Sürgöny, 1864. november (4. évfolyam, 250-274. szám)

1864-11-25 / 270. szám

270. sz. Negyedik évi­folyam. SÜRGÖNY. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bácsi-utcza (a Tárban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten D­y S­r­­ Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­zőinktől fogadtatnak el. Sángánylk­irdeinnek : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldrőli hir­detéseket átvesznek a következő árak: Majnai Frankfurtban Molten Ottó; Hamburg-Altenában Klansenstein és Vogler; Hamburg­ban Türkheim­ Jakab; Lipcsében Engler II., Bilgen és Fort uraknál. Péntek, november 25. IS 154. Előfizetési árak : Napontai postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Félévre........................10'frt. Félévre...................8 frt. 50 kr. Negyedévre...................5 „ Negyedévre .... 4 „ 50 „ HIVATALOS RÉSZ. A cs. kir. Apostoli Felsége folyó évi november hó 8-án 19428. szám alatt kelt kegyelmes udvari rende­lettel nagyváradi illetőségű Gottlieb Károly or­vosnövendék, és Gottlieb Armin 8-ik osztályú gymnasiumi tanuló vezetéknevének .Bodoróra átvál­toztatását legkegyelmesebben megengedte. A Versecz város területén uralgott keleti marha­vész megszűnte alkalmából a vész tartama alatt betiltva volt országos marhavásároknak ott leendő megtartása, az e részben fenálló érszabályok pontos foganatositása mellett ismét megengedtetett. NEAIHIVATALOS RÉSZ. ~ Szemle. Porosz részről többször nyilvánult azon né­zet, hogy a béke megköttetésével a szövetségi végrehajtás Holsteinban is teljesíti feladatát, s ennélfogva a szövetségi csapatoknak további maradása Holstein-Lauenburgban felesleges. A Porosz lapok még azt is hozzátevék, miszerint e nézetet Austria is osztja. A „Gen. Corr.“ azon­ban oda igazítja a félebbi állítást, miszerint Austria a szövetségi csapatoknak további mara­dását, t. i. az ottani államviszonyok végleges rendeztetéséig, helyesnek tartja,­­ azonban az mindamellett nem tagadható, hogy a korábban, más viszonyok közt elhatározott szövetségi vég­rehajtás, a német nagyhatalmaknak Dániával a békekötése után megszűnendő. A schleswig-holsteini ügyre vonatkozólag az „A. A. egy bécsi levelezője állítja, misze­rint kilátás van ez ügynek gyors elintéztetésére, még pedig úgy, hogy az augustenburgi herczeg a szövetség által Holstein számára el fog ismer­tetni s ott behelyeztetni, mire a két nagyhatalom, használva a háború és békekötés által szerzett jogokat, a holsteini herczegnek Schleswiget is átadandja. Egyébiránt Kielből írják a „C. Oest. Ztg“­­nak, miszerint a nép ragaszkodása Frigyes­sg iránt most is oly meleg, mint azelőtt volt. Majd­nem naponkint érkeznek Holstein és Schleswig minden tájáról küldöttségek, hódolati iratokat hozván a herczegnek,melyekben a lakosság ren­­di­ketlen bizalmát fejezi ki iránta s egyszers­mind reményét, hogy a hatalmak elismerése leg­rövidebb idő alatt fog bekövetkezni. Németországból ma csupán azon hírt vesz­­szük, miszerint a bajor miniszerválságot illető hírek folyvást tartanak. Pfordten ellen újabb időben Berlinből nem diplomatiai úton történ­tek állítólag lépések, melyek Pfordten nagyon határozott porosz-ellenes magatartásának követ­kezményei. Állítólag a porosz király a bajor királynak azt írta volna, miszerint Bajorország­nak az újraszervezett vámegyletbe lépése foly­tán Poroszországgal barátibb viszony van elő­készítve . Pfordtennek ministerelnökké kinevez­­tetése azonban ezt meghiúsíthatná. Érdekkel bír a „M. Postának azon állítá­sa­, hogy Anglia a lefegyverzésben jó példával