Sürgöny, 1864. szeptember (4. évfolyam, 199-223. szám)

1864-09-27 / 220. szám

SSO. sz. Negyedik évi folyam. SÜRGÖNY. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. se. Fiók-kiadó-hivatal Festes Győri Pál pápa kereskedésében (hatvani-utcza, r cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Magán.hirdetések: egyhasábon petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hirdetésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldrőli hirdetéseket átvesznek a következő urak: Majnai Frankfurtban Hullen Ottó; Jiamburg-Altenában Haanenstein és Vogler; Hamburgban Tttrbheim Jakab; Lipcsében Engler H., Hígén és fort uraknál. Buda-Pest, Kedd, September 27. 1864. Előfizetési árak t Naponta. postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Félévre........................10 frt. Félévre . . . . . 8 Ért. 50 kr. Negyedévre....................5 „ Negyedévre .... 4 „ 50 „ ...................................... r-n- -.....r ~i------1------t-t Előfizetési felhívás „Sürgöny“ napilapra az utolsó évnegyedre i. é. octobertől—decemberig. Előfizethetni a kiadó-hivatalban, Budavár, bécsilapu-utcza 184. sz., Pesten Győry Pál ] papirkereskedésében, barátok terén, a posta szomszédságában; vidéken minden cs. kir. posta-hivatalnál, bérmentes levelekben. Előfizetési árak Vidékre naponkint post, küldve % évre 5 ft—-----* » » » egy hóra 1 „ 70 kr. Buda-Pesten házhoz hordva % évre 4 „ 50 kr. egy hóra 1 » 80 » HIVATALOS RÉSZ. A legmagasb császári udvarnál újon kinevezett orosz császári rendkívüli követ s meghatalmazott minister, gróf Stackelbergnek szerencséje volt, sept. 23-kán saját meghitelező iratát a cs. k. Apostoli Felségének átnyújthatni. Ungmegye főispáni helytartója Bisey István megye kormányzói titkár, megyei rendszerinti esküdtté nevezte ki. Békésmegye kormányzó első alispánja megyei törvényszéki ülnökké Méhes Lajos megyei első aljegyzőt, ennek helyébe első aljegyzővé Bede József másod aljegyzőt, megyei másodaljegyzővé Zöldy János városi első aljegyzőt, harmadaljegyzővé ifjabb Huszka Mihály köz- és váltójogi ügyvédet nevezte ki. Bogyó József orosházi csendbiztos elhaltával megürült csendbiztosi állomásra fiumy József szarvasi csendbiztost áthelyezte, s az igy üzedésbe jött szarvasi csendbiztosi állomásra Simkovits Márton ottani tiszt, esküdtet nevezte ki. Abaujmegye főispáni helytartója által Dombay Albert tiszteletbeli esküdt az üresedésbe jött irnoki állomásra kineveztetett tirn. A Temes megyében uralgó keleti marhavész miatt Csákova városban a szarvasmarha- és hetivásárok megtartása a rész tartama idejére további intézkedésig betiltatott. A Bács-Bodrog megyében uralgó keleti marhavész miatt Tapolya városban a szarvasmarhavásárok megtartása a vész tartama idejére további intézkedésig betiltatott. Hirdetmény. A lovasberényi cs. kir. posta kiadóságnál folyó évi September 21-diktől sürgönyszolgálat (Staffettendienst) létesíttetik, mely naptól fogva fenntnevezett postakiadóság sürgönyök (Staffetten) felvételével, tovaszállításával és átadásával foglalkozandik. A távolság Székesfehérvár és Lovasberény között 1% postaállomásban, Velencze és Lovasberény között pedig a postaállomásban állapíttatott meg. Kelt Pesten, sept. 9-én 1864. A cs. kir. postaigazgatóságtól. «HIVATALOS RÉSZ. Az orosz birodalom financziája, párhuzamban