Sürgöny, 1865. november (5. évfolyam, 251-275. szám)

1865-11-19 / 266. szám

Szerkesztőségi iroda és kiadó-hi­vatal 160. sz. Ötödik évi folyam. SÜRGÖNY. Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. ex. Fiók­kiadó-hivatal Pestei G­y­ő­r­i Pál papirkereskedésében (hatvani-utc­a, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­­zőinktől fogadtatnak el. MagrAn.fhirdetések : egyhasáboa petit sor egyszeri hirdetéséért S kr., kétszeri hir­detésért T kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért G kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyeg oly külön, minden beiktatás után SO kr. o. é. — Külföldről! hir­detéseket átvesznek a következő urak ! Majna­ Frankfurtban és Ham­­burg-Asténában R*«zenate slx» és Voglers Hamburgban Trrk» keim Kákák­­ Lipcsében m­|l«r I., Hígén és Vor« urak. Buda-Pest. Vasárnap, november 19.1865. Előfizetési árak : Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten hárhos hordva. Égési évre ..... SO Art, Égési ívre . . . . IS frt — kr. Félévre .•>•>■ 10 s Félévre . . • | , f„ — j Negyedévre . • . • . • . Negyedévre . . . . 4 „ 10 . i L.infc’-r—TM n› ■' ------------------ i­i­i­m HIVATALOS RÉSZ. A magyar kir. udvari kanczellária K­o­r­d­o­s Gusztáv és Kolbenheyer Károly helyettes ta­nárokat a lőcsei evang. államgymnasiumnál, ugyanazon tanintézetnél valóságos gymnasiumi tanárokká ne­vezte ki. Unghmegye főispánja az üresedésbe jött első al­­ispáni állomásra Őry Jenő h. ügyvédet, a főügyészi ál­lomásra pedig teleki B­alo­gh Vincze h. ügyvédet és földbirtokost nevezte ki. NEMHIVATALOS RÉSZ. Lapszemle. A „Debatte“ folytatva a „szűkebb birodalmi tanács kérdésének“ fejtegetését, arról nyilatkozik, mi­ként képzeli magának ezen szűkebb birod. tanácsot, vagy, mint nevezi, a nyugati koronaországok „egyesí­tett országgyűlését.“ Legszí­vesebben — úgymond — a magyar országgyűlés módjára szeretné azt alakítva látni. Azonban mégis némi fentartásokkal él s megszorításo­kat tesz. Mert bármennyire óhajtja, hogy a nyu­gati országok belviszonyait a keletiekéihez hasonlóan lehessen alakítani, mégis elismeri, hogy a nyugati or­szágok viszonyai más természetűek, mint a keleti bi­rodalmi részekéi. A magyar korona országai, — úgymond, — államjogi egységet képeznek, mely ép oly elválaszthatlan s felbonthatlan, mint a birodalmi kötelék. Másként alakulnak a dolgok a nyugati orszá­gokban. Nézete szerint még viszonyuk a német szö­vetséghez is különleges; — államjogi egységet csak ki­felé képeznek, de nem egyszersmind befelé. Ebből im­már azt következteti, hogy az államjogi tekintély — ország-szuverainitást szeretne mondani, ha félre nem értenék — a nyugati birodalmi részek egyes ország­­gyűléseiben nyugszik. Felfogása szerint tehát a biro­dalom nyugati fele mindenik országgyűlésének két bi­­zományt kell­ adnia, egyet a nyugati birodalmi­ részek egyesített országgyűlése, a másikat a központi orgá­num (a birodalmi képviselet) számára. A „Presse“ egy a „Waterl.“ elleni polemikus czikkben az országrend 19. §-a a) betűjére hivatkozik, mely szerint az országgyűlések hivatvák, „közzétett általános törvények s intézményeket —az ország jólé­tére való különös visszahatásuk tekintetéből — tanács­kozás alá venni s indítványokat tenni.