Sürgöny, 1864. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1864-01-22 / 17. szám

elégítő nem lehet. A tárgyalás ad leginkább alkalmat arra, hogy a felek érdekei lelkiismeretesen képviseltes­senek. De hogy ezen magasztos czél elérettessék, szük­séges, hogy a megbízásból megjelenőkben a kellő tör­vényes és szellemi képesség ne hiányozzék, és hogy a tárgyalás folyama oly rendes legyen, hogy ezen képes­ség a felek érdekeinek képviseltetésében semmi által ne zavartassák. Ezen két kellék biztosítására mind a bírói, mind az ügyvédi kar karöltve kell, hogy járjanak. Oly két tényező az, melyek csak egyesülve érhetik el az igaz­ságszolgáltatás magasztos czélját. Ha az ügyvéd a bírót nem támogatja, a legjobb törvény, a bírónak legtökéletesebb tulajdonai is siker­telenekké válnak. Fájdalom­­ügyvédi kamaránk még nincs, mely a bíró s ügyvéd közti ezen szent szövetség elérésében hathatósan közreműködhetnék. De legyen hát minden ügyvéd egy-egy ügyvédi kamara, s érezze azon szent hivatást, melylyel a törvény őt felruházta, érezze a bírói s ügyvédi kar közti szövetségnek múl­­hatlan szükségességét, mely nélkül a közös czél, az igazságszolgáltatás el nem érhető. Állítsuk tehát össze azon kellékeket, melyek tárgyalás rendes folyamát biztosítják, és fogjon ke­zet biró s ügy­véd ezen biztosíték csorbítatlan fentar­tásában. Első sorban áll a megjelenés, mely a váltótör­vényszékeknél a vtk. II. r. 217 §-a szerint háromféle lehet, t. i. a személyes vagy meghatalmazott és Ügyvéd általi. A meghatalmazások iránt a vtk. II. 1. 227. azt rendeli, hogy nem csak általános, a közhelyeken nyilvános pecsét alatt, hanem egyes váltó-trvszéki ügyekre vonatkozó és magán­pecsét alatt kiállított meghatalmazásokkal is lehet a perben megjelenni, csakhogy ez utóbbiaknak két váltótörvényszéki biró, vagy szabad kir. városokban a biró s jegyző, megyék­ben pedig a törvényes bizonyság által hitelesitve kell lenniök.­­ Az ügyvédi megbízásra nézve pedig azt rendeli a váltó-törvénykönyv II. rész. 218-dik­­­a, hogy váltótörvényszék előtti ügyvéd csak váltóügy­véd lehet, kinek oklevele a váltótörvényk. II. r. 220. §-a szerint a váltótörvszéknél annak idejében bejelen­tetett: Ki fogná kétségbe vonni a törvény ezen intézke­désének bölcs czélját, mely nem más, mint megakadá­lyoztatni azt, hogy a felek gyakran kipótolhatlan ká­rukra magokat oly egyének által ne képviseltessék, kik a törvényekben és a törvénykezési gyakorlat, ille­tőleg eljárásban kellő jártassággal nem bírnak, s eb­beli tudományuknak kétségtelen bizonyítványait nem adták. Az 1840-ik évtől 1849-ig fennállott pesti kir. e. b. váltótörvényszéknél, mely a mostani bíróságoknak minden tekintetben mintaképül szolgálhat, ezen tör­vény lelkiismeretesen jön végrehajtva, alig fordult elő eset, melyben a megjelenés mint nem törvényes vissza­­utasittatott volna. Fájdalom­ ezt a jelen korról nem mondhatni s újabb időkben oly visszaélések kaptak lábra, melyek a törvény betűjével, szellemével és czél­­jával a legkiáltóbb összeütközésbe jönnek, s egyálta­lában semmivel sem igazolhatók. Némelyek ugyanis a tárgyalási jegyzőkönyvet otthon elkészítvén s aláírván, valamelyik írnokjuk által a tárgyalási terembe küldik, ki bízva abban,hogy a tárgyaló bizottmány sokszor száz­ra menő tárgyalásnál mindent nem láthat s nem hallhat, ez utóbbinak