Sürgöny, 1863. november (3. évfolyam, 250-274. szám)

1863-11-25 / 270. szám

Harmadik évf­folyam. Előfizethetni Budapesten a kiadó­­hivatalban, barátok-tere 7. atom. földszint. Szer­kesztő-hivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. kiadó hivatal. Barátok-tere 7. sz. a. földszint. 270. — 1863. Vidéken bérmentes levelekben minden posta hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. Vidékre, naponkint postán. Félévre 8 ft 60 kr. Félévre 101forint. Negyedévre 4 . 50 . Negyedévre 6 . Előfizetési felhívás „SÜRGŐK­Y“ november—decemberi 2 h­avi folyamára 3 forint 40 krral. A „Sürgöny“ kiadó hivatala. HIVATALOS RÉSZ. Ő Cs. k. Apostoli Felsége f. évi nov. 1- ról kelt legfelsőbb határozatával, D­o­v­r­i­k Márton főszolgabi­rót, sok évi hü szolgálatainak elismeri Betti, a Ferencz József-rend kis keresztjével legkegyelmesebben feldi­­szitni m­éltóztatott. ő cs. k. Apostoli Felsége I. évi nov. 13-tól kelt legfelsőbb határozatával, Beír Mihályt, Sárosmegy­e első alispánját, s V­i­d­o­v­i­c­h Mihályt, Csongrádme­gye első alispánját kir. tanácsosi czimmel, dij elenge­dés mellett , legkegyelmesebben felruházni méltóz­tatott. A magy. kir. udvari kanczellár H­i­­­n­c­z­k­y Bélát a magyar kir. ndv. kanczellária tiszteletbeli ndv. segédfogalmazójává nevezte ki. H­IVATALOS RÉSZ. A dán-német viszály ü­gyében táviratilag már ismertetett czikke a „Wiener Abendpost“-na­k egész terjedelmében így szól: „ A legutóbbi napok eseményei következtében a dán német viszály szintoly komoly, mint bonyolult ala­kot vett föl; szunnyadozott igények ébresztettek föl ; nagy horderejű óhajtások s remények idéztettek elő, s ezért a legkü­lönnemű­bb nézetek­ s törekvéseknek a helyzet által előidézett örvényében mindenekelőtt szi­lárd álláspontot kell megnyernünk, nehogy elsodortas­sunk egy i­ly mozgalom hullámai által, mely — mint látszik — eddig elő se azon eszmék iránt nincs eléggé tisztában, miknek azt vezetniök kellene, se azon C­él iránt, mit el akar érni. Mi úgy hisszü­k, csupán egyetlen megbízható módszer létezik ezen kérdés tárgyalásánál, t­i. azt, mi a most érvényesített igényekben a­egtámadhatlan jogc­ímen nyugszik, szigorúan elkü­lönözni attól, mi nem tűnik föl világosan jogilag kötelezőnek. Már valamint a betetegségek alkotmányi jogát nagy­rabecsü­ljü­k, va­lamint mélyen át vagy­unk hatva a IX. Keresztély ki­rály által szentesített azon alkotmányi határozat ér­vénytelensége iránti meggyőződés által, melynél fogva Schleswig a dán királyságba egyszerűen bekeblezte­­tik, v­agy másrészről az öröklési jogosultság kérdése épen nem látszik előttünk eléggé világosnak s átlát­szónak, s nem titkolják el, hogy bármely ez iránt ho­zandó elsietett határozatot élénken fájlalnánk. Egyelőre egyébiránt elég lesz azon állásra utalni, mit Austria s Poroszország foglalnak el ezen kérdés irányában. Mindkét nagyhatalmasság aláírta a londoni jegyzőkönyvet, s Ünnepélyesen kötelező magát annak megtartására. Azok szerződés­szegés elkövetése nélkül azon nem tehetik túl magukat, annál inkább nem, mivel a szerződés megkötésében többen is részt vettek, s an­nak fölmondásának nem csak Dánia, hanem az összes szerződők irány­ában kellene történnie. Bátorságot ve­­sztünk