Sürgöny, 1864. március (4. évfolyam, 49-74. szám)

1864-03-26 / 71. szám

s ennek legczélszerűbb­ben kaphatják meg natosíthatása végett örömmel és köszönettel fogadta az egyesület az első magyar általános biztosító tár­sulat vezérlő igazgatójának, tek. L­é­v­a­y Henrik úrnak azon ajánlatát, hogy a vidéken lakó egye­sületi tagoktól a biztosító társulat fő- és alügynökei által a kamatokat és évdíjakat beszedetni kész.­­ Mi­dőn ennélfogva, a folyó évi január 28-án tartott köz­gyűlés határozata folytán ezen, az egyesület pénzügyé­nek kellő rendben tarthatása, úgy nem különben az egyesületi tagok kényelme tekintetéből is egyiránt al­kalmasan közvetítő intézkedést ezennel közzétenni sze­rencsénk van, hazafias tisztelettel figyelmeztetjük az egyesületi tagokat, hogy a vidéken lakó tagok számára, a múlt évi restanciákról, s folyó évi ka­mat- és évdíjakról szóló nyugták, az egyesületi pénz­tárnok által aláírva, s az ügyvezető titkár által látta­­mozva — az első magyar általános biztost e-társulat t. igazgatóságának átszolgáltattak, s kérjük egyszers­mind, hogy e nyugták kézbesítésénél az egyesületi pén­zek beszedését tisztán hazafiui szívességből közvetítő ügynököket, mint­sonló szivességgel Pesten, 1864. egyesületünk megbízottait fogadni méltóztassanak. martius 24. ha­ L­ó­n­y­a­i Gábor,­­ egyesül, alelnök. M­o­r­ó­c­z István, egy. titkár. Megyei tudósítások. — Un­g­vár, martius 16-án. Midőn a megyei pa­loták tanácstermeinek rövid napokra megnyílt ajtai a túláradt hazafiui buzgalom viharától 1861 végén becsa­pódtak, attól lehetett tartanunk, hogy a társas tanács­­kozmányokat a rendszervező hatalom egyoldalú aka­rata fogja felváltani, s mindaddig helyettesíteni, mig- jen a kedély­zajlás lecsillapul,és ennek,valamint a meg­ingatott kormánytekintélynek egyként ideje lesz egyen­súlyozni magát. Azonban kedves csalódás lepte meg mindazon megyéket, melyek élére oly kormányzó jutott, ki kellő súlyt fektetni nem csak kívánt, de a megyei viszonynál fogva fektethetett is arra, hogy bármely határozat,mely többoldalú megvitatás után és többek öszhangzó véle­ményének kifolyásából, nem pedig egyesek önálló aka­ratából veszi eredetét, nagyobb erőre számíthat, és a közönség részéről nagyobb megnyugvással szokott fo­gadtatni, míg ellen esetben az egyoldalú és nem nyíl­tan s nem is többek közreműködése mellett létrejött, habár aránylag szintoly jó intézkedést, leggyakrabban gyanúsítás borongja körül. Az ily kormányzó ugyanis már az ideiglenes szervezés kezdetén pótolni igyekezett a megyegyülés hiányát, és a közügyek megvitatása végett — közjogi kérdések kizárásával — oly tanácskozó testületet alko­tott, melyet egyelőre a megyei tisztiszemélyzet ösz­­szege képezvén, természetéhez képest tisztigyűlésnek neveztetett. Ily gyűlés Unghmegyében már 1862. év kezde­tétől létezett, és ennek működését már gyakrabban is­­mertetem. Később, 1863. év folytán e gyűlés korlátolt értelemben vett nyilvánossági jelleggel ru­­háztatott fel oly formán, hogy a clerus nagy részét, a földbirtokot és értelmiséget képviselő osztályból pe­dig azokat,a kik érettebb gondolkodás­módjuknál fog­va közeledést tanúsítottak, vagy kiknek higgadt jelle­méről feltehető, hogy