Sürgöny, 1863. május (3. évfolyam, 99-123. szám)

1863-05-30 / 122. szám

Harmadik évi folyam. 122. - 1863. Szerkesztő-hivatal: Baritok-tere 7. sz. a. földszint. Kiadó-hivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó-­­ hivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhos,hordva- s Vidékre, naponkint portán félévre 8­­­50 kr. , Félévre 100 forint Negyedévre 4­­ 60 , Negyedévre 6 . Előfizethetni „SÜRGÖN­Y“-re. Május júniusi 2 hóra 3 ft 40 kr. Május-juliusi V» évre 5 ft. -A. „Sürgöny“ kiadó hivatala. HIVATALOS RÉSZ. A kassai cs. kir. országos pénzügyigazgatósági osztály rendelkezés alatt lévő Grössl Antalt, For­­stinger Józsefet, Stein­inger Ferenczet, Tö­rek Antalt és ideiglenes rendelkezési állapotban lévő I. osztálya adószámvevői segédhivatalnok S­a­a­­­b­e­r­g Ferenczet, III. osztályú adóhivatali segédhivatalno­kokká kinevezte. «HIVATALOS RÉSZ. Az Országbíró beiktatásának ünnepér­­e. (Folytatás.) Országbíró Ur Ő nmlgát legelső L­o­n­o­­vics József érsek ur ő nmlga a k. Cuk­as illetőleg a Hétszemélyes Tábla nevében következő fényes beszéddel ü­dvözlé: Nagyméltóságú gróf s országbíró úr! Tisztem s az ősi szokás jogositnak s köteleznek reá, miszerint Excládat Ő cs. s apostoli királyi Felsége kegyelméből minap nyert országbírói magas méltósága elfoglalásának mai ünnepélyén a főmért. kir. Cáriénak, különösen pedig a femért, hétszemélyes táblának nevé­ben s részéről üdvözöljem; — miként üdvözlöm is azon tisztelettel, melylyel úgy érdemdús s bonszelte magasz­talt és ünnepelt személyének, mint országos méltósá­gának mindnyájan egyaránt tartozunk s őszintén s örömest hódolunk ; — üdvözlöm azon bizalommal, me­lyet iménti megható, biztató s lelkesítő szavai, nemes jelleme, s a trón és hon iránti törhetlen hűségéről ta­núskodó egész múltja bennünk keltenek ; és miután je­len honi súlyos viszonyaink közt ezen kegyelmes ki­nevezésből s ennek következtében Excellentiádnak kö­zénk jöveteléből még egy derültebb jövőnek mosolygó reménysugára is csillámlik elénk, üdvözlöm azon ha­sadni örömmel is, melylyel fogadá egykor igen nehéz napjaiban Róma tanácsa a csatamezéről csüggedten hazatért consult, köszönvén neki, „quod de republica non desperasset.“ Hogy iménti nyilatkozata szerint Excellentiád a királyi kegyelmes kinevezés elfogadására magát ag­gódva szánta el, ebbeli habozása ugyan ismeretes sze­rénységének, végelszánása pedig hazadui áldozatkész­ségének újabb fényes tanúságául szolgál; azonban nem tartózkodom Exclád megnyugtatására felemlítni azt, hogy a mint nagynevű s felejthetlen elődje, gróf Ap­­ponyi György­­ Excia leléptének döbbentő hire hoz­zánk érkezett, az átalános fájdalom közepette is az Exclád neve köztünk szertezengvén, tisztelt személye az utcaság tekintetében a közsejtelem, óhajtás s re­mény tárgya lett. És méltán is, mert habár átalában helyes lehet is a római írónak ama mondása: „Vivorum ut magna ad­­miratio, ita censura difficilis est azonban a főmért, királyi Curiának Excitád iránti tiszteletét ugyanazon kitűnő tulajdonok s érdemek szülték s igazolják, me­lyeket egykor benne a történelem nyomán a maradék is ismerni, hirdetni, magasztalni fog, s melyeknél fogva tűrnie kell, ha reá alkalmazom, mit egy ma is élő je­les államföldról angol életirója mond : „Senki sem is­meri őt, úgymond, a nélkül, hogy ne szeretné, és senki sem nevezi őt a nélkül, hogy ne dicsőítené.