Sürgöny, 1865. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1865-01-22 / 18. szám
18. sz. Ötödik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Győri Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el._______________________ SÜRGÖNY. Magán-hirdetések : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hirdetésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldrőli hirdetéseket átvesznek a következő urak: Majnai Frankfurtban Marién Ottó; Hamburg -Alténában Hausenatein és Vogler; Hamburgban Türkheim Jakab; Lipcsében Bugler Cs., Higén és Fort uraknál. Budapest. Vasárnap, január 22.1865. Előfizetési árak Napontai postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre...................20 frt. Egész évre . . . . 18 firt. — kr. Félévre ...... 10 „ Félévre ..... 9 , — , Negyedévre...................5 „ Negyedévre .... 4 n 90 H HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége gróf Kuefstein Ferencz főhadnagyot a 13. sz. jász-s kun-huszár-ezredben, cs.k. kamarási méltósággal legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. Kővár vidék főkapitánya első évi jogot hallgatott rév-körtvélyesi Sziliik Jánost kővárvidéki írnokká nevezte ki. Zala megye főispánja Terplán Lajos megyei esküdtet közigazgatási kiadóvá, Graff Károly közigazgatási kiadót pedig megyei rendes esküdtté nevezte ki. Pozson megye főispáni helytartója Fekete Jánost telekkönyvi írnokká nevezte ki. Zemplén megye főispánja Boross Gyula joggyakornokot a bodrogi szolgabirói kerület tiszteletbeli esküdtjévé nevezte ki. Komárom megye főispáni helytartója az e megyénél üresedésben volt közigazgatási kiadói állomásra Knand Ignácz, jelenlegi megyei törvényszéki kiadót ar nevén, az ekként megürült törvényszéki kiadói állomásra Fischer András Léva városi adópénztárnokot nevezte ki. A Zala megye területén eddig uralgott keleti marhavész a megyei járványbizottmány jelentése szerint tökéletesen megszűnvén, az elrendelt zárlat az egész megyére nézve megszüntetett, s az országos marhavásárok megtartása megengedtetett. Változások a cs. k. hadseregben Nyugdijaztattak: Gr. Coudenhove Miksa rendelkezés alatti altábornagy, saját kérelmére, s Manics Demeter első osztályú százados az 57. sz. István főherczeg gyalogezredben, őrnagyi ranggal ad honores. Szolgálatból kilépett: Gróf Zichy lápot őrnagy a hadseregben. NEMHIVATALOS RÉSZ. Szemle. A porosz országgyűlésen Grabow beszéde s Eulenburg minister nyilatkozata óta semmi nevezetes sem történt. Grabow beszélt ugyan másod ízben is, de korántsem oly hatással mint először. Első beszéde — mondá a „Prov. Corr.“ Föltehető, hogy az ország hangulatát képviselő, de második beszédében a pártszellem találó kifejezését. Ezen pártszellemet egyébiránt általában mérséklet kezdi megszállani. A haladó párt egyik illésében azt határozá ugyan, hogy a budgetre vonatkozólag minden pénzügyi indítványt visszautasít, de nem azon szándékkal, hogy általában tagadási állásba helyezze magát, hanem csak azért, hogy majd a katonai kérdés szőnyegre jöttekor vétesse vizsgálat alá a budget egyes tételeit. Ez ugyan azt tanúsítja, miszerint a nevezett párt fentarta magának a feltételeket, de ezzel még épen nincs kimondva, hogy e pártengedményeket épen nem lesz hajlandó tenni. A „K.Z.