Sürgöny, 1865. május (5. évfolyam, 100-124. szám)

1865-05-23 / 118. szám

118. sz. Ötödik évi folyam. bierkesitőRégi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. **. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Györi Pál papirkereskedésében (h­atvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Késiratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­zőinktől fogadtatnak el. SÜRGÖNY. -----------------------------------------------------------------*------------------------------------------------­Mit(An-hl­it)télik : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért K kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. szému­tatik minden be­iktatásnál. A bélyegdij kultin, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Killföldrelli hir­detéseket átvesznek a következő urak: Majnai Frankfurtb­an Viol­inn Ottó; Hamburg-Altenában ■aniruatelii és Vogler; Hamburg­ban TArkheli» labab; Lipssében Regler V., Illgeu és Vor­­­araknál. Buda-Pest. Kedd, május 13.1865. Alifizetési árak­­ Napintsi postai scátkfűldéssel Budapesten hárhos hordva. Egéss évre....................30 frt Egéss évre . . . . 18 frt. —­kr. ................................................... . Félévre.......................9 . . . Negyedévre • • . • • 1 ■ Negyedévre . • • • 4 „ 50 „ HIVATALOS RÉSZ. ” cs. k. Apostoli Felsége f. évi tráj. 16-ról költ legfelsőbb parancs-iratával legkegyelmese­ben kine­vezni méltáztatott: Rudolf Koronsherczeg Urat 0 cs. Fenségét, a 2.­8z. fü­zér-ezred tulajdonosává ; Czozarevitsch Sándor nagyherczeg a orosz trón­örökös 8 cs. fenségét, a 61. sz. gyalog-ezred tulaj­donosává; gr. M­an­s­d­or­ff-Pou­­ 11 y Sándor altáborna­­gyot, ugyanőt a 73. sz. gyalog-ezred tulajdonosa állá­sától fölmentvén, a 9. sz. dzsidásezred tulajdonosává; gr. Noipporg Ervin altábornagyot a 12. sz. vértes-ezred tulajdonosává; Vilmos würtembergi herczeg vezérőrnagyot a 73. sz. gyalog-ezred tulajdonosává; b. Ronsbacher Rudolf vezérőrnagyot a 12. gr. Vilmos Főherczeg-gyalog-ezred másod-tulajdono­sává ; wolfsbergi b. Lenk Vilmos vezérőrnagyot az 1. sz. Ferencz József Császár-tüzér-ezred másod-tu­­lajdonosává; továbbá a cs. k. Apostoli Felsége legkegyelme­sebben elrendelni méltóztatott, hogy a 8. sz. gyalog-ez­red eddigi másod ezre­d-tulajdonosa, b. Gerstner Jó­zsef altábornagy nevét viselje. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi máj. 15-től kelt legfelsőbb határozatával, Nicolaevits Lucián kru­­sedo’i archimand­itát, s a károlyvárosi egyházmegye admin­istrati­vát, károlyvárosi, illető­leg plasky-i görög­keleti püspökké legkegyelmesebben kinevezni méltóz­­tatott. Változások a cs. k. hadseregben Kineveztetett: Gr. Wt­rmbrand Henrik első­ osztályu száza­dos a 21. sz. vadász-zászlóaljnál, számfölötti őrnagygyá a Ferencz József Császár tiroli vadász-ezred­en, szol­gálati t.f .alm­zásában íreghalgatván, mint szolgálati kamarás Rainer Főherczeg altábornagy O cs. Fensé­génél. Fölruh­­áztattak: NI c r d m a n n Konrád el­ö-osztályu arciero testör­­ségi százados, nyugalomba helyeztetése alkalmával,őr­nagyi ranggal ad honores; b. Swinburne Ede nyugalmazott századi­s, őrnagyi ranggal ad honores. Nyugdíj­aztattak: B. B­a­m­b­e­­­g Józse­f rende­lkezés alatti altábor­nagy, saját kérelmére, érdemiért nyugalomba helyez­tet