Sürgöny, 1865. május (5. évfolyam, 100-124. szám)

1865-05-30 / 123. szám

133. sas. Ötöödik évi­folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó­hivatal Pesten g­y­ö­r­i Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­zőinktől fogadtatnak el. SÜRGÖNY. Ist(4m­)Mrdeiénels: egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldrőli hir­detéseket átvesznek a következő árak: Majnai Frankfurt San Molien Oit,V; Hamburg-Altenában Maasemtein és Vogler; Himtsrf­­ban Tetrich.*fiu Jakabi Lipcsében Rngler Hl., Ulfen és Hort uraknál. Buda-Pest, Kedd, május 30.1805. Előfizetési árak­­ Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten bálhoz hordva. Egész évre ..... 30 frt. Egész évre . . . . 18 firt. — kr. Félévre........................10 . Félévre..................8 . — , Negyedévre..................., „ Negyedévre .... 4 H SO „ HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége I. évi máj. 27-töl kelt legfelsőbb határozatával, lovag Pitre­ich Antalnak, a legfőbb számadás-ellenörségi hatóság alelnökének, általa kért érdemlett nyugalomba helyeztetését helyben­hagyni, s­őt, sokévi hit s kitűnő állami szolgálatainak elismeréséül, a másod­osztályú vas­korona-renddel dit­­elengedés mellett, legkegyelmesebben földisziini mél­­tóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi máj. 27-től kelt legfelsőbb sajátkezű iratával, a ministeri tanács első jegyzőkönyv-vivőjét, báró Ransonnet-Vi­tt­ez Ká­roly ministeri tanácsost, a legfőbb számadás-ellenőrségi hatóság alelnökévé legkegyelmesebben kinevezni mél­­tóztatott. Pozson megye főispáni helytartója a Pozsony vá­rosánál Schmid Flóris elmozdítása folytán megürült kamarási irnoki állomásra Rudolf József eddigi dij­­nokot nevezte ki. Komárommegye főispáni helytartója Adamo­vich Ádám hites ügyvédet s főispáni helytartói tit­kárt Komárommegye tiszteletbeli szolgabirájává ne­vezte ki. Változások a cs. k. hadseregben Kineveztettek: Hantenburgi Demuth Gyula prágai tér­ ez­redes, gráczi város- és vár­parancsnokká, s a jelenleg ez utóbbi alkalmaztatásban lévő Roth Károly alezredes, prágai tér-alezredessé, valamint g­i­e­s­s­i­n­g­e­n­i lovag G­i­e­s­t Henrik őrnagy a 7-ik csendőr­ ezrednél, alezredessé, s a bécsi katonai rendőri őr-csapat-osztály parancsnokává, meghagyat­ván a csendőrség rang­létszámában. Felruh­­áztattak: Lovag Leitner Antal százados-helyőrségi had­bíró, őrnagy-hadbirói ranggal ad honores, s C­h­a­u­d­e Antal nyugalmazott első-osztályú szá­zados, őrnagyi ranggal ad honores. Nyugdijaztattak: P­r­i­n­z-Z­i­e­g­­­e­r Vilmos alezredes, s a bécsi katonai rendőri őr-csapat-osztály parancsnoka; friedrichsbergi Fried­l Antal őrnagy a sz. lovag Hauslab-tüzér-ezrednél; Schumanka János első­ osztályu százados a­­ 14 sz. szerb-bánsági határőr-gyalog-ezrednél, őrnagyi ranggal ad honores. ISEMHIVATALOS RÉSZ. Birodalmi tan­ács. A követek­ házának ülése május 27-kén. A jegyzőkönyv fölolvasása után az elnök kö­vetkező szavakkal tesz közlést báró Walterskir­­chen követ elhunytéról : „Szomorú kötelességet telje­sítek, midőn a magas házat ezen veszteségről értesítem. Valamint a Fejedelem s az állam b. Walterskirchenben egyik leghívebb alattvalóját s polgárát veszté el, vala-i mint az emberiség saját köréből a legnemesebbek egyi­két, úgy a követek háza b. Walterskirchenben legbuz­góbb tagjainak egyikét veszté el, ki egyszersmind sze­mélyes tulajdonaiért mindenki által szerettetett s tisztel­tetek. A helyekröli általános fölállásban ama gyász je­lét ismerem föl, melylyel ezen veszteség a magas házat betölti.