az austriai birodalom financziájával VI. ,°.b. Az állambankok minden országban a termelésre, gyártásra, kereskedelemre, szóval az egész forgalomra s igy az állam financziájára is döntő befolyással bírván, vonjunk még egy párhuzamot az austriai bécsi és az orosz pétervári bank közt. Mind a két bank fájdalom, sokban hasonlít egymáshoz, de sok pontban is nagy a különbség köztük, és pedig az austriai bank előnyére. így a bécsi bank, már alapszabályainál fogva, részvényesekből alakult magántársulat, míg a pétervári bank valóságos államintézet Ez nagyon lényeges különbség, mert ha valamely jegybank jótékony hatását fenn akarja tartani, annak az államhatalomtól lehetőleg függetlennek kell lenni. A bécsi bank teljes függetlenségét még eddig nem volt ugyan képes elérni, miután az állam még most is tekintélyes öszveggel tartozik neki, de az őszinte törekvés, hogy az államkormánytól valóban független, s hogy a kormány neki csak ellenőre legyen, mind az államkormány, mind maga a társulat részéről megvan, mint ezt 1862-ben a birodalmi tanács által módosítva megerősített bankalapszabályokból észrevehetjük. Tehát az eddigi baj forrását maga a kormány belátván, s azt elhárítani igyekezvén, alapos reményünk van, hogy ha egyszer az államnak sikerülend adósságát, melylyel a banknak tartozik, visszafizetni, ez mint független magántársulat épen oly, sőt még nagyobb mértékben közreműködhetik az összes nemzetgazdászatnak s az államfinánczinak felvirágoztatására, mint ez az 1848 előtti években is történt. Egy másik hasonlatosság a két császári birodalom bankja közt abban rejlik, hogy mind a kettőnek bankjegyei látva ezüsttel aranynyal fel nem válthatók, hanem kényszerített forgalommal bírnak, miért is árfolyamot kaptak, s értékük az érempénzhez képest lejebb sülyedt, tehát inkább állami hitelpapíroknak, mint ezüstöt aranyat képviselő bankjegyeknek mondhatók. De egy nagy különbség mégis van köztük és pedig ismét a bécsi bank előnyére, mert ennél nagyobb a valószínűség, hogy ezüst fizetését hamarább megkezdendi. És e valószínűséget nem hiú remények, vagy jóakaratú jámbor óhajtások, hanem rideg számok fejezik ki, miután az orosz banknál 1863-ban 634,773,929 rubel forgásban lévő papiros hiteljegy fedezésére a bank pinczéjében csak 56 millió arany ezüst találtatott, míg ellenben 1862-ik év végén, tehát egyenlő korszakban a bécsi banknál a keringésben lévő 426,877,726 forint bankjegyek fedezésére 105,071,147 forint arany ezüst verve és rudakban állott készen. Tehát az orosz banknál a nemes érczkészlet csak tizenegyed, a bécsi banknál ellenben negyed részét tette a forgásban lévő papirosjegyeknek, vagyis e tekintetben majdnem háromszorosan jobban állott a bécsi bank, mint az orosz államintézet. p CTL U :*4 I *.rut,vlUiiTr «AJuwhiffl És hogy e részben a bécsi bank állapota azon időtől fogva is a jelen percig rosszabbá nem lett, sőt javult, mutatja a múlt heti hivata los kimutatás, mely szerint a forgásban lévő bankjegyek összege 389,097,751 forintra olvadt le, míg a kész ezüst és arany 110,636,751 ftra emelkedett, azaz e pillanaban az arány a bécsi bank részére még kedvezőbb, mint 1862. év végén volt. Abban is nagy különbség van a két császári birodalom bankja közt, hogy az orosz bank a kereskedelem előmozdítását csak mellékesebésül tűzi ki, annyira, hogy 