a jegyzőkönyvet azzal adja át, hogy fő­nöke, t. i. a megbízott ügyvéd a jegyzőkönyvet a tár­gyalási teremben csak az imént aláírván, sietős dolgai miatt rögtön eltávozott. Mások ismét helyettesi megbí­zással jelennek ugyan meg, de ők nem váltóügyvédek, s így megjelenésük szintén semmis. Míg végre vannak, kik nem a maguk nevét, hanem az ügy vitelére megbí­zott, de a tárgyalásra meg nem jelent főnökeik nevét a jegyzőkönyvbe írják. Ámde minő megjelenések ezek ? Lehet-e otthon maradva a törvényszéknél megjelenni ? megjelenni kellő személyünket képviselheti-e a tör­vényszékhez küldött nevünk aláírása ? Átruházhatjuk-e azon bizalmat, melylyel a fél megtisztelt, oly egyénre, kit a törvény bölcs előrelátásból, a perlekedő felek képviselhetésétől egyenesen eltiltott , bizhatjuk-e rá azon fél érdekeit, ki nálunk törvénybiztositotta oltal­mat keresett, s kinek érdekei ügyetlen védelem által kipótolhatlan kárt szenvedhetnek ? Végre lehet e a név utánzása által a meg nem jelent megbízottat megje­lentté tenni? — Nem világos kárára van-e a félnek, kinek érdekei fölött épen őrködni tartoztunk, ha ily törvénytelen megjelenések a tárgyaló bizottmány által visszautasíttatnak ? Ha egy ügyvédnek egy napon több örvényszéknél vannak tárgyalásai s annyi ügyvédség­hogy az akadémia R­ó­z­s­a­y Józsefben zsidót is vá­lasztott hazai tagjai sorába, mi eddig a legelső eset. (M. S.) Napi újdonságok. * Z­s­ó­f­i­a főherczegasszony ő cs. kir. Fensége a hatodik hadtest részére 1200 pár gyapot harisnyát és 1800 pár gyapot harmantyút ajándékozott.­­ A „Wanderer“ különféle jegyű pesti levelezői az utóbbi napokban vetélkednek a legtarkább hírek közlésében , s a 19 ki számban a Gs. jegyű tudósító már épen „Gewährsmann“-ra is hivatkozva, a magyar ország­gyűlés összehívási határidejének meghatározása mellett még részleteit is közli azon tervnek, melyet a magyar kér­désre nézve követni a kormány „szilárdul el van határozva.“ Ha minden szállongó hírt, mely hasonló alapos forrásból a napi sajtóban felmerült, meg akarnánk c záfolni: állandó rovatot kellene nyitnunk az élénk képzelődés eme szap­panbuborékainak elemzésére, s ez csak munká- s idő-vesz­tegetés lenne. Okunk van hinni, hogy a fennebbi hír, bár oly grande superciliummal s oly határozottan közöltetik, hogy annak átvételére hazai lapjaink némelyike is elcsábíttatta magát, a valóságban legcsekélyebb alappal sem bír.­­ Tegnapelőtt, illetőleg tegnap virradóra ment végbe az orvostanhallgatóknak segélyegyletük javára rendezett tánczvigalma az Európa szálloda terej­­ében. Mindjárt bevezetésül elmondhatjuk, hogy e vigalom kitű­­nőleg sikerült. Igen díszes vendégsereg volt jelen, bájos hölgyek, úgy a tánczolók, mind a nem tánczolók soraiban. Szünóra után ugyan oly élénkség fejlődött ki, hogy e kü­­lönböztetés jobbára elesett, mert a fesztelen jókedv még hellyel-közzel a garde de dame­­ méltóságukba burkolt úrnők kedélyét is kigombolta és lett, kivált a csárdások alatt, hegyen völgyön lakodalom. A rendező ifjak, kik je­lesül teljesíték hivatásukat, vendégeik meglepetésére el­mésen gondoltak ki egyet-mást : a belépő hölgyek pél­dául egy csinos kis tárczát kaptak, azon formára, mint a gyógyszertáraké, melyekben a gyógyporocskékat szokták adogatni, a tárczán e rendelvény állt : „Utasítás estétől reggelig“. 