Sürgöny, 1864. december (4. évfolyam, 275-299. szám)
1864-12-03 / 277. szám
277. sz. Negyedik évi folyam. SkVRfiftlUY nunwinv x ■ Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Győ r Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el.— »a i i iL ina' i ¥ i mim rnnnw ................■ j Wng An-iiir«levélek : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hirdetésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldrőli hirdetéseket átvesznek a következő urak: Majnai Frankfurtban Mollon Ottó; Stamburg-Altenában Hansenstein és Vogler; HamburgbanFürbteim Jakab; Lipcsében Rugier ffl. , Higen és Fort uraknál. Előfizetési árak : Hapontai postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Félévre ...................10 frt. Félévre.....................8 frt. 50 kr. Negyedévre...................5 „ Negyedévről . . . 4 „ 50 „ imnda..Per. Szombat, december 3. 1864. a „Sürgönyére 1864. évi december hóra postán küldve ....... 1 ft. 70 kr. Buda-Pesten..................................1 ft. 60 kr. HIVATALOS RÉSZ. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi nov. 20-tól kelt legfelsőbb határozatával gróf Szécsen Antal ő excja, gróf Zichy Ferdinánd, gróf Zamoyski István, Somerset Beaumont uraknak, továbbá Prange F., Schossberger S. W. s fiai , Hochmeister Frigyes, Kendler s társa, s Rosenberg Frigyes czégeknek egy „dunai kereskedelmi társulat® czégü részvény-társulatnak Bécsbeni alapítását megengedni, s az illető szabályokat legfelsőbbleg helybenhagyni legkegyelmesebben méltóztatott. Szathmár megye főispáni helytartója Felső-Bánya városi aljegyzővé Copusz Károly kiadót nevezte ki. Bihar megyében uralgó keleti marhavész miatt a Debreczen városbani szarvasmarhavásárok megtartása a vész tartama idejére további intézkedésig betiltatott Hivatalos tudósítások szerint a keleti marhavésznek egész Oláhországban történt megszűnte folytán, az ezen országból érkező szarvasmarhára nézve a határőrvidéken fenálló 15 napi veszteglés beszüntetvén, a szarvasmarhák behajtása a határszélen eszközlendő vizsgálat mellett megengedtetett. Az ezen állatokból származó nyers termékek azonban további intézkedésig még folyton egészségi éveljárás alá helyezendők. NEMHAVATALOS RÉSZ Birodalmi tanács. A követek házának ülése (deczember 1-sején.) Szőnyegen a válaszfelirat fölötti részletes vita volt. Az elnök indítványára a 48 bekezdés, melyek mind az Alkotmánykérdésre vonatkoznak, együttesen vétettek vita alá; a szavazás azonban minden bekezdésre egyenként idéztetett. Dr. Gjiskra előadó az utolsó országgyűlések tevékenysége eredményének történetét restimmálja. Némely országokban nem hivattak azok össze, másokban félbeszakittattak. Mások tevékenysége ismét azáltal, hogy a határozatba ment törvények — mint például a községtörvény — nem szentesíttettek, megakasztatott, ámbár szónok nem akarja eldönteni, melyik fél szolgáltatta erre az okot. A galicziai ostromállapotra térvén át, megjegyzi, miként a bizottmányban folyt discussio azt bizonyította, hogy ezen állapot további tartama szükséges, habár mindenki óhajtja is, miszerint ezen szükség okai lehetőleg mielőbb megszűnjenek. A kormányra váró feladatok egyik legnagyobbikául jelöli ki az előadó az alkotmányszerű állapotok életbeléptetését Magyarországban, és azon véleményben van, miszerint azon idő óta, melyben egy legmagasb üzenet által az 1861-diki országgyűlés bezárása tudattatott a házzal, a magyar kérdés megoldására semmi sem történt. E pontra nézve eltérés van a kormány és válaszfelirati bizottmány közt ; a kormány azt hiszi, hogy előbb nem hívhatja össze a magyar országgyűlést, míg annak többségére nem számíthat; a válaszfelirati bizottmány pedig azt véli, hogy Magyarországnak joga van az országgyűlés egybehívását mint jogát követelni. Ha az országgyűlés ismét útjába álland az egyezkedésnek, a gyűlölet ez esetben reá szálland, és a kormány megtette a magáét. Greuter követ hosszasabban szól a 4-dik bekezdés következő passusa ellen: „A követek háza mélyen sajnálja, hogy az alkotmányos tevékenység a birodalom nagy részében még kezdetét sem vette, vagy teljesen félbeszakittatott“ és a következő szöveget ajánlja: „A követek háza mélyen sajnálja azon okokat, melyek alkalmat szolgáltattak arra, hogy az alkotmányszerű tevékenység a birodalom nagy részében még nem vette kezdetét, vagy sokféleképen félbeszakittatott.