Sürgöny, 1863. november (3. évfolyam, 250-274. szám)
1863-11-25 / 270. szám
Harmadik évffolyam. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban, barátok-tere 7. atom. földszint. Szerkesztő-hivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. kiadó hivatal. Barátok-tere 7. sz. a. földszint. 270. — 1863. Vidéken bérmentes levelekben minden posta hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. Vidékre, naponkint postán. Félévre 8 ft 60 kr. Félévre 101forint. Negyedévre 4 . 50 . Negyedévre 6 . Előfizetési felhívás „SÜRGŐKY“ november—decemberi 2 havi folyamára 3 forint 40 krral. A „Sürgöny“ kiadó hivatala. HIVATALOS RÉSZ. Ő Cs. k. Apostoli Felsége f. évi nov. 1- ról kelt legfelsőbb határozatával, Dovrik Márton főszolgabirót, sok évi hü szolgálatainak elismeri Betti, a Ferencz József-rend kis keresztjével legkegyelmesebben feldiszitni méltóztatott. ő cs. k. Apostoli Felsége I. évi nov. 13-tól kelt legfelsőbb határozatával, Beír Mihályt, Sárosmegye első alispánját, s Vidovich Mihályt, Csongrádmegye első alispánját kir. tanácsosi czimmel, dij elengedés mellett , legkegyelmesebben felruházni méltóztatott. A magy. kir. udvari kanczellár Hinczky Bélát a magyar kir. ndv. kanczellária tiszteletbeli ndv. segédfogalmazójává nevezte ki. HIVATALOS RÉSZ. A dán-német viszály ügyében táviratilag már ismertetett czikke a „Wiener Abendpost“-nak egész terjedelmében így szól: „ A legutóbbi napok eseményei következtében a dán német viszály szintoly komoly, mint bonyolult alakot vett föl; szunnyadozott igények ébresztettek föl ; nagy horderejű óhajtások s remények idéztettek elő, s ezért a legkülönneműbb nézetek s törekvéseknek a helyzet által előidézett örvényében mindenekelőtt szilárd álláspontot kell megnyernünk, nehogy elsodortassunk egy ily mozgalom hullámai által, mely — mint látszik — eddig elő se azon eszmék iránt nincs eléggé tisztában, miknek azt vezetniök kellene, se azon Cél iránt, mit el akar érni. Mi úgy hisszük, csupán egyetlen megbízható módszer létezik ezen kérdés tárgyalásánál, ti. azt, mi a most érvényesített igényekben aegtámadhatlan jogcímen nyugszik, szigorúan elkülönözni attól, mi nem tűnik föl világosan jogilag kötelezőnek. Már valamint a betetegségek alkotmányi jogát nagyrabecsüljük, valamint mélyen át vagyunk hatva a IX. Keresztély király által szentesített azon alkotmányi határozat érvénytelensége iránti meggyőződés által, melynél fogva Schleswig a dán királyságba egyszerűen bekebleztetik, vagy másrészről az öröklési jogosultság kérdése épen nem látszik előttünk eléggé világosnak s átlátszónak, s nem titkolják el, hogy bármely ez iránt hozandó elsietett határozatot élénken fájlalnánk. Egyelőre egyébiránt elég lesz azon állásra utalni, mit Austria s Poroszország foglalnak el ezen kérdés irányában. Mindkét nagyhatalmasság aláírta a londoni jegyzőkönyvet, s Ünnepélyesen kötelező magát annak megtartására. Azok szerződésszegés elkövetése nélkül azon nem tehetik túl magukat, annál inkább nem, mivel a szerződés megkötésében többen is részt vettek, s annak fölmondásának nem csak Dánia, hanem az összes szerződők irányában kellene történnie. Bátorságot vesztünk magunknak, ezen nyomatékos érvet hozni föl a „Nordd. Alig. Ztg“ fejtegetései ellenében, mely lap a szövetségi kötelességnek Dánia részérőli nem teljesittetéséből a szerződés teljes érvénytelenítését akarta leszármaztatni. Föltéve, de meg nem engedve, hogy a jelen kérdésben összeütközési eset forog fönn, bizonyosan a magas kötelességnek kellene eldöntőnek lennie, és e tekintetben— szerintünk — az Európa legnagyobb részében lehető összeütközés veszélyei nem csak azért lennének komolyan szemügyre veendők, mivel azok veszélyesebben üthetnének