8 ebben volt a tánczrend. A cottilion alatt, e táncz egyik alakzatához fehér, zöld és rózsaszín fátylakat osztogattak, melyekből a tánczpárok egyik része a másik rész számára, a­mely alatta eltánczolt, nemzetiszin lugast formált. A zenekarokat Dubez és Kecskeméthi vezérel­ték, mindkettő a tánczosok rendkívüli kitartásának nagy készséggel engedve, e versenyben is azonban a zenészek karja elébb elfáradt mint amazok fiatal lábai, illetőleg lábacskái. Az éttermet az Európa-vendéglős látta el az ily báli alkalomhoz képest elég jól és pontosan. A czuk­­rászat Kugler ízletes csemegéit tárta fel. A bál ép oly bájos mint szívélyes háziasszonya Kár­o­ly­i-K­or­nis­s Clarissa grófnő volt. Gr. P­á­­­f­f­y Mór kir. h­e­l­y­t­a­r­­tó ar ő exója a vigalmat 10 óra tájon látogatta meg, ké­sőbb a tábornoki karból is láttunk néhány vendéget. * A pesti német színpadon tegnap volt először föl­lépendő az amerikai hires acrobat­a­­társaság: Rochette, Nixe, Fischer, Murray és Elles. Mint a hirdetvény jelenté, a leghíresebb gymnastáknak a mai napig mutatott csodát gyermekjátékok ezen társaság mutatványaihoz képest. * Tomory Anasztáz úr a Lendvay-szobor fenntar­tására tökében 54, kamatban 10, összesen 64 írt alapít­ványt tevén, az arról szóló pesti takarék­pénztári köny­vecskét f. hó 1- án a nemzeti színház igazgatóságának kézbesíté. * Az austriai nemzeti bank 18-kán Bécsben tartott közgyűlésében két igazgató s 12 választmányi tag válasz­tatott. Igazgatók lettek dr. Egger és Epstein urak. Az egyik 159 szavazatból 90, a másik kétszeres újabb vá­lasztás után 86 szavazatot nyert. * A pesti jótékony nőegylet f. é. január 24 től egész febr. 20-áig terjedő 4 hétre jelen­leg létszámban álló 485 szegény számára, kik közül 73 új, a többi pedig már előbb részeltetett, 2100 ft 62 kr o. é. összeget utalványozott, és pedig hetenkinti részesülésben álló szegényeknek 358 ft 95 kr, negyedévenkint részesítetteknek 1290 ft 77 kr, egyszer mindenkorra segélyzett szegénynek, pedig 450 ft 90 kr. Ez alkalommal a választmányi nők szegények állapotát tárgyazó 40 vizsgálatról tettek jelentést. Az egylet kötőintézetében jelenleg egyéb munkára nem képes 18 szegény talál foglalkozást és keresetet; a kötött munkák raktára Liedemann F. B. urnál (váczi utcza és városháztér sarkán) létezik, hol azok igen jutányos áron kaphatók. * Schrimpf Ágoston vegyeskereskedése Bécsben Tachlauben (Sauerwein utóda) beállította fizetéseit és f. hó 17-kén a cs. k. bécsi keresk. törvényszéknél az egyez­kedési e járást megnyitotta. A birtokállapot 35,000 frt, mig a szenvedőlegek 70,000 frtra rúgnak. E bukást azon szomorú érdekből közöljük, mivel, mint halljuk, a Schrimpf háznak itt is vannak összeköttetései. * Az alvidékeken több helyütt semmi hó sincsen, mi ily példanélkü­li hideg mellett az uj termésnek nagy kárára van. * A hideg tegnap virradóra tetemesen engedett s 10 óra tájon hópelyhek kezdtek szállongani. * A sz.-tamási pusztai majorban elkövetett rablási esetről biztos adatok nyomán egy tudósítónk így értesít •­ A Pest megye solti járásában fekvő sz.