Sürgöny, 1865. október (5. évfolyam, 225-250. szám)
1865-10-25 / 245. szám
345. sz. Ötödik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadó hivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. Sz. Fiók-kiadó-hivatal Festetttyi Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, & c. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el.________________________ SÜRGÖNY. Magyar hirdetések : egy hasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 6 kr., kétszeri hirdetésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. u. é. — Külföldről! hirdetéseket átvesznek a következő urak : Hajnal Frankfurtban és Hamburg-Altenában Haanemein és Vogler; Hamburgban Tttrlcheim Jakab ; Lipcsében Engler ■., Hígen és Fort urak. Buda-Pest, Szerda, October 25,1865. Előfizetési árak: Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten hásbol hordva. Égési évre . . . . . 10 frt. Égési évr......................... írt. — ki. Félévre ...... 10 • Félévre . . . I . * ■ — • Negyedévre • • . . ■ • ■ Negyedévre .... 4 BSD a HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. évi oct. 17-én kelt legfelsőbb parancs-irattal gr. Gondrecourt Lipót vezérőrnagyot s csapat-dandárnokot az 55. sz. gyalog-ezred tulajdonosává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. évi oct. 17-én kelt legfelsőbb parancs-irattal gr. Gondrecourt Lipót vezérőrnagyot, saját kérelmére a Rudolf koronaherczeg Ő cs. kir. Fenségénél fő-udvarmesteri állásától kegyelmesen fölmenteni méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi oct. 13-ról kelt legfelsőbb határozatával legkegyelmesebben elrendelni méltóztatott, hogy nádasi Nádosy Sándor nem alkalmazott ezredes, saját kérelmére, a cs. k. udvari-városi lovagló-iskola vezetői alkalmaztatásától fölmentessék, a nyugalmi állapotba vétessék föl, s e mellett neki, az ezen szolgálattételben tanúsított üdvös buzgalomért a legmagasb megelégedés kifejezése tudtára adassák. NEMHIVATALOS RÉSZ. Helyreigazítások. A „Gen. Corr.“ következő közleményeket hoz: „A „Journ. de Bruxelles“ párisi levelezője azon hirt véve, miszerint Austria Mexikó számára 2000 főnyi évi jutaléknak állítását megígérte s ezen hir, melynek közvetett megerősítését a „Francéiban is megtalálhatni hivék, publicistikai körökben azon aggodalmat kelté, hogy ezen engedmény Austriára s különösen annak különben is szorongatott pénzügyeire nézve nagy mértékben aggasztóvá, sőt végzetteljessé lehetne. „Ezen tökéletesen alaptalan aggály eloszlatása végett késztetve érezzük magunkat, a tényállást a következőkben előadni. A császári kormány sohasem gondolt arra, hogy Mexikó számára csapatjutalék állításába bocsátkozzék ; hozzá ily felszólítás soha nem is intéztetett. Csupán az forog fen, hogy az austriai-mexikói önkéntes hadtestben elbocsátások, kilépések, betegségek, halálesetek stb.folytán egy év óta támadt hézagok fedezésére új legénységnek a valódi szükségletek szerint, de legfálebb 2000 ember erejéig Austriában leendő toborzása megengedtessék. E tekintetben immár az illető cs. k. ministeriumok közt tárgyalások vannak folyamatban s ezen kiegészítő toborzások modalitásai egy pótegyezményben, a múlt évben kötött s annak idején hivatalosan közzétett egyezményhez, lesznek megállapitandók. „Jövőre hasonló toborzások engedményezésének kötelezettsége a most történő egyezség által semmiesetre sem vállaltatik el s az utóbbi ugyanazon alapokon fog nyugodni, mint az eredeti egyezmény. Valamint ezen, úgy az újonnan kötendő pótlólagos egyezmény különösen azon határozmányt tartalmazandja, hogy a toborzások költségei kizárólag a mexicói cs. kormány által viselendők, s hogy azokból az austriai államkincstárra a legkisebb költségnek sem szabad származnia. Azon félelem ennélfogva, hogy ez alkalomból a birodalmi pénzügyek megterheltetése származhatik, teljesen a légből van kapva.