“ (Az indítványt a közép támogatja. Miután Schindler követ sikerrel igyekezett az előtte szólónak okoskodásait megcáfolni, Kaiserfeld emel szót. Ezen beszéd a hallgatóságra nagy benyomást tett, s azon módosítványnyal végződött, miszerint a 6-ik bekezdés, hol a Magyar- s Horvátországbani alkotmányszerű állapot helyreállításáról van szó, igy hangozzék: „Mi ezen két királyság országgyűléseinek egybehívását sürgetős szükségnek tartjuk.” Ezen indítvány számos tag által támogattatik. Dr. Ryger azt hiszi, hogy Kaiserfeld indítványa a bizottmányhoz lenne utasítandó, s ez iránt indítványt terjeszt elő. Tinti pártolja a Kaiserfeld-féle indítvány elfogadását, s tökéletesen csatlakozik annak okoskodásaihoz, melyek akkor vannak stylisálva, hogy mindenki elfogadhatja a szöveget, saját álláspontjának föladása nélkül. Ő ezért ellenzi a bizottmányhoz utasítást Dr. Toman azon tekintetből, hogy a Krain részéről községi törvény nem lön szentesítve, ezen módosítványt terjeszti elő: „A ház fájlalja, hogy a német-szláv tartományok országgyűlései alkotmányszerű tevékenységükeri határozatuk szentesítésének meg nem történte által megakasztottak.“ (Támogattatik, kivált lengyelek, tyroliak és erdélyiek által.) Dr. Giskra indítványára az ülés rövid időre félbeszakasztatik, a Kaiserfeld-féle módosítványnak a felirati bizottmány általi tárgyaltatása végett. Herbst Greuter azon állítása ellen nyilatkozik, mintha a tartományi gyűlések semmi sikert sem mutathatnának föl. A csehországi fényes sikert mutathat föl, hogy a tiroli ezt nem teheti, részben saját hibája. (Tetszés.) Egy oly községi törvényt, mint a tiroli, s a hitegység iránti törvényt a kormány nem szentesítheté, s én ezt nem fájlalhatom (Élénk tetszés.) Szónok dr. Toman módosítványa ellen nyilatkozik. Schmerling lovag államminiszer: Mielőtt a kormány az itt fontorgó kérdés irányábani álláspontjának fejtegetéséhez fognék, legyen szabad, néhány kevés szóban az általános vitára visszatérnem, mert kötelezve érzem magamat, összevont rövidséggel kifejezni, mi készteti a kormányt arra, hogy az általános vitában szót ne emeljen. Azon szempontból indulva ki, hogy itt két párt közti vitálg forog fenn, melyek egyik részén a jogi képviselet, másikon a kormány áll, azon elvnél fogva: qui tacet, consentire videtur, a kormány hallgatásából az ő beleegyezésére vontak következtetést, ez azonban nem áll. Épen mert a kormány nem vallja azon elvet, hogy itt két párt közti jogvitály létezik, nem érzi magát indíttatva, szót emelni ott, hol arra semmi gyakorlati ok sem volt. Az általános vita a körül forgott, hogy a ház egyes tagjai egyoldalú nézeteiket a birodalom állapotáról egészben és nagyban s egyes kérdésekről kifejtették. Amennyiben különben az általános vitában tartott beszédek az ellenzék álláspontjának ismertetésére és a kormány elleni, többé vagy kevésbé heves, majdnem mértéktelen megtámadások intézésére szolgáltak, s nyugalommal fogadta ez utóbbi azokat, mert megszokta, az ellenzék részéről megtámadtatni s e sorsot Európa minden részének kormányaival osztja, ahol alkotmányos állapotok léteznek; s azon megnyugvása van, hogy, ha — mi alig fog megtörténni — a tisztelt szónokok hivattatnának meg az állam ügyeinek vezetésére, ezeknek szintoly megtámadásokat kellene tapasztalnak. A részletes vitában azon