Sürgöny, 1863. november (3. évfolyam, 250-274. szám)
1863-11-03 / 251. szám
a szerint nem a vaspályák érdeke forog szóban, hanem az államnak azon előnye, hogy a szűkölködőknek keresetet nyújthat, anélkül, hogy legcsekélyebb költségébe kerülne. — ismételve figyelmezteté is a bírót, tanácsos urakat, hogy Magyarországon igen kedvezőtlen véleményt idézendnek elő azon fogalmakról, melyek itt az országok autonómiája iránt uralkodnak, ha oly részletek tárgyalásába s megállapításába bocsátkoznak melyek csak a végrehajtás, de egyáltalán nem a bírótanács hatáskörébe tartoznak. Ezen komolyan előadott megjegyzésnek volt is azon sikere,hogy a bizottmány elállt azon szándékától, hogy kijelölje azon egyes társulatokat, melyeknek kölcsönt adni lehet és a közmunkákat, melyekre név szerint a pénzt megszavazza; mind a mellett az indítvány, hogy e két vaspályát a kölcsönbeni részvételből ki kell zárni, túlnyomó nagy szótöbbséggel elfogadtatott. Ezen határozatnak következményeként indítványoztatok azután a közmunkákra kért összegnek leszállítása. Pápay méltósága felszólalt ugyan a logika ellen, fejtegetvén, miszerint abból, hogy a vasutak a kölcsönből kizáratnak, még egyáltalán nem következik, hogy a közmunkákra kevesebbet kell fordítani. A munkátlan népességűek számára keresetforrásokat kell megnyitni, ha nem a vaspályák, tehát más közmunkák által ; a kormány részéről indítványozott összegre tehát minden esetre szükség van. A bizottmány azonban e bőségesen indokolt ellenvetésre nem hajtott s a közmunkákra csak másfél milliomot szavazott meg, mely kölcsönképen fog adatai, részint a magyar országos alapnak, részint a tiszaszabályozási s egyéb hasonnemű társulatoknak. Az egy millió forint, mely ajándékképen lett volna adandó a szerencsétlenek legszerencsétlenebbjeinek: az ínséges vidékek munkaképtelen öregeinek, betegeinek stb. kitöröltetett, és a kanczellária megbízottja — igen tapintatosan — az idevágó indítvány ellen szót sem emelt. Leghevesebb volt a vita a körül, hogy mely földbirtokosoknak adassák* * 3 kölcsön. A bizottmányi tagokat különösen azon aggodalom bántotta, hogy még valamely nagy földbirtokos is részesülhetne a segélyzés jótéteményeiben. Lehetetlen mindazon indítványokat elősorolni, melyek e részben lzényegre hozattak. Utóvégül Pápayméltósága megtalálta a szót, mely az urak aggodalmait eloszlató s határozatta lön, hogy az ezelőtti urasági birtokok kizárandók a segélyzésből. A kölcsönök nyolcz évre adatnak, az első két évben kamat nélkül,a további hat évben öt perczenttel. A kamatokkal együtt minden évben a kölcsön hatodrésze lesz vissza- fizetendő. A társulatok kizáratnak azon kedvezményből, mely a magánosoknak az első két évben nyujtatik, s ők ezen idő alatt is tartoznak 5 százlali kamatot fizetni. Ezen részletnek tárgyalásánál Pápay úr szót emelt a mellett, hogy a magyar földhitelintézetet bele lehet vonni a combinatioba,a végett, hogy az eljárás egyszerűsíttessék, Plener úr támogató őt, miáltal azonban csak nagy zivatart keltett maga ellen. Elfogadtatott továbbá Skene úr törvényjavaslatának azon czikke, mely az egész segélyzési operatívra vonatkozó okmányoknak stb. bélyegmentességet biztosít. Az 5-ik czikk Schindler úr indítványa szerint azon tétellel