Sürgöny, 1863. március (3. évfolyam, 65-73. szám)

1863-03-20 / 65. szám

tendővel ezelőtt, mikor Magyarországban az osztrák váltótörvény volt alkalmazásban, és egész Európában a hitel megrendült, akkor természetesen senkinek se jutott eszébe mondani, hogy a váltótörvények okai, ha­nem a világ más körülményei, melyett a hitelt megren­dítették. Így van most is a dolog, hogy korántsem an­nak tulajdonítható a Magyarországbani hitel mostani gyenge lábon állása, mert a magyar váltótörvények ho­zattak ismét alkalmazásba, hanem egyéb viszonyoknak, melyek egyátalában súlyosan nehezednek mindnyá­junk vállára. Mert hiszen, hogy a búzának, bornak s más termesztménynek nincs ára, annak természetesen nem a váltótörvény, hanem más az oka. Magam is gon­dolkoztam többször a fölött, hogy mi lehet ennek az oka és midőn közelebbről Pesten igen nagyszerű buká­sok történtek, igen értelmes, vagyonos kereskedőhöz magam részéről azon kérdést intéztem, hogy vajjon mi az oka annak, hogy ilyen régi és jó hírben álló házak buknak? Ő azt felelte: „der leichte Credit und der Luxus“ ; van sok ember, kinek 10.000 ftnyi vagyona van, de önálló kereskedő akarván lenni, kereskedést nyit , az igen könnyű hitel alapján 100, sőt 200,000 ftig viszi. De nem él 10,000 ftnyi tőkéhez képest alkal­mazókig, hanem üzletéhez képest s erre természetesen be kell következni a bukásnak. Előttem az is feltűnt, hogy az osztrák törvénykönyv behozatalának követe­lése épen azon időben esett leginkább, mikor a ma­gyar földhitelintézetet életbe léptetni akarták, és hogy a bécsi bank ugyanazon időben meg kívánta szüntetni a h­telt Magyarországra nézve; valamint az is feltűnt előttem, hogy Ring Áron nagykereskedő úr által elő­adottakban az említtetett fel, hogy a földnek hitele sem­mi és a kereskedelmi hitel az, mi az országot felsegíti; feltűnt annyival inkább, azért, mert valamint a bécsi banknak későbben a neki tett felvilágosításokból kitűnt, hogy partum­untur mentes,úgy most is örömmel tapasztal­tam, hogy a pesti kereskedő testület, mely eddig a tour prix követelte a német váltótörvények behozatalát, alább hangolta követelését, megelégedvén azzal, hogy némely hiányok igazíttassanak ki.Már most ha az áll,hogy nem­csak a pesti kereskedelmi osztály, hanem a többi város tisztelt képviselői is megelégesznek a magyar törvény­nyel, s csak némi módosítását kívánják, az a kérdés, hogy váljon lehetséges e ezen módosításokat úgy eszkö­zölni, hogy azáltal az alkotmányos érzület ellen ne vétsünk, mely minden embernél első kénytelen lenni, s pedig azért, mert ez szellemi, tehát a materializmus­­nál felebbvaló. Csatlakozom e tekintetben Lipov­­niczky­­ nagyméltósága véleményéhez, ki azt mondja, hogy hozassanak alkalmazásba a magyar törvények eziránti intézkedései, s akkor a kereskedelmi osztá­lyok meg lehetnek nyugtatva, mert Magyarországban el fog terjedni a hír, hogy itt az országbírói értekezlet, mely annyi különbféle elemekből, de különösen a nagy­­méltóságú curia tagjaiból állott, megállapodott abban, hogy az e részbeni magyar törvények szigorúan fog­nak alkalmaztatni, melyek által a német váltó-fogság­­törvény pótolva lesz, addig, míg az országgyűlés, mely