Sürgöny, 1865. november (5. évfolyam, 251-275. szám)
1865-11-21 / 267. szám
Szerkesztőségi ir®da és kiadó-hivata) 267. se. Ötödik évi folyam. SÜRGÖNY. Budin, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten . 1 8 r ! Pál papirberendedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokhás). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes ioveleeginktől fogadtatnak el. egyhasábea petit sor egyszeri hirdetéséért ( kr., kétszeri hirdetésért 1 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldről! hirdetéseket átvesznek a következő árak : Hajnal Frankfurtban és Hamburg-Alténában Staneansteim és Toiler; Hamburgban Taensheim Jakab s Lipssében SSssijfer JS., Illően és Növi árak. Előfizetési árak: Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten húshol hordva. Égési évre , ■ ■ . . S0 firt. Égése évre . . . . IS firt. —kr. Félévre .■.•• 10. Félévre Negyedévre . . . • . * . Negyedévre .... 4 „ S0 „ Buda-Pest. Kedd, november 21. 1865. HIVATALOS RÉSZ. 0 cs. k. Apostoli Felsége f. évi nov. 17-től kelt legfelsőbb határozatával, buzimi Jellachich Ede 38. k. kamarást a jogtudort udvari tanácsossá s a horvát- szlavón kir. udv. kanczellária előadójává, egyszersmind az udvari kanczellár helyettesének minőségében, legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Szatmármegye főispánja a hivatalától felmentett szamosközi I-ső kerületbeli esküdt Szakál Imre helyett Demjén Gábor zsarolyáni birtokost nevezte ki. Ungh megye főispánja a minaji járásban üresedésbe jött főszolgabírói állomásra Bacskay Endre, eddigi dobóruszkai járásbeli főszolgabírót helyezte át, és ez utóbbi járás főszolgabírájává Tabódy József, Beregh megye volt főjegyzőjét nevezte ki. Folyó év és hó 8-án 17,240. sz. a. kelt kegyelmes udv. rendelet szerint a budai és kassai országos pénzügyigazgatósági osztályok, továbbá a temesvári orsz. pénzügyigazgatóság a cs. kir. pénzügyministeriumnak f. évi november 5 én 50,593. sz. a. kelt kibocsátványával oda utasíttattak , miszerint a tiszaszabályozási árterek eddigi megadóztatása végett benyújtandó felszólamlásokat még bezárólag folyó évi november 30-áig átvehessék és szabályszerű tárgyalásban részesíthessék. Mi az. évi September hó 1-jén 68,113. sz. a. kelt itteni közintézvény kapcsában ezennel közhírré tétetik. Kelt Budán, nov. 11-én 1865. A m. k. helytartótanácstól. Változások a cs. k. hadseregben Kineveztettek, vezérőrnagyokká a következő ezredesek: Gróf So 1ty k Román, a 12. sz. gr. Haller-huszárezredtől; lovag Appiano Károly, az 5. sz. II. Lajos bajor király gyalogezred parancsnoka; Morhammer János, a 26. sz. Mihály orosz nagyherczeg gyalogezredtől, csapat-dandárnok és várparancsnok Raguzában, meghagyatván ezen szolgálati állomáson; és Mengen Adolf, az 1. sz. gr. Grünne-dzsidásezredtől, csapat-dandárnok és a központi lovassági iskola parancsnoka, rangfentartással az előléptetésre alkalmas előzői számára, — meghagyatván szolgálati állomásán, a tüzérségi fegyverzetnél: scharheimi nemes Schlag Vilmos, ezredes és a 9. sz. lovag Schmidt tüzérezred parancsnoka, egyidejűleg áthelyeztetvén a tüzérségi törzshöz, a csehországi országos tüzérségi igazgatóvá; Angerer Mihály, a 12. sz. b. Vernier tüzérezred alezredese, ezredessé és a 9. sz. lovag Schmidt tüzérezred parancsnokává; és Khun Ede, őrnagy a 6. sz. Vilmos Főherczeg tüzérezredben, alezredessé a 12. sz. b. Vernier tüzérezredbe. 