Sürgöny, 1865. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1865-01-22 / 18. szám

18. sz. Ötödik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Győri Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal­­ melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­zőinktől fogadtatnak el._______________________ SÜRGÖNY. Magán-h­irdetések : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldrőli hir­detéseket átvesznek a következő urak: Majnai Frankfurtban Marién Ottó; Hamburg -Alténában Hausenatein és Vogler; Hamburg­ban Türkheim­ Jakab; Lipcsében Bugler Cs., Higén és Fort uraknál. Budapest. Vasárnap, január 22.1865. Előfizetési árak­­ Napontai postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre...................20 frt. Egész évre . . . . 18 firt. — kr. Félévre ...... 10 „ Félévre ..... 9 , — , Negyedévre...................5 „ Negyedévre .... 4 n 90 H HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége gróf Kuefstein Ferencz főhadnagyot a 13. sz. jász-s kun-huszár-ez­­redben, cs.k. kamarási méltósággal legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. Kővár­ vidék főkapitánya első évi jogot hallga­tott rév-körtvélyesi S­z­i­l­i­i­k Jánost kővárvidéki írnokká nevezte ki. Zala megye főispánja T­e­r­p­l­á­n Lajos megyei esküdtet közigazgatási kiadóvá, Graff Károly köz­­igazgatási kiadót pedig megyei rendes esküdtté ne­vezte ki. Pozson megye főispáni helytartója­ F­e­k­e­t­e Já­nost telekkönyvi írnokká nevezte ki. Zemplén megye főispánja Boross Gyula jog­­gyakornokot a bodrogi szolgabirói kerület tiszteletbeli esküdtjévé nevezte ki. Komárom megye főispáni helytartója az e megyé­nél üresedésben volt közigazgatási kiadói állomásra K­n­a­n­d Ignácz, jelenlegi megyei törvényszéki kia­dót ar nevén, az ekként megürült törvényszéki kiadói állomásra Fischer András Léva­ városi adópénz­tárnokot nevezte ki. A Zala megye területén eddig uralgott keleti marh­­­avész a megyei járványbizottmány jelentése szerint tökéletesen megszűnvén, az elrendelt zárlat az egész megyére nézve megszüntetett, s az országos marha­vásárok megtartása megengedtetett. Változások a cs. k. hadseregben Nyu­gdijaztattak: Gr. Coudenhove Miksa rendelkezés alatti altábornagy, saját kérelmére, s M­a­n­i­c­s Demeter első osztályú százados az 57. sz. István főherczeg gyalog­ezredben, őrnagyi ranggal ad honores. Szolgálatból kilépett: Gróf Zichy lápot őrnagy a hadseregben. NEMHIVATALOS RÉSZ. Szemle. A porosz országgyűlésen Grabow beszéde s Eulenburg minister nyilatkozata óta semmi nevezetes­ sem történt. Grabow beszélt ugyan másod ízben is, de korántsem oly hatással mint először. Első beszéde — mondá a „Prov. Corr.“ Föltehető, hogy az ország hangulatát képviselő, de második beszédében a pártszellem találó ki­fejezését. Ezen pártszellemet egyébiránt általában mérséklet kezdi megszállani. A haladó­ párt egyik illésében azt határozá ugyan, hogy a budgetre vonatkozólag minden pénzügyi indít­ványt visszautasít, de nem azon szándék­kal, hogy általában tagadási állásba helyezze magát, hanem csak azért, hogy majd a ka­tonai kérdés szőnyegre jöttekor vétesse vizsgálat alá a budget egyes tételeit. Ez ugyan azt tanúsítja, miszerint a nevezett párt fentarta magának a feltételeket, de ezzel még épen nincs kimondva, hogy e párt­engedményeket épen nem lesz hajlan­dó tenni. A „K.Z.