-tamási pusztán 7— 8 óra között négy rabló gr. Nemes Nándor pusztai ma­jorját megtámadván, erőszakos fenyegetődzések között a gazdatiszt nejétől követelték, hogy az ajtót nyissa ki; az asszony az ajtót azonban nem nyitotta ki, mire a rablók egyike a közel szomszédságban lévő kocsmaháztól egy fejszét hozván, az ajtót vagdalta, társai pedig az ablakon lövöldöztek be. A megrémült gazdatiszt neje látván, hogy nem szabadulhat, az ajtót kinyitotta, mire a rablók a szo­bába hatolván, maguknak enni s inni adattak, azután folytonos istenkáromlások és lövöldözések között Ür­­ményi Julia számtartónőt és a gazdasszonyt elővették, hogy pénzüket adják elő, különben halál fiai. A sokszori lövöldözésekre a majorbeli cselédség összefutván, ezekre is tüzeltek a rablók, és senki se mert a számtartóné se­gélyére menni, úgy hogy a rablás és dúlás már közel 3 óráig folyt, midőn bizonyos H­a­r­s­á­n­yi Mihály, kun­­szt-miklósi ácsmester, ki nyúl-lesen volt a szérüs kertben, a gyakori puskaszó hallatára bement az udvarba , a talpon lévő cselédektől megtudván, hogy rablók vannak a majorban, a maga puskáját erősen megtöltötte és a ma­jorbeli kanásztól még egy puskát szerezvén, azt szintén megtöltötte, a cselédséget az udvarban elhelyezte, maga pedig a tiszt ablaka alá lopódzott, épen azon pillanatban, midőn a rablók egyike Ürményi Julia számtartónőt, pisz­tolt szegezvén mellének, esküdtette, hogy holnap estig 100 ftot kerítsen számukra,­­ az ablakon keresztül jól irányzott lövéssel a rablót leterítette. Erre a többi rabló kifutott; az udvaron ismét egy másikat lőtt agyon, a har­madikat szintén megsebesítette ; e holt­testek még azon éjjel Kun-Szent Miklósra bevitetvén, kitudatott, hogy a rablók kun­szt-miklósiak ; az elfutottak is kinyomoztatok, s kik közül az egyik, midőn háza körülvétetett, maga ma­­j­­­gát agyonlőtte; a negyedik, Balog Gergely élve fogatott f­el, valamint a rablókat vezető K. István korcsmáros és egy orgazda is, 20-án Duna-Vecsére átszállítottak s most már a rablás minden körülményei föl vannak derítve. A kalocsai törvényszék, mint rögtönitélő bíróság ítélend a bűnösök felett. H­a­r­s­á­n­y­i Mihály elszánt bátorságát kívánjuk itt kiemelni, buzdításul, hogy a közbátorság fentartására más honpolgárok is ily erélyt fejtsenek ki. A hármas megyében a közbátorság érdekében a közbiztonsági közegek a legerélyesebb működést fejtik ki; a pesti járásban öt rabló kézre kerittetett, kik fe­lett a mai napon Pilisen összeült s a központból kiküldött rögtönitélő bíróság ítél. * A „Tem. Zigot“ egy e hó 5-én, Orsova és Jeschel­­nicza között Braul orsovai ácsmester téglavetőhelyén tör­tént következő szerencsétlenségről értesítik . Nevezett ácsmester négy tanoncza földásáshoz kezdett, de alig kezdtek a munkához, midőn a gödör beomlott, mely a ta­­nonczokat annyira elborította, hogy a 30—40 mázsa, részben megfagyott földtömeg az inasok egyikét egészen betemette, a másikat mellig, a harmadikat mellen felül borította ki, a negyedik oldalaslag hóelsepréssel lévén el­foglalva, sértetlen maradt, s a téglavetőmester nejéhez futott segélyért. Ez a helyszínére sietvén, miután látta, hogy nem segíthet, kiszaladt az útra s egy épen arra menő molnárt hivott, ki azonban szintén nem tudott segí­teni. A nő ismét az útra szaladt s épen akkor mentek arra kocsin az orsovai kath. lelkész Belezny Antal, Hoff­mann Othmár, Brandt vegytanár és egy zongoramester, kik a szerencsétlenség felől értesülvén, azonnal odasiet­tek, s daczára a nagy hidegnek, levetkőzve, ásókkal s kapákkal igyekeztek a jajgató fiukról a földet lekaparni, mi az egyikre nézve