“ Ámde a biro­dalmi képviselet iránti alaptörvény felfüggesztése nyil­ván általános intézmény, az ezen rendszabályt kisérő patens általánosan kihirdetett törvény. Nem tagadhat­ni, miszerint ezen törvénynek valamelyes visszahatást az ország jólétére csakugyan kell gyakorolnia. Az or­­szággyűlések tehát — következteti a „Presse“ — jo­gosítva vannak, ezen visszahatást vizsgálat alá venni. Ki ezen jogosultságot tagadni merné, az az összes or­­szágrendekt rétegét tagadná. Sőt az országgyűlések még kötelezve is vannak a felfüggesztési törvény vizs­gálatát eszközölni, mert az országrendnek 16 ik §-a sze­rint „hivatva vannak, a törvényhozó hatalom gyakor­lásában, az oct. 20-ki cs. diploma határozmányainak értelme szerint, közreműködni s a követeket az illető számban megválasztani.“ Ezen jog nem szabadalom, me­lyet az országgyűlések tetszésük szerint, saját jóked­vükben gyakorolhatnak vagy nem Szent törvény az, melyet küldőik érdekében gyakorolniok kell, s mely­ről sem nyíltan vagy hallgatag, ideiglenesen vagy örökre nem mondhatnak le. Több oldalról híresztelék, miszerint a centralisták az országgyűlésekre vonatkozólag a passivitást srák zászlójukra, úgymond a „Debatte“­ ők az ország­gyűlések államjogi tevékenységében nem fognak részt venni, hanem adandó esetben még absentálni is fogják magukat. Különösen a cseh lapok igyekeztek ezen passivitási szerepet bírálgatni s czél- és értelemnélkü­linek feltüntetni. Ma azonban épen egy független mor­va lap, az olmützi „Neue Zeit“ az, mely ily passivitási politika ellen tiltakozást emel. Hová vezessen az, — kiált föl e lap, — ha a népeknek, illetőleg képviselőik­nek alkalmuk van a kiegyenlítést közvetíteni s azt használni nem akarják! Egyébiránt úgy látszik, a cen­tralisták tagadják e szándékukat s a „Tagesbote“ a „Narodni Listy“-t interpellálja, hogy ki közölte vele azt, miszerint a centralistáknak szándékuk, a cseh ország­gyűlésen minden tárgyalást az államjogi kérdések fö­lött s különösen a választási rend revisióját a terem el­hagyása által lehetetlenné tenni? Biztosít, miszerint még egy német lap sem szólt ily lépésről , s talán egy német lap sem gondolt még arra. Ám a legközelebbi jövő meg fogja mutatni, vájjon a „Tagesbote“-nak biz­tosításai alaposak-e. XÁBCIKA' Hapi újdonságok. 1­.­0 cs. kir. Apostoli Felsége a magyar tu­dományos egyetemnél a szláv nyelv és irodalom számára felállítandó rend­kívüli tanszék rendszeresítését évi 1000 ftnyi f­etén mellett, de a tanpénzbeni részesítés nélkül, I. k. helybenhagyni s egyszersmind elrendelni méltóztatott, hogy a kérdéses tanszék betöltése iránti javaslat felt­­r­­jesztessék. — Erzsébet, cs. kir. Felsége legmagasabb névünnepén ma a pesti bel-­s a budavári főtemplom­ban ünnepélyes isteni tiszteletek tartatnak; a pestvárosi Elisabethinum jótékony intézetben d. e. szintén kegye­­letes ünnepélylyel ülik meg e napot. — Bécsben ma, szent Erzsébet napján a magy.kir. udvari kanczellária tagjai és egyéb Bécsben székelő ma­gyar hivatalnokok és méltóságok jelenlétében és rész­véte mellett a hg. Starhemberg-féle wideni házban lévő, sz. Rozália tiszteletére szentelt kápolnában ünnepélyes isteni tisztelet tartati­k, mely kegyeletes módon egybe­­köttetv­én Fe­l­séges Asszonyunk dicső névnapi