Sürgöny, 1863. november (3. évfolyam, 250-274. szám)
1863-11-21 / 267. szám
Harmadkrémi folyam. 267. - 1863 Szerkesztő-hivatal: Barátok-tere 7. 82. a. földszint. kiadó-hivatal: Barátok-tere 7. bz. a. fölszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó- hivatalban, baritok-tere 7. szám. földszint Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Szombat november 21. Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. Vidékre, naponkint postán. 10 forint Félévre 8 ft 50 kr. Negyedévre 4 „ 50 „ Félévre Negyedévre Előfizetési felhívás „SÜRGÖNY“ november—decemberi 2 navi folyamára 3 forint 40 krral. A Sürgöny" kiadó hivatala. HIVATALOS RÉSZ. ő cs. k. Apostoli Felsége téri november 13-tól kelt legfelsőbb határozatival, az igazgatósági ügyek kezelését az újon fölállitott kolozsvári jogakadémiánál, Istvánffy Pál nyugalmazott cs. k. országos főtörvényszéki tanácsosra legkegyelmesebben átruházni, s ugyanazon tanintézetnél rendes nyilvános tanárrá Berde Áron tanárt a kolozsvári unitárius főiskolánál, rendkívüli nyilvános tanárrá Bors Lázár tanárt a székely-udvarhelyi r. kath. főgymnasiumál, helyettes tanárokká bilibi Haller Károlyt, a n.-szebeni cs. kir. pénzügyi ügyészség fogalmazóját, deési Hosszú Lászlót, Brencsán tudott, s végül Grosz Gusztávot legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. é. nov. 10 dikén kelt legmagabb elhatározásánál fogva Udvardy Ignáczot, a veszprémi papnövelde tanárát s a theologia tudorát, a murakereszturi apátsággal Veszprém megyében legkegyelmesebben felruházni méltóztatott. A Magyarhonban uralgó keleti marhavész alkalmából a lembergi cs. kir. helytartóság a szarvasmarhák behajtását, úgyszintén a nyers termékek, frig bőrök, szarvak, körmök, olvasztatlan fagytron, nyers hús és belenet Magyarhonból való bevitelét csupán hatósági igazolvány előmutatása mellett engedte meg, melyben bizonyíttatik, mikép a szállítmány vészmentes helyről jő. Hasonlókép elrendelte, hogy a szarvasmarhavásárok megtartása a magyarországi határhoz 3 órányi távolságra, a vész tartama idejére beállittassék. «HIVATALOS RÉSZ. Béta, nov. 18. L. Az ágostai egyház küldöttsége tegnap a magyar főkanczellár önméltóságánál s ma délben Ő Felségénél volt audientián. A követség, mely báró Prónay Gábor, Zsedényi, Fest, Haubner, Geduly s Langh urakból állott, — Ő Felsége által a legkegyelmesebben fogadtatott. Báró Prónay ur magyar beszédet intézett Ő Felségéhez, melyben előadván az ágostai egyház sérelmeit, ezeknek az 1790-dik évi 26 dik t. czikk alapján való legkegyelmesebb orvoslásáért esedezett. ” Felsége a következő legkegyelmesebb szavakkal méltóztatott válaszolni: „Birodalmam bármely hitfelekezetének nyugalma s boldogsága egyiránt fekszik szivemen. Önök panaszait is ennélfogva meg fogom vizsgáltatni s gondom leend rá, hogy tekintettel az 1790-dik évi 26-dik tczikkre, mindaz megtörténjék, mi a törvényes főfelügyeleti jog TÁRCZ A. Pest 140 év előtt. E czim alatt a „P. Lloyd“ régi térképek és okiratok nyomán igen érdekes közleményt hoz, melyből mi is sietünk átvenni egy csomó adatot. Mily gyorsan emelkedett és terjedt ki fővárosunk, bizonyítják a másfél század előtti térképek. Ezek a legrégiebbek, melyeket bírunk. Az akkori egész város nem állt egyéb, mint a belvárosból. Falak