Sürgöny, 1863. március (3. évfolyam, 65-73. szám)
1863-03-20 / 65. szám
tendővel ezelőtt, mikor Magyarországban az osztrák váltótörvény volt alkalmazásban, és egész Európában a hitel megrendült, akkor természetesen senkinek se jutott eszébe mondani, hogy a váltótörvények okai, hanem a világ más körülményei, melyett a hitelt megrendítették. Így van most is a dolog, hogy korántsem annak tulajdonítható a Magyarországbani hitel mostani gyenge lábon állása, mert a magyar váltótörvények hozattak ismét alkalmazásba, hanem egyéb viszonyoknak, melyek egyátalában súlyosan nehezednek mindnyájunk vállára. Mert hiszen, hogy a búzának, bornak s más termesztménynek nincs ára, annak természetesen nem a váltótörvény, hanem más az oka. Magam is gondolkoztam többször a fölött, hogy mi lehet ennek az oka és midőn közelebbről Pesten igen nagyszerű bukások történtek, igen értelmes, vagyonos kereskedőhöz magam részéről azon kérdést intéztem, hogy vajjon mi az oka annak, hogy ilyen régi és jó hírben álló házak buknak? Ő azt felelte: „der leichte Credit und der Luxus“ ; van sok ember, kinek 10.000 ftnyi vagyona van, de önálló kereskedő akarván lenni, kereskedést nyit , az igen könnyű hitel alapján 100, sőt 200,000 ftig viszi. De nem él 10,000 ftnyi tőkéhez képest alkalmazókig, hanem üzletéhez képest s erre természetesen be kell következni a bukásnak. Előttem az is feltűnt, hogy az osztrák törvénykönyv behozatalának követelése épen azon időben esett leginkább, mikor a magyar földhitelintézetet életbe léptetni akarták, és hogy a bécsi bank ugyanazon időben meg kívánta szüntetni a htelt Magyarországra nézve; valamint az is feltűnt előttem, hogy Ring Áron nagykereskedő úr által előadottakban az említtetett fel, hogy a földnek hitele semmi és a kereskedelmi hitel az, mi az országot felsegíti; feltűnt annyival inkább, azért, mert valamint a bécsi banknak későbben a neki tett felvilágosításokból kitűnt, hogy partumuntur mentes,úgy most is örömmel tapasztaltam, hogy a pesti kereskedő testület, mely eddig a tour prix követelte a német váltótörvények behozatalát, alább hangolta követelését, megelégedvén azzal, hogy némely hiányok igazíttassanak ki.Már most ha az áll,hogy nemcsak a pesti kereskedelmi osztály, hanem a többi város tisztelt képviselői is megelégesznek a magyar törvénynyel, s csak némi módosítását kívánják, az a kérdés, hogy váljon lehetséges e ezen módosításokat úgy eszközölni, hogy azáltal az alkotmányos érzület ellen ne vétsünk, mely minden embernél első kénytelen lenni, s pedig azért, mert ez szellemi, tehát a materializmusnál felebbvaló. Csatlakozom e tekintetben Lipovniczky nagyméltósága véleményéhez, ki azt mondja, hogy hozassanak alkalmazásba a magyar törvények eziránti intézkedései, s akkor a kereskedelmi osztályok meg lehetnek nyugtatva, mert Magyarországban el fog terjedni a hír, hogy itt az országbírói értekezlet, mely annyi különbféle elemekből, de különösen a nagyméltóságú curia tagjaiból állott, megállapodott abban, hogy az e részbeni magyar törvények szigorúan fognak alkalmaztatni, melyek által a német váltó-fogságtörvény pótolva lesz, addig, míg az országgyűlés, mely egyedül van hivatva új törvények alkotására, intézkedni fog. Nem tartóztat az engem vissza, hogy azt mondják, miszerint ezek régi törvények. Mert hiszen tapasztaljuk, hogy mindaddig, míg valamely törvény nincs eltörölve, habár tökéletesen feledékenységbe ment is, felélesztethetik és életbe léptettethetik; példát szolgáltatnak erre a világ eseményei között az 1815-ki szerződések. Szabó Imre hétszemélynök, Fuchs úr által felolvasott utóbbi