élénk óhaj érintetett, hogy a lombard-velenczei királyságban is nemsokára alkotmányos állapotok foglaljanak helyet. Vájjon oly áradatok közt, milyenek jelenleg ezen izgatott országban uralkodnak, az országos ügyeknek nyugodt tanácskozás alá vétele ekkorig leg«» rolu«, ön. fter kívom. JL «ma kormány kötelezve volt, azt megtevő, fogllalkozott az alapszabály vizsgálatával, bevégzi azt, és a megfelelő percben az azonnal kihirdettethetik. De a kérdés megoldását csupán azáltal, hogy országgyűlést hív össze, nem tekintheti a kormány ilyenek. Ha továbbá szemrehányást tesznek a kormánynak, hogy a galicziai országgyűlés alkotmányos tevékenysége nem lépett életbe, úgy ezen események további fejtegetését a tanácskozás későbbi szakára hiszem fentartandónak. Az azonban nekem egészen kétségtelennek tetszik, hogy ezen óhajtás kifejezése, miszerint a galicziai országgyűlés „legközelebb“ tevékenységét megkezdje — a helyzettel nem egészen hangzik össze. Mi a teljes birodalmi tanácsban vagyunk itt egybegyűlve, annak még jó ideig folytatnia keilend tevékenységét, aztán a szűkebb bir. tanácsnak keilend kezdődnie, számára is a tevékenységnek gazdag mezeje fog megnyílni; legkedvezőbb esetben beálland az ősz, míg az országgyűlések egybehivattatnak, s a rendszabályokról, melyek — teljes valószínűség szerint — csak egy év múlva lesznek lehetségesek, már ma nyilatkozni, ez — úgy látszik nekem — mégis csak anynyit jelent, mint az eseményeknek eléje vágni. Most a magyar országgyűlés egybehivatásának kérdéséhez, vagy tulajdonkép az úgynevezettmagyar kérdés“ fejtegetéséhez térek át. Ő Felsége a trónbeszédben kifejezni méltóztatott, miszerint szivének legélénkebb óhajtása, hogy birodalmának keleti részében is az alkotmányos tevékenység, amint csak lehetséges, megkezdessék. Ő Felsége ezen óhajt azon másik óhajtással méltóztatott kisérni, miszerint a viszonyok helyzetének felfogása és az öszszes érdeklettek baráti előzékenysége lehetségessé tegyék, az alkotmányművet mielőbb bevégezni. Azon élénk óhajtásban, hogy a magyar kérdés nemsokára békés és kielégítő módon megoldassák, azon férfiak, kik a kormány tanácsában ülnek, találkoznak a kir. tanács mindkét házának képviselőivel. Azonban a gyakorlati életben nem elég az óhajtás, és nem a czél, na-nem az eszközök képezik a legnagyobb nehézségeket. Én a legnagyobb figyelemmel kisértem a vitákat s általában a magyar kérdés megoldásával — kötelességemhez képest — huzamos időn át a legbuzgóbban foglalkoztam; de fájdalom, meggyőződtem, hogy a tegnapelőtti és mai viták annak eszközeire nézve, miként lenne ezen kérdés megoldandó, alig nyújtottak új, legalább nem kielégítő fölvilágosításokat. Egy alsó-austriai követ, aki Magyarországban hosszú ideig államhivatalt viselt, tegnap lelkesedetten emlékezett meg a magyar nép kitűnő tulajdonságairól. Ő azonban főleg e nép érzetére építé egész miveleti tervét. Ez oda irányult, hogy minél gyorsabban hivattassék egybe az országgyűlés, és pedig olyan, melynél a kormány a választásokra nézve szenvedőleg viselje magát, — aztán terjesztessenek kir. javaslatok az országgyűlés elé, melyek a lakosságot kielégítik, s ezen leyális, dynastikus nép öröm-riadallal fogadandja a királyt s a kérdés kielégítő megoldásra találand. Sajnálom, hogy erre nézve nem érthetek egyet. Én nem osztom azon nézetet, hogy a kormány kötelessége, a választások irányában magát szenvedőleg tartani. Ellenkezőleg helyén látom a megengedett befolyást, s a kormány kötelességének tekintem, a választók figyelmét oly férfiakra irányozni, kiket azon érzet vezet, miszerint a legközelebbi országgyűlési ülésszakban Magyarország és a rajtban-inneni országok közt a kiegyezésnek létre kell jönni. Mi a kir. javaslatokat illeti, csak azt óhajtottam volna, hogy kifejtetett volna, miben kell azoknak állniok. Én bizonyos értelemben osztom