“ S csakugyan jól tudjuk, mint szánta Exclád ma­git még élte virágszakában azon nyilvános pályára, mely szép, fontos s ragyogó, de darabos s tövisekkel hintve lévén, a rajta futóknak többnyire csak ama di­csőség bervatag babérját, s ama tünékeny népszerű­ség ösztövér bérét nyújtja, melyre ma is oly igen rá illik ama régi panasz : „Breves et infausti populi amo­­res.“ — Exclud eme rögös pályán ösztönöz a hazadus kötelesség érzetében, jutalmát e kötelesség hit teljesí­tésének öntudatában keresvén, a nemzet törvényhozó tanácsában részint mint megyei követ, részint mint honnagy hétszer fáradozott, mindig ugyanazon zászló alatt, ugyanazon táborban viva, minden korszerű ja­vítást s haladást élénken támogatva; a szélső pártok szenvedélyes követelései s küzdelmei közt mindig kö­­zépúton járva, s függetlenségét minden irányban óva, mintha csak a nagy történész ama mondatát tűzte vol­na ki magának alapelvül: „Liceat inter abruptam con­tumaciam et deforme obsequium pergere iter ambitione et periculis vacuum.“ Halhatlan Széchenyi Istvánunknak meghitt, hőn szeretett barátja, s külföldi, névszerint franczia- s an­­golországi utazásiban ugyanazon szellemtől vezérlett, ugyanazon czélból fáradozott hű kísérője, itthon magas eszméinek, nagyszerű terveinek érlelésében, rendezé­sében s valósításában tanácsadója, lelkesítője s segé­lye lévén, természetes, hogy enyészhetlen érdemeinek, nagyságának s dicsőségének is osztályosa lön. Sőt még 1849 után az alkotmányos élet teljes si­­vatagsága mellett is talált Exclád lángoló hazadságá­­nak gyakorlatára s érvényesítésére tért, módot s alkal­mat, és­pedig, hogy egyebeket mellőzzek, a ma is ör­vendetesen virágzó felső-magyarországi bányatársulat folytonos, sikeres s önzetlen vezérletében; a szint oly nagy fontosságú mint jövőjű tiszai vaspálya létesíté­sében ; nemzeti akadémiánknak, mely benne egyik legbőkezűbb alapítóját s kezdet óta igazgató-tagját tiszteli, eredeti szervezésében, később pedig igen ne­héz körülmények közti fentartásában, s legközelebb az oly sokat ígérő nemzeti hitelbank kieszközlésében is. Az emberek, fájdalom, igenis hajlandók magukat s másokat nagyoknak tekinteni, ha romokra hághat­nak fel, vagy mert talán árnyékuk kissé hosszabbra nyúlik , pedig a valódi nagyság csak az önmaga által saját erényeiből épített talapzaton állhat, s átalában az erény s érdem terén nem lehet nagy, a mi nem ma­gas. — Exád saját tüzével égvén , tündökölvén, nem tarthat, vagy inkább nem tarthatunk mi attól, hogy fé­nyét más jeles hondak dicsősége csorbíthassa. Hazánk égboltozatja úgyis elég tágas, hogy azon egymás mel­lett számtalan csillag megférjen, s pályakörét akadály­talanul fossa, egyébként épen az is hazánk különös elő­nyére s nyereségére fogván szolgálni, ha a jeles s nagy hondak netalántáni sokaságában egyik a másikat, ha­bár csak perczekre is eltakarja s elfelejteti, miként méltán különös nyereségnek tekintik a hajdani iroda­lom tudós búvárai ama középkori nevezetes palimpsest kéziratokat, melyeknek kártya lapjain egyegy classicus iró vagy szent atya jeles müvének betűi egy­más jeles mű­sorait takarják. Hála