toldatott meg, hogy a kormány a jövő év végével tartozik a kölcsön kezeléséről számot adni. Végül Skene úr kijelenté, hogy miután jelentésének több lényeges részei módosíttattak, az ügynek előadója a házban lenni nem akar, s helyébe Stamm úr lépettek, hogy az alak nem férfi, de nőalak. E nézet nálunk s vidékünkön úgy megrögzött, hogy fanatizált hitünkből Sz. Kristóffal se lehet kiverni. Vannak 60 — 10—80 éves öregek , kik csaknem ugyanannyi évek alatt , még mielőtt úgy megkopott volna az alak, mindennap látták ; de látták ez élő krónikák atyáik, nagyatyáik, dédatyáik is, kiknek egyike úgy ballá regélni, hogy „lány“,másik, hogy „királylány“, harmadik, nagy török királyi„lány*, negyedik, hogy „görög király lány", az ötödik, hogy „gothus király leány" és abban mindnyájok mondása öszhangzik, hogy ,1 e á ny.“ És itt egy 1758 ban született, 90 éves korában ezelőtt 15 évvel elhalt ember, a „Sövegesvén magyar" epithetonnal felruházott, névleg öreg Tuba ő keme, ettől hallotta atyám a én, mint kis iskolás, de már a regékre édesdeden hallgató gyermek, miként a nevezett alak „király leány“; ő mondá, hogy „göthös király kisasszony“;ő 10 éves iskolás gyermeksége óta látta naponkint, tehát ezelőtt 95 évvel, amikor, és utóbb is, mig egyes részei, de — a mi legtöbbet bizonyít, az „emlék* kidomborodva látszottak festve lenni; ez öreg ember hivatkozott atyjárnagy atyjára, kiknek születésök ideje 200 évnél többre ment vissza, ezektől is még mint gyermek ballá, hogy az alak „király leány", az építtette a templomot, ő mondott egy regét, melyet költeménynyé alakiték, (a „Nefelejts"-ben közlendem.) ki is hallván azt nagy atyjától, az pedig ismét nagyatyjától;— igy hát az alak, összevetve az öreg s maiak hitét, „ e á n y alaku és nem más, mint tekintetességed szépséges király leánya „A m al a z n n t ha.“ Kiuondhatlan szent öröm csoda-varázsában úszott lelkünk akkor, midőn tekintetességednek, a „Sürgöny" 218 dik Brémában, régi templomunkról valahára, az önkényes s egymástól eltérő ráfogások felett, kitűnő s legigazabbnak látszó, ismétlem, igen jeles s kedves, irodalmi becsüs parányi bár, de annál több igazságot magában foglaló „Amalazantha“ czimü czikkét a nép értelmesbjei s öregei előtt olvasgatánk, kik is mind oda nyilatkozónak : „ez a valószínű“, ez az igaz nyomozás“, ilyetén formán tudjuk mi is.“ Annak indokolására, hogy az alak női alak, elő kell még adnom, miszerint nevezett alak nyakán „női ékszer“ is vala festve, gazdagon kiaranyozva, czipőt is aranynyal futtatva, s az alak „hajadon föve“; ezek csak magokban is kétségkivülivé teszik azon állításunkat, hogy leány, s mindezek ezelőtt csak 13—14 évvel is, bár nagyon homályosan, már ekkor kiválólag az aranyozás — láthatók voltak, még erre magam is emlékszem, — 13—14 évvel mondom, mikor a templom tetőzete újonnan épülvén, az ezernyi gerendák templomunk épen azon részén, melyen az alak van, hozattak fel, s e tömérdek nagyságú, ezernyi gerendák az alakhoz ha csak 5—6 szor ütödtek is, képzelhető, mennyire megrombolák, korholók azt elannyira, hogy e műtét rajta többet rontott, mint az ,az 1330 év, melyet dicsőségesen átélt. Volt a templom keleti részén lévő ajtónak küszöbe mellett belül egy kő is, ezt tekintetességed néhai