“ ma már is élénkebben fejezi ki a kiegyezés lehetőségét, mint a múlt napok­ban , csakhogy azt reméli, miszerint a kormány fog e tekintetben kezdeményezéshez nyúlni. Ezen lap ennélfogva „örül, hogy gr. Eulenburg nyilatkozata végén maga részéről is fentarta a kiegyezés iránti reményt, valamint a követi ház hazafias kötelességének is tartja, a remény legki­sebb csillámához is ragaszkodni arra nézve, hogy a ministérium nem fogja magát az ultrák pessimista hangulatától vezettetni, hanem a kö­rülmények kedvezését s az országnak nyilván jó és békülékeny hangulatát a szomorú alkot­mányviszály előzékeny befejezésére felhaszná­­landja.“ A viszálynak alkotmányszerű megoldását a Reichensperger-féle katholikus töredék is sürgeti. Ennek felirata ugyan mind a budget, mind a ka­tonai szervezés ügyét a békülékenység szellemé­ben említi,­­ de mindamellett az alkotmányos megoldás szükségére fekteti a súlyt. A feladat tehát az, hogy ez a pártok mérséklete által csak­ugyan lehetővé is tétessék, mire nézve, mint a tölebbiekből kitűnik, nem is hiányzik a remény. Mi a schleswig-holsteini ügyre vonatkozó tárgyalásokat Bécs és Berlin közt illeti, ezek a „Kreutzig“ szerint folyvást baráti s teljesen bi­zalmas módon folynak, s bárha még nem min­den pontra nézve lőnek a nézetek kiegyeztetve, mégis semmi ok sincs, abban kételkedni, misze­rint az egyetértés el fog érezni. Az „Indeped.“ egy bécsi levelezése azt állítá, miszerint a Bécs és Berlin közti tárgyalások az augusten­­burgi hg jelöltségére vonatkoznak, melyet Aus­tria állítólag pártol s Poroszország elfogadott, azon föltétel alatt,­­ ha Poroszországnak a herczegségek fölött egy neme a souzeraini­­tásnak engedtetik s Lauenburg végleg átadatik. Most a porosz „Prov. Corr. “ megjegyzi, misze­rint ezen állítás hamissága abból is kitűnik, hogy „az augustenburgi hg jelöltségének elismerteté­séről akkor leend szó, midőn a porosz kormány hivatalosan kijelenté, hogy az csak akkor fog eldöntethetni, ha majd a koronaügyészek véle­ménye fenforog.“ Francziaországban azon állás, melyet a clerus az encyclikát illető intézkedések irányá­ban elfoglalt, a legélénkebb figyelem tárgya. A „K. Ztg.“ állítja, miszerint a kormány a magas papság ily eljárására nem volt elkészülve; azt ugyan várta, hogy az encyclika eltiltása elégület­­lenséget fog ger­jeszteni, de azt nem remélte volna, hogy a papság, mint a concordatum előszabja, szenvedőleg fogja magát viselni. A megyékből jö­vő tudósítások is állítólag nem hangzanak kedve­zőn. Ézen ott kelnek a legtöbben a püspökök pártjára, holott a kormány ott számított legtöbb támogatóra. Az alsó clerus, — mond a fölebb­­említett lap, — mely tapasztalásból tudja, hogy mibe kerül, ha egy ideig a kormány­nyal tart a püspökök ellen, — majdnem min­denütt az encyclika mellett nyilatkozott. Nem lehet tudni, mennyire fog a kormány a magas papság irányában menni; de, ha csak rendkívüli körülmények nem jönek közbe, úgy hihető, hogy szigora nem lesz valami igen nagy. Ezt jelenti az is, hogy a franczia követnek viszonya a szent­székhez az encyclika által előidézett hely­zet folytán nem szenvedett. Az e tekintetben váltott nyilatkozatok nem gátolák Antonelli tá­bornokot abban, hogy a követség által adott ünnepélyekre a meghívást elfogadja. Ezenfelül a római udvar a közte és a piemonti kormány közt a fogoly-kicserélések ügyében is Franczia­­ország jó szolgálatát elfogadta. A királyi curia. Minden hazai institutio, mely bár századokra ve­zethesse is vissza fenállását, ha egyszer az előrehala­dott kor kivonatainak és a mindennapi szükségnek meg nem felel, bár nehezen essék is a hazafinak attól megválni, kell, hogy az vagy az idők viszonyaihoz alkalmaztassák, vagy czélszerűbbel pótoltassák. Ezen minden ország és minden idők institutióira egyaránt alkalmas elv alól a királyi