egy órai nehéz munka után végre siker­ült. Most a második szabadításához kezdtek, mi szintén sikerült. A harmadik azonban annyira el volt bo­rítva, hogy az e közben oda érkezett három határőr köz­­remunkálásával sem volt kiásható, s ezért mind az oravi­­czai, mind a jeschelniczai falusi hatóság szükséges men­nyiségű munkások küldésére szólittatott fel­ — Csak ezu­tán lehetett a harmadikat kiásni, kit a föld súlya agyon­nyomott. jól felruházott segédje nincs, hogy saját erejével min­den tárgyalásait elláthassa, nem kérheti-e meg ezen kivételes esetben valamelyik kartársát, hogy helyette vagy az egyik vagy­ a másik törvényszéknél megjelen­jen ? Hiszen hála az égnek! ügyvédekben — kivált Pesten — nem szenvedünk szükséget, és a collegialitás magával hozza, hogy egymást szükség esetében ki­segítsük. Tiszteljük tehát a törvényt és tartsuk meg azt. Feleljünk meg e téren is európai hírünknek, me­lyet a törvény iránti hit ragaszkodásunk megalapított. Az alkotmányos polgár még oly törvényhez is ragasz­kodik mindaddig, míg az fenáll, mely meggyőződése szerint rész, annyival több okunk van híven követni azon törvényt, melynek bölcsesége semmi oldalról két­ségbe nem vonható. A tárgyaló bizottmány figyelmét, kivált ott, hol sokszor száz, s ennél több tárgyalás van egy napra kitűzve, ezen visszaélések gyakran kikerü­lik, ha még oly szigorúan jár is el hivatásában. Azért bizalommal fordulunk magukhoz az ügyvédekhez, s várjuk tőlük, hogy ezen visszaéléseket, a­mennyiben tő­lök függ, megszüntetni s nem tűrni, hogy szent hivatá­sukat avatatlanok gyakorolják, becsületbeli dolognak tartandják. A megjelenési időre nézve kívánatos, hogy a fe­lek — a­mennyire lehetséges — a tárgyalásra kitűzött órában jelenjenek meg. A késő megjelenésnek követ­kezménye az, hogy a tárgyalások dél felé annyira ösz­­szesűrűsödnek, hogy sem a bizottmány, sem a felek teendőiket úgy, a­mint ezt a szigorú rend megkívánná, nem végezhetik. Ez okozza az elhamarkodott, felületes munkát, mely pedig a tárgyalás czéljával homlokegye­nest ellenkezik. Ha a tárgyalási jegyzőkönyv felvételére 4 órát fordítunk — d. e. 10-től 2-ig, az ügy csak alaposabban lesz tárgyalva, mintha a jegyzőkönyv 1 óra alatt ké­szül el. Azonkívül lovagiatlanság, különösen az alpe­resként megjelenő fél részéről, ki bizonyos lehet abban, hogy felperes megjelen, csak közvetlenül a makacssági idő, i. i. 12 óra előtt megjelenni, s addig ellenfelét, ki ha pontos, már 10 órakor jelent meg, ok nélkül vára­koztatni. Positív törvény nincs, mely a feleket a ma­­kacssági idő előtti megjelenésre szoríthatná, s igy a tárgyaló bizottmány is e részben mit sem tehet. De vannak a kötelességérzetnek, lovagiasságnak is törvé­nyei, miket a művelt ember jól ismer, s melyek szerint positív törvény nélkül is cselekszik. A harmadik kelléke egy rendes tárgyalásnak az, hogy a megjelenő fél magát azonnal a bizottmánynak jelentse, mely a fél okiratait átnézvén, őt értesítendi arról, váljon a másik fél megjelent-e már vagy sem. Első esetben a bizottmány a szükséges okiratokat a feleknek átadván, őket a tárgyalási jegyzőkönyv felvé­telére utasítja. Elkészülvén a jegyzőkönyv, az a felek által aláírva,ezeknek egy fittes jelenlétében a bizottmány­nak átadatik. Ezen szabály által kettős czél éretik el; egyrészről ugyanis meg fogja az szüntetni