ünnepélyével, minden hazafinak imáját a Felséges ki­rályné boldog és hosszú életéért egybefüzi. A sz. be­szédet nt. Trautwein Nép. János kegyesrendü tag és pesti nagygym­nasiumi tanár fogja tartani. — Erzsébet Császárné és királynénk , Felsége legmagasb névünnepe előestvéjén a „P. Hír­nök“ szerkesztőjétől egy lelkesen írt történeti illustra­­tio jelent meg, melynek szép bevezető sorai ezek : „E r z b é b e t neve, hol azzal a magyar királyi ház történetében nyolczszáz esztendőn át találkozunk, nem­zeti dicsőségünk legszebb napjaira emlékeztet.“ S ezek után elősorolja a királyi Erzsébeteket, a kik mind fényt sugároztak hazánkra, s bájos királyi Asszonyunkra mon­dott üdvkivánattal fejezi be a kegyelet és öröm voná­saival vázolt szép czikket. A „P. H.“ ugyan­ e száma egy sikerült ódát hoz ez alkalomra. — A „Mármaros“ egy szép ünnepélyre a követ­kező jelentéssel hívja fel a m.-szigeti közönséget: Az Ő Felsége a Császárné és királyné legmagasb nevét viselő m. szigeti „Erzsébet“ kisdedóvó-egy­­let védszárnyai alatt álló kisdedóvó-intézet utóbbi ün­nepélyes megnyitásának évtizedes forduló-napja e folyó hó­­ 9-én, mint Ő Felsége a királyné legma­­gasb névnapján megünneplendő lévén, ez ér­dekből az egylet tagjai testületileg fognak megjelenni a kitett napon reggeli 9 órakor a róm. kath. tem­plomban. Az isteni tisztelet végezte után az intézet helyi­ségében egyleti nagy­gyűlés leend, melyet megelőző­leg az óvónezok az ünnepély alkalmához képest éne­kelni és szavalni fognak. Fölkéretnek a t­­ez­­szülők, pártfogók s átalá­­ban az intézet fejlődése és jövője iránt részvéttel visel­tető ügybarátok, hogy ez ünnepélyt minél nagyobb számú megjelenésük által emelni szíveskedjenek. Kelt a m.-szigeti kisdedóvó-egylet választmányá­nak 1865. évi novem. 14-én tartott üléséből. V­á­r­a­d­y Gábor m. k. D­o­b­a­y János m. k. egyleti,elnök, jegyző. Az Ő Felsége ünnepélyes fogad­tatását rendező nagy polgári bizottmány tegnap dél­utáni 5 órakor a pesti városház nagytermében össze­gyűlvén , a programm-tervező választmánynak ál­talunk főbb részleteiben már ismertetett tervezetét egyhangúlag elfogadta. A kivitelre vonatkozó rész­letekkel bővítve, a programm mindenesetre kedve­zőbb benyomást tesz, s kétségtelen, hogy a fogadtatás, kiválólag szívélyes jellege mellett, külsőleg is oly mérveket fog feltüntetni, minőket az alkalom magasz­tossága s az ünnepély­­ rendező fővárosi polgárság te­kintélye méltán követel. — A költségek a mindenne­mű diszitményekért egyelőre 6000 ftra rúgnak; de he­lyesen jön a bizottmányban kiemelve, hogy ezenfelül is legalább 4—5000 ftnyi tartalék fog szükségeltetni, az előre nem látott s még tovább rendezendő ünnepélyek költségeinek fedezésére. —Az aláírások kedvező ered­ménynyel haladnak, s a szükségletet mindenesetre fe­­dezendik. — Az elfogadási ünnepélyek költségeire folytatóla­gosan következő önkéntes adományok érkeztek be: A József-hengermalmi társulattól 100, Luczenbacher Pál úrtól 50 ft a. é.­­ A „P. H.“ szerint bibornok-hg prímás ő emi­­nentiája f. hó 16-kán Bécsbe utazott.