nagyérdemű, sírjában is igen tisztelt, áldott édes atyja ara is vizsgálat alá vette, de a betűk kitöredezve lévén, csak annyit mondott, hogy góth betűk lehettek, stb. Az alakot több igen jeles dabasi öreg alak is, kik gyermekségüktől fogva látták, mind leánynak mondják lenni. Kérjük, ne méltóztassék magát a mienkké tett képes igaz hitéből semmiféle régészt potentát által kitéríttetni, mig,valamely okmányokra, mint tekintetességed tévé, nem czitálnak, érvül felhozandók, hogy ez alak férfi s épen Nagy Kristóf.*) A monda szerint Amalazanthának residentiája volt Óceán, ki Szive szerettének . . . Lelke világának . . . Harcz vérvirágának . .. Vitéz Vittigesznek Emlékezetére . . . S az ur szerelmére . . . templomot emelt, s szűzi szép alakját, Festette a kőre. Valóban nagyszerű is e templom vén és nem ősz, hanem fekete. ... Mohos falainak minden darab köve Elválhatatlanul úgy egymáshoz nőve. Mintha egyetlenegy kő volna az egész, S mintha öntve volna, mint ezüst s arany érez. A templomot talán mint fejedelmi epitaphiumot emeltette. Rajzát Verebi Soma „A testvérhaza történetkincsei" III. füzet,Szabó Alajos szerkesztette „Magyarnép újsága" 1857. 25. sz. Tessedik „Magyar tudós társaság évkönyvei“ 1835. II. k. 114. 1. adták. Bús király leányzó, jó Amalazantha — Annyi vélz, viharos vén századok múlva, Délczeg alakja még máig is ott diszlik, A templom falzatán.........stb. (Méltóztassék a néphagyomány — mondakör, ezen, a codexek foliánsaival hitelességben vetélkedő — élő krónikáért küzdeni.) Maradtam Ócsa, oct. 17. 1863. Tekintetes urnak, alázatos tisztelő szolgája Szabó Nándor, ad e. Mintán ad c. d. eléggé kimutattam, hogy a festmény női alak, úgy hiszem, mint ilyent inkább nevezhetjük Amalazanthának, mint Szt. Kristófnak. Ámde erről alantabb bővebben. ad f. Szokolay Hártó János írja : „Ha az ócsai eredeti freskó festményeket éretlen hamarkodással bemeszeltető értetlen együgynek a falon bizonyosan találtatott *) Jegyzeteimben találtam, hogy Ócsa falán, sekrestyéjében, még 1793-ban Apollo volt lerajzolva, a költészet, zene, jóslás, építészet istene; ámde ki látta ez alakot ifjúnak, borostyán koszorúval fején, egyik kezében ivet, másikban lantot tartva ? E. E. S. feliratokat is olvashatlanokká nem tették volna, igen jeles adatait találhatnánk e templomban az 5 dik század eseményeinek és polgári s egyházi jellemének“.4 * *) Itt is egy szó előttem, mely a néphagyománynyal tartva, az ócsai egyházat nem 600, de 1300 évesnek hirdeti. Némelyek szerint ezen szó nem nagy elismerésben van ugyan, de én becsülöm azon igyekezetét, melylyel úttörőleg megírta művét, és pedig kutatásokkal, mint megtetszik ez egyházra fordított figyelmetességéből. A főmomentum az, hogy a góthok lakoztak e, és meddig a mostani Magyarországban ? Pannónia őslakói voltak Kr. e. 4-től Kr. u. 334-ig rómaiak. Kr. u. 334—395-ig vandálok. 395—400-ig nyugoti góthok. 400— 458 ig hunnok. 460 - 490-ig keleti góthok. 490—548 ig byzanti császár. 548—668-ig longobardok. 568—800 ig avarok. 800—844-ig frankok. 844—894 ig morvák, ezután magyarok.