Sürgöny, 1864. november (4. évfolyam, 250-274. szám)
1864-11-25 / 270. szám
270. sz. Negyedik évifolyam. SÜRGÖNY. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bácsi-utcza (a Tárban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Dy Sr Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Sángánylkirdeinnek : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hirdetésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldrőli hirdetéseket átvesznek a következő árak: Majnai Frankfurtban Molten Ottó; Hamburg-Altenában Klansenstein és Vogler; Hamburgban Türkheim Jakab; Lipcsében Engler II., Bilgen és Fort uraknál. Péntek, november 25. IS 154. Előfizetési árak : Napontai postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Félévre........................10'frt. Félévre...................8 frt. 50 kr. Negyedévre...................5 „ Negyedévre .... 4 „ 50 „ HIVATALOS RÉSZ. A cs. kir. Apostoli Felsége folyó évi november hó 8-án 19428. szám alatt kelt kegyelmes udvari rendelettel nagyváradi illetőségű Gottlieb Károly orvosnövendék, és Gottlieb Armin 8-ik osztályú gymnasiumi tanuló vezetéknevének .Bodoróra átváltoztatását legkegyelmesebben megengedte. A Versecz város területén uralgott keleti marhavész megszűnte alkalmából a vész tartama alatt betiltva volt országos marhavásároknak ott leendő megtartása, az e részben fenálló érszabályok pontos foganatositása mellett ismét megengedtetett. NEAIHIVATALOS RÉSZ. ~ Szemle. Porosz részről többször nyilvánult azon nézet, hogy a béke megköttetésével a szövetségi végrehajtás Holsteinban is teljesíti feladatát, s ennélfogva a szövetségi csapatoknak további maradása Holstein-Lauenburgban felesleges. A Porosz lapok még azt is hozzátevék, miszerint e nézetet Austria is osztja. A „Gen. Corr.“ azonban oda igazítja a félebbi állítást, miszerint Austria a szövetségi csapatoknak további maradását, t. i. az ottani államviszonyok végleges rendeztetéséig, helyesnek tartja, azonban az mindamellett nem tagadható, hogy a korábban, más viszonyok közt elhatározott szövetségi végrehajtás, a német nagyhatalmaknak Dániával a békekötése után megszűnendő. A schleswig-holsteini ügyre vonatkozólag az „A. A. egy bécsi levelezője állítja, miszerint kilátás van ez ügynek gyors elintéztetésére, még pedig úgy, hogy az augustenburgi herczeg a szövetség által Holstein számára el fog ismertetni s ott behelyeztetni, mire a két nagyhatalom, használva a háború és békekötés által szerzett jogokat, a holsteini herczegnek Schleswiget is átadandja. Egyébiránt Kielből írják a „C. Oest. Ztg“nak, miszerint a nép ragaszkodása Frigyessg iránt most is oly meleg, mint azelőtt volt. Majdnem naponkint érkeznek Holstein és Schleswig minden tájáról küldöttségek, hódolati iratokat hozván a herczegnek,melyekben a lakosság rendiketlen bizalmát fejezi ki iránta s egyszersmind reményét, hogy a hatalmak elismerése legrövidebb idő alatt fog bekövetkezni. Németországból ma csupán azon hírt veszszük, miszerint a bajor miniszerválságot illető hírek folyvást tartanak. Pfordten ellen újabb időben Berlinből nem diplomatiai úton történtek állítólag lépések, melyek Pfordten nagyon határozott porosz-ellenes magatartásának következményei. Állítólag a porosz király a bajor királynak azt írta volna, miszerint Bajorországnak az újraszervezett vámegyletbe lépése folytán Poroszországgal barátibb viszony van előkészítve . Pfordtennek ministerelnökké kineveztetése azonban ezt meghiúsíthatná. Érdekkel bír a „M. Postának azon állítása, hogy Anglia a