Sürgöny, 1864. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1864-01-22 / 17. szám
elégítő nem lehet. A tárgyalás ad leginkább alkalmat arra, hogy a felek érdekei lelkiismeretesen képviseltessenek. De hogy ezen magasztos czél elérettessék, szükséges, hogy a megbízásból megjelenőkben a kellő törvényes és szellemi képesség ne hiányozzék, és hogy a tárgyalás folyama oly rendes legyen, hogy ezen képesség a felek érdekeinek képviseltetésében semmi által ne zavartassák. Ezen két kellék biztosítására mind a bírói, mind az ügyvédi kar karöltve kell, hogy járjanak. Oly két tényező az, melyek csak egyesülve érhetik el az igazságszolgáltatás magasztos czélját. Ha az ügyvéd a bírót nem támogatja, a legjobb törvény, a bírónak legtökéletesebb tulajdonai is sikertelenekké válnak. Fájdalomügyvédi kamaránk még nincs, mely a bíró s ügyvéd közti ezen szent szövetség elérésében hathatósan közreműködhetnék. De legyen hát minden ügyvéd egy-egy ügyvédi kamara, s érezze azon szent hivatást, melylyel a törvény őt felruházta, érezze a bírói s ügyvédi kar közti szövetségnek múlhatlan szükségességét, mely nélkül a közös czél, az igazságszolgáltatás el nem érhető. Állítsuk tehát össze azon kellékeket, melyek tárgyalás rendes folyamát biztosítják, és fogjon kezet biró s ügyvéd ezen biztosíték csorbítatlan fentartásában. Első sorban áll a megjelenés, mely a váltótörvényszékeknél a vtk. II. r. 217 §-a szerint háromféle lehet, t. i. a személyes vagy meghatalmazott és Ügyvéd általi. A meghatalmazások iránt a vtk. II. 1. 227. azt rendeli, hogy nem csak általános, a közhelyeken nyilvános pecsét alatt, hanem egyes váltó-trvszéki ügyekre vonatkozó és magánpecsét alatt kiállított meghatalmazásokkal is lehet a perben megjelenni, csakhogy ez utóbbiaknak két váltótörvényszéki biró, vagy szabad kir. városokban a biró s jegyző, megyékben pedig a törvényes bizonyság által hitelesitve kell lenniök. Az ügyvédi megbízásra nézve pedig azt rendeli a váltó-törvénykönyv II. rész. 218-dika, hogy váltótörvényszék előtti ügyvéd csak váltóügyvéd lehet, kinek oklevele a váltótörvényk. II. r. 220. §-a szerint a váltótörvszéknél annak idejében bejelentetett: Ki fogná kétségbe vonni a törvény ezen intézkedésének bölcs czélját, mely nem más, mint megakadályoztatni azt, hogy a felek gyakran kipótolhatlan kárukra magokat oly egyének által ne képviseltessék, kik a törvényekben és a törvénykezési gyakorlat, illetőleg eljárásban kellő jártassággal nem bírnak, s ebbeli tudományuknak kétségtelen bizonyítványait nem adták. Az 1840-ik évtől 1849-ig fennállott pesti kir. e. b. váltótörvényszéknél, mely a mostani bíróságoknak minden tekintetben mintaképül szolgálhat, ezen törvény lelkiismeretesen jön végrehajtva, alig fordult elő eset, melyben a megjelenés mint nem törvényes visszautasittatott volna. Fájdalom ezt a jelen korról nem mondhatni s újabb időkben oly visszaélések kaptak lábra, melyek a törvény betűjével, szellemével és czéljával a legkiáltóbb összeütközésbe jönnek, s egyáltalában semmivel sem igazolhatók. Némelyek ugyanis a tárgyalási jegyzőkönyvet otthon elkészítvén s aláírván, valamelyik írnokjuk által a tárgyalási terembe küldik, ki bízva abban,hogy a tárgyaló bizottmány sokszor százra menő tárgyalásnál mindent nem láthat s nem hallhat, ez