ki, mint ahogyan a „Nat. Zig“ gyermetegül kedélyes jóslata hangzott, hanem azért is, mivel — s ezt fődolognak tartják — a nemnémet szerződő felek a szerződésszegés érvét maguk részére érvényesíthetnék, s egy megtámadás számára saját joguk puszta védelmének alakját kölcsönözhetnék. Azonban attól félünk, hogy a békéit lerázott mozgalom még itt sem fogna megállapodni. Az európai szerződések egyeteme oly ragasztékot képez, melyen nyugszik a világrész jogi rendje, habár azok értéke itt-ott félreismertetnék s kétségbevonatnék is. Egyetlen kőnek ezen ragasztékbeli kivétele az egész épületet ingataggá teheti, s a jogosultságnak minő látszatával fejthetnénk mi ki ellentállást, az európai szerződésjogon alapuló jogaink veszélyeztetése esetében, ha magunk állítnánk elő oly előesetet, mit a szerződések jogfolytonossága ellen lehetne fordítni. A beretegségek jogai a londoni egyezményben nincsenek kérdésbe helyezve, azok elismerése akkor az összes európai hatalmak által közösen megnyittatott s ezért azoknak közös érdekükben áll, ahhoz ragaszkodni, hogy az alkotmánykérdés Németország becsületével s tagadhatlan jogosultságával öszhangzó módon intéztessék el. Másrészről ugyanazok az illető kikötés szellemes betűje által kötve vannak, s ha végre Németország kénytelen lesz saját igaz jogát kivívni, azok ennek meggátlására épen semmi jogi ürügyet sem hozhatnak föl, sőt a beavatkozás csak épen a szerződés általi biztosítási jog megsértése mellett lenne gondolható. A mondottakbóli következtetés azon elvhez vonul vissza, amelyből kiindultunk, t. i. azon szükség megállapításához, miszerint az alkotmány kérdése az öröklés kérdésétől különválasztva tartassák. A kétségtelen jog parancsolólag követeli teljesíttetését, a kétséges jog ellenben alapos nyomozást kivánhat meg. Azonban annyi bizonyosnak látszik előttünk, hogy a cselekvés s nyomozás párhuzamosan haladhatnak ugyan,de nem vegyíttethetnek össze, s hogy legkevésbbé lehet egy következményeiben fontos cselekvést egy nehéz s hoszszas nyomozás előlegezett eredményére alapítni. Nekünk van szivünk s érzékünk Németország becsülete s nagysága irányában; meg vagyunk róla győződve, hogy Austria — némely belsöldhelyzete által reászabott tekintetek daczára — semmi veszélytől s áldozattól sem fog visszaijedni, ha Németországnak a herczegségekbeni jogát hatálylyal kell oltalmazni. Azonban magától értetőleg óhajtja , hogy a kérdés természetes nehézségei kényszerítő szükség nélkül ne fokoztassanak újabbak s nagyobbak által, s hogy minden történendő eldöntő lépés a jog kriteriumaival bírjon.“ A magyarországi szlávok egy birodalmi képviselet mellett. Az „Ost n. West“ folyó hó 15 ki számában egy „Szót a magyarokhoz“ hoz egy „délszávtól.“ „Magyarország végzete — úgy véli a czikk szerzője — most, és pedig talán utolsódszor, a magyarok kezébe van letéve; nem ugyan azon értelemben, mintha akaratjoktól függne, az 1848. előtti Magyarországot, melyben a magyar nemesség uralkodott, vagy az 1848-ki Magyarországot, melyben a magyar nemzet a királyság más népei fölött uralkodni akart, ismét helyreállítani, hanem fenntartani, vagy is inkább csak megalapítani azon Magyarországot, „melyben a magyar korona összes nemzetiségei mintegyenjogosultak a magyar alkotmány s egyúttal azon autonomiának örvendhetnek s kell örvendeniök, mely nekik nemzetiségük szabad kifejtését biztosítja“, — ez ma még kezükben van, „ha különben jóakaratukat, igazságosaknak lenni a testvérnemzetek iránt, tettei bizonyítják, mely jóakaratok bizonyitványául szolgálhatna. . . . Az 1810-ki országgyűlés Deák föliratában a horvátok számára nyitva kiváná agyon hagyni a magyar történet egy lapját, mi annak jeléül vezethetik, hogy a magyarok a horvátokkal az unió megújítása iránt alkudozni akarnak; azonban ezen uniókérdés lényegesen az azon államjogi viszony kérdésétől függ, melybe Magyarországnak s a háromegy királyságnak Bécsben, s az öszbirodalommal lépnie kell s az 1848-ki törvények revisiójától.