Sürgöny, 1863. május (3. évfolyam, 99-123. szám)
1863-05-30 / 122. szám
Harmadik évi folyam. 122. - 1863. Szerkesztő-hivatal: Baritok-tere 7. sz. a. földszint. Kiadó-hivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó- hivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhos,hordva- s Vidékre, naponkint portán félévre 850 kr. , Félévre 100 forint Negyedévre 4 60 , Negyedévre 6 . Előfizethetni „SÜRGÖNY“-re. Május júniusi 2 hóra 3 ft 40 kr. Május-juliusi V» évre 5 ft. -A. „Sürgöny“ kiadó hivatala. HIVATALOS RÉSZ. A kassai cs. kir. országos pénzügyigazgatósági osztály rendelkezés alatt lévő Grössl Antalt, Forstinger Józsefet, Steininger Ferenczet, Törek Antalt és ideiglenes rendelkezési állapotban lévő I. osztálya adószámvevői segédhivatalnok Saaberg Ferenczet, III. osztályú adóhivatali segédhivatalnokokká kinevezte. «HIVATALOS RÉSZ. Az Országbíró beiktatásának ünnepére. (Folytatás.) Országbíró Ur Ő nmlgát legelső Lonovics József érsek ur ő nmlga a k. Cukas illetőleg a Hétszemélyes Tábla nevében következő fényes beszéddel üdvözlé: Nagyméltóságú gróf s országbíró úr! Tisztem s az ősi szokás jogositnak s köteleznek reá, miszerint Excládat Ő cs. s apostoli királyi Felsége kegyelméből minap nyert országbírói magas méltósága elfoglalásának mai ünnepélyén a főmért. kir. Cáriénak, különösen pedig a femért, hétszemélyes táblának nevében s részéről üdvözöljem; — miként üdvözlöm is azon tisztelettel, melylyel úgy érdemdús s bonszelte magasztalt és ünnepelt személyének, mint országos méltóságának mindnyájan egyaránt tartozunk s őszintén s örömest hódolunk ; — üdvözlöm azon bizalommal, melyet iménti megható, biztató s lelkesítő szavai, nemes jelleme, s a trón és hon iránti törhetlen hűségéről tanúskodó egész múltja bennünk keltenek ; és miután jelen honi súlyos viszonyaink közt ezen kegyelmes kinevezésből s ennek következtében Excellentiádnak közénk jöveteléből még egy derültebb jövőnek mosolygó reménysugára is csillámlik elénk, üdvözlöm azon hasadni örömmel is, melylyel fogadá egykor igen nehéz napjaiban Róma tanácsa a csatamezéről csüggedten hazatért consult, köszönvén neki, „quod de republica non desperasset.“ Hogy iménti nyilatkozata szerint Excellentiád a királyi kegyelmes kinevezés elfogadására magát aggódva szánta el, ebbeli habozása ugyan ismeretes szerénységének, végelszánása pedig hazadui áldozatkészségének újabb fényes tanúságául szolgál; azonban nem tartózkodom Exclád megnyugtatására felemlítni azt, hogy a mint nagynevű s felejthetlen elődje, gróf Apponyi György Excia leléptének döbbentő hire hozzánk érkezett, az átalános fájdalom közepette is az Exclád neve köztünk szertezengvén, tisztelt személye az utcaság tekintetében a közsejtelem, óhajtás s remény tárgya lett. És méltán is, mert habár átalában helyes lehet is a római írónak ama mondása: „Vivorum ut magna admiratio, ita censura difficilis est azonban a főmért, királyi Curiának Excitád iránti tiszteletét ugyanazon kitűnő tulajdonok s érdemek szülték s igazolják, melyeket egykor benne a történelem nyomán a maradék is ismerni, hirdetni, magasztalni fog, s melyeknél fogva tűrnie kell, ha reá alkalmazom, mit egy ma is élő jeles államföldról angol életirója mond : „Senki sem ismeri őt, úgymond, a nélkül, hogy ne szeretné, és senki sem nevezi őt a nélkül, hogy ne dicsőítené.“ S csakugyan jól tudjuk, mint szánta Exclád magit még élte virágszakában azon nyilvános pályára, mely szép, fontos s ragyogó, de darabos s tövisekkel hintve lévén, a rajta futóknak többnyire csak ama dicsőség bervatag babérját, s ama tünékeny népszerűség ösztövér bérét nyújtja, melyre ma is oly igen rá illik ama régi panasz : „Breves et infausti populi amores.