utóbbinak a jegyzőkönyvet azzal adja át, hogy főnöke, t. i. a megbízott ügyvéd a jegyzőkönyvet a tárgyalási teremben csak az imént aláírván, sietős dolgai miatt rögtön eltávozott. Mások ismét helyettesi megbízással jelennek ugyan meg, de ők nem váltóügyvédek, s így megjelenésük szintén semmis. Míg végre vannak, kik nem a maguk nevét, hanem az ügy vitelére megbízott, de a tárgyalásra meg nem jelent főnökeik nevét a jegyzőkönyvbe írják. Ámde minő megjelenések ezek ? Lehet-e otthon maradva a törvényszéknél megjelenni ? megjelenni kellő személyünket képviselheti-e a törvényszékhez küldött nevünk aláírása ? Átruházhatjuk-e azon bizalmat, melylyel a fél megtisztelt, oly egyénre, kit a törvény bölcs előrelátásból, a perlekedő felek képviselhetésétől egyenesen eltiltott , bizhatjuk-e rá azon fél érdekeit, ki nálunk törvénybiztositotta oltalmat keresett, s kinek érdekei ügyetlen védelem által kipótolhatlan kárt szenvedhetnek ? Végre lehet e a név utánzása által a meg nem jelent megbízottat megjelentté tenni? — Nem világos kárára van-e a félnek, kinek érdekei fölött épen őrködni tartoztunk, ha ily törvénytelen megjelenések a tárgyaló bizottmány által visszautasíttatnak ? Ha egy ügyvédnek egy napon több örvényszéknél vannak tárgyalásai s annyi ügyvédséghogy az akadémia Rózsay Józsefben zsidót is választott hazai tagjai sorába, mi eddig a legelső eset. (M. S.) Napi újdonságok. * Zsófia főherczegasszony ő cs. kir. Fensége a hatodik hadtest részére 1200 pár gyapot harisnyát és 1800 pár gyapot harmantyút ajándékozott. A „Wanderer“ különféle jegyű pesti levelezői az utóbbi napokban vetélkednek a legtarkább hírek közlésében , s a 19 ki számban a Gs. jegyű tudósító már épen „Gewährsmann“-ra is hivatkozva, a magyar országgyűlés összehívási határidejének meghatározása mellett még részleteit is közli azon tervnek, melyet a magyar kérdésre nézve követni a kormány „szilárdul el van határozva.“ Ha minden szállongó hírt, mely hasonló alapos forrásból a napi sajtóban felmerült, meg akarnánk c záfolni: állandó rovatot kellene nyitnunk az élénk képzelődés eme szappanbuborékainak elemzésére, s ez csak munká- s idő-vesztegetés lenne. Okunk van hinni, hogy a fennebbi hír, bár oly grande superciliummal s oly határozottan közöltetik, hogy annak átvételére hazai lapjaink némelyike is elcsábíttatta magát, a valóságban legcsekélyebb alappal sem bír. Tegnapelőtt, illetőleg tegnap virradóra ment végbe az orvostanhallgatóknak segélyegyletük javára rendezett tánczvigalma az Európa szálloda terejében. Mindjárt bevezetésül elmondhatjuk, hogy e vigalom kitűnőleg sikerült. Igen díszes vendégsereg volt jelen, bájos hölgyek, úgy a tánczolók, mind a nem tánczolók soraiban. Szünóra után ugyan oly élénkség fejlődött ki, hogy e különböztetés jobbára elesett, mert a fesztelen jókedv még hellyel-közzel a garde de dame méltóságukba burkolt úrnők kedélyét is kigombolta és lett, kivált a csárdások alatt, hegyen völgyön lakodalom. A rendező ifjak, kik jelesül teljesíték hivatásukat, vendégeik meglepetésére elmésen gondoltak ki egyet-mást : a belépő hölgyek például egy csinos kis tárczát kaptak, azon formára, mint a gyógyszertáraké, melyekben a gyógyporocskékat szokták adogatni, a tárczán e rendelvény állt : „Utasítás estétől reggelig“. 