“ „Az 1848-ki törvények az austriai monarchiabeli szlávokra nézve oly válaszfalat képeznek, mely azokat egymástól elválasztja, melynek föltétlen fönntartása csak azon czélból mozdittathatnék elő, hogy a lajtántúli szlávok a németek suprematiájának, s a magyar korona alatti szlávok a románokkal, a magyar hegemóniának rendeltessenek alája. Ezért az összes austriai szlávok ellenzik a tiszta dualismust, úgy a mint az az 1848-ks törvényekben talált kifejezésre, nem csupán mint életveszélyt az össZ-államra nézve, hanem egyszersmind az austriai szlávságra nézve is.“ „Ha a magyarok épen nem akarnák a birodalmi ügyeknek a többi néppel van egyesítése állandó és organikus módját elfogadni, hanem pure et simple az 1848-ki törvényekhez ragaszkodnának, ezáltal déli szlávjaink nézete szerint nemcsak a horvátoknak Magyarországgali uniója tétetnék lehetlenné, hanem utóvégre Magyarország és Erdély minden nem-magyar népeinek is el kellene fordulniok Magyarországtól, hogy a magyarok ellen és fölöttük Bécsben nyújtsanak egymásnak kezet.“ „Azt javasoljuk tehát sürgetőleg, — végzik a délszlávok a horvát testvéreinknek, valamint a magyaroknak, hogy a háromegy királyság néhány kitűnő s a horvát nemzeti párt bizalmát bíró férfia, a Deákpárt legkitűnőbb parlamentáris képviselőivel bizalmas értekezlet útján biztosan tudja meg, mily engedményeket kész ezen párt tenni az összbirodalommal reál unió elvének, a háromegy királyság autonómiájának megfelelő mily modalitások alatt akar az ezzeli unió iránt tárgyalásba bocsátkozni, és a magyar királyság többi nemzeteinek kielégítésére mit akar a legközelebbi országgyűlésen indítványozni?“ „Tehát a szlávok egysége, kiált föl a „Magyar Sajtó“ ezen alkalomból, czélja a „déli szláv“ hazafiaknak. Ezen egység azonban, mint tapasztalása ést tanúsítja, akár nemzeti akár politikai egység értessék alatta, lehetetlenség. Mi képzelhetünk magnóknak horvát, szerb, tót, vend, cseh, lengyel, akár nemzeti akár politikai egységet, mert horvát, szerb, tót, vend, cseh és lengyel nemzetiség létezik, s egy nemzetiség kedvező körülmények közt politikai nemzetté is válhatik; de collectiv szláv nemzetiség nem létezik, ez csak phantom, mint azt a panslavismus neve alatt ismerjük, s mely hála Istennek azon csalékony varázst már elvesztette, mely egykor oly fenyegető világban tüntette azt föl Európa előtt.“ Egyébiránt a „M. Sajtó“ hajlandó hinni, hogy ama felhívás nem pártfelhivás, hanem csupán a szerző egyéni nézetét fejezi ki, melyet az „Ost u. West“ szerkesztősége alig oszt, mert ez mindenkor az ősmagyarhorvát alkotmány mellett emelt szót, de ebben a dualizmus és a személyes unió foglaltatik, melyet a „délszláv“ hazafi elvet. A mi nézetünk ellenben az, — úgymond erre az ,Ungr. Nachr.“ — hogy a „Magyar Sajtó“ erősen téved. Azon eszmék, melyek az „Ost und West“ czikkében nyilván uttatnak, egészen megfelelnek az „Ost und West“ szláv folyóirat programmjának, s megfelelnek a szabadelvű szlávok, szerbek és horvátok ismert nézeteinek is. Valóban nagy ideje, hogy a hazai nemzeti sajtó a kötőt végre levegye szemeiről és világosan lásson, akkor azonnal észreveendi, hogy Magyarország összes szlávjai azon dualizmustól, mely az 1848-as törvényekben rejlik és egyértelmű a magyar politikai souverainitással, szörnyen visszariadnak, hogy a magyarországi szlávok az elválaszthatatlan birodalmi dolgokra nézve egy szabadon választott „birodalmi képviselet“ szükségességét és