Sürgöny, 1864. február (4. évfolyam, 26-48. szám)

1864-02-23 / 43. szám

volna, elég tétetett volna-e tisztelt német lap-kollegánk s hazafias érzelmének ? Azt hiszi, hogy Austriának Ma­gyarország érdekében minden nagyhatalmi politikáról le kellett volna mondania, és magát a német enthusias­­mus karjába vetnie?Ez lett volna valóban a dualismus a külügyi politikában. Austriának mint hű gyermeknek Germania anyja karjai közt, a magyar korona tarto­mányait mindenesetre saját utjain kellene járni enged­nie, mert Németországban nincs hely szent­ István e szép öröksége számára.“ (Vége köv.) Az erdélyi orsz. múzeum-egylet febr. 15-én tartatott nagygyűlésén felolvasott titkári jelentés. Tisztelt közgyűlés! Mint minden, a mi emberek műve, és emberi kéz vezetése alatt áll, úgy múzeumunk és egyletünk Ügye, a­melynek állásáról egy újabb év lefolyta után az igaz­gató választmány e perczben általam terjeszti számadó jelentést a tisztelt közgyűlés elé,fényoldalt és árnyoldalt fog mutatni,az egy­iket haladása mozzanataiban,a másikat hátramaradásaiban. Az igazgató választmány ugyanis, valamint egyfelől örömteljes öntudattal sorolja elő, mennyire haladott, mennyit gyarapodott az ápoló gondjaira bízott intézet kezelése és vezetése alatt,más­felől kötelességének tartja­ a hiányokat, hátramaradá­sokat, és a­mi ezeknél a keletkező­félben lévő intézet­re nézve még sokkal veszedelmesebb, a haladás útját álló akadályokat egész őszinteséggel előadni, nem csak abban bízván, hogy meggyőződése szerint ő mindezeknek nem oka, hanem azt is remélvén, hogy ha e tekintetben a helyes eljárás el nem találásának nemleges bűne terhelné, a tisztelt közgyűlés megismer­kedvén a dolgok és körülmények állapotával, bölcs határozatok és rendelkezések által útba fogja igazítni, és ezáltal képessé tenni a netalán maga okozta bajok orvoslására. Az igazgató választmány, mint különösebben az egylet gazdasági ügyei kezelője, legelébb is e gazda­sági ügyek folyamáról és állásáról számol. Minden gaz­daságnak az alapja a pénz, így lássuk legelébb a pénz­ügyet- A pénzügynek ismét két ága van, egyik a va­gyoni állást, a tőkét tárgyazza, a másik a folyó jöve­delmeket és azok mire fordítását. Mielőtt azonban a pénzügy e két ágának tüzetes tárgyalására térhetnénk, egy figyelmeztetést kell előre bocsátanunk. Ha itt csak arról kellene számolni, hogy a lefolyt évben mi jött be a pénztárba, mi ment ki be­lőle, e jelentésnek nem kellene az erre vonatkozó rész­letek fejtegetésére kiterjeszkednie, elég volna egysze­rűen arra utalni, a­mi részint nyomtatásban a tisztelt közgyűlés kezében van, részint a pénztárnok úr előter­jesztésében fog előfordulni. Itt egyébről lesz szó, és ezt azért volt szükség elmondani, mivel ebben rejlik annak is az oka, hogy az itt elősorolandó számbeli adatok sok tekintetben el fognak ütni a kinyomott számadás és a pénztárnoki előterjesztés adataitól. Ha egy és ugyanazon tárgyról szóló két jelentés különböző adatokat mutat fel, ez azt a gyanút ébreszt­hetné, hogy a kezelés meglehetősen zavaros. E gyanú elhárítására szükséges azt is megjegyezni, hogy a pénz­tárról szorosan véve a pénztárnok úr fog jelentést tenni, és a­mennyiben pénztárkezelési