és bástyákkal övezve, csak három kapuja volt: a váczi kapu, a váczi utcza mai végén, a színháztér szegleténél; a hatvani kapu, a mai hatvani-utcza végén, s a kecskeméti kapu, a mai kecskeméti, akkor „uri-utcza“ végpontján, hol a mai széna tér kezdődik. A múlt század második felében még három kaput nyitottak, egyet a mai sütő-utczában a széntérnél, másikat a czukor-utcza, harmadikat a Lipót-utcza végén, hol a régi lövölde állott. Azon időben, melyről szólunk, a piaristák épülete volt Pest legdiszesb s legnagyobb háza; a többi számos kolostor alig volt figyelemre méltó. A mai megyeháznak semmi nyoma, s a nagy rokkantak palotájának helye üres tér volt. A mai plébániatemplom a „kathedrale“ büszke nevét viseli. A régi városház ugyanott volt, hol ma az új áll. A népesség akkori számáról nem maradtak föl pontos adatok. A térképen sok piacz van név nélkül. Az utczák közt is csak 23 leírt elnevezéssel. Legszebb volt az „Urak-utczája“, mely végig vonult a városon a mai nagyhid-utczától a kecskeméti-kapuig. Némely utcza egészen más nevet viselt, így a gránátos-utczát irgalmasok utczájának nevezték. A hatvani-utcza neve azonban akkor is ugyanez volt. A mai Duna- és Sebestyén-utezát felső-bajor, a mostani iskola-utezát alsó-bajor utezának nevezték, mivel a bajor bevándorlók itt építék házaikat. Hol ma a kalaputeza van, ott volt a francziskánusok utezája. A szerb-uteza paulinusok utczája volt, e szerzet kolostoráról nevezve el, melynek helyén jelenleg a zálogház áll. A zöldfantezát felső bástya-, a magyaruteza felső részét pedig alsó bástya-ntezának nevezték. Az akkori kecskemétintéza a Lipót utczából vitt be arak ntezájába. A hajóntezából ment az ember az újvilág-ntezába, s akkoriban mindkettőt szervita-ntezának nevezték. A mai Kristóf tértől egy zsák utcza nyílt, „kovács-utczának“ nevezve. Volt vám-utcza is (a mai kigyó-ntcza,) továbbá körösi, kohári-, vili kapu, rácz-, hajdú-, (a mai lövész,) magyar-, (a mai magyar utcza alsó része,) s végre rondella-utcza, a mai régi posta-nteza helyén. E rövid vázlatból is elképzelhető, milyen volt akkor Pest területe. Érdekes valamit tudni az akkori városi háztartásról is, melyre nézve 1722-ből is vannak eredeti számadások. 1722 ben a város összes jövedelme csak 13,430 rh. ft s 791 * 3/* dénár volt. Ugyanakkor a kiadás 13,656 ft, l‘/t dénár. E szerint Pest városa a deficitet akkor is ismeré. De mily különbség az akkori s mostani bevételek és kiadások között. Az 186'/j-ki évben a városi bevétel volt 1,643,618 ft 30 kr, s kiadás 1,643,120 ft 87 kr. osztrák értékben. Hasonlítsuk össze e két tételt, s azt kell hinnünk, hogy nem 140 év, hanem tíz század folyt el közöttünk. A házjövedelem akkoriban igen csekély volt.1722- ben a város az általa leírt házak és telkek bérletdíjában csak 517 frtot kapott, noha több házas telke volt,mint a mai napon , midőn ezekért 569,269 ft jövedelmet kap. Akkor a városi tisztviselők és szolgák egész évi fizetése volt 3090 rh. forint; ma ugyanez 897 507 ft. 63 kr. A tanács első személye a városbiró 150 ft fizetéssel. A városhadnagynak 12 ft. 30 krja volt havonkint. A törvényszolgák egész évre kaptak 72 frtot. A városi káplán havonkint 12 ft. 30 krt., az iskolamester 4 ft. 10 krt, három muzsikus mindegyike 7 ft. okrt, egy azonban