Sürgöny, 1865. november (5. évfolyam, 251-275. szám)
1865-11-19 / 266. szám
Szerkesztőségi iroda és kiadó-hivatal 160. sz. Ötödik évi folyam. SÜRGÖNY. Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. ex. Fiókkiadó-hivatal Pestei Győri Pál papirkereskedésében (hatvani-utca, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. MagrAn.fhirdetések : egyhasáboa petit sor egyszeri hirdetéséért S kr., kétszeri hirdetésért T kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért G kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyeg oly külön, minden beiktatás után SO kr. o. é. — Külföldről! hirdetéseket átvesznek a következő urak ! Majna Frankfurtban és Hamburg-Asténában R*«zenate slx» és Voglers Hamburgban Trrk» keim Kákák Lipcsében m|l«r I., Hígén és Vor« urak. Buda-Pest. Vasárnap, november 19.1865. Előfizetési árak : Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten hárhos hordva. Égési évre ..... SO Art, Égési ívre . . . . IS frt — kr. Félévre .•>•>■ 10 s Félévre . . • | , f„ — j Negyedévre . • . • . • . Negyedévre . . . . 4 „ 10 . i L.infc’-r—TM n› ■' ------------------ iiim HIVATALOS RÉSZ. A magyar kir. udvari kanczellária Kordos Gusztáv és Kolbenheyer Károly helyettes tanárokat a lőcsei evang. államgymnasiumnál, ugyanazon tanintézetnél valóságos gymnasiumi tanárokká nevezte ki. Unghmegye főispánja az üresedésbe jött első alispáni állomásra Őry Jenő h. ügyvédet, a főügyészi állomásra pedig teleki Balogh Vincze h. ügyvédet és földbirtokost nevezte ki. NEMHIVATALOS RÉSZ. Lapszemle. A „Debatte“ folytatva a „szűkebb birodalmi tanács kérdésének“ fejtegetését, arról nyilatkozik, miként képzeli magának ezen szűkebb birod. tanácsot, vagy, mint nevezi, a nyugati koronaországok „egyesített országgyűlését.“ Legszívesebben — úgymond — a magyar országgyűlés módjára szeretné azt alakítva látni. Azonban mégis némi fentartásokkal él s megszorításokat tesz. Mert bármennyire óhajtja, hogy a nyugati országok belviszonyait a keletiekéihez hasonlóan lehessen alakítani, mégis elismeri, hogy a nyugati országok viszonyai más természetűek, mint a keleti birodalmi részekéi. A magyar korona országai, — úgymond, — államjogi egységet képeznek, mely ép oly elválaszthatlan s felbonthatlan, mint a birodalmi kötelék. Másként alakulnak a dolgok a nyugati országokban. Nézete szerint még viszonyuk a német szövetséghez is különleges; — államjogi egységet csak kifelé képeznek, de nem egyszersmind befelé. Ebből immár azt következteti, hogy az államjogi tekintély — ország-szuverainitást szeretne mondani, ha félre nem értenék — a nyugati birodalmi részek egyes országgyűléseiben nyugszik. Felfogása szerint tehát a birodalom nyugati fele mindenik országgyűlésének két bizományt kell adnia, egyet a nyugati birodalmi részek egyesített országgyűlése, a másikat a központi orgánum (a birodalmi képviselet) számára. A „Presse“ egy a „Waterl.“ elleni polemikus czikkben az országrend 19. §-a a) betűjére hivatkozik, mely szerint az országgyűlések hivatvák, „közzétett általános törvények s intézményeket —az ország jólétére való különös visszahatásuk tekintetéből — tanácskozás alá venni s indítványokat tenni.“ Ámde a birodalmi képviselet iránti alaptörvény felfüggesztése nyilván általános intézmény, az ezen rendszabályt kisérő patens általánosan kihirdetett törvény. Nem tagadhatni, miszerint ezen törvénynek valamelyes visszahatást az ország jólétére csakugyan kell gyakorolnia. Az országgyűlések tehát — következteti a „Presse“ — jogosítva vannak, ezen visszahatást vizsgálat alá venni. Ki ezen jogosultságot tagadni merné, az az összes országrendekt rétegét tagadná. Sőt az országgyűlések még kötelezve is vannak a felfüggesztési törvény vizsgálatát eszközölni, mert az országrendnek 16 ik §-a szerint „hivatva vannak, a törvényhozó hatalom gyakorlásában, az oct. 20-ki cs. diploma határozmányainak értelme szerint, közreműködni s a követeket az illető számban megválasztani.