menend elő. Az „Ind. beige“ Palmerston lord ezen határozatát azon malitiosus észrevétellel ki­séri, miszerint az azon kellemetlen tapasztala­toknak kifolyása, melyeket Anglia a roppant haderők daczára a német-dán viszály alatt tett. Turinból jelentik, miszerint a főváros át­helyezését illető törvény, mely most jóváhagyás végett a senatus elé kerül, még november vége előtt fog kihirdetetni. E szerint a hathavi át­­költözési s a kétévi kivonulási határidő ez év decemberétől lenne számítandó. Páriából folyvást nagy állhatatossággal hoz­zák a miniszerváltozások felőli híreket, csak­hogy Drouin de Lhuysnak lemondását most az olasz parlament határozata után nem tartják valószínűnek. E helyett a tengerészminiszer visszalépését híresztelik s ezt magán­okoknak tulajdonítják. Lincoln újramegválasztásában az unió min­den ároni helyreállításának elve vívott győzel­met ; annál különösebbnek tűnik föl azon hir, miszerint Francziaország, az amerikai elnök­választás felőli tudósítás folytán, ismét kísérletet akar tenni, az amerikai harc­oló felek közt köz­benjáróul föllépni. Még egy szó gazmakereskedésü­nkről. Már több ízben felszólaltunk az iránt, hogy a ga­bona vitelbére az austriai vaspályákon aránylag magas. Evvel nem akartuk a vaspályák érdemeit a gab­­nakereskedésre nézve csökkenteni, sőt szívesen elis­merjük, hogy az austriai birodalom kiviteli gabnake­­resk­edése csak akkor lett a c­­­i­v, vagy­is a birodalom csak azóta visz ki több gabonát, mint behoz, mióta a tiszai vaspálya is megkezdé működését, de különösen azon időtől kezdve, hogy a déli vasúttársaság pályája Magyarország fővárosát Triesttel, vagyis a tengerrel összekötötte. Azelőtt is volt nekünk olcsó vizi­utunk a Dunán, Tiszán, Száván és Kulpán, de mit használt ez, midőn e viziutak vaspályák által nem valának összekötve a ten­gerrel s azon európai országokkal, melyekben a ma­gyar gabona folyvást vevőkre talál, minek déli Fran­cziaország, Sveitz, az iparos és nagyon népes rajna­­melléki tartományok, de főkép Anglia. Valóban a hazafinak el kellett szomorodni, lát­ván, hogy a birodalom, mely kitűnőleg nyers termé­kek termesztésével foglalkozik, gabonából évenkint többet hoz be, mint kivisz. Már e körülmény kedvezőt­len ítéletet mondott nemzetgazdászatunk felett. Pedig e felötlő tüneményt számok igazolják, melyeket nem le­het eltagadni, vagy agyonhallgatni, így 1830-tól 1840-ig átmérőleg évenkint a behozatal tett 1,407,500 mázsa gabnát kivitel „ 1,239,400 1841—1850-ig behozatal „ 1,685,800 „ kivitel „ 1,390,800 „ „ 1851—1860-ig behozatal „ 3,487,200 „ „ kivitel „ 2,778,300 . * 1861- ben behozatal „■ 2,220,500 * kivitel „ 8,707,700 „ 1862- ben behozatal „ 2,395,560 „ „ kivitel „ 8,364,700 „ 1863- ban behozatal „ 2,311,900 „ „ kivitel „ 4,221,800 „ „ Tehát azon pillanattól kezdve, hogy Buda a ten­gerivel vaspálya által összeköttetésbe hozatott, gabona­­kereskedésünk egyszerre aktív lett, még­pedig több millió mázsával. Elég intés ez arra, miszerint mindent el kell kö­vetnünk, sőt áldozatot is kell hoznunk, csakhogy a ga­bona vitelbére, különösen a vaspályákon még olcsóbb legyen mint eddig, miután csak néhány krajczár kü­lönbség is néha száz meg száz­ezer mázsával többet hoz a kivitelre. Bontoux úr, a déli vaspálya-társulat műigazgatója, legközelebbi mank­ócskájában, melyet mi is ismertet­tünk, nem látszik ugyan hinni, mintha a gabonakeres­kedésben néhány krajczárral olcsóbb vitelbőr oly nagy eredményeket lenne képes előidézni. Állítása támogatására felhozza, miszerint azon mérő búza, mely a Bánságban 2 ft 50 krajczárért