formuláció szerint, a kereskedők arra látszanak fősúlyt fektetni, hogy a demorális adó igen nagy fokra hágott a magyar törvény uralma alatt. Ezt, azt hiszem, igen könnyen lehetne megcáfolni nemcsak azok által, miket Zsoldos Ignácz úr m mga ugyanezen kereskedelmi testület munkájából felidézett, amelynek minden lapjában találunk elég ilyen adatokat. Mindjárt a bevezetésben előadják, mikép keletkezett a „Schwindel“, Európa többi részeiből ide szivárogva, és így, ha már akkor keletkezett, nem a magyar törvény visszaállítása okozta, hanem az már itt találta. Akkor, midőn a kereskedelmi testület jelentést tett a ministériumhoz, még fönnállott az egyességi eljárás, amely bizony nagyon istápolta azon „Schwindel“-t, amelyre a magyar nyelvben még kifejezést sem tudok, és mintegy törvényes szint adott a kijátszásokhoz a részlelkű adósoknak. A magyar törvény visszaállításával ezen jótékonyságtól megfosztatak a „Schwindler“-ek, de egyszerre természetesen nem akartak az igaz útra térni, hanem ál-átruházásokhoz és egyéb kijátszási módokhoz folyamodtak. Ez megengedem, több esetben sikerült nekik, hanem bizony igen nagyon elősegítette azt azon átalánosan az országban és az országon kívül szándékosan elterjesztett hír, hogy a magyar törvény igen rosz és használhatta. Ennek két irányban volt káros hatása, hogy t. i. először a rosz adósok figyelmessé lettek arra, hogy ilyen tekintélyek mondják azt, hogy efféléket büntetlenül lehet tenni, és nagyon szívesen hajlottak erre, és hozzányúltak mindazon módokhoz, melyek által kijátszhatták a hitelezőket; más irányban a jólelkű hitelező, ha valami veszteség érte, úgy gondolkodott, hogy miután a magyar törvény rosz, nem érdemes költségeket tenni és egy lépést sem tett. Csak közelebb történt két pesti firmával, hogy vidéki adósaik megszüntették fizetéseiket és midőn oda mentek, idegen firmát találtak a bolton. Annak következtében, hogy a magyar törvény oly Tosznak híreszteltetett, egy lépést sem tettek ; de miután itt Pesten fölvilágosíttattak arról, hogy nem a magyar törvény annak oka, mert a világon egy bíró sem fog hivatalból segíteni, újra tettek kísérletet, összeirattak mindent, nem figyelmezve az ellenmondásokra, igényperre utasították az állítólagos vevőt, minek üdvös következése az lett, hogy néhány nap múlva megjelentek az adósok és kielégítették tartozásukat. Ilyen rosz következése volt annak, hogy oly nagy lárma terjesztetett a magyar törvények hiányairól. Az illetők ugyan vigasztalják magukat azzal, hogy ha lármát nem csinálnak, épen semmi sem történik a baj orvoslására, de a pesti keresk.testület, ha használt is ez által, de ártani többet ártott. Szerintük törvényeink főhiánya abban rejlik, hogy a személy-fogság nincs váltótörvényünkben kimondva, amint az Európa minden törvényében bennfoglaltatik. Az igaz, hogy ezt a magyar törvénykezés nem találta kimondani, de az is igaz, hogy az hazai törvényeinkben rég idő óta életben volt, és Werbőczy hármas könyvében intézkedik arról, hogy a fizetni nem tudó adós személye odaítéltetett és fiscális perekben is, ha a vagyontalanság kitűnik, az illető becsukatással büntettetik, és újabb időben, az 1810: IX. t. czikkben van a mezei rendőrségi törvény, mely az elmarasztalt kártevőt, ha nem bírja a bírságot és kártérítést lefizetni, becsukatni rendeli. Ebből azt látom, hogy minálunk az eszme nem ismeretlen. Sokan azon véleményben vannak, hogy kúriai decisio áll annak ellent, hogy váltóügyekben a személy odaítéltethetnék, de amennyire nekem búvárkodni sikerült, ily decisio nyomára nem jöttem, mert az alatt azt kell érteni, hogy