lefegyverzésben jó példával menend elő. Az „Ind. beige“ Palmerston lord ezen határozatát azon malitiosus észrevétellel kiséri, miszerint az azon kellemetlen tapasztalatoknak kifolyása, melyeket Anglia a roppant haderők daczára a német-dán viszály alatt tett. Turinból jelentik, miszerint a főváros áthelyezését illető törvény, mely most jóváhagyás végett a senatus elé kerül, még november vége előtt fog kihirdetetni. E szerint a hathavi átköltözési s a kétévi kivonulási határidő ez év decemberétől lenne számítandó. Páriából folyvást nagy állhatatossággal hozzák a miniszerváltozások felőli híreket, csakhogy Drouin de Lhuysnak lemondását most az olasz parlament határozata után nem tartják valószínűnek. E helyett a tengerészminiszer visszalépését híresztelik s ezt magánokoknak tulajdonítják. Lincoln újramegválasztásában az unió minden ároni helyreállításának elve vívott győzelmet ; annál különösebbnek tűnik föl azon hir, miszerint Francziaország, az amerikai elnökválasztás felőli tudósítás folytán, ismét kísérletet akar tenni, az amerikai harcoló felek közt közbenjáróul föllépni. Még egy szó gazmakereskedésünkről. Már több ízben felszólaltunk az iránt, hogy a gabona vitelbére az austriai vaspályákon aránylag magas. Evvel nem akartuk a vaspályák érdemeit a gabnakereskedésre nézve csökkenteni, sőt szívesen elismerjük, hogy az austriai birodalom kiviteli gabnakereskedése csak akkor lett a civ, vagyis a birodalom csak azóta visz ki több gabonát, mint behoz, mióta a tiszai vaspálya is megkezdé működését, de különösen azon időtől kezdve, hogy a déli vasúttársaság pályája Magyarország fővárosát Triesttel, vagyis a tengerrel összekötötte. Azelőtt is volt nekünk olcsó viziutunk a Dunán, Tiszán, Száván és Kulpán, de mit használt ez, midőn e viziutak vaspályák által nem valának összekötve a tengerrel s azon európai országokkal, melyekben a magyar gabona folyvást vevőkre talál, minek déli Francziaország, Sveitz, az iparos és nagyon népes rajnamelléki tartományok, de főkép Anglia. Valóban a hazafinak el kellett szomorodni, látván, hogy a birodalom, mely kitűnőleg nyers termékek termesztésével foglalkozik, gabonából évenkint többet hoz be, mint kivisz. Már e körülmény kedvezőtlen ítéletet mondott nemzetgazdászatunk felett. Pedig e felötlő tüneményt számok igazolják, melyeket nem lehet eltagadni, vagy agyonhallgatni, így 1830-tól 1840-ig átmérőleg évenkint a behozatal tett 1,407,500 mázsa gabnát kivitel „ 1,239,400 1841—1850-ig behozatal „ 1,685,800 „ kivitel „ 1,390,800 „ „ 1851—1860-ig behozatal „ 3,487,200 „ „ kivitel „ 2,778,300 . * 1861- ben behozatal „■ 2,220,500 * kivitel „ 8,707,700 „ 1862- ben behozatal „ 2,395,560 „ „ kivitel „ 8,364,700 „ 1863- ban behozatal „ 2,311,900 „ „ kivitel „ 4,221,800 „ „ Tehát azon pillanattól kezdve, hogy Buda a tengerivel vaspálya által összeköttetésbe hozatott, gabonakereskedésünk egyszerre aktív lett, mégpedig több millió mázsával. Elég intés ez arra, miszerint mindent el kell követnünk, sőt áldozatot is kell hoznunk, csakhogy a gabona vitelbére, különösen a vaspályákon még olcsóbb legyen mint eddig, miután csak néhány krajczár különbség is néha száz meg százezer mázsával többet hoz a kivitelre. Bontoux úr, a déli vaspálya-társulat műigazgatója, legközelebbi mankócskájában, melyet mi is ismertettünk, nem látszik ugyan hinni, mintha a gabonakereskedésben néhány krajczárral olcsóbb vitelbőr oly nagy eredményeket lenne képes előidézni. Állítása támogatására felhozza, miszerint azon mérő búza, mely a Bánságban 