytán adathatnak ki a levéltárból , de idegeneknek intézeti ügyiratok használata vagy olvasása csupán elnöki utasítás folytán engedtethetik meg. Az intézeti folyó ügymenetre vonatkozó ügydarabokat, az azok feldolgozásával megbízott hivatalnokok sem az intézeti hivatali helyiségekből el nem vihetik, sem idegenekkel nem közölhetik. 84. §: Mihelyt az alapszabályok ?6. § ban előrelátott eset beállott, és az igazgatóság az ily intézkedést kivihetőnek látandja, az intézeti rendes közgyűlés elé tervet fog terjeszteni egy oly tőke alapítására nézve, melyből az intézetnél állandólag alkalmazott és ennél folytatott szolgálatuk folyamában képtelenekké lett hivatalnokok, és ezek munkatehetlen özvegyei vagy árvái segélyeztethessenek. 85. §: Az alapszabályok 13 és 34. § ai meghatározván azt, hogy az intézeti és alapítói közgyűlések kikből állanak, a megjelenés végetti meghívások ezekhez intézendők, s e közgyűlésekben részvétel ezekre szorítkozik". 4 A közgyűlések tárgyalásainak közzététele és nyilvánosság elé jutásáról fogordoskodni az elnökség feladata. 86. §. Az intézet a maga következő cégét (Finna)a „Magyar Földhitel Intézet“ a pesti királyi váltó-törvényszéknél, valamint a közgyűlés határozata folytán a cég nevében az aláírásokat teljesítendő intézeti orgánumokat, a törvények értelmében bejegyeztetni tartozik. 87. §. Azon esetben, ha ezen ügyrendszer folyamában említett, és annak alapján készült „kezelési utasításokéban a gyakorlat és tapasztalás következtében módosítások vagy hozzáadások szükségeseknek mutatkoznának, az intézeti igazgatóság és felügyelőbizottmány vegyes ülésében fog eziránt intézkedés történni, és a legközelebbi közgyűlésnek tudomás végett bejelentetni, 88. §. A fentebbi 21. 29. 31, 45. és 47. §§ okban említett kezelési utasitások tervezete helybenhagyás végett a m. kir. helytartó-tanácsnak bemutatandó. T A R CZ A. A magyar tull. Akadémia. Az akadémiának febr. 23-dikán tartott bölcseleti, törvénytudományi s történet-osztályi ülésében Trefort Á. J. t. Carcy 1862-ben megjelent három kötetes nemzetgazdasági munkáját ismertette, következőleg: „Azon nagyszerű anyagi kifejlődés, melyet Európa nyugati országaiban látunk, mely anyagiassága mellett folyvást növeli az ember szellemi hatalmát az anyagi természet fölött s az emberi értelem fényes működését tükrözteti, ébreszti hazánkban is az érdekeket azon tudományok iránt, melyek az emberi viszonyok gazdasági s társadalmi törekvéseivel foglalatoskodnak. Ezen indok által jogosítva érzem magamat, a t. Akadémiát s főleg azon osztályt, mely ma ülését tartja, s melynek tevékenysége köréhez nem csak a törvénykönyvek, hanem az élet nemzetgazdasági s társadalmi viszonyai is tartoznak, figyelmessé tenni egy munkára, mely néhány év előtt Amerikában jelent meg s franczia nyelvre lefordítva, Párisban az illetékes körökben nagy sensatiót gerjesztett. A munka czíme franczia fordításban: Principes de la science sociale par Carey. Minda mellett nem hiszem, hogy e munkának bárhol nagy közönsége legyen, mert három vastag kötetből áll, legkevésbé pedig nálunk, hol a vastag köteteket nem szeretik, de épen azért szóba hozom e munkát e helyen, mert azok egyike, melyek nagy mértékben érdemlik az irodalmi emberek figyelmét, kiknek egyik feladatuk a tudomány aranyrúdjait is pénzzé kinyomatva forgalomba hozni. „Nem fogom a munka rendszeres kivonatát adni, mert az akadémiai előadások megállapított mértékébe nem férne, s fölötte száraz volna; csak néhány vezéreszméit és a szerző főszempontjait fogom kiemelni, anélkül, hogy saját véleményemet elmondanám. A munka a szokott terminológia szerint nem az, mit czime ígér, mert