0 . Továbbá: 1.Kriegsfeldi lovag de la Renotiére Antal, őrnagy a 6. sz. gr. Coronini gyalog-ezredben, katonai fürdőház- és kórházparancsnokká Schönauban, Teplitz mellett Csehországban; és trebbienaui Kopfinger Ernő, mantuai tér-őrnagy, a karhbadi katonai fürdőház parancsnokává. Áthelyeztetett: Christi József, őrnagy a 12. sz. báró Verniertüzér-ezredben, a 6. sz. Vilmos Főherczeg-tüzér-ezredbe. Nyugdíjaztattak: Báró Lippert György, vezérőrnagy és csapatdandárnok, saját kérelmére és altábornagyi ranggal ad honores; lovag Giani Lajos, vezérőrnagy és csaatdandárnok, saját kérelmére; Kodics János, őrnagy a 9. sz. péterváradi határőrgyalogezredben; és Horsass Ede, őrnagy az 55. sz. gr. Gondrecourt-gyalogezredben. NEMHIVATALOS RÉSZ. Lapszemle. A „Politikai Hetilap“ kiemelvén utolsó cikkében a horvát országgyűlés hozandó határozatának fontosságát, szintén felel azon, egy bécsi lap által a horvátokhoz intézett ösztönző felhívásra, hogy fogadják el egyszerűen az oct. diplomát s febr. pátenst, s e mesterfogás által a magyarokat majd leirhatlan zavarba hozzák. Felelete a következő: „Megengedjük, hogy nagy lehetne a zavar, ha Horvátország elfogadná a februári pátenst, melyet a sept. 20 diki manifestum azért függesztett fel, mert jogilag lehetetlen ugyanazon határozmányt a birodalom egyik részében tárgyalás alá vétetni, mialatt az egyidejűleg a többi részekben mint általánosan kötelező birodalmi törvény tekintetnék“. Csakugyan felrhatatlan meglepetést okozna nálunk Horvátország olyféle elhatározása, mely az 1861-diki határozattal egyenes ellentétben állna, s nagy volna fájdalmunk, ha azon nemzet, melylyel egész történetünk alatt összeköttetésben voltunk, egyik határozatban kinyilatkoztatná, hogy a kapcsolatot, mely köztünk létezett, végkép fel akarja bontani. Bizonyos azonban, hogy Horvátországnak ilyetén határozata, bármily fontosak legyenek is következései, nem fogja Magyarországot arra bírni, hogy más állást foglalon el azon fontos kérdések iránt, melyek jövő törvényhozásunktól várják megoldásukat. Nem foglalhat el pedig más állást, mert ha fel is tehetnők, hogy Horvátország tőlünk végleg el akar szakadni, s az osztrák tartományok sorába lépni, azok törvényhozása s kormányzata alá állani, mi a horvát nemzet alkotmányos érzelmeivel ellenkeznék, ezt, —mint már az 1861-diki feliratban is kimondtuk — nem gátolhatnék , hanem törvényesnek és alkotmányosnak részünkről soha nem tekinthetjük, s abba bele nem egyezhetünk. Bármi történjék e részben Horvátország részéről, mi ezáltal fölmentve nem érezhetjük magunkat azon kötelességek alól, melyek törvényeinkhez kötnek és Szt. István koronájának integritását csupán tiszteletreméltó történelmi hagyománynak azért nem fogjuk tekinteni, noha azt bécsi jóakaróink annak szeretnék föltüntetni. Amely okok bennünket arra birtak, hogy e nagy kérdésekkel szemben az általunk tényleg elfoglalt álláspontra álljunk, s amelyek Horvátországot 1861-ben arra birták, hogy a februári pátenst el ne fogadja, s mindez okok, mondjuk, semmit sem vesztettek erejükből még akkor sem, ha Horvátország más irányt találna követni. Ha viszonyaink végleges elrendezésénél a szigorú törvényesség s a jogfolytonosság elvének fentartását jelöltük ki kiindulási pontul, ezt azért tettük, mert fölfogásunk szerint a történelmi jogalapot az egésznek veszélyeztetése nélkül megrendíteni nem lehet oly birodalomban, melyet sem földrajzi helyzete, sem nemzetiségének egysége össze nem tart, hanem a mely csak fejedelmeinek egysége s azon legitim jogok által alakult, melyeknél fogva a birodalom egyes részei fölött uralkodnak. Ha a birodalom viszonyai rendezésében mindig a dualismus eszméje állt előttünk, ez azért volt, mert a dualismus történelmi jogaink következménye; mert a dualismus tényleg fenáll, s igy a birodalom rendezésénél nem ignorálható; mert e dualismus továbbá ki nem zárja, hogy Horvátország, mint a birodalom magyar felének kiegészítő része, meg ne tartsa