8 ebben volt a tánczrend. A cottilion alatt, e táncz egyik alakzatához fehér, zöld és rózsaszín fátylakat osztogattak, melyekből a tánczpárok egyik része a másik rész számára, amely alatta eltánczolt, nemzetiszin lugast formált. A zenekarokat Dubez és Kecskeméthi vezérelték, mindkettő a tánczosok rendkívüli kitartásának nagy készséggel engedve, e versenyben is azonban a zenészek karja elébb elfáradt mint amazok fiatal lábai, illetőleg lábacskái. Az éttermet az Európa-vendéglős látta el az ily báli alkalomhoz képest elég jól és pontosan. A czukrászat Kugler ízletes csemegéit tárta fel. A bál ép oly bájos mint szívélyes háziasszonya Károlyi-Korniss Clarissa grófnő volt. Gr. Páffy Mór kir. helytartó ar ő exója a vigalmat 10 óra tájon látogatta meg, később a tábornoki karból is láttunk néhány vendéget. * A pesti német színpadon tegnap volt először föllépendő az amerikai hires acrobatatársaság: Rochette, Nixe, Fischer, Murray és Elles. Mint a hirdetvény jelenté, a leghíresebb gymnastáknak a mai napig mutatott csodát gyermekjátékok ezen társaság mutatványaihoz képest. * Tomory Anasztáz úr a Lendvay-szobor fenntartására tökében 54, kamatban 10, összesen 64 írt alapítványt tevén, az arról szóló pesti takarékpénztári könyvecskét f. hó 1- án a nemzeti színház igazgatóságának kézbesíté. * Az austriai nemzeti bank 18-kán Bécsben tartott közgyűlésében két igazgató s 12 választmányi tag választatott. Igazgatók lettek dr. Egger és Epstein urak. Az egyik 159 szavazatból 90, a másik kétszeres újabb választás után 86 szavazatot nyert. * A pesti jótékony nőegylet f. é. január 24 től egész febr. 20-áig terjedő 4 hétre jelenleg létszámban álló 485 szegény számára, kik közül 73 új, a többi pedig már előbb részeltetett, 2100 ft 62 kr o. é. összeget utalványozott, és pedig hetenkinti részesülésben álló szegényeknek 358 ft 95 kr, negyedévenkint részesítetteknek 1290 ft 77 kr, egyszer mindenkorra segélyzett szegénynek, pedig 450 ft 90 kr. Ez alkalommal a választmányi nők szegények állapotát tárgyazó 40 vizsgálatról tettek jelentést. Az egylet kötőintézetében jelenleg egyéb munkára nem képes 18 szegény talál foglalkozást és keresetet; a kötött munkák raktára Liedemann F. B. urnál (váczi utcza és városháztér sarkán) létezik, hol azok igen jutányos áron kaphatók. * Schrimpf Ágoston vegyeskereskedése Bécsben Tachlauben (Sauerwein utóda) beállította fizetéseit és f. hó 17-kén a cs. k. bécsi keresk. törvényszéknél az egyezkedési e járást megnyitotta. A birtokállapot 35,000 frt, mig a szenvedőlegek 70,000 frtra rúgnak. E bukást azon szomorú érdekből közöljük, mivel, mint halljuk, a Schrimpf háznak itt is vannak összeköttetései. * Az alvidékeken több helyütt semmi hó sincsen, mi ily példanélküli hideg mellett az uj termésnek nagy kárára van. * A hideg tegnap virradóra tetemesen engedett s 10 óra tájon hópelyhek kezdtek szállongani. * A sz.-tamási pusztai majorban elkövetett rablási esetről biztos adatok nyomán egy tudósítónk így értesít • A Pest megye solti járásában fekvő sz.