tehát érette felséges Urunknak, hogy egy nagy s Exclád által imént oly meleg s méltó szavak­ban, s oly életben jellemzett férdának leléptével meg­üresedett országbírói méltóságot Excádban egy köztisz­teletű, 8 oly férduval sietett kegyelmesen betölteni, ki­nek személyes becsét szintúgy, mint jeles elődjéét még népünk őskoráig felnyaló fényes nemzetsége is különö­sen kitünteti, miként szokta legsikerültebb festmények­nek is nem ugyan belértékét s művészeti becsét, ha­nem díszét s szép voltát a keret csínja, alakja s ékes­­sége emelni. T. i. mi magyarok, habár az erényt s érdemet né­pünk minden közö­­s osztályában egyiránt becsüljük s méltányoljuk, s ekként a főbb polczokon álló hondtár­­sainknál is a döntő súlyt személyes érdemük s alkal­mas voltukban helyezzük, de menthetőknek véljük ma­gunkat, ha eme nélkülüzhetlen kellékek mellett őket örömest látjuk még azon halvány, mintegy túlvilági, de tiszteletet gerjesztő fénytől is környezve, melyet ne­kik nagy őseik hite, neve kölcsönöz­; mert mi szeretjük múltúnkat; történelmi diszüi családunk hagyományos ér­demiés­yében kedvtelten kéjelgünk, s erdődjeiket mint­egy nemzetünk ősi, tisztes, házi ponátjai s örnemzei­­ként tekintvén, úgy képzeljük, mintha ezek, midőn unokáik országos főbb méltóságaink valamelyikét el­foglalják, sírboltjaik repedésein keresztül azt kiálta­nák nekik a hajdani britannok hadvezérével: „Ituri in ad­em et majores vestros et posteros cogitate!“ A római örökbecsű törvénykönyv halhatlan érde­mű szerkesztőjének, Ulpiánnak, a birákra vonatkozó ama szavai szerint: „Merito nos quis sacerdotes existi­­met, justitiam quippe cosimus,a­mi mindnyájan a jog és törvény őrei, tolmácsai s alkalmazói, s az igazság­szolgáltatás papjai lévén, e minőségünkben kérjük Is­tent, miszerint Excládat felséges Urunk s hazánk to­vábbi szolgálatára s a kir. Curia örömére s dicsőségére sokáig éltesse, s törekvéseit szent áldásával kísérje a termékenyítse­­ Isten tartsa, vezérelje s boldogítsa felséges U­­runk s Királyunkat, és kedves hazánkat , hogy mindig azon bölcs szabályt követi: „baud minor est, quam quaerere virtus parla tueri“. Kiválólag­ is képesítve látjuk Nmlgodot ezen mű­ködésünk közös alapját, s azon lánczolatot, mely min­ket Nmlgodhoz fűz, képező szabályok csorbítatlan fentartására, akár tekintsük a bíróság vezetésére szük­séges kitűnő tulajdonait, milyen a pártatlan igazság­­szeretet, — vallásos lelkiismeretesség, — kitűnő, a részleteket sem unó munkásság, —akár tekintsük azon széles tapasztalást, s a haza legkülönbözőbb vi­szonyainak ismeretét, melyektől Nmlgod fénylik. Ott láttak Nmlgodat még mint ifjút a haladásra ébredt nemzet zászlóvivői közt. — Neve ott ragyog az akadémia alapitói sorában. — Beutazta Európát, hogy széles uradalmaiban az okszerű gazdászatot és ipárt meghonosítsa. — Szemléljük majd a törvényhozás, majd az egyletek, majd a helyhatóságok tanácster­meiben. Elnöke nem csak a felső-magyarországi bá­nya­társulatnak, hanem azon inkább a jövőre, mint jöve­delemre számított vasúti­ vállalatnak is, mely mozdony­sebességgel viszi a nyugat iparát azon sokáig elfeledett tiszai vidékre, hol Isten, felkent költőnk szavai szerint „Kunság mezein érit kalászt lengetett, Tokaj szőlő­­vesszein nektárt