saját orsszággyűlését, s ne élvezze saját dolgaiban mindazon autonómiát, melyet nemzetisége érdekében megkíván ;de még, mert Csehország és Galiczia hasonló érdekei is ez után elégíttethetnek ki leginkább, ha ugyanis a birodalom másik felében hasonló állásba helyeztetnek, mint Horvátország irányunkban elfoglal. És ha Horvátország e részben most máskép vélekednék, s más nézetekkel lépne elő, mit nem hiszünk, mert ez nemcsak 1861 diki határozataival állana ellentétben, de ellentétben állana Horvátország egész múltjával is, melyben a jog iránti tiszteletének csak annyi bizonyítványait adta, mint maga Magyarország, és meggyőződésünk szerint, ellentétben állana Horvátország saját, legfontosabb érdekeivel; de ha mégis máskép vélekednék, mi fájlalhatjuk, hogy azon jogelvek védelmében, melyektől a monarchia biztosítása függ, megfosztattunk Horvátország erős támaszától, s Horvátország ily határozata által meghiúsulnának ama combinátióink, melyeknél azon meggyőződésből indultunk ki, hogy Horvátország ép úgy ragaszkodik elveihez, a mint azokhoz magunk ragaszkodunk ; de bármely nézetei sem bízhatnak arra, hogy megváltoztassuk helyzetünket, melyet nem mint parlamentáris jogász, hanem azért foglaltunk el, mert ezt tartjuk egyedül jogosnak, s mert meg vagyunk győződve, hogy kiindulásunk elvei az egyedüliek, melyek alapján a köztünk s a lajtán túli tartományok közt fenforgó nehézségek megoldhatók. Ha Horvátország ez elvektől eltér, csakugyan tetemesen megváltoztatja helyzetünket, mert a kiegyenlítést, melynek szükségességéről mindnyájan meg voltunk győződve, s melyet rövid idő alatt kivihetőnek tartunk, újra nehezíti. De a csapás, melynek a „Presse“ örvend, nem bennünket érne csupán, érné az mindnyáját, kik a kiegyenlítést óhajtják, mert meg vagyunk győződve, hogy ezáltal azon egy út is, melyen az lehetséges vala, újra el lesz torlaszolva.“ A „Debate“ folytatván „közvettő eszméinek“ fejtegetését, mai czikkében mindenekelőtt azt mutogatja, miszerint a sajthántúli országgyűléseknek joguk van az államjogi kérdésekben határozólag közremunkálni, és pedig a históriai jognál fogva, mely ősjognak erejénél fogva az országok és királyságok a b irodalmat megalapították, s melynek erejénél fogva kétségtelen joguk van, azt másodszor is alkotmányosan megalapítani. Ha aztán az országgyűlések e joga ki van mondva, akkor a kir. tanács feloszlatása után, a „Debatte“ a megoldási actio további menetét következőleg képzeli magának : „Azon eredmény, úgymond, mely a magyar országgyűlésseli kiegyezésből keletkezik, a nyugati országgyűlések elé terjesztetik. Ha ezen országgyűlések összesen és kivétel nélkül elhatározzák beleegyezésüket a magyar állapítványokhoz, akkor az új jogrendnek alapja a legtörvényesebb módon meg van alkotva, mihelyt az a korona szentesítését is megnyeri. De ha az országgyűlések határozatai a magyar eredményekre nézve különbözőn ütnek ki, akkor a kormánynak kötelessége, az oct. diploma III. czikke szerint, az összes országok küldöttségeit a nyugati birodalmi részek közös képviseletébe meghívni. Ha egyszer az országgyűléseknek határozati joga államjogi kérdésekben el van ismerve, úgy ezen jogot ad hoc egy küldöttségre is átruházhatják, melyet az első egyesített országgyűlésbe küldenek. Ezen első egyesített országgyűlés ekkor aerogálás nélkül s jogi fictió nélkül a legkétségtelenebb, legtörvényesebb módon jogosítva van, államjogi kérdésekben határozólag közremunkálni, vagyis : egyetértésben a koronával az új rendet megállapítani, és úgy a birodalmi, mint a különleges közös ügyekre nézve. „Ezen első egyesített országgyűlése a nyugati országoknak, miután a magyar korona országaival a közös ügyek