csak 1 ft 40 krt kapott. A város csinosítására 1722-ben 916 ft 91/1 dénárt fordítottak. Ma csak az utczaseprésért 36,624 frtot fizetnek. A következő tiz évben a városi igazgatás szép haladást tett. 1733 ban a bevétel már 19,347 frt 12/, dénárra rúgott,a kiadás pedig 17,490 frt 1l1/, dénárra. E szerint a deficit eltűnt. Ez évben a városban 18 dunai malom volt, miért a molnár-ezéd évenkint 36 frt városi regálét fizetett. Akkor Pestnek bzőrei is voltak, s a város borát a városi kocsmákban, melyekből egy a városház alatt is volt, mérték ki. Említett évben egy szere fehér bor ára hat, a vörösé öt dénár volt. Négy vásárt tartottak József, Medárd, János fővétele s Leopold napján, melyeken ma is tartanak vásárokat. Hanem e vásárok ugyancsak keveset jövedelmeztek a városnak. Egész évi bevétele 3520 frt volt belőlük. Utcza-kövezés jelei is mutatkoztak már ekkor. Legalább 1733-ban kövezet-adóban 1617 frt 41 denlárt vettek be. Azonban bizonyos, hogy e század elején Pestnek csupán három kövezett utczája volt. Ma a kövezetpénz fölül van a százezerén. 130 év előtt Pesten csak négy vendéglő volt. Ketten közülök (Dittrich Krisztián és Hammelmayer Mátyás,) városi fogadósoknak neveztettek, mivel a város vendéglőiben mértek. A harmadik volt Meisl Mihály polgári vendéglős, negyedik Hagelmann Farkas az „Arany griff“-nél. A város összes évi jövedelme a bormérőhelyekből 548 frt 65 dénár volt. Sört csak a városi fogadósok mértek, s azért a város pénztárába 1733-ban 15 frtot fizettek. A halász ezér 60 frt vizadót fizetett. A dunabid Pestnek 2746 frt 65 krt jövedelmezett, s ugyanannyit Budának. A fakereskedés szabad volt. A 1733-diki számadásban ez is áll: más adó vagy jövedelem, tulajdonosoktól, házi áraktól, kereskedőktől, iparosoktól és lakosoktól — semmi. Valóban az adónak, pótléknak (az újabbkori föltalálásainak) semmi nyoma az akkori könyvekben. A panctum vigesimum quartum alatt ez áll a számadásban: „a város szigetéért a Dunán, a Rákos viz befolyásán felül Prannsehreitter úr 20 írt évi illetéket fizet.“ Mindenben mily olcsósági Az ember nem hiába sóhajtozik a rég elmúlt idők után, határai között az osztó igazsággal egybefér. Az egyes panaszpontok iránti határozataim egyébiránt külön fognak önökkel annak idejében közöltetni.“ Ő Felsége e szavak után több részlet iránt tudakozódott a követség egyes tagjaitól, úgy hogy a küldöttség fél óránál tovább időzhetett a kegyteljes fejedelemnél. A napokban az államministériumnak egy átirata érkezett a magyar kanczelláriához, melyben Schmerling 8 excellentiája a magyar kormányt értesíti, hogy újabban azon örvendetes helyzetbe jutott, megfelelhetni a magyar kancellária részéről ismételve nyilvánított azon óhajnak, miszerint az itteni egyetemen tanszék állíttassák fel a magyar közjog számára. A tanszéket Virozsil udvari tanácsos úr vállalta el, ki is még e tél folytán megkezdendi előadásait. Az államminiszer úr hozzáteszi, miszerint egyúttal intézkedik, hogy a Theresianum növendékei e felolvasásokat látogathassák. A magyar erdészeti egyletnek módosított alapszabályai a legfelsőbb jóváhagyást megnyerték. L a p s i e ui I e. Az „Oestr. Ztg“ következő képet nyújt a horvátországi pártok állásáról, melyet kapcsolatba hoz a birodalmi tanácsi kilátásokkal. A nevezett lap