jelenlétüket rendellenes nyilat­­kozványokra felhasználni, vagy a gyűlést közjogi vi­ták küzdterévé átalakítani nem fogják, főispáni hely­tartónk azon kedvezésben részesíti, hogy nemcsak a gyűlésben résztvehetnek, hanem egyúttal az ő saját ér­­dekeiket, vagy fontos megyei közérdekeket érintő ügyek körül nézeteiket is nyilváníthatják. Az ily értelembeni gyűlés f. é. mártius 1 én reg­geli 9 órára volt kitűzve, egy örvendetes véletlen miatt azonban kissé később jön megtartva. — Folyó év feb­ruár 29 én eszveli órákban ugyanis megyénk főispáni helytartója azon örömhír felől értesült, hogy würtember­­gi gróf W­a­­­d­s­­­e­­­n János főispán, kinek a Tiszasza­­bályozás érdeke körül szerzett érdemeivel már Széche­nyi korából, legközelebb pedig honunk jó hírét emelő áldozatkészségével a londoni világműtárlatnál találkoz­hattunk, Nagymihályba érkezett, hogy rövid úttmulatá­­sa alatt gróf Sztáray-Waldstein Mária magas rokonának kedves társaságát élvezhesse, egyúttal pedig ungh­­megyebeli vinnai uradalmát megtekintse. Ezen kellemetes tudósítás érkeztekor mi sem volt a főispáni helytartó előtt kívánatosabb, mint hogy főis­pán­i méltóságának mielőbb tiszteletteljes üdvözletére lehessen, miért is e czélból másnap a megyei főjegyző­vel — ki esetleg e sorok írója — [Nagymihályba sie­tett, hol is főispán ő mga által, valamint a díszes gróf Sztáray család részéről lehetőleg gyöngéd és szívélyes fogadtatásban részesülvén, bátran mondható, hogy e foga-­­ napot és estét feszélytelen társalgás és öszhangzó né­­ledik Sárosmegyének tisztikara mlgodhoz, kit e csa­k zetcsere ép oly élvezetdússá, mint emlékezetessé valá- Apostoli Felsége legkegyelmesebb Urunk Sárosmegyé­­zsolták.­­ nek kormányzatával legkegyelmesebben felruházni mél-A h­it század viharaival daczoló ős grófi kastély- j­­óztatott; ezen — a jelen nehéz időkben kétszers fontos­ban töltött éj elteltével martius 1-én a főispán ö mgá- i hivatallal, melynek felfelé úgy, mint lefelé mlgod mint tól vett szívélyes elbucsuzás után, azon tapasztalattal e megyének szülötte é s e megye, valamint felsőbb hiva­talok szolgálataiban edzett férfiú megfelelni van hivat­va. Mit szilárd akarat, fáradhatatlan szorgalom, lanka­datlan kitartás tenni képes, azzal mi e megyének tiszti kara méltóságodat egész készséggel és odaadással tá­mogatni akarjuk és fogadjuk, hogy Felséges Urunk és Királyunk sokat jelentő jelszava szerint egyesitett erővel a közszolgálatnak minden­ tekintetben megfelelve legyen. Legyen tehát e mai nap azon nagy és örömnap, melyen szeretett megyei főnökével e megye hű és en­gedelmes tisztikara, a közjó előmozdításának nagy munkájában összeolvad. Ennek érzetében a legmélyebb tisztelettel és őszinte örömmel üdvözöljük méltóságodat körünkben. Éljen! Erre ő maga körülbelül a következő , igen nyájas szavakat intézte a tisztikarhoz: Fogadják legőszintébb köszönetemet szívélyes fogadtatásomért. Ismerem a tekintetes tisztikar tevékeny működé­sét már a hírlapokból is, s csak örömömre szolgálhat egy oly megye kormányzatára hivatva lenni, mely igen tisztelt elődöm buzgó és tapintatos vezetése, mint nem­különben a tekintetes tisztikar fáradhatlan közremun­­kálása által már is oly szép eredményeket