“ Ezen jog nem szabadalom, melyet az országgyűlések tetszésük szerint, saját jókedvükben gyakorolhatnak vagy nem Szent törvény az, melyet küldőik érdekében gyakorolniok kell, s melyről sem nyíltan vagy hallgatag, ideiglenesen vagy örökre nem mondhatnak le. Több oldalról híresztelék, miszerint a centralisták az országgyűlésekre vonatkozólag a passivitást srák zászlójukra, úgymond a „Debatte“ ők az országgyűlések államjogi tevékenységében nem fognak részt venni, hanem adandó esetben még absentálni is fogják magukat. Különösen a cseh lapok igyekeztek ezen passivitási szerepet bírálgatni s czél- és értelemnélkülinek feltüntetni. Ma azonban épen egy független morva lap, az olmützi „Neue Zeit“ az, mely ily passivitási politika ellen tiltakozást emel. Hová vezessen az, — kiált föl e lap, — ha a népeknek, illetőleg képviselőiknek alkalmuk van a kiegyenlítést közvetíteni s azt használni nem akarják! Egyébiránt úgy látszik, a centralisták tagadják e szándékukat s a „Tagesbote“ a „Narodni Listy“-t interpellálja, hogy ki közölte vele azt, miszerint a centralistáknak szándékuk, a cseh országgyűlésen minden tárgyalást az államjogi kérdések fölött s különösen a választási rend revisióját a terem elhagyása által lehetetlenné tenni? Biztosít, miszerint még egy német lap sem szólt ily lépésről , s talán egy német lap sem gondolt még arra. Ám a legközelebbi jövő meg fogja mutatni, vájjon a „Tagesbote“-nak biztosításai alaposak-e. XÁBCIKA' Hapi újdonságok. 1.0 cs. kir. Apostoli Felsége a magyar tudományos egyetemnél a szláv nyelv és irodalom számára felállítandó rendkívüli tanszék rendszeresítését évi 1000 ftnyi fetén mellett, de a tanpénzbeni részesítés nélkül, I. k. helybenhagyni s egyszersmind elrendelni méltóztatott, hogy a kérdéses tanszék betöltése iránti javaslat feltrjesztessék. — Erzsébet, cs. kir. Felsége legmagasabb névünnepén ma a pesti bel-s a budavári főtemplomban ünnepélyes isteni tiszteletek tartatnak; a pestvárosi Elisabethinum jótékony intézetben d. e. szintén kegyeletes ünnepélylyel ülik meg e napot. — Bécsben ma, szent Erzsébet napján a magy.kir. udvari kanczellária tagjai és egyéb Bécsben székelő magyar hivatalnokok és méltóságok jelenlétében és részvéte mellett a hg. Starhemberg-féle wideni házban lévő, sz. Rozália tiszteletére szentelt kápolnában ünnepélyes isteni tisztelet tartatik, mely kegyeletes módon egybeköttetvén Felséges Asszonyunk dicső névnapi ünnepélyével, minden hazafinak imáját a Felséges királyné boldog és hosszú életéért egybefüzi. A sz. beszédet nt. Trautwein Nép. János kegyesrendü tag és pesti nagygymnasiumi tanár fogja tartani. — Erzsébet Császárné és királynénk , Felsége legmagasb névünnepe előestvéjén a „P. Hírnök“ szerkesztőjétől egy lelkesen írt történeti illustratio jelent meg, melynek szép bevezető sorai ezek : „E r z b é b e t neve, hol azzal a magyar királyi ház történetében nyolczszáz esztendőn át találkozunk, nemzeti dicsőségünk legszebb napjaira emlékeztet.“ S ezek után elősorolja a királyi Erzsébeteket, a kik mind fényt sugároztak hazánkra, s bájos királyi Asszonyunkra mondott üdvkivánattal fejezi be a kegyelet és öröm vonásaival vázolt szép czikket. A „P. H.“ ugyan e száma egy sikerült ódát hoz ez alkalomra. — A „Mármaros“ egy szép ünnepélyre a következő jelentéssel hívja fel a m.