csepegtetett“, hogy a Gondviselés ezen áldásait cserébe visszavigye az ezeket nélkülöző gyár­­vidékekre. Koránkban mindezek ismerete Nagyméltóságod állásán talán még szükségesebb a tételes jog szaka­szaiba elmélyedő búvárkodásnál is. A királyi Curia megszüntetése, és annak iménti újjászületése közt óriási változások jöttek közbe. Míg Magyarországban a föld tulajdona csak a szent koronáé, vagy ennek jogán csak azoké volt, ki­ket a törvény amannak tagjaiul ismert, a­mig törvé­nyeinket a kiváltságok szelleme lengé át, mindaddig a sajátlagos magyar jogtudomány a legapróbb részle­­tecskéig nélkülözhetlen is vala, mert a jogkör ennek korlátai közé volt szorítva. Mióta azonban a földesúr és jobbágy közti vi­szony megszűnt, s igy milliók tulajdont nyertek; — eltöröltetvén az ősiség, behozatván a hitelkönyvek, a birtok biztosabb, de e miatt keresettebbé, s úgyszól­ván forgóbbá vált; — mióta jogegyenlőség lépett a kiváltságolt állapotok helyébe , azóta a királyi Curiá­­nak valamint hatás-, úgy látköre is roppan­t mérvben széles­ült. A polgári élet minden vitás kérdése a legnagyobb­­tól a legcsekélyebbig, eléje kerül. Ezen tömkelegben az elvonult, habár kitűnő jog­tudós a vezérfonalat nem találhatja fel úgy, mint a­ki a nemzettel élt, tusaiban résztvett, tudományos , hitel­­s egyéb intézetei létesítésén munkálkodott, szóval azon méltóságot, melylyel a Fejedelem Nugdat mint hű fiát megadományozta, méltólag csak az töltheti be, ki az átalakulási korszakban levő nemzeti élet iránt értelem­mel és érzelemmel bir. Kelleténél hosszabbra is terjednek üdvözlő sza­vaim, pedig Nungod politikai múltjáról, bokros érdemei­ről, fényes őseiről még — a bevett szokás szerint — nem is szólottam ; ezek azonban úgy is közismeret tár­gyai, s mások által többször és ékesebben elmondattak már, mintsem én tudnám elsorolni. Egyet mégis, mint tárgyunkhoz közelebb állót, szabad legyen felemlí­tenem. Midőn Nugod Sárosmegye gyűlésében nyolszor elnökölt, ünnepélyesen felkéretett a megyei közönség részéről, engedné emlékül arczképét kifüggesztetni, a haza feled­etlen nagy fiáéval, Széchenyiével, kivel egykoron Juint Pollux és Castor a haza szellemi és anyagi emelésén együtt munkálkodott. Azon vágyat fejezte ki ezzel a megye, hogy látva ezen csillagokat a honfi, azokhoz, úgy mint a tengeri hajós sajkáját a Dioskurokéhoz, irányozhassa akkor is, midőn a tenger háborog, az égboltozaton vihar dúl, s a biztos révpart csak higgadtság, éber körültekintés, kitűnő munkásság árán érhető el. Noigodban mi szintén bölcs kormányost és kitűnő vezért nyertünk, kit készek vagyunk örömest követni is. Engedje meg Nogod, hogy a kir­­itélő tábla szíves közreműködését felajánlhassam. Mi Nungodtól érezte kegyes hajlandóságát, a Mindenhatótól pedig azt kér­jük, hogy drága életét, egészségét a hazának, család­jának, nekünk sokáig megtartsa. Éljen ! Ezen üdvözletre , amlg a következőleg Errd Melczer István személynek az ő mlga a kir. Tábla nevében következőleg k­d­­vözlé ő­nmagát: Hivatalos állásomnál fogva részesülök azon sze­rencsében, hogy Nagyméltóságodat székfoglalása al­kalmából én is üdvözölhetem. Az öröm őszinteségét, melylyel ebbeli tisztemben eljárok, mérje Nagyméltóságod saját kegyességéhez, melylyel engem az évek hosszú során