“ ma már is élénkebben fejezi ki a kiegyezés lehetőségét, mint a múlt napokban , csakhogy azt reméli, miszerint a kormány fog e tekintetben kezdeményezéshez nyúlni. Ezen lap ennélfogva „örül, hogy gr. Eulenburg nyilatkozata végén maga részéről is fentarta a kiegyezés iránti reményt, valamint a követi ház hazafias kötelességének is tartja, a remény legkisebb csillámához is ragaszkodni arra nézve, hogy a ministérium nem fogja magát az ultrák pessimista hangulatától vezettetni, hanem a körülmények kedvezését s az országnak nyilván jó és békülékeny hangulatát a szomorú alkotmányviszály előzékeny befejezésére felhasználandja.“ A viszálynak alkotmányszerű megoldását a Reichensperger-féle katholikus töredék is sürgeti. Ennek felirata ugyan mind a budget, mind a katonai szervezés ügyét a békülékenység szellemében említi, de mindamellett az alkotmányos megoldás szükségére fekteti a súlyt. A feladat tehát az, hogy ez a pártok mérséklete által csakugyan lehetővé is tétessék, mire nézve, mint a tölebbiekből kitűnik, nem is hiányzik a remény. Mi a schleswig-holsteini ügyre vonatkozó tárgyalásokat Bécs és Berlin közt illeti, ezek a „Kreutzig“ szerint folyvást baráti s teljesen bizalmas módon folynak, s bárha még nem minden pontra nézve lőnek a nézetek kiegyeztetve, mégis semmi ok sincs, abban kételkedni, miszerint az egyetértés el fog érezni. Az „Indeped.“ egy bécsi levelezése azt állítá, miszerint a Bécs és Berlin közti tárgyalások az augustenburgi hg jelöltségére vonatkoznak, melyet Austria állítólag pártol s Poroszország elfogadott, azon föltétel alatt, ha Poroszországnak a herczegségek fölött egy neme a souzerainitásnak engedtetik s Lauenburg végleg átadatik. Most a porosz „Prov. Corr. “ megjegyzi, miszerint ezen állítás hamissága abból is kitűnik, hogy „az augustenburgi hg jelöltségének elismertetéséről akkor leend szó, midőn a porosz kormány hivatalosan kijelenté, hogy az csak akkor fog eldöntethetni, ha majd a koronaügyészek véleménye fenforog.“ Francziaországban azon állás, melyet a clerus az encyclikát illető intézkedések irányában elfoglalt, a legélénkebb figyelem tárgya. A „K. Ztg.“ állítja, miszerint a kormány a magas papság ily eljárására nem volt elkészülve; azt ugyan várta, hogy az encyclika eltiltása elégületlenséget fog gerjeszteni, de azt nem remélte volna, hogy a papság, mint a concordatum előszabja, szenvedőleg fogja magát viselni. A megyékből jövő tudósítások is állítólag nem hangzanak kedvezőn. Ézen ott kelnek a legtöbben a püspökök pártjára, holott a kormány ott számított legtöbb támogatóra. Az alsó clerus, — mond a fölebbemlített lap, — mely tapasztalásból tudja, hogy mibe kerül, ha egy ideig a kormánynyal tart a püspökök ellen, — majdnem mindenütt az encyclika mellett nyilatkozott. Nem lehet tudni, mennyire fog a kormány a magas papság irányában menni; de, ha csak rendkívüli körülmények nem jönek közbe, úgy hihető, hogy szigora nem lesz valami igen nagy. Ezt jelenti az is, hogy a franczia követnek viszonya a szentszékhez az encyclika által előidézett helyzet folytán nem szenvedett. Az e tekintetben váltott nyilatkozatok nem gátolák Antonelli tábornokot abban, hogy a követség által adott ünnepélyekre a meghívást elfogadja. Ezenfelül a római udvar a közte és a piemonti kormány közt a fogoly-kicserélések ügyében is Francziaország jó szolgálatát elfogadta. A királyi curia. Minden hazai institutio, mely bár századokra vezethesse is vissza fenállását, ha egyszer az előrehaladott kor kivonatainak és a mindennapi szükségnek meg nem felel, bár nehezen essék is a hazafinak attól megválni, kell, hogy az vagy az idők viszonyaihoz alkalmaztassák, vagy czélszerűbbel pótoltassák. Ezen minden ország és minden idők institutióira egyaránt alkalmas elv alól a királyi curiát sem vehetvén ki, annak jelen