Sürgöny, 1864. október (4. évfolyam, 224-249. szám)

1864-10-09 / 231. szám

öszhangzik azon kivonattal, melyet abból a frankfurti „Europe“ közlött. Mint a „Pr.“-nek Páriából f. hó 6-ról távirják, hirszerint a franczia-porosz kereskedelmi szerződés nov. 1-én fog megerősittetni, s már 1865. jan. 1-én ha­tályba lépend. Hirszerint Napoleon csak általában kívánta Olaszország fővárosának áthelyezését, s maga az olasz kabinet határozott Florence mellett. Minghetti, Pepoli­s Venosta a ministeri tanácsban Ná­poly mellett szóltak. Mint biztos kútfőből hallatszik, Victor Emanuel háború esetére Francziaország oltalma felől biztosíttatott, azonban ez iránt semmi írott hatá­rozat sem létezik. Astom, Nigra barátja, követ­­ségi titkárul Párisba jövend. A „Patrie“ több lapok azon közlése ellenében, mintha a kamrák ülésszaka előbbre fogna létetni, azt állítja, hogy a senatus s a törvényhozó­ testület január vége, vagy február első napjai előtt nem fognak ösz­­szeülni. Ugyanezen lap szerint Montebello gróf tábornok, az olaszországi megszálló-hadosztály parancs­noka — ki Francziaországba hivatott — a hét vége felé Párisból Rómába fog visszaindulni, hogy parancs­nokságát újra átvegye. Azt állítják, hogy M­e­r­c­i­e­r báró, washing­toni franczia követ, fog a senatorrá előléptetett Bar­­ret helyébe madridi követté kineveztetni. A „France“ algíri tudósításai szerint, a még meg nem hódolt törzsek ellen a hadműveletek legközelebb nagy tevékenységgel fognak újra megkezdetni. Y­u­s­­s­u­f tábornok sept. 23-kán Tadjenontba érkezett. A fölkelők, hadoszlopa elöl délfelé menekültek. A tábor­nok Laghuatba indult. D­e­­­i­g­n­y tábornok késede­lem nélkül újra elő fog nyomulni. — Másrészről P­é­­riget tábornok, miután Constantine tartomány pa­rancsnokságát átvevő, egy erős hadoszlop élén Zungha felé nyomult elő. Miután minden nehézség nélkül léte­­síti az újraszervezést, már ezen vidéket odahagyni ké­szült, midőn sept. 25-kén éjjel csekély számú lázadók puskázni kezdtek a franczia táborra. Másnap némely kabul csapatok támadák meg előnyomuló hadoszlop­nak utóhadát. A tábornok tüstént megállító haderejét, s szigorúan meg akarván büntetni ezen ellenséges tünte­tést, 4 zászlóaljat küldött a megtámadásban résztvett arbatnok ellen, mely alkalommal 15 ember öletett meg. A tábornok erre Setif felé vonult, honnan néhány zász­lóaljat küldene a még meg nem hódolt uled-madhik­­hoz, s a bassadai s­aumalei kerületekbeli többi törzsek­hez. Ezen részleges fölkelések rövid időn el fognak nyomatni, s bizton remélhető, hogy ezen újabb hadmű­velet elfojtandja ama lázadás csiráit, miket a fanatismus még némely törzseknél előidéz. Ekkor M­a­c-M­a­h­o­n tábornagy létesithetendi kibékítési programmját, s az egész algiri gyarmatot az általános érdekek nagy köz­pontjában egyesithetendi. OLASZORSZÁG. A „Kr. Zig”-nak egy római le­vele jelenti : Sept. 25-kén Sartiges gróf A­n­t­o­n­e­t­f­i bibornokot értesité a septemberi egyezményről. A bi­­bornok egy C­h­i­g­i pápai nunciushoz intézett jegy­zékben válaszolt, melyben fájlalja, hogy a franczia kor­mány a pápai székkel nem tudatá az egyezményt. A pápa­­ — úgymond­ — a franczia helyőrséget bármikor egy más hatalom haderőivel válthatja föl. Saját had­ereje nem elegendő függetlenségének oltalmára. A pápa azt hiszi, hogy Piemont —noha a nyílt megtámadások­ról lemond — mégis továbbra is illegális háborút foly­­tatana. A pápa az egyezményben csupán oly forradalom garantiáját látja, mit Piemont fog előidézni. Ha továbbra is háborgatnák a pápát souverainitási jogainak gyakor­latában, s