Sürgöny, 1865. április (5. évfolyam, 75-99. szám)

1865-04-04 / 77. szám

minthogy ott p. o. az igazgatási költségek sokkal ke­vesebbe kerülnek mint más tartományokban. A­mi Er­dély alacsony adóképességét illeti, csak sajnálhatja ezen ország, hogy nem fizethet annyi fogyasztási adót mint más tartományok. E r e­s t­­ jelentéstevő válaszában szigorúan a pénzügyi állásponthoz ragaszkodik, melyet a pénzügyi bizottmány is kizárólagosan elfoglalt indítványaiban. Indítványozza a bizottmányi indítványok elfogadását. B. Reichenstein válaszol jelentéstevő ezen magyarázataira. Többek közt azt mondja, hivatali szü­netek nem teendők meggazdálkodásul, mivel ürese­dések esetében a rendelkezhető hivatalnokok alkalma­zásba kerülnek, s egyszerre nem lehet a hivatali szü­neteket és rendelkezés alatti hivatalnokokat eltörölni. Magyar- és Erdélyország szükségleteinek fejszámsze­­rinti összehasonlítása nem állja ki a próbát, mivel E­r­­délyben az austriai törvények fenmaradtak, míg Ma­gyarországban minden a régi kerékvágásba tereltetett vissza. Ha Erdélyt össze akarjuk hasonlítani­, akkor csak a­z a­j­t­h­á­n-inneni tartományokkal hasonlíthatjuk össze. Jelentéstevő válaszol, mely után kezdődik a szavazás. Alduleanu indítványa 79-el 86 szavazat elle­nében elesik, mire a pénzügyi bizottmány indítványa elfogadtatik. Az erdélyi udv. kanczellária bevételei, fedezet 10. fejezet szerint, 79,375 ft, vita nélkül elfogadtatnak. Legközelebbi tárgy a horvát udv. kanczellária budgete. Jelentéstevő Herbst. A pénzügyi bizottmány indítványozza a szükségletet 1,946,000 fttal engedmé­nyezni s a czimek és fejezetekre nézve teljes többlet­áttételt engedni. Az átalános vitában Utjesenovics emel szót. Egy kimutatást ol­vas fel, melyből kitűnik, miszerint a pénzügyi bizott­mány indítványai a szolgálat érdekeivel össze nem egyeztethetők. A budget már eredetileg a pénzügyi ál­lapot lelkiismeretes megfigyelésével úgy annyira kor­látoztatok, hogy annak jelentékeny csekélybítése a kor­mányzat kárára lenne. E közben az udv. kanczellária, midőn a deficit elhárításáról volt szó, szükségletének 5%-ok­ reductiójába adta beleegyezését. Akkor még azon­ban egy 2,057,698 ftból álló szükséglet maradna fen, melylyel az udv. kanczellária a többlet áttétel engedé­lyezése mellett beérheti. Steffens megjegyzi, ő már a pénzügyi bizott­mányban tette azon indít­vány­t,hogy a 2,360,000 ftra rugó szükséglet beiktatandó, s itt ezen indítványt ismétli. Szónok a pénzügyi bizottmány által tett egyes letörlé­sek czímeire tér át, hogy azok tarthatlanságát bebizo­nyítsa. Szónok az általa indítványozott számok ordina­­rium és extraordinariumra osztását óhajtja, még pedig 1,746,000 ftnak mint ordinariumnak és 290,000 ftnak mint extraordinariumnak beiktatását. Annyival inkább re­méli, hogy indítványa elfogadtatik, mivel remélhető, hogy Horvát- és Tótország képviselői a legközelebbi évben helyeiket itt elfoglalják. A birodalmi egység kö­vetelménye azt parancsolja, hogy az egyes az egészért s az egész az egyesért jót tartozzék állani, s hogy a távollévőkkel úgy kelljen bánni, mint a jelenlévőkkel. (Steffens indítványa támogattatik.) T a s c­h e k : Elfogadja azon