nem társadalmi tudomány, de nemzetgazdasági, azon tudomány, melynek helye az államtudomány s a társadalmi tudomány között van kijelölve, mert az államra s a társadalomra egyiránt vonatkozik. Szerző szerint a nemzetgazdaság ugyanazon törvényeken alapszik, mint a természettudományok, melyekkel a legszorosabb összeköttetésben áll, különösen a vegytannal s a physiologiával. Ha elemezzük azon tudományt — azól Carey — melynek tárgya az ember maga, viszonyaiban embertársaival s a földdel, melyből táplálékát nyeri, azt találjuk, hogy a chemia tette le e tudomány alapjait, midőn megszüntette a teremtés és megsemmisülés eszméit, s bebizonyította, hogy a tápszerek fogyasztása szükséges lépés reproductiojukra; hogy minden földmivelési munkánál az ember csak egy gépet dolgoztat, mely őt táplálja, mig ő kezelésével van elfoglalva, s minél több időt s értelmiséget fordítunk a föld termőereje kifejlődésére, annál nagyobbá válik fogyasztási képességünk, s amennyivel sebesebben követi a tápszerek előállítását fogyasztásuk, annyival tetemesebbnek kell lenni azon nélkülözhetlen elemek reproductiójának is, melyek az új tápszerek előállításához szükségesek. De miután a nemzetgazdaság legfontosabb ága, a földmivelés, vagy inkább a mezőgazdaság a szó legtágasabb értelmében, ha a elrenda törvényein alapszik, ezen igazságból szükségkép oly következmények folynak, melyek a nemzetgazdaság divatozó szabályait egészen felforgatják, s a természettudomány törvényei lesznek a nemzetgazdaság törvényeivé. „A földmivelés tudományának első alaptörvénye, miszerint valamint a növénynek s állatnak, úgy az embernek is a tápszereket, melyeket a földtől nyert, annak vissza kell adnia , mert a föld, hatalmas anyánk — mondja szerző — nem ad semmit, de hajlandó kölcsönözni mindent, s amennyivel nagyobb követelésünk, annál nagyobb lesz a kölcsönzött mennyiség; csak emlékezzék meg az ember, hogy egy roppant banktól kölcsönöz, bát a pontosság ép oly szigorúan megkívántatik, mint az amerikai, angol vagy franczia bankoknál. Hogy e feltételeknek meg lehessen felelni, szükséges az emberek közt az associatio, de az associatiohoz szükséges a különféleség, valamint az anyagi vagy a társadalmi világban is. Oly egyénnek, ki saját földjén búzát termeszt, nincs szüksége, hogy magát társával associálja, ki szintén búzát termeszt; a czukornádmivelő nem fog cseréket eszközölni szomszédjával, egy másik czukornádmivelővel, valamint a gyapjútermelő sem fog adás-vevési szándékból fölkeresni egy más gazdát, kinek eladó gyapja van; de valamennyien hasznosnak fogják találni terményeiket kicserélni az ácscsal, a kőmivessel, a bányászszal, a fűrészmalom birtokosával vagy posztógyámokkal; kiknek szükségük van terményekre, mikért munkájokat s készítményeiket cserébe bocsáthatják. Ott tehát, hol a munkakülönféleség létezik, a termelő s a fogyasztó egymás mellett foglalnak helyet, s a munka productumai közt sebes mozgalom keletkezik s állandóan növekedik a képesség, visszafizetni a földnek a kölcsönöket, melyekben részesített bennünket, megalapítani nála a hitelt további kölcsönökre. Ott ellenben, hol csak mezei gazdák s termesztők léteznek, hol ipar nincs, ott nincs mozgalom a társadalomban, ott a termesztő s fogyasztó oly nagy távolság által vannak elválasztva egymástól, hogy a képesség, a földtől felvett kölcsönöket visszafizetni, egészen megszűnik, mint azt tisztán agricol országokban látni. Virginiában s a két Carolinában folytonosan igénybe vették a föld termő erejét helybeli fogyasztók hiánya s a távol fekvő vásár következtében. A földmivelő kezdetben 40—50 bushel búzát nyert egy acre után, de néhány év