és számadási adatok­ról van szó, csak­is az ő adatai egyeznek a valódi tény­állással. Az itt elősorolandók ellenben azt mutatják ki, a­minek lenni kellene, és egyszersmind arról adnak felvilágosítást, hogy az, a­minek kellene lenni, miért nincs. Tehát nem csak zavar nincsen, hanem épen ar­ról fog a tisztelt közgyűlés meggyőződni, hogy a keze­lés pontos és tiszta, és nincs semmi, a­min fenn kellene akadni. És már most vessünk egy pillantást a múzeum­­egylet vagyonállására : 1862-nek a végén az egylet alaptőkéje követke­zőleg állott: I. Valósággal befizetett tőke volt 160,735 ft o. é. E tőke állott: a) 10,600 pft névértékű földtehermentesitési kö­telezvényben, a­mely osztr. értékben tesz 11,130 ftot. b) 100 pft névértékű nemzeti kölcsön- kötelez­vényben, a­mely tesz osztr. értékben 105 ftot. c) Kilencz helyre kamatozásra kiadott tőkéről szóló magán- kötelezvényben,a mely tesz 149,500 ftot. II. Be nem fizetett, de kötelezvények által biz­tosított alapítványok, a melyek összege 26,429 ft 51 krajczár. III. Csak aláirt, de se be nem fizetett, se kö­telezvény által nem biztosított alapítványok, a melyek összege 26,357 ft. IV. Épitési tartaléktőkében valóságos cs. kir. aranyban 220 darab, a melyből 200 db szabályszerűen ki volt adva kamatra. Már a II. pont alatt említett 26,429 ft 51 krnyi összegbe egynéhány oly tétel van foglalva, a­mely a szó teljes értelmében csak képzelt vagyon. Igaz ugyan, hogy a róla szóló formaszerű kötelezvény ott van a pénztár szekrényében, de nem csak hogy annak kelte óta az illető alapító egy fillér kamatot sem fizetett, ha­nem részint azért, mivel az illető aláíró már a kötelez­vény aláírásakor vagyontalan ember volt, részint mi­vel azóta jutott ily állapotba, a tőke is kétesnek te­kinthető. A III. szám alatt felhozott összeg nagyobb része is fájdalom, ez osztályba tartozik. Egynéhány tételt ki­véve, a­melyek bejövetelére biztosan számíthatni, több­nyire oly aláírások ezek, a melyek vagy merőben meg­­találhatatlan emberektől származnak, vagy a melyek aláírói a muzeum-egylet létrejötte előtt elhaltak. 1863 végén pedig igy állott az egylet tőkéje: I. Valósággal befizetett tőke 162,250 ft o. o. E tőke állott: a) 11,800 pft névértékű földtehermentesítési kö­telezvényben, a­mely tesz osztrák értékben 12,390 fo­rintot. b) 200 pft névértékű nemzeti kölcsön- kötelez­vényben, a­mely tesz osztr. értékben 210 ftot. c) Tíz helyen kölcsönben a künn lévő tőkéről szóló magánkötelezvényben 149,650 ft. II. Be nem fizetett, de kötelezvények által bizto­sított alapítványok összege 27,429 ft 51 ft. III. Csak aláirt, de se be nem fizetett, se köte­lezvénynyel nem biztosított alapítványok összege 24,557 ft. IV. A tartaléktőke 220 db arany, a melyből 200 ki van adva kamatra. Átalában egybevetve az 1862. év végén megvolt tőke egész összegét az 1863 végén volt összes tőkével, látjuk, hogy : 1862 végén volt 213,521 ft 51 kr; 1863 végén volt 214,236 ft 51 kr, tehát gyarapodott a tőke 715 forinttal osztr. értékben. E gyarapodási összeg azonban nem mond egé­szen igazat, bizonyos tekintetben többet, bizonyos te­kintetben kevesebbet mond a valóságnál. Többet mond, mert egyfelől részint kötelezvény­nyel