Sürgöny, 1865. november (5. évfolyam, 251-275. szám)

1865-11-08 / 256. szám

256. sas. Ötödik évi folyam. SÜRGÖNY. Szerkesztőségi iroda és kiadó hivatal Budán, bácsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Győri Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a Cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­zőinktől fogadtatnak el. Magán­felidetések­: egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 1 kr., kétszeri hir­detésért 1 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldről! hir­detéseket átvesznek a következő urak : Majna­ Frankfurtban és Ha­m­­burg-Altenában Haasend­eln és Vogler; Hamburgban Tttrk­­helm Jakab ; Lipcsében Bugler H.S­t­lgen és Bort urak. Buda-Pest, Szerda, november 8. 1865. Előfizetési árak: Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egéza évre ..... 30 krt. Egész évre . . . . II frt — kr. Félévre..............10 » Félévre • • • 1 . • • — • Negyedé..........................* • Negyedévre ....«„ *0 „ HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. évi sept. 29-töl kelt legfelsőbb határozatával ifjabb báró Wesse­lényi Ferenczet Közép-Szolnokmegye főispánjává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. (Ismétlés a „W. Ztg“ I. évi oct. 4-ki számából, hol hibásan állt : idősb, ifjabb helyett.) A magyar kir. udv. kanczellária K o s s­o­w-G­e r­­z o n­a­y Albertet, egy magán-tanitó- s nevelő-intézet tulajdonosát Sopronban, az ottani tanár képezdénél ké­­pezdei tanárrá nevezte ki. Ugocsa megye főispánja I­­r­a­b­á­r Pál, eddigi megyei tiszteletbeli aljegyzőt, rendszerinti esküdtté nevezte ki. A régi állam­adósságnak f. évi nov. 2-kán, az 1818. mart. 21-, s 1859. dec. 23-kán kelt legfelsőbb nyiltparancsok értelmében eszközlött 428 s 429. kisor­­solásánál a 45 s 477. sorozat-számok huzattak ki. A 45. sz. sorozat eredetileg 5 protes bank-köte­lezvényeket foglal magában, a 33,151—34,201. sz.ig bezárólag, összesen 929,059 ftnyi töke-öszletben, s az eredetileg 4 protes kamatlábú, utólagosan besorozott Ennsen - fölüli rendi­házi kötelezvényeket, a 644— 2233. sz.ig bezárólag, összesen 234,620 ftnyi töke-ösz­letben. A 477. sz. sorozat az eredetileg 4 protes, 164,856. sz. cseh-rendi kincstári kötelezvényt foglalja magában, a töke-öszlet 1 3-ével, és az 1795—1799. évi hadiköl­­csönből eredő, A. betűs, alsó-austriai rendi kincstári kötelezvényeket, eredetileg 5 protes kamatlábbal, még pedig a 2416. sz.t a töke-öszlet ívával, s a 4858— 7866. sz.ig bezárólag, az egész töke-öszlettel, összesen 1,082,665 ft 51krnyi töke-öszletben. Az 1860. évi 5 prétes sorsjáték-kölcsön állam­adóssági kötelezvényei nyerő­számainak erre közvet­lenül történt 11. kisorsolásánál következő eredmények állottak elő : A kisorsolt sorozatok számai: 244 371 719 1724 2127 2300 2374 2523 2945 3726 3936 4548 5975 6427 6643 6748 6785 6998 7640 82708511 8670 9831 10206 10251 11004 11044 11132 11490 11789 11940 12057 12061 12150 12229 12513 12582 12975 13351 13735 14007 14902 15076 15728 16534 16545 16724 16805 17027 17076 17936 18064 18700 18797 19481. Jegyzéke az 1860. évi sorsjátéki kölcsön ama kisorsolt soroza­tainak, melyekből kötelezvények 1865. September vé­géig beváltás végett még nem mutattattak be : 1. Kisorsolási sorozat : 1129 sz. 2. Kisorsolási sorozat :• 1068 3012 4454 5386 8428 sz. 3. Kisorsolási sorozat : 64 1430 1869 3572 3828 5430 sz. 4. Kisorsolási sorozat : 2580 2653 2824 3925 5901 7682 141­00 sz. 5. Kisorsolási sorozat: 1084 2166 2802 3273 3280 3838 5192 15094 18674 sz. 6. Kisorsolási sorozat : 490 515 1109 1340 2896 3547 3740 4125 5057 5681 6356 7655 8412 9560 9628 10864 10865­ 11472 17104 18384 sz. 7. Kisorsolási sorozat: 3100 4640 5608 6031 7029 9551 111017 12213 13132 15095 16257 16854 17253 sz. 7.