czélszerűségét tökéletesen fölfogják, és részükről készek egy birodalmi képviseletben részt is venni. Hogy a birodalmi képviseletben ne minden szláv népfajok, itt mint amott, egyesüljenek és ott túlsúlyt nyerjenek, ezt megakadályozni csak a magyar országgyűléstől függ, ha ez a birodalmi érdekek helyes méltánylásában a birodalmi képviseletből nem vonja ki magát, és gondoskodik, hogy a magyar nemzeti érdekek az őket ott megillető befolyásukat megkapják és meg is őrizzék. A hadügyi budget fölötti bizottmányi jelentés. A pénüügyi bizottmány osztálya erős bírálat alá véve a hadügyi budgetet, s a hadügyministérium tételeinek lényeges leszállítását ajánlja. Az osztályjelentést már kimutatni törekszik, miszerint e leszállítások által a tényleges védállás nem veszélyeztetik. Kivesszük abból a következőket : A szárazi hadsereg számára a folyó 14 havi pénzügyi időszak alatti 123,487,000 frtnyi összes szükségletből az ordináriumra esik 106,165,000 ftnyi mennyiség. 1863-ik évben a kormányjavaslat összükséglete, 476,299 ember s 68,017 állatból álló hadseregi álladék mellett, 12 hónapra tett 118,800,000 ftot, s ezen összeg 6 millióval leszállittatott; míg ellenben a kormány költségvetése 1864 re a hadseregi álladoknak 58,603 ember és 7209 állattak kevesbitését mutatja ki, s az ennélfogva, egybevetve az elő-év engedélyezett szükségletével, 6,117,000 fttal csökkentettnek tünk föl. A kormány az ordinariumot az 1864. év első 12 harára 91,480,000 ftra tette s azt világosan békebudgetnek nevezte. Ebből immár a jelentés azon következtetést vonja, hogy e szükségleti tételnél „ellátás a természetbeni illetékek" 1864. évre 550,000 fttal több jön beállítva, mint a kormánynak saját adatai szerint be kellett volna állíttatnia. Ezzel kapcsolatban a jelentés továbbá tényeket hoz fel, hogy a hadseregi kezelésnél minden fáradság mellett, megtakarításokat tenni, mégis a legszigorúbb takarékosság azon elvei még koránt sincsenek alkalmazva, miket a birodalom helyzete igényel. Austria jelenleg az ordináriumban 180, az extraordináriumban 14, nyugállapotban 331 tábornokot számít. Miután a jelentés e tekintetben Francziaország példájára hivatkozott, mely 1855 ben csak 112 tábornokot számított nyugállapotban, megjegyzi, miszerint bizonyos, hogy a nyugállapotban lévő austriai tábornokok közöl még többen teljes activ szolgálatot tehetnének, mert nem mindig valódi fogyatkozások és nemalkalmassági okok valónak az activ szolgálatból kilépés okai. Az alkalmasok visszahelyezése helyett immár az utóbbi két év alatt 15 ezredes léptettetett tábornokká elő. Az ordinárium 59 altábornagya közöl csak 15 áll a csapatoknál alkalmazásban, a többiek közöl 32 a hadseregi hatóságoknál van 12,840 ft járadékkal, ezek közt kettő 8192 ft járadékkal a legfőbb igazságügyi hatóságok élén áll, kiknek ügyköre a katonai jelességtől egészen félreesik, a többiek túlnyomó része díszállásokban van az aktív szolgálat járadékaival. 109 vezérőrnagy közül 66 a csapatoknál van kimutatva, a többiek oly állásokat vagy díszhivatalokat foglalnak el és oly működéseket végeznek (a jelentés fölemlít egyes ily működéseket), melyek ily magas katonai méltóságokat az activitás köréből nem igényelnek. Továbbá a hadseregi hatóságok személyzetében s a hadseregi intézeteknél tisztek vannak a törzskartól s a csapatálladékból felsorolva, ezek teljes járadékai be vannak állítva, a nélkül, hogy ezért a csapatálladékail levonásba volnának véve. De egyszersmind a még fennlévő 549 szám feletti tiszt beosztása is az előléptetésnek 1863. január ótai megnyitása s beállittatásuknak két nyílásnál egyre korlátoztatása által a financziák hátrányára jelentékeny késedelmet szenvedett, s 46 modenai tisztnek nem