meghatározása s az utóbbiak tárgyalási módja iránt megállapodáshoz jutott, kidolgozhatná aztán a statútumot az egyesített országgyűlés (szűkebb bíred, tanács) számára, melynek természetesen egészen önállónak kellene lennie, s nem szabadna ismét, mint ez a febr. okmányban történt, az öszmonarchia ügyei iránti egyezménynyel összeköttetnie. „Ha azonban az egyes országgyűlések vagy azok közöl némelyek nem határozhatnák el magukat a magyar eredmény külön tárgyalására, úgy az oct. diploma erejénél fogva kétségtelen joguk van, ezen kérdésnek minden, a nyugati országokra nézve közös tárgyalását kívánni. A kormánynak kötelessége, ezen kívánatnak megfelelni, s egy országgyűlésnek sincs joga, a kormánynak közös tanácskozás iránti felhívása alól magát elvonni. „Közös tárgyalás — úgymond az oc. diploma III-ik czikke — helyet foglalhat, ha azt a birod. tanács illetékessége számára nem fentartott tárgyakra nézve az illető országgyűlés óhajtaná vagy indítványozná.“ Vitázni lehet a fölött, váljon ezen tétel a bővebb vagy a szűkebb bir. tanácsra, vagy mindkettőre vonatkozik. Azon pontra nézve azonban, mely a fő, e vita nekünk feleslegesnek látszik. A jog, az államjogi kérdések megoldására közrehatni, nincs a szűkebb birod. tanács számára fentartva; ámde a bővebb bir. tanács számára sem lehet fentartva; először, mert hisz a teljes birod. tanács megalakulását az államjogi kérdések megoldása kell, hogy megelőzte legyen ; továbbá, mert a királyságok s országok képviseletei ezen jogot méltó joggal igénybe vehetik. „Ennélfogva csak azon kérdés támad, vájjon az egyes országgyűlések a Magyarországgali kiegyenlítés iránt a közös tárgyalást kívánhatják e, melyet alig lehetene tagadni, miből tehát következik, hogy a kormánynak joga is, kötelessége is, ily közös tárgyalást előidézni.“ Hogy miként legyen az első egyesített országgyűlés egybeállítva, hogy az octrogrozás is kikerülve legyen ? erre így felel a „Debatte“ : „A febr. pátens megállapítja a közös képviselő-testület alakítása s annak tárgyalási módja iránti szabályokat. Ezen szabályok s határozmányok törvényekül léptek életbe, törvényekül gyakoroltatnak a birodalom nyugati részének népei által. Más törvényes szabályok hiányában immár azok fentartandók. Ugyanaz az eset, mely Magyar és Horvátországban az országgyűlési választási törvényekre nézve beállt. Ezen állapitványok minden hiánya mellett fentarták azokat, mert törvényül vannak elismerve, s mint olyanok gyakoroltatnak, s mert az alkotmányos elv megőrzése tekintetéből odtrogrozástnem akarának megengedni. „Ezen módszer által a királyságok s országok történeti ősjoga az újkori, alkotmányos, törvényes gyakorlatban állott formákkal egybekötve látszanék lenni, s ez eljárás minden álláspontból kétségtelenül törvényesnek lenne elismerendő.“ Követválasztási mozgalmak. Buda sz. k. város első választókerületében vasárnap d. e. Eötvös József báró, ki ellenfél nélkül állt — s a második kerületben Ráth Péter ur, kinek ellenfele Balássy Antal, volt 1861-ki követ viszszalépett — egyhangúlag megválasztattak. A választás igen szép renddel és kiváló diszszel ment végbe, noha az esős, sáros idő ártott a szép alkotmányos ünnepélynek. B. Eötvös négyfogatu hintón vitetett át Pestre, nemzeti szalagos magyar öltözékű számos bandérium előllovaglása mellett. Ráth Péter híntója előtt hasonlókép lovasok vitték a trophaeumot, melyen neve s követté választatásának napja állott megkoszorúzottan. A siklósi kerületben Jókai Mór győzött ellenfelén. Aradon nagy lelkesedés közepett Fábián Gábor választatott követté a 61-ki képviselő ellenében. Aradon november 18-án a követválasztás este nyolct é 3 negyed órakor fejeztetett be. A jegyzőkönyvi sorrend szerint Fábián Gábor 876, Atzél Péter 491, Csemegi Károly 276 szavazatot kapott, s így Fábián Gábor 109 szavazattöbbséggel követnek megválasztatott. 