magunknak, ezen nyomatékos érvet hozni föl a „Nordd. Alig. Ztg“ fejtegetései ellenében, mely lap a szövetségi kötelességnek Dánia részérőli nem teljesit­­tetéséből a szerződés teljes érvénytelenítését akarta le­szár­maztatni. Föltéve, de meg nem engedve, hogy a jelen kér­désben összeü­tközési eset forog fönn, bizonyosan a magas­ kötelességnek kellene eldöntőnek lennie, és e tekintetben­­— szerintünk — az Európa legnagyobb ré­szében lehető összeütközés veszélyei nem csak azért len­nének komolyan szemü­gyre veendők, mivel azok ve­szélyesebben üthetnének ki, mint a­hogyan a „Nat. Zig“ gyermetegül kedélyes jóslata hangzott, hanem azért is, mivel — s ezt fődolognak tartják — a nem­német szerződő felek a szerződés­szegés érvét maguk részére érvényesíthetnék, s egy megtámadás számára saját joguk puszta védelmének alakját kölcsönöz­hetnék. Azonban attól félünk, hogy a békéit lerázott moz­galom még itt sem fogna megállapodni. Az európai szerződések egyeteme oly ragasztékot képez, melyen nyugszik a világrész jogi rendje, habár azok értéke itt-ott félreismertetnék s kétségbevonatnék is. Egyet­len kőnek ezen ragasztékbeli kivétele az egész épüle­tet ingataggá teheti, s a jogosultságnak minő látszatá­val fejthetnénk mi ki ellentállást, az európai szerződés­jogon alapuló jogaink veszélyeztetése esetében, ha magunk állítnánk elő oly előesetet, mit a szerződé­sek jogfolytonossága ellen lehetne fordítni. A beretegségek jogai a londoni egyezményben nincsenek kér­désbe helyezve, azok elismerése akkor az összes európai hatalmak által közösen megnyittatott s ezért azoknak közös érdekükben áll, ahhoz ragasz­kodni, hogy az alkotmány­kérdés Németország becsü­letével s tagadhatlan jogosultságával öszhangzó módon intéztessék el. Másrészről ugyanazok az illető kikötés szelleme­s betűje által kötve vannak, s ha végre Né­metország kénytelen lesz saját igaz jogát kivívni, azok ennek meggátlására épen semmi jogi ürügyet sem hoz­hatnak föl, sőt a beavatkozás csak épen a szerződés általi biztosítási jog megsértése mellett lenne gon­dolható. A mondottakbóli következtetés azon elvhez vonul vissza, a­melyből kiindultunk, t. i. azon szükség meg­állapításához, miszerint az alkotmány kérdése az örök­lés kérdésétől különválasztva tartassák. A kétségtelen jog parancsolólag követeli teljesíttetését, a kétséges jog ellenben alapos nyomozást kivánhat meg. Azonban annyi bizonyosnak látszik előttünk, hogy a cselekvés s nyomozás párhuzamosan haladhatnak ugyan,de nem vegyíttethetnek össze, s hogy legkevésbbé lehet egy következményeiben fontos cselekvést egy nehéz s hosz­­szas nyomozás előlegezett eredményére alapítni. Nekünk van szivünk s érzékünk Németország becsülete s nagysága irányában;­ meg vagyunk róla győződve, hogy Austria — némely bel­­s­öld­helyzete által reászabott tekintetek daczára — semmi veszély­től s áldozattól sem fog visszaijedni, ha Németország­nak a herczegségekbeni jogát hatálylyal kell oltal­mazni. Azonban magától értetőleg óhajtja , hogy a kérdés természetes nehézségei kényszerítő szükség nélkül ne fokoztassanak újabbak s nagyobbak által, s hogy minden történendő eldöntő lépés a jog kriteriu­­maival bírjon.