“ — Exclud eme rögös pályán ösztönöz a hazadus kötelesség érzetében, jutalmát e kötelesség hit teljesítésének öntudatában keresvén, a nemzet törvényhozó tanácsában részint mint megyei követ, részint mint honnagy hétszer fáradozott, mindig ugyanazon zászló alatt, ugyanazon táborban viva, minden korszerű javítást s haladást élénken támogatva; a szélső pártok szenvedélyes követelései s küzdelmei közt mindig középúton járva, s függetlenségét minden irányban óva, mintha csak a nagy történész ama mondatát tűzte volna ki magának alapelvül: „Liceat inter abruptam contumaciam et deforme obsequium pergere iter ambitione et periculis vacuum.“ Halhatlan Széchenyi Istvánunknak meghitt, hőn szeretett barátja, s külföldi, névszerint franczia- s angolországi utazásiban ugyanazon szellemtől vezérlett, ugyanazon czélból fáradozott hű kísérője, itthon magas eszméinek, nagyszerű terveinek érlelésében, rendezésében s valósításában tanácsadója, lelkesítője s segélye lévén, természetes, hogy enyészhetlen érdemeinek, nagyságának s dicsőségének is osztályosa lön. Sőt még 1849 után az alkotmányos élet teljes sivatagsága mellett is talált Exclád lángoló hazadságának gyakorlatára s érvényesítésére tért, módot s alkalmat, éspedig, hogy egyebeket mellőzzek, a ma is örvendetesen virágzó felső-magyarországi bányatársulat folytonos, sikeres s önzetlen vezérletében; a szint oly nagy fontosságú mint jövőjű tiszai vaspálya létesítésében ; nemzeti akadémiánknak, mely benne egyik legbőkezűbb alapítóját s kezdet óta igazgató-tagját tiszteli, eredeti szervezésében, később pedig igen nehéz körülmények közti fentartásában, s legközelebb az oly sokat ígérő nemzeti hitelbank kieszközlésében is. Az emberek, fájdalom, igenis hajlandók magukat s másokat nagyoknak tekinteni, ha romokra hághatnak fel, vagy mert talán árnyékuk kissé hosszabbra nyúlik , pedig a valódi nagyság csak az önmaga által saját erényeiből épített talapzaton állhat, s átalában az erény s érdem terén nem lehet nagy, a mi nem magas. — Exád saját tüzével égvén , tündökölvén, nem tarthat, vagy inkább nem tarthatunk mi attól, hogy fényét más jeles hondak dicsősége csorbíthassa. Hazánk égboltozatja úgyis elég tágas, hogy azon egymás mellett számtalan csillag megférjen, s pályakörét akadálytalanul fossa, egyébként épen az is hazánk különös előnyére s nyereségére fogván szolgálni, ha a jeles s nagy hondak netalántáni sokaságában egyik a másikat, habár csak perczekre is eltakarja s elfelejteti, miként méltán különös nyereségnek tekintik a hajdani irodalom tudós búvárai ama középkori nevezetes palimpsest kéziratokat, melyeknek kártya lapjain egyegy classicus iró vagy szent atya jeles müvének betűi egymás jeles műsorait takarják. Hála tehát érette felséges Urunknak, hogy egy nagy s Exclád által imént oly meleg s méltó szavakban, s oly életben jellemzett férdának leléptével megüresedett országbírói méltóságot Excádban egy köztiszteletű, 8 oly férduval sietett kegyelmesen betölteni, kinek személyes becsét szintúgy, mint jeles elődjéét még népünk őskoráig felnyaló fényes nemzetsége is különösen kitünteti, miként szokta legsikerültebb festményeknek is nem ugyan belértékét s művészeti becsét, hanem díszét s szép voltát a keret csínja, alakja s ékessége emelni. T. i. mi magyarok, habár az erényt s érdemet népünk minden közös osztályában egyiránt becsüljük s méltányoljuk, s ekként a főbb polczokon álló hondtársainknál is a döntő súlyt személyes érdemük s alkalmas voltukban helyezzük, de menthetőknek véljük magunkat, ha eme nélkülüzhetlen kellékek mellett őket örömest látjuk még azon halvány, mintegy túlvilági, de tiszteletet gerjesztő fénytől is környezve, melyet nekik nagy őseik hite, neve kölcsönöz; mert mi szeretjük múltúnkat; történelmi diszüi családunk hagyományos érdemiésyében kedvtelten kéjelgünk, s erdődjeiket mintegy nemzetünk ősi, tisztes, házi ponátjai s örnemzeiként tekintvén, úgy képzeljük, mintha ezek, midőn unokáik országos főbb méltóságaink valamelyikét elfoglalják, sírboltjaik repedésein keresztül azt kiáltanák nekik a hajdani britannok hadvezérével: „Ituri in adem et majores vestros et posteros cogitate!