a magyar nép nagylelkűsége iránti nézetet, de nagy államjogi kérdések nem intéztethetnek el egyedül az érzelempolitika útján. Másik eszközül a czél elérésére javasoltatott, miszerint a Lajthán innen minél szabadelvűbb intézmények hozassanak létre, hogy az alkotmány a magyar nép előtt becsessé tétessék. Bocsánatot kell kérnem, ha erre nézve is ellentmondok, és pedig ép úgy formai, mint anyagi tekintetekből. Mi a formaiakat illeti, nagy becset helyeznek arra, hogy ha úgynevezett alapjogok alkotásához fognánk. Én azoknak s nem egy táplált óhajnak fontosságát meg akarom engedni, s magam részéről hozzájárulok, hogy azok mielőbb alkotmányszerűen szabályoztassanak. Azonban e dolgok nem a tágabb, hanem a szűkebb birodalmi tanács illetékességéhez tartoznak, s ami itt megszavaztatik, annak Magyarországban nincsen érvénye. A magyaroknak ezen jogokat mind országgyűlésükön kell tárgyalniok. Ha itt a szűkebb kir. tanácsban szavaztatnak meg, úgy ebből a magyarokra nem hárul előny. Továbbá be kell vallanom, miszerint előttem, a miniszerfelelősségi törvényt kivéve, egy indítvány sem ismeretes, mely oda irányulna, hogy az alkotmány oly értelemben módosíttassák, miszerint az szabadelvűbb alakulást nyerjen. Csak egy tisztelt követ Bécsből utalt ismételve sokat olvasott lapjában arra, miszerint azon körülmény igen sértő, hogy az elnökök a Császár által neveztetnek ki. Nem hiszem azonban, miszerint ezen körülmény olynemű legyen, hogy megváltoztatása bármi tekintetben elégséges volna, a magyarokat megnyerni, hogy örönyteljesebben jöjjenek a birodalmi tanácsba. Mert arra nézve bizonyosak lehetnek önök, uraim, hogy habár az elnnökök kinevezésének joga a korona számára van is fentartva, ha a magyarok a birodalmi tanácsba belépnek, bizonyosan az ő körükből fog az elnökök közül egyik kineveztetni. , Mily it maradt ezek után a kormány számára fenn? Még egy jen kijelölve, éspedig a szíriai követ által, t. i. az, miszerint a magyar kérdés ne kisszerűen, hanem emelkedettségben tárgyaltassék. Immár meg kell vallanom, miszerint e tekintetben is némileg eltérő nézetben vagyok. Igen szép dolgok az úgynevezett mentő tények; igen szép dolog, ha lehetséges, valamely lépés által egy percz alatt nagy eredményeket vívni ki. Irigylem a barezosokat, kiknek meg van adva, hogy ezt teljesítsék.. Egy üteget végre T"B “Cnr «I»Wr lolivji« V unuij ogji coettdl egy nap alatt megnyerni, de viyjpj» el lehetne-e ezen eredményt érni, ha csak pillanati föllendülés foglal a csapatok közt helyet? Alig hiszem. Még egy vezér sem nyert csatát, melyet elő nem készített. Azáltal készítette azt elő, hogy előbb a hadsereget hadképessé fejtette ki, hogy a megfelelő szellemet oltotta belé, s hogy hadmiveleteit oly módon rendezte, miszerint döntő percben a hadsereg teljesen s lehetőleg számosan keze ügyében álljon, akkor nyert aztán csatát. Mi — fájdalom ! — hasonló gyors és fényes győzelmekre nem számíthatunk. Nekünk, kiknek azon feladat jutott, az állam ügyeit, talán némi eredménynyel is vezetni, nekünk feladatunk, megfontolva, de nyugodtan hatni, hogy végre eredményhez jussunk, s ezen feladatról öntudattal bírunk. Önmegtagadás kell, ámde ez szükséges s egyedül általa érhető el a czél. Mi tehát azt hiszszük, miszerint a magyar kérdés nem gyors föllendülésben oldathatik meg, hanem hogy csak akkor érezhetik el vele a czél, ha nyugodtan s előkészítve tárgyaltatik. Hogy ezen előkészületeket megtettük, erre nézve, uraim! teljes megnyugvásunk van. Milyenek voltak Magyarországban 1862-ben az állapotok? Midőn az 1860-dik év s vele az ocob. diploma megjelent, a magyarok tettleg sok dolgot életbe léptettek, melyek az oct. diplomával nyílt ellenmondásban voltak; az oct. diploma s az azt kísérő szabályzatok azon vezérelvet mondák ki, hogy az egész eddigi törvénykezéss közigazgatásnak Magyarországban mindaddig