Sürgöny, 1864. november (4. évfolyam, 250-274. szám)

1864-11-19 / 265. szám

305. SK. Negyedik évi folyam.SÜRGÖNY. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten G­y 6’­r­­ Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cg. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­zőinktől fogadtatnak el. I Waff­en-hird­etések­: egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldrőli hir­detéseket átvesznek a következő urak: Máj­nai Frankfurtib an­d Wollen OU­i; H­a­m­bu­r­g - Arj­6­n­á­b­a­n Maneeimtein és Vogler; H­a­m­b­u­r­g­­b­a­n Türkheim Jakab; Lipcsében Eugler H., Jilgen és Fort uraknál. Buda-Pest, Szombat, november 19. 1804. Előfizetési árak ! Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Félévre........................10 f frt. Negyedévre ..... 5 M Félévre...................8 firt 50 kr. Negyedévre .... 4 H 50 H HIVATALOS RÉSZ. A m. k. helytartótanácstól 1864-ik évi Oc­tober hó 16-án 74,734 sz. a. kelt;­­ 1. Pozsony, Sopron, Moson, Nyitra, Győr, Komárom, Esz­tergom, Pest, Heves, Bihar, Szabolcs, Borsod, Abauj , Arad, Temes, Torontál, Csongrád, Fe­hér, Veszprém, Somogy, Zalamegye , Jász-Kun és Hajdúkerület közönségéhez; 2. Pozsony, Nagy- Szombat , Sopron, Nyitra, Győr, Komárom, Esztergom, Pest, Debreczen, Nagy-Várad, Kassa, Arad , Temesvár, Szeged , Székesfehérvár sz. k. városok tanácsához intézett rendelet. Némely hatóságok részéről fölmerült azon pana­szok folytán, hogy a szarvasmarhák szállítására hasz­nált pályakocsik szabályszerű tisztítása némely vaspálya­­állomásokon mellőztetik, szükségessé válik, mikép a vészragály elhurczolásának meggátlása tekintetéből nélkü­lözhetően ezen óvintézkedés pontos és szigorú fo­ganatosítására gondos felügyelet fordíttassék. Hogy te­hát ezen pályakocsiknak, az 1862. évi május 8-a 13.484. sz. a. kelt itteni intézvénynyel kiadott utasítás értelmé­ben eszközlendő fertöztelenitésére a kellő felügyelet és ellenőrzés a hatóságok részéről gyakoroltathassák , va­lamennyi vaspálya-főügynökség oda utasíttatott, hogy mielőtt a szarvasmarhák szállítására használt pályako­csik szabályszerű tisztítása, akár a lerakodó, akár pe­dig fennebbi utasítás értelmében, az úgynevezett tiszto­gatási állomásokon,—­hova az ily pályakocsik fertőzte­­lenítés végett üresen szállíttathatnak,— eszközöltetnék, mindannyiszor ezen körülmény a helybeli hatóságnak múlhatlanul bejelentendő. Meghagyatik ennélfogva a közönségnek, misze­rint ezen óvintézkedés pontos eszközlésére az illető helyhatóságok útján éber szemmel őrködvén, oly ese­teket, midőn a szabályszerű tisztogatás a vaspálya-sze­mélyzet részéről mellőztetnék, vagy nem a kiszabott módon eszközöltetnék, rögtön, szükség esetén távirati­lag, ezen kormányszék tudomására juttatni el ne mu­lassza. . . Jr.».­! A — avaaiv Ji­ativ « iv-föl A magyar kir. helytartótanácstól 1864. évi September hó 24-kén 73,948. szám alatt kelt, s az ország minden törvényhatóságához és a nagy­­kikindai kerület királyi biztosához intézett ren­delet. Azon cs. kir. postahivatalok, illetőleg intézetek, melyek csupán szekérjáratok által vannak egymással összekötve, s melyek között ennélfogva személyszállító vagy nagyobb postakocsik (Mallewagen) nem közle­kednek, 10 fontnál nagyobb súlyú egyes csomagoknak bérmentes