biztosított, részint csak aláírásban megvolt alapít­ványokban volt 1150 ft tőke már most be lévén fizetve úrbéri és nemzeti kölcsön- kötelezvényekben, ezek név­értéke osztrák értékre lévén változtatva, 57 l/2 fttal sza­porítja a tőke összegét, a­mi csak tetsző gyarapodás, másfelől 150 ft ez összegből csak szükségből és ideig­lenesen tőkésített részvényilleték, a valóságos gyara­podás tehát csak 507 l/t ft osztr. értékben, a­mely va­lósággal új alapítványokban és egyszerre befizetett 10 évi részvényekben begyűlt. Kevesebbet mond, mert gyűlt ez év folytában 199 forint 52 kv valóságos alapítványi tőke kész­pénzben, a­mely tőke a fennebbi kimutatásban nem fordul elő. Ez összeget ugyanis a választmány a körülményektől kényszerítve, folyó költségek fedezésére költötte, oly feltétellel, hogy mihelyt a bevárandó folyó jövedelmek­ből hátralékban lévő tetemes összegek befolynak, min­denekelőtt ez összeget téríti vissza a tőkének. Ez ösz­szeggel együtt az egyleti alaptőke valóságos gyarapo­dása 1863-ban tesz 707 ft 12 kr t. o. é. Hozzuk már most tisztába az egyleti alaptőke valóságos állását 1863 végén. Valósággal befizetett tőke van 162,299 ft 52 kr oszt. ért. Kötelezvénynyel biztosított tőke volna 27,429 ft 51 kr. Ámde ez összegben van 200 ft, a­melynek bejö­vetele nagyon kétes, 2099 ft 51 kr pedig, mely több mint kétes, azaz csaknem elveszettnek mondható, van tehát igazán biztosítva 25,330 ft. Csupán aláírt alapítvány volna 24,557 ft. Ámde ebből 6580 ft a kétes, 2500 ft a veszendő rovatba es­vén, bevárandónak mondható csak 15,477 ft Tehát az alaptőke 203,106 ft 52 kr. Ha ez alaptőkéhez adjuk a tartaléktőkéhez tar­tozó 200 db aranyat, mely kamatra van kiadva, és 20 db aranyat, mely a pénztárban van, előttünk fog állani az egylet összes pénzalapja. Vessünk most egy tekintetet e tőke gyümölcsö­­zésére. Valósággal befizetett tőkéből 149,500 ft ki van adva kamatra szabályszerű biztosíték mellett és ez ösz­­szegnek egy évi kamatja 8970 ft. A pénztárban van 12,600 pft névértékű államkö­telezvény, ennek szelvényeiből jő be évenkint 585 ft 90 kr. A fenn biztosítottnak mondott alapítványi magán­­kötelezvénybeli 25,330 ftnyi összegnek egy évi biztosí­tott kamatja átlagosan 5%-kal számítva 1266 ft 50 kr, és miután a csak aláírásban létező alapítványok jelen­ben természetesen nem fizetnek kamatot, a 199 ft 52 krnyi készpénzbeli alapítvány pedig ez idő szerint el van költve, végre a hátralék-tőke kamatjai el nem költhetők, az egylet alaptőkéje a folyó költségek fede­zésére nyújt évenkint 10,822 ft 40 krt o. o. Az egyleti vagyonhoz tartoznak még: a) a múzeum kertje és épülete; b) a Pálfi Jánostól hagyományozott küsmödi részjószág, a mely azonban per alatt van, s ennélfogva sem jövedelmet nem ad, sem a muzeum számára mint birtok biztosítva nincsen; c) a Vér Zsuzsától hagyományozott monói rész­jószág, mely azonban csak a mostani haszonvevő ha­lála után fog valósággal a muzeum birtokába jutni, te­hát ez idő szerint jövedelmet nem ad; d) a múzeumi gyűjteményekben letett tudomá­nyos és műkincsek. Imer­­ tisztelt közgyűlési az egylet vagyonának jelen állása. dők és saját egyleti czéljaira rendezett hangverseny egész jövedelme 530 