itt. Parylowski Szeverin első­ osztályu száza­dos a 2. sz. Miklós orosz nagyherczeg huszár-ezrednél, őrnagyi ranggal ad honores. A magyar kir. udv. kanczellária Kofler Bódog hivatal­tisztet ugyanannál segédhivatali igazgatósági segéddé nevezte ki. Liptómegye főispánja Prokop Adolf joggya­kornokot a liptómegyei nap­nyugoti járás rendes es­küdtévé nevezte ki. Bács-Bodrogmegye főispáni helytartója a megyé­nél megürült irnoki állomásra tiszteletbeli aljegyzői czim­mel Bodnár Imre végzett jogászt nevezte ki. Bács-Bodrogmegye főispáni helytartó­ja mint Zom­­bor sz. kir. város feletti királyi biztos, M­a­x­i­m­o­v­i­c­s György orvostudort városi tiszteletbeli főorvossá ne­vezte ki. Zabolcsmegye főispánja Bogyó Károly r. m. esküdtet megyei alszámvevővé, s Torma Istvánt r. megyei esküdtté nevezte ki. Kom­árommegye főspáni helytartója Dont­hay Thádé sebész-orvost a megye tiszteletbeli járási orvo­sává nevezte ki. Gömör- és Kis-Honth t. e. vármegyék főispánja Ecseghy István ügyvédet tiszteletbeli eskü­ötte a kis-honthi járásba nevezte ki, Klaniczay András m­egyei díjnokot pedig rendes megyei írnokká, és len­­gaczi M­ich­a­­­o­k László gyakornokot megyei dij­aikká léptette elő. SEMHIVATALOS RÉSZ. A vámegyleti szerződés ügyében. Tudjuk, hogy a vámegylettel 1853. febr. 19-kén kötött szerződésben az austriai birodalmi kormány vég­legesen szakított a prohibitiv­ rendszerrel, s elvben a szabad-kereskedés elvét fogadá el, úgy azonban, hogy ez ne rögtön léptessék életbe, hanem fokonkint véd­­vámrendszer alkalmazásával kés­zíttessék elő. Ez októl több behozatali vámok, különösen a német vámegylet irányában tetemesen ifjabb szállít­tattak, bár ezek más külföldi országok irány­ában ma­gasabbra tétettek ; s egyúttal fenhagyatott az austriai birodalomnak azon jog, hogy későbben a bíródal­m­ és a vámegylet közt fenálló vámsorompók megszűnjenek, s az egész birodalom a vámegyleti országokkal egy vámterületet képezzen. E szerződés folyó év végén már lejárván, a mi, kik szintén a szabad-keres­ kedés hivei vagyunk, kiván­csiak voltunk, hogy a küszöb­ön ál­l német vámegyleti uj sze­rződés mennyiben közelit ismét a kitűzött sza­bad kereskedés dicső elvéhez. Az uj szerződés 1865. ápr. 11 -kén egyfelől Aus­tria, másfelől a német vám- és kereskedelmi egylet ál­lamai közt csakugyan megköttetett, b alkotmányos tár­gyalás végett a mostan ülésező birodalmi tanácsnak elő is terjesztetett, s ennek alsóházában éppen jelen­leg fejeztettek be e felett a tanácskozások. Megvalljuk, hogy ez uj szerződésben a szabad kereskedés barátjai kevesebbet találtak, mint a­meny­nyit reméltek az 1853-ki előzmények után , mégis, a­mi megfoghatatlan, a szerződés el nem fogadását éppen azok tanácsolták leginkább, kik az 1853 ki szerződés­sel se voltak megelégedve, s kik a birodalom anyagi felvirágzását csak a magas védvámokban keresik. Röviden ez annyit tesz, hogy az uj szerződés egyik kereskedelmi pártnak sem tetszik, s egyik érde­két sem elégíti ki egészen. Ez azonban nem bizonyíték az új szerződés el­len , csak azt tanúsítja, hogy a birodalomban különbö­­­­ző pártok léteznek ez ügyben is, s ha ezen különböző kereskedelmi pártok kizárólagosan csak önénlékeik mellett küzdenek , s a mások érdekei irányában nem sok, vagy épe­n semmi mé­tányossággal nem viseltetnek, ez nekik