-tamási pusztán 7— 8 óra között négy rabló gr. Nemes Nándor pusztai majorját megtámadván, erőszakos fenyegetődzések között a gazdatiszt nejétől követelték, hogy az ajtót nyissa ki; az asszony az ajtót azonban nem nyitotta ki, mire a rablók egyike a közel szomszédságban lévő kocsmaháztól egy fejszét hozván, az ajtót vagdalta, társai pedig az ablakon lövöldöztek be. A megrémült gazdatiszt neje látván, hogy nem szabadulhat, az ajtót kinyitotta, mire a rablók a szobába hatolván, maguknak enni s inni adattak, azután folytonos istenkáromlások és lövöldözések között Ürményi Julia számtartónőt és a gazdasszonyt elővették, hogy pénzüket adják elő, különben halál fiai. A sokszori lövöldözésekre a majorbeli cselédség összefutván, ezekre is tüzeltek a rablók, és senki se mert a számtartóné segélyére menni, úgy hogy a rablás és dúlás már közel 3 óráig folyt, midőn bizonyos Harsányi Mihály, kunszt-miklósi ácsmester, ki nyúl-lesen volt a szérüs kertben, a gyakori puskaszó hallatára bement az udvarba , a talpon lévő cselédektől megtudván, hogy rablók vannak a majorban, a maga puskáját erősen megtöltötte és a majorbeli kanásztól még egy puskát szerezvén, azt szintén megtöltötte, a cselédséget az udvarban elhelyezte, maga pedig a tiszt ablaka alá lopódzott, épen azon pillanatban, midőn a rablók egyike Ürményi Julia számtartónőt, pisztolt szegezvén mellének, esküdtette, hogy holnap estig 100 ftot kerítsen számukra, az ablakon keresztül jól irányzott lövéssel a rablót leterítette. Erre a többi rabló kifutott; az udvaron ismét egy másikat lőtt agyon, a harmadikat szintén megsebesítette ; e holttestek még azon éjjel Kun-Szent Miklósra bevitetvén, kitudatott, hogy a rablók kunszt-miklósiak ; az elfutottak is kinyomoztatok, s kik közül az egyik, midőn háza körülvétetett, maga majgát agyonlőtte; a negyedik, Balog Gergely élve fogatott fel, valamint a rablókat vezető K. István korcsmáros és egy orgazda is, 20-án Duna-Vecsére átszállítottak s most már a rablás minden körülményei föl vannak derítve. A kalocsai törvényszék, mint rögtönitélő bíróság ítélend a bűnösök felett. Harsányi Mihály elszánt bátorságát kívánjuk itt kiemelni, buzdításul, hogy a közbátorság fentartására más honpolgárok is ily erélyt fejtsenek ki. A hármas megyében a közbátorság érdekében a közbiztonsági közegek a legerélyesebb működést fejtik ki; a pesti járásban öt rabló kézre kerittetett, kik felett a mai napon Pilisen összeült s a központból kiküldött rögtönitélő bíróság ítél. * A „Tem. Zigot“ egy e hó 5-én, Orsova és Jeschelnicza között Braul orsovai ácsmester téglavetőhelyén történt következő szerencsétlenségről értesítik . Nevezett ácsmester négy tanoncza földásáshoz kezdett, de alig kezdtek a munkához, midőn a gödör beomlott, mely a tanonczokat annyira elborította, hogy a 30—40 mázsa, részben megfagyott földtömeg az inasok egyikét egészen betemette, a másikat mellig, a harmadikat mellen felül borította ki, a negyedik oldalaslag hóelsepréssel lévén elfoglalva, sértetlen maradt, s a téglavetőmester nejéhez futott segélyért. Ez a helyszínére sietvén, miután látta, hogy nem segíthet, kiszaladt az útra s egy épen arra menő molnárt hivott, ki azonban szintén nem tudott segíteni. A nő ismét az útra szaladt s épen akkor mentek arra kocsin az orsovai kath. lelkész Belezny Antal, Hoffmann Othmár, Brandt vegytanár és egy zongoramester, kik a szerencsétlenség felől értesülvén, azonnal odasiettek, s daczára a nagy hidegnek, levetkőzve, ásókkal s kapákkal igyekeztek a jajgató fiukról a