így szól: „Erdélyország belépésével a birodalmi tanácsba az első lépés a sajthántúli tartományok további egyesülésére nézve megtörtént. Több ízben kiemeltetett, mily befolyással leend ez Magyarország magatartására , hogy ez a februári pátens alapján történendő egyezkedésre kedvező , és kell, hogy e körülmény a birodalmi tanácsba való követküldésre ezen tartományokat hajlandóbbá tegye. Azonban most azon kérdés érdemel megfontolást, hogy Magyarország volt melléktartományai közül valamelyik megnyerhető-e még ezen alkotmány számára, és ezáltal az erdélyiek belépése által előidézett hatás fokozható-e ? Magyarországról azt mondták, hogy törvénytudó népből áll. E mondat alkalmazható Horvátországra is, mert bizonyos, hogy nagyobb része azoknak, kiknél politikai meggyőződésről egyátalán szó lehet, bizonyos jogi képzettséggel bír. Az ország nagyobbára földmiveléssel foglalkozó. A paraszt, — bármily kevésre becsüljék némi tekintetben, — mégis nagyon hátramaradt, és azon időhöz, mely őt a rabszolgasággal határos alantiságból felszabadította, nagyon közel van, semhogy az egyszerű politikai viszonyok felfogására is képes volna, s ezek felett önálló véleményt alkothatna magának. A kereskedelem és gyáripar még alig van túl a kezdeményezésen, és nagyrészt idegenek kezében. A hivatalnokok, ügyvédek, tanárok és a nemesség, mely azelőtt a közigazgatás és törvénykezés élén állott, és számos pereinek folytatására a jogi tanulmányokat szükségelte és e tanulmányokat szokásból gyermekeivel is folytattatta, képezik e szerint kizárólag a társadalom műveit osztályát. Ez osztály három pártra szakad : nemzeti, magyar és alkotmányos. Az első önállóságra törekszik,egyesülés által Dalmátiával a három egyesült királyság megalapítására. Azon mód, mely által ez egyedül elérhető, természetesen nem más, mint a császárság- s Austria nagyhatalmi állásának szövetséges állammá, sőt talán egy hatalomnélküli államszövetséggé változtatása. Exempla sunt odiesal Nemzeti Blavismus és németgyűlölet jelszava e pártnak, melynek legtúlzóbb tagjai panslávok. A második Magyarországgal való egyesülést és a birodalom többi tartományaival a személyes uniót czélozza, vagyis dualismust, az ismert magyar programmok szerint. A harmadik végül a birodalom minden tartományainak őszinte egyesülését akarja a februári alkotmány alapján. A magyar párt keletkezése e század negyedik tizedében keresendő, midőn a nemzeti szellem az akkor Magyarországhoz tartozó országban a pozsonyi országgyűlés határozatai ellen ébredezni kezdett. Egykorra műveit osztály nagyobb részét és majdnem az egész nemességet magában foglalta. Híveit most is nagyobbára a nemesség képezi, melynek tagjai 1848 előtt hatalmasak voltak a gyűlésekben és a törvényszékekben, az országot kedvük szerint, mint kis királyok igazgatták, a politikai események következtében azonban befolyásukat, tekintélyüket és nagyrészt vagyonokat is elvesztették. A nemzeti párt harczosait azok közt számítja, akiknek Horvátország önállásával befolyásuk által tekintélyes állomásokra van kilátásuk, az összállamban pedig ezen állás elvesztésétől félnek. E párthoz tartoznak a nemzeti elvnek, mint ilyennek, képviselői, az új horvát nyelv és irodalom férfiai, kik a német elem általi elnyomatástól tartanak, és