megbocsátható; de egy államkormány, mely­nek feladata az állampolgárok különböző érdekeit ki­egyenlíteni, ezt nem teheti, ő kizárólagosan egy­ik párt­hoz sem szegődhetik. Ennélfogva az a tünemény, hogy az új szerződés sem a szabad­ kereskedés, sem a magas védvám barátjait nem elégíti ki , nem bizonyít sem­mit az új szerződés ellen, hanem épen azt mutatja, hogy az államkormány állásának és kötelességeinek helyes felfogásával nem pártállást foglalt el, hanem a pár­tokon felül álló birodalmi érdektől vezéreltetve, lehetőségig törekedett a különböző s gy­akran ellentétes érdekeket kiegye­níteni. Még mielőtt a porosz kormánynyal való alkudo­zás kezdetét vette volna, a kormány a birodalomban létező összes ipar- és kereskedelmi kamarákat, nagyobb gazdasági egyesületeket, sőt a helytartóságokat is fel­szólította véleményadásra, s e beérkezett véleményekre mind az alkudozásoknál, mind a szerződés m megkötésé­­nél illő figyelem fordíttatott; szóval: a szerződés meg­kötésében az alkudozó államok kölcsönös engedékenysé­ge, s más oldalról nem száraz e mél­tók halmaza, ha­nem a birodalom tettleges anyagi helyzete volt az i­­mgadó. Mi a szabad­ kereskedést illeti, bár a kormány maga ez­eket vallja, de mégis nagyobb közeledést eh­hez n­em tehet át, mint a mennyit tett; mert a porosz vám­tariffa, mely a szerződés e­gy részét teszi, szüks­ég-s­ítek tartván a porosz tutiipar védelmét , sok czikkre, mint gyo­csfonal, üveg, papiros, stb. nagyobb vámot ve­tett, a mégis a­­ gyár­os austriai borok beviteli­re sequin engedményt min adott, s egy vámmázsa után most is a vám 6 tallér maradt. Ily körülmények közt nem az austriai államkor­mányon má­­ a szabad-kereskedts­h­ez való nagyobb közeledés elmarad­­sa. De ily kedvezőtlen viszonyban is többet tett a szabad­-kereskedés felé mint a franczia, porosz kormányok, mert a defldentialis vámok meg­szüntettek, s ha a körü­­mény miatt néhány cikknek vámja valamivel feljebb emeltetett is, de ellenben a legtöbb czi­kok vámja lejebb szállíttatott. A magas védvámokat sürgetők kiv­ánságait ellen­ben nem teljesíthette, mert oly ipar, mely a m­iga lábán nem tud járni, magas vé­dvám­ak mellett is csak nyo­morog, miután a magas védvámok csak a csempészetre kitűzött nagy­obb jutalmakn­ak tekinthetők. S az 1854 ik év utáni kiviteli kereskedés rovatai legjobban mutat­ják, hogy több iparág az austi­li birodalomban csak azután lépett fel az európai piaczokon mint verseny­társ, miu­en az ezekre vetett magas behozatali vámok lejebbszállittattak. Birodalmi tanács. A követek­ házának ülése máj. 20. A jegyzőkönyv felolvasása, s a beérkező­­ iratok közlése után a háza kereskedelmi szerződés fölötti vita folytatására tér át. Herbst szót em­e­l, a kormányi képviselő által tegnap fölhozatott­­­szegek tény­leges helyreigazítása végett, Austriának a vám-egyletbel g­abna-kivitelére vonatkozólag, melyek — állítólag — nem hangzanak ö­sze az 1860. ótai legutóbbi évek hivatalos kimutatá­saival. B. Hock osztály­főnök megjegyzi, hogy ő nem maga állitá össze az illető összegeket, hanem e­zen ösz­­szeállítást egy hivatalnok által eszközöltető. Herbst ál­­li­ásai őt nem győzik meg; ő mindenesetre még ez ülésszak folytában képes len­ni, eziránt leghitelesebb felvilágosításokat adni, s az összegeket helyreigazítni. Az erre keletkezett