ft volt, miből levonva a 110 ftra menő költségeket, a két említett czélra 420 forint maradt, melynek fele, úgymint 210 ft a szűkölködők javára a m. k. helytartótanácsnak lön kézbesítve. * Az itteni főreáliskolánál a magyar kir. helytartó­­tanács megengedte egy olasz nyelvtani tanszék fölállí­tását. * A földunasoron lévő városi telkek újabb árverés alá bocsáttatnak. Miután tavasszal az építési kedv is emel­kedik, talán ezúttal sikere lesz. * Magyar Richard abbé Orozsdi Béla, a beszt­-bá­­nyai káptalan mérnöke,Pecsenicz faluban, hol ez ideig csak egy kút létezett, a múlt évben kitűnő sikerrel három ku­tat ásatott; ezen sikeres eredmény következtében az emlí­tett urat megkereste H. A. úr, hogy kereskényi birtokán, hol eddig sikertelenül már három kút ásatott, egy alkal­mas helyet jelöljen ki, mit készséggel teljesítvén, szakava­­tottsága által e birtok alkalmas kuttal gyarapodott. * Miután a buda-székesfehérvár-új­szőnyi vonalon a közlekedést félbeszakasztott hótorlaszok ismét elhárit­­vák, f. hó 21-től kezdve a személy és teher­szállitványo­­zás ismét folytattatik. * A műegylet múlt havi tárlatából a következő da­rabokat vásárolta meg kisorsolás végett : „Marokvölgye“ Mali Keresztestől Münchenben. „A Chiemtó mellett“, Hannold Károlytól Bécsben. „Az elmondott feladvány“ Romberg Jánostól Mün­chenben. „Tanulmányfő“ Than Mórtól Pesten. „Egy magyar falu részlete“ Komlóssytól Temes­várott. „Tiszai malom“ ugyanattól. * A „Hortobágy“ írja.­ A halápi (tanyák Debreczen mellett) erdőcsősz a múlt héten vigyázatlanságból egy pandúrt lőtt agyon. A szerencsétlenség ekkér történt: — Czuna és Kun Pál városi pandúrok, lovaik pihentetése végett beszállottak Jakab János halápi csőszhez, ki — midőn amazok tőle távozni akarának — kíséretét ajánlá a „Csukás“ korcsmáig, hová együtt pár pohár borra be is tértek. Midőn beesteledett, a csősz hajlékát ajánlá meg­­hálásul a pandúroknak, mit ezek el is fogadván, vissza­tértek. Nem messze a csőszlaktól a csősznek azon ötlete keletkezett, hogy jó lenne az otthonlévőknek pisztolylö­vés által előre jelt adni, hogy a már bezárt kaput kinyis­sák. Erre pisztolyát kivette s lőni akart, miközben azon­ban Czuna pandúr lova félre ugrott s az elsütött pisztoly golyója Czuna fején ment keresztül, ki azonnal ször­nyet halt. —­Meghivás az evangyélmi árvaegyletnek f. évi február 24-kén d. u. 5 órakor az evangélikus nagy is­kolai teremben tartandó közgyűlésére. Tanácskozási tár­gyak : 1. Tudósitvány az egyletnek 1863-ik évi működé­séről. 2. A számvizsgálók által megrostált számadás elő­terjesztése. 3. A tartalék-alapnak jutalmazóbb elhelyezése feletti értekezés. 4. Költségvetés az 1864-diki egyleti évre. 5. Netáni egyéb indítványok az egyleti czél elő­mozdítására. Az egyleti választmány. * A nemz. színpadon ma „Troubadour“ ke­rül színre, melyben M­u­r­s­k­a Ilma és O­r­o­s­z­y Rózsa kisasszonyok mint vendégek lépnek fel. Az utóbbi „Azu­­cena“ szerepében első kísérletét teszi a nemz. színpadon; hangversenyekben egyébiránt már többször énekelt és szép hangjánál fogva kiválóbb figyelemben részesült. * A D­u­n­a jege tegnap d. u. */s 5 órakor a lany­ha idő és a viz emelkedése folytán megindult és lassú me­nettel egész táblában a legkisebb torlódás nélkül odább kezdett mozogni, de úgy látszik, ez csak előleges próba volt részéről, mert csakhamar újra megállapodott. * Okmánytár. (Gömörmegyei rátkai járási pecsétek.) 