át, különösen mint megyém főispánja folytonosan kitüntetett. Jelenleg egy, a közügyész terén nevezetes tényező­ként működő bírói testület élén Nagyméltóságod mun­kássága s gondjai részesévé lettem, s most nemcsak magam, de az összes királyi Ítélő tábla érzelmeit tol­mácsolhatom. Keblünket — mint illik — mindenek előtt haza­fias érzés emeli, megfontolván azon áldozatot, melyet Nagyméltóságod az országbírói hivatal terheinek fel­vállalása által a közügynek hozott. Ha igaz, hogy minden nemzetet csak gyermekei áldozatkészsége tarthat fenn, azok tevékeny munkál­kodása teheti tiszteltté, emelheti fel nagggyá; — úgy tisztelettel kell nagyméltóságod előtt* mindenkinek meghajolni, ki mint szerető férjet, — gondos családfőt, — szenvedélyes gazdát, tevékeny gyárost, annyi nagy vállalat vezérét szemlélte, meggondolván, hogy Nagy­­méltóságod mindezen úgyszólván, élete céljait ké­pes volt feláldozni lojalitásának és honszeretetének. Példát mutatott Nagyméltóságod, miként kell az egyé­ni kényelem félretételével, habozás nélkül követni a Fejedelem felhívását, kivált midőn a haza kívánja, hogy annak méltóságai ne csak be legyenek, de mél­­tólag is legyenek betöltve. Nekünk, kik parányi ugyan, de minden erőnket a magyar törvénykezésnek szenteltük, még saját okunk is van örvendezni. Szeretjük hinni, miszerint Nagyméltóságod elha­tározására hatott azon óhajtás is, hogy az országnak megtartassanak mostani törvénykezési szabályai mind­addig, míg a törvényhozás helyettük jobbat, államfét nem fog életbe léptetni. Vannak ugyan többen, kik meg nem gondolva, hogy nem csak ezen általuk kicsinylett törv­­szabá­lyok, de átalában minden törvény iránti tiszteletlen­séget olthatnak a nem eléggé szilárd keblekbe; nyil­vános megtámadás és magán­kérvények burkába öl­tözött ostrom alá vették az említett művet, annyira, hogy csodálni sem lehetne, ha a kevésbé avatottak el­hinnék, mintha ezen szabályok egyébből sem állaná­nak, mint merő gyarlóságokból; holott a megfontolás és mérséklő szellem azok sokkal nagyobb erkölcsi be­csét könnyen kimutathatnák.­­ Ezen mű által sike­rült ugyanis megszüntetni a jogéletnek a haza kárára beállott pangását, s az általa nyert alapot rendszeres átmenet előtt már most elhagyni, csak isméti jográz­­kódtatást idézne elő. De különben is tekintve az or­szágbírói értekezlet megtartásának idejét s körülmé­nyeit, a fejedelemnek az országgyűléssel ezen modeni szerencsés találkozása, ennek úgy mint alkotójának legszebb diadalát képezi. És ime, ezen mű megőrzése most Nungod kitü­nően fentartó szellemére van bizva, ki magán élte vi­szonyai közt szintúgy, mint a közpályán tettes tanusstá, felelt: Méltóságodnak azon igen becses figyelmét, me­lyet a tettes kir. ítélő tábla nevében is e jelen szives üdvözletével irántam tanusitni szíveskedett, érzékeny köszönettel viszonozva, és mennél nagyobb örömmel szemlélik velem együtt minden jó hazafiak méltóságo­dat azon szintoly fényes, mint fontos poleton, melynek kitűnő tehetségei­, tudománya-, tapasztalása- és buz­galmánál fogva annyi diszt kölcsönöz, s mennél általá­nosabb a hazában azon tisztelő elismerés, mely a tet­tea kir. Tábla ernyedetlen szorgalmát kiséri, annál őszintébben kívánom, miszerint Mgodnak, s a bölcs ve­zérletével oly