mindkét tábla egyenlően ítél. Az első ilyen esettudtommal az, hogy 1845-ben a pesti útszék oda ítélte az adós személyét, de a főtörvényszék az esetben nem találta annak helyét, mert a vagyontalanság nem volt kimutatva, de elvileg kimondotta azt. Ugyanazon évben Pozsonyban egy más eset fordult elő; ott kéretett a személy, de az első bíróság ezt hallgatással mellőzte, a főtörvényszék pedig odaítélte, és a hétszemélyes tábla, úgy mint az előbbit, ezen ítéletet is megváltoztatta. Azóta sok idő folyt el, a körülmények megváltoztak, és a magyar törvénykezés visszaállításával ily eset nem adta magát elő, és így a bírák függetlenül ítélhetnek ez iránt. Megvallom, hogy a szerint, mint Werbőczy írja, bajos volna a személyes végrehajtást foganatosítani, de újabb törvények útmutatása mellett, mint a mezei rendőrségnél, lehet alkalmazni, mert az, hogy valaki most tartson magánál valakit, nem czélirányos. Egyébiránt elnök ő nmga e kérdést későbbre tűzte ki. Erre következik elnök ő nmgának már egész terjedelmében közlött zárbeszéde, mely zajos éljenzéssel, s általános helyesléssel fogadtatván, miután a tett felhívásra senki többé szót nem emelt, a gyűlés szétoszlott. Külföld. ANGOLORSZÁG. A „M. Post“ kijelenti, hogy miután Poroszország igen valószínűleg elállott a februári egyezménytől, a lengyel kérdés újra belkérdéssé lett, s megszűnik európai kérdés lenni. A „Daily News“ így ír : „Ha egész Európa kijelentené, hogy nem akarja többé eltűrni a lengyeleknek Oroszország általi kiirtatását, Oroszország elbocsátná áldozatát. Ez esetben a kérdés meg lenne oldva, anélkül, hogy a háború szükségessé lenne. FRANCZIAORSZÁG: Már táviratilag közlöttük a Lengyelországra vonatkozólag közzétett franczia diplomatiai okiratok tartalmát. Ezek közöl a közzétett kivonat, Drouyn de Lhuysnek a berlini franczia nagykövet, Talleyrandhoz f. évi febr. 17-től intézett sürgönyéből, így hangzik : „Még csak legújabban is szerencsét kívántam Goltz gróf úrnak, ama nyugalomhoz, mely a poseni nagyherezegségben nem szűnt meg uralkodni. Azon értesülések, miket azóta danczigi consulságunktól kaptam, s azok, miket ön maga küldött hozzám, az izgatottságnak semmi jelét sem jelölik ki ama tartományban, s nehezen tudom fölfogni ama tekinteteket, melyek a berlini kabinetet arra birhaták, hogy ama semlegességből kilépjen, melynek megőrzését a körülmények annak megengedték. Poroszországnak érdekében állott volna — mint nekünk látszik — ezen figyelő magatartáshoz ragaszkodni mindaddig, mig parancsoló szükség nem kényszeríté azt más magatartás fölvételére. Minél nagyobb tartózkodást tanúsított, annál inkább sikerült volna neki korlátozni s visszanyomni ama befolyást, melyet a saját határán túl folyó harcz gyakorolhatna Posen lakosságára. Ellenben minek lehetnének a berlini kabinet által kötött egyezmény hatásai, hanem ha az, miszerint a kedélyeket fölizgassa, s valódi veszélyeket állítson elő ott, ahol — legalább még most — semmi komoly nehézség sem létezett? Azonban — szerintünk — Poroszország határozatának legkomolyabb látványa abban áll, miszerint az némileg magát a lengyel kérdést idézi föl. Eddigelé a fölmerült mozgalmak nem bátoríttattak föl a tartomány s az emigratio notabilitásai által; azok csupán az orosz kormány által elrendelt ujonczozás elleni ellentállás jellemével bírtak ; a fölkelés egészen helyhez kötött volt, s a lengyel királyság tartományaiban maradt öszpontosítva. Midőn inkább vagy kevésbé közvetlen módon a viszályba beleavatkozik, a berlini kabinet ez által nem csak az Oroszország által létesített rendszabályok iránti felelősséget veszi magára, hanem solidaritás eszméjét is ébreszti föl, a hajdani Lengyelország különböző népe közt. Az ama nemzet különvált tagjait arra látszik fölhívni, hogy saját egyesülésüket helyezzék a kormányoké ellenébe; szóval, hogy valóban nemzeti fölkelést kísértsenek meg, s ugyanakkor, midőn ekkép hasztalanul komoly zavarokat okoz magának, oly helyzetet idéz elő, mely már most is nyugtalanság oka, s mely a kabinetekre nézve bonyodalmak kútfejévé lehet.