*) Szokolay H. J. azon időpontra teszi e templom épitését(V-ikszázad),midőn valódi góth uralom létezett itt; ellenben a hagyomány a byzanti császárság idejére terjeszti ki. A hagyomány egy a debreczeni kollégium könyvtárában létező nyomtatványra is hivatkozik, mely szerint itt Amalazantha residentiális helye volt. Ennyit fedezésemre, s menjünk tovább, ad g. A „Helynevek Magyarázója“ következő helyeket magyaráz görögből : Ócsa = oixia = templom. Kalocsa ~ xala oixia = szép templom. Madocsa = tetőtlen egyház. Ramocsa = magas egyház. (Lásd bővebben „Sürgöny“ 280. sz. 1861.) És e helyekről fenn van hagyva, miszerint góthok vagy alánok görögök épiték. Szerintem, miután a demsusi templomra (Erdélyben Hunyad vármegyében) ki van mondva, hogy az góthok által készültek és e templom az ácsaival van egybevetve, igen hihető, hogy góth kezek voltak azok is, melyek az ócsai egyház faragott köveit összerakták. S e hit legyen boldogító. A görögök is úgy nevezhették el a helyet omlanak, hogy a góth egyházat, mely Európa szerte híres építkezést máig magasztaljak, ott találták.7) Ezek előrebocsátásával úgy hiszem, megczáfoltam —m— ar ellenvetéseit s válaszomat pontonkint fedeztem. Ami pedig Amalazanthát illeti, ennek története az, hogy midőn atyja Theodorik, az arianus vallása hatalmas góth fejedelem, kit a rómaiak is uraltak, 526-ban aug. 30 án elhalt, előbb fia Athalarik s ennek 18 éves korában történt elhunyta után Amalazanba lépett trónra;8) de Theodat, kit maga mellé kormányzó társul emelt, őt Volsena szigetére küldvén, ott 534-ben meggyilkoltatott 9) *) Heke Lajos után „Sürgöny“ 1861. october 23. 244. szám. E tettet Justinianus császár megbosznlandó, Belizariust küldötte a góthok ellen 10), mire Theodatus a vezényletet Vitigesnek, Amalazantha volt kedvesének engedte át, ki 537-ben a góthok által királynak kiáltatván ki, Theodatust kivégeztette "). Vitiges a történet szerint eleinte Theodorik paizshordója volt és szerelme által lett nagygyá, de Amalazanthát nem bírhatta, meg kelle elégednie ennek leányával Matasanthával. Történet szerint a góthok urai voltak Pannóniának s uralmuk Bécstől Sirmiumig terjedt ,J); de hogy Amalazntha itt szerepelt, Óceán volt residentiális helye, ide járt hozzá Vitiges, csak hagyományos tudom, mely hayomány azonban annyiban hibás, hogy Vitigest Amalazintha előtt vérezteti el az illyricumi csatamezőn, holott Vitiges túlélte Amalazanthat, és tán e templomot, mint fejedelmi epitaphiumot ő emeltette s a kir. szűz alakját ő festette reá, mígnem ötét is fogva vitte a császár lábaihoz Belizarius ,s). Soraimat mint olyan, ki tisztelettel viseltetik Anonymustól kezdve minden hazai krónika is krónikás iránt, azon óhajjal fejezem be, tartsa fenn a nép önmagának múltja emlékeit, igy : Nem vész el a nép, mely szent hagyományként Az ősi lantnak intő szózatát Kegygyel megőrzi, s hű marad magához ! A dolog tisztába hozására itt volt az idő, mert már olyan beszéd is volt, hogy az alak „nő poharait.i. hogy midőn a Magyarországban lévő hussiták öszveelegyedtek Luther és Zwinglins követőivel, és templomaikat általadták, azok oldalfalaikra, annak jelentésére, hogy azokban két szín alatt veszik az úrvacsoráját, poharakat festettek czimentből. Tehát: Pohár, A po 11 o. Sz. Kristóf. .. Isten velünk, régészi perünkben legyen a közönség ítélő biró. Pest, 1863. oct. 31. R. E. S. ') L. Magyar tudós társaság évkönyv 1835. II. k. 114—129. v) L. Notitia Hang. Novae 1737. 