alaptételt, hogy mind­nyájan egyenlő bánásmódban részeltessenek, de ez­­t egészen más eredményekre vezeti. Horvátország nem kívánhatja, hogy másként bánjanak vele, mint a szű­­kebb birodalmi tanácsban képviselt egyéb tartományok­kal. — Pártolja a bizottmányi javaslatot. Utjesenovics udv. tanácsos szám szerint, ki­mutatja, hogy a horvátországi igazságügyi igazgatás szükséglete sem az 1860-ban megállapított rendes, sem az 1864-ben engedményezett észletet túl nem haladja. A­mi a törvényszékek kevesbítését illeti, az udv. kan­czellária legf. parancsra előleges nyomozásokat kez­dett, mindazáltal a beérkezett jelentések azt mutatják, mennyire fontolóra veendő, summás után a budget tár­gyalásakor ily reductiókat elővenni, s az udv. kanczel­­lársa nem volt azon helyzetben, hogy ez irányban Ő Felségénél jelentékeny reductiót indítványozhasson. Az illető indítvány legf. helyre fölterjesztetett, de eldöntés mindeddig nem érkezett. A Szónok megjegyzi, nem kellene az országgyűléstől ily után kierőszakolni akar­ni a törvénykezés rendezését. H­e­r­b­s­t jelentéstevő a bizottmányi indítványt képviseli. Utjesenovics, tekintve a rendelkezés alatti hivatalnokokat, megjegyzi, hogy ezen tétel beiktatása egy legfelsőbb határozaton alapszik, mely szerint ily hivatalnokok folytonosan alkalmazandók. Szavazáskor Steffens indítványa kisebbség­ben marad. A pénzügyi bizottmány indítványa elfo­gadtatik. A horvát udv. kanczelláriának 45.100 forint fe­dezése vita nélkül elfogadtatik. Az ülés bezáratik. Legközelebbi ülés : hétfőn. Lapszemle. A „Botschaft.“ a „N.Fr. Pr.” azon állítására,mi­szerint Schmerling államminiszer úrnak utóbbi beszéde a Magyarországgali kiegyezésnek negatiója, követke­zőleg felel: „Mi csak ezen egyet kívánjuk megfontol­­tatni: Magyarország minden kérdésre az érdemleges kiegyezésre nézve folyvást csak ezen szóval felel: or­szággyűlés! Magyarországnak egy némi jelentőséggel biró politikusa sem akar magának nézeteinek előadása által praejudikálni. S azon egyszerű­ politikai eszélyes­­ségi szabályt, melyet minden magyar magánzó követ, ki a nyilvános életben szerepet vitt vagy vinni fog, ezen eszélyességi szabályt a korona ministere hagyja a parlamentben tett nyilatkozatoknál figyelem nélkül s vigye eszméit előre egy budget tárgyalása alkalmával piaczra? Igen, hát mit nyilatkoztasson ki ? Azt nyi­latkoztassa ki, „hogy mi elismerjük a jog­folytonossá­­got ?“ Nem hiszik-e, hogy egy ministernek, ki letette az alkotmányra az esküt, tüstént meg kellene szűnni ministernek lenni, ha az alkotmányt ily módon megta­gadni akarná ? Az épen az ellenzéknek sajnálatraméltó szűkkeblűsége, hogy az ügyeknek más kezeltetési módját a ministeri padról mint a követi házból nem ké­pes elképzelni, holott pedig világos, hogy a minister­nek oly fentartásokkal kell élnie, mik a követi ház előtt idegenek. A minister észszerűen, ha a Schotten­thor előtt a magyar kérdésről szól, nem mondhat mást mint: alkotmány s országgyűlés ! A többi majd magá­tól jó, mihelyt az országgyűlés egybeül. Valamint a magyarok , úgy Schmerling úr is a magyar országgyű­lést tekinti azon helynek, hol a magyar kérdés meg­oldása iránt tárgyalások fognak folyni, így fogva föl a miniszer tegnapi nyilatkozatát, az nem negatiója a kiegyezésnek. S másként azt nem lehet felfogni, mint­hogy az egy államférfiunak nyilatkozata.