múlva a termés mennyisége évről évre alább szállt. Ily gazdasági eljárás következménye azon nevezetes jelenség, hogy Amerikában oly államokban is, hol a népesség a terület nagyságához mérve igen csekély, az emberek folyvást tovább kénytelenek vándorolni, kimerített, terméketlenekké vált földeket hagyva maguk után. „Ha e tények állanak, úgy el kell ismernünk, hogy a nemzetgazdaság egyik alaptörvénye , miszerint a termelőnek egy helyen kell lenni a fogyasztóval, vagy legalább közel egymáshoz,vagyis, hogy minden országnak iparos osztályra van szüksége, mely a gazdasági czikkeket hona fogyasztja. Minden bonban, hol e feltétel megvan, ott látjuk a tápszerek mennyiségének s ezeket igénybe vevő egyének számának folytonos növekedését. Angolországban a Flintagenetek idejében, mikor az összes népesség 2 millió lelket meg nem haladott, egy acre fold nem adott többet 6 bushel búzánál, s gyakran dühöngött az éhség. Ez országban most 18 millió ember lakik, s jobban el van látva mennyiség s minőség tekintetében a szükséges tápszerekkel. „E törvényből következnek it a vele öszhangzó törvények a kereskedésről, melyek szerint a belforgalom s belkereskedés hasonlíthatlanul fontosabb a külkereskedésnél. Ahol belforgalom nincs, s a termelő s fogyasztó száz mértföldek által van egymástól elválasztva, ott szükségkép mindazon bajok támadnak, melyek az anyag helyváltoztatásából egy ország nemzetgazdasági viszonyaira háramlanak; tapasztaljuk ezt minden agricol országban, különösen az amerikai szövetséges államokban s Oroszországban. „Oroszországban szerző szerint a kedvező időjárás s bő termés nem biztosít a mezei gazdának jövedelmező évet. Az árak a véletlentől s a távolfekvő országok állapotaitól függnek, s annyira sülyedhetnek, hogy a körülmények semminemű kombinációja nem válhatik előnyössé az orosz gazdára nézve. Ily országokban a termés értékét nagyrészt a szállítás költségei emésztik fel. Ez az első s legsúlyosabb adó, melyet a föld , a munka leróvni tartozik; a/, egyetlen egy adó, melynek maga az államadó is kénytelen az elsőséget átengedni. Ez adó geometriai arányban növekszik, midőn a vásár távolsága arithmetikai arányban növekszik , nem rég közlött kimutatásokból kiderülvén, hogy a gabna, ha tonnánként a piacon 24 dolláron kél, nem bír a közönséges utakon 160 angol mértföld távolságra semmi értékkel, mert a szállítási költségek túlhaladják a gabna vásári árát. „Ha a nemzetgazdaság, a prodnetio tekintetében Carey által fölállított törvényeken alapszik, úgy azokkal analóg törvények szerint kell véghez menni a productio fölosztásának is, a tőke, a munka, a földtulajdonosok s az állam közt, mely bármi viszonyokban a prodnetio egy részét adó fejében igénybe veszi. A felosztás törvényeit a történetre alapítva, a szerző ekként resumálja: a társadalom első korszakában, mikor a népesség csekély és szétszórt, kis tőke birtoka is fölruházza birtokosát nagy hatalommal s képessé teszi a munkást, akaratától egészen függővé tenni, mint a rabszolgát. A vagyon s a népesség növekedésével a munka jövedelmesebbé válik, s a tehetség gyűjteni s tőkésíteni, növekedik. Minden lépéssel ez iránybancsökken a már létező tőkékben rejlő hatalom, rendelkezni a munkás szolgálataival, ellenben növekszik a munkás tehetsége, rendelkezni a tőke segítségével. Később a productioból a munkásra eső rész s jövedelem növekszik, a tőkepénzes része pedig alább száll. A productio az erők nagyobbszerű kifejlődésével, s a miveltség növekedésével növekszik, végre mindkettőnek járuléka, de a munkásé sebesebben s nagyobb arányban mint a tőkepénzesé. „Ily nemzetgazdasági törvények szerint működő