az eddig gyakorlatban volt, és sem a helylyel, sem a tárgyalás czéljaival össze nem férő felek általi folytonos kiáltást, mert a fél a bizottmánynál, mely a megjelenőket feljegy­zi, kérdezősködni fog az iránt, váljon ellenfele megje­­ent-e már; másrészről azon képviselő, ki vagy megbí­zás nélkül vagy hiányos megbízással jelent meg, a bi­zottmány által még idejekorán fog visszautasíttathatni, miáltal sok esetben lehetségessé lesz a hiányt déli 12 óráig pótolhatni s a nem törvényesen megjelentek az el nem fogadható jegyzőkönyv vagy perbeszéd hasztalan feltételétől meg fognak kíméltetni. A felek általi halasztásoknál czélszerű lesz te­­kintettel lenni arra, hogy a kitűzött határnap igen ko­rai ne legyen, mert miután a halasztási jegyzőkönyv­nek elésileg kell elintéztetni, a két határidő közti idő­köznek olyannak kell lenni, hogy ezen elintézés és az iratoknak a kezelési hivatalokon keresztül, az új ha­tárnapon a tárgyaló bizottmányhoz juttatása lehetsé­ges legyen, mert az előiratoknak, mint a tárgyalás alapjának hiánya, mind a bizottmányt, mind a feleket a fenntárt módon könnyen kikerülhető zavarodásnak teszi ki. Végre mindezeken kívül a tárgyalásnak úgy helye, valamint czélja szigorúan megkívánja, hogy a tárgya­lási teremben az ünnepélyes csend, rend és az érintke­­zésbeni kölcsönös tisztelet ne hiányozzék. Legyen a biró nyájas és előzékeny a felek és azoknak képviselői iránt, de viszont ez utóbbiak, ha a törvényszék küszö­bét átlépik, közeledjenek a bíróhoz azon illemmel, mely a műveit embernek sajátja és ismertető jele. A régi görögök az igazság istenasszonyának oltárokat emel­tek, és mi 2000 év után az igazságszolgáltatást és an­nak magasztos czélját, az ember jólétét ne tartsuk szentnek ? De ha az, akkor a tárgyalási terem ne le­gyen kasinó, hanem legyen nálunk is Themis templo­ma, és távol legyenek tőle a szivar, pipa s feszte­len társalgás, miként mindezek távol vannak a tem­plomtól. Ha ilyenek lesznek tárgyalásaink, akkor ügyvéd­jeink veteránjai s jeleslegei sem kerülendik többé tár­gyalási termeinket, hanem örömest fognak gazdag tu­dományukkal s bő tapasztalásukkal az igazság oltá­rára áldozni, akkor velőjök kell, hogy legyenek a fe­lek perbeszédjei, s a biró örömmel fogja azokat végig olvasni, hogy belőlök alapos és igazságos ítéletet me­rítsen. * * * Külföld. FRANCZIAORSZÁG. A törvény­hozótest fi­le­­­f. hó 16-iki ülésében a válaszfölirat tárgyalása folytattatván, — Chevalier Ágoston, a „Constitutionnel“ egyko­ri szerkesztőjének Mihálynak fivére, első szól a szabad kereskedés mellett. „El volt rá készülve — mondá — hogy azt állitandják, miszerint az Angolországgal kö­tött keresk- szerződés megrontotta Francziaország ipa­rát és kereskedését. Oly nép, — folytatja, — mely oly nagy összegeket ró önkénytesen magára, nem lehet tönkre jutott; oly nép ez, melynek jóléte halad. A föl­hozott hibák helyreigazítását a kormánybiztosra hagy­ja ; a bőripart illetőleg feleljen a montpellieri maire. Pouger-Quertier a tengerészetet illetőleg tévedt. Azt állítja, hogy a franczia hajók nem közlekednek Angol-és Francziaország közt s három angol gőzös folyvást járta ez utat. Pouger-Quertier azt mondta, 1200 angol hajó,érkezett a franczia kikötőkbe. Ez hasonlít a circus nagy hadseregeihez, melyek egy káplár és 10 legény képében folyvást ellépdelnek a közönség előtt.