“ A római örökbecsű törvénykönyv halhatlan érdemű szerkesztőjének, Ulpiánnak, a birákra vonatkozó ama szavai szerint: „Merito nos quis sacerdotes existimet, justitiam quippe cosimus,ami mindnyájan a jog és törvény őrei, tolmácsai s alkalmazói, s az igazságszolgáltatás papjai lévén, e minőségünkben kérjük Istent, miszerint Excládat felséges Urunk s hazánk további szolgálatára s a kir. Curia örömére s dicsőségére sokáig éltesse, s törekvéseit szent áldásával kísérje a termékenyítse Isten tartsa, vezérelje s boldogítsa felséges Urunk s Királyunkat, és kedves hazánkat , hogy mindig azon bölcs szabályt követi: „baud minor est, quam quaerere virtus parla tueri“. Kiválólag is képesítve látjuk Nmlgodot ezen működésünk közös alapját, s azon lánczolatot, mely minket Nmlgodhoz fűz, képező szabályok csorbítatlan fentartására, akár tekintsük a bíróság vezetésére szükséges kitűnő tulajdonait, milyen a pártatlan igazságszeretet, — vallásos lelkiismeretesség, — kitűnő, a részleteket sem unó munkásság, —akár tekintsük azon széles tapasztalást, s a haza legkülönbözőbb viszonyainak ismeretét, melyektől Nmlgod fénylik. Ott láttak Nmlgodat még mint ifjút a haladásra ébredt nemzet zászlóvivői közt. — Neve ott ragyog az akadémia alapitói sorában. — Beutazta Európát, hogy széles uradalmaiban az okszerű gazdászatot és ipárt meghonosítsa. — Szemléljük majd a törvényhozás, majd az egyletek, majd a helyhatóságok tanácstermeiben. Elnöke nem csak a felső-magyarországi bányatársulatnak, hanem azon inkább a jövőre, mint jövedelemre számított vasúti vállalatnak is, mely mozdonysebességgel viszi a nyugat iparát azon sokáig elfeledett tiszai vidékre, hol Isten, felkent költőnk szavai szerint „Kunság mezein érit kalászt lengetett, Tokaj szőlővesszein nektárt csepegtetett“, hogy a Gondviselés ezen áldásait cserébe visszavigye az ezeket nélkülöző gyárvidékekre. Koránkban mindezek ismerete Nagyméltóságod állásán talán még szükségesebb a tételes jog szakaszaiba elmélyedő búvárkodásnál is. A királyi Curia megszüntetése, és annak iménti újjászületése közt óriási változások jöttek közbe. Míg Magyarországban a föld tulajdona csak a szent koronáé, vagy ennek jogán csak azoké volt, kiket a törvény amannak tagjaiul ismert, amig törvényeinket a kiváltságok szelleme lengé át, mindaddig a sajátlagos magyar jogtudomány a legapróbb részletecskéig nélkülözhetlen is vala, mert a jogkör ennek korlátai közé volt szorítva. Mióta azonban a földesúr és jobbágy közti viszony megszűnt, s igy milliók tulajdont nyertek; — eltöröltetvén az ősiség, behozatván a hitelkönyvek, a birtok biztosabb, de e miatt keresettebbé, s úgyszólván forgóbbá vált; — mióta jogegyenlőség lépett a kiváltságolt állapotok helyébe , azóta a királyi Curiának valamint hatás-, úgy látköre is roppant mérvben szélesült. A polgári élet minden vitás kérdése a legnagyobbtól a legcsekélyebbig, eléje kerül. Ezen tömkelegben az elvonult, habár kitűnő jogtudós a vezérfonalat nem találhatja fel úgy, mint aki a nemzettel élt, tusaiban résztvett, tudományos , hitels egyéb intézetei létesítésén munkálkodott, szóval azon méltóságot, melylyel a Fejedelem Nugdat mint hű fiát megadományozta, méltólag csak az töltheti be, ki az átalakulási korszakban levő nemzeti élet iránt értelemmel és érzelemmel bir. Kelleténél hosszabbra is terjednek üdvözlő szavaim, pedig Nungod politikai múltjáról, bokros érdemeiről, fényes