földet lekaparni, mi az egyikre nézve egy órai nehéz munka után végre sikerült. Most a második szabadításához kezdtek, mi szintén sikerült. A harmadik azonban annyira el volt borítva, hogy az e közben oda érkezett három határőr közremunkálásával sem volt kiásható, s ezért mind az oraviczai, mind a jeschelniczai falusi hatóság szükséges mennyiségű munkások küldésére szólittatott fel — Csak ezután lehetett a harmadikat kiásni, kit a föld súlya agyonnyomott. jól felruházott segédje nincs, hogy saját erejével minden tárgyalásait elláthassa, nem kérheti-e meg ezen kivételes esetben valamelyik kartársát, hogy helyette vagy az egyik vagy a másik törvényszéknél megjelenjen ? Hiszen hála az égnek! ügyvédekben — kivált Pesten — nem szenvedünk szükséget, és a collegialitás magával hozza, hogy egymást szükség esetében kisegítsük. Tiszteljük tehát a törvényt és tartsuk meg azt. Feleljünk meg e téren is európai hírünknek, melyet a törvény iránti hit ragaszkodásunk megalapított. Az alkotmányos polgár még oly törvényhez is ragaszkodik mindaddig, míg az fenáll, mely meggyőződése szerint rész, annyival több okunk van híven követni azon törvényt, melynek bölcsesége semmi oldalról kétségbe nem vonható. A tárgyaló bizottmány figyelmét, kivált ott, hol sokszor száz, s ennél több tárgyalás van egy napra kitűzve, ezen visszaélések gyakran kikerülik, ha még oly szigorúan jár is el hivatásában. Azért bizalommal fordulunk magukhoz az ügyvédekhez, s várjuk tőlük, hogy ezen visszaéléseket, amennyiben tőlök függ, megszüntetni s nem tűrni, hogy szent hivatásukat avatatlanok gyakorolják, becsületbeli dolognak tartandják. A megjelenési időre nézve kívánatos, hogy a felek — amennyire lehetséges — a tárgyalásra kitűzött órában jelenjenek meg. A késő megjelenésnek következménye az, hogy a tárgyalások dél felé annyira öszszesűrűsödnek, hogy sem a bizottmány, sem a felek teendőiket úgy, amint ezt a szigorú rend megkívánná, nem végezhetik. Ez okozza az elhamarkodott, felületes munkát, mely pedig a tárgyalás czéljával homlokegyenest ellenkezik. Ha a tárgyalási jegyzőkönyv felvételére 4 órát fordítunk — d. e. 10-től 2-ig, az ügy csak alaposabban lesz tárgyalva, mintha a jegyzőkönyv 1 óra alatt készül el. Azonkívül lovagiatlanság, különösen az alperesként megjelenő fél részéről, ki bizonyos lehet abban, hogy felperes megjelen, csak közvetlenül a makacssági idő, i. i. 12 óra előtt megjelenni, s addig ellenfelét, ki ha pontos, már 10 órakor jelent meg, ok nélkül várakoztatni. Positív törvény nincs, mely a feleket a makacssági idő előtti megjelenésre szoríthatná, s igy a tárgyaló bizottmány is e részben mit sem tehet. De vannak a kötelességérzetnek, lovagiasságnak is törvényei, miket a művelt ember jól ismer, s melyek szerint positív törvény nélkül is cselekszik. A harmadik kelléke egy rendes tárgyalásnak az, hogy a megjelenő fél magát azonnal a bizottmánynak jelentse, mely a fél okiratait átnézvén, őt értesítendi arról, váljon a másik fél megjelent-e már vagy sem. Első esetben a bizottmány a szükséges okiratokat a feleknek átadván, őket a tárgyalási jegyzőkönyv felvételére utasítja. Elkészülvén a jegyzőkönyv, az a felek által aláírva,ezeknek egy fittes jelenlétében a bizottmánynak átadatik. Ezen szabály által kettős czél éretik