ezen gyűlöletet az alkotmányműre is kiterjesztik, melyről eleve megjövendölik, hogy mivel német földön nőtt, a német elemet a többi nemzetiségek körén fogja érvényesíteni. Hozzá tartozik még a nép nagyobb része is, nem meggyőződésből, — mint fenntebb említők, — hanem mivel a politikai események által szolgaságból szabadságra jutván, az 1848 előtti nyomást a magyar kormánynak tulajdonítja és melyet az ügyesen működő nemzeti párt sárba visz. Az alkotmányos párt hívei végül az országban itt-ott szétszórva vannak, köztük sok jeles tehetség, de minden összeműködés, központ nélkül, és valószínűleg még most a nemzeti párt befolyása alatt tartja. Különben e három tömör párt számtalan színezettel bír, és talán nincs ország e világon, hol ily területen és aránylag csekély népesség mellett a politikai nézetek annyira szétágaznának.“ Egyébként az „Ojsterr. Ztg“ egy másik közleményében arról is értesít, miszerint a horvát országgyűlés s az ez általi kir. tanácsi követküldés kérdése e peretben előkészítő tanácskozmányok tárgyát képezi Bécsben. E közlemény így szól : „Mi is közöltük azon különben jól értesült oldalról vett hírt, hogy Horvát- s Tótország főispánjai a horvát k. udvari kanczellária által bizalmas tanácskozásra hivattak össze; egyúttal azonban azt is állíták, amikor ezen meghívást nem bizonyos tüzetes tárgy idézte elő, hanem hogy Mazuranics udvari kanczellár annak szándékában áll, Horvátország több fontos ügyei fölött folytatandó tanácskozmányon kívül közelebbi s személyes értesítést nyerni a horvátországi ügyek állásáról és az ottani hangulatról, miszerint azon nem valószínűtlen esetben, ha az országgyűlés egybehívásának kérdése fölmerülne, az ország állapota iránt tisztában legyen. Egyébiránt természetes dolog, hogy ezen értekezleteknél az országgyűlés kérdése — ha mindjárt nem állami is napirenden — csalatlanul kitűnő helyet foglaland el, és hogy ez alkalommal a bi-rodalmi tanácsba küldendő horvát követek kérdése sem maradand taglalás nélkül, miután mindenesetre ez képezendi a legközelebbi horvát országgyűlés tevé-kenységének magvát. Ha egyébiránt a gyanítható jelek nem csalnak, a horvát országgyűlés egybehívásának kérdése a horvát udvari kancellárián kívül eső kormánykörökben is komoly megfontolások tárgyát képezi, ha mindjárt nemm is érett még a kérdés határozott s formulázott javaslattá.“ Hozzátesszük még e közleményekhez, miszerint az „Oesterr. Zrg“ inkább csak óhaja mint kilátását fejezi ki, hogy jövő tavaszszal a magyar és horvát országgyűlést együtt találandja , kegyeskedvén megígérni, miszerint az eszes és józan értelemben végleges kiegyezés útját journalistikai tevékenységével ő maga is előmozdítandja. A birodalmi tanács pénzügyi bizottmányának f. hó 18-ai ülésében élénk vita keletkezett a következő javaslat felett: 1. Az államtanács mostani szerkezete az alkotmányszerű államélet fejlődésére hátrányos befolyást gyakorol. 