meg­vehető, Marseilleben 5 forintért adathatik el. Tehát egy mérőnek 2 ft 50 kr szállítási s más költséget k­ell vinni, mig a termesztési helyről a piaczra érkezik. És e költsé­gekből a déli vaspályatársulat csak 50 krajezárt vesz igénybe, mint szállítási bért Sziszektől vagy Kottoritól a triesti vaspályaudvarig. Mégis — folytatja — 25 krajezár dijengedést kérnek a társulattól, mit ez an­nyival méltányosabban megtagadhat, mert neki Tri­­estben a gabonaraktárakért roppant summát kellett kiadni. Nézetünk szerint itt nem az a kérdés, hogy a déli vaspálya-társulat csak 50 krajezárt kíván a fentebbi summából, hanem az, hogy 25, vagy ha ez sok lenne, 12­2 krajezár árleszállítás mellett megállhat-e a társulat vagy nem. S ha megállhat, nemcsak a gabonakereske­dés, hanem saját érdekében sincs jó dolga, ha a szál­lítási árt le nem szállítja, miután ez után leghamarabb visszakaphatná azon költségeit, melyeket a triesti rak­tárakra kiadott. Ugyanis most épen úgy áll a dolog, hogy néhány krajczárnyi olcsóbb szállítás mellett már versenyez­hetünk a külföldi piaczokon. — Tanúsítja ezt azon eddig hallatlan körülmény, miszerint a pesti piaczon kivitelre a könnyebb, a selejtesebb búzát keresik, mert néhány krajczárral­­ olcsóbb mint a 87—90 fontos első osztálybeli búza. Szállítsa le a társulat a vi­telbért Budától Triestig egy vámmázsa után, mely most 83 krajczárra rúg, csak 20% százalékkal, e különbség mellett a kereskedők már a súlyosabb és szebb búzát is megvehetik, s ha reményük van, néhány krajczárral ol­csóbb, de selejtesebb búzával a franczia és angol pia­czokon sikerrel fellépni, szebb és súlyosabb búzával ugyan egy ár mellett kétségen kívül leverik ellenfe­leiket. Ezért örömmel értettük, hogy a déli vaspályatár­sulat a Budán, Tétényben, Fehérváron feladott búza vitelbérét tetemesen leszállította, m­értföldenkint 67,s rész krajcrárra szabván azt. Azonban e kedvezményhez azt a feltételt kötvén ki, hogy ebben csak azon kereskedő részesülhet, ki i. é. novembertől jövő júniusig legalább is 100.000 mérőt szállít ki , látnivaló, hogy mit egyik kezével adott, a másikkal visszavette, és hogy tulaj­­donképen semmit se csinált. Vidéki levelek, íj Zem­pléni dIt.nov. 18. Megyénk tisztelt fiait lds­­zákói Lehóczky László és szirmai Szirmay József urak , mlgaikat mint közelebb Zemplén és­­­gocsamegyék részére legkegyelmesebben kinevezett főispánokat szép megtiszteltetés lepte meg Zemplén megye közönsége részéről. A méltóságaik a november 17-dik­i esti vonattal együtt érkeztek Tokajba, a hol nagyszámú tisztelgő kül­döttség s minden vallásu lelkészek, városi s falusi elöl­járók fogadták — a tokaji róm. kath. lelkész és esperes szónoklata mellett. A következett évét Tokajban Tóth Samu hegyal­jai főszolgabiró úr vendégszerető házában töltötték h­olgaik, a­honnan szebbnél szebb fogatokon indultak másnap reggel Zemplén megye székvárosa S.-A.-Ujhely felé­­ ,hosszú sorú kísérettel. U-Liszkán volt a rendelés, átfogni, s azalatt O­­Liszka város közönsége, az ottani derék róm. kath. lel­kész Láczay Gábor Árral élén, tisztelgett e méltósá­gaiknak. Onnan elindulván, a s.-pataki főiskola igazgató tanára vezetése alatt, a főiskola előtt állapodtak meg, s felmenvén az egész kísérettel együtt a főiskola rajzte­remébe, ott az oktatói kar­­t. Kolozs Dániel főiskolai pap és erkölcstanár szónoklata mellett üdvözlé­k méltóságaikat, s az ifjúság teljes éneklő kara zen­­gedeté alkalmi dallamait kedvesen. Majd Erdélyi Já­nos tanár és könyvtárigazgató vezette ő méltóságai­kat és kíséretüket a főiskola könyvtárába, holott is szakértői vizsgálódás, tudakozás közben jó ideig elmu­lattak s főispánunk ő maga a tanintézethez s tanuló ifjúsághoz illő beszéd után búcsút véve távozott, leki­­sértetve kocsijáig a főiskola igazgató tanára Antalfy Já­nos és papja Kolozs Dániel s több tanárok, és az ifjú­ság nagy serege által, s azok éljenzései közt indult a menet délután egy óra tájban S. A. Ujhelybe. S.