3) L. Középkori szobrászat 1863. 27. lap. *) L. Szabadalmas Kecskemét város. tört. ismert. 1836. 41. lap.) 4) i. m. 41. lapon. 6) Magy. tudom. évk. 1835. 2. köt. 119. 1. 8) L. Fejér Cod. Dipl. Tom. VH. Vol. 8. p. 86. 1280. évről. 8) L. Procop. de bello Goth. 1. 1. o. 2. 9) L. n. o. e. 4. 10) L. Procop. de bel. goth. 1. 3. c. 34. n) L. n. o. 1. 1. o. 3. úgy Jornandeat. '*) Budai Esaias Históriája 1. köt. 357. 1. úgy Gebhardt Alg. Weltgeschichte 1788. 60. K. 345 - 348. 1. a egy régi latin vere is igy szól :Trno Theodoricus ... Ad Potentianam Urbem perrexit . . . Costa Germanorum Duci materno . . . Facere conatur opitulamen in Belisarin* 1778. Marmontel után Z. P. 254. lap birodalmi tanács October 2- -i ülésében az államminiszerium s különösen ennek „közoktatási'' osztályának költségvetése lévén napirendje, a bizottmány azt javasolja , „hogy a ház nyilatkoztassa ki, aikép a közoktatási tanácsnak adott hatáskört, a mennyiben ez törvények és rendeletek tárgyalásán túlterjed, főleg személyi ügyeknek (Personalien) reá leendő ruháztatását, mint czélellenes és az államot terhelő rendszabályt nem helyeselheti, önálló közoktatási ministérium felállítását azonban elutasulatlan szükségnek tekinti." Dr. C n pr ellenkezésben látja lenni a közoktatási tanácsot az octoberi diplomával, amely az egyes országok sajátságainak tekintetbevételére nagy súlyt helyez. A februári pátenssel sem egyez az meg — úgymond, — mert ez utóbbi az iskolai törvényhozást, sőt még a kezdeményezést is az egyes országokra bízza. Ezenkívül több financziális és politikai okokat hoz fel a közoktatási tanács ellen , a bizottmány javaslatát pártolja. Schindler constatálja, hogy ő volt az, ki a bizottmányban az önálló közoktatási ministérium felállítását javaslá ; először, mert Austriában az alkotmány életbeléptetése óta nem történt haladás, és átalában semmi; másodszor, mert az állampolgárok terhei napról napra szaporodnak, úgyhogy azok ezen kérdés után: mivel tartozunk az államnak? ezt is kérdezhetik : hát az állam mivel tartozik nekünk ? Sokkal, és már rég óta lesz a felelet, és ezen tartozás közé sorozandó a közoktatás hiányossága is, pedig az állam mindenekelőtt azzal tartozik polgárainak, ha az alkotmányosság áldását akarják élvezni. A bizottmányban azon ellenvetést hallottam, hogy az alkotmány kivitele vagy megállapítása alkalmával a közoktatási ministérium az igazságügyivel megszüntettetek, és hogy annak újból leendő felállítása nehézségekkel járna; de ez nem áll, mert az oktoberi diploma egy szót sem szól arról, hogy ne legyen közoktatási ministériumunk, és szónok csak arra emlékezik, miszerint egy, — az octoberi diplomával egyszerre kiadott, — legfelsőbb kézirat a közoktatási ministeriumot megszüntette. A második ellenvetés az volt, miszerint a közoktatási ministeriumnak az áll ellen, mikép az mindig csak egy ministerium volna a szűkebb birodalmi tanács országaiban, míg a közoktatási tanácstól az várható, hogy a közös szellemi kötelékkel az egész birodalom alkatrészeit összekötendő E nézet mindenesetre tekintetbe veendő, azonban szónoka a császári állam kifejlődését tartván szem előtt, belőle azon tanulságot vonja ki, miszerint a német-szláv országok mindig a kaimra magvát képezék és meg van elégedve, ha csupán azok kapnak is közoktatási miniszert, mert igényök is van arra, mikép ezen az úton kiképeztetésekről gondoskodás történjék. Tény, hogy a kultúra haladása a német szláv országokban nagyobb volt mint a többiekben, és ismétli az államminister tegnapi mondatát „verbadocent, exempla kalunt.