­Kisorsolási sorozat: 1435 1973 2687 2952 3959 4510 5489 6704 7284 7475 9332 11276 11770 12199 12386 13085 13311 14446 15211 16444 16839 18624 sz. 9. Kisorsolási sorozat : 548 549 737 1042 1452 1821­­2110 2159­ 2630 3000 3324 4275 5040 5615 6937 7880 0036 8319 19958 10369 11012 11622 12741 12891 13421 13736 1570­5­ 16467 16708 18222 sz. 10. Kisorsolási sorozat : 82 252 578 696 808 1065 1214 1262 2816 3011 5253 5676 6269 6330 6419 7046 7273 8327 10030 10319 10434 11068 11354 Ezen kisorsolt sorozatokból esik: , foglalt , foglalt A soro- “ . A soro- ° ,, , , két- ftnyi nye- , , két- ftnyi nye­zatszám- , , zatszám- , , vény remény . vény remény­en számra aD számra ““244 7 1000 11789 2 1000 719 12 1000 11940 10 1000 1724 17 1000 12057 2 1000 __________8 1000 12061 17 . 1000 2300­­0_______1000 12150 3 5.000 2945 12 1000 14 5.000 3726 8 1000 12582 9 5.000 9­­5.000 12975 1 10.000 _________1®_____5 1000­ 13351 4 1000 3936 1________1990 13735 12 1000 4548 14 50.000 20 1000 20 51Tn *4007 1000 __________20_______1000 9 1000 6785 20 300.000 15 5.000 6998 19 _■ 1000 14902 12 1000 7640 4­0 5.000 _________17 5.000 16­­ 1000 15076 13 1000 8511 20 5.000 _________17______1000 8670 10 5.000 15728 19______1000 9831 1 1000 16534 1______1000 9 10.000 16724 9 1000 10206 8 1000 17027 7 5.000 10251 7 1000 17936 4 5.000 11004 14 1000 18064 10 5.000 11490 9 5.000 18700 17 5.000 12065 12118 12200 12727 13234 14625 14719 14787 15776 16142 16298 16609 17899 18978 sz. Azon államadóssági kötelezvényeknek, melyek a kisorsolt sorozatokban foglaltatnak, többi nem említett nyerő­számaira az 500 ftnyi s 100 ftnyi kategóriához képest, a 600 ftnyi s 120 ftnyi legcsekélyebb nyere­mény esik. A kisorsolt sorsjátéki kölcsön államadóssági kö­telezvényei , az azokra esett nyereményekkel együtt, 1866. február 1-én fognak kifizettetni. Az államadósság cs. k. igazgatóságától. NEMHIVATALOS RÉSZ. Magyarország kir. tárnokmesterétől a tör­vényhatóságok kormányzóihoz következő körle­vél intéztetett: Méltóságos főispán ur! A küszöbön álló országgyűlési választások előz­ményei már is több helyütt a politikai szenvedélyek felköltését, a megvesztegetés aljas eszközeinek alkal­mazását, s ezek gyászos következményei gyanánt vé­res összeütközéseket eredményezvén, szükségesnek találja ez igazgató kormányszék, méltóságodnak figyel­mét nemcsak a közbátorság által igényelt közigazga­tási rendszabályoknak az egyes előforduló esetekbeni erélyes alkalmazására s a legszigorúbb fenyítő vizsgálat azonnali megindítására felhívni, hanem egyúttal ama várakozását is kifejezni, hogy méltóságod, áthatva az önnön hivatalos állásával összekötött felelősség érzeté­től, úgy saját közvetlen befolyása, mint az alája rendelt közigazgatási közegek közvetítése folytán minden igye­kezetét oda fordítandja, hogy az országgyűlési válasz­tásoknak az arra jogosultak részérőli teljes sza­badsága , melynek biztosítása képezi a kormánynak e térem­ legfőbb feladatát , hasonló kihágások által már egyelőre is csorbát ne szenvedjen, s ily módon a valódi többség akaratának végleges érvényesítése lehető csel­fogásoktól megóvatván, az eszközlendő választások igazolása minden törvényes kifogás ellenében bizto­­síttassék. A bizalom, melylyel a nemzet­i császári s Apos­toli királyi Felsége atyai szándékának hozzá intézett magasztos nyilvánulásait fogadta, a melyeknek fensé­ges tárgyát legelső sorban épen a nemzet alkotmányos igényeinek