egyedül van hivatva új törvények alkotására, intézkedni fog. Nem tartóztat az engem vissza, hogy azt mond­ják, miszerint ezek régi törvények. Mert hiszen tapasz­taljuk, hogy mindaddig, míg valamely törvény nincs eltörölve, habár tökéletesen feledékenységbe ment is, felélesztethetik és életbe léptettethetik; példát szol­gáltatnak erre a világ eseményei között az 1815-ki szerződések. Szabó Imre hétszemélynök, Fuchs úr által fel­olvasott utóbbi formuláció szerint, a kereskedők arra látszanak fősúlyt fektetni, hogy a demorális ad­ó igen nagy fokra hágott a magyar törvény uralma alatt. Ezt, azt hiszem, igen könnyen lehetne megc­áfolni nemcsak azok által, miket Zsoldos Ignácz úr m mga ugyanezen kereskedelmi testület munkájából felidézett, a­melynek minden lapjában találunk elég ilyen adato­kat. Mindjárt a bevezetésben előadják, mikép keletke­zett a „Schwindel“, Európa többi részeiből ide szivá­rogva, és így, ha már akkor keletkezett, nem a magyar törvény visszaállítása okozta, hanem az már itt talál­ta. Akkor, midőn a kereskedelmi testület jelentést tett a ministériumhoz, még fönnállott az egyességi eljárás, a­mely bizony nagyon istápolta azon „Schwindel“-t, a­melyre a magyar nyelvben még kifejezést sem tudok, és mintegy törvényes szint adott a kijátszásokhoz a részlelkű­ adósoknak. A magyar törvény visszaállítá­sával ezen jótékonyságtól megfosztatak a „Schwind­­ler“-ek, de egyszerre természetesen nem akartak az igaz útra térni, hanem ál-átruházásokhoz és egyéb ki­játszási módokhoz folyamodtak. Ez megengedem, több esetben sikerült nekik, hanem bizony igen nagyon elő­segítette azt azon átalánosan az országban és az or­szágon kívü­l szándékosan elterjesztett hír, hogy a ma­gyar törvény igen rosz és használhatta. Ennek két irányb­an volt káros hatása, hogy t. i. először a rosz adósok figyelmessé lettek arra, hogy ilyen tekintélyek mondják azt, hogy efféléket büntetlenül lehet tenni, és nagyon szívesen hajlottak erre, és hozzányúltak mind­azon módokhoz, melyek által kijátszhatták a hitelező­ket; más irányban a jólelkű hitelező, ha valami vesz­teség érte, úgy gondolkodott, hogy miután a magyar törvény rosz, nem érdemes költségeket tenni és egy lépést sem tett. Csak közelebb történt két pesti firmá­val, hogy vidéki adósaik megszüntették fizetéseiket és midőn oda mentek, idegen firmát találtak a bolton. Annak következtében, hogy a magyar törvény oly Tosz­nak híreszteltetett, egy lépést sem tettek ; de miután itt Pesten fölvilágosíttattak arról, hogy nem a magyar törvény annak oka, mert a világon egy bíró sem fog hivatalból segíteni, újra tettek kísérletet, összeirattak mindent, nem figyelmezve az ellenmondásokra, igény­perre utasították az állítólagos vevőt, minek üdvös következése az lett, hogy néhány nap múlva megjelen­tek az adósok és kielégítették tartozásukat. Ilyen rosz következése volt annak, hogy oly nagy lárma terjesz­tetett a magyar törvények hiányairól. Az illetők ugyan vigasztalják magukat azzal, hogy ha lármát nem csi­nálnak, épen semmi sem történik a baj orvoslására, de a pesti keresk.