“ A magyarországi szlávok egy birodalmi képviselet mellett. Az „Ost n. West“ folyó hó 15 ki számában egy „Szót a magyarokhoz“ hoz egy „délszávtól.“ „Magyarország végzete — úgy véli a czikk szerzője — m­ost, és pedig talán utolsódszor, a magya­rok kezébe van letéve; nem ugyan azon értelemben, mintha akaratjoktól függne, az 1848. előtti Magyaror­szágot, melyben a magyar nemesség uralkodott, vagy az 1848-ki Magyarországot, melyben a magyar nemzet a királyság más népei fölött uralkodni akart, ismét helyreállítani, hanem fenntartani, vagy is inkább csak megalapítani azon Magyarországot, „melyben a ma­gyar korona összes nemzetiségei mintegyenjogosultak a magyar alkotmány s egyúttal azon autonomiának örvendhetnek s kell örvendeniök, mely nekik nemze­tiségük szabad kifejtését biztosítja“, — ez ma még ke­zükben van, „ha különben jóakaratukat, igazságosak­nak lenni a testvérnemzetek iránt, tettei bizonyítják, mely jóakaratok bizonyitványául szolgálhatna.­ . . . Az 1810­-ki országgyűlés Deák föliratában a horvátok számára nyitva kiváná agyon hagyni a magyar törté­net egy lapját, mi annak jeléül vezethetik, hogy a ma­gyarok a horvátokkal az unió megújítása iránt alku­dozni akarnak; azonban ezen uniókérdés lényegesen az azon államjogi viszony kérdésétől függ, melybe Ma­gyarországnak s a háromegy királyságnak Bécsben, s az öszbirodalommal lépnie kell s az 1848-ki törvé­nyek revisiójától.“ „Az 1848-ki törvények az austriai monarchiabeli szlávokra nézve oly válaszfalat képeznek, mely azo­kat egymástól elválasztja,­­ melynek föltétlen fönntar­tása csak azon czélból mozdittathatnék elő, hogy a lajtántúli szlávok a németek suprematiájának, s a ma­gyar korona alatti szlávok a románokkal, a magyar hegemóniának rendeltessenek alája. Ezért az összes austriai szlávok ellenzik a tiszta dualismust, úgy a mint az az 1848-ks törvényekben talált kifejezésre, nem csupán mint életveszélyt az össZ-államra nézve, hanem egyszersmind az austriai szlávságra nézve is.“ „Ha a magyarok épen nem akarnák a birodalmi ügyeknek a többi néppel va­n egyesítése állandó és organikus módját elfogadni, hanem pure et simple az 1848-ki törvényekhez ragaszkodnának, ezáltal déli szlávjaink nézete szerint nemcsak a horvátoknak Magyarországgali uniója tétetnék lehetlenné, hanem utóvégre Magyarország és Erdély minden nem-magyar népeinek is el kellene fordulniok Magyarországtól, hogy a magyarok ellen és fölöttük Bécsben nyújtsanak egymásnak kezet.“ „Azt javasoljuk tehát sürgetőleg, — végzik a délszlávok a horvát testvéreinknek, valamint a ma­gyaroknak, hogy a háromegy királyság néhány kitű­nő s a horvát nemzeti párt bizalmát bíró férfia, a Deák­párt legkitűnőbb parlamentáris képviselőivel bizalmas értekezlet útján biztosan tudja meg, mily engedménye­ket kész ezen párt tenni az összbirodalommal reál unió elvének, a háromegy királyság autonómiájának meg­felelő mily modalitások alatt akar az ezzeli unió iránt tárgyalásba bocsátkozni, és a magyar királyság többi nemzeteinek kielégítésére mit akar a legközelebbi or­szággyűlésen indítványozni?