2 ft 50 krajczárért megvehető, Marseilleben 5 forintért adathatik el. Tehát egy mérőnek 2 ft 50 kr szállítási s más költséget kell vinni, mig a termesztési helyről a piaczra érkezik. És e költségekből a déli vaspályatársulat csak 50 krajezárt vesz igénybe, mint szállítási bért Sziszektől vagy Kottoritól a triesti vaspályaudvarig. Mégis — folytatja — 25 krajezár dijengedést kérnek a társulattól, mit ez annyival méltányosabban megtagadhat, mert neki Triestben a gabonaraktárakért roppant summát kellett kiadni. Nézetünk szerint itt nem az a kérdés, hogy a déli vaspálya-társulat csak 50 krajezárt kíván a fentebbi summából, hanem az, hogy 25, vagy ha ez sok lenne, 122 krajezár árleszállítás mellett megállhat-e a társulat vagy nem. S ha megállhat, nemcsak a gabonakereskedés, hanem saját érdekében sincs jó dolga, ha a szállítási árt le nem szállítja, miután ez után leghamarabb visszakaphatná azon költségeit, melyeket a triesti raktárakra kiadott. Ugyanis most épen úgy áll a dolog, hogy néhány krajczárnyi olcsóbb szállítás mellett már versenyezhetünk a külföldi piaczokon. — Tanúsítja ezt azon eddig hallatlan körülmény, miszerint a pesti piaczon kivitelre a könnyebb, a selejtesebb búzát keresik, mert néhány krajczárral olcsóbb mint a 87—90 fontos első osztálybeli búza. Szállítsa le a társulat a vitelbért Budától Triestig egy vámmázsa után, mely most 83 krajczárra rúg, csak 20% százalékkal, e különbség mellett a kereskedők már a súlyosabb és szebb búzát is megvehetik, s ha reményük van, néhány krajczárral olcsóbb, de selejtesebb búzával a franczia és angol piaczokon sikerrel fellépni, szebb és súlyosabb búzával ugyan egy ár mellett kétségen kívül leverik ellenfeleiket. Ezért örömmel értettük, hogy a déli vaspályatársulat a Budán, Tétényben, Fehérváron feladott búza vitelbérét tetemesen leszállította, mértföldenkint 67,s rész krajcrárra szabván azt. Azonban e kedvezményhez azt a feltételt kötvén ki, hogy ebben csak azon kereskedő részesülhet, ki i. é. novembertől jövő júniusig legalább is 100.000 mérőt szállít ki , látnivaló, hogy mit egyik kezével adott, a másikkal visszavette, és hogy tulajdonképen semmit se csinált. Vidéki levelek, íj Zempléni dIt.nov. 18. Megyénk tisztelt fiait ldszákói Lehóczky László és szirmai Szirmay József urak , mlgaikat mint közelebb Zemplén ésgocsamegyék részére legkegyelmesebben kinevezett főispánokat szép megtiszteltetés lepte meg Zemplén megye közönsége részéről. A méltóságaik a november 17-diki esti vonattal együtt érkeztek Tokajba, a hol nagyszámú tisztelgő küldöttség s minden vallásu lelkészek, városi s falusi elöljárók fogadták — a tokaji róm. kath. lelkész és esperes szónoklata mellett. A következett évét Tokajban Tóth Samu hegyaljai főszolgabiró úr vendégszerető házában töltötték holgaik, ahonnan szebbnél szebb fogatokon indultak másnap reggel Zemplén megye székvárosa S.-A.-Ujhely felé ,hosszú sorú kísérettel. U-Liszkán volt a rendelés, átfogni, s azalatt OLiszka város közönsége, az ottani derék róm. kath. lelkész Láczay Gábor Árral élén, tisztelgett e méltóságaiknak. Onnan elindulván, a s.