szült, s az ügyek kezelésében oly rendes menetet idézett elő. A mint egyrészt hivatva vagyunk , cs. k. Apos­toli Felsége legkegyelmesebb Urunk által kitűzött czé­­lok elérésében lankadatlanul közreműködni, úgy felada­tunk másik főrésze : mindenkinek részrehajlatlan igaz­ságot szolgáltatni, a tulajdon szentségét a maga épsé­gében megóvni, és kivált a földbirtokosok s a köznép között fenforgó viszonyokat — a törvények határoza­ta és az igazságosság elvei szoros szem előtt tartásával kiegyenlíteni. Nem csekélyek azon feladatok, mik vállainkra nehezednek, s miknek elintézése mi ránk vár, nagyob­bak pedig annál is inkább, miután a jelen tisztikarnak jutott a szerencse, az ország azon munkásai lehetni, kik hivatva vannak a legkegyelmesebb Apostoli Kirá­lyunk és Urunk által nyilvánított ellek­ legmagasb ne­­mesi szándékához képest, hogy szeretett hazánknak alkotmányos utáni kormányzata mielőbb életbe lépjen, s az e czélra vezető utakat előkészíteni. Ne téveszsze tehát a tekintetes tisztikar soha szeme elöl hivatásának ezen feladatait, legyen ki­tartó, legyen rendületlenül ha ő cs. k. Apostoli Fel­sége irányában, s legyen valódi hazafi is. Éljen a ki­rály ! éljen a haza! Főispáni helytartó ur ő méltóságának többszörös éljenekkel fogadott beszéde után a tisztikar magát visszahúzta, s ő még a kipihenésre magának legkisebb időt sem engedvén, azonnal uj hivatalának átvételé­hez fogott. Ma pedig az összes tisztikar egyenkinti bemuta­tása történt; megyei első alispán ur ugyanis a tiszti­kart bemutatván, miután rövid, de meleg szavakkal üdvözölte volna, főispáni helytartó ur következőkben válaszolt: Tekintetes tisztikar ! Midőn igénytelen személyemre azon legmagasabb kegy árasztatott, hogy szülő megyémnek és országunk főzászlósának, megyénk nagytiszteletű­ főispánjának helytartóságával felruháztattam,lelkiismeretesen számot vetettem úgy magammal, mint a fennálló közviszonyok­kal azon működési térre nézve, mely ép oly terjedel­mes, ...­int díszes feladatúvá vált, s habár tartozó jobb­ágyi hűségem elégséges buzdításra ösztönzött, hogy a bennem helyezett várakozásnak megfelelő ösvényre lépjek és bebizonyítsam, mikép minden törekvésem oda leend irányozva, hogy állásomat a cs. kir. Apostoli Felsége nemes szándékához képest kedves hazánk s szeretett megyénk közös javának előmozdítására hasz­náljam fel; mindazáltal nem titkolhatom el aggályai­mat, melyek jövendő hivataloskodásomra nézve sze­meim előtt lebegnek. — Csüggedést még sem érzek, mert bízom a Mindenható kegyében, hogy továbbra is megáldaná annyi testi s lelki erővel, mikép buzgó aka­ratomat érvényesíthettem; de bízom a magas kormány elnézésében is, mely szokott méltányossággal nem csak az eredményt, de a tiszta szándékot is megbírálja; de bízom végtére a megyei tisztikarnak szives támogatá­sában, melyet a megye minden rendű lakosainál is an­nál biztosabban elérni reménytem, mennyiben nem két­helhetem, hogy minden igaz hazafi elismerni köteles, hogy hazánk kormánya az ősi alkotmány vonalai közt­­ fáradhatlanul működik, s hogy a cs. kir. Apostoli Fel­­sége csak a nemzet közös egyetértésével, az országgyű­lésen létesítendő törvényhozás útján kívánja a nemzet összes viszonyait