méltán dicsekvő nagyérdemű testület­nek fáradhatlan törekvését Isten áldása mellett ezen­túl is folytonosan növekedő siker kövesse. Végül Kiss Andor , maga mint a váltó­­feltörvényszék elnöke ennek nevében üdvözlé ő­nmagát, mire ez következőleg válaszolt: Elérzékenyülve fogadom Méligodnak szives, be­cses üdvözletét, s fogad­ja Mgod buzgó munkatársaival, a tettes kir. váltó-főtörvényszék érdemes tagjaival együtt irántamni ebbeli figyelméért különös köszönete­­met, s engedje reménylenem, miszerint Méltóságod azon őszinte tiszteletet, melylyel kitűnő tehetségei s érdemeinél fogva becses személye iránt már régen mél­tán viseltetem, irányomban kölcsönös szives hajlandó­ság- s bizalommal fogja viszonozni. Ezen zárszavak után Országbíró Úr , amaga feloszlatván a gyűlést, az összes jelenle­vők éljenzései közt h­agyá el a termet. Szombat május 30 Pest, május 29.*) Annak idejében a napi­lapok által is közzétett m. udvari kanczelláriai rendelet folytán, melylyel a hivatalból megindítandó fenyitő vizsgálat, az ezen in­tézményt megelőzőleg 1861-től fogva keletkezett csőd­­esetekre is kiterjesztetni határoztatott, mindenekelőtt Pest városa törvényszéke volt az első, melynek tiszti létszáma egyelőre három, vizsgáló bírói minőségben működő taggal szaporíttatott, főleg azért, hogy a hitel ismétt helyreállítására a kellő intézkedések akadály­talanul megtétethessenek. Hogy azonban ezen üdvös rendelet sikeresen s a czélnak m­egfelelőleg alkalmaztassák, nézetünk sze­rint szükséges volna a megkezdendő bűnvizsgálat kimerítő s gyors keresztülvitele, a­mi pedig csak úgy történhetik meg, ha minden vizsgáló bíró mellé egy begyakorolt tollnak adatik, nehogy a kü­lönben is na­gyon terhes foglalkozás mellett maga a v. biró legyen kénytelen oly dolgokat is tenni, melyek sok időt vesz­nek igénybe, s egy dijnok által is teljesíthetők; — de nézetünk szerint csaknem elkerülhetlenül szük­séges egy tollnok alkalmazása a felveendő jegyző­könyveknél, már csak azon oknál fogva is, mert így eleje van véve minden visszaélés a gyanúsításoknak, mennyiben a kihallgatandó tanú vagy vádlott felelete, a kihallgatást teendő vizsgáló bíró által, ennek szemé­lyes jelenlétében, a tollnoknak fennhangon mondatik toll alá, következőleg a kihallgatást követni szokott úgynevezett hitelesítésnél úgy a vádlott, mint a tanú, vallomását csak nagyon fontos okokból változtathatja meg, miután ez füle hallatára íratott le a kihallga­­tási jegyzőkönyvbe, mely vele felvétetett, nem egyszer történvén meg ugyanis a múlt rendszer alatt, hogy az időközileg megvesztegetett tanú a körülményekhez képest a vádlott javára vagy hátrányára vallomását a végtárgyalásnál módosította,­­ olykor egészen változ­tatta is, mi­által a vizsgálat teljesen meghiúsíttatott; de ezen eset csakis úgy, s akkor adta elő magát, mi­dőn az illető v. biró megkeresése folytán a kihallga­tást egy vagy másik szolgabirói hivatal tette, a­hol személyzet hiányában tollnak is alkalmaztatott; igaz ugyan, hogy némelyek által netán azon ellenvetés is tétezhetik, hogy a magyar törvényes gyakorlat szerint a megyei tisztiügyész mellé sem adatik tollnak, a mi­dőn kihallgatásokat tesz; de nem szabad ám szem elöl téveszteni, miként a vármegyéknél a kihallgatások kevés kivétellel megkeresés útján a csendbiztos vagy szolgabiró által eszközöltetnek, az illető f. ügyész a le­tartóztatott vádlott pótlólagos kihallgatásán kívül mást nem cselekedvén, mit azonban a városi törvényszékek­hez tartozó tiszti ügyész, vagy vizsgáló bíró nem tehet, miután a kihallgatandó egyének mindannyian városi lakosok, s épen ez az ok, hogy főleg Pest városánál úgy megszaporodtak a vizsgálatok. Ezen körülmény eléggé támogatja nézetünket. —s.