szállítására kötelezve nem lévén, felhivatik a közönség, miszerint az ily postavonalakon tovább­­szállítandó nagyobb küldeményeket, 10 fontot felül nem múló csomagokra osztva, szállítsa rendeltetésük helyére. A cs. kir. Apostoli Felsége folyó évi September hó 21-én kelt s f. évi October 14-én 17,978. sz. a. kelt kegyelmes kir. udv. rendelménynyel tudatott legfelsőbb elhatározásával 1865-ik évre az egész birodalomban — a katonai határőrvidék kivételével — 85.000 főnyi rendszeres ujonczjutaléknak kiállítását és ezen had kiegészítésnek 1865-ik évi mártius 1-től kezdve ugyan­azon évi ápril 15-éig leendő foganatosítását elrendelni s egyszersmind legkegyelmesebben jóváhagyni méltózta­­tott,hogy a katonai képző intézetekből kilépendő növendé­kek, valamint az utóbbi években, úgy a mostani ujoncz­­jutalékból le ne számíttassanak. Folyó évi augustus 7-én kelt legfelsőbb elhatáro­zással továbbá a cs. k. Apostoli Felsége legkegyelme­sebben megengedni méltóztatott, hogy az 1860-ik évi october 6-án kelt legfelsőbb elhatározással a hadkiegé­szítési törvény 13., 21., 29. és 34-ik §-aira vonatkozó­lag életbeléptetett könnyítések, valamint azon könnyíté­sek is, melyek a központi főhatóságok által a hadkiegé­szítési törvényhez kiadott hivatali oktatás 12., 23. és 37-ik §-aihoz az 1860-ik évi ujonczozásra,­azóta pedig évről évre engedélyeztettek, továbbra is hatályban ma­radjanak és alkalmaztassanak. A 85.000 főnyi birodalmi ujonczjutaléknak az egyes országokra történt felosztásához képest Magyar­­ország— Muraközzel s a visszakeblezett erdélyi részek­kel együtt — összesen 25.680 ujonczot köteles ál­lítani. Az ujonczozási előmunkálatok e hirdetmény köz­zététele után országszerte azonnal megkezdetvén, 1865-ik évi mártius 1-je napjáig okvetlenül be fognak fejeztetni, mely napon maga az állítás vétetik minde­nütt foganatba. A katonai váltságdíj folyó évi augustus 19-én 14.935. szám alatt kelt kegyelmes királyi udvari rendelmény szerint ezen következő hadkiegészítésnél is egyezer kétszáz o. é. forintban lévén meghatározva, mind­azok, kik azt lefizetni s ezáltal ifjúikat a hadkötelezett­ség teljesítésétől végkép mentesíteni óhajtják, e végből saját járási vagy városi hatóságuk előtt mostantól kezdve kizárólag azon napig, melyen az illető sorsoló­járásban a fölszólamlás kezdetét veendi, s mely az illető hatóság által mindenütt külön fog annak idején köz­hírré tétetni,­­ magukat bejelenteni, s a nyerendő en­­­gedély folytán a váltságdíjat tizennégy nap alatt, mindenesetre pedig a fölszólamlási tárgyalások meg­kezdési napját megelőzőleg, az illető adóhivatalnál an­nyival is inkább lefizetni siessenek, minthogy ezen határidő elmulasztása esetében a váltságdíj senkitől és 86mini­szin ala­tt ellapottatni nem foff , alk­almányral is figyelmeztetvén az illetők, miként mindazon váltság­díjak, melyek nem az előírt módon tétettek le, hanem akár ide, akár a központi főhatósághoz küldetnének, föltétlenül vissza fognak utasittatni. A bekövetkező 1865-ik évi ujonczállitásnál az 1844., 1843., 1842., 1841. és 1840. években született ifjak hivatnak korosztály szerint föl. E szerint 1844-ik évben szülöttek az I. 1843-ik évbeliek a II. 1842-ik „ a III. 1841-ik „ a IV. végre az 1840-ik „ az V. korosztályba tartoznak. A már