­testület, ha használt is ez által, de ártani többet ártott. Szerintük törvényeink főhiánya abban rejlik, hogy a személy-fogság nincs váltó­tör­vényünkben kimondva, a­mint az Európa minden tör­vényében bennfoglaltatik. Az igaz, hogy ezt a ma­gyar törvénykezés nem találta kimondani, de az is igaz, hogy az hazai törvényeinkben rég idő óta életben volt, és Werbőczy hármas könyvében intézkedik arról, hogy a fizetni nem tudó adós személye odaítéltetett és fiscális perekben is, ha a vagyontalanság kitűnik, az illető becsukatással büntettetik, és újabb időben, az 1810: IX. t. czikkben van a mezei rendőrségi törvény, mely az elmarasztalt kártevőt, ha nem bírja a bírságot és kártérítést lefizetni, becsukatni rendeli. Ebből azt látom, hogy minálunk az eszme nem ismeretlen. So­kan azon véleményben vannak, hogy kúriai decisio áll annak ellent, hogy váltóügyekben a személy odaítél­­tethetnék, de a­mennyire nekem búvárkodni sikerült, ily decisio nyomára nem jöttem, mert az alatt azt kell érteni, hogy mindkét tábla egyenlően ítél. Az első ilyen esettudtommal az, hogy 1845-ben a pesti útszék oda ítélte az adós személyét, de a főtörvényszék az esetben nem találta annak helyét, mert a vagyontalanság nem volt kimutatva, de elvileg kimondotta azt. Ugyanazon évben Pozsonyban egy más eset fordult elő; ott kére­tett a személy, de az első bíróság ezt hallgatással mel­lőzte, a főtörvényszék pedig odaítélte, és a hétszemé­lyes tábla, úgy mint az előbbit, ezen ítéletet is megvál­toztatta. Azóta sok idő folyt el, a körülmények meg­változtak, és a magyar törvénykezés visszaállításával ily eset nem adta magát elő, és így a bírák függetlenül ítélhetnek ez iránt. Megvallom, hogy a szerint, mint Werbőczy írja, bajos volna a személyes végrehajtást foganatosítani, de újabb törvények útmutatása mellett, mint a mezei rendőrségnél, lehet alkalmazni, mert az, hogy valaki most tartson magánál valakit, nem czél­­irányos. Egyébiránt elnök ő nmga e kérdést későbbre tűzte ki. Erre következik elnök ő nmgának már egész ter­jedelmében közlött zárbeszéde, mely zajos éljenzéssel, s általános helyesléssel fogadtatván, miután a tett fel­hívásra senki többé szót nem emelt, a gyűlés szét­oszlott. Külföld. ANGOLORSZÁG. A „M. Post“ kijelenti, hogy miután Poroszország igen valószínűleg elállott a febru­á­ri egyezménytől, a lengyel kérdés újra belkérdéssé lett, s megszűnik európai kérdés lenni. A „Daily News“ így ír : „Ha egész Európa ki­jelentené, hogy nem akarja többé eltűrni a lengyelek­nek Oroszország általi kiirtatását, Oroszország elbo­­csátná áldozatát. Ez esetben a kérdés meg lenne oldva, a­nélkül, hogy a háború szükségessé lenne. FRANCZIAORSZÁG: Már táviratilag közlöttük a Lengyelországra vonatkozólag közzétett franczia di­plomatiai okiratok tartalmát. Ezek közöl a közzétett kivonat, Drouyn de Lhuysnek a berlini franczia nagykövet, Talleyrandhoz f. évi febr. 17-től in­tézett sürgönyéből, így hangzik : „Még csak legújabban is szerencsét kívántam Goltz gróf úrnak, ama nyugalomhoz, mely a poseni nagyherezegségben nem szűnt meg uralkodni. Azon értesülések, miket azóta danczigi consulságunktól kap­tam, s azok, miket ön maga küldött hozzám, az izga­tottságnak semmi jelét sem jelölik ki ama tartomány­ban, s nehezen tudom fölfogni ama tekinteteket, melyek a berlini