“ A „Bécsi Híradó“ ugyancsak a magyar kér­désre vonatkozólag Kaiserfeld követ s Schmerling mi­nister urak beszédei alkalmából többek közt ezeket mondja : „A fócivi-A názvo nem mokszo áll eotn­a, (Ke m­ar­rfeld) sem ellenzéki társai az államminister­ czélzataitól.Szóló is csak a „birodalom eszméjének elismeréséről“ föltételezi a "Magyarországgal, illetőleg a magyar liberális párttal való egyezkedést. Mit jelent a „birodalom eszméje li­berális szempontból ?“ — a közös ügyek közös alkot­mányos kezelését, — ennek orgánuma pedig a mai bi­rodalmi tanács, — melyet a liberális ellenzék sem akar mellőztetni, — a kormány pedig mellőzni absolute nem képes, mig más biztos alapja nincs. Az államminiszer tovább megyen, —­e a keresz­tülvitel eszközeit is szemügyre veszi. Ő azt mondja: „lehetetlen előre elismerni az 1848-as törvényeket, ha­nem a magyar országgyűlésnek kell előbb azokból mel­lőzni mindent, mi a (februári) alkotmánynyal ellen­kezik.“ Ez igen határozott nyilatkozatból sokan kiérten­­dik a „Verwirkung“ eszméjét, a „jogcontinuitás“ taga­dását. Mi máskép fogjuk föl a dolgot. Mi mindig azt mondok, hogy a jogcontinuitás alatt csak alkotmányunk azon sarkalatos elve értendő, miszerint Magyarország­ban csak az törvény, mi a fejedelem és országgyűlés által közösen megállapittatott; — nem értendő tehát a jogfolytonosság alatt alkotmányunk fejlődésének e vagy ama, —­nem a 91-ki, nem a 48-ki — stádiuma, még kevésbé valamelyiknek tettleges helyreállítása, hanem értendő az, hogy az összalkotmány nem oo­rogálható Magyarországra, hanem törvényes országgyűléssel való egyezkedés útján állapítandó meg. Nem hiszszük tehát, hogy a kormánynak a legkö­zelebbi országgyűléssel való egyezkedést a 48-diki tör­vények előleges elismerésén kellene kezdenie.N A­­­mán­y a Napi újdonságok. r. Császárné Ő Felsége ápril 2­ kán reggeli 9 óra 30 perczkor Münchenből Bécsbe érkezvén, a nyu­­goti pályaudvarban Ő Felsége a Császár által, — ki gr. Crenneville altábornagy s tábornoki hadsegéd kísére­tében a vonat megérkezte előtt néhány perczczel meg­jelent, — fogadtatott.­­ Császár Ő Felsége a wiesbach-gasteini köz­­ségi templom felépítésére 3000 ftot legkegyelmeseb­ben ajándékozni méltóztatott.­­ A kir. helytartó ö uralga tegnap dél felé a pestvárosi bölcsödét s a szürkenénék-intézetet, továbbá a gyárutczában lévő leányárvaházat tisztelte meg láto­gatásával, a grófnőtől, ilyetén jótékony intézetek iránt meleg részvéttel viseltető nemeslelkületű­ nejétől ki­sértetve ; a leányárvák­ intézetével ugyanegy házban egyszersmind a leány elemi tanoda 3 osztálya is lé­vén elhelyezve, a magas vendégek ott is huzamosb ideig tartózkodtak s a növendékek kihallgatását figyelemmel kisérték. Innen ö­nméltósága, a főpolgármester ur kíséretében, az Eggendorfer-féle házban újabb időben felszerelt börtönhelyiségekbe távozott, hol részletes vizsgálódásait a fegyenczek kikérdezésével — netalani panaszaik kihallgatására is kiterjeszté.­­ A „Wien. Abendp.