őseiről még — a bevett szokás szerint — nem is szólottam ; ezek azonban úgy is közismeret tárgyai, s mások által többször és ékesebben elmondattak már, mintsem én tudnám elsorolni. Egyet mégis, mint tárgyunkhoz közelebb állót, szabad legyen felemlítenem. Midőn Nugod Sárosmegye gyűlésében nyolszor elnökölt, ünnepélyesen felkéretett a megyei közönség részéről, engedné emlékül arczképét kifüggesztetni, a haza feledetlen nagy fiáéval, Széchenyiével, kivel egykoron Juint Pollux és Castor a haza szellemi és anyagi emelésén együtt munkálkodott. Azon vágyat fejezte ki ezzel a megye, hogy látva ezen csillagokat a honfi, azokhoz, úgy mint a tengeri hajós sajkáját a Dioskurokéhoz, irányozhassa akkor is, midőn a tenger háborog, az égboltozaton vihar dúl, s a biztos révpart csak higgadtság, éber körültekintés, kitűnő munkásság árán érhető el. Noigodban mi szintén bölcs kormányost és kitűnő vezért nyertünk, kit készek vagyunk örömest követni is. Engedje meg Nogod, hogy a kiritélő tábla szíves közreműködését felajánlhassam. Mi Nungodtól érezte kegyes hajlandóságát, a Mindenhatótól pedig azt kérjük, hogy drága életét, egészségét a hazának, családjának, nekünk sokáig megtartsa. Éljen ! Ezen üdvözletre , amlg a következőleg Errd Melczer István személynek az ő mlga a kir. Tábla nevében következőleg kdvözlé őnmagát: Hivatalos állásomnál fogva részesülök azon szerencsében, hogy Nagyméltóságodat székfoglalása alkalmából én is üdvözölhetem. Az öröm őszinteségét, melylyel ebbeli tisztemben eljárok, mérje Nagyméltóságod saját kegyességéhez, melylyel engem az évek hosszú során át, különösen mint megyém főispánja folytonosan kitüntetett. Jelenleg egy, a közügyész terén nevezetes tényezőként működő bírói testület élén Nagyméltóságod munkássága s gondjai részesévé lettem, s most nemcsak magam, de az összes királyi Ítélő tábla érzelmeit tolmácsolhatom. Keblünket — mint illik — mindenek előtt hazafias érzés emeli, megfontolván azon áldozatot, melyet Nagyméltóságod az országbírói hivatal terheinek felvállalása által a közügynek hozott. Ha igaz, hogy minden nemzetet csak gyermekei áldozatkészsége tarthat fenn, azok tevékeny munkálkodása teheti tiszteltté, emelheti fel nagggyá; — úgy tisztelettel kell nagyméltóságod előtt* mindenkinek meghajolni, ki mint szerető férjet, — gondos családfőt, — szenvedélyes gazdát, tevékeny gyárost, annyi nagy vállalat vezérét szemlélte, meggondolván, hogy Nagyméltóságod mindezen úgyszólván, élete céljait képes volt feláldozni lojalitásának és honszeretetének. Példát mutatott Nagyméltóságod, miként kell az egyéni kényelem félretételével, habozás nélkül követni a Fejedelem felhívását, kivált midőn a haza kívánja, hogy annak méltóságai ne csak be legyenek, de méltólag is legyenek betöltve. Nekünk, kik parányi ugyan, de minden erőnket a magyar törvénykezésnek szenteltük, még saját okunk is van örvendezni. Szeretjük hinni, miszerint Nagyméltóságod elhatározására hatott azon óhajtás is, hogy az országnak megtartassanak mostani törvénykezési szabályai mindaddig, míg a törvényhozás helyettük jobbat, államfét nem fog életbe léptetni. Vannak ugyan többen, kik meg nem gondolva, hogy nem csak ezen általuk kicsinylett törvszabályok, de átalában minden törvény iránti tiszteletlenséget olthatnak a nem eléggé szilárd keblekbe; nyilvános megtámadás és magánkérvények burkába öltözött ostrom alá vették az említett művet, annyira, hogy csodálni sem lehetne, ha a kevésbé avatottak elhinnék, mintha ezen szabályok egyébből sem állanának, mint merő gyarlóságokból; holott a megfontolás és mérséklő szellem azok sokkal nagyobb erkölcsi becsét könnyen kimutathatnák. Ezen mű által sikerült ugyanis megszüntetni a jogéletnek a haza kárára beállott pangását, s az általa