2. A kormány felhivatik, hogy a közelebbi ülésszakra az államtanácsnak a miniszeri felelősséggel és az alkotmányszerű államélet kifejlődésével megegyeztethető újjászervezése iránt törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé. Az államminiszer nem oszt azon nézetet, mintha az államtanács az alkotmányosság kifejtését gátolná, míg Giskra, Kinsky és Schindler azon esetek hosszú sorát igyekeztek előadni, melyekben az államtanács okozá a törvényjavaslatok előterjesztésének elhalasztását. Schmerling a felhozott példákat a tények mérvére vonta össze. Szavazás alkalmával azon különös eset adta magát elő, hogy a 24 jelen volt tag közül, 10 a javaslat 1. §. mellett, 4 ellene, és így 10 nem szavazott, csak az ismételt szavazáskor pártolák a javaslatot 15 en, míg ellene 9 szavazott. A 2. §. 13 szóval 11 ellen fogadtatott el. Ezután a horvát kanczellária budgetére kerülvén a sor, Mazuranics átirata olvastatott föl, melyben kijelenti, mikép a pénzügyminister jelenlétét elégnek tartja ugyan, mindamellett a netaláni felvilágosítások adására mégis kiküldi a kanczellária egyik tagját. Ezen közlemény formája hasonló vitát idézett elő, mint annak idejében Pápay ndv. tanácsos megjelenése, miután az átirat homályos szerkezete a kiküldött képviselő állása iránt megütközést szült. Gróf Kinsky azt kérdé, fel van-e hatalmazva a kanczellária képviselője, a kanczellárt a birodalmi képviselet irányában felelősnek nyilvánítani ? Mire a képviselő kijelentette, hogy csak ügyleti felvilágosításokra van felhatalmazva, Gr. Kinsky a tárgyalás elnapolását kívánta. Hoppen ellenben kijelente, mikép miniszteri hivatalnokok csak felvilágosítások adására jelennek meg a bizottmányban, és hogy nyilatkozataiknak ily fontos elvek körül nem tulajdonítható határozott jelentőség. Egyébiránt formai okokból, mert a bizottmány ezen jelentést egyszer már elfogadta, azt javasolja, mikép az ne vétessék még egyszer tárgyalás alá, hanem bízassák az udvari kancelláriára, hogy a neki alkalmasaknak látszó indítványokat a Házban terjeszsze elő. Ezen javaslat hosszas vita után elvettetett. A költségvetés ezután tüzetes tárgyalás alá kerülvén, a municipality igazgatás részére utóbbi kimutatás szerint 268,304 ft helyett 335,000 ftot kér a horvát kanczellária. Ingram előadó épen oly fölöslegeseknek tartja a megyéket mint a kerületi hivatalokat, (Kreisämter) és azok számának alábbszállítását vagy végképeni megszüntetésüket óhajtja. Ezen indítvány azonban kisebbségben maradt, s az ülés elnapoltatott. Dr. Kuutz Gyula tanár a londoni kiállítás iránt, különös tekintettel Magyarországra. (Folytatás.) Áttérek nemzetgazdászatunk harmadik főágához. Napi ittdonwarcok. ^Erzsébet Császárné és Királyné Ő Felsége legmagasb névünnepét a Bécsben lakó magyarok is nagy kegyelettel ülték meg. A „P. Hírnök“ tegnap esteli száma ezen szép szertartást következőleg írja le: „A magyarországi Szent-László czimü egyházias czéli társulatnak itteni tagjai ragadák meg kuli,nősen az alkalmat, hogy e társulat egyik védszentjének, szent Erzsébetnek emlékezetére,imai névünnepe alkalmából, magyar egyházi szertartást rendezzenek, s azon Felséges Uralkodónénk dicső életéért és egészségéért a Mindenhatónak áldozzanak és imádkozzanak. Ezen ünnepélyes egyházi szertartás helyéül a Wieden külváros elején fekvő úgynevezett „frei Haus“-beli Starkenberg féle diszes kápolna vala kiszemelve, mely zsúfolva megtelt ájtatos s Felséges királynétokért buzgón imádkozó magyarokkal. Jelen vola a magyar kir. udv. főkanczellár és alkanczellári extráján kivül úgyszólván az udvari kanczellária égési személyzete; jelen valának számosan itt