— Az országos kertészeti társulat csarnoka. Országos kertiparunk előmozdítására a felébresz­tett nemes verseny mellett főleg egy oly intézet felállí­tása szolgál, mely úgy a termesztőnek megbízható pi­aczai szolgáljon, hol termesztménye feleslegét illően, és minden időben elárusíthassa, valamint a fogyasz­tónak szükségeit csalódás félelme nélkül elégithes­se ki. Az orsz. kert. társulat igazgató választmányának sikerült ezen vállalatot az „Országos kertész-társulati csarnok“ nevezet alatt létrehozni, s azt kellőleg fel­szerelve­­. évi május hó 1- én a közönség használatá­ra megnyitni. Ezen csarnok, mely a társulat aldunaparti helyi­­ségeiben állíttatott fel, óhajtott czéljának csak úgy fe­lelhet meg, s a ráfordított áldozatok ez iparág feleme­lésével csak úgy lehetnek gyümölcsözők, hangya ker­tészettel foglalkozók, valamint a kerti terményeket megszerezni óhajtók a kezdetben levő vállalatot bi­zalmukkal s részvétükkel támogatni akarják. És e tekintetből, valamint azért is, hogy a nagy­közönség e vállalat iránya és feladatáról az egyes rész­letekben is tájékozva legyen, ide igtatjuk a társulati csarnok ügynökének P­au­er Lajos úrnak a választ­mányhoz elfogadás végett benyújtott következő kör­levelét : Van szerencsém az érdekelt 1. közönséget értesítni, hogy az országos magyar kertészeti társulat központi csarnoka t. hó első napján működését megindító; fel­kérem annálfogva a kertészkedő t. közönséget pár­tolásra és támogatásra, hogy a csarnok úgy, mint állandó kiállítás, és úgy is, mint a termesztő és fogyasztó közönségnek szolgálatára álló közvetí­tő intézet­i czéljának megfelelhessen. I. Az állandó kiállításban elfogad a csarnok: 1. Zöldségnemüeket. 2. Gyümölcsöt. 3. Dinnyét. 4. Szőlőt, s átalán minden kerti terményt, mely akár jeles fajánál, akár mint újdonság, akár pedig jeles fejlődésénél fogva érdekes vagy tanulságos. — Továbbá 6. A kerti terményeket jeles feldolgozott állapot­ban, befőzve, szárítva, czukorba rakva stb. 6. Mindennemű kerti eszközt, mintát, rajzot, kerti diszitményt, mely a kertészkedő t. közönség részére érdekes, tanulságos vagy utánzásra méltó. II. A csarnok közvetitő intézete ügy­­nökösködik: 1. A finomabb zöldségekre nézve. 2. Jeles gyümölcsre, hova a dinnye és szőlő soroz­taik, megkezdve az első érésű szamóczától, cseresz­­nyétöl a téli gyümölcsig. 3) A gyümölcs és zöldségnemüek bármi módon feldolgozott termékeire, de csak akkor, ha az elkészítés jelessége mellett a kulcsikra és íriszea kiállításra is fi­gyelem fordittatik. 4) Kerti és gazdasági magvakra, melyekből mu­tatványok beküldése által értesittessék az ügynökség. A gazdasági magvak és gabonaneműek nagy­bani eladásánál nem szükség az egész mennyiséget­be­•) Közöljük e czikket mint egy avatott magán véle­ményét, illetőleg javaslatát. Sz.

Next