Sürgöny, 1865. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1865-01-29 / 24. szám

által a borszesz-fogyasztás­i termelés különben is te­temes emelkedést szenvedett. Simonowicz a többségi indítványokat pár­tolja.­­igyekszik kimutatni, hogy a jelenlegi termelési adó a termelőket sokkal jobban terheli, mint az előbbi ezefre-adó és hogy ennélfogva az adóleengedés tökélete­sen igazolva van. Mend a követ úgy van meggyőződve, hogy némely adónál, a viszonyok különbözését tekintve, melyek alatt a különböző vidékek termelnek, bajos a helyes mértéket eltalálni. A pálinka-termelésnél a ke­leti és nyugati tartományok viszonyai mind a föld­iparra, mind a szállítási viszonyokra nézve oly külön­bözők, hogy ő szivesen hozzájárult volna bármely tör­vényhez, mely e differentiákat számba veendette. Me­zei gazdák nyilatkozataira támaszkodva a szónok azt mondja,­­ hogy az adótétel egyátalában nem ma­gas, és kimutatja, hogy az adó alábbszállítása se nem szükséges, se nem czélszerű. Mind a többség, mind a kisebbség indítványa ellen nyilatkozik. Riese-Stallburg Simonovicz nyilatkozata ellen fordul, a czefre-adó javára s csupán csak a vas­úti árszabályzat reductiójában, s a kivitelnék­ adó-visz­­szapótlás emelésében találja a szeszipar emelésének egyedüli eszközeit Skene még egyszer összefoglalja a kisebbségi votum javára, s a többségi votum ellen felhozott érve­ket, s a kisebbségi indítvány elfogadását ajánlja. K­i­n­s­k­y Keresztély azt mondja, hogy csak örülni lehet azon, mikép Austria valami kivitelképest tud túltermelni, de valakinek lennie kell, a­ki a kelen­­dőségi forrásokról gondoskodik, s ez a kereskedelmi ministerum. Reméli, hogy a keresk.­ministérium által már megindított vaspályás vizsgálat szerencsés ered­ményekre vezetend, s végül mint termelő lemond az adóleengedésről az állampénzügyek javára. P­­­e­t­e­r pénzügyminiszer: A lényeges változ­tatás, mely a mai bizottmányi jelentésben és a kisebb­ség véleményében az előbbeni bizottmányi javaslattal szemben előtűnik, a kiviteli kárpótlás ajánlá­sából áll; ez azonban semmiesetre sem a már megfize­tett adó oly módoni visszaszolgáltatása, mint ez a czu­­kor­adónál előfordul, a­hol azon okból, mert az eddigi visszaszolgáltatási összeg a fizetett adó egész mennyi­ségének nem felelt meg, magasabb kártalanítás ha­gyatott helyben,­­­ miután ezen javaslatokból azon tö­rekvés tűnik ki világosan, hogy több adassék, mint a­mennyire az adó rúg. Több tényezőt, melyek a kivi­telre gátlólag hatnak, ki akartak egyenlíteni, és azáltal eltávolítani, hogy több fizettetik kiviteli kártalanítás, mint a­mennyi fogyasztási adóban valósággal fizette­tett. Ez a pénzügyi tudomány által megtámadt mester­séges kiviteli díj rendszerére vezet át. Azon államok­ban, melyekben az adóvisszafizetések különböző czí­­mek alatt divatoznak, elvül tartatik fenn, hogy a tör­vényes használati beadványnál több nem fizettetik vissza. Ezen javaslat még azon veszélynek is kitesz, hogy meg nem adóztatott borszesz még díjt nyerhet, és hogy eszerint oly összegek téríttetnek meg, a­melyek be sem fizettettek. Ezután constatálja a miniszer, hogy a termény­adó