­A.­Ujhelyen nagyszerü kü­ldöttség várta ö­nlagát, első alispán Füleky György az­u­nga elnöklete és helybeli róm. kath. lelkész s főesperes és abbás főtiszt. Besenyey Pál ur szónoklata mellett. Ezenkivül a szék­város minden színezetű polgárai, szédek, testületek, iskolák özönlötték el a főutczát. Ekkor következett benn a megyeházban a régi magyar szokásos üdvözlés, az­tán az ebéd, és este fáklyáé-zene. Szirmay József ugocsamegyei főispán uz ő­sltgá­­nak itt jelentetett, mikép Ugocsa rendeinek tisztelgő küldöttsége oda­haza Nagy-Géresben várja, s innen azonnal folytatta útját sok hazafias üdvözlet kíséreté­ben nagygéresi lakása. A mi a közhangulatot illeti a mostani főispáni kinevezések tekintetében, arra nézve el lehet mondani, mikép igen jól esik azt tapasztalni, hogy a nemesi­­ osztály jól képzett, törvény- és megyei kormányzáshoz értő fiaiból neveztetnek főispánok. 1. 1. 1 tÁWIMMÁ* Magyar tudományos akadémia. (Oct. 31-ki, s nov. 7. és 14-ki ülés.) A november 14-ki ülés főtárgya volt, mint köze­lebb írók, Duka Tivadar lev. tag értekezése: „A­d­a­­lék Körösi Csom­a Sándor életira­tához.“ Duka Tivadar lev. tag, Kelet-Indiában, hol mint katona-orvos működik, mint magyar, egyik ke­­gyeletes feladatának tekinté, felkeresni a távol keleten, a mi Körösi Csom­a Sándorról még kinyomozható volt, s e tárgyban már 1857-ben közlött adataihoz újabb ada­lékkal járult,e szép tanulmánynyal, melyet a „Budapesti Szemle“ szerkesztőjének kérése folytán állított egybe, s melyet a nov. 14-ei ülésben, bemutatván Körösi Csom­a Sándor némely megszerezhetett, s Duka Tivadar által az akadémia kézirattárának ajándékozott kéziratait, felolvasott az akadémia jegyzője. Mióta a felolvasás tartatott,a „Budapesti Szemle“ ez évi folyamának három utolsó füzete megjelent. E füze­tekben egész terjedelmében vesszük Duka szép tudo­mányát, melynek becsét különösen emeli, hogy részben Körösi Csom­a önéletirati adataiból van egybeállítva, vagy­ szemtanuk előadása után, kik a tibeti zárdák mel­letti kunyhókban a nagynevű magyar utazót felke­resték. íme némi részletek ez életiratból, egyszersmind mutatványul a „Budapesti Szemlédből. 1824. végével Csornánkot Sabathban, Britt-India­­legéjszakibb városai egyikében találjuk, hol ismeretlen idegen létére a kormányi hivatalnokok figyelmét ma­gára vonta, a mint Kennedy százados, politikai tisztvi­selőhöz és helybeli parancsnokhoz irt következő levele meg fogja magyarázni. E levél (1825. évi január 19-től kelt) annálfogva is érdekes, mivel Csorna saját tollából leírjuk érdekes élete egyik részének leírását. „Sir! Kegyes engedelmével — úgymond Körösi Csom­a — szerencsém van tudtára adni önnek, hogy vettem közleményét, a kormány titkára válaszát ön le­velére, Kalkuttából, 1824. dec. 24-ről, s mivel a kor­mány parancsa folytán megkivántatik tőlem, hogy írás­ban adjam múltamnak teljes és érthető leírását, s kilá­tásaimat és tervezeteimet a jövőre, s hogy mennyi ideig lenne kívánságom utazni és kutatásaimat folytatni , a következőket vagyok bátor India főkormányzója tudó­­j­mása végett tiszteletteljesen előterjeszteni : „Születésemre a székely nemzethez, a magyarok­nak azon ágához tartozom, mely