megállapítani, mely közösen óhajtott hilása tekintetére nézve tudtunkra egy és első a maga nemében, mind szellemileg, mind anyagilag gondos szorgalommal van kiállítva; kitűzött czélra nézve pedig nem csak a magyarul tanulni vágyó németajkú ifjak­nak, hanem a németül tanulni akaró magyar növendé­keknek is jó lélekkel ajánltathatik. K­o­c­z­á­n­y­i Ferencz. *) Markovits Iván „Magyar Gyorsirástana“, mely a magas kormány által a középtanodák számára kizá­rólagosan elfogadott Gabelsberger-rendszernek elvei szerint íratott és a magántanulásra kiváltképen alkal­maztatott. Kiadják Markovits Iván és Szora­bat­h­y Ignácz. 8-adrét XVI. és 88 lap nyomtatvány s 102 lap kőnyomat. Ára 1 ft 50 kr. Kapható Budán a „Gyorsirászat“ szerkesztőjénél (viziváros, uj-utcza 697. sz.), megrendelhető a könyvárusoknál is. E munka ugyanaz, mely a „Gyorsirászat“ czimű­ szaklapban nyolcz hónap alatt megjelent. Tanmodora igen könnyűvé teszi a gyorsírás tanulását, miután alig tanult a kezdő néhány gyorsjegyet ismerni, már is egész mondatokat talál a gyakorlatokban azon jegyek­ből összeállítva és a könnyebbről a nehezebbre fokoza­tosan gyönyörködtetve vezettetik, mig végre néhány hónap alatt kész gyorsíróvá képezheti magát e tan­ *) Ily tekintély méltánylása, mint a tisztelt tanár úré, fölöslegessé teszi részünkről külön ajánlatunk kifeje­zését ; lehetlen azonban ahhoz abbeli óhajunkat nem csa­tolnunk, vajha szerző úttörői példájától buzdíttatva, má­sok is igyekeznének mielőbb mindazon, nyelvünk megta­nulását könnyítő segédkönyveket előállítani, mikkel min­den nemzetnek bírnia kell, mely nyelvét megközelíthetővé kívánja tenni mindenkinek, ki azt megtanulni óhajtja. Sz. indulónk Unghvárra, hogy főispán ő mga Ungh érde­keit szivén hordja, s a politikán kívül eső országos ügyek mellett, melyek közül nevével csaknem minden­ütt találkozunk, érdekeltsége e megye viszonyaira s jó­­létére is kiterjed. Unghvárra d. e. 11 órakor érkezvén, főispáni helytartó­s­aga a főjegyzővel egyenesen a gyűlésbe tért és ennek elnökletét élénk Üdvkiáltás között elfog­laló, s minthogy ez épen az udvari k, rendeletek és helyi, tanácsi intézmények kihirdetése után történt,több megkeresések, az alattas közegek jelentései, és a ma­gánfelek folyamodványai, összesen 101 önálló ügy ke­rült tárgyalás és elintézés alá. Ismerkedjünk meg most a tárgyak érdekesé­­seivel. Legidőszerűbb intézkedése a gyűlésnek a k­ö­z­­munkaerő feladat szerinti kivetése volt, mely is akként eszközöltetett, hogy nem csak az államutnak helyenkinti szakaszai és az országutak, hanem a köz­ségi összeköttetési vonalak is igényszerű javítás­ban fognak részesíttetni. így történt, hogy a csapi or­szágos út eredetileg czélellenesen lerakott kőalapjának felszedésére és műszerű összeillesztésére 47, a kaposi országútra pedig a Kapos-Vaja és Unghvár-Morgó közti döczögős út kiépítésére 48 község közereje jön kirendelve; továbbá a pálócz-nagymihályi, ubrini, ver­­bócz- nagymihályi és a laborezhid közti és a vinna­­sztrajnyáni, radvánczi sat. feneketlen útrészek jó karba helyezése iránt is kellő intézkedés létetett. Az útmestereknek pedig kötelességül tétetett,hogy minden hó utolsó napján, midőn napdijaik felvétele vé­gett