“ (A ház tagjai fölállanak.) Napirenden áll: a vita folytatása az aschi hűbéri terület adó­mentességének megszüntetése fölött. Lovag Lasser minister: A viták folytában nagyfontosságú kérdések merültek föl,­­ az országos fensőségre, adó­jogokra stb. vonatkozó kérdések. Ezek tárgyalása annál nehezebb, mivel oly kérdések­ről van szó, melyekre nézve az újkori nézetek más mérvvel bírnak, mint az előbbi idők. A kétnapi vita csak kevéssé deríte föl az ügyállást. A miniszer kifejti ama nézeteket, melyekből a kormány előterjesztményé­­ben kiindult. Hogy a törvényhozásnak jogában áll, ki­mondani az adó­mentesség megszüntetésének elvét, ezt senki sem vonja kétségbe. Csak az a kérdés, hogy vár­jon a hajdani földesuraknak van-e joguk kártérítésre? A kormány- előterjesztmény igenlőleg felelt ezen kér­désre, s a bizottmány azt szintén nem tagadá. Ugy de minő kártérítést nyerjenek azok ? A kormány azt hivé, hogy egy vegyes bíróságot, a némi választott­bírósági törvényszéket kell fölállítni, melynek eziránt tárgyalá­sokat kellene megkezdenie. A bizottmány ebbe nem egyezett bele, hanem a kártérítéseket a hűbéri kötelék illeték­mentes fölbontásában, s a föld­adótól még né­hány további évrel fölmentésben találta. A minister a hajdani alattvalók (habár helyesebb lenne azokat emphyzeutáknak, vagy — mint az okmányok mondják — háztartás-birtokosoknak nevezni) viszonyát tár­gyalja, s kijelenti, hogy a kormány azon nézetben van, miszerint ezeket semmi jog sem illeti kártérítés iránt, azonban méltányossági okok mégis a mellett szólnak. A bizottmány bizonyosan osztozik ezen nézetben. Herbst ta­nár különös hangsúlyt helyzett ezen méltányossági tekin­tetekre, s a kormány azt hive, hogy átmenet gyanánt legalább két évre el kell engedni az adók felét; a bi­zottmány pedig azt hiszi, hogy 8 éven át le kellene mondani a föld- s épület­adóról. Nem kell rajta csodál­kozni, hogy ő egy adótörvényt védelmez, azonban itt oly lényeges kérdéseket kell elintézni, melyek az ál­­lamministérium körébe tartoznak. A kérdés érdemébe bebocsátkozván, a minister azt állítja, mikép a Zedt­­witz-családot szerződésszerűleg jog illeti,az adómentes­ség megszüntetéseérti kártérítés iránt, a hűbéri kötelék fölbomlása esetében, s erre az aschi hűbérnek a cseh koronáhozi viszonyai tárgyalására tér át. Jogilag s tényleg megtámadja Mende követ nézeteit. A­mi a hű­béri kötélt parancsoló fölbontását illeti, —­ö — a kor­mány álláspontjából kiindulva, tökéletesen osztja a nyil­vánult ellenvetéseket, a szélesebb birodalmi tanács ille­tékessége tekintetében. 