társadalomnak sajátszerű hajlama van a concentratióhoz, ellenszenve a centralisatio iránt. A termelő s fogyasztó közel lévén egymáshoz, szükségkép támadnak vidéki városok, hol a vidék érdekei concentrálva lesznek. Ily concentratio a szerző szerint a fogalom sebességét, az ember productiv erélyét s képességét növeli, a föld termő erejének fejlesztésére indít, a tőkék localisatioját, okszerű földmivelést, nemzeti iskolák fölállítását idézi elő, teremt kisebb társaságokat, hol mindenki megtalálja a kiforrásokat productiv s élvezeti tehetségei növelésére. Németország ily irányban fejlődött, s eredményei mutatkoznak a vagyonosság és szabadság növekedésében. „A centralisatio az ellenkezőt állítja elő: tünkre juttatja a kisebb központokat, egy helyre hozza össze a tőkéket, elhanyagolja a vidéki iskolákat s intézeteket, mindent föláldoz egy város gyarapodására, hogy mindenki csak ott találhasson oktatást s élvezetet, minek szükséges következése az absentismus. , E tételeket szerző a múlt és jelen történetből merített adatokkal bizonyítja be. „Érdekesek s tanulságosak a munka azon szakai, melyekben szerző Malthusz Riccardo tanait a népességről s földjövedékről elemezi s czáfolja. A munka becsét nagy mértékben növelik a történelmi és statistikai adatok, melyekkel szerző állításait támogatja. Árt ellenben a munka hatásának, hogy szerző némely dolgokat az első elemekig fölviszi s azokat nagyon szélesen adja elő. Mindenesetre Carey műve sok újat tartalmaz, megérdemli, hogy komoly emberek tanulmányozzák, s főleg azok, kik a kormányban s törvényhozásban akarnak részt venni. „Az egész munkából azon tant is levonhatni, hogy az anyagi érdekek ápolása, míg egészséges arányokban marad, a szellemi érdekektől elkülönözve nincs, hogy az csak ott válik veszedelmessé, hol cultussá fajul el, mint jelenleg Francziaországban, hol valódi szolgasághoz vezet, vagy ott, hol az anyagi törekvések csupa aspiratiokból állanak a gazdag népek kényelmei s élvezetei után, munka s fáradság nélkül, m ily hajlamuk is a nemzeti jellem megtöréséhez és szolgasághoz vezethetnek.“ Trefort előadása alkalmat szolgáltatott egy tagnak fölszólalnia azon hibás s egyszersmind fölösleges szó ellen, melyet újabb időben oly nagyon fölkaptak: : „gazdász,“ „gazdászat“ (gazda, gazdaság, gazdálkodás helyett). Mások fölemlítették a szintoly hibás „régész“, „régészet“, „bölcsész“, „bölcsészet“ stb. szókat. Ezután az osztályülés összes Illéssé alakult, melynek tárgyai közül a következőket emeljük ki: Péterfy Károly „népszerű philosophiája“ bírálat alá bocsáttatott. A m. kir. term. tudományi társulat, a kolozsvári r. kath. gymnasium s a kassai főreáltanoda kérelmét, az akadémiai kiadványok megküldése iránt, az ülés teljesíteni határozta. Elhatározta egyszersmind, hogy az akadémiai kiadványok a marosvásárhelyi könyvtárnak is megküldessenek. Egy franczia tudós, ki az akadémiák évkönyvét szerkeszti, a magyar akadémiát is fölszólítja, az illető adatok, nevezetesen a tagok és munkáik névsora megküldésére. Teljesittetik. Végül az akadémia tőkéjére s épületére újabban befolyt adakozások jelentettek be. Ezeket közelebb egyenkint közöljük. (Ország.) Negyei tndogitások. — Krassómegye, 1863. febr. 17-én. Régen volt, még zöldélt a mező, a madárkák még csevegtek, midőn utóljára irtunk; azóta sok megváltozott; az anyatermészet alszik, csevegő gyermekei vagy elköltöztek, vagy elnémultak, a hideg fagy dermesztő kérge pusztává tett mindent, csak az emberi kebel, melyhez azóta gyakran oly meleg bizalommal szóltak, tárult fel, emelkedett és irányult őszinte bizalmas odaadással azon legmagasabb hely felé, ahonnan a szív megnyer.