-pataki főiskola igazgató tanára vezetése alatt, a főiskola előtt állapodtak meg, s felmenvén az egész kísérettel együtt a főiskola rajzteremébe, ott az oktatói kart. Kolozs Dániel főiskolai pap és erkölcstanár szónoklata mellett üdvözlék méltóságaikat, s az ifjúság teljes éneklő kara zengedeté alkalmi dallamait kedvesen. Majd Erdélyi János tanár és könyvtárigazgató vezette ő méltóságaikat és kíséretüket a főiskola könyvtárába, holott is szakértői vizsgálódás, tudakozás közben jó ideig elmulattak s főispánunk ő maga a tanintézethez s tanuló ifjúsághoz illő beszéd után búcsút véve távozott, lekisértetve kocsijáig a főiskola igazgató tanára Antalfy János és papja Kolozs Dániel s több tanárok, és az ifjúság nagy serege által, s azok éljenzései közt indult a menet délután egy óra tájban S. A. Ujhelybe. S.A.Ujhelyen nagyszerü küldöttség várta önlagát, első alispán Füleky György azunga elnöklete és helybeli róm. kath. lelkész s főesperes és abbás főtiszt. Besenyey Pál ur szónoklata mellett. Ezenkivül a székváros minden színezetű polgárai, szédek, testületek, iskolák özönlötték el a főutczát. Ekkor következett benn a megyeházban a régi magyar szokásos üdvözlés, aztán az ebéd, és este fáklyáé-zene. Szirmay József ugocsamegyei főispán uz ősltgának itt jelentetett, mikép Ugocsa rendeinek tisztelgő küldöttsége odahaza Nagy-Géresben várja, s innen azonnal folytatta útját sok hazafias üdvözlet kíséretében nagygéresi lakása. A mi a közhangulatot illeti a mostani főispáni kinevezések tekintetében, arra nézve el lehet mondani, mikép igen jól esik azt tapasztalni, hogy a nemesi osztály jól képzett, törvény- és megyei kormányzáshoz értő fiaiból neveztetnek főispánok. 1. 1. 1 tÁWIMMÁ* Magyar tudományos akadémia. (Oct. 31-ki, s nov. 7. és 14-ki ülés.) A november 14-ki ülés főtárgya volt, mint közelebb írók, Duka Tivadar lev. tag értekezése: „Adalék Körösi Csoma Sándor életiratához.“ Duka Tivadar lev. tag, Kelet-Indiában, hol mint katona-orvos működik, mint magyar, egyik kegyeletes feladatának tekinté, felkeresni a távol keleten, a mi Körösi Csoma Sándorról még kinyomozható volt, s e tárgyban már 1857-ben közlött adataihoz újabb adalékkal járult,e szép tanulmánynyal, melyet a „Budapesti Szemle“ szerkesztőjének kérése folytán állított egybe, s melyet a nov. 14-ei ülésben, bemutatván Körösi Csoma Sándor némely megszerezhetett, s Duka Tivadar által az akadémia kézirattárának ajándékozott kéziratait, felolvasott az akadémia jegyzője. Mióta a felolvasás tartatott,a „Budapesti Szemle“ ez évi folyamának három utolsó füzete megjelent. E füzetekben egész terjedelmében vesszük Duka szép tudományát, melynek becsét különösen emeli, hogy részben Körösi Csoma önéletirati adataiból van egybeállítva, vagy szemtanuk előadása után, kik a tibeti zárdák melletti kunyhókban a nagynevű magyar utazót felkeresték. íme némi részletek ez életiratból, egyszersmind mutatványul a „Budapesti Szemlédből. 1824. végével Csornánkot Sabathban, Britt-Indialegéjszakibb városai egyikében találjuk, hol ismeretlen idegen létére a kormányi hivatalnokok figyelmét magára vonta, a mint Kennedy százados, politikai tisztviselőhöz és helybeli parancsnokhoz irt következő levele meg fogja magyarázni. E levél (1825. évi január 19-től kelt) annálfogva is érdekes, mivel Csorna saját tollából leírjuk érdekes élete egyik részének leírását. „Sir! Kegyes engedelmével — úgymond Körösi Csoma — szerencsém van tudtára adni önnek, hogy vettem közleményét, a kormány titkára válaszát ön levelére, Kalkuttából, 1824. dec. 24-ről, s mivel a kormány parancsa folytán megkivántatik tőlem, hogy írásban adjam múltamnak teljes és érthető leírását, s kilátásaimat és tervezeteimet a jövőre, s hogy mennyi ideig lenne kívánságom utazni és kutatásaimat folytatni , a következőket vagyok bátor India főkormányzója tudójmása végett tiszteletteljesen előterjeszteni : „Születésemre a székely nemzethez, a magyaroknak azon ágához