1 862-ben a hűbéri kötelék föl­bontásában a szűkebb birodalmi tanács tárgya ismerte­tett föl. Ő azt ajánlja, hogy a kártérítés kérdése a tör­vényből egészen kihagyassék. Ha ekkor a Zedtwitz grófok a választott bíróság előtt igényeiket érvényesí­tik, a hűbéri kötelék facultativ fölbontásának esetére, — a kormány ez ellen semmi nehézséget sem gördítene. Szónok megc­áfolja azon ellenvetéseket, melyek egy választott bíróság ellen nyilvánulnak, s nagyon fölfog­­hatónak találja, hogy inkább akarják az ügyet ketté­metszeni, mintsem hosszasabb tárgyalásokba bocsát­kozni. Megengedi, hogy az aggályok némely igazolással bírnak, s kinyilatkoztatja, miszerint a kormány kész, beleegyezését adni, ha oly mód találtatik, mely ezen dol­got rövidebb uton viszi ki s a jogot nem sérti. A továb­bi folyamban jellemzi szónok a gr. Z­e d w i­t­z és egykori alattvalói között történt viszálkodásokat, a föld­­tehermentesités alkalmakor, melynek következtében az alattvalók gr. Zedwitztől minden adót megta­gadtak. A földtehermentesítési hatóság az 1853-ik év­ben kimondta, miszerint az aschi telekjobbágyok a földesuraknak vazalljai nem voltak. A földtehermente­­sítés közegeinek joguk volt ezen viszonyról szólani. Ezen beismerés ellen a Zedwitz család recur­­r­á­l­t. Erre eldöntetett, hogy a Zedwitz családnak szabadlábon áll, a földtehermentesítési szabályzatok 129. §-a szerint a jog terére lépni. A Zedwitz csa­lád ezen térre nem lépett, miből kitűnik, hogy az alatt­valókkal a földtehermentesítési szabályzatok szerint kellett bánni. Ezzel a telekjobbágyok megelégedtek.— Ha ezen ügyek részletesen nem k­erültek is a ministe­­rium elé határozat végett, mivel épen a folyamodások elmaradtak, — mindazáltal hasonló esetek intéztettek a ministeriumhoz, melyekben a folyamodásnak semmi kö­vetkezményei sem lettek. Eldöntetette, hogy valame­­nyi ilyféle adalékok a földtehermentesítésbe tartoznak. Ha az aschi folyamodvány eljutott volna is a ministe­riumhoz, bizonyára csak egy ilyféle határozat követke­zett volna. A Zedwitz család egy a Felségkezi fo­lyamodványt is nyújtott be; ezen ügy a leggondosabb vizgálat alá vétetett s elhatároztatott, hogy az orszá­gos hatóság eljárása teljesen correct volt. A jogi állás­pont csak az, hogy a Zedwitz család s az aschi birtokosok közt a hűbéri viszony tényleg fen nem áll. Mindazok, kik az adómentességet a hűbéri viszony al­kalmából dedukálják, meg fogják engedni, hogy tulaj­donképen az 1853-ik november 1-jével, midőn a föld­tehermentesitési kibocsátvány érvényre jutott s határo­zattá lett, hogy a telekjobbágyok nem­­vazallok, ak­kor az adómentességnek is meg kellett volna rájuk nézve szűnnie. Már csak ebből is következik, hogy a telekjobbágyoknak kártérítésre semmi joguk sincsen. Ha tekintetbe vesszük a méltányossági okokat, akkor ő igenis megengedi, hogy az, a­mit a kormány- előter­jesztés ajánl, nem az egyedül megengedhető, de a bi­zottmány indítványa vagy a földesurakra nézve igen kevés, vagy a telek-jobbágyokra nézve nagyon sok. A Szónok illustrálja a földtehermentesítés követ­kezményeit az aschi viszonyokra és azt mondja, hogy ő mindezt azért hozta föl, hogy azon meg­jegyzéseket, mintha ezáltal az aschi zsellérek nagy jogtalanságot szenvednének, a helyes mértékre vissza­vezesse. A minister gr. Belcredi némely megjegy­zéseit megc­áfolván azt mondja, hogy neki, miután az aschi telekzsellérek jogát megtámadta, annyival erő­sebben kell a méltányossági okokat hangsúlyoznia, mivel azok egy nekik engedélyezendő