életbeléptetése óta több fizettetik, mint a czefre­­térfogat tartama alatt, és ezt különösen M­e­n­d­e el­lenében hozza fel, a­ki azt állíta, hogy az adóleszállítás által a pálinkafőzést minden más szeszes italhoz képest aránytalan kedvezésben részesítendik. Más szeszes italoknál nem növekedett annyira az adó, mint a pá­linkánál a terményadó által, minek folytán több pálinka­főzőé, főleg a birodalom nyugati részében, a pénzügy és gazdászat kárára meg is szüntette vagy legalább kor­látolta üzletét. Pénzügyminiszer úr azután így folytatta. Meg lön jegyezve, hogy az adóleszállítás jótéte­ménye csak a nagyobb szeszfőzdékre szorítkozandik, mivel csak ezek vannak oly korban, hogy a kormány­tervezet föltételét teljesíthessék. Erre azt válaszolom, hogy azon szeszfőzdék, melyek havonkint 21 napig égetnek, mindig a mezőgazdászatiakhoz számitvák s még koránsem úgynevezett gyárszerü iparégetők. De az egészen kis égetők, melyekről Mende úr emlékezett, más előnyökben részesülnek. A birodalom egy nagy részében az adófizetés a kisebb szeszégetőknél kiegye­zés útján divatozik, péld. ha nem csalódom, egész Ti­rolban nincs mértékelő (Messapparat) és a pálinkaadó ott kiegyezés útján fizettetik. Ugyanez történik Erdély­ben és Magyarország nagy részében. A kormánynak azonban előterjesztésében bizo­nyos cautelákat és ellenőri szabályokat kell­ felállíta­ni, hogy a visszaéléseket több biztossággal és ered­ménynyel gátolhassa meg, s ekkép azt, a­mit az illeték­­leszállítás által vesztett volna, ismét kiegyenlítse. Hogy egyébiránt épen az idei esztendő adott al­kalmat, a pálinkaadó leszállításával kilépni, természe­tes, mert az aratási eredmény a termelt nyers termékek nagy mennyisége volt, ellenben sok nyers­anyagnál a minőség rész, mely csak pálinkaégetés által értékesít­hető, különben egészen értéktelen maradt és semmi más czélra nem lett volna használható. Tehát épen ezen év concret viszonyai által igazolva volt az adó mérsék­lése. Egy oldalról azon megjegyzés létetett, hogy a ter­mékadó behozatala óta Ausztriában a kivitel hátrama­radt, mivel az új adó­nem által Poroszország irányában hátrányba jöttünk. Azonban ezen megjegyzés nem áll. Mert az előttünk fekvő kimutatások szerint a kivitel Austriában nem ment visszafelé, mióta a czefreadó be­hozatott, ellenkezőleg az utolsó 1864-es év az előbbi évekhez képest a kivitelnek tetemes emelkedését mu­tatja fel, a­midőn az erjedzési térfogat megadóztatása fennállt. Végre áttérvén a kisebbség javaslatára, azt találja, hogy ma két vélemény áll egymással szemben. Az egyik fél azt mondja, túltermelés forog fenn és azért semmit sem kell tenni, a­mi ezt még emelné; a másik a kormány föltevését osztja. A kisebbség véleménye el­lentétben áll a kormányjavaslattal, az pedig követke­zetesen meg nem egyeztethető, hogy mindkét vélemény egy törvényjavaslatban egyesíttessék, mert azok ellen­kező nézetből indulnak ki. Dr. D­­­e 11 előadó zárszava után a részletes vitához fognak. A kisebbség indítványa : „A kor­­mmányi előterjesztés vitatásába nem bocsátkozni,“ legelébb bocsáttatik szavazás alá és elfogadtatik, mire a kisebbség javaslata jó szavazás alá. T