“ Hamburgi lapok b. Gablenz holsteini cs. helytartó ellen azon, a „Köln. Ztg.u holsteini levelezésében is foglalt vádat fejezék ki: „hogy Gablenz tbb. parancsnoksága által a fizetéseket a holsteini pénztárakból egészen másként, mint ez a korábbi országkormány alatt történt, véteti föl.“Austria, úgy véli a „Köln. Ztg.“ levelezője, az ideiglenes állapotot Holsteinban „lehetőleg értékesíteni“ igyekszik. „Ezen szemtelen insinuáció illő eligazítása végett csak azt kell megjegyeznünk , miszerint már a gasteini conventió előtt abban állapodtak meg a közös birtokosok, hogy az állambevételek többletei Schleswig-Holsteinban elsősorban a folyó megszállási költségek fedezésére, a békekötés határidejétől kezdve, és a még ezenfelül létező többlet a két nagyhatalom hadiköltségkövetelményeinek lassankénti törlesztésére szolgáljanak. „Ezen elv szerint immár a két herczegség elkülönzött igazgatásának behozatala óta [a [ holsteini financziák határozottan szabályozott, meg nem haladható összeget szolgáltatnak a Holsteinban álló cs. austriai megszálló csapatok eltartásának költségeihez, míg a herczegség többlet-bevételeinek maradék része Austria hadiköltségköveteléseinek részletfizetésére fordítandó lesz. Holsteinra nézve az nyilván a legelőnyösebb modalitás, mert ezen utóbbi a bécsi békekötés által megalapított adósságot mintegy észrevétlenül törlesztheti, annál inkább, minthogy az azelőtt Dániának fizetett adó összege fölötti túlterhelés nem áll be. „Másnemű pénzek, mint a „K. Zig“ levelezőjének határozottan állíthatjuk, a holsteini pénztárakból Austria rovására az új helytartóság alatt sem vétetnek ki; s azon, Austria elleni gyűlölködő vádaskodások, melyeknek a fölebbi lap készségesen nyitja meg hasábjait, szintoly alaptalanok, mint a két német nagyhatalom közt fönnálló szövetségbaráti viszonyoknak meg nem felelők.“ A „G. C.“ ellentétben azon több oldalról fölmerült állítással, mintha Stroszmayer püspöki excjának horvát udvari kanczellárrá meghivatása befejezett tény lenne, egész határozottsággal biztosít, miszerint az egész hit tökéletesen valótlan és alapnélküli. Ugyan e lap több napilapokkal szemközt, melyek Benedek lovag tsznagyi excjának cs. kir. tábornagygyá kineveztetését a veronai cs. kir. hadseregparancsnokság állítólag elrendelt feloszlatásával hozták összefüggésbe; továbbá azt is közlék, hogy nyugalmazott tsznagya. Mamula a Dalmátiát illetőleg függőben lévő ügyek rendezése végett szemle-utat teend Dalmátián keresztül, azon helyzetben van, mind e hírek valótlanságát a leghatározottabban állíthatni. VÁMCEjk. Napi újdonságok. Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. hó 23-kán délelőtt magán-audientiákat adni méltóztatott.) Némely ember nagyon is hamar akar meggazdagodni s épen azért nem éri czélját. A vagyonszerzésben a „lassan haladj, tovább érsz“ — nem megvetendő szabály. Legalább Pesten még nem rég egy igen csinos bérház homlokán láttuk e bölcs feliratot, s ha egy maximának egy 2 emeletes bérház az „úti figura doeet“-je, akkor abban jóformán hihetünk. Akik ezen „lassan haladás“ bölcs tanának, kivált ami a steigerolást illeti, épen nem követői, azok háziuraink , pedig nekik már annyival is inkább lehetne egy kissé lassabban haladniok, mivel ők már háziurak s a meredek part jó részén már feljutottak, a hová más szegény ember, mint a költő mondja, „csak szédelegve tekint.