kabinetet arra birhaták, hogy ama semleges­ségből kilépjen, melynek megőrzését a körülmények annak megengedték. Poroszországnak érdekében állott volna — mint nekünk látszik — ezen figyelő magatartáshoz ragasz­kodni mindaddig, mig parancsoló szükség nem kény­­szeríté azt más magatartás fölvételére. Minél nagyobb tartózkodást tanúsított, annál inkább sikerült volna neki korlátozni s visszanyomni ama befolyást, melyet a saját határán túl folyó harcz gyakorolhatna Posen lakosságára. Ellenben minek lehetnének a berlini kabinet által kötött egyezmény hatásai, hanem ha az, miszerint a kedélyeket fölizgassa, s valódi veszélyeket állítson elő ott, a­hol — legalább még most — semmi komoly ne­hézség sem létezett? Azonban — szerintünk — Poroszország határo­zatának legkomolyabb látványa abban áll, miszerint az némileg magát a lengyel kérdést idézi föl. Eddig­­elé a fölmerült mozgalmak nem bátoríttattak föl a tar­tomány s az emigratio notabilitásai által; azok csupán az orosz kormány által elrendelt ujonczozás elleni el­­lentállás jellemével bírtak ; a fölkelés egészen helyhez kötött volt, s a lengyel királyság tartományaiban ma­radt öszpontosítva. Midőn inkább vagy kevésbé közvetlen módon a viszályba beleavatkozik, a berlini kabinet ez által nem csak az Oroszország által létesített rendszabályok iránti felelősséget veszi magára, hanem solidaritás esz­méjét is ébreszti föl, a hajdani Lengyelország külön­böző népe közt. Az ama nemzet különvált tagjait arra látszik föl­hívni, hogy saját egyesülésüket helyezzék a kormá­nyoké ellenébe; szóval, hogy valóban nemzeti fölkelést kísértsenek meg, s ugyanakkor, midőn ekkép haszta­lanul komoly zavarokat okoz magának, oly helyzetet idéz elő, mely már most is nyugtalanság oka, s mely a kabinetekre nézve bonyodalmak kútfejévé lehet.“ Továbbá ama sürgöny kivonata, melyet Drouyn de Lhuys Montebello herczeghez, a sz.­péter­­vári franczia nagykövethez, f. évi febr. 18-án intézett, igy hangzik : „ő felsége kormánya, mind a jelen események előtt, mind azok fölmerülése óta, mindig azon loyáliss őszinte óhajtás által vezéreltetett, hogy — a mennyire tőlünk függ, az orosz kabinetet megkímélje a lengyel ügyekkel együttjáró zavaroktól Nemhogy a kedélye­ket fölizgattuk volna, hanem inkább semmit sem mu­lasztunk el azok csillapítása végett. Lelkiismeretesen hívek lévén egy szabályszerű kormány kötelességei­hez, mindenek előtt a becsülés s barátságnak amaz érzelmei által voltunk lelkesítve, melyek a két kabinet viszonyait több évek óta kormányozzák. Azonban a lengyel kérdés, Francziaországban bármely más kérdésnél inkább bír azon kiváltsággal, hogy az összes pártoknál egyenlően élénk rokonszen­­vet gerjesszen. Azok e tekintetben egyértelműek: a monarchikus s vallásos eszmék legbuzgóbb védőinek modora csak színezetre nézve különbözik a demokratia legszélsőbb közlönyeiétől. Mit helyezhetünk mi oly nyilatkozatok ellenébe, melyek a közjog terére helyzik magukat, s melyek csupán annak legkétségtelenebb elveit igénylik visz­­sza? Nem csak hogy fegyvertelenek vagyunk ilynemű iratok ellenében, hanem magunk is a közvéleményből merítvén erőnket, kénytelenek vagyunk tekintetbe venni oly érzelmeket, melyek