a s­c­h e­k azon módosítványt állítja fel, hogy a törvény tartama egy év helyett csak 1865. dec. vé­géig állapíttassák meg. Hopfen indítványt tesz, hogy a tartam 1866. junius végéig határoztassék, miután szükséges, hogy a fölemelt adómegtérítés legalább egy termelési évre le­gyen biztosítva. Skene mint előadó Taschek módosítványa el­len nyilatkozik, mire a czikkely Hopfen módosítványá­­val fogadtatik el. A törvényjavaslat többi czikkei is (a törvény 30 nappal a kihirdetés után lép életbe, ennek végrehajtásával a pénzügyminiszer van megbízva) vita nélkül fogadtatnak el. A ház a harmadik olvasás eszközlését határozza el, mire a törvény határozattá emeltetik. A­ birodalmi fogyasztási adónemekről. I. Most, midőn a birodalmi tanácsban nem sokára szőnyegre kerülend a különböző adónemek meg­határozása, igen érdekes tudni, hogy ezek közt külö­nösen az indirect s jelesül a fogyasztási adónemek mennyire rúgnak évenként, még­pedig azon okból, mert ezek először aránylag legnagyobb részét teszik a közadónak, de másodszor az is nagyon érdekes reánk nézve, hogy ez adóösszegben az egyes országok és tartományok minő arányban részesülnek, miután valamely ország megadóztatását a kétféle adónemnek, úgymint: az egyenes és az indirect adók összesítéséből ítélhetjük meg valódilag. Lássuk tehát egyenként a fogyasztási adóneme­ket, és pedig először a pálinka-és szeszadót. A pálinka- és szeszadó 1863-ban 17,630,400 ftra tétetett az egész birodalomban. Már 1864-ben a jöve­delem 14,166,942 ftra olvadt le. E folyó évre maga a finánczministerium 16,868,800 forint jövedelmet indit­­ványoz a költségvetésbe felvétetni, miből azonban a bi­rodalmi tanács fináncz-választmánya 868,800 forintot le akar vonni. Hogy a pálinka- és szeszadó 1864-ben keveseb­bet hozott be mint 1863-ban, ez általánosan a magas adóztatási kulcsnak tulajdoníttatik. Ezt maga a fináncz­­ministerium szintén elismervén, önként indítványozá a pálinka- és szeszadó leszállítását, s reméli, hogy e leszállítás körülbelül 2,700,000 forinttal több jövedel­met eredményez. 1863-ban a különböző országok és tartományok következő összegekkel járultak a pálinka- és szesz­adóhoz , 17,630,400 forinttal. E részletezésből látható, hogy a népességhez arát­ylag legtöbb pálinka fogyasztatik el azon orszá­gokban és tartományokban, hol a bortermesztés nincs divatban, így Galiczia csak felét bírja Magyarország népességének, mégis kétharmadát fogyasztja el azon pálinkamennyiségnek, mi Magyarországban megadóz­­tatik. Tehát Galiczia aránylag a legnagyobb pálinka­fogyasztó ország, mert itt csaknem minden egyénre esik éven át 1 forint pálinkaadó, s vele e tekintetben csak Szilézia mérkőzik, hol a szőlőmivelés szintén nem divatos. Ez általános szabály alól azonban Erdély kivé­telt tesz, mert daczára annak, hogy itt a bortermesztés és fogyasztás meglehetősen elterjedt, mégi3 pálinkából csaknem annyit elfogyaszt, mint a bort nem termesztő s keveset is fogyasztó Galiczia. És ez aránytalanság annyival kedvezőtlenebb, mivel köztudomásra Erdély­ben a magyarok és szászok inkább borfogyasztók s igy a pálinkafogyasztás főleg a románokra marad, kik 70-ed