szervezetében eszközlendő változtatásokra nézve véleményünket azon időre tartjuk fönn, mikor egy egész bírósági szervezetnek rendezéséről lesz szó. Most csak azért szólalunk fel, mert azt látjuk, hogy egy bizonyos oldalról a kormánynak még oly intézkedései, vagy talán csak célzatai ellen is történnek felszólalások, melyek minden időben a korona kizárólagos jogai közé tartozván, administrationális uton nyertek elintézést, mint például a váltóbíróságok számára annak idején kiadott utasítások, a helytartótanácsnak az ügykezelésre vonatkozó hasonló utasításai stb., melyek az országgyűlés tanácskozása alá nem bocsáttattak. Nem tudjuk, miből fognak állni azon intézkedések, melyek az igazságszolgáltatás általánosan óhajtott javítására ily administrationális utón tétetni czéloztatnak; de hogy ezen intézkedések közt a septemvirek referáltatása is valószínűen foglaltatik, onnan következtetjük, hogy a „Pesti Hírnök“ jan. 14-ki és múlt évi aug. 3-ai számaiban, tehát már két vezérczikkben azért szólalt fel, hogy a septemvireket az előadás terhe alól felmentse, vagy attól megóvja. Ha a referádátóli mentesség alkotmányos jogaink közé tartoznék, időszerűtlennek tartanék az ellen felszólalni ; de mivel ezen mentesség törvénykezésünk egész rendszerén átvonódott, és csak az ősi magyar intézmények nemzeti szellemével és százados gyakorlat által törvényesített rendszerrel indokoltatik és indokoltathatik, ezen rendszert pedig az 1848-ik évi időszak minden következéseivel felforgatta, anélkül, hogy a régi helyére újat emelt volna, kötelességünknek tartjuk, az ellen felszólalni, s iparkodni fogunk kimutatni, hogy azon elavult institutiót, vagy inkább csak gyakorlatot ma már sem törvényesség, sem czélszerűség, sem méltányosság szempontjából védeni és továbbra fönntartani nem lehet. Hosszúra kellene terjednünk, ha a „P. Hírnök“ illető czikkeinek minden tételeit czáfolni akarnók, ezért annak csak főbb pontjait fogjuk érinteni, s inkább ellenkező nézetet, mint czáfolatot nyilvánítani. A referádátóli mentességre nézve főargumentum: a septemvireknek eddigi referádátóli mentessége. Igaz, hogy az elmúlt régi jó időkben a septemvirek nem referáltak, de ezen referáda alóli mentesség a százados gyakorlat és a nemzeti institutiók szelleménél fogva épen úgy megillette a városi tanácsost, az úriszék és megyei törvényszék ülnökeit, a kerületi és ítélő tábla bíráit, tehát a legalsóbb fokú bíróságok tagjait, mint magukat a septemvireket, mert hiszen tudjuk, hogy a városi tanácsok, úri és megyei törvényszékeknél, kerületi tábláknál csak a jegyzők, a királyi táblán pedig az ítélőmesterek voltak az ügyek előadói, míg ezen utóbbi helyen az Ítélő birák csak a legutóbbi időben alkalmaztattak előadókat; haj ! de ezen szép idők elmúltak!! — ezen százados gyakorlat megjárta akkor, midőn alsóbb bíróságaink előtt évenkint 100—200, a királyi táblán 70—80, a hétszemélyes táblán 40—50 per intéztetett el; — de ma, midőn a királyi táblán 24—25 ezer, a hétszemélyes táblán pedig 5—6 ezer per foly be évenkint, midőn ma egy királyi táblai bíró évenkint több ügyet ad elő, mint hajdan az egész királyi tábla elintézett, midőn ma a királyi táblán több ügy kerül elintézés alá egy év alatt, mint a 48-at megelőzött egész félszázad alatt előfordult, midőn tehát az ügyek annyira nyakunkra nőttek, hogy szükségesnek találtatott, a régi gyakorlat és százados rendszer megszüntetésével alsóbb bíróságaink tagjait előadásra kötelezni, s ugyanazon rendszert a kir. táblán mint a curia testületének egyik részén