“ Szóló bebizonyítani törekszik, hogy a franczia kereskedelem nem csökkent,ellenkezőleg nagyban halad előre. A vas­iparban —­ mondja Chevalier — nagy törekvést fejtet­tek ki a tulajdonosok. Mar mi­er hg : És nagy veszteségeket szen­vedtek. C­h­e­v­a­l­i­e­r : Nem hagyom helyben, hogy oly iparág, mely nagy veszteségeket szenvedett, még to­vább dolgozzék. (Megszakasztás.) A kérdés azok elé állíttatott, kik a szerződést akarják, vagy nem akar­ják. (Új félbeszakasztás.) Pi­i­c­h­o­n : A szerződés meg van kötve , nem le­het tenni ellene. B­a­r­b­e­s : Akkor nem kell megtámadni. G­a­b­o­n­e 1: De dicsérni sem szabad s a módosít­­vány czélja, hogy ez gátoltassék. A védvámrendszer alatt tetemes szabadalmak léteztek Gaigu báró : Nem léteztek szabadalmak, sza­bad volt mindenki. Chevalier: Nem szabadalmak, hanem beviteli vámok. Áldozatokról volt szó — folytatja — ezekről én is beszélhetek ; azon áldozatokról, melyeket az or­szág a védett iparnak hoz. A mexikói hadjáratkor pa­naszokat hallottam az általa okozott költségek ellen. — Ha Francziaország meggazdálkodná azon titkos subventiókat, melyeket a megvédett iparnak fizet, s a mexikói hadjárat költsége kitelnék belőle. Szóló ind­okolja ezen állítást, több iparágat hozva föl.­­Thiers el akarja hagyni a termet. A szónok sajnálkozik ezen, mert a­mit még mondani akar, Thierst érdekelni fogja. Thiers ismét leül.) Chevalier kiemeli, hogy a módosit­­vány azáltal még jelentékenyebb lett, hogy Thiers alá­írta. A legnagyobb része azoknak, kik a módositványt aláírták, oly férfiak, kik vezetőinknek tekintik magu­kat s minket utánok menőknek Mégis a módosítvány a szabadság megtámadásának látszik. Tovább megyek, valóban megtámadása a szabadságnak. (Heves ellen­­­mondás.) Kitűnő társunk az általa remekül festett kép­ben előadta azon öt föltételt, melyet a szabadság min­den országban igényel. Az elsőt és legszükségesebbet feledte; az 1789-diki nagy eszmék közé igtatott egyik szabadságot: a munka szabadságát, amaz idők egyik legnagyobb vívmányát, mely nem jár veszélylyel s melynek minden egyebet meg kell előznie, mert rendet és nyugalmat igényel. Azt mondják,­­ vegyük például Angolországot; vegyük tehát például, midőn a keres­kedelem és munka szabadsága forog szóban. Arman beszéde után Forcade de la Roquette a kormány nevében támadja meg a javaslatot. Befeje­zésül azt mondja: Az utóbbi időben sokat beszéltek a békéről, mely hogy ily alapokon megszilárduljon, a keresk­­viszonyok sokszorosítása szükséges. A vita jövő hétfőre halasztatott. Ham­el­in admirál,­a becsü­let-legio nagykan­­czellárja meghalt. NÉMETORSZÁG. A porosz követek­ házának f. hó 16-ki ülésében az 1864 ki államháztartásra vonat­kozó törvényjavaslat volt napirenden, mit a bizottmány a ház határozatai szerint állapított meg. A vitában résztvettek : Jacoby, Twesten, Blanken­burg, Waldeck, gróf Wartensleben és Schulze. A pénzü­gyminiszer kijelente, hogy el kell ismernie a ház jogát, miszerint az a budget fölött szintúgy határozhasson, mint bármely más törvényja­vaslat fölött. A kormánynak be kell várnia a határoza­tot, s erre kötelessége szerint kell eljárnia. Egyébiránt a miniszer a kormányt védelmezte az ellene emelt kü­lönböző megtámadások ellen. Erre az általános vita be­záratott. Számos személyes észrevételek után a kor­mány