felemlített 1860-ik évi October 6-án kelt legfelsőbb elhatározással életbe léptetett s azóta évről évre legkegyelmesebben jóváhagyott könnyítések folyó évi October 4-én 73,296. sz. a. kelt itteni közintézmény szerint Ő cs. kir. Apostoli Felségének ez évi augustus 7-én kelt legfelsőbb elhatározásával ez alkalommal is legkegyelmesebben megerősittetvén, a közönség ezek­nek szoros figyelemben tartására, az 1862-ik évi no­vember 9-én 77,201. sz. a. kelt közintézmény kapcsá­ban, —­hol ezen kedvezmények tüzetesen elő vannak sorolva — ez alkalommal is utasíttatik. A bekövetkező állításnál az állítási lajstrom E. osztályába (hiv. okt. 41. §.) az illető hadkötelesek csak az utolsó 12 évből, az F. osztályba a hivatali oktatás F. pontja alatt elősoroltak, továbbá a G. osztályba azok veendők föl, kik az 1859., 1861., 1862., 1863. és 1864. évbeli ujonczozásoknál a hadkiegészítési törvény 14— 20. és 37. §-ai szerint a hadkötelezettség alól ideigle­nesen fölmentettek és fölmentési czímükkel azóta vagy fölhagytak, vagy annak föltételeit teljesíteni elmulasz­tották, a­nélkül, hogy más fölmentési igényt szereztek volna. Ez osztályba veendők továbbá azok is, kikre nézve már az új hadkiegészítési törvény előtt fenállott szabályok szerint ugyanazon módon, mint jelenleg, a hadkiegészítési törvény 24-ik §-ához képest kellett el­járni. Ezen intézmény vétele után a közönség a területén dívó nyelveken szerkesztett s az összes egyházi ható­ságokhoz egyidejűleg kibocsátott közintézménynyel együtt megfelelő számú példányokban ide mellékelt s a hatóságokat is kötelező hirdetményt azonnal köztudo­másra hozandja; a mennyiben pedig a megküldött pél­dányok száma elégségesnek nem látszanék, azoknak utánnyomatását eszközlendi, — egyszersmind pedig a szükséges nyomtatványok előállításáról s azoknak az illető lelkészek és politikai közegek részére való meg­küldéséről akkép gondoskodandó, hogy jövő novem­ber elejével az összeírások megkezdettén, deczember elejével már a fölszólamlások tárgyalásához fogni le­hessen; a fölszólamlási tárgyalások határnapjait továb­bá egyetértőleg az illető hadkiegészítési parancsnok­sággal megállapítván, a fölszólamlási bizottmány mű­ködése napját és tartamát minden sorozó­járásban, il­letőleg sz. kir. város területén külön hirdetmény által fogja közhírré tenni; egyúttal pedig azon cs. kir. pénz­tárnak vagy adóhivatalnak tudtul adni, hová a vált­ságdíjak a szabott határidő alatt befizetendők. A pénzügyi hatóságok egyébiránt innen is fölhi­­re*rik, hogy a váltságdíjak fölvételére az alatta« hiva­talokat figyelemmel azon határnapra utasítsák, mely a politikai hatóságok által minden sorozó-járásra külön kitüzetett s velük tudatva volt. Miután a hadállítás végbevitelére 1865-ik évi mártius 1-jétől ápril 15-ikig engedélyezett határidő utolsó napjai mára nagyhétbe esnek, — a közönségnek törekvése oda fordítandó, hogy az állítás, — mennyiben ez a működés elhamarkodása nélkül és netán csak az állítási tervezetnek czélszerű beosztása által eszközöl­hető teend,—még a nagyhét beállta előtt befejeztessék, s ugyane hét napjaiban csak egyes utólagos állítások foganatosíttassanak; — mire tehát az ez értelemben már szintén utasított hadkiegészítési kerületi parancsnoksá­gokkal egyetértőleg szerkesztendő