a keresztény időszak IV-dik századában az ősi Dácziában, Erdély nagyfeje­delemségben telepedett le, s mely Ő Felségét az austriai Császárt ismeri el uralkodójának. „Philosophiai és hittani tanulmányaimat a nagy­­enyedi Bethlen-féle collegiumban végezvén, 1815.au­­gustustól 1­818. évi septemberig Németországban mu­lattam, s Ő Felsége a Császár engedelmével a göttin­­geni egyetemben Hannoverben több előadásokat hall­gattam 1816. ápril 11-től 1818. évi július végéig — s a hannoveri kormányhoz benyújtott folyamodásom foly­tán egy egész évig valók szerencsés a libera mensa re­­gia-ban részesülni. „Mivel Erdélyben szláv nyelv nem létezik, s azon ország tanultjai szabály szerint a tót nyelvet nem ér­tik, noha szükséges lenne a végett, hogy a régi magya­rok történetéről irt szláv szerzők munkáit felhasznál­hassák, miután több régi és élő nyelvvel már ismerős volók, óhajtottam megtanulni a szlávot is. Annak oká­ért Németországból visszatértem után Temesvárra men­tem, a­hol 1819. évi február 10-től nov. 1-ig azon nyelvvel foglalkoztam, s beutaztam Zágrábot is, hogy a különféle beszéd­módokkal megismerkedjem. „A liberális tanulmányok között a nyelvtan, történettan s a földrajz voltak kedvencz foglalkozásaim, s habár hittani nevelésem házamban egy tiszteletteljes hivatásra képezett, a fentebb említett tanulmányok iránti vonzalmaim arra határoztak, hogy terjedelme­sebb tért keressek azoknak mivelése végett. Szüleim elhaltak, s egyetlen fitestvérem nem volt segedelmemre szorulva, feltettem tehát magamban, hogy elhagyván hazámat, kelet felé megyek, s a­mint lehetend, élelmi módot szerezve, egész életemet oly kutatásokra szen­telem, melyek egykor az európai tudós világnak átalá­­ban s különösen saját históriánk némely homályos fac­­tumainak felvilágosítására szolgálandnak. Ilyen czélra azonban császári útlevelet kapni nem remélhetek, nem is folyamodtam tehát érette. — Nagy-Enyeden egy magyar útlevelet vevek, bizonyos dolgok ürügye alatt Bukarestbe, Oláhországba menni; ez oklevelet aláírattam a brassói főparancsnokkal, s november végével a ha­tárt átlépve, Oláhországba értem. A midőn Bukarestbe érkeztem, tervem volt, hogy a török nyelvvel, melyben némileg jártasságot szereztem, Konstantinápolyig utaz­zam ; de mivel további kiképezésemre ott kilátás nem volt, s módom sem vola egyenesen oda utazni, az 1820. év első napján Bukarestet elhagyom, s január 3-kán Rustjuknál a Duna jobb partjára érve, bolgár kereske­dőkkel indultam útnak, kik Maczedóniából gyapotot hozva, lovaikkal üresen tértek hazájuk felé. Nyolcz napi sebes utazás következtében Bulgária fővárosába, Sophiába értünk, a­honnan egy más bolgár csapattal 5 nap alatt Philippopolisba, Romániába érkezem. Innen Bizáncz felé, Adrinápolynak mentem volna, de az ott dühöngő pestis kénytetett az Archipelagus partjain lévő Enosba utazni. E helyet febr. 7-én elhagyván, s Chios és Rhodos szigetek mellett egy görög hajóban elvitor­lázván, február végével Alexandriába, Egyiptomba értem.“ Csornánknak szándéka volt egy ideig itt vagy Cairóban mulatni, a végett, hogy az arab nyelvben —­­melylyel Európában már megismerkedett — magát né­mileg tökéletesítse, de a pestis kiütvén, tervével felha­gyott, s egy syriai hajón Larnicába, Cyprus szigetére, aztán a syriai tengerparton fekvő Seidon-Beirutba, s onnan ismét egy más vitorlással Tripolisba és La­­takiába utazott,­­ innen pedig gyalog Syria bel­sejébe , Aleppóba érkezett, ápril 13-án. E várost má­jus 17-én hagyta el, s több karavánnal gyalog, egy­szerű ázsiai öltönyben, Orfa, Mardin és Mossus