1) A­l­s­ó f­a­l­u. Pecsétje gömbölyű félkoszo­­ruban, eke és csoroszlyavas, a gazdászat jelképei, alattuk A. F. (Alsó-Falu.) 2)Budikfalva. Pecsétje 1774-ik év körüli időből van, midőn az urbárium bejött, úrbéri könyvük 3-ik pontjában még érintve van, hogy „sigillo communi possessio caret“, igy még Terézia urbáriumakor pecséttel nem bírtak, és csak azután kiadott megyei ren­delet folytán szereztek — mikor­­ nem tudatik; czimeré­­ben „szántóval“, ily körirattal „Budikfala“ jő elő. 3) Babinszki vagy Babaluska. Három­ buzaszál közt B. A. betű, alul eke és csoroszlyavas. Jelzék a falu nevét és a nép foglalkozását. 4) Fels­ö-B­a­l­o­g. Két részre osztott pecsét, felül egy kis szőllődomb, fölötte kapa, mel­lette kis templom, alól ekevas és valami kőforma. K. i. Felső-Balog falu pecsétje. Anno 1741.5) A­l­s­ó-B­a­r­o­g. Virágkoszoruban A. L. B. betűk. (Falu neve.) 6) B­o­­r­o­s­z­n­o­k. Pecsétjében két egymásba font B. T. betű (Borosznok falu.) 7) Derencsény. Csoroszlya és ekevas. a. A. betűvel. K. i. Derencsen Bátike, Pál-Kele- Georg 1755. Jelentősége nem tudatik. 8) D­o­b­r­a p­a­­t­a­k. Füzérben eke és csoroszlyavas. K. i. Dobrapatak Anno 1797. 9) Esztrény. Goromba metszetű eke ily felirattal „Sestrin“. 10) F­e­l­f­a­l­u. Eke és csorosz­lya felett korona. K. i. Felfalu helység pecsétje. 11) Ger-­­ icz e. Eke, csoroszlyavas, fa ág. Felirat „Obec Gríb­.“ 12) G i­c­z­e. Három gömbölyű lombos fa, a középsőn sas­madár. K. i. Gicei Hel 1778. 13) G­e­s­z­t­e­s. Vegyes czifraságok közt eke­ és csoroszlyavas, felül P. G. betű. (Pecet Gesztes­­). 14) H­r­u­s­s­o. Eke, csoroszlyavas. K. i. Sigil. Pos. Hrussowa 1797. 15) K­r­o­k­a­v­a. Gyürü­­pecsétjében e szavak „Obec Krokava.“ 16) K . v­­. Há­rom pecséttel bir. Egyik finom metszetű, közepén tornyos egyház,felette igazság serpenyői, melyeket szárnyas angya­lok tartanak. Jobbról balról papi öltönyü férfiak, egyike eke, másika csoroszlyavasat tartva. K. i. Sigillum Kövi­­niensium. Anno 1820. Másik pecsétje hason tartalmú, de durvább metszésű. Harmadik egyszerű, csupán e névvel KÖVI. Felvilágosítást a község nem tud adni, mert 1827-ben a háza leégett. 17) K i e t­t e Egy szekerese- K. i. Sigillum Kietense. (Szekerczésével hires faedény­ ké­­szitését jelzé. 18) L­i­c­a e. Szivalaku fazekas korona, e felett három buzakalauz. K. i. Sigillum Pagi Licze 1730. — Hagyomány szerint itt már 1730 előtt együt­tesen folytatták a földmivelést a fazekas mesterség­gel, valamint jelenleg is folytattatik. — 19) Luko-i v i s t y e. Egy nagy ekevas. K. i. Sigillum Pagi Lukovis­­tye anno 1785. Földmiveléssel foglalkozik. 20) Le­várt. Egy ülő ember olyforma kis asztal előtt, mint a csizma­diáké, felette szerszámpolez s ekevas. K. i. Sigillum Le­­vartiense An. 1774- 21) Mellété. Egy felkészített eke s mellette ösztöke. K. i. Mellété falu pecsétje 1781. 22) L­i­p­o­c­z. Korona alatt L. P. betűk közt eke és cso­­roszlyavas. 