számos évek óta az or­szágéi. Európának a bécsi congressusban összegyűlt kép­viselői is érték ennek benyomását, s azt bizonyos mérvben elfogadták, midőn Lengyelországnak, mint gondoskodásuk egyik legfőbb tárgyának bajait orvo­solni igyekezvén, az új politikai rendszer alapjául szolgálandó általános okmány élére ama kikötéseket helyzék, melyek azzal összekapcsolák azon ország sorsát. Egyébiránt én megmondom Oroszország követé­nek, hogy mi híven ragaszkodandunk az elénk kije­lölt magatartáshoz, hogy legálisan teljesítendjük ama kötelességeket, melyek a sz.-pétervári kabinetteli vi­szonyaink barátságos természetéből erednek, s végre hogy nem szünendünk meg a mérsékletet ajánlani s hangosan kárhoztatni mindazt, mi anarchicus s forra­dalmi eljáráshoz s kísérlethez hasonlitna; azonban nem titkolom el Budberg úrtól, hogy akaratunk elle­nére az események mindinkább zavarba hozóbbakká lehetnének, hogy a közérzület nyomása annál erősebbé lenne, minél nagyobb komolyságot vennének föl az események, s hogy óhajtanunk kell, miszerint azon eszközökben, mikhez az orosz kormány folyamodandik, semmise tegye állásunkat nehezebbé, a sz.-pétervári kabinet, min magunk s Európa irányában. Sándor császár trónrajutása óta Oroszországban nagy haladások létesültek. Mi elsők voltunk, kik azo­kat helyeseltük s kik hódolattal méltányoltak egy szabadelvű politikát. Mindaz, mit ezen hatalmasság az újkori polgárosodás utján kezdett , azt közelebb hozá Francziaországhoz s a két ország kötelékeit szo­rosabbra fűzé. Szintén szerettük remélni, hogy szintúgy Lengyelország, mint Oroszországra nézve, az uj uralom helyrehozó uralom leend. Ha ama remények, miket a sz.-pétervári kabinet gerjesztett, nem létesülnének; különösen ha a jelen komoly körülmények közt az el­lenzésbe helyezné magát ama közvéleménynyel, mely szintoly kitartó, mint Lengyelország szerencsétlensé­gei, az önmagára s miránk nézve is oly fájdalmas helyzetet állítna elő, mely iránt különösen hosszasan kelle értekeznem Budberg báróval. Ön maga is — her­­czeg úr — sziveskedendik ezen tekinteteket venni Gorisakoff herczeggeli beszélgetéseinek zsinórmérté­kéül. Ön nem fog attól eltitkolni oly észrevételeket, miket lehetetlen nem tennünk, se az azok által ránk szabott tartózkodó magatartást, s remélni kívánom, hogy ő méltányla adja nyilatkozataink őszinteségét.“ A császár diplomatiai ügynökeihez intézett kör­levél f. é. mart. - ről így hangzik : „Uram! Midőn a jelen zavarok Lengyelországban kiütöttek, azok még akkor csupán egy anormál hely­zetben létesített beligazgatási rendszabály elleni ellent­­állás jellemével bírtak. Ama kérelmetlen helyzet, melyben az ország egy idő óta volt, kétségkívül nö­velő ezen válság komolyságát s h­orderejét. Mind­emellett is az tisztán helyhez kötött maradt a Porosz é­s Oroszország közt kötött egyezmény aláíratása előtt. Azonban nemzetközi tény tárgyává válván, a kérdés megváltoztató természetét, s a kabinetek ezen rendezkedés méltánylására lőnek fölhíva. Csakhamar értesültünk a britt felsége kormányának hangulatáról, a miniszerelnöknek az angol parlament előtt tartott beszé­déből, s az austriai udvarnak egy, Galicziábani maga­tartására