részét teszik az összes népességnek. A fentebbi szabály alól Felső-Austria is kivételt képez, csakhogy megfordított értelemben, azaz da­czára annak, hogy bort nem termeszt, mégis kevés pá­linkát fogyaszt, mert itt közel 800,000 egyén csupán 60,000 forinttal járult a pálinkaadóhoz. Ellenben, hogy e hiányt a sörivásnál bőven kipótolta, azt alább meglá­­tandjuk. Külföld. ANGOLORSZÁG. Mint a „Pariésiak London­ból jelentik, legközelebb két újabb pánczélos­ hajó épí­tése kezdetett meg Davenport-­s Chatham-ben. Ezen hadihajók kiegészítik azok sorozatát, melyeknek épí­tése a múlt ülésszakban szavaztatott meg. A kormány azért ragaszkodott ahhoz, hogy mindezen hajók építése még a legközelebbi ülésszak előtt megkezdessék, mi­vel újabb hiteleket szándékozik kérni, a pánczélos­ ha­­jók összes számának 36-ra emelése végett. Továbbá a spitheadi erődítmények kiegészítése végett legköze­lebb két belső tengeri erőd építése határoztatott el, egy, a hadügyminister által kinevezett külön­bizottmány által. Az „Observer“ megc­áfolja azon elterjedt hírt, mintha az angol kormány, a déli confoederatiót elis­merni szándékozván, újabb csapatokat küldene C­a­­n­a­d­á­b­a , az éjszakiak részérőli ellenségeskedések esetére. Milne­r­ G­i­b­s­o­n minister f. hó 24-kén egy, ashtoni választói előtt tartott beszédében így nyilat­kozott : „Angolország a többi nemzetektől megvárja a viszonosságot, saját szabad­kereskedési politikájáért. Egy nagy haladás már­is létesült. Azt C o b d e n-nek lehet köszönni, ki Francziaországban széttöré a tiltó vámrendszert. Francziaország, a siker által fölbátorít­­tatva, jelenleg azon megszorítások alóli fölszabadulásra gondol, miket saját hajózási törvényei foglalnak ma­gukban.“ Erre a szónok még a parliamenti reform, s az amerikai ügybe be nem avatkozás mellett beszélt. FRANCZIAORSZÁG. A „Franco“ szerint a ka­matláb tárgyábani vizsgálat már be van végezve, s leg­közelebb közzé fognak tétetni az e tárgyban tartatott ülésekről a jelentések. A kamatláb ezen kérdése külö­nös fontossággal bír a földmivelést s ipart űző me­gyékre nézve, s úgy látszik, hogy a Francziaország központjában gyűjtött véleményzések különösen köny­­nyíthetik annak megoldását. A bankok rendszerére vonatkozó vizsgálat kar­öltve halad a kamatláb iránti vizsgálattal, s az egyik­nek eredménye világot vetend a másikra. Az előbbire vonatkozólag a „France“ tudni hiszi, hogy a tárgya­landó kérdések, s az összegyűjtendő véleményzések programmja már teljesen készen van, s hogy a bizott­mány már m­egkezdé az eléje kiszabott nyomozások eszközlését. A lapok újólag 3 oly püspöki levelet közölnek, melyek a cultusministerhez intéztettek, t. i. az autuni püspök, az albi-i kinevezett érsek, s a meauxi püspök leveleit. Az autuni püspök — miután az egyház szabad­ságát véve igénybe — levelét ama nyilatkozatnak kö­vetkező kivonatával végzi, melyet Rómában, két év előtt több mint 50 franczia püspök írt alá : „Mi, mint pásztorok, az egyház fölött őrködünk, mint polgárok, a jogosságban keressük honunk javát; mi se a pász­tori, se a polgári kötelességeket nem akarjuk el­­árulni.