“ írja : Azon szavak, me­lyeket az államminiszer a képviselők házában mart. 28-án mondott : „Gondom lesz rá, hogy ezen ügyben a két fél közül egyik a megcsalatott lesz“, olyképen ma­gyarázhatók, mely magyarázat szónoktól távol legyen. Hogy elejét vegyük ilyféle magyarázatnak, ő excel, az államminister úr által fel vagyunk jogosítva, hogy ez alatt csak azon csalódások értendők,melyek az ellenséges politikai irányzatok természetelleni koalitió­­jától elválaszthatlanok. * Mint bécsi lapok írják, az államminister ur ro. hó 31-kén tartott elfogadási estélyén főherczeg Rainer ö fensége, Mensdorff, Plener, Frank, Burger, Mecséry ministerek, a franczia követ, gr. Crenneville altb., gr. Grünne, hg Sch­warezenberg s Fürstenberg érsekek, Eder apát, gr. Thun altbn., gr. Thun tbszn., összesen 324 vendég volt jelen. A pestvárosi törvényszéki személyzet szaporí­tása iránti főbírói javaslatra vonatkozó közlésünk ki­egészítéséül még megemlítendőnek találjuk, hogy a fő­bíró úr előterjesztésében, a személyzet szaporításának szüksége különösen azzal van indokolva, miként a felért, curiához felterjesztendő fellebbezések egy leg­újabb udvari rendelvény értelmében az illető perek ér­demleges kivonatával, az ítéletek másolataival stb. lé­vén felszerelendők, ezáltal a munkahalmaz okvetlenül annyira növekszik, hogy még 6 törvényszéki tanácsos s aránylagos jegyzői s segédszemélyzet kinevezése fog szükségeltetni. Egyelőre is szükségesnek látta a főbiró úr, néhány tanácsjegyzőnek a törvényszékhez­ azonnali beosztását indítványozni. * Seidner helybeli journalists humoristikai [ felolvasása és hangversenye vasárnap d. u. az Europa teremében szép számmal gyűjté egybe azokat, a­kik a derült délutánt kevésbé voltak hajlandók a szabadban tölteni. A hangversenyben a német színháztól Sleevogt és Moser, Meisner és Ridl kisasszonyok, továbbá Scharf, Lukes és Schmidt urak énekkel és szavalmánynyal, Barbieri karmester mint zeneszerző és kisérő a zongo­rán szerepelt. Moser k. a. Gretchen fonó­dalát igen szépen adta elő. „A két menyasszony“ ez, szavalat Seid­­nertől, jól van írva, de az egyik előadó k.a. nem a leg­­hibátlanabbul olvasta. Seidner életsziporkái humoris­­ticus felolvasása folytán elég sűrűn gyújtottak. Mint rendesen a por, kövezet, színház, zálogház, gáz, a nők és kritikusok adták hozzá az anyagot. S ha Seidner nem is oly mester a szójáték pyrotechnikájában mint Sa­phir, de még mindig fölül áll a régi és új Styx nyomo­rúságain, mely utóbbinál szintén van egy Saphir, de a ki bátyjától — úgy látszik — semmit se örökölt. * Tegnap a bécsi udv. operától T­el­l­h­e­i­m k. a. és M­ay­e­r­h­o­f­f­e­r úr kezdtek itt vendégszereplést a városi színpadon „Don Juan“ban. —­ Virág vasár­napján az evang.­álva­­intézet javára a városi színházban zenészeti s szava­­lati akadémia rendeztetvén, abban a következő kitűnő művészi erők fognak közműködni : a nemzeti színház­­tól : Carina k.a., B­a­l­á­z­s - B­og­n­á­r Vilma assz. Rabatinszky k. a., Köszeghy úr, az utóbbi három az „Elcsonzos leány“ operette előadásában; to­vábbá Orosz Biri­k­­a., K­n­a­h­l assz. és D­e­n­ken­be­r­g­e­r ur, magán­körökben és a budai dalárda es­télyeiről ismeretes jeles képzettségű műkedvelők