vonatkozó közlése azon hitre jogosított föl bennünket, hogy ezen hatalmasság érzülete nem áll tá­vol a miénktől. Azonban mégis úgy látszott nekünk, hogy előle­­ges egyetértés lenne óhajtandó, mielőtt a porosz kor­mánynál valamely hivatalos lépés létetnék. Meg vol­tunk róla győződve, hogy azon észrevételek, miket a 3 kabinet külön-külön Berlinbe eljuttatni jogosnak s hasznosnak tartott, szintoly jogosak s még hasz­nosabbak lennének, ha ugyanazonos kifejezésekkel egyszerre juttatnának el oda, hogy egy ily alakban előterjesztett ítélet jogosultabb lenne, s hogy végre maga annak szüksége, miszerint a mindegyik fél saját eszméinek közös kifejezés adassék, a mérséklet s rész­­rehajlatlanságnak biztosítéka lenne. A britt felsége kormánya nem járult ama lépés­hez, mit megtenni hajlandók voltunk. Austria maga részéről noha elfogadó gondolkozás­módunkat, azt hive, hogy nincs joga hivatalosan kárhoztatni egy oly egyez­ményt, mely iránt eleinte csupán a solidaritás vissza­utasítására szorítkozott. A dolgok ily helyzetében a császár kormánya nem foganatosíthat többé egy oly javaslatot, mely egyetértést tett föl. Mindemellett is okaink voltak re­mélni, hogy a sz.­pétervári egyezmény aláírása által előidézett hatás nem lesz egészen elveszve, s hogy a két szerződő fél tekintetbe veendi az ezen rendezkedé­­sek által előidézett észrevételek egyértelműségét. A­mi minket illet, mi folyvást az érdek azon fo­kával kisérendjük ezen eseményeket, melyet azok mél­tán gerjeszthetnek. Kötelességeink e tekintetben ösz­­hangzanak a velünk ugyanazon helyzetben levő többi nagyhatalmasságokéval. Egyébiránt az általunk oly czélból megkísérlett törekvések, hogy a kabinetek minden lépése előleges egyetértésnek rendeltessék alája, tanúsítják egy oly ügy irányábani érzelmeinket, mely részünkről se külön politikát, se elszigetelt mű­ködést nem von maga után.“ A „France“ szerint egy fontos sürgöny érkezett Bécsből Párisba, mely a senatus vitái folytában tár­gyaltatni fog. OLASZORSZÁG: Az „Europe“ egy oly sürgöny tartalmát közli, melyet Pasolini febr. 19-én intézett Nigrához, s melyet ez utóbbinak Drouyn de Lhuys előtt föl kelle olvasnia. Pasolini ezen ok­iratban kijelenti, hogy Sartiges nem híven adta vissza a köztük folyt beszélgetés értelmét. Szerinte az olasz kormány, nemhogy non possumussal utasítná vissza a franczia ajánlatokat, hanem inkább kész azo­kat gondosan megvitatni, azonban nem bocsátkozha­­tik egyezkedésbe a kormány, parlament s nemzet által közös egyetértéssel szentesített elvek iránt. NÉMETORSZÁG: Az „Europe“ számos részlete­ket hoz Metternich útjára vonatkozólag. Szerinte az austriai kabinet hívta volna ama diplomatát Bécsbe, a Francziaország s Austria közti szövetség lehetőségé­­nek tárgyalása végett. OROSZORSZÁG. A „France“ szerint legközelebb Párisban egy röpirat jelent meg, mely bizonyosan nagy sensatiót fog előidézni. A röpirat czíme : „Lengyelor­szág fölhívása Austria­ s Francziaországhoz!“ szerzője T­a­n­s­k­i József. A szerző a kérdést új szempontból tekinti. Anna jós­szavakra emlékeztet, miket P­a­s­k­i­­ewich herczeg halála előtt mondott: „Konstanti­­nápolyba Bécsen keresztül lehet eljutni,é s kifejti, hogy Austriának szintúgy érdekében áll, mint Fran­­cziaországnak, Lengyelország helyreállítása. A „Pr.