9 óra körül hirdeti ki Török Gábor, mint elnök a választási eredményt, mely felthatlan lelkesedéssel fogadtatott a polgárság által kivétel nélkül. — Az öröm a riadásai között megjelent a választás színhelyén, egy küldöttség által idehiva, a most már Arad város képviselője, Fábián Gábor. A lelkesedést, melylyel fogadtatott, nem lehet leírni. Majd Török Gábor elnök a sátor elé lépve, melegen üdvözlő Fábiánt, s neki az aláirt jegyzőkönyvet mint igazoló okmányt átadá. (A-d.) Nógrádból (Váczon át) távirják az „I. T.”nak . Azon helyzetben vagyok, hogy egész Nógrádmegye választásait tudathatom. Gyarmaton Szontagh Pál, Nógrádban Huszár Istv., Ecsegen Dessewffy Ottó, Szécsényben Török Sándor ellenjelölt nélkül választottak meg. Szécsényben és Nógrádon mégis halálos verekedések történtek. Losonczon Kubinyi Ferencz és gr. Czebrián László között napokig tartott a szavazás. Kubinyi megbukott, Czebrián gróf a győztes. Füleken Beniczky Gyula és Kuhinka jelöltek fölött nov. 1- án éjfél utáni 2 óráig folyt a szavazás. Kuhinka lemondván, Beniczky lett a követ. E kerületben is sok és iszonyú verekedés történt. Katonaság alkalmazása is szükségessé vált. Szatmár megye főispánja a következő hivatalos felhívást bocsátotta ki: „Szatmármegye választó honpolgáraihoz! „Midőn az 1848-ki törvényhozás ama magasztos és lélekemelő elhatározását arany betűkkel vésette a nemzet törvénykönyvébe , hogy jövőben az osztálykülönbség örökre megszűnjék — a nem-nemes nemessé emeltessék — s az addig kizárólagos terhek ép úgy, mint a kizárólagos jogok ezentúl közösekké tétessenek; s midőn igy az alig nehány százezerből álló nemzetet több millióvá erősítette, hogy ezentúl különbség ne tétethessék a hazának édes és mostoha gyermekei közt: „E nemes elhatározást a törvényhozás azon erős meggyőződéssel tette , miszerint a nemzet minden egyes fia teljes tudatával bir azon nagy kincsnek, melynek birtokába jutott: a törvények alkotásába való befolyásnak. „Tette ezt továbbá azon hittel, hogy nincs a hazában senki, aki felvilágosultság, értelmesség és önállóság hiányából önmeggyőződését áruba bocsássa, de egyszersmind, hogy mindenki elég józan és higgadt is arra, hogy mások meggyőződését tiszteletben tartsa. „Fájdalom, a mindennapi tapasztalás keserűen tanítja, hogy e nemes várakozásnak számos ellenkező tényben kell csalódnia! „Alig indultak meg ugyanis a küszöbön álló országgyűlésre a követválasztási mozgalmak, máris undok és véres jelenetek árasztják el és szennyezik be a haza szent földét. ” A napisajtó hemzseg e visszataszító események közlésétől. „A jobbak és nemesek szives szorongással telnek el, és aggódva, mintegy baljóslatul a haza szebb jövője felett, tekintenek napjainkra, melyekben a lélekvásárlás ocsmány bűne oly nagy mérvben űzetik, — melyekben népünk az elerkölcstelenedés azon alsó fokára sülyedt már, hogy ezrével találkoznak, kik önmeggyőződésüket készek bármely hitvány anyagért elárusítani, és melyekben az annyira kívánatos egyetértés helyett a pártoskodás átkos szelleme annyira megszállta nemzetünket, hogy nemcsak az ellenkező véleményt tűrni nem tudjuk, de sőt gonosz sugallatokra hallgatva, készek vagyunk polgártársaink vérét is ontani. „A haza ellen elkövetett nagy bűnök vészes magvai már megyénkben is elhintettek, és ha nem is oly mérvben, mint az ország egyéb vidékén, de fájdalom, a szellemölő itatás már nálunk is meghonosodott nemcsak, hanem már termi is átkos gyümölcseit ! „Ily körülmények közt, mint a megye kormányzója, kötelességemnek