“ A harmadik ellenvetés végre az volt, hogy a tárczák mostani szétosztását ne bolygassuk, továbbá, hogy a kultus most a legjobb kezekben van. Szónok osztja e nézetet és nem sokat vél mondani, ha azt állítja, miszerint a kultus Austriában az égető kérdések közé tartozik, mert az alkotmány kérdése vájjon kifejlődhetik-e szabadon? Végre fölemlíti, miként már a közvélemény is a közoktatási ministérium mellett nyilatkozott, mert gyakorlatban van minden alkotmányos államban, hogy e fontos ügy külön ministerre hivassék. A tárcsák szaporítása kívánatos, mert ezáltal a felelősség elve nyer. Minél több fönök felelős, annál inkább építhetünk az alkotmányos elvek kivitelére, ugyanezért ajánlja a bizottmány javaslatát. (Brávók.) Schmidt Konrád (erdélyi) a kultui és oktatásügyet az egyes országgyűlések körébe tartozónak lenni állítja, és azt óhajtja, hogy ezen indítvány fölött, amennyiben az erdélyi országgyűlés vagy más országok illetékességébe nőni, ne történjék szavazás, mert azt hiszi, miszerint, amennyiben a közoktatási tanácsvagy ministeriumról van szó, e kérdés nem a tágabb, hanem a szűkebb birodalmi tanácshoz tartozik (mozgás.) Szónok tartozik azzal állásának, hogy ezt kijelentse, mert ha a közoktatási ministérium iránt csakugyan szavazni fogna a ház, s a szavazástól mindenesetre tartózkodnék. Grosz az előtte szóló véleményéhez csatlakozott. Dr. Taschel tagadja, mintha a közoktatási tanács kérdése nem tartoznék a ház elé, mert itt — úgymond — pénzről van szó, azonban óhajtotta volna, hogy ezen intézmény ne létesittessék a birod. tanács nélkül. Pártolja a bizottmány javaslatát. Schnifer Libly (erdélyi) nem osztja erdélyi társai nézetét s e tárgyat idetartozónak véli, mert az nem érinti az egyes országok autonómiáját. Egy esetet hoz fel — nem a leghitelesebb forrásból — mely társai véleményét megcáfolja. Az erdélyi kanczellária ugyanis véleményt kért a guberniumtól aziránt, miképen volna Szebenben egyenjogú (paritätische) egyetem felállítandó, és a gubernium jónak látta e kérdést a még nem is működő közoktatási tanács elé terjeszteni, és ettől véleményt kérni. (Derültség.) Meg van győződve, mikép az erdélyi k. kormányszék az ország autonómiáját minden irányban óvja; e kérdésben azt azonban épen nem félti, ő tehát mint erdélyi feljogosítva érzi magát a budget financziális kérdésében résztvenni, és illetékesnek tartja magát, e tárgyban is szavazni. Pártolja a bizottmányi javaslatot. Dr. Mahfed szintén a tágabb birodalmi tanács elé tartozónak állítja e kérdést, főleg azért, mert pénzről van szó, melyet meg kell a czél elérése tekintetéből szavazni. Schmidt Konrád (erdélyi) félreértések elkerülése végett kijelenti, miképp míg pénz-megszavazásról van szó, szavazniuk kell a jelenlévőknek; csak annyiban van aggodalma, amennyiben arról van szó, közoktatási tanács vagy ministérium állíttassék-e fel, és mive hatáskör tűzessék ki számukra? Csak