-szigeti közönséget: Az Ő Felsége a Császárné és királyné legmagasb nevét viselő m. szigeti „Erzsébet“ kisdedóvó-egylet védszárnyai alatt álló kisdedóvó-intézet utóbbi ünnepélyes megnyitásának évtizedes forduló-napja e folyó hó 9-én, mint Ő Felsége a királyné legmagasb névnapján megünneplendő lévén, ez érdekből az egylet tagjai testületileg fognak megjelenni a kitett napon reggeli 9 órakor a róm. kath. templomban. Az isteni tisztelet végezte után az intézet helyiségében egyleti nagygyűlés leend, melyet megelőzőleg az óvónezok az ünnepély alkalmához képest énekelni és szavalni fognak. Fölkéretnek a tezszülők, pártfogók s átalában az intézet fejlődése és jövője iránt részvéttel viseltető ügybarátok, hogy ez ünnepélyt minél nagyobb számú megjelenésük által emelni szíveskedjenek. Kelt a m.-szigeti kisdedóvó-egylet választmányának 1865. évi novem. 14-én tartott üléséből. Várady Gábor m. k. Dobay János m. k. egyleti,elnök, jegyző. Az Ő Felsége ünnepélyes fogadtatását rendező nagy polgári bizottmány tegnap délutáni 5 órakor a pesti városház nagytermében összegyűlvén , a programm-tervező választmánynak általunk főbb részleteiben már ismertetett tervezetét egyhangúlag elfogadta. A kivitelre vonatkozó részletekkel bővítve, a programm mindenesetre kedvezőbb benyomást tesz, s kétségtelen, hogy a fogadtatás, kiválólag szívélyes jellege mellett, külsőleg is oly mérveket fog feltüntetni, minőket az alkalom magasztossága s az ünnepély rendező fővárosi polgárság tekintélye méltán követel. — A költségek a mindennemű diszitményekért egyelőre 6000 ftra rúgnak; de helyesen jön a bizottmányban kiemelve, hogy ezenfelül is legalább 4—5000 ftnyi tartalék fog szükségeltetni, az előre nem látott s még tovább rendezendő ünnepélyek költségeinek fedezésére. —Az aláírások kedvező eredménynyel haladnak, s a szükségletet mindenesetre fedezendik. — Az elfogadási ünnepélyek költségeire folytatólagosan következő önkéntes adományok érkeztek be: A József-hengermalmi társulattól 100, Luczenbacher Pál úrtól 50 ft a. é. A „P. H.“ szerint bibornok-hg prímás ő eminentiája f. hó 16-kán Bécsbe utazott. A m. kir. udv. kanczellária utján az országos főkormányszékhez leérkezett értesítés szerint: Ő cs. k. Apostoli Felsége, az államministerium előterjesztésére 1. k. helybenhagyni méltóztatott, miszerint : 1. a Csehországban, a lombard-velenczei királyságban, Dalmátországban, Galicziában, Alsó-s Felső-Austriában, Salzburgban, Stájerországban, Karantán, Krajna, Bukovina, Morvaország és Sziléziában, Tirol és Vorarlbergben és a Tengermelléken lévő fegyházak vezénylete és igazgatása az államministérium ügyköréből kivétetvén, az igazságügyminiszerre bizassék ; ez utóbbi egyszersmind felhatalmaztatván, hogy az igazságügyi ministérium személyzetéből egy hivatalnokot mint helyettesét az összes fegyházak ügyei vezetésével, — ide értve a törvényszékeknél lévő börtönöket és vizsgálati fogházakat is — megbízhasson; 2. hogy azon hivatalos ügyek és teendők összege, melyek a fegyházak igazgatása és azok feletti őrködés tekintetéből az egyes koronaországokban eddig az országos hatóságok hatásköréhez tartoztak, ezentúl kizárólag a főállamügyész-ségekre, és 3. a helyi felügyelet pedig az eddig a politikai hatóságok vezénylete alatt állott fegyházakra nézve, az eddigi házi biztosok hatáskörével, azon államügyészekre ruháztassák , kiknek kerületében a fegyházak fekszenek. Aradon a színügyi bizottmány a közönséget — lap útján — kénytelen felhívni, hogy a jelenleg ott játszó magyar színésztársaságot pártolja. Az államministérium megtakarításokat célzó intézkedéseit a közigazgatás minden ágaira kiterjesztendő, a hatásköréhez tartozó tartományokban legújabban megengedte, miszerint a tolonczozási határozatok hozatalára hivatott s 1823. évi febr. 2- án kelt udvari rendelet értelmében a toloncz személyi viszonyairól és a tolonczozás okáról felvett jegyzőkönyv másolatának közlésére kötelezett hatóságok eme