el; egyrészről ugyanis meg fogja az szüntetni az eddig gyakorlatban volt, és sem a helylyel, sem a tárgyalás czéljaival össze nem férő felek általi folytonos kiáltást, mert a fél a bizottmánynál, mely a megjelenőket feljegyzi, kérdezősködni fog az iránt, váljon ellenfele megjeent-e már; másrészről azon képviselő, ki vagy megbízás nélkül vagy hiányos megbízással jelent meg, a bizottmány által még idejekorán fog visszautasíttathatni, miáltal sok esetben lehetségessé lesz a hiányt déli 12 óráig pótolhatni s a nem törvényesen megjelentek az el nem fogadható jegyzőkönyv vagy perbeszéd hasztalan feltételétől meg fognak kíméltetni. A felek általi halasztásoknál czélszerű lesz tekintettel lenni arra, hogy a kitűzött határnap igen korai ne legyen, mert miután a halasztási jegyzőkönyvnek elésileg kell elintéztetni, a két határidő közti időköznek olyannak kell lenni, hogy ezen elintézés és az iratoknak a kezelési hivatalokon keresztül, az új határnapon a tárgyaló bizottmányhoz juttatása lehetséges legyen, mert az előiratoknak, mint a tárgyalás alapjának hiánya, mind a bizottmányt, mind a feleket a fenntárt módon könnyen kikerülhető zavarodásnak teszi ki. Végre mindezeken kívül a tárgyalásnak úgy helye, valamint czélja szigorúan megkívánja, hogy a tárgyalási teremben az ünnepélyes csend, rend és az érintkezésbeni kölcsönös tisztelet ne hiányozzék. Legyen a biró nyájas és előzékeny a felek és azoknak képviselői iránt, de viszont ez utóbbiak, ha a törvényszék küszöbét átlépik, közeledjenek a bíróhoz azon illemmel, mely a műveit embernek sajátja és ismertető jele. A régi görögök az igazság istenasszonyának oltárokat emeltek, és mi 2000 év után az igazságszolgáltatást és annak magasztos czélját, az ember jólétét ne tartsuk szentnek ? De ha az, akkor a tárgyalási terem ne legyen kasinó, hanem legyen nálunk is Themis temploma, és távol legyenek tőle a szivar, pipa s fesztelen társalgás, miként mindezek távol vannak a templomtól. Ha ilyenek lesznek tárgyalásaink, akkor ügyvédjeink veteránjai s jeleslegei sem kerülendik többé tárgyalási termeinket, hanem örömest fognak gazdag tudományukkal s bő tapasztalásukkal az igazság oltárára áldozni, akkor velőjök kell, hogy legyenek a felek perbeszédjei, s a biró örömmel fogja azokat végig olvasni, hogy belőlök alapos és igazságos ítéletet merítsen. * * * Külföld. FRANCZIAORSZÁG. A törvényhozótest filef. hó 16-iki ülésében a válaszfölirat tárgyalása folytattatván, — Chevalier Ágoston, a „Constitutionnel“ egykori szerkesztőjének Mihálynak fivére, első szól a szabad kereskedés mellett. „El volt rá készülve — mondá — hogy azt állitandják, miszerint az Angolországgal kötött keresk- szerződés megrontotta Francziaország iparát és kereskedését. Oly nép, — folytatja, — mely oly nagy összegeket ró önkénytesen magára, nem lehet tönkre jutott; oly nép ez, melynek jóléte halad. A fölhozott hibák helyreigazítását a kormánybiztosra hagyja ; a bőripart illetőleg feleljen a montpellieri maire. Pouger-Quertier a tengerészetet illetőleg tévedt. Azt állítja, hogy a franczia hajók nem közlekednek Angol-és Francziaország közt s három angol gőzös folyvást járta ez utat. Pouger-Quertier azt mondta, 1200 angol hajó,érkezett a franczia kikötőkbe. Ez hasonlít a circus nagy hadseregeihez, melyek egy káplár és 10 legény képében folyvást ellépdelnek a közönség előtt.