Bu­dáról, énekben ; Lip­t­hay Pali és Hoffmann Ilma kisasszonyok két zongorán, Al­s­d­o­r­f assz. szavalatban, dr. W­á­g­n­e­r Jenő és W­á­g­n­e­r Géza urak gordon­kán, zongora-kisérettel, a három buda­pesti dalárda, kétszázon felüli tag együttes működése mellett, a Hoch- és Deutschmeister, cs. kir. sorezred zenekara Dubez József karnagy ur igaz­gatása alatt. A teljes részvétet érdemlő szent czés tekintetéből ezen művészeti szempontból is nagyérdekű előadást eleve is ajánljuk a budapesti közönség nemes pártfogásába. * Hire járt, hogy a debreczeni színház igazgatá­sát La­tab­ár Endre úr nyerte volna el, — a „Horto­bágy“ czimű lap azonban igazgatósági pályázatot hirdet a debreczeni színházra, melynek megnyitása most már hivatalosan f. év od­. 1-jére van kitűzve. A fentebbi csődre az ajánlatok határideje holnappal lejár.­­ A nagy erőfeszítések közt előadásra siettetett „Kamilla“ czímű eredeti új opera­hágtól, ha az operák szokott végzetessége közbe nem lép, a nemz­­színpadon ma jő először színre. „Kamilla“ szövegében egy spanyol tárgy van feldolgozva. A zene könnyűnek és dallamdúsnak mondatik. Hír szerint eredetileg a mi­lánói Scala-színház számára készült, utóbb azonban a szerző mégis indíttatva érze magát, azt szülőfölde nemz. színpadán adatni először. * Förster G. nemz. szállodája a váczi utczá­­ban vasárnap nyittatott meg, 160 vendégszobával. A szép berendezést a múlt napokban sokan tekintették meg. * A Toyora ur által szervezett utazó-társaság, melynek czélja a szent föld — jó egészségben, kedvező idő mellett már Korfun is áthaladt. A cs. kir. austriai főconsul az utasokat a kikötőnél üdvözölte. * A nemz. színpadon a búcsú, a német színházban a jutalomjátékok voltak napirenden;— mint értesü­lünk, ez intézettől is — mi a színházi évfordulatoknál nem szokatlan dolog — szintén több tag távozik el : Berg k. a. Szika és Hirsch urak. Utóbbinak jutalom­játéka a Lajos bajor király által spanyolból átdolgozott „Vény, napok ellen“ czímű vígjáték volt, mely nagy tetszésben részesült és mint mindenütt, itt is a játékrend kedveltebb darabjai közé tartozandik. Szika ur az „Arany parasztot“ választotta jutalomjátékául s igen látogatott színháza volt, a­mit e szép reményű tehetség méltán meg is érdemelt. Szika ur, mint halljuk, egyik bécsi külvárosi színháznál fogja látható fejlődésben lévő tehetségét érvényesíteni. * Dr. E­n­t­z Ferencz, a budai vinczellér- és ker­tésziskola igazgatója — mint a „P. B.“ értesül, Am­sterdamba kapott meghívást, hogy az ottani kerttermény­­kiállítás juryjében mint tag működjék, mely meghívás­nak készséggel engedvén, a múlt napokban oda el is utazott. * Hugo, a rajnai Sámson, úgy látszik, az olympiai játékok egész sorát hozta nyakunkra. Felhívása, hogy kész, Pest legerősebb férfiúival viaskodni, az „alvó orosz­lánt“ Toldy Jánost is fölingerelte.