ha továbbra is kétségbevonnák azon jogát, miszerint tetszése szerint védelmezhesse magát, a pápa kénytelen lenne tiltakozni ily hatalommali visszaélés ellen, s ama magatartást venni föl, mit pápai s fejedelmi kötelességei szabnak rá. A „Stampa“ szerint az olasz kormány kijelenti, miszerint a sept. 15-ei szerződés nem gátolja, hogy az olasz parliament meg ne újíthassa azon előbbi határo­zatát, melynélfogva Róma kiáltatott ki Olaszország fő­városául. A király lemondási szándékára vonatkozó hir alaptalannak nyilváníttatik. A „Patrie“ római levelezői szerint, f. hó 2-ig se maga a pápa, se Antonelli bíbornok legkevésbé se hagyák előre sejtetni e szentségének további hatá­rozatait. Mindazáltal a kormány­körökben rendkívüli izgatottság uralkodott. Két párt küzdött egymással a befolyás fölött; az egyik tettleges ellentállást tanácsolt; a másik pedig azt javaslá, hogy egy, a kath. világhoz intézett tiltakozás formuláztassék, s hogy az események bevárassanak. Ama párt, melynek Merode legfőbb orgánuma, Antonelli bibornok hallgatását kö­vető ugyan, azonban azt hiszik, hogy az hajlandó lenne elfogadni azon eventualitásokat, melyek egy katonai erő szervezéséből erednének a pápai államra nézve. A turini hivatalos lap közli az előbbi ministerek­nek a királyhoz intézett azon jelentését, mely a parlia­ment összehívására vonatkozó rendeletet kisérte, s melynek lényeges pontjai — a franczia lapok turini sürgönye szerint — így hangzanak: „Ama perczben, midőn mi a kormányt átvettük, a római kérdés oly helyzetben volt, miszerint nem igen méltóságteljes s hasztalan eljárás lett volna, tüstént újabb alkudozásokat kezdeni. A kormány a kedvező időpontra várt, és sietett azt megragadni, midőn azt vélte, hogy Európa általános helyzete kedvező volt. A parl­ament tárgyalásai értelmében, melyeknek a kor­mány számára kalauzul kelle szolgálniok, a római kér­désnek csupán erkölcsi eszközök által kelle megoldat­nia. Francziaországgal egyetértőleg kelle eljárni, a be nem avatkozási elv alkalmazásának kieszközlése vé­gett. A francziák császárja mindig óhajtó csapatjait Ró­mából visszavonhatni; nem csak azért, mivel ezen tény öszhangzik ama közjogi elvekkel, melyek a császárság politikájának alapját képezik, hanem azért is, mivel Olaszország föltámadása uralkodásának egyik legfőbb dicsősége leend. Azonban a császár azt hive, hogy nem hagyhat magára — azt egyszerre megfosztván támoga­tásától — egy oly hatalmat, melyet 15 éven át fegyve­reivel oltalmazott. A katholikus érzelmek megnyugta­tása végett az olasz kormánynak szükségkép meg kell­ ígérnie, hogy nem fogja megtámadni a pápai területet, s hogy meggátolandja annak, a királyság határain belül, nem­ rendes csapatok általi megtámadtatását. Ezen legá­­lisan tett s szilárdul fönntartott ígéret nem rontja le s nem csorbítja a nemzet jogát s vágyait; azonban meg­erősíti annak szükségét, hogy egyedül erkölcsi erők alkalmaztassanak a nemzeti eszméknek diadalra jutta­tása végett. Azonban a kormány — még a római kérdéssel foglalkozott — a velenczei kérdésről sem feledkezett meg. Austria, Velenczében táborozva, fenyegetéssé le­het bizonyos oly eventualitások közt, miket előre kell látni. A király főgondja mindig egy oly védelmi rend­szer szervezésére volt irányozva, mely a kormány szék­helyének egy előnyösebb fekvésű helyre áttételét kí­vánta meg. Katonai tekintetekből Florencz jön kivá­lasztva. Ezen áthelyezés — noha az lényegesen belügyi tény — összefüggésben áll a szerződéssel, melynek megkötését könnyebbíté, mivel az Francziaország által annak zálogául tekintetett, hogy Olaszország a pápa­sággal szemben lemondott az erőszakos eszközök hasz­nálatáról.