városo­kat elhagyva, egy csónakon a Tigris folyón július 22-én Bagdadot érte el. E városból augustusban egy latin le­velet irt Mr. Rich angol consulhoz, ki épen ekkor 8 napi távolságnyira Kurdistanban volt; tudósíto­tt meg­érkeztéről és czéljairól, s esedezett pártfogásáért. Titok­­noka, Mr. Bellino, ruházattal látta el Csornát, pénzse­gélyt nyújtott barátja, a magyar születésű­ Szvoboda ál­tal, kihez, t. i. Szvobodához, ajánló leveleket hozott Aleppóból, s a kinél Csorna egy ideig lakott is. Bag­dadot sept. 14-én hagyta el, s európai ruhában és lóhá­ton egy karavánnal Kermanshah és Hamadan váro­sokon keresztül od­. 14-én Perzsia jelenlegi fővárosába, Teheránba érkezett. Kermanshahban a perzsa király, Fatel Ally Shah legidősb fiának, Mahmud Aly Mirzá­­nak szolgálatában több európai katonatiszt volt. Teheránba érkeztekor Csorna egy európaira sem talált, de az angol követség házánál egy perzsa születé­sű szolga szívesen fogadta, szállást adott neki, s egyet mást szerzett számára. Nov. 8-án (1820.) Mr. Henry Willock, az angol követ, Taurisból visszatért a fővá­rosba, és Csorna angol nyelven írott levelet intézett hoz­zá, leírván helyzetét, s megismertetvén körülményeivel és tervezeteivel, egyszersmind kikérve segélyét. — E tárgyról így ír dicső honfitársunk: „Én végtelenül le vagyok kötelezve Willock uraknak (Henry és George) szives fogadtatásukért, s elutaztamkor tapasztalt nagy­lelkűségükért, s bátor vagyok önt (Kennedy századost) hozzájok utasítani tudakozás végett. Ez urak kegyessé­gének kell köszönnöm, hogy a perzsa fővárosban négy hónapig mulathattam, mialatt az angol nyelvben némi előmenetelt tevék, s átolvastam több érdekes dolgoza­tot czélomra vonatkozólag, megvizsgáltam számos régi ezüst pénzt a Parthus-dynaszia idejéből.“ Teheránt elhagyva, Csornánk perzsa ruhába öltöz­ködött, s jóttevőinél hagyá összes papírjait és köny­veit, a többek között göttingai bizonyitványait, erdélyi útlevelét és bizonyitványát a szláv nyelvben tett elha­ladásáról ; ezenfelül Willock uraknak egy magyarul irt levelet adott, Kovács József nagy­enyedi tanárhoz czí­­mezve, azzal a kérelemmel, hogy ha Bokhara felé teen­dő útjában meg­találna halni, küldjék el azt a levelet hazájába. (Folyt. köv.) Napi újdonságok. * Ő cs. k. Apostoli Felsége f. hó 22-kén a délelőtti órákban magán-audientiákat adni méltóztatott. *Császárné­ Felsége Redlich Mór, finom­posztó- és gyapotáru gyámoktól Brünnben, egy újszerű modorban készített s három évre szabadalmazott szö­vetanyagot Gizela főherczegné ö cs. fensége számára legkegyelmesebben elfogadni méltóztatott. * Erzsébet főherczegasszony ö cs. fensége egésségi állapotát illetőleg egy újabb bulletin nov. 22- ről igy szól: Erzsébet főherczegasszony ö cs. fensége jó egés­­ségében semmi megháborítás sem következett be. Az útonszülött herczegnő tökéletesen egésséges. * Bécsben a szaléziek templomában f. hó 21-kén ment végbe szent Mária Alacoque szentté nyilvánítá­sának zárünnepe. A különben kevéssé látogatott tem­plomot roppant embertömeg lepte el. Egy hosszabb egy­házi szónoklatban, melyet Klimkowström atya tartott, kiemelé, hogy mennyit vihet véghez az Isten segélyére építő akarat­erő és vallásos bátorság a bűnök kísértő csábjai ellenében és erre nézve a szentek sorába ava­tottat mint példányt tünteté föl. Az ünnepélyen K­a­r­o­­lina Auguszta Császárné és Zsófia főherczegasz­­szony , császá fenségeik, úgyszintén számos előkelő uraság volt jelen. * Pápa­i szentsége a Szt-László-társulat tagjai­nak engedélyezett búcsút illetőleg a társulati elnökség-

Next