működési tervezetek megállapításánál szorgos figyelem fordítandó. A fenebbieken kívü­l ezen kir. kormányszék a közönség figyelmét még különösen azon lényeges útmu­tatásokra kívánta irányozni, melyek az 1864-ik hadál­lítás ügyében m. évi deczember 27-én 79,542. sz. alatt kelt itteni intézményben foglaltatván, jelenben is ér­vényben tartandók lesznek, és melyeknél fogva je­lesen : 1. az egyes hadjutalékok után hátralékok tüzelni nem fognak; 2. a hadjutalék mindenütt lehetőleg az első kor­osztályból kiállítandó, — a második és többi korosztály tehát csak az esetben vehető igénybe, ha az első min­den ebbeli törekvés daczára a jutalék kiállítására vég­képen elégtelennek mutatkoznék; 3. oly főszolgabírói járásokban, melyek több szol­­gabirói kerületekre lévén felosztva, s melyekben a szol­­gabirák önállóan működnek, az ujonczozási egész eljá­rást nem a főszolgabíró, hanem az alszolgabiró saját felelőssége alatt hajtandja végre, s e végre kerülete minden községében megjelenvén, a jegyzők és községi elöljárók e részbeni munkálatai fölött ellenőrködni és a fölszólamlási bizottmány tárgyalásaiban mindaddig részt venni tartozik, mig azok kerületére nézve be nem fejeztettek, melyeknél fogva továbbá 4. az illető megyei közegek és különösen a járási és városi tisztviselők legsúlyosabb felelősség terhe alatt köteleztetnek, Hogy a felmentési ügyek és állítás körül eddig több helyütt tapasztalt csalfa fondorkodások és visszaélések minden telhető módon megelőzésére, vala­mint az ezeket elkövető bűntettesek kinyomozására és megfenyitésére ügyeljenek. A hadjutaléknak ezen hatóságra eső illetménye később fog közöltetni, ha t. i. minden hatóságnál a f. évi October végével fenmaradt hátralék és pótegyének szá­ma, —a minek f. évi november 15-ig leendő kimutatá­sára ezennel utasittatnak, — e helyütt tudva leend. Végtére utasíttatik a közönség a fölszólamlási fe­­lebbezéseknek tökéletesen fölszerelt állapotban és a be­nyújtott felebbezéstől számítandó 24 óra alatti fölter­jesztésére, valamint a kiv. oktatás 89., 90. és 91. §-ai­­ban előírt időszaki jelentéseknek pontos és minden sür­­getmények bevárása nélküli beküldésére; nemkülön­ben a m. évi october 28-án 79,542. sz. a. és f. évi febr. 25-én 13,500. sz. a. kelt itteni közintézményekben fog­lalt rendszabályoknak, különösen pedig azoknak, me­lyek a fölmentésekre és név szerint a családi viszonyok­ból eredő fölmentésekre vonatkoznak,­­ szoros és szi­gorú alkalmazására. Egyátalán ezen országos kir. kormányszék az 1865-ik hadavatásnak rendszeres és tökéletesen szaba­tos végbevitelét annál biztosabban fogja elvárni, mint­hogy a politikai közegek, valamint az azok melletti se­­gédkezésre kötelezett községi közegek f. évi sept. 30-án 78,716. sz. alatt kelt körintézmény kiséretében, a had­­kiegészítés körüli összes eljárást tartalmazó oly munká­val láttattak el, melyhez minden előforduló eseteknél biztosan alkalmazkodhatnak. K­özintézmény minden róm. kath., görög egyesült és nem-egye­sült érseknek és püspöknek, továbbá minden Müller Ferenc* kivégeztetéséről Londonból nov. 14-ről a következő rész­leteket írják a „W. Abendp.