“ Erre a jelentés a Turinra szabott áldozatról szól, mely városnak érdemei fölemlíttetnek. Végül az előbbi kabinet azon biztos reményét fejezi ki, miszerint ezen város a király példáját követendi, ki egészen Olaszor­szágnak szenteli magát. NÉMETORSZÁG. A „Corresp. Zeidler“ a dán kérdés tárgyában így ír : „Bálán utasítása, mint hallatszik, oda megy ki, miszerint a dán királyság élet­föltételével eddigi tekin­tetek fönntartása mellett, teljes határozottsággal pró­bára tegye a dán kormány akaratát, a bécsi övezetek értelmébeni béke­kötés iránt. Ezért neki constatk­oznia kellene, ha váljon a Dánia részérőli ellenvetések neta­lán oda lennének-e irányozva, hogy az alkudozások so­káig elhúzassanak, s jobb politikai constellatio váras­sák be. Hogy a dán meghatalmazottak elé ultimátum fogna terjesztetni, ez elsietett hír; azonban valóban va­lamely eszközt kell találni arra nézve, hogy a kopenhá­­gai kabinet szándékai világosságra hozassanak. Ha nyomatékot tulajdoníthatunk a különféle jelekből nyil­vánuló ujj­mutatásoknak, a porosz kormány nehezen lenne hajlandó, az alkudozás eddigi módjának october végén túlterjedő határidőt engedni.“ Ugyanezen lap még következő közlést is hoz : „Azon állásra vonatkozólag, mit a dán kormány Jütland ügyei irányában foglal el, arról értesülünk, hogy Dánia párisi s londoni képviselői a franczia s an­gol kormányok figyelmét már fölhívták a porosz pa­rancsnokló tábornok rendszabályaira, s ez utóbbiakat a fegyverszüneti föltételeken történt túlhágás gyanánt igyekeznek föltüntetni. Ha netalán kiderülne, hogy a fegyverszüneti jegyzőkönyv szövege különböző magya­rázatoknak ad helyet, ez a porosz kormány számára újabb okot szolgáltatna a fegyverszünet fölmondására, mihelyt az meg fogott győződni arról, hogy a béke­al­­kudozásokbani késedelem más valamiből ered, az érte­kezlet előtt fekvő kérdések természetes nehézségein kívül. A fegyverszünet lejártával a porosz kormány saját tetszése szerint rendezhetné Jütlandban a közigaz­gatást s az adó­behajtást. A viszonyok tisztábbakká lennének, s már csak maga ezen eredmény is elég ju­talmat adna a fegyverszünet fölmondásáért, még ha el­tekintenénk is attól, hogy a tél folytában a hadművele­tek a dán szigetekre kiterjesztethetnének.“ A „Köln. Zig“ egy vezérczikkében azon követ­keztetésre jut, miszerint egy congressus nem lenne ké­pes Austria s Olaszország nézeteit közvetítni, s ezen felek egyikét Velenczérőli lemondásra bírni. DÁNIA. Mint a „Pr.“-nek Kopenhájrából f. hó 6-ról távirják, a hónapok óta kijelölt sorsbani meg­nyugvás leghűbb kifejezésre talált a birodalmi tanácsi volksthing­s landsthing felirataiban, melyek a legszelí­debb modorban vannak tartva. SPANYOLORSZÁG. Mint a „Pr.“-nek Párisból f. hó 7-ről távírják, a N­a­r­v­a­e­z-kabinet már inga­dozni kezd. A királynő, Krisztina anya-királynő tanácsára, a progressistákhoz közeledett. Limából aug. 28-ról kelt tudósítások constatíroz­­zák a lakosság elégületlenségét, a Spanyolországgali viszályból eredő kereskedelmi pangás következtében. Úgy találják, hogy a kormány magatartása károsítja az általános érdekeket. Több perui követek javaslatot ter­jesztettek elő, Spanyolországgali barátságos alkudozá­sok megnyitása iránt. TÖRÖKORSZÁG: A „France“-nak Konstantiná­polyból sept. 28-tól kelt levelei szerint, Murat her­­czeg s családja oda megérkeztek. A herczeg a szultán által nagy tisztelettel fogadtatott, s erre ez utóbbi a her­­czeget a franczia követségi palotában