curiát sem ve­hetvén ki, annak jelen szervezetében eszközlendő vál­toztatásokra nézve véleményünket azon időre tartjuk fönn, mikor egy egész bírósági szervezetnek rendezé­séről lesz szó. Most csak azért szólalunk fel, mert azt látjuk, hogy egy bizonyos oldalról a kormánynak még oly in­tézkedései, vagy talán csak c­élzatai ellen is történnek felszólalások, melyek minden időben a korona kizáró­lagos jogai közé tartozván, administrationális uton nyer­tek elintézést, mint például a váltóbíróságok számára annak idején kiadott utasítások, a helytartótanácsnak az ügykezelésre vonatkozó hasonló utasításai stb., me­lyek az országgyűlés tanácskozása alá nem bocsát­tattak. Nem tudjuk, miből fognak állni azon intézkedé­sek, melyek az igazságszolgáltatás általánosan óhajtott javítására ily administrationális utón tétetni czéloztat­­nak; de hogy ezen intézkedések közt a septemvirek re­­feráltatása is valószínűen foglaltatik, onnan következ­tetjük, hogy a „Pesti Hírnök“ jan. 14-ki és múlt évi aug. 3-ai számaiban, tehát már két vezérczikkben azért szólalt fel, hogy a septemvireket az előadás terhe alól felmentse, vagy attól megóvja. Ha a referádátóli mentesség alkotmányos jogaink közé tartoznék, időszerűtlennek tartanék az ellen fel­szólalni ; de mivel ezen mentesség törvénykezésünk egész rendszerén átvonódott, és csak az ősi magyar in­tézmények nemzeti szellemével és százados gyakorlat által törvényesített rendszerrel indokoltatik és indokol­­tathatik, ezen rendszert pedig az 1848-ik évi időszak minden következéseivel felforgatta, a­nélkül, hogy a régi helyére újat emelt volna, kötelességünknek tartjuk, az ellen felszólalni, s iparkodni fogunk kimutatni, hogy azon elavult institutiót, vagy inkább csak gyakorla­tot ma már sem törvényesség, sem czélszerűség, sem méltányosság szempontjából védeni és továbbra fönntar­tani nem lehet. Hosszúra kellene terjednünk, ha a „P. Hírnök“ il­lető czikkeinek minden tételeit czáfolni akarnók, ezért annak csak főbb pontjait fogjuk érinteni, s inkább el­lenkező nézetet, mint czáfolatot nyilvánítani. A referádátóli mentességre nézve főargumentum: a septemvireknek eddigi referádátóli mentessége. Igaz, hogy az elmúlt régi jó időkben a septemvi­­rek nem referáltak, de ezen referáda alóli mentesség a százados gyakorlat és a nemzeti institutiók szelleménél fogva épen úgy megillette a városi tanácsost, az úriszék és megyei törvényszék ülnökeit, a kerületi és ítélő táb­la bíráit, tehát a legalsóbb fokú bíróságok tagjait, mint magukat a septemvireket, mert hiszen tudjuk, hogy a városi tanácsok, úri és megyei törvényszékeknél, kerü­leti tábláknál csak a jegyzők, a királyi táblán pedig az ítélőmesterek voltak az ügyek előadói, míg ezen utóbbi helyen az Ítélő birák csak a legutóbbi időben alkalmaz­tattak előadókat; haj ! de ezen szép idők elmúltak!! — ezen százados gyakorlat megjárta akkor, midőn alsóbb bíróságaink előtt évenkint 100—200, a királyi táblán 70—80, a hétszemélyes táblán 40—50 per intéztetett el; — de ma, midőn a királyi táblán 24—25 ezer, a hétszemélyes táblán pedig 5—6 ezer per foly be éven­kint, midőn ma egy királyi táblai bíró évenkint több ügyet ad elő, mint hajdan az egész királyi tábla elintézett, midőn ma a királyi táblán több ügy kerül elintézés alá egy év alatt, mint a 48-at megelőzött egész félszázad alatt előfordult, midőn tehát az ügyek annyira nyakunkra nőttek, hogy szükségesnek találtatott, a régi gyakorlat és százados rendszer megszüntetésével alsóbb bíróságaink tagjait előadásra kötelezni, s ugyanazon rendszert a kir. táblán mint a curia testületének