tartozom, mely a keresztény időszak IV-dik századában az ősi Dácziában, Erdély nagyfejedelemségben telepedett le, s mely Ő Felségét az austriai Császárt ismeri el uralkodójának. „Philosophiai és hittani tanulmányaimat a nagyenyedi Bethlen-féle collegiumban végezvén, 1815.augustustól 1818. évi septemberig Németországban mulattam, s Ő Felsége a Császár engedelmével a göttingeni egyetemben Hannoverben több előadásokat hallgattam 1816. ápril 11-től 1818. évi július végéig — s a hannoveri kormányhoz benyújtott folyamodásom folytán egy egész évig valók szerencsés a libera mensa regia-ban részesülni. „Mivel Erdélyben szláv nyelv nem létezik, s azon ország tanultjai szabály szerint a tót nyelvet nem értik, noha szükséges lenne a végett, hogy a régi magyarok történetéről irt szláv szerzők munkáit felhasználhassák, miután több régi és élő nyelvvel már ismerős volók, óhajtottam megtanulni a szlávot is. Annak okáért Németországból visszatértem után Temesvárra mentem, ahol 1819. évi február 10-től nov. 1-ig azon nyelvvel foglalkoztam, s beutaztam Zágrábot is, hogy a különféle beszédmódokkal megismerkedjem. „A liberális tanulmányok között a nyelvtan, történettan s a földrajz voltak kedvencz foglalkozásaim, s habár hittani nevelésem házamban egy tiszteletteljes hivatásra képezett, a fentebb említett tanulmányok iránti vonzalmaim arra határoztak, hogy terjedelmesebb tért keressek azoknak mivelése végett. Szüleim elhaltak, s egyetlen fitestvérem nem volt segedelmemre szorulva, feltettem tehát magamban, hogy elhagyván hazámat, kelet felé megyek, s amint lehetend, élelmi módot szerezve, egész életemet oly kutatásokra szentelem, melyek egykor az európai tudós világnak átalában s különösen saját históriánk némely homályos factumainak felvilágosítására szolgálandnak. Ilyen czélra azonban császári útlevelet kapni nem remélhetek, nem is folyamodtam tehát érette. — Nagy-Enyeden egy magyar útlevelet vevek, bizonyos dolgok ürügye alatt Bukarestbe, Oláhországba menni; ez oklevelet aláírattam a brassói főparancsnokkal, s november végével a határt átlépve, Oláhországba értem. A midőn Bukarestbe érkeztem, tervem volt, hogy a török nyelvvel, melyben némileg jártasságot szereztem, Konstantinápolyig utazzam ; de mivel további kiképezésemre ott kilátás nem volt, s módom sem vola egyenesen oda utazni, az 1820. év első napján Bukarestet elhagyom, s január 3-kán Rustjuknál a Duna jobb partjára érve, bolgár kereskedőkkel indultam útnak, kik Maczedóniából gyapotot hozva, lovaikkal üresen tértek hazájuk felé. Nyolcz napi sebes utazás következtében Bulgária fővárosába, Sophiába értünk, ahonnan egy más bolgár csapattal 5 nap alatt Philippopolisba, Romániába érkezem. Innen Bizáncz felé, Adrinápolynak mentem volna, de az ott dühöngő pestis kénytetett az Archipelagus partjain lévő Enosba utazni. E helyet febr. 7-én elhagyván, s Chios és Rhodos szigetek mellett egy görög hajóban elvitorlázván, február végével Alexandriába, Egyiptomba értem.“ Csornánknak szándéka volt egy ideig itt vagy Cairóban mulatni, a végett, hogy az arab nyelvben —melylyel Európában már megismerkedett — magát némileg tökéletesítse, de a pestis kiütvén, tervével felhagyott, s egy syriai hajón Larnicába, Cyprus szigetére, aztán a syriai tengerparton fekvő Seidon-Beirutba, s onnan ismét egy más vitorlással Tripolisba és Latakiába utazott, innen pedig gyalog Syria belsejébe , Aleppóba érkezett, ápril 13-án. E várost május 17-én hagyta el, s több karavánnal gyalog, egyszerű ázsiai öltönyben, Orfa, Mardin