meglátogató. A zárdák ügye elhalasztatott. A papság visszautasítja Káz a fejedelem javaslatait, azt állítván, hogy senki­nek sincs joga, őt a zárdáktól, mint tulajdonaitól meg­fosztani. — A libanoni ügy szabályzása kihirdettetett. Olaszország képviselője kizáratván, tiltakozott, s fönn­tartó kormányának jogait. AMERIKA: New-Yorkból sept. 24-ről kelt tudó­sítások szerint, Sheridan tábornok Early con­­foederált tábornokot Strassburgig üldözte, s azt Fishers­­hillnél újólag megverte, hol 16 ágyút vett el. Az üldö­zés folyvást tart. Petersburgnál semmi csata sem volt A béke­párti demokraták M’C I e 11 a n támogatására határozák el magukat. sábcza. 300 tárlat. A magyarországi műegylet ál­tali, évi sept. 24-t­ő­l o­c­t. 23-i­g megnyi­tott havi tárlat összesen 61 művet tartalmaz, melyek között a múlt havi kiállításról maradt Ma­da­­r­á­s­z Viktor nagy történelmi képe „Erinyi és Fran­­gepán a bécsújhelyi börtönben“ s melyről e lapok 202. számában kimeritőleg szólottunk, most is mint legjobb és szebb tündöklik s ajánljuk azok figyelmébe, kik még nem látták. A mostani újabb olajfestmények között kitü­­nőbbek: Fries Károly Münchenben. „Gyermekek Pin­­cio-hegyen Rómában“ czimü képe, melyen az ártatlan gyermekarczok sikerült rajz és meleg szinezetük által vonják magukra a figyelmet. G­r­e­g­e­r Rómában: „Dávid a pásztorgyermek.“ Színtelen kép, az újabb vallási festésziskola merev és lapos stéljében. Némely egyes részek szorgalmas kidol­gozásra mutatnak, azonban minden természet utáni tanulmány nélkül. Az alak felső része az alsó részhez nincs semmi arányban, mert míg a c­ombok és lábak gyermeket tüntetnek elő, a vállak és karok igen izmo­sak és kifejlett férfiút mutatnak. Ligeti Antal Pesten: „A taorminai színkör Siciliában, keleti oldalról felvéve.“ A jelen tárlatban lévő tájképek közt a legjobb, mind dúsgazdag színe­zete, mind világosság és árny, úgy távnézlet tekinteté­ben. L. ur a természet után szeret dolgozni, mi ecseté­nek azon bájt és kellemet kölcsönzi, mely az embert el­ragadja. Grosz Béla Pesten, „Szerzetes“ czimű tanul­mány­ feje Van Dyck-féle modorban, a­mi magát az ar­­czot illeti, dicséretes; a kezek azonban igen hanyagul vannak festve s a jó hatást rontják. G r­y­­­e­w­s­k i Sándor Krakóban. „A krakkói székesegyházi kápolnának belseje, Fagietto Vladiszlav emlékével.“ Távnézleti tanulmánynyal festett kép, kivi­tele kissé hanyag ugyan, de gyakorlottságra mutat az ecsetvezetésben, különösen a félhomály, mely az emlék körül terjed. J a n z e n Luiza Düsseldorfban. „Esti tájkép“ igen szép, meleg színekkel festett tájkép s már a múlt évekből ismerjük. J. művésznő ecsetvezetése erőteljes és kezelési módja mutatja a düsseldorfi iskola jeles ta­nítványát. E­s­c­h Matild, Bécsben. „Koldus“ czimü képe igen jól van idomítva, az arczizmok eléggé kigömbö­­lyödnek s a színezet is helyes és jó. Az igen sötét, csaknem fekete háttér azonban ellentétben van a vilá­gítással s kellemetlenül hat a szemlélőre, miután az egészet igen könnyű szerrel lehetett volna öszhangba hozni. R a n f t I G. Bécsben. „Vadászat“ czimű nagy genreképe, ezen elhunyt művész szokott ügyessége és genialitásával van összeállítva. Az elejtett vadak, va­dász­szerek, a szaglászó, nyalakodó és pihenő ebek, azok környezete stb. tanulmánynyal és szorgalommal vannak festve, s az egész nagy galleriába való kép. R o 1 I m a n n J. Düsseldorfban. „Lugani tó ■ nál“ czimü tájképe átlátszó vizével s levegőjével tűnik nek. Különösen szépek a hegycsoportozatok és a gerin­­czek szinjátéka, s az előtér erőteljes