“ „Tehát a szlávok egysége, kiált föl a „Ma­gyar Sajtó“ ezen alkalomból, czélja a „déli szláv“ ha­zafiaknak. Ezen egység azonban, mint tapasztalása ést tanúsítja, akár nemzeti akár politikai egység értessék alatta, lehetetlenség. Mi képzelhetünk magnóknak horvát, szerb, tót, vend, cseh, lengyel, akár nemzeti akár politikai egységet, mert horvát, szerb, tót, vend, cseh és lengyel nemzetiség létezik, s egy nemzetiség kedvező körülmények közt politikai nemzetté is válha­­tik; de collectiv szláv nemzetiség nem létezik, ez csak phantom, mint azt a panslavismus neve alatt ismerjük, s mely hála Istennek­­ azon csalékony varázst már el­vesztette, mely egykor oly fenyegető világban tüntette azt föl Európa előtt.“ Egyébiránt a „M. Sajtó“ hajlandó hinni, hogy ama felhívás nem pártfelhivás, hanem csupán a szerző egyéni nézetét fejezi ki, melyet az „Ost u. West“ szer­kesztősége alig oszt, mert ez mindenkor az ős­magyar­­horvát alkotmány mellett emelt szót, de ebben a dua­lizmus és a személyes unió foglaltatik, melyet a „délszláv“ hazafi elvet. A mi nézetünk ellenben az, — úgymond erre az ,Ungr. Nachr.“ — hogy a „Magyar Sajtó“ erősen téved. Azon eszmék, melyek az „Ost und West“ czik­­kében nyilván uttatnak, egészen megfelelnek az „Ost und West“ szláv folyóirat programmjának, s megfelel­nek a szabadelvű szlávok, szerbek és horvátok ismert nézeteinek is. Valóban nagy ideje, hogy a hazai nem­zeti sajtó a kötőt végre levegye szemeiről és világosan lásson, akkor azonnal észreveendi, hogy Magyarország összes szlávjai azon dualizmustól, mely az 1848-as tör­vényekben rejlik és egyértelmű a magyar politikai souverainitással, szörnyen visszariadnak, hogy a magyarországi szlávok az elválaszthatatlan birodalmi­ dol­gokra nézve egy szabadon válasz­­tott „birodalmi képviselet“ szük­ségességét és czélszerű­ségét tö­kéletesen fölfogják, és részükről készek egy birodalmi képviselet­ben részt is venni. Hogy a birodalmi képvi­seletben ne minden szláv népfajok, itt mint amott, egyesüljenek és ott túlsúlyt nyerjenek, ezt megakadá­lyozni csak a magyar országgyűléstől függ, ha ez a bi­rodalmi érdekek helyes méltánylásában a birodalmi képviseletből nem vonja ki magát, és gondoskodik, hogy a magyar nemzeti érdekek az őket ott megillető befolyásukat megkapják és meg is őrizzék. A hadügyi budget fölötti bizottmányi jelentés. A pénüügyi bizottmány osztálya erős bírálat alá véve a hadügyi budgetet, s a hadügyministérium tételeinek lényeges leszállítását ajánlja. Az osztály­jelentés­­t már kimutatni törekszik, miszerint e leszállítások ál­tal a tényleges védállás nem veszélyeztetik. Kivesszük abból a következőket : A szárazi hadsereg számára a folyó 14 havi pénz­ügyi időszak alatti 123,487,000 frtnyi összes szükség­letből az ordináriumra esik 106,165,000 ftnyi mennyi­ség. 1863-ik évben a kormányjavaslat ös­­szükséglete, 476,299 ember s 68,017 állatból álló hadseregi álladék mellett, 12 hónapra tett 118,800,000 ftot, s ezen összeg 6 millióval leszállittatott; míg ellenben a kormány költ­ségvetése 1864 re a hadseregi álladoknak 58,603 em­ber és 7209 állattak­ kevesbitését mutatja ki, s az en­nélfogva, egybevetve az elő-év engedélyezett szükség­letével, 6,117,000 fttal csökkentettnek tünk föl. A kormány az ordinariumot az 1864. év első 12 harára 91,480,000 ftra tette s azt világosan békebud­­getnek nevezte. Ebből immár a jelentés azon követ­keztetést vonja, hogy e szükségleti