fen kell állania, míg törvényhozási után változás nem következik be. Megtörtént-e ez most? Fájdalom nem. Oly mozgalomban, mely talán megbocsátható, de mely bizonyosan nem minden következményeiben igazolható, egyszerre halomra döntötték, ami évek óta fenállt, anélkül, hogy, mint rendesen minden felforgatásnál történni szokott, annak helyébe jobbat tettek volna. Épen nem sújtja tehát a kormány hatályát, — hanem azon elhamarkodás és sietség következése, melyivel Magyarországban eljártak, — ha mindazt, ami rendezett állapotokra nézve szükséges, hosszú ideig nélkülözték az országban, és ha ez, ily állapotok következményei alatt vérzik. Mi volt tehát a kormány feladata, midőn kénytelen volt az 1861-diki országgyűlést bezárni ? Kettős : a kedélyek lecsillapítását, valamint azt lassankint előkészíteni, hogy annak szükségérzete terjedjen el a kedélyekben, miszerint csak Austriávali összetartozás által lehet Magyarország javáról gondoskodni; a második feladat pedig , hogy a közigazgatás minden részében rendezett állapotok idéztessenek elő. Ez utóbbi sem volt oly könnyű, amint talán gondolhatják, mert oly felizgatott és szenvedélyekkel elárasztott országban igen nehéz oly férfiakat találni, akik hajlandók a víz ellen úszni, s akik e szerint készek a kormány részére állni, amely rendezett állapotok iránt gondoskodik. Mindez időbe került. A kedélyek kijózanítása nem az államrendszabályok tárgya; nem kevés hét, hónap, hanem évek múlva következik az be. Én úgy hiszem, a kormány nyugodtan mondhatja, miszerint Magyarországban ez időszerint a kedélyek jelentékenyen megváltozott hangulata lépett elő, és hogy ezen kijózanodás s a viszonyok nyugodtabb tekintetbevétele lehetővé teendi a magyar országgyűlésnek bizonyára nem távol eső időben leendő összehívását. Minő legyen azonban tulajdonképen a teendő az összehívandó országgyűlésnél ? A szónokok eziránt is egészen ellenmondólag és épen nem világosan nyilatkoztak. — Több oldalról azt állították: a kormány teendője igen egyszerű; egyébre nincs szükség, mint a királyi propositsokkal az alkotmányt előterjeszteni , az országgyűlést felszólítani, hogy azt ismerje el és a kivitelben a választásokhoz fogni. — A kormány szerencsés volt Erdély nagyfejedelemségben ezen eredményt elérni és e fölött örvend; ám épen ezen eredmény csakis a kormányközegek hosszas, kitartó, következetes fáradozásainak gyümölcse volt. De ha — mondják— ezen elfogadás nem következik be, a kormány megtette a magáét, ez esetben egész Európa előtt kinyilatkoztathatja, miszerint kisérletet ten, hogy Magyarországot az alkotmány elfogadására bírja és ha az alkotmány nem fogadtatik-el, az államszükségesség — mint mondják — legfőbb parancsal lép elő. Igen uraim! ez álláspontot nem kell többé elfoglalnunk, azt már 1861-ben mint forma szerint helyest jelöltük ki. Az úgynevezett eljátszás (verwirkung) és konzumacionális elmélet, már mint az octoberi diplomából folyó állíttatott fel a kormány által; de ez mindemellett nem titkolja, el maga előtt, hogy azzal, ha egész Európa irányában kijelentjük is, mikép a magyarok visszautasították az alkotmányt, a magyar kérdés még nincs megoldva. Akkor talán szükséges lesz, hogy az ország contúmachoztassék, ha minden kísérlet meghiúsul, a magyar kérdés legközelebbi és sajátképi megoldását a cs. kormány ezen eljárásban nem ismeri föl, mivel az Magyarországot nem contumaciálni, hanem kibékitni akarja, s azt eszközölni ki, hogy a magyarok örömmel s jó kedvvel fogadják el a birodalmi alkotmányt, s ezen gyűlésben elfoglalják helyüket. Csak akkor lesz teljesen lehetséges ezen gyűlés üdvös működése, csak akkor fogott a birodalmi alkotmány valósággá lenni. — Azért a kormány fáradozása oda van s lesz irányozva, ha a magyar országgyűlés összegyűlve lesz, hogy annak alkalom adassék, legőszintébben nyilatkozni az