kezelése, mi még­is teljes öszhangban van az egészszel. Bürkei H., Münchenben. „Utiakadályok“ czímű genrekép. Az utiakadályok abból állanak, hogy a postakocsi utasai, konductor, kocsis egy roppant nagy fenyőszálat, melyet a zivatar az útra döntött, kénytelenek onnan elemelni, ha tovább akarnak ha­ladni. Az igen nagy szorgalommal és művészi össze­állítással festett kép a művész komikus hajlamára mu­tat, ki már több ily nemben festett képpel tűnt ki a müncheni, düsseldorfi, berlini, bécsi és pesti műtárla­­tokon. Különös csinnal és elevenséggel dolgozik, s apró alakjainak arczán minden érzelmet híven tud visszaadni; úgy látszik,Tenier kedvencz mestere lehet. Mecklenburg Lajos, Münchenben. „Ponte Rialto, Velenczében“ holdvilágításnál. Úgy látszik, hogy a művész inkább a hatásos világítás kedvéért, mint a minden oldalról levett és világszerte ismert hitlért állítá ki e képét, melyről elmondhatjuk, hogy érzéssel és kedvvel van festve, s a müncheni jeles fes­tészeti akadémia becsületére válik. P­­­a­­­h­n­e­r H., Düsseldorfban. „A fekete em­ber“ — vagyis kéményseprő— czimü kedélyes genre­képe igen szorgalmas ecsetre mutat. Úgy látszik azon­ban, hogy itt a művész reminiscentiából dolgozott, mert ily képeket a gyermekkönyvekben eleget láthatunk. A kivitel és ecsetvezetés azonban gyakorlott kézre mutat. L a r i­s s Hermina, Bécsben. „Bikkerdő“ czímű tájképe szorgalmas erdőtanulmányokra mutat, s bizo­nyítja, hogy a művésznő gyakran felkeresi a legna­gyobb mestert, a természetet, hogy műfogásait ellesse. Különben e szorgalmas művésznő már sok szép jeles tájképpel látta el tárlatunkat, s így alkalmunk volt ha­ladását évről-évre kisérni, s mondhatjuk, hogy jelen műve nem csak újólag bizonyságot tesz művészi talen­tumáról, de öszhangzó színezete és erőteljes ecsetveze­tése által a művészet rögös útján nagy haladást tanúsít. M a r s c­h a 1 1­1., Weimarban. „Irgalmas apá­­czák“ czímű életképe gyakorlott művészre mutat, ha­nem némely hibákat el nem hallgathatunk, s rajtuk könnyen segíthet a művész. Ugyanis a háttérben fekvő sebesült vitéz, aki fejét egyik térdeplő izgalmas apácza ölébe nyugtatja, a levegőben van, fejének nincs tám­pontja. Épen úgy elől, a kép bal felén a hanyatt fekvő alak is a levegőben látszik lenni. • Rommel Éliás, Bécsben. „Herkules fürdőnek látképe, Mehádia mellett“ czímű tájképe látszik, hogy a természet után van festve és egyike e tárlat jobb ké­­­peinek. Távnézlet és gyakorlott kivitel egyaránt be­csessé teszik e nagy hűséggel másolt fürdőt, melyet vadregényessége és gyógyhatása miatt évenkint annyi vendég látogat. Holzer József, Bécsben. „Magányosság“ czimű tájképe nagyon emlékeztet Gauerman sasaira, igy inkább másolata e jeles művésznek mint eredeti mű. K­o­m­l­ó­s­s­y Ferencz Xáv., Temesvárott. „Táj­rész a bánsági határőrvidékből“ mutatja a gyakorlott művészt, csak a szarvasokra és vízre kissé több tanul­mányt fordított volna. Másik képe, melyet már a mű­egylet sorsolásra megvett, igen jó és ehez nem is ha­sonlítható. Az egylet által sorsolásra megvett művek közt van 57 szám alatt s jobb az 56 szám alatti szintén megvett K­e­l­e­­­y Gusztáv és 61 szám alatti Fritsch A magyar tudományos akadémia a szünnapok után October 3-án tartá első heti ülését., É­r­k­ö­v­y Adolf b­v. tag foglalá el székét. Érte­kezésének czime: „Az erdők mint esőzési ténye­zők a síkföldö­n.