“-nak : Müller ma reggel 8 órakor kivégeztetett. A német jogvédegylet fáradozásai a kivégzés elhalasztása iránt sir George Grey államtitkárnál semmi eredményre nem vezettek. A bizottmány az utolsó perczig szakadatla­nul ülésezvén, folyvást újabb bizonyítványok gyűjtésé­vel foglalkozott. Hogy a szerencsétlen ártatlanságát nap­fényre derítse, más tagok pedig kívül folytatták nyo­mozásaikat. A tegnapi nap folytán még számos levél s emlékirat küldetett a belügyminiszerhez és több kül­döttség jelenteté be magát. Sir G. Grey, ámbár a nap egy részében jelen volt, egyiket sem fogadá el. Az államtitkár által a kérvényre adott válasz Beard ügyvédhez volt intézve. Beard a fogházigazgató kiséretében és a City­­beli aldermannal az elitélthez ment. A választ Wad­­dington irodatiszt irta alá s ebben az foglaltatott, hogy Sir G. Grey az emlékirat minden adatait kellőleg meg­fontolva s a perben tett tanuvallásokkal egybehasonlít­­va, nem különben a birákkal lelkiismeretesen közöl­­ve, sajnálattal jelenti ki, hogy nem lát oly alapot, mely feljogosítaná, hogy a királyné ő felségének tanácsot adjon, ez esetben a törvény folyamát megakasztani. Miután Beard ez iratot felolvasta, Müller levezet­ve, lassú hangon mondá : „Nem is vártam mást.“ Erre Beard kérdést intézett hozzá: Tudott-e valamit ezen ja­vára történt fáradozásokról ? — Mire Müller ezt vá­laszold : „Igen, gyanítottam.“ Azon további kérdésre, van-e még valami közlendője? „nem“-mel felelt és mi­után értésére adatott, hogy minden megtörtént, a­mit érte tehettek, és miután e világra nézve reménye úgy sem lehet többé, jobb, ha mindent megmond, a­mit val­lania kell, ezt téve hozzá : „Rosz ember volnék, ha tet­tem volna. Más mondandóm nincs, mint a­mit már elő­adtam.“ Tegnap, vasárnap dr. Cappel lutheránus lelkész látogatta meg az elítéltet és hosszabb ideig tartózkodott nála. Váláskor dr. Cappel kérdé, ha még mindig ma­kacsul ragaszkodik-e ártatlanságához ? A felelet erre ez volt : „Igen, s miután kedves atyám levelét megkaptam, óhajtom, bár vége lenne már a holnapnak. Hitem és nevem be vannak szennyezve, s ha még tovább kellene élnem, soha boldog többé nem lehetnék. Tehát jobb úgy, a­mint van.“ S nyomatékkal téve hozzá : „Holnap reggel tudni fogom, ki a gyilkos. Ezután átadott egy iratot a lelkésznek, melynek megírásával napok óta foglalkozott. Az elitélt a végperczig nyugodt és elszánt ma­radt. Hétfőn reggel 5 órakor kelt fel és nemsokára a börtön lelkésze és dr. Cappel jöttek hozzá a czellába. Utóbbi nála maradt és az úrvacsorával látta el. Az el­itélt ájtatosan hallgatá a lelkész szavát és kényezve nyilvánító neki köszönetét. Kevéssel 8 óra előtt a hó­hér megkezdé munkáját, a halálra ítéltet megkötözvén. Müller halvány volt ugyan, de nyugodt és teljes öntu­dattal ; azetán egyetlen vonás se változott. E közben megjött a sheriff, több tiszttel. A fogházigazgató fel­szólító Müllert, ülne le. Müller állva maradt, mig a ha­lotti harang elkezde kongani és őt utolsó útjára szólító. Davis fogházlelkész nyita meg a szomorú menetet; őt az elitélt és oldalán dr. Cappel követé, kit Müller föl­kért, hogy utolsó perczig vele maradjon ; a menetet a hivatalnokok fejezték be. A börtönépület előtt egy korlátokkal ellátott hely volt, melynek közepén a vérpad volt fölállítva. Müller szilárd lépéssel közeledett s épen ily biztosan lépett az emelvényre. Miután a hóhér a kötelet már nyakába vető, dr. Cappel még egyszer megszólító Müllert: „Néhány pillanat még és ön Isten előtt áll; még egyszer és utoljára kérdezem, bűnös-e ön vagy nem ?