1861-ben e roppant birodalom fővárosában csak 13,648,344 rubelt, vagyis 21,837,350 osztrák értékű forintot költött váltók leszámítolására, míg ugyanez évben, ugyane czélra a bécsi bank 66,919,225 forintot, tehát háromszorta többet adott ki. Ellenben abban fájdalom, igen nagy hasonlatosság van a két bank közt, hogy mind a két állam financziájára az évenkénti deficit ólomként súlyosodik, mi az agróra hat vissza, így az austriai birodalom 1863-ban bevett 304,585,094 forintot, kiadott pedig 367,087,748 frtot, deficit egy évre: 62,502,654 forint. Az orosz birodalom jövedelme ugyanazon évben volt 318,800,000 rubel, vagyis 510,080,000 osztrák értékű forint; kiadása volt 330,535,000 rubel, vagyis 528,856,000 o. é. forint; deficit egy évre: 18,776,000 forint osztrák értékben. Ez összehasonlítás nem igen kedvező a két állam financziájára, s látszólag Austria hátrányára esik ki. Hanem e hátrányt kiegyenlíti azon körülmény, hogy Austriának nincs annyi függő s nem-kamatozó adóssága, minővel az orosz birodalom elárasztva van. Másodszor: az austriai budgetben a kiadások közt ott látunk 18,870,000 forintot mint adósság-törlesztési költséget; e summa tehát a valódi és el nem tagadható deficitből minden esetre levonandó. Azonkívül a törlesztési műtét a folytonos javulásnak oly garantiája, mely Oroszországban hi ányzik/tiluslsi is naságfoliv ló,némalév « Erdélyi ügyek. 8. C. Nagy-Szeben, sept. 23. Az elnök azon kérdésére: vájjon a ház a legfőbb törvényszéket illető 2, 3, 4,5. §-ok fölött — melyeket Ő Felsége az országPárisi események. Páris most Latour elitéltetésének s kivégeztetésének benyomása alatt él. Azon urak és delnek, kik a nyugtalan tömeggeli küzdelem közt szabad ég alatt tölték azért, hogy a mulatságot el ne mulasszák, mohó vágygyal olvassák az elítélt életének utolsó perczeiről szóló jelentéseket. Szellemeik dadantikus tánczot járnak a szörnyű színjáték körül, mint a nyaktiló fúriás tevék a rémidőkben. Ugyanazon csoport, amely egykor Rómában „kenyér“s „játék“ után kiabálván a gladiátort megtapsolá, ha a színkörben rettenthetlenül engedte magát a vadállat által széttépetni, és ha festői helyzetben adta ki lelkét, ugyanazon csoport, a mely kéjjel legelteté szemeit az eretnekek szenvedésein, melyeken azok a szent inquisitio lángoszlopai közt mentek keresztül; ugyanaz, a mely a boszorkányok máglya-halálát sürgette, és mulatott fölötte: ugyanazon csoport törte meg a Gréve-tért, ha egy szegény bűnös lovak által szaggattatott négyfelé,—és ujjongott örömében, midőn találkozott erős test, amely a lovaknak ellentállt, mert ezáltal a barbár színjáték hosszabbra nyúlt. Mit gondolnak ezen urak és delnők azzal, igaztalanul vagy igazságosan ítéltetett-e el Latour? A gladiátor ének, kaczaj, káromkodás és szitkolódás közt halt meg; ez izgat. Latour, nővére rábeszélésére lásson reményben, hogy a nehéz lánczokat levetetik róla, elfogadta magánál a papot; midőn azonban észrevette, hogy nem ér ezért, kigúnyolta az egyház szolgáját, ahelyett, hogy meghallgatta volna. Szórakozásul könyvet kívánt; midőn ezt a főnök azon föltétel alatt engedte meg, hogy a lelkész válassza azt ki, ez katekizmust küldött az elítéltnek. „Bolonddá tart az a pap ?“ kérdő Latour, fitymáló arczjátékkal tévén hozzá: „Engem igen együgyűnek tartanak, hogy ily könyvet küldenek.