méltányos kielégítése, állami viszonyainak saját szabad beegyezésével történendő rendezése, szel­lemi s anyagi felvirágzásának biztosítása képezi; a polgárok nagy összegét átható ama meggyőződés, hogy a nemzetre súlyosodott nehéz körülmények közepette, az elintézést sürgető ügyek sokasága, kiváló hordereje mellett üdvös eredményt csakis az összetartás és en­nek nélkülözhetlen előfeltétele: a politikai jogoknak a törvényszabta korlátokon belüli gyakorlása biztosít­hatják , míg ellenben a szabadosságnak itt-ott mutat­kozó átkai és e jogokra való érettségünket homályo­­sítják künn, és koczkáztatják magát a közóbaj val­ósu­­lását ide benn, — a nemzet jelen érzületének ime két fötényezője egyaránt kezeskedik arról, hogy mél­tóságodnak e részbeni komoly felhívása, intő szózata mindazok nagy többsége által támogatva leend, kik a nemzeti becsületet, a közjót szivükön hordják, s a­kik késlekedni nem fognak, a fennebb érintett visszaélésiek megelőzésére a leghatalmasb eszközt, mely rendelke­zésükre áll: a közvéleménynek sújtó ítéletét a veszé­ lyezett hazai ügy nevében alkalmazni. Maguknál a választásoknál „a jó rend fenntartá­sának joga és kötelessége“ az 1848-ki V. t. ez. és en­nek alapján keletkezett, f. évi sept. 21-én 73.991. szám alatt kelt inneni intézmény kapcsában közlött szabály­­rendelet 42-ik §-a értelmében a választások vezetésére kiküldött elnököket illetvén, méltóságodnak ide vonat­kozó feladata leend, hogy azokat a törvény által reájuk ruházott kötelesség lelkiismeretes és részrehajlatlan tel­jesítésében, a tőlük netán előre veendett megkeresés folytán és minden rendelkezése alatt álló eszközökkel gyámolítani törekedjék. Fogadja méltóságod kiváló tiszteletem nyilvání­tását. Budán, nov. 6-án 1865. nék a magyaréval, hanem mintegy ebből nőtt ki, s mintegy hétszáz év óta a fejtés ugyanazon stádiumain ment keresztül. A februári alkotmány csak néhány institutiót hagy vala meg az „O.­D.P.“ szerint is (ezek közé érti talán a határörvidékit is), mig a magyar a horvátok minden institutióit meghagyja, miután nincs 13 oly institutiója az utóbbinak, mely az előbbiével közös ne legyen, kivéve jelenleg a határörvidékit, melynek eltörlésében a magyar és horvát szívesen nyújtanak egymásnak segédkezet. — Vagy tán a „há­­romegy királyság“ megalakítását adá meg a februári alkotmány ? Schmerling kormánya elnézte, hogy ezen czímmel éljenek a horvátok, de valósággal különvá­­lasztá Dalmátiát. És nem a legtökéletesebb rágalom-e az, hogy a horvátok a magyarok discretiójára ki vannak szol­gáltatva ? A magyarok beiratlan lapot engedtek a hor­­vátoknak. — Engedett-e azt Schmerling úr? Nem tar­­ta-e négy évig és úgy contumacirozva a horvátokat, mint a magyarokat, csak azért, mert nem szavaztak úgy, mint ő parancsolta ? Jelenleg csak annyi történik, hogy a horvátoknak a kormány részéről is tiszta lap van engedve, s a horvátok csak önmaguknak vannak visszaadva. Ez fáj a centralistáknak. Miből következteti hát főkép, hogy a horvátokat a magyarok kezébe játszta a kormány? Mindenek fe­lett abból, hogy gr. Eszterházy Móricz tárcza­­nélküli minister, „a mi cabinetünk lelke,“ közelebbről a horvát részekben utazott. — Oly hatalmat tulajdonít az „O.­D. P.“ a minister személyiségének, hogy a hol jár, azonnal meghódolnak neki a népek és nemzetek ? Nem akarjuk a jeles államférfiúról való ezen véleményt gyöngítni, — ám maradjon meg az „O.­D. P.“ ezen hitében. A főbaj az, hogy merőben alaptalan, mintha gr. Eszterházy, mióta Ischlből visszajött, Bécsből valahova elutazott volna, így, a mire az „O.­D. P.