“ „Ártatlan vagyok“ felesé Müller. Dr. Cappel: „Ön ár­tatlan ?“. „A mindenható Isten tudja, a­mit tettem“ vá­laszoló az elitért. Dr. Cappel: A Mindenható tudja , a­mit ön tett; tudja ő, hogy ön vitte végbe ezen cselekedetet? Mire Müller ezt válaszoló: Igen, én tettem. A csaptató ajtó lehullott és az elitélt halálküzdés nélkül múlt ki. A párbeszéd németül folyt; a lelkész nagy felin­dulás miatt kimerülve rogyott egy székbe, és miután magához jött, a sheriffnek és a négy előadónak ismétle a szavakat, a mint az elitélttől hallá. Miután a holttest a meghatárzott ideig függött, levétetett, hogy ma estve a börtön udvarán eltemettes­­sék. Az irat, melyet Müller hátrahagyott, a sheriffnek át van adva, s előbb az aldermanek tanácsa elé terjesz­tik , mielőtt nyilvánosan közöltetnék. A korlátokon ki­vül szokás szerint iszonyú néptömeg sereglett össze, mely már tegnap este óta helyet foglalt a börtön köze­lében ; de a nagy eső, mely ma reggel 6 óra tájon kö­vetkezett, a népcsoport egy nagy részét részint haza, részint a közel korcsmákba kergette; mindazáltal elég korán megszűnt, hogy a tömeg ismét roppant számmal csődülhessen össze. A kivégzés után Cappel lelkész a boldogtalan esetről még következő nyilatkozatot tett a sekrestyé­ben : Müller magatartása mindig ártatlanságának benyo­másával bírt, azonban beszédjeiben egy hátulsó ajtócs­kát folyvást nyitva tartott. Cappel említé is ezt neki, mondván: én nem tar­tom önt gyilkosnak, sőt inkább azt hiszem, hogy ön ki­­sértetbe jött, az órát magához ragadni, minek követ­keztében viaskodás támadt és Müller Briggset a ko­csiból kitaszító. Ily kérdésekre az elitélt soha se vála­szolt, és a lelkész ez okból soha sem juthatott azon meggyőződésre, hogy Müller ártatlan. Müller , Davis és Cappel nézete szerint azon hitben látszott len­ni, hogy mivel nem ő vezette tulajdonképen a halálos csapást, nem is a valódi gyilkos, és így, — téve hozzá Cappel, — megmentésének reménye oly erős volt ben­ne, miszerint eltökélte magában, csak a végső pere­ben vallani. A többire nézve a nagytiszteletű ur igen dicsé­ri a szerencsétlennek jámborságát és rendkívül hálás szívét mindazok iránt, a kikkel börtönében érintke­zett.­­ Tehát, mint az előadásból kitűnik, ezen eset még koránt sincs kiderítve, és még be kell várnunk, várjon Müller jegyzetei vallomását megerősítik és kö­zelebbről meghatározzák-e, miután Cappel lelkipász­tor közlése szerint még mindig kérdéses, vájjon Müller a gyilkos, a gyilkosságbani czinkostárs, vagy emberölő, vagy csak bűntárs volt-e ? —­­ — Napi újdonságok. — A S­z­e­n­t-L­á­s­z­l­ó-T­á­r­s­u­l­a­t egyik védszentje, sz. E­r­z­s­é­b­e­t f. hó 19-re eső ünnepére s annak egész nyolczadára valamennyi keresztény hí­veknek teljes búcsú lévén szentséges atyánk, IX. Pius pápa által f. évi martius 11-én kelt apostoli brevéjével, az ebben előirt feltételek alatt engedményezve, és a bú­­csúnyerhetés helyesül sz. kir. Pest város területén, bi­­bornok-primás­­ eminentiája f. évi junius 17-én kelt kegyes rendeletével a helybeli plébániai s egyetemi egyházak lévén kijelölve, ugyanerről a társulat t. ez. tagjai és mindenrendü