“ Továbbá ama sürgöny kivonata, melyet Drouyn de Lhuys Montebello herczeghez, a sz.pétervári franczia nagykövethez, f. évi febr. 18-án intézett, igy hangzik : „ő felsége kormánya, mind a jelen események előtt, mind azok fölmerülése óta, mindig azon loyáliss őszinte óhajtás által vezéreltetett, hogy — a mennyire tőlünk függ, az orosz kabinetet megkímélje a lengyel ügyekkel együttjáró zavaroktól Nemhogy a kedélyeket fölizgattuk volna, hanem inkább semmit sem mulasztunk el azok csillapítása végett. Lelkiismeretesen hívek lévén egy szabályszerű kormány kötelességeihez, mindenek előtt a becsülés s barátságnak amaz érzelmei által voltunk lelkesítve, melyek a két kabinet viszonyait több évek óta kormányozzák. Azonban a lengyel kérdés, Francziaországban bármely más kérdésnél inkább bír azon kiváltsággal, hogy az összes pártoknál egyenlően élénk rokonszenvet gerjesszen. Azok e tekintetben egyértelműek: a monarchikus s vallásos eszmék legbuzgóbb védőinek modora csak színezetre nézve különbözik a demokratia legszélsőbb közlönyeiétől. Mit helyezhetünk mi oly nyilatkozatok ellenébe, melyek a közjog terére helyzik magukat, s melyek csupán annak legkétségtelenebb elveit igénylik viszsza? Nem csak hogy fegyvertelenek vagyunk ilynemű iratok ellenében, hanem magunk is a közvéleményből merítvén erőnket, kénytelenek vagyunk tekintetbe venni oly érzelmeket, melyek számos évek óta az országéi. Európának a bécsi congressusban összegyűlt képviselői is érték ennek benyomását, s azt bizonyos mérvben elfogadták, midőn Lengyelországnak, mint gondoskodásuk egyik legfőbb tárgyának bajait orvosolni igyekezvén, az új politikai rendszer alapjául szolgálandó általános okmány élére ama kikötéseket helyzék, melyek azzal összekapcsolák azon ország sorsát. Egyébiránt én megmondom Oroszország követének, hogy mi híven ragaszkodandunk az elénk kijelölt magatartáshoz, hogy legálisan teljesítendjük ama kötelességeket, melyek a sz.-pétervári kabinetteli viszonyaink barátságos természetéből erednek, s végre hogy nem szünendünk meg a mérsékletet ajánlani s hangosan kárhoztatni mindazt, mi anarchicus s forradalmi eljáráshoz s kísérlethez hasonlitna; azonban nem titkolom el Budberg úrtól, hogy akaratunk ellenére az események mindinkább zavarba hozóbbakká lehetnének, hogy a közérzület nyomása annál erősebbé lenne, minél nagyobb komolyságot vennének föl az események, s hogy óhajtanunk kell, miszerint azon eszközökben, mikhez az orosz kormány folyamodandik, semmise tegye állásunkat nehezebbé, a sz.-pétervári kabinet, min magunk s Európa irányában. Sándor császár trónrajutása óta Oroszországban nagy haladások létesültek. Mi elsők voltunk, kik azokat helyeseltük s kik hódolattal méltányoltak egy szabadelvű politikát. Mindaz, mit ezen hatalmasság az újkori polgárosodás utján kezdett , azt közelebb hozá Francziaországhoz s a két ország kötelékeit szorosabbra fűzé. Szintén szerettük remélni, hogy szintúgy Lengyelország, mint Oroszországra nézve, az uj uralom helyrehozó uralom leend. Ha ama remények, miket a sz.