vitában Giskra­s Pom­merer vettek részt, mire a vita bezárása indítványozta­­tott, s el is fogadtatott. Miután azonban még számos szónokok voltak bejegyezve a szerződésnek min­d mel­lette, mind ellene, általános szónokok választása esz­közöltetett. Olyanokut a szerződés ellen Ryger-nek, s a mellett gr. K i n s k­y-nek kieik­ szólania. A vita jelleme általában anny­ira merev, s gyakran személyi­­ségekre fajuló volt, hogy a kormány képviselője, K. Hock kénytelen volt az ellen tiltakozni. Has­ne­r elnök el­hoz következő megjegyzést csatolt: rB. Ha­ck­s célja kijelenté, hogy a személyes megtáma­dások őt arra indítják, mikép többé ne emel­jen szót. Én ezt csak élénken fájlalhatom ; szint ugy saj­nálom, hogy én­­ végre kénytelen vagyok a hallga­­tást megszegni, s azon határozott nyilatkozatot tenni, miszerint ama modor, mely­be­n a tárgyalások oly gyak­ran személyes jellemet vesznek föl, habár az közvetlen rendrel­alításra ne­m ad is helyet, rendkívül sajnos, s annak hatása a magas ház tanácskozására nézve min­den irány­ban csak kedvezőtlen lehet, s ezért én a leg­határozottabban azon óhajtást fejezem ki, miszerint a tagok szorosan az ügyhöz, s a személyektől teljesen távol tartsák magukat.­* (­Tetszés! Igen jól van!) Nagyobb elvi jelentősségre a mai vitában sajátkép csupán Piinor pénzügyminiszer beszéde volt, mely­ben határozottan ki­­mehetett, hogy az összes miniszé­­rium magáévá teszi a kereskedelmi szerződést. Pi o n e­r pénzügym­inister: Néhány ma ejtett nyi­latkozat s részlelt fölmerült kétely a kormány nézetei­ről a fenforgó k­érdé­sben arra határoz, miszerint azon nyilatkozattal kezdjem, hogy egészen helytelen véle­ménynek adnák magukat át, ha azt hinnék, hogy a m. házban előterjesztett keresk. s vámszerződés­ért csupán az annak kötésével s a pénzügyi bizottmányban és e m. házban­ képviselő­ével megbízott kormánybiztos vállal felelősséget. A kormányb­iztos úr mind a szerzi dvis kö­tésénél, mind annak a m. házban s a pénzügyi bizott­mányb­an képviselésénél a kormány által neki adott megbizás keretén s korlátjain belül tartotta magát s a feladatot pontosan s teljes lelkiismeretesség és hűség­gel teljesitette; nem ő, hanem az összministerium az, mely az előterjesztett vám- s keres­kedelmi szerződésért felelősséget vál­lal. (Kiáltások : igen jó.) Az ös­szmnistérium­ ennek összes tagjaival szüksé­gesnek tartja, hogy az 1853 ik évi kereskedelmi szer­ződés által követett után következetesen s czélszerűen elölaladjunk. Az összministerium azt tartja, hogy a je­­lenleg fennálló 1853-as szerződés hatályának lejártával beállt azon időpont s fordulat, a i­nen ismét egy megfe­lelő lépést kell előt­t tenni, c­­­öl­lép­é­s­t s nem hát rá­lép­és­t s eszközü­l, a megkezdett pálya következetes folytatásába beletartozó tagul az ad­ott viszonyok közt az előterj­esztett vám- s kereskedelmi szerződést tekin­ti. Azon érdekek, melyeket a kereskedelmi ministérium képvisel, szabad mozgást kívánnak a kereskedelem­ben, mert a ke­reskedelmi szabadságnak megfelelnek s ez a kereskede­lmi megszorításokkal megegyez­tethet- len, kereskedelmi szab­dság ne­m­ létezh­etik, ha egy- 87 s­r.