“-nek Krakkóból f. hó 18-ról távirják : „Langiewitz dictátor főhadiszállása tegnap éjjel Chrobrzében, W­i­e­­­o­p­o­­­s­k­i marquis kastélyában volt. — Padlewski 12-én csapatjával, egy szeren­csés harcz után, átkelt a Narewen. Varsóból határo­zottan jelentik, hogy a helyhatósági tanács összes tagjai beadták lemondásukat, valamint a nemességi marsall, Starzewski gróf is. A grodnói vajdaság­ból jelentik, hogy Nazim­o­ff kormányzó parancsára, Lithvániában 300 földbirtokos fogatott be. Rudnicki­­nál — Vilna közelében — az oroszokkal ütközet volt, a fölkelőkre nézve kedvező eredménynyel.“ A „Pos. Ztg“ Wreschenből f. hó 10-ről jelenti : „A fölkelés irányában ellenséges körökben is méltó indignatiót idézett elő azon tény, hogy a Posenbe át­szállított fölkelők párjával egymáshoz voltak kö­tözve , noha 30 gyalog­t töltött fegyverrel, s 4 huszár képezi az önkiséretet. P­o­n­i­n­s­k­i gróf Wreschenben 4 kocsit ajánlott föl a foglyok számára; azonban az ajánlat visszautasittatott.“ Az „Ostd. Ztg“ közli : „A f. hó 8-án Wreschen­ből ide szállított 11 fogoly közöt­t a kék­ toronyban, s 2 sebesült egyén a katonai kórházban helyeztetett el. Az egyik sebesült helyzete, kinek útközben egyik gya­log­ katona oldalbordáját a puska agyával beütő, mivel vele összekötözött társával beszélgetett, aggasztó. Azon hír is valósul, miszerint ezen két szerencsétlen, befoga­­tása óta nem kapott fris fehérneműt. Egy a lengyel-orosz határ­kerületekben közzétett rendelet megparancsolja, hogy a háztartásban, bármely változásnak, rokonok látogatása, cselédek félfogadása stb. által, be nem jelentése 5—100 rubelnyi pénzbírság­gal vagy 5—100 kancsuka ütéssel segyítendő meg a házi úron vagy házi­asszonyon, a­mennyiben a följe­lentés 36 óra alatt nem történt meg az illető polgári vagy katonai hatóságnál. A büntetési rendelet ellen semmi félebbvitelnek sincs helye s az a legközelebbi 3 óra alatt egy vagy más módon végre fog hajtatni. A .Journ.de St. Petersb.“ jelenti, hogy Vilmos badeni herczeg s neje Varsóba utaztak. Varsóból f. hó 14-től kelt levelek szerint Kon­stantin nagyherczeg Skierniewicébe indult, hihető­leg a harertérre szándékozván. A varsói forradalmi fő­nök megtilta a Wielopolski Zsigmond által ter­jesztett fölirat aláírását, P­o­z­y­c­k­y állam­tanácsos beadó lemondását. A lemondott tag a conservativ párt­hoz tartozik. Táviratok: Páris,mart. 17. A „Nation“ tudni akarja,hogy Metternich a császárnál oly érzületet talált, mely meg­felel azon gondolatnak, melyet Párisból Lengyelország­ra vonatkozólag jelentett. Austriát szabadelvű maga­tartása rendkívül közel hozta Francziaország politiká­jához. Páris, márt. 18. A senatus mai ülésében foly­­tattaték a lengyelügyi vita. W a­­­e w­s­k­i tiltakozik La­­roche Maquelein azon állítása ellen, hogy a lengyelek kormányozhatlanok, és hogy a lengyel nemzet fölosz­­latását maga okozta. Napoleon herczeg :A lengyel mozgalom nem forradalmi. III. Napol­eon kormánya alatt nem szabad az 1815-ki szerződések mellett lel­kesülni , arról csak azért szólhatunk, hogy azokat át­kozzuk. Oroszország Francziaországot