tételnél „ellátás a természetbeni illetékek" 1864. évre 550,000 fttal több jön beállítva, min­t a kormánynak saját adatai szerint be kellett volna állíttatnia. Ezzel kapcsolatban a jelen­tés továbbá tényeket hoz fel, hogy a hadseregi keze­lésnél minden fáradság mellett, megtakarításokat tenni, mégis a legszigorúbb takarékosság azon elvei még ko­ránt sincsenek alkalmazva, miket a birodalom helyzete igényel. Austria jelenleg az ordináriumban 180, az ex­­traordináriumban 14, nyugállapotban 331 tábornokot számít. Miután a jelentés e tekintetben Francziaország példájára hivatkozott, mely 1855 ben csak 112 tábor­nokot számíto­tt nyugállapotban, megjegyzi, miszerint bizonyos, hogy a nyugállapotban lévő austriai tábor­nokok közöl még többen teljes activ szolgálatot tehet­nének, mert nem mindig valódi fogyatkozások és nem­alkalmassági okok valónak az activ szolgálatból kilé­pés okai. Az alkalmasok visszahelyezése helyett im­már az utóbbi két év alatt 15 ezredes léptettetett tá­bornokká elő. Az ordinárium 59 altábornagya közöl csak 15 áll a csapatoknál alkalmazásban, a többiek közöl 32 a hadseregi hatóságoknál van 12,840 ft jára­dékkal, ezek közt kettő 8192 ft járadékkal a legfőbb igazságügyi hatóságok élén áll, kiknek ügyköre a ka­tonai jelességtől egészen félreesik, a többiek túlnyomó része dísz­állásokban van az aktív szolgálat járadé­kaival. 109 vezérőrnagy közül 66 a csapatoknál van ki­­mutatva, a többiek oly állásokat vagy díszhivatalokat foglalnak el és oly működéseket végeznek (a jelentés föl­említ egyes ily működéseket), melyek ily magas kato­nai méltóságokat az activitás köréből nem igényelnek. Továbbá a hadseregi hatóságok személyzetében s a hadseregi intézeteknél tisztek vannak a törzskartól s a csapatálladékból felsorolva, ezek teljes járadékai be vannak állítva, a nélkül, hogy ezért a csapatálla­­dékail levonásba volnának véve. De egyszersmind a még fennlévő 549 szám feletti tiszt beosztása is az előléptetésnek 1863. január ótai megnyitása s beállittatásuknak két nyílásnál egyre korlátoztatása által a financziák hátrányára je­lentékeny késedelmet szenvedett, s 46 modenai tiszt­nek nem rég a hadseregbe beosztatása által ismét érzékenyen megcsorbíttatott. A lövegbeszerzésnek 180,000 ftra tett tétele, mond a jelentés, nem maradhat az 1864-ki ordináriumban, minthogy a kormány szándéka jövő évben az egyete­mes mezei lövegálladékot rendkívüli fedezet útján át­alakítani. Az új katonai épületekre számított 840,200 ftnál a jelentés ez építkezések részbeni elhalasztását, továbbá az új erődítési építkezéseknél megfelelő levonást ja­vasol. A „csapatok“ tételénél a jelentés hangsúlyozza azon terheket, melyek az államfinancziákra a sorgya­logságnak a 80 ezred mindegyikének egy zászlóaljjal 1863-ban történt szaporítása folytán nehezednek; czél­­szerűbb módon lehetne az 1862 ik évig fenállt szerve­zetet három zászlóaljas 80 ezreddel a haderő aggasztó csökkentése nélkül ismét helyreállítani. A számszerinti változtatások, miket a jelentés az 1864 ki ordináriumban tétetni javasol, a tizennégyhavi pénzügyi időszakra tesznek . Az átalános fölfegy­verzésnél 600,000 ftot, az álta­lános építés-igazgatási kiadásoknál 80,000 ftot, az épít­kezéseknél 