“ Latour örvendett a hústartalmú terítéknek, étvágygyal evett és látható elégtétellel szörpölgette a kávét. „Meg akartok hizlalni“ —monda nevetve —„hogy aztán kiolvasszátok zsíromat?“ Kivégeztetése előtti napon délután 4 óra felé azon rendeletet adta ki a börtönigazgató a börtönésznek, hogy a rab kezét megkösse. Ez több őrrel lépett Latourhoz, tudtára adá neki a parancsot, s kérdé tőle, megengedi-e kezeit jó szerivel kötöztetni ? „Bizonyosan r — volt a nagy léleknyugalommal adott válasz — „csak azt engedje meg, hogy előbb ehessem.“ Latour megtarta szavát. Utolsó óráiban folyvást pajkos dalokat énekelt. Annyira ment, hogy keresztet kért, azt ugyanazon módon szentségtelenítendő meg, mint Klotz Anacharsis 1793-ban az oltárt szentségteleníté meg. A csaknem álmatlan éj után, mit a legaljasabb dalok által igyekezett megrövidíteni, 50 órakor reggelit kért, amelyet jóízűen költött el. 6 órakor a lelkész lépett hozzá, néla rettentetvén magát vissza fenyegetései által, és jámbor intésekkel kísértette meg hozzá közeledni; ám a rab kikergette őt, kiáltván: „Ki veled Luczifer, démon, nincs reád szükségem, csak a hóhérra vágyom. Ha a vérpadon közelembe jössz, lelöklek.“ A derék lelkész eltávozott. 64 órakor megjelent a bakó, segédjeivel. „Végre itt van“ — szólt Latour — „ez az én emberem.“ Minden legkisebb ellenállás nélkül engedelmeskedett a mesternek. Minden segély nélkül fellépett a reá várakozó szekérre, s midőn a csendőröket megpillantó, tréfás hangon mindenféle vezényszavakat intézett hozzájuk, a körülállók mulatságára, kik a komoly helyzet ellenére sem tartóztathatták magukat a kacagástól. A menet elindult. A roppant néző tömeg nemcsak Foix lakóiból állt, hanem a 20 mérföldnyire eső szomszédságéiból is, kik ezen ünnepélyre — nem gondolván az esős idővel — siettek megjelenni. Minden ember, amennyire csak lehetett, kinyújtóztató testét, hogy lássa a férfit, kire bizonyos halál vár, s hogy vonásaiban a szörnyüközés, a félelem, a kétségbeesés, vagy az erő utáni kapkodás jelét pillantsa meg. A fegyveres erő is alig volt képes e tömeg hullámzását lecsöndesíteni. Latour azonban legkisebb küzdelmet vagy kislelkűséget sem árult el. Magatartása szilárd, arezfintorgatás nélkül mosolyog, és erős, nem reszkető hangon énekli a legpajkosabb dalokat. A tömeg egy pillanatra elfeledi, hogy elítélt van előtte, és szintén nevet, a dal mulattatja. Néhányan még újrázzák is a dalt, s a halálra ítélt színházi mozdulatokkal hajtogatja magát. A menet végre a Mars-térre ér, Latour az emelvény előtt áll, melyen néhány rövid percz múlva kiadandja lelkét, de azért még mindig énekel, sokkal hangosabban mint eddig, csakhogy most a marseillaisere kezdett, változtatott szöveggel, melyet maga csempészett be, a mely most már egész Európában ismeretes s az itteni külvárosokban is énekeltetik. A nyaktiló előtt megáll a menet. Latour megint minden segély nélkül s énekelve száll le a kocsiról, megy fel a vérpadra, helyezi el ezen fejét, mire a bárd lezuhan és nincs többed a’untsoy&ilssa Maiinotica; így írják le a komor jelenetet, mely a foixi börtönben vette kezdetét s a Mars-téren végződött. A fölebbi urak s delnők közül sokan sajnálhatják, hogy nem volt pénteki Foixba utazni. Mennyire kiváncsiak voltak itt a nevezetes per kimenetelére, leginkább mutatja a lapok boszankodása