“ Az albi-i kinevezett érsek illedelmes s mérsék­let modorban az organikus czikkek azon intézkedésé­nek módosítását kívánja, melyet a cultusminister alkal­mazandónak hitt, mely intézkedést­­ ellenkezőnek tart korszakunk általános szellemével. „El kell ismerni“ — úgymond — „hogy se az egyház, se az állam nem nyernek semmit is ezen viszályokban. Mindkettőnek ártalmára van mindaz, mi a lelkiismereteket meghábo­­rítja s nyugtalanítja.“ A meauxi püspök — több tiszttársával együtt — fájlalja azon ellentétet, mely a lapoknak adott szabad­ság, s a püspökökhöz intézett tilalom közt létezik. A „France“ szerint Belgium s Francziaország közt alkudozások kezdettek meg, egy újabb postaügyi szer­ződés megkötése iránt. F­a­s­s­i­e­u­x főigazgató e czélból Párisban mulat. B­e­t­h­m­o­n­t-nak La Rochell-ben nyert válasz­tási győzelme bizonyos sensatiót gerjesztett a hivata­los körökben. Lecere, a kormányt jelölt, s ten­gerészeti minister, Chasseloup-Lauba­t-nak Magyarország . . . 6,010,000 forinttal Galiczia......... 4,030,000 „ Csehország .... 2,380,000 „ Erdély ország . . . 1,640,000 „ Morvaország . . . 1,280,000 „ Alsó-Austria . . . 680,000 „ Szilézia......... 620,000 „ Bukovina . . . . 476,000 „ Stájerország . . . 126,000 „ Horvátország . . . 120,000 „ Lombard-Velencze . 64,200 „ Felsö-Austria . . 60,000 r Karinthia .... 54,000 „ Tirol.............. 41,000 „ Tengerpart . . . . 25,700 „ Krajna......... 15,5C0 Salzburg .... 8,000 „ hirt, mintha a nemzeti szinház igazgatósága Carina Anna kisasszonyt a jövő évre elbocsátani szándékoz­nék. A t. művésznő a jövő szinházi évre még szerződve van, hogy pedig azon idő elteltével sem szándéka az igazgatóságnak a t. kisasszonyt elbocsátani, bizonyítja azon gondoskodása, mely szerint már most megkezdé az alkudozást, melynek folytán a t. művésznőt az inté­zet számára ismét több évre megnyerni reméli. Pest, január 28-án 1865. Cs­ep­r­egi Lajos, titkár. — A budai levesosztó intézet javára folytatólag következő adományok folytak be: Funk Károly 2 ft, Pusztovnik Mátyás 50 kr, Tinky 1 ft, Petz Kajetan 50 kr, Malvay Borbála 30 kr, Christin Endre 1 ft, Szauer 40 kr, Reich 30 kr, egy ismeretlen 30 kr, Rath 1 ft, Weisz Bernát 1 ft, Rath Kár. 2 ft, Kara­­gyorgyevits Persida herczegnő 10 ft, Zitterbarth 50 kr, Mihalkovits János 1 ft, Schernhoffer 1 ft, Jakab István 1 ft, b. Zedlitz 60 kr, Kalchbrunner Magdolna 1 ft, Haussman Anna 1 ft, b. Baldacsi Antal 25 ft, Vukovini József 1 ft, Schmidt János 1 ft, Kolasevits 1 ft, Thoma János 1 ft W­unseher 50 kr, Grölich Ádám 50 kr, Hart­­lig Mór 50 kr, Jalics 1 ft, dr. Feszti 1 ft, Bethleny 1 ft, özvegy Wolf F. M. 1 ft, Dobbler János 1 ft, Iványi La­jos 50 kr, T­ilko 1 ft, Korn János 1 ft, Kramplin 1 ft, Polák Sándor 50, Weiss 40 kr, Egger 40 kr, Kosztá­­rovits 1 ft, Schleich 1 ft, Biscara Borbála 1 ft, gróf Győry László 5 ft, Heindl Károly 1 ft, Krászonyi Jó­zsef 2 ft, Rózsa Lajos 2 ft, Blum 1 ft, Molterer 1 ft Gálffy Gy. 1 ft, Tóth Louise 1 ft, Weniger F. 2 ft, F. K. . 