látom, e veszélyeket megjelölni, sőt minden egyes hit fiát a hazának óva inteni. „Gondoljuk meg, hogy azon törvények, melyekért 17 évig oly sokat szenvedtünk, s melyeknek visszaállítását, mint édes miénket, most egyhangúlag követeljük, nem lelki gyávák, hanem oly polgárok részére hozattak, kik elég erősek saját meggyőződésüket mindennemű vesztegetések ellen megőrizni, s nem vak szenvedélytől elragadott nyers tömegek részére, hanem olyanoknak, kik elég józanok mások véleményét tiszteletben tartani, hogy tehát csak független nézet és józan higgadtsággal lehetünk méltók e naaiv törvényekhez. „Gondoljuk meg, hogy a haza sorsa van kezeinkbe lerakva, melynek boldogítását csak egyesített és nem szétforgácsolt erővel lehet és kell megalapítani; s hogy a bekövetkező nagy politikai kérdések vitatásához komoly higgadtság és nyugalom, nem pedig lázas vak szenvedély kívántatik mindenek felett. „Gondoljuk meg végre, hogy az említett kárhozatos módon sem a hazának, sem pártfogoltjainknak, csupán elleneinknek teszünk szolgálatokat, kiknek önmagunk szolgáltatunk fegyvert kezükbe saját magunk ellen, melylyel megbélyegezzenek, melylyel az ügyünk iránt nyilvánuló részvétet tőlünk elrabolják, s melylyel bebizonyítsák, hogy nemzetünk nem higgadt, józan és szabadság után törekvő nép, hanem vad szenvedélyek és fejetlenség által izgatott tömeg. „Szatmármegye választópolgáraihoz intézem e szavakat, azon polgárokhoz, kik között egykor a hazafiak mintaképe s a politikai jellem tökélye, Kölcsey Ferencz született, növekedett és működött. — E nagy név kegyeletes emléke elég biztosítékot nyújt nekem, hogy azok, kik e névre mindig büszkeséggel gondoltak, nem lesznek méltatlanok most sem, valamint nem voltak soha, egykori nagy vezérükhöz, s hogy midőn a választás napja elkövetkezik, a polgári szabadság azon valódi szelleme lengi át keblüket, mely úgy a saját meggyőződést érvényesíteni, mint másokét tiszteletben tartani — hazafias kötelességének tekinti. Kelt Nagy-Károlyban, 1865. nov. 12-én. Gr. Károlyi György, főispán.“ — Megkerestettünk a következő nyilatkozat közlésére : „T. szerkesztőség! A „Kraján“ és „Pestb. Vedomosti“ hírlapokban az én politikai hitvallásomat tartalmazó iratról volt szó, mit oda kell módosítanom, hogy én eddig programmot írásban nem tettem közzé, mert az igazat bevallva, nem is tartom azt okvetlen szükségesnek, minthogy én azt összeegyeztetni nem tudom azon fogalommal, miszerint az 1848. törvény szerinti képviselő tökéletes meghatalmazott, ki lelkiismeretének, tiszta jellemének és a nép bizalmának felelős és semminemű utasításokhoz kötve nincsen. Amennyiben azonban a programm osztogatás divatba jött, annyiban én is czélszerűnek tartom, a fent idézett interpellatio folytán is — annak fővonásaival a t. közönséget megismertetni, úgy mint következik: 1. Kívánom eddigi törvényeinknek megvizsgálását és a közszellem szükségeihez képesti módosítását, nevezetesen: 2. A törvény előtti jogegyenlőség alapján a megye helyhatóságának és a választók testületeinek a nemes és nem-nemes közti különbség eltörlése melletti szervezését. 3. A nemzetek érdekeit szem előtt tartva, a nyelv iránt fennálló megszorításokat eltörölni, a megyék, községek és egyeseknek megadni anyanyelvüket. 4. A független ministeriumot és nemzeti őrsereget illető honi törvényeinknek olyképeni módosítását, hogy az ősi alkotmány és függetlenségünk szellemében a szükséges kiegyenlítés a pénz- és hadügy dolgában eszközöltethessék; a közös teher , különféle adók, százalékok, bélyegek leszállíttassanak; az úrbéri viszonyokkal kapcsolatban lévő terhek, királyi haszonvételek stb. ezélszerű intézkedés által megszüretettessenek.