“ Szóló bebizonyítani törekszik, hogy a franczia kereskedelem nem csökkent,ellenkezőleg nagyban halad előre. A vasiparban — mondja Chevalier — nagy törekvést fejtettek ki a tulajdonosok. Mar mier hg : És nagy veszteségeket szenvedtek. Chevalier : Nem hagyom helyben, hogy oly iparág, mely nagy veszteségeket szenvedett, még tovább dolgozzék. (Megszakasztás.) A kérdés azok elé állíttatott, kik a szerződést akarják, vagy nem akarják. (Új félbeszakasztás.) Piichon : A szerződés meg van kötve , nem lehet tenni ellene. Barbes : Akkor nem kell megtámadni. Gabone 1: De dicsérni sem szabad s a módosítvány czélja, hogy ez gátoltassék. A védvámrendszer alatt tetemes szabadalmak léteztek Gaigu báró : Nem léteztek szabadalmak, szabad volt mindenki. Chevalier: Nem szabadalmak, hanem beviteli vámok. Áldozatokról volt szó — folytatja — ezekről én is beszélhetek ; azon áldozatokról, melyeket az ország a védett iparnak hoz. A mexikói hadjáratkor panaszokat hallottam az általa okozott költségek ellen. — Ha Francziaország meggazdálkodná azon titkos subventiókat, melyeket a megvédett iparnak fizet, s a mexikói hadjárat költsége kitelnék belőle. Szóló indokolja ezen állítást, több iparágat hozva föl.Thiers el akarja hagyni a termet. A szónok sajnálkozik ezen, mert amit még mondani akar, Thierst érdekelni fogja. Thiers ismét leül.) Chevalier kiemeli, hogy a módositvány azáltal még jelentékenyebb lett, hogy Thiers aláírta. A legnagyobb része azoknak, kik a módositványt aláírták, oly férfiak, kik vezetőinknek tekintik magukat s minket utánok menőknek Mégis a módosítvány a szabadság megtámadásának látszik. Tovább megyek, valóban megtámadása a szabadságnak. (Heves ellenmondás.) Kitűnő társunk az általa remekül festett képben előadta azon öt föltételt, melyet a szabadság minden országban igényel. Az elsőt és legszükségesebbet feledte; az 1789-diki nagy eszmék közé igtatott egyik szabadságot: a munka szabadságát, amaz idők egyik legnagyobb vívmányát, mely nem jár veszélylyel s melynek minden egyebet meg kell előznie, mert rendet és nyugalmat igényel. Azt mondják, vegyük például Angolországot; vegyük tehát például, midőn a kereskedelem és munka szabadsága forog szóban. Arman beszéde után Forcade de la Roquette a kormány nevében támadja meg a javaslatot. Befejezésül azt mondja: Az utóbbi időben sokat beszéltek a békéről, mely hogy ily alapokon megszilárduljon, a kereskviszonyok sokszorosítása szükséges. A vita jövő hétfőre halasztatott. Hamelin admirál,a becsület-legio nagykanczellárja meghalt. NÉMETORSZÁG. A porosz követek házának f. hó 16-ki ülésében az 1864 ki államháztartásra vonatkozó törvényjavaslat volt napirenden, mit a bizottmány a ház határozatai szerint állapított meg. A vitában résztvettek : Jacoby, Twesten, Blankenburg, Waldeck, gróf Wartensleben és Schulze. A pénzügyminiszer kijelente, hogy el kell ismernie a ház jogát, miszerint az a budget fölött szintúgy határozhasson, mint bármely más törvényjavaslat fölött. A kormánynak be kell várnia a határozatot, s erre kötelessége szerint kell eljárnia. Egyébiránt a miniszer a kormányt védelmezte az ellene emelt különböző megtámadások ellen. Erre az általános vita bezáratott. Számos