Sürgöny, 1864. november (4. évfolyam, 250-274. szám)
1864-11-19 / 265. szám
305. SK. Negyedik évi folyam.SÜRGÖNY. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Gy 6’r Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cg. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. I Waffen-hirdetések: egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hirdetésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldrőli hirdetéseket átvesznek a következő urak: Májnai Frankfurtib and Wollen OUi; Hamburg - Arj6nában Maneeimtein és Vogler; Hamburgban Türkheim Jakab; Lipcsében Eugler H., Jilgen és Fort uraknál. Buda-Pest, Szombat, november 19. 1804. Előfizetési árak ! Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Félévre........................10 f frt. Negyedévre ..... 5 M Félévre...................8 firt 50 kr. Negyedévre .... 4 H 50 H HIVATALOS RÉSZ. A m. k. helytartótanácstól 1864-ik évi October hó 16-án 74,734 sz. a. kelt; 1. Pozsony, Sopron, Moson, Nyitra, Győr, Komárom, Esztergom, Pest, Heves, Bihar, Szabolcs, Borsod, Abauj , Arad, Temes, Torontál, Csongrád, Fehér, Veszprém, Somogy, Zalamegye , Jász-Kun és Hajdúkerület közönségéhez; 2. Pozsony, Nagy- Szombat , Sopron, Nyitra, Győr, Komárom, Esztergom, Pest, Debreczen, Nagy-Várad, Kassa, Arad , Temesvár, Szeged , Székesfehérvár sz. k. városok tanácsához intézett rendelet. Némely hatóságok részéről fölmerült azon panaszok folytán, hogy a szarvasmarhák szállítására használt pályakocsik szabályszerű tisztítása némely vaspályaállomásokon mellőztetik, szükségessé válik, mikép a vészragály elhurczolásának meggátlása tekintetéből nélkülözhetően ezen óvintézkedés pontos és szigorú foganatosítására gondos felügyelet fordíttassék. Hogy tehát ezen pályakocsiknak, az 1862. évi május 8-a 13.484. sz. a. kelt itteni intézvénynyel kiadott utasítás értelmében eszközlendő fertöztelenitésére a kellő felügyelet és ellenőrzés a hatóságok részéről gyakoroltathassák , valamennyi vaspálya-főügynökség oda utasíttatott, hogy mielőtt a szarvasmarhák szállítására használt pályakocsik szabályszerű tisztítása, akár a lerakodó, akár pedig fennebbi utasítás értelmében, az úgynevezett tisztogatási állomásokon,—hova az ily pályakocsik fertőztelenítés végett üresen szállíttathatnak,— eszközöltetnék, mindannyiszor ezen körülmény a helybeli hatóságnak múlhatlanul bejelentendő. Meghagyatik ennélfogva a közönségnek, miszerint ezen óvintézkedés pontos eszközlésére az illető helyhatóságok útján éber szemmel őrködvén, oly eseteket, midőn a szabályszerű tisztogatás a vaspálya-személyzet részéről mellőztetnék, vagy nem a kiszabott módon eszközöltetnék, rögtön, szükség esetén táviratilag, ezen kormányszék tudomására juttatni el ne mulassza. . . Jr.».! A — avaaiv Jiativ « iv-föl A magyar kir. helytartótanácstól 1864. évi September hó 24-kén 73,948. szám alatt kelt, s az ország minden törvényhatóságához és a nagykikindai kerület királyi biztosához intézett rendelet. Azon cs. kir. postahivatalok, illetőleg intézetek, melyek csupán szekérjáratok által vannak egymással összekötve, s melyek között ennélfogva személyszállító vagy nagyobb postakocsik (Mallewagen) nem közlekednek, 10 fontnál nagyobb súlyú egyes csomagoknak bérmentes szállítására kötelezve nem lévén, felhivatik a közönség, miszerint az ily postavonalakon továbbszállítandó nagyobb küldeményeket, 10 fontot felül nem múló csomagokra osztva, szállítsa rendeltetésük helyére. A cs. kir. Apostoli Felsége folyó évi September hó 21-én kelt s f. évi October 14-én 17,978. sz. a. kelt kegyelmes kir. udv. rendelménynyel tudatott legfelsőbb elhatározásával 1865-ik évre az egész birodalomban — a katonai határőrvidék kivételével — 85.000 főnyi rendszeres ujonczjutaléknak kiállítását és ezen had kiegészítésnek 