nyert alapot rendszeres átmenet előtt már most elhagyni, csak isméti jográzkódtatást idézne elő. De különben is tekintve az országbírói értekezlet megtartásának idejét s körülményeit, a fejedelemnek az országgyűléssel ezen modeni szerencsés találkozása, ennek úgy mint alkotójának legszebb diadalát képezi. És ime, ezen mű megőrzése most Nungod kitünően fentartó szellemére van bizva, ki magán élte viszonyai közt szintúgy, mint a közpályán tettes tanusstá, felelt: Méltóságodnak azon igen becses figyelmét, melyet a tettes kir. ítélő tábla nevében is e jelen szives üdvözletével irántam tanusitni szíveskedett, érzékeny köszönettel viszonozva, és mennél nagyobb örömmel szemlélik velem együtt minden jó hazafiak méltóságodat azon szintoly fényes, mint fontos poleton, melynek kitűnő tehetségei, tudománya-, tapasztalása- és buzgalmánál fogva annyi diszt kölcsönöz, s mennél általánosabb a hazában azon tisztelő elismerés, mely a tettea kir. Tábla ernyedetlen szorgalmát kiséri, annál őszintébben kívánom, miszerint Mgodnak, s a bölcs vezérletével oly méltán dicsekvő nagyérdemű testületnek fáradhatlan törekvését Isten áldása mellett ezentúl is folytonosan növekedő siker kövesse. Végül Kiss Andor , maga mint a váltófeltörvényszék elnöke ennek nevében üdvözlé őnmagát, mire ez következőleg válaszolt: Elérzékenyülve fogadom Méligodnak szives, becses üdvözletét, s fogadja Mgod buzgó munkatársaival, a tettes kir. váltó-főtörvényszék érdemes tagjaival együtt irántamni ebbeli figyelméért különös köszönetemet, s engedje reménylenem, miszerint Méltóságod azon őszinte tiszteletet, melylyel kitűnő tehetségei s érdemeinél fogva becses személye iránt már régen méltán viseltetem, irányomban kölcsönös szives hajlandóság- s bizalommal fogja viszonozni. Ezen zárszavak után Országbíró Úr , amaga feloszlatván a gyűlést, az összes jelenlevők éljenzései közt hagyá el a termet. Szombat május 30 Pest, május 29.*) Annak idejében a napilapok által is közzétett m. udvari kanczelláriai rendelet folytán, melylyel a hivatalból megindítandó fenyitő vizsgálat, az ezen intézményt megelőzőleg 1861-től fogva keletkezett csődesetekre is kiterjesztetni határoztatott, mindenekelőtt Pest városa törvényszéke volt az első, melynek tiszti létszáma egyelőre három, vizsgáló bírói minőségben működő taggal szaporíttatott, főleg azért, hogy a hitel ismétt helyreállítására a kellő intézkedések akadálytalanul megtétethessenek. Hogy azonban ezen üdvös rendelet sikeresen s a czélnak megfelelőleg alkalmaztassák, nézetünk szerint szükséges volna a megkezdendő bűnvizsgálat kimerítő s gyors keresztülvitele, ami pedig csak úgy történhetik meg, ha minden vizsgáló bíró mellé egy begyakorolt tollnak adatik, nehogy a különben is nagyon terhes foglalkozás mellett maga a v. biró legyen kénytelen oly dolgokat is tenni, melyek sok időt vesznek igénybe, s egy dijnok által is teljesíthetők; — de nézetünk szerint csaknem elkerülhetlenül szükséges egy tollnok alkalmazása a felveendő jegyzőkönyveknél, már csak azon oknál fogva is, mert így eleje van véve minden visszaélés a gyanúsításoknak, mennyiben a kihallgatandó tanú vagy vádlott felelete, a kihallgatást teendő vizsgáló bíró által, ennek személyes jelenlétében, a tollnoknak fennhangon mondatik toll alá, következőleg a kihallgatást követni szokott úgynevezett hitelesítésnél úgy a vádlott, mint a tanú, vallomását csak nagyon fontos okokból változtathatja meg, miután ez füle hallatára íratott le a kihallgatási jegyzőkönyvbe, mely vele felvétetett, nem egyszer történvén meg ugyanis a múlt rendszer alatt, hogy az időközileg megvesztegetett tanú a körülményekhez képest a vádlott javára vagy hátrányára vallomását a végtárgyalásnál módosította, olykor egészen változtatta