­­ S már vasárnap a Lloydban nyilvánosan fölvette a keztyüt a rajnai Sámson ellenében. Mint magyar Hercules — úgymond — becsületbeli kötelességének tartja, Hugo kihívását elfogadni, noha ő már 55 éves lévén, e „mesterséggel“ régebben felhagyott. Mindazáltal kész a Sámsonnal ki­áltani, s az ettől kitűzött jutalomról, ha elnyerendő is, előre lemond valamely közemberiségi intézet javára. A magyar becsülettel kapcsolatba hozott tusa tegnap volt a circusban végbemenendő. Először valószínüleg — ismervén a circus érdekeit — eldöntetlen csatának leszünk tanúi. — Előfizetési felhívás a magyar akadé­miai palota ünnepélyes megnyitásáig megjelenendő akadémiai albumra. Az akadémiai alelnök méltóságos báró Eötvös József úr ösztönzése folyán alulírtnak sikerült a m­a­­gyar akadémiai palota ünnepélyes meg­nyitásáig egy oly „akadémiai albumot“ kiadhatni, mely a magyar tudományos társaság összes tagjainak természet után felvett fényképészeti mellképeit magában foglalandja, ezen album jövedelmének egy részét a magyar írói segély-egylet javára fordítandó. A fölemlített album 3-féle kiadásban jelenik meg, s pedig: I. Az első rendű, nagy alakú díszalbum, mely legdíszesebben kiállíttatván, 250 eredeti mell­képből álland. E képek mindegyike alatt a név s szakjellem czime, az album záradékában pedig az akadémiai tagok sorszámszerinti névjegyzéke követ­­­­kezendenek.­­ Az album képei azon rendben foglal­­vák, a mint az akadémiai tagok az 1865-diki alma­nachban fölvéve vannak. E díszesen kiállított album ára 24 frt, ennek fényképei pedig, melyek lehetőleg fino­man s tisztán kivittek, 25 példányként ára 6 írtra sza­­batott. A t. ez. előfizetők ezen fényképészeti műre tet­szésük szerint vagy egyszerre, vagyis havonkint 25, vagy 50 darabbani kiadásra előfizethetnek. II. A másod­rendű kisebb, külső kiállí­tásában azonban az első rendűhez hasonló akadémiai díszalbum, mely az elsőtől abban különbözik, hogy ez 19 képletből áll, mindegyik képletén I­—15, közönsé­ges látogatási jegyekhez hasonló fej alkalmazva lévén, úgy hogy p. o. a 23 igazgatói tanácsos urak 2, a nyelv- és széptudományi osztály 4, az illető névjegyzékkel el­látott képletéből állandónak sat. — Ezen album ára 19 képletével együtt 24 frt leszen. III. A harmadrendű album benső tartalmára és fényképészeti kiállítására nézve ugyanaz, mint a 2. szám alatt leírt, ettől azonban minden csinos kiállítása mellett egyszerübbsége által különbözvén, ennek ára is csak 16 ft. Vidéki előfizetőknek minden példány egy forinttal többe kerülend. A t. ez. közönség tájékozásául bátorkodom végre megjegyezni, hogy az említett albumok csak az aka­démiai palota ünnepélyes megnyitásakor fognak ki­adatni, hogy azonban csak az előfizetést előjegyző­t­­et, előfizetők vétethetnek tekintetbe, miután a fentemlített ideig csak az előfizetett vagy előjegyzett példányok készíttetnek el. Az akadémiai albumra előfizethetni minden könyv­­i mű­kereskedésben, és az akadémiai album kiadója Schrecker Ignácznál. * Berlinben a törvényszék a keresetnek egy kü­lönös nemét fedezte föl. Egy Scherer nevű mühlhau­­seni születésű, már nem épen fiatal asszonyság pompás életet vitt és mindig a mások költségén. A dolgot rend­kívül ügyesen intézte. Két év óta mindig hirdetteti ma­­gát a lapokban, hogy egy vagyonos özvegy hitestársat ke­­res magának,a­ki őt az élet rózsás útjain kisérjes ótalmaz­­za. Ily módon több házassági candidatus találkozott, ki­ket a vállalkozó Scherer asszonyság mind többé kevésbé megnyitta. Elfogadá­t­­i­ őket