1865-ik évi mártius 1-től kezdve ugyanazon évi ápril 15-éig leendő foganatosítását elrendelni s egyszersmind legkegyelmesebben jóváhagyni méltóztatott,hogy a katonai képző intézetekből kilépendő növendékek, valamint az utóbbi években, úgy a mostani ujonczjutalékból le ne számíttassanak. Folyó évi augustus 7-én kelt legfelsőbb elhatározással továbbá a cs. k. Apostoli Felsége legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy az 1860-ik évi october 6-án kelt legfelsőbb elhatározással a hadkiegészítési törvény 13., 21., 29. és 34-ik §-aira vonatkozólag életbeléptetett könnyítések, valamint azon könnyítések is, melyek a központi főhatóságok által a hadkiegészítési törvényhez kiadott hivatali oktatás 12., 23. és 37-ik §-aihoz az 1860-ik évi ujonczozásra,azóta pedig évről évre engedélyeztettek, továbbra is hatályban maradjanak és alkalmaztassanak. A 85.000 főnyi birodalmi ujonczjutaléknak az egyes országokra történt felosztásához képest Magyarország— Muraközzel s a visszakeblezett erdélyi részekkel együtt — összesen 25.680 ujonczot köteles állítani. Az ujonczozási előmunkálatok e hirdetmény közzététele után országszerte azonnal megkezdetvén, 1865-ik évi mártius 1-je napjáig okvetlenül be fognak fejeztetni, mely napon maga az állítás vétetik mindenütt foganatba. A katonai váltságdíj folyó évi augustus 19-én 14.935. szám alatt kelt kegyelmes királyi udvari rendelmény szerint ezen következő hadkiegészítésnél is egyezer kétszáz o. é. forintban lévén meghatározva, mindazok, kik azt lefizetni s ezáltal ifjúikat a hadkötelezettség teljesítésétől végkép mentesíteni óhajtják, e végből saját járási vagy városi hatóságuk előtt mostantól kezdve kizárólag azon napig, melyen az illető sorsolójárásban a fölszólamlás kezdetét veendi, s mely az illető hatóság által mindenütt külön fog annak idején közhírré tétetni, magukat bejelenteni, s a nyerendő engedély folytán a váltságdíjat tizennégy nap alatt, mindenesetre pedig a fölszólamlási tárgyalások megkezdési napját megelőzőleg, az illető adóhivatalnál annyival is inkább lefizetni siessenek, minthogy ezen határidő elmulasztása esetében a váltságdíj senkitől és 86miniszin alatt ellapottatni nem foff , alkalmányral is figyelmeztetvén az illetők, miként mindazon váltságdíjak, melyek nem az előírt módon tétettek le, hanem akár ide, akár a központi főhatósághoz küldetnének, föltétlenül vissza fognak utasittatni. A bekövetkező 1865-ik évi ujonczállitásnál az 1844., 1843., 1842., 1841. és 1840. években született ifjak hivatnak korosztály szerint föl. E szerint 1844-ik évben szülöttek az I. 1843-ik évbeliek a II. 1842-ik „ a III. 1841-ik „ a IV. végre az 1840-ik „ az V. korosztályba tartoznak. A már felemlített 1860-ik évi October 6-án kelt legfelsőbb elhatározással életbe léptetett s azóta évről évre legkegyelmesebben jóváhagyott könnyítések folyó évi October 4-én 73,296. sz. a. kelt itteni közintézmény szerint Ő cs. kir. Apostoli Felségének ez évi augustus 7-én kelt legfelsőbb elhatározásával ez alkalommal is legkegyelmesebben megerősittetvén, a közönség ezeknek szoros figyelemben tartására, az 1862-ik évi november 9-én 77,201. sz. a. kelt közintézmény kapcsában, —hol ezen kedvezmények tüzetesen elő vannak sorolva — ez alkalommal is utasíttatik. A bekövetkező állításnál az állítási lajstrom E. osztályába (hiv. okt. 41. §.) az illető hadkötelesek csak az utolsó 12 évből, az F. osztályba a hivatali oktatás F. pontja alatt elősoroltak, továbbá a G. osztályba azok veendők föl, kik az 1859., 1861., 1862., 1863. és 1864. évbeli ujonczozásoknál a hadkiegészítési törvény 14— 20. és 37. §-ai szerint a hadkötelezettség alól ideiglenesen fölmentettek és fölmentési czímükkel azóta vagy fölhagytak, vagy annak föltételeit teljesíteni