­­ A m. kir. udv. kanczellária utján az országos főkormányszékhez leérkezett értesítés szerint: Ő cs. k. Apostoli Felsége, az államministerium előterjesztésére 1. k. helybenhagyni méltóztatott, miszerint : 1. a Cseh­országban, a lombard-velenczei királyságban, Dalmát­­országban, Galicziában, Alsó-­s Felső-Austriában, Salz­burgban, Stájerországban, Karantán, Krajna, Bukovi­na, Morvaország és Sziléziában, Tirol és Vorarlbergben és a Tengermelléken lévő fegyházak vezényle­te és igazgatása az államministérium ügyköréből ki­vétetvén, az igazságügyminiszerre bizassék ; ez utóbbi egyszersmind felhatalmaztatván, hogy az igazságügyi ministérium személyzetéből egy hivatalnokot mint he­lyettesét az összes fegyházak ügyei vezetésével, — ide értve a törvényszékeknél lévő börtönöket és vizsgálati fogházakat is — megbízhasson; 2. hogy azon hivatalos ügyek és teendők összege, melyek a fegyházak igaz­gatása és azok feletti őrködés tekintetéből az egyes koronaor­szágokban eddig az országos hatóságok ha­tásköréhez tartoztak, ezentúl kizárólag a főállamügyész-­ségekre, és 3. a helyi felügyelet pedig az eddig a poli­tikai hatóságok vezénylete alatt állott fegyházakra nézve, az eddigi házi biztosok hatáskörével, azon ál­lamügyészekre ruháztassák , kiknek kerületében a fegyházak fekszenek.­­ Aradon a színügyi bizottmány a közön­séget — lap útján — kénytelen felhívni, hogy a jelen­leg ott játszó magyar színésztársaságot pártolja.­­ Az államministérium megtakarításokat c­élzó intézkedéseit a közigazgatás minden ágaira kiterjesz­tendő, a hatásköréhez tartozó tartományokban legújab­ban megengedte, miszerint a tolonczozási határozatok hozatalára hivatott s 1823. évi febr. 2- án kelt udvari rendelet értelmében a toloncz személyi viszonyairól és a tolonczozás okáról felvett jegyzőkönyv másolatának közlésére kötelezett hatóságok eme kötelezettség alól jövőre annálfogva is felmentessenek, miután egyrész­ről a tolonczok jegyzeteiben a tolonczozás oka amúgy is megjelölve és ahhoz a toloncz illetőségét tanúsító okmányok csatolva lévén, az érintett formaság felesle­gessé válik, másrészről pedig annak elmaradása által tetemes munkaerő, idő és iróanyag kiméltetik meg. «­» Miután a pesti alsó dunarakpart-építés költsé­geinek fedezésére a f. évi sept. havában engedélyezett 300,000 ftnyi kölcsönből, az ennek fejében nyert föld­­hitelintézeti zálogleveleknek visszatartása miatt, csak 80,259 ft fordittathatott, másrészt pedig az építési mun­kálatok szerződésszerű folytatásával a városi érdekek nagyobbszerű koc­káztatása nélkül felhagyni nem le­het, s a dunaparti házhelyek elárusításából remélt , részbeni fedezet is hiányzik. Pest városa, mint már em­lítettük, kénytelen volt egy újabb 80,000 forintnyi kölcsön felvételére engedélyért folyamodni, mely en­gedély, mint halljuk, az országos főkormányszék ré­széről már meg is adatott.­­ A­mennyiben azonban a jövő év tavaszával az építkezés tökéletes befejezésére további 164,202 főnyi pénzszükséglet merül fel, a város hatóságának egyúttal meghagyatott, hogy ezen jövő évi költség mikénti előállításáról is gondoskodjék. Minthogy a rakpart-építési költségek fedezésére, s ille­tőleg az e czélra felvett kölcsönök visszafizetésére, első­sorban a rakpart mentében nyert házhelyek eladásából befolyandó vételárak szolgálnak alapul, a város már fentebbi felterjesztése alkalmával kiemelte, hogy vevők nyerhetése végett minél előnyösebb eladási feltételek