egyenkint jegyesének, s azután mindegyikkel megülé az eljegyzési ünnepet, felhatalmazván egyszersmind, hogy örökségét, mellet valami nagybátyjától vár, fölveheti. A nagybátya és az örökség természetesen nem volt sehol, de az eljegyzés az egyiknek 70, a másiknak 200, a harmadiknak 300, sőt egy negyediknek 600 tallérjába került. Csakhogy pénzt sajtolhasson ki, az egyiknek épen oly ígéretet is tett, hogy egy palotát vesz számára. Gyanítható, hogy még többen voltak a rászedettek, hanem némelyik réss­­zeib­e, nyilvánosan fellépni a törvényszék előtt és elárul­ni, hogy egy „gazdag özvegy“re vágyakozott. * Vasárnapra virradóra az úri- és zsibáros­ utcza sarkán a 8-ik sz. ház második udvarában azon ideig­lenesen emelt épület, melyben Asztalos ur kőnyom­­dája egy fényirodával együtt működött, az utóbbiban hanyagság következtében támadt tűz folytán lángok martaléka lett. Az épület jobbára a tűznek igen kitett anyagból lévén s hozzájárulván a photographiai készü­lékek is, a tűz gyors terjedését kivált oly időben, mi­dőn a segély nincs oly rögtön kéznél, nem lehetett megakadályozni. Ez e környékben már a második esete a fényirodai égésnek; az első az ezzel háttal szom­szédos gr. Keglevich-házban volt ügyleti ügyek. A­z or­sz. magyar gazdasági egyesület közgazdászati szakosztályának ülése. Ezen egyleti ülés m. hó 30-kán L­ó­n­y­a­y Meny­hért elnöklete alatt nyittatván­ meg, elnök által H­o­r­ J­á­n Ernő bizottmányi előadó, az olcsó vasutak ügyé­ben kiküldött bizottmány munkálatai befejezéséről szóló jelentésének felolvasására hivatik fel. Ezen jelentésre azon indítványt intézi a szakosz­tályhoz Somssich Pál, miért ne lehetne itt a vas­úti papírpénzt alkalmazni, mint Poroszországban s máshol is ? W e i­s s b. megjegyzi, hogy a vasúti papír­pénz egyelőre nem alkalmazható, mivel ezáltal össze­ütközésbe jönnénk a bécsi nemzeti bank szabadal­mával. Gr. Z­i­c­h­y N. ajánlja, hogy a magán­vállal­kozást nem kell kizárni az olcsó vasutak építésénél. A másik fontos kérdés azon kisbirtokosok hitel­­állapotán a segélyezést tárgyazza, kik a földhitelintézet­hez nem fordulhatnak. Ezen a nm. magy. kir. helytar­tótanács által intézett kérdésre vonatkozó bizottmányi jelentést Csengeri A. olvasta fel, mely a népban­kokat ajánlja. A felebbi munkálat készítésénél L­ó­n­y­a­y M. elnöklete alatt a m. földhitelintézet részéről: Csen­geri A. és Horváth B., az orsz. magyar gazdasági egyesület részéről gr. Zichy N., Wodiáner A. és H­o­ll­á­n E., a keresk. kamara részéről pedig Fuchs és W­e­i­s­z B. F. urak voltak képviselők. Ezen egész munkálat az igazgató választmány elé fog terjesztetni, s az olcsó vasutakat tárgyazó je­lentés a közelebbi ülésben bővebb vitatás alá fog vé­tetni. (A Hon.) Vidéki levelek. IL-Szigeth, mart. 25. 