Havas ur távirati hivatala ellen, melynek ügynöke elmulasztotta Latour élete végéről táviratozni, s így a lapok is értesítés nélkül maradtak. Rouyer, a „La Presse“ főnöke annyira szívére vette e mulasztást, hogy formaszerű összeesküvést szervezett a Havas-ház ellen, melyhez néhány lap tettleg is csatlakozik. Melyik lap is ne boszankodott volna, hogy a fontos eseményről hírt 24 órával később közli. A közönségnek elidegenithetlen joga van, melytől el nem áll, hogy t. i. gyilkosságokról, szerencsétlenségekről, nyaktörő perekről, halálos ítéletekről s ezek végrehajtásáról lehető leghamarabb értesüljön- S aki e jogát érinti, megérdemli haragját. Rouy ur a közönség lovagjává tette magát ez ügyben- Kívüle azonban még egy kegyura van a párisi közönségnek, aki nemcsak szeretetteljes, hanem gyöngéd figyelmű barátja is. Milhaud úr t. i. boszukisérletek helyett azáltal igyekezett a késedelmet jóvá tenni, hogy a hírt különösen megfűszerezé. Nem elégedett meg ugyanis a kivégeztetés túlzással s drámai hatássali elbeszélésével, hanem annak még külön vércseppes falragaszok által is borzasztó képét adta, hogy kicsi lapjának annál nagyobb kelendőséget biztosítson. Villemessant úr, a „Figaro“ tulajdonosa csaknem sirt, hogy e szerencsés gondolat nem az övé ; szemrehányásokat csinál magának, és Milhaud urat mesteréül ismeri el. Ezen furfangos eszköz hatott is, hanem a kedélyeket annyira felizgatta, hogy a rendőrbiztosok rászólólag utaltak jelentéseikben e csúf reclamra, valamint ezek nyomán a tanok is, a fővárosi nép hangulatáról szóló értesítvényében, melyet minden héten a császár elé terjeszt. Bostelle úr ezáltal talán akarata nélkül is azon indokok egyikére irányzó a császár gondolatát, melyeket Hugo Victor a halálos büntetés eltörlése ellen felsorol. Latour elitéltetése s kivégeztetése a jobb lelküekbeni izgatást, melyet La Pommerais sorsa szült, bizonyára újból megtámadta, és a franczia törvénykezési rendszer helytelenségeit kirívólag megvilágító. A legvakítóbb nemzetiségi hiúság sem titkolhatja el, hogy Francziaország messze áll a szomszéd ország mögött a tekintetben,ami az igazságszolgáltatás intézményeit illeti, melyek a jól rendezett társadalom alapföltételét képezik. Angliában a törvényszék elnöke a vádat és védelmet mérlegeli egymás ellenében, mindent eltávolitván, a mi az esküttek tekintetét s ítéletét homályosithatná. Reá nézve a vádlott ártatlan, míg bűne be nincs bizonyítva, kit minden védelemben részesit, melyet a szabad polgár, kinek élete s becsülete van kérdésben, igényelhet. Francziaországban az elnök üldöző s épen oly nyíltan mint határozottan áll a vizsgálóbíróhoz és államügyészhez, más szóval a vádhoz. Ő nem vezeti a tárgyalásokat, hanem a törvényszék elé állított hátrányára részt vesz bennök. És mindent elkövet, ékesszólást, szigort, megfélemlítő észrevételeket, hogy a vádlottat veszélyes vallomásokra kényszerítse. Mindent előhord, ami a vádlottat terhelheti. A franczia törvényszéki elnök előtt mindenik bűnös, ki a törvényszék elé idéztetik, solidárisnak tekinti magát az államügyészszel, és az ez ellen intézett minden éles kifejezést visszautasít, mintha azáltal ő és a törvényszék is sértetnék. És így a vádlott ügyére az elnök és törvényszék ellenévé válik. Az e tekintetben a vádlottra háramló hátrány világos. Az angol