“ egész czik­­két építi, ép oly valótlanság, mint az, a­mit rá épit.“ Az „O e s t e r r. Ztg.“ egyszerre Lajthán innen s túlra is intéz figyelmeztető s intő szót, párhuza­mot vonván a mozgalmak iránya közt itt s ott, így szól: „Nekünk nem látszik, mintha a dolgok Magyar­­országban az országgyűlés mértéktartó előzékenysé­gére nézve sokat­­ igérőleg alakulnának. Különböző szép álczák már most elérkezettnek tartják az órát arra, hogy ne csak arczukat, hanem a lólábat is meg­mutassák ; hallunk több oldalról, — miután a kiegyen­lítés magvát sok ideig phrasisokkal takarták el, — egye­nesen az „úgynevezett“ közös ügyekről beszélni. Hát ha mi is magunk részéről „úgynevezett“ magyar ügyek­ről akarnánk szólni! Mellettük van mindenesetre a bir­tokban lét! Az urak ott a Lajthán túl végre jól fogják tenni, ha az ívet nem feszítik ki nagyon. Bármily gaz­dagnak tartja is magát Magyarország, Austria nem oly szegény s nem teszi le magát annyira, hogy bárkitől is alamizsnát kérjen s fogadjon. Magyarország drágakő a császárság fej­ékében, de a foglalvány kétszeres ér­téket ad, annak. „Ámde mit csodálkozunk végre is — folytatja tovább e lap — azon elbizakodottságon, melylyel ott ta­lálkozunk, azon esztelen izgatásokkal szemközt, melyek ott a kormány erejét minden oldalra megzsibbasztani czélozzák. Magyarországban legalább tudják, mit akar­nak ; a nem - magyar táborban legfölebb azt tudják, a­mit nem akarnak. A kormánynak van programmja, ezen programm tagadása : ez a mi pártjaink állam­­férfiúi bölcseségének sommázata. Hirdetik a birodalom egységét, s minden eredményt ez irányban nyilvános szerencsétlenségnek kiáltanak ki, mert nem kegyelik a kezeket, melyek azt fölépíteni törekszenek. Hirdetik a népek szabadságát, s minden lépést e czél felé a köz­bizalmatlanságnak adnak át, ha nem akar a vigaszta­lan tapasztalatok széles­ nyoma útján tovább haladni. Nyílt csatára ösztönöznek egy harczkész ellennel, s compromittálják a győzelmet előre megállapított zászló­elhagyás által. Veszszen Austria, csak egy conventi­­culumnak legyen igaza.“ A velenczei kérdésről azért nem hallottunk oly régóta semmit, mert az S e 11 a florenczi pénzügyminis­­ter tárczájának homályaiban lappangott. Most e kér­dést a pénzügyminister úr választóihoz intézett beszé­dében kissé szellőztető, kijelentvén, miszerint az pénz­ügyi kérdés, s egyszersmind bizalomra szólitá föl hon­fiait Olaszország jövő pénzügye iránt. A fenyegetés, melyet ezzel újólag, s pedig a kormánynak egyik tagja fejezett ki, némi észrevételek tevésére indítja a „Wien. Abendpost“-ot, mely igy szól : „Az ugyan teljességgel nem nyugtalanító, ha a ve­lenczei kérdés megoldása Sella úr értelmében az olasz pénzügyek szabályozásától tétetik függővé; a pénz­ügyek nem képezik valami erős oldalát az új államügynek Olaszországban, s ennyiben a fenyegetés nagyon messziről jő. De mindazokra nézve, kik örökké az Olaszországgal! kibékülést hirdetik, kik Austriának semmi más feladatot nem akarnak tulajdonítani, mint a legalázatosabb deferentiát a florenczi kabinet előtt, ebben világos ujjmutatás fekszik. Míg az olasz kor­mánynak tagjai ilykér merhetnek Austria ellen föllépni, addig a kibékülés lehetősége iránti phrasist szabad lesz elejteni. Árva­ keveset érdekel bennünket az, mi­ként gondolkozik Sella úr Velenczéről, de kellemes reánk nézve megtudni, miként fejezi ki magát arra nézve, az remélhetőleg nem egy „cismontán“-nak meg­­nyitandja szemét.“ A „Tel. Rom.