elmulasztották, anélkül, hogy más fölmentési igényt szereztek volna. Ez osztályba veendők továbbá azok is, kikre nézve már az új hadkiegészítési törvény előtt fenállott szabályok szerint ugyanazon módon, mint jelenleg, a hadkiegészítési törvény 24-ik §-ához képest kellett eljárni. Ezen intézmény vétele után a közönség a területén dívó nyelveken szerkesztett s az összes egyházi hatóságokhoz egyidejűleg kibocsátott közintézménynyel együtt megfelelő számú példányokban ide mellékelt s a hatóságokat is kötelező hirdetményt azonnal köztudomásra hozandja; a mennyiben pedig a megküldött példányok száma elégségesnek nem látszanék, azoknak utánnyomatását eszközlendi, — egyszersmind pedig a szükséges nyomtatványok előállításáról s azoknak az illető lelkészek és politikai közegek részére való megküldéséről akkép gondoskodandó, hogy jövő november elejével az összeírások megkezdettén, deczember elejével már a fölszólamlások tárgyalásához fogni lehessen; a fölszólamlási tárgyalások határnapjait továbbá egyetértőleg az illető hadkiegészítési parancsnoksággal megállapítván, a fölszólamlási bizottmány működése napját és tartamát minden sorozójárásban, illetőleg sz. kir. város területén külön hirdetmény által fogja közhírré tenni; egyúttal pedig azon cs. kir. pénztárnak vagy adóhivatalnak tudtul adni, hová a váltságdíjak a szabott határidő alatt befizetendők. A pénzügyi hatóságok egyébiránt innen is fölhire*rik, hogy a váltságdíjak fölvételére az alatta« hivatalokat figyelemmel azon határnapra utasítsák, mely a politikai hatóságok által minden sorozó-járásra külön kitüzetett s velük tudatva volt. Miután a hadállítás végbevitelére 1865-ik évi mártius 1-jétől ápril 15-ikig engedélyezett határidő utolsó napjai mára nagyhétbe esnek, — a közönségnek törekvése oda fordítandó, hogy az állítás, — mennyiben ez a működés elhamarkodása nélkül és netán csak az állítási tervezetnek czélszerű beosztása által eszközölhető teend,—még a nagyhét beállta előtt befejeztessék, s ugyane hét napjaiban csak egyes utólagos állítások foganatosíttassanak; — mire tehát az ez értelemben már szintén utasított hadkiegészítési kerületi parancsnokságokkal egyetértőleg szerkesztendő működési tervezetek megállapításánál szorgos figyelem fordítandó. A fenebbieken kívül ezen kir. kormányszék a közönség figyelmét még különösen azon lényeges útmutatásokra kívánta irányozni, melyek az 1864-ik hadállítás ügyében m. évi deczember 27-én 79,542. sz. alatt kelt itteni intézményben foglaltatván, jelenben is érvényben tartandók lesznek, és melyeknél fogva jelesen : 1. az egyes hadjutalékok után hátralékok tüzelni nem fognak; 2. a hadjutalék mindenütt lehetőleg az első korosztályból kiállítandó, — a második és többi korosztály tehát csak az esetben vehető igénybe, ha az első minden ebbeli törekvés daczára a jutalék kiállítására végképen elégtelennek mutatkoznék; 3. oly főszolgabírói járásokban, melyek több szolgabirói kerületekre lévén felosztva, s melyekben a szolgabirák önállóan működnek, az ujonczozási egész eljárást nem a főszolgabíró, hanem az alszolgabiró saját felelőssége alatt hajtandja végre, s e végre kerülete minden községében megjelenvén, a jegyzők és községi elöljárók e részbeni munkálatai fölött ellenőrködni és a fölszólamlási bizottmány tárgyalásaiban mindaddig részt venni tartozik, mig azok kerületére nézve be nem fejeztettek, melyeknél fogva továbbá 4. az illető megyei közegek és különösen a járási és városi tisztviselők legsúlyosabb felelősség terhe alatt köteleztetnek, Hogy a felmentési ügyek és állítás körül eddig több helyütt tapasztalt csalfa fondorkodások és visszaélések minden telhető módon megelőzésére, valamint az ezeket elkövető bűntettesek kinyomozására és megfenyitésére ügyeljenek. A hadjutaléknak ezen hatóságra