“ E sorokban csak felületes kivonatát veszi az olvasó. Nem tagadhatni — mondá többek közt értekező — hogy az erdők iránti előszeretet minden időben nem­csak megbocsátható, sőt szükséges lett volna. Sok víz­mosásos terméketlen térrel volna most kevesebb, s az annyira nagy jelentőségű hegyi erdők most is ott pom­páznának az ez idő szerint tar ormokon, honnét a ro­­szul értelmezett közmondás, miszerint „erdőnek fejsze a bikája,“ eszeveszetten rombolta el e kincses fatele­peket. Minthogy az erdők a magok helyén és bizonyos czélokra csakugyan pótolhatlan tényezők, néhol méltán indokolható cultus tárgyaivá lőnek, de e kegyelet leg­utóbb annyira ment, hogy meg nem különböztetve he­ves és mérsékelt égövet, hegyet és síkságot, az erdő ál­dásos jótékonysága feltétlenül hirdettetik, sőt a hegyi rengetegek széltörő és csapadékképző hatálya a lapály­földi ligetekre, berkekre és szegélyekre is átruháztatik. Ez a szélsőségek érintkezése; itt a tudomány tisz­te közvetítőleg közbenjárni, jelesül kimutatván a „bi­zonyos határokat“, a faápoló előszeretet fogamzását elő­­­segítni, illetőleg a kártékony farombolás és erdőpusztí­­tás meggátlására szükséges intézkedésekben a törvény­­hozást részrehajlatlanul tájékozni. A történelem megbízható adatokat nyújt annak bebizonyítására, hogy az aszályosság a magyar Alföl­dön nem rendkívüli jelenség, még nagyobb mérveiben is, mint termésvesztő szárazság pedig majdnem ál­landó. A természettan e mostoha helyzetet indokolja. Gondosan gyűjtött adatok azt mutatják, hogy a sivár aszályosság nemcsak az erdőtlen rónaságon, ha­nem erdős, hegyes vidékeken is garázdálkodott, folyta­tólag a síkföldi erdőirtásnak az évi csapadékmennyisé­get csökkentő következése mérsékelt égövünk alatt be nem bizonyítható,­­ mivel pedig faültetésekkel a sík Alföld felületét csak annyival emeljük, mennyit e fate­lepek magassága tesz, ez pedig az előontó fellegek já­rási magasságához képest jelentéktelen, ama szórványos ligetek és szegélyek a felhők irányában oly kevéssé ké­pesek göz­sürítő, tehát csapadékképző hatást gyakorol­ni, mint nem képes gödörbe vagy kútba állított gyenge villámhárító a vidék felett elvonuló fellegből a villámot magához vonzani. — Számos természettani jelenség azt igazolja, hogy a valódi esőosztók a szelek, az ez évi nagy szárazság Angolországban is ide mutat, de épen a magasabb széljárásra a síkföldi faültetések legkisebb befolyással sincsenek; a tömeges faültetések, szegélyek és pagonyok alakjában tehát az Alföld évi csapadékát­lagának öregbítésére, s az aszályosság elhárítására lé­nyegesen közremunkálni nem képesek. Tiltakozik értekező azon föltevés ellen, mintha az erdészetre, s különösen az Alföldön eszközlendő faül­tetésekre nem fektetne nyomatékos súlyt. De csapadék­­szaporításról s a növénytenyészet igényelte víz biztosí­tásáról lévén szó, különbséget tesz a hegyi erdők és a ' A_1V -iL U__1_Lu-J. j---tiki____Utlu_1. _ feltétlen erdőtalajt a nem ilyentől, s e tekintetben az Alföldre nézve a faültetést egyedül fatermelési szem­pontból tartja indokolhatónak, mi végre épen az alföldi faültetések teréről idéz oly kedvező fatermési adatokat, melyek képesek a termelés ez ágának az Alföld lako­sainál maradandó népszerűséget teremteni, s meggyő­­ződési rokonszenvet biztosítni inkább, mint ha a hata­lom szó ártandaná magát gyámkodólag ez ügybe, s a sikert valószínűen veszélyezné, kivéve természetesen az Alföldön is azon területeket, melyek nem feltétlen erdőtalajok, mint a futó homok, melynek faültetésseli telkesítését a törvényhozás kötelezőleg elrendelhetné. Az aszályosság elhárítására értekező egyedüli mentő eszközül a csatornázást és földöntözést látja, s megemlíti, hogy az alföldi csatornarendszer első sza­kasza, a tisz­lök-gyomai csatorna