23) Mikolcsány. Paizs-czimer, ebben azekercze, felette ekevas. A paizs felett kerék, s e felett szallagban „Mikocsán 1752.“ 2-1) N­a­n­d­r­á­s. Eke és cso­roszlyavas. K. I. PECAT. NANDRASKA 1746. DL 25) Nasztrai. Eke és csoroszlyavas. K. I. Nasztrai 1856. 26) P­r­o­s­z­k­o. Eke s csoroszlyavas. Felül e betűk S.PLOS. 27) P­a­p­o­c­s. Két pecséttel bir. Kisebb, melyet 1861-ig használt, P. A. betűvel s alább élőfával. Na­gyobb, melyet 1861. után kezdett használni, eke és cso­­roszlyavassal. Körirata Papocs Helység Pecsétje 1861. 28) P­o p r­o c­s- Gömbben keresztbe tett két faka­nál. Körirata SIGIL POSSES POPROCS. Fatál és faka­nál faragásokat jelzi, határa hegyes és sovány lévén. 29) Padár, fennálló hordó , e felett szőlőgerezd, egyfelől ekevas, balról ösztöke. Felirat PADAR. (Termékeny sző­lőfét­s­ehez tartozó pintér-kádár mesterségét jelzi). 30) P­e­r­i­c­s­e, eke és csoroszlyavas. K. i. Sigillum Posse­­sionis Pericse. 31) R­a­t­k­o, csinos körpaizs, négyfelé osztva. Első osztályában két fennálló oroszlány, előlábai­­ban kereket tart. 32) Rákos. Bányászati jelvényekkel, mint keresztbe fektetett kalapácsok, ék, golyók stb., mi­után határában számos vasbánya és bányász van. K. i. Sigillum Rákosién Anno 1749. (Van egy kisebb pecsétje hason jelvényekkel. K. i. Rákosién Anno 1797.)—33)R­é­­p­á­s. Eke és csoroszlyavas. K. i. Possessio Répás. 34) R­a­t­k­o-L­e­h­o­t­a. Emelt földgömbön kereszt. Felette: S. (Sig.) P. (Poss) R. (Ratko) Lehota.­35) Rónapatak. Paizs­ban évszám 1856- K. i. Ronapatak. 36) Szásza község. Körpaizsban e szavak : Posy Szá­­sza. 37) Szilistye. Közepén ekevas, mellette cso­roszlyavas s ösztöke. K. J. Sigill. Poss Silistye. A pecsét története nem tudatik. 38) R. S­z­u­h­a. Kis pecsétjében eke és csoroszlyavas, ezek fölött a község kezdőbetűi R. Sz. 39) S­z­k­á­r­o­s. Eke, csoroszlyavas és 2 buzakalász. Fölötte Skáros. 40) S­z­t­r­i­z­s. Eredete nem tudatik, áll ekevasból, egy kalászból és csoroszlyából. K. i. Sztrizov­­cse (metsző hibájából „S­t­r­e­z­o­v­c­e" helyett. 41) Uzapanyit. Két buzakalász, eke és csoroszlyavas. I K. i. Uzapanyit helység 1841. 42) R­y­b­n­i­k-U­j­v­á-J­s­á­r. Egy úszó hal. E fölött­e szó RYBNIK koronával, alul UJVÁSÁR. 1862. 43) V­i­s­n­y­ó. Két sor benyo­mással: Gemeinde Visnyo. 44) D­e r­e­s­k. pecsétje erede­tének semmi nyoma. 1853-n Sándor czigány újította, kraj­czár nagyságú, benne buzakalászok között csoroszlya és ekevas, e fölött 53. K. i. Deresk pecsét. Közli : R. E. 3. Vidéki levelek. — Köpesény, febr. 18. Azon különös tünemény­nek, hogy a Pozsonyban felállítandó „Hungária“ czímű biztosító társaságról s a vele összekötött „jelzálog- s váltóbankról a fővárosi lapok úgyszólván említést is alig tettek, okát talán abban kereshetjük, hogy e nem­zeti vállalatok nem Pesten, az ország szivében, hanem az ország határszélén s igy a minden tekintetben mos­toha fekvésű Pozsonyban ttendik fel székhelyüket. De még különösebb az, hogy a hazai vállalatok életrejövetele még Pozsony tőszomszédságában is nyom nélkül maradt. Ez okból én a napokban Pozsonyban időzvén, óhajtottam e megfoghatatlan hallgatagságnak nyomára jönni, s magam felkerestem a „Hungária“ alapítói kö­zül egy kitűnő egyént, ki egymaga számos részvény­nyel