“ Azok ellen, a kik az országgyűlési alkalmat iszonyú mohósággal akarják a házbérek felcsigázása által kizsákmányolni, s a hová nem csupán háziurak, hanem túlságosan nyerészkedni akaró partnerek és albérlők is tartoznak, — már nyilatkozik az indignatió. A „Pesti Napló“ és a „Hon“ egy napon hoznak e tárgyban felszólamlásokat ; a „P. N.“ ezt írja : Az országgyűlés alkalmából Pesten roppant arányban növekedik a házbér, s pedig oly mérvben, mely ijesztővé kezd válni. Mi nem kívánjuk a pesti háztulajdonosoktól, hogy amit Kolozsvár derék polgárai tesznek, ingyen szállásokkal lássák el a képviselőket, de azt joggal megkívánhatjuk, hogy zsarolásra ne vetemedjenek. Úgy hisszük, hogy ez ügyben a fővárosi hatóság dolga rendet szabni s megállapitni a korlátokat, melyeken túl haladni nem szabad ; valamint gátat vetni a naponkint mindinkább elhatalmasodó üzérkedésnek, mely e téren lábra kapott, s mely minden uzsorát felülhalad. A „Hon“ még kiterjeszkedőbben az „országgyűlési szállásokról“ így szól: Az 1861-ki országgyűlés rövid tartama tanulságos és szomorú emléket hagyott e tekintetben hátra. A háztulajdonosok úgy mint egyes lakók szállásaik vagy lakrészeik mentül nagyobb árom kiadásában versenyeztek, s boldogok voltak az országgyűlési tagok, ha a fogadókban kaphattak lakást, mert az Pesten akkor legolcsóbb volt, mivel az üzérkedők az egész városban a kiadandó szállásokat lefoglalózták, hol csak tudták és hallatlan mesés árakon adták ki az országgyűlési tagoknak. Még meg sem jelent az országgyűlést összehívó legfelsőbb rendelet, már a múlt évnegyedben üzérkedők nyilvánosan foglalózgatták le a szállásokat, sőt nem pirult egy egyén lapokban hirdetni magát, hogy ő országgyűlési szállásokat kibérel. Ezen eljárás következése már most is érezhető, mert a fiatalság részére oly utczákban, mint a magyar utcza, egy nedves piszkos kis szobácskát egy hónapra 16 fon alul nem adnak ki. Valóban megáll az ember esze, ha rá gondol, hogy az országgyűlés tagjai hol és mily árakon fognak szállásokat kapni, midőn már most nem lehetne tíz szállást találni egész Pesten a fogadókon kívül. — Érezni látszott ezt a város erélyes kapitánya, midőn e részben a lakossághoz felhívást intézett; de ez mind nem segít ezen calamitáson, itt erőteljesebb intézkedés szüksége forog fen. Elismerjük mindenkinek vagyona feletti szabad rendelkeztetési jogát és azt tiszteljük, míg a humanitás és lehetőség korlátain belül gyakoroltatik és nem követeljük azt Pest város háziuraitól és lakóitól, hogy, mint Kolozsvár városa, ingyen szállással lássák el az országgyűlés tagjait, pedig Kolozsváron sem nőtt ki a ház magától a földből, hanem annyit az országgyűlés követelhet : a) Hogy tisztességes lakása legyen minden tagjának az ország fővárosában. b) Hogy ezen lakások a fennálló szokásos árakon adassanak. Végre c) hogy uzsorások, üzérkedők tízszeres árakkal ne zsarolják a honatyákat azért, hogy a hon boldogsága előmozdításán fáradoznak, és Pesten százezreket fognak költeni. Ezután ajánlja czikkbó, hogy Pestváros elöljárósága mindazon szállásokat, melyek üzérkedő társulatok és uzsorások által lefoglalóztattak, irja össze és csak azon árakon, mint az üzérkedők kibérelték, vegye át, visszaadván ezen speculáns bérlők foglalóit. A keszthelyi országos gazdászati és erdészeti tanintézet megnyitása a nmlgy m. kir. helytartótanácsnak f. évi September 26-ikán 72744. sz. alatt leérkezett magas elhatározása folytán f. évi november 1-je napjára lévén kitűzve , arra a t. ez. vidéki birtokosok, a gazdasági egyesületek és az irodalom képviselői tisztelettel meghivatnak. Keszthelyen, oct. 19. 