tervezve, költségelve, felülvizsgálva, s Ő Felsége által már elvben engedmé­nyezve is van, s a csatornát helyszínelő bizottmány rö­vid időn a helyszínen fog eljárni, a kivitel módozatát megállapítandó. Értekező az Alföld gazdasági újjászületésének korszakát azon naptól hiszi számíthatni, melyen a föld­öntözési zsilipek kapui az Alföldön meg fognak nyit­tatni. Gróf Dessewffy Emil elnök pedig azt az észre­vételt téve, hogy tudtára még nincs minden kétségen felül helyezve, várjon az egész Alföld öntözésére bi­­runk-e elegendő vizmedenczékkel. Ugyanez ülésben Frivaldszky Imre r. tag egy nagy terjedelmű értekezését mutatá be, melyet az Év­könyvek számára irt. Ez értekezés czime : „Jellemző adatok Magyarország Faunájához“; s tárgya : hazánk sajátságos, ritkább, vagy egészen uj állatfajainak is­mertetése. A nagybecsű értekezés, bírálat végett, az osztályhoz létetett által. Birálat alá adatott Petzval Ottó r. tag „Felsőbb mennyiségtanáénak első része is. Ez által irodalmunk­ban ismét egy nagy hiány lesz pótolva. Ez ülésben olvastatott fel végre Greguss Ágost r. tag jelentése a szatmári ünnepélyről, mely Kölcsey em­lékszobrának leleplezése alkalmával tartatott. Az eri­lii lőporfellobbanás, melyet röviden már említettünk, sokkal szomorúbb volt következményeiben, semmint azt az első pillanatban gyanítani lehetett. A sebesültek száma még nem puha­­toltathatott ki, hullát hármat találtak. Hét egyén, kiket nem lehet feltalálni, kétségen kívül szintén áldozatul esett, két sebesült a kórházban meghalt, több élet még most is veszélyben forog. Hall J. és fia, úgyszintén a lowmoori társulat két raktára közel feküdtek egymás­hoz Erith városka és Belvedere falu közt, mintegy fél­órányira mindkettőtől. Ezenkívül még két nagyobb ház, három munkás­ lakás és istálók álltak a raktárak­hoz közel. A folyó partján, a raktárak homlokzatával szemközt két híd volt, melyeken át a lőpor a csolna­­kokba vagy ezekből kiszállíttatott. Szombaton reggel két ily csolnak kötött ki a dart­­fordi lőpormalom előtt; belőlük két férfi és egy gyermek rakodott ki. Nem lehet tudni, ezek közül dohányzott-e valamelyik munkaközben , mert ez iránt senki sem adhat felvilágosítást, de a szomorú esemény előjele egy csillámlás volt ezen csolnakokon. Ezt bizonyítja egy nem messze dolgozott molnár, többet nem látha-A-0.-------L - __*111__11________ilL Táviratok. N. S z e b e n, oct. 7. A tartomány­gyűlés mai ülé­sében a tartomány­gyűlési rendre vonatkozó törvény harmadik felolvasásban elfogadtatott, valamint a had­­sereg-kiegészítési törvény némely határozatainak meg­változtatására vonatkozó fölterjesztés is. A jövő keddi ülésben fognak a birodalmi tanácsbai választások esz­közöltetni. P­á­r­i­s, oct. 7. Berlini nagykövetté Benedetti, sz. pétervári nagykövetté Talleyrand-Périgord b., frankfurti követté R­e­c­u­r­o­t gr., madridi nagykö­vetté M­ercier, washingtoni követté Chateaubri­and gróf, s teheránivá Massignac gróf neveztet­tek ki. Hamburg, oct. 7. A noevi herczeg, Frigyes augustenburgi herczeg nagybátyja, Párisból Kielbe szándékozván, itt utazott át. Kopenhága, oct. 7. A béke­értekezleten lévő dán meghatalmazottak a német nagyhatalmaknak az általány­ összegre vonatkozó legutóbbi javaslatát ad re­ferendum vették. Konstantinápoly, oct. 1. A jeruzsá­­lemi uj pasa hatályos intézkedéseket tett az utasok ol­talmára. Gazdaság, ipar és kereskedelem. Eger, oct 4 Az.­Miháli­ UDÍ m­a az Agna T-á lápn­ak, mely különben egyike szokott lenni az élénkebbeknek, ezúttal igen középszerű volt. Marhát nagy számmal hajtottak be, de nem

Next