és Mossus városokat elhagyva, egy csónakon a Tigris folyón július 22-én Bagdadot érte el. E városból augustusban egy latin levelet irt Mr. Rich angol consulhoz, ki épen ekkor 8 napi távolságnyira Kurdistanban volt; tudósított megérkeztéről és czéljairól, s esedezett pártfogásáért. Titoknoka, Mr. Bellino, ruházattal látta el Csornát, pénzsegélyt nyújtott barátja, a magyar születésű Szvoboda által, kihez, t. i. Szvobodához, ajánló leveleket hozott Aleppóból, s a kinél Csorna egy ideig lakott is. Bagdadot sept. 14-én hagyta el, s európai ruhában és lóháton egy karavánnal Kermanshah és Hamadan városokon keresztül od. 14-én Perzsia jelenlegi fővárosába, Teheránba érkezett. Kermanshahban a perzsa király, Fatel Ally Shah legidősb fiának, Mahmud Aly Mirzának szolgálatában több európai katonatiszt volt. Teheránba érkeztekor Csorna egy európaira sem talált, de az angol követség házánál egy perzsa születésű szolga szívesen fogadta, szállást adott neki, s egyet mást szerzett számára. Nov. 8-án (1820.) Mr. Henry Willock, az angol követ, Taurisból visszatért a fővárosba, és Csorna angol nyelven írott levelet intézett hozzá, leírván helyzetét, s megismertetvén körülményeivel és tervezeteivel, egyszersmind kikérve segélyét. — E tárgyról így ír dicső honfitársunk: „Én végtelenül le vagyok kötelezve Willock uraknak (Henry és George) szives fogadtatásukért, s elutaztamkor tapasztalt nagylelkűségükért, s bátor vagyok önt (Kennedy századost) hozzájok utasítani tudakozás végett. Ez urak kegyességének kell köszönnöm, hogy a perzsa fővárosban négy hónapig mulathattam, mialatt az angol nyelvben némi előmenetelt tevék, s átolvastam több érdekes dolgozatot czélomra vonatkozólag, megvizsgáltam számos régi ezüst pénzt a Parthus-dynaszia idejéből.“ Teheránt elhagyva, Csornánk perzsa ruhába öltözködött, s jóttevőinél hagyá összes papírjait és könyveit, a többek között göttingai bizonyitványait, erdélyi útlevelét és bizonyitványát a szláv nyelvben tett elhaladásáról ; ezenfelül Willock uraknak egy magyarul irt levelet adott, Kovács József nagyenyedi tanárhoz czímezve, azzal a kérelemmel, hogy ha Bokhara felé teendő útjában megtalálna halni, küldjék el azt a levelet hazájába. (Folyt. köv.) Napi újdonságok. * Ő cs. k. Apostoli Felsége f. hó 22-kén a délelőtti órákban magán-audientiákat adni méltóztatott. *Császárné Felsége Redlich Mór, finomposztó- és gyapotáru gyámoktól Brünnben, egy újszerű modorban készített s három évre szabadalmazott szövetanyagot Gizela főherczegné ö cs. fensége számára legkegyelmesebben elfogadni méltóztatott. * Erzsébet főherczegasszony ö cs. fensége egésségi állapotát illetőleg egy újabb bulletin nov. 22- ről igy szól: Erzsébet főherczegasszony ö cs. fensége jó egésségében semmi megháborítás sem következett be. Az útonszülött herczegnő tökéletesen egésséges. * Bécsben a szaléziek templomában f. hó 21-kén ment végbe szent Mária Alacoque szentté nyilvánításának zárünnepe. A különben kevéssé látogatott templomot roppant embertömeg lepte el. Egy hosszabb egyházi szónoklatban, melyet Klimkowström atya tartott, kiemelé, hogy mennyit vihet véghez az Isten segélyére építő akaraterő és vallásos bátorság a bűnök kísértő csábjai ellenében és erre nézve a szentek sorába avatottat mint példányt tünteté föl. Az ünnepélyen Karolina Auguszta Császárné és Zsófia főherczegaszszony , császá fenségeik, úgyszintén számos előkelő uraság volt jelen. * Pápai szentsége a Szt-László-társulat tagjainak engedélyezett búcsút illetőleg a társulati elnökség-