egyik részén életbelép­tetni, a nélkül, hogy azt az országgyűlés sérelem gya­nánt följegyezte volna, vagy hogy törvénykezésünk ezen átalakítása törvényczikkbe igtattatott volna; a „legitimitás“ védőinek pedig nem jutott eszükbe, fel­szólalni oly institutió ellen, mely százados gyakorlatot döntött halomra, v­agy most nem látjuk be, mily joggal szólalnak fel némelyek az ellen, ha talán ma arról van szó, hogy a legfelsőbb bíróság tagjai is maguk végezzék kötelességeiket és ezáltal öszhangzásba hozassék a legfelsőbb bíróság az alsóbbal, és meg nem foghatjuk, miért legyenek épen azon bíróság tagjai mentesek az előadás terhe alól, hol az ügyet legjobban meg kell vizsgálni. A méltóság? — ez sem a hajdankorban nem mentette fel septemvireinket az előadás terhe alól, sem az újabb időben erre okul nem szolgálhat. A h­ajdan­­korról kimutattuk, hogy 48. előtt az alsó­ bíróságok tag­jai épen úgy mentesek valának az előadás terheitől, mint a septemvirek, mert ezen állapot az akkori idők szükségeinek megfelelvén, törvénykezésünk egész rendszerén keresztülvonult. Az újabb korban azt lát­juk, hogy a hétszemélyes tábla váltó­osztálya, tehát ugyanazon testület tagjai és ugyanazon méltóság része­sei, az udvari tanácsosok, sőt a miniszerek is, kivált, ha interpelláltatnak, egy iránt referálnak ; de azért kinek jutna eszébe, a státus ezen főtisztviselői méltóságából valamit levonni? és váljon más országok legfőbb birái azért, mert referálnak, méltóságaikban csorbát szenved­nek ? vagy alább állanak-e, mint a mi septemvireink ? A függetlenség? — ha az előadói kötelességek a birói függetlenséget koczkáztatnák, úgy azon köteles­ség alól minden bíróságaink tagjait egyaránt fel kellene menteni, mert a függetlenséget az első biróban épen úgy megkívánjuk, mint a legfelsőbb biróság tagjaiban. A kor?­b mi tisztelettel hajlunk meg azon ősz férfiak előtt, kiket tudomány és szolgálati érdem a leg­felsőbb birói székre emelt, és hiszszük, hogy azokat, kik hosszas szolgálati pályán megtörődve, már aggko­rukban­­ viselik e tisztes hivatalt, Ő Felsége kegyelme valamint ezúttal, úgy minden időben fel fogja menteni az előadói kötelességek terhe alól; — de, hogy a férfi­kor teljes erejében lévő septemvirek bármi tekintetek­nél fogva az előadói kötelességek alól fölmentessenek, azt csakugyan sem az igazsággal, sem a méltányos­sággal megegyeztetni nem tudnák. Azon magas tekin­teteket, melyek egyik vagy másik septemvirt az előadás terheinek el nem vállalására bírhatnák, és melyeket a „P. Hírnök“ felemlít, nem ismerjük; de azt tudjuk, hogy septemvirnek senki sem született, hanem mindazok, kik ezen magas polczra felemelkedtek, a státus szolgá­latában állnak, és oda Ő Felsége kegyelméből jutottak; a ki pedig a status pénztárából 4—5000 ftot felvesz minden tekintet nélkül, az magasabb tekintetekből a szolgálattal járó kötelességeket vissza nem utasíthatja, mert mind Ő Felsége, mind a haza megvárhatják (tőle) méltán, hogy tisztviselői minden tekintet nélkül egy­iránt teljesítsék kötelességeiket, kivált, mikor tudjuk, hogy kötelesség­ nélküli tisztviselői állomások a hazá­ban nincsenek, és azok, kik septemvirek, előbbi állo­másaikon is dolgozva állhattak meg. Méltányosság szempontjából bírálva a kérdést, csak azt említjük fel, hogy talán még­sem egyez meg a méltányossággal, midőn látjuk, hogy a kir. táblán korra nézve hasonlókép előhaladt férfiak, tehát ugyan­azon curia testületének 50 tagból álló része a túlter­­heltetés miatt már-már összeroskad , ugyanakkor azon testületnek egy másik 30 tagból, tehát amazt megkö­zelítő