1865. Az intézet igazgatósága által. Az újvidéki ref. templom fényes fölszenteléséről értesítik a „H“-t. A templom-szentelés f. hó 15-én ment végbe. Pestről főt. Török Pál superintendens és ifj. gr. Ráday László, 1861-ben Pestmegye aljegyzője, voltak jelen az ünnepélyen. Újvidék határán fáklyavilág mellett fényes küldöttség várta a pesti vendégtársakat, mely 30 kocsin minden vallásfelekezetből és nemzetiségből számlált magában tagokat, s több mint 25 legényből álló, lobogókkal és fáklyákkal vegyesen ellátott bandériummal tündöklött. A bevonulás teljes díszben, mozsarak dörgése, s az utczáknak nemzetiség- és valláskülönbség nélküli egyetemes kivilágítása mellett s a nép „zsive“ és „éljen“ kiáltásai között ment végbe. Másnap a szép, mondhatni pompás ref. templom fölszenteltetett, a midőn főtiszt, Török Pál superintendens megható szép beszédet tartott. .Jelen voltak testületileg a város főpolgármestere, főbírája és a tanácsosok (mind szerbek), a szerb papság, a görög egyesült papság, az izr. rabinus, az evang. lelkész és egyház-elöljárók, igen sok római katholikus. A templomi szertartás után mindnyájan tisztelkedni mentek pesti vendégeikhez. A tisztelkedést nagy banquette követte, az említett küldöttségek részvételével. Volt magyar, német és szerb toaszt, valamennyi ama lelkesítő befejezéssel, hogy felejtve az ármány által előidézett gyászos múltat, éljen a szerb és magyar nemzet testvéri egyetértése. Nem egy ajkról lehetett hallani, hogy Magyarország szerb ajkú népe ezután csak Pestről s a pesti országgyűléstől várja jövendő boldogságát. Ebéd után Kondorovics, egy helybeli előkelő szerb, ki nevét Kondorosyra magyarította, fogatát az ünnepelt vendégeknek felajánlva, ezek Athanaczkovis Plátó újvidéki püspöknél tettek látogatást; ki is a látogatásról előre értesittetvén, egész a lépcsőig, díszbe öltözve jött eléjük, s az érkezőket megölelvén és megcsókolván, őket magyar nyelven mint testvéreket üdvözölte, s ekkér búcsúzott. A viszontlátásig — a leendő pesti országgyűlésen! Ezután a városházán, a főpolgármester és főbírónál létettek látogatások, hasonló szives fogadtatással. Midőn a testvéries érzelemnek ezen minden magyar szivét dobbanásba hozó kétségtelen jelentőségű nyilatkozványait közzéteszszük, ezáltal nemcsak magyar közönségünknek akarunk szive szerinti tudósítással kedveskedni, de a hűséges összetartásra, s mindnyájunknak ezen alapuló boldogsága előkészítésére valamennyi más ajkú testvéreinknek is példát mutatni. Ugyanitt megemlítjük, miszerint ifj. gr. Ráday László megválasztatása a dárdai választókerület (Baranya megye) szerbekkel vegyes népessége részéről a küszöbön álló országgyűlés képviselőjévé — csaknem bizonyosnak mondható. Mint a „P. H.“ értesül, a losonczi vaspálya jelen concursuális helyzetében a felügyelő s gondviselő személyzet legsürgősb igényeinek fedezésére a magas kormány 20.000 forintot utalványozott. Ugyancsak e lap értesült, hogy e nagyfontosságú vasútnak megmen Lapszemle. A „Pesti Napló“ az államadósságok ügyében egy bécsi lap aggodalmait következőleg nyugtatja meg . A „Neue Fr. Presse“ gyanús és ijesztő dolognak mondja, hogy az államadósságok egy része elvállalásának kérdését minden követi jelölt programmja szándékosan kikerüli, s hivatkozik a berlini „National Zig“ra, amely már megmondta, hogy Magyarország a lajthántúli országok minden ilyetén követelését vissza fogja utasítani. Az idéztük lap tehát tudni akarja, hogyan gondolkoznak e részben a Deák-párt táborában. Mindenekelőtt megjegyezzük, hogy a politikai programmok oly kérdésekkel szoktak foglalkozni, melyek még a pártok, mint ilyenek, vagy az országgyűlés által ünnepélyesen kimondva nincsenek, amikre nézve tehát a választók követjelöltjük nézeteit még nem ismerik. Ha a „N. Fr. Presse“ az 1861-ki országgyűlés feliratait több figyelemre méltatná és inkább tanulmányozná, mint a berlini „National Ztg“ czikkelyeit, meggyőződhetnék, hogy