igazságszolgáltatás ezen elvből indul ki: inkább száz bűnöst fölmenteni, mint egy ártatlant elítélni. levlian Aj A franczia pedig ebből: inkább száz ártatlant elítélni, mint egy bűnöst fölmenteni. A franczia államügyész szerencsétlenségnek tartja, ha vádja félretétetik. Gyakran volt alkalmuk főállamügyészek nyilatkozatait hallani és nem kevéssé csodálkoztunk, látván, hogyan fogják fel hivatalukat. Az általuk vádlottak elitéltetése képezi óhajtásaik ezélját „Még két elitéltetés — írta a minap egy vidéki államügyész itteni barátjából — és előmenetelem biztosítva van.“ A törvényszék, amely Latour fölött ítélt, akaratlanul is több barátot szerzett a halálbüntetés eltörlésének. Victor Hugo tanítványai felhasználják a pillanatnyi hangulatot és aláírásokat gyűjtenek a senaushoz intézendő kérvényre, melynek czélja az igazságszolgáltatás enyhítését kieszközölni. A kérvényt a város minden részében sokan írják alá. A senatus még etszer, s hihetőleg még sokszor fog e tárgy fölött nyilatkozni. Egyelőre alkalmasint Karl Alfonz mondata döntene: Szüntessük meg a halálbüntetést, hanem a gyikos urak kezdjék meg a dolgot. R—v. Meinet színház. „Blondin és Donato“ — czime azon felvonásos bohózatnak, melyet a pesti német szinpad komikusa Schönauer in usum Rö Kíngi irt, s mely múlt szombaton a pesti német színházban egy új operettel és egy régibb vígjátékkal együtt Weidt karmester úr javára előadatott. Mi a jó tréfának nem vagyunk ellenségei, s kivált oly színpadon, mely a tragoediát is nagyon mulatságosan adja, épen raegtijük azt, hanem mindent még se szeretnénk a tréfának feláldoztatni. Azért bár semmi szavunk ellene, hogy Schönau úr felkötött lábbal Donatot tánczolja, s azután egy magas deszkán mint Blondin sétál, ugrál, kitömött embert visz a hátán, sőt végezetül egy tüzijátkot is koczkáztat, melynél csak az félő, hogy egyszer bele talál kapni e bohózatba, hanem azon vonatkozást, és az igazság rovására készült életeket, melyek az illető tulajdonos szerzet ellen irányozvák, azért, hogy Blondin mutatványaikor, melyek a német színház dirtátiójának — mint tudjuk — nagyon szép jövedelmet hoztak, a Margitszigetet nem akará egészen ingyen átengedni s mindenesetre tekintetbe vette azt, hogy az ide-oda tolongó nagy néző tömeg a sziget növényzetében kárt is tehet, —*• egyátalában nem helyeselhetjük s ezen szójátékokon, melyek az igazságnak még csak színévések, bírnak, — nevetni nem tudtunk, sőt hibáztatjuk, ha a közönség tetszésével ilyenekre a szerzőt még fel is bátorítja. Az új operettének (Mi a szerelem ?) igen kedves zenéje van, de a szövegen, végefelé, már erőszakos nyújtások vehetők észre. Eppstein k. a. a bécsi burgszínház volt tagja, ki ez estve a „Kenyéren és vizen“ czimű faroe-ban lépett föl, kedves színésznő, de mint maga egene — minden magasb művészi igények nélkül. B. Napi újdonságok. A cs. kir. főkamarási hivatal részéről herczeg Auersperg, Schrecker Ignácz pesti fényképész ur!ot f. évi sept. 14-ről 13,89. sz. a. intézett levelében örömmel jelenti, miszerint a cs. k. Apostoli Felsége az inségbizárt rendező magyar delnok arczképeinek hozzá beküldött albumát a legmagasb köszönet kifejezése mellett legkegyelmesebben elfogadni méltóztatott. * Közkedvességű írónk Frankenburg Adolf pár nap óta itt mulat ,s egy hétig szándékozik körünkben időzni.