eső illetménye később fog közöltetni, ha t. i. minden hatóságnál a f. évi October végével fenmaradt hátralék és pótegyének száma, —a minek f. évi november 15-ig leendő kimutatására ezennel utasittatnak, — e helyütt tudva leend. Végtére utasíttatik a közönség a fölszólamlási felebbezéseknek tökéletesen fölszerelt állapotban és a benyújtott felebbezéstől számítandó 24 óra alatti fölterjesztésére, valamint a kiv. oktatás 89., 90. és 91. §-aiban előírt időszaki jelentéseknek pontos és minden sürgetmények bevárása nélküli beküldésére; nemkülönben a m. évi october 28-án 79,542. sz. a. és f. évi febr. 25-én 13,500. sz. a. kelt itteni közintézményekben foglalt rendszabályoknak, különösen pedig azoknak, melyek a fölmentésekre és név szerint a családi viszonyokból eredő fölmentésekre vonatkoznak, szoros és szigorú alkalmazására. Egyátalán ezen országos kir. kormányszék az 1865-ik hadavatásnak rendszeres és tökéletesen szabatos végbevitelét annál biztosabban fogja elvárni, minthogy a politikai közegek, valamint az azok melletti segédkezésre kötelezett községi közegek f. évi sept. 30-án 78,716. sz. alatt kelt körintézmény kiséretében, a hadkiegészítés körüli összes eljárást tartalmazó oly munkával láttattak el, melyhez minden előforduló eseteknél biztosan alkalmazkodhatnak. Közintézmény minden róm. kath., görög egyesült és nem-egyesült érseknek és püspöknek, továbbá minden Müller Ferenc* kivégeztetéséről Londonból nov. 14-ről a következő részleteket írják a „W. Abendp.“-nak : Müller ma reggel 8 órakor kivégeztetett. A német jogvédegylet fáradozásai a kivégzés elhalasztása iránt sir George Grey államtitkárnál semmi eredményre nem vezettek. A bizottmány az utolsó perczig szakadatlanul ülésezvén, folyvást újabb bizonyítványok gyűjtésével foglalkozott. Hogy a szerencsétlen ártatlanságát napfényre derítse, más tagok pedig kívül folytatták nyomozásaikat. A tegnapi nap folytán még számos levél s emlékirat küldetett a belügyminiszerhez és több küldöttség jelenteté be magát. Sir G. Grey, ámbár a nap egy részében jelen volt, egyiket sem fogadá el. Az államtitkár által a kérvényre adott válasz Beard ügyvédhez volt intézve. Beard a fogházigazgató kiséretében és a Citybeli aldermannal az elitélthez ment. A választ Waddington irodatiszt irta alá s ebben az foglaltatott, hogy Sir G. Grey az emlékirat minden adatait kellőleg megfontolva s a perben tett tanuvallásokkal egybehasonlítva, nem különben a birákkal lelkiismeretesen közölve, sajnálattal jelenti ki, hogy nem lát oly alapot, mely feljogosítaná, hogy a királyné ő felségének tanácsot adjon, ez esetben a törvény folyamát megakasztani. Miután Beard ez iratot felolvasta, Müller levezetve, lassú hangon mondá : „Nem is vártam mást.“ Erre Beard kérdést intézett hozzá: Tudott-e valamit ezen javára történt fáradozásokról ? — Mire Müller ezt válaszold : „Igen, gyanítottam.“ Azon további kérdésre, van-e még valami közlendője? „nem“-mel felelt és miután értésére adatott, hogy minden megtörtént, amit érte tehettek, és miután e világra nézve reménye úgy sem lehet többé, jobb, ha mindent megmond, amit vallania kell, ezt téve hozzá : „Rosz ember volnék, ha tettem volna. Más mondandóm nincs, mint amit már előadtam.“ Tegnap, vasárnap dr. Cappel lutheránus lelkész látogatta meg az elítéltet és hosszabb ideig tartózkodott nála. Váláskor dr. Cappel kérdé, ha még mindig makacsul ragaszkodik-e ártatlanságához ? A felelet erre ez volt : „Igen, s miután kedves atyám levelét megkaptam, óhajtom, bár vége lenne már a holnapnak. Hitem és nevem be vannak szennyezve, s ha még tovább kellene élnem, soha boldog többé nem lehetnék. Tehát jobb úgy, amint van.