“ közli b. Saguna e exéjának gyakran említett levelét Sterka Sulutiu érsek ö­nméltó­­ságához,az ez utóbbi által egybehívni szándékolt nem­zeti gyűlés tárgyában. E levélnek érdemleges részében kijelenti az említett főpap, miszerint nem akar a nem­zeti ügy jelen stádiumának fejtegetésébe bocsátkozni; „de“ — úgymond — „bátorkodom egy nemzeti gyűlés megtartása tárgyában annyit megjegyezni, hogy én az B. Sennyey Pál. Lapszemle. A „Pesti Napló“ ma ismét a bécsi centra­lista lapok szertelenkedéseivel foglalkozik. — Mind az „O.­D. P.“, mind a „Presse“ elég anyagot szolgáltatnak neki a keserű visszatorlásra; mi itt csak azt ismertet­jük czikkéből, a­hol az elsőnek Horvátországra vonat­kozó állításait c­áfolja s visszautasítja. Az „O.-D. P.“ t. i. azt mondá, miszerint a „horvátok, ha csatlakoznak a februári rendszerhez, nemzeti függetlenségük és au­tonómiájuk néhány, az országra nézve becses institutió­­ban megmaradt volna. „ Most, midőn az eldöntés súlypontja Pestre van áttéve, a magyarok kezébe van­nak átszolgáltatva.“ Erre így felel a „P. N.“ : „Mind csupa valótlanság. Ha a horvátok bemen­tek volna is a reichsrathba, az mit sem változtat rala az államjogi kérdés jelen állásán. Magyarország a maga jogait nem adta volna fel csak azért, mivel a horvátok feladták a magukét,­­ annyival inkább nem, mivel tudva volt Magyarországon, hogy a horvátoknál ép úgy mint Erdélyben, csak mesterséges után, az ország közvéleményének kijátszásával, és nem a nép akara­tából történhetik vala a Schmerling-csinálta reichs­rathba való menetel. Mily együgyünek hiszi továbbá az „O.­D. P.“ a horvát nemzetet, midőn azt állítja, hogy ez nem érte jobban a maga legfontosabb érdekét, mint a világ min­den furanciája. A horvátok az „O.­D. P.“-tal ellenke­zőleg azt hitték, hogy a februári alkotmányhoz csatla­kozással feladják azt, a­miért ők a magyar nemzettel vállvetve századokig küzdenek: nemzeti függetlensé­güket és azt az autonómiát, mely nemhogy ellenében­exclád fendicsért felhívásán kívül semmi jelt, a confe­­rentia megtartása kívánságának semmi árnyékát se ta­pasztaltam ; sőt ellenkezőleg azt hallom, hogy az exclád által tartott conferentiabeli szavak ellenkező irányban szállnak a nyilvánosság elé, t. i., hogy egy a főpapok által egybehívott conferentia megtartása, mint actrogált, gyűlöletes volna. „E végzetes helyzetben s ily csiklandós körülmé­nyek közt rám nézve semmi sem látszik tanácsosabb­nak, mint hogy elővigyázattal legyek , hogy a nemzet igaz ügye és tekintélye semmikép ne compromittáltas­­sék, vagy legalább ne a főpásztorok hibájából. „Végre őszintén biztosítom exciádat, hogy én csak az excitlád személye iránti tiszteletből s a nemzeti igaz ügy iránti érdekeltségből írtam ezt, és kérlek, hogy e feleletemet ne ítéld annak külső rövidsége, hanem bél­tartalmából.“ Programm­töredékek. Sárkány Miklós bakonybéli apát, az ugodi ke­rület választóihoz szintén kibocsátó nyilatkozatát, mely­ből átveszszük a következőket: „Korom és állásom távol tartják tőlem a heves­kedés gyanúját, és a békét, mint leg­hajtottabbat az ég áldásai között, hivatásomnál fogva is becsülni és aján­lani megtanultam. De a béke szeretete meg nem gyengítette ren­dületlen ragaszkodásomat szeretett hazám önállása és alkotmányos függetlenségéhez, melyeket a birodalom­mali kapcsolat mellett is fennállani hazánk egyik alap­törvénye, az 1791. X. t. sz., oly világosan és határo­zottan hirdet. És ez igen természetes , mert a mely egyházi testület legrégibb honunkban, s politikai tevékenységé­nek első gyümölcsét a szent korona megnyerése és be­hozatalában mutathatja fel; a mely testület a királyi kegynek legrégibb okmányait leírni szerencsés, a mely testület jogainak és kiváltságainak legfontosabbjait a pápák és fejedelmektől a