1 ft, Teasdale TV. 3 ft, Hellmer J. 1 ft, Gretschl E. 1 ft, V. A. 60 kt, Szalay István 2 ft, Nagy Ágoston 2 ft, Egerer József 1 ft, Heinrich Ferencz 2 ft, A. R. 2 ft, Tóth Antal 1 ft, özvegy Wielander 1 ft, Werner 1 ft, Hofhauser 1 ft, Faith Alajos 1 ft, Légrádi 1 ft, Pellet József 3 ft, Rédly István 50 kr, Kelmenfyné 1 ft, Abel Márton 2 ft, Kuhn Fanny 1 ft, Till Sándor 1 ft, Repich Vinc­e 55 kr, Leuthner Teréz 1 ft, Moser Ágnes 2 ft, Adler Anna 1 ft, Hetzer József 30 kr, Könyves Károly 1 ft, Derlik József 1 ft, Szepesy X. Ferencz 50 kr, Mayer Ferencz 1 ft, Ruisz Hermina 1 ft, Keigl Antal 1 ft, Hesz János 1 ft, Stauffer 1 ft, Hofecker Ferencz 1 ft, Hengl Bálint 1 ft, Fritsch Vilmos 1 ft, Baumgartner Louis 3 ft. * íróink és művészeink Pesten testületileg egy tár­sas­ bált készülnek rendezni. Helyiségül, mint halljuk, az Európa terme van kijelölve s a bál napja valószinü­­leg febr. 22-e leend. Háziasszonyul Jókainé asszonyt készülnek fölkérni s bálgazdául valószínűleg a divi­­sum imperium szempontjából egyik veterán írónk fog felszólíttatni. * Hamburg ezeréves jubilaeumot fog ülni feb­ruár 3-án, t. i. a sz.­ Anscham­us halála napjának ez­redik évfordulóján. Ő hozta be a kereszténységet Ham­burgba, s volt egyszersmind e város első érseke. Mind a katholikusok, mind a protestánsok meg fogják hát­­ ünnepelni e napot úgy az egyházakban, mint az isko­lákban. (B. H.) * A képzőművészeti társulat jelmez­báljára mind a rendezőség, mind a közönség nagyban készül, úgy hogy e tánczvigalom bizonyosan mind fény, mind rész­vét tekintetében egyike lesz e saison legemlékezetre­­méltóbb báljainak. * Minap kérdőjellel fejeztük ki kételyünket, hogy a folyó hó 19 kén estre Kecskeméten észlelt földrengés három perczig tartott volna, s ime a Sz. H. igazolja kételyünket, megjegyezvén, hogy a földrengés egy pár másod­perczig tartott; említésre méltó körülménynek tartja azonban, hogy a kutakban a víz több mint egy ölnyivel dagadt. * Z­i­m­a­y László fiatal zeneszerzőnket — írja a „Z. L.“ — a napokban azon hízelgő kitüntetés érte Szt. Pétervárról, hogy egy magát meg nem neve­zett benne értékes íróasztali himzeménynyel lepte meg, emlékéül azon élvezetes óráknak, melyeket neki magyar dalai szereztek. * Halálozások. Mérey, 1861-ben Somogy - megye volt alispánja, Pécsett meghalt. Molnár Pál, ki 1849-ben a „Szegedi hírlapot“ szerkesztette, utóbbi időben pedig Esztergom egyik legkeresettebb ügyvéde volt — ugyanott f. hó 22-én elhalt. Budán a köztisz­teletben álló polgár II­­­k­i­s­s Vincze törvényszéki ülnök halálozott el f. hó 26-kán életkora 64-ik évé­ben. Temetése tegnap d. u. 3 órakor ment végbe. Bé­ke hamvaikra! * Az elhunyt jeles szerb költő Vuk Stefanovics Karadzics hátrahagyott művei kiadása érdekében, nem­különben gyámolítást igénylő özvegye segélyezésére nemzeti alaírás indítványoztatott. A melegen írt fel­szólításnak mindjárt kezdetben oly szép sikere volt, hogy Vuk Karadzics műveinek kiadása azonnal mun­kába vétethetett. * Gerster és Frey pesti építészek az al-duna­soron építendő nagyszerű árucsarnokhoz tervet készí­tettek. E terv szerint a redout-tér éjszaki és déli olda­láig nyílnék a két hosszú árucsarnok oszlopos homlok­zata. A felső csarnok hossza 88 öl, az alsóé 115 öl lenne. Az épület kétemeletes, s az emeletekben lakosz­tályokat, földszint