számból álló része saját teendőit is amazzal vé­geztesse. A „P. Hírnök azon számítását, hogy ha a septem­­viratus tagjai referálni fognak, akkor a legfőbb biróság szükségkép %­al hátralékban maradna, más szóval, hogy kevesebbet végezne, mint jelenleg elintéz, —ezen számítást — mondjuk — nem értjük. Azt tudjuk, hogy több szem többet lát, több kéz többet dolgozik; de hogy több kéz kevesebbet dolgoz­zék, vagy hogy egy 200 lóerőre épült hajó kevesebb teher elvontatására legyen alkalmas, mint egy 100 ló­­erejű jármű, már ezt — megváltjuk, — nem tudtuk. Ha a kir. táblához 30 ezer ügydarab érkezik, melyben a hétszemélyes tábla ügyei is benfoglaltatnak, és ha ezt a kir. tábla 50 tagja között felosztjuk, jut egyre-egyre 600 db; ha pedig ugyanazon szám a kir. tábla 50 s a hétszemélyes tábla 25, tehát a curia 75 tagja közt osztatik fel,jut egyre 400 db; mivel pedig a 30 ezerből mintegy 5000 db tartozik a hétszemélyes táblára, ha ezen szám a 25 hétszemélynök közt felosz­­tatik, jut ebből egyre 200 db; hogy ezáltal mennyire fog könnyebbülni a királyi tábla tagjainak sorsa, tud­ják azok, kik érzik, mit tesz 400 peren felül 200 dbot még ráadásul referálni. A mindennapi ülések tartásában és a naponkinti 30 per előadásában a felek nem nagy megnyugvást ta­lálhatnak, mert abban bízván, hogy perük a felsőbb bírósághoz bővebb megvizsgálás végett terjesztetik, ha azt tudják, hogy a mindennapi ülések mellett sem az illető előadóknak nincs elég idejük az előkészületre és megfontolásra, midőn pedig pereik előadatnak, azok előadására­­ 5 perc­nél alig szolgál több idő, ily eljárás mellett gyors igazságszolgáltatást talán igen, de az ügyek bővebb megvizsgálását semmikép sem remél­hetik. Ha tehát úgy van, hogy a curián mindennap tar­tatnak ülések és ezen ülésekben minden tag részt ven­ni köteles, ez a jó igazságszolgáltatásnak oly nagy akadálya, melyet rögtöni megszüntetés végett a legfel­­sőbb hatalom figyelmébe eléggé ajánlani alig vagyunk képesek. Látszik, magyar emberek vagyunk, szeretjük a szélsőségeket. 1848 előtt hónapokra terjedő törvény­­szüneteket tartottunk, ma annyi szüneteket sem enge­dünk, hogy a referens illendően elkészülhessen. Arra nézve, hogy a legfőbb bíróság a jelenleginél nagyobb hátralékba ne jusson, csak bizonyos rendre van szükség ; tudjuk, hogy vannak 7-es és vannak 7-es bírói tanácsban előadandó ügyek; ha tehát az egy-egy előadóra jutandó 200 perből minden előadó hetenkint csak négy pert ad elő, úgy pereit az év végével elvé­gezte. Ha pedig hetenkint 3 nap 3 osztályban tartatik ülés és ha most naponta talán két ülésben 30 per intéz­­tetik el, jövőre pedig 3 tanácsban naponkint 35 per, tehát egy-egy nap nem is 15 végeztetnék el, úgy heten­kint 105, havonkint 420, egy év alatt pedig 5040 nyerne elintézést, és mivel ezen eredményt semmi te­kintetek problematicussá nem tehetik, a mellett azon nagy czél is elévetik, hogy a kir. tábla tagjai a túlter­­heltetés miatt idő előtt össze nem roskadnak, azonkívül pedig saját ügyeik elintézésére is több időt nyernek. Ha pedig a bel elrendezés oda is kiterjed, hogy a tit­károk, kik között sok jeles egyéniség van, nem csak copizálásra alkalmaztatnak, hanem Széchenyi­ként czél­­szerűen utasíttatnak, —­agy okunk van hinni, hogy a „Törvényszéki Csarnok“ 1865-ik évre más ügykimu­tatással fogja olvasóit megörvendeztetni ; e gyökeres orvoslást pedig majdcsak az országgyűléstől várjuk. Végre a­mi a „P. Hirnök“nek a közvéleményre va­ló hivatkozását illeti, megvalljuk, hogy bármennyire tiszteljük a közvéleményt, de sem a codex kimunkálá­sát, sem a bírósági