életbeléptetni, a nélkül, hogy azt az országgyűlés sérelem gyanánt följegyezte volna, vagy hogy törvénykezésünk ezen átalakítása törvényczikkbe igtattatott volna; a „legitimitás“ védőinek pedig nem jutott eszükbe, felszólalni oly institutió ellen, mely százados gyakorlatot döntött halomra, vagy most nem látjuk be, mily joggal szólalnak fel némelyek az ellen, ha talán ma arról van szó, hogy a legfelsőbb bíróság tagjai is maguk végezzék kötelességeiket és ezáltal öszhangzásba hozassék a legfelsőbb bíróság az alsóbbal, és meg nem foghatjuk, miért legyenek épen azon bíróság tagjai mentesek az előadás terhe alól, hol az ügyet legjobban meg kell vizsgálni. A méltóság? — ez sem a hajdankorban nem mentette fel septemvireinket az előadás terhe alól, sem az újabb időben erre okul nem szolgálhat. A hajdankorról kimutattuk, hogy 48. előtt az alsó bíróságok tagjai épen úgy mentesek valának az előadás terheitől, mint a septemvirek, mert ezen állapot az akkori idők szükségeinek megfelelvén, törvénykezésünk egész rendszerén keresztülvonult. Az újabb korban azt látjuk, hogy a hétszemélyes tábla váltóosztálya, tehát ugyanazon testület tagjai és ugyanazon méltóság részesei, az udvari tanácsosok, sőt a miniszerek is, kivált, ha interpelláltatnak, egy iránt referálnak ; de azért kinek jutna eszébe, a státus ezen főtisztviselői méltóságából valamit levonni? és váljon más országok legfőbb birái azért, mert referálnak, méltóságaikban csorbát szenvednek ? vagy alább állanak-e, mint a mi septemvireink ? A függetlenség? — ha az előadói kötelességek a birói függetlenséget koczkáztatnák, úgy azon kötelesség alól minden bíróságaink tagjait egyaránt fel kellene menteni, mert a függetlenséget az első biróban épen úgy megkívánjuk, mint a legfelsőbb biróság tagjaiban. A kor?b mi tisztelettel hajlunk meg azon ősz férfiak előtt, kiket tudomány és szolgálati érdem a legfelsőbb birói székre emelt, és hiszszük, hogy azokat, kik hosszas szolgálati pályán megtörődve, már aggkorukban viselik e tisztes hivatalt, Ő Felsége kegyelme valamint ezúttal, úgy minden időben fel fogja menteni az előadói kötelességek terhe alól; — de, hogy a férfikor teljes erejében lévő septemvirek bármi tekinteteknél fogva az előadói kötelességek alól fölmentessenek, azt csakugyan sem az igazsággal, sem a méltányossággal megegyeztetni nem tudnák. Azon magas tekinteteket, melyek egyik vagy másik septemvirt az előadás terheinek el nem vállalására bírhatnák, és melyeket a „P. Hírnök“ felemlít, nem ismerjük; de azt tudjuk, hogy septemvirnek senki sem született, hanem mindazok, kik ezen magas polczra felemelkedtek, a státus szolgálatában állnak, és oda Ő Felsége kegyelméből jutottak; a ki pedig a status pénztárából 4—5000 ftot felvesz minden tekintet nélkül, az magasabb tekintetekből a szolgálattal járó kötelességeket vissza nem utasíthatja, mert mind Ő Felsége, mind a haza megvárhatják (tőle) méltán, hogy tisztviselői minden tekintet nélkül egyiránt teljesítsék kötelességeiket, kivált, mikor tudjuk, hogy kötelesség nélküli tisztviselői állomások a hazában nincsenek, és azok, kik septemvirek, előbbi állomásaikon is dolgozva állhattak meg. Méltányosság szempontjából bírálva a kérdést, csak azt említjük fel, hogy talán mégsem egyez meg a méltányossággal, midőn látjuk, hogy a kir. táblán korra nézve hasonlókép előhaladt férfiak, tehát ugyanazon curia testületének 50 tagból álló része a túlterheltetés miatt már-már összeroskad , ugyanakkor azon testületnek egy másik 30 tagból, tehát amazt megközelítő