kétoldalt boltokat, s illetőleg féleme­­letű műhelyeket foglalna magában, földszint körből 15 és ölnyi szélességű, üveggel fedett csarnok futna vé­gig az egész épület hosszán, oldalt kijáratokkal, a fel­sőn a Wurm-utcza felé, az alsón a kis­ hidutcza és régi posta-utcza torkolatain kiind a középen is. E két csar­nok teljesen megfelelne hivatásánál fogva a kereskedel­mi rakpart szomszédságának, míg másfelől díszes épü­letsorral ériitné a dunapartot. * A molnár-utcza egyik házát — írja a „P. N.“ — minap csak a jó szerencse mente meg attól, hogy a légszesz szét ne robbantsa, mint a múlt évben a váczi­­úton.­­ A ház korábbi tulajdonosa ugyanis a csöveket nem a rendes utón vezettetve be, midőn most a cseléd a falba szeget vert, a szeggel a légszesz-csövet meglyu­kasztotta, azonban még elég korán észre vehették a kitolult gáz illatát arra, hogy a veszélynek elejét ve­gyék. — Szolgáljon ez eset átalános figyelmeztetésül. * Egy idő-szemlész Egerből ily prognosticont állít össze: Régi közmondás: „ha fénylik vagy csurog Vincze, megtelik a pincze.“ Ma Vincze napja van, ez jutott eszembe, mert kissé fénylett is, azonban délután szomorúra változott az idő. Ez nem jó jel, gondolom , előkerestem régi százesztendős kalendáriumomat, várjon mit mond reá? Nem vagyok ugyan föltétlen híve a naptáraknak, de miután a százéves naptár megjegyzé­seiről azt hiszem, hogy azok százados tapasztalásokon alapulnak, a régibb korban pedig az időjárásra sokkal jobban figyeltek némely emberek mint a mostani hi­tetlen és könnyelmű világban, és magam is e tekintet­ben nem keveset tapasztalván, azon meggyőződésre ju­tottam, hogy lehet valami a dologban. A jelen évben uralkodó planéta a Merkur. Ezek az esztendők többnyire szárazságra, hidegre hajlandók, azért is nagyon ritkán várhatunk ezen esz­tendők lefolyása alatt termékeny időket. Tavaszi vetés. Minden bő termésre mutat, kivált az árpa jó fizető lesz. A zabot, lencsét, borsót se na­gyon nedves, se nagyon sáros földbe nem kell vetni; mind a len, mind a kender jó, a kender ugyan apró marad­, őszi vetés. Ha a múlt esztendőben nagyon forró nyár volt, úgy az idén a búza s rozs többnyire szalmá­val fizet; ellenben, ha nedves volt a nyár, mind a búza, mind a rozs jó fizető lesz. A búza- és rozsvirágzás rész termésre mutat. Gyümölcs. Némely helyeken sok, némelyeken kevés, némelyeken pedig semmi sem terem.­­ Szőlő. Víg­szüretet nem igen várhatunk; ha szin­­tén tavaszszal jól állanak is a szőlők, ritkán úszsza meg. E jóslat nem igen kedvező, majd meglássuk, igaza lesz-e? Azonban, ha visszaemlékezünk az 1830, 1837, 1844, 1851 és 1858-ik évekre, tán már előre is adhatunk neki hitelt, főleg mi szőlősgazdák, kik ta­pasztaltuk azt, hogy az érdeklett években vig, azaz bő szüretünk sohasem, jó borunk is csak 1830. és 1858-ban volt, de ez is fanyar volt a nagy szárazságtól és jóságát tán az akkori nagy üstökösnek róhatjuk fel. Mint volt ez években a gabnatermés, nem emlékszem, mindenesetre jó lesz tán kissé gazdálkodni, s a bort, búzát nem kell elpocsékolni. Ha ezt tesz­­szük, úgy alkalmasint bekövetkezik majd, hogy Mer­kur, azaz: az üzérek, kereskedők fognak