kötelezettség alól jövőre annálfogva is felmentessenek, miután egyrészről a tolonczok jegyzeteiben a tolonczozás oka amúgy is megjelölve és ahhoz a toloncz illetőségét tanúsító okmányok csatolva lévén, az érintett formaság feleslegessé válik, másrészről pedig annak elmaradása által tetemes munkaerő, idő és iróanyag kiméltetik meg. «» Miután a pesti alsó dunarakpart-építés költségeinek fedezésére a f. évi sept. havában engedélyezett 300,000 ftnyi kölcsönből, az ennek fejében nyert földhitelintézeti zálogleveleknek visszatartása miatt, csak 80,259 ft fordittathatott, másrészt pedig az építési munkálatok szerződésszerű folytatásával a városi érdekek nagyobbszerű kockáztatása nélkül felhagyni nem lehet, s a dunaparti házhelyek elárusításából remélt , részbeni fedezet is hiányzik. Pest városa, mint már említettük, kénytelen volt egy újabb 80,000 forintnyi kölcsön felvételére engedélyért folyamodni, mely engedély, mint halljuk, az országos főkormányszék részéről már meg is adatott. Amennyiben azonban a jövő év tavaszával az építkezés tökéletes befejezésére további 164,202 főnyi pénzszükséglet merül fel, a város hatóságának egyúttal meghagyatott, hogy ezen jövő évi költség mikénti előállításáról is gondoskodjék. Minthogy a rakpart-építési költségek fedezésére, s illetőleg az e czélra felvett kölcsönök visszafizetésére, elsősorban a rakpart mentében nyert házhelyek eladásából befolyandó vételárak szolgálnak alapul, a város már fentebbi felterjesztése alkalmával kiemelte, hogy vevők nyerhetése végett minél előnyösebb eladási feltételek megállapítása mutatkoznék szükségesnek; ily előnyös feltétel volna a vevőkre nézve kétségtelenül, ha a vételárnak nem azonnali, hanem csak kisebb évi részletekben lefizetése köttetnék ki, mely kedvezményben a város a telkek vevőit annál is inkább részesíthetné, mivel az e pénzzel törlesztendő kölcsönöket maga is többnyire 30 évi amortisatióra vette fel. E javaslatot a helytartótanács elvileg helyeselvén, a főpolgármester urat az e részbeni feltételek közelebbi megállapítására azon meghagyással utasító, miként a város pénzügyi viszonyainak gyökeres rendezését legott megindítandó komoly tanácskozmányok tárgyául tűzvén ki, egyrészt a város jövedelmei gyarapítására eddig netán elhanyagolt újabb kútforrásokat keltessen, másrészt pedig a város újabb terheinek biztos törlesztése iránt a város anyagi helyzetének leginkább megfelelő javaslatát mielőbb felterjessze. _ Fiume polgársága Szatmáry Károlyt arany tollal és ezüst tintatartóval tisztelte meg, a kö nyvetválasztási mozgalmak. Csallóköz, nov. 14. Gróf Apponyi György,beszéje választóihoz . (Folyt, és vége.) „Áttérek már most a birodalom irányában létező viszonyainkra. Tudva van mindenki előtt, hogy a birodalom politikai állása lényegesen megváltozott, különösen tudjuk azt, hogy Felséges Urunk, felhagyva a korlátlan hatalom gyakorlatával, alkotmányos jogokkal szerencséltette lajthántúli népeit is. Láttuk és tapasztaltuk, hogy tőszomszédságunkban az alkotmányos életnek fejlesztésére és szilárdítására tekintetreméltó képességgel sok nemes igyekezet és buzgóság fordíttatott, és tudjuk végre azt is, hogy ezen alkotmányos élet a Magyarország és a birodalom többi részei között fennállott viszonyokra nem maradhat hatás nélkül, minélfogva kétségtelen az is, hogy ezen viszonyoknak törvényes szabályozása és a birodalom elutasíthatlan szükségeivel leendő kiegyenlítése a törvényhozásnak egyik legfontosabb feladatát fogja képezni. Nem akarom megelőzni azon királyi előadást, mely e tekintetben, különösen pedig a birodalom közös ügyeinek alkotmányos elintézésére nézve , a törvényhozás elé fog terjesztetni; de a köztudomású tények után indulva, ezen ügyet, mely a Fejedelemnek