jelentkezni fognak, a munka­haladást előtüntető ki­mutatást, mely az állammérnök és szbi­ó aláírásával megerősítendő, a megyének felmutatni es ne mulasz­­szák, minthogy dijaik csak ennek előterjesztése után és az igazolt eredményhez mértten fognak utalványoz­tatok A szathmári, illetőleg munkácsi püs­pökség közbenjárása folytán a Szobránczon és Je­­szenőn építendő r. és g. k.templom építése indokából a közeleső községek közerejének elengedése a helytartó­­tanács előtt javaslatba hozatott. A takarékmagtárak létesítését e sanyarú év sajnos tapasztalatai sü­rgetőleg követelik. A sors ezen intésén okulva, a tiszti gyűlés takarékmagtárak alakítását egyhangúlag elhatározó, a tervezetek és alap­szabályok kidolgozásával az első alispán, megyei fő­jegyző, számvevő, főügyész és a közp. szolgabiróból alakított küldöttség egyidejűleg megbizatván. Helyén lesz itt feljegyezni azta szives készséget,mely szerint n. t. B­u­g­y­i­s András szerednyei r. k. lelkész a kérdéses czélra 20 p. m. életet felajánlani, ennek és a még be­gyülendő élet megőrzésére pedig Riczkó Lőrincz főügyész ingyen helyiséget átengedni szíveskedett.Meg­­említést kíván egyébiránt azon körülmény is, miszerint megyénk viszonyai nem oly kedv­ezők, hogy a gyűlés magát az érintett feladat megoldásának könnyű voltá­val kecsegtethetné, mert kétségkívül igaz, hogy a mag­tárak hiányának oka nem egészen az ennekelőtti ha­tóságok részvétlenségében, hanem inkább azon körül­ményben keresendő, hogy e megyei termelők a ked­vező években is megfeszített szorgalom után alig nyer­nek annyi termést, mely évi saját fogyasztási szükség­letüket fedezhetné,legtöbb esetben pedig a középbirtoko­sok készpénzen, s az alsóbb osztály fáradságos mun­kával a rendszerint áldásosabb alföldről szokta legszük­ségesebb élelmi czikkeit beszerezni, s ekként sohasem rendelkezett oly terményfelesleggel, melyet érzékeny megerőltetés nélkül takarékmagtár alapjául meggazdálkodnia lehetendett. A gyűlés örömmel en­­gedi át magát mindamellett azon reménynek, hogy ked­vező évfordulat mellett, és az ügy iránti meleg részvét folytonos ébrentartásával e megyében is, egyelőre lega­lább némely járásban, sikerülni fog az annyira kívána­tos takarékmagtár és az ideiglenes tisztikar működé­sének tisztasága felöli meggyőződés alapját ez után is megvetni s megszilárdítani. (Vége köv.) Nehrebeczky György. — Eperjes, mart. 20. Tegnapelőtt délelőtti órák­ban fogadtuk a cs. k. Apostoli Felsége által S­árosme­­gye főisp. helytartójává legkegyelmeseb­­en kinevezett Berzeviczy Manó ő migát. Az összes tisztikar ő méltóságát diszöltönyben a megyeház kapujánál várta és megérkezte után harsány éljenek között a főispáni terembe kisérte, hol ő maga a megyei főjegyző által következ­őkép szólittatott meg: Méltóságos főispáni helytartó ur ! „Féljétek az Istent, tartsátok tiszteletben a ki­rályt“ mond a sz­ót írás. Ez érzelmektől áthatva köze könyv segélyével. Markovits legújabban a bécsi egye­tem magyar gyorsírás-tanárává neveztetett ki és mint gyakorlott gyorsíró a birodalmi tanácsnál több évig működött. Az ő gyorsírása Bécsben 3, Magyaror­szágban 9 tanodában tanittatik és már sokan vannak, kik gyorsírását levelezések és magánczélokra