a budget 1-fő §-a, a conservativek szavazatai el­lenében, elvettetik ; ellenben a budget törvénynek ama terve, mit a bizottmány a ház határozatai szerint álla­pított meg, nagy többséggel elfogadtatik ; valamint ké­sőbb az egész terv is. — N­ o­v­e­r­b­e­c­k constatk­­­ozá, hogy Selchow minister épen most saját budgete ellen szava­zott A minister tiltakozik az ő sza­vazása fölötti interpelláció ellen. Még rövid vitát idé­zett elő a budgetnek az urak­ házáhozi átszolgáltatásá­­nak formája, melyben az elnök változtatást akar té­tetni, mivel az előbbi formából el nem fogadható követ­keztetések vonattak. Eddig,­,le ugyanis az áttekintés kényelme végett, a követek­ háza határozatainak össze­állítása a kormányt előterjesztménynyel együtt szolgál­tattatok át, s most csupán a ház határozatainak kel­lene átkü­ldetniök. Az elnök nézete általános helyes­lésre talált, csupán v. d. H­e­y­d­t nyilatkozott az ellen. Az „Europe“ egy Brüsselben jólértesült körökben szárnyaló hírt közöl. Mint tudjuk , 1856-ban, C­­­a­­rendon lord javaslatára, a párisi szerződésbe egy oly czikk vétetett föl, melynélfogva minden államnak joga van, erőszakos rendszabályok alkalmazása előtt, egy harmadik hatalmasság választott­ bírói határozatát kérni ki, s ezen után törekedni a viszály kiegyenlítésére. Már a kopenhágai kabinet érett megfontolás után azon határozatra jutott el, miszerint a párisi szerződés emlí­tett czikkét használandja föl, s N­a­p­o­l­e­o­n császár oltalma alá helyzendi magát. Ehhez a „Wien. Abendp.“ megjegyzi : „Nem szükség kiemelnünk, hogy mennyire szüksége van ezen hírnek a megerősítésre. Az minden­esetre jellemző a franczia kabinet magatartására nézve, mit majd a német nemzeti párt ügyével, majd a dán érdekekkel hoznak összeköttetésbe.“ A Dániához intézett ultimátum formájára vonat­kozólag azt állítják, hogy az Austria s Poroszország ugyanazonos jegyzékeiben foglaltatik, s a két hatal­masság követei által egyszerre adatott át. Valamint Dresdában, úgy Münchenben is adatott át egy angol jegyzék, mely a közép-államokat forma­­szerint megrója az augustenburgi herczeg pártjára ke­lés miatt; a herczeg Holsteinban tartózkodását jogsér­tésnek nevezi, s végre a londoni jegyzőkönyvet aláírt hatalmak számára veszi igénybe az a fölötti határozás jogát, ha várjon a szövetségi csapatok bevonulhatnak-e Schleswigbe, vagy nem. Hírszerint a bajor király ezen jegyzéket igen kedvezőtlenül fogadta, s Münchenben általánosan az ezáltal támadt feszültség következmé­nyének tekintik L o­f t­u s lord, angol követnek a leg­utóbbi udvari tánczvrgalomban, állítólag g­yöngélkedés miatti meg nem jelenését. A porosz kamrai kölcsönügyi bizott­mány tárgyalásai folytában Bism­ar­k minister­el­nök így nyilatkozott : „Eddig elő a kormány nem szándékozik a szövet­ségen kívül valamely más alapon járni el; ez azonban nem zárja ki az önálló eljárás lehetőségét, ha Porosz­­ország indítványai a szövetségnél nem nyernének több­séget. Nekem, mint külügyminiszernek, kötelességem­ első­sorban a porosz érdekeket, nem pedig valamely más dynastia, vagy bármely nemzetiség érdekeit tar­tani szem előtt. Nem lehet megengedni, hogy Porosz­­ország s Austria — tehát ama hatalmasságok össz ereje fölött, melyek a német állam­rendszer üvegházát az eu­rópai léghuzam ellen oltalmazzák — egy oly többség

Next