számból álló része saját teendőit is amazzal végeztesse. A „P. Hírnök azon számítását, hogy ha a septemviratus tagjai referálni fognak, akkor a legfőbb biróság szükségkép %al hátralékban maradna, más szóval, hogy kevesebbet végezne, mint jelenleg elintéz, —ezen számítást — mondjuk — nem értjük. Azt tudjuk, hogy több szem többet lát, több kéz többet dolgozik; de hogy több kéz kevesebbet dolgozzék, vagy hogy egy 200 lóerőre épült hajó kevesebb teher elvontatására legyen alkalmas, mint egy 100 lóerejű jármű, már ezt — megváltjuk, — nem tudtuk. Ha a kir. táblához 30 ezer ügydarab érkezik, melyben a hétszemélyes tábla ügyei is benfoglaltatnak, és ha ezt a kir. tábla 50 tagja között felosztjuk, jut egyre-egyre 600 db; ha pedig ugyanazon szám a kir. tábla 50 s a hétszemélyes tábla 25, tehát a curia 75 tagja közt osztatik fel,jut egyre 400 db; mivel pedig a 30 ezerből mintegy 5000 db tartozik a hétszemélyes táblára, ha ezen szám a 25 hétszemélynök közt felosztatik, jut ebből egyre 200 db; hogy ezáltal mennyire fog könnyebbülni a királyi tábla tagjainak sorsa, tudják azok, kik érzik, mit tesz 400 peren felül 200 dbot még ráadásul referálni. A mindennapi ülések tartásában és a naponkinti 30 per előadásában a felek nem nagy megnyugvást találhatnak, mert abban bízván, hogy perük a felsőbb bírósághoz bővebb megvizsgálás végett terjesztetik, ha azt tudják, hogy a mindennapi ülések mellett sem az illető előadóknak nincs elég idejük az előkészületre és megfontolásra, midőn pedig pereik előadatnak, azok előadására 5 percnél alig szolgál több idő, ily eljárás mellett gyors igazságszolgáltatást talán igen, de az ügyek bővebb megvizsgálását semmikép sem remélhetik. Ha tehát úgy van, hogy a curián mindennap tartatnak ülések és ezen ülésekben minden tag részt venni köteles, ez a jó igazságszolgáltatásnak oly nagy akadálya, melyet rögtöni megszüntetés végett a legfelsőbb hatalom figyelmébe eléggé ajánlani alig vagyunk képesek. Látszik, magyar emberek vagyunk, szeretjük a szélsőségeket. 1848 előtt hónapokra terjedő törvényszüneteket tartottunk, ma annyi szüneteket sem engedünk, hogy a referens illendően elkészülhessen. Arra nézve, hogy a legfőbb bíróság a jelenleginél nagyobb hátralékba ne jusson, csak bizonyos rendre van szükség ; tudjuk, hogy vannak 7-es és vannak 7-es bírói tanácsban előadandó ügyek; ha tehát az egy-egy előadóra jutandó 200 perből minden előadó hetenkint csak négy pert ad elő, úgy pereit az év végével elvégezte. Ha pedig hetenkint 3 nap 3 osztályban tartatik ülés és ha most naponta talán két ülésben 30 per intéztetik el, jövőre pedig 3 tanácsban naponkint 35 per, tehát egy-egy nap nem is 15 végeztetnék el, úgy hetenkint 105, havonkint 420, egy év alatt pedig 5040 nyerne elintézést, és mivel ezen eredményt semmi tekintetek problematicussá nem tehetik, a mellett azon nagy czél is elévetik, hogy a kir. tábla tagjai a túlterheltetés miatt idő előtt össze nem roskadnak, azonkívül pedig saját ügyeik elintézésére is több időt nyernek. Ha pedig a bel elrendezés oda is kiterjed, hogy a titkárok, kik között sok jeles egyéniség van, nem csak copizálásra alkalmaztatnak, hanem Széchenyiként czélszerűen utasíttatnak, —agy okunk van hinni, hogy a „Törvényszéki Csarnok“ 1865-ik évre más ügykimutatással fogja olvasóit megörvendeztetni ; e gyökeres orvoslást pedig majdcsak az országgyűléstől várjuk. Végre ami a „P. Hirnök“nek a közvéleményre való hivatkozását illeti, megvalljuk, hogy bármennyire tiszteljük a közvéleményt, de sem a codex kimunkálását, sem a