-mind a nemzetközi keresked­ésben is ti.em uralko­dik szabadság. Én ezt főleg azon egy szónok által tegnap tett megjegyzésre hozom fel, mintha a kap­ske­­delm­­i ministerium vezetője az élern­j«»sztvé«gnyel töké­letesen egyet nem értene; sőt inkább a keresked­elmi szerződéssel­ tökéletes egyetértését csr­ilatkrozom­, úgy annak kezeltetését, mint azon tartalmát üildsö­eg, mely­ben az a m. ház elé hozatott. Az államminiszt­rium­ s az udvari kanezollárták a Lajtán tu­­fhulstiik­it az általános jólét d­ümoédiu­sá­­ban, az összes állampolgárok egyetemes jóllétében különbség s bizonyos osztályokra korlátozás nélkül találjak, s ezen kötelesség teljesitése végett az állam­­min­ist­rium­nak a fogyasztási- s termeli­­ si viszonyok egésségi-s kit'ijtését mindenütt elöm­ozdi­ani kell ügyo­­koznia,'­s ez észszerű vámrendszer nélkül nem ki­vitnető. A küligyministerium álláspontján nem le­hete észsze nem vonni s föl kelle ismerni, hogy Austria elszige­­teltsége az összes többi államok közepett, melyek vám-­­ kereskedelmi szerző­­dések által csatlakoznak s fűzik magukat egymáshoz, merő h­imtetlenség, s egy ily hátra­maradás 8 más iram b.«ni ma­gm.irabb.s a haza allása s énlekeire nézve a legnagyobb hátrányokkal, megrom­lással lenne egybekötve. A pénzügym­iniszt­rium kénytelen a vámügy sza­bályozásában, czélszerű vámr farmban azon irány­­bani javulást is látni, hogy a kivitel a bevitellel együtt fog emelkedni, hogy a cs«*m­p'­szetnek gát vettetik, hogy nem csak a pénzügyeknek, h­anem­ a bec­sletes »jogos iparnak is a szüksége­s oltalom meg fog adatni, hogy nem csupán a vámpénztárak, hanem az adópénztárak is meg fognak telni. De egészen helytelen, ami több od­alról mondatott, mintha a k­o­r­m­­á­n­y ezen előterjesztvény tevésénél a honi ipar érdekeit nem tar­totta volna szem előtt, mintha az ipar­ra való tekinteteket mellőzte volna; ellenke­zőleg, ismétlem azon kifejezést, melyet egy előt­tem szó­ó tisztelt úr használt, a kormány büszke az aus­­triai iparra, orvo­sl annak olddala híján s szig­osan kö­telezve is érzi magát, reá tekintettel s gonddal lenni; de azon tapasztalást is téve, hogy azon it, mely e te­kintetben az 1853-ki vám-és kereskedelmi szerződ­és által követtetett, az ipart nem­ csak nem károsította, ha­nem azon irány s lendület ál­lt, melyet akkor vett, még j­e­l­e­n­t­é­k­é­n­y elő haladást is tett. A je­lenleg be­állt Csapások vahiban nem a lenálló vámviszonyoknak tulajdoni tanulók, ezek egé­ben más terme­zetű­ek s nem csak Austriáb­a, han­e­­m is országokb­an is léteznek. De a­mi a szab­ál-kereskedés rémét illeti, s min­den okoskodás Austriának angol árukkal) elárasztatá­­sáról, a nélkülözhe Ien áruk árainak jövőben kü­lö­di vevőe általi r­ep­rancs«ottatásiról, azon időkről, mi­dön nem fognak többé gyárak, hanem csak azok romjai létezni, mert az ipar tönkre lesz téve, mini­ezen kifulla­dások s fejtegetések a szabad-kereskedés ellen igen szellem« ús in valának f stvo s rigyogón tartva; a­zon­­ban ide a dologhoz, mely napi­r­­iden •ma, valóban nem­ tartoznak; ezen képek összefüggését a f. é. apr.