használ­ják, s ha a nyilvános élet hazánkban élénkebb volna, már a gyakorlatban is láthatnék ezen tankönyv ered­ményeit. Kiállítása csinos, kőnyomata mintalapjai tisz­ták, előadása értelmes és vonzó. Ajánljuk a közönség figyelme­ és pártolásába. —x— Napi újdonságok. * A „P r e s s e“ f. hó 22-ki esti lapjában magya­rázatát tartalmazza a magyarországi kir. Helytartó ur ő excja Bécsben tett minapi látogatásának, mely magyarázat több pontra nézve helyreigazítást igényel. A „Presse“ il­lető sorai ezek: „Gr. Pálffy magyarországi Helytartó ur jelenlété­nek Bécsben, daczára vagy talán épen azért, mert igen rövid volt, különös jelentőséget tulajdonítanak , holott az egész tévedésen alapszik, legalább úgy jelentik nekünk, hogy gr. Pálffy nem hivatott fel ide, hanem maga tett lé­pést, hogy a család Pozsonban meghatározott idősbi­nek nagy öröksége ügyeiben Bécsbe jöhessen, és e kérvénye azon megjegyzéssel adaték meg neki, hogy tartózkodása Bécsben,a magyar állapotokat tekintve, lehető legrövidebb­re legyen kiszabva. Így történt, hogy délután Bécsbe ér­kezett és már másnap reggel útban volt Pest felé. S hogy ha mind­e mellett kihallgatása volt Császár ő Felségénél, végtére is igen természetes, hogy miután már egyszer Bécsben volt, a Császár a pesti dolgokról személyes érte­sítést óhajtott, és ennélfogva a Helytartót az estve audien­­tiára magához hivatá.“ Az „Ung. Nachrichten“ ezekre a helyreigazítást kö­vetkezőkép teszi meg: „Úgy hisszük, nem hibázunk azon feltevésünkkel, mikép a Helytartó úr az­nap Bécsbe nem hivatott, sem pedig fölmehetésért nem folyamodott, minél­fogva magától érthetőleg se kérelme megadásáról, vagy épen ottani tartózkodása korlátozásáról szó sem lehet. Tartsuk magunkat egyszerűn a tényekhez. Tudva van, hogy ő excja szombaton estve utazott Pozsonba, hogy a család idősbjének gr. Pálffy Fidélnek másnap végbemenen­­dő temetésén jelen legyen, és ugyanaz­nap kisérte híve­sét Bécsbe, ki ott pár napot családja körében óhajtott töl­teni. Ha nem vonjuk is kétségbe s a Presse-vel természe­tesnek találjuk, hogy gr. Pálffy rövid tartózkodását Bécs­ben felhasználta, hogy engedélyt kérjen, Ő Felségénél megjelenhetni, a minthogy tudtunkra a Helytartó úr a beteg udvari kanczellárnál rövid estveli látogatást tett és az alkanczellár úrral némely ügyekről értekezett, mind a mellett alapos meggyőződésünk, hogy a Helytartó urnak e megjelenése Bécsben, melyet a „Presse“ a sorok közt oly sajátszerüleg igyekszik magyarázni, se a megelőzött, se a reá következett pesti eseményekkel semmiféle okozati kapocsban nem állt.“ * A bibornokhű prímás ő eminen­­tiája, mint az „I. T.“ értesül, a Szent-István-társulat közelebbi közgyűlését, melyen személyesen szándékozik elnökölni, jövő hó 19-kére tűzte ki. * Pest városa főpolgármestere néhány polgárral f. hó 22-kén a kir. személynök ő exójához ment, hogy a városi törvényszéki költségeket illető kárpótlási ügyben közben­járását kikérje. Mint a „P. L.