-pétervári kabinet gerjesztett, nem létesülnének; különösen ha a jelen komoly körülmények közt az ellenzésbe helyezné magát ama közvéleménynyel, mely szintoly kitartó, mint Lengyelország szerencsétlenségei, az önmagára s miránk nézve is oly fájdalmas helyzetet állítna elő, mely iránt különösen hosszasan kelle értekeznem Budberg báróval. Ön maga is — herczeg úr — sziveskedendik ezen tekinteteket venni Gorisakoff herczeggeli beszélgetéseinek zsinórmértékéül. Ön nem fog attól eltitkolni oly észrevételeket, miket lehetetlen nem tennünk, se az azok által ránk szabott tartózkodó magatartást, s remélni kívánom, hogy ő méltányla adja nyilatkozataink őszinteségét.“ A császár diplomatiai ügynökeihez intézett körlevél f. é. mart. - ről így hangzik : „Uram! Midőn a jelen zavarok Lengyelországban kiütöttek, azok még akkor csupán egy anormál helyzetben létesített beligazgatási rendszabály elleni ellentállás jellemével bírtak. Ama kérelmetlen helyzet, melyben az ország egy idő óta volt, kétségkívül növelő ezen válság komolyságát s horderejét. Mindemellett is az tisztán helyhez kötött maradt a Porosz és Oroszország közt kötött egyezmény aláíratása előtt. Azonban nemzetközi tény tárgyává válván, a kérdés megváltoztató természetét, s a kabinetek ezen rendezkedés méltánylására lőnek fölhíva. Csakhamar értesültünk a britt felsége kormányának hangulatáról, a miniszerelnöknek az angol parlament előtt tartott beszédéből, s az austriai udvarnak egy, Galicziábani magatartására vonatkozó közlése azon hitre jogosított föl bennünket, hogy ezen hatalmasság érzülete nem áll távol a miénktől. Azonban mégis úgy látszott nekünk, hogy előleges egyetértés lenne óhajtandó, mielőtt a porosz kormánynál valamely hivatalos lépés létetnék. Meg voltunk róla győződve, hogy azon észrevételek, miket a 3 kabinet külön-külön Berlinbe eljuttatni jogosnak s hasznosnak tartott, szintoly jogosak s még hasznosabbak lennének, ha ugyanazonos kifejezésekkel egyszerre juttatnának el oda, hogy egy ily alakban előterjesztett ítélet jogosultabb lenne, s hogy végre maga annak szüksége, miszerint a mindegyik fél saját eszméinek közös kifejezés adassék, a mérséklet s részrehajlatlanságnak biztosítéka lenne. A britt felsége kormánya nem járult ama lépéshez, mit megtenni hajlandók voltunk. Austria maga részéről noha elfogadó gondolkozásmódunkat, azt hive, hogy nincs joga hivatalosan kárhoztatni egy oly egyezményt, mely iránt eleinte csupán a solidaritás visszautasítására szorítkozott. A dolgok ily helyzetében a császár kormánya nem foganatosíthat többé egy oly javaslatot, mely egyetértést tett föl. Mindemellett is okaink voltak remélni, hogy a sz.pétervári egyezmény aláírása által előidézett hatás nem lesz egészen elveszve, s hogy a két szerződő fél tekintetbe veendi az ezen rendezkedések által előidézett észrevételek egyértelműségét. Ami minket illet, mi folyvást az érdek azon fokával kisérendjük ezen eseményeket, melyet azok méltán gerjeszthetnek. Kötelességeink e tekintetben öszhangzanak a velünk ugyanazon helyzetben levő többi nagyhatalmasságokéval. Egyébiránt az általunk oly czélból megkísérlett törekvések, hogy a kabinetek minden lépése előleges egyetértésnek rendeltessék alája, tanúsítják egy oly ügy irányábani érzelmeinket, mely részünkről se külön politikát, se elszigetelt működést nem von maga után.