rendelkezik, s kérdéseket tettem az új vállalat kö­zelebbi viszonyainak kipuhatolására ; de igazat szólva, oly rövid, hideg s oly kitérő választ nyertem, mintha ez új társulat czélja csak az lenne, hogy a részvények minél kevesebb , még­pedig külföldi kezekben ösz­­pontosíttassanak, vagy igazán szólva: monopolizáltas­­sanak, mi bizony a társulat alapszabályaival nehezen lenne kiegyeztethető. Kérdem tehát, hogy az új „Hungária“­­ s különö­sen a vele kapcsolatban álló nagy fontosságú „jelzálog­­i váltóbankot“ illetőleg, mi az oka e feltűnő titkolód­­zási rendszernek ? holott, hallomás szerint, ez utóbbi nevezetes külföldi tőkékkel rendelkezhetik. Ki int­é­­kedik a részvények aláírásáról, s hol lehetne alu­mi ? Távol legyen tőlem, ez új hazai intézeteket meg­támadni, vagy őket önző nyereségvágygyal gyanúsí­tani, de hiába­­ jelenleg nem oly korszakban élünk, hogy ily vállalatokat, melyek ezer meg ezer honfitár­saink érdekeit illetik, titokteljes homályossággal ta­karni czélszerű lehetne. r. 1. — Arany­os-Maróth, 1864. febr. 16-án. ő és k. Apostoli Felsége legkegyelmesebb Urunk királyunk, az e megyében múlt évi november 25-kén alakitott me­gyei kórház javára 500 ft o. é.; fenséges atyja Ferencz Károly főherczeg ő cs. kir. fensége 100 ftot o. é. ado­mányozni méltóztattak. A fejedelmi adomány épen mai nap érkezett le hozzánk, a midőn a megye közönségének múlt évi no­vember 23-án tartott közgyűlési határozata folytán kes­­seleökeöi Majthényi Ágost főispán urunk e méltóságá­nak ugyancsak a megyei kórház alakítása és felszere­lése körül tanúsított rendkívüli buzgalmának és fára­dozásainak elismeréséül egy hála-okmány számos tag­ból álló küldöttség által átadatott, velős szavakban ecsetelvén . a küldöttség elnöke s szónoka Valentovics József esztergomi kanonok ur ő nagysága a megye kö­zönsége hálaérzelmeit. Ezen okmány felolvasása után az érdemes szó­nok e szent czélra 100 ft, Trstyánszky József plébános ur pedig 40 ftnyi adománynyal járultak; főispán ur ő méltósága ezen hálás elismerés őszinte nyilvánítását elérzékenyedett hangon köszönvén meg, a kórházat a megyei közönség további buzgó pártfogásába ajánlá. A szilárd akarat a kitűzött czél előmozdí­tására vonatkozó segélykutforrások fölkeresésében le­leményes; ezen mondatot igazolja főispán úr abbeli legközelebbi intézkedése, mely szerint egy úgyneve­zett fillér-ágy alapítvány létrejötte tekintetéből a me­gye minden egyes lakóját felszólíttatá, hogy ezen ala­pítványhoz­­, mind egy új krajczárnyi adománynyal já­ruljon, — ezen még a legszegényebb sorsú ember által is könnyen nélkülözhető adományokból— tekintve a me­gyei népesség számát— 1150 ftnyi öszveg gyülend be. A mai ünnepély zárkörét képezé ő méltósága vendégszerető házánál egy negyven teritékü lakoma, mely alkalommal a szokásos Üdvkivánatok nem hiá­nyoztak. .. — Alap, febr. 18-án 1864. Az egész téli nagy száraz fagy s kemény időjárás következtében lehan­golva volt kedélyünket valahára felélénkíti a mai na­pon reggelre elkezdett hó­esés; szerencsénkre, már egy lábnyi hó takarja az ez ideig tartó száraz kemény fagy sanyarta vetéseinket; felélénkíti pedig azért, mert a múlt évi sanyarú termés, s még az