megállapítása mutatkoznék szükségesnek; ily előnyös feltétel volna a vevőkre nézve kétségtelenül, ha a vé­telárnak nem azonnali, hanem csak kisebb évi részle­tekben­ lefizetése köttetnék ki, mely kedvezményben a város a telkek vevőit annál is inkább részesíthetné, mivel az e pénzzel törlesztendő kölcsönöket maga is többnyire 30 évi amortisatióra vette fel. E javaslatot a helytartótanács elvileg helyeselvén, a főpolgármester urat az e részbeni feltételek közelebbi megállapítására azon meghagyással utasító, miként a város pénzügyi viszonyainak gyökeres rendezését legott megindítandó komoly tanácskozmányok tárgyául tűzvén ki, egyrészt a város jövedelmei gyarapítására eddig netán elhanyagolt újabb kútforrásokat keltessen, másrészt pedig a város újabb terheinek biztos törlesztése iránt a város anyagi helyzetének leginkább megfelelő javaslatát mielőbb felterjessze. _ Fiume polgársága Szatmáry Károlyt arany tollal és ezüst tintatartóval tisztelte meg, a kö­­ nyvetválasztási mozgalmak. Csallóköz, nov. 14. Gróf A­p­p­o­n­y­i György,beszé­je választóihoz . (Folyt, és vége.) „Áttérek már most a birodalom irányában létező viszonyainkra. Tudva van mindenki előtt, hogy a birodalom po­litikai állása lényegesen megváltozott, különösen tud­juk azt, hogy Felséges Urunk, felhagyva a korlátlan hatalom gyakorlatával, alkotmányos jogokkal szeren­cséltette lajthán­túli népeit is. Láttuk és tapasztaltuk, hogy tőszomszédságunkban az alkotmányos életnek fejlesztésére és szilárdítására tekintetreméltó képes­séggel sok nemes igyekezet és buzgóság fordíttatott, és tudjuk végre azt is, hogy ezen alkotmányos élet a Magyarország és a birodalom többi részei között fenn­állott viszonyokra nem maradhat hatás nélkül, minél­fogva kétségtelen az is, hogy ezen viszonyoknak tör­vényes szabályozása és a birodalom elutasíthatlan szük­ségeivel leendő kiegyenlítése a törvényhozásnak egyik legfontosabb feladatát fogja képezni. Nem akarom megelőzni azon királyi előadást, mely e tekintetben, különösen pedig a birodalom kö­zös ügyeinek alkotmányos elintézésére nézve , a tör­vényhozás elé fog terjesztetni; de a köztudomású té­nyek után indulva, ezen ügyet, mely a Fejedelemnek folytonos gondjait, a lajthán­ túli népeknek legélénkebb tevékenységét, és Európának éber figyelmét vonta ma­gára, lehetetlen felette fontosnak nem tekinteni. Hogy Magyarországnak és a birodalom többi részeinek kö­zös ügyei léteznek, azt a sanctio pragmaticából folyó kötelezettségeinknél, és a gyakorlati életben kifejlett szoros viszonyoknál fogva kétségbe vonni nem lehet, mint ennek elismerését az 1848-as törvényben is felta­láljuk. Épen oly igaz az is, hogy ezen közös ügyek­nek mikénti tárgyalása a monarchiára, és különösen annak alkotmányos létére nézve életkérdéssé vált, mi­ből törvényhozásunknak azon múlhatatlan kötelessége következik, hogy ezen nagy horderejű tárgyra is for­dítsa legnagyobb figyelmét, és hogy államjogi önállá­sunknak feltételeit mindenkor szem előtt tartva, a bi­rodalom elismert szükségeinek azon mértékben felel­jen meg, melyet törvényes összeköttetésünk és abból folyó kötelezettségünk, nemkülönben azon meggyőző­dés szab előnkbe, hogy a birodalomnak jóléte és biz­tonsága a mi jólétünket és biztonságunkat is