­­ l-ki vámszerződéssel nem leh­et felfogni. E­en szerződésnek — a mint ezt már tegnap egy szeb­enidús szónok m­on­­dá — nagyon is sokat tu­ajdonitanak, a mi nem tarto­zik oda, ha azt a szabad kereskedelemmel közvetlen vonatkozásba hozzák. Emlékeztetem a tisztelt urakat a Németországgal! vámegyesülés alkalmával két év előtt tolt interpellá­­cióra ; mily melegséggel, mily eltökélt egyhangúsággal nyilatkoztak akkor e házban ezen vámegyesülés mel­lett! íme, ha a vám­egyesü­lés keresztülvitetett volna, épen semmi vámjaink, semmi védelmünk s­e­ volna a vámegylet ellen a jövőben a­z uj vám­szerződés által te­­temesen magasb­a, mókát nyerünk sok fontos czikkre nézve, mint a februári szerző­désben. Ha akkor minden vám hiánya mellett semmi ve­szély sem forgott Ion az austriai iparra nézve, hol létez­zék arra nézve a veszély a Németországhoz­ jövő vi­szonyokban az új szerződés jelentékeny közbenső vám­jai mellett ? Átmegyek azonban a külföld irányábani viszony­ra. E tekintetben még teljesen szabad kezük van önök­nek. Fenforgó szerződésünk csupán a német vám­egy­­le­tkezi viszonyt szabályozza ; a külföldhöz, a rettegett Angliához val­ó viszonyról seemmi szó sincs. A tett közlések szer­int még a provisoriu­m szá­mára is kilátásba van helyezve, hogy — az átriumot a jövő külvámokra közvetitve lévén, az ideiglenes kül­­vám a közbenső határok vámjából s azon vámtétel összegével egyforma legyen, mely a küllő di­ánlíkun­k a vámegyletbe bevit­­léből állami, hogy a megvám­olá­sok ne Németországban történjenek s a vámokat Aus­tria el ne veszítse. Ha tehát ezen két vám együttvéve jó alkalma­zásba, m­égis ezen megkette ö­t vám által a­r iparágak, m­eyek ké­rdésbe jönnek, eléggé védve lesznek, s ezen oldalr.’d veszély vagy hátrány' nem lesz. Szó volt az előző idéiről. Magas gyülekezet, ezt helyben r.od­ hagyhatom. Az austriai vámre­form kér­­dése már több év­ea napirenden van; erről tudott az egész értelmiség, s én m­eg va­gyi­k arról győződve, hogy ezen magas háznak egy oly tagja sincs, ki eszme­­menetével mind azz­al, a mi a nyilvánosságra kihatott, egyenlő lépést ne tartott s magának saját ítéletet arról ne alkotott volna. A vámtarifa a kereskedelmi és ipar­­kamrákkal kötöstetett, pedig ez is csakugyan eny­ése volt; a kereskedelmi és iparkamarák ezen ügyben csakugyan j­­os közegek voltak (Ellenmom’á ), me­lyek a vám­kérdés fölött illetékesen ítélhettek; és nyil­vánították is véleményüket, s az eredmény igen becses volt, mely a kormány részé­ről legnagyobb részt n­é­tá­­nyotltatott; azért meg van adva azon anyag, mely egy előkészítő, megnyugtató, biztos alap­t nyújtott arra, hogy valamely ha­ározat hozassék. Nem eugető, nem vizsgálat nélkül történt az eljárás. Legyen szab­ad még csak egész rövidséggel ma­gára a szerződésre áttérnem. Kijelentem egész nyíltan és becsület­es, miszerint a kormány azt óhajtotta volna, bár a szerződ­és még többet hozott volna, mint a­meny­nyit hozott; hozott egynémely jót, de a kormányra nézve k­ol­incs és örvendetes lett volna, ha ezáltal m­­g több előnyök érettek volna el. De ez lehetetlen volt. Kívánatos lett volna a k­­rmányra nézve, miszerin­t a vámegyleti kötelék prtignánsabb és behatóbb ki­ejtést nyert volna, de leg­aláb­b a kötelék nem szaggat­tatott szét, még fen-'ll. h­a tehát a többet el nem lehetett érni, meg kell elégedni a kevesebbel is. Úgy jelentékeny c'öny, mely a vámszerzödésből 87,'lmna.ik, az, miszerint Austria azon alacsonyabb b«i­­vitel» vámo­kban, melyek a porosz-franezia k«T«’ske­­d« b­iii sz«­rzödés által idéztettek elö, biztosan és Icrra­­hihb is 12 évig részesül. Nem helyes, azt mondani, miszerint a pomsz-frmezia szerz­­és oly tarifát ered­ményezett, mely