1,000,000 ftot, a szekerészetnél és átalában a fogatoknál 500,000 ftot, a kiegészítési­ és szabadsá­golási szállításoknál 120,000 ftot, az élelmezés és fel­szerelésnél és más rovatoknál 1,000,000 ftot. Az egész summa e szerint, melylyel a kormány által felállított ordinarium a jelentés szerint leszállítandó lenne, tesz 3.200.000 ftot. A költségvetésben ekként indokolva javasolt vál­toztatások után a bachbudget az egész 14 havi időszak­ra 1863. nov. 1-jétől egész 1864. dec. 31-éig követke­zőleg alakulna : Szükséglet. Ordinarium 102,965,000 ft, extraor­­dinarium 10,960,000 ft, helyettesek és önkénytesek 1,730,000; összesen 115,655,000 ft. Fedezet. Rendes bevételek 9,702,833 ft, rendkí­vüli bevételek 885,000 ft, égésiben kerek számban 10,585,000 ft. Szerda november 25. A bevételt a“szükséglettel szemközt állítva, szük­séges pótlékai a financziákból 105,070,000 ft tűnik ki Részbeni fedezésül azonban a 4,670,000 ftnyi pénztári többletet kellene használni, mely, mint tudva van, a ka­tonai igazgatás 1862-ki javadalmazásából megtakarít­­tatott. E szerint a kormánynak a 14 havi pénzügyi időszakra számított egész költségvetése az osztály véleménye szerint 113,084,167 ftról 100,600,000 ftra, tehát keretszámban 12,584,000 fttal leszállíttatnék. Zármegjegyzéseiben a jelentés azon megfelelés­sel foglalkozik, melyre az 1862. és 1863-ki katonai budget megvitatásánál a követi ház által kifejezett fel­hívások és óhajok a kormány részéről találtak. Töb­bek közt az észtet dandárra nézve azon nyilatkozatot adta volna a kormány, hogy az az 1863. igazgatási év vécével feloszlattatok e mellett 46 tiszt az austriai had­seregbe fölvétetett, 3 ezredes, 2 alezredes, 11 őrnagy, 25 százados és 51 főtiszt és fél nyugállapotba,továbbá 102 ember rokkantul és 43 a patentus állapotba éven­kénti 98,383 főnyi ellátási költséggel fölvétetett, hogy továbbá a fenállt dandár számára 1863-ban egész an­nak feloszlatásáig megkivántatott költségekre utólagos hitel fog kérettetni. A bizottmány erre megjegyzi, mi­szerint „az észter csapatok eltartása 1863-ban a ma­gas ház czélzatai ellen történt, ezen tárgy elintézése pedig a kilátásba helyzett utóhitel alkotmányos tár­gyalására tartassák fenn.“ Ezen jelentés a pénzügyi bizottmányban — az „Östv. Ztg“ szerint — f. hó 23-án valt tárgyalandó. Minthogy azonban a hadügyér­ő excjája a tárgyalás el­halasztását kérte, ezen kérelem helybenhagyatott és azon határozat hozatott, miszerint a jelentés csak a legközelebbi csütörtökön fog tárgyaltatni. Erdélyi tartomány gyűlési bizottságok működése. A harmadik királyi előterjesztvényre választott bizottság november 16-ki ülésében folytattatott és be­végeztetett a tanácskozás a tartomány­gyűlés összealakí­­tása elvei felett. A gyűlést kormányképviselő, tanácsos Jakab nyit­otta meg. A vita a regalisták institutiója mel­lett és ellen, az érdek­képviselet, a nemzetiségi elv s a lélekszám, valamint az ideiglenes országgyűlési rend­szabályok mellett és ellen folyt. A királyi hivatalosok intézete 6 szavazattal 9 ellen elesett. Az érdek­képvise­let, a vitának alapul szolgáló vázlat értelmében, el­len fogadva. A kisebbség azon jogával, hogy szavazatát a tar­tomány­gyűlésen érvényesíthesse, élni fog. Két