rajtunk uralkodni. ALapforgalom. A Buda-Pesten folyó 1865 év első negyedében megjelenő időszaki nyomtatvá­nyokra nézve következő érdekes adatokat közölhetjük: Az időszaki nyomtatványok száma 65-re megy, melyek összesen 69519 példányban nyomatnak, mig a múlt negyedben a példányok száma 57 időszaki lapnál csak 64740-re ment; a jelen évnegyedben tudniillik a pél-­­dányok száma 29 lapnál 5624. példánynyal szaporodott, mig másrészt 13 lapnál 2310. példánynyal fogyott. A múlt évnegyedben két lap megszűnt, t. i. a „Fata Mor­gana“ s a „Hölgyfutár“. 10 új lap meg keletkezett, melyek között 7 újonnan engedélyeztetett, u. m­.: a „F­ü t­e s B a g o­l­y„Hazánk és K­ü­l­f­öl­d“, „M­a­­gyar Gyorsíró“, „National Herrn-Mode­­lourier“, „Nemzeti férfidivat-közlöny“, „Pesti Bazár“ és a „Volksgärtner“ (A Nép-’ kertész német kiadása), a már korábban megszűnt lap pedig ismét megjelenik, t. i. a „Fata Morgana“, „Ka­lauz“ és „Skolska-List“.— A most fenálló lapok közül 44 magyar, 16 német, 3 román,­­ tót s 1 szerb nyelven szerkesztetik. — A napilapok osztályába 11 tartozik, a többiek heti- vagy havilapok. Tartalomra nézve van közöttük 13 politikai-, 13 szépirodalmi-, 15 szak-, 7 nép-,4 egyházi-, 6 divat-, 5 élet-lap s 2 ifjúsági folyóirat. E lapok a következő nyomdákban nyomatnak : A m. k. egyetemi nyomdában: „Gyógyá­szat“, „Pest-Budinsky-Vedomosti“, „Sürgöny“, „Un­garische Nachrichten“, „Skolsky-List.“ — Bartaliás Imrénél : „Aurora rontana.“ — E­m­i­c­h Gusztávnál : „Bolond Miska“, „Fővárosi Lapok“, „Ifjúság Lapja“, „A Hon“, „Der katholische Christ“, „Katholikus Nép­lap“, „Koszorú“, „Hazánk és Külföld“, „Magyar gazd­­asszonyo­k Lapja,“ „Pesti Napló,“ „Pest-Ofner Local­blatt,“ „Üstökös“, és „Vadász és Versenylap.“ — En­gel és Mandellónál: „Der Hausfreund“, „Házi­kincstár,“ „Magyar Gyorsíró“, „Magyar közgazda,“ „Országtükre“, „Protestáns egyházi s iskolai lap.“ — F­a­n­d­a J.-nél: a „Kalauz,“ „Pester Nachrichten.“ — Heckenast Gusztávnál: „A falusi gazda“, „Fü­les­ Bagoly,“ „Képes Újság“, „Magyar Sajtó“, „Politi­kai újdonságok,“ „Vasárnapi Újság.“ —Herz Já­nosnál : „Fata Morgana.“ — Hummel Gottliebnél : „Der Glaubensbote,“ „Pester Bote.“ — Kertész Józsefnél : „Iskolai kistükör“, „Nefelejts,“ „Ungari­sches Fremdenblatt.“ — Khór és Weinnál: „Családi kör,“ „Orvosi hetilap,“ „Pester Lloyd,“ „Századunk,“ „Zenészeti lapok,“ „Pesti Bazár.“ ~ Kocsi Sándornál : „Egészségi tanácsadó,“ „Gazda­sági lapok“, „Religio“, „Törvényszéki csarnok,“ „Umo­­ristulu.“ — Noseda Gyulánál: „Pesti Hírnök.“ — P­o­­­d­i­n­i Edénél: „Gyógyszerészi hetilap,“ „Styx,“ „National-Herrn-Mode-Zeitung,“ „Nemzeti férfi divat­közlöny.“ — Trattner Károly­nál: „Con­cordia,“ „A népbarát.“ — W­odianer Fülöpnél : „Idők Tanúja,“ „Pester Sonntags-Zeitung,“ „Tanoda­­lapok.“­­ Tegnap reggel a lánczhíd közepéről egy tisz­tességes öltözékű ismeretlen férfi — kalapja hátrahagyá­sával a Dunába ugrott, s a hullámok közt nyom nélkül eltűnt. Egy szemtanú állítja, hogy bár a szerencsétlen jó ideig lubiczkolt a hűvös habok közt, nem annyira küzködve a halállal, mint szándékosan keresve azt — de a láthatáron mentő csónak nem jelentkezett

Next