ezen kérdést illetőleg, amely tulajdonképen nem tartozik a tágabb birodalmi tanács illetékességéhez, nem tartja magát s társait a szavazásra hivatva. Zimmermann (erdélyi) kiemelvén, mikép mint protestáns nagyon meggondolná a dolgot, mielőtt Erdélyre vonatkozólag az államhatalomnak engedményeket adta és garantiát kivánna, hogy a tanumány ne lati elizéló irányban vezettessék, ellene szól a közoktatási tanácsnak és a ministérium felállítását pártolja. Az október 3O-diki ülésben a vita folytattatván, Schmerling államminister megjegyzi, mikép a közoktatási intézmény belső szolgálati ügy. Soha sem volt megtiltva a ministernek bizonyos tárgyban egy, vagy több koronaországból 10, 12 vagy 15 egyénből álló tanácsot összehívni. A közoktatási tanács tevékenysége arra terjed ki, hogy a ministereknek, kanczellároknak tanácsot adjon, és ennyiben nem vonakodik kijelenteni, mikép hatásköre Magyar és Erdélyországra, valamint a szűkebb birodalmi tanács országaira is kiterjed, amennyiben a kanczellárok kötelesek a tanácsot meghallgatni. A Közoktatási Ministérium felállítása által a korona tanácsábann képviseltetés nincs helyreállítva, és ha hozzáteszi, hogy az államminiszer a korona tanácsában kitűnő egyéniség, nem lehet állítani, mikép a közoktatási ügy most részul van képviselve. Azonban ez ne akadályozza a közoktatási ministérium felállítását, csak arra figyelmezteti a házat, mikép annak hatásköre nem terjedhet ki a Lajtán túl fekvő országokra, és ezért csalódnék, aki azt hinné, hogy az a tudomány támaszául fog szolgálni az egész birodalomban. Ajánlja a közoktatási tanács fenntartását. Herbst előadó: Az octoberi diplomával egyidőben megjelent legfelsőbb kézirat szerint"közoktatási ügyekben minden közigazgatási hatóságnak kell a közoktatási tanács tanácsával élni, tehát a magyar és erdélyi kanczellároknak is, azonban ma a közoktatási ministérium felállítása mellett szavaz. Ezután a bizottmányi javaslat első részét, mely szerint a személyi ügyek ne utasíttassanak a közoktatási tanácsból, a többség elfogadja. Külföld, ANGOLORSZÁG. A „M. Star“ azt állítja, mikép Napóleon császár az amerikai követet arról értesíti, hogy a franczia hajóépítőktől visszavonatott a confoederáltak részéről hadihajók építésére vonatkozó engedély. A „Daily News" megerősíti azon közlést, miszerint a jóniai szigetek Görögországhoz annectálása ügyében nehézségek merültek föl. A jóniai parliament vonakodott az angol feltételekhez csatlakozni. Austria a corfui erőd lerontását kívánja. FRANCZIAORSZÁG. Mint a „Patrie“ nak Bécsből írják, még nem tudhatni bizonyosan, ha várjon Metternich herczeg Párizban leendő már az ülésszak megnyitásakor, azonban mindenesetre még csak igen kevés ideig fog Austriában maradni. A „Moniteur“ Napoleon herczegnek egy, a császárhoz intézett jelentését közli, azon kiadások iránt, miket Francziaországnak az 1862 ki londoni műtárlatbani részvétele tett szükségesekké. E szerint a cs. bizottmány gazdálkodási szellemből nem használta föl a rendelkezésére helyzett egész összeget, s több mint 200,000 fr.nyi többlet fog a közkincstárba visszafolyni. Mint a „Patrie“-nak Londonból írják, Gros báró megtartandja a londoni nagykövetség igazgatását, Latour d’Auvergne herczeg megérkeztéig.