bírósági szervezetet, sem pedig a belső ügyrendtartás elrendezését — sem oly közvéleményre, mely egyes hírlapi czikkekben nyilvánul, sem pedig olyanra, mely lármás gyűlésekben nyilatkozik, nem biznak ; mert hogy az ily közvélemény hova vezet, mutatja azon 1861 -ki időszak, melyre a „P. Hírnök“ oly sokszor s oly fájdalmasan hivatkozik. Jó törvényt nem közvéleménytől, hanem tapasztalt és tudományos férfiaktól várunk. Egyébként mi is a hazában élünk, de oly közvéleményt, mely a septemvirek referálástóli mentessége mellett nyilatkozik, nem ismerünk. Azt gyakran volt alkalmunk tapasztalni, hogy a felek legnagyobb aggodalommal panaszolták, miszerint ügyüket a legfőbb bíróság előtt ugyanazon előadó referálja, kinek kezein a per már a másodbiróság előtt elveszett; ily aggodalmat azután igen nehéz eloszlatni, mert ily anomáliát Európa jogrendszere csakugyan nem mutat föl; ha tehát léteznének is oly egyes vélemények, melyek jogrendszerünk ezen kinövését még mindig föntartani óhajtanák, ezeknek Európa közvéleménye előtt meg kell hajolniok. D. J. Megyei tudósítások. Zemplén megye. S.-A.-Ujhely, január 14. Azon eredményt, mely a közelebb múlt 1864-ik év folyamán megyénk központi hatóságánál úgy a megyei közigazgatási, mint törvénykezési ügyek intézése körül létrehozatott, nem tartom feleslegesnek e következő hiteles adatokban összeállítva kimutatni, u. m.: 1. A megyei közigazgatási hatóságnál: a beadvány összes száma 9503, elintéztetett 9475, maradt hátralékban 28. 2. Első alispáni bíróságnál : a beadvány összes száma 2516, miből a) úrbéri per elintéztetett 56, hátramaradt 0, b) sommás visszahelyezési-és határügy elintéztetett 12, hátramaradt 2, c) egyéb folyó ügyek elintéztettek 2446, hátramaradt 0. 3. Másod alispáni biróságnál : a beadvány összes száma 1141, miből a) úrbéri per elintéztetett 32, hátramaradt 6, b) sommás visszahelyezési- és határügy elintéztetett 8, hátramaradt 2, c) egyéb folyó ügyek elintéztettek 1083, hátramaradt 10. 4. Megyei polgári törvényszéknél: a beadvány öszszes száma 12,687, ebből a) polgári per elintéztetett első biróságilag és felebbvitelileg 581, hátramaradt 1, b) gyámi és gondnoksági ügy elintéztetett 2,690, hátramaradt 0, c) telekkönyvi ügy elintéztetett 4,649, hátralékban maradt 18, 5. Megyei fenyitőtörvényszéknél: a beadvány öszszes száma 2026, miből a) fenyitőper elintéztetett 299, hátralékban maradt 10, fi) egyéb folyó fényitő-ügy elintéztetett 1,712, hátramaradt 5. Vidéki levelek. Jászberény, jan. 16. Folyó év és hó 11-kén a marhavész városunk egyik részében kiütött, azóta számos szarvasmarha bunkóztatott agyon; azonban jászkerületi kapitányunk Barsik Márton úr által oly erélyes intézkedések tétettek, hogy bizton remélhetjük, miként a vész a legrövidebb idő alatt el fog nyomatni. Mindennemű szarvasmarhának városunkból ki- vagy behajtása tiltva van; őrök állítják fel, és amint valamely marhán a baj kiüt, lebunkóztatik; kórház is állíttatott fel, hová a gyanús állatok orvoslásul vizetnek, szóval : a legczélszerűbb és legerélyesebb intézkedések vannak életbeléptetve. Jászkunkerületünknél alkapitányunk Hegedűs Zsigmond úr által Malár József főkapitányi titkárnak és tiszteletbeli aljegyzőnek, Bathó János csendbiztos és Kotán János központi várnagy tiszteletbeli esküdtjeknek, Bognár Gusztáv volt törvényszéki iktató várnagynak Karczagon esküdti ranggal, helyébe iktatónak Urhegyi Gyula volt megyei írnok, Írnoknak pedig Szekeres Lajos karczagi tisztiügyészségi írnok, végre ennek helyére Berényi Antal neveztettek ki.