kártérítésről be­szélnek. Az aschiak a földtehermentesítés óta uraiktól jobban terheltettek , továbbá meg kell gondolni, mily befolyása lenne a zsellérek gazdasági viszonyaira, ha az adómentességből egyszerre oly magas adók fizeté­sébe lépnének. A miniszer a kormány nevében kijelenti, hogy a ministérium magára veszi, hogy ő Felsége előtt inkább pártolja az ezen pontbani továbbmenést, mint a kormány- előterjesztés illető §-a, mely csak két évre engedi el az egyenes adók felét. Ha név szerint tekintet­tel a Zedwitz grófokra a kártérítési kieszközlésben a kormányi előterjesztésnél maradnának, akkor a kor­mány kész lesz, gr. Belcredi megjegyzéseihez csat­lakozni s a telekzselléreknek az adó felét egészen az 1870-ik évig elengedni. Szónok még Ryger indítványa ellen fordul, ki a kárpótlás jogát tökéletesen tagadja s ajánlja a kor­­mány-előterjesztmény elfogadását a föntemlített módo­zatokkal. Következik a részletes vita. Ebben részt vesznek Berger, Pratobevera, Waidele, Brinz, Ryger, Gschier és Bel­credi. Az I. czikkely feletti vita bezáratik, mire Mandl­­cc I a h jelentéstevő zárszavában minden behozott indít­ványt megtámadván, a bizottmányi indítványt fentartja. Lasser miniszter szót emel, hogy még egyszer utaljon a kormányt előterjesztésre, melyben a kártérítés elve meg van határozva. Ezen előterjesztmény a kor­mány nevében s­e­getsége beleegyezésével készíttetett. A földtehermentesítés által alakilag jogi szavazat te­­remtetett az aschi ügyben. Szónok az igények jogi útra utasítása ellen van, mivel ez az óhajtott czélhoz soha nem vezet, habár alakilag a leghelyesebb lenne is. — Berger indítványa is nehezen keresztülvihetőnek látszik a miniszter előtt. Ő azt hiszi, hogy Pratobevera in­dítványa minden igényeket legkönnyebben kielégíthet s ő erre a kormány álláspontjából szavaz. Belcredi után következik a szavazás. Ryger, Belcredi, Berger indítványai kisebbségben ma­radnak, mire Pratobevera indítványa elfogadtatik A többi indítványok feletti szavazás elmarad. A II. czikkelye a bizottmányi indítványnak vita nélkül elvettetik. A III. czikkely vita nélkül elfogadtatik. Mire a törvény harmadik felolvasásban végérvé­nyes határozattá emeltetvén, az ülés bezáratik. Napi újdonságok. , Pest város főpolgármestere a József nádor-szob­rot illetőleg tegnap következő felterjesztést tett kir. helytartó gróf Pál­ffy Mór­­ nagy méltóságához : „Minthogy Pestváros polgárságának egyik leg­főbb óhajtása az, hogy boldogult József nádoröcs. k. Fenségének már évek óta készen álló ércz-szobra az erre kitűzött helyen a József téren valahára már felállit­­tassék; — minthogy továbbá O cs. k. Apostoli Felsége, a cs. k. helytartósági elnökségnek 1860. évi ápr. 20-án kelt leirata szerint azon legmagasabb szándékát méltóz­­tatott kifejezni, hogy a szobor ünnepélyes felállítása jelen­létében történjék, erre pedig legkedvezőbb „alkalom nyilnék most, midőn a keringő hirek szerint. Ő cs. kir. Apostoli Felsége legkegyelmesebb urunk az ország fővárosait legmagasabb látogatásával szerencséltetni kegyeskedend : ennélfogva bátorkodom a méltóságodat legmélyebb alázattal felkérni, méltóztassék az érintett szobor felállítására szükséges legfelsőbb engedélyt és a cs. kir. Apostoli Felségének aziránti legkegyelme­sebb határozatát kieszközölni, váljon a tervezett ünne­pély O Felségének az ország fővárosaiban eredve várt legközelebbi megjelenésével összeköthető-e ? Ki egyébiránt stb. Pest, 1865. május 29-én.