magával hozza, és hogy a birodalom alkotmányos népeivel meg­alapított jó egyetértés hazánknak és saját alkotmányos létünknek csak javára és üdvére szolgálhat. Nem hallgathatom el ez alkalommal azt, mennyire szívemen fekszik, hogy konunk törvényhozó teste a körülmények által a legmagasb fokra emelt gyönyörű hivatását kellően fogja fel, s méltányolva azt, miszerint neki jutott most a birodalom jövője felett határozó államjogi átalakulásban a kezdeményezési szerep, s hogy ő lett hivatva, e nagy horderejű műnek alapját megvetni, hogy tőle váratik a jelszó, mely a birodalom minden népeinek boldog létét eszközölheti, s az alkot­mányos elvnek diadalát mindnyájuk érdekében kivív­hatja, mindezeknek figyelembe vételénél fogva felada­tát ezen magasztos szempontból szemlélje, s bölcs és méltányos eljárása által szeretett honunknak legna­gyobb hasznával nemcsak a birodalom millióinak há­lás elismerését, hanem az európai műveit világnak di­cső méltánylását vonja magára. Mint államjogi önállásunknak és a jogfolytonos­ságnak hiú bajnoka, bátran kimondom, hogy a társor­szágokkal fennálló törvényes összeköttetésünknél és a birodalom többi országaival létező viszonyunknál, de különösen azon solidaritásnál fogva, mely egy nagy államhoz tartozó alkotmányos népeket egymáshoz fűz, saját alkotmányos létünket csak azáltal biztosíthatjuk, ha amazokét nem koc­káztatj­uk , és saját jogaink foly­tonosságát csak azáltal valósíthatjuk, ha azt a nemzeti­ségi érdekekkel, társországainknak jogérzetével, nem­különben a birodalom alkotmányos többi népeinek méltányos igényeivel és a birodalom nagy hivatásával nem hozzuk összeütközésbe. Úgyszintén, mint a törté­­neti jognak rendíthetlen védője, el kell ismernem azt, hogy a történeti jogot nem lehet abstract fogalomnak tekinteni; sőt hogy épen azért, mert e jog a történet­nek okszerű kifolyását képezi, s mert e jog a döntő események alapján fejlődött, ugyanaz ennélfogva csak azáltal tarthatja fenn magát és történeti jellemét, ha annak védői azt a döntő események és tények hatal­mával jókor és szükséges mértékig tudják kiegyen­líteni. Eldödeink ezen bölcseségének köszönjük alkot­mányos létünknek századokon általi fenntartását, és csak nagy példájukat fogjuk követni, ha történeti jo­gaink biztosítása végett azokat a kor elutasíthatlan igényeivel hozzuk öszhangzásba. Azon védfalak, me­lyekkel hajdan környezni kellett államjogi helyzetün­ket, nem a Felséges uralkodók és nem is a birodalom népei ellen, hanem csak a korlátlan hatalom ellen vol­tak felállítva, mely a birodalomnak többi részeiben uralkodott, ugyannyira hogy politikai elzárkózásunk akkor egyértelmű volt “ az alkotmányos lét­ek fenntar­tásával. Miután azonban a birodalom többi országaiban a korlátlan hatalomnak helyét az alkotmányos jog gya­korlata foglalta el, helyzetünk és a szükség igényei lényegesen megváltoztak, és biztosságunkat már most nem túlságos elszigetelésünkben, mely belső viszo­nyainkra is károsan hat, és nem a szomszéd tartomá­nyokkal­ feszült állapotban lelhetjük, mely miatt saját ügyeinket sem vagyunk képesek rendezni, hanem a­nélkül, hogy ezért történelmi önállásunkat megtagad­nunk szükséges volna,­­ az alkotmányos népekkel­ lehető jó egyetértésben és az ebből következő