nemzet közbenjárására nyer­te ki, melynek II. József császár által, ki alkotmányun­kat sem kimélé meg, egy „úgy tetszett nekünk“ sza­vakkal indokolt leiratban történt eltöröltetését számos vármegyék mint minden jogot fenyegető kéreimet tekin­tettek, s felirataikban panaszoltak; melynek visszaállí­tását e nemzet országgyűlésileg állhatatosan és siker­rel sürgette; mely testületnek végre honszeretetét s ha­zafias érdemeit nemcsak évkönyveink hirdetik, hanem törvénykönyvünk is több czikkeiben kitünteti és poli­tikai hatáskörét hol biztosítja, hol kiemeli (bécsi béke V. ez. 5. §. 4608. 4. §. 6. 4684.44., 4723. 44. 4791. 67. 1802. 16.), annak tagjai mind a hűséget a fejedelem iránt, mind a hálát és ragaszkodást e nemzet irányában mintegy a családi örökség és szent hagyomány gyanánt tekintik, és kebelükben ápolják, őrzik. Ezen jellemzését, múltját és politikai tevékeny­ségét szerzetemnek nem lehetett mellőznöm , miután napjainkban, főkép az egyházi személyek és testületek ellenében, elő- és balítéleteket terjesztgetni, Bokáknak kedves foglalkozásuk. Végre még leplezetlenül és férfias nyíltsággal kívánom kijelenteni, miszerint tisztán áll előttem, mi­ként a már kihirdetett országgyűlésre neh£z feladat és kényes kérdések megoldása várakozik; mert az 1848- diki III. tcz. 2. §, s az 1861. feliratokban is elismert közös tárgyak tárgyalása iránt úgy kellene intézkedni, hogy egyfelől a birodalom nagyhatalmi állása, az örö­kös tartományok újból nyert alkotmányossága, a társ­országok jogosult önkormányzata, szóval „a pragma­­tica sanctio által velünk válhatlan kapcsolatban létező tartományok törvényes viszonyai (4848. t. előszava) kellő figyelemben tartassanak“; másfelől pedig az or­szág törvényes állása és függetlensége, az összes ma­gyar népnek jogban és érdekben egyesítése, a nemzet alkotmányos életének a kor igényei s körülményeinek sürgős volta által szükségelt kifejtése úgy biztosíttas­sanak, hogy a felséges uralkodó­ház és ahhoz örök hű­séggel ragaszkodó nemzet a bizonytalan jövőnek min­den eseményei közt rendithetlen támaszukat találják fel.“ Fest Imrének a göllnitzi választó­kerület vá­lasztóihoz kibocsátott programmjából átveszszük a kö­vetkező részt : „1. Alkotmányos hazánkban a honpolgárok jogai és kötelességei csak törvényen alapulhatnak. 2. Mindenik törvény addig érvényes, mig újabb törvény által nem módosíttatik, vagy meg nem szün­­tettetik. 3. Fennálló törvényeinkben biztosítva van a ma­gyar nemzetnek: a) A magyar korona alatti országösz­­szeg integritása és országgyűlésem­ képviselete, b) An­nak törvényhozási és kormányzati önállósága és füg­getlensége. c) Felelős és független magyar kormány, d) A honpolgárok egyenjogúsága és közös tehervise­lése, polgári állás, vallás és nemzetiség tekintetbe vé­tele nélkül. e) A sajtó szabadsága. 4. E törvényes alapjogokhoz rendületlenül kell ragaszkodnunk. 5. A magyar korona alatti országok összege az osztrák birodalom elválaszthatlan része. 6. Az összekötő alapeszme : szövetség, nem egy­beolvadás. 7. E szövetség csak úgy lehet biztos és benső, ha a lajthán­ túli országokban oly mérvű alkotmányos szabadság uralkodik, a­minő hazánkat törvényesen il­leti. Mert 8. Egyenlő szabadság a birodalom valódi egy­sége. 9. Alkotmányos hazánk és az alkotmányos laj­thán­túli országok közt léteznek közös érdekek, czélok­ és ügyek, mert közös uralkodó alatt állunk, és a kül­föld irányában egy birodalmat képezünk. 40. E közös ügyek czélszerű és alkotmányos el­látására oly érintkezési utat és formát kívánok megál­­lapíttatni, mely a birodalom hatalmi állását biztosítja.

Next