világtarifa, melyet Poro­zország min­­d'­n m is tart« Hiányok clv­i«ben, az egyttttszerzödö Fr.u.C­in­opsz «g kivételével, fenn kell hogy t­artsont. A vám­szövetség fel lett volna jogosítva. Au­tria irányában magasabb vám hahu­zatalára, és, ha mos t nem, de a jövőben ann­ak lejjei,bemoh'-sék­. A sze­ző­­dés most a mi javunkra azon biztonságot emülmé­­nyezte, miszerint a franczia szerző és alacsonyabb vámjai Austriának javára szolgálnak s a szerződ­és taróssága által biztos­itvák. — Előttem van egy ki­­m­utatása azon legnevezetesi­bb czikkeknek, mely az illető vámtarifatétele­knek pontosb felsz­ámlál­ásával kimutatja, miszerint az austriai áru, ha a vámszö­­vetségbe vitetik, mely vámtétel alá tartozik, s mely vámtételek fizetendők hasonnemü áruktól, ha azok a vám­szövetség­ből Austriába behozatnak. A kimutatás kissé terjedelmes s az idő már előre­haladottabb, s ezért nem engedem meg mag­amnak, a ház türelmét próbára tenni, hogy azt teljesen fölolvassam ; de mindazon urak­nak, kik azzal foglalkozni akarnak, különösen azon uraknak, kik az ellenkező nézetet képviselik, örömmel á­lem re­ndelkezésük ál­á, s a legfontosabb cikkeknél, minek : a vas, vasáru, fonal, gyapotfonaláruk, vászon­­áruk, gyapotáruk, üveg, gépek, eszközök stb . azt fog­ják találni, hogy mindezen czikkek, h­a Austriába be­hozatnak, részben lényegesen magasabb vámot tar­toznak fizetni, mint ha Au­triáb­a a vámszövetségbe ki­vitetnek. Ez mégis jelentékeny előny, oly előny, mely bizonyára érdemes volt azon fáradságra, hogy a felett biztosító szerződés kö­vessék.­­ Szabadjon még röviden arra visszatérnem, mi­szerint a vám-cartell ismét szintén egy oly vívmány, mely szerződés nélkül el nem lett volna érhető. Tedje­­scu helytelen nézet azt mondani, miszerint a vám car­­tellt más után is el lehetett volna érni, mint a jelen vám­­­szerzö­désén. Ez azonban nem úgy van. Német rsz.ág oly nagy becset a vám-part 11n.«1c nem tulaj hmit­­hat, mint Austria; mivel a mi vámjaink sokszorosan m­a­­gasabbak, mint a vámszövetségéi s az«in állam mely­nek vámjai magasab­bak, inkább van a csempészet á t«l veszélyeztetve s inkább szükségli a segélyt és «é­le­m­et az ellenében. Magát azon reménynek átad­ni, hogy szé­gyenletes volna a j lenlegi előrehaladt műveltség m­*1- lett, valamely szomszéd állam károsodását a csempészet által tel­l fogitoni, s hogy inkább a szomszéd ál­am **z *1- ben föllépne, ez mégis n­agy­­ lussu lenne. Én év­­ig éltem és szolgáltam Csehországban s nevezetesen a ha­tárvidékeken, szám­ra tapasztalatokat gyűjtöttem , mi­szerint ezen go­ndos elővigyázat külföldi szomszédunk részéröl az ottani csempész-v­állalkozások általi veszé­lyeztetése ellen váltijövedékeinknek nem létezik ; ha többé a vár­-caitelit nem bírjuk, tolallhatnán­ak ismét azo in ismert csempész-raktárak , melyek az au­striai­­porosz és szász határokon elterjedltek, s a csempészet felvirágzatlék mint azé­­rt s nemcsak a pénzügyek és monopólium, h­anem a becsületes ipar kárára is. De az állíttatott: Igen, a vám­szerző-tésnek mégis vannak hiányai és hátrányai; e m­ellett egyes tételek idéztettek, mely szer­int jövőben azon árunak , m­ely Austriábó­l Ném­etországba szállittatik, magasabb vá­mot kell fizetnie, mint n­­ist. Igen, maim, ez érdemben a fogalmakban nagy zavar uralkodik, s bár oly fényes

Next