“ A „France“ szerint egy fontos sürgöny érkezett Bécsből Párisba, mely a senatus vitái folytában tárgyaltatni fog. OLASZORSZÁG: Az „Europe“ egy oly sürgöny tartalmát közli, melyet Pasolini febr. 19-én intézett Nigrához, s melyet ez utóbbinak Drouyn de Lhuys előtt föl kelle olvasnia. Pasolini ezen okiratban kijelenti, hogy Sartiges nem híven adta vissza a köztük folyt beszélgetés értelmét. Szerinte az olasz kormány, nemhogy non possumussal utasítná vissza a franczia ajánlatokat, hanem inkább kész azokat gondosan megvitatni, azonban nem bocsátkozhatik egyezkedésbe a kormány, parlament s nemzet által közös egyetértéssel szentesített elvek iránt. NÉMETORSZÁG: Az „Europe“ számos részleteket hoz Metternich útjára vonatkozólag. Szerinte az austriai kabinet hívta volna ama diplomatát Bécsbe, a Francziaország s Austria közti szövetség lehetőségének tárgyalása végett. OROSZORSZÁG. A „France“ szerint legközelebb Párisban egy röpirat jelent meg, mely bizonyosan nagy sensatiót fog előidézni. A röpirat czíme : „Lengyelország fölhívása Austria s Francziaországhoz!“ szerzője Tanski József. A szerző a kérdést új szempontból tekinti. Anna jósszavakra emlékeztet, miket Paskiewich herczeg halála előtt mondott: „Konstantinápolyba Bécsen keresztül lehet eljutni,é s kifejti, hogy Austriának szintúgy érdekében áll, mint Francziaországnak, Lengyelország helyreállítása. A „Pr.“-nek Krakkóból f. hó 18-ról távirják : „Langiewitz dictátor főhadiszállása tegnap éjjel Chrobrzében, Wieoposki marquis kastélyában volt. — Padlewski 12-én csapatjával, egy szerencsés harcz után, átkelt a Narewen. Varsóból határozottan jelentik, hogy a helyhatósági tanács összes tagjai beadták lemondásukat, valamint a nemességi marsall, Starzewski gróf is. A grodnói vajdaságból jelentik, hogy Nazimoff kormányzó parancsára, Lithvániában 300 földbirtokos fogatott be. Rudnickinál — Vilna közelében — az oroszokkal ütközet volt, a fölkelőkre nézve kedvező eredménynyel.“ A „Pos. Ztg“ Wreschenből f. hó 10-ről jelenti : „A fölkelés irányában ellenséges körökben is méltó indignatiót idézett elő azon tény, hogy a Posenbe átszállított fölkelők párjával egymáshoz voltak kötözve , noha 30 gyalogt töltött fegyverrel, s 4 huszár képezi az önkiséretet. Poninski gróf Wreschenben 4 kocsit ajánlott föl a foglyok számára; azonban az ajánlat visszautasittatott.“ Az „Ostd. Ztg“ közli : „A f. hó 8-án Wreschenből ide szállított 11 fogoly között a kék toronyban, s 2 sebesült egyén a katonai kórházban helyeztetett el. Az egyik sebesült helyzete, kinek útközben egyik gyalog katona oldalbordáját a puska agyával beütő, mivel vele összekötözött társával beszélgetett, aggasztó. Azon hír is valósul, miszerint ezen két szerencsétlen, befogatása óta nem kapott fris fehérneműt. Egy a lengyel-orosz határkerületekben közzétett rendelet megparancsolja, hogy a háztartásban, bármely változásnak, rokonok látogatása, cselédek félfogadása stb. által, be nem jelentése 5—100 rubelnyi pénzbírsággal vagy 5—100 kancsuka ütéssel segyítendő meg a házi úron vagy háziasszonyon, amennyiben a följelentés 36 óra alatt nem történt meg az illető polgári vagy katonai hatóságnál. A büntetési rendelet ellen semmi félebbvitelnek sincs helye s az a legközelebbi 3 óra alatt egy vagy más módon végre fog hajtatni. A .Journ.de St. Petersb.“ jelenti, hogy Vilmos badeni herczeg s neje Varsóba utaztak. Varsóból f. hó 14-től kelt levelek szerint Konstantin nagyherczeg Skierniewicébe indult, hihetőleg a harertérre szándékozván. A varsói forradalmi főnök megtilta a Wielopolski Zsigmond által terjesztett fölirat aláírását, Pozycky államtanácsos beadó lemondását. A lemondott tag a conservativ párthoz tartozik. Táviratok: Páris,mart. 17. A „Nation“ tudni akarja,hogy Metternich a császárnál oly érzületet talált, mely megfelel azon gondolatnak, melyet Párisból Lengyelországra vonatkozólag jelentett. Austriát szabadelvű magatartása rendkívül közel hozta Francziaország