“ S nyomatékkal téve hozzá : „Holnap reggel tudni fogom, ki a gyilkos. Ezután átadott egy iratot a lelkésznek, melynek megírásával napok óta foglalkozott. Az elitélt a végperczig nyugodt és elszánt maradt. Hétfőn reggel 5 órakor kelt fel és nemsokára a börtön lelkésze és dr. Cappel jöttek hozzá a czellába. Utóbbi nála maradt és az úrvacsorával látta el. Az elitélt ájtatosan hallgatá a lelkész szavát és kényezve nyilvánító neki köszönetét. Kevéssel 8 óra előtt a hóhér megkezdé munkáját, a halálra ítéltet megkötözvén. Müller halvány volt ugyan, de nyugodt és teljes öntudattal ; azetán egyetlen vonás se változott. E közben megjött a sheriff, több tiszttel. A fogházigazgató felszólító Müllert, ülne le. Müller állva maradt, mig a halotti harang elkezde kongani és őt utolsó útjára szólító. Davis fogházlelkész nyita meg a szomorú menetet; őt az elitélt és oldalán dr. Cappel követé, kit Müller fölkért, hogy utolsó perczig vele maradjon ; a menetet a hivatalnokok fejezték be. A börtönépület előtt egy korlátokkal ellátott hely volt, melynek közepén a vérpad volt fölállítva. Müller szilárd lépéssel közeledett s épen ily biztosan lépett az emelvényre. Miután a hóhér a kötelet már nyakába vető, dr. Cappel még egyszer megszólító Müllert: „Néhány pillanat még és ön Isten előtt áll; még egyszer és utoljára kérdezem, bűnös-e ön vagy nem ?“ „Ártatlan vagyok“ felesé Müller. Dr. Cappel: „Ön ártatlan ?“. „A mindenható Isten tudja, amit tettem“ válaszoló az elitért. Dr. Cappel: A Mindenható tudja , amit ön tett; tudja ő, hogy ön vitte végbe ezen cselekedetet? Mire Müller ezt válaszoló: Igen, én tettem. A csaptató ajtó lehullott és az elitélt halálküzdés nélkül múlt ki. A párbeszéd németül folyt; a lelkész nagy felindulás miatt kimerülve rogyott egy székbe, és miután magához jött, a sheriffnek és a négy előadónak ismétle a szavakat, a mint az elitélttől hallá. Miután a holttest a meghatárzott ideig függött, levétetett, hogy ma estve a börtön udvarán eltemettessék. Az irat, melyet Müller hátrahagyott, a sheriffnek át van adva, s előbb az aldermanek tanácsa elé terjesztik , mielőtt nyilvánosan közöltetnék. A korlátokon kivül szokás szerint iszonyú néptömeg sereglett össze, mely már tegnap este óta helyet foglalt a börtön közelében ; de a nagy eső, mely ma reggel 6 óra tájon következett, a népcsoport egy nagy részét részint haza, részint a közel korcsmákba kergette; mindazáltal elég korán megszűnt, hogy a tömeg ismét roppant számmal csődülhessen össze. A kivégzés után Cappel lelkész a boldogtalan esetről még következő nyilatkozatot tett a sekrestyében : Müller magatartása mindig ártatlanságának benyomásával bírt, azonban beszédjeiben egy hátulsó ajtócskát folyvást nyitva tartott. Cappel említé is ezt neki, mondván: én nem tartom önt gyilkosnak, sőt inkább azt hiszem, hogy ön kisértetbe jött, az órát magához ragadni, minek következtében viaskodás támadt és Müller Briggset a kocsiból kitaszító. Ily kérdésekre az elitélt soha se válaszolt, és a lelkész ez okból soha sem juthatott azon meggyőződésre, hogy Müller ártatlan. Müller , Davis és Cappel nézete szerint azon hitben látszott lenni, hogy mivel nem ő vezette tulajdonképen a halálos csapást, nem is a valódi gyilkos, és így, — téve hozzá Cappel, — megmentésének reménye oly erős volt benne, miszerint eltökélte magában, csak a végső pereben vallani. A többire nézve a nagytiszteletű ur igen dicséri a szerencsétlennek jámborságát és rendkívül hálás szívét mindazok iránt, a kikkel börtönében érintkezett. Tehát, mint az előadásból kitűnik, ezen eset még koránt sincs kiderítve, és még be kell várnunk, várjon Müller jegyzetei vallomását megerősítik és közelebbről meghatározzák-e, miután Cappel lelkipásztor közlése szerint még mindig kérdéses, vájjon Müller a gyilkos, a gyilkosságbani czinkostárs, vagy emberölő, vagy csak bűntárs volt-e ? — — Napi újdonságok. — A