“­­ Krászonyi Ferencz főpolgármester ur ő nagy­sága, több pestvárosi előkelő polgár azon kifejezett óhajtása folytán, miként a cs. kir. Apostoli Felsége a város részéről is küldöttségileg kéretnék meg, a fővá­rost legmagasabb látogatásával szerencséltetni , tegnap kir. helytartó gróf P­á­­­f­f­y Mór­­ nagyméltóságá­hoz azon kérelemmel járult, hogy ezen küldöttségnek e cs. kir. Apostoli Felsége általi legkegyelmesebb elfo­gadtatását kegyesen kieszközölni méltóztassék. * Komáromból f. hó 27-röl értesittetünk . Tegnap 26-án herczegprimás­i eminentiája II.­­Megyeren (Komárommegye csallóközi járás) a bérmá­lás szentségét osztván ki, egy 108 éves egyént is megbérmált, ki életét eddig kinn a mezőn a lábas jó­szág körül töltvén, ekkorig ily alkalomhoz nem jutott. * Kir. helytartó gr. P­á­­­f­f­y Mór­a excsa f. hó 27-kén délben a pesti hangászegyesületet tisztelte meg látogatásával. Az intézet elnöke, b. Prónay Gábor ur által tiszteletteljesen fogadtatván, a választm. és a ta­nár­testület jelenvolt tagjai bemutattattak ő excjának. Az összes növendékek néhány kardalt adtak elő, s köz­ben a felsőbb hegedűosztály együttes gyakorlatokat és két énekosztályi növendék egy kettős dalt adott elő. O excja az intézet eredményeiről igen elismerőleg mél­­tóztatott nyilatkozni.­­ A „Pesti Hírnök“ egyik közelebbi számában azon közlés foglaltatik, hogy Kaposvárott Gelen­csérrel együtt 24 bűntárs lett volna kötél által kivég­zendő, de Mérey főispán előterjesztésére ez utóbbiak büntetése börtönre változtattatott. A katonai bíróság fogalma és hatásköre, tagjainak állása és szolgálati viszonyai egyiránt kizárják a főis­pán befolyását; a katonai bíróság tagjai ítélethozásuk­­ban egyedül a törvények, s rögtönítélő bírósági felsőbb utasítások szerint járnak el, s valamint ez eljárásukban, úgy a megkegyelmezési, illetőleg a halálos ítéleteknek börtönbüntetésre enyhítésében semmi előterjesztések, melyeknek különben helye sincs, hatást nem gyakorol­hatnak , s ennélfogva ama fentebbi értesítést teljesen alaptalannak kell nyilatkoztatnunk. * A budai dalárda múlt szombati ünne­pélye a császárfü­rdőben rendezés, részvét, műelőadás és vigasság tekintetéből igen jól sikerült. A vendégek száma meghaladta az 1200-at. Meg kell adnunk, hogy a budai dalárda életrevalóságának naponkint több jelét adja. Az említett estélyre kitűzött műsor valóban előre­haladott ízlésről és működési képességről tanúskodott. Storch híres kardala: Zöld! melylyel a bécsi férfi dalegylet mindenütt, hol előadta, legszebb diadalait aratta, — Otto koszoruzott pályaműve, az ünnepélyes „D­a­l­árü­dvö­zl­e­t“ és Lackner magasztos „Har­­c­z­o­s i­m­á­j­a“, mindhárom zenekarkisérettel, kétség­kívül a műsor legkiválóbb számai voltak s a dalárda által ép oly derekasan, mint nagy hatással adattak elő. Hazai dalszerzeményeink Mosonyi Mihály, Egressy Béni, Them Károly és Doppler Ferencz elismert szép­ségű műveivel voltak képviselve. A dalok előadását, mely közben