folytonos gondjait, a lajthán túli népeknek legélénkebb tevékenységét, és Európának éber figyelmét vonta magára, lehetetlen felette fontosnak nem tekinteni. Hogy Magyarországnak és a birodalom többi részeinek közös ügyei léteznek, azt a sanctio pragmaticából folyó kötelezettségeinknél, és a gyakorlati életben kifejlett szoros viszonyoknál fogva kétségbe vonni nem lehet, mint ennek elismerését az 1848-as törvényben is feltaláljuk. Épen oly igaz az is, hogy ezen közös ügyeknek mikénti tárgyalása a monarchiára, és különösen annak alkotmányos létére nézve életkérdéssé vált, miből törvényhozásunknak azon múlhatatlan kötelessége következik, hogy ezen nagy horderejű tárgyra is fordítsa legnagyobb figyelmét, és hogy államjogi önállásunknak feltételeit mindenkor szem előtt tartva, a birodalom elismert szükségeinek azon mértékben feleljen meg, melyet törvényes összeköttetésünk és abból folyó kötelezettségünk, nemkülönben azon meggyőződés szab előnkbe, hogy a birodalomnak jóléte és biztonsága a mi jólétünket és biztonságunkat is magával hozza, és hogy a birodalom alkotmányos népeivel megalapított jó egyetértés hazánknak és saját alkotmányos létünknek csak javára és üdvére szolgálhat. Nem hallgathatom el ez alkalommal azt, mennyire szívemen fekszik, hogy konunk törvényhozó teste a körülmények által a legmagasb fokra emelt gyönyörű hivatását kellően fogja fel, s méltányolva azt, miszerint neki jutott most a birodalom jövője felett határozó államjogi átalakulásban a kezdeményezési szerep, s hogy ő lett hivatva, e nagy horderejű műnek alapját megvetni, hogy tőle váratik a jelszó, mely a birodalom minden népeinek boldog létét eszközölheti, s az alkotmányos elvnek diadalát mindnyájuk érdekében kivívhatja, mindezeknek figyelembe vételénél fogva feladatát ezen magasztos szempontból szemlélje, s bölcs és méltányos eljárása által szeretett honunknak legnagyobb hasznával nemcsak a birodalom millióinak hálás elismerését, hanem az európai műveit világnak dicső méltánylását vonja magára. Mint államjogi önállásunknak és a jogfolytonosságnak hiú bajnoka, bátran kimondom, hogy a társországokkal fennálló törvényes összeköttetésünknél és a birodalom többi országaival létező viszonyunknál, de különösen azon solidaritásnál fogva, mely egy nagy államhoz tartozó alkotmányos népeket egymáshoz fűz, saját alkotmányos létünket csak azáltal biztosíthatjuk, ha amazokét nem kockáztatjuk , és saját jogaink folytonosságát csak azáltal valósíthatjuk, ha azt a nemzetiségi érdekekkel, társországainknak jogérzetével, nemkülönben a birodalom alkotmányos többi népeinek méltányos igényeivel és a birodalom nagy hivatásával nem hozzuk összeütközésbe. Úgyszintén, mint a történeti jognak rendíthetlen védője, el kell ismernem azt, hogy a történeti jogot nem lehet abstract fogalomnak tekinteni; sőt hogy épen azért, mert e jog a történetnek okszerű kifolyását képezi, s mert e jog a döntő események alapján fejlődött, ugyanaz ennélfogva csak azáltal tarthatja fenn magát és történeti jellemét, ha annak védői azt a döntő események és tények hatalmával jókor és szükséges mértékig tudják kiegyenlíteni. Eldödeink ezen bölcseségének köszönjük alkotmányos létünknek századokon általi fenntartását, és csak nagy példájukat fogjuk követni, ha történeti jogaink biztosítása végett azokat a kor elutasíthatlan igényeivel hozzuk öszhangzásba. Azon védfalak, melyekkel hajdan környezni kellett államjogi helyzetünket, nem a Felséges uralkodók és nem is a birodalom népei ellen, hanem csak a korlátlan hatalom ellen voltak felállítva, mely a birodalomnak többi részeiben uralkodott, ugyannyira hogy politikai elzárkózásunk akkor egyértelmű volt “ az alkotmányos létek fenntartásával. Miután azonban a birodalom