Szent-László-Társulat egyik védszentje, sz. Erzsébet f. hó 19-re eső ünnepére s annak egész nyolczadára valamennyi keresztény híveknek teljes búcsú lévén szentséges atyánk, IX. Pius pápa által f. évi martius 11-én kelt apostoli brevéjével, az ebben előirt feltételek alatt engedményezve, és a búcsúnyerhetés helyesül sz. kir. Pest város területén, bibornok-primás eminentiája f. évi junius 17-én kelt kegyes rendeletével a helybeli plébániai s egyetemi egyházak lévén kijelölve, ugyanerről a társulat t. ez. tagjai és mindenrendü ájtatos hivek azon hozzáadással értesittetnek , hogy a társulat részéről érintett dicső védszentjének ünnepe I. november hó 19-én a társulati tagokért reggeli 9 órakor tartandó szentmisével fog a pest-belvárosi plébániai egyházban megületni. Kelt Pesten, a Szent László Társulat igazgató választmányának 1864-ki november 8-án tartott gyűléséből. A társulati titkár. * Néhány nap előtt közölték a lapok, hogy legközelebb a prágai czéllövész-testület küldöttsége államminister Schmerling lovagi excjának díszoklevelet készül átnyújtani. Az „Ocst. Ztg“ ez iráást,a következő részletes tudósítást hozza: Az oklevél bekötése nehéz veres bársony, ízléses ezüst arabeszkekkel. A felső fedél közepén a minister az ezüst czimere. Két oldalt szép alakok: a prágai czéllövészek régi és újabb egyenruhájukban. A fedél felső végén az austriai kétfejű sas, alul Csehország czimere. A fedél hátáé lapján Prága allegóriás alakja, a háttérben a lövészhely és a czéllövészek a lövész-szigeten. Az ezüstmivek Grohmann udv. ékszerésztől valók. Az oklevél szövege több, calligraphiailag irt lapra terjed és számos arabeszk-rajzzal egy egész könyvet képez. * Az „Arad“ cz. lap szerint gr. Gyulay tszn. a fazekas-varsándi tüzkárvallottaknak ezer forint értékű tűzifát ajándékozott. * Színházi szerencsétlenség. Azon szerencsétlen eset, midőn a pesti német színházban két szabólegény,—az előadás kezdete előtt a színterem még sötét lévén—egyik padról a másikra átmászkálva a negyedik emeleti karzatról a földszintre bukott — közelebb Pozsonban ismétlődött, csakhogy itt nem szabólegények, hanem egy 18 éves leány Seb—1 R. lett az áldozat. A bécsi színészek vendégjátéka miatt a karzatra felrohanók közt nagy tolongás támadt. Az említett leányka magának az első padban akarván helyet biztosítani, szintén egyik padból a másikba lépett át, azonban szerencsétlenségére nem vette észre, hogy már előtte több pad nincsen, s így történt, hogy a karzat támláján is keresztüllépve, a földszinti zártszékek közé bukott. Mint mondják, sérülése oly tetemes, mikép felgyógyulásához semmi remény. Ez ismétlődött eset alkalmából a színházaknál átalános rendőri szabálylyá tennék, hogy mielőtt a nézőtér kellőleg világítva nincs, addig senki se bocsáttassák a színházi helyekre. Mi a biztonsági szemponton kívül erkölcsi tekintetből is igen czélszerű intézkedés leend. * A zenebarátokat figyelmeztetjük a holnap, 20-án 15 órakor tartandó első kamarai hangversenyre az ágost evangélikusok gymnasiumi épülete teremében. A programmot annak idejében közöltük, s most csak azt recapituláljuk, hogy Schumann, Spohr és Beethoven művei fogják a hallgatókat gyönyörködtetni. * Az ifjú Berta Sándor, kiről többször volt említve, hogy Liszt hazánkfia oldala mellett képezi magát a zeneművészetben, most bocsátotta közre első zeneversenyét a „Z. Lapok“ mellett, s nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy a zenebírák tapsai közt lépett fel. E szép mű mind dallamának eredetisége és kedvessége, mind általában belbecse által tűnik ki és a fiatal művész irányában táplált reményeket méltó érvényre emeli. * P a 11 i Saroltával még J a e I Alfréd, Vieuxtemps, Steffens és Herme művészek fognak az itt rendezendő hangversenyekben résztvenni.