ez idei silány vetéseink kifagyása végpusztulásra juttatott volna e községben több nagyobb gazdát is; hát még a szegé­nyebb s napszámos osztályból mi leendő, melyből már most is összesen 59 családot 240­­ lékszámmal a köz­ség élelmez, de ezen bó utolján már 350—400 számig felrúg az ínséggel küzdők száma, kiket szintén a köz­ségnek kell élelmezni, melynek pedig semmi vagyona sincs. Azonban vannak e községnek emberszerető leyá­­lis s jó érzelmű közbirtokosai, kik is a községi elöljá­róságnak, s közszeretet s tiszteletben álló R. N. plébá­nos urunk buzdítása, s összehívása folytán közgyűlést tartván, e gyűlésben az Ínséggel küzdők sorsa eny­hítése tekintetéből egy akarattal elhatároztatott, hogy addig is, mig a község a maga rovására leendő köl­csön felvehetésére nézve az engedélyt felsőbb helyről megnyerendi, e tekintetben a község elöljárói buzgó tö­rekvésének segédkét nyujtassék, s kölcsönkép kiki te­hetsége szerint a községnek adakozzék, ezen kölcsön­kép adakozott élelmi­szerekből pedig az ínséggel küz­dők élelmeztessenek, erre egy kiosztó bizottmány ala­ A magyar képzőművészeti társulat f. hó 3-kán és 15-kén tartott választmányi üléseiben előfordult — a nagy­közönséget is érdeklő ügyek és ho­zott határozatok a következők: Az évi tagilletményül kiosztandó album egyik lapja „az ember tragoediájá­ nak köre nyomtatása köz­ben megromolván, a választmány e lap újra rajzolta­­tását rendelte el s az uj nyomatok elkészültéig szives türelemre kéri ez évi adományában még nem részesült tagokat. Az elnök jelentést tett a díszoklevélnek Károlyi István gró­f méltóságának f. hó 8-kán küldöttségileg történt átadásáról s a nemes grófnak a választmányt hálára kötelező azon örvendetes nyilatkozatáról,hogy a társulat érdekében mint alapító tag is kíván közre­működni. A pénztár és titkári hivatal vizsgálatára kirendelt bizottságok jelentést tettek, hogy az illető szakügyeket pontosan kezeltetni s teljes rendben folyni tapasztalták. Könnyebb áttekinthetés végett azonban egyszerűbb eljá­rást ajánlanak s ily egyszerűsített,a társulati összes pénz­kezelését újjászervező ügyviteli javaslat kidolgozására ajánlkoznak, mi elfogadtatván, foganatosítása a titkár és társulati ügyész hozzájárulása mellett az indítványo­zókra bízatott. Levél útján egy tag javaslatot terjesztvén a vá­lasztmány elé egy, a társulat által megindítandó képző­művészeti szaklap iránt, a javaslat részletes megbízálá­­sára bizottság neveztetett. A titkár előadja, hogy Perlmutter bankár úr,ki az összes sorsjegykészlet elárusításával megbizatott, be­adván végleges számadását, kiderült, hogy a főváros­ban és vidéken általa eladott sorsjegyekből 300 forint­­nyi bevételt sem tud fölmutatni; ezen a társulatra hát­rányos eljárás fölött a választmány jegyzőkönyvileg is kifejezve rászólását, a teljes sikeretlenséggel csaknem azonos eredmény miatt kénytelennek látja magát, a sorshúzást mártius 18-áig elhalasztani, a visszavett több ezernyi sorsjegykészletnek pedig, mint részben már eddig is történt, saját kezelése mellett a főügynök­­ség utján helyben és vidékre leendő szétküldését esz­közöltetni. Pesten, febr. 16-ikán 1864. Keleti Gusztáv, társulati szerkesztő.

Next