az említett országgyűlésen nem egyesek vagy egyes pártok, de az összes képviselők, pártkülönbség nélkül, egyértelműig kimondották, hogy : „Mi nem kívánunk ellenségesen fellépni az örökös tartományok alkotmányos népei ellen; készek vagyunk azt, amit tennünk szabad, s mit önállásunk és alkotmányos jogaink sérelme nélkül tehetünk, a törvény szabta szigorú kötelesség mértékén túl is, méltányosság alapján, politikai tekintetből megtenni, hogy azon súlyos terhek alatt, miket az eddig fennállott absolut rendszer fonák eljárása összehalmozott, az ő jólétük, s azzal együtt a miénk is, össze ne roskadjon, s a lefolyt idők káros következései róluk és rólunk elhárittassanak.“ E nyilatkozatot a második, egyértelműleg elfogadott felirat is ismétli, és pedig oly világos példa után, melyből kitetszik, hogy Magyarországot azon államadósságok, mik az ország tudta és egyenes beleegyezése nélkül, nagyrészt nem is az ország érdekében tétettek, jogilag nem terhelhetik. Látható ebből, hogy a magyar országgyűlés az államadósságok kérdését nem a szoros jog és szigorú kötelesség, hanem a méltányosság alapján kívánja elintézni, s politikai tekintetből és az érdekek solidaritásánál fogva is késznek nyilatkozott megtenni, amit lehet, hogy az absolut rendszer fonák eljárása folytán felhalmozott terhek súlya alatt az örökös tartományok alkotmányos népei össze ne roskadjanak. Miért tehát a „N. Fr. Presse“ gyanúsítása, rémizgetése? Hogy a lajthán túli népeket ellenünk alaptalanul felingerelje? Az 1861-ki országgyűlésen a két feliratnak épen fentebb idézett pontja volt az egyik, mely, amint tudjuk, egy oldalról sem támadtatott meg, mire nézve semmi javaslat vagy módosítás nem létetett. Minek kívánja a „N. Fr. Presse,“ hogy a követjelöltek ilyetén, senki által kérdésbe nem vett, nem vitás pont felett nyilatkozzanak ? A „Korjunk“ program mcziikkeket hoz, melyek elsejéből a következőket veszszük ki: Nem tudjuk, úgy van-e, vagy csak úgy tetszik, mintha Erdélyben igen sokan volnának, kik a helyzetet azon komolysággal nem tekintenék, mint valósággal tekintendő. Az egyik nem akar meghajolni a század előtt, melyben él, a másik nem a korona előtt. Az egyik múltjára, a másik jelenére, a harmadik jövőjére építi álmait. Hiányzik a pont, hol nézeteik, vágyaik mint egy gyupontban kellene hogy találkozzanak. És mégis országot akarnak képezni. Mindenik suprematiát akar, s mégis Gleichberechtigungot pengetnek. Az érdekek ezerfelé divergálnak, s mégis uniót akarunk. Uniót — és éppen azért kell uniót akarnunk. Kimondtuk, s nem lehet elégszer ismételnünk azon szomorú meggyőződésünket, hogy a 17 év nálunk minden kapcsot felbontott: a bizalom, mely egyéni egyénhez, — a kegyelet, mely osztályt osztályhoz, — az érdekegység, mely nemzetet nemzethez fűzött, annyira meglazult, hogy a társadalmi és honpolgári életből hiányzik a cement, hiányzik a vérkeringés, hiányzik a szellem, hiányzik maga az élet. A közügyek tere, a szellemi és anyagi jóllét kellékei, a gazdászat, ipar és kereskedelem eszközei, a községi, megyei, nemzeti és országos institutiók gépezete — úgy el vannak gyengülve, kopva, rozsdásodva, hogy megbontani a legkisebb részében is alig merészeljük. Közigazgatásunk, törvénykezésünk, kormányzatunk, törvényhozásunk, — a vallások és nemzetiségek igényei, jogai, — alkotmányunk s annak hasisai, törvénykönyveink, diplomáink, szerződéseink — mind megannyi rom, mely a haza polgárai anyagi és szellemi jóllétének, szabadságának, biztonságának védbástyául, ha ki nem javittatik, többé alig szolgálhat. S hol kezdjük e sysiphusi nagy munkát, melyben a magyar és szász elem, a nemesség és polgárság, mig együtt képezék a hon kiváltságosait — másfél század alatt kifáradtak. Szent-István megalapita a papságot, II. Endre a nemességet, Nagy Lajos az aristocratiát, Zsigmond a polgárságot, s Erdélynek mindezen felszaggatás nem volt elég ; alkotmányában még felosztá magát nemzetiségekre, felvallásokra. Hol a nagy szellem, mely enynyi érdeket képes legyen megosztoztatni a szegénynyé vált hazában ? A haza földje feloszlik magyarok, székelyek, szászok földjére, román kapitányságokra; a három nemzetnek háromféle institutiója volt: a magyar föld csak nemest ismert; a szász tiltakozott, hogy közüle valakit megnemesitsenek ; a székelyföld minden fia oly nemesnek tartá magát, kinek nemeslevélre se vala szüksége; az ily heterogén elemekből álló föld egyszer három nemzet kis országa, együtt pedig egy ország, mely tagja a magyar koronának, s e korona utján tagja egy birodalomnak. Ennyi jogviszonyt kiegyenlíteni, még pedig ingerült kedélyállapot, féltékenykedés közt kiegyenlíteni, erdélyi országgyűlésen kiegyenlíteni, hol a törvényhozói nyugalom egyelőre hiányzani fog, rövid időn egyenlítni ki, amidőn a kibékülés maga heteket, hónapokat venne igénybe , oly nagy kísérlet, melyre szédelegve kell rágondolnunk. És épen ez az , amiért unió kell Erdélynek. Új elemek, az érdekbántódás érzetétől ment kedélyek kell, hogy vegyüljenek közénk, kik kellő nyugodtsággal, a rokon- és ellenszenv áradozásától menten , azon kellő magasságból illessék Erdély alkotmányát, ezen annyi vérrel és könynyel szentelt romot, melyet ez minden hiányai miatt méltán megérdemel. Ki kell mondanunk az uniót. Kell, hogy formulázzuk a feltételeket, melyek mellett egyesülni óhajtunk, de nem törvényhozásilag, mert erre sem időnk, sem higgadtságunk. Feltétlenül kell kimondanunk az uniót , de visszaemlékezvén arra , hogy az egész erdélyi alkotmány csupán csak a fejedelmi conditiókon nyugodott, hogy a leopoldi diploma sem egyéb conditióknál, melyeket az osztrák háznak tettünk ; conditiókat kell, hogy Pesten szerkesszünk, — már csak azért is, mivel ezt a 48-ki törvények is kilátásba tették, s Erdély nemzeteit meg kell nyugtatnunk, — már csak azért is, hogy a korona mielőbb szentesíthesse, — hogy azután a birodalom pénzügyi és nagyhatalmi állása mielőbb rendeztessék, — az anyagi és szellemi jóllét alapja: a bizalom közénk mielőbb visszaszálljon. A románok és szászok óhajtására, a conditiókra kívánjuk igénytelen nézetünket elmondani. Zichy Antal programmja. Zichy Antal a követjelöltség elfogadására Tabon felszólíttatván, politikai hitvallását a következő beszédben fejtette ki: „Önök mindnyájan tudják, hogy a kibékülési politika híve, hirdetője vagyok; de tán nem mindnyájan tudják, hogy a minden ároni kibékülés, az ősi jogróli gyáva lemondás embere soha sem voltam. Óhajtottam, hogy a 61-diki országgyűlésnek lett volna eredménye; sajnáltam, hogy az feloszlattatott, de fennhangon tiltakozom azon feltevés ellen, mintha országunk önállóságára, s a két felirat által kijelölt álláspontunkra nézve akkor, vagy azóta is ingadoztam volna. „Programmom legelőször is az eddigi életem, mely bár egy mákszemnyit sem nyomhat a mérlegben ott, ahol egy nemzet sorsa van kérdésben, önök előtt mégis eléggé ismerve van arra nézve, hogy azok is, akik nézeteimet egyben s másban hibáztatták, szándékom tisztaságát, minden mellékes czéloktól ment, önzetlen hazafiságomat kétségbe nem vonhatják. E körülménynek vélem tulajdoníthatni politikai elveim nyilvánítása végetti, jelen megtisztelő meghivatásomat. „Röviden érintem az általánosságokat, országunk integritása, alkotmányunk helyreállítása, felséges uralkodónknak ősi szokás szerint, azaz koronázási eskü mellett szt. István apóst, koronájával leendő megkoron