jogi so­­lidaritásban fogjuk feltalálhatni. Nem lehet és nem szabad elfelednünk azt, hogy midőn Felséges Urunk September 20-án kelt magasz­tos elhatározása által szeretett honunk irányában a jog­megtagadás tanát kiküszöbölte, és hazai ügyeinknek al­kotmányos utón leendő tárgyalására az alapot megve­tette, ugyanakkor a birodalmi tanácsot, melyben az örökös tartományoknak nagy része alkotmányos létük fötényezőjét szemléli, felfüggesztette, mi a magyar tör­vényhozásnak az állami átalakulást illető tárgyalása tekintetéből történt. Nem kerülheti tehát el figyelmün­ket, hogy ezen császári elhatározás, mely bennünk új reményeket ébresztett, a Lajthán túl sokakban nagy aggodalmat szült, mit legjobban megérthetünk mi, kik törvényhozásunkat sokáig nélkülöztük, és e nélkülözés­nek súlyát sajnosan tapasztaltuk; miért is, ámbár nem vagyunk okozói annak, mi a Lajthán túl számos alkot­mányos körben fájlaltatik, — mindazáltal, miután Fel­séges urunknak ezen elhatározása alkotmányos jogunk­nak szempontjából történt, és a birodalom nagy ügye mintegy a magyar törvényhozásnak tétetett kezébe, ezáltal kettősen köteleztetik törvényhozásunk annak bebizonyítására, hogy a Fejedelemnek irántunk tanú­sított kegyes bizalma az örökös tartományoknak nem kárára, hanem csak hasznára fog válni, és hogy alkot­mányos létük miattunk soha csorbát nem fog szen­vedni. Ismétlem, hogy a valódi hazafiságnak bebizonyí­tására soha sem nyílt szebb tér, mint jelenleg, midőn a legmagasb érdekek kérdés alatt vannak, és függőben van mindaz, mi hazánk sorsát elhatározandja, és a bi­rodalomnak életerejét feltételezi. Mindennek a magyar törvényhozás vetheti meg üdvös alapját, mi csak a po­litikai érettségnek és magasb erényeknek lehet műve. A­ki tehát ilyen körülmények között élvezi pá­lyatársainak becses bizalmát, azt — csak minden lelki erejét a haza ügyének szentelve, találhatja meg.“ Ezen, közlelkesedéssel fogadott beszédet a jelen­volt értelmiségnek és elöljáróknak bemutatása, majd barátságos társalgás, végre diszlakoma követé, melyet ő­nmagának két felköszöntése fűszerezett leginkább. Egyikben szerencsés előjelnek vélő ö­nmaga tekint­hetni, hogy midőn a kiegyezés művéhez indulunk, „Béke“ azon hely, hol legelőször találkozunk. A má­sikban tisztelt barátját, Deák Ferenczet éltette. Hogy a választók részéről sem hiányzanak a felköszöntések, önként értetik. Egyet meg kell említenem, melyben azon választó­társaink értettek, kik az­ 1861-iki követet, Olgyay Lajos urat, vallják jelöltjüknek. Bizonyára szép tanúsága a politikai érettségnek, tisztelni az el­lenvéleményt is! Ő amíg a szívélyes búcsú után délutáni 4 óra táj­ban utazott vissza Pozsonyba, kitérve ismét a tisztelgő lovasok által, — bennünk épületes ünnepély emlékét hagyva hátra. — Pesten Kemény választói tegnapelőtt este a Széchenyi-tér kioszkjában tartottak összejövetelt. Maga a követjelölt gyöngélkedése miatt nem volt jelen. Az ál­­domásozók közöl ismét Királyi Pál vitte el az orosz­lánrészt, a­ki Kemény követjelöltsége történetét adta elő. Kemény még a múlt rendszer alatt szóba jött or­szággyűlési követséget — igaz — visszautasítá, mivel pártjával ellenkezésbe jöhetendett, de a septemberi patens megjelenése után ez okok és akadályok elestek.

Next