a Kelet miatt Angliával egyenetlenségbe hozni törekszik. Austria magatartása meglepő is, de megnyugtató is. Sajnos volnna a lengyeleknek resignatiót ajánlani. A császár kora­i lángelméje teljes erejében van; tekintélyünk nagy. Megérkezett a pillanat a cselekvésre. — Billault a viták elnapolását kívánja, hogy a kormány az ejtett eszélytelen szavakra válaszolhasson. Turin, mart. 17. A kamra a Lengyelország tár­­gyábani vitát csütörtökre tűzte ki. Róma, mart. 16. A tegnap tartott allocutióban ő szentsége sajnálkozását fejezi ki az egyház szomorú viszonyai felett Mexikóban. Lengyelországra vonatko­zólag monda, hogy ennek mostani szomorú viszonyai érdekeltségét felkelté. Szükségét éreztük annak, mon­­dá a pápa, hogy gondoskodjunk ezen országról néhány egyházkerületek megüríd­ése miatt, hogy a püs­pökök a vallást megtarthassák, hogy az azt fenyegető roszat és veszélyeket eltávolítsák. A ,,Sürgöny“ magántáviratai. Krakó, mart. 19. Az oroszok tegnap este Dzialoczyce, Jendzejow és Pinczow-ban álltak. A fő­erő, Schachowski és Uschakow alatt, Mie­­chow és Kielcében van. Frankfurt, mart. 19. A mai „Europe“ állítólag hiteles felvilágosításokat közöl Met­ternich hg. utazásának eredményéről. — E szerint elvileg elhatároztatott a nyugati hatal­makkal­ együttes eljárás. Metternich mart. 19-én kiterjedt meghatalmazással ellátva visszatérvén Párisba, kijelentendi Austria nevében, hogy hoz­­zájáruland mindazon lépésekhez, melyek iránt a nyugati hatalmak egyetértésre jutandnak. New-York, mart. 7. Springfieldnél, Ten­­nesseeben, a unionisták a confederáltak által, egy egész napon át tartott csatában megveret­tek. — *Az unionisták gyalogsága majdnem tel­jesen megsemmisittetett. Gazdasági és kereskedelem. Győr, mart. 14. A mai hetivásár a behozatal tekin­tetéből valamivel gyengébb volt mint az elöbbeni, azonban az árak ugyanazok maradtak, csakhogy sem a fogyasztók, sem a kereskedők nem vásárolnak, csupán a gazdák ré­széről kerestetik a vetni való tavaszi gabna, s kivált a bükköny, melynek ára rövid idő alatt több mint 1 forinttal emelkedett. Az időjárás tavaszias, s né­hány napig tartó langy esőzés a gazdákat szép remény­nyel kecsegteti. Eiszállittatott búza 2072 m., rozs 797 nyérő,­árpa 940 mése, zab 1004 mérő, köles 68 mérő, bab 111 mérő, kukoricza 619 mérő, burgonya 336 zsákkal. Az árak következők : Egy a. m. tiszta b. 4—4 ft 20 kr, közönséges 3 ft 40-1­ 80 kr, kétszeres 2 ft 80 kr—3 ft, rozs 2 ft 40 — 65 kr, árpa 1 ft 60 — 85 kr, zab 1­­ft 50— 70 kr, kukoricza uj 2 ft 10—30 kr, köles 1 ft 80 —2 ft 10 kr, széna egy mázsa 80 kr—1 ft, bor egy akó uj 4 ft 50 kr—6 ft, bükköny 3 ft 60 kr—4 ft, bab 2 ft 50—70 kr, burgonya zsákja 90 kr—1 ft 30 kr. Felelős szerkesztőVÉRTEI ERNŐ Színházi előadás március 20. Nemzeti színház. A völgy lilioma. Dráma 5 felv. Budai népszínház. A falusiak. Vígjáték 3 felv. Pesti német színház. Der Troubadour. ______________stpdrin 4 Anfzügen._____________ Távirati tudósítás a bécsi börzéről martius 19-ről. 5°/n Metalliques 74.60; nemzeti kölcsön 81.15; bankrészvények 796; hitelintézeti részvények 213.40 ezüst-agio 113.50; londoni váltók 1147 0 arany db­ja 5­4­3 Va.____________________

Next