vidáman folyt a vacsora, táncz követte, melynek csak a kőzös 20 órakor történt indulása vet­hetett nagy nehezen véget. A jelenvoltak az itt töltött est­élyeivel tökéletesen meg lehettek elégedve. Egyéb a dalárdát érdeklő részletekről közelebb. * E­r­d­é­l­y­ből jelentik, hogy folyó hó 25-kén a nagyszebeni r. kath. hívekből egy küldöttség készült Fogarassy Mihály püspök üdvözlésére Károly­­fehérvárra. * B. Walterskirchen György Vilmos­­ excja, cs. k. kamarás, udv. tanácsos, a Ferencz József- és Lipót-rendek közép- és kiskeresztese Bécsben élete 69-ik évében meghalt. Az elhunyt a birodalmi tanács­ban Alsó-Austria nagybirtokosságát képviselte.­­ A gazdasági egylet igazgató választ­mánya m. szombati ülésében második tárgy a kiállítási ügy volt. A titoknak jelenti, hogy 42 juhászatból 399 db juh, 8 tenyésztőtől 70 db sertés, és 50 gépésztől 800 db önálló gép van bejelentve. A kiállítási helyiség annyira kész,­­hogy a jövő héten a berendezés s a hely feldíszítése megtörténhetik. A kiállítás 3., 6., 7-dikén lesz; 9-dikén d. e. közgyűlés, mely számba veendi a kiállítás eredményét. Mely alkalommal Erkövy az e napon 30 éves gazdasági egylet működéséről tartana felolvasást. * A kolozsvári nemz. színház főigazgatójává az orsz. szinházi választmány Sándor Józsefet ne­vezte ki. * Tályán f. hó 16-kán hunyt el bártfai Szabó Károly, ki végrendeletében a tályai ref. egyháznak 5000, a sárospataki convictusnak 2000, a m. akadé­miának 1000 fiot hagyott. — Fürdő-krónika Marienbadba máj. 23-ig 287 gyógyvendég érkezett. —­— Nemzeti szinházi hírek. Artúr Desirée kisasszony vendégföllépése következő rendben történik: Szombaton junius 3-kán „Sevillai borbély“, hétfőn junius 5-kén „Faust“ , csütörtökön junius 8-kán „Traviata“ és szombaton június 10-kén „Faust“ vagy „Traviata“. Mind a négy előadás általános bérletszünet­tel és fölemelt árak mellett fog megtartatni. Jegyekről már előre lehet rendelkezni a nemzeti színházi pénz­tárnál mind a négy föllépésre. Helyek ára egy estére: Földszinti és első emeleti páholy 12 ft, 2 dik emeleti páholy 10 ft, erkélyszék 3 ft, földszinti zártszék 2 ft, 2­ dik emeleti zártszék 1 ft 20 kr, földszinti bemenet 1 forint, 2-dik emeletben 60 kr, karzat 30 kr, földszinti gyermekjegy 50 kr, és másodemeleti gyermekjegy 30 kr. Mait szombaton Fáy Gusztávnak „Camilla“ czímű dal­művét adták, még­pedig szép számú közönség tetszése között. Az előadás maga igen összevágóan folyt le. Úgy látszik, hogy kedves dallamosságáért ez opera fenntartja magát. Labiche és Delacour „Millió“-ja vasárnap ismét jól mu­lattatta a meglehetős számmal begyűlt hallgatóságot. Szigligeti Ede az idén a júliusi szünet alatt ismét vidékre megy a színházi tagok egy részével, mire nézve az igazgatói engedélyt már megkapta. A kitűzött hely ezúttal Szathmár városa. Reméljük, hogy a szathmáriak is meg lesznek elégedve a társulattal, mint tavai a pécsiek. —g— „A szerelem-mámorosok“ szinmü 4 felv. Barriére és Thiboust után Feleki által francziából for­dítva, mely pénteken először adatott elő, nem örvende­zett kiválóbb sikernek. A­mi hatásos volt benne, azt más franczia színművekben sokkal jobban láttuk, úgy­mint: „Montgoi“, „Lignerolles Luizá“ban,„Gauthier