rég a hadseregbe beosztatása által ismét érzékenyen megcsorbíttatott. A lövegbeszerzésnek 180,000 ftra tett tétele, mond a jelentés, nem maradhat az 1864-ki ordináriumban, minthogy a kormány szándéka jövő évben az egyetemes mezei lövegálladékot rendkívüli fedezet útján átalakítani. Az új katonai épületekre számított 840,200 ftnál a jelentés ez építkezések részbeni elhalasztását, továbbá az új erődítési építkezéseknél megfelelő levonást javasol. A „csapatok“ tételénél a jelentés hangsúlyozza azon terheket, melyek az államfinancziákra a sorgyalogságnak a 80 ezred mindegyikének egy zászlóaljjal 1863-ban történt szaporítása folytán nehezednek; czélszerűbb módon lehetne az 1862 ik évig fenállt szervezetet három zászlóaljas 80 ezreddel a haderő aggasztó csökkentése nélkül ismét helyreállítani. A számszerinti változtatások, miket a jelentés az 1864 ki ordináriumban tétetni javasol, a tizennégyhavi pénzügyi időszakra tesznek . Az átalános fölfegyverzésnél 600,000 ftot, az általános építés-igazgatási kiadásoknál 80,000 ftot, az építkezéseknél 1,000,000 ftot, a szekerészetnél és átalában a fogatoknál 500,000 ftot, a kiegészítési és szabadságolási szállításoknál 120,000 ftot, az élelmezés és felszerelésnél és más rovatoknál 1,000,000 ftot. Az egész summa e szerint, melylyel a kormány által felállított ordinarium a jelentés szerint leszállítandó lenne, tesz 3.200.000 ftot. A költségvetésben ekként indokolva javasolt változtatások után a bachbudget az egész 14 havi időszakra 1863. nov. 1-jétől egész 1864. dec. 31-éig következőleg alakulna : Szükséglet. Ordinarium 102,965,000 ft, extraordinarium 10,960,000 ft, helyettesek és önkénytesek 1,730,000; összesen 115,655,000 ft. Fedezet. Rendes bevételek 9,702,833 ft, rendkívüli bevételek 885,000 ft, égésiben kerek számban 10,585,000 ft. Szerda november 25. A bevételt a“szükséglettel szemközt állítva, szükséges pótlékai a financziákból 105,070,000 ft tűnik ki Részbeni fedezésül azonban a 4,670,000 ftnyi pénztári többletet kellene használni, mely, mint tudva van, a katonai igazgatás 1862-ki javadalmazásából megtakaríttatott. E szerint a kormánynak a 14 havi pénzügyi időszakra számított egész költségvetése az osztály véleménye szerint 113,084,167 ftról 100,600,000 ftra, tehát keretszámban 12,584,000 fttal leszállíttatnék. Zármegjegyzéseiben a jelentés azon megfeleléssel foglalkozik, melyre az 1862. és 1863-ki katonai budget megvitatásánál a követi ház által kifejezett felhívások és óhajok a kormány részéről találtak. Többek közt az észtet dandárra nézve azon nyilatkozatot adta volna a kormány, hogy az az 1863. igazgatási év vécével feloszlattatok e mellett 46 tiszt az austriai hadseregbe fölvétetett, 3 ezredes, 2 alezredes, 11 őrnagy, 25 százados és 51 főtiszt és fél nyugállapotba,továbbá 102 ember rokkantul és 43 a patentus állapotba évenkénti 98,383 főnyi ellátási költséggel fölvétetett, hogy továbbá a fenállt dandár számára 1863-ban egész annak feloszlatásáig megkivántatott költségekre utólagos hitel fog kérettetni. A bizottmány erre megjegyzi, miszerint „az észter csapatok eltartása 1863-ban a magas ház czélzatai ellen történt, ezen tárgy elintézése pedig a kilátásba helyzett utóhitel alkotmányos tárgyalására tartassák fenn.