1865. Két­­ nem kis horderejű esemény ösztönöz a levelezésre : 1) A nagymélt. magyar királyi helytartótanács atyai gondoskodása, mely szerint ínségeseink megmen­tésére 14,000 ft pénzöszveget küldött e megye közön­ségéhez könyöradományképen, mely kegyes külde­mény mikénti kiosztása feletti tanácskozmány végett, a megyei kir. biztos ur ő mltga a megyei főbizottmányt f. hó 23-kára összehívta, mely alkalommal a rendező szellem szav, e nép sajátságaihoz képest, a lelkes szó­nokok ajkain kellő komolysággal és higgadtsággal hallatta magát elejétől végig, melynek lényege legin­kább abban öszpontosul, hogy a szóvivők a nagymirgy kormányszéknek e kegyes gondoskodásáért köszönetet szavaztak; másik pedig az, hogy ezen havasi nép fény- és árnyoldalaihoz képest, a középutat abban látták fel­találhatni, miszerint sem az egész napszám- díjt nem tartották czélszerűnek a munkás kezébe adni, sem tőle azt egészben megvonni, hanem egy harmadrészét pénz­ben, a részét pedig élelmi­szerekben kiadatni a nap­számosnak. . . A tanácskozmány délelőtti 10 órától déli 12-ig a munka kiszabása és a segély kiosztása kö­rüli teendőkről a legczélszerűbb és lehető legüdvösb nézeteket annyira kifejlesztette, hogy a déli harangszóra már nyugodtan osztatta szét elnök ur , mga az ülést, hol egy hang sem volt hallható,mely elütött volna e szent köz­­­ügy megvitatásában a kellő higgadtságtól,ha leszámítjuk azon fájdalmas ideg megérintését, mely a nemzetiség­­geli édelgés tekintetéből, ezen örvendetes esemény tár­gyalása alkalmával is egy-két ürömcseppet látszott ön­teni a köz­öröm kelyhébe, midőn jövőre több orosz aj­­kuakat kért meghívni a tanácskozmányra. .. Ily­enségi ügyben a magyar ajkú, a nagy többség nézete szerint úgy, valamint az oláh és orosz ajkúak, — lévén mind­nyájan keresztények,—a tanácskozmánynak más irányt nem adhatnak, mint az ínségesek megmentését. E tanácskozmányban részt vettek Szepessy Mihály királyi biztos ar ő­mliga elnöklete alatt : H­é­­d­e­r János másod alispán, Z­o­m­b­o­r­y Lipót megyei főjegyző, K­e­n­d­r­e­y János és L­i­p­c­s­e­y Pál me­gyei tiszti főügyészek, Hieronymi Károly megyei főmérnök, Láhner Antal, Rabár Manó megyei tör­vényszéki ülnökök, Ká­vássy Albert Sziget korona­városi polgárnagy, Szöl­lösy Miklós azon város főbí­rája és Grosschmid Imre kir. biztosi titkár. A köz­­birtokos urakból:Szap­­­onczay József, Szöllösy Balázs, V­á­r­a­d­y Gábor, Móricz Károly, V­e­r­é­c­z­y Lajos, Nánásy Lajos és Karácsonyi Antal gyógyszerész. Főszóvivők voltak: Elnök ur ő mga, folytonosan összeszedve a tanácskozmány szálait; to­vábbá : Szaplonczay József, Várady Gábor, M­ó­r­i­t­z Károly, Szöllösy Balázs, N­­é­d­e­r alispán, Hieronymi Károly megyei főmérnök és Rabár Manó megyei törvényszéki ülnök. 2) A szigetin héber elemi főtanodában is a mondott napon tartottak a nyilvános vizsgák, mondhatom, oly fényes sikerrel, magyar és német nyelven egyaránt, hogy ezek láttára és hallattára akaratlanul is eszébe jutott az embernek: miként hasonlít e vívmány is ama csodához, midőn a jós megütötte vesszőjével a kősziklát és megnyi­totta vele a szomjasoknak az enyhítő vizforrást; mert ezen elhagyatott fiatalságnál a közműveltség és tudo­mány, miként ama kőszikla, a tanárok érintésére, a tudo­­mányszomj kielégítésére szintén szépen kezd már csör­gedezni. A tudomány forrása megnyílt. Igaz, hogy ezek még csak első elemek. De ne feledjük, mit zeng a németek koszorús költője G­ö­t­h­e az elemekről: „Wer sie nicht konnte die Elemente . . . Wäre kein Meister über die Geister!“ íme, itt is egy újabb fényes tanúsítása annak

Next