“ értesül, ő excja e megté­rítési igényét a városnak tökéletesen méltányolta és a városi képviselő urakat biztosítá, mikép ez ügyet köze­lebb Bécsben, az illető helyen személyesen fogja támogat­ni. A küldöttség az országbíró az Ő excjánál is tisztelked­­ni szándékozott ez ügyben , azonban ezt más időre kelle halasztania, miután ő excja néhány nap óta Bécsben időzik. * Az austriai földhitelintézet részvényeire az első befizetés már megtörtént. Aglója a párisi börzén 150. * A tiszavidéki vasút igazgatóságának legújabb hir­detménye szerint a debreczeni vásár tartama alatt, azaz ápril 13—30 ig a rendes személyvonatokon kívül a deb­reczeni vonalon még egy másik is fog közlekedni, mely Czeglédről 8 óra 24 perczkor estve, Debreczenből pedig 10 ó. 29 perczkor éjjel fog elindulni. * A pozsoni színházban rendezett műkedvelő elő­adás a szűkölködők javára 3000 ftot jövedelmezett. Az előadás a városi szegények javára ismételtetett. * A győri vár utolsó maradványait, úgymint a Du­­napartra néző bástyafalakat most bontják szét. A betűk R. G. V. M. és az 1661-ki évszám, mi még látható, ezt je­lentik : Raimundus gróf von Montecuculi, a ki 1661-ben a győri erőd parancsnoka volt s az imént említett bá­styákat épitteté. Színházi tudósitás. Legmélyebb tisztelettel alulírottaknak van szerencséjük a t. ez. színházi kö­zönséggel tudatni, hogy a pest-budai egyesült német színházak igazgatását közösen általvévén, főtörekvé­sünk oda leend irányozva, hogy a legújabb színpadi szerzeményeknek a dalmű, bohózat, színmű és ballet terén leendő előadatása, úgy a legjobb szín és dalműi tehetségeknek szerződtetése, nemkülönben a leghíre­sebb színpadi művészeknek vendégszerepeltetése által a t. ez. közönség pártfogását megnyerni és biztositani szerencsések lehessünk. Kelt Pesten, 1864. évi bőjtmáshava 23-án. Winter Bernát és Röhring József, időt hogy elérhessük, a nemzet minden egyes polgá­rán áll, bizodalmát gerjeszteni, hogy a bizodalmas meg­oldás bekövetkezhessék. Ezen időközre a megye kor­mányzata a tiszti karra kirekesztőleg bízva lévén, min­den egyes tisztviselőnek nagyobbá köre, de nagyobbá felelőssége is,mely azonban súlyossá szintén nem válhat, ha kiki kötelességét szorgalmas pontossággal teljesiti, s eljárásában érdekeltséget nem tanúsít. Sárosmegye a municipális korszakban soha sem tévesztette szemei elől, hogy hazánknak legrégibb ne­mesi családokból leszármazott ivadéka, s díszes nevű elődjeihez méltán tanúsította mindazt, mit Ő Felsége és a haza egy megyétől várhatott. Magában a megyei életben tündöklött a kölcsönös s barátságos egyetértés, melyet sem politikai külön nézet, sem vallás, sem ál­láskülönbség megingatni nem volt képes; s igy lett az, hogy Sárosmegyében az egyházi, nemesi és polgári rendek egymást kölcsönösen szerető családot képeztek s megtartván a magyar igaz jellemét, a jobbágyok föl­desuraikat jótevőjüknek, ezek pedig amazokat hűsé­ges alattvalójuknak nézték. A jogegyenlőség e viszo­nyokat közben megváltoztatta, de a mint az 1848 és 1849 évi közgyűlések jegyzőkönyvei t tanúsítják, ezen változtatás az egyetértést nemcsak hogy nem gyengí­tette, de sőt megerősítette. — E jogegyenlőségnek s kölcsönös egyetértésnek őrei a tisztviselők; szolgál­jon tehát mindenkinek fögondul, hogy midőn egyet pártol, másiknak jogos követelését ne sértse, s legyen tényezője annak, hogy a kívánt kölcsönös egyetértés fentartassék s a hivatalos eljárás ellenében méltó pa­nasz­ai által se