szervezetet, sem pedig a belső ügy­rendtartás elrendezését — sem oly közvéleményre, mely egyes hírlapi czikkekben nyilvánul, sem pedig olyanra, mely lármás gyűlésekben nyilatkozik, nem biznak ; mert hogy az ily közvélemény hova vezet, mutatja azon 1861 -ki időszak, melyre a „P. Hírnök“ oly sokszor s oly fájdalmasan hivatkozik. Jó törvényt nem közvéle­ménytől, hanem tapasztalt és tudományos férfiaktól várunk. Egyébként mi is a hazában élünk, de oly közvé­leményt, mely a septemvirek referálástóli mentessége mellett nyilatkozik, nem ismerünk. Azt gyakran volt alkalmunk tapasztalni, hogy a felek legnagyobb aggo­dalommal panaszolták, miszerint ügyüket a legfőbb bíróság előtt ugyanazon előadó referálja, kinek kezein a per már a másodbiróság előtt elveszett; ily aggodal­mat azután igen nehéz eloszlatni, mert ily anomáliát Európa jogrendszere csakugyan nem mutat föl; ha tehát léteznének is oly egyes vélemények, melyek jogrend­szerünk ezen kinövését még mindig föntartani óhajta­nák, ezeknek Európa közvéleménye előtt meg kell ha­­jolniok. D. J. Megyei tudósítások. Zemplén megye. S.-A.-Uj­h­e­l­y, január 14. Azon eredményt, mely a közelebb múlt 1864-ik év fo­lyamán megyénk központi hatóságánál úgy a megyei közigazgatási, mint törvénykezési ügyek intézése körül létrehozatott, nem tartom feleslegesnek e következő hiteles adatokban összeállítva kimutatni, u. m.: 1. A megyei közigazgatási hatóságnál: a beadvány összes száma 9503, elintéztetett 9475, maradt hátralék­ban 28. 2. Első alispáni bíróságnál : a beadvány összes száma 2516, miből a) úrbéri per elintéztetett 56, hátramaradt 0, b) sommás visszahelyezési-és határügy elintéztetett 12, hátramaradt 2, c) egyéb folyó ügyek elintéztettek 2446, hátra­maradt 0. 3. Másod alispáni biróságnál : a beadvány összes száma 1141, miből a) úrbéri per elintéztetett 32, hátramaradt 6, b) sommás visszahelyezési- és határügy elintézte­tett 8, hátramaradt 2, c) egyéb folyó ügyek elintéztettek 1083, hátra­maradt 10. 4. Megyei polgári törvényszéknél: a beadvány ösz­­szes száma 12,687, ebből a) polgári per elintéztetett első­ biróságilag és felebbvitelileg 581, hátramaradt 1, b) gyámi és gondnoksági ügy elintéztetett 2,690, hátramaradt 0, c) telekkönyvi ügy elintéztetett 4,649, hátralék­ban maradt 18, 5. Megyei fenyitőtörvényszéknél: a beadvány ösz­­szes száma 2026, miből a) fenyitőper elintéztetett 299, hátralékban ma­radt 10, fi) egyéb folyó fényi­tő-ügy elintéztetett 1,712, hátramaradt 5. Vidéki levelek. Jászberény, jan. 16. Folyó év és hó 11-kén a marhavész városunk egyik részében kiütött, azóta szá­mos szarvasmarha bunkóztatott agyon; azonban jász­­kerületi kapitányunk B­a­r­­­s­i­k Márton úr által oly erélyes intézkedések tétettek, hogy bizton remélhetjük, miként a vész a legrövidebb idő alatt el fog nyomatni. Mindennemű szarvasmarhának városunkból ki- vagy behajtása tiltva van; őrök állítják fel, és a­mint vala­mely marhán a baj kiüt, lebunkóztatik; kórház is állítta­tott fel, hová a gyanús állatok orvoslásul vizetnek, szó­val : a legczélszerűbb és legerélyesebb intézkedések vannak életbeléptetve. Jászkunkerületünknél alkapitányunk Hegedűs Zsigmond úr által Mal­ár József főkapitányi titkárnak és tiszteletbeli aljegyzőnek, Bathó János csendbiztos és Kotán János központi várnagy tiszteletbeli esküdtjek­­nek, Bognár Gusztáv volt törvényszéki iktató várnagy­nak Karczagon esküdti ranggal, helyébe iktatónak Urhegyi Gyula volt megyei írnok, Írnoknak pedig Sze­keres Lajos karczagi tisztiügyészségi írnok, végre en­nek helyére Berényi Antal neveztettek ki.

Next