Mar­gitéban sat. És ép e mozaik miatt hiányos az alakok ben­ső összefügge, s a mese természetes­ folyama. A da­rab az első két felvonásban nehézkes és unalmas, melyért csak a második felvonás vége nyújt némi kár­pótlást, azonban ennek hatása is csak futólagos. Mélyebb lélektani helyzetekbe a szerzők nem bocsátkoznak s az igazságot egy-két érzelgő phrasissal vélik kipótolhatni. A czímnek annyiból feleltek meg szerzők, a­mennyiben „A szerelem-mámorosok“ban egy egész részeg zűrzavart látunk szerelemből. Színészeink közül sokan játsztak, néhányan jól, egyrészt azért, mivel szerepük hálás volt, mások pedig vagy nem csinálhattak a szerepből sem­mit, vagy gyöngén fogták föl azt. Név szerint az előb­biek következők: Jókainé, némileg Lendvainé és Pau­láiné, Szigeti (kinek az oroszlánrész jutott), Feleki, kevésbbé Szerdahelyi s Benedek. Az utóbbiak pedig: Szigligeti Anna, Niczkyné, Szilágyi, Paulai, Komáromi és Náday. A közönség a hatásos helyeket megtapsolta. * A „Journal de Nice“ következő sokat ígérő meghívást tartalmaz : „Azon egyén, kire múlt éjjel a vakpályaudarban az ör rálőtt, kéretik, hogy a központi rendőrhivatalban jelentkezzék felvilágosítások adása végett.“ * A müncheni új népszínház megnyitása 1. 6. november elején bizton várható. * A kassai állandó színházat nyolcz pályá­zó közül L­a­t­a­b­á­r Endre magyar színtársulata kap­ta meg. * Az első nyári tánczviga Rom a császárfürdőben holnap, szerdán tartatik meg. A rende­zőség lehetőleg gondoskodott, hogy vendégei jól talál­ják magukat. A tánczteremben, melynek mennyezetét a platánok s reméljük, csillagos ég fogják képezni — D­u­b­e­z jeles katonai zenekara és Döme József Mexikó helyzete. Az éjszakamerikai polgárháborúnak vége, mint mondják, a császárságra ellenállhatlan erejű önkéntes csapatokat vonand. Mindenekelőtt azon kérdés tá­mad, miként jussanak ezen tömegek Mexikóba? Tudva van, miszerint Mexikónak az Egyesült­ Államokkali összeköttetései fölött Bőssé admirálnak franczia hajóhadosztályai az öbölben s Mazéres admi­­ráléi a Csendes-óczeánban tökéletesen uralkodnak. Ez után tehát Ortegának fribustierjei nem érhetik el Mexi­kót , szintoly kevéssé a parthoz legközelebb húzódó szárazi közlekedéseken, minthogy ezek szintúgy a franczia tengeri erő­s kiszálló csapatoknak körében lé­teznek. Ezenfelül Texas s Louisiana nyugati része, mely államain a déli confoederatiónak az önkéntes csapatoknak keresztül kellene vonulniok, még nincsenek az Uniónak alávetve, úgy hogy itt komoly ellentállást kellene legyőzniük. E szerint az önkénteseknek csupán a parttól tá­volabb eső közlekedések maradnának, melyeken Mexi­kó területére eljutni igyekezhetnének, t. i. a felső Rio- Grande del Norte és a felső Gila folyó útja. Azonban e közlekedések Új-Mexicó, Chihuahua és Cohahuilának a rabló apaches-indusoktól lakott ős­­erdőségein s Éjszaki-Mexicó sivatagának, Bolson de Mapiminek régióján visznek keresztül. E vidékeken sehol sincsenek eszközök a csapatok eltartására s a­mi még rosszabb, itt épen nincsen viz. Még a Rio-Grande és Gila-folyó közvetlen közelében, melyeknek azon sa­játságuk van, hogy több napi járásnyira sziklák közé szorítva, tökéletesen megközelithetlenek, úgy hogy em­

Next