alkotmányról, s azon óhajtásokat nyilvánítani, miknek— az ő nézete szerint, — létesíttetniök kell, hogy az alkotmány elfogadtassák. A cs. kormány — ezt mondhatom, már most is el van tökélve, ezen irányban a magyar országgyűlésnek a tárgyalás legszélesebb mezejét engedni. Az nyugodtan engedendő meg annak, ezen oly fontos alkotmánykérdést minden irányban megvitatni, az abból, ha ezen alkotmánykérdés eleinte a kormányra nézve ellenséges módon vitattatnék is, épen nem nem veend alkalmat arra, hogy azon tárgyalás ellen az országgyűlésnek idő előtti bezárása által lépjen föl, a míg a korona iránti üledék határai meg nem sértetnek, az megengedendő, hogy a kérdés a magyar országgyűlés részéről a legtüzetesebben tárgyaltassék, s örülni fog rajta, ha bizonyos óhajtások formuláztatnak a magyar országgyűlés részéről, mely óhajtások az alkotmány lényegének változtatása nélkül a cs. kormánynak lehetővé teszik, ezen óhajtásokat elfogadni, s kezdeményi jogánál fogva a birodalmi tanácsot arra kérni föl, hogy azon indítványok további tárgyalásába bocsátkozzék, mivel a cs. kormány ragaszkodik azon eszmes elvhez, hogy az alkotmány átvizsgálása csupán alkotmányos úton történhetik, s e szerint csak a korona által, a bíród, tanácscsal egyetértőleg. Mi tehát uraim , nem ingadozunk elhatározásunkban, folytonosan, ernyedetlenül, bárha talán csendben mindazon akadályokat elhárítani, melyek a magyar országgyűlés egybehívását jelenleg még késleltetik. Mi úgy véljük, hogy az ügy javára fog vezetni, ha, mihelyt csak lehetséges, a magyar országgyűlés egybehivatik. De mi nem akarjuk összehívni, hogy gyümölcstelen tevékenységet fejtsen ki; mi csak úgy akarjuk összehívni, hogy tulajdonképeni föladatának megfeleljen s ez értelemben buzgalmunk semmi módon nem fog lankadni. Miután maga Kaiserfeld követ úr részéről indítvány történt, mely az országgyűlés egybehivása időpontját a koronára bízza, — miután ezen indítvány maga is constatkrozni akarja a korona sérthetetlen jogát , az országgyűlést belátása szerint egybehívni, ez irányban a kormány részéről tovább semmi megjegyzendőm nincsen, különben kénytelen lettem volna a korona jogát óvni, hogy csupán őt illeti, a pillanatot, melyben az országgyűlés egybehívandó, fontolóra venni. Ezen tárgyról tehát továbbá semmi mondandóm nincs. Én őszintén kijelöltem az álláspontot, melyet a kormány a magyar kérdésben elfoglal. Mi tökéletesen megvagyunk győződve, hogy az út, melyen járunk, ha nem is zajos, czélhoz vezet. A többi leginkább az események menetében s mindenekfelett annak kezében van, a ki a népek végzeteit intézi, és a ki egyedül határoz a jövendőről. (Élénk tetszés). Végre felkel Giskra, mint a felirati bizottmány előadója, s szintén Kaiserfeld indítványa mellett nyilatkozván, kijelenti a bizottmány azon nézetét, hogy a magyar országgyűlés egybehivása sürgős szükség. — Magyar- és Horvátországnak joga van ügyeit saját országgyűlései által rendezve láthatni. — Ama zajtalan munkásságtól, mely három éven át gyümölcslélén maradt, az várható, hogy még sokáig tarthatna, s éppen ezért akarja a képviselőház hangsúlyozni, hogy vajha ezen idő valahára már véget érte legyen ! A pesti országgyűlés panaszai e három év miatt fennen hallhatók leendőnek ! Következett a szavazás. A felirat 4-, 5-, s 6-dik szakasza csaknem egyhangúlag fogadtatott el. A hetedik szakasz Kaiserfeld módosítványával nagy szótöbbséget nyert. A biztosítási díjak alapja. A biztosítótársulatok nálunk mindinkább nagyobb népszerűségnek örvendenek. Bizonyítja ezt azon körülmény, hogy rövid év leforgása alatt 3 új biztosítótársulat keletkezett, melyek már vagy megalakultak s működnek is, mint a „Hungária®, Victoria®, vagy alakulóban van, mint a „Pesti biztosító-társaság.” E mozgalom mindenesetre örvendetes tünemény, mert a biztosító-társulatok is mindnyájan a „társulati