többi országaiban a korlátlan hatalomnak helyét az alkotmányos jog gyakorlata foglalta el, helyzetünk és a szükség igényei lényegesen megváltoztak, és biztosságunkat már most nem túlságos elszigetelésünkben, mely belső viszonyainkra is károsan hat, és nem a szomszéd tartományokkal feszült állapotban lelhetjük, mely miatt saját ügyeinket sem vagyunk képesek rendezni, hanem anélkül, hogy ezért történelmi önállásunkat megtagadnunk szükséges volna, az alkotmányos népekkel lehető jó egyetértésben és az ebből következő jogi solidaritásban fogjuk feltalálhatni. Nem lehet és nem szabad elfelednünk azt, hogy midőn Felséges Urunk September 20-án kelt magasztos elhatározása által szeretett honunk irányában a jogmegtagadás tanát kiküszöbölte, és hazai ügyeinknek alkotmányos utón leendő tárgyalására az alapot megvetette, ugyanakkor a birodalmi tanácsot, melyben az örökös tartományoknak nagy része alkotmányos létük fötényezőjét szemléli, felfüggesztette, mi a magyar törvényhozásnak az állami átalakulást illető tárgyalása tekintetéből történt. Nem kerülheti tehát el figyelmünket, hogy ezen császári elhatározás, mely bennünk új reményeket ébresztett, a Lajthán túl sokakban nagy aggodalmat szült, mit legjobban megérthetünk mi, kik törvényhozásunkat sokáig nélkülöztük, és e nélkülözésnek súlyát sajnosan tapasztaltuk; miért is, ámbár nem vagyunk okozói annak, mi a Lajthán túl számos alkotmányos körben fájlaltatik, — mindazáltal, miután Felséges urunknak ezen elhatározása alkotmányos jogunknak szempontjából történt, és a birodalom nagy ügye mintegy a magyar törvényhozásnak tétetett kezébe, ezáltal kettősen köteleztetik törvényhozásunk annak bebizonyítására, hogy a Fejedelemnek irántunk tanúsított kegyes bizalma az örökös tartományoknak nem kárára, hanem csak hasznára fog válni, és hogy alkotmányos létük miattunk soha csorbát nem fog szenvedni. Ismétlem, hogy a valódi hazafiságnak bebizonyítására soha sem nyílt szebb tér, mint jelenleg, midőn a legmagasb érdekek kérdés alatt vannak, és függőben van mindaz, mi hazánk sorsát elhatározandja, és a birodalomnak életerejét feltételezi. Mindennek a magyar törvényhozás vetheti meg üdvös alapját, mi csak a politikai érettségnek és magasb erényeknek lehet műve. Aki tehát ilyen körülmények között élvezi pályatársainak becses bizalmát, azt — csak minden lelki erejét a haza ügyének szentelve, találhatja meg.“ Ezen, közlelkesedéssel fogadott beszédet a jelenvolt értelmiségnek és elöljáróknak bemutatása, majd barátságos társalgás, végre diszlakoma követé, melyet őnmagának két felköszöntése fűszerezett leginkább. Egyikben szerencsés előjelnek vélő önmaga tekinthetni, hogy midőn a kiegyezés művéhez indulunk, „Béke“ azon hely, hol legelőször találkozunk. A másikban tisztelt barátját, Deák Ferenczet éltette. Hogy a választók részéről sem hiányzanak a felköszöntések, önként értetik. Egyet meg kell említenem, melyben azon választótársaink értettek, kik az 1861-iki követet, Olgyay Lajos urat, vallják jelöltjüknek. Bizonyára szép tanúsága a politikai érettségnek, tisztelni az ellenvéleményt is! Ő amíg a szívélyes búcsú után délutáni 4 óra tájban utazott vissza Pozsonyba, kitérve ismét a tisztelgő lovasok által, — bennünk épületes ünnepély emlékét hagyva hátra. — Pesten Kemény választói tegnapelőtt este a Széchenyi-tér kioszkjában tartottak összejövetelt. Maga a követjelölt gyöngélkedése miatt nem volt jelen. Az áldomásozók közöl ismét Királyi Pál vitte el az oroszlánrészt, aki Kemény követjelöltsége történetét adta elő. Kemény még a múlt rendszer alatt szóba jött országgyűlési követséget — igaz — visszautasítá, mivel pártjával ellenkezésbe jöhetendett, de a septemberi patens megjelenése után ez okok és akadályok elestek.