emeltessék; azért uraim önöktől elvá­rom, hogy kötelességeik ernyedetlen teljesítésében lan­kadni nem fognak, s minden erővel oda hatnak, hogy a nép Urnok Királyunk népeit boldogítani akaró legma­gasb s legkegyelmesebb akaratáról felvilágosíttassék, hogy egyrészről a népnek biztosított jogok csonkítatla­­nul megóvassanak ; másrészről, hogy a tulajdon iránti jog tiszteletben öregbüljön. Biztosíthatom önöket, hogy a­kik legfelsőbb szolgálat s polgártársaink érdekében hűség és kitartás által magukat kitüntetik, azok érde­mes kitüntetni s méltányolni el nem mulasztom; más­részről már most leplezetlenül tudatom önökkel, hogy a lanyha eljárást, a hanyagságot, a hivatallal minden visszaélést kérlelhetlenül sujtandom, s nem türendem, hogy oly egyéniség önöknek nagyra s minden nemesre kész testületében létezzék. Vigyék meg uraim szeretetem és szolgálati kész­ségem nyilvánítását e megye minden lakóinak, s bizto­sítsák,hogy a ki hozzám igazságos panaszszal közeledik, törvény s legjobb akaratom szerint oda fogok hatni, hogy az igazság neki kiszolgáltassák. Most pedig uraim nem marad egyéb hátra, mint önökre s megyém minden lakóira kérni az Isten áldá­sát, mi nélkül minden emberi erő hiú s eredménytelen, hogy midőn dolgozunk s fáradunk, legyen az ő meg­szentelő malasztja a sikerben, azon sikerben, mely nél­kül szegény hazánk soha boldog nem lehet, mit hogy elérjünk, tántorithatlan hűségü jelszavunk legyen : „Urunk királyunk minden népeinek atyja éljen és kor­mányozzon boldogul; éljen a király, éljen a haza!“ Így következtek az egyenkénti bemutatások, mely alkalommal ő méltósága a legtöbb tisztviselőkhöz szí­vélyes szavakat intézvén, kétségtelen tanujelét adá an­nak, hogy rövid idejű ittléte alatt már­is minden egyes tisztviselő képessége, szorgalma és mikénti magatar­tásáról valóban meglepő tudomást szerzett.­­ A bemutatás után pedig a tisztikar eddigi főhrpapi helytartójától méltóságos Hlaváts János, udvari taná­csos úrtól elbúcsúzott. — Foganatba ment tehát a főnö­künk személyébeni változás, s a mint egyrészt nem hallgathatjuk el szeretett eddigi főispáni helytartóink visszalépése feletti legbensőbb fájdalmunkat, úgy más­részt örömmel telik el keblünk, hogy ő cs. kir. Apostoli Felsége legkegyelmesebb urunk egy oly férfiút állított e megye élére, kinek a legmagasb ház iránti ismert hű­sége, tiszta múltja és jelleme, valamint önzetlen haza­fi­sága és igazságszeretete zálog gyanánt szolgál, hogy e megye igazgatása ily­en kezekbe letéve eredmény-s sikerteljes leend; óhajtjuk pedig ezt őszinte szivünk­ből s adja a mindenható, hogy a fenforgó kérdések a király és nemzet kölcsönös egyetértésével mielőbb bé­kés megoldásra találjanak­­. Vidéki levelek. — Zala-Egerszeg, martius 16-án 1864. A Fel­séges király és az uralkodóház fenséges családtagjai, a magas kormánytestületek, az egyházi és világi ható­ságok, a különféle köztársulatok, a főrendűek, közép­­osztálybeliek és nép, egyszóval szegény és boldog siet vala az aszály miatt ínségre jutott szerencsétlenek nyomorának enyhítésére. Zala megye közönsége is ezt téve, s eltekintve az egyes adakozóknak magán uton tett adakozása nem kevés mennyiségétől: a megyében felállított központi

Next