kisebb­ségi szavazat jön kilátásba helyezve; az egyik az „ide­iglenes országgyűlési szabály“ szempontjait, a másik a nemzetiségi elveket fogja képviselni. A szászok egy­hangúlag az érdek­képviselet mellett szavaztak , az oláhok ellene. Végül megválasztatott az előadó. A vá­lasztás tollvivő Obert Ferenczre esett. A kilenczedik kbr. előterjesztvényre (földteher­­mentesités) választott bizottság nov. 18-ki ülésében dr. Ratiu indítványát tárgyalta, az 1854. június 21 -i pa­tens 3. 5. és 28. §§-hoz adandó törvényczikket illetőleg. A követek egy része az indítvány mellett szavazott, oly földeknek országos alapból leendő kárpótlását illető­leg, a­melyek az említett pátens értelmében csak meg­­válthatók, minden különbség nélkül, hogy azon földek a Székelyföldön vagy a megyékben feküsznek. A bi­zottsági tagok más része fönn akarja tartani a különb­séget a sajátból megváltandó s az országtól kárpót­­landó földek közt s késznek nyilatkozik, hogy a saját­ból való megváltást könnyítse, a megváltandó földek tulajdonosait a földtehermentesítési átalános adópótlék alól fölmenteni. Végül az indítvány az e tárgyban vá­lasztott előadó Schnell Károly következ­őön átutalva. A nógr­sdmegyei gazdasági egyesület részéről 1863-ik évi nov. hó 10-ik napján Török Sán­dor egyesületi alelnök elnöklete alatt Losonczon tartott közgyűlés jegyzőkönyve: 79. Egyesületi alelnök úr ezen választó közgyű­lésre egybegyű­lt egyesületi tagokat szívélyesen üdvö­zölvén, a közgyűlést megnyitódnak kijelentette, minek folytán felolvastatott gróf Dessewffy Károly, nóg­­rádmegyei kir. biztosnak f. hó - rói 1582. szám alatt kelt hivatalos levele, mely Kovács Antal czimzetes főszolgabírónak hatósági biztosai lett kineveztetését tudatja. Tudomásul vétetett. 80. Alelnök ur az országban létesült gazdasági egyletek üdvös voltát felemlítvén, a közönséget a gaz­dasági egyesületnek buzgó pártolása s emelésére hívta fel, s előterjesztett elnöki jelentésében az egyesület há­rom évi működését s mozzanatait kivonatilag elősorol­ván, az előlegesen tárgyalandó ügyeket az elnökséggel egybekötött jognál fogva kitűzte, ez elnöki eljárás után pedig személye­s tiszttársai iránt a közönség ré­széről tanúsított bizalomért hálás köszönetet nyilvá­nítván, a tisztikar lemondását tolmácsolta, s az elnöki széket elhagyván, az igy megürült elnökségnek ideig­lenesen betöltését,s az új választások megkezdését in­dítványozta. Az előterjesztett elnöki jelentés részleteinek pon­­tonkénti tárgyalása s a tisztikar új választás utján meg­alakítása elhatároztatván, a választás tartamára elnö­­kül közakarattal Balogh Antal egyesületi tag kére­tett föl, ki is a közkívánatnak hódolva, az elnöki szé­ket elfoglalta. 81. A közgyűlés az időközi elnökség által az egye­sületi elnök megválasztására hivatván fel, miután az elnökül felkiáltás útján egyhangúlag megválasztott T­ö­r­ö­k Sándor úr az elnöki hivatal elvállalását, az irányában nyilvánult bizalomért kifejezett köszönete mellett, sokoldalú elfoglaltsága miatt határozottan meg­tagadta, — egyesületi elnökül felkiáltás útján általános köz­akarattal gr. Czebrián László úr választatott meg, ki a közönség kívánatéra az elnöki széket elfoglalván, hivatalába beigtattatott.

Next