politikájához. Páris, márt. 18. A senatus mai ülésében folytattaték a lengyelügyi vita. W ae wski tiltakozik Laroche Maquelein azon állítása ellen, hogy a lengyelek kormányozhatlanok, és hogy a lengyel nemzet föloszlatását maga okozta. Napoleon herczeg :A lengyel mozgalom nem forradalmi. III. Napoleon kormánya alatt nem szabad az 1815-ki szerződések mellett lelkesülni , arról csak azért szólhatunk, hogy azokat átkozzuk. Oroszország Francziaországot a Kelet miatt Angliával egyenetlenségbe hozni törekszik. Austria magatartása meglepő is, de megnyugtató is. Sajnos volnna a lengyeleknek resignatiót ajánlani. A császár korai lángelméje teljes erejében van; tekintélyünk nagy. Megérkezett a pillanat a cselekvésre. — Billault a viták elnapolását kívánja, hogy a kormány az ejtett eszélytelen szavakra válaszolhasson. Turin, mart. 17. A kamra a Lengyelország tárgyábani vitát csütörtökre tűzte ki. Róma, mart. 16. A tegnap tartott allocutióban ő szentsége sajnálkozását fejezi ki az egyház szomorú viszonyai felett Mexikóban. Lengyelországra vonatkozólag monda, hogy ennek mostani szomorú viszonyai érdekeltségét felkelté. Szükségét éreztük annak, mondá a pápa, hogy gondoskodjunk ezen országról néhány egyházkerületek megürídése miatt, hogy a püspökök a vallást megtarthassák, hogy az azt fenyegető roszat és veszélyeket eltávolítsák. A ,,Sürgöny“ magántáviratai. Krakó, mart. 19. Az oroszok tegnap este Dzialoczyce, Jendzejow és Pinczow-ban álltak. A főerő, Schachowski és Uschakow alatt, Miechow és Kielcében van. Frankfurt, mart. 19. A mai „Europe“ állítólag hiteles felvilágosításokat közöl Metternich hg. utazásának eredményéről. — E szerint elvileg elhatároztatott a nyugati hatalmakkal együttes eljárás. Metternich mart. 19-én kiterjedt meghatalmazással ellátva visszatérvén Párisba, kijelentendi Austria nevében, hogy hozzájáruland mindazon lépésekhez, melyek iránt a nyugati hatalmak egyetértésre jutandnak. New-York, mart. 7. Springfieldnél, Tennesseeben, a unionisták a confederáltak által, egy egész napon át tartott csatában megverettek. — *Az unionisták gyalogsága majdnem teljesen megsemmisittetett. Gazdasági és kereskedelem. Győr, mart. 14. A mai hetivásár a behozatal tekintetéből valamivel gyengébb volt mint az elöbbeni, azonban az árak ugyanazok maradtak, csakhogy sem a fogyasztók, sem a kereskedők nem vásárolnak, csupán a gazdák részéről kerestetik a vetni való tavaszi gabna, s kivált a bükköny, melynek ára rövid idő alatt több mint 1 forinttal emelkedett. Az időjárás tavaszias, s néhány napig tartó langy esőzés a gazdákat szép reménynyel kecsegteti. Eiszállittatott búza 2072 m., rozs 797 nyérő,árpa 940 mése, zab 1004 mérő, köles 68 mérő, bab 111 mérő, kukoricza 619 mérő, burgonya 336 zsákkal. Az árak következők : Egy a. m. tiszta b. 4—4 ft 20 kr, közönséges 3 ft 40-1 80 kr, kétszeres 2 ft 80 kr—3 ft, rozs 2 ft 40 — 65 kr, árpa 1 ft 60 — 85 kr, zab 1ft 50— 70 kr, kukoricza uj 2 ft 10—30 kr, köles 1 ft 80 —2 ft 10 kr, széna egy mázsa 80 kr—1 ft, bor egy akó uj 4 ft 50 kr—6 ft, bükköny 3 ft 60 kr—4 ft, bab 2 ft 50—70 kr, burgonya zsákja 90 kr—1 ft 30 kr. Felelős szerkesztőVÉRTEI ERNŐ Színházi előadás március 20. Nemzeti színház. A völgy lilioma. Dráma 5 felv. Budai népszínház. A falusiak. Vígjáték 3 felv. Pesti német színház. Der Troubadour. ______________stpdrin 4 Anfzügen._____________ Távirati tudósítás a bécsi börzéről martius 19-ről. 5°/n Metalliques 74.60; nemzeti kölcsön 81.15; bankrészvények 796; hitelintézeti részvények 213.40 ezüst-agio 113.50; londoni váltók 1147 0 arany dbja 543 Va.____________________