is, miáltal a vizsgálat teljesen meghiúsíttatott; de ezen eset csakis úgy, s akkor adta elő magát, midőn az illető v. biró megkeresése folytán a kihallgatást egy vagy másik szolgabirói hivatal tette, ahol személyzet hiányában tollnak is alkalmaztatott; igaz ugyan, hogy némelyek által netán azon ellenvetés is tétezhetik, hogy a magyar törvényes gyakorlat szerint a megyei tisztiügyész mellé sem adatik tollnak, a midőn kihallgatásokat tesz; de nem szabad ám szem elöl téveszteni, miként a vármegyéknél a kihallgatások kevés kivétellel megkeresés útján a csendbiztos vagy szolgabiró által eszközöltetnek, az illető f. ügyész a letartóztatott vádlott pótlólagos kihallgatásán kívül mást nem cselekedvén, mit azonban a városi törvényszékekhez tartozó tiszti ügyész, vagy vizsgáló bíró nem tehet, miután a kihallgatandó egyének mindannyian városi lakosok, s épen ez az ok, hogy főleg Pest városánál úgy megszaporodtak a vizsgálatok. Ezen körülmény eléggé támogatja nézetünket. —s.— Az országos kertészeti társulat csarnoka. Országos kertiparunk előmozdítására a felébresztett nemes verseny mellett főleg egy oly intézet felállítása szolgál, mely úgy a termesztőnek megbízható piaczai szolgáljon, hol termesztménye feleslegét illően, és minden időben elárusíthassa, valamint a fogyasztónak szükségeit csalódás félelme nélkül elégithesse ki. Az orsz. kert. társulat igazgató választmányának sikerült ezen vállalatot az „Országos kertész-társulati csarnok“ nevezet alatt létrehozni, s azt kellőleg felszerelve. évi május hó 1- én a közönség használatára megnyitni. Ezen csarnok, mely a társulat aldunaparti helyiségeiben állíttatott fel, óhajtott czéljának csak úgy felelhet meg, s a ráfordított áldozatok ez iparág felemelésével csak úgy lehetnek gyümölcsözők, hangya kertészettel foglalkozók, valamint a kerti terményeket megszerezni óhajtók a kezdetben levő vállalatot bizalmukkal s részvétükkel támogatni akarják. És e tekintetből, valamint azért is, hogy a nagyközönség e vállalat iránya és feladatáról az egyes részletekben is tájékozva legyen, ide igtatjuk a társulati csarnok ügynökének Pauer Lajos úrnak a választmányhoz elfogadás végett benyújtott következő körlevelét : Van szerencsém az érdekelt 1. közönséget értesítni, hogy az országos magyar kertészeti társulat központi csarnoka t. hó első napján működését megindító; felkérem annálfogva a kertészkedő t. közönséget pártolásra és támogatásra, hogy a csarnok úgy, mint állandó kiállítás, és úgy is, mint a termesztő és fogyasztó közönségnek szolgálatára álló közvetítő intézeti czéljának megfelelhessen. I. Az állandó kiállításban elfogad a csarnok: 1. Zöldségnemüeket. 2. Gyümölcsöt. 3. Dinnyét. 4. Szőlőt, s átalán minden kerti terményt, mely akár jeles fajánál, akár mint újdonság, akár pedig jeles fejlődésénél fogva érdekes vagy tanulságos. — Továbbá 6. A kerti terményeket jeles feldolgozott állapotban, befőzve, szárítva, czukorba rakva stb. 6. Mindennemű kerti eszközt, mintát, rajzot, kerti diszitményt, mely a kertészkedő t. közönség részére érdekes, tanulságos vagy utánzásra méltó. II. A csarnok közvetitő intézete ügynökösködik: 1. A finomabb zöldségekre nézve. 2. Jeles gyümölcsre, hova a dinnye és szőlő soroztaik, megkezdve az első érésű szamóczától, cseresznyétöl a téli gyümölcsig. 3) A gyümölcs és zöldségnemüek bármi módon feldolgozott termékeire, de csak akkor, ha az elkészítés jelessége mellett a kulcsikra és íriszea kiállításra is figyelem fordittatik. 4) Kerti és gazdasági magvakra, melyekből mutatványok beküldése által értesittessék az ügynökség. A gazdasági magvak és gabonaneműek nagybani eladásánál nem szükség az egész mennyiségetbe•) Közöljük e czikket mint egy avatott magán véleményét, illetőleg javaslatát. Sz.