ájtatos hivek azon hozzáadással értesittetnek , hogy a társulat részéről érintett dicső védszentjének ünnepe I. november hó 19-én a társulati tagokért reggeli 9 órakor tartandó szent­misével fog a pest-belvárosi plébániai egyházban megületni. Kelt Pesten, a Szent­ László Társulat igazgató választmányá­nak 1864-ki november 8-án tartott gyűléséből. A t­ár­sulati titkár. * Néhány nap előtt közölték a lapok, hogy leg­közelebb a prágai czéllövész-testület küldöttsége állam­­minister Schmerling lovag­i excjának díszokleve­let készül átnyújtani. Az „Ocst. Ztg“ ez iráást,a­ kö­vet­­kező részletes tudósítást hozza: Az oklevél bekötése nehéz veres bársony, ízléses ezüst arabeszkekkel. A felső fedél közepén a minister az ezüst czimere. Két oldalt szép alakok: a prágai czél­­lövészek régi és újabb egyenruhájukban. A fedél felső végén az austriai kétfejű sas, alul Csehország czimere. A fedél hátáé lapján Prága allegóriás alakja, a háttér­ben a lövészhely és a czéllövészek a lövész-szigeten. Az ezüstmivek Grohmann udv. ékszerésztől valók. Az ok­levél szövege több, calligraphiailag irt lapra terjed és számos arabeszk-rajzzal egy egész könyvet képez. * Az „Arad“ cz. lap szerint gr. Gyula­y tszn. a fazekas-varsándi tüzkárvallottaknak ezer forint ér­tékű tűzifát ajándékozott. * Színházi szerencsétlenség. Azon szerencsétlen eset, midőn a pesti német színház­ban két szabólegény,—az előadás kezdete előtt a színte­rem még sötét lévén—egyik padról a másikra átmászkál­va a negyedik emeleti karzatról a földszintre bukott — közelebb Pozsonban ismétlődött, csakhogy itt nem szabólegények, hanem egy 18 éves leány Seb—1 R. lett az áldozat. A bécsi színészek vendégjátéka miatt a karzatra felrohanók közt nagy tolongás támadt. Az említett leányka magának az első padban akarván he­lyet biztosítani, szintén egyik padból a másikba lépett át, azonban szerencsétlenségére nem vette észre, hogy már előtte több pad nincsen, s így történt, hogy a kar­zat támláján is keresztüllépve, a földszinti zártszékek közé bukott. Mint mondják, sérülése oly tetemes, mikép felgyógyulásához semmi remény. Ez ismétlődött eset alkalmából a színházaknál átalános rendőri szabálylyá tennék, hogy mielőtt a néző­tér kellőleg világítva nincs, addig senki se bocsáttassák a színházi helyekre. Mi a biztonsági szemponton kívül erkölcsi tekintetből is igen czélszerű intézkedés leend. * A zenebarátokat figyelmeztetjük a holnap, 20-án 15 órakor tartandó első kamarai hangver­senyre az ágost­ evangélikusok gymnasiumi épülete teremében. A programmot annak idejében közöltük, s most csak azt recapituláljuk, hogy Schumann, Spohr és Beethoven művei fogják a hallgatókat gyönyörköd­tetni. * Az ifjú Berta Sándor, kiről többször volt említve, hogy Liszt hazánkfia oldala mellett képezi magát a zeneművészetben, most bocsátotta közre első zeneversenyét a „Z. Lapok“ mellett, s nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy a zenebírák tapsai közt lépett fel. E szép mű mind dallamának eredetisége és kedvessége, mind általában belbecse által tűnik ki és a fiatal művész irá­nyában táplált reményeket méltó érvényre emeli. * P a 11 i Saroltával még J a e I Alfréd, Vieux­­temps, Steffens és Herme művészek fognak az itt rendezendő hangversenyekben résztvenni.

Next