személyes észrevételek után a kormány a budget 1-fő §-a, a conservativek szavazatai ellenében, elvettetik ; ellenben a budget törvénynek ama terve, mit a bizottmány a ház határozatai szerint állapított meg, nagy többséggel elfogadtatik ; valamint később az egész terv is. — N overbeck constatkozá, hogy Selchow minister épen most saját budgete ellen szavazott A minister tiltakozik az ő szavazása fölötti interpelláció ellen. Még rövid vitát idézett elő a budgetnek az urak házáhozi átszolgáltatásának formája, melyben az elnök változtatást akar tétetni, mivel az előbbi formából el nem fogadható következtetések vonattak. Eddig,,le ugyanis az áttekintés kényelme végett, a követek háza határozatainak összeállítása a kormányt előterjesztménynyel együtt szolgáltattatok át, s most csupán a ház határozatainak kellene átküldetniök. Az elnök nézete általános helyeslésre talált, csupán v. d. Heydt nyilatkozott az ellen. Az „Europe“ egy Brüsselben jólértesült körökben szárnyaló hírt közöl. Mint tudjuk , 1856-ban, Carendon lord javaslatára, a párisi szerződésbe egy oly czikk vétetett föl, melynélfogva minden államnak joga van, erőszakos rendszabályok alkalmazása előtt, egy harmadik hatalmasság választott bírói határozatát kérni ki, s ezen után törekedni a viszály kiegyenlítésére. Már a kopenhágai kabinet érett megfontolás után azon határozatra jutott el, miszerint a párisi szerződés említett czikkét használandja föl, s Napoleon császár oltalma alá helyzendi magát. Ehhez a „Wien. Abendp.“ megjegyzi : „Nem szükség kiemelnünk, hogy mennyire szüksége van ezen hírnek a megerősítésre. Az mindenesetre jellemző a franczia kabinet magatartására nézve, mit majd a német nemzeti párt ügyével, majd a dán érdekekkel hoznak összeköttetésbe.“ A Dániához intézett ultimátum formájára vonatkozólag azt állítják, hogy az Austria s Poroszország ugyanazonos jegyzékeiben foglaltatik, s a két hatalmasság követei által egyszerre adatott át. Valamint Dresdában, úgy Münchenben is adatott át egy angol jegyzék, mely a közép-államokat formaszerint megrója az augustenburgi herczeg pártjára kelés miatt; a herczeg Holsteinban tartózkodását jogsértésnek nevezi, s végre a londoni jegyzőkönyvet aláírt hatalmak számára veszi igénybe az a fölötti határozás jogát, ha várjon a szövetségi csapatok bevonulhatnak-e Schleswigbe, vagy nem. Hírszerint a bajor király ezen jegyzéket igen kedvezőtlenül fogadta, s Münchenben általánosan az ezáltal támadt feszültség következményének tekintik L of tu s lord, angol követnek a legutóbbi udvari tánczvrgalomban, állítólag gyöngélkedés miatti meg nem jelenését. A porosz kamrai kölcsönügyi bizottmány tárgyalásai folytában Bismark ministerelnök így nyilatkozott : „Eddig elő a kormány nem szándékozik a szövetségen kívül valamely más alapon járni el; ez azonban nem zárja ki az önálló eljárás lehetőségét, ha Poroszország indítványai a szövetségnél nem nyernének többséget. Nekem, mint külügyminiszernek, kötelességem elsősorban a porosz érdekeket, nem pedig valamely más dynastia, vagy bármely nemzetiség érdekeit tartani szem előtt. Nem lehet megengedni, hogy Poroszország s Austria — tehát ama hatalmasságok össz ereje fölött, melyek a német államrendszer üvegházát az európai léghuzam ellen oltalmazzák — egy oly többség