“ Ezen jelentés a pénzügyi bizottmányban — az „Östv. Ztg“ szerint — f. hó 23-án valt tárgyalandó. Minthogy azonban a hadügyérő excjája a tárgyalás elhalasztását kérte, ezen kérelem helybenhagyatott és azon határozat hozatott, miszerint a jelentés csak a legközelebbi csütörtökön fog tárgyaltatni. Erdélyi tartomány gyűlési bizottságok működése. A harmadik királyi előterjesztvényre választott bizottság november 16-ki ülésében folytattatott és bevégeztetett a tanácskozás a tartománygyűlés összealakítása elvei felett. A gyűlést kormányképviselő, tanácsos Jakab nyitotta meg. A vita a regalisták institutiója mellett és ellen, az érdekképviselet, a nemzetiségi elv s a lélekszám, valamint az ideiglenes országgyűlési rendszabályok mellett és ellen folyt. A királyi hivatalosok intézete 6 szavazattal 9 ellen elesett. Az érdekképviselet, a vitának alapul szolgáló vázlat értelmében, ellen fogadva. A kisebbség azon jogával, hogy szavazatát a tartománygyűlésen érvényesíthesse, élni fog. Két kisebbségi szavazat jön kilátásba helyezve; az egyik az „ideiglenes országgyűlési szabály“ szempontjait, a másik a nemzetiségi elveket fogja képviselni. A szászok egyhangúlag az érdekképviselet mellett szavaztak , az oláhok ellene. Végül megválasztatott az előadó. A választás tollvivő Obert Ferenczre esett. A kilenczedik kbr. előterjesztvényre (földtehermentesités) választott bizottság nov. 18-ki ülésében dr. Ratiu indítványát tárgyalta, az 1854. június 21 -i patens 3. 5. és 28. §§-hoz adandó törvényczikket illetőleg. A követek egy része az indítvány mellett szavazott, oly földeknek országos alapból leendő kárpótlását illetőleg, amelyek az említett pátens értelmében csak megválthatók, minden különbség nélkül, hogy azon földek a Székelyföldön vagy a megyékben feküsznek. A bizottsági tagok más része fönn akarja tartani a különbséget a sajátból megváltandó s az országtól kárpótlandó földek közt s késznek nyilatkozik, hogy a sajátból való megváltást könnyítse, a megváltandó földek tulajdonosait a földtehermentesítési átalános adópótlék alól fölmenteni. Végül az indítvány az e tárgyban választott előadó Schnell Károly következőön átutalva. A nógrsdmegyei gazdasági egyesület részéről 1863-ik évi nov. hó 10-ik napján Török Sándor egyesületi alelnök elnöklete alatt Losonczon tartott közgyűlés jegyzőkönyve: 79. Egyesületi alelnök úr ezen választó közgyűlésre egybegyűlt egyesületi tagokat szívélyesen üdvözölvén, a közgyűlést megnyitódnak kijelentette, minek folytán felolvastatott gróf Dessewffy Károly, nógrádmegyei kir. biztosnak f. hó - rói 1582. szám alatt kelt hivatalos levele, mely Kovács Antal czimzetes főszolgabírónak hatósági biztosai lett kineveztetését tudatja. Tudomásul vétetett. 80. Alelnök ur az országban létesült gazdasági egyletek üdvös voltát felemlítvén, a közönséget a gazdasági egyesületnek buzgó pártolása s emelésére hívta fel, s előterjesztett elnöki jelentésében az egyesület három évi működését s mozzanatait kivonatilag elősorolván, az előlegesen tárgyalandó ügyeket az elnökséggel egybekötött jognál fogva kitűzte, ez elnöki eljárás után pedig személyes tiszttársai iránt a közönség részéről tanúsított bizalomért hálás köszönetet nyilvánítván, a tisztikar lemondását tolmácsolta, s az elnöki széket elhagyván, az igy megürült elnökségnek ideiglenesen betöltését,s az új választások megkezdését indítványozta. Az előterjesztett elnöki jelentés részleteinek pontonkénti tárgyalása s a tisztikar új választás utján megalakítása elhatároztatván, a választás tartamára elnökül közakarattal Balogh Antal egyesületi tag kéretett föl, ki is a közkívánatnak hódolva, az elnöki széket elfoglalta. 81. A közgyűlés az időközi elnökség által az egyesületi elnök megválasztására hivatván fel, miután az elnökül felkiáltás útján egyhangúlag megválasztott Török Sándor úr az elnöki hivatal elvállalását, az irányában nyilvánult bizalomért kifejezett köszönete mellett, sokoldalú elfoglaltsága miatt határozottan megtagadta, — egyesületi elnökül felkiáltás útján általános közakarattal gr. Czebrián László úr választatott meg, ki a közönség kívánatéra az elnöki széket elfoglalván, hivatalába beigtattatott.